Economic subjects | Finances » A szubnacionális mobilizáció csatornái

A szubnacionális mobilizáció csatornái A szubnacionális mobilizáció az EU kilencvenes évekbeli politikájában egyik legszembetűnőbb vonása. A jelenséget két, egymást kölcsönösen erősítő tényező tükrözi leginkább: a Strukturális Alapok 1988-as reformja és a TEU számos rendelkezése. Az SNA-k államon belüli és közösségi szintű csatornákon egyre növekvő mértékben válnak résztvevőivé és alakítóivá az EU intézményeinek és döntéshozatali folyamatainak. Érvényesülési területek: 1, EU-csatornák a, Az Európai Bizottság - a Bizottság hagyományosan a legfontosabb szupranacionális csatornát jelenti az SNAk számára. a kizárólagos törvénykezdeményezési jog a főbiztosokat és kabinetjeiket az egymással, akár egy tagállamon belül is versengő SNA-k lobbitevékenységeinek fő célpontjává avatta a főigazgatások nyitottak a lobbizás előtt, habár nem egyenlő mértékben b, Régiók Bizottsága (RéB) - ez az

intézmény biztosítja az SNA-k közvetlen részvételét az európai szintű politikaformálásban ez a bizottság csupán tanácsadó és konzultatív jogkörrel rendelkezik, belső kohéziója és közös céljai erősen korlátozottak a problémák egyszerre strukturálisak és működésbeliek a RéB tagjait a tagállamok nem választják a RéB képviselői ugyanakkor fontos szerepet játszanak a policy networkökben c, Európai Parlament (EiP) - az EiP képviselőin keresztül könnyebb utat találni akár a Bizottsághoz, akár a tagállami kormányokhoz. Az EiP hozzájárulása szükséges a Strukturális Alapok feladatait érintő reformokhoz d, Tanács - a Tanács miniszteri szintű képviselőkből áll, akik fel vannak hatalmazva a tagállam egészének képviseletére az érintett SNA-k csak akkor élhetnek a részükre biztosított képviseleti joggal, ha a napirenden szereplő törvényjavaslat kizárólagos hatásköreit érinti a 203. cikkely alapján a

szövetségi kormányzat átruházza a Tanácsban való képviseleti jogát e, Brüsszeli regionális irodák és interregionális szervezetek - fő feladatuk, hogy az EiP-vel és a Bizottsággal fenntartott közvetlen kapcsolatok révén információkkal lássák el az őket működtető SNA-kat az interregionális szervezetek és határon átnyúló együttműködések szintén közvetlen kapcsolatban állnak a közösségi intézményekkel az államon kívülinek tartott érdekérvényesítő csatornák csak látszólag azok 2, Tagállamon belüli csatornák - az EU a politikai lehetőségek alternatívájaként jelenik meg a föderális vagy regionalizált országok régiói széles körű döntéshozatali kompetenciákkal, pénzügyi forrásokkal, szervezeti kapacitással és politikai legitimációval rendelkeznek az europanizáció oldaláról nézve viszont a föderális és regionalizált tagállamok magasabb adaptációs nyomással néznek szembe a német és osztrák

tartományok, a belga régiók és közösségek kivívták, hogy az alkotmány rögzítse az EU-döntéshozatalban való részvétel formáit a belső csatornák kiépítésével az SNA-knak sikerült megtörniük a központi államnak az európai politikaformálásban betöltött monopóliumát A szubnacionális mobilizáció elméletei - a legújabb megközelítések az EU jelenlegi karakterét alkotó többszintű kormányzati rendszer (MLG) alkotóelemének tartják a szubnacionális szinteket az MLG koncepciója kezdetben a „spinn-off”-hatásokat helyezte előtérbe az első MLG-megközelítések „top down”-szemlélete végeredményben a közösségi és tagállami szereplők kétszintű játéka passzív vagy esetleges melléktermékének tartotta az SNA-k térnyerését az MLG átfogóbb és hitelesebb leírásához azonban elengedhetetlen a szubnacionális mobilizáció „bottom-up”-jellegének az európai szintű politikaformálást már nem lehet kizárólag a

nemzetközi kapcsolatok vagy a nemzetközi jog alapján értelmezett külpolitikával azonosítani olyan „európai belpolitika” alakul ki, amely többszintű kormányzati rendszerek és hálózatok létrehozásával kitágítja a belpolitikai mozgástér határait a belpolitikai erőviszonyok módosulásának lehetősége természetesen nem jelentkezett egyformán az egyes tagállamokban a német tartományok felvették, hogy a tartományi státus Bonntól és Brüsszeltől függő közigazgatási egységgé redukálódhat az előbbiek immár közösségi szintre emelt regionális hatáskörök felett dönthettek, míg az utóbbiak formális képviselet híján nem tudtak érdemi befolyást gyakorolni az eseményekre Összegezve: a t agállami kormányzatok befolyásának erősödése a döntéshozatalban, másrészt a közösségi szakpolitikák végrehajtása során felmerülő költségterhek egyoldalú átruházása az SNA-kra a hatalom és munkamegosztás területi

aszimmetriáját vetítette elő. A szubnacionális mobilizáció feltételrendszere és eredményessége - a többszintű kormányzat gyakorlati megvalósulása lehetővé teszi, hogy az SNA-k kizárólagos vagy párhuzamos hatásköreik arányában részesei legyenek az európai politikaformálásnak a mobilizáció ténye és a tényleges befolyás mértéke nem alkot szinonim fogalompárt az eltéréseket három tényezőre vezethetjük vissza: 1, alkotmányos pozíció 2, alkalmoazkodási képesség 3, társadalmi beágyazottság és hitelesség 1, - az SNA-k egy adott országon belül eltérő alkotmányos tartalommal rendelkezhetnek másrészt az alkotmányos tényezők önmagukban nem jelentenek garanciát a befolyásérvényesítés mértékére 2, Az alkalmazkodóképességet három további szempont befolyásolhatja: a, milyen hatékonyságú formális koordinációs intézményeket tudnak az SNA-k kiépíteni b, mennyire erős az adott szubnacionális elit

„európai” elkötelezettsége, legitimáciája, hálózatteremtési képessége és érdekeltsége c, ha az SNA-k képesek szövetségeseket találni országon belül vagy kívül, akkor kiegészítő anyagi, szellemi és politikai forrásokhoz juthatnak a tagállami kormányzattal való kapcsolatok alakításában 3, Az SNA-k törekvéseinek sikeressége azon is múlik, hogy mennyire rendelkeznek fejlett, erős identitású civil társadalommal, etnikai és nyelvi szolidaritásra alapozott együttműködési és kapcsolatteremtési formákkal. A siker kulcsa a „modernizálódott politikai kultúrá”-ban keresendő