Environmental protection | Higher education » Dénes Andrea - Környezetvédelmi bírságok

Veszprémi Egyetem Környezetmérnöki Szak KÖRNYEZETVÉDELMI BÍRSÁGOK (KMR BEADANDÓ) Veszprém, 2002. november Dénes Andrea Somlai Péter Szép Zsuzsanna Zelovics László A közgazdasági eszközök bevezetése Magyarországon megtörte ezt a k orábbi alacsony hatékonyságú, nehézkes rendszert, amely csak a bírságokra épült. Ez nem jelenti azonban azt, hogy a magyar környezetszabályozási gyakorlatban a jövőben nem lesznek környezetvédelmi bírságok. A bírságok az új jogszabályban is szerepelnek. Az egyéb szabályozókkal kombinálva azonban várhatóan hatékonyabb lesz, mint az OECD országoknál. Az OECD országokban a környezetpolitikában alapvető eszközként hagyományosan direkt szabályozóeszközöket használtak. A kormányok tipikusan arra hajlottak, hogy a direkt szabályozóeszközöket, a monitoring rendszert felhasználva a nemteljesítést szankcionálva használják. Ez a szabályozási forma a parancsolás és ellenőrzés elvén

és gyakorlatán alapul Az ember-természet kapcsolatrendszer közvetlen szabályozásának ez a megközelítése főként normákat tartalmaz, figyelembe véve a kibocsátást, a t ermék- vagy folyamatjellemzőket stb. a közvetlen szabályozás vonatkozhat egyénekre és szervezetekre, üzemekre és felszerelésekre, folyamatokra és termékekre. Ehhez az ellenőrzéshez az alap a törvényhozásnak valamilyen formája Az előírásokat a szennyezőnek kötelezően teljesítenie kell, a nemteljesítés pedig szankciókat von maga után. A direkt szabályozás legnyilvánvalóbb előnye, hogy a hatóság hatalmat gyakorolhat a szereplők viselkedése felett (több kevesebb eredménnyel) a k örnyezeti célok eléréséért. Továbbá, a hatóságoknak gyakorlatuk van a direkt szabályozásban, hasonlóan a többi kormányzati politikai területhez. Másfelől azonban, mint azt az elmélet és egyre inkább a gyakorlat is bizonyítja, környezeti és gazdasági hatékonysági

szempontból a túlsúlyos direkt szabályozás statikusnak és inflexibilisnek értékelhető. A szennyezési normák, előírások meghatározott időtartamra szólnak, miközben a szennyeződést csökkentő technológia és a környezeti feltételek állandóan változnak. Az egykor megállapított norma nem bátorítja a szennyezőt arra, hogy rugalmasan reagáljon az új gazdasági és technológiai feltételekre. Végül jellemző, hogy az engedélyezési eljárás során a szennyezők közötti csökkentési költségekből adódó különbségeket gyakorta nem veszi figyelembe, és ez a szennyezést csökkentő erőforrások gazdaságilag szuboptimális elosztását okozhatja. Ezek az árnyoldalak ösztönözték a döntéshozókat, hogy számításba vegyék a gazdasági és egyéb rugalmas eszközöket, mint alternatívát a direkt szabályozás kiegészítőjeként és a r endszer továbbfejlesztéseként. Az európai és tágabban az OECD országok tapasztalatai számos

érvet szolgáltattak a gazdasági eszközök előtérbe kerüléséhez. Ahhoz pedig, hogy a politikai célkitűzéseket elérjék új pénzügyi források után kellett nézni. Így olyan eszközöket is bevezettek a környezetpolitikába, ami elősegítette, hogy a környezeti célkitűzések a szennyezők saját érdekévé legyenek. A környezeti díjak valójában emelkedő pénzösszegek voltak a környezetpolitika számára Az OECD Környezetvédelmi Igazgatóságának legújabb felmérései azt mutatják, hogy az elmúlt öt évben változás következett be a közgazdasági eszközök szerepének megítélésében. A környezetvédelmi törvény előírása szerint a jövőben Magyarországon környezetvédelmi bírságot köteles fizetni az, aki a j ogszabályban, illetve egyéb hatósági határozatban foglalt, a megállapított határértékeket túllép. A bírság nagysága a környezetkárosítás mértékéhez, súlyához és ismétlődő jellegéhez igazodik. Fontos

kiemelni, hogy a környezetvédelmi bírságot a k örnyezet-igénybevételi járulékon és a környezetterhelési díjon felül kell fizetni. 2 Környezetvédelmi bírság Amennyiben a környezethasználó jogsértő tevékenységet végez, úgy bírságot köteles fizetni, ahogy azt a Kt. (környezet védelméről szóló 1995 évi LIII törvény - kerettörvény) vonatkozó rendelkezése alapelvi szinten előírja: Kt. 106 § ( 1) Aki jogszabályban, illetve hatósági határozatba foglalt, a környezet védelmét szolgáló előírást megszeg, vagy azokban megállapított határértéket túllép – az általa okozott környezetszennyezés, illetőleg környezetkárosítás mértékéhez, súlyához és ismétlődéséhez igazodó – környezetvédelmi bírságot köteles fizetni. (2) A környezetvédelmi bírságot a k örnyezet igénybevételi járulékon és a k örnyezetterhelési díjon felül kell megfizetni. Kt. 107 § A környezetvédelmi bírság nem mentesít a

büntetőjogi, a szabálysértési, továbbá a kártérítési felelősség, valamint a tevékenység korlátozására, felfüggesztésére, tiltására, illetőleg a megfelelő védekezés kialakítására, a természetes vagy korábbi környezet helyreállítására vonatkozó kötelezettség teljesítése alól. Lényeges előírás, hogy a bírság megfizetése révén a jogsértő nem mentesül a különböző jogági felelősségek alól, illetőleg az előírt kötelezettségek teljesítése alól. A természetvédelmi bírság kiszabásával kapcsolatos szabályokról A természet védelméről szóló 1996. évi LIII törvény (a továbbiakban: Tvt) alapján a Kormány a következőket rendeli el: A természetvédelmi bírság mértéke (1) A természetvédelmi bírság alapbírságból vagy - az e rendeletben meghatározott esetekben - az alapbírság és az azt módosító tényezőkhöz hozzárendelt szorzószám szorzatával kiszámított bírságösszegből áll. (2) Az

alapbírság legkisebb összege a (3) pontban meghatározott legnagyobb alapbírság összegének fele, illetve védett természeti érték veszélyeztetése, károsítása esetében a pénzben kifejezett érték vagy értékek összegének a fele. (3) A természetvédelmi alapbírságok legmagasabb mértéke: a) a természet általános védelmét (Tvt. II rész) szolgáló jogszabály, illetve egyedi határozat előírásainak megsértése esetén: aa) természeti értékre vonatkozó előírás megsértésével okozott veszélyeztetés vagy károsítás esetében a természeti érték pénzben kifejezett értéke, de veszélyeztetés esetén legfeljebb százezer, károsítás esetén legfeljebb kettőszázezer forint, ab) természeti területre vonatkozó előírás megsértésével okozott veszélyeztetés vagy károsítás esetében a veszélyeztetett vagy károsított területnagyság alapján, megkezdett hektáronként veszélyeztetés esetén legfeljebb százezer, károsítás

esetén legfeljebb kettőszázezer forint, ac) tájvédelmi előírások megsértésével okozott veszélyeztetés esetén a területnagyság alapján, megkezdett hektáronként legfeljebb százezer, károsítás esetében megkezdett hektáronként legfeljebb kettőszázezer forint; b) védett természeti érték jogellenes veszélyeztetése esetében legfeljebb a veszélyeztetett védett természeti értékek összegének pénzben kifejezett értéke, károsítása, elpusztítása esetében a károsított, elpusztított védett természeti értékek összegének legfeljebb háromszorosa; c) védett természeti terület állapotának, minőségének jogellenes veszélyeztetése esetében a veszélyeztetett területnagyság alapján megkezdett hektáronként legfeljebb kettőszázötvenezer forint, rongálása, károsítása esetében megkezdett hektáronként legfeljebb 4040ötszázezer forint; 3 d) barlang jogellenes veszélyeztetése esetében legfeljebb ötszázezer forint,

károsítása, elpusztítása esetében a barlang felületének minden megkezdett száz négyzetmétere után legfeljebb hétszázötvenezer forint; e) a védett természeti terület, továbbá barlang jogellenes megváltoztatása, átalakítása esetében a c)-d) pontok károsításra vonatkozó szabályait kell alkalmazni azzal, hogy a védett természeti területen, illetve barlangban a védelem céljával össze nem egyeztethető és a c)-d) pontok alá nem tartozó tevékenység folytatása esetén legfeljebb ötszázezer forint; f) a védett élő szervezet, életközösség élőhelyének, illetőleg élettevékenységének jelentős mértékű zavarása esetén legfeljebb a zavarással érintett védett élő szervezetek, életközösségek pénzben kifejezett értékének az összege, élőhely esetében pedig a zavarással érintett területnagyság alapján, megkezdett hektáronként legfeljebb háromszázötvenezer forint; g) a természetvédelmi hatóság engedélyéhez,

hozzájárulásához kötött tevékenység engedély, hozzájárulás nélkül vagy attól eltérően történő végzése esetén: ga) védett természeti érték esetében legfeljebb az egyedek, egyes védett természeti értékek pénzben kifejezett értékének az összege, gb) barlang esetében legfeljebb ötszázezer forint, gc) védett természeti terület esetében a t erületnagyság alapján megkezdett hektáronként legfeljebb ötszázezer forint, gd) az ideiglenes vagy átmeneti védettség kimondásáról szóló hatósági határozat megsértésével okozott veszélyeztetés esetében a területnagyság alapján megkezdett hektáronként legfeljebb ötszázezer forint; h) az a)-g) pontokba nem tartozó esetekben legfeljebb százezer forint. (4) Fokozottan védett természeti terület, illetve fokozottan védett természeti érték veszélyeztetése, károsítása esetében az alapbírság az (3) bekezdés b)-h) pontjaiban meghatározott mérték kétszerese. A (3)

alapján meghatározott alapbírságot: a) a (3) bekezdés b) pontjában meghatározott veszélyeztetés esetén 1,5-es, ha a v eszélyeztetés eredményeként fokozottan védett természeti érték fennmaradása súlyos veszélybe kerül 5-ös, b) a (3) bekezdés f) pontjában meghatározott zavarás esetén 1,8-es, ha a fokozottan védett élő szervezet vagy életközösség, illetve ezek élőhelyének zavarásával jár együtt 5-ös, c) a (3)-ban meghatározott károsítás, elpusztítás esetében 5-ös, fokozottan védett élő szervezet tömeges pusztulása esetén, más fokozottan védett természeti érték, illetve fokozottan védett természeti terület helyreállíthatatlan károsodása esetén 10-es, d) ha az elkövetővel szemben - az elkövetéstől számított 5 éven belül - jogerősen természetvédelmi bírságot szabtak ki, valamennyi eset után 2-es szorzószámmal kell megszorozni. A természetvédelmi bírság kiszabásának módja A természetvédelmi

bírságot az (3) bekezdés e) pontja alapján kell kiszabni, ha a Tvt. a) pontja szerinti jogszabály, illetve egyedi határozat előírásainak megsértése védett természeti értékkel vagy területtel kapcsolatos természetvédelmi hatósági engedélyhez, hozzájáruláshoz vagy bejelentéshez kötött tevékenység engedély, hozzájárulás vagy bejelentés nélküli, illetve engedélytől, bejelentéstől eltérő végzésében nyilvánul meg. A (3) bekezdésének b) és d) pontjaiban foglalt veszélyeztetés miatt természetvédelmi bírság akkor szabható ki, ha a j ogellenes magatartás folytán védett természeti érték vagy terület károsodásának, pusztulásának objektív feltételei megvalósultak, de még károsodás vagy pusztulás nem következett be. 4 Védett élő szervezet, életközösség élőhelyének, élettevékenységének jelentős zavarása miatt természetvédelmi bírság akkor szabható ki, ha a zavarás a védett élő szervezet,

életközösség, érintett élőhelyének állományában, fajösszetételében, élettevékenységében kimutatható kedvezőtlen változást idéz elő. Ha a zavarás a védett élő szervezetek, életközösségek károsodását vagy pusztulását idézi elő, a bírságot a (3) bekezdésének b) pontja alapján kell kiszabni. A természetvédelmi bírság összegének meghatározásakor előbb az alapbírság összegét kell meghatározni, amelyek során figyelembe kell venni a) a jogsértő magatartás konkrét veszélyességét vagy károsító hatását; b) az ország természetvédelmi helyzetére, illetőleg a térség természeti állapotának egészére gyakorolt hatását; c) a bekövetkezett kár mértékét, a helyreállíthatóság lehetőségét; d) azt, hogy az elkövetőt a további, a természet védelméhez fűződő érdekeket sértő magatartástól visszatartsa. Az alapbírság meghatározását követően az e rendelet alapján előírt módosító tényezők

szorzószámával az alapbírságot meg kell szorozni. Ha több módosító tényező szorzószámainak alkalmazására is sor kerülhet, a szorzószámokat össze kell adni és az így kapott emelt szorzószámmal kell az alapbírságot megszorozni. A kémiai terhelési bírság alkalmazásának részletes szabályairól A Kormány a kémiai biztonságról szóló 2000. évi XXV törvény alapján a következőket rendeli el: A rendelet hatálya (1) A rendelet hatálya kiterjed arra a t ermészetes személyre, jogi személyre, jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetre, aki vagy amely a veszélyes anyagokkal, illetve veszélyes készítményekkel kapcsolatos, a kémiai biztonságról szóló 2000. é vi XXV törvényben (a továbbiakban: Kbtv.), illetve a végrehajtására kiadott külön jogszabályokban meghatározott kötelezettségét elmulasztja, megszegi, vagy más módon megsérti (a továbbiakban együtt: kötelezettségszegés). (2) Az (1) bekezdés szerinti,

kötelezettségszegés elkövetője e rendelet szabályai szerint sújtható kémiai terhelési bírsággal (a továbbiakban: bírság). A bírság kiszabásának elvei (1) A bírságot a kötelezettségszegés jellegét - e rendeletben meghatározottak szerint - alapul véve úgy kell kiszabni, hogy annak mértéke igazodjon a) annak a veszélyes anyagnak vagy veszélyes készítménynek a v eszélyességéhez, illetve mennyiségéhez, amellyel vagy amelyre a kötelezettségszegést elkövették, illetőleg a kötelezettségszegéssel előidézett veszély súlyához, b) a kötelezettségszegés tartamához, ismétlődéséhez, a veszélyhelyzet felszámolásának időbeli és pénzügyi mértékéhez. (2) Ha a kötelezettségszegés megszüntetésére vonatkozó hatósági határozatot a kötelezettségszegő nem, vagy nem megfelelően hajtja végre, a bírságot ismételten ki kell szabni. (3) Nem szabható ki bírság ha a kötelezettségszegésnek a Kbtv. szerint a bírság

kiszabására jogosult hatóság tudomására jutásától számított 6 hónap, illetve az elkövetéstől, - amennyiben a kötelezettségszegés valamely jogsértő állapot előidézésével vagy fenntartásával valósult meg - annak megszűnésétől számított egy év eltelt. 5 A bírság mértéke (1) 1 000 000-5 000 000 Ft-ig terjedő bírság szabható ki arra, aki a) törzskönyvezendő új veszélyes anyagot állít elő vagy hoz forgalomba, annak törzskönyveztetése nélkül; b) betiltott vagy korlátozás alá tartozó veszélyes anyagot, veszélyes készítményt a tilalommal, illetőleg a korlátozással érintett körben forgalomba hoz; c) veszélyes anyaggal, illetőleg veszélyes készítménnyel végzett tevékenységével egy éven belül ismételten, illetőleg tömeges foglalkozási mérgezést idéz elő. (2) 50 000-5 000 000 Ft-ig terjedő bírság szabható ki arra, aki a) veszélyes anyagot vagy veszélyes készítményt a kémiai biztonságot sértő

módon, a Kbtv.-ben foglaltaktól eltérően reklámoz; b) a biztonsági adatlapon vagy a feliraton (címkén) valótlan, illetve megtévesztő információt közöl, vagy a biztonsági adatlapot az arra jogosult számára nem bocsátja rendelkezésre; c) bejelentési kötelezettséggel érintett veszélyes anyagot vagy veszélyes készítményt bejelentés nélkül hoz forgalomba, illetőleg be nem jelentett veszélyes anyaggal, illetve veszélyes készítménnyel vagy törzskönyvezendő új anyaggal törzskönyvezés nélkül, szándékosan egyéb, meg nem engedett tevékenységet végez; d) betiltott vagy korlátozás alá tartozó veszélyes anyaggal, illetve veszélyes készítménnyel a tilalommal, illetőleg a korlátozással érintett körben az (1) bekezdésben nem említett tevékenységet végez; e) biocid terméket engedély nélkül forgalomba hoz, illetve nem engedélyezett biocid terméket tiltott módon felhasznál; f) hamis, a külön jogszabály szerinti

GLP-bizonylatot nyújt be, vagy GLP-bizonylatot jogtalanul szerez meg; g) a külön jogszabály szerint előzetes tájékoztatáson alapuló jóváhagyási (PIC) eljáráshoz kötött import veszélyes anyagot, illetve veszélyes készítményt ezen eljárás lefolytatása nélkül, illetve hatósági engedély alapján importálható veszélyes anyagot vagy veszélyes készítményt ezen engedély hiányában Magyarországon forgalomba hoz; h) veszélyes anyaggal, illetve veszélyes készítménnyel végzett tevékenységével foglalkozási mérgezést vagy az emberi élet, egészség, testi épség, illetőleg az épített vagy a természetes környezet egyéb módon történő veszélyeztetését, illetve károsítását idézi elő. (3) 2 500 000 Ft-ig terjedő bírság szabható ki arra, aki a) veszélyes anyaggal, illetve veszélyes készítménnyel bejelentéshez kötött tevékenységet bejelentés nélkül végez; b) veszélyes anyagot vagy veszélyes készítményt 18 éven

aluli vagy más illetéktelen személynek kiszolgáltat; c) olyan veszélyes anyagot, illetve veszélyes készítményt hoz forgalomba, amelynek csomagolása, jelölése, feliratozása nem felel meg az előírásoknak; d) a kockázatbecslésre, a kockázatcsökkentésre, kockázatkezelésre vonatkozó kötelezettségeit nem teljesíti; e) a magyar nyelvű biztonsági adatlap, illetve azzal azonos tartalmú írásos dokumentáció hiányában veszélyes anyaggal, illetve veszélyes készítménnyel tevékenységet végez; f) a veszélyes anyagok, illetőleg veszélyes készítmények tárolására, őrzésére vonatkozó, külön jogszabályban foglalt rendelkezéseket megszegi; g) megsérti a veszélyes anyagokkal, illetőleg veszélyes készítményekkel összefüggő adatok nyilvántartására vonatkozó valamely kötelezettséget. (4) 1 000 000 F t-ig terjedő bírság szabható ki arra, aki az emberi mérgezési esetek bejelentésére vonatkozó kötelezettséget nem teljesíti. 6

A bírságbevétel felhasználása (1) A bírságbevételek a) 33%-a a kémiai biztonság hazai fejlesztésére, kutatására, b) 15%-a a kémiai biztonsággal összefüggő oktatásra, c) 10%-a kémiai biztonsággal összefüggő informatikai rendszer bővítésére, d) 22%-a a kémiai biztonsági hatósági felügyelet fejlesztésére, a hatósági munka támogatására, e) 20%-a kémiai biztonsággal összefüggő állami, helyi kormányzati vagy egyéb kezdeményezésű beruházások, más intézkedések költségvetési támogatásához használható fel. (2) A bírságbevétel felhasználásáról a) az (1) bekezdés a)-c), valamint e) pontjaiban foglalt rész tekintetében a kémiai biztonság területén működő tárcaközi bizottság javaslatára, b) a d) pontban foglalt rész tekintetében az országos tiszti főorvos javaslatára az egészségügyi miniszter évente dönt. (3) A (2) bekezdés b) pontja szerinti döntést megelőzően az érintett miniszterek

álláspontját ki kell kérni. Ez a rendelet 2001. január 1 napján lép hatályba, egyidejűleg a veszélyes anyagokkal és veszélyes készítményekkel kapcsolatos eljárás szabályairól szóló 233/1996. (XII 26) Korm rendelet, valamint a módosításáról rendelkező 143/1997. (IX 3) Korm rendelet, illetőleg az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat átszervezésével kapcsolatos egyes kormányrendeletek módosításáról rendelkező 23/1999. (II 10) Korm rendelet 2 §-a a hatályát veszti A hulladékgazdálkodási bírság mértéke, valamint kiszabásának és megállapításának módja A hulladékgazdálkodásról szóló 2000. évi XLIII törvény (a továbbiakban: Hgt) a következőket rendeli el: A bírság mértéke A bírság mértéke az e rendeletben meghatározott alapbírságok és az azt módosító tényezőkhöz hozzárendelt szorzószámok szorzataként, a mellékletben foglaltak szerint kiszámított összeg. A bírság megállapítása

során figyelembe kell venni: a) a jogsértő magatartás konkrét veszélyességét vagy károsító hatását; b) a jogsértésnek az ország, illetve a térség hulladékgazdálkodási helyzetére gyakorolt hatását; c) a bekövetkezett kár mértékét és a helyreállíthatóság lehetőségét, kár hiányában a jogsértéssel esetlegesen szerzett előnyt, elhárított hátrányt. A hulladékgazdálkodási alapbírság (a továbbiakban: alapbírság) legmagasabb mértéke: a) a hulladékok, továbbá azok kezelésével kapcsolatos, jogszabályban vagy hatósági határozatban előírt nyilvántartási, bejelentési, adatszolgáltatási kötelezettségek nem vagy nem megfelelő teljesítése, a rendelkezések egyéb megsértése esetén kilencezer forint; b) a hulladékgazdálkodási tervek készítésének nem, vagy nem megfelelő teljesítése esetén tizenkétezer forint; c) a külön jogszabályban vagy hatósági határozatban meghatározott hulladékkezelési feladatok,

továbbá az egyes hulladékfajtákra, illetve kezelési tevékenységekre vonatkozó, jogszabályokban előírt technikai követelmények, műszaki szabályok nem vagy nem megfelelő teljesítése esetén tizenötezer forint; 7 d) hulladékkezelő létesítmény jogellenes létesítése; hulladékkezelésnek minősülő tevékenység jogellenes folytatása, valamint települési hulladékkezelési közszolgáltatás jogellenes végzése esetén tizennyolcezer forint; e) a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII törvény (a továbbiakban: Kt.) szerinti ea) környezetveszélyeztetés esetén huszonnégyezer forint, eb) környezetkárosítás esetén negyvennyolcezer forint; f) nem veszélyes hulladék országhatárt átlépő jogellenes szállítása esetén kétszázezer forint; g) veszélyes hulladék országhatárt átlépő jogellenes szállítása esetén egymillió forint. Egyéb jogsértés esetén az alapbírság hatezer forint. A

bírság kiszabására az az illetékes környezetvédelmi felügyelőség, illetve a Környezet- és Természetvédelmi Főfelügyelőség jogosult. A bírság kiszabására a települési önkormányzat jegyzője (a továbbiakban: jegyző) jogosult, amennyiben a) az ingatlantulajdonos a települési hulladék gyűjtésére és átadására vonatkozó kötelezettségét megszegi, vagy b) a t elepülési hulladék kezelésére szervezett hulladékkezelési közszolgáltatás igénybevételét mellőzve jogellenes hulladék-elhelyezése történik, vagy c) a települési hulladékot közterületen, illetve más ingatlanán hagyták el, vagy d) az ingatlan tulajdonosa a települési hulladéknak az önkormányzati rendeletben meghatározott szelektív gyűjtésére vonatkozó kötelezettségét megszegi, vagy e) az ingatlan tulajdonosa az önkormányzati rendeletben meghatározott közterület tisztántartási kötelezettségének nem tesz eleget, vagy f) a kötelezett az önkormányzati

rendeletben foglalt, egyéb hulladékgazdálkodással összefüggő kötelezettségeit megszegi, vagy g) a kötelezett a jegyző által hozott hatósági határozat előírásait megsérti, illetve az azokban foglalt kötelezettségének nem vagy nem megfelelően tesz eleget. Az alapbírság, szorzószám megállapítása mérlegelés nélkül a jegyző a bírságot 1500 és 50000 Ft között állapítja meg, az alábbiak együttes teljesülése esetén: a) a j ogsértés nem jár környezetveszélyeztetéssel, környezetszennyezéssel vagy környezetkárosítással, b) ugyanazon jogsértés ismételt elkövetése nem áll fenn, c) a jogsértés nem veszélyes hulladékkal kapcsolatos, d) a jogsértéssel érintett hulladék mennyisége nem haladja meg az adott településen a háztartásokban keletkező települési hulladék átlagos havi mennyiségét. A bírság megállapításának módja A bírság meghatározása során először az alapbírság összegét kell megállapítani.

A legmagasabb mértékben kell megállapítani az alapbírságot, ha a) visszafordíthatatlan környezetkárosítás, vagy b) ugyanazon jogsértés ismétlődése, illetőleg egyéb súlyosbító körülmény felmerülése, vagy c) a hulladékkezelési tevékenységet ellenőrző környezetvédelmi hatóság szándékolt félrevezetése, ellenőrzésének akadályozása valósult meg. Hulladék országhatárt átlépő jogellenes szállítása (behozatala, kivitele vagy az ország területén való átszállítása) esetén a fizetendő bírság mértékét, a meghatározott alapbírság és a hulladék tömegét mutató szám szorzata alapján kell megállapítani. Amennyiben a hulladék tömege pontosan nem határozható meg, a becsléssel meghatározott, tonnában kifejezett tömegtartomány középértékével kell számolni. 8 A bírság kiszámított összegét a) ugyanazon jogsértés ismételt elkövetése esetén kétszeres, b) ugyanazon jogsértés harmadszori, valamint

minden további elkövetése esetén háromszoros, c) amennyiben a környezetveszélyeztetéssel, illetőleg környezetkárosítással járó jogsértést természetvédelmi területen - beleértve a v édett természeti területet is -, jogszabály vagy felhatalmazása alapján védetté nyilvánított, illetve helyi védelem alatt álló, avagy külön jogszabály szerint kiemelt vízminőség-védelmi területté, illetve felszín alatti vízminőségvédelmi szempontból fokozottan érzékeny területté nyilvánított helyen követték el, ötszörös szorzóval emelt összegben kell alkalmazni. Amennyiben a bírság kiszabására e rendeletben foglalt több tényállás alapján is sor kerülhet, a legsúlyosabban minősülő tényállás alapján kiszabható legmagasabb bírságösszeget legfeljebb a felével emelten kell kiszabni. Eljárási szabályok Ha a bírság megfizetésére kötelezett a kiszabott bírság megfizetésére előírt határidő lejárta előtt az eredeti

állapotot helyreállítja, illetőleg a szabálytalanságot megszünteti a környezetvédelmi hatóság a bírságot kérelemre csökkentheti. Ha a j ogsértés a t evékenység vagy mulasztás súlyára, az elkövetés vagy kötelezettségszegés következményeire tekintettel annyira csekély, hogy büntetés vagy intézkedés alkalmazása szükségtelen, a bírság kiszabása mellőzhető. A jegyző által jogerősen kiszabott bírság teljes összege, illetve a környezetvédelmi felügyelőség által a települési önkormányzat területén jogerősen kiszabott és abból befolyt bírság összegének 30%-a, az illetékes települési (fővárosban a kerületi) önkormányzatot illeti meg. Az érdemi határozatban rendelkezni kell arról, hogy milyen számlaszámra kell a befizetést teljesíteni. A környezetvédelmi felügyelőség, a befizetett bírságból a rendeletben meghatározott bírságrészt, a befizetést követő 15 napon belül az érintett önkormányzatnak

átutalja. A bírság megfizetésére az eljáró környezetvédelmi hatóság - kérelemre - legfeljebb 2 évig terjedő részletfizetést engedélyezhet. Részletfizetés engedélyezése esetén a bírság összege a részletfizetést engedélyező határozat napján érvényes jegybanki alapkamat időarányosan meghatározott összegével nő. A kamatot, a bírságot kiszabó határozat jogerőre emelkedésének napjától kell számítani Egy részlet megfizetésének elmaradása esetén a teljes összeg azonnal esedékessé válik. A kérelmet a környezetvédelmi hatóság 30 napon belül köteles elbírálni. Az eljáró környezetvédelmi hatóság a bírságot kiszabó, módosító és részletfizetést engedélyező határozatait tájékoztatásul megküldi az érintett települési önkormányzatnak. A hulladékgazdálokási bírság mértéke, valamint kiszabásának és megállapításának módja A bírság kiszámításának módja 1. A bírság összegének

kiszámításakor - amennyiben e rendelet másként nem rendelkezik - a következő képletet kell alkalmazni: B=AxMxS B: a bírság forintban fizetendő összege A: az alapbírság forintban M: a jogsértés jellegét, súlyát, volumenét figyelembe vevő - a Hgt. 3 § a) pontja szerint meghatározott hulladék környezeti jellemzőitől (veszélyességétől, hasznosíthatóságától, ártalmatlaníthatóságától stb.) és mennyiségétől (tömegétől) függő - módosító tényező S: a jogsértés ismétlődését, a környezet érzékenységét figyelembe vevő súlyosbító szorzó. A rendelet eltérő rendelkezéseinek hiányában az S értéke 1. 9 Az M módosító tényező számítása: Az M módosító tényező meghatározására a hulladék mennyisége (tömege), fizikai, kémiai, biológiai jellemzői (veszélyessége, hasznosíthatósága, ártalmatlaníthatósága stb.) figyelembevételével kerül sor. M = V x Mt A hulladék tömegének meghatározása

méréssel, műszaki becsléssel, valamint számítással történhet. A hulladék tömegének számítással történő meghatározása esetén - amennyiben a jogsértő nem kötelezett adatszolgáltatásra, és a keletkezett hulladék mennyisége egyéb módon sem határozható vagy becsülhető meg (települési szilárd hulladék esetén) - a hulladék tömegét az évente kiadásra kerülő, az önkormányzati hulladékgazdálkodási címzett támogatások műszaki követelményeiről és a fajlagos költségekről szóló KöM közleményében megadott fajlagos adatokkal kell kiszámítani. Az itt megadott adatokkal becsülhető a háztartásokban keletkező szilárd hulladék mennyisége is. A települési folyékony hulladék átlagos (4 fős) háztartásban keletkező mennyisége az adott településtípusra jellemző vízfogyasztás alapján, műszaki becsléssel vagy a szennyvízelvezetési és tisztítási beruházásokhoz készített műszaki segédletben megadott fajlagos

adatokkal határozható meg. Hulladék elhagyás tettenérése esetén - amennyiben a jogsértő által elhagyott hulladék mennyisége a körülmények miatt (pl. illegális, szállítólevéllel nem dokumentált szennyvízleeresztés történt, vagy az adott közterületen bizonyíthatóan mástól származó korábban elhagyott hulladék is található) nem határozható meg - a hulladék tömegének becsléséhez a szállításához igénybe vett jármű (egyéb szállítóeszköz) műszaki adatait (raksúly, rakfelület, térfogat, űrtartalom stb.) kell felhasználni Azokban az esetekben, amikor a jogsértő tevékenységhez hulladékmennyiség közvetlenül nem rendelhető (pl. hulladékkezelő technológia engedély vagy alkalmassági vizsgálat, illetőleg minősítés nélküli forgalmazása, hulladékártalmatlanító mű jogellenes létesítése stb.), a jogellenesen kezelt (ártalmatlanított) hulladék mennyiségét a hatóság rendelkezésére álló adatok

(anyagmérleg, hulladék nyilvántartási bizonylatok stb.), az üzembe helyezés és a felderítés között eltelt időtartam, valamint a létesítmény (technológia) kapacitása alapján kell megbecsülni. A bírság meghatározása során a hulladék tonnában kifejezett tömegével kell számolni. Amennyiben a hulladék tömege pontosan nem határozható meg, a műszaki becsléssel (számítással) meghatározott tonnában kifejezett nagyságrendi tömegtartomány középértékével kell számolni. A hulladék hulladékgazdálkodási jellemzőit, veszélyességét kifejező V szorzószám értékét a következő táblázat alapján kell meghatározni: V értéke: Veszélyes hulladékok esetén 10 Külön jogszabály szerint visszavételre, meghatározott arányban hasznosításra kötelezett nem veszélyes hulladékok, a környezetvédelmi termékdíjról, továbbá egyes termékek környezetvédelmi termékdíjáról szóló 1995. évi LVI törvény hatálya alá tartozó,

hulladékként nem veszélyes hulladéknak minősülő termékek hulladékai, valamint egyéb jogszabályban meghatározott, különleges kezelést igénylő (pl. lerakóban nem ártalmatlanítható nem veszélyes hulladékok, nem veszélyes egészségügyi hulladékok) nem veszélyes hulladékkategóriák esetén 2,5 Települési hulladékok esetén 1,5 Egyéb nem veszélyes hulladékok esetén 1 Egyéb jogsértés esetén a hulladék jellemzőitől és tömegétől függő M módosító tényező számítása az alábbiak szerint történik: M = V x M a,t 10 Az M a,t számítása a hulladék tonnában kifejezett t tömegének figyelembevételével a következő táblázat szerint történik: A hulladék Súlytényező M a,t tömegtartománya (m a,i ) 0-1 tonnáig 1,00 1,0 x t 1-10 tonnáig 0,85 1,0 + (t-1) x 0,85 10-100 tonnáig 0,70 8,65 + (t-10) x 0,70 100-1000 tonnáig 0,55 71,65 + (t-100) x 0,55 1000 tonna fölött 0,40 566,65 + (t-1000) x 0,40 A

hulladékgazdálkodási alapbírság esetén a hulladék jellemzőitől és tömegétől függő M módosító tényező számítása az alábbiak szerint történik: M = V x M b,t Az M b,t számítása a hulladék tonnában kifejezett t tömegének figyelembevételével a következő táblázat szerint történik: A hulladék Súlytényező M b,t tömegtartománya (m b,i ) 0-1 tonnáig 1,4 1,4 x t 1-10 tonnáig 1,2 1,4 + (t-1) x 1,2 10-100 tonnáig 1,0 12,2 + (t-10) x 1,0 100-1000 tonnáig 0,8 102,2 + (t-100) x 0,8 1000 tonna fölött 0,6 822,2 + (t-1000) x 0,6 c) A hulladékkezelő létesítmény jogellenes létesítésénél, hulladékkezelésnek minősülő tevékenység jogellenes folytatása, valamint települési hulladékkezelési közszolgáltatás jogellenes végzése esetén A hulladék (termék, használt termék) jellemzőitől és tömegétől függő M módosító tényező számítása az alábbiak szerint történik: M = V x M c,t Az M c,t számítása a

hulladék tonnában kifejezett t tömegének figyelembevételével az alábbi táblázat szerint történik: A hulladék Súlytényező M c,t tömegtartománya (m c,i ) 0-1 tonnáig 1,80 1,8 x t 1-10 tonnáig 1,55 1,8 + (t-1) x 1,55 10-100 tonnáig 1,30 15,75 + (t-10) x 1,30 100-1000 tonnáig 1,05 132,75 + (t-100) x 1,05 1000 tonna fölött 0,80 1077,75 + (t-1000) x 0,80 d) Környezetveszélyeztetés környezetkárosítás esetén a hulladék jellemzőitől és tömegétől függő M módosító tényező számítása az alábbiak szerint történik: M = V x M d,t 11 Az M d,t számítása a hulladék tonnában kifejezett t tömegének figyelembevételével az alábbi táblázat szerint történik: A hulladék Súlytényező M d,t tömegtartománya (m d,i ) 0-1 tonnáig 2,2 2,2 x t 1-10 tonnáig 1,9 2,2 + (t-1) x 1,9 10-100 tonnáig 1,6 19,3 + (t-10) x 1,6 100-1000 tonnáig 1,3 163,3 + (t-100) x 1,3 1000 tonna fölött 1,0 1333,3 + (t-1000) x 1,0 Egyes

termékek és technológiák levegőtisztaság-védelmi követelményei Jogszabályban meghatározott egyes termékeket, technológiákat jogszabályban meghatározott módon levegőtisztaság-szempontból minősíttetni kell. Nem hozható forgalomba és nem forgalmazható olyan termék, technológia, amelyre levegőtisztaságvédelmi szempontból minősítési kötelezettség vonatkozik és nem felel meg a minősítési feltételeknek, illetőleg azt az arra kötelezett nem minősítette. Légszennyezési bírság és egyéb jogkövetkezmények A Korm. rendelet hatálya alá tartozó személy, aki vagy amely a helyhez kötött légszennyező pontforrását, vagy a bejelentésre kötelezett helyhez kötött diffúz légszennyező forrását úgy üzemelteti, hogy a kibocsátási határértéket túllépi vagy a levegővédelmi követelményeket nem teljesíti, légszennyezési bírságot köteles fizetni. A légszennyezési bírságot a környezetvédelmi hatóság határozatban

állapítja meg. A légszennyezési bírságot 2007. október 30-ig évente, első alkalommal a 2002 évre kell kivetni Légszennyezési bírságot nem kell kivetni abban az esetben, ha a b írság egy telephelyre számítva kevesebb mint 50000 Ft. Mentesül továbbá a bírságfizetési kötelezettség alól az a légszennyező, aki vagy amely bizonyítja hogy a határérték túllépését vagy a levegővédelmi követelmények megsértését előre nem látható, elháríthatatlan külső ok (természeti katasztrófa) idézte elő. Tartalmazza a 2002. évet megelőző légszennyező tevékenység miatti bírságolási eljárás átmeneti, sajátos szabályait, az alábbiak szerint. A helyhez kötött légszennyező források esetén a 2001. évre vonatkozó légszennyezés megállapítása érdekében a pontforrás bejelentésre kötelezett üzemeltetője 2002. március 31-ig köteles bejelenteni a környezetvédelmi felügyelőséghez, illetőleg az illetékes települési

önkormányzat jegyzőjéhez a pontforrás tényleges légszennyező anyag kibocsátását (a továbbiakban éves jelentés), míg a felületi (diffúz) forrás üzemeltetője a levegőtisztaság-védelmi hatóság felszólítását követően 2002. március 31-ig köteles éves jelentést tenni. Az éves jelentést az e célra 2001 július 1 előtt rendszeresített adatlapon kell megtenni. A légszennyezési bírságot pontforrás esetén mellőzni kell, ha annak a megállapított összege egy telephelyre számítva kevesebb mint 5000 Ft. A bírságot a légszennyezést okozó légszennyező forrásra, a f olyamatos bírságolás második évében 20%-kal felemelt, harmadik évében 40%-kal felemelt, negyedik évében 60%-kal felemelt, ötödik és minden további évében 80%-kal felemelt összegben kell kiszabni. (progresszív bírság) 12 A bírság az üzemeltető kérelmére a progresszív bírságra vonatkozó rendelkezés alkalmazásának mellőzésével szabható ki, ha a

pontforrás által okozott légszennyezés megszűntetését vagy jelentős csökkentését célzó tisztítóberendezés építési-szerelési munkái, illetőleg a felületi forrás által okozott légszennyezés megszűntetését vagy jelentős csökkentését szolgáló munkálatok megkezdődtek, tervszerűen folynak, illetőleg az üzemeltető a légszennyezésének megszűntetésére vonatkozó intézkedési tervét időarányosan végrehajtotta. A kedvezményt meg kell vonni és a progresszív bírságolást folytatni, valamint az elmaradt progresszív bírságrész kamatokkal terhelt azonnali behajtásra kell intézkedni, ha az üzemeltető a beruházás kivitelezését szünetelteti vagy abbahagyta, illetőleg a légszennyezésének megszűntetésére vonatkozó intézkedési tervét időarányosan nem hajtotta végre. A bírság kérelemre ugyancsak a progresszív bírságra vonatkozó rendelkezés alkalmazásának mellőzésével szabható ki, ha a légszennyezés

megszűntetése, az ismert legeredményesebb műszaki megoldás alkalmazása mellett sem érhető el. A bírságot a progresszív bírságolás szabályainak a vizsgálat megállapításai szerinti kibocsátásnak az alapulvételével 50%-kal megnövelve kell kiszabni, ha a helyhez kötött légszennyező pontforrás üzemeltetője adatszolgáltatási kötelezettségének nem, vagy hiányosan tett eleget, vagy a vizsgálat feltárta, hogy az üzemeltető a légszennyezésre vonatkozóan a számára kedvezőbb elbírálást eredményező helytelen adatokat közölt. Ezekben az esetekben a vizsgálat költsége a helyhez kötött légszennyező forrás üzemeltetőjét terheli. Ezen rendelkezéseket arra a légszennyező anyagra kell alkalmazni, amellyel kapcsolatban a kötelezettségszegést elkövették. A bírságot kiszabó elsőfokú határozatban meg kell jelölni azt a számlát, amelyre a bírságot – az azt kiszabó jogerős határozat kézhezvételétől számított 30 napon

belül kell – be kell fizetni. A bírság összegét ezer forintra kerekítve kell megállapítani. Ennek során az 500 Ft-ot meg nem haladó összeget lefelé, az azt meghaladó összeget felfelé kell kerekíteni. A bírságot kiszabó jogerős határozat egy példányát meg kell küldeni a befizetéseket kezelő szervnek. A légszennyezési bírság pontforrás (helyhez kötött) esetén a következő képlettel határozható meg: A fizetendő bírság negyedévenként: BL = E f *k [Ft/negyedév] Ef = Et - En E t = V*c t 10-6 E n = V*c n 10-6 [kg/negyedév] [kg/negyedév] [kg/negyedév] BL = a kibocsátási határérték túllépése miatt negyedévre fizetendő bírság E f = a határérték felett kibocsátott szennyezőanyag negyedéves mennyisége k = bírságtényező [Ft/kg] E t = a tényleges kibocsátás negyedéves átlagértéke E n = a határértéknek megfelelő szennyezőanyag kibocsátás negyedéves mennyisége V = a véggáz negyedéves átlagos

térfogatárama [normál m3/negyedév] c t = a légszennyező anyag tényleges cc.-jának átlagértéke [mg/normál m3] c n = a légszennyező anyag határértéknek megfelelő cc.-ja [mg/normál m3] Ha a kibocsátási határérték kg/kg termék. E n értéke a következő E n = µ*q µ= q= [kg/negyedév] kg termék/negyedév kg légszennyező anyag/termék kibocsátási határértéke 13 A k [Ft/kg] bírságtényező mértéke: Légszennyező Veszélyességi Bírságtényező a anyag fokozat 2002. évre Kén-dioxid III 15 NitrogénII 30 oxid szénII 10 monoxid szilárd anyag III 10 (nem toxikus) egyéb I. fokozatba 250 légszennyező tartozók anyagok II. fokozatba 30 tartozók III. fokozatba 15 tartozók IV. fokozatba 10 tartozók Bírságtényező a 2003. évre 30 60 Bírságtényező Bírságtényező a 2004. évre a 2005-2007 évekre 60 120 120 240 15 30 60 15 30 60 500 1000 2000 60 120 240 30 60 120 15 30 60 Dioxinokra és furánokra a

bírságtényező értéke: k = 10 000 Ft/mg 3. A szennyezőanyagonkénti éves bírság a negyedévenként kiszámított bírságok összege 4. A bírság értékét egy forrás összes légszennyező anyag kibocsátására külön-külön kell kiszámítani, és az egyes anyagokra számított bírságtételek összege a forrás után fizetendő teljes bírság. 5. Ha a légszennyező forrás szennyezőanyag-kibocsátása adott negyedévben a m egengedett kibocsátási határértéket legalább 40-szeresen meghaladja, a l égszennyezési bírságot a 2 003. és a 2004. évekre is a 2005-2007 évekre vonatkozó bírságtényezők alkalmazásával kell kiszámítani az adott negyedévben. Helyhez kötött diffúz légszennyező források bírságolása BLD = A* (t/8760)k d BLD = az adott légszennyező anyag kibocsátása miatt fizetendő alapbírság A = az igénybe vett terület vagy felület k d = diffúz bírságtényező t = az időszakos felületi források levegőterhelésének

időtartama 8760 = a naptári év üzemóráinak száma [Ft/év] [m2] [Ft/m2] [h/év] A kD [Ft/m2] bírságtényező mértéke: A légszennyező anyag veszélyességi fokozata I. II. III. IV. Bírságtényező a 2002. évre Bírságtényező a 2003. évre Bírságtényező a 2004. évre Bírságtényező a 2005-2007. évekre 150 100 75 50 250 170 125 80 450 300 220 150 600 400 300 200 14 3. A BLD értékét a forrás összes légszennyező anyag kibocsátására külön-külön kell kiszámítani, és az egyes anyagokra számított alapbírságok összege a forrás után fizetendő teljes bírság. A levegővédelmi követelmények megszegőivel szemben alkalmazható levegőtisztaság-védelmi bírságok esetei és legnagyobb mértéke Az egyes pontokban meghatározott bírság megfizetésére köteles, aki (amely szervezet): 1. Engedélyköteles tevékenységet, a helyhez kötött légszennyező forrás, illetve az ahhoz tartozó technológia üzemeltetését hatósági

engedély nélkül kezd meg vagy folytat, légszennyező forrásonként gazdasági tevékenységet nem folytató természetes személy esetében 2. A hatósági engedély megállapításához szükséges adatokban bekövetkezett változást nem jelent be az illetékes környezetvédelmi hatóságnak, illetve nem kéri az engedély módosítását 3. A bejelentésre kötelezett helyhez kötött pontforrás üzemeltetője a jogszabályban vagy hatósági kötelezésben előírt adatszolgáltatási kötelezettségét nem teljesíti, illetve a hatóság felszólítására sem teljesíti 4. A légszennyező forrás és berendezés technológiai és kezelési előírásait és utasításait nem készíti el, nem tartja be 5. A légszennyezést befolyásoló technológiai vagy tisztító berendezéseit nem az üzemeltetési vagy működési engedélyben, illetve alkalmassági bizonyítványban (gépkönyv, minősítési dokumentumok) foglaltak vagy az előírások szerint üzemelteti 6. A

külön jogszabályban meghatározott esetekben és módon a légszennyező forrásai kibocsátásainak ellenőrző vizsgálatát (folyamatos, időszakos mérések stb.) nem végzi el, illetve nem biztosítja a hatóság által elrendelt vizsgálatok feltételeit 7. A rendkívüli intézkedést igénylő eseménnyel kapcsolatos kötelezettségeit elmulasztja 8. Szmogriadó elrendelése esetén nem (esetleg késve vagy részben) hajtja végre a szmogriadó intézkedési tervben előírt intézkedéseket gazdasági tevékenységet nem folytató természetes személy esetében 9. Az átmeneti időszak lejárta után nem igazolja a kibocsátási határérték betartását 10. Ha engedély nélkül olyan szabadtéri vagy nem zárt technológiát üzemeltet, amelyre a technika mindenkori szintjének megfelelő, zárt rendszerű technológia létezik, technológiánként 11. Szabadban vagy nem zárt térben működtetett technológiák és felületi források esetén a hatóság előírásai

szerinti intézkedéseket nem hajtja végre 12. A felületi légszennyező források felületét nem az előírásoknak megfelelően kezeli 13. Az ingatlan tulajdonosa, kezelője, illetőleg használója, a közterületek tisztaságáért, porzás mentesítéséért felelős nem 15 100 000 Ft/nap 10 000 Ft/nap 200 000 Ft 150 000 Ft 300 000 Ft 100 000 Ft 500 000 Ft 500 000 Ft 500 000 Ft 500 000 Ft 100 000 Ft 300 000 Ft 300 000 Ft 300 000 Ft 100 000 Ft 100 000 Ft teljesíti rendszeres karbantartási és tisztántartási kötelezettségét 14. Bármely anyagot e jogszabály előírásait megszegve, illetőleg engedély nélkül a nyílt téren vagy háztartási tüzelőberendezésben éget gazdasági tevékenységet nem folytató természetes személy esetében 15. Hulladékot, jogszabályi vagy hatósági előírásoktól eltérően, vonalas létesítmény mentén növényzetet [11. § (3) bek], lábon álló növényzetet, tarlót, illetve növénytermesztéssel

összefüggésben keletkezett hulladékot [11. § (4) bek] éget gazdasági tevékenységet nem folytató természetes személy esetében 16. A hulladék- és anyagtároló vagy hulladék öngyulladását, meggyulladását nem akadályozza meg, illetve az eloltásról nem gondoskodik 17. Terméket a levegőtisztaság-védelmi követelményeknek meg nem felelő módon hoz forgalomba, illetőleg elmulasztja a számára előírt minősítési kötelezettséget 18. Az áruszállítással diffúz légszennyezést okoz 19. A tárolt vagy leválasztott anyagok nem megfelelő kezelésével határértéken felüli légszennyezettséget okoz 20. Megalapozott lakossági panaszt kiváltó bűzszennyező tevékenységet folytat, technológiát vagy berendezést üzemeltet gazdasági tevékenységet nem folytató természetes személy esetében 300 000 Ft 100 000 Ft 500 000 Ft 100 000 Ft 500 000 Ft 500 000 Ft 200 000 Ft 150 000 Ft 300 000 Ft 100 000 Ft A vízvédelmi bírság A felszíni vizek

védelmével kapcsolatosan kiszabható bírságoknak két fajtája van: a vízszennyezési bírság és a v ízvédelmi bírság. A vízszennyezési bírság az engedélyben meghatározott szennyvízkibocsátási határérték túllépése, illetve az engedélyben meghatározottaktól eltérő szennyező vagy tiltott anyagot bebocsátása miatt, míg a vízvédelmi bírság a rendeletben előírt egyes kötelezettségek megszegése miatt alkalmazandó szankció. A vízvédelmi bírsággal szankcionált kötelezettségszegések, illetve az ahhoz kapcsolódó bírság tételek az alábbiak szerint alakulnak: - önellenőrzési terv készítésének és annak jóváhagyásának elmulasztása esetén 300 000 Ft/év, - az önellenőrzési terv elkészítésének a felügyelőség általi felszólítás ellenére történő elmulasztása esetén 1 000 000 Ft/eset, - vízhasználatról és a kibocsátott szennyvízről valótlan adat közlése esetén 1 000 000 Ft/eset, - a felügyelőség

által előírt határidőig a szennyezéscsökkentési ütemterv elkészítésének elmulasztása esetén, amely települési szennyvízelvezetés esetén a tulajdonost terheli 1 000 000 Ft/év, és 20 000 000 Ft/év között, a település nagyságától függően, - a szennyezéscsökkentési ütemtervnek nem a jóváhagyott ütemezés szerinti végzése esetén 500 000 Ft/ellenőrzés, - a szennyvízkibocsátásra vonatkozó adatszolgáltatási kötelezettségnek határidőre, illetve a felügyelőség felszólítására történő teljesítésének elmulasztása esetén 1 000 000 Ft, - engedélyköteles tevékenységnek, illetve az ehhez tartozó technológia üzemeltetésének hatósági engedély nélkül való megkezdése és szennyvízkibocsátás folytatása esetén 100 000 Ft/nap, 16 - a hatósági engedély megállapításához szükséges adatokban bekövetkezett változásnak az illetékes környezetvédelmi hatóság számára történő bejelentésének

elmulasztása, illetve az engedélymódosításra irányuló kényelem benyújtásának elmulasztása esetén 200 000 Ft/eset. A szennyvízbírság A felszíni vizek minőségének védelme terén 2002. január 1-én hatályban lévő legfontosabb jogszabály a szennyvízbírságról szóló 3/1984. (II7) OVH rendelkezés E jogszabály 2003 január 1én hatályát veszti, a szennyvízbírságra vonatkozó új szabályozást pedig az ugyanekkor hatályba lépő, a felszíni vizek minősége védelmének egyes szabályairól szóló 203/2001. (X26) Korm rendelet tartalmazza. Alkalmazásának esetei: A szennyvízbírság fizetési kötelezettséget általános érvénnyel a vízügyről szóló 1964. évi IV törvény végrehajtásáról szóló 32/1964. (XII13) Korm rendelet állapítja meg Az említett vízügyi törvény ma már nincs hatályban, de számos rendelkezése ma is hatályos. E kormányrendelet kimondja. hogy az a jogi személy, jogi személyiséggel nem rendelkező

szervezet és egyéni vállalkozó, amelynek üzeme befogadót fertőz vagy károsan szennyez, továbbá előre nem látható környezeti események (havária) esetén a felszín alatti vizet fertőző, vagy károsan szennyező cseppfolyós vagy szilárd anyagnak a talajra vagy talajba juttatásával veszélyezteti, szennyvízbírságot köteles fizetni. A rendelet értelmében befogadónak minősül a folyó, a vízfolyás, a tó, a tározó és a közcélú csatorna. Az üzem fogalma alatt a rendelet értelmében azok az üzemek, üzemrészek, műhelyek, telephelyek, üzletek, intézmények stb. értendők, amelyek működésénél fertőző vagy káros szennyvíz keletkezhet. A szennyvízbírság kifizetésére azt a kezelőt kell kötelezni, aki vagy amely a befogadót fertőző vagy károsan szennyezi, a k áros szennyezés alatt értve a b efogadó veszélyeztetését is. A rendelet értelmében kezelőnek minősül a jogi személy, a jogi személyiséggel nem rendelkező

szervezet és egyéni vállalkozó egyaránt. A szennyvízbírság objektív felelősségű bírságolásnak tekinthető. Ez azt jelenti, hogy a szennyvízbírság fizetésének kötelezettsége a szennyezés tényén alapul, és a hatóság mérlegelés nélkül köteles a bírságot a kezelőre kiszabni. A szennyvízbírság kiszabása alól kivételt képez a tűzoltás (kárelhárítás, tűzvédelmi gyakorlat) során használt anyagnak a befogadóba való jutása, ilyen esetben szennyvízbírság kiszabásának nincs helye. A bírság kiszabásának alapjául az üzem szennyezőanyag-kibocsátásának a helyszíni ellenőrzés során, illetőleg önkontroll rendszerben megállapított mértéke szolgál. Önkontroll rendszer esetében a szennyvízbírság kiszabásánál az üzemeltető által szolgáltatott adatokat kell alapul venni. Amennyiben az üzem adatai az egyéb technológiai adatokkal, vagy a helyszíni ellenőrzés adataival nem egyeznek meg, a hatóság a

szakvéleményét az általa végzett helyszíni megállapításaira alapozza, az üzem adatainak mellőzését azonban indokolni köteles. A bírság mértékének megállapítása az alapbírság és a módosító tényezők figyelembevételével történik. Az alapbírságot mindenekelőtt a szennyezőanyagok egységnyi mennyiségére vonatkozó bírságtételek alapján kell megállapítani. Az alapbírság kétszeresét kell kiszabni különösen káros szennyezés esetén. Különösen káros szennyezésnek minősül az, ha az üzem egy vagy több szennyezőanyag határértékét ötszörösen, a mérgező anyagokét kétszeresen meghaladó mennyiségű anyagot tartalmazó szennyvizet bocsát a befogadóba. Rendkívüli szennyezés esetén a bírságtétel a szennyezőanyagok egységnyi mennyiségére vonatkozóan meghatározott bírságnak az ötszöröséig terjedhet. 17 A kibocsátott szennyezőanyag-féleségek mennyiségi alapján az alapbírság összegéből a

szennyező hatás különös körülményeinek megfelelően, módosító tényezők alkalmazásával kell módosított alapbírságot megállapítani. Ezek közül az egyéb vízgazdálkodási tényező említést érdemel abban a tekintetben, hogy a bírság kiszabása során ez az egyedüli olyan tényező, melynek mértéke a hatóság által mérlegelhető. Az egyéb vízgazdálkodási tényezőt többek között a szennyvíz tisztíthatósága, a szennyvíztisztító berendezés üzemeltetésének körülményei és hatásfoka és egyéb szempontok alapján kell meghatározni. A módosított alapbírság képezi a szennyvízbírság összegét. Abban az esetben, ha a szennyezés több éven keresztül folyamatosan történik, progresszív bírság kiszabására kerül sor. Progresszív bírságolás esetén a szennyvízbírságot, vagyis fentebb ismertetett módosított alapbírságot az alábbiak szerint emelt összegben kell kiszabni: - a folyamatos bírságolás második

évében kétszeres összegben, - a folyamatos bírságolás harmadik évében háromszoros összegben, - a folyamatos bírságolás négyszeres évében négyszeres összegben, - a folyamatos bírságolás ötödik és további éveiben ötszörös összegben A kezelő abban az esetben mentesülhet a progresszív bírság alól, ha vízjogi engedély vagy vízjogi kötelezettséget kimondó határozat alapján, a káros szennyezés megszűntetése végett üzeme szennyvíztisztító létesítményeinek kivitelezését (fejlesztését, rekonstrukcióját) a vízügyi hatóság által megállapított határidőben megkezdte és folyamatosan végzi. A rendkívüli szennyezés miatt kiszabásra kerülő szennyvízbírság meghatározásánál a különösen káros szennyezésre és a progresszív bírságra vonatkozó rendelkezések nem alkalmazhatók. Ha a rendkívüli szennyezés ugyanannak a kezelőnek ugyanabban az üzemében, azonos jellegű, felróható magatartás miatt

ismétlődik, a szennyvízbírságot az ismétlődések számának megfelelő, de legfeljebb ötszörös összegben kell kiszabni, kivéve, ha a legutóbbi ilyen rendkívüli szennyezés óta két év eltelt. A progresszív bírságolást továbbá mellőzni kell akkor is, ha a kezelő bármelyik üzemében olyan beruházás vagy technológiai változtatás megvalósítását kezdi meg és végzi folyamatosan, amely alkalmas a káros szennyezés megszűntetésére. Ez a rendelkezés csak akkor alkalmazható, ha a hatóság a vízminőségvédelmi cél elérésére alkalmasnak tartja. és ahhoz ebből a szempontból hozzájárult. Ha a progresszív bírság mellőzésére vonatkozóan meghatározott feltétel teljesítésére meghatározott határidő eltelt, és az üzem a befogadót továbbra is károsan szennyezi, továbbá akkor is, ha a kivitelezést szünetelteti vagy abbahagyja, a progresszív bírságolást a mellőzése időszakának beszámításával kell folytatni. A

folytatólagos bírságolást azonban a módosított alapbírság kiszabásával kell kezdeni, ha a kezelő üzeme a hatóság által megállapított, illetve alkalmasnak tartott feltételek teljesítése ellenére szennyez. A szennyvízbírságot folyamatos vízszennyezés esetén évenként, idényüzem esetében idényenként, rendkívüli szennyezés miatt esetenként utólag, egy összegben kell kiszabni. A) A vizeket szennyező anyagok határértékei és az egységnyi bírságtételek ((Megállapította: 33/1993. (XII 23) KTM rendelet)) I. II. III. IV. V. területi Sor- A szenykategóriászá nyezés ban m neme határérték (10-3 kg/m3)1 területi kategóriában határérték (10-3 kg/m3)1 területi kategóriában határérték (10-3 kg/m3)1 18 területi kategóriában határérték (10-3 kg/m3)1 területi kategóriában határérték (10-3 kg/m3)1 VI. területi kategóriában határérték (10-3 kg/m3)1 Bírság Ft/kg I. Szennyező anyagok 1. 2. Dikromá -tos

oxigén- 50 fogyasztás Szerves oldószer extrakt 2 (olajzsír) 75 100 100 150 75 2 5 10 10 10 10 40 0,05 0,05 0,05 0,05 0,05 200 2 3. Vízzel nem elegyedő szerves 0,05 oldószer (10-3 m3/m3) pH3 4. - alatt 6,5 6,5 5 6 5 6 10 - felett 8,5 9 9 9 10 9 10 természe -tes 1000 eredetű 1000 2000 1000 - 2000 0,4 technoló giai 1000 eredetű 1000 2000 1000 - 2000 2 6. Nátriumegyen45 4 érték (x) 45 45 45 - 45 4 7. Fenolok 0,1 0,1 3 3 3 3 100 8. Összes lebegő anyag 100 100 200 200 500 200 2 9. Kátrány 0,1 0,1 2 2 2 1 240 Ammónia – 10. 2 ammóniumion5 5 30 10 30 10 10 11. Összes vas 10 10 20 20 20 20 4 12. Összes mangán 2 2 5 5 5 5 40 13. ANA 2 detergens 2 5 5 5 5 120 Összes só 5. 19 14. Szulfidok 0,01 0,01 2 2 5 2 200 15. Aktív klór6 2 2 2 2 2 2 100 16. Fluoridok 2 2 10 5 10 10 100 17. Összes foszfor7 1,8 2 2 2 - 2 80

40 50 80 80 - 80 2 18. Nitrát7 19. Coliform szám8 0,05*2 10 l/cm3 n Ft/m3 II. Mérgező anyagok Könnyen felsza20. 0,1 baduló cianidok 0,2 0,2 0,2 0,2 0,2 10000 21. Összes cianid 2 10 10 10 10 10 100 22. Összes réz 0,5 1 2 2 2 2 100 23. Összes ólom 0,05 0,1 0,2 0,2 0,2 0,2 400 24. Összes króm 0,2 0,5 1 1 1 1 100 25. Króm VI. 0,1 0,3 0,5 0,5 0,5 0,5 400 26. Összes arzén 0,05 0,05 0,1 0,1 0,1 0,1 400 27. Összes 0,005 kadmium 0,01 0,05 0,05 0,05 0,05 1000 28. Összes higany 0,001 0,005 0,01 0,01 0,01 0,01 20000 29. Összes nikkel 0,5 0,5 1 1 1 1 400 30. Összes cink 1 2 5 5 5 5 100 31. Összes ezüst 0,01 0,05 0,1 0,1 0,1 0,1 2000 32. Toxicitás LC 50% hígítási igénye 1 2 Ft/m3 A rendelkezés 3. § (4) bekezdésében említett agyagáram a jelen melléklet szerinti, vagy a vízjogi engedélyben egyedileg megállapított határérték és a vízjogi

engedélyben rögzített szennyvízmennyiség szorzata (kg/nap), t/év. 20 2 Állati, növényi zsiradéknál a határérték háromszoros. 3 NaCl, illetve NaOH megfelelő mennyiségére átszámítva. 4 A víz kalcium-, magnézium- és káliumtartalmával 45 egyenérték - %- ban egyensúly tartó nátrium kg-ban kifejezett értékét meghaladó mennyiség. 5 Az ammónia és ammónium összes mennyisége nitron 10-3 kg/m3-ben. 6 Amennyiben az aktív klórt fertőtlenítés céljából adagolják a szennyvízbe, a határérték - a Balatonba közvetlenül beömlő szennyvizek kivételével - ötszörös (10 x 10-3 kg/m3). 7 Az I. és II határérték-kategóriában mindig, a III, IV és VI kategóriákban csak az állóvizekbe vezetett szennyvizeknél kell alkalmazni. 8 Az "n" a cm3-enkénti coliform szám normál alakban kifejezett értékének kitevője, de legfeljebb 4. A határérték csak azokra az üzemekre vonatkozik, amelyeknél a szennyvíz

fertőtlenítését az illetékes közegészségügyi hatóság elrendelte. B) A vízminőség-védelmi területek ((A vízminőség-védelmi területek a vízügyi igazgatóságoknál megtekinthető térképen vannak körülhatárolva.)) I. Kiemelt vízminőség védelmi területek I/1. Balaton és vízgyűjtő területe I/2. ((Csak a talajon vagy a talajban elhelyezett anyagok esetében minősülnek kiemelt területnek)) Kiemelt felszín alatti vízminőség- védelmi területek, fedetlen karsztok és parti szűrésű vízbázisok Dunántúli-középhegység Szabadbattyán-Szárhegy Mecseki karszt Villányi karszt Bükk hegység Aggtelek-Borsodi karszt Szigetköz-Rábaköz-Rábavölgy Komáromi öblözet Esztergomi öblözet Szentendrei-sziget-Dunakanyar Csepel-sziget 21 Dunaújváros-Ercsi-kavicsterasz Solti-síkság-Sárköz-Mohács-sziget Drávavölgy-Ormánság Ipoly völgye Sajó-Hernádvölgy Mátraalja-Bükkalja Taktaköz-Bodrogköz-Tiszahát-Szatmári síkság II.

Ivóvízbázisok és üdülőterületek II/1. A Velencei-tó és a Tatai-tó vízgyűjtő területe II/2. A Duna 1692-1708 fkm szelvények közötti szakasza és vízgyűjtő területe: • • a Duna 1620-1692 fkm szelvények közötti szakasza a Ráckevei-Duna vízgyűjtő területe II/3. A Szelidi-tó és vízgyűjtő területe II/4. A Duna 1450-1497 fkm szelvények közötti szakasza és vízgyűjtő területe II/5. A Komravölgyi tározó és vízgyűjtő területe II/6. A Köszörűvölgyi és a Csórréti tározó és vízgyűjtő területük II/7. A Lázbérci tározó és vízgyűjtő területe II/8. A Bódva és a Hernád vízgyűjtő területe II/9. A Keleti-főcsatorna 0-64 fkm szakasza és vízgyűjtő területe II/10. A Tisza 340-365 fkm szelvények közötti szakasza és vízgyűjtő területe, valamint az Alcsi, a Szajoli, a Fegyverneki, a Tiszabői, a Gólyi, a Feketevárosi és a Tiszasülyi Holt-Tisza III. Ipari területek III/1. A Kapos vízgyűjtő területe, a

Pécsivíz-Feketevíz vízgyűjtő területe III/2. Séd-Gaja-Nádor vízgyűjtő területe III/3. A Zagyva 92,1 fkm szelvénytől a 179,4 fkm szelvényig terjedő szakasza és vízgyűjtő területe II/4. A Sajó vízgyűjtő területe IV. Öntözőbázisok 22 IV/1. A Kiskörei-tározó (a Tisza 404-493 fkm szelvények közötti szakasza) és vízgyűjtő területe • a Tisza 545 fkm szelvényétől a 757 fkm szelvényéig terjedő szakasza és vízgyűjtő területe IV/2. A Hortobágy-Kösely vízgyűjtő területe V. A Duna és a Tisza nem kiemelt szakaszai V/1. A Duna 1436-1450 fkm, 1497-1620 fkm és 1708-1854 fkm szelvények V/2. A Tisza 165-3440 fkm és 365-404 fkm szelvények közötti szakasza, mint közvetlen befogadó a mellékvízfolyások nélkül VI. Egyéb területek Az I-V. kategóriába nem sorolt területek A szennyvízbírságot módosító tényezők 1. A befogadó mértékadó vízhozamának és az átlagos szennyvízmennyiségnek az arányától, valamint

a szennyvízbevezetés módjától függő tényező (normaszám) A higítási arányt a mértékadó Q aug. 80%-os vízhozam alapulvételével az üzemóra csúcsvízre kell kiszámítani, a következő képlettel: Q csúcs (m3/óra) h = ---------------------------------------3600 * Q aug 80% (m3/sec) Higítási arány 250 100 50 10 10 alatt parti bevezetés 0,3 0,5 0,7 0,9 1,0 sodorvonali bevezetés 0,15 0,3 0,6 0,9 1,0 A hígítási tényező nem alkalmazható azokban az esetekben, amikor az üzem részére szigorúbb egyedi határértéket állapítottak meg. 2. Területi tényező Az 1. melléklet B) részében megállapított területi kategóriában a bírságot az alábbi szorzótényezők alkalmazásával kell meghatározni: I. Kiemelt vízminőségvédelmi területek ((Az I/2 kategóriában a szorzótényező csak a talajra vagy a talajba történő szennyezés 5 esetén alkalmazható)) II. Ivóvízbázisok és üdülőterületek 3,5 III. Ipari területek 3 IV.

Öntözővízbázisok 2 23 V. A Duna és a Tisza nem kiemelt szakaszai 1 VI. Az egyéb területek 1 3. Egyéb vízgazdálkodási tényezők Ezt a szorzótényezőt 0,1-2,5 közötti szorzószámmal lehet alkalmazni. Alkalmazása során az alábbiakat kell mérlegelni: • • • • • • a szennyvíz tisztíthatósága, a szennyvíz közegészségügyi ártalmassága (a közegészségügyi hatóság megállapításai alapján), a szennyvíztisztító berendezés üzemeltetésének körülményei és hatásfoka, a befogadó sajátos viszonyai, a befogadó vizének hasznosítása, egyéb vízgazdálkodási szempontok. Rendkívüli vízszennyezés esetén a fentiek mellett még a következő szempontokat is mérlegelni kell: • • • az üzem közrehatása a szennyezés bekövetkezésében, van-e az üzemnek kárelhárítási terve és az abban foglaltakat teljesítette-e, a szennyezés elhárításában az üzem közreműködött-e. Csatornabírság A vízügyi

törvény végrehajtásáról szóló 32/1964. (XII 13) - Korm rendelet 27 § -ának (2) bekezdésében kapott felhatalmazás alapján - az érdekelt miniszterekkel és országos hatáskörű szervek vezetőivel egyetértésben - a 27/1975. (X 30) MT rendelettel kiadott Közműves Csatornázási Szabályzat hatálya alá tartozó közcsatornahálózatba károsító anyagok bevezetésének tilalmáról, és az ennek megszegése miatt kiszabandó csatornabírság megállapításáról a következőket rendelem. I. Károsító anyagok közcsatornahálózatba való bevezetésének tilalma 1. Tilos a közcsatornahálózatba olyan károsító szennyvizet bevezetni, amely, a) a csatornaműben dolgozók életét, testi épségét vagy egészségét veszélyezteti, b) a csatornamű állagára, vagy berendezéseinek rendeltetésszerű működésére káros, c) megtisztítására a csatornamű tisztítóberendezése rendeltetésszerű üzemeltetésre nem alkalmas. 2. A szennyvíz a csatornaműre

akkor káros, ha az abban levő károsító (szennyező, mérgező) anyagok bármelyike meghaladja a rendelkezés mellékletében, illetőleg a szennyvizet bebocsátó üzemre egyedileg megállapított határértéket. 3. A közcsatornahálózatba tilos - a károsító szennyvízen kívül is - bármilyen káros cseppfolyós vagy szilárd anyagot juttatni. 24 II. A csatornabírság megállapítása 1. A közcsatornahálózatba károsító anyagot bebocsátó jogi személyt, jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetet és egyéni vállalkozót (továbbiakban: kezelő) a jelen rendelkezés szerint megállapított mértékű csatornabírság fizetésére kell kötelezni. 2. Nem szabható ki csatornabírság a) a tűzoltás (kárelhárítás, tűzvédelmi gyakorlat) során használt anyagnak a csatornaműbe való bejutása, b) a településtisztasági tevékenység során folyékony hulladéknak a vonatkozó előírások megtartásával a csatornaműbe való bejuttatása miatt.

3. Ha a szennyvízelvezető létesítményt, illetőleg a szennyvízelőtisztító berendezést több üzem közösen használja, továbbá ha az üzem más üzemtől szennyezett vizet vesz át, a csatornabírságot a közösen elvezetett szennyvízben levő károsító anyagok miatt, az egyes üzemek kezelőire a károsító anyagoknak megfelelően - kell kiszabni. 4. A csatornabírságot az üzem által a szennyezési időszak alatt a közcsatornahálózatba bebocsátott szennyvízben levő és a határértéket meghaladó valamennyi károsító anyag együttes mennyiségének (tömegének) megfelelően kell meghatározni. 5. A hatóság az üzem terhére vagy - kérelmére - a javára, egy vagy több károsító anyagra vonatkozóan egyedi határértéket állapíthat meg, ha a b ebocsátott szennyvíz károsságát a b evezetés körülményeire (pl. előtisztítás módja), vagy a csatornamű adottságaira tekintettel a rendelkezés mellékletében megállapított eltérő

határérték jellemzi. 6. Ha az egyedi határérték megállapításának feltételei megváltoznak, az módosítható vagy vissza is vonható. 7. Ha az üzem egy vagy több károsító anyag határértékét ötszörösen, a mérgező anyagokét kétszeresen meghaladó mennyiségű anyagot tartalmazó szennyvizet bocsát a közcsatornahálózatba (különösen súlyos károsítás), ezekre az anyagokra vonatkozóan a bírságtétel a melléklet szerintinek a kétszerese. 8. A nem szennyvízzel bebocsátott károsító anyagok esetében a bírságtétel a az ötszöröséig terjedhet 9. Bebocsátott károsító anyagok mennyisége alapján a meghatározott és egybefoglalt bírságösszeget (alapbírság) a rendelkezés mellékletében megállapított területi tényező alkalmazásával kell növelni. A területi tényezőt a csatornaműből elvezetett szennyvíz befogadóba vezetése helyének megfelelően kell alkalmazni. 10. A területi tényezővel növelt alapbírság

összegéből a károsító hatás különös körülményeinek megfelelően, 0,1-1,5 érték közötti módosító tényező alkalmazásával kell meghatározni a csatornabírságot (módosított alapbírság). 11. A csatornabírság (a módosított alapbírság) összegének a meghatározásánál figyelembe kell venni: a) a közcsatornahálózatba juttatott károsító anyagoknak a települési (kommunális) szennyvizek tisztíthatóságára, valamint a csatornaműben dolgozókra és a csatornamű állagára, illetőleg berendezéseire gyakorolt károsító hatásának jellegét és mértékét, b) a bebocsátott üzemi szennyvíz előtisztításának körülményeit. 12. A csatornabírságot (a módosított alapbírságot) a folyamatos bírságolás második évében kétszeres, harmadik évében háromszoros, negyedik évében négyszeres, ötödik és további éveiben ötszörös összegben kell kiszabni (progresszív bírság). 13. A csatornabírságot a progresszív bírságra

vonatkozó rendelkezés mellőzésével kell kiszabni, ha a kezelő a hatóság engedélye, vagy kötelezettséget kimondó határozata alapján a közcsatornahálózat 25 károsításának megszüntetése végett az üzem szennyvízelőtisztító létesítményeinek kivitelezését (fejlesztését, rekonstrukcióját) a megállapított határidőn belül megkezdte és azt folyamatosan végzi. A csatornabírságot akkor is ki kell kiszabni, ha a kezelő ugyanabba a települési csatornaműbe bekötött több üzeme közül egy vagy több üzemében - a valamennyire kiterjedő és a csatornabírság kiszabására illetékes hatóság által elfogadott szennyvíz-előtisztítási programnak megfelelően - a szennyvízelőtisztító létesítmény kivitelezését (fejlesztését, rekonstrukcióját) megkezdte és azt folyamatosan végzi. Ilyenkor ezt a rendelkezést a kezelőnek a programba bevont valamennyi üzemére alkalmazni kell, kivéve azt az üzemet, amely az említett

intézkedéseket végrehajtotta, ennek ellenére továbbra is károsítja a közcsatorna-hálózatot. És akkor is, ha a kezelő bármelyik üzemében olyan - a szennyvízelőtisztításra vonatkozó hatósági engedélyezési kötelezettség alá nem tartozó - beruházás vagy technológiai változtatás megvalósítását kezdi meg és végzi folyamatosan, amely alkalmas a cs atornakárosítás megszüntetésére. Ez a rendelkezés csak akkor alkalmazható, ha a csatornabírság kiszabására illetékes hatóság a tervezett módosításokat a csatornamű és a befogadó védelmére alkalmasnak tartja, és azokhoz ebből a szempontból hozzájárult. Ha a progresszív bírság mellőzésére vonatkozóan meghatározott feltételek teljesítésére megállapított határidő eltelt, és az üzem a közcsatorna-hálózatba továbbra is káros szennyvizet bocsát be, továbbá akkor is, ha a kivitelezést szünetelteti vagy abbahagyja, a progresszív bírságolást a mellőzése

időszakának beszámításával folytatni kell. A folytatólagos bírságolást azonban a módosított alapbírság kiszabásával kell kezdeni, ha a kezelő üzeme a hatóság által megállapított (alkalmasnak tartott) feltételek teljesítése ellenére károsítja a közcsatorna-hálózatot. III. A közcsatorna-hálózat károsításának megállapítása (1) A csatornaművet kezelő közüzemi vállalat jogosult a szennyvizet bebocsátó üzem szennyvízelőtisztító műveit (berendezéseit), valamint szennyvízkibocsátását - az üzem képviselője részvételének lehetővé tételével - a helyszínen vizsgálni (helyszíni ellenőrzés). (2) Az üzem köteles a) hozzájárulni a szennyvízkibocsátás ellenőrzéséhez szükséges, helyszíni vizsgálatokhoz (mérésekhez és mintavételekhez), és ennek feltételeit biztosítani, b) haladéktalanul bejelenteni a kibocsátott károsító anyagok mennyiségét és minőségét lényegesen vagy tartósan befolyásoló

változásokat valamint a szennyvízkibocsátás kezdete és befejezése időpontjának megváltozását, c) felhívásra adatokat közölni a károsító anyagok kibocsátásával kapcsolatos anyagfelhasználásról (anyagmérleg). (3) Ha a kezelő az üzemből kibocsátott szennyvizek (károsító anyagok) mennyiségét és minőségét a közüzemi vállalattal előzetesen egyeztetett mintavételi program szerint, a vonatkozó műszaki irányelvekben meghatározott előírásoknak megfelelően - folyamatosan méri és nyilvántartja (önkontrollrendszer), a csatornabírság kiszabásánál az általa szolgáltatott adatokat kell alapul venni. Amennyiben az üzem adatai az egyéb technológiai adatokkal, vagy a helyszíni ellenőrzés adataival nem egyeznek meg, a közüzemi vállalat a szakvéleményét az általa végzett helyszíni ellenőrzés megállapításaira alapozza, az üzem adatainak mellőzését azonban indokolni köteles. A helyszíni ellenőrzés célja az üzem

káros szennyvízkibocsátása (a károsító anyagok) mennyiségének és minőségének a megállapítása. Szennyvizet folyamatosan kibocsátó üzemnél naptári évenként legalább két ízben, az év első és második felében kell helyszíni ellenőrzést tartani. Az év meghatározott időszakában működő üzemnél (idényüzemnél) az idény tartama, az időszakosan különböző technológiával vagy változó szennyvízkibocsátással folyamatosan működő üzemnél (időszakos üzem) a különböző működési ciklusok tartama alatt kell a helyszíni ellenőrzést a szükséges gyakorisággal megtartani. Az üzemből kibocsátott szennyvizek mennyiségét méréssel kell megállapítani; ha ez nem lehetséges, 26 az üzemben felhasznált víz mennyiségéből műszaki becsléssel kell a szennyvízmennyiséget meghatározni. Az üzem céljára beszerzett víz mennyiségéből le kell vonni azt a vízmennyiséget, amelyet az üzem bizonyíthatóan nem vezet be a

csatornaműbe (pl. a termékbe bedolgozott, más csatornaműben elvezetett stb. vizek mennyiségét) Az üzemből kibocsátott szennyvizekből minőségük megállapítása végett mintát kell venni. A vízmintát a helyszíni ellenőrzés során az üzemből kibocsátott szennyvízből valamennyi kibocsátó helyen, a csatornaműbe való bevezetés előtti utolsó házi csatornából, illetőleg a szennyvízkibocsátásra jellemző más helyen kell kivenni. Ha az üzemben szennyezett vizet használnak fel, a felhasználásra kerülő vízből is mintát kell venni. Az üzem által kibocsátott szennyvízben levő károsító anyagok mennyiségét és minőségét a műszaki irányelvekben szabályozott mintavételi eljárás szerint kivett vízminták és azok laboratóriumi elemzése alapján kell megállapítani. Nem szennyvízzel okozott károsítás esetén a károsító anyagok mennyiségét és minőségét az üzem területén, vagy a csatornaműből vett anyagminta,

illetőleg az üzem anyagfelhasználási adatai alapján kell megállapítani. A szennyvízelőtisztító berendezést akkor kell a károsító szennyvizek tisztítására alkalmasnak tekinteni, ha az szakszerű üzemeltetéssel képes az üzemben keletkező szennyvizeket folyamatosan a határértékeknek megfelelő hatásfokkal tisztítani. Az előtisztuló berendezés alkalmasságának megállapítása végett a berendezésből kibocsátott vízből közvetlenül a kibocsátás helyén is mintát kell venni. Az üzem képviselőjének - kérésére - a vízmintákból ellenőrző vizsgálat céljára megfelelő kontrollmintát kell rendelkezésére bocsátani. A helyszíni ellenőrzésről a műszaki irányelvekkel rendszeresített jegyzőkönyvet kell felvenni. A vízminták elemzését a közüzemi vállalat laboratóriuma végzi el. A vízmintavételre, valamint a minták elemzésére a vonatkozó műszaki előírások (szabványok, irányelvek) az irányadók. Szennyvizet

folyamatosan kibocsátó üzemnél a helyszíni ellenőrzés megállapításait a következő ellenőrzésig kell jellemzőnek tekinteni. Ha az év első felében nem kerül sor ellenőrzésre, az évnek az első alkalommal megtartott ellenőrzést megelőző időszakára csatornabírság nem szabható ki. Ha a második félévi ellenőrzés marad el, az utoljára megtartott helyszíni ellenőrzés megállapításai csak az év végéig tekinthetők jellemzőnek a csatornabírság kiszabása során. Idényüzemnél az egész idényre, időszakos üzemnél a működési ciklusra kell jellemzőnek tekinteni a helyszíni ellenőrzés megállapításait. Ha azonban az idény vagy a működési ciklus tartama alatt több helyszíni ellenőrzés megtartására kerül sor, azok megállapításait a következő helyszíni ellenőrzésig kell jellemzőnek tekinteni. Az első ellenőrzés megállapításai az idény, illetőleg a működési ciklus kezdetétől a következő ellenőrzésig

jellemzőek. Ha a helyszíni ellenőrzésen vett vízminták elemzése szerint az üzemből kibocsátott szennyvíz károsítóanyag-tartalma a határértéket meghaladja, a k özüzemi vállalat az ellenőrzés alapján tett megállapításairól szakvéleményt készít, és azt az ellenőrzéstől számított 30 napon belül megküldi az üzem kezelőjének. A szakvéleménynek az alábbiakat tartalmaznia kell: a) a helyszíni ellenőrzés(ek) időpontját, b) a mintavétel(ek) helyét, időpontját és módját, c) a szennyvízminták azonosító számjeleit, d) a helyszíni ellenőrzésnek a szennyvízkibocsátásra vonatkozó lényeges megállapításait, e) a vízminták laboratóriumi vizsgálatának (elemzésének) eredményét, a határérték megjelölésével, f) a károsító anyag határérték feletti mennyiségét (10-3 kg/m3-ben), g) a kibocsátott szennyvíz napi mennyiségét (m3-ben), h) a naponta kibocsátott határérték feletti károsító anyag mennyiségét

(kg/d-ben), 27 i) a vizsgálat egyéb megállapításait, különösen azt, hogy a vizsgálat eredménye a szennyvízkibocsátás mely időszakára jellemző, j) a helyszíni ellenőrzésnek a szennyvízelőtisztító berendezésre, annak alkalmasságára és üzemeltetésére vonatkozó megállapításait, k) javaslatot a szennyvíztisztító berendezés szakszerű üzemeltetésére, szükség esetén a korszerűsítésére, általában a károsítás megszüntetésére. Az üzem kezelője a szakvéleményre 15 napon belül észrevételt tehet, amelyben meg kell jelölnie az annak alapjául szolgáló tényeket és bizonyítékokat. Ha az észrevétel az ügy érdemi elbírálása szempontjából jelentős körülményekre vonatkozik, a helyszíni ellenőrzést - egészében vagy a vitatott megállapítás tisztázásához szükséges részében - az észrevételek benyújtásától számított 15 napon belül meg kell ismételni. A megismételt helyszíni ellenőrzés során vett

szennyvízmintákat - a közüzemi vállalat költségére - a területileg illetékes környezetvédelmi felügyelőség laboratóriuma elemzi; ennek megállapításai végérvényesek. Ha a k özüzemi vállalatnak tudomására jut, hogy a helyszíni ellenőrzést követően az üzem által kibocsátott szennyvíz mennyisége vagy minősége a csatornaműre hátrányosan megváltozott, újabb helyszíni ellenőrzést kell tartania. Ha a helyszíni ellenőrzést követően a csatornaműnek az üzem által kibocsátott szennyvízzel okozott károsítása csökkent vagy megszűnt, a kezelő kérelmére - az ellenőrzés költségeinek a közüzemi vállalatnál történő letétbe helyezése esetén - a kérelem benyújtásától számított 15 napon belül újabb helyszíni ellenőrzést kell tartani. A közüzemi vállalat a csatornaművet károsító szennyvízbevezetés megállapítása esetén műszakilag részletesen megalapozott javaslatot készít a csatornabírság

kiszabására. (2) Ha a csatornamű károsításának a helyszíni ellenőrzések adatai alapján összesített mértéke (a károsító anyagok összmennyisége) az üzem víz- és anyagfelhasználási adataitól (anyagmérleg) lényegesen eltér, a javaslat műszaki megalapozásában a károsítás mértéke - az üzem javára módosítható. IV. A csatornabírság kiszabása A csatornabírságot folyamatos szennyvízbevezetés esetén évenként, idényüzem esetében idényenként, a nem szennyvízzel okozott károsítás miatt esetenként - utólag, egy összegben - kell kiszabni. A bírság kiszabásának alapjául szolgáló szennyvíz, valamint károsító anyagféleségek mennyiségét és minőségét a műszaki irányelvekben előírt módszerrel kell meghatározni. A csatornabírságot kiszabó határozatban meg kell jelölni a közüzemi vállalatnak azt a számláját, amelyre a bírságot be kell fizetni, és utalni kell arra, hogy a fellebbezés illetékköteles. A

közcsatornát károsító anyagok határértékei és az egységnyi bírságtételek I. területi A kategóriáSorszám szennyezés ban neme határérték (10-3 kg/m3)1 I. Károsító anyagok Dikromátos 1. 1000 oxigén- II. III. IV. V. VI. területi kategóriában határérték (10-3 kg/m3)1 területi kategóriában határérték (10-3 kg/m3)1 területi kategóriában határérték (10-3 kg/m3)1 területi kategóriában határérték (10-3 kg/m3)1 területi kategóriá- Bírság ban Ft/kg határérték (10-3 kg/m3)1 1000 1200 1200 1500 1000 28 2 fogyasztás Szerves oldószer 2. 40 40 extrakt 2 (olajzsír) 3. Fenolok 5 5 4. Kátrány 1 2 ANA 5. 20 20 detergens 6. pH 3 6,5 alatt, 10,0 felett 7. Szulfid 1 1 8. Szulfát 400 400 N (NH 3 9. 100 100 NH 4 ) 10. Aktív klór 10 10 Összes só: természetes 1500 1500 11. eredetű technológiai 1500 1500 eredetű Összes 12. 20 20 fluorid 13. Összes vas 10 10 10 ülepedő 14. 100 100 anyag4 II. Mérgező anyagok Könnyen

15. felszabaduló 0,05 0,05 cianidok Összes 16. 0,5 0,5 cianid 17. Összes réz 1 1 18. Összes ólom 0,2 0,2 Összes 19. 0,5 0,5 króm 20. Króm VI. 0,2 0,2 Összes 21. 0,1 0,1 arzén Összes 22. 0,01 0,02 kadmium Összes 23. 0,005 0,01 higany Összes 24. 0,5 0,5 nikkel 50 50 60 50 40 10 5 10 5 10 5 10 5 100 240 50 50 80 50 120 1 400 1 400 1 400 1 400 30 200 1 150 150 150 150 10 30 30 50 30 100 2500 2500 3000 2500 0,10 2500 2500 3000 2500 1 50 50 50 50 100 20 20 20 20 2 150 150 150 150 1 0,1 0,1 0,1 0,1 10000 1 1 1 1 1000 2 0,4 2 0,4 2 0,4 2 0,4 100 200 1 1 1 1 100 0,5 0,5 0,5 0,5 200 0,2 0,2 0,2 0,2 400 0,1 0,1 0,1 0,1 1000 0,05 0,05 0,05 0,05 20000 1 1 1 1 400 29 25. 26. 27. Összes ón 0,3 0,3 0,5 0,5 0,5 0,5 2000 Összes cink 2 5 10 10 10 10 200 Összes ezüst 0,1 0,1 0,2 0,2 0,2 0,2 2000 Szerves 28. oldószer 0,05 0,05 0,1 0,1 0,1 0,1 200 -3 3 3 (10 m /m ) Szén29. diszulfid

0,05 0,05 0,1 0,1 0,1 0,1 300 -3 3 3 (10 m /m ) Benzol 30. 0,05 0,05 0,1 0,1 0,1 0,1 1000 (10-3m3/m3) 31. Toxicitás LC 50%-os higítási igény 2 Ft/m3 1 A dikromátos oxigénfogyasztással okozott csatornakárosítás miatt csak annak az üzemnek a kezelője bírságolható, amelyet a hatóság ennek a károsításnak a megszüntetéséhez szükséges szennyvíz-előtisztító berendezés létesítésére (üzemeltetésére kötelezett. 2 Állati, növényi zsírok, olajok esetén 100 m3/d szennyvízkibocsátásig a határérték háromszoros; 100 m3/d és ennél magasabb szennyvízkibocsátás estén kétszeres. 3 NaCl, illetve NaOH megfelelő mennyiségére átszámítva. 4 Csak akkor alkalmazható, ha 10 pe rces ülepítésnél a lebegőanyag-tartalom nagyobb, mint 5x10-3 m3/m3. B) A vízminőségvédelmi területek ((A vízminőségvédelmi területek térképen körülhatárolva a vízügyi igazgatóságokon találhatók.)) I. Kiemelt vízminőségvédelmi területek Balaton és

vízgyűjtő területe II. Ivóvízbázisok és üdülő területek II/1. A Velencei-tó és a Tatai-tó vízgyűjtő területe II/2. A Duna 1692-1708 fkm szelvények közötti szakasza és vízgyűjtő területe: a Duna 1620-1692 fkm szelvények közötti szakasza a Ráckevei-Duna vízgyűjtő területe II/3. A Szelidi-tó és vízgyűjtő területe II/4. A Duna 1450-1497 fkm szelvények közötti szakasza és vízgyűjtő területe II/5. A Komravölgyi tározó és vízgyűjtő területe II/6. A Köszörűvölgyi és a Csórréti tározó és vízgyűjtő területük II/7. A Lázbérci tározó és vízgyűjtő területe II/8. A Bódva és a Hernád vízgyűjtő területe II/9. A Keleti Főcsatorna 0-64 fkm szakasza és vízgyűjtő területe II/10. A Tisza 340-365 fkm szelvények közötti szakasza és vízgyűjtő területe, valamint az Alcsi, a Szajoli, a Fegyverneki, a Tiszabói, a Gólyi, a Feketevárosi és a Tiszasülyi Holt-Tisza III. Ipari területek III/1. A Kapos

vízgyűjtő területe, a Pécsivíz-Feketevíz vízgyűjtő területe III/2. Séd-Gaja-Nádor vízgyűjtő területe III/3. A Zagyva 92,1 fkm szelvénytől a 179,4 fkm szelvényig terjedő szakasza és vízgyűjtő területe III/4. A Sajó vízgyűjtő területe IV. Öntözővízbázisok IV/1. A Kiskörei tározó (a Tisza 404-493 fkm szelvények közötti szakasza) és vízgyűjtő területe - a Tisza 545 fkm szelvényétől a 757 fkm szelvényig terjedő szakasza és vízgyűjtő területe IV/2. A Hortobágy-Kösely vízgyűjtő területe V. A Duna és a Tisza nem kiemelt szakaszai V/1. A Duna 1436-1450 fkm, 1497-1620 fkm és 17081854 fkm szelvények, V/2. A Tisza 165-340 fkm és 365-404 fkm szelvények közötti szakasza, mint közvetlenül befogadó a mellékvízfolyások nélkül. 30 VI. Egyéb területek Az I-V. kategóriába nem sorolt területek A területi szorzótényezők I. területi kategóriában II. területi kategóriában III. területi kategóriában IV.

területi kategóriában V. területi kategóriában VI. területi kategóriában 5 3,5 3 2 1 1 A zaj és rezgésbírság A speciális zaj- és rezgésvédelmi bírsággal kapcsolatos előírásokat a szakterületi MT a következőképpen határozza meg: MT 21. § (1) Zaj-, illetve rezgésbírság ( a továbbiakban: bírság) fizetésére kell kötelezni: a, az üzemeltetőt, illetőleg kivitelezőt, ha a zajt előidéző új üzemi létesítmény üzembe helyezését, valamint építési munka során annak megkezdését követően a számára megállapított zajkibocsátási határértéket nem tartja be, illetőleg a megengedett rezgésterhelési határértéket túllépi, b, az üzemeltetőt, ha új út, vasútvonal, továbbá repülőtér létesítését követően okozott zaj, illetőleg rezgés meghaladja a megengedett zaj-, illetőleg rezgésterhelési határértéket. (2) Bírság fizetésére kell kötelezni az üzemeltetőt akkor is, ha a környezetvédelmi hatóság által

megállapított határidőt követően a meglévő üzemi létesítmény által okozott zaj továbbra is meghaladja a megállapított zajkibocsátási, illetőleg az okozott rezgés meghaladja a megengedett rezgésterhelési határértéket. A hivatkozott rendelkezés értelmében bírság megfizetésére az üzemeltető és a kivitelező kötelezhető, összhangban van az MT korábbiakban idézett, határértékekkel kapcsolatos előírásaival. A fizetendő összeget a megengedett zajkibocsátási, illetőleg a zaj-, és rezgésterhelési határérték túllépése mértékének, hatásának és ismétlődésének figyelembevételével kell megállapítani. A bírság kiszámításának módját a z aj- és rezgésbírságról szóló 2/1983. (V25) OKHT rendelkezés szabályozza, ami egy megadott számítási képlet alkalmazását rendeli el. Sajnálatosan csökkenti a bírság jogsértő magatartástól visszatartó hatását az a rendelkezés, ami előírja, hogy a bírság

kiszabása legfeljebb évenként ismételhető. Zajbírság kiszabására egyébként csak akkor van lehetőség, ha a környezetvédelmi hatóság által megállapított határidő követően a meglévő üzemi létesítmény által kibocsátott zaj továbbra is meghaladja a megállapított zajkibocsátási határértéket. A zaj és rezgésbírság kiszabására a kizárólag helyi szolgáltató tevékenységet megvalósító létesítmények esetében az illetékes települési önkormányzat jegyzője, egyéb esetekben az illetékes környezetvédelmi felelősség jogosult. 2/1983. (V 25) OKTH rendelkezés 31 A zaj- és rezgésvédelemről szóló 12/1983. (V 12) MT rendelet a kapott felhatalmazás alapján az egészségügyi miniszterrel egyetértésben a következőket rendelem: 1. § A zaj- és rezgésbírság összegét a rendelkezés mellékletében foglaltak szerint kell kiszámítani 2. § Ez a rendelkezés 1984 január hó 1 napján lép hatályba Melléklet a 2/1983.

(V 25) OKTH rendelkezéshez 1. A zaj- és rezgésbírság (a továbbiakban: bírság) összegét a a) képlet alapján kell megállapítani, ha - új üzemi létesítmény üzembe helyezését, valamint építési munka során annak megkezdését, - meglévő üzemi létesítmény esetén a környezetvédelmi hatóság által megadott határidőt követően az okozott zaj meghaladja a megállapított zajkibocsátási határértéket; b) B = 2000 (2T 2 + L + H + 50) képlet alapján kell megállapítani, ha új út, vasútvonal, polgári repülőtér létesítését követően az okozott zaj, vagy rezgés meghaladja a megadott zaj-, vagy rezgésterhelési határértéket; c) B = 2000 (T 2 + L 2 + H 2 + 50) C c képlet alapján kell megállapítani, ha - új üzemi létesítmény üzembe helyezését, valamint építési munka során annak megkezdését, - meglévő üzemi létesítmény esetén a környezetvédelmi hatóság által megállapított határidőt követően az okozott

rezgés meghaladja a megengedett rezgésterhelési határértéket. 2.a) Az 1 pontban szereplő képletekben B = a bírság forintban kifejezett összege; T = a megállapított zajkibocsátási, illetőleg a megengedett zaj-, vagy rezgésterhelési határérték dB-ben meghatározott legmagasabb túllépésének mértékszáma, amelynek értéke legfeljebb T = 3 0 lehet; L = azon szobák száma H = közintézmények azon védendő helyiségeinek száma amelyek - ablaka előtt az adott zajforrás által okozott zaj meghaladja a megengedett zajterhelési határértéket, - padlózatán az okozott rezgés meghaladja a megengedett rezgésterhelési határértéket. b) Az L és a H legmagasabb értéke - az 1/a pontban szereplő képlet alkalmazása esetén: L = 800 db; H = 200 db; - az 1/b pontban szereplő képlet alkalmazása esetén: L = 1500 db; H = 500 db; - az 1/c pontban szereplő képlet alkalmazása esetén: L = 50 db; H = 30 db.; 3. a) Az 1/a) pontban szereplő képlet C A

tényezőjének értékét a képlet alapján kell kiszámítani, ha a túllépéssel érintett helyiségek száma (L+H) nem éri el a 15-öt, egyébként a C A = 1. b) Az 1/c pontban szereplő képlet C c tényezőjének értékét a 32 képlet alapján kell kiszámítani, ha a túllépéssel érintett helyiségek száma (L+H) nem éri el az 5-öt, egyébként a C c = 1. 4. A bírság 1 pont ban közölt képletekkel számított összegét a környezetvédelmi hatóság - az egyéb körülmények mérlegelésével - 0,2-től 1,5-ig terjedő szorzók alkalmazásával módosíthatja. 1,0-nél nagyobb értékű szorzó csak akkor alkalmazható, ha a zajkibocsátási határérték túllépés a 10 dB (A) mértéket meghaladja és annak kialakulása szándékos cselekmény vagy súlyos gondatlanság (pl. zajcsökkentő elem eltávolítása, jelentős zajnövekedést okozó műszaki hiba elhárításának elmulasztása stb.) következménye 5. Az 1, 2 é s 3 pont alapján

megállapított bírság összegét a bírság kiszámításának alapjául szolgáló határérték ismételt túllépése esetén súlyosbító szorzókkal kell növelni. A súlyosbító szorzó értéke: - a határérték második alkalommal történő túllépésekor: legfeljebb 1,5; - harmadik és minden további alkalommal történő túllépésekor: legfeljebb 2 lehet. Tartalomjegyzék: - 4/1984. (II 7) OVH Rendelkezés a csatornabírságról Melléklet a 4/1984. (II 7) OVH rendelkezéshez - 271/2001. (XII 21) Korm Rendelet a hulladékgazdálokási bírság mértékéről, valamint kiszabásának és megállapításának módjáról Melléklet a 271/2001. (XII 21) Korm rendelethez - 7, 8. számú melléklet a 14/2001 (V 9) KöM-EüM-FVM együttes rendelethez, - 1, 2. számú melléklet a 3/1984 (II 7) OVH Rendelkezéshez a szennyvízbírságról 7/2002. (III 1) KÖM Rendelet a vízszennyezési bírság sajátos szabályairól - Melléklet a 2/1983. (V 25) OKTH rendelkezéshez,

zaj- és rezgésbírság - 8/2. számú melléklet a 33/2000 (III 17) Korm Rendelethez, a felszín alatti vízvédelmi bírság (FAB) tilalom megszegési tényezőjének és szennyezettségi, károsodási tényezőjének (FABa/b) meghatározása 33 - 189/2000. (XI 8) Korm Rendelet a kémiai terhelési bírság alkalmazásának részletes szabályairól - 33/1997. (II 20) Korm Rendelet a természetvédelmi bírság kiszabásával kapcsolatos szabályokról 34