Environmental protection | Higher education » Lakics-Nagy-Parádi - Az Agenda 21 és az 5. Környezetvédelmi akcióprogram

Veszprémi Egyetem Környezetmérnők szak V. évfolyam Környezetvédelmi egyezmények Az Agenda 21 és az 5. Környezetvédelmi akcióprogram (Beadandó feladat Környezeti Menedzsment Rendszerek c. tantárgyból) Készítette: Lakics Andrea Nagy Pálma Parádi Tímea Virág Veszprém, 2002. december Tartalomjegyzék Agenda 21 3.o 1. Bevezetés 2. Az Agenda 21 fejezetei 3. fejezet: Küzdelem a szegénység ellen 3.o 4.o 6.o Az 5. Környezetvédelmi akcióprogram Az EU környezetvédelmi akcióprogramjai Az akcióprogramokkal kapcsolatos problémák Az 5. Akcióprogram mint fordulópont Az 5. Akcióprogram környezeti elemekre és káros környezeti hatásokra irányuló környezetpolitikai célkitűzései Az 5. Akcióprogram célágazatokra irányuló környezetpolitikai célkitűzései 2 Agenda 21 1. Bevezetés Az emberiség történetének döntő pillanatát éli. Többé nem nézhetjük tétlenül a nemzetek közötti és nemzeteken belüli egyenlőtlenségek

állandósulását, a súlyosbodó szegénységet, éhínséget, rossz egészségügyi körülményeket és analfabetizmust, valamint az ökoszisztéma folyamatos pusztulását, amelytől pedig életben maradásunk függ. A környezeti és fejlődési szempontok integrálásával és az ezeknek szentelt nagyobb figyelemmel azonban megvalósítható az alapszükségletek kielégítése, mindannyiunk életszínvonalának emelkedése, az ökoszisztémák jobb védelme és kezelése, valamint a biztonságosabb és ígéretesebb jövő megteremtése. Egy nemzet sem képes ezt egyedül elérni; de együtt igen - a fenntartható fejlődést célzó világméretű összefogással. Az összefogásnak az 1989. de cember 22-i 44/228 számú ENSZ közgyűlési határozat pontjaira kell épülnie, amelyeket a világ nemzetei akkor fogadtak el, amikor az ENSZ Környezet és Fejlődés Konferenciájának megrendezése mellett döntöttek, belátván, hogy a környezeti és fejlődési kérdések

kiegyensúlyozott és egységes szemléletére van szükség. Az Agenda 21 a ma sürgető problémáival foglalkozik, és megkísérli felkészíteni a világot a jövő század kihívásaira. Az Agenda 21 világméretű egyetértést tükröz, és a legmagasabb szintek politikai elkötelezettségét mutatja a fejlesztési és környezeti együttműködés terén. Sikeres megvalósítása elsősorban és leginkább a kormányok feladata. (1) Az egyes országok stratégiái, tervei, irányelvei és eljárásai központi jelentőségűek ennek elérésében. Az országok erőfeszítéseit nemzetközi együttműködéssel kell támogatni és kiegészíteni. Ebben az összefüggésben kulcsfontosságú szerep hárul az Egyesült Nemzetek rendszerére. A többi nemzetközi, regionális és szubregionális szervezetnek szintén hozzá kell járulnia ehhez a közös munkához: ösztönözniük kell a legszélesebb nyilvánosság, valamint a nem kormányzati szervezetek és egyéb csoportok

aktív közreműködését. Az Agenda 21 fejlődési és környezeti céljainak eléréséhez jelentős mennyiségű új és kiegészítő pénzügyi forrást kell áramoltatni a fejlődő országokba, hogy fedezzék azoknak a tevékenységeknek a többletköltségét, amelyek a globális környezeti problémák kezelésével járnak, és hogy felgyorsítsák a fenntartható fejlődés megteremtésének folyamatát. Szükség van ezenkívül pénzügyi forrásokra a nemzetközi intézmények teljesítőképességének növeléséhez is, hogy végre tudják hajtani az Agenda 21 p rogramját. A költségek nagyságrendű irányadó becslését csatoljuk minden programterület leírásához. A becslést a végrehajtó intézményeknek és szervezeteknek ellenőrizniük és pontosítaniuk kell. Az Agenda 21 által megjelölt programok végrehajtása során külön figyelmet kell szentelni a jelenleg átalakulóban lévő gazdaságok speciális körülményeinek. Szembetűnő, hogy ezek az

országok gazdaságuk átalakítása során eddig nem ismert kihívásokkal találják szembe magukat, egyes esetekben jelentős társadalmi és politikai feszültség közepette. Az Agenda 21-et alkotó programterületek: "Alapelvek", "Célok", "Teendők" és "A megvalósítás eszközei". Az Agenda 21 ol yan dinamikus program, amelyet különféle 3 szervezetek, társulások, intézmények, magánszemélyek hajtanak végre az országok eltérő helyzetének, kapacitásának és fontossági sorrendjének megfelelően, a Riói Környezeti és Fejlődési Nyilatkozat teljes tiszteletben tartásával. Az Agenda 21 célkitűzései az idő folyamán módosulhatnak a változó szükségletek és körülmények szerint. Ez a folyamat a fenntartható fejlődést célzó új, világméretű összefogás kezdetét jelzi. Az Agenda 21-ben a "környezetkímélő" kifejezés mindvégig "biztonságot és környezetkímélőt" jelent,

különösen ha az "energiaforrások", "energiaellátás", "energiarendszerek" vagy "technológia/technológiák" kifejezésekre vonatkozik. (2) 2. Az Agenda 21 fejezetei Fejezet Cikkely 1. Bevezető 1.1-16 I. Rész: Társadalmi és gazdasági dimenziók 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. Társadalmi és gazdasági dimenziók Kűzdelem a szegénység ellen A fogyasztási modellek megváltoztatása Demográfiai dinamizmusok és a fenntarthatóság Az emberi egészség védelme és javítása A fenntartható településfejlesztés előmozdítása A környezet és fejlődés integrálása a döntéshozatalba II. 2.1-243 3.1-312 4.1-427 5.1-566 6.1-646 7.1-780 8.1-854 Rész: Az erőforrások megőrzése és kezelése a fejlesztés érdekében 9. A légkör védelme 9.1-935 10. A földi erőforrások tervezése és kezelése integrált megközelítésben 10.1-1018 11. Kűzdelem az erdőpusztulás ellen 11.1-1140 12. Érzékeny ökoszisztémák

kezelése: kűzdelem az elsivatagosodás és a szárazság ellen 12.1-1263 13. Érzékeny ökoszisztémák kezelése: fenntartható fejlődés a hegyekben 13.1-1324 14. A fenntartható mezőgazdaság és a vidéki területfejlesztés elősegítése 14.1-14104 15. A biológiai sokféleség megőrzése 15.1-1511 16. A biotechnológia környezetbarát kezelése 16.1-1646 17. Az óceánok, valamennyi tenger (beleértve a beltengereket és a félig zárt tengereket is), valamint a tengerparti területek és élő erőforrásaink védelme, ésszerű használata és fejlesztése 17.1-17136 18. Édesvízi erőforrások minőségének és ellátásának védelme; vízi erőforrások fejlesztésének, gazdálkodásának és felhasználásának integrált megközelítése 18.1-1890 4 Fejezet Cikkely 19. Mérgező vegyi anyagok környezetkímélő kezelése, mérgező és veszélyes anyagok illegális nemzetközi kereskedelmének megakadályozása 19.1-1976 20. Veszélyes hulladékok

környezetkímélő kezelése és illegális nemzetközi kereskedelmének megakadályozása 20.1-2046 21. Szilárd hulladékok környezetkímélő kezelése és a szennyvizek kérdése 21.1-2149 22. Radioaktív hulladékok biztonságos és környezetkímélő kezelése 22.1-229 III. Rész: Nagyobb csoportok szerepének megerősítése 23. Preamble (Előszó) 23.1-234 24. Világméretű mozgalom a nőkért a fenntartható és egyenlő fejlődésért 24.1-2412 25. Gyermekek és fiatalok a fenntartható fejlődésért 25.1-2517 26. A bennszülött népek és közösségeik szerepének felismerése és erősítése 26.1-269 27. A nem kormányzati szervezetek szerepének erősítése: társak a fenntartható fejlődésben 27.1-2713 28. A helyi hatóságok kezdeményezése az Agenda 21 támogatására 28.1-287 29. A dolgozók és szakszervezeteik szerepének erősítése 29.1-2914 30. Az üzleti élet és az ipar szerepének erősítése 30.1-3030 31. Tudományos és műszaki közösség

31.1-3112 32. Gazdálkodók szerepének erősítése 32.1-3214 IV. Rész: A megvalósítás eszközei 33. Pénzügyi források és mechanizmusok 33.1-3321 34. A környezetbarát technológiák átadása, az együttműködés és a lehetőségek bővítése 34.1-3429 35. A tudomány a fenntartható fejlődés szolgálatában 35.1-3525 36. Az oktatás, a társadalmi tudatosság, és képzés fejlesztése 36.1-3627 37. Nemzeti mechanizmusok és nemzetközi együttműködés a kapacitások kiépítésében 37.1-3713 38. Nemzetközi intézményes megoldások 38.1-3845 39. Nemzetközi jogi eszközök, és mechanizmusok 39.1-3910 40. Információ a döntéshozatalhoz 40.1-4030 5 3. fejezet: Küzdelem a szegénység ellen Programpontok Segítségnyújtás a szegényeknek a fenntartható megélhetési mód elérésében Alapelvek 3.l A szegénység többdimenziós, összetett probléma, amelynek gyökerei mind nemzeti, mind nemzetközi viszonylatban mélyre nyúlnak. Nem lehet

egységes megoldást kidolgozni az egész Földre vonatkozóan. Az országspecifikus szegénységkezelési programok és az országok erőfeszítéseinek nemzetközi támogatása, valamint az ezt segítő nemzetközi környezetnek az ezzel párhuzamos megteremtése kulcsfontosságú a probléma megoldásában. A szegénység és az éhínség megszüntetése, a nagyobb egyenlőség a jövedelemelosztásban és a humán erőforrások fejlesztése marad a legnagyobb kihívás mindenhol. A szegénységellenes küzdelemből minden országnak ki kell vennie a részét 3.2 A fenntartható erőforrás-gazdálkodás mellett a környezetvédelmi politikának, amely elsősorban az erőforrások megőrzésére és megvédésére összpontosít, tekintettel kell lennie azokra is, akik megélhetése ezektől az erőforrásoktól függ. Máskülönben káros hatása lehet mind a szegénységre, mind az erőforrások és a környezet megőrzésének hosszú távú esélyeire. Hasonlóképpen

előbb-utóbb csökkenő termelékenységet fog eredményezni az olyan fejlesztéspolitika, amely főként az árutermelés növelésére koncentrál, anélkül, hogy törődne azoknak az erőforrásoknak a fenntarthatóságával, amelyeken a termelés alapszik, és szintén károsan befolyásolhatják a s zegénységet. A szegénységellenes stratégia tehát egyike a fenntartható fejlődés alapfeltételeinek. A hatékony stratégiának - amely a szegénységet, a fejlődési és környezetvédelmi problémákat egyidejűleg kezeli - elsősorban az erőforrásokra, a termelésre és az emberekre kell koncentrálnia, szem előtt tartva a demográfiai kérdéseket, a fokozott egészségügyi ellátást, a jobb oktatást, a nők jogait, az ifjúság és az őslakosság, valamint a helyi közösségek szerepét, továbbá a jobb kormányzáshoz kapcsolódó demokratikus részvétel folyamatait. 3.3 E tevékenység integráns része - a nemzetközi támogatás mellett - az olyan

gazdasági növekedés elősegítése a fejlődő országokban, amely fenntartott és fenntartható, és a szegénység eltörlésére tett közvetlen lépés a foglalkoztatási és jövedelemteremtő programok javítása révén. 6 Célok 3.4 A hosszú távú célkitűzésnek - hogy lehetőséget teremtsenek minden ember számára a fenntartható megélhetési mód elérésére - tartalmaznia kell azt az integráló tényezőt, amely biztosítja, hogy egyidejűleg foglalkozzanak a fejlődés, a fenntartható erőforrásgazdálkodás és a s zegénység megszüntetésének kérdéseivel. A programterület céljai a következők: minden ember számára sürgősen meg kell teremteni a lehetőséget, hogy megszerezze a fenntartható megélhetéshez elegendő javakat; olyan irányelveket és stratégiákat kell végrehajtani, amelyek megfelelő anyagi alapot biztosítanak, és egy integrált humán fejlesztési politikára helyezik a hangsúlyt, beleértve a jövedelemteremtést, a

források nagyobb helyi ellenőrzését, a helyi intézmények megerősítését és a helyi kapacitás kiépítését, valamint a nem kormányzati szervezeteknek és a kormányzat helyi szintjeinek, mint ezek kivitelezőinek nagyobb bevonását; minden szegénység sújtotta terület számára ki kell dolgozni az egészséges és fenntartható környezetgazdálkodásnak, a források mobilizálásának, a szegénység eltörlésének és enyhítésének, a foglalkoztatásnak és jövedelemteremtésnek a stratégiáit és programjait; ki kell dolgozni, hogy mi legyen a nemzeti fejlesztési tervek középpontjában, ki kell dolgozni az emberi tőkébe való beruházás költségvetését, továbbá speciális programokat kell kialakítani a vidéki területek, a városi szegények, a nők és a gyerekek számára. Teendők 3.5 Azok a tevékenységek, amelyek hozzájárulnak a fenntartható megélhetési mód és a környezetvédelem integrált megteremtéséhez, számos ágazati

beavatkozást ölelnek fel, ezek pedig számos közreműködő bevonásával járnak a helyitől a globálisig, és lényegesek minden szinten, kiváltképp közösségi és helyi szinten. Meg kell teremteni a lehetőséget mind nemzeti, mind nemzetközi szinten - a regionális és szubregionális feltételek teljes figyelembevételével -, a h elyileg irányított és országspecifikus megközelítések támogatására. Általánosságban a programoknak: koncentrálni kell a helyi és közösségi csoportok erősítésére, azon elv alapján, hogy a hatalmat, a felelősségre vonhatóságot és a forrásokat arra a szintre kell telepíteni, amely leginkább biztosítja, hogy a program megfeleljen a földrajzi és ökológiai sajátosságoknak; olyan azonnali intézkedéseket kell hozni, amelyek lehetővé teszik az említett csoportok számára a szegénység enyhítését és a fenntarthatóság fejlesztését; olyan hosszú távú stratégiákat kell kidolgozni, amelyek célja a

lehető legjobb feltételek megteremtése az olyan fenntartható helyi, regionális és országos fejlődéshez, amely megszünteti szegénységet és csökkenti a különféle népességcsoportok közti egyenlőtlenséget. A stratégia támogassa a leghátrányosabb helyzetű csoportokat legfőképpen a nőket, a gyerekeket és a fiatalokat az említett csoportokon belül - és a menekülteket. E csoportokba beletartoznak az elszegényedett kisgazdák, állattenyésztők, kézművesek, halászközösségek, a földdel nem rendelkezők, az őslakos közösségek, a bevándorlók és a városi informális ágazat. 7 3.6 Ebben az esetben a konkrét intézkedések kerülnek előtérbe - elsősorban az alapszintű oktatás, elemi/anyasági egészségügyi ellátás és a nők helyzete. a) A közösségek jogai 3.7 A fenntartható fejlődést a társadalom minden szintjén meg kell valósítani Az emberek közösségi szervezetei, a nőcsoportok és a nem kormányzati szervezetek fontos

kiindulópontjai a helyi újításoknak és akcióknak, valamint szoros érdekük fűződik ahhoz, és bizonyítottan képesek arra, hogy elősegítsék a fenntartható megélhetést. A kormányoknak, a megfelelő nemzetközi és nem kormányzati szervezetekkel együttműködve támogatniuk kell a közösségek szerepét a fenntarthatóság elérésében, amely tartalmazza többek között: jogok adását a nőknek a teljes jogú részvételre a döntéshozatalban; az őslakosság kulturális integritásának és jogainak, valamint közösségeiknek tiszteletben tartását; a "grass-root" mechanizmusok fejlesztését vagy megteremtését, amelyek lehetővé teszik a tapasztalatok és a tudás kicserélését a közösségek között; a közösségek nagymértékű bevonását a helyi természeti erőforrások fenntartható gazdálkodásába és védelmébe a termelékenység fokozása érdekében; a közösségekre alapozva az oktatási központok hálózatának

felállítását, amelynek célja a kapacitások kiépítése és a fenntartható fejlődés. b) Az irányítással kapcsolatos tevékenységek 3.8 A kormányoknak a megfelelő nemzetközi, nem kormányzati és helyi közösségi szervezetek támogatásával és velük együttműködve intézkedéseket kell hozniuk, amelyek közvetlenül vagy közvetve: jövedelmező foglalkoztatást és produktív munkalehetőségeket teremtenek, amelyek összhangban vannak az adott ország adottságaival, és amelyek elegendőek ahhoz, hogy gondoskodni lehessen a várhatóan növekvő munkaerőről és a munkaerő-tartalékról; ahol szükséges, nemzetközi támogatással létrehozzák a megfelelő infrastruktúrát, marketing, technológiai és hitelrendszereket stb., továbbá fejlesztik a humán erőforrásokat, amelyek a felsorolt lépésekhez szükségesek, valamint a forrásokat nélkülöző emberek lehetőségeinek kiszélesítéséhez vezetnek. Elsőbbséget adnak az alapszintű oktatásnak

és szakképzésnek; jelentős mértékben fokozzák az erőforrások gazdasági termelékenységét, és olyan intézkedéseket váltanak ki, amelyek biztosítják, hogy a helyi népesség megfelelő mértékben részesüljön az erőforrások felhasználásának hasznából; jogokat adnak a közösségi szervezeteknek és az egyes embereknek, hogy lehetővé váljék számukra a fenntartható megélhetés elérése; létrehoznak egy elemi egészségügyi és anyai gondozási rendszert, amely mindenki számára hozzáférhető; megerősítik/megteremtik a földgazdálkodást, hozzáférést a földhöz és a földtulajdont elsősorban a nők számára -, valamint a bérlők védelmét szolgáló jogi kereteket; helyreállítják a tönkrement erőforrásokat, amennyire ez lehetséges, és olyan politikai intézkedéseket hoznak, amelyek elősegítik az erőforrások fenntartható felhasználását az alapvető emberi szükségletek kielégítésére; 8 új, a közösségeken

alapuló mechanizmusokat teremtenek, valamint megerősítik a meglévő mechanizmusokat, hogy a közösségek számára folyamatosan hozzáférhetők legyenek az erőforrások, amelyekre a szegényeknek szegénységük leküzdéséhez szükségük van; megteremtik a lakossági részvétel lehetőségét a helyi közösségi csoportokban - elsősorban a szegények, és különösen a nők számára -, ezzel is erősítve a fenntartható fejlődést; sürgős feladatként, az adott ország feltételeivel és jogrendszerével összhangban intézkedések sorával biztosítják, hogy a nőknek és férfiaknak egyforma jogaik legyenek, és szabadon, felelősségteljesen dönthessenek gyermekeik számának és születési idejüknek meghatározásáról, és rendelkezésükre álljon a megfelelő információ, felvilágosítás és eszközök, hogy ezt a jogukat személyes szabadságukkal, méltóságukkal és értékrendjükkel összhangban gyakorolhassák, figyelembe véve az etikai és

kulturális szempontokat is. A kormányok tegyenek aktív lépéseket az olyan programok végrehajtása érdekében, amelyek megteremtik és továbbfejlesztik a megelőző és gyógyító egészségügyi szolgáltatásokat, beleértve a nőkre koncentráló, nők által működtetett, biztonságos és hatékony nőgyógyászati egészségügyi ellátást, és ahol szükség van rá, a megfizethető, hozzáférhető, a felelősségteljes családtervezéshez szükséges szolgáltatásokat, mindezt az emberek személyes szabadságával, méltóságával és értékrendjével összhangban, és figyelembe véve az etikai és kulturális szempontokat is. A programok koncentráljanak arra, hogy átfogó egészségügyi ellátást biztosítsanak, beleértve a terhesgondozást, az egészséggel és felelősségteljes szülői magatartással kapcsolatos felvilágosítást és információt, és tegyék lehetővé minden nő számára a szoptatást legalább a szülést követő első négy

hónapban. A programok támogassák teljes mértékben a nők termelő és gyermekszülési szerepét és jólétét, külön figyelmet fordítva arra, hogy minden gyerek számára egyenlő és jobb egészségügyi ellátást kell biztosítani, valamint, hogy csökkenteni kell a gyermekágyi- és gyermekhalandóságot és a megbetegedéseket; integrált irányelvekkel biztosítják a városközpontok gazdálkodásának fenntarthatóságát; növelik az élelemhez jutás biztonságát, és ha kell, elősegítik a fenntartható mezőgazdaságra épülő élelmiszer-önellátást; támogatják a t ermelés hagyományos módszereinek kutatását és a fenntarthatók integrálását; elismerik és integrálják az informális ágazatokhoz tartozó tevékenységeket a gazdaságba, oly módon, hogy megszüntetik azokat az előírásokat és akadályokat, amelyek diszkriminálják ennek az ágazatnak a tevékenységét; ha szükség van rá, hozzáférhetővé teszik a hitelkereteket és

egyéb kedvezményeket az informális ágazat számára, valamint jobb földhöz jutási lehetőségeket biztosítanak a földnélküli szegények számára, hogy azok megszerezhessék a t ermelési eszközöket és megbízható módon hozzáférjenek a természeti erőforrásokhoz. Számos esetben külön figyelmet kell szentelni a nők helyzetének. A hitelek esetében szigorú megvalósíthatósági értékelésekre van szükség, hogy elkerülhető legyen az adósok csődje; biztosítják, hogy a szegények hozzájussanak a friss vízhez és a higiéniai berendezésekhez; biztosítják a szegények számára az elemi oktatást. c) Adatok és információk 3.9 A kormányoknak javítaniuk kell a célcsoportokról és célterületekről szóló információk gyűjtését, hogy megkönnyítsék a legfontosabb programok és tevékenységek megtervezését a célcsoport szükségleteivel és igényeivel összhangban. A programok értékelését nemre specifikusan kell elvégezni, mivel a

nők különösen hátrányos helyzetű csoportnak számítanak. 9 d) Nemzetközi és regionális együttműködés és koordináció 3.10 Az ENSZ, megfelelő szervein, szervezetein és testületein keresztül, a tagállamokkal és a megfelelő nemzetközi és nem kormányzati szervezetekkel együttműködve helyezze előtérbe a szegénység enyhítését, és: támogassa a k ormányokat, amennyiben kérik, hogy a szegénység enyhítését és a fenntartható fejlődést szolgáló akcióprogramokat készítsenek és hajtsanak végre. Kiemelt figyelmet kell kapniuk azoknak az akcióprogramoknak, amelyek összefüggnek a fent említett célokkal - például a s zegénység megszüntetése, a s zükség esetén élelmiszersegéllyel kiegészített projektek és programok, a foglalkoztatás és jövedelemteremtés támogatása; segítse elő a fejlődő országok közötti technikai együttműködést a szegénység eltörlésében; erősítse meg az ENSZ meglévő struktúráit a

szegénység megszüntetésére indított akciók koordinálására, beleértve a k iemelt fontosságú információcsere megteremtését, a szegénység megszüntetésére irányuló megismételhető kísérleti projektek kialakítását és végrehajtását; az Agenda 21 végrehajtásának ellenőrzése során kiemelten vizsgálja meg a szegénység megszüntetésében elért haladást; vizsgálja meg a nemzetközi gazdasági kereteket - beleértve az erőforrások áramlását és a szerkezetváltási programokat -, hogy biztosítsa a társadalmi és környezeti szempontok figyelembevételét, és ehhez kapcsolódóan végezze el a nemzetközi szervezetek, testületek és hivatalok - például pénzintézetek - politikájának felülvizsgálatát, annak érdekében, hogy továbbra is biztosítva legyen a szegények és rászorulók számára az alapszolgáltatás; erősítse a nemzetközi együttműködést a szegénység alapvető okainak megvizsgálására. A fejlődési folyamat

megtorpan, ha a fejlődő országokat külső adósságok terhelik, ha a fejlődés finanszírozása nem megfelelő, ha a piacra jutás akadályokba ütközik, és ha a nyers- és alapanyagok árai és a cserearányok továbbra is nyomottak maradnak. A megvalósítás eszközei a) Finanszírozás és költségbecslés 3.1l A konferencia titkárságának becslése szerint e t erület programjainak megvalósítása átlagosan évente 1993 és 2000 között összesen körülbelül 30 milliárd USD lesz, amelyből 15 milliárdot a nemzetközi közösségnek kell nyújtania támogatások vagy koncessziók formájában. Ez csupán jelzés értékű becslés az összeg nagyságrendjéről, amelyet a kormányok még nem vizsgáltak felül. A becslés átfedésben van az Agenda 21 m ás részeiben található becsült költségekkel. A tényleges költségek és finanszírozási feltételek, beleértve minden nem koncesszióst is, többek között a kormányok által kiválasztott speciális

megvalósítási stratégiáktól és programoktól függnek. 10 b) A lehetőségek bővítése 3.12 Elsődleges és kulcsfontosságú feladat a f enti tevékenységek végrehajtásához szükséges nemzeti kapacitás kiépítése. Különösen fontos helyi szinten összpontosítani a feltételek megteremtésére, hogy ezzel is támogassák a k özösség szerepét a f enntartható fejlődésben, valamint hogy kialakítsák és megerősítsék azokat a mechanizmusokat, amelyek lehetővé teszik a tapasztalat- és tudáscserét a különböző csoportok között, nemzeti és nemzetközi szinten. Az effajta tevékenység iránti igény számottevő, és kapcsolódik az Agenda 21 más, idevágó részeihez, amelyek az elengedhetetlen nemzetközi finanszírozási és technológia támogatásra hívják fel a figyelmet. Forrás: www.foekhu/zsibongo/agenda21/fejlhtm Cím: Feladatok a XXI. századra – Föld Napja Alapítvány, Budapest 1993 11 Az 5. Akcióprogram Az EU

környezetvédelmi akcióprogramjai Az Európai Közösség Bizottsága először 1971-ben lépett fel a közös környezetpolitika kialakításának igényével. Akkor a kérdést néhány tagállam időszerűtlennek érezte, s a közös intézkedések helyett a koordinációt is elégségesnek vélték. 1972-ben azonban már a Tanács foglalkozott ezzel a k érdéssel – feltehetően a Stockholmban rendezett ENSZ Környezetvédelmi Világkonferencia hatására – és a párizsi ülésükön egy környezetvédelmi akcióprogram kidolgozását fogadták el. A közösségi akcióprogramok – eltérően az ENSZ környezetvédelmi akcióprogramjaitól – politikai szándéknyilatkozatokat, alapelveket, prioritásokat, szervezeti intézkedéseket is tartalmaznak a k onkrét cselekvési programok mellett, azaz az akcióprogram idejére tervezett intézkedéseket szélesebb összefüggési körbe helyezik. Az 1. Akcióprogramot (1973-1976) államközi szinten szentesítették

Legfontosabb célja a – társadalmi megítélés szerint – legsúlyosabb környezeti károk, problémák felszámolása volt. Így került az akcióprogram középpontjába a vízvédelem, azon belül pedig a Rajna, a Temze, a Bódeni-tó és a tengerek tisztaságának kérdése. A program ideje alatt számos vízminőségi és levegővédelmi szabványt dolgoztak ki. Kiemelt célágazata volt az akcióprogramnak az energiaipar, amelyen belül megkezdték azoknak a módszereknek a j ogi, technikai, piaci vizsgálatát, amelyekkel az emisszió csökkentését érhetnék el. Foglalkozni kezdtek a hulladékgazdálkodás kérdésével, benne hangsúlyosan a veszélyes hulladékokkal (olajos hulladék, titán-dioxid tartalmú hulladék). A továbbra is államközi szinten szentesített 2. Akcióprogram (1977-1981) az elsőhöz hasonlóan népszerű, a média által felkapott környezeti problémákkal foglalkozott a kárelhárítás szintjén. Folytatódott a légszennyezés, a

vízszennyezés, a hulladékok által okozott környezetterhelés elleni módszerek kidolgozása. Immissziós szabványokat alakítottak ki az ivóvízre és a talajvízre. Az akcióprogram új területei volt a természetvédelem és a zajterhelés elleni védekezés. A tudományos kutatás kiemelt feladatként kapta a szennyező anyagok környezetre gyakorolt hatásának értékelését, a kárcsökkentés módszereinek és technológiájának kialakítását, valamint az i nformációs és térképészeti rendszerek fejlesztését. A 3. Akcióprogramban (1982-1986) – amelyet már hivatalos EK szervezet, a Tanács fogadott el – a feladatok a megelőzés irányába tolódtak el. Az akcióprogram alatt készült el a környezeti hatásvizsgálatról szóló direktíva. A súlypont a vízvédelemről a levegővédelemre helyeződött. A környezeti problémákat közvetlenül forrásuknál próbálták megelőzni, illetve elhárítani (levegővédelmi kibocsátási szabványok). A

4. Akcióprogram (1987-1992) ideje alatt elsősorban vízvédelemmel, levegővédelemmel, zajterhelés elleni védekezéssel, a hulladékgazdálkodás és ártalmatlanítás kérdésével, ipari kockázatokkal és nukleáris biztonsággal, valamint a vegyi és genetikailag módosított anyagokkal kapcsolatos problémákkal foglalkoztak. Számos vízvédelmi kibocsátási szabványt alkottak (nitrát, peszticidek, szennyvíz). Fontos lépések történtek a környezetpolitikával, környezeti állapottal kapcsolatos információk szabad áramlásának területén is. Az állampolgárok informálását szolgálja a Környezetvédelmi információkhoz való hozzájutás joga (90/313/EEC) direktíva, a Bizottság és a tagállamok közötti környezetpolitikai információk áramlását teszi hatékonnyá a direktívák bevezetésének bejelentését előíró (91/692/EEC) direktíva. 1990-ben állították fel az Európai Környezeti Ügynökséget (EEA), melynek feladata környezeti

adatok gyűjtése, azok minőségének és összehasonlíthatóságának biztosítása, környezeti állapotjelentések készítése mind a Közösség mind a tagállamok részére. 12 Az akcióprogramokkal kapcsolatos problémák 1992-93-ban az Európai Közösség 5. Akcióprogramjának megtervezésekor a Bizottság elkészítette az első négy akcióprogram 20 évének környezetpolitikai mérlegét, feltárva a hiányosságokat, elvégezve a gyenge pontok elemzését elsősorban azért, hogy kifejlesszen egy, az előzőeknél hatékonyabb környezetpolitikai stratégiát. Azért, hogy pontos képet kapjanak Európa környezeti állapotáról 1991-ben a K özösség az ENSZ szakosított intézményeivel közösen egy nagyszabású vizsgálatot indított el (Dobřisvizsgálat) amelyek feltárják a l egsúlyosabb környezeti problémákat, bemutatják a károsodásra utaló jeleket és megjelölik azok feltételezett okait. A vizsgálat eredménye 1995-ben tanulmány

formájában jelent meg. 19 93-ra a részeredményekből már látszott, hogy az Európai Közösség környezetpolitikai intézkedései ellenére lassú, de folyamatos rosszabbodás következett be a környezet állapotában. Az akcióprogramok elemzései pedig azt mutatták, hogy a környezetpolitika túlságosan is olyan – a közvélemény és a média által leginkább figyelemmel kísért – kérdések megoldásával foglalkozott, amelyek nem feltétlenül léptek túl a tüneti kezelés szintjén. A programok politikai jószándékot tükröztek, de nem voltak elég konkrétak. Hiányoztak a konkrét célok, a határidők és az érintettek megnevezései. A környezetpolitikai eszközök között a jogszabályi intézkedések használata dominált. A környezetvédelmet nem sikerült a különböző társadalmi alrendszerek (gazdaság, politika, kultúra) döntéshozatalaiba integrálni. Az 5. Akcióprogram mint fordulópont Az 5. A kcióprogram (1993-2000) egy bizottsági

jelentés szerint fordulópontot jelent az Európai Közösség eddigi környezetpolitikájához képest. Az akcióprogram céljait áthatja a Maastrichti Szerződéssel a közösségi alkotmányba beemelt 4 új környezetvédelmi alapelv szemlélete. A környezetvédelem kérdéskörét a program a következő generációk szemszögéből kezeli. Az akcióprogram kijavítva az előzőek hiányosságait az egyes környezeti problémák kezelése területén, az általános célkitűzések mellett konkrét célokat, intézkedéseket, eszközöket jelöl meg, teljesítésük pontos határidejével és a résztvevők megnevezésével. Jelentősen kiszélesíti a környezetpolitikai eszközök skáláját. A korábban uralkodó jogi eszközök használatát inkább csak a belső piac integritásának megőrzéséhez szükséges szabályok és szabványok kialakításánál, és a nagy környezeti kockázatokkal járó esetek kezelésénél tervezik. A legnagyobb teret a p iaci alapú

eszközöknek szánják, melyek a környezetet mint értéket érvényesítik az árakban és a költségekben. A kísérő támogatási eszközök a tudományos kutatásra, technológiai fejlesztésre, ágazati és területi tervezésre, statisztikai adatgyűjtésre, lakosságifogyasztói tájékoztatásra, információ-szolgáltatásra, az oktatás-képzés fejlesztésére irányulnak. A környezet javítását célzó akciók pénzügyi támogatására a K özösség több alapja is lehetőséget nyújt. Az 5 Akcióprogram folytatja a – 4 Akcióprogram alatt megkezdett – hatékony környezetpolitikai intézményrendszer kiépítését, három stratégiai csoport létrehozásával.  Általános Konzultatív Fórum, amely információcsere-lehetőséget nyújt a Bizottság főigazgatóságai és a megfelelő társadalmi alrendszerek szereplői (ipari termelők, üzleti 13 világ, regionális és helyi hatóságok, szakszervezetek, környezetvédelmi és fogyasztói

szervezetek) között.  Megvalósítási Hálózat, mely a Bizottság képviselői és a megfelelő országos hatóságok között teremt állandó információ- és tapasztalatcsere-lehetőséget.  Környezetpolitikai Felülvizsgálati Csoport, amely a Bizottság és a tagállamok főigazgatói szintű képviselőiből álló fórum. Az 5. Akcióprogram környezeti elemekre és káros környezeti hatásokra irányuló környezetpolitikai célkitűzései Az 5. Akcióprogram a környezetvédelmi célkitűzéseket három oldalról közelíti meg • A környezeti elemek oldaláról foglalkozik a levegővédelem, vízvédelem és vízkészletgazdálkodás, a természet- és tájvédelem kérdéseivel. • A káros környezeti hatások és veszélyforrások oldaláról foglalkozik a z ajterheléssel, hulladékgazdálkodással, vegyi és genetikailag módosított anyagokkal, ipari és nukleáris kockázatokkal. • A környezetpolitika kiemelt célágazatai oldaláról foglalkozik az

ipar, az energetika, a közlekedés, a mezőgazdaság és az idegenforgalom által okozott környezeti terhelések csökkentésével. A levegővédelem kérdése – egy 1997-es Bizottsági jelentés szerint – az a környezetvédelmi problémakör, amely az Európai Közösség jövő évszázadi környezetpolitikájában a leghangsúlyosabb lesz, érzékenyen érintve az energia-, a közlekedés-, az ipar- és a területfejlesztési politikát. A tagállamoknak az akcióprogram ideje alatt több évre szóló országos tervet kell készíteniük a légszennyező anyagok kibocsátásának csökkentésére. 14 Levegőminőségi keretdirektíva (96/62/EEC) Rögzített helyű emissziós forrás Mozgó emissziós forrás Immisszió Termékellenőrzés Nagy teljesítményű égetők (88/609/EEC) Települési hulladék égetése (89/429/EEC, 89/369/EEC) Veszélyes hulladék égetése (94/67/EEC) IPPC (Integrált ipari szennyezés megelőzés és ellenőrzés) (96/61/EEC)

Környezeti hatásvizsgálat (85/37/EEC) Illékony szerves vegyületek (tervezett) (COM(96)538 Gépjárművek (70/220/EEC) Diesel motorok (72/306/EEC, 88/77/EEC) Ólmozott üzemanyag (85/210/EEC) Mozgó gépek motorjai (tervezett) direktíva (COM(95)350) SO2 (80/779/EEC) Ólom (82/884/EEC) Nitrogén-oxidok (85/203/EEC) Környezeti hatásvizsgálat (85/37/EEC) Veszélyes vegyi anyagok Kereskedelme és használata Előkészületben: ózon, CO és egyéb légszennyező anyagok határértékeire vonatkozó direktívák (76/769/EEC) Ólmozott üzemanyag (85/210/EEC) Azbeszt (87/217/EEC) Üzemanyagok kéntartalmú összetevői (93/12/EEC) Ózonbontó anyagok (94/3093/EEC) Tárolt és szállított üzemanyagokból származó illékony szerves vegyületek (94/63/EEC) Üzemanyagok minősége (tervezett) (COM(96)0164) 1. ábra A levegővédelem érdekében 1997-ig hozott fontosabb jogszabályok az Európai Közösségben Az Európai Közösség csatlakozott a sztratoszférikus ózon

csökkenésének megállítását célzó nemzetközi egyezményekhez, és célul tűzte ki a CFC-k és a h alonok gyártásának fokozatos megszüntetését az azokban megszabott határidő előtt. A HCFC-k teljes kivonását 2030-ra tervezik. 1992-ben a Közösség jelentős közreműködésével készült el a Riói Környezetvédelmi Világkonferenciára az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezmény, amely 2010-re ír elő 15%-os CO 2 kibocsátás csökkenést. Ehhez képest az Európai Közösség már 2000-re vállalta, hogy CO 2 kibocsátását az 1990-es szinten stabilizálja. A csökkentés érdekében a kevésbé fejlett régiókban a rossz hatásfokkal működő energiaszektor modernizációja jelentős anyagi támogatást kap a Strukturális Alapokból. A Közösség felvette a kapcsolatot a legnagyobb üzemanyag- és autógyártó vállalatokkal, hogy a fejlesztéseket a további fogyasztás és CO 2 - kibocsátás csökkentés irányába mozdítsa. A Közösség

gépjármű – üzemanyag fejlesztési programjának sikere jóvoltából az akcióprogram ideje alatt új, gépjárművekre vonatkozó emissziós és üzemanyag-minőségi határértékeket fogadhatnak el. A Bizottság a Tanács elé terjesztett egy Közösség egészére kiterjedő széndioxid/energia adó bevezetéséről szóló stratégiát Az 5. A kcióprogram feladata kidolgozni a CH 4 (metán) és a N 2 O (dinitrogén-oxid) kibocsátás csökkentésének lehetséges módszereit. Az Európai Közösség területének több mint 60%-a a k örnyezet savasodása által súlyosan érintett, ezért a SO 2 és a N O x kibocsátások erőteljes csökkentése kulcsfontosságú. A jelenlegi eredmények a SO 2 csökkentése terén némi sikerrel kecsegtetnek (2000-re 50%-os emisszió-csökkentés), ám a súlyos károsodások elkerüléséhez több mint 65%-os csökkentésre lenne szükség. A NO x emissziójának 2000-re tervezett szintje a személygépkocsi-állomány és a közúti

forgalom erős növekedése miatt már 1997-ben kivitelezhetetlennek látszott. 15 2. táblázat Az 5 Akcióprogram levegővédelemmel kapcsolatos célkitűzései Környezeti problémák Éghajlatváltozás CO 2 CH 4 Ózonritkulás HCFC Célok Eredmények 1 2000-re az 1990-es kibocsátási szintre csökkenteni az emissziót, majd 2005 és 2010-re további csökkentések 1994-re elfogadni alkalmazandó intézkedéseket, ellenőrző mérési módszereket. A kibocsátás mértéke erősen csökken, a célok reálisan megvalósíthatóak. Felhasználásukat 1995-re az 1989-es szint 2,6 %-ára csökkenteni CFC-k, széntetra- 1996-ra néhány alapvető felhasználást kivéve kivonni klorid, halonok a forgalomból. Savasodó környezet NO x 1994-re a kibocsátást az 1990-es szintre csökkenteni, majd 2000-re az 1990-es szintről 30 %-os csökkentés. SO x Illékony szerves vegyületek Dioxinok Nehézfémek Az intézkedések kidolgozása még várat magára, a metán emisszió

tovább nő. Megvalósult. Megvalósult. Az 1994-re tervezettek megvalósultak, a további csökkentés azonban kétséges a személygépkocsi-állomány és a közúti forgalom növekedése miatt. 2000-re a kibocsátás 35%-os A 35%-os csökkentés 1994-re csökkentésével elérni az megvalósult, így 2000-re 1985-ös emissziószintet. lehetséges akár 50%-os emissziócsökkentés is. Az emisszió az 1985-ös szinten áll. Az 1990-es kibocsátási szint A pontos adatok hiányoznak, a tartása 1996-ban 10%-os, növekvő gépkocsihasználat miatt 1999-ben 30%-os azonban kétséges a siker. csökkentéssel. 2005-re 90%-os kibocsátás- A rendelkezésre álló hiányos csökkentéssel elérni az 1985- adatok ismeretében maximálisan ös szintet. 80%-os csökkentés képzelhető el 2005-re. 1995-re a Cd, Hg, Pb Az északi-tengeri országok kibocsátás legalább 70%-os többségében sikerült 50%-os csökkentése. csökkentést elérni. 1 Az eredmények az 1995-ös Előrehaladási

Jelentésre és az Agenda 21 közösségi megvalósításának 1997-es értékelésére támaszkodnak. 16 A vízvédelem volt a közösségi környezetpolitika egyik legkorábban kiemelt területe, és a l egnagyobb eredményeket is éppen itt – az ipar által okozott vízszennyezés csökkentésében – érték el. Az eddigiekben a Közösség vízvédelmi politikája inkább csak az édesvíz minőségére és az azt szennyező néhány anyagra szorítkozott. Az 5 Akcióprogram célkitűzései már együtt kezelik a minőségvédelmet a vízkészletgazdálkodással. A vízkészletek ésszerű használatára alapozott vízgazdálkodás szükségességére hívták fel a f igyelmet azok a s tatisztikák, amelyek bemutatták mind az Európai Közösség (1970 és 1985 köz ött 35%-al nőtt a vízkivétel) mind az egyes régiók szintjén a v ízfelhasználás alakulását. A közös vízvédelmi politika a t agállamok elé célul tűzte, hogy 2010-ig a víz árába beépítik

a tiszta víz előállításának valós költségeit. A jogszabályokban rögzített minőségi és kibocsátási határértékek és a készletgazdálkodási normák a természetes vízgyűjtőkhöz kapcsolódnak. Meg kell jegyezni, hogy éppen e téren halad legnehezebben a direktívák gyakorlati érvényesítése, és már több eljárást kezdeményeztek a Bíróságon a jogszabályokban foglaltakat nem betartó tagállamokkal szemben. Integrált vízminőség-gazdálkodás Emisszió (direkt) szabályozása Immisszió (direkt) szabályozása Egyéb (indirekt) szabályozások Lakossági, mezőgazdasági és élelmiszeripari szennyvíz (91/271/EEC) IPPC (Integrált ipari szennyezés megelőzés és ellenőrzés) (96/61/EEC) Veszélyes anyagok (76/464/EEC) Nitrát (91/676/EEC) Növényvédőszerek (91/414/EEC) Felszíni vizek (75/440/EEC) Jelentős halálomány élőhelyéül szolgáló vizek (78/659/EEC) Mészvázas állatok élőhelyéül szolgáló vizek (79/869/EEC)

Talajvíz (80/68/EEC) Veszélyes anyagok (76/464/EEC) Fürdővíz (76/160/EEC) Ivóvíz (80/778/EEC) Vízminőségi keretdirektíva (tervezett) (COM(97)49) Élőhelyek (92/43/EEC) Madarak (79/409/EEC) Szennyvíziszap (86/278/EEC) Seveso (82/501/EEC) Környezeti hatásvizsgálat (85/37/EEC) 2. ábra A vízvédelem érdekében 1997-ig hozott fontosabb jogszabályok az Európai Közösségben A ’90-es évekig legkevésbé szabályozott és ellenőrzött terület a mezőgazdaság által okozott vízszennyezés volt. Az 5 Akcióprogram a nitrát, peszticidek és a mezőgazdasági szennyvízről szóló direktívák szigorú betartatásával, és az agrártermelők között indított oktatóprogrammal kívánt javítani a helyzeten. A sikertelenség azonban beláttatta mindenkivel, hogy a környezetvédelmi szempontok agrárpolitikába való integrálása, a mezőgazdasági támogatási rendszer átalakítása nélkül ezek a lépések komoly eredményt nem hozhatnak. 17

Szennyvíztisztítók és csatornahálózat építésére 1994 és 1999 között az Európai Közösség a Strukturális Alapok terhére 7 m illiárd ECU kiadást vállalt. Ebből növelik Írországban 20%-ról 80%-ra a csatornázott lakások arányát 1993 é s 1999 között, és ugyancsak a Stukturális Alapok támogatásával fejlesztik Portugália vezetékes vízhálózatát 61%-ról 95%-ra 1989 és 1999 között. A tengerek védelme nem kevésbé fontos területe az akcióprogramnak. Amíg azonban a nyílt tengerek védelmére irányuló környezetpolitika a n emzetközi tengervédelmi egyezményekhez való csatlakozásban ölt testet, a tengerparti övezetek védelmére részletes cselekvési programok készültek. Az Európai Közösség polgárainak több mint fele él valamilyen tengerpart 50 km-es körzetében. E területek környezetvédelmének elsősorban az idegenforgalom növekedéséből, a települések terjeszkedéséből és az ellenőrizetlen területhasználatból

származó problémákkal kell megküzdenie. A tengerpartokkal kapcsolatos új környezetpolitika inkább támogatási rendszerre, mintsem jogi szabályozásokra alapoz. Támogatást adnak a partmenti övezetek integrált irányítási terveinek az elkészítéséhez, az integrált irányítás kísérleti p rojektjeihez, információs kampányokhoz, adatbázisok kiépítéséhez, szakmai oktatás-képzéshez. 1995-ben indult egy nagyszabású demonstrációs program néhány eltérő sajátosságokkal bíró tengerparti övezet fenntartható fejlődési lehetőségeinek a bemutatására. A program gyorsan és sikeresen halad. 1997-98-ban már 26 területen tudtak bemutatót tartani 3. táblázat Az 5 Akcióprogram vízvédelemmel és vízkészlet-gazdálkodással kapcsolatos célkitűzései Környezeti problémák Felszíni- és felszín alatti vízkészlet csökkenése Felszíni- és felszín alatti vizek minőségének romlása Eredmények 2 Célok Túlzott vízkivétel

megelőzése, hatékony vízfelhasználás. 2010-ig a tagállamok a víz árába beépítik a tisztítás valós költségeit. 1992-ben a felszín alatti vízről adatgyűjtés. 1995-ben kiépült a talajvíz monitoring rendszere és intézkedések születtek a vízbázisok védelme érdekében. A vízfelhasználás azonban tovább nőtt. A talajvíz nitrátszintjének Az 1991-es nitrátdirektíva szigorú stabilizálása v. csökkentése alkalmazása A mezőgazdaság Az 50 mg/l nitráttartalmú által okozott nitrátterhelés eutrofizálódó felszíni vizek azonban tovább nőtt! Jelenleg a előfordulásának csökkentése. Közösség oktató-programokkal Regionális emissziós próbálkozik az agrártermelők határértékek megállapítása. körében. Foszfátfelhasználást 1995-ben a növényvédőszerek csökkentő programok. forgalmazásának és használatának nyilvántartását vezették be és azt Egységnyi területre jutó növényvédőszer-használat szigorúan

ellenőrzik. A lakossági csökkentése. szennyvíz elvezetésére, és tisztítására a csatornahálózatok és A talajvíz peszticidkoncentrációját 0,5μg/l alá tisztítóberendezések kiépítése az 1. Objective támogatásával óriási szorítani. 2 Az eredmények az 1995-ös Előrehaladási Jelentésre és az Agenda 21 közösségi megvalósításának 1997-es értékelésére támaszkodnak. 18 Tengerszennyezés 2000-ig minden 15000, 2005-ig minden 2000 feletti állandó lakosú település szennyvíz-elvezetésének és – tisztításának megoldása. A hajók, kikötők által okozott, valamint a növekvő idegenforgalmi és a tengerparti települések terjeszkedéséből származó terhelések csökkentése. ütemben halad. A hajók és kikötők okozta tengerszennyezésre még nem születtek direktívák (folyamatban van). 1993-tól a tengerpartokon a területhasználatot szigorúan ellenőrzik, az érzékeny területek körül pufferzónákat hoznak létre.

Az ivóvíz – fürdővíz – szennyvíz határértékeket e területeken szigorúan ellenőrzik. 1995-től a tengerparti területek fenntartható fejlesztését bemutató demonstrációs program indult. Az Európai Környezeti Ügynökség 1994-es megállapítása szerint a m agas biodiverzitású területek aránya az intenzív emberi tevékenység következtében az Európai Közösség tagállamaiban folyamatosan csökken. A Közösség természetvédelmi cselekvéseinek, illetve az élőhelyek és veszélyeztetett fajok védelmét szolgáló direktívák kereteit az 1992-es Riói Biodiverzitási Egyezmény jelölte ki. Természetvédelem Természetközeli területek, növény- és állatvilág Élőhelyek (92/43/EEC) Vadon élő madarak (79/409/EEC) Erdők védelme a légszennyezés ellen (86/3528/EEC) Erdők védelme tűz ellen (92/2158/EEC) Trópusi erdők védelmét szolgáló programok támogatása (95/3062/EEC) Antarktisz védelme (90/3943/EEC) Környezeti

hatásvizsgálat (85/337/EEC) Fajok és termékek Veszélyeztetett fajok kereskedelme (97/338/EEC) Fókabébi (83/129/EEC) Állatoknak szenvedést okozó csapdák (90/3254/EEC) 3. ábra Az Európai Közösség 1997-ig hozott fontosabb természetvédelmi jogszabályai 19 A közösségi természetvédelmi stratégia két pilléren nyugszik: • Az 1992-es élőhely direktíva, mely a Natura 2000 program keretein belül az európai – ökológiailag különösen fontos – élőhelyek hálózatát – közöttük ökológiai folyosókkal – kívánja létrehozni 2004-re. • Hosszútávon fenntartható tájhasználati gyakorlat legalább a legfontosabb élőhelyek körül. Az eredmény leginkább attól függ , ho gyan sikerül a természetvédelmi szempontokat a közlekedési, a mezőgazdasági és az idegenforgalmi politikával összehangolni. A Közösség külön erdőstratégiát dolgozott ki, átalakítva 1992-ben a Közösségi Agrárpolitikát, melyben így hangsúlyosabb

szerepet kapott a visszaerdősítés – elsősorban a gyenge termőképességű területeken – és az erdőfelújítás. A projektek 50-75%-át az Európai Közösség finanszírozza. A tájvédelmi-területhasználati kérdésekkel a közösségi környezetpolitika az 1985ös környezeti hatásvizsgálatról szóló direktíva elfogadása óta foglalkozik. E direktíva 1996-os módosításával kiterjesztették a környezeti hatásvizsgálat-köteles tevékenységek körét minden regionális és országos fejlesztési tervre. Az 5. A kcióprogram k iemelten foglalkozik a hegyvidéki területek tájvédelmi problémáival Az Európai Közösség kedvezőtlen mezőgazdasági adottságú területeinek harmada ilyen régiókban található. A tájstabilitás megőrzését az intenzív mezőgazdasági művelés csökkentésével, 20 éves művelés alóli kivonással, erdősítéssel, természetvédelmi területek kijelölésével, az idegenforgalmi és a lakónépesség által okozott

terhelés csökkentésével képzelik el. A Közösség az 1996-ban elfogadott Alpok Egyezménnyel az alpesi ökoszisztéma megmentését célozva kívánja biztosítani a régió fenntartható fejlődését. A program tapasztalataiból tanulva egyéb régiókban is komplex tájvédelmi programok indulhatnak. A mezőgazdasági termékek ártámogatásának csökkentésével sikerült valamelyest visszafogni az intenzív mezőgazdasági termelést és a kemikáliák túlhasználatát, de az agrárszektor okozta talaj- és vízterhelés még mindig túlságosan nagy. Az 1992-es agrárpolitikai reform ugyan kijelölt néhány utat a talaj és vizek megóvása érdekében, de a környezetvédelmi szempontok integrálása még távolról sem megfelelő a mezőgazdasági politikába és termelési gyakorlatba. 4. táblázat Az 5 Akcióprogram természet- és tájvédelemmel kapcsolatos célkitűzései Környezeti Célok problémák Biológiai sokféleség 2004-ig a Natura 2000 Védett

Területek Európai csökkenése Ökológiai Hálózatának létrehozása. Vadon élő és védett fajok kereskedelmének szigorú ellenőrzése. 3 Eredmények 3 Megtörtént a csatlakozás a Riói Biodiverzitás és a Washingtoni CITES Egyezményekhez, s ezek alapján direktívák szabályozzák e területeket. A Natura 2000 hálózat kialakítása nehezen halad, mert a tagállamok lassan jelölik ki a rendszerbe integrálható természetvédelmi területeket. Az eredmények az 1995-ös Előrehaladási Jelentésre és az Agenda 21 közösségi megvalósításának 1997-es értékelésére támaszkodnak. 20 Sikeres nemzetközi projektek. Táji egyensúly megbomlása Érzékeny területek A táji adottságokhoz 1992-ben a Közösségi túlhasználata alkalmazkodó tájhasználat. A agrárpolitika reformja megtörtént környezetvédelmi elvek 1996-ban az Alpok Egyezmény integrálása az aláírása. idegenforgalmi-, az agrár- és a közlekedéspolitikába. Erdőterületek

Kedvezőtlen mezőgazdasági Az 1997-ig elkészült országos és csökkenése adottságú területek regionális rendezési tervekben a erdősítése. tagállamok 650000 ha új erdő kialakítását, és 130000 ha erdő rehabilitációját vállalták. Túlhalászás Tengeri ökoszisztémák A Maastrichti Szerződésben és megőrzése és fenntartható nemzetközi egyezményekben a használata. Tudományos Közösség elkötelezte magát a eredmények átvétele, halászat fenntartható fejlesztése hatékonyabb információmellett. Az 5a objective-n szolgáltatás, csökkentett keresztül a tengeri halászati volumen. környezetvédelem, tudományos kutatások és halászati oktatás, információszolgáltatás támogatása. 1995-óta integrált tengerpart-fejlesztési és gazdálkodási tervek. Trópusi erdőirtás Az érintettek részére az Sikeres erdővédelmi projektek. anyagi támogatás 1995-ben a Fenntartható növelése.(1999-ig évi 50 Erdőgazdálkodásról szóló mill.

ECU) Trópusi erdők jegyzőköny elfogadása. Az 1992védelmét szolgáló es Erdővédelmi Egyezményt nemzetközi egyezmény azonban csak ajánlásként határozatként való fogadták el az UNCED elfogadtatása. résztvevői. Sivatagosodás Az érintettek részére az 1994-ben Küzdelem a anyagi támogatás növelése. sivatagosodás ellen nemzetközi Nemzetközi egyezmény a egyezmény aláírása. sivatagosodás ellen. A zajterhelés csökkentése elsősorban azért kerülhetett az 5. Akcióprogram legfontosabb célkitűzései közé – ugyan a 3. Akcióprogram óta folyamatosan foglalkoznak e problémakörrel – mivel a városi környezet védelme új, kiemelt területként jelenik meg abban. 21 Zajterhelés Gépjárművek Repülőgépek Gépek Építkezés Gépjárművek (70/157/EEC) Motorkerékpárok (78/1015/EEC) Hangsebesség alatti repülőgépek (80/51/EEC) Sugárhajtású repülőgépek Háztartási gépek keretdirektíva Kompresszor (84/533/EEC)

Toronydaru (84/534/EEC) Hegesztő (84/535/EEC) Áramfejlesztő (85/536/EEC) Betontörő (85/537/EEC) Fűnyíró (88/594/EEC) (89/629/EEC Repülőgépek repülésének korlátozása (92/14/EEC) (85/538/EEC) Földgyalu és egyéb földmunkagépek (86/662/EEC) 4. ábra A zajterhelés ellen 1997-ig hozott fontosabb jogszabályok az Európai Közösségben 1990-ben jelentetett meg a Bizottság egy tanulmányt a városi környezetről, amelyben annak minőségét befolyásoló számos akciót javasolt. Ebben közölték, hogy a Közösség államaiban a lakosság több mint 16%-a szenved éjszakánként a 65 dB(A) feletti zajszinttől, amely már komoly egészségi kockázatokat jelenthet. Az 5 Akcióprogram elsősorban a település és területi tervezés, valamint a közlekedés szabályozása oldaláról keres megoldásokat a problémára. 5. táblázat Az 5 Akcióprogram zajterhelés elleni célkitűzései Célok A lakosságra ható 65 dB(A)-nál magasabb zajszintet meg kell

szüntetni ; a 85 dB(A) szintet soha nem szabad túllépni. A lakosságra ható 55 – 65 dB(A) zajszint tovább nem növelhető. A lakosságra ható 55 dB(A) zajszint tovább nem növelhető. Alkalmazott eszközök, tervezett intézkedések • Expozíciós szintek leltára. • Zajcsökkentési program (járművekre, gépekre, technológiákra, folyamatokra). • Új direktívák folyamatos benyújtása. • Zajmérések és besorolások szabványosítása. • Területi tervezéseknél, infrastukturális fejlesztéseknél a környezeti hatásvizsgálatokban a zajterhelés elleni védelem különleges prioritást kapjon. 22 A hulladékokkal foglalkozó (75/442/EEC) első jogszabály a hulladékot még olyan árunak tekintette, amelynek tagállamok közötti forgalma nem korlátozható. A 4 é s az 5 Akcióprogramok alatt elfogadott direktívák azonban azt célozzák, hogy a hulladékról a keletkezési helyükhöz minél közelebb – azaz a tagállamok saját maguk –

gondoskodjanak. Hulladék keretdirektíva (75/442/EEC) Veszélyes hulladék direktíva (91/689/EEC) Speciális hulladék Szállítás, import, export Titán-dioxid tartalmú hulladék (78/178/EEC) Csomagolóanyagok (94/62/EEC) Olajos hulladék (75/439/EEC) PCB és PCT (96/59/EC) Elemek (91/86/EEC) Szennyvíziszap (86/278/EEC) EURATOM (radioaktív hulladék) (80/836/EEC) Hulladék szállítása (93/259/EEC) Létesítmények létrehozása elhelyezése és működtetése Települési-hulladékégető (89/429/EEC és 89/369/EEC) Veszélyes-hulladékégető (94/67/EEC) Hulladéklerakók (tervezett) (COM(97)105) 5. ábra Az Európai Közösség 1997-ig hozott fontosabb hulladékgazdálkodási jogszabályai Az 5. A kcióprogram különösen nagy figyelmet fordít a hulladék keletkezésének megelőzésére, a problémák keletkezési helyükön való megoldására, az újrahasznosítás és az újrafelhasználás támogatására. Támogatja a hulladékgyűjtés, -szelekció,

-ártalmatlanítás infrastrukturális hátterének kiépítését. Általánossá kívánja tenni a s zelektív hulladékgyűjtést A hulladéklerakó létesítmények ésszerű hálózatának kialakítását ugyancsak ösztönzi. A nagy szervesanyag-tartalmú hulladékok lerakásának korlátozásáról – helyette égetés vagy komposztálás – jogszabály elfogadását tervezik az akcióprogram ideje alatt. Elkészült a csomagolóanyagokról szóló direktíva, melynek célja azok újrahasználhatóságának vagy újrafeldolgozhatóságának biztosítása. Az Európai Közösség 2000-ig szeretné elérni, hogy a csomagolóeszközöknek legfeljebb a fele kerüljön a hulladéklerakókba, 25% újrafelhasználható legyen, és a maradék elégetését engedélyeznék. 1997-98-ra készül el a hulladéklerakókról – létesítés, műszaki követelmények, üzemeltetés, ellenőrzés, rekultiváció – szóló direktíva. A veszélyes hulladékok tekintetében –

osztályonként külön-külön szabályozásokkal – a program azok keletkezésének megelőzését, újrahasznosításukat, és a Közösség egészére kiterjedő biztonságos lerakási infrastruktúra kialakítását szeretné elérni. Ahol lehetséges, gazdasági és pénzügyi eszközöket kíván alkalmazni. Külön területet képez a radioaktív hulladékok ügye. Az Európai Közösség tevékenysége e téren főleg csak az ionizáló sugarak elleni védelemre korlátozódik. 23 6. táblázat Az 5 Akcióprogram hulladékgazdálkodással kapcsolatos célkitűzései Célok 1995-ig minden tagállam rendelkezzen hulladékgazdálkodási tervvel. A települési szilárd hulladék mennyisége nem haladhatja meg az 1985-ös (300 kg/fő) szintet. 2005-re a dioxin kibocsátások csökkentése az 1985-ös szintre. Papír-, üveg-, műanyaghulladék legalább 50%-os újrahasznosítása. Hulladék-feldolgozó ipar és piac az újrahasznosított anyagok számára. A

hulladékgyűjtés, -szelekció, ártalmat-lanítás infrastrukturális hátterének kiépítése. 2000-ig a Közösségből származó hulladék EK-en kívül történő végleges lerakásának teljes megszüntetése. Alkalmazott eszközök, tervezett intézkedések • Adatgyűjtés az Közösségben keletkezett, gyűjtött és lerakott hulladékról (mennyiség, összetétel, hatás). • Integrált hulladékgazdálkodási rendszerek (tervek, hálózatok, létesítmények) kialakítása. • A hulladékgazdálkodási alternatívák értékeléséhez ökológiai mérlegek figyelembe vétele. • A hulladéklerakókról szóló direktíva betartatása. • A csomagolásról szóló direktíva működővé tétele. • A keletkező hulladék mennyiségének csökkentése „tiszta” technológia alkalmazásával. • A hulladékégetőkből származó dioxin-emisszió határértékének meghatározása. • A hulladékok mozgatásának minimalizálása (közelség elve). •

Gazdasági ösztönzők és eszközök használata. Vegyi anyagokkal kapcsolatos szabályozások az Európai Közösségben már akkor is születtek, amikor még környezetpolitikáról egyáltalán nem beszélhetünk. A vegyi anyagokkal kapcsolatos környezetpolitika gazdasági-kereskedelmi vonatkozásait tekintve az egyik legérzékenyebb területe a k örnyezetvédelemnek. Nem véletlen, hogy az OECD Környezetpolitikai Bizottsága alá rendelt 4 állandó munkacsoport egyike csak a vegyi anyagok kérdéskörével foglalkozik. (Vegyi Anyagok Csoport és Gazdálkodási Bizottság) 24 Vegyi anyagok és genetikailag módosított szervezetek (GMO) ellenőrzése Kísérletek Állatkísérletek (86/609/EEC) Helyes laboratóriumi gyakorlat (87/18/EEC) Genetikailag módosított szervezetek csökkentett használata (90/219/EEC) Genetikailag módosított szervezetek szándékos szabadon bocsátása (90/220/EEC) Kereskedelmi forgalomba hozatal Szállítás Veszélyes anyagok

osztályozása, csomagolása és cimkézése (67/548/EEC) Veszélyes előkészítés (88/337/EEC Genetikailag módosított szervezetek szándékos szabadon bocsátása (90/220/EEC) Veszélyes áruk közúton történő szállítása (94/55/EEC) Termékek Ózonbontó anyagok (94/3093/EEC) Veszélyes vegyi anyagok kereskedelme és használata (76/769/EEC) Azbeszt (87/217/EEC) Mosószerek (73/404/EEC) Veszélyes vegyi anyagok nemzetközi kereskedelme (92/2455/EEC) Létező anyagok kockázatvizsgálata (94/1488/EEC) Veszélyes anyagok osztályozása, csomagolása és cimkézése (67/548/EEC) Veszélyes előkészítés (88/337/EEC) 6. ábra Az 1997-ig vegyi anyagokra és GMO-ra hozott fontosabb jogszabályok az Európai Közösségben A Közösség e területen az OECD megfelelő munkacsoportjaiban, fórumain igyekszik álláspontját képviselni, és gazdasági versenytársaira „kényszeríteni” azonos környezetpolitikai szabályozás bevezetését. Az 5. Akcióprogram alatt

kétezer nagy mennyiségben előállított vegyi anyaggal kapcsolatos adatgyűjtést és hatásértékelést folytattak 1993-ig, majd kiválasztva a kétszáz legfontosabbat, azok részletes értékelését végzik el 2000-ig. A részletes vizsgálaton átesett vegyi anyagok közül 2000 előtt ötvenet kiválasztanak, és azok előállítására, használatára, ellenőrzésére jogszabályokkal támogatott kockázatcsökkentési programot indítanak. A genetikailag módosított szervezetek a 4. Akcióprogram idején kerültek az érdeklődés homlokterébe. Velük kapcsolatban a Közösség a megelőzést célzó álláspontra helyezkedett, amikor egy olyan szabványosítási programot indított el, mely magában foglalja a GMO-k azonosításának módszereit, a k örnyezeti hatások és kockázatok értékelésének módszereit, valamint a közös értékelési jegyzőkönyvet. 7. táblázat Az 5 Akcióprogram vegyi anyagok és genetikailag módosított szervezetek ellenőrzésével

kapcsolatos célkitűzései 25 Célok Alkalmazott eszközök, tervezett intézkedések Adatgyűjtés minden létező vegyi • Notifikáció minden új vegyi anyagról. anyagról. • Az osztályozott anyagok listájának folyamatos A tudományos fejlődésnek bővítése. megfelelően az osztályozási • Vegyi kockázat csökkentési Tanácsadó Bizottság szempontok folyamatos felállítása. korszerűsítése. • Jogszabályalkotás a létező vegyi anyagokra Kétezer nagy mennyiségben (rendelet) és a nem mezőgazdasági használatú előállított vegyi anyag értékelése peszticidekre (direktíva). 2000-ig. • A genetikailag módosított szervezeteket (GMO) A kétszáz legfontosabb vegyi anyag használó létesítmények és tevékenységek elemeinek részletes értékelése 2000-ig . teljes ellenőrzése mindenre kiterjedő, részletes Ötven vegyi anyagra 2000 előtt szabályozással. átfogó kockázatcsökkentő • Szabályozó eszközök kidolgozása a GMO-k

programok. biztonságos szállításának és exportjának Ötszáz nem mezőgazdasági ellenőrzésére. peszticid értékelése. • Közös kockázat értékelési (vizsgálati, azonosítási, A genetikailag módosított stb.) módszerek kialakítása, fejlesztése, értékelése szervezetek (GMO) kutatásban, ipari használatban, ipari kibocsátásban, szállításban, exportban történő részletes ellenőrzése, hatékony biztonsági intézkedéssel és jóváhagyási eljárással. A kísérleti célokra szánt gerinces állatok számának 50 %-os csökkentése. A nukleáris biztonság kérdése az utóbbi 10-12 évben kapott különleges figyelmet az Európai Közösség környezetpolitikájában. A csernobili baleset, az egykori szocialista blokk országaiban működő atomreaktorok biztonsági intézkedéseinek javításához nyújtott pénzügyi és technikai segítség, az Európai Közösség tagállamaiban működő környezetvédő szervezetek, zöld pártok aktivitása

növekvő nyomást gyakorolnak a Közösségre, hogy az a nukleáris biztonság területén vezető szerepet töltsön be. Az utoljára 1984-ben átdolgozott 1959-es Alapvető Biztonsági Szabványok korszerűsítése az 5. Akcióprogram alatt fog megtörténni. Egy új direktíva fog rendelkezni a radioaktív hulladék keletkezésének, szállításának és végleges elhelyezésének engedélyezéséről és ellenőrzéséről. Egységes szabványokat kívánnak kialakítani a lakossági tájékoztatás tartalmi-formai követelményeiről. A lakosság tájékoztatása terén komoly erőfeszítéseket tesznek Kézikönyvek, prospektusok, videofilmek terjesztésén túl, főként az alap- és középfokú oktatásban a tanárok részére pedagógiai segédanyagok lesznek hozzáférhetőek egy átfogó projekt részeként. A Bizottság az akcióprogram ideje alatt folyamatosan ellenőrizni fogja a tagállamokban felállított monitoring létesítmények működését és használatát.

26 Ipari szennyezés-ellenőrzés és kockázatcsökkentés – nukleáris biztonság Ipari környezetterhelés ellenőrzése Ipari kockázatok mérséklése Termékellenőrzés és minősítés Információ-szolgáltatás IPPC (Integrált ipari szennyezésmegelőzés és ellenőrzés) (96/61/EEC) Nagy teljesítményű égetők (88/609/EEC) Veszélyes anyagok vízbe bocsátása (76/464/EEC) Vállalatok környezetvédelmi teljesítményének értékelése (93/1836/EEC) Azbeszt (87/217/EEC) Hulladék keretdirektíva (75/442/EEC) Veszélyes hulladék (91/689/EEC) Veszélyes hulladék égetése (94/67/EEC) Lakossági, mezőgazdasági és élelmiszeripari szennyvíz (91/271/EEC) EURATOM (80/836/EEC),(92/3/EEC) Seveso (baleseti kockázat) (96/82/EEC) Vállalatok környezetvédelmi teljesítményének értékelése (93/1836/EEC) Öko-cimkék (92/880/EEC) Élelmiszerek ellenőrzése nukleáris vészhelyzetek esetén (87/371/EEC) Élelmiszer-ellenőrzés állandó mechanizmusa

(90/82/EEC) ECURIE (információs rendszer nukleáris balesetekről) (87/371/EEC) Lakosság tájékoztatása nukleáris vészhelyzetek esetén (89/357/EEC) 7. ábra Az ipari szennyezés-ellenőrzés, kockázatcsökkentés és a nukleáris biztonság érdekében 1997-ig hozott fontosabb közösségi jogszabályok Az ipari szennyezés-ellenőrzés és kockázatcsökkentés a Közösség környezetpolitikájának kezdetektől kiemelt területe az iparra mint célágazatra koncentrálva fogalmaz meg környezetpolitikai elvárásokat. Az Európai Közösség legnagyobb környezetvédelmi sikereit az ipari rögzített emisszióforrások víz- és levegő-szennyezésének ellenőrzése és csökkentése terén érte el. Az 5 Akcióprogram óriási lépéseként értékelhetjük a vállalatok környezetvédelmi teljesítményének értékeléséről (EMAS) szóló 1993-as rendeletet, amelynek célja az, hogy a vállalatok építsék ki saját környezetirányítási rendszerüket,

eredményeiket rendszeres időközönként értékeljék, és környezeti teljesítményükről a helyi közvéleményt tájékoztassák. Ezzel az új, stratégiai kezdeményezéssel az Európai Közösség az önálló, vállalati szintű környezetpolitika alapjait rakta le. Természetesen minden önálló környezet-politikai kezdeményezés, valamint a saját felelősségű, saját szervezetű önellenőrzés független környezetvédelmi szakértők, a hatóság és a nyilvánosság szabályozott felügyelete mellett történik. Az ipari balesetek kockázatának csökkentését szolgálja az 1996-ban felújított Seveso direktíva. Az 1996-ban elfogadott integrált szennyezés-megelőzési és ellenőrzési direktíva a vállalatok számára tevékenységük következtében fellépő levegő-, víz-, talajterhelések mérését, az emissziók csökkentését írja elő. A csökkentéseket az elérhető legjobb technológiával, a v állalati tevékenységet pedig

energiatakarékosan és a l ehető legkevesebb hulladék keletkezése mellett kell végezni. 27 8. táblázat Az 5 Akcióprogram ipari szennyezések ellenőrzésével és nukleáris biztonsággal kapcsolatos célkitűzései Célok Az ipari kockázatok csökkentése szigorított biztonsági és kezelési, valamint a környezeti ellenőrzés irányítási és eljárási szabványaival. 2005-ig az IPPC direktívában felsorolt ipari tevékenységeket folytató létesítmények a direktívának megfelelő visszamenőleges engedélyeztetése. Az atomerőművekkel kapcsolatos biztonsági intézkedések javítása. A monitoring létesítmények ellenőrzése. Radioaktív hulladékkal kapcsolatos gazdálkodási stratégia kidolgozása. A tájékoztatás és sugárvédelmi oktatás minőségi javítása. Alkalmazott eszközök, tervezett intézkedések • A biztonsági szabványok szigorítása. • Szabványok kidolgozása a kockázatok értékeléséhez és kezeléséhez. •

Veszélyes létesítmények és tevékenységek elemeinek teljes ellenőrzése mindenre kiterjedő, részletes szabályozással. • Folyamatos környezeti átvilágítás. • • • • • • • Az Alapvető Biztonsági Szabványok (BSS) korszerűsítése, kiterjesztése a radioaktív hulladék szállítására is. A nukleáris biztonsági követelmények harmonizációja. Közép- és Kelet-Európa és a FÁK országai számára műszaki segítségnyújtási programok és biztonsági mérések. Stratégiai terv kidolgozása és megvalósítása minden radioaktív hulladékra. Sugárvédelmi oktatás az általános és középiskolákban. Tanfolyamok, konferenciák, kiadványok. A lakossági tájékoztatás alapvető tartalmi és formai követelményeinek egységesítése. Az 5. Akcióprogram célágazatokra irányuló környezetpolitikai célkitűzései Az iparral kapcsolatos korábbi környezetpolitikai intézkedések szabályozó jellegű megközelítését az

akcióprogramban felváltotta az együttműködést előtérbe helyező szemlélet. Így nagyobb teret kapnak az önkéntes megállapodások, a megfelelően ellenőrzött önszabályozó formák. Az energetika felé a közösségi stratégia kulcselemei az energiahatékonyság növelése, a technológiai fejlesztési programok és a kevésbé szénvegyületekre épülő energiaszerkezet. A közlekedés jelenlegi trendjein kíván változtatni a fenntartható mobilitás stratégiája, mely magában foglalja a jobb területi tervezést, a meglévő infrastruktúra jobb kihasználását, a gépjármű-üzemanyag kutatási programot, a tömegközlekedés versenyhelyzetének javítását és a közlekedési szokások és szabályok megváltoztatását. A Közös Agrárpolitika további reformjára az 5. A kcióprogram ke retein belül komoly remény van, hiszen az már nemcsak a környezetpolitika számára kívánatos, hanem mezőgazdasági (természeti erőforrások túlhasználata),

gazdasági (túltermelés, raktározási gondok) és szociális (vidéki népesség elvándorlása, fokozódó városi problémák) szempontból is alapvető érdek a fenntartható mezőgazdaság és vidékfejlesztés. 28 Az idegenforgalom példázza leginkább a gazdasági fejlődés és a környezet közötti szoros kapcsolatot, annak minden előnyével és feszültségével. Megfelelő tervezéssel, irányítással az idegenforgalom, a regionális fejlődés és a környezetvédelem egymást erősítik. A szubszidiaritás elvéből következően azonban a környezetvédelem, a terület- és településfejlesztés és az idegenforgalom összehangolása alapvetően nemzeti, regionális és helyi feladat. Az Európai Közösség a maga részéről ezért nem jogszabályokkal, hanem speciális támogatási rendszer kialakításával kívánja ösztönözni a fenntartható idegenforgalmi fejlődést. 29 Mezőgazdaság Közlekedés Energetika Ipar Ágazatok Célkitűzések

Integrált szennyezés ellenőrzés. Erőforrásokkal való helyes gazdálkodás (csökkentett hulladék). Környezetbarát termékek. Fogyasztói szokások befolyásolása. Az energiafelhasználás hatékonyságának növelése (2010-ig az energiafogyasztás 15%-os csökkentése az 1990-es szintről). A szennyezés csökkentése. A megújuló energiaforrások kihasználásának fejlesztése. Fogyasztói szokások befolyásolása. A meglévő infrastruktúra jobb kihasználása. A közlekedési eszközök műszaki fejlesztése, különös tekintettel a környezetre káros kibocsátások csökkentésére. A közlekedésben résztvevők magatartásának befolyásolása. Az ökológiailag fenntartható mezőgazdaság rendszerének kiépítése. Az intenzív gazdálkodás mérséklése. A mezőgazdaság által okozott környezetterhelés (minőségromlás, készletcsökkenés, táji egyensúly megbomlása) csökkentése. Fenntartható vidékfejlesztés. Erdőfejlesztés. Alkalmazott

eszközök, tervezett intézkedések • A vállalatok környezeti átvilágítása. • Környezeti díjak rendszere. • Adódifferenciálás és egyéb gazdasági ösztönzők alkalmazása. • Egységes technológiai és termékszabványok. • „Tiszta” technológia. • Hulladék-leltár. • Ökocimkék. • Fogyasztói információk. • Új, hatékonyságtól függő árképzés. • Hatékonysági szabványok berendezésekre, termékekre, járművekre, technológiákra. • Szén, ill. a szénvegyületek felhasználásának csökkentése. • A nukleáris hulladék biztonságos lerakásának vizsgálata. • Megújuló energiaforrások kutatásának és felhasználásának támogatása (ALTENER). • Fogyasztói információk. • • • • • • • • • • • • • • • • • • • Környezeti hatásvizsgálatok. Integrált környezet- és közlekedéspolitika a település- és térségfejlesztés minden szintjén. Infrastruktúra díjak (útadók,

parkolási díjak stb.) Járművekre kibocsátási határértékek. Teljesítmény-, fogyasztás-, kibocsátásfüggő pénzügyi ösztönzők. 2000-ig teljes átállás az ólmozatlan benzinre. Alternatív üzemanyagok. Rendszeres járművizsgálat. A tömegközlekedés jobb kiépítése, versenyképességének javítása. Közlekedési szabályok módosítása. A mezőgazdasági támogatási rendszer átalakítása (támogatások csökkentése). Biogazdálkodás támogatása. Regionális kibocsátási és minőségi határértékek kialakítása, és azok betartatása. Vegyi anyag bevitel csökkentése. Veszélyeztetett vidéki területekre gazdálkodási tervek kialakítása. Falusi turizmus fejlesztése. Fenntartható fakitermelés . Erdőtelepítések növelése (mezőgazdasági területeken is). Hatékony erdővédelem (elsősorban az erdőtüzek ellen). 30 Idegenforgalom Fenntartható idegenforgalom. A tömegturizmus jobb irányításával bizonyos túlterhelt tengerparti

és hegyvidéki területek mentesítése. Az idegenforgalmi területeken a szolgáltatások, infrastruktúra fejlesztése a környezeti érdekek maximális figyelembevételével. Fogyasztói szokások befolyásolása. • • • • • • • Integrált gazdálkodási tervek a tengerparti és hegyvidéki területekre. Érzékeny területek körül pufferzónák kialakítása. Zaj, ivóvíz, fürdővíz, légszennyezés határértékeinek és a szennyvíz- és hulladékkezelés követelményeinek betartatása. Szigorú szabályok a földhasználatra és az új építkezésekre Az idegenforgalom jobb szezonális elosztása (szabadságolások) és nagyobb fogyasztói választék. Környezetbarát idegenforgalmi formák elősegítése. Idegenforgalmi területeken dolgozók és a helyi lakosság környezeti tudatosságának növelése (szakmai oktatás). 9. táblázat Az 5 Akcióprogram célágazatokra irányuló környezetpolitikai célkitűzései 31