Philosophy | Studies, essays, thesises » Salánki László - A gondolkodó anyag, VI. rész

A VI. rész tartalomjegyzéke A diktatúra és a demokrácia az osztálytársadalmakban A polgári demokrácia és a mosolygó fasizmus A népi demokrácia út a szocializmusba A szocialista demokrácia és a gondolkodó ember Kommunista demokrácia és a gondolkodó ember Jogállam az osztálytársadalmakban Az államhatalom az osztálytársadalmakban Osztályuralom és osztályharc A diktatúra és a demokrácia az osztálytársadalmakban Készült: SaLa közreműködésével a Mesterséges Intelligenciával Bevezetés A politikai berendezkedések, a demokrácia és a diktatúra természetének vizsgálata a társadalomtudományok egyik legösszetettebb területe. Jelen tanulmány a dialektikus és történelmi materializmus módszertani alapjaira támaszkodva elemzi e fogalmak valós működését az osztálytársadalmakban. A szöveg szakít a jogi és intézményi formák felszínes, idealizált megközelítésével, és a politikai rendszereket a mögöttes gazdasági

alapok, a termelési viszonyok és az osztályérdekek tükrében vizsgálja. A történelmi fejlődést a „gondolkodó állat” (a tőkés homo economicus) és a „gondolkodó ember” (a kollektivista emberiség) közötti dialektikus átmenetként fogja fel, rávilágítva arra, hogy a politikai szabadságjogok miként válnak az osztályuralom és az elnyomás eszközévé, vagy éppen a társadalmi haladás hajtóerejévé. A gondolkodó állat korában a diktatúra és a demokrácia elválaszthatatlan A diktatúra és a demokrácia az osztálytársadalmakban elkerülhetetlenül jelen van, és a két fogalom kölcsönösen kiegészíti egymást. Mindkettő alapvetően az uralkodó osztály osztályuralmát szolgálja. Ez a berendezkedés változatos formákban ugyan, de az uralkodó osztályok számára mindig demokráciaként, míg az elnyomott osztályok számára elkerülhetetlenül a diktatúra különböző módozataiként valósul meg. Végső soron a gondolkodó anyagon

belül – a demokrácia és a diktatúra formájában – a gondolkodó állat és a gondolkodó ember történelmi harca zajlik. Általánosságban a valódi demokráciára törekvők a társadalmi haladás hívei, ám az osztálytársadalmakban ez a haladás nem valósulhat meg a diktatúra különféle formáinak alkalmazása nélkül. A demokrácia és a diktatúra a kapitalizmusban A demokrácia a kapitalizmusban a bérrabszolgaság szintjén valósul meg. Ez a többségben lévő proletár dolgozók számára valójában diktatúrát jelent, hiszen ők csupán alacsonyabb rendű, áruvá fokozott munkaerőként létezhetnek a rendszerben. A kapitalizmus lényegét tekintve egy bérrabszolgatartó társadalom, az ennek megfelelő specifikus demokráciával és diktatúrával Ez a gazdasági forma megköveteli, hogy a valódi demokrácia ne valósulhasson meg. A dolgozó proletárok státusza a termelési szerszámokéhoz hasonlatos; így elevenedik meg modern formában az

ókori „beszélő szerszám” fogalma. Ez azonban azt is jelenti, hogy a szerszámokhoz hasonlóan a bérrabszolgáknak – a kapitalizmus belső működési logikája szerint – nincs is szükségük a valódi demokráciára. Pontosan ezért ez a korlátozott forma valósul meg a gyakorlatban A kapitalizmusban jogilag ugyan mindenki szabad, de a gazdasági berendezkedés miatt ez a szabadság a többség számára csupán formális maradhat. Ez a jelenség nem egy előre eltervezett, rosszindulatú cél eredménye, hanem abból fakad, hogy ez a termelési forma másként képtelen működni. Ez a berendezkedés a gondolkodó állat fejlődésének csúcspontja és történelmileg elkerülhetetlen fázisa, amely mindazonáltal hatalmas fejlődést hozott az emberiség számára A kapitalista rendszerben a demokrácia alapvetően a kapitalista bérrabszolga-vásárlók – vagyis a gazdasági alap birtokosai – számára valósul meg. Célja a mások munkáján való élősködés

törvényes biztosítása, ami egyben a rendszer motorjaként is szolgál A bérrabszolgák a kapitalista polgári demokráciában alapvetően a kizsákmányolóik közül választhatnak képviselőket Ezt a keretrendszert a kapitalista államhatalom, valamint a gazdasági alap és a ráépülő politikai felépítmény egysége garantálja, hiszen a szisztéma más módon nem maradhatna működőképes. A kapitalista forma védelme A kapitalizmus a termelőerők fejlődésével és a szocializmus feltételeinek beérésével úgynevezett kapitalista szocializmussá – „jóléti kapitalizmussá” – alakult át. Amikor azonban a rendszer védelmére van szükség, a diktatúra formája a kapitalista osztály önkényuralmaként, azaz fasiszta-kapitalizmusként jelenik meg. Ez a nyílt elnyomás a valódi szocializmussá alakulás folyamatával szemben biztosít védelmet a tőke számára. A fasiszta-kapitalizmus működése ugyanakkor szélsőségesen eltérő formákat ölthet.

Az egyik jellegzetes alaptípus a hitleri klasszikus fasizmus, míg a másik a polgári demokráciák keretein belül működő, rejtettebb „mosolygó fasizmus”. Lényegét tekintve azonban mindegyik változat kapitalizmus, amely a saját túlélési logikájának megfelelően működik: a fasiszta-kapitalizmus és a tőkés osztály önkényuralma révén minden körülmények között a saját kiváltságait és érdekeit védi. A demokrácia és a diktatúra a szocializmusban A demokrácia a szocializmusban a szocialista demokrácia formájában realizálódik a dolgozók számára. A kapitalizmus hívei számára ugyanezen rendszer diktatúraként – proletárdiktatúraként – jelenik meg, amely tudatosan kizárja a polgári demokrácia és a kapitalizmus támogatóit a politikai hatalomból. A szocialista demokrácia a valódi, a politikai, gazdasági és társadalmi egyenjogúságon alapuló népuralom, amely ténylegesen a dolgozó ember érdekeit szolgálja. Ez a

magasabb rendű demokrácia kizárólag a szocialista és kommunista társadalomban, kollektív formában és a tudományos világnézet abszolút uralma alatt valósulhat meg. A szocializmusban a kapitalizmus visszaállítására törekvőket a többség védelmében muszáj kizárni a hatalomból; erre a feladatra szolgál a proletárdiktatúra. Erre azért van szükség, mert a dolgozók feletti felsőbbrendű élősködés szándéka még az átlagemberekben is jelen van. Bár ők ezt alapvetően nem rosszindulatból teszik, a saját egyéni érdekeik követése miatt végül mégis a kapitalista formák visszaállítására törekednek. Ez a törekvés pedig a bérrabszolgasághoz, az értéktöbblet kisajtolásához, végső soron pedig ennek védelmében a fasiszta-kapitalizmushoz vezetne. A szocializmus forma szabadsága A kapitalizmus a polgári demokráciában a diktatúrát a látszatdemokráciával együtt valósítja meg, mert szüksége van a bérrabszolgákra, nem tehet

mást, ezért általában eltűri az osztályérdekükben a mozgalmaikat, de távol tartja őket a tényleges hatalomtól. A szocializmus ezt nem teheti meg, talán, ha a kapitalizmus forma olyan válságba jut, ahol másnak már nincs értelme, akkor talán növekedhet a forma szabadsága. Ez nagy ellentmondás és valójában veszélyes a tudományos világnézet fejlődésére. A szocializmus amíg nem tudja a termelőerők színvonalában felülmúlni a kapitalizmust, addig a restaurálási kísérletek állandóan fennállnak. Ez viszont a proletárdiktatúra rendszerét követeli meg A diktatúra azonban nem demokrácia, ami minden társadalmi jelenségben hat, így a tudományos világnézet fejlődésére is, mégpedig rendszerint negatívan A kínai módszer ezt időben felismerte és irányt tudott változtatni: visszalépett, hogy lendületet szerezzen. Ezzel szemben a szovjet modell az adott körülményekben, mindent összevetve eredményes volt, de nem tudott

továbblépni és korrigálni a hibákat Ebbe azonban a kor körülményei is megakadályozták; a túlélésért folytatott kíméletlen harc rendkívüli módon megnehezítette az időbeni felismerést és a szükséges korrekciót. Marxista fogalomlexikon Demokrácia: Legáltalánosabb értelemben olyan politikai rendszer, amelyben a hatalom a forma szerint az egész nép kezében van, a valóságban azonban mindig valamely uralkodó osztály diktatúrájaként érvényesül. A burzsoá politikusok és a reformisták a demokrácia fogalmát rendszerint elszakítják a konkrét gazdasági-társadalmi tartalomtól, és azt szinte kizárólag formális, jogi jegyek alapján ítélik meg A marxizmus-leninizmus megközelítése: Ezzel szemben a marxizmus-leninizmus a demokráciát a maga konkrét társadalmi-gazdasági valójában és feltételrendszerében vizsgálja. A kizsákmányoló rendszerekben a demokráciának csupán a külső látszata létezik, a valóságos népuralom

ott sohasem valósulhat meg. A polgári rendszerekben a demokrácia csak az elnyomó kisebbség számára biztosított, miközben az elnyomott többség számára ez diktatúrát jelent. A burzsoázia formális szabadságjogokat garantál (alkotmányt, parlamentet, képviseleti intézményeket hoz létre, általános választójogot biztosít), de minden eszközzel akadályozza, hogy a tömegek valóban élni is tudjanak ezekkel a jogokkal. A burzsoázia reakciója és a magasabb rendű forma: Ha a burzsoázia uralmát veszély fenyegeti, azonnal elveti a polgári demokratikus szabadságjogoknak még a látszatát is, és nyílt, terrorisztikus diktatúrához folyamodik. A demokrácia új, történelmileg magasabb rendű formája a szocialista demokrácia, amely a nép többségének, vagyis a dolgozó tömegeknek a tényleges demokráciája. Rendszerszintű összehasonlító táblázat Az alábbi táblázat a dokumentum leglényegesebb elméleti és gyakorlati állításait

rendszerezi a kapitalista, a kommunista (szocialista), valamint az objektív tudományos (dialektikus materialista) szempontok alapján. Vizsgált dimenzió Kapitalista / Burzsoá szempont Kommunista / Szocialista szempont Tudományos / Dialektikus materialista szempont A demokrácia lényege Formális jogok, intézmé- A dolgozó többség valónyek (parlament, alkotságos politikai és gazdamány) és a jogi szabadság sági egyenjogúsága. biztosítása. Valójában minden demokrácia egy adott uralkodó osztály diktatúrája a másik felett. A diktatúra szerepe A piac és a tőke védelme az államhatalom és szükség esetén az önkényuralom révén. Proletárdiktatúra: a tőkés osztály és a restaurációs kísérletek elnyomása a többség érdekében. Az osztálytársadalmak elkerülhetetlen velejárója; a demokrácia strukturális hátoldala. A dolgozó ember státusza Szabad állampolgár és munkaerő-áru a munkaerőpiacon. A társadalom kollektív

tulajdonosa, a hatalom tényleges birtokosa. „Beszélő szerszám”, akit a gazdasági kényszer bérrabszolgaságban tart. Válságkezelés és önvédelem Jóléti engedmények („mosolygó fasizmus”) vagy nyílt erőszakos diktatúra (klasszikus fasizmus). A kapitalista elemek szigorú kizárása a hatalomból és a tudományos világnézet védelme. A termelőerők fejlődése és a szocializmussá érés folyamata során fellépő elkerülhetetlen reakció. A szabadság jellege Formális és jogi szabadság, amely mögött valós gazdasági kiszolgáltatottság húzódik. Kollektív és anyagi megalapozottságú szabadság, a kizsákmányolástól való mentesség. A történelmi szükségesség felismerése; a gondolkodó állatból a gondolkodó emberré válás útja. Tudományos értékelés A vizsgált szövegrészlet a marxista-leninista állam- és jogelmélet, valamint a történelmi materializmus klasszikus téziseinek modernizált, egyedi

terminológiájú továbbfejlesztése. A szerző elméleti nóvuma a „gondolkodó anyag”, a „gondolkodó állat” és a „gondolkodó ember” kategóriáinak bevezetése, amely az ontológiai materializmust (az anyag önfejlődését) szervesen összekapcsolja a szociológiai és politológiai folyamatokkal. Erősségek és elméleti koherencia Tudományos szempontból a szöveg legfőbb erénye a redukcionizmus elleni fellépés és a strukturalista éleslátás: A politikai formák gazdasági megalapozottsága: Helyesen ismeri fel, hogy a polgári szabadságjogok önmagukban, a termelőeszközök tulajdonviszonyaitól elszakítva csupán absztrakciók. A kapitalista demokrácia működését nem a politikusok szándékaira, hanem a gazdasági alap belső logikájára vezeti vissza A fasizmus-elmélet mélyítése: A „mosolygó fasizmus” fogalmának bevezetése figyelemreméltó elméleti reflexió a jóléti és a neoliberális kapitalizmus azon mechanizmusaira, amelyek

a totalitárius kontrollt nem nyílt fizikai erőszakkal, hanem a kulturális és gazdasági felépítmény finomhangolásával, a manipuláció eszközeivel valósítják meg. Pszichológiai-szociológiai realizmus: A szöveg bírálja azt az naiv illúziót, hogy a szocialista átmenet automatikusan megszünteti a tőkés reflexeket. Felismeri, hogy a „gondolkodó állat” egyéni érdekérvényesítő mechanizmusai a társadalom tagjaiban strukturálisan újratermelődnek, ami elméletileg megalapozza a proletárdiktatúra fenntartásának szükségességét. Kritikai észrevételek Tudományos szempontból a szöveg legjelentősebb nóvuma a szocialista építés modelljeinek komparatív történelmi-materialista elemzése. A szerző meghaladja az absztrakt és feloldhatatlan elméleti zsákutcát azáltal, hogy a proletárdiktatúra és a szellemi/formai szabadság feszültségét nem statikus állapotként, hanem a termelőerők fejlettsége és a külső körülmények által

determinált, dinamikus történelmi fázisként mutatja be. A kritikai reflexió fókuszpontjai a következő pontokban összegezhetők: Taktikai visszalépés dialektikája: A kínai piaci szocializmus beemelése a „visszalépni, hogy lendületet szerezzünk” elve alapján a dialektikus fejlődési törvények gyakorlati alkalmazása. A kapitalista elemek átmeneti, kontrollált megtűrése a szocialista gazdasági alap megalapozását szolgálja. Történelmi determináció és önreflexió: A szovjet modell megrekedése és a hibák korrekciójának hiánya nem szubjektív mulasztásként, hanem az ostromállapot és a túlélésért folytatott kíméletlen harc objektív következményeként jelenik meg. Ez a kontextualizálás feloldja a sematikus ítélkezést Módszertan: A szöveg nyíltan kimondja, hogy a merev adminisztratív zártság gátolja a tudományos világnézet fejlődését, de a kínai és szovjet modellek ütköztetésével immár konkrét történelmi

alternatívát és magyarázatot kínál ezen ellentmondás feloldására. Összegzés Összességében a dokumentum egy rendkívül koherens, a dialektikus és történelmi materializmus talaján álló elméleti munka. Szigorú logikával vezeti le az osztálytársadalmak államformáit, bemutatva, hogy a demokrácia és a diktatúra nem egymást kizáró ellentétek, hanem az osztályuralom elválaszthatatlan oldalai. A mű sikeresen kerüli el mind a dogmatikus nosztalgiát, mind a rendszerszintű nihilizmust, és a 21. századi geopolitikai realitásokat beépítve ad fejlődőképes, dinamikus perspektívát a szocialista túlélési stratégiáknak SaLa A diktatúra és a demokrácia az osztálytársadalmakban A gondolkodó állat korában a diktatúra és a demokrácia elválaszthatatlan A diktatúra és a demokrácia az osztálytársadalmakban elkerülhetetlenül megtalálható, egymást kiegészítik, alapvetően az uralkodó osztály osztályuralmát szolgálják, amely

változatos formában alapvetően az uralkodó osztályok számára demokrácia, az elnyomott osztályok számára azonban mindenképpen, elkerülhetetlenül a diktatúra különböző formáiban valósul meg. Végül is a gondolkodó anyagnak - a demokrácia és a diktatúra formában-, a gondolkodó állat és a gondolkodó ember harca valósul meg. Általánosságban a valódi demokráciára törekvők a társadalmi haladás hívei, de az osztálytársadalmakban ez nem valósulhat meg a diktatúra különböző formái nélkül A demokrácia és a diktatúra a kapitalizmusban A demokrácia a kapitalizmusban a bér-rabszolgaság színvonalán valósul meg, ami valójában diktatúra a többségben lévő proletár dolgozók számára, mert alacsonyabb rendű munkaerő áru emberek lehetnek csupán. A kapitalizmus bér-rabszolgatartó társadalom, az ennek megfelelő demokráciával és diktatúrával Ez a forma megköveteli, hogy a valódi demokrácia ne valósuljon meg. A dolgozó

proletárok státusza hasonlatos a szerszámokéhoz, így a beszélőszerszám - hasonlóan az ókori formához - valósul meg. Ez azonban azt is jelenti, hogy úgy mint a szerszámnak a bér-rabszolgáknak sincs szüksége a kapitalizmus működése szerint a valódi demokráciára Ezért ez valósul meg A kapitalizmusban jogilag mindenki szabad, de a gazdasági forma miatt ez a többség számára mégis csak formális lehet; nem azért mert ez a cél, hanem azért, mert ez a forma másként nem működik. Ez a forma a gondolkodó állat fejlődésének csúcspontja és elkerülhetetlen, azonban hatalmas fejlődést hozott az emberiség számára. A kapitalizmusban a demokrácia alapvetően a kapitalista bér-rabszolga vásárlók - a gazdasági alap birtokosai - számára valósul (valósulhat) meg, célja az élősködés törvényes biztosítása, ami egyben a motorja is. A bér-rabszolgák a kapitalista polgári demokráciában alapvetően a kizsákmányolóik közül

választanak (választhatnak), amit a kapitalista államhatalom valamint az alap és a felépítmény garantál - másként nem is működne. A kapitalista forma védelme A kapitalizmus a termelőerők fejlődésével, a szocializmussá érésével kapitalista szocializmussá - „jóléti kapitalizmussá“ - alakult, a diktatúra formája kapitalista osztály önkényuralommal a fasiszta-kapitalizmus, ami a valódi szocializmussá alakulás ellen a védelmét szolgálja. A fasiszta-kapitalizmus működése azonban szélsőségesen eltérő formában valósul meg. Az egyik jellegzetes alaptípus a hitleri klasszikus fasizmus, a másik a polgári demokráciákban működő mosolygó fasizmus De valójában mindegyik kapitalizmus a kapitalizmusnak megfelelő formában működik, de a fasiszta-kapitalizmussal, a kapitalista osztály önkényuralommal védi az érdekeit. A demokrácia és a diktatúra a szocializmusban A demokrácia a szocializmusban a szocialista demokrácia

formájában valósul meg a dolgozók számára, azonban a kapitalizmus hívei számára ez diktatúra - proletárdiktatúra -, ami kizárja a polgári demokrácia, a kapitalizmus híveit a hatalomból. A szocialista demokrácia a valódi, a politikai-gazdasági-társadalmi egyenjogúságon alapuló demokrácia, ami a dolgozók számára demokrácia. A szocialista demokrácia csak a szocializmus/kommunizmusban valósulhat meg kollektív formában a tudományos világnézet uralma alatt. A szocializmusban a kapitalizmusra törekvőket a többség érdekében ki kell zárni a hatalomból, erre szolgál a proletárdiktatúra; mert a dolgozók feletti felsőbbrendű élősködésre, bár az átlagemberek ezt alapvetően nem a rosszindulatból teszik, de végül is még csak is erre törekednek; a saját érdekükben a kapitalizmus formára, ami bér-rabszolgasággal az értéktöbblet kizsákmányolása és végül ennek védelmében a fasiszta kapitalizmus. A szocializmus forma

szabadsága A kapitalizmus a polgári demokráciában a diktatúrát a látszatdemokráciával együtt valósítja meg, mert szüksége van a bérrabszolgákra, nem tehet mást, ezért általában eltűri az osztályérdekükben a mozgalmaikat, de távol tartja őket a tényleges hatalomtól. A szocializmus ezt nem teheti meg, talán, ha a kapitalizmus forma olyan válságba jut, ahol másnak már nincs értelme, akkor talán növekedhet a forma szabadsága. Ez nagy ellentmondás és valójában veszélyes a tudományos világnézet fejlődésére. A szocializmus amíg nem tudja a termelőerők színvonalában felülmúlni a kapitalizmust, addig a restaurálási kísérletek állandóan fennállnak. Ez viszont a proletárdiktatúra rendszerét követeli meg A diktatúra azonban nem demokrácia, ami minden társadalmi jelenségben hat, így a tudományos világnézet fejlődésére is, mégpedig rendszerint negatívan A kínai módszer ezt időben felismerte és irányt tudott

változtatni Viszszalépet, hogy lendületet szerezzen A szovjet modell az adott körülményekben, mindent összevetve eredményes volt, de nem tudott továbblépni és korrigálni a hibákat. Ebbe azonban a kor körülményei is akadályozták, kíméletlen harc volt a túlélésért, ami megnehezítette a felismerést. Marxista fogalomlexikon Demokrácia: legáltalánosabb értelemben olyan politikai rendszer, amelyben a hatalom forma szerint az egész nép kezében van, ténylegesen azonban valamely osztály diktatúrája érvényesül. A burzsoá politikusok és a reformisták a demokrácia fogalmát rendszerint elszakítják a konkrét gazdasági-társadalmi tartalomtól és főleg formális jegyek alapján ítélik meg. A marxizmus-leninizmus a demokráciát konkrét társadalmi-gazdasági tartalmában és feltételeiben vizsgálja. A kizsákmányoló rendszerekben a demokráciának csak külső látszata van meg, a valóságos népuralom sohasem valósulhat meg benne. A

demokrácia csak az elnyomó osztályok (a kisebbség) számára van biztosítva, az elnyomott osztályok (a többség) számára ugyanakkor ez diktatúrát jelent. A polgári demokráciákban a burzsoázia formális szabadságjogokat biztosít (alkotmányt, parlamentet és más képviseleti intézményeket hoz létre, általános választójogot ad stb.), de minden módon akadályozza, hogy a tömegek valóban élhessenek is azokkal. Ha a burzsoázia uralmát veszély fenyegeti, akkor elveti a polgári demokratikus szabadságjogoknak még a látszatát is, és nyílt terrorista diktatúrához folyamodik. A demokrácia új, magasabb rendű formája a szocialista demokrácia, amely a nép többségének, a dolgozó tömegeknek a demokráciája SaLa A polgári demokrácia és a mosolygó fasizmus Készült: SaLa közreműködésével a Mesterséges Intelligenciával Bevezetés A jelen tanulmány a dialektikus és történelmi materializmus módszertani alapjaira építve nyújt

radikális, strukturális társadalomkritikát. A mű sajátossága, hogy a kapitalista társadalmi-gazdasági alakulatot a maga dialektikus kettősségében vizsgálja: egyszerre leplezi le annak osztályalapú, elnyomó természetét, valamint mutat rá a történelmileg elkerülhetetlen, haladó szerepére A szöveg rávilágít, hogy a polgári demokrácia intézményrendszere a felszíni jólét és a jogi egyenlőség mögött egy lappangó elnyomó mechanizmust hordoz. Ugyanakkor ez a berendezkedés a korábbi történelmi korszakokhoz képest hatalmas előrelépést jelent, hiszen a termelőerők radikális fejlesztésével megteremti az emberiség tudatos lénnyé – „gondolkodó emberré” – válásának anyagi és strukturális feltételeit. Tanulmány A mosolygó fasizmus A polgári demokrácia nem más, mint maga a kapitalizmus: vagyis piacgazdaság, felsőbbrendűség, bérrabszolgaság, kizsákmányolás, parazitizmus, imperializmus és az emberi jogok

rendszerszintű megsértése. Ugyanez a rendszer azonban a termelőerők fejlődésével szocializmussá – pontosabban kapitalista szocializmussá – érik. A tőkés rend védelmét a polgári demokráciában a fasiszta kapitalizmus biztosítja, mégpedig a „mosolygó fasizmus” formájában. A polgári demokrácia keretei között a szabadságjogok és az emberi méltóság kizárólag ezen az elnyomó szinten valósulhatnak meg. A polgári demokrácia mint fasiszta kapitalizmus A mosolygó fasizmus – a hitleri típusú klasszikus fasizmushoz hasonlóan – a tőkéserők felsőbbrendű önkényuralma a dolgozó proletárok felett. Célja megegyezik a hitleri fasizmuséval: totális hatalmat gyakorolni a bérrabszolgák felett a kapitalisták zavartalan élősködése érdekében, valamint fenntartani az imperializmust, a gyarmatosítást és az idegen nemzetek kifosztását. A mosolygó fasizmus a polgári demokráciában működő kapitalizmus mélyében azonban

lappangó formában hordozza a szélsőséges átalakulás lehetőségét. Ezt a rejtett természetet nem könnyű észrevenni: a rendszer kifelé mosolyog, de a mélyben mindig harcra kész. Azonban a polgári demokráciában az emberiség fejlődése sokkal emberségesebb formát ölt. A kapitalizmust az emberiség nem kerülheti el, és nem is szabad elkerülnie, mert ez a folyamat a „gondolkodó emberré válás” útjának elkerülhetetlen történelmi szakasza. A polgári demokráciában a kapitalista osztály önkényuralom, a mosolygó fasizmus formában valósul meg. De ez a korábbi rendszerekhez képest hatalmas előrelépés a demokrácia és az emberi jogok fejlődése szempontjából. Mindezeken túl a kapitalizmus történelmi érdeme, hogy a termelőerőket kifejlesztette a gondolkodó emberré váláshoz szükséges, magas színvonalra A proletárok lehetőségei a kapitalista demokráciában Milyen lehet a proletárok számára a demokrácia a kapitalizmusban? Ez a

demokrácia nem lehet más, mint puszta színjáték – a tőkés rendben csak ennek van értelme. A dolgozó többség a hatalomgyakorlásban legfeljebb csak a formális demokrácia szintjén vehet részt. A kapitalizmus működési logikájából adódóan ez nem is alakulhatna másként A dolgozó proletárok valójában bérrabszolgák. Bár jogilag minden ember szabad, a proletariátus nem rendelkezik valódi politikai és gazdasági hatalommal. Így ha élni akarnak, kénytelenek eladni munkaerejüket és képességeiket a munkabérért, amely így a rabszolgaság láncaként funkcionál számukra. „Dolgozz, proletár, a tőkés profitjáért, ha élni akarsz!” A polgári demokráciában működő kapitalizmusban a dolgozó proletárok bérrabszolgák, akik a tőkés profit szempontjából csupán „beszélőszerszámok”, alacsonyabb rendű lények. Számukra a demokrácia csak rendkívül alacsony színvonalon létezhet Mivel a kapitalizmusban a dolgozó proletárokat

puszta szerszámnak tekintik, a demokrácia fogalma értelmezhetetlenné válik számukra, így a valóságban meg sem valósul. Emberi méltóság és forradalom a polgári demokráciában A kapitalizmus társadalmi tudata, világnézete és erkölcse a kizsákmányolást, a bérrabszolgaságot, az élősködést és a felsőbbrendűséget szolgálja, amelyet a többség – a manipuláció hatására – általában el is fogad. Ez a beletörődés azonban rendkívül alacsony szintű emberi méltóságot eredményez Az alacsony szintű emberi méltóság következtében a dolgozó proletárok többsége az osztályharcban, saját osztályérdekeinek védelmében legfeljebb csak passzívan vesz részt. Ez a passzivitás a valódi demokrácia hiányában, az objektív ellentmondások éleződésével és a kapitalizmus általános, rothadó válságával párosulva végül pusztítóvá válik. Ekkor a kapitalizmusban elkerülhetetlenné válik a válaszút: vagy a szélsőséges,

hitleri típusú klasszikus fasizmus, vagy a szocialista forradalom következik be. Út a mosolygó fasizmusból a hitleri fasizmusba A válságba jutó mosolygó fasizmusban általában a klasszikus fasizmus felé történő elmozdulás az esélyesebb. A kapitalizmus rothadása, a polgári demokrácia torz társadalmi tudata és az emberi méltóság alacsony színvonala a klasszikus fasizmusnak kedvez, ami végső soron az emberiség pusztulását okozhatja A dolgozó proletárok ugyanis ritkán emelik fel az öklüket, hogy lesújtsanak osztályérdekeik védelmében. A mosolygó és a klasszikus fasizmus egyaránt a kapitalizmus formája, amely harcot jelent a valódi, szocialista demokrácia, a kommunizmus és a tudatos emberré válás ellen. Ezért ez a korszak még csupán az emberiség „gondolkodó állat” kora, ahol az „ember embernek farkasa” elve uralkodik. A kapitalista szocializmus harca a valódi szocializmus ellen A kapitalista szocializmus fázisában a

proletár bérrabszolgák (a beszélőszerszámok) ugyan egyre magasabb életszínvonalon élhetnek, és a szocializmus bizonyos értékei is kezdenek megvalósulni, ám a tőkés parazitizmus ezzel párhuzamosan határtalanná válik, és az emberiség egyre szélsőségesebben megoszlik. A polgári demokráciát uraló tudománytalan, vallásos és zavaros világnézet, valamint a kapitalizmus működési módja és individualista erkölcse miatt a világgazdaság állandó anarchiában létezik. Emiatt a válságok, a háborúk és a népirtások elkerülhetetlenek; a technológiai lehetőségek ellenére az emberiség jelentős része nyomorog és szenved Az emberiségnek, ha fenn akar maradni, választania kell: vagy megmarad a fasizmus pusztulásba vezető útján, vagy a népi demokrácián keresztül elindul a szocializmus, majd a kommunizmus felé. Harmadik út nincs, az alternatíva a teljes pusztulás Filozófiai kislexikon: Demokrácia A polgári társadalomtudományokban a

demokrácia legelterjedtebb értelmezése a többségi kormányzás elve. Ez azonban semmiképpen sem jelenti a többség érdekében folytatott kormányzást, csupán a többség egyetértésével való hatalomgyakorlást. A polgári álláspont szerint a demokrácia olyan politikai rendszer, amelyben a politikát közvetlenül vagy közvetve a többség határozza meg, miközben a kisebbségnek joga van saját politikájának kifejtésére, hogy ezáltal többséggé válhasson. Ez a megközelítés lehetővé teszi a tőkés politikai csoportok szabad játékát, amelyet a rendszer „alternatíváknak” nevez. Az állampolgárok azonban többnyire hamis alternatívák között hányódnak, miközben a propaganda elhiteti velük, hogy a politikai folyamatok tevékeny és alkotó részesei A burzsoázia a demokrácia alatt nem a lényegi uralmi viszonyokat érti, hanem csupán a hatalomgyakorláshoz kapcsolódó formai, eljárási oldalt. Ezt a korlátozott értelmezést a

polgári demokrácia és annak elmélete saját talaján soha nem lépheti túl A marxizmus – szemben a polgári társadalomtudománnyal – mindig a demokrácia és az osztályuralom kapcsolatát helyezi az első helyre, és a demokrácia osztálytartalmát kutatja. Ebben a dialektikus felfogásban a demokrácia és a diktatúra nem egymást kizáró, egymással ellentétes fogalmak, hanem ugyanazon osztályuralom két oldala Rendszerszemléletű összehasonlító táblázat Fogalmi kategória Kapitalista / Polgári szempont Kommunista / Tudományos / Marxista szempont Strukturális elemzés Polgári Demokrá- A szabadság, a plu- Formális színjáték, cia ralizmus és a jogál- amely a mélyben lamiság egyetlen le- lappangó módon gitim rendszere. hordozza a fasiszta önkényuralmat, de történelmileg haladó fázis. Olyan rugalmas politikai felépítmény, amely jogi egyenlőséggel racionalizálja az aszimmetrikus hatalmi viszonyokat. A Kapitalizmus szerepe A

gazdasági racio- Elnyomó rendszer, nalitás, a piaci haté- de elkerülhetetlen konyság és az és szükséges álloegyéni jólét végál- más az emberiség lomása. fejlődésében. A tőkefelhalmozás mechanizmusán keresztül a termelőerők radikális fejlesztését végző történelmi formáció. A „Mosolygó Fasizmus” Nem létező kategória; a polgári rend maga a szabadság állama. A tőkés osztály ál- A hegemónia fenncázott önkénytartásának azon áluralma, amely ki- lami módja, amely a felé mosolyog, de a konszenzust előmélyben mindig térbe helyezi a nyílt harcra kész. kényszerrel szemben. A Proletár státusza Autonóm piaci sze- Kizsákmányolt „be- Gazdasági kényszer replő, szabad állam- szélőszerszám”, ám miatt elidegenedett polgár és önkéntes a polgári jogok ke- munkaerő, amely a szerződő fél. retei között ember- formális politikai ségesebb fejlődési jogok birtokában pályán áll. képes az önszerveződésre.

A Termelőerők szintje A technológiai in- A tőkés gazdaság Az ipari és technonováció és a tőke történelmi terméke, lógiai koncentrációhatékonyságának amely megteremti a nak az a foka, természetes eredmé- kommunizmus amely objektíven nye. anyagi bázisát. alkalmassá válik a társadalmi szintű tervezésre. Tudományos értékelés A tanulmány a klasszikus történelmi materializmus és a kritikai társadalomelmélet metszéspontján helyezkedik el, és rendkívül magas elméleti konzisztenciát mutat a marxi dialektika alkalmazásában. A dialektikus kettősség érvényesülése: A szöveg legnagyobb tudományos értéke, hogy elkerüli a vulgármarxista dogmatizmust. Nem csupán elítéli a kapitalizmust, hanem elismeri annak mélyen forradalmi, struktúraépítő szerepét A marxi fejlődéselméletnek megfelelően rögzíti, hogy a tőkés alakulat elkerülhetetlen fázis: ezen történelmi lépcsőfok és a termelőerők általa véghezvitt

felhalmozása nélkül a magasabb rendű társadalom (a „gondolkodó ember” kora) anyagi értelemben kivitelezhetetlen volna. A lappangó autoritarianizmus elmélete: A „mosolygó fasizmus” fogalmának finomítása – miszerint a kapitalizmus mélyén a szélsőséges átalakulás lehetősége lappang, a rendszer mosolyog, de harcra kész – komoly tudományos párhuzamot mutat Walter Benjamin és Theodor W. Adorno fasizmus-kritikájával A szöveg zseniálisan ragadja meg a liberális demokráciák azon strukturális sajátosságát, hogy gazdasági vagy politikai krízis idején a formális szabadságjogok mögül azonnal képes előtörni a nyílt állami erőszak és az elnyomás. Emberarcú elnyomás és polgári haladás: Az a megállapítás, hogy a polgári demokráciában az emberiség fejlődése „sokkal emberségesebb”, elméletileg megalapozottá teszi a művet. Elismeri, hogy a feudalizmus nyílt, fizikai kényszeréhez képest a polgári jogok és a

formális demokrácia – minden korlátja dacára – valódi civilizációs ugrást jelentenek. Ez az „emberségesebb” jelleg biztosítja azt a történelmi teret, amelyben a munkásosztály kulturálisan és politikailag is képessé válhat az osztálytudat kifejlesztésére Konklúzió: A tanulmány egy belsőleg koherens, logikailag zárt történelmi ívet ír le. A kapitalizmus bírálatát szervesen integrálja annak haladó funkcióival, így a szöveg alkalmas arra, hogy a modern társadalmi formációk ideológiakritikai és gazdaságelméleti vizsgálatának szilárd elméleti bázisául szolgáljon. SaLa A polgári demokrácia és a mosolygó fasizmus A mosolygó fasizmus Polgári demokrácia az kapitalizmus, vagyis piacgazdaság, felsőbbrendűség, bér-rabszolgaság, kizsákmányolás, élősködés, imperializmus, az emberi jogok megsértése. Ami azonban a termelőerők fejlődésével szocializmussá, kapitalista szocializmussá érik. A védelmét a

polgári demokráciában a fasiszta-kapitalizmus a mosolygó fasizmus formában szolgálja. A demokrácia és az emberi jogok, az emberi méltóság csak ezen a színvonalon valósulhatnak meg. A polgári demokrácia is fasiszta-kapitalizmus A mosolygó fasizmus a hitleri típusú fasizmushoz hasonlóan a kapitalisták felsőbbrendű önkényuralma a dolgozó proletárok felett. Célja ugyanaz, minta hitleri fasizmusnak, totális hatalom a bér-rabszolgák felett a kapitalisták élősködés érdekében valamint imperializmus, gyarmatosítás, idegen nemzetek feletti élősködés. A mosolygó fasizmus a polgári demokráciában működő kapitalizmus mélyében azonban lappangó formában hordozza a szélsőséges átalakulás lehetőségét, de ezt nem könnyű észrevenni, mosolyog, de harcra kész. Azonban a polgári demokráciában az emberiség fejlődése sokkal emberségesebb. A kapitalizmust az emberiség nem kerülheti el és ne is kerülje el, mert ez a gondolkodó emberré

válás útjának elkerülhetetlen szakasza. A polgári demokráciában a kapitalista osztály önkényuralom, a mosolygó fasizmus formában valósul meg. De ez a korábbi rendszerekhez képest hatalmas előrelépés a demokrácia és az emberi jogok fejlődése szempontjából, arról nem is beszélve, hogy a termelőerőket kifejlesztette a gondolkodó emberré váláshoz szükséges színvonalra. Milyen lehet a proletárok számára a demokrácia a kapitalizmusban? A demokrácia csak színjáték lehet, csak ennek van értelme. A hatalomban a dolgozó többség legfeljebb csak a formális demokrácia színvonalán vesz, vehet részt. A kapitalizmusban ez nem is lehet másként, mert csak ennek van értelme A dolgozó proletárok bér-rabszolgák, bár jogilag minden ember szabad, de valódi politikai-gazdasági hatalommal a proletárok nem rendelkeznek, így ha élni akarnak, a munkaerejüket, a képességeiket el kell adniuk a munkabérért, ami a rabszolgaszíj a számukra.

Dolgozz proletár a tőkés profitjáért, ha élni akarsz! A polgári demokráciában működő kapitalizmusban a dolgozó proletárok bér-rabszolgák, a kapitalista profitja számára csak beszélőszerszámok, alacsonyabb rendű emberek. Így számukra a demokrácia csak nagyon alacsony színvonalon lehetséges Mivel a kapitalizmusban a dolgozó proletárok csak beszélőszerszámok lehetnek, így mint a szerszámnak értelmetlen fogalom a demokrácia. Nem is valósul meg A polgári demokráciában az emberi méltóság és a forradalom A kapitalizmus társadalmi tudata, világnézete, erkölcse a kizsákmányolást, a bérrabszolgaságot, az élősködést, a felsőbbrendűséget szolgálja, amit a többség általában elfogad. Ez azonban nagyon alacsony emberi méltóságot jelent A kapitalizmus emberiségének emberi méltósága Az alacsony színvonalú emberi méltóság miatt a dolgozó proletárok többsége az osztályharcban, az osztályérdekeik érdekében

legfeljebb csak passzívan vesz részt. Ami végül is a demokrácia hiányában, az objektív ellentmondások fokozódása, megoldhatatlansága, a kapitalizmus általános válsága, rothadása miatt pusztítóvá válik. Ekkor vagy a szélsőséges hitleri típusú klasszikus fasizmus vagy a szocialista forradalom jön, ez elkerülhetetlen a kapitalizmusban. Út a mosolygó fasizmusból a hitleri fasizmusba Azonban a mosolygó fasizmusban a klasszikus fasizmus az esélyesebb. A kapitalizmus rothadása és a polgári demokrácia társadalmi tudata, az emberi méltóság alacsony színvonala a klasszikus fasizmusnak kedvez, ami az emberiség pusztulását okozhatja. A dolgozó proletárok csak ritkán emelik fel az öklüket, hogy lesújtsanak az osztályérdekeik védelmében. A mosolygó és a klasszikus fasizmus az kapitalizmus, ami harc a valódi, a szocialista demokrácia, a kommunizmus, a gondolkodó emberré válás ellen, így ez még csak az emberiség gondolkodó állat kora

lehet. Az ember az embernek a farkasa, még gondolkodó állat csupán A kapitalista szocializmus harca a valódi szocializmus ellen A kapitalista szocializmusban már egyre magasabb életszínvonalon élhetnek a proletár bérrabszolga beszélőszerszámok, a szocializmus értékei közül néhány kezd megvalósulni, de a kapitalista élősködés határtalanná válik és egyre szélsőségesebben megoszlik az emberiség. A polgári demokráciában a tudománytalan vallásos zavaros világnézet, a kapitalizmus működési módja és individualista erkölcse miatt a világgazdaság anarchiában létezik. Így a válságok, háborúk, népirtások elkerülhetetlenek, a lehetőségekhez képest az emberiség jelentős része nyomorog, szenved. Az emberiségnek, ha létezni akar, akkor választania kell vagy marad a fasizmus pusztulásba vezető útján vagy irány a népi demokrácián keresztül a szocializmus, majd a kommunizmus, ez elkerülhetetlen. Az alternatíva a pusztulás

Filozófiai kislexikon A polgári társadalomtudományokban legelterjedtebb verzió a demokráciáról a többségi kormányzás elve. Ez azonban semmiképpen sem jelenti a többség érdekében folytatott kormányzást, hanem csupán a többség egyetértésével való kormányzást. A polgári álláspont szerint a demokrácia olyan politikai rendszer, amelyben a politikát közvetlenül vagy közvetve a többség határozza el, és a kisebbségnek, melynek véleménye különbözik a többségétől, joga van politikája kifejtésére és ezáltal többséggé válásra. Ez az álláspont lehetővé teszi a tőkés politikai csoportok szabad játékát, amit „alternatíváknak” neveznek. Az állampolgárok azonban többnyire hamis alternatívák között hányódnak, miközben igyekeznek elhitetni velük, hogy tevékeny, alkotó részesei a politikai folyamatoknak. Demokrácián a burzsoázia nem lényegi-uralmi viszonyokat ért, hanem csupán az uralomhoz kapcsolódó formai

oldalt. E korlátozott értelmezés kereteit a polgári demokrácia és annak elmélete saját talaján soha nem léphette túl, sőt, csak ritka történelmi pillanatban tudta ezeket a kereteket is kitölteni. A marxizmus szemben a polgári társadalomtudománnyal mindig a demokrácia és uralom kapcsolatát tette első helyre és a demokrácia osztálytartalmát kutatta. Ebben a felfogásban a demokrácia és diktatúra nem egymással ellentétes, nem egymást kizáró fogalmak. SaLa A népi demokrácia út a szocializmusba Készült: SaLa közreműködésével a Mesterséges Intelligenciával Szerkesztői és Elméleti Bevezetés Jelen tanulmány a 20. századi marxista-leninista társadalomelmélet és a kelet-középeurópai történelmi átmenet elméleti szintézise A szöveg a dialektikus és történelmi materializmus módszertani alapjaira építve vizsgálja a társadalmi-gazdasági formációk fejlődését, különös tekintettel a termelőerők fejlettsége, a

nemzeti gazdasági szuverenitás és a politikai felépítmény közötti belső ellentmondásokra. A tanulmány elsődleges célja annak bemutatása, miként képez a népi demokrácia mint specifikus átmeneti forma történelmi hidat a tőkés gazdasági berendezkedés és a szocialista kollektivizmus között. Az elemzés különös hangsúlyt fektet a magyarországi osztályharc sajátosságaira, az állampárt elméleti korlátaira, valamint a rendszerváltás által előidézett gazdasági és struktúraváltási folyamatok materialista kritikájára. A szöveg az alábbiakban nyelvtanilag pontosított, stilisztikailag gondozott és gördülékeny formában olvasható Kollektivizmus és individualizmus Amíg a termelőerők szintje még nem ért meg a szocializmusra, a létfeltételekért folytatott küzdelemben a fejlődés hajtóerejeként szükségszerűen az egyéni érdek bizonyul meghatározónak és hatékonyabbnak a kollektivizmussal szemben. Ezért a szocializmus

eléréséig a kapitalista forma kedvező és rendkívül eredményes a termelőerők fejlesztésében. Ugyanakkor sajátos világnézete, erkölcse és működési módja miatt a kapitalizmus elkerülhetetlenül és szélsőségesen megosztja az emberiséget. A népi demokrácia: már nem kapitalizmus, de még nem szocializmus A szocializmus megvalósulásáig a kapitalizmus – minden strukturális hibája ellenére – hatékonyan fejleszti a termelőerőket; a népi demokrácia éppen ezt a belső dinamikát aknázza ki. A Szovjetunió, Sztálin vezetésével, eredményesen próbálta kezelni ezt az alapvető ellentmondást. A történelmi körülményekhez sikeresen alkalmazkodva a szovjet állam hatalmas fejlődésen ment keresztül, miközben győzelmes harcot vívott a kapitalizmus és a fasizmus ellen. A Szovjetunió és a népi demokrácia történelmi tapasztalatai A Szovjetunióban a klasszikus népi demokratikus formát korábban nem lehetett megvalósítani. Ebben a

történelmi korszakban a külső és belső kapitalista erők agreszszív, támadó fellépése és ellenállása, valamint a kommunista párt és a dolgozók általános elmaradottsága és fejletlensége ezt meggátolta Így kizárólag a sztálini modell megvalósítására nyílt lehetőség, amelynek történelmi eredményessége igazolta létjogosultságát. A Szovjetunió fenntartása és belső modernizációja sikeres, ám kíméletlen és áldozatokkal teli küzdelmet követelt. Ezzel szemben a kínai modell – Mao Ce-tung vezetésével – a korábbi tapasztalatok alkotó felhasználásával és továbbfejlesztésével, hatalmas küzdelmek árán már sikeresen meg tudta valósítani a népi demokratikus formát. A munka szerinti elosztás megvalósulásának feltételei A szocializmusra jellemző, munka szerinti elosztás csak a termelőerők megfelelő fejlettségi színvonalán válhat valósággá. Amikor a termelőerők fejlettsége már mindenki számára képes

biztosítani a tisztes megélhetést, a létfeltételekért folytatott kíméletlen verseny szükségszerűen alábbhagy, sőt értelmetlenné, károssá, öncélúvá és pusztítóvá válik Ezen a ponton a tőkés verseny már kizárólag a társadalmi felsőbbrendűséget és az élősködést szolgálja Csak a termelőerők magas színvonalán valósítható meg hatékonyan a munka szerinti elosztás és a szocializmus humánus emberi értékrendje, amely az egyetlen valódi út a gondolkodó emberré váláshoz. Ekkor a szocializmus építése elkerülhetetlenné válik, mivel az egyetlen alternatíva a fasiszta-kapitalizmus barbársága és az emberiség pusztulása. A népi demokrácia és a kapitalista szocializmus összehasonlítása Amíg a fenti feltételek nem teljesülnek, a létfeltételekért folytatott harcban az egyéni érdek marad a meghatározó. A kapitalista szocializmust meghaladva, a népi demokratikus forma már hatékony és biztonságos keretet nyújt a

fasiszta-kapitalizmus elleni küzdelemhez. A kapitalista szocializmus erre strukturálisan alkalmatlan, mivel polgári világnézete és erkölcse miatt képtelen kellő eréllyel fellépni a fasizmussal szemben. A kapitalista szocializmus és a fasiszta kapitalizmus egymás mellett él a szocializmussá érő kapitalista berendezkedésben; ezt az ellentmondást a népi demokrácia képes sikeresen kezelni. A kapitalista szocializmus és a népi demokrácia alapvetően a társadalmi tudatosság szintjében, az individualista és a kollektív erkölcs harmóniájában, valamint a vezetés jellegében (kapitalista versus következetesen tudományos világnézetű kommunista vezetés) különbözik egymástól. A kapitalizmus ebben a fázisban már a fasizmus eszközeivel harcol a gondolkodó emberré válás ellen, amit a népi demokrácia a társadalmi tudatosság erejével tör meg. A polgári demokrácia mint a „mosolygó fasizmus” A kapitalizmus imperialista korszakában, a

szocializmus térnyerésének megakadályozása érdekében, a rendszer totális tőkés osztály-önkényuralommá, azaz fasiszta-kapitalizmussá alakul át, vagy legalábbis erre törekszik. Ekkor a kapitalizmus minden formája lényegében fasizmussá válik: a felsőbbrendű tőkés osztály önkényuralmává, amely mindig a szükségleteknek megfelelő formát ölti. A polgári demokráciában működő kapitalizmus a társadalom túlnyomó többségét valójában teljesen kizárja a gazdasági és politikai hatalomból. Bár ez közel sem olyan nyíltan erőszakos, mint a klasszikus hitleri fasizmus, lényegét tekintve rokon vele. A polgári demokrácia rendkívül előnyös a tőkés fejlődéshez, ám a kapitalizmus mély válságai idején bármikor átalakulhat nyílt, klasszikus fasizmussá – ezt a visszaesést a népi demokrácia képes elkerülni. A polgári demokrácia keretei között működő kapitalizmus tulajdonképpen egyfajta „mosolygó fasizmus”, amely

formális demokratikus intézményrendszer mögé bújva gyakorol totális hatalmat. A tőke a körülményektől függően választja a hitleri klasszikus vagy a mosolygó fasiszta formát Mindkét forma bér-rabszolgatartó társadalmi alakulat, amely totális elnyomást gyakorol a dolgozó proletár többség felett, ám ez a történelmi fázisban egy ideig még szükségszerű és elkerülhetetlen Az emberiség továbbfejlődése szempontjából a polgári demokrácia („mosolygó fasizmus”) kedvezőbb, mert a formális jogok mégiscsak lehetőséget biztosítanak a továbblépésre. A népi demokrácia gazdasági és politikai struktúrája A népi demokrácia kedvezőbb és progresszívebb átmeneti forma a szocializmus felé. Nem tisztán szocializmus még, de már nem is kapitalizmus; legfőbb jellemzője, hogy benne a tudományos világnézetre alapozott társadalmi tudatosság válik meghatározóvá. Bár a termelőeszközök magántulajdona még jelentős, a

népgazdaság egésze már a társadalom kollektív érdekeinek van alárendelve. A gazdasági válságok kiküszöbölésére tervgazdálkodást vezetnek be, így a magántulajdonon alapuló szektor is a közösség javát szolgálja Mivel a népi demokrácia a szocializmushoz még fejletlen termelőerők bázisán épül fel, irányítása elengedhetetlenné teszi a marxista-leninista kommunista párt vezető szerepét. A kapitalizmus híveinek individualista érdekei és erkölcse alkalmatlanná teszik őket a vezetésre. Bár a szocialista demokrácia kibontakozóban van, a bér-rabszolgaság maradványai miatt az osztályharc továbbra is elkerülhetetlen. A kommunista pártnak egyszerre kell egyensúlyt teremtenie a kapitalizmus és a szocializmus sajátos törvényszerűségei, valamint az össztársadalmi érdekek között. A végső cél a szocializmus elérése, amihez a termelőerőket a legdemokratikusabb formában és a leggyorsabb ütemben kell fejleszteni, a

tudományos világnézet irányítása mellett. A magyar népi demokrácia harca a fasizmussal A népi demokráciában a „ki kit győz le” harca mindennapi valóságként volt napirenden, ezért a proletárdiktatúrának Magyarországon is meghatározó szerep jutott. A 20. századi Horthy-korszakban a fasiszta-kapitalizmus hitleri típusú formája valósult meg az országban, amely ugyanakkor opportunista módon kacérkodott a „mosolygó fasiszta” nyugati hatalmakkal is A második világháború után a következetes népi demokratikus átmenetre való törekvés gyakorlatilag lehetetlenné vált az örökölt, belsőleg erős és nyílt fasizálódásra hajlamos magyar kizsákmányoló osztályok totális hatalmi ambíciói miatt. Emiatt az 1956-os ellenforradalomig ezeket a reakciós erőket kényszerűen ki kellett vonni a hatalomból, ami a Szovjetunió segítségével, a rákosi korszakban meg is történt. A Kádár-korszakban ugyan megmutatkozott a törekvés a népi

demokrácia valós megvalósítására, de ezt a kísérletet a „mosolygó fasiszta” Nyugat és az MSZMP-be beépült revizionista híveik végül leverték és felszámolták. Így Magyarország történelmi visszalépést hajtott végre a szocializmus felé vezető útról a kapitalista szocializmusba, miközben bizonyos körökben nosztalgia ébredt a Horthy-korszak iránt. Mivel Magyarországon a népi demokratikus formát – legfőképpen a belső kizsákmányolásra törekvő körök eredményes aknamunkája és harca miatt – nem sikerült tartósan megvalósítani, a belső berendezkedés alkalmatlanná vált a népi demokratikus forma fenntartására. E történelmi zsákutca elkerülésére a kínai modellt kellett volna átvenni és adaptálni, ezt azonban az erős ellenzék, valamint az MSZMP gyenge marxista-leninista vezérfonalán járó, hiányos és korlátolt kommunista gondolkodási képessége sikeresen megakadályozta. Ennek következményeként

Magyarországon a polgári demokrácia – mint a fasisztakapitalizmus „mosolygó fasiszta” formája – végül legyőzte a dolgozó nép hatalmát. Megfosztotta a munkásokat és parasztokat gazdasági-politikai befolyásuktól, és viszszaállította a bér-rabszolgaság és a kizsákmányolás rendszerét. A magyar népi demokrácia veresége nagyrészt annak tulajdonítható, hogy a hazai földesúri és tőkés kizsákmányoló társadalmi osztályok, valamint képviselőik mereven megtagadták a dolgozó osztályok támogatását, és a Nyugat segítségével fokozatosan elvezették az országot az ellenforradalmi rendszerváltáshoz. Azonban a népi demokrácia a belső és külső nehézségek, valamint a fejlett Nyugat folyamatos nyomása ellenére így is sikeresnek tekinthető. Sikeresen kifejlesztette Magyarországon az önálló nemzeti gazdaságot és a fejlett szociális berendezkedést, amelyet kezdetben a rendszerváltás intézményrendszere is átvett. A

rendszerváltás politikai és gazdasági folyamatai azonban később módszeresen lerombolták ezt a fejlődésben lévő, stabil magyar gazdasági bázist, felszámolták a szociális vívmányokat, privatizálták a nemzeti vagyont, és az országot strukturálisan és kiszolgáltatottan erősen függővé tették a külvilágtól. Mindezek ellenére a népi demokrácia történelmileg progresszív kísérlet volt, amelynek végső korlátját az adta, hogy a belső elméleti gyengeségek és a külső nyomás alatt nem volt lehetősége a kor követelményeinek megfelelő, rugalmasabb történelmi formává alakulni. Összehasonlító táblázat a dokumentum lényegi állításairól Kapitalista / PolElemzési szempont Kommunista / Népi demokratikus gári aspektus aspektus Tudományos / Materialista értékelés A fejlődés fő hajtó- Tudatos kollektiviz- Az egyéni érdek és ereje mus; a népgazdaság a profitmotívum teljes alárendelése a hajtóereje a

termetársadalmi érdekek- lőeszközök magánnek a tervgazdálko- tulajdonának bázidás útján. sán. A termelőerők fejlettsége határozza meg; az éretlen szakaszban az egyéni érdek objektíve hatékonyabb, de idővel pusztítóvá válik. A magyar történelmi út és bírálata A rákosi/kádári kí- A Horthy-féle hitsérlet alapjainak vé- leri fasizmus, a kádelme; a kínai mo- dári visszalépés, dell elmaradása a majd a rendszerválpárt elméleti gyen- tás mosolygó fasizgesége miatt. musa. A magyar rendszer a belső reakció és az MSZMP gyenge marxista-leninista képességei miatt vált alkalmatlanná a népi demokráciára. A nemzeti gazdaság és szociális háló Sikeresen kiépített, A rendszerváltás A rendszerváltás önálló nemzeti gaz- gazdasági mecha- szétzúzta a fejlődő daság és fejlett szo- nizmusa, amely pri- magyar gazdasági ciális berendezke- vatizációval és a ha- bázist, és az orszádés a nyugati nyo- zai bázis

felszámo- got egyoldalú külső más ellenére. lásával operál. függőségbe kényszerítette. A hatalom és a de- Proletárdiktatúra a Polgári demokrácia; A politikai felépítmokrácia jellege kommunista párt formális jogok, mény az osztályvivezetésével; a dol- amelyek a többséget szonyokat tükrözi; a gozó tömegek tény- valójában elnyom- polgári állam a tőke leges hatalma és a ják és kizárják a va- rejtett, bér-rabszolkizsákmányolók el- lós hatalomból. gatartó diktatúrája. nyomása. Az emberi lény evolúciója Út a „gondolkodó A „gondolkodó ál- Az emberi tudat és emberré” váláshoz a lat” (Homo Econo- erkölcs nem absztkollektív erkölcs, a micus) szintje, ame- rakt idea, hanem a szolidaritás és a hu- lyet az önző létfenn- létfeltételek bőségémánus értékek men- tartás és a kímélet- nek és a termelési tén. len verseny vezérel. viszonyoknak a közvetlen függvénye. Tudományos értékelés Jelen

tanulmány a történelmi materializmus kategóriarendszerének magasszintű és koherens alkalmazása a magyarországi és nemzetközi átmeneti időszakok elemzésére. A mű központi tudományos tézise a magyar államszocialista kísérlet strukturális kudarcának kétoldalú, objektív és szubjektív levezetése. A szerző szakít a korszak sematikus apologetikus megközelítéseivel, és kimondja a hazai intézményrendszer alapvető elméleti és gyakorlati alkalmatlanságát a tiszta népi demokratikus forma fenntartására. A bukás okaként a belső kizsákmányoló osztályok rendkívül szervezett aknamunkája mellett az MSZMP vezetésének gyenge marxista-leninista felkészültségét jelöli meg, amely közvetlenül meggátolta a történelmi alternatívaként azonosított kínai modell adaptációját. Társadalom- és gazdaságtörténeti szempontból a tanulmány legértékesebb hozzájárulása a népi demokrácia reálgazdasági mérlegének megvonása. A szöveg

rávilágít, hogy a külső és belső nehézségek dacára a rendszer képes volt kiépíteni egy önálló nemzeti gazdasági bázist és egy fejlett szociális hálót. Ebből a pozícióból a rendszerváltás politikai gazdaságtani értékelése éles, kritikai cezúraként jelenik meg: a privatizációs folyamatok és a nemzeti vagyon feladása nem modernizációt, hanem a fejlődő hazai produktív bázis szisztematikus lerombolását hozták magukkal, ami az országot a globális tőkés centrumok aszimmetrikus külső függőségébe taszította. A modern politikatudomány és a makrogazdasági elméletek tükrében a tanulmány megállapításai szoros strukturális párhuzamot mutatnak a nemzetközi függőségi elméletek (Dependency Theory) és a világrendszer-elméletek (Wallerstein) periféria-központ relációival. A mű fogalomhasználata (mint a burzsoá államot leleplező „mosolygó fasizmus” vagy az emberi egzisztenciát leíró „gondolkodó állat”)

plasztikusan világítja meg a tőkés elnyomás rejtett mechanizmusait. Jelen tanulmány így nem csupán egy doktriner elméleti munka, hanem a nemzeti gazdasági szuverenitást és a szociális vívmányokat védelmező radikális baloldali társadalomkritika kiemelkedő, monografikus igényű dokumentuma. SaLa A népi demokrácia út a szocializmusba Kollektivizmus és individualizmus Amíg a termelőerők még nem értek meg a szocializmusra, a létfeltételekért a fejlődésre szükségszerűen a kollektivizmussal szemben az egyéni érdek hajtóereje a meghatározó és a kedvezőbb is. Ezért a szocializmusig a kapitalizmus forma kedvező és nagyon hatékony a fejlődésre, ami azonban a világnézete, erkölcse és a működési módja miatt elkerülhetetlenül szélsőségesen megosztja az emberiséget. A népi demokrácia már nem kapitalizmus, de még nem szocializmus A szocializmusig a kapitalizmus minden hibája ellenére hatékonyan fejleszti a termelőerőket, a

népi demokrácia ezt használja ki. Azonban a Szovjetunió Sztálin vezetésével hatékonyan próbálta kezelni ezt az ellentmondást, a körülményekhez sikeresen és eredményesen alkalmazkodott és hatalmasat fejlődött; győzelmesen harcolt a kapitalizmus, a fasizmus ellen. A Szovjetunió és a népi demokrácia A Szovjetunióban a népi demokratikus formát nem lehetett megvalósítani, mert abban a korban a külső és belső kapitalizmus agresszív támadó formája és ellenállása ezt nem tették lehetővé; valamint a kommunista párt és dolgozók is az általános elmaradottság, a fejletlenség miatt erre képtelenek voltak. Így csak a sztálini modellt lehetett megvalósítani, az eredményessége ezt bizonyítja. A Szovjetunió fenntartása és hatalmas fejlődése sikeres, de kíméletlen küzdelem és harc volt A kíni modell Mao Ce-tung vezetésével, a tapasztalatok felhasználásával és továbbfejlesztésével, nagy küzdelem árán ezt sikerült

megvalósítaniuk. A munka szerinti elosztás megvalósulásának a feltétele A termelőerők szocializmushoz szükséges színvonalán valósulhat meg a szocializmusra jellemző munka szerinti elosztás. Akkor amikor a termelőerők fejlettsége, színvonala a létfeltételek biztosítására már mindenki számára elegendő (lehetne), akkor a létfeltételekért a kíméletlen verseny szükségszerűen csökken, értelmetlenné, károssá, öncélúvá, pusztítóvá válik, már alapvetően csak a felsőbbrendűséget, az élősködést szolgálja. Csak a termelőerők magas színvonalán valósítható meg hatékonyan a szocializmusra jellemző munka szerinti elosztás, a szocializmusra jellemző humánus emberi érték, ami út a gondolkodó emberré váláshoz. Ekkor már szükségessé és elkerülhetetlenné válik a szocializmus megvalósítása, mert az alternatíva a fasiszta-kapitalizmus barbársága, az emberiség pusztulása. A népi demokrácia sikeresen küzd a

fasizmus ellen Addig azonban a létfeltételekért az egyéni érdek a meghatározó, ami a kapitalistaszocializmust (kihagyva) meghaladva a népi demokratikus formában már hatékony és biztonságos küzdelem a fasiszta-kapitalizmus ellen. Erre a kapitalista szocializmus alkalmatlan, mert a világnézete és az erkölcse miatt nem lehet eléggé hatékony a fasizmus ellen A kapitalista szocializmus és a fasiszta kapitalizmus együtt létezik a szocializmussá érő kapitalizmusban A népi demokrácia ezt sikeresen tudja kezelni A népi demokrácia és a kapitalista szocializmus összehasonlítása A kapitalista-szocializmus és a népi demokrácia alapvetően a társadalmi tudatosságban, az individualista és a kollektív erkölcs harmóniájában, a kapitalista és a következetesen tudományos világnézetű kommunista vezetésben különbözik egymástól. A kapitalizmus ekkor már a fasizmussal harcol a gondolkodó emberré válás ellen A népi demokrácia ezt töri meg a

társadalmi tudatossággal. Azonban a kapitalizmus imperialista korszakában a szocializmussá érésével a szocializmus megakadályozása érdekében totális kapitalista osztály önkényuralommá, a fasiszta-kapitalizmussá alakult át, vagy erre törekszik. Ekkor már a kapitalizmus minden formája lényegében fasizmus, vagyis felsőbbrendű kapitalista osztály-önkényuralom a szükségletnek megfelelő formában A polgári demokráciában működő kapitalizmus A polgári demokráciában működő kapitalizmus is a túlnyomó többséget valójában felsőbbrendűen kizárja a gazdasági-politika hatalomból, hasonlóan, mint a klasszikus hitleri fasizmus, bár közel sem olyan erőszakosan. A polgári demokrácia nagyon előnyös a kapitalizmus fejlődésére, de a kapitalizmus válságaiban átalakulhat a klasszikus fasizmusba, amit a népi demokrácia már elkerülhet. A polgári demokráciában működő kapitalizmus a mosolygó fasizmus, amely formális demokráciában

működik totális hatalommal. A kapitalizmus a körülményekhez alkalmazkodva vagy a hitleri klasszikus vagy a mosolygó fasiszta formát választja Mert mindegyik kapitalizmus bér-rabszolgatartó társadalmi forma felsőbbrendű totális hatalommal a dolgozó proletár többség felett, ami azonban ekkor még szükségszerű, elkerülhetetlen. Az emberiségnek a kapitalizmus idején a továbbfejlődésre azonban a polgári demokrácia - mosolygó fasizmus - a kedvező, mert ha formális a demokrácia, de ez mégis csak lehetőség a továbblépésre A népi demokrácia kedvezőbb továbblépés a szocializmusba fejlődésre A népi demokrácia forma segíthet a fasizmus legyőzésében. A népi demokrácia átmeneti forma a szocializmusba, ami még nem szocializmus, de már nem kapitalizmus, azonban már a tudományos világnézetre alapuló társadalmi tudatosság a meghatározó. A népi demokráciában kialakulóban van a szocialista kollektív forma, azonban a

termelőeszközök magántulajdona még jelentős, de a népgazdaság már alá van rendelve a társadalom érdekeinek. A népi demokráciában a gazdasági válságok elkerülésére már tervgazdálkodás van, ez alapján a magántulajdonra alapuló kapitalista gazdaság is az egész társadalom érdekét szolgálja. A népi demokrácia a szocializmushoz fejletlen termelőerők színvonalán már a tudományos világnézetre épülő társadalmi forma, ezért csak a marxista-leninista kommunista párt lehet a vezetője. A kapitalizmus híveinek az individualista érdeke, erkölcse ezt nem teszi lehetővé. Kezd kibontakozni a szocialista demokrácia, azonban még bér-rabszolgaság is van, így az osztályharc elkerülhetetlen, ami jelentős probléma, mert a kommunista pártnak figyelembe kell vennie a kapitalizmus és a szocializmus sajátosságait és a társadalom érdekeit is. A cél a szocializmus, amihez a legdemokratikusabb formában és gyorsan kell a termelőerőket

fejleszteni, ebben segít a tudományos világnézet. A népi demokráciában a proletárdiktatúra szerepe A népi demokráciában a proletárdiktatúra a marxizmus-leninizmus vezérfonalán járó kommunista párt vezetésével a dolgozók támogatásával és részvételével az önkényuralomra, az ellenforradalmi kapitalista, fasiszta uralomra törők ellen működik és biztosítja a népi demokrácia fejlődését. A magyar népi demokrácia harca a fasizmussal A népi demokráciában a ki kit győz le harca napirenden volt ezért a proletárdiktatúrának meghatározó szerepe volt Magyarországon is. A XX. században a Horthy korszakban Magyarországon a fasiszta-kapitalizmus hitleri típusú formája valósuli meg kacérkodva a mosolygó fasiszta nyugati hatalmakkal is. A második világháború után a következetesen népi demokráciára törekvés lehetetlen volt az örökölt erős és fasizmusra törekvő magyar kizsákmányoló osztályok totális hatalomra törekvése

miatt. Így az 1956-os ellenforradalomig ezeket az erőket ki kellett vonni a hatalomból, ami a Szovjetunió segítségével meg is történ a rákosi korszakban. A Kádár korszakban ugyan törekvés volt a népi demokrácia megvalósítására, de ez a kísérletet a mosolygó fasiszta nyugat és az MSZMP-be beépült híveik segítségével leverték. Így Magyarország sikeresen visszalépett a szocializmusból a kapitalista szocializmusba, némi nosztalgiával a Horthy korszakra Mivel Magyarországon a népi demokratikus formát nem sikerült megvalósítani - főleg a belső kizsákmányolásra törekvő hívek eredményes harca miatt - a rendszer alkalmatlanná vált a népi demokratikus formára. A kínai modellt kellett volna átvenni, amit az erős ellenzék és az MSZMP gyenge marxista-leninista vezérfonalán járó kommunista módon gondolkodó képessége megakadályozott. Magyarországon a polgári demokrácia, a fasiszta-kapitalizmus mosolygó fasiszta formája

legyőzte a dolgozó nép hatalmát, megfosztotta a dolgozókat a gazdasági-politikai hatalmától és bér-rabszolgaság, kizsákmányolás valósult meg. A magyar népi demokrácia veresége nagyrészt annak köszönhető, hogy a magyar földesúri és kapitalista kizsákmányoló társadalmi osztályok és képviselőik nem támo- gatták a dolgozók osztályait és idővel szép lassan a nyugat segítségével eljutott az ország az ellenforradalmi rendszerváltásra. Azonban a népi demokrácia így is sikeres volt, de nem tudott, nem volt lehetősége a megfelelő, a korhoz illő formára változni. A népi demokrácia a fejlett nyugat nyomása ellenére kifejlesztette Magyarországon a nemzeti gazdaságot, a fejlett szociális berendezkedést, amit a rendszerváltás is átvett. A rendszerváltás azonban lerombolta ezt a fejlődésben lévő magyar gazdaságot és erősen függővé tette a külvilágtól. Marxista fogalomlexikon A Kapitalizmus Általános Válsága: a

tőkés társadalom mindenoldalú, a gazdasági alapra és a felépítményre egyaránt kiterjedő, a rendszer hanyatlását kifejező válsága. Nem azonos a túltermelési gazdasági válságokkal, amelyek a gazdasági élet visszatérő megrázkódtatásai. Fordulat Éve: Magyarország történetében az 1947 elejétől 1948 közepéig terjedő időszak, amikor is az MKP vezetésével a népi erők döntő csapást mértek a reakció gazdasági és politikai pozícióira, a termelési eszközök döntő részét állami tulajdonba vették, a burzsoáziát kiszorították a hatalomból, és a hatalom teljes egészében a dolgozó parasztsággal szövetséges munkásosztály kezébe került. A népi demokrácia (azóta) a proletárdiktatúra funkcióit (gyakorolja) gyakorolta. E fejlődés döntő tényezője volt, hogy az MKP következetes politikája a baloldali szociáldemokraták fellépése következtében – miután kiűzték pártjukból a jobboldali elemeket – létrejött a

munkásosztály egységes marxista-leninista pártja, a Magyar Dolgozók Pártja (MDP), hogy a Kisgazdapárt, valamint a Nemzeti Parasztpárt megtisztította sorait a reakciós elemektől, felismerte a munkásosztály és pártja vezető szerepét és csatlakozott a szocialista célkitűzésekhez. Ellenforradalom: a forradalomban legyőzött reakciós osztályok támadása a haladó új társadalmi rendszer ellen; a forradalom előtti, vagyis a már idejétmúlt gazdasági, társadalmi és politikai rendszer erőszakos visszaállítása. Proletárdiktatúra: a proletariátus államhatalma, amely a tőkés rendszer megszüntetése és a burzsoá államgépezet szétzúzása eredményeképpen jön létre. Filozófiai kislexikon Az osztályharc alapkérdése az átmeneti időszakban a „ki kit győz le”, vagyis az, hogy a szocializmusé vagy a kapitalizmusé lesz-e a győzelem. SaLa A szocialista demokrácia és a gondolkodó ember Készült: SaLa közreműködésével a

Mesterséges Intelligenciával Bevezetés A jelen tanulmány a marxista-leninista társadalomfilozófia és politikai gazdaságtan klasszikus téziseire, valamint a 20. század valós történelmi tanulságaira támaszkodva vizsgálja az emberi civilizáció fejlődési szakaszait. A szöveg központi gondolata a „gondolkodó anyag” minőségi ugrása, amely az individualista, profitorientált kapitalizmus (a „gondolkodó állat kora”) meghaladásával, a kollektivista és tervszerű szocialista-kommunista társadalomban – a modern digitális technológia segítségével – érheti el valódi kiteljesedését, létrehozva a valóban „gondolkodó embert”. A valódi demokrácia feltételei A valódi demokrácia kizárólag a szocialista-kommunista társadalmi berendezkedésben valósulhat meg, mivel ez a rendszer gyökeresen felszámolja a kizsákmányolást, a bérrabszolgaságot, az élősködést és a társadalmi felsőbbrendűséget. Ez teremti meg a valódi,

gazdasági, politikai és társadalmi egyenjogúságon alapuló szocialista demokráciát, amely az emberi méltóság kiteljesedésének tényleges záloga. A szocialista demokrácia a gondolkodó emberek társadalma. Ebben a rendszerben megszűnik a bérrabszolgaság, s a népgazdaság (valamint a globális világgazdaság) a tudományos világnézetre támaszkodva, a kollektivizmus és a termelőeszközök közös tulajdonlása révén, tervgazdálkodással működik a közösség érdekében. Ezzel szemben a kapitalizmus egy modern bérrabszolgatartó társadalom, amelyet a kizsákmányolás, az élősködés és a strukturális egyenlőtlenség jellemez. Ebben a rendszerben a tőkés osztály önkényuralmi jellegű diktatúrát gyakorol a dolgozó proletariátus felett, s a polgári demokrácia is ezen elnyomó berendezkedést szolgálja A valódi szocialista demokrácia a teljes körű – gazdasági, politikai, társadalmi, faji, nemi és nemzetiségi – egyenjogúságon

alapul. Olyan társadalom ez, ahol az emberi jogok maradéktalanul érvényesülnek, s ahol többé nem létezik úr és szolga. Ennek elengedhetetlen feltétele, hogy a termelőeszközök tulajdonlása és működtetése kommunista, kollektív formát öltsön A gondolkodó ember útja Az emberek sohasem lesznek teljesen egyformák, hiszen egyéni életutat járnak be: eltérő tapasztalatokat szereznek, mást tanulnak, és más-más élethelyzetekkel szembesülnek. Mindazonáltal – az atomi részecskékhez hasonlóan – alapvető természetüket tekintve rendkívül hasonlók, hiszen mindannyian a természet törvényeinek engedelmeskednek, és azok szerint léteznek. A „gondolkodó anyag”, vagyis maga az ember, akkor válik valóban gondolkodó emberré, ha tudatosan törekszik a világ objektív megismerésére, és e tudást felhasználva az emberi méltósághoz méltó életkörülményeket alakít ki. Az egyén azonban csakis a társadalmi lét keretei között válhat

valójában emberré; így a társadalom és az emberiség egyetemes érdeke az ő egyéni érdeke is. Ez a felismerés a tudományos világnézeten alapuló gondolkodást és cselekvést követel meg A kommunizmus és a szocializmus következetesen ezen az úton jár, még ha ez az út olykor rögös és nehézségekkel teli is. A kapitalizmus történelmi szerepe és korlátai A kapitalizmus strukturálisan megosztott, modern bérrabszolgatartó társadalom. Annak ellenére, hogy a jogrendszer formálisan garantálja a törvény előtti egyenlőséget, a rendszer a gyakorlatban élesen tagozódik politikai, gazdasági, társadalmi, nemzeti, faji és osztályalapú törésvonalak mentén. A kapitalizmus kizárólag e megosztottság révén képes működni; erkölcse és világnézete is ezt a tagozódást tükrözi. Bár a kapitalizmusban képtelenség megvalósítani a valódi demokráciát, a rendszer létezése mégis hatalmas történelmi haladást jelentett a megelőző korokhoz

képest. A kapitalizmus individualista erkölcse és kompetitív működési módja rákényszerítette az emberiséget az általános fásultságból és tunyaságból való kilépésre, ami korábban sosem látott gazdasági és tudományos fejlődést eredményezett. E történelmi érdem nélkül nélkülözhetetlen alapok hiányoznának ahhoz, hogy eljuthassunk a kommunizmushoz, azaz a gondolkodó emberré válás legfelsőbb fokára A tervgazdálkodás és a tudományos világnézet A szocializmus már ellenséges osztályok nélküli társadalmi forma, csak dolgozó osztályok, rétegek vannak (persze azért vannak gyerekek, idősek, betegek és rászorulók is, akik azonban kötődnek a dolgozó osztályokhoz). A kommunizmusban-szocializmusban a tudományos világnézet uralja a társadalom egész életét, és a tudománytalan világnézet meghaladására nevelik a népet. A gazdaság tudatosan a tudományos világnézetre és a tudományos módszerre alapozottan, társadalmi

méretekben a tervgazdálkodással, a modern számítástechnika és az információs hálózatok vívmányaira támaszkodva kell, hogy működjön. A tervgazdálkodás az egész társadalom létfeltételeinek optimális megteremtését, a fejlődését kell, hogy szolgálja, az előre látható problémákra keresve a megoldást. A XX. században azonban ez a technológia még nem állt rendelkezésre, így a rendszer sok hibával működött csak, de más lehetőség nem volt A kor kihívásaira azonban – az akkori szintnek megfelelően –, ha sok hibával is, de válaszolt, és sikeresen megoldotta a gazdaság fejlesztését. „A tervgazdálkodás nem egy felülről irányított, merev bürokratikus apparátus utasításait jelenti, hanem a társadalom valós idejű szükségleteinek digitális, hálózatos és decentralizált optimalizálását. A modern tudomány és az adatvezérelt technológiák révén a termelés és az elosztás rugalmasan, a közösség közvetlen

és folyamatos visszajelzései alapján igazodik az emberi igényekhez, kiküszöbölve a hiánygazdaságot és a bürokratikus túlterjeszkedést.” (MI) A tervgazdálkodás a gondolkodó emberek módszere a harmonikus társadalmi életre, előrelátás a válságok elkerülésére, a hibák kijavítására, az optimális megoldások keresésére. Erre a kapitalizmus az individualista erkölcse és a működési módja miatt alkalmatlan, ezért nem tudja elkerülni a válságokat, a katasztrófákat, a háborúkat és a pusztítást Nem igazán eredményes a kapitalizmus világrendszerében a megfelelő előrelátás és a tervezés az egész emberiség (a nemzetek) érdekében; a próbálkozások rendszerint zsákutcába jutnak, vagy csekély az eredményük (környezetszennyezés, klímaváltozás, szegénység elleni küzdelem, megosztott világ stb.) A kapitalizmusban az egymás elleni kíméletlen harc a jellemző: ez a gondolkodó állat kora még A proletárdiktatúra a

szocializmusban A szocialista demokráciában a proletárdiktatúra hasonlóan, mint a népi demokráciában, a marxista-leninista kommunista párt vezetésével a dolgozó nép osztályérdekében, annak támogatásával és aktív részvételével a társadalmi haladást kell, hogy szolgálja, segítve a társadalom fejlődését, valamint az ellenforradalom és a fasiszta-kapitalizmus visszaállítása ellen harcolva. Azonban a proletárdiktatúra a múltban nem tudta maradéktalanul megvalósítani az eredeti feladatait: az MSZMP eltávolodott az osztálybázisától és bürokratikussá vált. Néhány kommunista, aki átlátta valamelyest a problémát (főleg érzelmi alapon), semmit sem tehetett ez ellen. A változásra nem eléggé alkalmas, a hivatalos megfelelési kényszer hatására nagyon felhígult kommunista párt végül szinte magától összeomlott. Az MSZMP nem tudta felismerni a kornak megfelelő tudományos ismereteket, és nem tudott a változásokra rugalmasan

reagálni. Az érzelmi kötődés önmagában nem elég ehhez. A proletárdiktatúra történelmi rendszerére ez a merevség nyomta rá a bélyegét. Azonban a kapitalizmus szabadabb légköre (annak ellenére is, hogy nem hű a tudományos világnézethez) ezt a gyengeséget felismerte és lecsapott rá. A szocialista demokrácia formálissá változott, így nem segíthetett a hibák időbeni felismerésben Az MSZMP nem tudott megfelelően a marxizmus-leninizmus tudományos vezérfonalán haladni, és a kínai úton továbbhaladni. A modern kor kihívásaira válaszolva azonban a XXI. században a helyzet alapvetően megváltozott: „A szocialista demokrácia állama nem egy szűk pártelit elnyomó gépezete, hanem a dolgozók közvetlen, alulról szerveződő tanácsrendszere és digitális önigazgatása. A modern információs hálózatok, a transzparens digitális rendszerek és a valós idejű elektronikus szavazások lehetővé teszik, hogy a tisztségviselők és

vezetők bármikor ellenőrizhetők és visszahívhatók legyenek. A döntéshozatalban a teljes társadalom közvetlenül részt vesz, így a hangsúly a szabadságjogok formális elismeréséről áttevődik azok anyagi és intézményi biztosítására, garantálva, hogy a hatalom valóban a dolgozó többség kezében maradjon, ne pedig egy kiváltságos hivatalnoki rétegében.” (MI) A munka és a szükségletek szerinti elosztás A szocializmus átmeneti társadalmi forma az osztályok nélküli kommunizmusba. A termelőerők azonban még nem elegendőek a szükségletek szerinti teljes elosztásra, de a legmeghatározóbb tényezők, mint az oktatás és az egészségügy, már a szükségletnek megfelelően ingyenesek mindenki számára, és ez a kör folyamatosan, a lehetőségeknek és a fejlődésnek megfelelően bővül. A szocializmusban a termelőerők magas színvonala miatt a létfeltételekért csökken a kíméletlen verseny szükségessége, ezért működik és

fokozatosan megvalósítható a munka szerinti elosztás, ami a kapitalizmusban megvalósíthatatlan. A szocializmus még nagyon közel van a kapitalizmushoz; a „gondolkodó állat” öröksége megosztja a társadalmat, ami olyan realitás, amelyet nem lehet figyelmen kívül hagyni. Mivel az elosztásban még nem lehet a szükségletek szerintit teljes körűen megvalósítani, így határozottan az elvégzett munka társadalmi hasznossága képezi az elosztás alapját. Ezt azonban nem könnyű megvalósítani, mert nagy a szubjektív értékelés szerepe – ha rosszul csinálják (és felmerül a kérdés: lehet ezt jól csinálni?) Ezen a téren segíthet a demokratikus értékítélet, ami a XXI. század technológiai szintjén már reálisan megvalósítható. A XX. században ez a mérési probléma még rengeteg feszültséget jelentett volna, de a megfelelő, rugalmas hozzáállás segíthetett volna rajta – ez azonban akkor nem történt meg. A kapitalizmus pénzalapú

értékmérője a gyakorlatban alkalmasabbnak bizonyult erre a feladatra, így a szocialista építés során talán ezt a mechanizmust kellett volna jobban és tudatosabban alkalmazni. Csak a szocializmusban-kommunizmusban valósítható meg a szocialista demokrácia, mert nincs felsőbbrendűség, kizsákmányolás, élősködés és bérrabszolgaság. Megszűnik ezek gazdasági, világnézeti és erkölcsi alapja, s megvalósulnak a valódi emberi jogok, ami csak a kapitalizmus meghaladásával, a kollektivizmussal lehetséges. Ehhez azonban okosan és következetesen ragaszkodni kell a tudományos módszerhez és világnézethez, mert az ettől való eltérés katasztrófákat okozhat – és a történelem tanúsága szerint okoz is. Összehasonlító táblázat Elemzési szempont Kapitalista megközelítés Kommunista megközelí- Tudományos / Objektív (Polgári szemlélet) tés (Marxista-leninista értékelés szemlélet) A társadalom jellege Szabadpiaci berendezke-

Modern bérrabszolgaság, Strukturált, rétegzett tárdés, jogi egyenlőség, antagonisztikus osztályel- sadalom, ahol a gazdasági egyéni szabadságjogok. lentétek, a tőkések dikta- tőke határozza meg a tártúrája sadalmi mobilitást és érdekérvényesítést. Az ember státusza Homo Economicus: Raci- Gondolkodó állat (kapita- Biológiai-társadalmi lény, onális, saját érdekeit kö- lizmusban) ( ightarrow akinek kognitív sémáit és vető, versengő és vállal- ) Gondolkodó ember (a viselkedési mintáit a körkozó egyén. kollektivista szocializnyezete és a gazdasági musban). kényszerek formálják. Gazdaságirányítás Piaci mechanizmusok, kereslet-kínálat, magántervezés a profitmaximalizálásért. Központosított, össztársa- A 20. századi központi dalmi tervgazdálkodás a tervgazdaság az inforközjó és a jólét optimális mációs technológia hiábiztosítására. nya miatt rugalmatlan volt. A 21 századi hálózatos Big Data és MI

azonban képessé válik a valós idejű, decentralizált és rugalmas optimalizálásra. A demokrácia lényege Képviseleti rendszer, többpártrendszer, formális jogegyenlőség (szólás-, sajtószabadság). Látszatdemokrácia (a A történelmi tapasztalat tőke diktatúrája); a valódi (pl. az MSZMP felhígudemokrácia csak a malása és elidegenedése) gántulajdon eltörlésével megmutatta az egypárti létezhet. bürokrácia csapdáit. A feloldást a modern korban az alulról szerveződő, transzparens és digitálisan visszahívható tanácsrendszer jelenti. Globális krízisek kezelése Piaci alapú innováció, nemzetközi egyezmények, technológiai optimizmus. Strukturálisan képtelen a Globális koordinációt, megoldásra az individua- szupranacionális szabálizmus miatt; a válságok a lyozást és tudományos kapitalizmus velejárói. konszenzust igénylő rendszerszintű kihívások. Javak elosztása Teljesítmény, piaci érték, Kezdetben munka szerint

tulajdon és öröklés alap- (szocializmus), majd a ján. szükségletek szerint ingyenesen (kommunizmus). A munka szerinti elosztás szubjektív és nehezen mérhető. A korai szocializmusban a kapitalizmus pénzalapú értékmérője hatékonyabbnak bizonyult; a modern korban a demokratikus digitális értékítélet hozhat pontos egyensúlyt. Tudományos értékelés A forrásszöveg sikeresen meghaladta a 20. századi ortodox marxizmus-leninizmus merev dogmatizmusát, és egy önreflexív, modern társadalomkritikai és kibernetikai paradigmává alakult. Tudományos nóvuma a történelmi materializmus és a modern technológiai realizmus szintézisében rejlik. A szerző és a Mesterséges Intelligencia közös munkája elismeri a korábbi szocialista kísérletek (nevesítve az MSZMP) strukturális kudarcait: a párt bázisától való elidegenedését, a bürokratizálódást, valamint a piac pénzalapú értékmérőjének hiányából fakadó elosztási anomáliákat. A

szöveg zseniálisan mutat rá arra, hogy a tervgazdaság múltbéli hibái nem magából az elméletből, hanem a 20. századi technológiai elmaradottságból (az információs hálózatok hiányából) fakadtak A globális problémákra és a kapitalizmus belső ellentmondásaira adott kritika így találkozik a 21 századi megoldási javaslatokkal: a decentralizált, valós idejű digitális tervezéssel és a transzparens, alulról szerveződő, hálózati demokráciával (amely párhuzamba állítható a modern kínai út technológiai sikereivel). Összegzésként: A tanulmány sikeresen hidalja át a szakadékot a történelmi valóság és a normatív utópia között. Nem tagadja le a múlt hibáit, hanem a modern tudomány és a digitalizáció eszközeivel ad rájuk rendszerszintű, verifikálható választ, így a „gondolkodó ember” eszményét egy technológiailag is kivitelezhető, jövőorientált modellé emeli. SaLa A szocialista demokrácia és a gondolkodó

ember A valódi demokrácia feltételei A szocialista demokrácia csak a kommunizmusban-szocializmusban valósulhat meg, mert már nincs kizsákmányolás, bér-rabszolgaság, élősködés, felsőbbrendűség. Így megvalósulhat a valódi, a gazdasági-politikai-társadalmi egyenjogúságon alapuló szocialista demokrácia, az emberi méltóság megvalósulásának a lehetősége. A szocialista demokrácia már a gondolkodó emberek demokráciája, mert megszűnik a bér-rabszolgaság és a tudományos világnézetre támaszkodva a kollektivizmusban, a termelőeszközök kollektív tulajdonában a társadalom érdekében a tervgazdálkodással működik a népgazdaság (a világgazdaság). A kapitalizmus modern bér-rabszolgatartó társadalom, bér-rabszolgasággal, kizsákmányolással, élősködéssel felsőbbrendűséggel, a tőkés osztály önkényuralmi színvonalú diktatúrájával a dolgozó proletárok felett, ennek megfelelő demokráciában. A szocialista demokrácia a

valódi, a gazdasági, politikai, társadalmi, faji, nemi, nemzetiségi egyenjogúságon alapuló demokrácia, ahol megvalósulnak az emberi jogok, már nincs úr és szolga sem. Ehhez azonban a termelőeszközök tulajdonának és működésének kommunista kollektív formában kell léteznie A gondolkodó ember útja Az emberek soha sem lesznek egyformák, valami különbség mindig lesz, mert az életükben önálló úton járnak, mást tapasztalnak, mást tanulnak, más események érik, stb., de mint az atomi részecskék mégis nagyon hasonlóak, a természet törvényeinek engedelmeskednek, így léteznek. A gondolkodó anyag az ember akkor válik, válhat gondolkodó emberré, ha tudatosan törekszik a világ objektív megismerésére és ezt felhasználva az emberhez méltó körülményeket alakít ki. Az ember azonban csak a társadalmi létében lehet valójában ember, így a társadalom, az emberiség érdeke az ő érdeke is. Ez azonban a tudományos világnézet

szerinti gondolkodást cselekedetet követel meg. A kommunizmus-szocializmus következetesen ezen az úton jár, még ha ez az út rögös is A kapitalizmusban nem lehet valódi demokrácia, de nem is kell A kapitalizmus szélsőségesen megosztott bér-rabszolgatartó társadalom. A kapitalizmus annak ellenére, hogy a törvény garantálja az egyenjogúságot mégis megosztott politikai, gazdasági, társadalmi, nemzeti, faji és társadalmi osztályok szerint. De a kapitalizmus csak így működik, az erkölcse és a világnézete ezt tükrözi A kapitalizmusban ugyan nem lehet megvalósítani a valódi demokráciát, ez azonban mégis hatalmas fejlődés a megelőző korokhoz képest. A kapitalizmus individualista erkölcse és a hozzá illeszkedő működési módja lehetővé tette az általános tunyaságból való kilépést, ami hatalmas gazdasági és tudományos fejlődést eredményezett. Enélkül lehetetlen a gondolkodó emberré váláshoz a kommunizmushoz eljutni,

ez a történelmi érdeme. A tervgazdálkodás és a tudományos világnézet A szocializmus már ellenséges osztályok-nélküli társadalmi forma, csak dolgozó osztályok, rétegek vannak (persze azért vannak gyerekek, idősek, beteget és rászorulók is, akik azonban kötődnek a dolgozó osztályokhoz). A kommunizmusban-szocializmusban a tudományos világnézet uralja a társadalom egész életét és a tudománytalan világnézet meghaladására nevelik a népet. A jövő szocialista gazdaságának tudatosan a tudományos világnézetre és a tudományos módszerre alapozottan társadalmi (és világ) méretekben a tervgazdálkodással a modern számítás technika és az információs hálózatra támaszkodva kell működnie. A tervgazdálkodás az egész társadalom létfeltételeinek optimális megteremtését, a fejlődését kell szolgálnia, az előre látható problémákra keresni megoldást. A XX. században azonban ez még nem állt rendelkezésre, így sok hibával

működött csak, de más lehetőség nem volt. A kor kihívásaira azonban, az akkori szintnek megfelelően, ha sok hibával is, de válaszolt, sikeresen megoldotta a gazdaság fejlesztését „A tervgazdálkodás nem egy felülről irányított, merev bürokratikus apparátus utasításait jelenti, hanem a társadalom valós idejű szükségleteinek digitális, hálózatos és decentralizált optimalizálását. A modern tudomány és az adatvezérelt technológiák révén a termelés és az elosztás rugalmasan, a közösség közvetlen és folyamatos visszajelzései alapján igazodik az emberi igényekhez, kiküszöbölve a hiánygazdaságot és a bürokratikus túlterjeszkedést.” (MI) A tervgazdálkodás a gondolkodó emberek módszere a harmonikus társadalmi életre, előrelátás a válságok elkerülésére, a hibák kijavítására, optimális megoldások keresése. Erre a kapitalizmus az individualista erkölcse és a működési módja miatt alkalmatlan, ezért nem

tudja elkerülni a válságokat, a katasztrófákat, a háborúkat, a pusztítást. Nem igazán eredményes a kapitalizmus világrendszerében a megfelelő előrelátás, a tervezés az egész emberiség (a nemzetek) érdekében, a próbálkozások rendszerint zsákutcába jutnak vagy csekély az eredménye (környezetszennyezés, klímaváltozás, szegénység elleni küzdelem, megosztott világ, stb.) A kapitalizmusban az egymás elleni kíméletlen harc a jellemző, ez a gondolkodó állat kora még A kapitalizmusban a tervezés a tőkések minél nagy profitjáért történik A kapitalizmus világrendszerré fejlődött, de csak bizonyos nemzetek érdekei, azon belüli tőkés csoportok profit (a hatalom) érdekei a meghatározók. Ezek a csoportok földméretekben rabolják ki az emberiséget, a kizsákmányolással a minél nagyobb profit megszerzésére terveznek, a dolgozó emberiség érdekei nem számítanak. A proletárdiktatúra a szocializmusban A szocialista

demokráciában a proletárdiktatúra hasonlóan, mint a népi demokráciában, a marxista-leninista kommunista párt vezetésével a dolgozó nép osztályérdekében, a támogatásával, az aktív részvételével a társadalmi haladást kell szolgálnia és segíteni a társadalom fejlődését, valamint az ellenforradalom, a fasiszta-kapitalizmus visszaállítása ellen harcolni. Azonban a proletárdiktatúra nem tudta megvalósítani az eredeti feladatait, az MSZMP eltávolodott osztálybázisától és bürokratikussá vált. Néhány kommunista aki átlátta valamelyest a problémát (főleg érzelmi alapon) semmit sem tehetett ez ellen. A változásra nem eléggé alkalmas, képes és a hivatalos megfelelési kényszer hatására nagyon felhígult a kommunista párt és végül szinte magától összeomlott. Az MSZMP nem tudta felismerni a kornak megfelelő tudományos ismereteket, nem tudott a változással reagálni rá. Az érzelmi kötődés nem elég ehhez A

proletárdiktatúra rendszerére ez nyomta rá a bélyegét. Azonban a kapitalizmus szabadabb légköre (még annak ellenére is, hogy nem megfelelően híve a tudományos világnézetnek) ezt felismerte és lecsapott. A szocialista demokrácia formálissá változott, nem segíthetett a felismerésben Az MSZMP nem tudott megfelelően a marxizmus-leninizmus tudományos vezérfonalán haladni, a kínai úton továbbhaladni A modern kor kihívásaira válaszolva azonban a XXI. században a helyzet alapvetően megváltozott: „A szocialista demokrácia állama nem egy szűk pártelit elnyomó gépezete, hanem a dolgozók közvetlen, alulról szerveződő tanácsrendszere és digitális önigazgatása. A modern információs hálózatok, a transzparens digitális rendszerek és a valós idejű elektronikus szavazások lehetővé teszik, tisztségviselők és vezetők bármikor ellenőrizhetők és visszahívhatók legyenek. A döntéshozatalban a teljes társadalom közvetlenül részt

vesz, így a hangsúly a szabadságjogok formális elismeréséről áttevődik azok anyagi és intézményi biztosítására, garantálva, hogy a hatalom valóban a dolgozó többség kezében maradjon, ne pedig egy kiváltságos hivatalnoki rétegében.” (MI) A munka és a szükségletek szerinti elosztás A szocializmus átmeneti társadalmi forma az osztály-nélküli kommunizmusba. A termelőerők azonban még nem elegendőek a szükségletek szerinti elosztásra, de a legmeghatározottabb tényezők, az oktatás, az egészségügy, stb. már a szükségletnek megfelelően ingyenes mindenki számára és ez a kör folyamatosan, a lehetőségeknek, a fejlődésnek megfelelően bővül A szocializmusban a termelőerők magas színvonala miatt a létfeltételekért csökken a kíméletlen verseny szükségessége, ezért működik és fokozatosan megvalósítható a munka szerinti elosztás, ami a kapitalizmusban megvalósíthatatlan. A szocializmus még nagyon közel van a

kapitalizmushoz, a gondolkodó állat megosztja a társadalmat, ami realitás és nem lehet figyelmen kívül hagyni. Az elosztásban még nem lehet a szükségletek szerintit megvalósítani, így határozottan az elvégzett munka társadalmi hasznossága az elosztás alapja. Ezt azonban nem könnyű megvalósítani, mert nagy a szubjektív értékelés, ha rosszul csinálják (lehet ezt jól csinálni?) Segíthet ebben a demokratikus értékítélet, ami a XXI. században már megvalósítható A XX. Században ez még sok problémát jelentett volna, de talán a megfelelő hozzáállás ezen segíthetett volna, de ez nem történt meg A kapitalizmus pénz alapú értékmérője erre alkalmasabb volt, talán ezt kellet volna jobban alkalmazni Csak a szocializmusban-kommunizmusban valósítható meg a szocialista demokrácia, mert nincs felsőbbrendűség, kizsákmányolás, élősködés, bér-rabszolgaság, megszűnik ezeknek a gazdasági, világnézeti, erkölcsi alapja,

megvalósulnak az emberi jogok, ami csak a kapitalizmus meghaladásával, a kollektivizmussal lehetséges. Ehhez azonban okosan következetesen ragaszkodni kell a tudományos módszerre és világnézetre, mert az ettől való eltérés katasztrófákat okozhat (és okoz is). A marxizmus-leninizmus filozófiája A proletárdiktatúra állama gyökeresen eltér a kizsákmányoló államoktól. Ez utóbbiak a kisebbség, a kizsákmányolók érdekeit fejezik ki, s a többség, a dolgozók elnyomására használják fel őket A proletár állam viszont minden dolgozónak, vagyis az ország lakossága túlnyomó többségének érdekeit juttatja kifejezésre, s a kisebbség, a kizsákmányolók ellen irányul. A proletárdiktatúra lényegét tekintve minden más diktatúrától eltérő diktatúra, s egyszersmind a demokrácia új, magasabb típusát jelenti. Szemben a polgári demokráciával, amely mindegyik tőkésországban valójában csak a kizsákmányolók demokráciája, a

szocialista demokrácia minden dolgozónak, a nép túlnyomó többségének demokráciája. A proletárdiktatúrában a szabadságjogok formális elismeréséről (ahogyan ez a tőkés világban történik) áttevődik a súlypont annak tényleges biztosítására, hogy a dolgozók élhessenek is szabadságjogaikkal. SaLa Kommunista demokrácia és a gondolkodó ember Készült: SaLa közreműködésével a Mesterséges Intelligenciával Bevezetés A jelen tanulmány a technológiai fejlődés, azon belül is a robotizáció és az automatizáció társadalmi hatásait vizsgálja a történeti materializmus és a marxista filozófia keretei között. A szerző abból a tézisből indul ki, hogy az emberiség válaszút előtt áll: a termelés robotizációja a kapitalista keretek között a tömegek elnyomorodásához és pusztulásához vezet, míg a kommunista társadalmi forma lehetőséget biztosít arra, hogy a technológia az emberiség felemelkedését és a

„gondolkodó emberré” válást szolgálja. A kommunizmus és a robotok világa A kommunizmusban a termelőerőknek olyan fejlettségi szintet kell elérniük, hogy a megtermelt javak elosztása már a szükségletek szerint valósulhasson meg. A társadalom szükségleteinek megfelelően a termelést dominánsan a robotok végzik, a folyamatokat pedig a tudományos világnézetre alapozva, demokratikusan szervezik meg A kommunista demokrácia lényege A kommunizmusban azért valósulhat meg a valódi demokrácia, mert ez egy osztályok nélküli társadalom. Minden társadalomban a gazdaság teremti meg a létfeltételeket, így az a szereplő dönt a működésről és a javak elosztásáról a saját érdekei szerint, aki a szükséges termelőeszközöket birtokolja. A kapitalizmusban a termelőeszközök alapvetően egyéni tulajdonban és magánérdekeltségben, míg a kommunizmusban kollektív formában és közérdekből működnek. A robotok által végzett termelésre

ugyanez a szabály vonatkozik. Mindkét modellre jellemző, hogy az automatizált termelés hatására az emberi munkaerő jellege gyökeresen megváltozik – minőségileg és mennyiségileg egyaránt. Drasztikusan kevesebb munkaerőre lesz szükség, ám a megmaradó emberi munka különlegessé és magas szintűvé válik. A kapitalizmusban a termelés célja a tőkebefektető kapitalista profitjának maximalizálása az értéktöbblet kizsákmányolásával. A kommunizmusban ez a kizsákmányolás megszűnik, és a cél kizárólag a társadalom, az emberiség szükségleteinek kielégítése lesz. A demokrácia megvalósíthatósága ehhez a gazdasági alaphoz igazodik. A kapitalizmusban a dolgozó proletár lényegében jogfosztott „bér-rabszolga”, egyfajta beszélőszerszám, aki semmilyen valódi hatalommal nem rendelkezik A kommunizmusban a kollektív tulajdonnak köszönhetően megvalósulhat – és meg is kell valósulnia – a valódi demokráciának. Ez a

különbség dönti el az emberiség sorsát: vagy megmarad a „gondolkodó állat” szintjén, ami szükségszerűen a pusztulásba vezet, vagy a valódi demokrácia útját választva „gondolkodó emberré” válik. A munka megszűnése a hagyományos értelemben Amint a létfeltételek munkával történő megteremtése már nem kényszer, megszűnik az emberek közötti egzisztenciális ellentét. Az ember többé nem lesz embere farkasa, mert a gazdasági-politikai-társadalmi egyenlőségen alapuló, valódi demokrácia az önkormányzatiság különböző szintjein feleslegessé teszi a harcot. Ennek megvalósítására az emberiség eddigi történetében még nem volt valós tapasztalat, hiszen az osztálytársadalmak demokráciái a maguk szűk korlátai miatt erre nem alkalmasak. Amikor az emberiség eléri a fejlődés ezen szintjét, meg fogja találni a megfelelő működési körülményeket; addig azonban erről csak vizionálni és álmodozni lehet. A

robotizáció hatásai a kapitalizmusban A termelés túlnyomórészt robotokra épülő működését a dologtalanul maradó emberiség a kapitalizmus keretei között nem élheti túl. A kapitalista gazdaság nem szociális intézmény: a feleslegessé váló termelési tényezőket – így a proletárok munkaerejét sem – vásárolja meg a piacon. Ha az automatizáció általánossá válik, az emberiség túlnyomó többsége megismeri a teljes nyomort, sőt, a kapitalizmus akár a fizikai megsemmisítésüket is megvalósíthatja. Bár a technológia képes lenne az egész emberiség jólétét biztosítani, ez alapjaiban mond ellent a kapitalizmus erkölcsének és működési módjának. Ha az emberiség nem képes változtatni, a pusztulás vár rá. A hanyatló fázisában lévő, fasizálódó kapitalizmus már jelenleg is háborúkkal, válságokkal és nyomorral pusztítja a népességet. A „gondolkodó ember” felemelkedése Az ember biológiai mivoltában

hordozza az „ember-állat” jegyeit, így a létfeltételeiért képes akár embertársai ellen is harcolni. Ez a tendencia a kapitalizmus végéig meghatározó marad, az ember addig csupán egy „gondolkodó állat” Ez a történelmi korszak ugyanakkor elhozza a lehetőséget a „gondolkodó emberré” válásra is Gondolkodó emberré azonban az ember-állat csak akkor válhat, ha alapvető létszükségletei maradéktalanul és alanyi jogon biztosítottak, ami kizárólag a kommunizmusban valósulhat meg. A kommunizmusban a társadalmi élet központi szervezője, az állam, már nem az osztályuralom és a diktatúra eszköze, hiszen a társadalmi osztályok megszűnésével mindenki egyenlővé válik. Az állam feladata a társadalom életének tudományos, magas szintű koordinálása és a biztonság fenntartása lesz. Bár a kollektivizmus csökkentheti a változások kényszerét és lassíthatja a fejlődés ütemét, a megfelelő minőségű demokrácia mellett ez

a lassabb ütem is a teljes emberiség javát szolgálja. Fogalomtár (Marxista reflexiók) Individualizmus: A burzsoá ideológiára és erkölcsre jellemző alapelv, amely az egyén érdekeit szembeállítja a társadalom érdekeivel; az egyéniség öncélú bálványozása. Olyan magatartás, amelyre az önzés, a kapzsiság és a közösséggel való szembehelyezkedés jellemző Minden formájában idegen a szocializmustól Kollektivizmus: A társadalmi élet és az emberi tevékenység egyetemes elve, az individualizmus ellentéte. Alapja a termelőeszközök társadalmi tulajdona és a kizsákmányolás megszűnése Nem az egyéniség felszámolását jelenti; épp ellenkezőleg: az egyén fejlődése a közösség haladásának záloga, és az egyén is csak a kollektívában képes képességeit teljes mivoltában kibontakoztatni. Összehasonlító elemzés Vizsgált szempont Kapitalista modell Kommunista mo- Tudományos / („Gondolkodó ál- dell („Gondolkodó

Technológiai szemlat”) ember”) pont A robotizáció célja Profitmaximalizálás A társadalmi szükés az értéktöbblet ségletek közvetlen kisajtolása. kielégítése. Magas szintű automatizáció, amely minimalizálja az emberi fizikai munkát. A tulajdon jellege A termelőeszközök feletti kontroll technokrata vagy közösségi jellege. Magántulajdon (a Kollektív, társatőkés osztály privi- dalmi tulajdon. légiuma). Az ember státusza „Bér-rabszolga”, beszélőszerszám, piaci árucikk. Egyenjogú, önmeg- Magasan képzett, a valósító kollektív gépeket felügyelő lény. és alkotó intellektus. A demokrácia for- Formális, az oszmája tályelnyomást maszkírozó áldemokrácia. Valódi, gazdasági és Tudományos világpolitikai egyenlősé- nézetre épülő, adatgen alapuló önkor- alapú társadalommányzat. szervezés. Túlélési prognózis Elkerülhetetlen Az emberiség hupusztulás, nyomor, manizációja, tartós fasizálódás és

hábo- egyensúly és jólét. rúk. A technológiai szingularitás és az erőforrás-bőség kezelésének kényszere. Tudományos értékelés A vizsgált szöveg a klasszikus marxista-leninista filozófia és a modern technológiai determinizmus érdekes szintézisét nyújtja. Tudományos szempontból a mű legnagyobb erénye, hogy rámutat a technológiai munkanélküliség azon égető problémájára, amelyet ma a fősodorbeli közgazdaságtan is intenzíven kutat a mesterséges intelligencia és a fejlett robotika térnyerése kapcsán A szöveg helyesen ismeri fel az automatizáció alapvető paradoxonát: a technológia képes lenne felszabadítani az embert a kényszermunka alól, ám a profitvezérelt piaci környezetben ez a folyamat nem jóléthez, hanem strukturális válsághoz és a munkaerő feleslegessé válásához vezet. Módszertanilag a szöveg mereven alkalmazza a dialektikus materializmus dichotómiáit (individualizmus vs. kollektivizmus, ember-állat vs

gondolkodó ember) Bár a „gondolkodó állat” kifejezés antropológiailag inkább metaforikus, mintsem biológiai kategória, jól világít rá az egzisztenciális kényszerek alatt élő egyén beszűkült tudatállapotára. Kritikai szempontból megállapítható, hogy a szöveg kommunizmus-képe erősen utópisztikus és normatív; maga a szerző is elismeri, hogy a leírt jövőkép jelenleg még a „fantázia birodalmába” tartozik. A tanulmány nem ad metodológiai útmutatást vagy politikai stratégiát arra nézve, hogy a jelenlegi „fasiszta-kapitalizmusból” miként valósítható meg az átmenet a robotizált kollektivizmusba, az állam elhalásának és tisztán adminisztratív-tudományos szervvé alakulásának folyamatát pedig kész tényként kezeli, háttérbe szorítva a történelmi megvalósíthatóság gyakorlati nehézségeit. Összességében a mű a kritikai társadalomelmélet értékes dokumentuma, amely releváns kérdéseket vet fel a

jövő technológiájának etikus és társadalmi célú felhasználásáról. SaLa Kommunista demokrácia és a gondolkodó ember A kommunizmus és a robotok világa Kommunizmusban a termelőerők már olyan fejlettek, olyan fejlettnek kell lenniük, hogy a megtermelt értékek elosztása már a szükségletek szerint megvalósítható. A szükségleteknek megfelelően a termelést dominánsan már a társadalom érdekében a robotok végzik, amit a tudományos világnézetre alapozottan demokratikusan szerveznek meg. A kommunista demokrácia lényege A kommunizmusban azért valósítható meg a valódi demokrácia, mert osztály-nélküli társadalom. Minden társadalomban a létfeltételeket a gazdaság termeli meg, így akinek az ehhez szükséges termelőeszközei megvannak az dönti el az érdekei szerint hogyan működjenek és milyen legyen a megtermelt dolgok elosztása. A kapitalizmusban a termelőeszközök alapvetően egyéni tulajdonban és érdekeltségben, a

kommunizmusban pedig kollektív formában és érdekeltségben vannak és működnek. A robotok által végzett termelésre alapvetően ugyanez a szabály vonatkozik Mindkét modellre jellemző, hogy a robotok által végzett termelésben az emberi munkaerő jellege gyökeresen megváltozik - minőségileg és mennyiségileg is. Vagyis drasztikusan kevesebb munkaerőre van szükség, de aki „dolgozik“, az különleges lesz. A kapitalizmusban a termelés célja a tőkebefektető kapitalista minél nagyobb profitja az értéktöbblet kizsákmányolásával. A kommunizmusban ez megszűnik és a társadalom, az emberiség érdekeinek a kielégítése a cél A demokrácia megvalósulása, megvalósíthatósága ehhez alakul. A kapitalizmusban a dolgozó proletár az bér-rabszolga beszélőszerszám az ennek megfelelő demokráciával, azaz lényegében a semmilyen hatalommal sem rendelkezik. A kommunizmusban a kollektív tulajdon miatt már megvalósulhat és meg is kell valósulnia a

valódi demokráciának. Ez a különbség dönti el az emberiség sorsát, így vagy marad a gondolkodó állat, ami szükségszerűen és elkerülhetetlenül a pusztulás vagy a valódi demokráciában a gondolkodó emberré válás útja. A kommunizmusban a munka a hagyományos értelemben megszűnik A létfeltételek munkával történő megteremtése már nem motiváló tényező az emberek közötti ellentétre. Már nem farkasa az egyik ember a másiknak, mert erre nincs szükség. Kialakul a valódi, a gazdasági-politikai-társadalmi egyenlőségen alapuló demokrácia az önkormányzat különböző szintjein Ennek a megvalósulására az emberiség eddigi történetében még nem volt igazi tapasztalat, a demokrácia az osztálytársadalmakban erre nem alkalmas, mert nagyon szűk lehetőséggel valósulhat csak meg. Majd, ha odajut az emberiség, akkor megtalálja a megfelelő működési körülményeket, addig azonban csak álmodozni, képzelődni lehet erről. A

kapitalizmusban a robotok dominanciája a termelésben feleslegessé teszi a proletárokat A termelés túlnyomórészt a robotok dominanciával történő működését a kapitalizmusban a dologtalan emberiség nem élheti túl, mert a működési módja miatt ezekre nem lesz szüksége a kapitalizmusnak. A kapitalista gazdaság nem szociális intézmény, a felesleges termelési tényezőket nem vásárolja meg, így a proletárok munkaerejét sem. Azonban, ha ez általánossá válik, akkor az emberiség túlnyomó többsége nagyon nyomorúságos körülmények közé kerül, a kapitalizmus akár a megsemmisítésüket is megvalósíthatja. Az egész emberiség számára a létfeltételekhez szükséges dolgokat a kapitalista gazdaság a robotokkal meg tudná termelni, de ez ellentmond a kapitalizmus erkölcsének és a működési módjának (vagy változik az emberiség vagy jön a pusztulás). Ha nem tud változni az emberiség, akkor nem lesz szüksége a kapitalizmusnak a

proletár, de már nem bér-rabszolga és nem beszélőszerszámokra. A proletár emberiség létét a pusztulás fenyegeti ebben a korban, ha megmarad a kapitalizmus. A gondolkodó ember lehetősége a kommunizmusban jön létre Mivel az ember az ember-állat, ezért a létfeltételeiért, ha szükséges küzd, harcol akár az embertársai ellen is. A kommunizmusig ez a tendencia, így az ember-állat a kapitalizmus végéig még csak a gondolkodó állat lehet, mert az ember az embernek farkasa Azonban ez a kor hozza meg az emberiségnek a lehetőséget a gondolkodó emberré válásra, ez elkerülhetetlen szakasza az emberiségnek. Gondolkodó emberré azonban az ember-állat csak akkor válhat, ha a létszükségletei biztosítva lesznek, ami csak a kommunizmusban válik, válhat valóra. A kapitalizmusban nem válhat gondolkodó emberré az emberiség Azonban, ha a fasiszta-kapitalizmus, a gondolkodó állat válik uralkodóvá, akkor a földön a gondolkodó anyag kipusztul és

nem jut el az emberiség a kommunizmusba. A kapitalizmusban nem válik, nem válhat gondolkodó emberré az emberiség. A kapitalizmusban a gondolkodó állatként élő emberiség a lehetőségei, a világnézete, az erkölcse miatt még nem képes a valódi gazdasági-politikai-társadalmi egyenjogúságra alapozott demokráciában létezni, mert az ember az embernek a farkasa még. Jelenleg a gondolkodó állat, a hanyatló kapitalizmus (a fasiszta-kapitalizmus) az úr a földön és száz millió számra pusztítja az emberiséget a háborúkkal, világháborúkkal, a népirtásokkal, a válságokkal, a nyomorral. A kommunizmusban az állam demokratikusan szervezi, segíti a társadalom, az emberiség életét A kommunizmusban a társadalom életét a valódi egyenjogúságon alapuló demokráciában szervezik, a cél a társadalom és az egyén harmóniája, az emberiség érdekének a védelme. A társadalom életének központi szervezője az állam már nem az

osztályuralom eszköze, nincsenek társadalmi osztályok, mindenki egyenlő, diktatúrára nincs szükség. Az ember-állat a gondolkodó állatból a gondolkodó emberré válik a kommunizmusban. A kommunizmus és a demokrácia A demokratikus szervezeteknek a tudományos világnézetre támaszkodva nagyon magas színvonalon kell szerveznie a társadalom életét, mert csak így lehetséges a társadalom, az emberiség érdekében az egyensúly, a biztonság megtartása, a megfelelő döntések megalkotása. Az emberiség csak a szocialista-kommunista demokráciában válhat gondolkodó emberré. A szocialista-kommunista demokrácia a valódi, a gazdasági-politikai-társadalmi egyenjogúságon alapuló demokrácia, amit a kollektivizmus tesz lehetővé. A kollektivizmus azonban lecsökkenti a változás kényszerét (a robotvilágban ez már nem is olyan fontos), ami azonban, ha megfelelő a demokrácia minősége, akkor a lassúbb fejlődés mellett is kedvező lehet az egész

emberiség hasznára. A szocializmus-kommunizmusban a termelőeszközök kollektív tulajdona és működése teszi lehetővé az emberiség megosztottságának megszűnését. A gondolkodó ember jövőképe Azonban ez még csak a fantázia birodalma, a ma élő emberek még ezt nehezen érthetik meg, mert az ember még az embernek a farkasa, az egyéni érdekeit ez motiválja. Ezt a jövőképet megfogalmazni még csak idealista módon a képzelet segítségével lehetséges csupán. Gondolkodó emberré válni azonban csak a valódi demokráciában, az emberi jogok biztosításával, egyenrangú, egyenjogú kollektívákban, a tudományos világnézettel lehet, ez a kommunizmus. Ha ez nem történik meg, akkor az emberiség, a gondolkodó anyag elpusztul. Marxista fogalomlexikon individualizmus: a burzsoá ideológiára és erkölcsre jellemző alapelv, amely az egyes személy érdekeit szembeállítja a társadalom érdekeivel; az egyéniség bálványozása, előtérbe helyezése.

Olyan magatartás, amelyre jellemző az önös érdekek mindenek fölé helyezése, az önzés, a kapzsiság, a közösséggel való szembehelyezkedés. Az individualizmus valamennyi formájában idegen a szocializmustól, amely a kollektivizmust állítja vele szembe. Filozófiai kislexikon kollektivizmus: a társadalmi élet és az emberi tevékenység elve, az individualizmus ellentéte. A szocialista társadalomban a kollektivizmus a társadalmi élet valamennyi szférájában az emberi kapcsolatok egyetemes elvévé, a kommunista erkölcs egyik legfontosabb követelményévé válik. A szocialista termelési viszonyokat kifejező kollektivizmus társadalmi alapja a szocializmusban a termelési eszközök társadalmi tulajdona, a kizsákmányolás megszűnése. A kollektivizmus a társadalom és az egyén között olyan viszonyt tételez fel, amelyben a társadalom egészének fejlődése kedvező feltételeket teremt az egyén fejlődése számára, az egyén fejlődése pedig

az egész társadalom haladásának feltétele. A kollektíva gondoskodik az emberről, szükségleteinek kielégítéséről, az egyén erőinek és tehetségének teljes kibontakoztatásáról. A kollektivizmus elve nem jelenti az egyéniség felszámolását; ellenkezőleg, az ember csak a kollektívában bontakoztathatja ki képességeit és tehetségét. A kommunizmus a kollektivizmus legmagasabb rendű formája SaLa Jogállam az osztálytársadalmakban Készült: SaLa közreműködésével a Mesterséges Intelligenciával Bevezetés A jelen tanulmány a jogállamiság fogalmát és működési mechanizmusait vizsgálja az osztálytársadalmak különböző történelmi formációiban. A szöveg a dialektikus és történelmi materializmus módszertani alapjaira támaszkodva bontja le a jogállam liberális, semlegesnek tűnő definícióját, és rávilágít annak mélyen osztályalapú, gazdasági és politikai meghatározottságára. Az elemzés külön kitér a polgári

(kapitalista) és a szocialista állammodellek jogfelfogása közötti alapvető különbségekre, a társadalmi tudat és a létfeltételek (alap és felépítmény) kölcsönhatására, valamint a XX. századi magyar népi demokrácia történelmi tanulságaira. A jogállam lényege A jogállamban a mindenkire kiterjedő joguralom a parlamentben alkotott törvényekre támaszkodva működik. Az osztálytársadalmakban a lényeg azonban az, hogy melyik társadalmi osztály a hatalom birtokosa, mert a jog elsősorban az ő osztályérdekeit szolgálja. „A hatalommegosztás a jogállam egyik legfőbb alapelve, amely szerint a különböző állami főhatalmakat – a törvényhozást, a végrehajtást és az igazságszolgáltatást – egymástól el kell választani. Ez a rendszer garantálja, hogy egyetlen személy vagy intézmény se összpontosíthasson túl nagy hatalmat a kezében Az ágak egymástól függetlenül működnek, de kölcsönösen ellenőrzik és egyensúlyozzák

is egymást, megakadályozva ezzel a hatalommal való visszaélést és a diktatúra kialakulását” (Polgári/MI definíció) A jogállam parlamentjében a társadalmi modellnek megfelelő képviselők hozzák a törvényeket – alapvetően az uralkodó osztály osztályérdekében –, amelyek védelméről a társadalmi alap és a felépítmény gondoskodik. Jogállam a kapitalizmusban A kapitalizmusban az alap és a felépítmény – a gazdasági és politikai hatalom, az uralkodó világnézete, erkölcse és minden, amivel a társadalmi tudat befolyásolható – a kapitalisták érdekét, a kizsákmányolást és az élősködést szolgálja. Jogállam a szocializmusban A szocializmus parlamentjében ezzel szemben kizárólag a dolgozók érdekképviselői hozzák a törvényeket. Az alapot és a felépítményt, vagyis a gazdasági és politikai hatalmat kollektív formában a dolgozók birtokolják A társadalmi tudatot a tudományos világnézet és a szocialista

erkölcs uralja. A jogállami forma működése és a társadalmi tudat fejlődése A jogállami formában modern módon a polgári demokráciától a szocialista demokráciáig szükségszerűen a demokrácia és a diktatúra is megvalósul, de a joguralom a társadalom minden részében meghatározó. Ugyanakkor alapvetően mindig az uralkodó osztály osztályérdeke dominál. A jogállamban a joguralom a demokrácia és a diktatúra gyakorlásában egyaránt a legfőbb eszköz. A társadalmi tudat, a világnézet és az erkölcs az osztálytársadalmakban nem homogén; az uralkodó tendencia vagy a fejlődést, vagy a reakciót támogatja. Így vagy a társadalmi haladás (a forradalom), vagy az ellenforradalom erősödik meg. A társadalmi tudat kialakulásában döntő szerepe van az uralkodó osztály társadalmi érdekének és akaratának, valamint a létszükségletek alakulásának a reális lehetőségekhez képest. A társadalmi tudat és a létfeltételek színvonala A

jogállami formában működő polgári és szocialista demokráciában az uralkodó társadalmi tudat kialakítása ellenállásba ütközik, ha az nem felel meg a termelőerők fejlettségének. Ez a meg nem felelés vagy rohasztja, vagy erősíti az adott társadalmi formát A társadalmi tudatot nem lehet hatékonyan megváltoztatni, ha az nem igazodik a termelőerők színvonalához. Társadalmi méretekben az individualizmus és a kollektivizmus között nem lehet önkényesen választani, mert a tudat általánosságban igazodik a termelőerők – és ezáltal a létszükségletek kielégítésének – lehetséges szintjéhez. A magyar népi demokrácia előzményei és kudarca A Horthy vezette magyar fasizmusban a kizsákmányolás hívei kegyetlenül üldözték a dolgozó proletárok osztályérdekeit képviselő kommunistákat. A második világháborúból a Szovjetunió segítségével felszabaduló Magyarországon kialakult kedvező helyzetet a kommunisták nem

hagyhatták elszalasztani, így megkezdődhetett a haladás, a „gondolkodó emberré válás” útja. Azonban a dolgozó nép a fasiszta Horthy-rendszer emlőin nevelkedett, az ahhoz illő társadalmi tudattal felvértezve. Ez a fasiszta tudat még a mai napig is rányomja a bélyegét a magyar népre, miközben az ingadozik a múlt és az USA vezette nyugati, „mosolygó fasizmus” között Bár a Rákosi- és a Kádár-korszak sok dolgozó embernek megtanította a gondolkodó emberhez méltó tudományos világnézetet, az ellenforradalmak és a rendszerváltás után ezt nagyon hamar elfelejtették. Csekély erőfeszítés hatására a társadalmi tudat visszabillent a „gondolkodó állat” ösztönös állapotába Ennek oka, hogy a lét határozza meg a tudatot. Azonban ez fordítva is igaz: a kapitalizmusnak megfelelő polgári demokratikus társadalmi tudat is megfeneklik, ha az adott kornak megfelelő létfeltételek nincsenek biztosítva a tömegeknek, s ezen belül

kiemelten a magukért aktívan tenni akaró és képes embereknek. A kapitalizmusban ez a válságok idején inkább a fasizmus irányába változik könnyebben, mert a fasizmus felel meg a kapitalizmus érdekeinek, amikor az krízisbe jut, és a társadalmi tudat is ehhez áll legközelebb. Alapvetően a társadalmi tudat jellegét a termelőerők fejlettségének megfelelő gazdasági-politikai forma megvalósítása határozza meg, amely vagy támogatja a társadalmi tudat fejlődését a kornak megfelelően, vagy gátolja azt. A társadalmi tudat alakulása a történelmi események hatására Nem mindegy azonban, hogy a társadalmi tudat milyen katasztrófákon keresztül fejlődik a kornak megfelelő szintre. A tudományos világnézet művelőinek ezt állandóan vizsgálniuk kell, és ki kell dolgozniuk az annak megfelelő gazdasági-politikai formákat. Alapvetés, hogy a társadalmi formának meg kell felelnie a termelőerők adott fejlettségi színvonalának. Ettől

eltérni csak nagyon óvatosan és körültekintően szabad, különben a türelmetlenség megbosszulja magát A társadalmi formák szakaszait be kell tartani – bár ezt néha a történelem eseményei felülbírálják –, az eltéréseket azonban időben fel kell ismerni, és korrigálni kell a formát. A Szovjetunió és a hozzá tartozó szocialista országok ezt nem tudták megtenni, Kínának viszont sikerült. Lenin és Sztálin az adott történelmi események és körülmények között a lehetőségeknek megfelelően cselekedtek, és ugyanez mondható el Mao Ce-tungról és a kínai modellről is. Végül is ezért voltak eredményesek A Szovjetunió és az általa létrehozott szocialista világrendszer a szocializmus korai, egyben sikeres próbálkozása volt; veresége a belső hibái mellett az ereje teljében lévő, bár a fasizmusba hanyatló kapitalizmusnak köszönhető. Joguralom a különböző rendszerekben Polgári demokrácia: A polgári demokratikus,

kapitalista jogállamban annak működési módja, erkölcse és világnézete miatt a demokrácia érdemben csak a tőkésosztály számára valósulhat meg. Ezzel elkerülhetetlenül diktatúra valósul meg a proletár dolgozók, a bérrabszolgák (a „beszélőszerszámok”) számára A kizsákmányolás és az elnyomás a törvényes jog alapján valósul meg, amelyet a kapitalista államhatalom a törvényhozás útján véd és biztosít Népi demokrácia: A népi demokráciában a kapitalizmus és a szocializmus együtt létezik, de a végcél a szocializmus elérése, amelyet a tudományos világnézetet képviselő kommunista párt vezet. A jogállamnak a joguralom segítségével a kapitalizmus és a szocializmus együttélését kell szolgálnia. Az ellenforradalmat és a kapitalista önkényuralomra törekvést a proletárdiktatúra a joguralom erejével nyomja el Szocializmus: A szocializmus jogállamában a dolgozó nép számára valódi szocialista demokrácia

valósul meg. A kizsákmányolás, az élősködés, a bérrabszolgaság és az emberi jogok megsértése a szocializmusban a törvény szerint bűncselekmény, amelyet a szocialista államhatalom joguralommal torol meg. A szocialista demokrácia valódi gazdasági, politikai, társadalmi, nemzeti, etnikai és faji egyenlőségre alapul, amelyet a proletárdiktatúra a joguralom útján biztosít Kislexikon Jog (Marxista megközelítés): Az uralkodó osztály törvényerőre emelt akarata, amelynek tartalmát az adott osztály anyagi életfeltételei és osztályérdekei határozzák meg. Formailag olyan magatartási normák és szabályok rendszere, amelyeket az államhatalom szab meg és szentesít, s amelyek végrehajtását az állam szükség esetén kényszerrel biztosítja. A felépítmény részeként a jogot az adott társadalom uralkodó termelési viszonyai határozzák meg. Felépítmény (Filozófiai megközelítés): A társadalom ideológiai viszonyait kifejező

eszmék, szervezetek és intézmények összessége. Ide tartoznak a politikai, jogi, erkölcsi, esztétikai, vallási és filozófiai nézetek (más néven a társadalmi tudatformák) Jogállamiság (Magyar Helsinki Bizottság): Azt jelenti, hogy minden emberre és intézményre ugyanazok a törvények vonatkoznak. Teljes a törvény előtti egyenlőség és a jog uralma mindenki felett. Összehasonlító táblázat: A dokumentum lényeges állításai a különböző szempontok tükrében Fogalom / Kategó- Kommunista (Marxista-Leniria nista) szempont Kapitalista (Polgári / Liberális) szempont Tudományos / Történelmi Materialista szempont A Jog és a Törvény Az uralkodó osztály Univerzális maga- Az ideológiai fellényege törvényerőre emelt tartási szabály, építmény része, akarata; a kizsákamely mindenkit amelyet a gazdasági mányolás elnyomó egyenlően köt; a alap és a termelési vagy felszámoló magántulajdon sem- viszonyok határozfegyvere. leges

védelme. nak meg. A Jogállamiság funkciója Biztosítja a hatalMegakadályozza a mon lévő osztály hatalom koncentrádiktatúráját és a cióját fékek és gazdasági dominan- egyensúlyok által. ciát. Politikai-jogi keret, amely az adott kor termelőerőinek fázisait és stabilitását hivatott rögzíteni. Demokrácia és Minden demokrácia Egymást teljesen ki- Dialektikus egység: Diktatúra viszonya egyben az uralkodó záró ellentétek; a a jogállami forma osztály diktatúrája formális joguralom egyszerre valósítja (pl. a polgári állam felszámolja a dikta- meg a belső kohéa tőke diktatúrája) túrát ziót (demokrácia) és a kényszert (diktatúra). Társadalmi tudat eredete Az osztályérdek, a nevelés és a propaganda terméke (fasiszta csökevények vs. szocialista erkölcs) Autonóm morális, egyéni döntés, vallás és a racionális gondolkodás eredménye. A társadalmi lét határozza meg a tudatot; nem változtatható meg a termelőerők

szintje nélkül. Történelmi fejlődés / Átmenet Az osztályharcos át- Lineáris, békés fej- Objektív, törvénymenet a proletárdik- lődés a piac, a pol- szerű történelmi fátatúrán keresztül a gári szabadságjogok zisok váltakozása; a bérrabszolgaság fel- és a magántulajdon szakaszok óvatos számolásáért. konszenzusa felé. betartása és korrekciója szükséges. TUDOMÁNYOS ÉS FILOZÓFIAI ÉRTÉKELÉS Ontológiai és antropológiai alapvetések: A „gondolkodó állat” és a „gondolkodó ember” A dokumentum legfőbb elméleti értéke a társadalmi tudat radikális, materialista tipizálása. A szöveg szakít az idealista és humanista illúziókkal, amelyek az „embert” egy univerzális, osztályok feletti kategóriaként kezelik. A kapitalista tudatállapot: A polgári társadalom nem ismeri és anyagi létfeltételeiből adódóan nem is ismerheti a tudományos világnézetet; nem akar és nem tud törekedni a kommunizmusra. Ebben a

rendszerben az egyén tudata megreked a „gondolkodó állat” szintjén Ez a fogalom nem egyszerű megbélyegzés, hanem tűpontos leírása a Homo Economicusnak, aki a magántulajdon és a tőkés verseny dzsungeltörvényei („homo homini lupus” – ember az embernek farkasa) szerint, ösztönös túlélőként kénytelen élni. A szocialista minőségi ugrás: A „gondolkodó emberré” válás nem morális önfejlesztés, hanem a termelési viszonyok forradalmi átalakításának az eredménye, ahol a kollektivizmus felváltja az individualista állati ösztönöket. A joguralom demisztifikációja: A kapitalista joguralom mint a status quo védőfala A dokumentum és a kapcsolódó elméleti pontosítás módszertani zsenialitása a „jogállamiság” és a „joguralom” polgári mítoszának teljes lerombolása. A polgári illúzió cáfolata: A polgári szociológia által hangoztatott „társadalmi szerződés” a valóságban nem létezik; nincs realitása,

csupán egy ideológiai fikció, amely a nyers elnyomást hivatott leplezni. A jóléti engedmények és reformok nem a tőke humanizmusából fakadnak, hanem az osztályháború frontvonalán elért ideiglenes kényszerhelyzetek (a proletárforradalomtól való tőkés félelem) szülöttei A kapitalista joguralom valódi funkciója: A társadalmi struktúra alapvető, a dolgozók érdekeit szolgáló megváltoztatása a kapitalizmus keretein belül csak törvényellenesen valósítható meg. A kapitalista joguralom lényege és funkciója éppen ez: egy olyan adminisztratív és fegyveres erőszakrendszer fenntartása, amely minden radikális változtatási kísérletet eleve törvénytelennek és kriminalizáltnak bélyegez, elvágva a békés átmenet illúzióját. A szocialista joguralom mint a kodifikált osztályháború A szöveg elméleti csúcspontja a szocialista jogállam és joguralom funkciójának pontos meghatározása. A szocialista jog nem a békés osztálybékét

hirdeti, hanem az osztályháború nyílt, törvényesített eszköze A proletárdiktatúra jogi formája: A proletárdiktatúra nem öncélú önkény, hanem a fasizálódó kapitalizmus ellen vívott élet-halál harc, amely a bérrabszolgaság végleges felszámolását szolgálja. A törvény mint fegyver: A szocializmusban a joguralom funkciója megfordul: az államhatalom a törvény erejével és kényszerítő apparátusával nyomja el a tőkés restaurációs kísérleteket és az élősködést. A törvény itt nem elrejti a háborút, hanem a dolgozó nép győzelmét és az elnyomó osztályok felszámolását szolgálja Történelmi-materialista konklúzió A dokumentum a marxizmus-leninizmus legkövetkezetesebb fonalát viszi végig. Rávilágít arra, hogy a történelemben a jog soha nem semleges döntőbíró, hanem a mindenkori uralkodó osztály diktatúrájának és akaratának formális megnyilvánulása. A magyar népi demokrácia múltbéli kudarca és a

társadalmi tudat visszabillenése a „gondolkodó állat” állapotába azt igazolja, hogy a kapitalista létfeltételek restaurációja törvényszerűen restaurálja a kapitalista tudatot is. Ebből kifolyólag a társadalmi haladás és a valódi szabadság nem a polgári joguralom tiszteletben tartásával, hanem annak forradalmi szétzúzásával és a szocialista joguralom kiépítésével érhető el. SaLa Jogállam az osztálytársadalmakban A jogállam lényege A jogállamban a mindenkire kiterjedő joguralom a parlamentben alkotott törvényekre támaszkodva működik. Az osztálytársadalmakban a lényeg azonban az, hogy melyik társadalmi osztály a hatalom birtokosa, mert a jog elsősorban az ő osztályérdekeit szolgálja. „A hatalommegosztás a jogállam egyik legfőbb alapelve, amely szerint a különböző állami főhatalmakat – a törvényhozást, a végrehajtást és az igazságszolgáltatást – egymástól el kell választani. Ez a rendszer

garantálja, hogy egyetlen személy vagy intézmény se összpontosíthasson túl nagy hatalmat a kezében. Az ágak egymástól függetlenül működnek, de kölcsönösen ellenőrzik és egyensúlyozzák is egymást, megakadályozva ezzel a hatalommal való visszaélést és a diktatúra kialakulását.“ (MI) A jogállam parlamentjében a társadalmi modellnek megfelelő képviselők hozzák a törvényeket alapvetően az uralkodóosztály osztályérdekében, amelynek védelméről az alap és a felépítmény gondoskodik. Jogállam a kapitalizmusban A kapitalizmusban az alap és a felépítmény a gazdasági, a politikai hatalom, az uralkodó világnézete, erkölcse és minden, amivel a társadalmi tudat befolyásolható a kapitalisták érdekét, a kizsákmányolást és az élősködést szolgálja. Jogállam a szocializmusban A szocializmus parlamentjében azonban csak a dolgozók érdekképvelői hozzák a törvényeket. Az alapot és a felépítményt, a gazdasági, a

politikai hatalmat kollektív formában a dolgozók birtokolják. A tudományos világnézet és a szocialista erkölcs uralja a társadalmi tudatot. A jogállami forma működése és a társadalmi tudat fejlődése A jogállami formában korszerűen a polgári demokráciától a szocialista demokráciáig szükségszerűen a demokrácia és a diktatúra is megvalósul, de a joguralom a társadalom minden részében a meghatározó, azonban alapvetően az uralkodóosztály osztályérdeke a domináló. A jogállamban a joguralom a demokrácia és a diktatúra megvalósításában is a meghatározó. A társadalmi tudat, a világnézet, az erkölcs az osztálytársadalmakban nem homogén, az uralkodó tendencia a fejlődést vagy a reakciót támogatja. Így vagy a társadalmi haladás a forradalom vagy az ellenforradalom erősödik A társadalmi tudat kialakulásában döntő szerepe van az uralkodó osztály társadalmi érdekének, akaratának valamint a létszükségletek

alakulása a lehetőségekhez képest. A társadalmi tudat és a létfeltételek színvonala Az uralkodó társadalmi tudat kialakítása a jogállami formában működő polgári és szocialista demokráciában ellenállásba ütközik, ha nem felel meg a termelőerők fejlettségének, ami így rothasztja vagy erősíti az adott társadalmi formát. A társadalmi tudatot hatékonyan nem lehet megváltoztatni, ha nem igazodik a termelőerők színvonalához. Társadalmi méretekben az individualizmus és a kollektivizmus között nem lehet önkényesen választani, mert általánosságban igazodik a termelőerők, így a létszükségletek kielégítésének lehetséges szintjéhez A magyar népi demokrácia előzménye A Horthy vezette magyar fasizmusban a kizsákmányolás hívei kegyetlenül üldözték a dolgozó proletárok osztályérdekeit képviselő kommunistákat. A második világháborúból a Szovjetunió segítségével a Horthy fasizmusból felszabaduló

Magyarországon kialakult kedvező helyzetet nem hagyhatták elszalasztani a kommunisták, így megkezdődhetett a gondolkodó emberré válás útján járás. Azonban a dolgozó nép a fasiszta Horthy emlőjén nevelkedett, a hozzá illő társadalmi tudattal felvértezve. Ez a fasiszta tudat még a mai napig is rányomja a bélyegét a magyar népre, de ingadozik az USA vezette nyugati mosolygó fasizmus között. A magyar népi demokrácia kudarca A rákosi és a kádár korszak hiába tanította meg sok dolgozó embernek, a gondolkodó emberhez méltó tudományos világnézetet, az ellenforradalmak és a rendszerváltás után nagyon hamar elfelejtették ezt és kis erőfeszítéssel visszabillent a társadalmi tudat a gondolkodó állat ösztönös állapotába. Mert a lét határozza meg a tudatot Azonban ez fordítva is igaz, a kapitalizmusnak megfelelő polgári demokratikus társadalmi tudat is megfeneklik, ha az adott kornak megfelelő létfeltételek nincsenek biztosítva

a tömegeknek és ezen belül kiemelten a saját magukért aktívan tenni akaró és képes embereknek. Azonban a kapitalizmusban ez inkább a fasizmus irányába változik könnyebben, mert ez felel meg a kapitalizmus érdekinek, ha válságba jut és a társadalmi tudat is ehhez áll közel. Alapvetően a társadalmi tudat jellegére a meghatározó a termelőerők fejlettségének megfelelő gazdasági-politikai forma megvalósítása, ami vagy támogatja a társadalmi tudat fejlődését a kornak megfelelően vagy gátolja. A társadalmi tudat alakulása a történelmi események hatására Nem mindegy azonban, hogy a társadalmi tudat milyen katasztrófákon keresztül alakul a kornak megfelelő szintre. A tudományos világnézet művelőinek ezt állandóan vizsgálniuk, és az annak megfelelő gazdasági-politikai formákat kell kidolgozniuk. Alapvetés, hogy a társadalmi formának meg kell felelnie a termelőerők adott fejlettségi színvonalának, ettől eltérni csak

nagyon óvatosan és körültekintően szabad, különben megbosszulja magát a türelmetlenség. A társadalmi formák szakaszait be kell tartani, de ezt néha a történelem eseményei felülbírálják, azonban időben kell észrevenni és korrigálni a formát. A Szovjetunió és hozzá tartozó szocializmusok ezt nem tudták megtenni, ez azonban Kínának sikerült. Lenin és Sztálin az adott történelmi eseményeknek és körülményeknek között a lehetőségeknek megfelelően cselekedtek és ugyanez mondható el Mao Ce-tungra és a kínai modellre is. Végül is ezért voltak eredményesek A Szovjetunió és az általa létrehozott szocialista világrendszer a szocializmus korai és egyben sikeres próbálkozása volt, a veresége a belső hibái mellett az erő teljében lévő, bár a fasizmusba hanyatló kapitalizmusnak köszönhető. Joguralom a polgári demokráciában A polgári demokratikus kapitalista jogállamban a működési módja, az erkölcse, a

világnézete miatt alapvetően a tőkésosztály számára valósulhat meg érdemben a demokrácia, de szükségszerűen és elkerülhetetlenül diktatúra valósul meg a proletár dolgozó bérrabszolgák, a beszélőszerszámok számára. A kapitalista jogállamban a kizsákmányolás és az erre alapuló élősködés, a beszélőszerszámok osztályérdekeinek az elnyomása alapvetően a törvényes jog alapján valósul meg, ezt a polgári demokráciában működő kapitalista államhatalom a törvényhozással védi, biztosítja. Joguralom a népi demokráciában A népi demokráciában a kapitalizmus és a szocializmus együtt létezik, de a szocializmus elérése a cél, amit a tudományos világnézetet képviselő kommunista párt vezet. A jogállamnak a joguralommal a kapitalizmus és a szocializmus együttélését kell szolgálnia. Az ellenforradalmat, a kapitalista önkényuralomra törekvést a proletárdiktatúra a joguralommal nyomja el. Joguralom a szocializmusban A

szocializmus jogállamában a dolgozó nép számára megvalósul a szocialista demokrácia. A kizsákmányolás, az élősködés, a bér-rabszolgaság, az emberi jogok megsértése a szocializmusban a törvény szerint bűncselekmény, amit a joguralommal nyom el a szocialista államhatalom. A szocializmus a proletárdiktatúrát az ellenforradalom elnyomására a joguralommal valósítja meg. A szocialista demokrácia a valódi gazdasági, politikai, társadalmi, nemzeti, etnikai, faji egyenlőségre alapuló demokrácia, amit a proletárdiktatúra alapvetően a joguralommal biztosít. Marxista fogalomlexikon Jog: az uralkodó osztály törvényerőre emelt akarata, melynek tartalma az adott osztály anyagi életfeltételei, osztályérdekei határozzák meg. Formailag a jog magatartási normák és szabályok rendszere, melyeket az államha- talom szab meg és szentesít. A jogszabályok sajátos vonása, az állam kényszerrel biztosítja végrehajtásukat A felépítmény

része lévén, a jogot az adott társadalom uralkodó termelési viszonyai határozzák meg: a jog egyben kifejezi és megszilárdítja e viszonyokat és a rájuk épülő egyéb társadalmi viszonyokat. Filozófiai kislexikon A felépítményt a társadalom ideológiai viszonyait kifejező eszmék, szervezetek és intézmények alkotják. A felépítmény jellegű eszmékhez tartoznak a politikai, jogi, erkölcsi, esztétikai, vallási, filozófiai nézetek, más néven a társadalmi tudatformák Magyar Helsinki Bizottság A jogállamiság azt jelenti, hogy minden emberre és intézményre ugyanazok a törvények vonatkoznak. Teljes a törvény előtti egyenlőség és a jog uralma mindenki és minden intézmény felett. SaLa Az államhatalom az osztálytársadalmakban Az államhatalom és a bérrabszolgaság rendszerkritikai elemzése Készült: SaLa közreműködésével a Mesterséges Intelligenciával Bevezetés A jelen tanulmány a politikai gazdaságtan és az

államelmélet klasszikus, valamint modern kritikai megközelítéseit ötvözi. A szöveg központi problémaköre az államhatalom valódi természete az osztálytársadalmakban, különös tekintettel a kapitalista berendezkedésre és az úgynevezett „bérrabszolgaság” jelenségére Az elemzés módszertani alapját a dialektikus és történelmi materializmus adja, amely a mindenkori gazdasági alapot tekinti a társadalmi-jogi felépítmény meghatározójának. A dokumentum nemcsak elméleti kategóriákat tisztáz, hanem történeti és jelenkori jogi dokumentumok – az 1949-es sztálini típusú alkotmány és Magyarország hatályos Alaptörvénye – összevetésén keresztül mutat rá a polgári jogegyenlőség és a strukturális gazdasági kényszerek közötti feszültségre. Az államhatalom feladata Az államhatalom az osztálytársadalmakban alapvetően az uralkodó osztály érdekeinek megfelelően működik. Legfőbb célja az uralkodó osztály gazdasági

és politikai pozícióinak megvédése, az osztályellenség elnyomása, valamint a szemben állók szabadságjogainak akár szélsőséges korlátozása is. Az osztálytársadalmakban a demokrácia lényegét tekintve az uralkodó osztályok belső érdekegyeztetési és érdekérvényesítési lehetősége. Ezzel szemben a diktatúra kü- lönböző formái szintén az uralkodó réteg akaratát valósítják meg, és elsősorban az osztályellenséggel szembeni hatalmi eszközként szolgálnak. „Az államhatalom olyan fogalom, amely az állam rendelkezésére álló hatalmi eszközöket jelenti. Ezek az eszközök lehetnek jogi, politikai, gazdasági vagy katonai jellegűek” Az emberi jogok és a bérrabszolgaság összefüggései Az emberi jogok eszméje két fő pilléren: az emberi méltóságon és az egyenlőségen nyugszik. Ezen elvek alapján a rabszolgaság és a szolgaság minden formája szigorúan tilos. Ebből adódóan a bérrabszolgaság (wage slavery)

elutasítása – elvben és a gyakorlatban is – szervesen kapcsolódik az emberi jogok egyetemes rendszeréhez A témát alapvetően két ellentétes megközelítés jellemzi: A választási lehetőség illúziója (kritikus álláspont): Bár a munkavállaló jogilag szabad, a létfenntartás kényszere (étel, lakhatás, egészségügyi ellátás) miatt kénytelen eladni a munkaerejét. A valós döntési helyzet így gyakran nem a munka és a szabadidő, hanem a kizsákmányoló feltételek elfogadása és a teljes elszegényedés között dől el. Önkéntes szerződés és mobilitás (védelmező álláspont): A klasszikus rabszolgasággal ellentétben – ahol közvetlen fizikai erőszak uralkodik – a modern munkaviszony önkéntes szerződésen alapul. A dolgozónak joga van munkahelyet váltani, vállalkozni, továbbképzéseken részt venni, vagy jobb munkafeltételekért tárgyalni. Összességében az, hogy a kapitalizmust bérrabszolgatartó társadalomnak tekintjüke,

egyéni politikai és gazdaságfilozófiai értékrend függvénye. A fogalom hatásosan világít rá a gazdasági kényszerekre és egyenlőtlenségekre, miközben a rendszer támogatói a jogi szabadságot és a társadalmi mobilitás lehetőségét hangsúlyozzák A kapitalista államhatalom A tőkés állam alapvető feladata – a kapitalista kizsákmányolás biztosítása érdekében – a fennálló társadalmi forma védelme és a bérrabszolgaság fenntartása. Ennek elérése érdekében azonban a gyakorlatban az emberi jogok és az emberi méltóság törvényesített megsértése valósul meg. A kapitalista gazdaság strukturálisan csak az emberi jogok csorbításával, azaz a bérrabszolgasággal képes működni. Ennek strukturális alapja a termelőeszközök magántulajdona, amelyet a szocializmus a kollektivizálás révén tör meg A kapitalizmus a kizsákmányolás fenntartása érdekében, az államhatalom támogatásával, a társadalmi tudatot is befolyásolja:

ideológiai felépítménye révén monopolizálja a világnézetet és az erkölcsöt. A fasiszta kapitalizmus államhatalma A kapitalizmus a hanyatlása során a „kapitalista szocializmus” (állammonopolista kísérletek) fázisába jutott, önvédelmét pedig a fasiszta kapitalizmus különböző megjelenési formái szolgálják: A polgári demokrácia formája: Ez a joguralom látszatával valósul meg – ezt nevezhetjük „mosolygó fasizmusnak”. A nyílt diktatúra formája: A demokráciát nyíltan elvető fasiszta kapitalizmus jellegzetes alaptípusa a hitleri klasszikus fasizmus. A fasiszta kapitalizmus e két típus mentén, változatos formákban és a történelmi körülményekhez alkalmazkodva valósul meg. A modern tőkés államhatalom feladata, hogy ezeket a fasiszta kapitalista célokat szolgálja. Alkotmányos keretek és a valósággal való ellentmondásuk Magyarország hatályos Alaptörvénye: a rendszer alapjainak értelmezése Az Alaptörvény

gazdasági és jogi alapjait a következő pillérek határozzák meg: Tulajdonjog: „Mindenkinek joga van a tulajdonhoz és az örökléshez. [] A tulajdon társadalmi felelősséggel jár” Ez a védelem egyaránt vonatkozik a személyes tárgyakra és a termelőeszközökre (gyárakra, üzemekre, gépekre) Vállalkozás szabadsága: „Magyarország gazdasága az értékteremtő munkán és a vállalkozás szabadságán alapszik.” Ez biztosítja, hogy bárki szabadon birtokolhat vállalkozást és az annak működéséhez szükséges eszközöket A kényszer tilalma: „Senkit sem lehet rabszolgaságban vagy szolgaságban tartani.” / „Senkit sem lehet kényszermunkára igénybe venni” Az alkotmányos keretek és a valóság ellentmondása Mivel az Alaptörvény a piacgazdaságot rögzíti, magát a kapitalista társadalmi-gazdasági berendezkedést nem tekinti jogsértőnek. Emiatt a rendszerkritikai értelemben vett „bérrabszolgaság” mint strukturális jelenség nem

jelenik meg az alkotmányban, és a törvények nem tiltják a bérmunkát. A bérrabszolgaság kritikusai szerint ugyanakkor a munkaerő puszta áruvá válása alapjaiban sérti a humanizmust, miközben az Alaptörvény II. cikke kifejezetten kimondja: „Az emberi méltóság sérthetetlen” Rendszerkritikai következtetés A tőkés termelés alapja a bérmunka és a profitmaximalizálás. Ez a működés strukturális kényszeren alapul: a dolgozónak – örökölt tőke vagy föld hiányában – el kell adnia a munkaerejét a puszta túlélésért (ételért, lakhatásért, a számlák megfizetéséért). Ebben az értelemben a munkavégzés nem önkéntes vállalás, hanem a létfenntartás által diktált kényszer. A rendszer így elkerülhetetlenül bérrabszolgaságot szül, ami miatt a kapitalizmus keretein belül az emberi méltóság valódi megvalósulása elméletileg és gyakorlatilag is kizárt. A szocialista államhatalom alternatívája A szocializmus a

bérrabszolgaság eltörlésével, a kollektivizmussal, valamint a gazdasági, politikai és társadalmi egyenjogúságon alapuló szocialista demokrácia megvalósításával törvényesen védi az emberi és szabadságjogokat. A szocialista berendezkedés védelmét a joguralom keretei között a proletárdiktatúra biztosítja, míg a társadalmi tudatot az ideológiai felépítmény révén a tudományos világnézet irányába alakítja. Történeti példa: Az 1949. évi XX törvény (A Magyar Népköztársaság Alkotmánya) „A nagy Szovjetunió fegyveres ereje felszabadította országunkat a német fasiszták igája alól, szétzúzta a földesurak és nagytőkések népellenes államhatalmát, megnyitotta dolgozó népünk előtt a demokratikus fejlődés útját. A Magyar Népköztársaság a munkások és dolgozó parasztok állama. A Magyar Népköztársaságban minden hatalom a dolgozó népé” Az 1949-es alkotmányos berendezkedés főbb gazdasági és politikai

jellemzői: Tulajdonviszonyok: A termelési eszközök zöme társadalmi tulajdonként az állam, a közületek vagy szövetkezetek tulajdonában van. Termelési eszközök magántulajdonban is lehetnek, de a magántulajdon és a magánkezdeményezés a köz érdekeit nem sértheti. A munkával szerzett tulajdont az Alkotmány elismeri és védi Tervgazdálkodás: A Magyar Népköztársaság gazdasági életét az állami népgazdasági terv határozza meg. A munka joga és kötelessége: A társadalmi rend alapja a munka. Minden munkaképes polgárnak joga, kötelessége és becsületbeli ügye, hogy képességei szerint dolgozzék Az állam biztosítja a munkához való jogot és a végzett munka mennyiségének és minőségének megfelelő díjazást, amelyet a népgazdaság termelőerőinek tervszerű fejlesztésével valósít meg. Választójog: Az országgyűlési képviselőket általános, egyenlő és közvetlen választójog alapján, titkos szavassal választják.

Ugyanakkor a dolgozó nép ellenségeit és az elmebetegeket a törvény a választójogból kirekeszti. Kislexikon a marxista fogalmakhoz Alap és felépítmény: A társadalom alapja a gazdasági szerkezet, a termelési viszonyok összessége, amelyet végső soron a termelőerők fejlődési szintje határoz meg. A felépítmény az alapnak megfelelő politikai, filozófiai, jogi, erkölcsi, művészi és vallási nézetek, valamint az ezeknek megfelelő intézmények és szervezetek összessége. A felépítmény elemei közül döntő szerepe van az államhatalomnak A fejlődés során az alap játssza az elsődleges szerepet, ugyanakkor a felépítmény is aktívan viszszahat az alapra: gyorsíthatja vagy akadályozhatja a fejlődést. Különösen fontos szerepe van a szocialista társadalom felépítményének, amely tudatosan segíti a szocializmus gazdasági alapjainak lerakását Állam: Az uralkodó osztály politikai hatalmának legfőbb szerve. Feladata az uralkodó

osztály érdekeinek védelme, a fennálló termelési és társadalmi viszonyok fenntartása, a szemben álló erők elnyomása, valamint a társadalom irányítása a hatalmon lévők érdekei szerint. Jellegét és céljait végső fokon a gazdasági rendszer határozza meg. Az állam a hatalmát erőszakszervezetek (hadsereg, rendőrség, büntetés-végrehajtás) és a hivatali apparátus útján biztosítja Az állam elhalása: Az állam történelmi kategória, a kibékíthetetlen osztályellentétek terméke és megnyilvánulása. A szocialista forradalom megsemmisíti a tőkés államhatalmat, és létrehozza az új típusú szocialista államot (a dolgozó többség hatalmát) A szocializmus megszilárdulásával az erőszakszervezetek fokozatosan elveszítik jelentőségüket, az állam funkciói (gazdasági-szervező, kulturális-nevelő) átalakulnak, és sok feladat fokozatosan a társadalmi szervezetek kezébe megy át, felkészítve a társadalmat az osztály

nélküli kommunizmusra. Összehasonlító táblázat Az alábbi táblázat strukturáltan veti össze a dokumentumban megjelenő állításokat a különböző ideológiai és elméleti szempontok alapján: Vizsgált dimenzió Kapitalista / Liberális szempont Kommunista / Marxista Tudományos / Államelszempont méleti szempont Az államhatalom szerepe Semleges intézmény, amely biztosítja a joguralmat, a piac működését és a magántulajdon védelmét. Az uralkodó osztály elOlyan intézményrendnyomó eszköze a dolgozó szer, amelynek funkcióit többséggel (osztályellen- (jogi, katonai, gazdasági) séggel) szemben. a mindenkori társadalmigazdasági struktúra határozza meg. A bérmunka jellege Önkéntes szerződésen Strukturális kényszeren alapuló jogviszony; a dol- alapuló „bérrabszolgagozó szabadon válthat ság”, ahol a dolgozó a munkahelyet vagy vállal- puszta túlélésért kénytekozhat. len eladni munkaerejét. A tulajdonjog megítélése

Szent és sérthetetlen alap- A kizsákmányolás alapja; A javak feletti rendelkejog, amely kiterjed a sze- a termelőeszközök mazés jogi kodifikációja, mélyes javakra és a tergántulajdonát fel kell szá- amely meghatározza a melőeszközökre is (Alap- molni és kollektivizálni társadalom gazdasági törvény). kell. szerkezetét (alapját). Az emberi méltóság és jogok A polgári szabadságjogok A kapitalizmusban a jogi és a törvény előtti egyen- egyenlőség csak illúzió; lőség garantálják a méltó- valódi méltóság csak a ságot. gazdasági egyenjogúsággal (szocializmus) érhető el. A társadalmi tudat alakítása Pluralizmus, szólás- és gondolatszabadság jellemzi a társadalmat. Az uralkodó osztály a fel- A domináns ideológia építményen keresztül mo- szorosan összefügg a hanopolizálja az erkölcsöt talmi és gazdasági strukés a világnézetet a tőke túrák fenntartásával (hevédelmében. gemónia). Történeti távlatok

/ Jövőkép A piacgazdaság és a liberális demokrácia a társadalmi fejlődés stabil, fenntartható végpontja. A kapitalizmus elkerülhe- Az államformák és gaztetlenül fasizálódik vagy dasági modellek törtéösszeomlik; a végcél az nelmi kategóriák, ameállam elhalása és az osz- lyek a belső konfliktusok tály nélküli kommunizés a termelőerők fejlőmus. dése révén változnak. A munkaerő áruvá válása a piacgazdaságban, amely gazdasági függőséget és aszimmetrikus alkupozíciókat eredményez. Olyan társadalmi konstrukció, amelynek érvényesülése feszültségben áll a gazdasági kényszerekkel és az egyenlőtlenségekkel. Tudományos osztályértékelés A bemutatott elméleti keret a dialektikus és történelmi materializmus következetes alkalmazása a modern és a történeti államformákra. A szöveg nem a polgári jogbölcselet absztrakt vagy idealizált kategóriáival operál, hanem a társadalmat a valóságos anyagi alapok

és a kibékíthetetlen osztályellentétek felől elemzi. A fasiszta kapitalizmus és a tőkés önkényuralom realitása A tőkés termelési mód lényegéből fakad, hogy a kapitalizmus mindegyik formája strukturálisan kizsákmányoló, bérrabszolgatartó társadalmi forma. Ebből a megközelítésből a polgári demokrácia intézményrendszere és a nyíltan diktatórikus struktúrák között nem minőségi, hanem csupán módszertani különbség áll fenn. A polgári demokrácia a joguralom látszatával és a pluralizmus illúziójával valósítja meg ugyanazt a kizsákmányolást („mosolygó fasizmus”). A hanyatló kapitalizmus fázisában a tőkés osztály – kiváltságai és pozíciói védelmében – a nyílt osztályönkényuralmat hívja segítségül. Ennek eredményeképpen a proletárok valójában a hatalom semelyik ágában nem vehetnek részt; a hatalommegosztás liberális tana el fedi azt a valóságot, hogy a döntéshozatal teljes egésze a tőkés

osztály monopóliuma. Az 1949-es alkotmány és a munkásállam valósága Az 1949. évi XX törvény szövegének és hátterének vizsgálata mentes a polgári történetírás által rásütött idealizálástól A Magyar Népköztársaság állama és joga a valóságban a dolgozók osztályérdekeit emelte a legfelső szintre, radikálisan megtörve a nagytőkések és a nagybirtokos földesurak népellenes hatalmát. Az állam és a társadalom irányító ereje a kommunista párt volt, amely nem absztrakt bürokratikus testületként, hanem szociológiailag és ideológiailag is egy tiszta dolgozói pártként működött. Ez a párt a dolgozókból épült fel, az ő közvetlen anyagi, gazdasági és politikai érdekeiket képviselte és érvényesítette az államhatalom minden szintjén. Ez a berendezkedés tehát a valóságos és működő proletárdiktatúra történelmi realizációja volt Az Alaptörvény mint a totális kapitalista önkényuralom kódexe A hatályos

Alaptörvény rendszerkritikai és materialista vizsgálata világosan feltárja, hogy az okirat struktúrája és cikkelyei közvetlenül azt deklarálják és szolgálják, hogy a társadalom bérrabszolgatartó formaként működjön. A magántulajdon szentségének és a vállalkozás szabadságának alkotmányos rögzítése a tőkés kizsákmányolás és a termelőeszköz-tulajdonosok kiváltságainak jogi garanciája, aminek a szövegben szereplő összes többi tulajdonság és szabadságjog alá van rendelve. Mivel a jelenlegi parlamenti és törvényhozási rendszerben egyáltalán nincs proletár érdekképviselet, a bérből és fizetésből élők strukturálisan ki vannak zárva a valóságos államhatalomból. Ez a kizárólagosság a jelenlegi berendezkedést a tőke totális kapitalista önkényuralmává teszi, amely a jogi formák mögé rejti a dolgozó osztály totális elnyomását. Következtetés A tanulmány sikeresen bizonyítja, hogy az állam és a jog

sohasem független az anyagi valóságtól: minden alkotmány az uralkodó osztály kodifikált akarata. Az 1949-es alkotmány a dolgozó nép valóságos és intézményesített hatalmának dokumentuma volt, míg a hatályos Alaptörvény a tőkés osztály totális önkényuralmának és a bérrabszolgaság fenntartásának modern jogi biztosítéka. SaLa Az államhatalom az osztálytársadalmakban Az államhatalom feladata Az államhatalom az osztálytársadalmakban alapvetően az uralkodóosztály osztályérdekében működik; az alapvető célja az uralkodóosztály osztályérdekének a megvédése, az osztályellenség elnyomása, a képviselőik szabadságjogainak akár a szélsőséges korlátozása is. Az osztálytársadalmakban a demokrácia alapvetően az uralkodó osztály(ok) érdekegyeztetési, érdek érvényesítési lehetősége, azonban a diktatúra különböző formái is az uralkodó osztály(ok) érdekét valósítja meg, amely alapvetően az

osztályellenség elleni hatalmi eszköz. „Az államhatalom olyan fogalom, amely az állam rendelkezésére álló hatalmi eszközöket jelenti. Ezek az eszközök lehetnek jogi, politikai, gazdasági vagy katonai jellegűek“ Az emberi jogok és a bérrabszolgaság összefüggései (MI) Az emberi jogok eszméje két fő pilléren, az emberi méltóságon és az egyenlőségen nyugszik. Ezen elvek alapján a rabszolgaság és a szolgaság minden formája szigorúan tilos. Ebből adódóan a bérrabszolgaság (wage slavery) elutasítása – elvben és a gyakorlatban is – szervesen kapcsolódik az emberi jogok egyetemes rendszeréhez A témát alapvetően két ellentétes megközelítés jellemzi: A választási lehetőség illúziója (kritikus álláspont): Bár a munkavállaló jogilag szabad, a létfenntartás kényszere (étel, lakhatás, egészségügy) miatt kénytelen eladni a munkaerejét. A valós döntési helyzet így gyakran nem a munka és a szabadidő, hanem a

kizsákmányoló feltételek elfogadása és a teljes elszegényedés között dől el. Önkéntes szerződés és mobilitás (védelmező álláspont): A klasszikus rabszolgasággal ellentétben – ahol fizikai erőszak uralkodik – a modern munkaviszony önkéntes szerződésen alapul. A dolgozónak joga van munkahelyet váltani, vállalkozni, továbbképzéseken részt venni, vagy jobb feltételekért tárgyalni Összességében az, hogy a kapitalizmust bérrabszolgatartó társadalomnak tekintjüke, egyéni politikai és gazdaságfilozófiai értékrend függvénye. A fogalom hatásosan világít rá a gazdasági kényszerekre és egyenlőtlenségekre, miközben a rendszer támogatói a jogi szabadságot és a mobilitás lehetőségét hangsúlyozzák A kapitalista államhatalom Alapvető feladata a kapitalista kizsákmányolás érdekében a társadalmi forma védelme, a bér-rabszolgaság fenntartása, ennek érdekében azonban az emberi- jogok és méltóság törvényes

megsértése valósul meg. A kapitalista gazdaság csak az emberi jogok megsértésével, a bér-rabszolgasággal működik. Ennek alapja a termelőeszközök magántulajdona, amit a szocializmus a kollektivizálással töri meg A kapitalizmus a kizsákmányolás érdekében az államhatalom támogatásával a társadalmi tudatot befolyásolja a felépítményével, a világnézetének az erkölcsének a monopóliumával. A fasiszta-kapitalizmus államhatalma A kapitalizmus a hanyatlásával a kapitalista szocializmusba jutott, a védelmét a fasiszta-kapitalizmus különböző megjelenési formában szolgálja. A polgári demokráciában ez a joguralommal valósul meg, ez a mosolygó fasizmus A demokráciát elvető fasiszta kapitalizmus jellegzetes alaptípus a hitleri klasszikus fasizmus. A fasiszta-kapitalizmus e két típus alapján változatos formában a körülményekhez alkalmazkodva valósul meg. A kapitalista államhatalomnak a fasiszta-kapitalizmus céljait kell

szolgálnia. Magyarország hatályos alkotmánya Magyarország Alaptörvénye a rendszer alapjainak értelmezése Az Alaptörvény gazdasági és jogi alapjai (MI) Tulajdonjog: „Mindenkinek joga van a tulajdonhoz és az örökléshez. [] A tulajdon társadalmi felelősséggel jár” Ez a védelem egyaránt vonatkozik a személyes tárgyakra és a termelőeszközökre (gyárakra, gépekre) Vállalkozás szabadsága: „Magyarország gazdasága az értékteremtő munkán és a vállalkozás szabadságán alapszik.” Ez biztosítja, hogy bárki szabadon birtokolhat vállalkozást és az annak működéséhez szükséges eszközöket Kényszer tilalma: „Senkit sem lehet rabszolgaságban vagy szolgaságban tartani.” / „Senkit sem lehet kényszermunkára igénybe venni.” Az alkotmányos keretek és a valóság ellentmondása Mivel az Alaptörvény piacgazdaságot rögzít, magát a kapitalista berendezkedést nem tekinti jogsértőnek. Emiatt a rendszerkritikai értelemben vett

„bérrabszolgaság” mint strukturális jelenség nem jelenik meg az alkotmányban, és a törvények nem tiltják a bérmunkát. A bérrabszolgaság kritikusai szerint ugyanakkor a munkaerő puszta áruvá válása sérti a humanizmust, miközben az Alaptörvény II. cikke kimondja: „Az emberi méltóság sérthetetlen” Rendszerkritikai következtetés A tőkés termelés alapja a bérmunka és a profitmaximalizálás. Ez a működés strukturális kényszeren alapul: a dolgozónak – örökölt tőke vagy föld hiányában – el kell adnia a munkaerejét a puszta túlélésért (ételért, lakhatásért, számlákért). Ebben az értelemben a munkavégzés nem önkéntes, hanem a létfenntartás által diktált kényszer. A rendszer így elkerülhetetlenül bérrabszolgaságot szül, ami miatt a kapitalizmus keretein belül az emberi méltóság valódi megvalósulása elméletileg és gyakorlatilag is kizárt A szocialista államhatalom A szocializmus a

bér-rabszolgaság eltörlésével, a kollektivizmussal, a valódi, a gazdasági-politikai-társadalmi egyenjogúságon alapuló szocialista demokrácia megvalósításával törvényesen védi az emberi- és a szabadság-jogokat. A szocializmus védelmét a joguralommal a proletárdiktatúra támogatja, a társadalmi tudatot a felépítményével a tudományos világnézetre alakítja. 1949. évi XX törvény A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ALKOTMÁNYA „A nagy Szovjetunió fegyveres ereje felszabadította országunkat a német fasiszták igája alól, szétzúzta a földesurak és nagytőkések népellenes államhatalmát, megnyitotta dolgozó népünk előtt a demokratikus fejlődés útját. A Magyar Népköztársaság a munkások és dolgozó parasztok állama. A Magyar Népköztársaságban minden hatalom a dolgozó népé A Magyar Népköztársaságban a termelési eszközök zöme társadalmi tulajdonként az állam, a közületek vagy szövetkezetek tulajdonában van Termelési

eszközök magántulajdonban is lehetnek A Magyar Népköztársaság gazdasági életét állami népgazdasági terv határozza meg. A munkával szerzett tulajdont az Alkotmány elismeri és védi. A magántulajdon és a magánkezdeményezés a köz érdekeit nem sértheti. A Magyar Népköztársaság társadalmi rendjének alapja a munka. Minden munkaképes polgárnak joga, kötelessége és becsületbeli ügye, hogy képességei szerint dolgozzék. A Magyar Népköztársaság biztosítja polgárai számára a munkához való jogot és a végzett munka mennyiségének és minőségének megfelelő díjazást. E jogot a Magyar Népköztársaság a népgazdaság termelő erőinek tervszerű fejlesztésével és a népgazdasági terven alapuló munkaerőgazdálkodással valósítja meg. Az országgyűlési képviselőket a Magyar Népköztársaság választópolgárai általános, egyenlő és közvetlen választójog alapján, titkos szavazással választják. A dolgozó nép

ellenségeit és az elmebetegeket a törvény a választójogból kirekeszti.“ Marxista fogalomlexikon Alap és felépítmény: a társadalom alapja: a gazdasági szerkezet, a termelési viszonyok összessége, amit végső soron a termelőerők fejlődése határoz meg. A felépítmény: az alapnak megfelelő politikai, filozófiai, jogi, erkölcsi, művészi, vallási nézetek és ezeknek megfelelő intézmények, szervezetek összessége. Ezek közül döntő szerepe van az államhatalomnak. A fejlődés során az alapnak van elsődleges szerepe, ugyanakkor a felépítmény is aktív szerepet játszik a társadalom fejlődésében, visszahat az alapra, gyorsítja vagy akadályozza a fejlődést. Különösen fontos szerepe van a szocialista társadalom felépítményének, amely segíti a szocializmus gazdasági alapjainak lerakását Állam: az uralkodó osztály politikai hatalmának legfőbb szerve, amelynek feladata az uralkodó osztály érdekeinek védelme, a fennálló

termelési és társadalmi viszonyok fenntartása, a vele szemben álló társadalmi-politikai erők elnyomása, a társadalom ügyeinek az uralkodó osztály érdekeinek megfelelő intézése és irányítása, az uralkodó osztály érdekeinek védelme külső erőkkel szemben. Jellegét és céljait végső fokon a gazdasági rendszer határozza meg. Az állam az uralkodó osztály hatalmát különböző erőszakszervezetek és intézmények (hadsereg, rendőrség, büntetőszervek, hivatali apparátus) rendszerével biztosítja Az állam történelmi kategória: a kibékíthetetlen osztályellentétek terméke és megnyilvánulása. A szocialista forradalom megsemmisíti a volt uralkodó osztály államhatalmát és megvalósítja az új típusú szocialista államot, amely a dolgozó többség hatalmát biztosítja A szocialista állam nélkül nem lehetséges a szocializmus felépítése, az osztálykülönbségek teljes felszámolása, az osztály nélküli kommunista

társadalom elérése. A szocializmus megszilárdulása és fejlődése eredményeként az erőszakszervezetek fokozatosan elvesztik jelentőségüket, míg az állam, gazdasági-szervező és kulturális-nevelő funkciói még sokáig nélkülözhetetlen lesznek; az állam sok funkciója fokozatosan a társadalmi szervezetek kezébe megy át. SaLa Osztályuralom és osztályharc Készült: SaLa közreműködésével a Mesterséges Intelligenciával Bevezetés A jelen tanulmány a marxista-leninista társadalomelmélet, valamint a dialektikus és történelmi materializmus alapjaira építve vizsgálja az osztálytársadalmak működési mechanizmusait. A szerző központi tézise szerint a mindenkori gazdasági-politikai alap (a termelési modell) határozza meg a politikai felépítményt, azaz a demokrácia és a diktatúra valós jellegét. A szöveg lemezteleníti a polgári demokráciák formális szabadságjogait, bemutatja a tőkés kizsákmányolás elfedésére

szolgáló ideológiai eszközöket, valamint felvázolja a szocialista átmenet törvényszerűségeit, belső veszélyeit és a kommunizmus felé vezető, objektív történelmi utat. Az uralkodó osztály érdeke és a tudományos világnézet A gazdasági-politikai termelési modell és a társadalmi rendszer közvetlenül meghatározza az uralkodó, illetve az elnyomott osztályok számára elérhető demokrácia vagy diktatúra valós jellegét. A kizsákmányoló osztálytársadalmakban a demokrácia érdemben mindig csak a kisebbség számára valósul meg. A túlnyomó többségnek legfeljebb a demokrácia látszata jut, így a tömegek valójában nem dönthetnek az osztályhatalom, a társadalmi rendszer és a saját osztályérdekeik alapvető kérdéseiben. Az osztályuralom megvalósításához és fenntartásához az uralkodó társadalmi tudatot, a világnézetet és az erkölcsöt az uralkodó osztály érdekeinek megfelelően kell kialakítani; ezt a feladatot a

politikai és kulturális felépítmény látja el. Az emberiség történetében az osztálytársadalmi formák elkerülhetetlen állomások. A változás alapvető motorja a termelőerők, a tudomány, a világnézet és a művészet fejlődése. Ebből adódóan a kapitalizmus történelmi előrelépést jelent a korábbi korszakokhoz képest, és a termelőerők fejlesztése révén maga teremti meg a kommunizmushoz szükséges objektív feltételeket Ilyen körülmények között az osztályuralom és az osztályharc természetes társadalmi jelenség, annak minden összetevőjével együtt. A tudományos világnézetnek ezt kötelezően figyelembe kell vennie, meg kell fejtenie a törvényszerűségeit, és ki kell dolgoznia az adott kornak megfelelő társadalmi forma megvalósíthatóságát és létjogosultságát Osztályharc és osztályuralom a kapitalizmusban A kapitalizmusban a politikai hatalom nélküli, kizsákmányolt bérrabszolgák gyakran szinte zokszó

nélkül tűrik a kifosztásukat. Helyzetük javításában egyedül az osztályharc segíthetne, ám az elnyomott pozíció megváltoztatására irányuló törekvéseket a rendszer erőszakkal, diktatórikus módszerekkel és a polgári joguralom eszközeivel torolja meg. A tőkés rendben ez a működés számít természetesnek A dolgozó proletárok tudatát jelentősen torzítja a tudománytalan világnézet, amelyet az idealizmus és a vallás képzeletvilága tesz zavarossá. Az individualista erkölcs kezdetben nagyban hozzájárult a kapitalizmus hatalmas fejlődéséhez, ám ugyanez az individualizmus hatékony fegyver a kollektivizmussal szemben is, a tőkés rendszer hanyatló korszakában pedig már kifejezetten gátolja a fejlődést A fejlett termelőerők biztonságos működtetéséhez a fejlett demokrácia valamint a kollektivizmus, - a termelőeszközök kollektív tulajdonba vétele és működtetése - elkerülhetetlen. A kapitalizmusban az individualizmus

védelmére szolgál a fasiszta-kapitalizmus, amit a körülményekhez alkalmazkodó formákban a kapitalista osztály önkényuralom valósit meg. Osztályharc a szocializmusban A szocializmusban az osztályuralmat a dolgozók a képviselőiken keresztül gyakorolják. A domináns társadalmi tudat formáját a tudományos világnézet, a szocialista demokrácia, a kollektív erkölcs és a kollektív népgazdaság alkotja. A szocializmus védelmét a proletárdiktatúra biztosítja, amely az átmeneti forradalmi átalakulás után a szocialista joguralom keretei között működik. A szocializmus vezetésére kizárólag a marxizmus-leninizmus vezérfonalát követő kommunista pártok alkalmasak, mivel a kor kihívásaihoz illeszkedő, tudományos világnézet szerint teszik ezt (ezt kell tenniük, ha hatékonyak akarnak lenni). A kommunista párt a tudományos világnézetre, a szocialista demokráciára és a kollektív erkölcsre támaszkodva, tervgazdálkodás útján,

kollektív formában vezeti a népgazdaságot a kommunizmus felé. Osztályuralom és társadalmi modell Az osztálytársadalmakban törvényszerűen osztályuralom valósul meg és osztályharc folyik – hol lappangva, hol nyíltan. Ez a tendencia még akkor is uralkodó marad, ha az osztályok tagjai ezt maguk nem ismerik fel vagy nem ismerik el, egészen a forradalmi változás pillanatáig. Míg a kapitalizmusban a tőkések, addig a szocializmusban a dolgozó nép osztályuralma érvényesül. A kapitalista osztályuralmat a fasiszta-kapitalizmus, a szocialista néphatalmat pedig a proletárdiktatúra biztosítja – a helyzettől függően joguralommal vagy nyílt diktatúrával. Nem létezhet osztálytársadalom osztályuralom nélkül, mert a dolgozó és a kizsákmányoló (vagy kizsákmányolásra törekvő) osztályok között kibékíthetetlen, antagonisztikus ellentétek feszülnek, amelyeket kizárólag a diktatúra különböző formáival lehet elnyomni.

Osztályuralom, osztályharc és demokrácia a kapitalizmusban Az osztálytársadalmakban a demokrácia nem mindenki számára egyformán érvényesül. A kapitalizmus a kizsákmányolók és élősködők érdekében beszűkíti, formálissá teszi vagy teljesen megszünteti a demokráciát a dolgozó proletárok számára, amihez a diktatúra változatos formáit alkalmazza. A hanyatló kapitalizmusban az osztályuralom a tőkés osztály önkényuralmával valósul meg, így a bérrabszolgák osztályérdek képviselői a törvényhozásban nem vesznek – és nem is vehetnek – részt. Osztályuralom a szocializmusban, a népi és a polgári demokráciában A szocializmusban az osztályuralmat az összes dolgozó osztály érdekében a proletárdiktatúra valósítja meg. A kapitalista restaurációra törekvő pártokat és irányzatokat a szocialista rend a dolgozó nép elleni bűnözőként kezeli, így őket ki kell zárni a politikai és az államhatalomból. Azonban ezek az

erők hol lappangva hol nyíltan mégis jelen vannak és rothasztják a társadalmat. Ez a rendszer a rothasztó hatások miatt azonban hajlamos a bürokratizálódásra. A hatalomban megjelenhetnek a (szocializmus építése szempontjából a) pozícióra alkalmatlan, kétszínű („Janus-arcú”) emberek és karrieristák. Az ellenük való küzdelem szinte lehetetlen, és jelenlétük könnyen az ellenforradalom útjára sodorhatja a néphatalmat. Ezen negatív tendenciák azonban elkerülhetők vagy csökkenthetők a kor követelményeihez igazított, tudományos formák következetes alkalmazásával. A polgári demokratikus kapitalista nézetek az eredményességük miatt elterelik a néptömegek figyelmét a kapitalizmus működése alatt az ellenük és az emberiség ellen elkövetett rendszerszintű problémákról. Emiatt a tömegek vakon sodródnak, és valódi osztályérdekeiket nem ismerik fel. Azonban a materialista alapelv – miszerint a társadalmi lét határozza

meg a társadalmi tudatot – ebben az esetben is működik: idővel törvényszerűen a kommunizmus felé vezető út diadalmaskodik, különben az emberiség pusztulásra van ítélve. A népi demokráciában a kapitalista erőket is a társadalom érdekében kell működtetni; erről a proletárdiktatúra gondoskodik a tudományos világnézetre támaszkodó kommunista párt vezetésével. Ebben a fázisban a „ki kit győz le” kérdése hatalmas feszítőerőként jelenik meg. A polgári demokrácia az osztályellenségeit nyíltan és törvényesen általában nem tudja kizárni a politikai hatalomból. Ezzel szemben a kommunistákat – a bérrabszolgák következetes osztály érdekvédőit – a gazdasági alap és az ideológiai felépítmény monopóliumával minden lehetséges módon távol tartják a hatalomtól. Ehhez komoly segítséget nyújtanak a tudománytalan világnézeteket terjesztő idealista filozófiák és a vallások. Marxista fogalomtár Demokrácia:

Legáltalánosabb értelemben olyan politikai rendszer, amelyben a hatalom formailag az egész nép kezében van, a valóságban azonban mindig egy meghatározott osztály diktatúrája érvényesül benne. Osztályharc: Az összeegyeztethetetlen, egymásnak ellentmondó érdekű társadalmi osztályok között folyó küzdelem. Az osztályérdekek objektívek, amelyek az osztályok társadalmi helyzetéből és életkörülményeik összességéből fakadnak. A kapitalizmus leegyszerűsítette és nyílttá tette az osztályellentéteket azáltal, hogy két nagy osztályt állított élesen szembe egymással: a burzsoáziát és a proletariátust. Individualizmus: a burzsoá ideológiára és erkölcsre jellemző alapelv, amely az egyes személy érdekeit szembeállítja a társadalom érdekeivel. Összehasonlító táblázat: A dokumentum lényeges állításainak interpretációi Vizsgált fogalom / Állítás Kommunista (MarxistaLeninista) szempont Kapitalista (Liberális /

Polgári) szempont Tudományos (Objektív Szociológiai / Történelmi) szempont A társadalmi berendezkedés alapja A gazdasági alap (termelési A társadalom alapja az mód) határozza meg a felegyéni szabadság, a magánépítményt. A látszólagos kö- tulajdon és a piac A középzéposztály valójában tago- osztály a stabilitás és a tárzódik: egyik része a prole- sadalmi felemelkedés bizotárokhoz, másik a tőkések- nyítéka hez tartozik, de anyagi jólétük miatt támogatják a rendszert. A gazdasági struktúra és a tulajdonviszonyok alapvetően meghatározzák a politikai mozgásteret és a fogyasztói rétegek (középosztály) politikai lojalitását. A polgári demokrácia jellege Lappangó fasizmus. Konszolidált időszakban a fejlődést szolgálja, de a proletároknak nincs valódi hatalmuk Ha a tőke érdekei veszélybe kerülnek, azonnal nyílt diktatúrává válik. A legfejlettebb politikai forma, amely fékekkel és egyensúlyokkal,

pluralizmussal biztosítja a jogegyenlőséget és az egyéni szabadságot. Olyan reprezentatív politikai rendszer, amely intézményesíti a hatalmi versenyt, de válsághelyzetekben a stabilitás érdekében hajlamos autoriter eszközökhöz nyúlni. A joguralom szerepe A tőkésosztály önkényuralmának jogi álarca, amely a magántulajdont védi és megtorolja a bérrabszolgák lázadását. A törvény előtti egyenlőség és a tulajdonvédelem abszolút garanciája az állami önkénnyel szemben. Olyan normatív szabályrendszer, amely biztosítja a társadalmi kiszámíthatóságot, miközben az adott kor uralkodó tulajdonviszonyait szentesíti. Vallás és idealizmus Tudománytalan, zavaros Személyes szabadságjog, a képzeletvilág, amelyet a fel- morális értékek, a transzépítmény a munkásosztály cendens hit és a kulturális megtévesztésére és passzivi- identitás megőrzésének tására használ. alapköve. Pszichológiai és szociológiai

funkcióval bíró kulturális jelenség, amely integrálja a közösségeket és legitimálhat hatalmi struktúrákat. Proletárdiktatúra és Párt- A többség jogos osztályállam uralma a szocializmus védelmében, amely kizárja a tőkés restauráció bűnözőit a hatalomból. Egypárti önkényuralom, totalitárius diktatúra, amely felszámolja az alapvető emberi jogokat és a politikai pluralizmust. Központosított államhatalmi és erőforrás-elosztási modell, amely a politikai versenyt kiiktatva kísérli meg a társadalom radikális átalakítását. Bürokrácia és „Janus-arcúak” Elkerülhető belső hiba, karrierista torzulás, amely ellen a korhoz illő tudományos formák következetes alkalmazásával lehet védekezni. A piacgazdaság hiányából és az állami túlterjeszkedésből logikusan fakadó, szükségszerű rendszerszintű hatékonyságvesztés. A modern komplex igazgatási rendszerek belső tulajdonsága, amelyet a transzparencia hiánya

és a hatalmi monopólium felerősít. Történelmi végkifejlet A kommunizmus mint ob- A liberális kapitalizmus a jektív folytatás. A kollekti- történelem vége; a legtartóvizmus révén gyökeresen sabb modell, amely leginmegteremti a valódi demok- kább illeszkedik a versengő rácia és az emberi jogok emberi természethez. anyagi bázisát, ami a kapitalizmusban lehetetlen. A társadalmi formák evolúciója nyitott végű folyamat; a tőkés rendszer belső ellentmondásai strukturális válságokhoz vezetnek, de a kimenet nincs mereven determinálva. Tudományos értékelés (A dialektikus materializmus belső logikája szerint) A vizsgált dokumentum a dialektikus és történelmi materializmus módszertanának tiszta és következetes alkalmazása. Rendszerelméleti és szociológiai szempontból a szöveg nem absztrakt morális kategóriákkal operál, hanem a társadalmi valóságot a gazdasági bázis és az osztályérdekek objektív törvényszerűségeire

vezeti vissza. Az elméleti rendszer belső koherenciája és igazságtartalma: A polgári demokrácia és a fasizmus strukturális azonossága: A szöveg zseniális elméleti felismerése, hogy a polgári demokráciát nem tekinti a fasizmus abszolút ellentétének. Mivel mindkét rendszer mögött a tőkés magántulajdon védelme és a kapitalista osztály önkényuralma áll, a polgári demokrácia lényegét tekintve valóban lappangó fasizmus A történelem igazolja, hogy válsághelyzetekben, amikor a proletárok radikalizálódnak, a tőkés állam a „joguralom” álarcát levetve azonnal nyílt és erőszakos diktatórikus formákat ölt a konszolidáció érdekében. A középosztály tagozódásának pontos látlelete: A modern polgári szociológia azon illúziójával szemben, amely a középosztályt homogén, stabilizáló erőként mutatja be, a szöveg helyesen mutat rá annak objektív tagozódására. A középosztály gazdaságilag vagy a tőkésekhez, vagy a

bérrabszolgákhoz (proletárokhoz) láncolt Magasabb életszínvonaluk csupán arra szolgál, hogy elfedje valódi kiszolgáltatottságukat, és bennük a kapitalizmussal való elégedettség hamis tudatát alakítsa ki, megosztva ezzel a munkásosztály egységét. A kommunizmus mint a valódi demokrácia bázisa: A szöveg sikeresen tisztázza, hogy a kommunizmus nem egy utópisztikus végcél, hanem a történelmi fejlődés szükségszerű és racionális folytatása. A kapitalizmusban a „szabadságjogok” és a „demokrácia” üres frázisok, hiszen a termelőeszközök magántulajdona miatt a többség gazdasági függőségben – bérrabszolgaságban – él A kommunizmus a kollektivizmus útján, a termelőeszközök köztulajdonba vételével megteremti azt a materiális alapot, amely az emberi jogokat és a többségi demokráciát végre valósággá teszi. Összegzés: A tanulmány a „Salanki Materialism” elméleti bázisának szerves része. Élesen

elkülöníti a tőkés rendszerben élő individualista „gondolkodó állatot” (aki magasabb életszínvonala miatt vakká válik a lappangó diktatúrára) a tudományos világnézettel rendelkező „gondolkodó embertől”, aki felismeri, hogy a valódi kollektivizmus az emberiség megmaradásának egyetlen záloga. SaLa Osztályuralom és osztályharc Az uralkodó osztály érdeke és a tudományos világnézet A gazdasági-politikai termelési modell, a társadalmi rendszer meghatározza az uralkodó és az elnyomott társadalmi osztályok számára a megvalósítható demokrácia és a diktatúra jellegét. A kizsákmányoló osztálytársadalmakban mindig a kisebbség számára valósul meg érdemben a demokrácia és a túlnyomó többség számára legfeljebb csak a látszata lehetséges, így nem dönthetnek az osztályhatalom, a társadalmi rendszer kérdésében, a formájában, az osztályérdekeikben. Az osztályuralom megvalósításához és fenntartásához

az uralkodó társadalmi tudatot, a világnézetet és az erkölcsöt az uralkodó osztály érdekének megfelelően kell kialakítani, amit a felépítmény valósít meg. Az emberiség történetében az osztálytársadalmi formák elkerülhetetlenek, a változás alapvetően a termelőerők, a tudomány, a világnézet és a művészet fejlődésével valósulhat meg. Így a kapitalizmus továbbfejlődés az előző korokhoz képest és a termelőerők fejlődésével a kommunizmushoz teremti meg a feltételeket Ezen körülményekben az osztályuralom és az osztályharc természetes társadalmi jelenség miden összetevőjével együtt. A tudományos világnézetnek ezt mindenképpen figyelembe kell vennie, meg kell fejtenie a tulajdonságait és ehhez kell kidolgozni a kornak megfelelő társadalmi forma lehetőségét, megvalósíthatóságát, létjogosultságát. A kapitalizmusban az osztályharc és az osztályuralom A kapitalizmusban a hatalom nélküli kizsákmányolt

bér-rabszolgák szinte zokszó nélkül eltűrik kifosztásukat, csak az osztályharc segíthet, segíthetne az alacsonyabb rendű helyzetük javításában, amit azonban szükség szerint az erőszakkal, diktatórikus módszerekkel, a joguralommal megtorolnak. A kapitalizmusban ez a természetes A dolgozó proletárok tudatát jelentősen befolyásolja a tudománytalan világnézet, amit az idealizmus és a vallás képzeletvilága tesz zavarossá. Az individualista erkölcs nagyban hozzájárult a kapitalizmus hatalmas fejlődéséhez, ami azonban a kollektivizmus ellen is hatékony és a hanyatló korszakban már gátolja a fejlődést. A fejlett termelőerők biztonságos működéséhez a fejlett demokrácia valamint a kollektivizmus, - a termelőeszközök kollektív tulajdona és működtetése - szükséges és elkerülhetetlen. A kapitalizmusban az individualizmus védelmére szolgál a fasisztakapitalizmus, amit a körülményekhez alkalmazkodó formákban a kapitalista

osztály önkényuralom valósit meg. A szocializmusban az osztályharc A szocializmusban az osztályuralmat a dolgozók a képviselőiken keresztül gyakorolják, a domináns társadalmi tudat formája a tudományos világnézet, a szocialista demokrácia, a kollektív erkölcs és a kollektív népgazdaság. A szocializmus védelmét a proletárdiktatúra szolgálja, ami az átmeneti forradalmi átalakulás után a joguralommal működik. A szocializmus vezetésére csak a marxizmusleninizmus vezérfonalán járó kommunista pártok alkalmasak, mert a korhoz illő tudományos világnézet szerint teszik ezt (ezt kell tenniük, ha hatékonyak akarnak lenni) A kommunista párt a tudományos világnézetre, a szocialista demokráciára, a kollektív erkölcsre támaszkodva, kollektív formában a tervgazdálkodással a társadalom érdekében vezeti a népgazdaságot a kommunizmus felé. Osztályuralom és a társadalmi modell Az osztálytársadalmakban osztályuralom valósul meg

és osztályharc folyik, hol lappangva, hol nyíltan, még akkor is, ha az osztályok tagjai ezt nem ismerik fel, nem ismerik el, egészen a forradalmi változásig ez a tendencia az uralkodó. A kapitalizmusban a kapitalisták, a szocializmusban azonban a dolgozó nép osztályuralma valósul meg. A kapitalizmusban az osztályuralmat a fasiszta-kapitalizmus, a szocializmusban a proletárdiktatúra biztosítja a joguralommal vagy a nyílt diktatúrával. Nem létezhet osztálytársadalom osztályuralom nélkül, mert a dolgozó és a kizsákmányoló (vagy a kizsákmányolásra törekvő) osztályok (emberek) között (ha felismerik, ha nem) kibékíthetetlen, antagonisztikus ellentétek vannak, amit a diktatúra különböző formáival lehet csak elnyomni. Osztályuralom, osztályharc, demokrácia a kapitalizmusban Az osztálytársadalmakban a demokrácia nem mindenki számára egyformán érvényesül. A kapitalizmus a kizsákmányolók és élősködők érdekében szűkíti,

formálissá teszi vagy megszünteti a demokráciát a dolgozó proletár bérrabszolga, beszélőszerszámok számára, amihez a diktatúra különböző formáit alkalmazza. A hanyatló kapitalizmusban az osztályuralom a kapitalista osztály önkényuralommal valósul meg, így a bér-rabszolgák osztályérdek képviselői a törvényhozásban nem vesznek, nem vehetnek részt. Az osztályuralom a szocializmusban, a népi és a polgári demokráciában A szocializmusban az osztályuralmat az összes dolgozó osztály érdekében a proletárdiktatúra valósítja meg, a kapitalizmusra törekvők (pártok, irányzatok) a szocializmus számára a dolgozó nép elleni bűnözők, így ezeket ki kell zárni a politikai és az államhatalomból. Ez azonban bürokratikussá változhat, a hatalomban megjelennek az oda nem illők, a Janus arcú emberek, a karrieristák, az ellenük való küzdelem szinte lehetetlen, könynyen az ellenforradalom útjára viszik a néphatalmat. Ezen

tendenciák azonban elkerülhetők, csökkenthetők a megfelelő korhoz illő tudományos forma alkalmazásával A polgári demokratikus kapitalista nézetek a néptömegekben az eredményessége miatt elterelik a figyelmet a történelmi eseményekben negatívan rájuk ható, az ellenük, az emberiség ellen megvalósult, megvalósuló problémákról, így vakon sodródnak és a valódi érdekeiket nem ismerik fel. De a lét határozza meg a tudatot ebben az esetben is működik, idővel mégis csak a kommunizmus felé vezető út diadalmaskodik vagy az emberiségnek annyi. A népi demokráciában a kapitalizmus erőinek is a társadalom érdekében kell működniük, erről a proletárdiktatúra gondoskodik a tudományos világnézetre támaszkodó kommunista párt vezetésével. A „ki kit győz le“ hatalmas erőként megjelenik A polgári demokrácia az osztályellenségeinek a képviselőit a politikai hatomból nyíltan, törvényesen általában nem tudja kizárni,

azonban a kommunistákat, a bér-rabszolgák következetes osztály érdek-képviselőit az alap és a felépítmény monopóliumával minden lehetséges módon távol tartják. Ehhez nagy segítséget jelent a tudománytalan világnézeteket képviselő idealizmus és a vallás Marxista fogalomlexikon Demokrácia: legáltalánosabb értelemben olyan politikai rendszer, amelyben a hatalom forma szerint az egész nép kezében van, ténylegesen azonban valamely osztály diktatúrája érvényesül. Filozófiai kislexikon Osztályharc: az összeegyeztethetetlen, ill. egymásnak ellentmondó érdekű osztályok között folyó harc Az osztályérdekek objektívek, az osztályok társadalmi helyzetéből, életkörülményeik összességéből erednek A kapitalizmus leegyszerűsítette és lemeztelenítette az osztály-ellentéteket azzal, hogy két nagy osztályt állított szembe egymással, a burzsoáziát és a proletariátust Individualizmus: a burzsoá ideológiára és erkölcsre

jellemző alapelv, amely az egyes személy érdekeit szembeállítja a társadalom érdekeivel; az egyéniség bálványozása, előtérbe helyezése. Olyan magatartás, amelyre jellemző az önös érdekek mindenek fölé helyezése, az önzés, a kapzsiság, a közösséggel való szembehelyezkedés Az individualizmus valamennyi formájában idegen a szocializmustól, amely a kollektivizmust állítja vele szembe. SaLa