Environmental protection | Studies, essays, thesises » Illés László Zoltán - A víz

ZRÍNYI MIKLÓS NEMZETVÉDELMI EGYETEM BOLYAI JÁNOS KATONAI MŰSZAKI KAR Had-és biztonságtechnikai mérnök szak Környezetvédelem házi dolgozat A VÍZ ( min t eg yik lé te le münk) Készítette: Illés László Zoltán LKBT1331 Maglód, 2006. szeptember 29 Tartalom 1. BEVEZETÉS 3 2. A VÍZ JELENTŐSÉGE 3 3. HONNAN IS ERED A VÍZ? 4 3.1 CSAPADÉKVÍZ 4 3.2 FELSZÍN ALATTI VIZEK 5 3.3 FELSZÍNI VIZEK 6 4. VÍZ MINŐSÉG 6 4.1 KÉMIAI ÉS BIOLÓGIAI VÍZMINŐSÍTÉS 7 5. EGY KIS TÖRTÉNETI ÁTTEKINTÉS 8 6. VÍZKÉSZLET-GAZDÁLKODÁS 9 7. IVÓVÍZELLÁTÁS 9 8. HOGYAN TESSZÜK TÖNKRE VIZEINKET? 9 8.1 RENDSZERES VÍZSZENNYEZÉS 9 8.2 RENDKÍVÜLI VÍZSZENNYEZÉS 10 8.3 A VÍZMINŐSÉG ROMLÁS ÉS A RENDKÍVÜLI SZENNYEZÉSEK HATÁSAI 11 8.4 MINTAVÉTEL ÉS VÍZMINŐSÉG VIZSGÁLAT 12 8.5 KÁRELHÁRÍTÁS 13 9. JOGI LEHETŐSÉGEK,SZABÁLYOK 14 9.1 VÍZKÁRELHÁRÍTÁS JOGI SZABÁLYOZÁSA 14 9.2 EURÓPAI UNIÓ 15 9.3 HATÓSÁGI TEVÉKENYSÉG 15 9.4

NEMZETKÖZI EGYÜTTMŰKÖDÉS 15 10. MIT TEGYÜNK, HOGY MEGÓVJUK VIZEINKET 16 10.1 CSATORNÁZÁSI RENDSZEREK ÉS A CSATORNAHÁLÓZATON LEFOLYÓ SZENNYVÍZ JELLEMZŐJE 16 11. SZENNYVÍZTISZTÍTÁS 18 12. MECHANIKAI SZENNYVÍZTISZTÍTÁS 18 12.1 KŐ ÉS KAVICSFOGÓK, SZENNYVÍZRÁCSOK 19 12.2 A HOMOKFOGÓK 19 12.3 ÜLEPÍTŐK 20 13. HÁZI SZENNYVÍZTISZTÍTÓ BERENDEZÉSEK 21 13.1 ÓRIÁSTARTÁLY (CESSPOOL) 21 13.2 A SZEPTIKUS TARTÁLYOK 22 13.3 ÜLEPÍTŐ TARTÁLY 23 13.4 SZALMA VAGY FAHÁNCS KOSÁR 23 13.5 RECIRKULÁCIÓS BIOFILTER 23 13.6 LEVEGŐZTETETT BIOLÓGIAI SZŰRŐK 24 13.7 BIOLÓGIAI SZENNYVÍZTISZTÍTÓ, ZSEBTELEPEK 24 13.8 GYÖKÉRÁGYAS TISZTÍTÁSI RENDSZEREK 25 14. A BIOLÓGIAI SZENNYVÍZTISZTÍTÁS ELMÉLETI ALAPJAI 26 15. KONKLÚZIÓK 29 MELLÉKLET . 31 FELHASZNÁLT IRODALOM . 35 2 1. Bevezetés Magyarországon a víz, mint alapvető környezeti elem, életfeltétel, természeti erőforrás és termelési tényező állami tulajdonban van. Az

ország területére eső hulló csapadék mennyisége évente körülbelül 58 milliárd köbméter. A szomszédos országokból belépő vízfolyások vízszállítása évente 114 milliárd köbméter. A felszíni vízkészlet, tavak becsült mennyisége 18,5 millió köbméter. Minthogy azonban hidrológiai szempontból hazánk jellegzetesen alvízi országnak mondható, számítani kell a vízkészletek csökkenésére. A mértékadó augusztusi vízhozam 80 százaléka határainkon túlról származik. A felszín alatti vizek mintegy felét teszik ki az ivóvízellátásra számba vehető készletek. A vizekkel való gazdálkodásnak, minőségük védelmének, illetve hasznosítói között kialakuló kapcsolatok rendezésének fontos eszközei a jogi szabályozók, jelen esetben a kormányrendelet. A vízügyi jog jelenlegi egységes rendszerét a vízügyről szóló 1964. évi IV törvény foglalta össze, amely alapjaiban kiállta az idő próbáját. Azonban a folyamatosan

bekövetkező változások miatt állandó módosításokra, kiegészítésekre szorul. Az 1972-ben, Stockholmban megtartott ENSZ1 Környezetvédelmi konferenciájának a környezet - benne a víz - védelmére hozott ajánlásait az ENSZ Közgyűlése határozatok formájában nemzetközi jogi kötelezettség rangjára emelte. Néhány világszervezet kiemelten foglalkozik a vízzel: az UNICEF 2 műszaki és anyagi segítséget nyújt a fejlődő országok vízellátásának fejlesztéséhez, a FAO 3 a vízgazdálkodásban nyújt műszaki segítséget. 2. A víz jelentősége A víz a földi életet lehetővé tevő alapvető vegyület, a bioszféra egyik lényeges hőmérséklet-szabályozója és a sejtekben lejátszódó biokémiai folyamatok oldószere. A víz az ember számára nélkülözhetetlen: ≈ biológiai szempontból táplálkozásunk alapvető része nemcsak ivóvízként, hanem szilárd táplálékaink jelentős hányadát is víz képezi; ≈ higiéniai szempontból

tisztálkodásra, mosásra, szennyezések eltávolítására; ≈ egészségügyi szempontból, mint az üdülés, a vízi sportok és a gyógyászat (gyógy- és hévizeink révén) jelentős tényezője; ≈ közlekedési szempontból és ≈ termelési szempontból, mint az ipar, a mező-, erdő- és halgazdaság fontos alap- és segédanyaga, szállító közege, valamint energiaforrás és energiahordozó. Ugyanakkor a víz romboló erejével (árvizek), káros és felesleges mennyiségével (belvizek, agresszív talajvizek) és szennyezettségével (mindenfajta káros emisszió 4 továbbításával) veszélyezteti az egyént és a társadalmat. A vízgazdálkodásnak ezért nemcsak a víz szükséges 1 Egyesült Nemzetek Szervezete (UNO United Nations Organization) ENSZ gyermekalap (United Nations Children’s Found) 3 ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete (Food and Agriculture Organization of the UN) 4 kibocsájtott szennyező anyag 2 3 mennyiségben és

minőségben való biztosításáról, hanem a vízkárok elhárításáról is gondoskodnia kell. A levegővel ellentétben egy ország vízvagyona nem arányos az ország területével, sokkal korlátozottabb mennyiségben áll rendelkezésre és a nemzetközi áthatások aránya is nagyobb. Hiába borítja Földünk felszínének több mint kétharmadát ez a mással nem helyettesíthető létfontosságú anyag, használatra alkalmas mennyisége csekély: a Föld vízkészletének alig 2%-a az édesvíz, ennek is tekintélyes hányadát a sarkvidéki jégtakarók és gleccserek alkotják. 3. Honnan is ered a víz? Kémiai értelemben tiszta víz a természetben nem található, a desztillált víz minőségét legjobban a csapadékvíz közelíti meg, de már ez is a légkörből gázokat és port mos ki, majd a talajból különféle sókat old. A talajvíz oldott szervesanyag- és sótartalmát a talaj összetétele határozza meg. A felszíni vizek minősége döntően a

földtani felépítés, illetve talaj, a növénytakaró és a társadalmi tevékenység függvénye. A vízben található idegen anyagokat három csoportba oszthatjuk: ≈ oldott gázok; ≈ oldott sók és szerves anyagok; ≈ lebegő szennyezések. 3.1 Csapadékvíz A csapadékvíz a levegő páratartalmából a fizikai állapothatározók változásának hatására keletkezik, főleg a felszíni vízkészletet gyarapítja, de a felszín alatti vizek utánpótlása szempontjából is jelentős szerepe van. A csapadékvíz keletkezése pillanatában már gázokat old ki a levegőből, de a vízben oldott gázok százalékos összetétele eltér a levegő százalékos összetételétől, mivel a gázok oldékonysága különböző. Az alapgázok közül legjobban a szén-dioxid, legkevésbé a nitrogén oldódik. Emellett a csapadék a levegő egyéb szennyezéseit (port, radioaktív anyagokat, mikroorganizmusokat) is magával viszi, települések és ipari területek környékén

pedig még füstgázokat, kormot, pernyét tartalmaz. Bár a csapadékvizek minősége is helyenként változó, közös tulajdonságuk, hogy keménységet okozó és egyéb sókat csak kis mennyiségben tartalmaznak, továbbá, mivel az oldott széndioxid mellett hidrogén-karbonátokat nem találunk, a szén-dioxid teljes mennyisége agresszív, és ezt a hatást a füstgázokból elnyelt kén-dioxid csak fokozza. Vízszegény területeken a háztartásokban mosásra és főzésre használják. Bakteriológiai szempontból nem kifogástalan, ezért ivásra csak csírátlanítás után alkalmas. Mennyisége változó és bizonytalan, ezért ipartelepek vízszükségletének fedezésére nem megfelelő. Ennek ellenére üzemekben is foglalkozni kell vele, mert mindenütt, ahol a természetes növénytakarót megbontották, a csapadékvíz elvezetéséről gondoskodni kell. A csapadékvíz az üzem szennyvízénél rendszerint sokkal tisztább, ezért külön csatornarendszerben

célszerű elvezetni, amelyet kiadós záporra kell méretezni. Általában tisztítására nincs szükség, így ez a vízmennyiség a szennyvíztisztító rendszereket sem terheli. A föld felszínére jutott csapadékvíz beszivárog a talajba, részben felszíni vízként elfolyik. 4 3.2 Felszín alatti vizek A talaj felszínét rendszerint növényzet borítja, tehát majdnem mindenütt elpusztult, korhadó növényi részek is találhatók, különösen erdőkben. A csapadékvíz oxigéntartalma ilyen területekre jutva a szerves anyagok oxidációjára fordítódik. A szénsavtartalmú víz nemcsak a talaj vízoldható sóit képes oldani, hanem megtámadja a karbonátos, a vas- és mangántartalmú, sőt a szilikátos kőzeteket is. Az oldott sók mellett szerves anyagok, pl. humuszsavak vagy a fehérje-anyagcsere bomlástermékei is előfordulhatnak: az ammónia- és nitrit tartalomból a közelmúltban, a nitrát tartalomból régebben történt fertőzésre lehet

következtetni. Az ammónia- és nitrit tartalmú víz ezért közvetlen fogyasztásra nem alkalmas. Talajvíznek nevezzük a felszín alatti vízkészletnek azt a részét, amely az első vízzáró réteg fölött helyezkedik el. Eredetét tekintve lehet a felszínről leszivárgott csapadékvíz vagy a felszíni vizek vízáteresztő rétegben tovahaladó része, amely a gravitáció miatt mindaddig lefelé halad, amíg vízzáró réteghez nem ér. Vízminőségi szempontból nagyon veszélyes a talaj szennyeződése, mert míg a folyóvízzel a szennyezés levonul, addig a talajvízben esetleg évtizedekig maradandó vízminőségi romlást okoz. A rétegvíz (artézi vagy mélységi víz) általában két vízzáró réteg között 20 métertől több kilométerig terjedő mélységben -esetleg több egymástól független rétegben- helyezkedik el. A rétegvíz többnyire teljesen kitölti a víztartó kőzet pórusait A rétegvizek szennyező anyagoktól és fertőző

mikroorganizmusoktól mentesek, oxigént nem, vasat és agresszív széndioxidot csaknem mindig tartalmaznak. Az esetleg jelenlevő ammónium-, szulfid- és kloridion is geológiai eredetű. Oldott sótartalmuk a kis 200-300 mg/l értéktől a 10-20 000 mg/l értékig terjedhet. 1 000 mg/l oldott sótartalom felett már ásványvíznek is tekinthető Termálvíz az a mélységi víz, amelynek hőmérséklete meghaladja a 26°C-ot. A mészkő- és dolomithegységek repedéshálózata a beszivárgó szén-dioxid-tartalmú csapadékvizek oldó hatásának következtében helyenként üregekké, barlangokká bővül, ez nagy mennyiségű vizet képes befogadni és tárolni, amelyet karsztvíznek nevezünk. Keménysége nagy (15-25 nk°), a víz csak nagyobb esőzések idején zavaros, egyébként tiszta és jó ízű, ivásra alkalmas. A felszín alatti vizeket kutakkal termelik ki, két fő típusuk az aknakút és csőkút. Az akna kutak (ásott kutak) 1-5 m átmérőjűek, 15 méternél

ritkán mélyebbek, a vízáteresztő réteg pórusain keresztül a talajvízszint magasságáig telnek meg vízzel. A csőkutak (fúrt kutak) kisebb átmérőjű csövek, amelyeknek a víznyerő rétegben levő szakasza perforált, mélységük több száz méter is lehet. A szűrőrészt kavicságyba szokták foglalni, hogy a szűrő pórusait a talaj el ne tömje. A kútvíz lebegő anyagokat rendszerint nem tartartalmaz, mert a víztároló rétegek szűrőként működnek, a víz minősége - amennyiben a talajviszonyokban lényeges változás nem következik be - közel azonos. A kútnyomás többnyire nem elegendő ahhoz, hogy a vizet felszínre hozza, ezért szivattyúzni kell. 5 3.3 Felszíni vizek Folyók, tavak és mesterséges tározók, valamint tengerek vize képezi a felszíni vizek csoportját. A felszínen összegyűlő csapadékvízből, a talajból kiszivárgó és mesterségesen kiemelt vízből tevődik össze a patakok és folyók vize. A folyóvizek a

kútvizeknél rendszerint kevesebb oldott sót (átlagosan 200-500 mg/l) tartalmaznak, viszont sokkal több a lebegő anyag, ezek ásványi, növényi eredetűek, illetve ipari szennyezések. Ide sorolhatjuk a vízi élőlényeket (baktériumok, algák, moszatok, kagylók, csigák) is. A folyóvizek hordaléktartalma az évszaktól függően is ingadozik, különösen a tavaszi zöldár idején magas. A folyóvizekben mindig található szerves anyag is, mindig tartalmaznak oxigént, amely az élőlények számára nélkülözhetetlen. A folyóvizek baktériumtartalma a folyókba kerülő szerves szennyezések oxidálására képes: ez a folyóvizek öntisztulását teszi lehetővé. A rendszerint lúgos kémhatású meder ezen kívül savak semlegesítésére is képes. A folyók vizét megfelelő szűrők beiktatásával ipari célra általában közvetlenül is fel lehet használni, ivóvizet a part mentén létesített kutakból ún. partszűréses eljárással nyernek A

termelőkutak vizüket a vezetékes ivóvízhálózatba juttatják. Az átfolyásos tavak (Balaton) vize származásuk analógiája alapján is hasonló a folyóvizekhez. A lefolyástalan tavaknál (Kaszpi tó) a víz csak párolgás útján tud eltávozni, így jelentős mérvű sófelhasználódás észlelhető. Ezek vize a tengervízhez hasonló vagy még sósabb. A Föld víztömegének zömét adó tengervíz közvetlen felhasználása nagy sótartalma miatt korlátozott. Míg édesvizekben a kalcium-, magnézium- és hidrogén-karbonát-ionok dominálnak, addig a tengervízre a nátrium-, kálium-, klorid- és szulfátionok jellemzőek. A tengerekben a sókoncentráció különböző: az óceánokban 3,5% körüli, beltengerekben szélesebb határok között ingadozik, a Keleti-tengerben a befolyó nagy mennyiségű édesvíz hatására a 0,5%-ot sem éri el. A sótartalom többféle módon (desztilláció, kifagyasztás, ioncsere) csökkenthető. Vízszegény területen

tengervízből édesvíz előállítása nagy jelentőségű. Kuvait állam már jelenleg is ily módon fedezi vízigényének zömét. 4. Víz minőség A vízminőség a víz fizikai, kémiai és biológiai tulajdonságainak összefüggése. A víz minőségének meghatározása szakszerű mintafelvételből, valamint helyszíni és laboratóriumi fizikai, kémiai, biológiai és bakteriológiai vizsgálatok elvégzéséből áll. A vizek szennyezőanyagokkal való terhelhetőségéhez a vízmennyiségek, vízhozamok ismerete is szükséges. A vizsgálati adatok rendszerezése vezet a víz minősítése felé, amely természettudományos rendszerben: a sótartalom minősége és mértéke, a szennyezettség (pl. oxigénfogyasztás, öntisztuló képesség), a mérgezőanyag-tartalom (pl. nehézfémek, cianidok, denidok), egészségügyi szempontok (pl. fertőzöttség, radioaktivitás), és sok egyéb megfontolás alapján történhet. Az áttekintésből kitűnik, hogy a

vízminőség meghatározására általános módszer nem ismeretes, és nincsenek olyan mutatószámok, amelyekkel a vízminőség általában kifejezhető. A tiszta és szennyezett víz, valamint a közbülső fokozatok emberi kategóriák, amelyek a vízhasználat célja nélkül nem határozhatók meg. A vizeket a gyakorlati felhasználás minőségi követelményei alapján célszerű osztályozni ivóvíz-ellátásra, ipari vízellátásra, öntözésre és egyéb vízhasználatra (hűtővíz, kazán-tápvíz stb.) történő alkalmasság alapján 6 4.1 Kémiai és biológiai vízminősítés A kémiai vízminősítés ma már az ún. klasszikus komponensek mellett az iparfejlődéssel megjelenő mikroszennyezők és radioaktivitás vizsgálatára is kiterjed. A vízszennyezés különleges formája a hőszennyezés. Az ún. klasszikus komponensek, közé tartozik a vizek sótartalma, amely geológiai tényezőktől függően változó, és amelyhez az élőlények

alkalmazkodni képesek. A vízhasználatok során két esetben okoz problémát, mégpedig: - ipari vízellátásban, mikor a vizet számos célra (pl. kazán-tápvíz) lágyítani kell; - öntözésnél, ahol a sókoncentráció abszolút értéke (kisebb, mint 500 mg/l), és a szikesedés elkerülésére a Na+-ion viszonylagos mennyisége (45 egyenérték %) szab határt. A gyakorlatban az összes sótartalmat, a keménységet, egy-egy jellemző iont, vagy a főbb kationok (Ca++, Mg++, Na+, K+) és anionok (CO3, HCO3, Cl, SO4 ) százalékos előfordulását adják meg. A vizek állapotát biológiai szempontból négy minőségi osztállyal írják le. A vízminőség megítéléséhez fontos a víz oxigéntartalma (MgO2/l), ami az aerob baktériumok, parány lények és halak életlehetőségeinek nélkülözhetetlen előfeltétele. A BOI5"oxigénigény" az oxigénmennyiség, amely egy szennyvíz biológiai öntisztításához 5 nap alatt 20°C-on szükséges. A BIO5

milligramm oxigén/liter víz, illetve g O2/m3 víz mértékegységben adják meg. A BOI5-öt (többek között) hígítási módszerrel határozzák meg: a mérés során meghatározott mennyiségű szennyvizet eleveniszappal kevernek el, majd fölös levegőmennyiség jelenlétében zárt üvegedényben tárolják. A levegőnyomás csökkentését nyomásmérőn olvassák le, s ebből számítják az oxigénszükségletet. A tiszta folyóvíz BOI5 értéke 1-3 mg O2/l, az erősen szennyezetté 5-8, a biológiailag tisztított szennyvízé legfeljebb 30, az (átlagos) települési szennyvízé 200-350 mg O2/l. A szennyvíztisztító telep nagysága szerint a jogi szabályozás a kibocsátási érétkeket 15-40 mg/l BOI5-re írja elő. Vízminőségi osztályozás (mg/l O2, illetve N) Minőségi oszt. I. Nem vagy kismértékben szennyezett I-II Csekély mértékben szennyezett II. Közepesen szennyezett II- Kritikusan szennyezett III III. Erősen szennyezett III- Nagyon erősen

szennyezett IV IV Túlterhelt BOI5 O2-tartalom Ammónium 1 8,45.8,44 nyomokban 1.2 2.6 5.10 7,5.8,45 6,2.7,5 4,4.6,2 0,1 körül <0,3 <1 7.13 10.20 2,2.4,4 0,9.2,2 05,.és több mg/l több mg/l >15 0.0,9 több mg/l A BOI5-tel való meghatározás elsősorban a könnyen lebontható, oldott anyagokra, pl. a háztartások és a kisipari üzemek természetes anyagaira terjeszthető ki. Bizonyos kémiai termékeket a baktériumok csak lassan, vagy egyáltalán nem képesek lebontani. Ezért fontos az értékelésbe ezeket az adatokat is bevonni. A szerves anyagok gyors és tökéletes 7 meghatározása, pl. kálium-bikromáttal való oxidálással lehetséges; ezt az értéket, mint KOI-t, "kémiai oxigénigényt" mgO2/l-ben adják meg. Az (átlagos) települési szennyvíz KOI-ja kb 600 mg/l, ipari szennyvizek KOI-ja több ezer mg/O2/l is lehet. 5. Egy kis történeti áttekintés Magyarország a Kárpát-medence legmélyebb, döntően alföldi

részén helyezkedik el. Az ország teljes területe (93 ezer km2) a Duna vízgyűjtőjéhez tartozik. A Duna fontosabb mellékfolyói a Tisza és a Dráva. A felszíni vízkészlet 82 %-át a Duna és a Dráva szállítja, a Tisza részesedése csak 18%, holott az ország területének mintegy 50 %-a a Tisza vízgyűjtőjéhez tartozik. Magyarországon találhatók Közép-Európa legnagyobb kiterjedésű és legsekélyebb tavai is, mint a Balaton, a Velencei-tó és a részben Magyarországhoz tartozó Fertő-tó. Az ország számára a felszíni vízkészletek időbeli megoszlásának egyenetlenségei miatt a vízhiány és a túl sok víz egyaránt gondot okoz. A vízgazdálkodás Magyarországon tradicionális tevékenység. Az 1807 évi XVII törvénycikkely már rendelkezett a vízszabályozó társulatokról. A vízszabályozási munkák az 1845. évi tiszai nagy árvíz után a földbirtokosok érdekeinek megfelelően egyre nagyobb hangsúlyt kaptak. Gróf Széchenyi István

és Vásárhelyi Pál irányításával valósult meg a Tisza szabályozása. 1885-ben megalkották a vízjogi törvényt Az I világháborút lezáró trianoni béke eredményeként jöttek létre Magyarország jelenlegi határai, ami osztott vízgyűjtőt hozott létre a Kárpát - medencében. A trianoni béke (1920) alapján jöttek létre Magyarország első határvízi egyezményei Ausztriával, Csehszlovákiával és Romániával. A II. világháború után 1947-ben megalakult az Országos Vízgazdálkodási Hivatal, amit 1953-ban Országos Vízügyi Főigazgatósággá szerveztek át. Az 1964 évi IV törvény a vízügyről ugyan a centralizált, tervutasításos rendszer elvárásainak felelt meg, de lehetőséget adott a vízgazdálkodás vízgyűjtő elven alapuló országos szervezetének kialakítására. Az 1990. évi politikai rendszerváltás után a demokratikus elveknek megfelelően 1995-ben megalkották az új vízügyi és környezetvédelmi törvényt. A 12

területi vízügyi igazgatóságon alapuló vízügyi szervezet 1990-2002 között a közlekedési tárcához tartozott, majd a 2002. évi választások után létrejött Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztériumhoz. 2004. január 1-től a Kormány megalakította az Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Főigazgatóságot (OKTVF). A vízügyekben az új központi szervezet jogutódja lett a Országos Vízügyi Főigazgatóságnak (OVF). A 12 regionális vízügyi igazgatóságot átnevezték Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóságoknak. Az OKTVF és a 12 helyi KÖVIZIG-et a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium finanszírozza az állami költségvetésből. 2006 január 1-vel megszűnt az OKTVFőig és létrejött a Vízügyi Központ és Közgyűjtemények, mely a vízgazdálkodási feladatok tekintetében jogutóda a megszűnt Főigazgatóságnak. A magyar vízgazdálkodás tevékenységi körébe tartozik a vízkárelhárítás, a

vízkészletgazdálkodás, a vízellátás, szennyvízelvezetés és -tisztítás állami feladatainak végrehajtása. A Magyar Köztársaságnak, mint az EU tagjának, fontos feladata az EU Víz Keretirányelv végrehajtása. 8 6. Vízkészlet-gazdálkodás A vizek állapotának megfigyelésével kapott információk által törekszünk a vizek fenntartható hasznosíthatóságával, a vizek minőségi védelmével, a vizek okozta károk elhárításával kapcsolatos tevékenységek elvégzésére. A vízkészletek felmérésének eszköze a monitoring. A vízügyi szolgálat által üzemeltetett hidrológiai monitoring hálózat észlelő állomásainak száma mintegy 7700. A vizek állapotának folyamatos értékelése biztosítja a vízjogi engedélyezési eljárás szakmai megalapozását. 7. Ivóvízellátás A lakosság ivóvízzel történő ellátása mennyiségileg megoldott. Az ivóvízbekötéssel rendelkező lakások aránya 93,1%. A szolgáltatott ivóvíz több

mint 40 %-nak minősége néhány paraméter esetében elmarad az Európai Unió által elfogadott határértékektől, ez 2015ig 4,4 millió embert érint. Az EU csatlakozásra irányuló tárgyalási pozíció kialakítása során Magyarország az emberi fogyasztásra szolgáló ivóvíz minőségéről szóló 98/83/EK irányelv teljesítésére nem kért átmeneti mentességet. Az irányelv végrehajtásának országos koncepcióját még a Közlekedési és Vízügyi Minisztérium dolgozta ki. A 2003-2009 között végrehajtandó fejlesztési feladatok nagysága mintegy 0,5 milliárd Euró. Hasonló mértékű fejlesztésre lesz szükség a 2009-2015 közötti időszakban is. Az ivóvízbázis-védelmi célprogram keretében - központi beruházási programként - folynak a vízbázisok biztonságba helyezését megalapozó diagnosztikai vizsgálatok. A 2000 végéig befejezett 66 üzemelő vízbázisból 235 település összesen 1,8 millió lakosát látják el jelenleg

ivóvízzel. Ebből 32 vízbázis az ottani ivóvízellátás egyedüli forrása. A diagnosztika keretében további 619 db észlelőkúttal bővült a vízbázisok monitoring hálózata. 8. Hogyan tesszük tönkre vizeinket? 8.1 Rendszeres vízszennyezés A felszíni vizek (patak, folyó, tó. tározó) minősége természeti folyamatok és társadalmi (emberi) tevékenység kölcsönhatásaként jön létre. Ma már alig-alig találunk olyan vizet, amely teljesen mentes lenne az emberi tevékenység következményeitől. Ha egy felszíni vízbe szennyvizet bocsátunk, az mindenképpen a víz szennyezését jelenti. A vizek rendelkeznek ún. öntisztuló képességgel , ami azt jelenti, hogy a vízben élő baktériumok a bekerülő (biológiailag bontható) szerves anyagokat képesek lebontani (vízzé és széndioxiddá oxidálni), mineralizálni, így bekerülő bontható szennyezés egy határig nem okoz maradandó károsodást. A baktériumok képesek bizonyos mérgező anyagok

lebontására is A vízbe bejutó szervetlen anyagok, tovább ipari eredetű (szintetikus) szerves anyagok azonban már nem bonthatóak le, sőt az élő szervezetek egy részüket (nehézfémek, növényvédő szerek) testükbe beépíti, és ez a táplálékláncban feldúsulhat, és további mérgezést is okozhat. A vízminőség-szabályozás feladata, hogy meghatározza az egyes anyagféleségekből azokat a mennyiségeket (koncentrációkat), amelyek károsodás nélkül bevezethetők, nem okoznak gondot az élővilágnak és a vízhasználóknak. A legjobb az lenne, ha egyáltalán nem kerülne szennyvíz az élővizekbe, de ez gyakorlatilag megoldhatatlan. A megoldás a 9 szennyvizek tisztítása, olyan mértékű tisztítás azonban, ami minden szennyező anyagot kiszűrne gazdaságilag elképzelhetetlen. Marad az ésszerű kompromisszum: csak annyira szennyezzünk, hogy a szennyvíztisztítás még gazdaságilag elfogadható legyen, de ne terheljük túl élővizeinket.

Vizeinket az emberi tevékenység folyamatosan szennyezi kommunális, ipari és mezőgazdasági szennyvizekkel. Amíg ezek mértéke nem akkora, hogy a vízi élővilág károsodáshoz vezet, illetve a víz felhasználása a különféle célokra lehetetlenné válik, ezt a rendszeres szennyezést el kell tűrnünk. 8.2 Rendkívüli vízszennyezés Felszíni vizeink minőségi állapotát a szennyezőanyag-terhelés és a tisztulási folyamatok együttes hatása alakítja ki, és minden vízszakaszon kialakul egyfajta vízminőségi állapot, amely egyben meghatározza víz élővilágát, az élőlények viselkedését is. Rendkívüli vízminőség romlásról akkor beszélhetünk, ha az egyensúlyi állapot hirtelen megváltozik. Ezt legtöbbször a vízbe rövid idő alatt nagy mennyiségben bejutó szennyező anyagok okozzák. A vízminőség romlása a víz színének, szagának, illetve egyéb fizikai, kémiai jellemzőinek megváltozásából, vagy az élőlények szokatlan

viselkedéséből, esetleges pusztulásából vehető észre. A szennyezést eredet szerint feloszthatjuk pontszerű és diffúz (nagy területen eloszló) szennyezésekre. Ezen belül megkülönböztetünk: ≈ települési, ≈ ipari, ≈ mezőgazdasági eredetű szennyezéseket. Az élővízbe került szennyező anyag megjelenési forma szerint lehet: ≈ felszínen úszó, ≈ vízben lebegő, ≈ vízben oldott A lebegő és az oldott anyagok egy része közvetlenül nem, csak a hatására bekövetkező vízminőségi kár vagy az erre utaló jelenségek által észlelhető. Az észlelhető káros jelenségek tehát a következők: ≈ felszínen úszó szennyező anyagok, ≈ a víz állapotának hirtelen változása (elszíneződése, szag, lebegő anyag), ≈ a halak és a vízi élővilág viselkedésének, állapotának megváltozása A felszínen úszó szennyezés vízbejutáskor nagyobb részt a víz felszínén marad, esetleges lebomlása oldódása egy későbbi

időpontban kezdődik. Leggyakoribb az olajszennyezés Gyakori - lebegő és oldott anyagokat tartalmazó – szennyezések a tisztítatlan háztartási szennyvíz, a tisztítatlan ipari szennyvíz, a mezőgazdasági eredetű szennyvizek, illetve növényvédő szerekkel stb. terhelt csapadékvíz 10 Különböző minőségű felszíni vizeinkben a vizek állandósult állapotától függően – a jellegzetes, az adott szennyezettséget eltűrő élővilág alakult ki. Ez az élővilág az alig szennyezett víztől a nagyon szennyezettig terjedően más és más, hiszen ezeknek az élőlényeknek igen különböző az igénye a víz tisztasága, hőfoka, oxigéntelítettsége stb. iránt, és meg kell találniuk az adott víztípusban a táplálékukat. Amikor az élővilág életfeltételei hirtelen megváltoznak, a vízben élő szervezetek károsodnak vagy elpusztulnak. Ez előbbiek alapján tehát a víz bio indikátorként (az életfeltételek megváltozását jelző

biológiai rendszerként) működik, amely érzékenyen reagál a vízminőség hirtelen megváltozására. Gyakran előfordul, hogy semmi más nem utal a vízminőség hirtelen romlására, mint a vízi élővilág viselkedésében vagy állapotában észlelt változás, illetve az élőlények pusztulása. Már a halak vagy más élőlények megszokottól eltérő viselkedése is utalhat arra, hogy az élőlények életfeltételei megszűnőben vannak, a víz minősége romlott, és valószínű, hogy halpusztulás követezik majd be. A halpusztulás okai a következők lehetnek ≈ ≈ ≈ ≈ ≈ ≈ betegség, oxigénhiány, mérgezés, tápanyaghiány, a vízhőmérséklet hirtelen változása, egyéb ok (halászat, hajócsavar ütése, ívás, ragadozás, kiöregedés miatt bekövetkező szórványos halpusztulás) 8.3 A vízminőség romlás és a rendkívüli szennyezések hatásai A vízben oldott szennyező anyagok szerves vagy szervezetlen eredetűek. Világszerte több

tízezer olyan szerves vegyi anyagot tartanok nyílván, amelyek az élővizekbe jutva veszélyeztetik az élővilágot és vízhasználatot. Ezek az anyagok egyrészt közvetlenül vagy közvetve mérgező hatásúak a vizek élővilágára, másrészt súlyosan terhelik az élővizek oxigénháztartását. A vízhasználatok szempontjából a szennyezések és rendkívüli szennyezések időszakos vízkorlátozásként, a víz használhatóságának leromlásaként, illetve a tisztítási költségek emelkedésének formájában jelentkeznek. A gyakori olajszennyezésnek a lebomlás minden szakaszában vannak káros következményei. Nagykiterjedésű olajfedettség esetén a vízben oxigénhiány keletkezhet, ami azonban csak szélsőséges esetekben fordul elő. a halak kopoltyújára lerakódott olaj halpusztulást okozhat, a felszínen úszó olaj tömeges madárpusztulást is eredményezhet. A felszíni vízkivételt elsősorban az emulgeált olaj (vízzel elegyedett apró

olajcseppek) veszélyezteti, hiszen a vízkivételi mű szívócsövének vége a felszín alatt helyezkedik el. Ugyanitt vonulhat le az emulgeált olajszennyezés. A mederfenékre lerakódott olajlencsék ikra- és ivadékpusztulást eredményezhetnek. Gyorsan bomló szerves anyagok vízbekerülése esetén oxigénhiány léphet fel. A szerves anyagokat a vízben élő mikroorganizmusok elbontják, ehhez oxigént használnak fel, így jön létre az oxigénszegény állapot. Az ember által okozott vízszennyezések mellett mérgezést okozhatnak – a növényzet hirtelen pusztulása és rothadása, az iszapban végbemenő bomlás folytán – a vízben vagy a mederfenékben keletkező méreganyagok: kén-hidrogén és ammónia , valamint bizonyos baktériumok, algák mérgező anyagcsere termékei. Szulfid- és ammóniaszennyezés ipari- és egyéb szennyvizekkel 11 is kerülhet az élővízbe. A mosószerek hatóanyagai, a detergensek, melyek házi és ipari szennyvizekkel

kerülhetnek a vizekbe 5-10 mg/l koncentrációba mérgezőek. Nagyon veszélyesek a fémvegyületek. Ki kell emelni a higanyt és a kadmiumot, melyek gyakori szennyezők, és mérgező hatásuk már igen kis koncentrációban is jelentkezik. 8.4 Mintavétel és vízminőség vizsgálat A mintavétel nagyon fontos lépés, hiszen a teljes vízfolyás állapotára. a szennyezettség mértékére vonnak le általánosítható következtetéseket 5 liter vízminta alapján. Gyorsnak és pontosnak kell lenni, hogy minél előbb a vizsgáló laboratóriumba kerüljön, hiszen a vizsgálatok többsége időigényes, és általában órák telnek el, míg a vízminta elemzések elkészülnek. Alkalmanként ellenőrző mérések is szükségesek, és nem mindig dönthető el nagy biztonsággal, hogy a szóba jöhető komponensek közül, melyikre kell feltétlenül vizsgálatot kérni. A vízmintavétel a KF feladat és kötelessége, de megfelelő apparátus híján nagyon sok esetben a

VIZIG gát-, meder-, csatornaőreire hárul ez a feladat. A rendkívüli szennyezéssel járó felelősség megállapítása, kártérítési igény elbírálása céljából végzett vizsgálatok alapja, hogy megfelelő minta álljon rendelkezésre. A minta csak akkor használható, ha: ≈ jellemző, ≈ szakszerűen vett, ≈ megbízható Jellemző a minta, ha akkor és azon a helyen vették, ahol és amikor a szennyezés, illetve annak következményei észlelhetők. Szakszerűen vett a minta, ha a mintavétel során megtartják a víz mintázására érvényes általános irányelveket, a mintavétel módjának, edényzetének, tartósításának, mennyiségének megválasztásánál szem előtt tartják a feldolgozási és vizsgálati módszerek követelményeit. Megbízható a minta, ha nem merülhet fel kétség arra vonatkozóan, hogy jellemző és szakszerűen vett. Tekintettel arra, hogy a károkozónak vagy a károsultnak érdeke lehet a minta meghamisítása, beküldött

minták nem használhatóak. A mintavétel és a laboratóriumi feldolgozás során kapott eredmények alapján döntenek a védekezés szükségességéről, módszeréről, helyéről és minden egyéb fontos körülményéről. A rendkívüli szennyezés minősítését ≈ a KF a környezeti állapot veszélyeztetettsége, ≈ a VIZIG a vízhasználatok és veszélyeztetettségük, ≈ az ÁNTSZ a környezet-egészségügyi veszélyeztetettség szerint végzi A minősítés során meg kell állapítani, hogy a rendkívüli szennyezés milyen mértékben veszélyezteti a vizeket, a vízi környezetet, a vízhasználatokat és a vízi létesítményeket. Az általános minősítésről és a beavatkozás szükségességről a KF dönt, és erről értesíti a VIZIGet. A minősítés alapján a VIZIG alakítja ki a védekezés lehetséges módozatait 12 A rendkívüli szennyezés minősítését követően a VIZIG és a KF – feladatkörüknek megfelelően tájékoztatják a

szennyezéssel veszélyeztetetteket, az érintett hatóságokat és a közvéleményt. Az észlelést követően feltétlenül tájékoztatni kell ≈ ≈ ≈ ≈ az öntözési, halgazdasági, ivóvíz, ipari víz célú vízkivételek használóit. A szennyezés (szennyeződés) eltávolítás elsősorban az azt okozó kötelessége, de ismeretlen eredetű vagy külföldről átterjedő szennyezés esetében az állam, azaz a nevében eljáró állami szerv, a vízügyi igazgatóság feladata. Ugyancsak a VIZIG a vízminőségi kárelhárítás operatív fázisának végrehajtója, ha a szennyező ismert, de saját erőből nem tudja az elhárítást szakszerűen ellátni. Külön fel kell hívni a figyelmet arra, hogy az a tény, hogy a szennyező saját szervezettel és felszereléssel védekezik, nem mentesíti az állami szerveket attól, hogy a vizek szennyezése feletti felügyeleti jogkörüknél fogva a védekezés végrehajtását felügyeljék és ellenőrizzék. A

szennyező sem térhet ki ez elől 8.5 Kárelhárítás A vízkárelhárítás fogalma: A vízkárelhárítás a vizek kártételei elleni védelmet és védekezést jelenti. E két tevékenység úgy tartalmában, mint idejét tekintve eltér egymástól, de mégis összetartozik. A vízkárelhárítás a károsan sok vagy károsan kevés víz kártételeinek elhárítását, a károk mérséklését célzó megelőző, valamint a tényleges védekezéssel járó szervezett operatív tevékenységet foglalja magában. A megelőző jellegű beavatkozások a mederből kilépő (ár) vizek vagy belvizek ellen ár- és belvízvédelmi művek építésével, továbbá egyéb, nem szerkezeti módszerek alkalmazásával (észlelelés, előrejelzés, riasztás, stb.) védik az elöntéssel veszélyeztetett területeket. A megelőző jellegű beavatkozás az eredményes védekezés egyik feltétele, lényegében árvízmentesítés és a belvízmentesítés fogalmát takarja. A védekezés az

élet- és vagyonbiztonság érdekében, jogszabályban meghatározott keretek között szervezett operatív tevékenység. A mederből kilépő árvíz és csapadék, a hóolvadás nyomán keletkezett belvíz elleni védekezés műszaki és az államigazgatási feladatainak végrehajtását jelenti. Az úszó szennyezések java kőolaj, illetve annak valamilyen származéka. Az úszó szennyezések eltávolításának hagyományos eszközei: ≈ fából készült, merev terelőfalak, merülőfalak ≈ olajleszedők, tárcsák, olajcsapdák, olajszivattyúk ≈ olajmegkötő hidrofób perlit, olajterelő anyagok, motorcsónakok Ezeket egyre inkább korszerűbb anyagokkal és módszerekkel váltják fel. 13 úszó egységek, Mivel a vízminőség romlása és ennek kísérőjelensége a halpusztulás azt jelenti, hogy a víz használati értéke csökkent, átmenetileg vagy tartósan nem alkalmas rendeltetésszerű használatra, emellett az elpusztult halak teteme további

vízszennyeződést okozhat az elpusztult halak leszedését, azonnal el kell kezdeni. A halpusztulásnak sokféle oka lehet: betegség, oxigénhiány, túlszaporodás, mérgezés. A halpusztulás sokszor nem csak önmagában jelent szennyezést, hanem bekövetkezte azt jelzi, hogy a vízminőségben kedvezőtlen változás állt be, ami veszélyes a vízi élővilágra. Általában csak a halpusztulást emlegetjük a vízminőség romlás fokmérőjeként, jelzőjeként, pedig sokszor együtt jár a tápláléklánc veszélyeztetésével, a vízi élővilág más egyedeinek különböző mértékű pusztulásával is. Műszaki, de nem a szennyeződésnek a vízfelszínről való eltávolítását szolgáló módszer a (hígítás) vízkormányzás . Ilyenkor a szennyezést a szennyező anyagnak a még megengedhetőnél magasabb koncentrációja jelenti. Eltávolítása, vízből való kiválasztása nem lehetséges vagy roppant nehézkes, semlegesítő vegyszeradagolást igényelne,

eredményessége nem biztosítható. A kárelhárítást a hígító víz megfelelő arányú hozzáadása jelenti, ami a nem szennyezett víztömegnek a szennyezetthez való eljuttatását, majd a természetes elkeveredés biztosítását jelenti. A levegőztetés a kárelhárításnak az a módja, amikor a szennyezett vizet valamilyen mesterséges beavatkozással oxigénben dúsítjuk, porlasztással, permetezéssel, csörgedeztetéssel vagy légbefúvással. Kémiailag a levegő oxigéntartalmának oldatba vitele történik. E módszerek felhasználásával alakultak ki a felszíni vizeknél alkalmazható technológiák. A levegőztetés elsősorban biológiailag bontható szerves anyagok, elszíneződést okozó szennyeződések hatástalanítására használatos. 9. Jogi lehetőségek,szabályok 9.1 Vízkárelhárítás jogi szabályozása A vízgazdálkodási törvény rendelkezései szerint: ha a vizek előre nem látható események (így például baleset, természeti

katasztrófa, bűncselekmény, radioaktív szennyezés) vagy ismeretlen ok miatt rendkívüli mértékben elszennyeződnek, vagy elszennyeződhetnek , s ennek következtében a vízellátás, a gyógyászati, az üdülési és sportcélú, valamint az egyéb vízhasznosítás a lakosság egészségét, életét, a gazdaságot és a környezetet súlyosan és közvetlenül veszélyezteti, a keletkező károk megelőzése, elhárítása, illetve mérséklése (a továbbiakban: vízminőségi kárelhárítás) minden érintett kötelezettsége. A vízminőségi kárelhárítással összefüggő feladatokat a Kormány rendeletben állapítja meg. A vízminőségi kárelhárítás műveleti irányítása, végrehajtása a vízügyi igazgatási szervezet területi szervének a feladata. Aki a vízminőség romlását és az ezzel összefüggő közvetlen veszélyt, illetve veszélyhelyzetet előidézte, a vízminőségi kár elhárításában és a veszélyeztetett állapot

megszüntetésében - a külön jogszabályban foglaltak szerint - köteles közreműködni. 14 A vízminőségi kárelhárítással - a védekezés ellátásával, az egyéb környezeti károk elhárításával, illetve a szükségvízellátással - kapcsolatos költségek a károkozót terhelik. Ha a károkozó ismeretlen, a kárelhárítás költségeit az elszennyeződött víz vagy vízilétesítmény tulajdonosa viseli. 9.2 Európai Unió Az EU Víz Keretirányelv hazai végrehajtása érdekében elkészült a Keretirányelv hazai Stratégiai Dokumentuma, melynek alapján folyamatban van a Keretirányelvhez kapcsolódó nemzeti joganyag teljes körű harmonizációja. A vízgyűjtő-gazdálkodás területi egységei kijelölésének ill. a végrehajtáshoz szükséges szervezet- és intézményrendszer kialakítása megtörtént. A közvélemény tájékoztatásának a magyar kormány nagy fontosságot tulajdonít. Az EU Víz Keretirányelv érvényesítésével kapcsolatos

törekvéseink a speciális árvízi körülményeink figyelembevételére és a nyílt tervezési eljárások bevezetésére is irányulnak. A végrehajtásnál törekszünk az EU, a Duna-völgyi és a hazai szempontok együttes figyelembevételére. 9.3 Hatósági tevékenység Magyarországon minden, a vízviszonyokba történő beavatkozáshoz vízjogi engedély szükséges, amit a vízgyűjtő szerint illetékes hatóság ad ki, az érdekelt többi hatóság véleményének figyelembevételével. Évente általában mintegy 10-12 ezer engedélyezési határozat kiadására, 200 jogorvoslati kérelemre, és 10 bírósági felülvizsgálatra kerül sor. Az újjászervezés kapcsán a másodfokú hatósági teendőket a Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Főfelügyelőség látja el. 9.4 Nemzetközi együttműködés A nemzetközi együttműködés legfontosabb területe a hét szomszédos országgal folytatott határvízi együttműködés, ami kormányközi ill.

államközi egyezmények alapján realizálódik. Magyarország aktív szerepet vállal a Nemzetközi Duna Védelmi Bizottság (ICPDR) munkájában. A 2001 májusában magyar kezdeményezésre létrejött Tiszai Vízügyi Fórum keretében a vízgyűjtőn lévő országokkal együtt törekszünk az árvízi kockázatok csökkentésére. Magyarország aktívan részt vesz a Vízgyűjtő Szervezetek Nemzetközi Hálózatának (INBO) munkájában. A következő INBO közgyűlést 2006-ban Magyarországon tervezik megtartani. 15 10. Mit tegyünk, hogy megóvjuk vizeinket 10.1 Csatornázási rendszerek és a csatornahálózaton lefolyó szennyvíz jellemzője A szennyvíztisztítási rendszer az érkező szennyvíz minőségétől és az elhelyezés módjától függő, összetett fizikai, kémiai és biológiai folyamatok vezérlésére alkalmas különbözően kialakítható, de egységes technológiai rendszer. A szennyvizek tisztításához azokat össze kell gyűjteni, a

keletkezés helyén vagy attól távol mesterséges vagy természetes tisztító berendezésekben kell a befogadó vízminőség igényeit kielégítő tisztítást végrehajtani. A szennyvízelvezetés magába foglalja: ≈ a gyűjtést (csatornarendszer), ≈ a kezelést (előtisztítás, tisztítás), ≈ az elvezetést és az elhelyezést. A csatornázási rendszereket különböző szempontok alapján csoportosíthatjuk. Amennyiben a gyűjtés jellege alapján csoportosítunk, megkülönböztethetünk egyesített és elválasztott rendszerű csatornát, Egyesített rendszerről beszélünk, ahol a szennyvizet és a víztelenítendő területre lehullott csapadékvizet közös csatornahálózatban szállítják, és Elválasztott a rendszer, ahol a szennyvizet külön szennyvízcsatorna látja el, és a csapadékot külön csapadékcsatorna vezeti el. A kettő kombinációjaként úgynevezett vegyes rendszer jön létre. A szennyvíz csatornahálózaton belüli áramlási

viszonyait tekintve gravitációs és kényszer áramoltatású csatornákat különítünk el. A gravitációs csatornákban a szennyvíz a gravitációs erő hatására az esés irányában mozog, míg a kényszer áramoltatású csatornák esetében megkülönböztetünk nyomócsatornát, ahol a csatornahálózatra telepített átemelők biztosítják a szennyvíz továbbjuttatását. A kényszer áramoltatású rendszerek közé tartozik a több átemelős csatornarendszer, a nyomócsatorna rendszer mellett, ahol a hálózat egyes szakaszain a fajlagos kis lejtés miatt szükség van több átemelő beépítésére. A nyomás vagy vákuum alatt működő csatornák alkalmazása a magas kivitelezési és üzemeltetési költségek miatt csak speciális esetben kerül alkalmazásra. A csatornahálózatba bevezetett szennyvizeket eredet szerint házi vagy háztartási szennyvizekre és ipari szennyvizekre lehet osztani. A két szennyvíztípus a háztartások

vegyszerfelhasználásának növekedésével, illetve a helyi ipari víztisztítás fokozódásával minőségileg közelít egymáshoz. A lefolyásra kerülő szennyvíz mennyisége a nap különböző óráiban ciklusosan változik. Ez függ a lakosság szokásaitól, illetve az ingázók számától az adott településen. Általában 150 l/lakos/d szennyvízmennyiséggel kell számolni, ahol a számításba veendő lefolyási idő 14 óra. A vidéki városokban, illetve azokon a területeken, ahol a fürdőszoba ellátottság esetleg kisebb, a szennyvíz mennyisége, 100 l/lakos/d és a lefolyási idő 12 óra. Ebben az összegyűlt szennyvízben közel átlagosan 54 g/fő/d BOI5 szerves anyagterhelést vehetünk számításba. Természetesen, ipari szennyvizek esetében a biológiai oxigénigény alapján mért szerves anyagterhelés mellett a KOI/BOI aránnyal jellemezhető lebonthatóságot is figyelembe kell venni. Azoknál a szennyvizeknél, ahol a KOI:BOI5 arány 8-nál

nagyobb sok, nehezen bontható szintetikus szerves szennyezéssel kell számolni. 16 A tisztítás szempontjából a házi szennyvizekben lévő szennyeződéseket az alábbiak szerint csoportosíthatjuk: ≈ Úszó szennyeződések, halmazállapot szerint folyékonyak vagy szilárdak, a szennyvíz felszínén úsznak általában. ≈ Ülepíthető lebegőanyagok, a kolloidálisnál nagyobb szilárdszemcsék, ezek lehetnek szerves és szervetlen formájúak. ≈ Nem ülepíthető lebegőanyagok közé azokat a szerves és szervetlen kolloidális méretű szemcséket soroljuk, amelyek a Brown-féle mozgást végeznek. ≈ A szennyvízben oldott szennyeződések valójában szerves vagy szervetlen vegyületek és elegyek, amelyek mechanikai módszerekkel nem változtathatóak. ≈ Görgetett szennyeződések, amelyek a csatorna fenekén a szennyvíz mozgási energiája következtében jut tovább a befogadóig, illetve azt tisztító telepig. A háztartási szennyvizekkel

ellentétben az ipari szennyvizek minősége igen nagy változatosságot mutat. Különösen az ipari szennyvizek esetében kell hangsúlyozni azt, hogy a káros hatóanyagokat tartalmazó szennyvizeket semmiképpen nem szabad a közcsatornába engedni, hanem azokat az ipari üzem területén kialakított speciális szennyvíztisztítási technológiáknak kell alávetni, míg az onnan kikerülő tisztított szennyvíz minősége a közcsatornába beengedhető értékeket eléri. A csatornahálózat üzemeltetésére illetve a szennyvíztisztítási technológiára veszélyes anyagok az alábbiak: ≈ Szilárd és vízben oldhatatlan hordalékanyagok, amelyek könnyen ülepednek, de a csatornából, vagy a tisztítótelep műtárgyaiból nehezen távolíthatóak el. ≈ Káros mennyiségű zsiradékok, olajok és kátrányok. ≈ Mérgező gázok vagy olyan anyagok, amelyek átalakulás során ilyen gázokat hozhatnak létre, illetve mindenféle mérgező és toxikus anyag pl.

növényvédő szer ≈ Tűzveszélyes anyagok, amelyek robbanó elegyet képezhetnek. ≈ Káros mennyiségű patogén fertőző anyagok. ≈ Lúgos vagy savas anyagok, amelyeknek pH-ja 7,5-nél nagyobb vagy 6,5-nél kisebb. ≈ Olyan szennyvizek, amelyeknek hőmérséklete 50 oC -nál magasabb. ≈ Radioaktív anyagokkal szennyezett szennyvizek (nagyobb mint 10-6 mikro Curie/cm3). Az ipari technológiák során keletkező szennyvizek mennyisége és minősége valamint időbeni lefolyása meglehetősen nagy változatosságot mutat, így az egyes üzemek csatornarendszerének kialakítására egységes sémát nem lehet adni. Célszerű, ha az adott vállalkozás területén a helyi műszaki és gazdasági adottságok ismeretében kerül kialakításra a technológia függvényében a csatornarendszer. A minőségi adatok ismeretében a szennyvizeket tisztítást igénylő és tisztítást nem igénylő vizekre oszthatjuk. A tisztítást igénylő szennyvizekre jellemző, hogy

tisztításuk külön-külön megoldható, összekeverve azonban csak nehezen és általában sokkal nagyobb költség árán tisztítható, ezért a legtöbb szennyvízfajtát a legtöbb esetben célszerű külön csatornán vezetni a tisztítás helyére és ezt a tisztítást a vállalkozás területén kell lehetőleg megoldani. A közcsatornába bekerülő káros anyagok tisztítása fajlagosan nagyobb költségekhez és a környezet szempontjából nagyobb kockázathoz vezet, mint a keletkezés 17 helyén történő tisztítás. Az ipari csatornarendszerek kialakításánál meghatározó az a szempont, hogy azokat a szennyvizeket kell egy rendszerbe gyűjteni és egy rendszerbe vezetni, amelyeket együttesen lehet tisztítani. 11. Szennyvíztisztítás Az elsődleges tisztítás célja a durva szennyeződések eltávolítása, illetve a lebegőanyagok kivonása. Ezt a tisztítási eljárást mechanikai tisztításnak is nevezik, célja a szennyvíz biológiai tisztításra

történő előkészítése. Önállóan csak ritkán felel meg az innen kikerülő tisztított szennyvíz a befogadó által támasztott minőségnek, ezért legtöbb esetben másodlagos tisztítási fokozatra is szükség van, melynek célja a nem ülepíthető kolloidok és oldott szerves anyagok eltávolítása. Ezt a tisztítást biológiai tisztításnak is szokták nevezni, mivel a tisztítás biológiai folyamatok révén következik be. A harmadlagos tisztítási fokozat a másodlagos tisztítás eredményeként létrejött sók, illetve a szennyvízben még megtalálható tápelemek (nitrogén, foszfor tartalmú vegyületek) eltávolítása. Ezek a befogadóba bejutva alga túlburjánzást okoznak, amelynek eredményeképpen fellépő eutrofizáció következtében jelentős vízszennyezéssel lehet számolni. A tápanyagok eltávolítása kémiai és biológiai módszerekkel történhet. 12. Mechanikai szennyvíztisztítás A szennyvizek mechanikai tisztítása a viszonylag

egyszerű és régen alkalmazott tisztítási eljárások közé tartozik. Ennek célja a nagy méretű durva úszó és lebegő szennyeződések eltávolítása a szennyvízben lévő ásványi és szerves lebegőanyagok valamint folyékony és szilárd úszóanyagok eltávolítása. A mechanikai tisztítóberendezések az alábbi műtárgyakat foglalják magukba: ≈ Kő és kavicsfogók, szennyvízrácsok, szűrők és aprító szűrők, ahol a nagy méretű úszó és lebegő szilárd anyagokat távolítják el szűrőhatás és aprítás révén. ≈ Homokfogók, melyben a nagyrészt kisméretű ásványi anyagok gravitációs esetleg centrifugális elven történő eltávolítását oldják meg. ≈ Ülepítők, nagyrészt kisméretű úszó és lebegőanyagok gravitációs esetleg centrifugális erősegítségével oldják meg a tisztítást. ≈ Hidrociklonok, nagyrészt kisméretű úszó és lebegő szilárd anyagok centrifugális erőhatás illetve kisebb mértékben

gravitációs erő hatására távolítják el. ≈ Úsztató berendezések, flotációs medencék, sűrítők és oldó medencék ahol a kisméretű úszó és folyékony, esetleg szilárd anyagok eltávolítását általában gravitációs erő hatására vagy flotációval illetve sűrítéssel oldják meg. 18 12.1 Kő és kavicsfogók, szennyvízrácsok A kő és kavicsfogók célja az egyesített csatornahálózatból a záporokkal bevitt hordalék leválasztása. Kisebb telepeken ezek 1m X 1m vagy 2m X 1m-es mély, "láda" formájú csapdák, melyet a zápor után ürítenek, és 5-20 cm nagyságú szilárd szennyeződéseket távolít el. A szennyvízrácsok feladata a szennyvízben található nagyobb méretű úszó és lebegő szennyeződések valamint hordalékanyagok eltávolítása, amely akadályozza a szennyvizek átemelését, elvezetését és későbbi kezelését. Fontos a rácsok lehetőleg gépi és automatizált tisztíthatósága. A gépi

tisztítás különböző megoldású lehet. Általában egyenes pálcához gereblyeszerű kotrót, vagy végtelen szalagkotrót alkalmaznak. Íves rácsok esetében, ahol a pálcák egymás mellett körcikk alakban helyezkednek el, folyamatos körbeforgó villáskotró távolítja el a rácsszemetet. 12.2 A homokfogók A homokfogókat általában a szennyvízrácsokat követően építik be a technológiai folyamatba, hogy a soron következő berendezések üzemét védjék az ásványi anyagok okozta károsodástól. Különösen egyesített rendszerű csatornahálózat esetében a homokfogókról gondoskodni kell a szennyvíztisztító telepeken. Magas szervesanyag-terhelés esetén a homokfogókat homokmosó berendezésekkel egészíthetik ki, szerves anyag tartalom csökkentésére. Ezek általában hidrociklon jellegű kiépítésűek A homokfogók lényegében ülepítőknek tekinthetőek, amelyek elsődlegesen szemcsés ásványi anyagok eltávolítását végzik el.

Légbefúvásos homokfogót nagyobb szennyvízmennyiségek esetében alakítanak ki. A medencében kialakuló áramlás egy hosszanti és egy keresztirányú körpályájú mozgás eredőjeként csavarvonal alakú, a körpályájú mozgás sebességét a befúvott levegő mennyisége szabályozza. Átlagos érték 1 m3 medencetérfogatra 1,5 m3/h levegő mennyiség Célszerű a légbefúvó csőrácsot a fenék közelében elhelyezni, mivel ez növeli a kiválasztási hatást és csökkenti a detergensek következtében esetleg fellépő felhabzást. (1221 ábra) 19 12.21 ábra Légbefúvásos homokfogók kialakítása 12.3 Ülepítők Az ülepítők a szennyvízben lévő ülepíthető lebegőanyagot, amelyeket a rácsok, a szűrőkosarak és a homokfogók nem voltak képesek eltávolítani, megfelelő hatásfokkal kell, hogy kiülepítsék. Ezen túlmenően a biológiai oxigénigény csökkentését is fokozzák, azaz a rendszer szerves anyag terhelését tovább csökkentik. Az

ülepítőtér kialakítása rendkívül változatos, de vannak olyan kialakítási alapelvek, amelyek általánosnak tekinthetőek. Így a víz egyenletes bevezetését és a mozgási energia csökkentését célzó előkamra azaz befolyási tér és a tényleges ülepítőtér kialakítása, valamint az egyenletes elvezetést biztosító kamra és értelemszerűen az iszapgyűjtő, iszaptároló tér. Az ülepítőket csoportosíthatjuk az ülepítőn történő átáramlás szempontjából, így beszélhetünk vízszintes, függőleges és radiális átfolyású ülepítőkről. Vannak egy és kétszintes ülepítők, az elhelyezés szempontjából pedig a másodlagos tisztításhoz viszonyított előülepítőkről illetve utóülepítőkről beszélhetünk. A hosszanti, vízszintes átfolyású, ún. Lipcsei ülepítőkben a szennyvíz a bevezető elemeken keresztül áramlik a medencébe, majd hosszanti irányban egyenletes, lehetőleg lamináris áramlásban halad az elvezető

vályú illetve a bukó irányába (12.31 ábra) 20 12.31 ábra Hosszanti átfolyású ülepítő kialakítása További ülepítő típus a kétszintes ülepítő. Mindig előülepítőként alkalmazzák, ülepítő terének maximális mélysége 2,5 m-nél kisebb, csúszófelületek hajlásszöge pedig legalább 60o. A szélesség hossz aránya 1:1,5-1:2 A víz bevezetését hosszanti átfolyású ülepítőknél ismertetett ütközőtárcsákkal, kivezetését merülőlap közbeiktatásával, bukóélen keresztül célszerű megoldani. Az ülepítő tér alatti rothasztó tér nagyságát a napi iszapmennyiség és a rothasztási, valamint a tárolási idő figyelembevételével célszerű meghatározni. Az iszap eltávolítása csővezetéken vagy mobil iszapszivattyúkkal történik. Az iszap eltávolítását megfelelő menetrend szerint, illetve az egyszintes ülepítőknél pedig folyamatosan kell megoldani, hisz az iszap száradás után rendkívül nehezen távolítható

el az üzemeltető műtárgyakról, amelyeken a hatásfokot nagymértékben rontja. A függőleges áramlású ülepítőtérben az áramlási sebesség 0,3 1 m/s körül legyen. A csillapítóhengerben maximálisan csúcsvízhozamnál 3 cm/s sebesség engedhető meg. Ha ennél nagyobb sebesség adódik, célszerű a csillapítóhenger alatt megfelelő távolságban terelőtárcsát elhelyezni a vízáramlás irányítására. 13. Házi szennyvíztisztító berendezések 13.1 Óriástartály (Cesspool) A Cesspool egy óriástartály, legalább 18 m3-es, amelynek csak beömlő nyílása van kiömlő nyílása nincs. Ebben különbözik a szeptikus tankoktól Ez a típusú óriástartály nem végez szennyvízkezelést, gyakorlatilag tárolásra szolgál egészen addig, míg a tartály meg nem telik. Magas talajvizű helyeken, épp a nagy méretek következtében nem alkalmazható Egy tipikus négyfős család esetében, ahol kb. 700 liter szennyvíz keletkezik naponta, egy átlagos

tartály 8000-12000 l-es lehet. Ez azt jelenti, hogy a tartály tartalmát minden kéthétben körülbelül el kell távolítani. A megfelelő víztakarékos háztartási berendezések mellett ez a beruházás viszonylag hamar megtérül, más megoldásokhoz képet. 21 Az óriástartály előnyeként lehet megemlíteni, hogy bizonyos helyeken egyedüli megoldás lehet szennyvíz kezelésre. Helyszíni szennyezés gyakorlatilag nincs. Házilag is elkészíthető és nem folyik el semmilyen szennyeződés a tartályból. Hátránya, hogy a szállítás és a végső ürítés pénzbe kerül, és ez folyamatosan növekedhet az inflációval. Néhány területen esetleg az engedélyezése nehézkes. 13.11 ábra Óriástartály felépítése 13.2 A szeptikus tartályok Gyakran a szeptikus tartályokat összetévesztik az óriás tartállyal, azonban a szeptikus tartályok minden esetben be- és kifolyó nyílásokat tartalmaznak, és a szeptikus tartályok sokkal kisebbek mint az

óriástartályok. A szeptikus tartályok különböző méretűek lehetnek az igényektől függően, azonban pl. az angliai szabályozás alapján 2700 l-nél kisebbeket nem szabad alkalmazni. A szeptikus tartályok gyakran egy-, vagy két kamrát tartalmaznak A tisztítatlan szennyvíz belép az első kamrába, ahol a szilárd anyag leülepszik, és a szilárd anyagtól mentes szennyvíz folyik át a következő kamrába további tisztítás céljából. A kiülepedett lebegőanyagot a időszakonként – általában minden 6 hónapbaba – el kell távolítani a tartályból. Egy lehetséges megoldás, hogy a lebegőanyag tartalmat esetleg komposztálják. A szeptikus tartályok minden esetben elsődleges, tehát mechanikai kezelést nyújtanak a szennyvizek számára, ezért azt további kezelésnek kell követnie. Előnye, hogy kevés olyan dolog van, amely elromolhat benne. Egy jól ismert technológia, viszonylag alacsony költségek mellett, amely házilag is elkészíthető.

A felszín alá besüllyesztve gyakorlatilag nem okoz látványzavaró hatásokat. Egy nap alatt beállítható, és viszonylag alacsony költségű más kezelési eljárásokkal összehasonlítva. Hátránya az, hogy csak elsődleges kezelést nyújt, tehát további kezeléseket kell beállítani. Ennek következtében az elfolyó víz anaerob kezelésű, tehát erős szaghatással kell számolni a nem megfelelő fedés esetén. 13.21 ábra Szeptikus tartály felépítése 22 13.3 Ülepítő tartály Az ülepítő tartály hasonló a szeptikus tartályhoz, azonban még kisebb. Általában 8 órás befolyási értéket tud magába tartani. A fő előnye az, hogy a nyers szennyvíz számára egy elsődleges kezelést, és egyfajta anaerob kezelést biztosít. A hátránya is ebből következik, hogy az anaerob jellegnél fogva erős szaghatással kell számolni. A leülepedett iszapot legalább kétheteként el kell távolítani. Az ülepítő tartályt további ülepítő

tartályokkal is ki lehet egészíteni a továbbtisztítás érdekében. Esetleg az ülepítő tartályt csepegtetőtestes berendezéssel lehet kombinálni. Az ülepítő tartály előnye az, hogy elsődleges kezelést nyújt a szennyvíz számára. Kisebb és olcsóbb, mint a szeptikus tartály vagy a nagytartály Hátránya, hogy folyamatosan el kell távolítani belőle az iszapot. 13.4 Szalma vagy faháncs kosár Ez egy nagy kosárszerű építmény, amelyet gyakran betonból építenek, és egy sűrű szövésű kosarat helyeznek bele, amelyet fahánccsal vagy szalmával töltenek fel. Ez a töltet gyakorlatilag mechanikai szűrést végez a felületére bocsátott szennyvíz átfolyásakor. Hatása ezért elsősorban az elsődleges mechanikai tisztítás, és egy részleges, másodlagos tisztítást is végez. A kosár alatt egy kavics drénezett szűrőréteg végzi az elfolyó szennyvíz utótisztítását Az eszköz használatának előnyei: ≈ elsődleges mechanikai

kezelést biztosít ≈ az elfolyó víz elsősorban aerob jellegű ≈ in situ, azaz a helyszínen történő komposztálás történik. Előnyös, hogyha a szűrőkosár előtt valamilyen rácsszerkezettel mechanikai, illetve előülepítés történik, hogy a kosárba a szerves anyagok kerüljenek elsősorban leszűrésre. Hátránya, hogy ürítéskor az ürítő személy közvetlen kontaktusba kerül az iszappal. Folyamatos töltőanyag hozzáadás szükséges szalma, vagy faháncs. Viszonylag kevésbé elterjedt technológiáról van szó. 1,5-2 m-es fal szükséges a kosár körül, és ez esetenként szivattyú használatát is igényli 13.5 Recirkulációs biofilter A tisztító eszköz mechanizmusa hasonlít a csepegtetőtestes tisztításhoz. Ebben az esetben egy nagyon könnyű műanyag hálót használnak, egy műanyag tartóban. Az elfolyó szennyvizet folyamatosan visszacirkuláltatják szivattyú segítségével, úgy hogy az átfollyon ezen a műanyaghálón. Mivel

visszacirkuláltatás folyamatos, ezért magának az eszköznek a mérete kisebb lehet, mint a csepegtetőtest azonos kapacitású mérete. A szivattyú lehet búvárszivattyú, vagy légkompresszorral egybekapcsolt szivattyú. Előny, hogy a csak a szivattyú a mechanikus rész az egész rendszerben. Hátrány, hogy különböző elosztócsatornákat kell kialakítani a tervezéskor, amely a rendszeres tisztításhoz szükséges. 23 13.51 ábra Recirkulációs biofilter felépítése 13.6 Levegőztetett biológiai szűrők A rendszer tulajdonképp a recirkulációs rendszerek és az aktív levegőztetett aerob tisztítóágyak keverékének tekinthető. Ugyanis ez a rendszer magában foglal egy biológiai szűrőt, amelyen levegőt áramoltatnak keresztül a víz felszíne alatt. Ennek megfelelően előnye az, hogy hatékonysága adott egységnyi térfogatra nagyobb mint az előző rendszeré. Hátránya, hogy relatíve költséges, elsősorban a légbefúvás miatt. 13.7

Biológiai szennyvíztisztító, zsebtelepek Ez eszközök gyűjtőneve a nagy tisztító telepeken kialakított technológiákból összerakott kisebb kapacitású szennyvíztisztítóknak. Az egyes moduláris részei hasonlóak a nagy tisztítókhoz, tehát az első lépcső minden esetben valamilyen szennyvízrács, illetve szennyvízülepítő, ahol a durva szennyeződéseket és az ásványi anyagokat választják le. A második része általában egy olyan biológiai tartály, amelyben sűrített levegőt osztanak szét valamilyen kerámia vagy rozsdamentes acélfejen keresztül, és ebben a tartályban a biológiai mikroba tömeg végzi az oxigén adagolása mellett a szennyvíz szervesanyagjainak a lebontását. Az utolsó része a rendszernek általában valamilyen ülepítő, ahol a fölös iszapot választják le, illetve az iszap visszacirkuláltatását végzik a fő tisztító reaktortestbe. Általában 20.000 lakos egységig alakítanak ki olyan zsebtelepeket, amelyeket

még különböző iszaputókezelő, iszapprésekkel, iszapcentrifugákkal is ki lehet egészíteni. 13.71 ábra Biológiai szennyvíztisztító felépítése 24 13.8 Gyökérágyas tisztítási rendszerek Gyökérágyas tisztítási rendszereknek számos típusát alakították ki az elmúlt időszakban. Ezek működésének lényege, általában az, hogy vízinövényekkel telepítenek be valamilyen szennyvíztisztító sekély medencét, ahol a lassan átszivárgó és átfolyó szennyvíz a gyökérzónán áthaladva, mechanikai illetve biológiai tisztításon esik keresztül, mivel egyrészt a média tartalmaz bizonyos biofilmeket, másrészt maga a beültetett vízinövényzet gyökerein keresztül vesz fel elsősorban nitrogént és foszfort a szennyvíztől. Beépítve ezeket a saját testükbe, az átfolyó szennyvizet tisztítják. Ilyen tisztító berendezés lehet a vertikális áramlású nádágy, ahol a tisztító közeg, - amibe a nád (vagy más erre a célra

használható vízinövény) gyökérzete belenő - homok vagy kavics ágy, amely alatt még külön levegőztető csöveket helyezhetnek el. A szennyvíz vertikálisan beszivárog a nádágyba, és ezáltal mechanikai és biológiai tisztításon esik keresztül. Ez egy biológiailag komplex és viszonylag robosztus tisztítási megoldásnak tekinthető, amely viszonylag egyszerűen előállítható. Hátránya, hogy nagyobb helyigénnyel bír, mint az előző megoldások. A szennyvíz kaszkádszerűen több egymásután kapcsolt "bioágyon" is átvezethető a terhelés függvényében. A vertikális nádágy mellett a horizontális átfolyású nádágyakat is széles körben használják, ahol nem a vertikális hanem a medence hosszirányú horizontális átáramlása dominál. Az utóbbi időben egyre több olyan élő ökológiai rendszert alakítanak ki, amely természetes körülmények között tudja elvégezni a szennyvíztisztítást. Meghatározója ezeknek a

rendszereknek az, hogy válogatott élőszervezeteket helyeznek el a tisztítóközegben, amelyek fennmaradásukhoz egy dinamikus egyensúlyi állapotban a szennyvíz vagy szennyvíziszap szilárd és szerves anyagait és tápelemeit használják fel. Szintén szennyvizek fő vagy utókezelésére alkalmasak a különböző olyan rendszerek, amelyek megtörik a szennyvíz útját, tehát különböző bukók kialakításával a magasságkülönbség leküzdésekor a szennyvíz jelentős oxigént vesz magához. Ugyanakkor a szennyvíz lefolyását is mesterségesen lehet meghosszabbítani, kanyarok kiépítésével, amely egyfajta aerob tavas tisztítási megoldást biztosít a szennyvizek számára. Utótisztításként szintén használható még a szivárogtató mezők kialakítása. A szivárogtató mezőket általában a szeptimtartályokkal kombináltan használják az elfolyó szennyvíz tisztítására. A szivárogtató mezőn gyakorlatilag perforált dréncsöveket helyeznek el

kavicságyban a felszín alá. A 0,8 m mélység alá, hogy a fagy ne tegyen kárt a rendszerben Szerencsés, ha két párhuzamos mezőt alakítunk ki, amelyet felváltva üzemeltetünk annak megfelelően, hogy az előző mező körül a szerves anyag felhalmozódás fokozatosan leépül e, és milyen ütemben. A szivárogtató mezők előnye, hogy helyszíni tisztítási lehetőséget biztosít. Jól tervezhető a dréncsövek távolsága, kibocsátása hidrológiailag Nagy a helyigénye, mivel viszont helyszín alatt van ez a terület, beborítható gyepterülettel, és nincsen szaghatás, és nem látható a rendszer a felszínen. Előnye szintén, hogy a kicsi a karbantartási és beruházási igénye. Hátránya a telepítési munkaigénye, valamint az hogy elszivárogtatás révén, a vizeknek a visszanyerése körülményes lehet, tehát nem kifejezetten víztakarékos eljárás. 25 14. A biológiai szennyvíztisztítás elméleti alapjai A mechanikailag eltávolítható

szennyezés után a még magas szerves és lebegő anyagtartalmú szennyvizet mesterséges vagy természetes biológia folyamatok révén tisztítják tovább. A biológiai szennyvíztisztítás a mikroorganizmusokban lejátszódó biokémiai reakciókon alapul. A biológiai tisztítás lényegében az élővizekben illetve a talajban lejátszódó tisztításhoz hasonlít, ennek megfelelően beszélhetünk aerob 5 illetve anaerob 6 tisztításról. Az aerob és az anaerob szennyvíztisztítás során a mikroszervezetek a szennyvízben található szerves anyagokat használják fel energiatermelésre, lebontási termékeik, kis molekulájú stabil vegyületek, mint például szén-dioxid, metán, kén-hidrogén, ammónia stb. A szerves anyagnak a sejtekbe beépült része ülepítéssel eltávolítható a rendszerből, mielőtt a megtisztított szennyvíz a befogadó vízfolyásba kerülne. Az energiatermelés során a szerves anyag többi részéből képződő stabil végtermék egy

része gáz alakban távozik a rendszerből. Az aerob folyamatok biztosításához állandó oxigénellátásra van szükség, amelyet mesterséges levegő bejuttatással, levegőztetéssel biztosítanak. a tisztítóberendezésben A biokémiai folyamatok vagy természetes, vagy mesterséges úton mennek végbe. A természetes folyamatok játszódnak le az élővizek öntisztulása során a szennyvízöntözésnél és a talajon való átszűrésnél. Mesterséges eljárások azok, melyek során a mikroorganizmusok tevékenységéhez szükséges feltételek mesterségesen emberi beavatkozás után teremtődnek meg. A természetes és mesterséges folyamatok alapfolyamatait tekintve lényegében azonosak és technológiailag kombinálhatóak. A mesterséges berendezések segítségével azonban a folyamatok kisebb helyen és gyorsabban játszódhatnak le, amelynek az ára a magasabb energia és üzemeltetési költsége. A mesterséges tisztítás során a pelyhek érintkezésbe

kerülnek a szennyvízzel és abszorbeálják 7 a környezetükben lévő oldott és lebegő anyagot. Ez egy gyorsan lejátszódó folyamat, ahol a szerves anyagszennyeződés abszorbeálódik. A következő fázisban a mikroszervezetek diffúzió 8 révén táplálkozni kezdenek, a vízben lévő szerves anyagból, az iszapszaporodási görbe 1. és 2 szakaszára jellemző, hogy ebben az esetben a mikroszervezetek mennyisége viszonylag kicsi, viszont a tápanyag mennyisége relatíve sok, tehát a szaporodás logaritmikus mértékben növekszik. A szaporodás mértéke az oxigén ellátottság függvénye, tehát amennyiben ez nem limitáló tényező, akkor gyors szaporodással számolhatunk. A görbe további szakaszát elemezve látható, hogy az iszapkoncentráció egységére jutó tápanyag csökken, így a mikroszervezetek szaporodása is csökkenő mértékű lesz, majd a 3.-4 szakaszban táplálék hiánya miatt vízben el is halnak A külső tápanyag fogytán a

mikroszervezetek egyre nagyobb mértékben szorulnak a sejtjükben felhalmozódott tápanyagra. Előbb a csökkenő elhalás következik be, ez a 4-5 szakasz, majd külső tápanyag teljes elfogyása után már saját protoplazmájukat élik fel (14.1 ábra) Oxigént igénylő Oxigént nem igénylő 7 a gázt megkötik 8 különböző részecskék kölcsönös mozgása amíg a különbség kiegyenlítődik 5 6 26 14.1 ábra Ülepítési próba eredménye A szennyvízben lévő tápanyag és iszapkoncentráció aránya alapján az alábbi felosztást tehetjük: A biológiai résztisztítást nyújtó rendszerben leépített BOI5-ben mért tápanyag és levegőztető rendszerben lévő iszapkoncentráció hányadosa 1-nél nagyobb. Ebben az esetben, a szennyvízben lévő szerves anyag egy része kerül lebontásra. A teljes biológiai tisztítást nyújtó rendszernél ez az érték 0,5-0,75. Ebben az esetben, a szennyvízben lévő szerves anyagok lebontódnak, a mikroszervezetek

sejtanyaga azonban nem. Totál oxidációs rendszereknél 0,1-nél kisebb, ennél a tisztítási rendszernél a szennyvízben lévő szerves anyagokon túlmenően a mikroszervezetek sejtanyagának nagy része is lebontásra kerül. A biológiai tisztító rendszereket terhelés szempontjából kis, közepes és nagy terhelésű rendszerekre sorolhatjuk. A kis terhelésű rendszerek a csepegtető testes rendszerek, ahol a hatásfok 85-92 %, az elfolyó víz BOI5 értéke kisebb vagy egyenlő 25 mg/dm3, a nitrogén tartalom csökkentése 40 % körüli. A napi terhelés Ld = 175 g/m3 * d BOI5. A hidralikai terhelés (q) értéke 0,08-0,16 m3/h Felületre vetítve a töltet magassága 2,5-3 m és általában minimum 1,5 órás tartózkodási idővel kell számolni. A közepes terhelésű rendszereket 200 m3/d szennyvízterhelés mellett állítjuk rendszerbe. 75 %-os BOI5 lebontást tud produkálni a rendszer, ahol az elfolyó víz kisebb vagy egyenlő, mint 30 mg/m3 BOI5 értékű, a

nitrogén csökkentés hatásfoka kisebb mint a kis terhelésű rendszereknél, 25 % körül, a fajlagos napi terhelés, a Ld =450 -750 g/m3*d BOI5, a hidraulikus terhelés 0,4-0,8 m/h, a rendszert recirkulációval és utóülepítés kiegészítéssel szokták üzemeltetni. A nagy terhelésű rendszereket a legalább 200 m3/d szennyvízmennyiség felett kell beállítani, az elérhető hatásfok 70 % BOI5 -re vetítve, ahol az elfolyó víz BOI5 értéke kisebb, egyenlő 45 27 mg/m3, tehát látható, hogy a hatásfok a terhelés függvényében csökken, a fajlagos hidraulikus terhelés Ld=750-1100 g/m3*d. A hidraulikus terhelés 0,7 - 1,5 m/h Egyszeres vagy többszörös iszap recirkulációt alkalmazhatnak a hatásfok növelése érdekében (14.2 ábra) 14.2 ábra Nagyterhelésű szennyvíztisztító rendszer lehetséges kiépítési sémája Folyamatos üzemű berendezések az egyesített műtárgyak, melyek a szennyvíz levegőztetésének, utóülepítésének és az

iszap recirkuláltatásának ill. elvezetésének folyamatait egy műtárgyon belül valósítják meg. Ilyen folyamatos üzemű berendezések a levegőztető medencék mellett az oxidációs árkok melyek leírásával későbbiekben foglalkozunk. A biológiai tisztítást végző mikroorganizmusokat, az eleven iszapot recirkuláció juttatja vissza az eleven iszapos medencébe, ezért a folyamatos recirkuláció az eleven iszapos rendszer működésének elengedhetetlen feltétele. A recirkuláció szükséges mértékét próbaüzem keretében, illetve az üzemeltetés során lehet meghatározni. Meg kell állapítani a visszatartható legnagyobb iszapkoncentrációt, ill. az e rendszerből eltávolítandó fölös iszap mennyiségét. A biológiai tisztításban előálló zavarok okai általában az elégtelen levegőztetés, a levegőztető vagy utóülepítő medence falára rakódott, és rothadásnak indult iszap, holt terek kialakulása, a recirkuláció nem megfelelő

mértéke, ill. a rendszerbe bejutott toxikus anyag lehet A biológiai lebontás sebessége a szennyvízlehűlésével nagymértékben csökken. A szennyvíz káros mértékű lehűlése bio-reaktor terek kiiktatásával csökkenthető. A levegőztető medencében káros mértékű üledékfeltöltődés a reaktorteret csökkenti, ezért a lerakódott anyagok eltávolítása szükséges. Az ülepítő medencékben a felülúszó iszap visszatartását a bukóél előtti merülőfallal lehet megoldani. Lökésszerű terhelésekre a nagyterhelésű rendszerek inkább érzékenyek, lökésszerű terhelések főleg csapadékos időszakban várhatóak, de előfordulhat nagy mennyiségben összegyűjtött szennyvizek egyidejű bevezetése következtében is. Az eleveniszapos medencék (reaktorok) rendeltetése a 28 biokémiai lebontáshoz szükséges feltételek biztosítása, levegő (oxigén) bevitele útján. A levegőztetést végző rotorokat vagy mélylevegőztető berendezéseket

folyamatosan kell üzemeltetni, amely a rendszer legnagyobb energiaigényes része. Az eleven iszap nyáron néhány órás áramkimaradás miatt jelentkező oxigénhiányt jelentősebb károsodás nélkül képes elviselni, egy-két napos áramkimaradás esetén a biológiai rendszer teljes kiürítése után a beüzemelést viszont újra kell kezdeni. Ügyelni kell arra, hogy a levegőztető medencében az eleveniszap rothadásmentes legyen, a pelyhek ne ülepedjenek le, az elfolyó vízben a szennyvíz eleveniszap elegy oldott oxigéntartalma legalább 2,5-3 mg/l legyen. A medencében az eleveniszap akkor megfelelő, ha ülepedése az ülepítőhengerben azonnal megindul, és fél óra alatt gyakorlatilag leülepszik. A nagy pelyhekben álló iszap a kedvező A recirkulációs iszapot megszakítás nélkül kell visszavezetni a levegőztető medencébe. Ha a recirkuláció valamilyen okból megszakad, akkor a szennyvíz betáplálását a levegőztetés folytatása mellett

átmenetileg szüneteltetni kell. A levegőztetést végző rotorok optimális bemerülési mélységét a próbaüzemeltetés során kell meghatározni. A fölös iszap elvételét a folyamatosan vizsgált iszapkoncentráció függvényében kell végezni. Az iszapkoncentráció erős ingadozását el kell kerülni, mert az a levegőztető működését bizonytalanná teszi. Üzemeltetés szempontjából különös gondot kell fordítani a forgó rotorok tisztántartására, ill. a felülúszó habréteg eltávolítására A biológiai szennyvíztisztítás alapvető organizmusai a baktériumok, ezek mellett szennyvízben találhatók estenként alsóbbrendű gombák is. Mesterséges biológiai tisztítás során az algáknak nincs jelentős szerepük, azonban csepegtető testek felületén megjelenve eltömődést esetleg okozhatnak. A csepegtető testben protozoák (egysejtű állati lények) faunája általában gazdagabb, mint az eleven iszapos medencéké. Az aerob

szennyvíztisztítási rendszerben többé-kevésbé makro fauna képviselői is megtalálhatóak, míg a csepegtető testeken ezek hártyapusztító faunáknak tekinthetőek, mivel a test felületén annak legfelső rétegeiben a tápanyagdús környezetben megvastagodott mikroorganizmus hártyaanyagával táplálkoznak. 15. Összegzés Az emberiség lélekszáma rohamosan nő. Kétmillió évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a Föld lakossága az egymilliárdot elérje, a második milliárdhoz már csak száz, a harmadikhoz ötven, a negyedikhez pedig mindössze harminc évre volt szükség. Az ENSZ kiadott adatai szerint bolygónk lakossága jelenleg 5,5 milliárd és évi 1,73%-kal növekszik. 60 évre lesz szükség, hogy a Föld lélekszáma 10 és fél milliárd körül stabilizálódjon. Elsőként a fejlett ipari országok érik el az állandó létszámot (a gazdasági háttér, a magasabb életszínvonal, a születésszabályozás miatt), majd a 21. század közepére Afrika

és Ázsia lélekszáma is állandósul. Ugyanakkor az élelmiszertermelésre felhasználható területek nagysága a kommunális szükségletek, a sivatagosodás következtében csökken. Vajon képes-e így bolygónk e megnövekedett embertömeget eltartani? Igen- de csak akkor, ha a rendelkezésre álló javakat nem haszontalan pusztító fegyverekre fordítjuk, hanem az ivóvízkészletünk és tengervizeink megóvására, gazdaságosabb és környezetkímélő technológiák kifejlesztésére, és életterünk, környezetünk védelmére használjuk fel. A technikai fejlődés a modern életmód, a civilizáció feltartóztathatatlanul, szédületes iramban tör előre. Három évtizeddel ezelőtt még, ha Kelet-Afrikában, Nairobitól néhány 29 kilométernyire egy vadász behunyta szemét és elsütötte fegyverét, mindig akadt valami zsákmánya. Ma repülőgéppel és órákig kell keresni az állatokat Pedig nem szabad megengednünk, hogy a technika fejlődésével

egyenes arányban mélyüljön a szakadék az ember és a természet között. Ma egyetlen nép sem tűri, hogy elpusztítsák műemlékeit, nemzeti kincseit, nevezetességeit, amelyeket sok-sok előző nemzedék munkája hozott létre. Éppen így azt sem tűrheti, hogy a természeti környezet rongálódjon, szegényedjen és pusztuljon. Az élő természet, az erdők, a rétek, az élővizek, a növények és állatok – mindez az emberiség felbecsülhetetlen kincse-, amely nélkül nem lehet élni! Éppen ezért a természet - így ivóvíz készletünk – óvása, a szennyezések elkerülése, a már meglévő szennyeződések és szennyezési folyamatok minimálisra csökkentése és –vagy megelőzése elengedhetetlenül szükségszerű! Az emberiség azzal, hogy kiemelkedett az élőlények közül, azzal, hogy tervezni, építeni, teremteni és pusztítani tud, óriási felelősséget vállalat magára. Nemcsak önmagáért, de milliónyi fajtársáért is felelős.

Jelszava csak az lehet: élni és élni hagyni – és mindezt békében. Befejezésképpen: Hogy mennyire fontos a víztisztaság-védelem és mennyire hat ki a szennyezés környezetünkre azt mi sem bizonyítja jobban az e házi dolgozat mellékleteként a MI TÖRTÉNT A TISZÁN című írás! 30 Melléklet „A víz mint egyik lételemünk” című házi dolgozathoz 31 Mi történt? A romániai Nagybánya (Baia Mare) térségében az AURUL Rt. román-ausztrál vegyes vállalat a környék színesfém bányáinál felhalmozódó meddőhányók újrafeldolgozásával foglalkozik. A feldolgozás célja a meddő maradék (egyébként jelentős) nemesfém (arany, ezüst) tartalmának kinyerése ciános kioldással. Ez az ércdúsító eljárás igen nagy vízigénnyel jár, ezért a cianid tartalmú mosóvizek ülepítés után visszakerülnek a technológiába. A vállalat ülepítő tavának gátja 2000. január 30-án kb 22 órakor, mintegy 25-30 méteres szakaszon

átszakadt, ily módon cca. 100-120 ezer m3 cianiddal és nehézfémmel rendkívüli mértékben terhelt szennyvíz került a Zazar- és Lápos-patakokba, ahonnan a Szamoson keresztül a Tiszába jutva a Magyarországon eddig regisztrált legsúlyosabb vízszennyezést okozta. A nemzetközi vizsgáló bizottság álláspontja szerint a szennyezést emberi hanyagság okozta!!! A derítő szennyvizében a ciánvegyületek koncentrációja kb. 400 mg/l volt A szennyezés mértékére jellemző, hogy a Magyarországra belépő Szamoson a cianid koncentráció értékei 30 mg/l körüli értéket mutattak, A Tiszán a Szamos torkolat környékén 13,5 mg/l, és több, mint 500 km megtétele után, a mellékfolyók hígító hatása ellenére a legdélebbi magyar szelvényben, Tiszaszigetnél, még mindig 1,49 mg/l koncentrációt lehetett mérni. A szennyeződés tovább pusztított a Dunán; - amit február 13-án ért el - a szerb környezetvédelmi miniszter közlése szerint, mintegy

0,5 mg/l-es értékkel. Halpusztulást még Belgrád alatt is lehetett észlelni. A Vaskapunál ismét román területre jutó szennyezés koncentrációja 0,045 mg/l volt, de még a bolgár szakaszon is a határérték feletti (0,139 mg/l) értékeket mértek. A cianid szennyezés lefolyása után kb. egy hónappal történt a második jelentős szennyezés Romániában. A Borsabánya (Baia Borsa) közelében működő Remin bányavállalat nehéz- és színesfém kitermelésével és kohósításának előkészítésével foglalkozik. A vállalat völgyzárógátas szennyvíz ülepítőjének gátja a hirtelen történt hóolvadás miatt bekövetkező jelentős vízszint emelkedés hatására 2000. március 10-én délelőtt átszakadt, és a becslések szerint mintegy 20 ezer m3 nehézfémmel szennyezett iszap került a tározó alatti völgybe. Az esőzések hatására ez az iszap folyamatosan mosódott be az itt folyó Novac-patakba, ahonnan a szennyezés a Visó folyón

keresztül több hullámban jutott a Tiszába. Ez az újabb szennyezés a cianid szennyezés által érintetlen Tisza, Szamos feletti szakaszát is sújtotta. Mivel a szennyhullám minden esetben áradással érkezett, ebben az időben a Tisza hullámtere víz alatt volt. Ennek következményeként a szennyvíz, valamint a kiülepedett szennyvíziszap a teljes hullámtéri élővilágot is veszélyeztette, ideértve a természetvédelmi szempontból kiemelt jelentőségű holtmedreket, kubikokat is. A nehézfém szennyezés első hulláma március 11-én az esti órákban, a második március 15-én hajnalban, míg a harmadik, ugyanaznap délelőtt érte el a Tisza magyarországi szakaszát Tiszabecsnél. A szennyeződés március hónapban egyre kisebb csúcsokkal jelentkezett és az utolsó hullám április elején hagyta el az országot!!! A vizsgálatok alapján megállapítható volt, hogy a szennyezett iszapban legnagyobb mértékben az ólom, réz és cink volt jelen, többnyire

lebegőanyaghoz kötött állapotban. A lebegő anyaghoz kötött nehézfémek a felszíni vizek kémiai körülményei között jellemzően nem oldódnak, viszont az áramlási sebesség csökkenésével eltérő fajsúlyúk szerint kiülepednek. További sorsukat az üledék kémiai viszonyai (pH, oxigén,), biológiai paraméterei határozzák meg. 32 A halpusztulás mértéke és az érintett fajok összetételére vonatkozó adatok A cianid szennyezés leglátványosabb hatása a mérgezésre leginkább érzékeny vízi élőlénycsoport, a halak pusztulása. Kiterjedt, különböző módszerrel végzett vizsgálatok történtek a szennyezés levonulása után a halállomány minőségi, mennyiségi kárának felmérésére a Szamoson és a Tiszán egyaránt. Az első információkat a halpusztulás mértékéről a folyón felállított műszaki záraknál, duzzasztóknál, vagy éppen a helybeliek által a szennyezés alatt, de még hetekkel utána is gyűjtött haltetemek

szolgáltatták. A folyó hossz-szelvényében a fehérje feldolgozókba elszállított haltetemek tömege meghaladta a 150 tonnát. Ez azonban csak töredéke a ténylegesen elpusztult mennyiségnek, hiszen a kisebb termetű fajok egyedei egyáltalán nem kerültek összegyűjtésre és a vizsgálatok azt bizonyították, hogy az iszapban is igen nagy mennyiségű haldög maradt, amelyeknek csak egy része és csak jóval később került a felszínre. Ezek miatt a tényleges kárt csak közvetett módon lehet becsülni. A korábbi években végzett felmérések és a szennyezés után folytatott halállomány-becslés eredményeit összehasonlítva a számítások azt mutatják, hogy az összes elhullás 1241 tonna volt. Ebből 33,8% ragadozó hal, 13,5% ponty, 8,1% kecsege és 44,6% növényevő és egyéb hal. Az elpusztult haszonhalak becsült és számított értéke 874 millió forint. A szennyezés lefolyása során végzett kórbonctani és kórszövettani vizsgálatok - a

parazitás és bakteriológiai elemzések negatív eredményei mellett - bizonyították, hogy a pusztulást heveny ciánmérgezés okozta. Erre utalt a vizsgált halak kopoltyúinak és magának a vérnek a cseresznyepiros színe, melyet elsősorban az oxigénnel való telítettség, az élénk vörös cianomethemoglobin képződése okoz. Az elhullott példányokból szövettani vizsgálatok elvégzésére is sor került (MSZ 21978/17-85). A frissen elhullott halak izom- és májszövetének összcianid tartalma ezek szerint 0,22-3,3 mg/kg szélső értékek között változott, az egyes fajok eltérő értékeket mutattak. A szennyező hullám lefolyása alatt tapasztalt cianid-koncentrációk ismeretében nagy biztonsággal kijelenthető, hogy a Szamos, illetve a Tisza érintett szakaszán megtalálható összes halfaj állománya sérült. Mivel az egyes fajok érzékenysége eltéréseket mutat a cianid mérgezéssel szemben, ezért azok pusztulása nem tekinthető egyforma

mértékűnek. A szennyezés során felmérés készült annak érdekében is, hogy számba vegyék az elpusztult egyedek regisztrálásával az érintett fajok körét, károsodásuk mértékét. A Szamos magyar és a Tisza érintett szakaszán élő halfajok száma 58, amelyből 10 védett. A szennyezés alatt és után a Tiszán és a Keleti-főcsatornán megfigyelt érintett fajok száma 36, ezek közül 4 faj áll természetvédelmi oltalom alatt; a halványfoltú küllő, a széles durbincs, a selymes durbincs és a magyar bucó. A vizsgálatok azt mutatták, hogy több faj állománya jelentősen károsodott, azonban a szennyezés utáni próbahalászatok és mintavételek bizonyították, hogy egyetlen faj sem pusztult ki a folyóból. A fent vázolt tényekből a Tisza halállományára levonható következtetések közül csupán három lényeges dolgot emelünk ki. Az egyik, hogy a szennyezés után a horgászok és nem kis részben a média által sugallt

"halbőség" lokálisnak tekinthető, tehát csak bizonyos jól meghatározható pontokra jellemző (ilyen pl. a Kiskörei-duzzasztó alvize) és éppen az élőhely zavartságára utal. A másik, hogy a víztér benépesülése során előnyben vannak az agresszívan terjeszkedni képes, ún. pionír fajok, amelyek esetleges gradációja (ez természetesen nem a szennyezés évében jelentkezik, mint ahogy a híradások erről beszámoltak, hanem két-három év múlva) komoly veszélyt jelent, a természetes halállomány szerkezetet hosszú időre megváltoztathatja. A harmadik pedig, hogy a tavasszal elvégzett telepítések jórészt feleslegesnek, bizonyos esetekben hátrányosnak tűnnek, mert a tartós nagyvíznek köszönhetően a telepített halmennyiséggel össze sem vethető tömegű ivadék jutott a Tiszába, emellett olyan fajok is nagy mennyiségben telepítésre kerültek, melyeket a ciánszennyezés 33 kevésbé károsított. Természetvédelmi, de

halászati szempontból is kifejezetten károsnak tekinthető pl. a tógazdasági ponty telepítése Mellesleg az csak illúzió, hogy egy Tisza méretű és jellegű víztérben csupán a telepíthető, azaz tógazdaságban tenyészthető halakat figyelembe véve is, azok állományai mesterségesen fenntarthatók. Ez a tény viszont messzebbre mutat, mégpedig abba az irányba, hogy a Tisza revitalizációját, de az élővilág gazdagságának, (szakszóval a biodiverzitás) fenntartását hosszútávon csak a Tisza-völgy vízgazdálkodásának újraértékelésével lehet megoldani! A szennyezés által okozott környezeti és természeti károk felmérésére irányuló vizsgálatok A javasolt felmérési program eredményeinek választ kell adniuk minden felmerülő kérdésre, úgy a szennyezőanyag akut és maradandó (hosszú távú krónikus) hatásának jellemzésére, mint a környezet rehabilitációjának körülményeire, elősegítésére. A szennyezés jellegétől

függően a felmérési program alapvetően három szakaszra tagolható. Az első szakasz feladata, hogy a víztesten levonuló, konzervatívnak tekinthető, erősen toxikus szennyezőanyag-koncentráció változását, a szennyezőanyag-terhelés levonulását leírja. Meg kell kezdeni az akut toxicitás hatásaként a különböző élőlényközösségekben jelentkező elhullás, kihalás mértékének mérését, illetve becslését. A második szakasz az elvonult szennyezőanyag okozta maradandó, illetve csak a hosszú távon orvosolható károkozás mértékének megállapítása. Erre irányul a folyómeder üledékében a makroszkópikus gerinctelenek populációiban bekövetkezett károsító hatás felmérése, valamint a táplálékhálózatban, az életközösségek szerveződésében okozott kár mértékének vizsgálata. A környezeti károk felmérésén túlmenően vizsgálni és elemezni kell mindazon gazdasági és egyéb jellegű károkat is, amelyek a

szennyeződés következményeként pl. a természetvédelem, a mezőgazdaság, turisztika, lakossági szolgáltatás és ipari termelés vonatkozásában felmerültek. A harmadik szakasz az észlelt maradandó károk csökkentésének illetve az életközösségek, különösen a vízi élőlények regenerálódásának vizsgálatára irányul és mindaddig folytatni kell, ameddig a szennyezést megelőző állapot megközelítőleg helyreáll. Meg kell említeni, hogy a vállalatnál nem volt használandó kárelhárítási terv, így a katasztrófa bekövetkeztekor nem is történt semmiféle kísérlet a szennyezés lokalizációjára, azaz a szennyezés tovaterjedésének megakadályozására. Utólag ugyan történtek próbálkozások a mérgezés enyhítésére nátrium-hipoklorit adagolásával, ez azonban ekkor már hatástalannak bizonyult. 34 Felhasznált irodalom ≈ dr. habil Simon Ákos: Környezetvédelem ≈ http://www.ovfhu/WEB/OVF/OVFWEBNSF ≈

http://www.sulinethu/tart/fncikk/Kife/0/13463/tiszatohtm ≈ http://gisserver1.datehu/tamas/szennyvizjegyzet/2areszhtml ≈ http://www.terrahu/cian/cian2html ≈ http://www.terrahu/cian/elovalthtml 35