Crime (investigation) subjects | Criminalistics » Dr. Kovács Gyula - Megszüntettük a prostitúciót, 1950

Dr. Horváth István – Dr Kovács Gyula Megszüntettük a prostitúciót (1950) Megszüntettük a prostitúciót – így fogalmaztunk akkor. Lehet, hogy ekképpen is gondoltuk, ezt akartuk, tele örömmel és megelégedettséggel, miszerint a múltnak ezt a szennyét kiiktattuk az életünkből. Meglehet, elértük azt, amit akartunk. Ez persze attól függ, hogy mit értünk prostitúció1 alatt? A reglementációt-e,2 vagyis a hatóságilag bejegyzett, engedélyezett és korlátok között tartott üzletszerű szerelmet, avagy minden ilyen pénzkeresési formát, akkor is, ha nincs mögötte hatósági bejegyzés, engedélyezés és ellenőrzés. Úgy vélem, hogy a prostitúció kifejezés többet jelent a reglementációnál: felöleli az úgynevezett titkos tevékenység körét is, hiszen ezt a fogalomkört ugyancsak a prostitúcióval azonosítjuk. Ha így vesszük, akkor természetesen nem szüntettük meg a prostitúciót, hiszen a mai napig létezik, és várhatóan

sokáig megmarad az úgynevezett rejtett része. Amúgy mindig furcsán álltam hozzá a „titkos prostitúció” szóhasználathoz. Azon töprengtem, miképpen lehet titkon csinálni azt, ami a valóságban nincs? Amennyiben nincs engedélyezett prostitúció, akkor nemigen lehet titkos sem belőle Vagy mégis? Részben így volt ez 1950 előtt, amíg létezett a reglementáció. A „titkos” tevékenységgel ugyanis nem azokat a nőket illették, akik a reglementáció előírásait, kereteit megszegték vagy túllépték például azzal, hogy az utca nem engedélyezett részén grasszáltak, avagy tiltott korcsmában ismerkedtek a férfiakkal, nem mentek hetente kétszer orvoshoz Egyszóval ugyanazt az életmódot folytatták, mint nyilvántartott társnőik, csak illegálisan, és nem az úgynevezett nyilvánosházakban, iparengedélyes, tehát adófizető vállalkozóknál. Titkos prostituáltak alatt, 1950 előtt, ugyancsak azokat a nőket értettük, akik pénzért árulták

a szerelmet, akár diszkréten a saját lakásukban, és akkor is, ha semmi közük nem volt az utcához vagy a közismert 1 Prostitúció: 1. a kéjelgés (szexuális cselekmény) keresetszerű (üzletszerű) űzése; 2 szel- lemi, erkölcsi értéknek, meggyőződésnek elárulása, áruba bocsátása anyagi előnyökért. BAKOS (szerk.): i m 690 oldal 2 A reglementáció legmagasabb formája a legalizált szexuális szolgáltatási üzletág, amelyben a prostituált munkavállaló, az infrastruktúrát biztosító vállalkozó, üzletember viszont a munkáltató, annak minden jogi következményével (az úgynevezett legalizált vagy holland modell). Forrás: https://szakcikkadatbazishu/doc/5716794 (20251005) HORVÁTH – KOVÁCS: Megszüntettük a prostitúciót garniszállókhoz3. Megítélésünk szerint – számarányukat tekintve – 1950 előtt, ezek a ’szabadúszók’ voltak többen. A reglementáció megszűnése után eleve csak ilyenek lehettek/lehetnek, hiszen

már nem léteztek korlátok, amelyet kikerülhettek, csak hatósági üldözés volt: először szabálysértést, később bűncselekményt képezett a tiltott, illetve az üzletszerű kéjelgés. A tényállás megállapítása, a felderítés és a bizonyítás – akkoriban és most is –, éppen e jelenség rendkívül széles skálán történő elterjedése miatt, igen nehéz volt. Általában és lényegét tekintve, csak a ’nem dolgozás’ mellékkörülményével együtt volt megfogható. A Magyar Népköztársaság Büntető Törvénykönyvéről szóló – 1962. július 1jétől hatályos – 1961 évi V törvény (népköztársasági Btk) büntetni rendelte az üzletszerű kéjelgést (283. §), az üzletszerű kéjelgésre rábírást (284 §), az üzletszerű kéjelgés elősegítését (285. §), a kitartottságot (286 §) és a kerítést (287. §) A szabálysértésekről szóló – 2000 február 29-ig hatályban volt – 1968. évi I törvény (Sztv) 92 §-a

szankcionálta a tiltott kéjelgést A bűncselekménytől történő elhatárolási szempont az üzletszerűség volt A szabálysértés elkövetőjét a rendszerváltoztatásig elzárással is sújthatták, ezt követően csupán pénzbírsággal büntették A hatályos Btk. büntetni rendeli a kerítést (200 §), a prostitúció elősegítését (201. §), a kitartottságot (202 §), a gyermekprostitúció kihasználását (203 §) és a gyermekpornográfiát (204–204/A. §) A Btk 459 § (1) bekezdés f) pont 25. alpontja – az értelmező rendelkezések körében – kimondja: prostitúció a rendszeres haszonszerzés céljából történő szexuális cselekmény végzése. A szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási rendszerről szóló hatályos 2012. évi II törvény (Szabs tv) 172 § a tiltott prostitúciót szankcionálja. Ezt a szabálysértést az követi el, aki törvényben vagy törvény felhatalmazása

alapján hozott önkormányzati rendeletben a szexuális szolgáltatással összefüggő korlátozást, illetve tilalmat megszegi. Mit szüntettünk meg tehát 1950-ben? Mit, hol, mikor, hogyan, mivel és kiket érintően? Napok alatt, egymondatos felsőbb parancs alapján megszüntettük a reglementációt, a ’kéjnők’ hatósági nyilvántartását és a nyilvános házak rendszerét. Lényegében kiküszöböltük az egész problémát, kiiktatva ezzel a múlt egyik legmocskosabb emlékét A hatósági nyilvántartást, annak szabályait és feltételeit egy 1927-ben kiadott belügyminiszteri körrendelet4 szabta meg. Ez a rendelet a 3 Garniszálló: rendszerint mellékutcában, eldugott helyen levő kisebb, kétes hírű szálló, rövid időre, találka céljára is kivehető szobákkal; zugszálló. Forrás: https://wwwarcanumcom/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-a-magyar-nyelv-ertelmezo-szotara1BE8B/g-2CDF3/garniszallo-2CFEA/ (20251005) 4 A m. kir belügyminiszter 1927 évi

160100/1926 számú körrendelete, a prostitúció szabályozásáról (hatályba lépett: 1927 március 17-én) 2 HORVÁTH – KOVÁCS: Megszüntettük a prostitúciót kapcsolódó feladatok elvégzését zömmel a rendőrségre testálta, de jelentős munka hárult az egészségügyi szervekre is (pl. a rendszeres orvosi vizsgálatok). A körrendelet értelmében nyilvántartásba vétetett minden olyan nagykorú (tehát 24 éven felüli) nő, akinek a kérelmét a rendőrhatóság kedvezően bírálta el. A gyakorlatban azonban sok helyütt a rendőrtisztviselők komolyan vették az elbírálást, és szinte csak azoknak a nőknek adtak engedélyt, akikért úgymond ’nem volt kár’, és akiknek a megélhetésre más lehetőség már nem volt adott. Bármilyen furcsán hangzik, de előfordult, hogy az engedélyhez szinte protekció kellett. Az engedéllyel rendelkező kéjnő jogosult volt az ugyancsak engedélylyel működő nyilvánosházak valamelyikébe ’belépni’,

ahol a tulajdonossal szabadon kötött egyezség alapján megkezdhette a ’munkát’. Ezt az egyezséget a rendőrhatóság elvileg ellenőrizte, a gyakorlatban azonban a lányoknak a legteljesebb kizsákmányolás és önkényuralom alatt kellett élniük és dolgozniuk A körrendelet a legaprólékosabban beszabályozta a prostituáltak mindennapjait, meghatározva, hogy mitől kell tartózkodniuk, mi az, amit megtehetnek, illetve kötelesek megtenni. Ezek felsorolása igen hosszadalmas lenne Mindenesetre a szabályok egyik-másika napjainkban akár humoros is lehetne, de együttvéve a legteljesebb rabszolgaságba taszították a lányokat. A prostitúció tehát a felsorolt jogi alapon állott, és 1950-ben ezt kellett felszámolnunk.5 Pontosabban a ’40-es évek elejétől egy kicsit megkevert alapon, mert a második világháború ezen a területen is éreztette a hatását. Az úgynevezett „szerzett jogokra” hivatkozással a saját szabályaikat hozták magukkal és

tartották fenn a háború végéig a Csehszlovákiából, Romániából és Jugoszláviából hozzánk került nyilvánosházak6, és az oda már bejegyzett prostituáltak. Ezek a rendelkezések, valamint a hozzájuk kapcsolódó gyakorlat, országonként egymástól és a magyarországitól is különböztek. 5 Lásd KORPONAI Ákos: A prostitúcióval kapcsolatos szabályozások megalkotásának társadalmi háttere Magyarországon a 19–20. század fordulóján In: MOHAI Aletta – BÍRÓ Gyöngyvér (szerk.): Szakkollégiumi füzetek 9 A Móra Ferenc Szakkollégium évkönyve Szeged, Szegedi Tudományegyetem Móra Ferenc Szakkollégium, 2021, 143–150 oldal 6 Az első bécsi döntés (1938. november 2) a Felvidék déli részét és Kárpátalja egy darabját juttatta vissza Magyarországhoz Csehszlovákiától, míg a második bécsi döntés (1940. augusztus 30) Észak-Erdély és a Székelyföld visszakerülését eredményezte Romániától Mindkét határozatot a német

és olasz diplomácia hozta, és bár jelentős területeket szereztek vissza, Magyarország külpolitikai önállósága csökkent, és belesodródott a második világháborúba. MARKÓ (főszerk): i m 108–109 oldal 3 HORVÁTH – KOVÁCS: Megszüntettük a prostitúciót A lényeget tekintve, az összes nyilvánosház látszólag egyformán működött, de részleteiben mindhárom visszacsatolt országrész bordélyházainak a szabályozói liberálisabbak voltak. Ezek az országok ugyanis fiatalabb kortól engedélyezték lányaiknak, hogy minél hamarabb tönkretegyék magukat Csehszlovákiában 21 év, Jugoszláviában 18 év, Romániában 16 év (sic!) volt az alsó korhatár A magyarországihoz képest valamivel szabadabb volt a prostituáltak élete, és a nyilvánosházak sem üzemeltek olyannyira idegenlégió- és kaszárnyaszerűen Különösképpen kötetlennek tűnt a csehszlovák szabályozás, amelyben – egyik-másik bordélyház mintegy ellenőrzött

leányvállalataként – nem volt ritka a két-három lányt foglalkoztató, különálló szoba. Ezek a különbségek azért is figyelemreméltók, mert a „szerzett jogok” alapján, jónéhány lány átkerült a magyar nyilvánosházakba. Így az egyik legfontosabb személyes tulajdonság, az életkor, esetenként furcsa példákat produkált. Magyarországon a 24 éves alsó korhatár miatt a bejegyzett kéjnők zöme – az akadályozott és körülményes engedélyezési eljárást is ideértve – inkább öreg volt, mint fiatal; fásult, kiégett és elhasznált, semmint életvidám, mozgékony és vállalkozószellemű. A visszacsatolt országrészekből hozzánk került lányok között szép számmal akadtak 20–25 év közöttiek, akikben az addigi életvitelük még nem tett különösebb kárt, és lényegesen nagyobb tragédia lett volna a számukra, ha ezt az életformát nem sikerül megváltoztatni. Mennyien voltak a felszámoláskor a bordélyházakban?

Emlékezetből írok, de sokat nem tévedek. A prostituáltak létszáma az országban 800–850 között mozgott. Ebből több mint 600 Budapesten, jellemzően a VII és a VIII kerületi közismert utcákban, tereken és nyilvánosházakban, a többi az ország területén elszórtan tevékenykedett Azt nem szabályozták, hogy hol és mekkora bordélyházat lehetett üzemeltetni. Kaposváron például nem volt, Csurgón pedig, amely falunak számított, létezett egy ilyen műintézet Igaz, hogy csak 2 lánnyal, de ugyanolyan jogi szabályozás szerint működött, mint például a híres/hírhedt pécsi csodapalota7 A létszám kimondottan Budapesten okozott gondot. A vidéki prostituáltak könnyebben találtak maguknak helyet, egzisztenciát, különösen azért, mert nem szakadtak el a normális élettől, ellentétben budapesti sorstársaikkal. Milyenek voltak a lányok? A Czinderi utcai nyilvánosház: https://pecsi-notortenet.bloghu/2014/03/18/piroslampak vonzasaban

bordelyelet pecsett (20250627) 7 4 HORVÁTH – KOVÁCS: Megszüntettük a prostitúciót A „lányokat” az elejétől kezdve idézőjelbe kellett volna írni. Ahogy visszaemlékszem, átlagéletkoruk inkább 50, semmint 40 év körül járt. Hogy mi volt ennek az oka? Tapasztalataim szerint, a talpraesettebbek, a pszichésen kevésbé kimerültebbek mindenkor megpróbáltak kitörni a méltatlan életkörülmények közül. Ez különböző módszerekkel sikerült is nekik. Nem volt ritka például a férjhez menés Számon tartottak olyan eseteket is, amikor a lányok kelengyegyűjtés céljából kértek bárcát8 (Ungváron pl. ez könnyebb volt) Az egyikük néhány év alatt összegyűjtött annyit, amennyiből egy tejüzletet tudott vásárolni, amelynek birtokában már gyerekjáték volt férjhez mennie. Természetesen ezeknek a lányoknak különb életet kellett élniük társaiknál. Nem tartoztak stricihez, a keresetükkel nem könnyelműsködtek (vagyis

spóroltak), főként pedig nem ittak szeszes italt. Akadtak, akiket kedves ismerősök, jóbarátok vagy a rokonok segítettek másfajta élethez, és ezért tudták elhagyni a nyilvánosházakat. A második világháború utáni laza viszonyok között sok kéjnő, és éppen a fiatalabbja, szebbje, aki kevésbé volt fásult, önállósította magát, ahogy akkoriban mondották: „franca”9 lett. Kiléptek a nyilvánosházakból, hogy aztán nem ellenőrzött módon, azonban csaknem a megszólalásig hasonló körülmények között folytassák a tevékenységüket. Ezek a francák (lényegében titkos prostituáltak), megmaradtak a bázisterületen, mivel a tömeges kereslet oda összpontosult Dacolva a rendőrségi ellenőrzésekkel, a sötét mellékutcában bujkáltak, leszólították a férfiakat, és akik kötélnek álltak, az erre a célra berendezett, hatóságilag nem engedélyezett (épp ezért nem ellenőrzött), adót sem fizető szállásra vitték. Ezek a nők

természetesen többet kerestek a bordélyházakban dolgozó prostituáltaknál, és nem érezték magukat olyannyira kiszolgáltatottnak, hovatovább rabnak. A háború utáni évek kedveztek a francáknak. A rendőrség tartott ugyan ellenőrzéseket, de korántsem elegendő számban és kellő hatékonysággal. Akkor, amikor a rendőri erőket az utcai vetkőztetések10 és a sorozatos rablótámadások leküzdésére kellett fordítani, teljesen érthető volt a nem megfelelő intenzitás a nyílt és a titkos prostitúció ellenőrzésére. 8 Bárca: általában valamely szolgáltatás teljesítését vagy kötelezettség vállalását igazoló jegy. Ellenőrző bárca: rendőri és orvosi felügyelet alatt álló prostituált nők hatósági igazolványa A bárca az orvosi vizsgálat megtörténtének ellenőrzésére/igazolására való Forrás: https://wwwarcanumcom/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-a-magyar-nyelv-ertelmezo-szotara-1BE8B/b-1EF8E/barca-1F589/ (20251006) 9 Franca

(olasz): megszabadul, felszabadul. Forrás: https://dictzonecom/olasz-magyarszotar/franca (20250627) 10 Utcai vetkőztetések: lényegében rablásnak, illetve fegyveresen, felfegyverkezve és csoportosan elkövetett rablásnak minősültek (Btk. 365 §) 5 HORVÁTH – KOVÁCS: Megszüntettük a prostitúciót A háború utáni nélkülözés és a rendkívüli szegénység olyan bűncselekményeket termelt ki magából, mint a rettegett vetkőztetés. A vetkőztetés 1946/47 telére – ami ráadásul rendkívül hidegre sikeredett – olyan méreteket öltött, hogy az emberek inkább ócska rongyokban hagyták el este a lakásaikat (már amikor elhagyták), nehogy az egyetlen kabátjukat elrabolják. Igen, a vetkőztetést szó szerint kell érteni Az útonállók alsóneműre vetkőztették áldozataikat a fagypont alatti időben is, akiktől elvették az utolsó használható ruhadarabjaikat. A ’zsákmányt’ aztán – elsősorban vidéken – élelmiszerre vagy

tulajdonképpen bármi eladhatóra cserélték A nem kielégítő közvilágítás miatt, a javarészt sötét utcák kimondottan kedveztek az efféle cselekménynek, ami félelemben tartotta a fővárost. Az erőszakosabb, fegyveres bandák lerombolt épületekbe, romos telkekre terelték az áldozataikat, és a zsákmány megszerzése után, nem egyszer végeztek is velük A bandatagok részben – a frontról visszatért és rettenetes szörnyűségekben részt vett – egykori katonák voltak, akiknek nem okozott gondot meghúzni a ravaszt vagy végignézni bárki haláltusáját; de akadt köztük bujkáló német SS-es, és az akkoriban népellenségnek számító exnyilas, valamint ’volksbundista’, azaz népi német.11 Sőt, az a hír járta, miszerint a vetkőztetők közül sokan oroszul vagy magyarul, de orosz akcentussal beszéltek Ezt az áldatlan állapotot szüntette meg gyorsan és kíméletlenül az 1946 elején létrehozott R (razzia) csoport, Fóti Andor12

vezetésével. Ebből eredően, kevés kivételtől eltekintve, a nyilvánosházakban elaggott, fásult és életkedv nélküli kéjnők dolgoztak. A prostitúció felszámolása után, ezek a lányok a vidékiek kivételével, általában arra szorultak, hogy a további életüket, ha úgy tetszik, a társadalomba illeszkedésüket mi segítsük. Megfelelő egyeztetés követően, segédmunkásként helyeztük el őket olyan könnyű munkahelyekre, ahol szállást is biztosítottak a számukra. A fiatalabbakat (kb 8–10 %-ot), akik kevésbé voltak megtörtek és fáradtak, gépkocsivezetőnek képeztük ki. Belőlük taxisofőrök lettek A lányok zöménél ez a megoldás általában bevált, de a taxisofőrökkel igen rosszat tettünk. Ez a munkakör ugyanis nagyon csábított arra, hogy a korábbi életvitelüket folytassák Az egykori prostituáltak elenyésző hányada rokonoknál húzta meg magát, néhánynak sikerült férjhez mennie.13 Ezek a nők, annak ellenére, hogy

nem mutattak semmiféle örömöt, sőt, néhányan mintha nehezteltek volna ránk biztos kenyerük Forrás: https://ritkanlathatotortenelem.bloghu/2020/04/28/r-csoport a vetkoztetok reme (20251006) 12 Fóti (Flesch) Andor (1907–1979): nyomozótiszt (r. ezredes), író, a legendás R-csoport vezetője Ajánlott irodalom, FÓTI Andor: Itt az R-csoport Budapest, Zrínyi Katonai Könyv- és Lapkiadó, 1980. 13 Ajánlott irodalom, PALOTAI Boris: Hetedik év. Budapest, Szépirodalmi Könyvkiadó, 1978 11 6 HORVÁTH – KOVÁCS: Megszüntettük a prostitúciót bizonytalanná válása miatt, lényegében felszabadultak. Legtöbbjük olyannyira tönkrement és emberi mivoltából kivetkőzött, hogy csak hosszú idő után tért magához – de előbb-utóbb magához tért. Nehéz, munkás életet éltek, nem gazdagodtak meg, de ismét ember lett belőlük. Mi lett a közvetlen következmény? Minden csoda három napig tart. A nyilvánosházak mint épületek darab ideig még magukon

viselték a múltat, aztán lassan új dolgoknak adtak otthont. A környéken a francák megmaradtak, de a régi lányokból legfeljebb néhány tért vissza a terepre Aztán idővel mindenki elfelejtette a bordélyházak rendszerét Lassanként a kereslet sem összpontosult a régi helyeken. Bizonyos mozgás továbbra is megmaradt, de a francázás fokozatosan átalakult, modernizálódott, kulturáltabb lett. A régi, ütött-kopott találkahelyek és garniszállók mellett újabb intézmények és más megoldások születtek A prostituáltak szétszóródtak az ország területén, a kereslet-kínálat Budapestre és a nagyobb városokba összpontosult, erősen álcázottá, szinte megfoghatatlanná vált. Az a régebbi rutin, hogy vagy-vagy alapon lehetőség volt elkülöníteni a prostituáltat a nem prostituálttól, megszűnt. Egyre nehezebbé vált a jogszabály alapján történő beazonosítás, mivel a mindent eldöntő érv, a „nem dolgozás” az új

meghatározásokból már hiányzott.14 Így pedig egy-egy „dolgozó nő” szeretkezései során az üzletet a szórakozástól vagy a szerelemtől, kívülálló vajmi nehezen tudta elkülöníteni. Ezért „savanyú a szőlő” alapon megmaradt a régi sablon: a csavargó lányok, a nemdolgozó francák kerültek eljárás alá. Éreztük, hogy ez így nem jó – a kerekek nagyon csikorogtak, nehezen forogtak. Számos közismert franca ugyanis, akiről senki nem hitte el, hogy felhagyott a régi gyakorlattal, pro forma15 munkát vállalt, de többet betegeskedett, mint dolgozott, és mintegy védelem alatt folytatta az ősi mesterséget. Munkám utolsó éveiben sok bírálatot kaptam azért, mert nem üldöztem eléggé a prostitúciót. A kritikát leginkább olyan fiatal bajtársak gyakorolták, akik prostituáltat legfeljebb csak a filmvásznon láthattak (vesd össze: Shirley MacLaine filmjével16). Úgy éreztem, hogy jogtalan a bírálat * 14 Lásd a népköztársasági

Btk. 283 § (Üzletszerű kéjelgés); 285–285 § (Üzletszerű kéjel- gésre rábírás); 286. § (Kitartottság); 287 § (Kerítés) rendelkezéseit 15 Pro forma: csak látszatra, a forma kedvéért. BAKOS (szerk) i m 685 oldal 16 Billy Wilder (rend.): Irma, te édes (amerikai romantikus zenés filmvígjáték), 1963 Főszereplő: Shirley MacLaine és Jack Lemmon Forrás: https://porthu/adatlap/film/tv/irmate-edes-irma-la-douce/movie-1164 (20250629) 7 HORVÁTH – KOVÁCS: Megszüntettük a prostitúciót 1950-ben megszüntettük a múlt egyik legembertelenebb, legmocskosabb intézményét, a legális prostitúciót. De korántsem számoltuk fel azt a lehetőséget, hogy a férfiak pénzért igyekezzenek szerelmet vásárolni, és ne akadjanak olyan nők, akik ezt a felkínált pénzt elfogadják. Nos, ezt nem szüntettük meg. De, mit is beszélek? Ezt rendészeti eszközökkel nem lehet felszámolni A szocializmus építésének sok nehéz gondja közül, ez is az egyik

nagy probléma. Szerintem, a titkos prostitúció akkor szűnik meg, ha a nők egyenjogúsága, a sok szövegelés helyett, valósággá válik. Amíg ilyen mocskos élethelyzetek léteznek, a nők tényleges egyenjogúságáról nem beszélhetünk. Az élet problémáit nem lehet mesterségesen gyártott hipotézisekkel megoldani. Az eljárási gyakorlat egyébként ugyanezt igazolta Veszprém megyében, és mindenütt az országban, visszatérően, újból és újból ugyanaz a 300–400 nő került eljárás alá. Ezeknek a nőknek nincs munkájuk, és az üzletszerű kéjelgést a legprimitívebb körülmények között, a legotrombább módon űzik Ápolatlanok, nem adnak magukra, szerencsétlen páriák, a modoruk és a bőrük egyaránt durva, cserzett. Ezek a nők a mostani értelemben vett tipikus prostituáltak, és velük lényegében kimerült ez a kategória. Alig van rá példa, mondhatni ritka, mint a fehér holló, hogy munkahellyel rendelkező, okosabb, finomabb nő

kerüljön eljárás alá. Maradt tehát – bírálat ide vagy oda – a régi formula, a „nemdolgozó” prostituáltak megjelenés az eljárási gyakorlatban. Tehát örökké ez a néhányszáz szerencsétlen nő kerül a rendőrség látókörébe: börtönből ki, börtönbe be – ez az életük. A hatóságok mindent megtesznek annak érdekében, hogy javuljon a helyzetük. Újra és újra segítik őket az elhelyezkedésben, tanácsot és anyagi támogatást is kapnak Mindhiába. Sorozatosan visszaesnek az előző életmódjukba Ezek a nők az őrizet ideje alatt egészen rendesen viselkednek. Szorgalmasan dolgoznak, fontos a számukra, hogy elismerjék a munkájukat, törődnek magukkal. Szabadlábra kerülésük után azonban már az első percben kicsúszik a lábuk alól a talaj: isznak, és férfiakat keresnek mindenáron. Amennyi rálátásom volt ezekre a nőkre, abból azt a következtetés vonom le, hogy – bár büntetőjogilag és egyébként is teljesen

beszámíthatók – bornírt, stupid17 alkatok, és különböző okok miatt nem rendelkeznek annyi belátással és gátlással, hogy tartani tudják magukat A legkönynyebb ellenállás irányába haladva, a legprimitívebb életfeltételekkel megelégedve, kiszolgáltatják magukat azoknak a férfiaknak (leginkább 17 Bornírt vagy stupid: korlátolt, bárgyú, ostoba, szűklátókörű. BAKOS (szerk): i m 110 és 786. oldal 8 HORVÁTH – KOVÁCS: Megszüntettük a prostitúciót katonáknak), akiknek így is jók. Feltétlenül az jelentene megoldást, ha jótékony és állandó felügyelet mellett, munkaterápiás intézetekbe kerülnének Önmaguktól ugyanis nem lesznek képesek változtatni a sorsukon A példa önmagában bizonyítja a tétel helyességét. Az országban mindenki azonnal kap munkát Olyan munkahely sem ritka, ahol élelem és szállás is kijár. Ezeknek a nőknek tehát nem lenne nehéz megkapaszkodni Ehhez azonban a szellemi önállóság minimuma

kellene Akiben ez megvan, az nem is éli ezt az életet, legfeljebb olaszokkal ismerkedik. Nem, azt nem szüntettük meg, hogy olasz legények ne adják át egymásnak a budapesti lányok címét, Rómában, Palermoban vagy bárhol Olaszországban.18 Ezt és a hasonló jelenségeket nem számoltuk fel, mert akkoriban ilyeneknek nyoma sem volt. A „digózás” ismert és elterjedt kifejezés volt a szocializmusban, a ’60-as évek végén és a ’70-es években. Digóknak akkoriban a jól öltözött olasz turistákat nevezték, akikkel az itthon élő magyar lányok szívesen jöttek össze egy-egy vacsora, de akár házasságkötés reményében is. Ezek a fiatal olasz srácok jelentették az itthoni fiatalságnak akkoriban a nyugatot, a jólétet és minden olyat, amit akkoriban itthon nem kaphattak meg. Szomjas György Nászutak című dokumentumfilmje is ezt mutatja be, pontosabban azokat a lányokat, akik egy jobb életért, de legalábbis egy kis szórakozásért jöttek

össze olasz férfiakkal, akikről aztán általában kiderült, hogy nem gazdag gyártulajdonosok, ahogy azt állítják, hanem inkább villamoskalauzok, vagy biztosítási ügynökök.19 * Forrás- és irodalomjegyzék Felhasznált irodalom BAKOS Ferenc (szerk.): Idegen szavak és kifejezések szótárra Budapest, Akadémiai Kiadó, 1978 FÓTI Andor: Itt az R-csoport. Budapest, Zrínyi Katonai Könyv- és Lapkiadó, 1980 18 Vesd össze: digózás. Részletesebben lásd: https://24.hu/szorakozas/2019/07/14/vajda-pierre-digozasolasz-prostitucio-szomjas-gyorgy-naszutak-1970/ (20251006) SZOMJAS György (rend): Nászutak (1970) című filmje itt megtekinthető: https://filmio.hu/film/naszutak-10839497 (2025.1006) Lásd, pontosabban hallgasd: Juliska, Bergendy Együttes, Hétfő című nagylemez (1973) Forrás: https://wwwyoutubecom/watch?v=uL6WIGkf1Pw (20251012) 19 9 HORVÁTH – KOVÁCS: Megszüntettük a prostitúciót KORPONAI Ákos: A prostitúcióval kapcsolatos

szabályozások megalkotásának társadalmi háttere Magyarországon a 19–20. század fordulóján In: MOHAI Aletta – BÍRÓ Gyöngyvér (szerk.): Szakkollégiumi füzetek 9 A Móra Ferenc Szakkollégium évkönyve Szeged, Szegedi Tudományegyetem Móra Ferenc Szakkollégium, 2021 MARKÓ László (főszerk.): Egyetemes Lexikon Budapest, Magyar Könyvklub, 1994 PALOTAI Boris: Hetedik év. Budapest, Szépirodalmi Könyvkiadó, 1978 Internetes hivatkozások https://24.hu/szorakozas/2019/07/14/vajda-pierre-digozas-olaszprostitucio-szomjas-gyorgy-naszutak-1970/ (20251006) https://dictzone.com/olasz-magyar-szotar/franca (20250627) https://filmio.hu/film/naszutak-10839497 (20251006) https://pecsi-notortenet.bloghu/2014/03/18/piroslampak vonzasaban bordelyelet pecsett (20250627) https://port.hu/adatlap/film/tv/irma-te-edes-irma-la-douce/movie1164 (20250629) https://ritkanlathatotortenelem.bloghu/2020/04/28/r-csoport a vetkoztetok reme (20251006) https://szakcikkadatbazis.hu/doc/5716794

(20251005) https://www.arcanumcom/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-a-magyar-nyelv-ertelmezo-szotara-1BE8B/g-2CDF3/garniszallo-2CFEA/ (2025.1005) https://www.arcanumcom/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-a-magyar-nyelv-ertelmezo-szotara-1BE8B/b-1EF8E/barca-1F589/ (2025.1006) https://www.youtubecom/watch?v=uL6WIGkf1Pw (20251012) 10