Politics | Liberalism » A liberalizmus válsága

1 A liberalizmus válsága A válaszhiány tudatosulása 1. A nemzeti-nemzetiségi kérdés megoldhatatlan a l iberális paradigma alapján (a nemzetiségi mozgalmak erősödése); az állam egysége az állampolgári jogegyenlőség alapján nem biztosítható. A várakozással ellentétben a konfliktusok élesebbé válnak. A romantika történetfilozófiáján alapuló nemzet-szemléletet a „naturalista” nemzetfogalmak váltják fel (variánsok: biológiailag determinált „faj”, történelmi fejlődés során kialakult pszichikai sajátosságok, a „nemzeti karakter” által determinált „nemzeti lélek”), ennek következtében az asszimiláció mint megoldás értéke megkérdőjeleződik („zsidókérdés”: őszinte-e, teljes-e az asszimiláció, megszünteti-e a n emzet határain túlnyúló, vagy a nemzetet megosztó „faji szolidaritást”, a faji vagy pszichikai sajátosságok részét alkotják-e a társadalom érdektagoltságának, ha igen,

áthidalhatók-e, vagy mesterséges eszközökre van szükség ahhoz, hogy a „magyar elem” hegemóniáját biztosítsák stb.? (Lsd: a Huszadik Század körkérdése a zsidókérdésről. 1917) De tematizálódik más nemzetiségekkel és az asszimiláltakkal szemben is (Ady „svábokból jött magyarok” ill. olyan antiszemitizmus ellenesség (a filoszemitizmus) a mely a feltételezett biológiai, pszichológiai vagy a kulturális sajátosságokból levezetett tulajdonságok negatív értékelését pozitív tartalmúvá változtatja (a vérkeveredés haszna  Ady: Korrobori), ill. a túl lassúnak vagy sikertelennek ítélt spontán asszimilációval szemben az erőszakos asszimilációnak a hirdetése. A nemzetfogalom „etnicizálódása” egyfelől a nemzetiségiekkel való viták kiéleződését, másfelől a ki képviseli az igazi magyar érdeket kérdését eredményezi. Következmény: a b elpolitikai viták kérdésfeltevésévé válik a ki a m agyar és mi a nem

magyar: „hazátlan bitangok”, a „kozmopoliták”. Új értelmezési keret nyílik olyan kérdések értelmezéséhez és magyarázatához mint tulajdonfajták és termelési formák elkülönülése (ingó és ingatlan, bank-ipari és mezőgazdasági érdekek); a nyelvi, kulturális, vallási különállás, „a nemzeti egyéniség védelme” mint szeparatizmus, a hazafiatlanság bizonyítéka stb. Azaz: a n emzet, mint az osztály, felekezeti, nemzetiségi stb. tagoltságot áthidaló integrációs kategória a m egosztás, az elválasztás kategóriájává válik  ki lehet kerülni belőle, az állampolgárság önmagában nem elegendő kritérium ( „Idegenné” lehet válni a társadalmon belül is.) A változást talán úgy jellemezhetnénk: kulturnacionalizmus (a nemzeti kultúrához való önkéntes asszimiláció) helyett államnacionalizmus (az asszimiláció állami eszközökkel való siettetése, de az állampolgári jogegyenlőség figyelembevételével) Az

„organikus állameszme” (pl. Concha), az állam szerepének felértékelése (a mérték!) talán ide illeszkedik, amennyiben az államot a nemzetből, mint a történelem legfőbb szereplőjéből eredeztetik. alternatív megoldások (többnyire nyugati minták alapján) - antiliberális(?) n acionalizmus a liberális nacionalizmus helyett ( a nemzeti érdeknek alárendeli a liberális értékeket: jogegyenlőség, a magánszféra sérthetetlensége elvének sérelme árán is (az állam asszimilációs célra való felhasználása: lex Apponyi, „nemzetvédő” telepítés stb.); Eszmei formák: „magyar imperializmus”: „harminc millió magyar” (Rákosi Jenő), „organikus állameszme” (Concha), antiszemitizmus (Istóczy, Kis Sándor) stb. 2 De itt lehet, hogy két típust kell képeznünk. Az egyiket nevezhetnénk valahogy így: a liberális nacionalizmus átalakulása, a nemzetfogalom „etnicizálása” (itt persze a mértékről van szó, mert az

etnikai-kulturális dimenzió soha nem hiányzott a liberális nacionalizmusból!), a másik neve lenne az antiliberális nacionalizmus. Az első csoportba tartozó kísérletek a liberalizmus megújulási törekvéseinek körében lenne tárgyalandó – tisztázva persze, hogy például, hogy Réz Mihály vagy Rákosi Jenő elképzelései hova tartoznak, átlépik-e azt a határvonalat, ami liberalizmust az antiliberalizmustól elválasztja. (a mérce persze kérdéses De ha például Rákosi Jenő a háború alatti képzelgéseit nézzük győzelem utáni határrendezésekről, ez elvileg – talán – nem jelent változást a korábbi „térkérajzolásokhoz” képest.) De persze, itt is figyelni kellene arra, hogy mi a doktrinális változás, és mi az, amelyben a nemzeti problematikát instrumentalizálják, azaz: mondjuk az által, hogy a „nemzeti koalició” összetartását célozva élezik ki a problémát. (Pl a nyelvkérdés felvetése a MÁV-nál, a „kardbojt”,

Andrássy „nemzeti programja” stb. A másodikba alighanem azok tartoznak, akik az asszimilációt mint a nemzeti egység megteremtésének, a n emzeti probléma megoldásának módját elvetik, mert lehetetlennek tartják. Itt tehát egy elvi fordulatról van szó (Bekavar persze, hogy az ebből adódó lehetőségekkel nemcsak az antiszemiták, hanem a „filoszemiták” – pl. Ady – is élnek, nem is beszélve arról, hogy nemcsak a zsidók, hanem a n émetek ellen is használják – megint csak Ady. Továbbá az is, hogy az Új Nemzedék típusú nemzeti radikalizmus nem csupán a zsidóság, hanem a „feudalizmus” és „plutokrácia” ellen is harcol, akárcsak Ady, ők is „egyforma haraggal” néznek a „Gőgös, gazdag grófra s gazdagult zsidóra”. Mert hisz földet akarnak osztani, demokratizálni akarnak; egyszóval sokban hasonlítanak az Új Magyarország híveire. Tényleg a „harmadik Magyarország” képviselői lennének? Tiszát ők is utálják,

ők is „Károlyi pártiak stb. Tehát: meg kell nézni azt is, hogy ekkor, 1919 előtt van-e és mi a különbség a Cél és az Új Nemzedék, ha tetszik a jobboldali radikalizmus két csoportja között.) - „antinacionalizmusok” – a kollektív identitás újrafogalmazása - internacionalizmus (szocialisták). A nemzeti érdek kétségbevonása az osztályszolidaritás alapján (pl. „a munkásnak nincs hazája”)  a „különleges emberek” Itt persze az elmozdulásokra és – ha vannak – az esetleg áramlatokra is figyelni kell. Pl Mezőfi „nemzeti” szocializmusra. - kozmopolitizmus: a jozefinizmus érvkészletének felelevenítése, („demokratikus cezarizmus). A „haladás” feltételeként, az általános emberi jogok alapján a n emzeti identitásnak mint ideológiának, elavult, rossz hagyománynak, előítéletnek leleplezés  a „tulajdonságok nélküli emberek” Meg kellene nézni a nacionalizmus elleni érvek, az kozmopolita-típusú

alapállás jellegzetességeit. Antitradicionalizmus? Racionalizmus? Az előítéletek elleni küzdelem? A „reakciós” pártok nemzeti retorikájának bírálata? Egyáltalán koncepció-e, vagy csak az ellenfél által kreált, tulajdonított álláspont? - föderalizmus: nemzeti önrendelkezés jogának és az államelv követelményeinek „racionális” egyesítése (Pl.: kulturális autonómia) a „racionális emberek” Ha egyáltalán létezik ez az álláspont 1918 előtt, mit jelent valójában. Tudomásom szerint kialakult formái esetleg a nemzetiségielnél (Popovici), illetve az osztrák szocialistáknál (Karl Renner, Otto Bauer) és állítólag Ferenc Ferdinánd körénél. Meg kell nézni a Renaisence c. folyóiratot (Diener Dénes József), o lvastam valahol – de már nem emlékszem, hogy hol –, hogy ezt Ferenc Ferdinánd köre pénzelte. 3 - új, antitradicionalista nemzeti identitás kialakítása? (a polgári radikálisok? Gyurgyáknál jelenik

meg, nem ki bontva. De lehet, hogy Horváth Zoltán, esetleg Litván György is ír valami ilyesmit. De létezik-e valójában, vagy csak a Szocializmus és hazafiság c. Jászi-cikk esetleges félreolvasásából származik 2. - A szociális ügyek ( A „haladás” nem megoldja, hanem élezi a konfliktusokat, a társadalmi béke távolabb, mint valaha) - a „munkáskérdés”. A munkásmozgalom megjelenése és di namikus növekedése, az osztályharc jelenségei láttán létrejött felismerés: a k onfliktusok kezelésére nincsenek intézmények és mechanizmusok, így a t ársadalmi békét fenyegetik - vagy: mint a liberalizmus tévedésének, helytelenségének bizonyítékai) Alternatív megoldások Itt bizonyosan elkülönülnek versengő magyarázatok és megoldási módok. Tudjuk, a szocialisták számára ez a r endszeralternatíva megalapozásának legfontosabb politikai és morális kiindulópontja (az elnyomorodás elmélet), innen is építik fel a „jövő

társadalmát” a polgári radikálisok; fontos hivatkozási pont a politikai katolicizmus és az agrárius mozgalmak egyik-másik áramlatánál, s komoly késztetést jelent a különféle liberális korrekciós kísérletek számára is. - agrárproblémák Ezt alighanem szét kell választani, mert többféle módon értelmeződik és többféleképpen tematizálódik - agrár-merkantil ellentét (a mezőgazdasági válság kezelése) Kit támogasson az állam? (Adó, vám stb.) Melyik ágazat képviseli inkább a nemzeti érdeket? M elyik a haladást? Melyiknek kellene kezébe venni a t ársadalom irányítását? Melyiknek kellene megszerveznie a társadalmat? Miért, milyen késztetésekre, milyen formákban jelenik meg a probléma politizációja, azaz: hogyan lépnek ki – ha kilépnek – az egyes érdekcsoportok a „nyers” érdekérvényesítés logikájából és fogalmaznak meg az egész társadalomra, a t ársadalmi-politikai berendezkedésre, a kulturális

rendszerekre vonatkozó általános – tehát politikai – programokat? stb. A „szervezett társadalom” koncepciójának kialakulására használhatónak látszik a „Munkáskérdés”, de ki kell egészíteni. - az agrár-túlnépesedés problémája, milliók „feleslegessé válása”. A falu tradicionális viszonyainak felbomlása, az életforma válsága, kitörési kísérletek: agrárszocializmus, kivándorlás, szekta és a kiváltott kérdések és válaszok: Hogyan lehet integrálni a feleslegessé vált embereket, akiket a s pontán gazdasági folyamatok nem tudnak integrálni? Hol, hogyan jelenik meg a probléma? E problémát tematizálja véleményem szerint az agrárszocializmus, de lesz majd konzervatív, agrárius értelmezése is. (Kivándorlás, telepítés, szociálpolitika; kétféle szervezési modell  szocialista, agrárszocialista, konzervatív. Mikor és hogyan néz szembe e problémával a liberalizmus, mit tud kezdeni vele? 4 - a birtokos

parasztság – a „kisgazdák” – problematikája. Kik szervezzék meg őket, melyik táborba tartozhatnak, hogyan válhatnak a politikai élet szereplőivé? Meg kellene nézni a birtokos parasztság politikába való bevonására irányuló kísérleteket. Az általam ismert irodalomban – nem artikuláltan ugyan – a következő jelzések jelennek meg: e csoport politikai képviseletének tekinthető a Függetlenségi párt (van-e valamiféle a birtokos parasztságnak szóló speciális üzenete?), az agráriusok a Gazdaszövetségen keresztül (meg kellene nézni, megszólítják-e külön a birtokos parasztságot?), lehetséges, hogy a különféle agrárszocialista képződmények (Áchim L. András, Mezőfi?) is számítanak rá. Ha jól emlékszem, valamikor 1907 körül Jászinak is eszébe jut a birtokos parasztság, mint a d emokrácia egyik lehetséges, mozgósítható tartaléka. Mikor jelenik meg, kiknél önálló témaként? A tizes években már vannak ilyen

kísérletek. (Nagyatádi Szabó, Sokorópátkai Szabó – ha jól emlékszem a n évre stb.) Miben különbeznek e kísérletek? Ki, milyen megfontolások alapján jut el a birtokos parasztság politikába való bevonásának ötletéhez? Milyen koncepcióba illeszkedik? Milyen képek alakulnak ki e csoportról? stb. - a dzsentri- vagy a középosztály – kérdés: az agrárválság és a v erseny következtében a politikai osztály létalapja meginog, kulturális tőkéje devalválódik. Új politikai opciók keresése; állami protekcionalizmus, verseny-korlátozás  nemzetfenntartó elem versus a haladás legfőbb akadálya Módfelett bonyolult ügy? úgy tűnik, több variáns. Az egyik az „ó-liberális”  Berzeviczy A másik a „középosztály” megszervezésére irányuló erőfeszítések az agráriusoktól (Magyar Gazdák Szemléje) kezdve az Új Nemzedékig. De mintha lenne egy liberális értelmezés is  Hegedüs Loránt érvelése legalábbis ebbe az

irányba mutathat a TT 1904es vitájában. De – talán – a polgári radikalizmusban is megjelenik És persze a strigmatizációban is szerepe van  a tönkremenő, állami hivatalokba vonuló, provinciális, magyarkodó, úrhatnám „dzsentri”. Azaz: a liberális előfeltevésekkel szemben a társadalmi egyenlőtlenségek és különbségek nem hogy gyengülnének, de erősödnek, és ezek politizációja (az érdekcsoportok megszerveződése, politikai programok megfogalmazása) is megtörténik; az érdekegyesítés programja lehetetlenné válik  „osztályérdekek”, „osztálypártok”, az „osztályharc” megjelenése alternatív megoldások: A nagy kérdés: léteznek-e átfogó magyarázatok és megoldási módok a szociális problémák megoldására? A liberalizmusnak volt ilyen koncepciója: a liberális utópia  a fejlődés során egymáshoz közeledő, az érdekegyesítés alapján kooperáló, a felemelkedést mindenki számára biztosító, a

közérdekben egyesülő társadalom. (Pl Hegedüs Loránt, Pulszky) Ennek a koncepciónak van elméleti alternatívája  szocializmus, újkonzervativizmus. Mit jelentenek ezek az áramlatok a magyar valóságban a századfordulót követően? Úgy tűnik, hogy – legalábbis az „átmenetre” vonatkozóan – a társadalmat valamely dimenzió (idegen/nemzeti, különböző osztályalapú proletár/burzsoá, ingó tőke/ingatlan tőke, ipar/mezőgazdaság, középosztály/proletár, feudális, plutokrata stb. megosztó programok születnek) 5 3. Az egyenlőtlen fejlődés következményei (szocio-kulturális törésvonalak alakulása) - „féloldalas” („szigetszerű”) modernizáció (a „kettős társadalom” kialakulása, az ipari, „kapitalista” és az agrár „feudális” Magyarország elválása) Bekövetkezett Kemény Zsigmond rémlátása: az agrárszféra nem, vagy féloldalasan modernizálódik; a „modern” = ipari és pénzvilág, város; premodern

(„feudális”) = agrárszféra, vidék  a „féloldalas” fejlődés kettészakítja a társadalmat ebben a dimenzióban is: - civilizációs szakadék a város (főváros) és a vidék között az egyenlőtlen fejlődés következtében. (Leképezése:„Bűnös város” versus „Ázsia” - kulturális szakadék a modern és a tradicionális között; a kulturális törésvonalak politizálódása, egyházi-felekezeti kérdések politizálódása (Leképezése:„Progresszióreakció”, „kultúrharc”, a liberalizmus által megalkotott egységes – „nép-nemzeti”, a népi, nemzeti és európai kultúra szintézisét ígérő (Gyulai Pál) – kul túra felbomlása, szétszakadása, irodalmi és tudományos háború, pártsajtó kialakulása stb. Azaz: a társadalom egységét kifejezni és megteremteni képes, az európait (a „haladást”) és népit (a „nemzeti sajátosságok”) egyesíteni tudó egységes („népnemzeti”) kultúra felbomlik, a

„modern” és a „tradicionális”, az „európai” és a „pr ovinciális” elválik, egymással konkuráló ellenkultúrák alakulnak ki, illetve történnek kísérletek a kialakítására. alternatív megoldások • a nép-nemzeti egység helyreállítása; harc az ellenkultúrák (a felekezetiség, az „osztálykultúra”, a „dekadencia” stb. ellen; nemzeti kultúra, hagyomány és minőség igény stb. (Meg kell nézni, hogy tényleg igaz-e erre a t áborra az, amit pl Karinthy Szabolcska kapcsán fogalmaz meg, vagy van olyan formája is (Mikszáthtól Krúdyig), amely nem sorolható a provincializmusba, az epigonizmusba. Ugyanígy a tudományosság szintjén is (pl. Apáthy az Új Nemzedékben) Bár nekünk az esztétikai minőség megállapítás nem feladatunk, de annak talán utána kellene nézni, hogy, hogy a „modernség” egyben minőségi kategória is  mondjuk Hercegh Ferenc és Molnár Ferenc eltérő sajátosságokat, de nem feltétlenül

minőségi különbségeket képviselnek. • katolikus (konzervatív?) ellenkultúra kialakítására tett kísérletek  „Vissza a f aluhoz” (Jules Méliné könyvét a Gazdaszövetség adja ki, Majláth József vezeti be 1906-ban)  „népiratkák”, Szövetkezés (ezekben mintha egy rétegzett kultúra igénye jelenne meg: a „jámbor népnek” más való, mint a művelt osztályoknak. Geőcze? Patriarchális szemlélet? Igaz-e minden konzervatívra és katolikusra? A szociális tanfolyamok mit közvetítenek? Falu-város ellentétet? Tradíció versus dekadencia, elfajulás, idegenszívűség, a kultúra elüzletesedése? Tömegkultúra ellenesség? stb. • a szocialista ellenkultúra  milyen is ez? Azt hiszem, ezt Csizmadia és Bebel inkább példázza, mint Ady és Szabó Ervin. Ez valamiféle „szakszervezeti kultúra” lehet: vaskosan materialista, pozitivista módon tudományos antiklerikális, nyilvánvalóan városi (esetleg „külvárosi”)

érzéketlen a transzcendecia, a dekadencia, a modernitás stb. iránt • a „budapesti” – a „nagyvárosi”, a „tömegkultúra” 6 • a „modernség” kultúrája  antitradicionalista, racionalista – de komoly érzékenységgel az irracionalizmusok iránt –, nyugatos – programszerűen a provancializmus, „Ázsia” ellen stb. (A két meggyőződés persze itt erősen jelen van; Németh G. Béla biztos, de bizonyára Király István is segíthet a probléma megragadásában. A dolog persze nagyon bonyolult; lásd az Új Nemzedék és Kassák, Ady stb. 4. A nemzetközi viszonyok változás - szabad kereskedelmet felváltja a protekcionalizmus - imperializmus: nagyhatalmi versengés a világ újrafelosztásáért (a nemzetközi konfliktusok globalizálódása, hatalmi szövetségek kialakulása, készülés a háborúra) - a válságkezelő mechanizmusok kialakulatlansága, ill. gyengesége (a pax Britanica megroggyanása, a nemzetközi jog szankció

nélküli, nemzetközi intézmények hiánya,) - a nemzetközi konfliktusok nemzetállamok konfliktusaként jelentkezik; nacionalista közhangulatot gerjeszt (a belső ellenállás mindenhol csekély a háború ellen; a liberalizmus nemzetállami szerveződése mindenhol a nemzeti indoktrináción alapul - a liberális állam ebben nem különbözik az un. militarista államtól A „haza védelme” mindenhol „szent kötelesség”, eddigre mindenhol „néphadsereg” - a liberalizmusnak nincs saját válasza; a h umanista értékek védelme, a p acifizmus eszközök nélküli, az „örök békének” nincsenek intézményei. (A háborút végül is mindenki elfogadja, mondhatni, pártállásra való tekintet nélkül) Azaz: újfajta megoldásokra van szükség a világméretű konfliktusok kezelésére, megoldására, a „súlyegyen” politikájának megbomlásából, érvénytelenné válásából adódó köv etkezmények kezelésére alternatív megoldások -

nacionalizmus, imperializmus („nemzeti öncélúság”) etatizmus-militarizmus, hadi gazdálkodás („államszocializmus”), készülődés egy elkerülhetetlennek gondolt, világméretű háborúra - proletár nemzetköziség (osztályháború az imperialista háborúval szemben) - „örök béke” - Európai Egyesült Államok Az világosan látszik, hogy Tisza István köre, illetve Andrássy reagál ezekre a változásokra  ideológikus formában pl. Réz Mihály, Rákosi Jenő Az már kevésbé, hogy – az általánosságokon túl – az egyes politikai áramlatoknak van-e véleménye. Mit mondanak erről a konzervatívok, a szocialisták, a jobboldali radikálisok, a polgári radikálisok? Mikor valamit, ha egyáltalán mondanak? (Feltehetően a világháború alatt szembesülnek e problémákkal, s akkor – talán – a fentebb jelzett válaszok is megfogalmazódnak.) 5. A világkép megváltozása („veszedelmes világnézetek” [Babits]) 7 - a

racionális, empirista, individualista világkép megrendülése (filozófiában, művészetekben, politikai ideológiában), a liberalizmust megalapozó elvek elvesztik magyarázó érvényüket  „minden egész eltörött” - konkurens világnézetek: - antiintellektualizmus - irracionalizmus - az ösztönvilág felszabadítása (pl. Freud) - kollektivizmus (osztály, a „vér és rög” faji gondolata, a rassz mint a történelem cselekvő entitása stb.  a történelem (a haladás) osztályok, fajok, nemzetek harcának története - aktivizmus  az akarat, mint a történések meghatározója (Sorel, Lenin) - személyiségkultusz (Nietzsche) stb. Azaz: az empirizmus „elmélet nélkülisége” helyett „n agy filozófiák” keresése (Musil: ma már csak a rablógyilkosok képesek arra, hogy filozófia nélkül ártsanak embertársaiknak). Következmény: 1. A politikai mező átalakulása • a politika témáinak megváltozása  az érdekharc,

osztály- és világnézeti küzdelmek következményeként társadalmi csoportok hatalomért folytatott harca határozza meg Az állami be nem avatkozás, a s zabad verseny és a r acionális diszkusszió alapján megoldhatatlan konfliktusok; a fenti törésvonalak kombinációiból egymással élesen szembenálló politikai mozgalmak, é rdekszövetségek, politikai-kulturális táborok jönnek létre: szociáldemokrácia, Katolikus Néppárt, katolikus egyesületek, keresztényszocialista, agrárpártok, Demokrata Párt, Polgári Radikális Párt, Társadalomtudományi Társaság, a szabadkőműves mozgalom politizálódása, Galilei kör, „keresztmozgalom”, Magyar Társadalomtudományi Társaság, politikai irányzatokhoz csatlakozva kulturális és tudományos folyóiratok (Huszadik Század, Szabadgondolat, Magyar Társadalomtudományi Szemle, Magyar Figyelő stb.), szakszervezetek, Gazdaszövetség, GYOSZ, OMKE stb és ezek rákényszerítik az államot a b eavatkozásra, h

isz a s zociális, civilizációs és kulturális konfliktusok politikai konfliktusokká válnak. („Munkásvédő” törvények vagy „rabszolgatörvény”, „derestörvény”? Munkásbiztosítás, sztrájktörvény, rendőri beavatkozások, szubvenciók, vámháború stb.) Új, komplexitásában ugyanakkor elmosódó törésvonalak: „Európa (Nyugat) kontra Ázsia , „fekete reakció” kontra „szabadgondolkodás”, „dekadencia” kontra „magyar ugar” stb.  „a szociológia mint csatakiáltás” • Megszűnik tehát az állam „semlegessége” az osztályok, nemzetiségek, felekezetek, kultúrák, településformák stb. között: A „társadalmi béke” már nem értelmezhető az erők spontán játékából létrejött állapotként, hanem tudatos állami beavatkozás, állami tervezés eredménye; a közérdek nem az egyéni érdekek spontán összegződése, hanem azoktól mintegy függetlenül létező, magasabb rendű, nemzeti vagy államérdek

(organikus állam) vagy ellenkezőleg: az államhatalmat birtokló osztály partikuláris érdekeként lepleződik le. 8 • Megszűnik az azonos nyelv, az azonos világlátás  „minden egész eltörött” • kialakulnak a szervezett tömegpártok, pártok által irányított tömegmozgalmak, a társadalom táborokba szervezése, ellentársadalmak kialakulása (pl. irányszakszervezetek, kulturális és szabadidő-mozgalmak, művészeti és tudományos mozgalmak, ellenintézmények stb. • a társadalom eddig nem politizált (politikamentes) szektorai átpolitizálódnak (az „irodalmi háborúságok mögött politikai háború) • a „tömegpolitika” megjelenése • a szocialista mozgalom 5 év alatt nagyhatalommá válik • a Magyar Gazdaszövetség ugyancsak gyorsan (1896 után) komoly társadalmi szervezetté nő • kísérlet a politikai katolicizmus megszervezésére (szakaszervezet, Legényegyletek, népiratkák, népújságok stb.) 2. a

politikai mező átalakulása következtében a politika-felfogás is megváltozik - a racionális diszkusszió mint a politikai konfliktusok kezelési módjának leértékelődése - az erő, az akarat, mint a konfliktusok kihordásának és végigharcolásának eszköze - az ideológiai i ndoktrináció, „világnézetek harca”  a párbeszédre, kompromisszumra való képtelenség, „bunker-mentalitás”, polarizáció - a parlament szerepének leértékelődése (nem a nemzet felhatalmazását élvező független individuumok szabad és racionális vitájában létrejött döntések meghozatalának színtere, hanem osztályok, világnézetek „vitafóruma” vagy „fecsegők gyülekezete”. A tényleges döntések a pártvezetőségek vagy pártvezérek kezébe megy át. („az oligarchia vastörvénye”) - az eszközválasztás korlátai átalakulnak (eltűnik az erőszak tilalma, a jog osztályjogként értelmeződik, a parlament döntését meg lehet

fellbezni, a politika az utcára kerül stb. - kialakulnak a szervezett tömegpártok, a pártsajtó, a pártok által irányított különféle tömegmozgalmak („irányszakszervezetek, kulturális és szabadidő-mozgalmak, művészeti és tudományos mozgalmak, intézmények stb. - a társadalom eddig nem politizált szektorai átpolitizálódnak - Az irodalmi háborúságok mögött politikai háborúk, Ady és „undor”, mint politikai tényező? (Annyira undorodik, hogy megkívánja a szocializmust. Esztétizmus? A probléma politikai megformálására való képtelenség?) - a „tömegpolitika” kialakulása: a szocialista mozgalom 5 év alatt „nagyhatalommá” válik, a Magyar Gazdaszövetség csakúgy, a politikai katolicizmus megszerveződése (szakszervezet, Katolikus Legényegylet, „népiratkák”, „népújságok” - a politika célja az államhatalom megszerzése a társadalom átalakítása céljából; az ellentétek antagonisztikusak, konszenzus,

kompromisszum útján nem kezelhetők; a politika eszközhasználatát semmi nem korlátozza (a „cél szentesíti az eszközt”), a törvény uralma helyett az akarat törvénye, a hatalommegosztás, hatalmi ágak elkülönítése és egyensúlya helyébe a korlátlan hatalom eszméje; totális állam (jobboldali és baloldali radikalizmus) 9 Azaz: a politika célja az államhatalom megszerzése a társadalom átalakítása céljából; az ellentétek antagonisztikusak és mindent átfogóak, nem lehetséges tehát a konszenzus, sőt a kompromisszum sem, a politika eszközhasználatát semmi nem korlátozza (a cél szentesíti az eszközt); a törvények uralma helyett az akarat törvénye; a h atalom korlátozása (hatalommegosztás, hatalmi ellensúlyok, a társadalom, az egyén „negatív szabadsága” – azaz az állam korlátozása – helyett a korlátlan hatalom eszméje  a jobb- és baloldali radikalizmusok 10 Láttuk: a válaszhiány mind az elméletben,

mind a politikai gyakorlatra vonatkozóan alternatívák keresésére késztetik a politikusokat és a politikáról gondolkodó elméket. Láttuk azt is, hogy ezek az alternatívák egyike-másika, egyben-másban, vagy éppen mindenben szembefordult a liberalizmus alapértékeivel, alapfeltevéseivel. Látni fogjuk, új paradigmák is megjelennek, amelyek a problémákat már nem a liberalizmus paradigmáján belül észlelik és értelmezik, nem azon belől keresik a megoldásokat, sőt: magában a liberalizmusban látják a problémát, elutasítva annak minden elemét. De ugyanakkor azt is látjuk, hogy a politikai mező mégsem alakul át teljesen; inkább csak akaródzások, próbálkozások, inkább elméleti, mintsem gyakorlati megoldások születnek. „Álarcosbál” – mondja Vázsonyi 1905-ben: senki nem az, akinek látszik, furcsa szövetségek. (Darabontok, Burg-szocialisták és demokraták, 67-es kormány 48-as többséggel stb.) Mi történt? Ám – sokat beszéltem

már róla – a politikai tervezés során nemcsak elmélkedés zajlik. A politikai gondolkodásnak sajátossága, hogy a gyakorlatra irányul kalkulálnia kell a viszonyokkal, a körülményekkel, alkalmazkodni kell a „helyzethez”, eszközöket kell keresni, ha nincsenek – és ha lehetséges – meg kell teremteni azokat, szövetségeseket kell keresni stb. –, ami a cselekvés számára nyilvánvalóan körülhatárolja a lehetséges, a kivihető, a megvalósítható körét. A politikai tervezésben, programalkotásban egy sajátos feszültség van a doktrinerség – ha tetszik: a radikalizmus – és az opportunizmus – ha tetszik: a gyakorlatiasság – között: az előbbi a célokról akar tudni, az eszközökről nem, az utóbbi az adott körülmények között keresi a cselekvési lehetőségeket, ami aztán vagy a célok irányába mutat, vagy pedig nem. Mindkét magatartásnak két formája lehetséges. Leegyszerűsítve ezt a nagyon nehezen megragadható

problémát: Radikalizmus mint elmélet a fennálló totális kritikája Radikalizmus mint gyakorlat új politizálási formák: tömegmozgósítás, a legalitás határainak átlépése (osztályjog, osztályerkölcs stb.), a forradalom (polgárháború) gondolata Opportunizmus mint elmélet az ellentmondások, a dilemmák tudomásulvétele, elkenése, szkepticizmus a tökéletes megoldásokkal szemben, önfeloldás, a célok zárójelbe tételele őrültség semmit nem tenni, ha mindent nem tehetünk is Opportunizmus mint gyakorlat keresni azokat a l épéseket, amelyek lehetségesek és célszerűek, azaz a kívánt irányba mutatnak Látni fogjuk: A századforduló politikai válságait követően a politikai színtéren, politikailag többé-kevésbé artikulált módon, alternatív politikai programokká formáltan jelennek meg a válaszkísérletek. Ahogy ez lenni szokott, a kiút keresések két típusa alakult ki: 1. rendszeralternatívák 2. rendszerreformok

Rendszeralternatívák 11 Kiindulópont: a probléma – válság oka – maga a liberalizmus (kapitalizmus, polgárosodás, polgári társadalom) tehát magát a rendszert kell megváltoztatni, a reformok, „palliatív” eszközök nem használnak Baloldali alternatívák (Miért bal? mert egyenlőség, demokratikus (nem elitista), antitradicionalista, tekintélyellenes, szabadgondolkodó, antiklerikális stb.; az európai baloldal (szocializmus, polgári radikalizmus hagyományaihoz kapcsolódik, sőt, kötődik, mintát lát benne.) Dinamizmusa nyilván nem független az európai baloldal, különösen a szocialista munkásmozgalom sikereitől a szocialista pártok térnyerése (Német- Franciaország, Ausztria); a politikai, tudományos közbeszéd átalakulása, a művészetek nyelvének, szemléletének változása (Zola, Anatole France, avantgárd stb.) De térnyerése nyilván nem független a m agyar társadalomban zajló strukturális változásoktól (az ipari

proletariátus, az értelmiségi lét változásai, az agrárnépesség átalakulása stb.), illetve a politikai harcok kiéleződésétől, a tömegpolitika, a mozgósítás megjelenésétől. 1. A szocializmus A századforduló táján radikális rendszeralternatívának tekinti önmagát és tekintik mások is. Az egy másik kérdés, hogy transzformációja elkezdődött-e, ha igen, mikor?) Radikális is és rendszeralternatíva is - radikális eszközhasználatában és céljaiban is (Ady: „Ezek új világot akarnak, rombolást és építést”) - radikális az elmélete is (a marxizmus): új antopológia (burzsoá, proletár), társadalomkép (osztálytársadalom, alap és felépítmény), történelemszemlélet (a történelem osztályharcok története) új jövőkép (az osztálynélküli társadalom, kommunizmus, mindenki szükséglete szerint, mindenki képességei szerint), politikafelfogása (az állam az uralkodó osztály erőszakszervezete, a normák az uralkodó

osztály érdekeit szolgálják, akaratát fejezik ki, az elnyomást szolgálják), a társadalom átalakításának útja a f orradalom, a f orradalom a társadalom kibékíthetetlen ellentmondásainak következménye, a proletarizálódás elkerülhetetlen, a középrétegek eltűnnek stb. A szociáldemokrata párt feladata a proletariátus felkészítése a forradalomra A „vastörvényszerűség” és az aktivizmus dilemmája: mit le het, kell addig tenni, amig a forradalom el nem érkezik? Mit csináljon a párt, ha forradalmat (puccsot) nem csinálhat? A program (a végcél) világos, azonban egy feloldhatatlan dilemma: a f orradalom lesz vagy csinálják? A kapitalizmus összeomlik, vagy meg kell dönteni? A nem proletár egyetlen reakciós tömeg, vagy – mivel a szocializmushoz a kapitalizmuson, a demokrácián keresztül vezet az út – közbenső célokért lehet szövetséget kötni? Ha lehet, hogyan őrizhető meg a forradalmiság, hogy lehet elkerülni az

opportunizmus, a megalkuvás mocsarába való süllyedést? Dilemmák: ortodoxia vs. revizionizmus Forradalmi vs. opportunista Magyarországon: „ilyesmit csinál az ember, de nem beszél róla” A marxizmusról, a s zociáldemokrácia ideológiájáról lehetett tudni, hogy a liberális elvekre épült társadalmi és politikai rendszer, a n ormarend tagadása, a mozgalomról azonban nem 12 igazán, hogy valóban forradalomra készül, vagy a munkásság érdekvédelmére és a társadalomba történő integrációjára (Bernstein: emancipálni, polgárrá változtatni a munkást) törekszik. A retorika és a tevékenység kettéválik: Kun Béla: ajánlanék jobb taktikát, ha tudnék (1919-ben már tud) Szabó Zoltán: ugrás közben megkövesedett oroszlán. A tizes évekre jelentős politikai erővé válik, a politikai rendszer részévé válik, szövetségeként felértékelődik, azonban nem sikerül a politikai tagoltság, a politika fő témáinak megváltoztatása.

Az 1918-ban adódó esélyt nem tudja kihasználni, dilemmáját (emancipációforradalom) nem tudja megoldani Belép a kommunista kísérletbe 2. A polgári radikalizmus Nagyzási hóbort vagy politikai program? Elméleti pozícióját tekintve antiliberális szocialista, antikapitalista. („A haldokló liberalizmus gyáva vergődése”; „a sóhajok hidja leszakadással fenyeget”) De: revizionista marxista vagy nem marxista (individualizmus és állami beavatkozás; integrális szocializmus; „liberális szocializmus”) A hogyanra: demokratikus forradalom, a progresszió és a reakció küzdelme, összefogás a feudál-kapitalizmus ellen, a reakciós (feudális, klerikális, plutokrata, nacionalista) erők ellen A politikai valóságban ez igen keveset jelent két okból is: - voltaképpen egy értelmiségi pozíció (civilizátor irodalmár, „tudományos politika”) - a társadalmi-politikai tagoltság más törésvonalak mentén; félreértik az egyes

csoporttörekvéseket Rendszerreformok 1. Status quo őrző (konzervatív) liberalizmus - Tisza István status quo őrző liberalizmusa: a liberális állam cselekvőképességének megőrzése, helyreállítása, az intézmények megrősítése, a nemzeti egység helyreállítása, az egységes nemzeti kultúra védelme, a l iberális állam elleni támadások visszaverése, integrációs kísérletek (munkásszervezetek, nemzetiségiek, érdekcsoportok – pl. agrárius és merkantil – közötti konfliktusok áthidalása stb.); a mérsékelt erők összefogása, harc a különféle radikalizmusok ellen - Társadalmi integráció a nemzeti törekvések mentén (Függetlensi párt, Apponyi, Andrássy, Nemzeti Koalició - Társadalmi integráció a d emokratikus cezarizmus alapján (mint a dualizmust fenyegető nemzeti törekvés politikai ellensúlya) Kristóffy, Ferenc Ferinánd, nemzetiségiek föderációs tervei 2. Reform-liberalizmus harmadik út A liberalizmus két tűz

közé szorul (a szocializmus és a konzervativizmus közötti „mezsgyére” (Vázsonyi) vagy a „sóhajok hídjára” (ifj. Leopold Lajos) Vagy idomul 13 valamelyik ellenfeléhez vagy harmadik megoldást kell találjon, hisz a r égi megoldás elégtelen. Újítási kísérletek a magyar politikai gondolkodásban: - Gratz: szociálliberalizmus (kompromisszum a szociális feszültségek áthidalására, szociálpolitika, a liberális állam bázisának kiterjesztése, választójog stb. - Vázsonyi: polgárok demokráciája (?) - (Kérdés, hogy ide, de mégis jelezve, hogy ez szándéka szerint túlmutat a liberális paradigmán) Jászi liberális szocializmusa: a szocializmus liberalizálásának kísérlete (?) a liberalizmus bizonyos értékeinek átmentése a szocializmusba Sem a rendszeralternatívák, sem a reformok nem képesek a háború, majd a háborús vereség nyomán keletkezett problémák kezelésére. Mi lett volna, lett volna megoldás? De ez nem

magyar specialitás! (Vesd össze: liberális penetráció - a liberalizmus mint pártpolitikai irányzat veresége. Néhány országban a jobb- és baloldali totalitarizmus győzelme. Más országokban is vereséget szenved pártpolitikai értelemben a liberalizmus (Angliától Magyarországig), de a liberális elvek és intézmények, az értékrend, világszemlélet egyes alapvető elemei többé-kevésbé megőrzik érvényüket. - legkésőbb az 20-as évektől kezdődően megkezdődik a konzervativizmus és a szocializmus liberális penetrációja: - liberális konzervativizmus - liberális szocializmus A folyamat csak a II. világháború utánra fejeződik be: jóléti állam, tömegdemokrácia, szociális piacgazdaság - kereszténydemokrácia szociális ökumené, néppártiság stb. piacgazdaság, parlamentáris - szociáldemokrácia sozialpartnerschaft, parlamentáris marxizmustól (Bad Godesberg), néppártiság stb.) demokrácia, demokrácia, búcsú

a II. A vesztesek offenzívája - újkonzervativizmus - politikai katolicizmus - agárizmus A velleitások szintjén maradnak, ingadoznak a csoport érdekek érvényesítésére szolgáló nyomásgyakorló csoport (katolikus tömeggyűlések, legényegyletek, katolikus autonómia, illetve OMGE, Magyar Gazdaszövetség, szövetkezeti mozgalom) és a l iberalizmus alternatíváját megfogalmazó politika mozgalom, párt között. A politikai mozgalom megszervezése végül elmarad; a pártkezdemények beilleszkednek a d ualizmus politikai rendszerébe, nem válnak „rendszerváltó” pártokká 14 - jobboldali radikalizmus Elszigetelt marad, a tizes évekig „egy-témás” mozgalmak (antiszemitizmus) vagy bizonyos témák radikalizálás. A tizes években alakul a „ harmadik Magyarország” programja  Új Nemzedék. (Modernista, radikális  ellenfelei közé tartoznak a szocik, a polg radikálisok, de a Tisza féle irányzat is, éppen liberalizmusa és

„reakcióssága” miatt. Akaródzásuk nem alakul programmá, hogy milyen lehetőségek rejlenek benne, mutatja egyfelől az Adyhoz, illetve a szocializmushoz való vonzódásuk (összekötve persze a nemzeti elkötelezettségükkel), másfelől az 1919 utáni fejlődésük. III. A forradalmak kora (Új paradigma keresése) A háború és a vereség mint a létező világrend csődjének bizonyítéka A régi magyarázatok érvényüket vesztették  vákum, orientációs zűrzavar („Mindenki újakra készül”, a széteső társadalom helyett az (állam által) szervezett társadalom különböző víziói fogalmazódnak meg. - legitimáció-hiány  a fennálló jogossága, célszerűsége, probléma-megoldó képessége meginog, kétségessé válik - integráció-hiány  a liberális ajánlat (nemzeti egység) érvénytelenné válik: egyfelől csoportérdekként lepleződik le, másfelől nem képes áthidalni a politikai csoportok közötti szakadékokat -

orientációs ereje meggyöngül  a cselekvést szabályzó normák elveszítik szabályzó erejüket (az emberek megvadulnak, minden lehetségessé és elfogadhatóvá válik) - motivációs ereje meggyöngül  nem tud hihető válaszokat adni a problémákra, a nagy kérdésekre. (A „haldokló liberalizmus gyáva vergődése” A politikai gondolkodás számára két alapkérdés fogalmazódik meg: 1. a csőd voltaképpen minek a csődje? - választípusok: - a régi típusú (a konzervatív liberalizmushoz illeszkedő) válasz: - „nemzet önfenntartási ösztöne” bizonyult gyengének a „f ajok kíméletlen tusájában”, a magyarság iránt ellenséges tényezőkkel szemben (pánszlávizmus, a szomszédos országok nemzetegyesítő törekvései stb.(Réz Mihály) a háború tehát a magyarság élet-halál harca, a vereség az ország 15 integritásának, a m agyar szupremációnak a vége. Jászi summája: az állambölcselet soviniszta irányzata szerint

„minden nemzetiség szükségkép elnyomja a másikat, az irredenta elkerülhetetlen. a t eljes szétválás az államoknak éppoly természetes törekvése, mint az éhes embernek az evés s az új Oroszország nem is gondolhat egyébre, mint ellenünk való frondőrködésre. Ez a feudális motiváció a Réz Mihályok szerint a v ilágtörténelem egyedüli értelme. Réz Mihály és elvbarátai nem tudnak semmi mást ajánlani, mint a régi állapotok változatlan fenntartását. Tehát a n émetmagyar szövetség továbbra is hatalmi szóval tartsa féken a cs eheket, lengyeleket, délszlávokat és románokat s minthogy ez a szövetség csakis a mai szűk magyarországi választójog alapján tartható fenn: sub specie aeternitatis” fenn kell tartani a f eudális magyarságot. Igenis sub specie aetarnitatis, mivel az elkövetkezendő korszakokban a népek asszimilálása végleg lehetetlenné vált, csak erőszakos fékentartásuk gondolható el. Tehát a konzervatív

állambölcselet Magyarország jövendőjét egy oly állapotra akarja alapítani, melyben tízmillió magyar és tízmillió osztrák-német erőszakos szupremáciát akar fenntartani vagy 9 millió cseh-tóttal 10 millió délszlávval, 25 millió lengyellel, 12 millió románnak szemben. A soviniszta megalomániának ekkora fokát csak a többször említett osztályuralmi pszichózis hatása alatt lehet megérteni” (J.O A monarchia jövője, 61-63.) Érdekes mind a tézis, mind az ellentézis! (Ez utóbbit lásd: Jászi, A Monarchia jövője) Új válaszok: - az individualizmus, a s zabadverseny-demokrácia, a k apitalizmus (Szabó Dezső: Az individualizmus csődje Hsz.19l5IIk 81-94 „A világháború a százötven éve dühöngő individuális folyamat paroxizmusa, végső kifejlése”. „Hiszem, hogy a világháború csak bevezető Európa államaiban talán ádázabb és komolyabb belső harcokhoz. Bár e harcoknak eredménye egy új, erős, termékeny emberegység lenne

és lenne egy nagy halottja; a legfertelmesebb történelmi hulla, a szabadverseny-demokrácia!” „A kor igazi Antikrisztusa, a világháború főforrása, a minden fertelmek fertelme mégis: a tőke. És minden szabad verseny szükségszerűen kapitalizmusban végződik.” (id JO publicisztikája, 241o) Elsodort falu (Megírása 1918): - versenyképtelenség 61-62, (a zsidósággal összehasonlítva) 3I0-11 - idegenuralom (a gazdaságtól az államigazgatásig, a kulturális élettől a katolikus egyházig) 209 - a faji öntudat hiánya 101, 238, ami az elavult eszmék: szabadelvűség, „eunuchprotestantizmus”, dikciózásban kimerülő „hazafiság” következménye, - torkig lakott feudalizmus (Tisza István) 333 - dogmahiány - azaz egy egységes világkép hiánya 110 Jászi: a hűbéri nagybirtok, védvámos politika (a kapitalizmus), nacionalizmus, (1915); a magyar feudalizmus és a ve le szövetkezett 16 bankkapitalizmus, feudalizmus és finánckapitalizmus

(1918) (J.O A monarchia jövője, 59-60); a háború egy a beteg társadalom, a holtpontra jutott régi világ agóniája, az orosz forradalom egy új társadalom születésének jele (1917) (Ex oriente lux. JO publicisztikája, 254-55) 1915: „A mai kapitalista társadalom nagyban és egészében nem a s zabad verseny társadalma. Ennek a korszaknak, gazdaságilag véve, két domináns intézménye van: az egyik a hűbéri nagybirtok továbbélése csaknem az összes vezető nagyhatalmakban, a másik a védvámos politika, mely kartellek és trösztök rabságába veti a t ermelés legfontosabb ágait. Ezek a legbefolyásosabb mezőgazdasági és ipari érdekkörök aztán képesek gazdasági túlerejükkel az állam bel- és külpolitikai szervezetének egész gépezetét szűk rétegek szolgálatába állítani. Az társadalom mely ilyen gazdasági alapokon épül fel nem nevezhető a szabad verseny társadalmának, hanem egy olyan társadalom, melyben a s zabad verseny úgy a s

zellemi, mint a g azdasági téren még mindig csak igen korlátolt mértékben működhetik. És ehhez az állapothoz nem a szabad verseny elve vezetett, hanem a feudális monopólium ama középkori rendszere, melyet a f rancia forradalom liberalizmusa sem volt képes teljesen kiküszöbölni: nagyban és egészében szabaddá téve az életküzdelem feltételeit, a legtöbb helyen csak jogi formájában de nem gazdasági tényében változtatta meg azt a helyzetet, mely a n agy földtulajdon koncentrálásával és megkötésével, a költözködési szabadság elvével karöltve, szükségképpen kapitalizmushoz vezet, s amely mellett csak a k örülbelül azonos gazdasági standardon élők között beszélhetünk szabad versenyről.” Nemcsak gazdasági alapjaiban, de szellemi és erkölcsi alkatában is ilyen a helyzet. Nem az individualizmus, hanem a ( nemzeti) kollektivizmus, a n acionalizmus uralkodik. „Szinte mulatságos az európai vérfürdőért az Übermenschek

individualizmusát tenni felelőssé egy olyan társadalomban, melynek óriási többsége nemcsak ellenszegülés, de ellenvélemény nélkül megy vágóhídra, kritika nélkül fogadva el a cenzúra által ráncigált sajtó egész ideológiáját. Nincs az a k özépkori tekintélyimádás, dogmaépség s a v eszedelmes ellenvélemény kiirtásának oly radikális processusa. mely kiterjedésében és intenzitásában még csak meg is közelítené azt az argumentumokkal és egyéni morállal nem törődő érzelmi egységet, mely ma az összes hadviselő államokat, mint harci nacionalista szintézis, minimálisabb ellentmondás nélkül tölti be, mint a régi vallások az ő társadalmaikat”. (Az individualizmus a vádlottak padján JO publicisztikája, 236-37.o) - a háború „a tökéletes bűnösség korszakának” kifejeződése, a kapitalisztikus uralkodó osztályok korlátlanságra törekvő gazdasági, szociális és politikai expanziója „Minden imperialisztikus

kapcsolatban felmerülő nemzeti vagy nemzetiségi probléma ennélfogva, ha lehántjuk róla színvonal-cserélésből és fogalomzavarból táplálkozó ideologikus burkát, lényegében osztályproblémának bizonyul. A nemzetiségi kérdésnek olyan megoldási kísérletei tehát, amelyek a fennálló osztályuralmat érintetlenül hagyják, vagy dilettantikusak, vagy ideologikus természetűek: nem tudják vagy nem akarják a kérdés valóságos szociológiai összefüggéseit és így megoldásának egyedül lehetséges színvonalát meglátni.” (A nemzeti kérdés a társadalmi és az egyéni fejlődés szempontjából, 1918. in: Lukács, Forradalomban, 70.o) 17 - a keresztény erkölcs meggyengülése a s zabadgondolkodással, a liberális kapitalizmussal szemben (Bangha Béla: Magyarország újjáépítése és a kereszténység) A vizsgálandó kérdés: miért jutott le a civilizált kereszténynek nevezett világ erre a mélypontra  „beteg volt az ország”

(9-14), mert liberalizmus, plutokrácia, zsidók, szabadkőművesek, a nemzetépítő munka hiányai, sajtó, társadalmi, erkölcsi, szellemi hanyatlás 2. Mi a kiút, mi a megoldás? (A magyarázatból következik a megoldási javaslat, vagy megfordítva?): - harc a győzelemért, a vereség után az állam újraszervezése, a társadalmi rend megerősítése és irredenta, az európai hatalmi rendszerbe beleépülve (restauráció, korrekciókkal) Ha a nemzet önfenntartó ösztöne volt gyenge, ezt kell megerősíteni, de nem kell gyökeres változás, az államot viszont erősíteni kell a szabadságjogok szükséges korlátozásával, illetve a társadalmi béke elősegítésével  pl. korlátozott földreform, a szociáldemokráciával való megegyezés, a középosztály támogatása stb. (részleges önkritika Szekfű Három nemzedéke: elmulasztott társadalmi feladatok a liberális doktrína hatása alatt, gyenge állam. Kiút: a nemzeti és szociális feladatok

megoldására alkalmas erős állam és a konzervatív reform. A „lassaise faire” politikájával szemben a társadalmi integráció biztosítása a b eavatkozó állam segítségével (parasztság, középosztály, szervezett kapitalizmus, irányított polgárosodás, a felekezeti és politikai ellentétek kezelése a n emzeti egység megteremtésével; „nagymagyar” koncepció a „ kismagyar” megoldással szemben, asszimiláció igenlése, nemzeti egység megteremtése stb.) (Elemeiben a később megformálódó kereszténydemokrácia felé mutat.) - kollektivizmus, faji szocializmus (Szabó D. Elsodort falu): - új honfoglalás, faji forradalom 112, pr ogram: 444, kr itika és program 480- 484, szocializmus és fajiság szemben a marxi osztálytagozódásra épített szocializmussal 487-491 Szekfű: „a népi összefüggéseket visszavitte a faji misztikumba, de egyúttal megpróbálta, hogy köréjük jegecesítsen egy egész önelvű társadalmi és kulturális

rendszert”. (id: Gróh Gáspár: Egy regény utóélete, Elsodort falu, 558.) Csalódás a „ keresztény-nemzeti kurzusban”, mert restaurálta a régi rendet, elmulasztotta a „ faji forradalmat”.(A vereség beismerése 1920 után a „görénykurzus” elleni tirádák) E gondolatkörnek - éppen sokértelműsége miatt - komoly jövője lesz a magyar politikai gondolkodásban, széttartó politikai programok hivatkozási alapja lesz. E köré rendeződnek olyan viták, mint a középosztály-probléma, a p arasztkérdés, a külpolitikai orientáció kérdése, a nemzet-karakterológia, az antiszemitizmus, 18 németellenesség stb. A két világháború közötti intellektuális viták nyelvezetét jelentős mértékben meghatározza, hivatkozási pont pro és kontra, van jobb- és baloldali változata, ám politikai táborszervező szerepe csekély. - föderalizmus, népköztársaság, liberális szocializmus (Jászi és az oktobrizmus). Kifejtés: A monarchia

jövője (1918) és részleges önkritikával összekötve a Magyar kálvária - magyar feltámadásban „Az eddigi politikai és az eddigi ideológia megszüntetésével együtt új politikai szerkezet és új közös ideológia létrehozására kell törekedni”  föderáció, Európai Egyesült Államok a „népek önrendelkezési joga” helyett (A nemzeti kérdés , 1919, in: Lukács: Forradalomban, 396. Ez csak a régi társadalmi berendezkedés megváltoztatásával lehetséges  a minta: az angol szocializmus, a remény az Európai Egyesült Államok. (Egyes elemeiben a majdan kiformálódó jóléti állam szociáldemokrata programjai felé mutat). A két világháború közötti Magyarországon nem jut jelentősebb szerephez. - világmegváltás (Lukács, Taktika és etika) Ehhez egy dilemmát kellett megoldani: lehet-e az igazságot a hazugsággal szolgálni (Dosztojevszki), szabad-e a bűnt vállalni (Hebbel), lehetséges-e diktatúrával a szabadságot

megvalósítani  azaz a bolsevizmus mint erkölcsi probléma fogalmazódik meg. A válasz: lehet, sőt kell, mert másként az idők végezetéig sem lehet az igazságot győzelemre vinni: a kulcs ugyanis a politikai cselekvésben, aktivitásban, az akaratban van. A világtörténelmi hivatást teljesíteni kell, a munkásosztályt alkalmassá kell tenni feladatának végrehajtására, mert magától nem képes rá. A bolsevizmus programja: kívülről bevitt osztálytudat, élcsapat-elmélet, proletárdiktatúra, feloldozottság a „ régi világ” „osztálytörvényei és osztályerkölcse” alól, internacionalizmus, világforradalom stb. (Lukács: Forradalomban, 37, 78,  93, 125-132) - a keresztény nemzeti program (Bangha Béla: Magyarország újjáépítése és a kereszténység) Nemzeti-keresztény kurzus - Magyarország rekonstrukciója a k ereszténység társadalmi tanításai alapján. Szervezett kapitalizmus, szervezett társadalom (korporációk), intervenciós

állam, a tömegpolitika (mozgalom, propaganda stb.) - liberalizmus helyett szolidarizmus 64-69; 131-134 - az „elfajult szocializmus” korrigálása: államilag ellenőrzött munkásmozgalom, szakszervezet, kényszer-korporációk 114-121 - egyház és állam viszonya 135 - zsidókérdés 158-163 - a program alapelvei: kultúra – erkölcs – szociális egyensúly 166 19 - konkrét program - propaganda, népfelvilágosítás 168 - a falu megvédése 174 - politikai berendezkedés - „irányított” demokrácia 178, 182, 186 - monarchia 187 - arisztokrácia 191-192 A húszas évek elejére a pol itikai katolicizmus visszaszorul; a Bangha-féle „kereszténykurzus” nem valósul meg. (Bangha „száműzetése) (Beilleszkedik abba a p olitikai áramlatba, amelynek megvalósulását a húszas évek végének osztrák és a portugál berendezkedésén szemlélhetjük.) = Mind az öt megoldás megfelel az európai trendeknek; a liberalizmus mint

pártpolitikai tényező mindenhol visszaesik és megkezdődik a szociáldemokrácia és keresztény-konzervatív irányzatok két irányba zajló transzformációja: egyfelől a radikalizálódás (bolsevizmus, fasizmus), másfelől a „liberális penetráció”, a liberalizmus „demokratikus-intervenciós” formájának kialakulása. (Keynes, Röpke, Roosevelt) Közép- Kelet- és Dél-Európában is összeomlanak a demokratikus rendszerek (Weimar, Lengyelország, Balti államok, Románia, Jugoszlávia, Ausztria, Olaszország) - csalódottság a vi lágnézetekben (Babits, Veszedelmes világnézet, Magyar költő kilencszáztizenkilencben Értékkonzervativizmus? A mérték keresése? Az erény túlzásainak elutasítása? 20 III. A forradalmak után 1. Milyen alapokon szerveződjön újjá az állam? - - - az alternatívák leszűkülése - a Tanácsköztársaság bukása (a szociáldemokraták, polgári radikálisok diszkreditálódása, a vörös fenyegetés súlya,

s fehér terror félelmet keltő hatása, nagyarányú, az értelmiség egy jelentős részét magába foglaló emigráció stb. - a háború hatása (Trianon, román megszállás, az állami intézmények összeomlása, a gazdaság összeomlása, menekültek sokasága stb - az antant közvetett (béketárgyalások) és közvetlen jelenléte, amely kizárta a radikális, „rendszerváltoztató” alternatívákat és ösztönözte a „koncentrációt” a képlékeny helyzet – legalábbis látszólag – mégis alternatíva-gazdagságot sejtet: számos irányzat, számos párt, számos – a kiszámíthatatlanság következtében érthetően bizonytalan – előfeltevés, remény, bizakodás - mind a társadalmi támogatottság - mind a külföldi befolyást illetően a konszolidáció irányát meghatározó tényezők - - ki tud rendet teremteni? - elfogadtatni a háború következményeit - felépíteni az államszervezetet - szanálni a gazdaságot -

működőképes politikai struktúrákat teremteni milyen irányban, milyen tartalommal?  A nyertes az lesz, aki a hatalmi tényezőket maga mögé tudja állítani - elfogadtatja magát a győztes hatalmakkal - társadalmi támogatottságot tud felmutatni a demokratikus normák (jelentős mértékben kiterjesztett választójog alapján megrendezett választások) alapján - a létező állami szervezeteket és erőszakszervezeteket maga mögé tudja állítani, illetve használni tudja azokat - széles nemzeti egységet tud maga mögé állítani egy fragmentált, új elemekkel gazdagodott, zavaros politikai tagoltságban 2. A nyerő változat - a radikálisokkal szemben  a „közép” - a szükséges reformokban  mérséklet - az indulatok és szenvedélyek ellenében  a józanság - a doktrínákkal szemben  a tapasztalatokra, a józan észre való alapozás 21 - a hirtelen változásokkal szemben  a fontolva haladás - a társadalom

szétszakadásával szemben  nemzeti egység (integratív erő) - az ezeknek az értékeknek és eljárási módoknak megfelelő politikai berendezkedés  „mérsékelt parlamentarizmus”: az angol példa = ezt Bethlen tudja megtenni  program szerint: a „ konzervatív reform” egy változata  lásd Bethlen 1921. é vi bemutatkozása a parlamentben (Bethlen István: Válogatott politikai írások és beszédek, Osiris, 2000) - - - a rendszerváltoztatással szemben  a folytatás, az új körülményekhez való alkalmazkodással - a „szocializmusok” minden fajtájának elvetése - nemzeti egység (117) a korrekció  konzervatív reform, Széchenyi (118-119) - a faji hibák levetkezése - a középosztály megerősítése - a jog mögött erőnek is kell lenni a feladatok (120-) - védekezés a destruktív erők ellen (milyen legyen a demokrácia?)121- - a társadalom meggyógyítása, középosztály erősítése – antiszemitizmus 124- -

céltudatos kultúrpolitika 126- - reális külpolitika 127 3. A „neobarokk”-restauráció - Magyarországon: a „neobarokk” - a bethleni konszolidáció. A nagybirtok és „plutokrácia” megújított szövetsége, kiegészítve (lenyelve) az agrárdemokrácia és a politikai katolicizmus által megszervezett társadalmi csoportokkal  polgári egység - a politikai forma, amelyben ez megtörténik: az elitista liberalizmus restaurációja,  jogállam, nyilvánosság, parlamentarizmus, szabadságjogok, jogegyenlőség, kiegészítésekkel: - „erős” állam (kormányzói jogkör, az államrend védelméről szóló törvény, a szabadságjogok korlátozása stb.) - a világnézeti és osztály alapú tömegpártok felszámolása, illetve karanténba zárása - jogi de nem egészen liberális eszközökkel (a Kommunista párt betiltása) - „társadalmi” eszközökkel (földreform, szociálpolitika) - politikai eszközökkel (Bethlen - Peyer paktum,

Egységes Párt, a (jobboldali) radikális mozgalmak kiszorítása), letompított antiszemitizmus (numerus clausus: 22 „esélyegyenlőség” a zsidó tőke és sajtó „keresztényesítése” és „nemzetesítése” helyett) - az (elitista) parlamentarizmus helyreállítása (a választójog szűkítése, a felsőház létrehozása - liberális gazdaságpolitika, de az állam gazdaságpolitikai feladatvállalása – a szanálás - a hagyományos diplomáciai eszközökkel szorgalmazott revízió - a Klebelsberg féle neonacionalizmus - „nagymagyar” koncepció, asszimiláns, „kultúrfölény” - vezető szerep a „paraszti kisnépek” között 4. A bethleni konszolidáció kritikusai - a régiek (19. századi megközelítések, szembenállás a „keresztény-nemzeti kurzus” egy-egy elemével): - legitimisták - a liberális ellenzék - a szociáldemokraták - októbristák, polgári radikálisok - újak (restauráció helyett változtatás) -

jobboldali radikálisok (fajvédők) - nemzeti radikalizmus (Szabó Dezső, Bajcsy Zsilinszky) - a kommunisták - a proletárforradalom megismétlése (Nem születik meg az új „uralkodó eszme” - nincs uralkodó paradigma. Mind a diagnózis, mind a terápia széttart.) 23 IV. Új világrend felé? 1. Szellemi-politikai fordulat a harmincas évek elején • A világgazdaság válságának következtében a konszolidáció összeomlik. A társadalmi csoportok közötti viszonylagos egyensúly felbomlik. - meggyengül a nagybirtok, a nagytőke és az állami bürokrácia koalíciója - a válság hatására kiéleződnek a szociális feszültségek (1930. szept 1, „kaszáskeresztesek”) • A válság gazdasági, szociális, politikai, ideológiai következményei, valamint a nácizmus németországi győzelmének, illetve a Szovjetunió megszilárdulásának hatására a harmincas évek elején új orientációk jelennek meg a politikai gondolkodásban. A bethleni

konszolidáció összeomlását a rendszer csődjeként fogják fel; ismét megfogalmazódik az igény az átfogó világmagyarázatokra, rendszeralternatívákra. Világjelenségről van szó: New Deal, a Komintern „népfrontos” fordulata, Franciaország belpolitikai válsága, munkásfelkelés Ausztriában, „k irályi diktatúrák” a B alkánon, a N épszövetség tehetetlensége (abeszin-kérdés, Németország kivonulása), a ve rsailles-i békerendszer összeomlása (München, a bécsi döntés) stb. • Következmények a politikai gondolkodásban: - a „neobarokk” nyugalma után értelmiségi szekértáborok kialakulása, heves ideológiai harcok; az „ideológia feltámadása”, de új körülmények között - a „régi” baloldal válsága: - a liberalizmus csődje (a klasszikus liberalizmus sehol nem tud választ adni az új kérdésekre, a New Dealt is fasizmusnak látja), a liberális párt helyébe a Munkáspárt lép „váltópártként” Angliában,

Németországban elolvad a „közép” („weimarizálódás”), Kelet-Közép-Európában mindenütt (Csehszlovákiában is) felülkerekednek a „nemzeti pártok” - a szociáldemokrácia csődje (Németország, Ausztria) - az „új” baloldal megerősödése  kommunizmus részleges sikerei Nyugat-Európában, konszolidációja Oroszországban - az „új” jobboldal megerősödése  fasizmus, nemzeti szocializmus - alapkérdésként vetődik fel: mi a „korszellem”, hogyan kell alkalmazkodni hozzá? • A tematika csomópontjai:  antinómiák, dilemmák - a politikai rendszer átalakítása (a „demokrácia és a parlamentarizmus válsága” jegyében)  milyen legyen az állam? racionalista vagy humanista? vezérelv vagy demokrácia? - a társadalmi-gazdasági rend átalakítása (a „kapitalizmus csődje” jegyében, az „irányított gazdaság” formáinak keresése)  hogyan lehet úrrá lenni a válságon, milyen szabályzórendszerek, milyen

tulajdonviszonyok, ki-mi álljon a gazdasági élet középpontjában - a nemzet-problematika  hogyan lehet a társadalom integrációját biztosítani? 24 - mi a nemzet - faj, „népnemzet” vagy „kultúrnemzet” (biológiai, pszichológiai vagy történelmi produktum?) - lehetséges-e, hogyan az asszimiláció? - a „népiség” problematikája  új integrációs forma vagy a nemzet megújulása? - a középosztály-problematika támogatni, ha igen, hogyan stb. kiből áll, kikből kellene állnia, mi a feladata, kell-e - a parasztkérdés mint szociális, nemzeti és középosztály-kérdés - a külpolitikai orientáció  milyen lesz az új európai rend, milyen normák szabályozzák, hova illeszkedjen be Magyarország, hogyan lehetséges a revízió, Mélyreható átalakulás kezdődik a pártpolitikában és a szellemi életben is: - a kormánypártban megerősödik az állami bürokráciához, a hadsereghez közel álló Gömbös-szárny a

nagytőke és a nagybirtok koalícióját képviselő Bethlen liberáliskonzervatív csoportjával (a „csáklyásokkal”) szemben; a „nemzedékváltás”, „őrségváltás” jelszavával kísérlet a politikai rendszer „modernizálására” : - kísérlet a tömegpolitika módszereinek átvételére - a tervező („racionális) állam koncepciói - újraszerveződik a Független Kisgazdapárt, újra megjelenik a parasztság politikai képviseletének igénye (1930, „nemzeti agrárdemokrácia”) - Nemzeti Radikális Párt (Bajcsy-Zsilinszky) (a nagytőke embertelensége, a gyökértelen gyáripar ellen, telepítéses birtokreform, ezer holdon felüli birtokok felosztása, a birtokos parasztság megerősítése stb. - fasiszta pártkísérletek: radikális agrárkövetelések, antikapitalizmus szocializmusok”), az „úri” és a „plebejus” szárny elkülönülése - új politikai orientációk keresése a baloldali pártokban (a népfront-problematika)

- politikai és társadalmi rendszerviták sokasága a szellemi fórumokon (demokrácia-vita, parlamentarizmus-vita, kapitalizmus-vita, a harmadik út koncepciók, fasizmus-viták) - új egyesületek, mozgalmak, folyóiratok születése, átalakulása (Magyar Szemle, Válasz, Szép Szó, Gondolat, Korunk Szava, a Századunk, a Szocializmus megújulása, a korszak végén a Magyar Nemzet alapítása stb.) („nemzeti 2. Szellemi-politikai irányzatok a harmincas években Öt többé-kevésbé koherens elméleti koncepció, amelyek többsége nem tud politikai irányzattá szerveződni, velleitások maradnak. Ezek: a konzervatív reform (Bethlen, Szekfű); a „reformtábor” (Gömbös és köre); a „harmadik út” irányzatai (Németh László); a Népfront (Révai); fasizmus-variációk 25 A konzervatív reform. Bethlen „újításai” - a tömegdemokrácia hatása  nőnek az állammal szembeni követelések  több állami beavatkozás, de a mérték! 1931: 149-.

l Kétfajta intervenció: 1937: 180-181 - a szabadság és a demokrácia megvédésének, a polgárháború elkerülésének feltételei  az állam megerősítése 1934: 169- - a háború elkerülésének, a revizió megvalósításának útja  új nemzetközi intézmények 1934: 171- - a kívánatos belpolitikai irány  erős állam, de nem diktatúra, hanem evolucionizmus alkotmányosság és mérsékelt demokrácia 1937: 183- - a zsidókérdés  nem a gyűlölködő antiszemitizmus kérdésfeltevése szerint, hanem a törvény előtti egyenlőség keretein belül a megoldandó probléma: a gazdasági képességek egyenlőtlensége (186), a megoldás a pozíciók fokozatos visszahódítása 188- - politikai megoldás  polgári front 1938: 200- Szekfű kiegészítése a Három nemzedékhez - a neobarokk-korszak bírálata - az ellenforradalom (a konszolidáció) restauráció volt: folytatódott a harmadik nemzedék csődbe ment politikája - a nemzet

egységesítése, a t ársadalom szerves felépítése elmaradt, nem sikerült elhagyni a „szűk, középosztályos felfogást”, szélesebb rétegeket bekapcsolni a nemzeti életbe, nem tört át a keresztény demokrácia eszméje. „ ez a keresztény, tehát organikus, szervesen építeni törekvő demokratikus áramlat nem tudott magának szélesebb köröket hódítani, sem a felemelendő néposztályokban, sem a vezető intelligenciában. A nagy szervezkedés, párt- és társaságalapítás eredménye sem volt valamiféle szélesebb nemzeti egység kialakulása, hanem épp ellenkezőleg, a szétszakadozottság, a bomlás szinte intézményes állandósítása.” - ok: - a politikusok a harmadik nemzedék tagjai, akik nem tudták levetkezni „a nemzetről és államról táplált formalisztikus nézeteiket”, csupán „antiliberális frazeológiát erőltettek magukra”. „a harmadik nemzedék üres liberális retorikája nemhogy megszűnt volna, egyszerűen irányt

változtatva, diametriálisan antiliberálissá válva tovább uralkodott a lelkeken. Trianon után éppúgy a Szó részesült széles körök tiszteletében, mint akár Trianon előtt.” (408-409o) - a forradalmak kompromittálták „a nemzeti életre oly fontos fogalmaka(t), mint nép, demokrácia, munkásság, szociális gondolkodás, szocializmus”. „a Károlyi-féle októbristák utáltatták meg az intelligenciával is a d emokratikus berendezéseket, s mi még 26 nagyobb baj, a demokratikus gondolkodást; a szociáldemokráciának októberi túlhatalma, majd szégyenletes szövetkezése a kommunizmussal hosszú időre népszerűtlenné tette a szociális gondolatnak épp a munkásságra való alkalmazását. A magyar munkásság többnyire idegen származású vezetőinek hatalmi őrületét szenvedte még akkor is, amikor a f orradalmak elmúltával a n emzeti társadalom minden munkásmegmozdulást, sőt akárhányszor tiszta nemzeti szociális eszméket is

hajlandó volt kommunizmusnak bélyegezve magától elutasítani.” - „sem a társadalmi tagozódás, sem pedig a társadalmi gondolkodás nem igen változtak. Középosztálybeli intelligenciánk legföljebb ha múló kívánságokkal vagy formalisztikus beszédekben közeledett az alatta álló néposztályokhoz és sem a p arasztság, sem az ipari munkásság nemzeti öntudatosítása demokrácia útján nem haladt előre lényegesebben. A társadalom tovább élte csoportokra bomlott életét, mindennemű demokratikus fejlődéstől ösztönösen elzárkózott.” A neobarokk tehát: egy gondolkodásmód, amiben van valami ressentiment a szegény emberekkel szemben, dzsentri életforma, az un. keresztény-nemzeti mozgalom egyes alapelvei, pl. a tekintélytisztelet, az „úri” gondolkodásnak nemzeti mintaképként való feltűntetése, a vezető réteg szűk körből, az un. úri társadalomból rekrutálódása, illetve az a szelekciós mechanizmus, aminek következtében

azokat is, akik e körön kívülről érkeztek, jellemzi a 48 előtti nemességhez való külsődleges csatlakozás vágya, a r égi nemesi formák felvétele stb. „.amikor egy átlagember számára a felemelkedés útjához saját polgári vagy paraszti egyéniségéről, családi hagyományairól lemondás ajánlkozik, helyesebben: ezen az úton lehetséges a könnyű és sikeres emelkedés: akkor az ilyen múltjukhoz nem ragaszkodó elemekből alakult vezető réteg tulajdonképpen a folytonos változás, új és új alakulás bizonytalanságában tántorog és aligha alkalmas azon reformmunka elvégzésére, mely az ősi értékekből indul ki és konzervatív, szerves átalakulásra törekszik.” (415) stb - summa: „Az egész neobarokk gondolkodás mindenre inkább képes, semhogy megindult folyamatokat erélyes marokkal megállásra kényszerítené vagy pedig, hogy a nemzeti evolúciót veszélyeztető bajoknál mély vágással, operációval hozzon létre nyugalmi

állapotot. A Széchenyi-féle reformkonzervativizmusból a reform szót kiejtette a szótárából, s mivel az, amit a neobarokk mindenképpen konzerválni akart, a harmadik nemzedék beteg öröksége volt, innen az a krízises helyzet, melyben a neobarokk minden jóakarata ellenére van állami és társadalmi életünk. Gyökeres változtatások megtételére alkalmas időket szalasztottunk el”. (420o) - az antinómiák: „.bizonyos, hogy a nemzeti gondolkodás egységére nagy szükség van, amikor az új nacionalizmus mindenütt nyájként egybetereli a nemzettagokat s belőlük erőszakkal is egységes nemzettestet ver össze.” „A Nemzeti Egység azonban csak akkor valósulhat meg, ha eloszlanak azon antinómiák, melyek jelenleg ember és ember közt érzelmi, anyagi, akaratbeli különbségeket tartanak fenn. A Nemzeti Egység megvalósításának 27 feladata túlmegy bármely széleskörű politikai akción, s nem kevesebbet foglal magába, mint szellemi,

gazdasági és társadalmi életünknek sok tekintetben gyökeres reformját.” (422o) /A nemzeti egység tehát megteremtendő, feladat, érdekegyesítést feltételez, be kell emelni a nemzeten kívül élőket a nemzetbe. A Valahol utat vesztettünk felé mutató gondolat./ - nagybirtokos - mezőgazdasági munkás a forradalmak után felvetődött a birtokreform, azonban a „neobarokk közszellem” a parasztvédelmet „frázissá formalizálta”. Meg kell oldani, mert: - az agrárproletariátus helyzete elviselhetetlen, szemben áll az emberi méltósággal, ez a réteg a legtisztábban magyar „a mezőgazdasági munkásosztály megmentése, emberi méltóságba visszaemelése nemcsak nagy, de talán egyetlen nagy nemzeti feladatunk. Ha ez az egy sikerül, akkor mindent elértünk és újra életerős, egészséges, bátor és önálló nemzetté lehetünk. ha egyszer ez a széles, alsó réteg támaszává lesz a n emzeti életnek”. (427) A megoldás: földosztás,

függetlenül attól, hogy a nagybirtok hatékonyabb-e vagy sem: „a nemzet összessége szempontjából parancsolólag merül fel az a kötelesség, hogy a munkátlanoknak munkaalkalom adassék, ami . másként nem, mint nagyszámú kisbirtok . magát eltartani képes gazdaság alakításával lesz tehető” Hivatkozások: az alakulóban lévő népi mozgalom tudósai (Kerék Mihály, Matolcsy Mátyás agrárgazdasági tanulmányai, valamint a Quadragesimo anno azon tétele, hogy a tulajdonnak szociális kötelezettségei vannak, a közjó érdekében szabad a tulajdont korlátozni, lehetséges aktív birtokpolitika. „A vallásban gyökerező etika arra is módot ad az államnak, hogy olyan nagyfontosságú javakat, melyek magánkézen a közjót veszélyeztető, nagy gazdasági hatalmat képviselnek, köztulajdonba vehessen át. Ha valahol, úgy nálunk beállott az az eset, mikor az államnak kötelessége a közjó érdekében ezt az aktív birtokpolitikát

megkezdeni.”˙(433o) /A kereszténydemokrata gazdasági doktrína egyik eleme.) - katolikus - protestáns nem a vallásosságot kell megszüntetni - „Az orvosság épp ellenkezőleg abban áll, hogy az emberekbe átfollyon a vallásos világnézet, mindenkibe a magáé, s ennek alapján cselekedjék az ő cselekedeteiket; vallásosak legyenek, de belsőleg és ne politikából és ne emelkedésvágyból.” A példa ez esetben is a f iatalok (Korunk Szava, Új Magyarság, Soli Deo gloria / Elsodort falu, Szabó Zoltán, Kovács Imre, Horváth Béla stb./ - zsidóság - magyarság - a budapesti kultúra 28 1918 előtt „az a budapesti kultúra, mely alapjában véve homogén volt más közép-európai városokban kifejlődött zsidó kultúrákkal, megindult az ország meghódítására.” Az ellenforradalom után kísérletek történtek ennek megakadályozására, a v árosi kultúra „magyar szellemmel megtöltésére”. E törekvések politikai hátteret kaptak a

keresztény pártokban, s a „nagyvárosi-zsidó irány elvesztette politikai és publicisztikai támaszát: a szocialista párt, októbrista és bolsevista szereplésének súlya alatt, végkép kiesett az intelligencia köréből, s visszahullott eredeti szakszervezeti alapjára, a Jászi Oszkárt követő radikális demokrácia pedig teljesen megsemmisülve, feltámadását bármely formában önmaga tette lehetetlenné azon gonosz hadjáratával, melyet a magyarság ellen kényszerű emigrációjában folytatott. Az a „progresszív” irány, mely a harmadik nemzedék soraiban Európát akarta képviselni a h átramaradt, barbár magyarok között, itthon maradt képviselőiben . iparkodott olyan színeket ölteni magára, melyekkel az új légkörben egyáltalában megjelenhetett. Ne higgyük azonban, hogy ez az új szellemiség /mármint a nagyvárosi kultúra nemzeti szellemű változata/ valami mélyre bocsátotta gyökereit . A főnehézséget ez egész fejlődésben az

okozta, hogy az új alakulatokat általában a korábbi, harmadik nemzedék tagjai hívták életre, akik a korábbi liberális világnézetről antitetikusan áthelyezkedtek az antiliberálisra, de gondolkodásukat, módszereiket, önmagukat természetesen nem tudták átalakítani. Ezért tulajdonképpen azt csinálták, amit azok, kiket feleslegessé akartak tenni. egyszerűen átvették a harmadik nemzedék szemléletét és lemondtak a magyar népiesség segélyével alakítandó új kultúráról. D ivatos új ruhába öltözött kivénhedt irányok próbáltak most a k eresztény, részben antiszemita jelszavak hangoztatásával új, magyarabb szellemiséget létrehozni. Nincs mit csodálnunk, hogy ez nem sikerült. Hírlapirodalomban, színházban továbbra is a régi budapesti kultúra érvényesült, s a Trianon utáni antiliberális korszakban mehetett végbe, hogy a progresszivitás és oktobrizmus vezető hírlaptulajdonosa megsokszorozhatta tevékenységét. A

zsurnalizmus történetének egyik legtanulságosabb, s amellett mulatságos fejezetét képezhetné az összehasonlítás e lapoknak forradalmi és Trianon utáni hazafias frazeológiáját illetőleg: amit korábban mint alacsony kultúrájú, bugaci „hazaffyaskodást” lenéztek és szidalmaztak, azt most maguk csinálták, mély lélegzetvétellel, büszke kebelből, kitűnően. Ezt a jól sikerült mimikrit különben az is elősegítette, hogy az új irány hivatalos tekintélyeitől elüldözött tehetségek továbbra is megmaradtak e tipikusan budapesti lapoknál. Babits Mihály, Móricz Zsigmond ezen most már egyszerűen baloldalinak nevezett kultúrkörnyezetben maradtak, ugyancsak itt talált egy időre menedéket Szabó Dezső, minek az a következése lett, hogy a 29 legújabb nemzedék, mely elsősorban az ő munkáikból, nem pedig a neobarokktól nyerte nemzeti elindítását. ismét a balodalhoz fordult. A trianoni barokk édesgyermeke, egyenes leszármazója

lévén a h armadik nemzedék szellemének, nem érezhetett magában erőt, hogy komolyan pótolja az elődjével közeli viszonyban volt nagyvárosi zsidó kultúrát, mely ilyen módon, némi átfestés és áthangolás árán, továbbra is hatalma teljében maradt. „ (440-444l) - a kapitalizmus részben a numerus clausus következményeként is, „a hazai zsidóság még erősebben összenőtt a kapitalizmussal, mint korábban . A kapitalizmus vezető állásaiban szinte egy évszázad fejlődése következtében bírja a zsidóság nálunk a vezető szerepet.”(446l) Kettévált a társadalom: az antiszemita kurzus hatására az állami szférában szinte csak a keresztények. A dekonjunktúra egyenlőtlenül érinti a két szférát, jobban sújtja azt, amelyben a k eresztények vannak. „Vegyük ehhez a falusi rétegek immanens nyomorát . a z állástalan diplomások vérlázító helyzetét, továbbá azt, hogy a kapitalizmus, mint idegen eredetű réteg, nem élvezi a

közvélemény azon kíméletét, mellyel az arisztokrata pazarlások ma is találkoznak: akkor megértjük, hogy még azok is, akik különben a Színházi Élet szellemi színvonalának feltétlen hívei, meghallgatják a fajvédő szónokok és tudósok antiszemita előadásait, s az állástalanok élés rohamcsapatokban látják jövőjüket . A hitleri mozgalomnak jóformán egyetlen, de igen hatalmas motora az új antiszemita hullám, mely mögött a kapitalizmus bomlásából származó gazdasági jelenségek állanak.” (446-448) Megoldás: „. nem lehet behunyni szemünket azon jelenség előtt, hogy az ország és magyar nép egész ipari és kereskedelmi fegyverzete bevándorolt elemek vagy azok leszármazóinak kezében van. Amint azelőtt sem lehet behunyni szemünket, hogy a magyar földnek szinte 40%-a nem a magyar nép, hanem alig 2000 ember kezében van, s amint ezzel szemben is elérkezettnek kell tartanunk az időt, hogy a magyar nép érdekei megóvassanak,

ugyanezt kell mondanunk a kapitalizmus esetében is. Akárcsak a latifundiumok, a kapitalista termelés eszközei is, azon nagyfontosságú javak közé tartoznak, melyek bizonyos esetekben magánkézen túlságos nagy, a k özjót esetleg veszélyeztető hatalmat képviselnek.” De: a beavatkozásnak vannak korlátai! - dőreség volna bármely állam részéről, hogy saját kapitalizmusát megsemmisítse” - „ezen a t éren a s zellemi irányok rajától nem lehet szakszerű tanácsokat várni, még arra sem, amit lelkes 30 emberek óhajtanának, nacionalizálására” például a bankok - nem lehet előre megmondani, mivé alakul a kapitalizmus (ezért nem szabad állami eszközökkel irányítani a folyamatot) Tehát: - korlátozni kell a bevándorlást - ezt elfogadhatóvá teszi a zsidóság számára megnyílt lehetőség, a cionizmus - ezáltal viszont az „őszintén megmagyarosodott, magyar műveltségű zsidóság” és a magyarság közötti viszony

közelebb juthatna a végleges megnyugváshoz. (450.l) /Tehát lehetségesnek, sőt kívánatosnak tartja az asszimilációt, amit kulturális jellegűnek tart./ - öregek - állástalan fiatalok - a probléma gyökere: a neobarokk merevsége, ami a fiatalokat, s ezzel az új gondolatokat is kizárta - új jelenség: a fiatalok elfogadták „a nemzetiségnek népi koncepcióját” (453.l) - elszakadtak a dzsenti-ideológiától - eltaszítják a neobarokk szemléletet, az „úriember” ideált - tudomásul vették, hogy a polgári osztály kialakításáról nemzetünk végkép elkésett „s ma már másunnan nem remélhetünk életenergiákat, mint a olt jobbágy, a paraszt, kisgazda, falusi rétegekből.” - hatással van rá a német „Volkstum”-gondolat, melynek magyar formája: „a nemzeti súlynak a népi őstalajba való visszahelyezése” - kritikájuk központi magva: elítélik, hogy a neobarokk „a dolgozó, mezőgazdasági rétegek anyagi és szellemi

kultúráját” elhanyagolta. A magyar paraszt felemelése érdekében a földreform „végletes formáit” követeli, harcol a nagybirtok ellen, ellensége az arisztokráciának, melyben „a népelnyomó Habsburgok idegen vérkeverékű kreatúráit” látja. - a „harmincévesek” - kezdetben ez a p arasztromantika a „ szociológia” légkörében érezte jól magát; a „ parasztszeretetet a J ászitól tanult magyar úrgyűlölet szólamaival” fejezték ki, érzéketlenek voltak a spiritualisztikus motívumok, a vallásosság iránt, Széchenyivel szemben Kossuthot vállalják, magyarságképükben a f ajelmélet gondolatai jelennek meg: „a turáni-szláv parasztállam” koncepciója, a nyugati civilizáció detronizálása, a középosztály 31 elutasítása, a k özép-európai konföderációja stb. „szabad parasztnépek” „.hit és fantázia jellemzi e fiatalokat akkor is, amikor komoly képpel „szociologizálnak” és Kelet-Közép-Európa

térképét újra szabdalják. A racionalizmus logikát adó diszciplínáján kevésbé mentek át, mint idősebb vagy ifjabb társaik, mert tanulóéveik a háborúra és a háború után esve, megfelelő képzettséget köztük sokan nem szerezhettek.”(456l) Igazi tanítómestereik költők és regényírók: Ady, Móricz, Szabó Dezső. húszévesek - közöttük több a kiművelt emberfő. Szemben a harmincasokkal, akiknél „még nagy kultúra láttán is az a benyomásunk, hogy ez csak félműveltség, félbemaradtság, melyből valami hiányzik, addig a húszévesek elitjének műveltsége mélyebb és ami nemzeti szempontból fő dolog: közelebbi kapcsolatban van a klasszikus magyar gondolkodókkal, humanisztikus szempontból pedig: az európai kultúrákra is kiterjed.” „Vallás és Humánum mint a magyar emberséget is meghatározó erők, talán először bontakoznak ki szélesebb körökben itt azóta, hogy Széchenyi megfogalmazta őket.” (458l) /Megint a

kereszténydemokrácia felé, szemben az antihumanista és kereszténység ellenes faji gondolattal!/ - ez nem a neobarokk - új, önálló ideák, homlokegyenesen ellenkeznek az idősebbekével: „Ez a világ nem az én világom, forradalmár vagyok a szó szent értelmében.” /Sík Sándor/ /Sík Sándor hatása az öreg cserkészekre, a s zegedi fiatalokra, Radnótira!/ - jellemzésük (ami Szekfű értékelkötelezettségét is mutatja): - a vallási ütközés, a hitviták mellőzése - a népies gondolat ápolása, a néppel való teljes együttérzés kialakítása, falujárás - a parasztsággal és a munkássággal való szolidaritás demokratikus gondolkodás, a neobarokk osztályöntudatának és tekintélytiszteletének elutasítása - a parasztromantika elutasítása; igazi európai, nem turáni-szláv kultúrát akarnak, mely a nép számára népi, az intelligencia számára polgári, városi, Budapesten nagyvárosi, de magyar legyen - magyar kultúrán mást

értenek, mint az idősebbek: zenében Bartók és Kodály a ci gányzenével szemben, modernek a festészetben, az építészetben, Ady és Szabó Dezső hatása alatt állnak, de ez keveredik bennük más hatásokkal - e sorkezdők unokái és nem édesgyermekei. (Németh László Debreceni Kátéját idézi bizonyságul.) 32 - trianoni magyarság - leszakadt magyarság  a program - „magyarabb magyarság felé” - konzervatív reform - a bethleni nemzeti egység-politikát kell folytatni - gazdasági emelkedés, gazdavédelem, ipartámogatás - szociális biztonság a munkásság részére (társadalombiztosítás, be kell vezetni a munkanélküli segélyt = csak „az egészséges evolúció tudja „eltávoztatni a f orradalommal járó kríziseket, melyek nálunk könnyen katasztrófákká alakulnak”. (474l) - a világgazdasági és világpolitikai áramlatok veszélyei ellen gyors reform. Reagálni kell - az autarchiás gazdaságpolitikára - a világpolitikai

tendenciákra - a nacionalizmus újraéledésének veszedelmes következményei a kis népekre, így Mo.-ra „Az új nacionalizmus a barokk kor egyeduralmi abszolutizmusát és a liberalizmus demokráciáját ismét egyeduralommal helyettesíti, a diktatúrával, mely azonban csak kifelé egyeduralom, benn ténylegesen kollektív erőknek eredője.” „Régebben az volt a fikció, hogy a milliónyi egyéni akaratból alakul ki a n emzet kollektív akarata; ma ehelyett a diktatúrákban az a fikció él, hogy egyéni akarat nincs, nem is lehet, elavult és bűnös dolog, de az egyéni élettől ilykép megfosztott milliók mégsem atomok, hanem együttvéve népi kollektivitást, Volksgemeinschaft-ot alkotnak. a demokrácia intézményeivel együtt a humanisztikus gondolatot is elvetették. Az egész jelenség az államok nemzetközi viszonyaira is hatást gyakorolt. Amint a kollektivitás a „néptársak” . számára a legfőbb okot és célt jelenti s ehhez képest a n

épállam határain belül nincs nála nagyobb hatalom ami egyúttal a keresztény erkölcsnek is a detronizálását foglalja magába - hasonlóképen legfőbb célt és érdeket jelent a kollektivitás nemzetközi viszonylatban is. Ha el tudjuk magunknak képzelni a régi udvarias külső teljes lehullását, akkor elborzadhatunk azon nemzetközi életen, mely Európában ki fog fejlődni. ha a „győzők” csoportjának felbomlása tovább halad (amint ez természetes is), a népi kollektivitások 33 legcsupaszabb önzése lesz integráló elve az új Európának, mely végzetesen hasonlítani fog a rosszul tartott halastóhoz: a nagyobb halak fel fogják falni a kisebbeket. Ausztriának és utána esetleg Csehországnak beolvadása a n agy német néptengerbe a hitleri Reichsidee értelmében, ugyanazt a helyzetet hozná létre számunkra, mintha a X IX. században a cári Oroszországnak sikerült volna elfoglalnia Galíciát, Bukovinát és az oláh vajdaságokat s mint

szomszédunk nyúlhatott volna be szláv testvérei útján Magyarország belső viszonyaiba.” stb (474-479l) - a védekezés: - számbeli megerősödés, Trianon revíziója, a nemzetiségiekkel való megegyezés - nemzeti egység megteremtése, a nemzeti szellem megerősítése (480.l) - zsákutcák: a kismagyar út - a fajbiológiai megoldások a n emzettagok számának csökkentését eredményeznék (481-485.l) - turanizmus - „hatszázmilliós turánságnak szellemi és gazdasági vezérei legyünk” /Paikert Alajos/ - „turáni testvéreink” - Japán, India - segítsenek a h álátlan Nyugattal szemben, a „magyarság Nyugat bolondjaként” harcolt a keleti testvéreink ellen stb. (485-486l) = „Ezek a tanok eredeti formájukban csak sajnálatos félreértést jelentenek, de kulturális és politikai alkalmazásukban ezeréves keresztény magyar múltunk ellen fordíthatók s így valósággal nemzeti értékrendszerünk csonkítására, a k is magyar szemlélet

terjesztésére használhatók fel.” (487l) - a megoldás: a nagymagyar út - tágítás magyar és humánus értelemben (Kemény Zsigmond, Széchenyi szellemében): „Akik még mindig csak passzív szerepet visznek a nemzet életében s akiknek a tevékenységéhez hiányzik anyagi és szellemi felkészültségük, azokat ezekkel ellátni, s a már vezető közép- és felsőosztályok tagjait is megerősíteni magyarságukban, nem a régi, kopott frázisokkal, hanem szemléletüknek a népi és a történeti hagyományokhoz közelebb hozásával. nép és történet, mint szellemiségünk alappillérei, együtt tudják egyedül meghozni a nemzettagok tudatosulását, a m agyarabb magyarságot. A feladat tehát kettős: a nemzetiség szélesbítése horizontális irányban és elmélyítése vertikálisan.” (492l) - módszer 34 - az antinómiák megszüntetése, de legalábbis enyhítése, főként olyan rendszabályok, melyek a szegény munkanélküli és kereső népet

rendes megélhetéshez juttatja. Ezek nélkül gúny lenne a szellemiség elterjesztéséről beszélni: „előbb emberi élethez kell anyagi rendszabályokkal segíteni a magyar tömegeket s csak azután várhatjuk el tőlük, hogy a nemzeti érzés és kultúra támaszai legyenek.” - „A nagymagyar út mélybe hatoló reformoknak, de egyúttal konzervativizmusnak az útja: mélyen beleágyazva a n emzeti hagyományokba és állandó, öntudatos kapcsolatban a múlt értékeivel. Ezek között elsősorban nemzeti klasszicizmusunk gondolatvilágából kell az új utat megépítenünk . A reformkonzervativizmusnak, vagy akár konzervatív reformoknak sehol sem találjuk oly nemes kifejeződését és megvalósításait, mint amelyek nálunk a múlt század harmincas éveitől 67-ig érlelődtek és megszülettek.” /az „idegizgalmak állandó magaslatán tartózkodó Kossuth a kivétel/ (493.l) - a választójog kiterjesztése, mert ezáltal válhat a volt jobbágy „szabad

politikai egyéniséggé”, „ezzel lesz nagykorú, ezzel jut véglegesen tudatára annak, hogy a n emzetsors irányításában neki is van joga és szerepe”. „a választójogi reformra nemzetnevelési szempontból van szükség”. (494l) - a középosztály kiterjesztése. „Nem az a lényeges, hogy minél többen szakadjanak el a rögtől és gyökértelenül hódoljanak be, mint diplomások, a felettük álló osztályok intellektuális és társasági ideáljainak, hanem sokkal lényegesebb, ha a régi, agrár vagy ipari foglalkozások megtartásával emelkedhetnek fel a nemzeti műveltség útjain.” (494l) - a középosztály anyagi megerősítése = „az öntudatra ébredt nemzettest tagjainak szaporítása ma is elsősorban anyagi probléma. Külsőleg először az „országrendezés” hajtandó végre . utak, racionábilis lakótelepek, modern közlekedés a nemzeti tömegbetegségek gyógyítása és megelőzése . Nemzeti szolidaritásnak is nevezhetnők ezt a

ténykedést, melynek a fizikai egyéneket alkalmassá kell tennie tudatos nemzeti kultúra befogadására, részben újból kialakítására.” (496l) - a nemzeti szellem kialakítása a n ép és a történet, a hagyomány alapján - az első „mai formájában tükrözteti a magyar lelket, az ősi, változatlan szellemiséget - csak meg kell kérdeznünk -, de nem mindenkinek válaszol” (497.l) A minta: Bartók és Kodály „ha lassanként eltűnik minden ellentét a magyar hagyomány és külföldi gyökerű kultúrintézményeink között, akkor mégis csak valósággá válik, ami ma még csak a legjobbak elképzeléseiben él: a szerves, egységes magyar kultúra.” (500l) 35 - „Múlt és jelen, nép és történet, hagyomány és változás, magaskultúra és népkultúra, korábban egymással szembenálló antinómiák szintézisére tör az egész magyar szellemtudomány” (503.l) = Summa: „eltávolodva mozdulatlanság és forradalom egyképp veszedelmes

pólusaitól, nemcsak szóban és retorikában, de lélekben és alkotásban is visszatér Széchenyi István örök magyar programjához: reform és konzerválás, újítás és hagyomány szintéziséhez”. (505l) Szekfű a teljes magyar hagyományt vállalja, ezen belül az európai-keresztény befolyást meghatározónak és folytatandónak tartja, minden társadalmi csoportotosztályt magába foglaló nemzeti egységet, az ellentétek („antinómiák”) tompítását, „befogadó” jellegű, az asszimilációt lehetségesnek, kívánatosnak, támogatandónak ítéli, ennek megfelelően a nemzetet elsősorban történelmileg és kulturálisan determinált kategóriaként fogja fel stb. - azaz a „ nagymagyar” koncepciói a történelemre kivetítve, normává változtatva és korára is érvényesnek tartva. Ebben érintkezik pl. Babitscsal és kiindulópontot jelent a „húszévesek” nemzeti programjaihoz. Pl a Szellemi Honvédelem Németh László: [Szekfűről és

Babitsról] „Mind a kettőjükben van valami, ami e ′restaurációs′ jellegű kor irodalmi helytartó tisztjére alkalmassá teszi őket konzervatívok a radikalizmussal szemben, anélkül, hogy konzervativizmusukban radikálisok lettek volna.” (Sorskérdések, 102l) (A gondolatmenet a k ereszténydemokrácia felé mutat, párhuzamosan a nyugat-európai fejleményekkel. A koncepció kijegecedése azonban csak 1945 ut án: demokrácia, a szolidaritás elvének is megfelelő szociális piacgazdaság, a vallási ellentétek depolitizálása stb. Pártkezdeményként nálunk a 40-es évek elején - Barankovics) - - Kísérlet a m ozgalomszervezésre a h armincas évek végén: alkotmányvédelem (Bethlen, Szekfű, Magyar Szemle) ; Szellemi honvédelem – nemzeti összefogás az alkotmányosság és a függetlenség védelmében (a Magyar Nemzet irányvonala - Németh László szerint a nagytőke pénzén, a legitimisták, konzervatívok, Szekfű áll mögötte) A

„reform-tábor” - Gömbös Nemzeti Munkaterve („központi akarat által kormányzott független, erős, öncélú nemzeti állam kiépítése”) - szándéka szerint - német mintára - radikális változtatásokat tervez: - az állam korporatív átszervezése - a nagytőke állami korlátozása (irányított gazdaság) - agrárreform - szociális intézkedések - centralizált pártszervezet, vezérelv 36 - „tömegpolitika” modern eszközeinek - a „dömpingsajtó”, a rádió felhasználása - nyitás az irodalmi élet felé (Kozma Miklós Gömbös Gyulának, 1933.:”már egyszer sikerült egy ősmagyar tehetséget áttolnunk az ellentáborba: Ady Endrét. Ezt megismételni senkivel a jövőben nem szabad. A kérdés megoldása nem a cen zúra Hazafias darab írását és literatúrát elrendelni nem lehet. A mai magyar nacionalista irányzatnak egyik fő vétke a türelmetlenség és a hozzá nem értés irodalmi és művészeti kérdésekben . A Lipótváros

és kapcsolt részei, a balodali sajtó és a szabadkőművesség azonnal ráfekszik minden tehetségre és igyekszik azt hatása alá vonni . A z íróknak és művészeknek valamiből meg kell élniük . De eltekintve az élni akarás problémájától, társadalmilag sem karolja fel őket sem a magyar arisztokrácia, sem a magyar tehetősebb osztály, sem a vidéki dzsentri. Az író onnan veszi impresszióit, ahol él.” (Lackó, im71-72) stb. (De: - Zilahy Lajos Rooseveltet fordít számára (Lackó: Válságok. 80), ami nem pusztán az ő félreértése, hisz Cs. Szabó is rokonságot lát Hitler és Roosevelt között, valamint a „klasszikus” liberálisok is. - 1933-ban tervbe veszi - megint csak Roosevelt mintájára - az ország állapotainak szociológiai vizsgálatát - az Est-konszernnel megegyezik a Magyarországnak a „népieknek” történő átadásában - Kozma Miklós kapcsolatot teremt a baloldaliságtól távolodó írói csoporttal, Német László a rádió

irodalmi vezetője lesz stb. = Vannak tehát olyan jelek, amelyek hihetővé teszik, hogy reformszándékai valósak, hogy valóban szembe kíván fordulni a „feudalizmussal”. Az örök szkeptikus Szabó Dezső persze nem hiszi, hogy a „reformkurzus” valóban „lehordja a nemzet testéről a nagytőke és nagybirtok uralmát” - de vannak, akik igen. Lackó, im 58) de kompromisszumokra kényszerül a Bethlen-csoporttal, a nagytőkével  tompul a „ fajvédelem”, az antiszemitizmus, a reform-radikalizmus = a bethleni konstrukciót nem tudja meghaladni. Ezért azzal fizet, hogy elveszti „reformszövetségeseit” (Bajcsy-Zsilinszky, az Új Szellemi Front, Kisgazdák, a fajvédők egyes csoportjai) (Lsd: Stier Miklós: Politikai újraorientálódás. Századok, 19862sz) - Sem kapitalizmus, sem kommunizmus. Variációk a harmadik útra 37 - a baloldal válsága teremti meg előfeltételét: a harmincas évek elején az egész világon nincs hatékony baloldali

alternatíva (Lackó, i.m 75) - Az irodalom a harmincas évekig „baloldali”, ennek csődje indítja el az új orientáció keresése felé (Lackó Miklós: Az Új Szellemi Front történetéhez, /Válságok - választások, 55.o/ ) Indulásában ezen írói csoport többsége a huszas években még baloldali, esetleg kommunista szimpatizáns. Illyés, Kodolányi, Móricz ekkor válik el a majdani urbánusok egyik csoportjától, akik a csalódás után a szoc.lib, szocdem, majd a népfront felé tájékozódnak (pl Fejtő Ferenc, József Attila) - az irodalom szerepének változása; most válik elsőrendűen fontos műhelyévé a politikai ideológiáknak (az írástudók árulása vagy felelősége?) „Óriás mindenes” - Illyés: az árvízvédelem is az ő dolga; Cs. Szabó László (1942): „Az író egy idő óta néptanító, segédlelkész és „mezei bölcselő” egy személyben.A századfordulónak a „l′art pour l′art volt a k elepcéje, az én nemzedékemnek

Zuboly a kísértője, aki a zöldkeresztes nővértől a kultuszminiszterig minden szerepet maga akar eljátszani.” /uo 153/ Babits: „bohóc és próféta egy személyben”, Jónás-metafora ambivalenciája stb. - a majdani „népiek” a baloldal hagyományos értékrendjétől távolodva, de a baloldaliságnak sok elemét megőrizve keresnek kiutat a válságból (Lackó, i.m 76.) - Németh László Tájékozódás: - Európa földrengéstérképéhez - francia, német, spanyol, orosz művek és szellemi mozgalmakra hivatkozva állapítja meg a korszakváltás tényét: vége a kapitalizmusnak, vége a demokráciának, csődöt mondott a szocializmus, új forradalom készül. „Európára mindenesetre áldás volna, ha a marxizmussal szemben, mely a jövőtlen fasizmusok fölött óriási elméleti fölényben van, a minőség forradalma lobogna fel Európa másik oldalán.” (Sorskérdések, 59l) Tanulmányozza a marxizmust: Marxizmus és szocializmus, Sztálin: Les

questions du leninism A nem-marxista szocializmus mint megoldás: „A szocializmusban verődött össze a XIX. századi rablószellem első ellenzéke A ′felszabadított′ tömegek észrevették, hogy áramló időbe kerültek, mely elsodorja a védtelen szegényt; a nagy százados rend keretei szétolvadtak; újfajta ragadozók szaporodtak el a zavaros fölött, s a pénz kegyetlenebb nemességet nevel, mint a kard és becsület. A ragadozók érdeke a zavar, a dolgozóké a rend A szocializmus a gazdátlanná vált jobbágy, pőrén maradt szabadság fekhelyén a rend álma, mely hivatást ad, és helyet jelöl. A szocializmus az én megfogalmazásomban a védő rend és az új nemesség mozgalma. S a marxizmus ellen azért küzdök, mert az álló rendet gépmechanizmussá akarja süllyeszteni, és az új nemességet a korlátoltság diszciplínájában tartja.” (uo88o) - Új politika (1933) „Választópolgár vagyok, de sohasem éltem a jogommal . úg y éreztem, annyira

távol állok a mai politikai pártok akármelyikétől, hogy frivolitás volna választanom köztük.” Nemcsak magyar jelenség: „Európának nincs olyan 38 politikai iránya, mely mellé a kor értékeiért és lehetőségeiért szorongó ember odaállhatna. A XIX század demokráciája elvesztette talaját Annak a nagy beruházási konjunktúrának, ami tőkés világ volt, vége, a szabad verseny a tömeg érdekei ellen fordult, a parlamentek elnehezedtek, a demokrácia új, kíméletlen ellenfelekkel kerül szembe, melyek választásra kényszerítik: vagy elpusztul, vagy az ő fegyvereiket alkalmazza - azaz nem lesz többé demokrácia. A szocializmusban megvan a törekvés, hogy a tőkés rend nyugtalan, áramló világát felváltsa, és a t ömegeket egy szilárdabb rend védelmében részesítse. Az emberiesség nagy forrásából táplálkozik A társadalmi jelenségek rendszere, tudományos magyarázatát adja. De épp ez a tudományos magyarázat, a s zocialista

dogma vágta el kapcsolatát a k or friss eszméivel. A fasizmus az egyetlen irány, amely a XIX század előítéleteivel szakított. Viszont a kor jobb erőivel nem került kapcsolatba Demokrácia és szocializmus letűnt nagy idők szellemi tartalékaiból merítenek; a fasizmus magára maradt, múlttalan és társtalan irány. Lehet, hogy a s zázad vadalanya lesz, egyelőre a barbárságnak is betörő kapuja. A szocializmus ellen készült; arra humánumra hivatkozik, amelyet a szocializmus megtagadott, de lehet, hogy annak a humanizmusnak is sírásója lesz, amelyet a szocializmus képvisel. Mai alakjában egyik irányból sem várhatunk sok jót A politikának rá kell találnia a kor jó hajlamaira. Új politikára van szükség, amely éppolyan magasrendű irányítója lehet a kornak, mint a XIX. századé volt a demokrácia.”(uo67-68l) Program: [későbbi megnevezés: minőségszocializmus] - „Nem bízhatunk meg a t ermelés ′ösztönében′, ′tudatot′ kell

fölé rendelni” - de nem orosz mintájú tervgazdaság - a magántulajdon szentségének megszüntetése - de nem állami tulajdon. A magántulajdon helyébe a munkabizomány lép, a „birtokos” felelős a közösségnek, a közös terv kényszere alatt áll, de a nagy kollektív kereten belül megőrzi függetlenségét - az új politikának meg kell fékezni a b ürokráciát; az igazgatás feladatait a kis helyi csoportok veszik át - terv, de nem központosítás: „A terv egészséges kiegészítője a kis csoportok, tájhazák, községek, céhek viszonylagos önállósága. A mi társadalmunk, s úgy látszik, a szocialista és a fasiszta is, alárendelő társadalom; az új politika a mellérendelésnek legyen művészete.” - az egyre kevesebb embert foglalkoztató gyáripar mellett a minőségipar és minőség-földművelés - az új világ minőségközpontú lenne, az életmód átalakulna, „az emberi életben több helye volna az idillnek, s nagyobb lehetősége

a művészetnek.” (uo 68-70l) (Ezek az elemek különböző kombinációkban tűnnek fel a későbbiekben is: minőségszocializmus, Kert-Magyarország stb.) - a magyar politika jelenségeihez, témáihoz való viszonya: - Nemzeti Radikális Párt 39 rokonszenvez velük, de: „iskolapéldája a mi magyar betegségünknek”: Bajcsy Zsilinszky - „középnemesi, magnakartás délibáb”; Féja - „parasztmitológia” (Nemzeti radikalizmus in: Sorskérdések; Sznobok és parasztok in: A népiurbánus vita dokumentumai) - Szekfű konzervatív reformja - kevésnek tartja (A magyar élet antinómiái in: Sorskérdések) - A „harmadik út”, mint külpolitikai alternatíva. „Eredeti”, „magyar” utat keres a „ germán-keresztény”, a v álságba jutott Nyugattal, majd a n áci Németország és a bolsevik Oroszországgal szemben. Közép-európai államszövetség mint kiút :”A németekkel szemben a fajtánkat kell védenünk, az oroszokkal szemben:

lehetőségeinket - a minőséget.” (A reform) - (majd később, elsősorban a Kisebbségben-ben) az asszimiláció lehetőségét kérdőjelezi meg a „hígmagyar-mélymagyar” kategóriával, a magyar szellem „megtisztításának” igényével („az őrült kertész” [Babits]). A „kismagyar” koncepció egyik sajátos változata. - az Új Szellemi Front epizódja („vezetheti-e a szellem az államot?”) - központi szerepe a n épi-urbánus vitában, elsősorban a zsidókérdés exponálása révén = (önjellemzésként is felfogható bírálata saját nemzedékéről: „egy példátlan szellemi zűrzavarból lábaltunk ki, mint a zavar autodidaktái; műveltségünk nem a közös, kiegyensúlyozott műveltségére hasonlított, hanem egyéni sorsunkra; emberek tűntek itt fel külön szótárral s egymás szótára iránt elég nagy tompasággal.” (Sorskérdések, 122l) - Illyés Gyula Pusztulás című baranyai útirajza „az új mozgalom korszaknyitó

manifesztuma”. (Lackó Miklós, im 77l) [Pusztul a magyarság, pusztít az egyke, tért hódít a németség, a nép vezetői beleértve az értelmiséget is - tétlenül nézik a nemzet döntő részét kitevő parasztság pusztulását, a n emzet felbomlásának szinte feltartóztathatatlan folyamatát stb.] - csakhamar széles körű társadalmi mozgalmat támaszt, impulzust ad a falukutatásra (Kemse, öregcserkészek, az egyke és a n émetség állítólagos dunántúli terjeszkedésének témája bekerül a p arlamentbe, a s ajtó egyik központi témájává válik stb.) Az ok: „Ez a jelszó (ui az egyke elleni harc s a hozzá kötött telepítéses földreform) kitűnő. Mozgósít minden magyar szorongást s nem ijeszt el a forradalmi hátterével. Ott támad, ahol kell, s akkora felületen, amekkorára követelése még szigorúan gyakorlati maradhat, de a követelés mögött elméletét is fölfejlesztheti. Maguk a mozgalmazók a magyar élet közepébe

kerülnek.”(id Lackó, 77-78) További okok: Illyés a problémát egy „jobboldali” kérdésfeltevés keretében veti fel - a nemzet, a magyarság fennmaradása -, de kapcsolódik a „baloldali” tematikához is - náci 40 ellenességként is értelmezhető németellenesség, a szociális kérdés felvetése, „antifeudális” nagybirtok-kritika stb. Minden reformszándék kapcsolódhatott valamely eleméhez. Többen ide kötik a népi mozgalom születését. - harmadik út tehát abban az értelemben, hogy a „bal” - „jobb” törésvonal helyett egy olyan szintézist ajánl, amelyik „népbarát”, de nemzeti (Lackó: „jakobinus nacionalizmus”), egyenlősítő és emancipatórikus, de elsősorban a parasztsághoz, a faluhoz kapcsolódik, némi polgár- és városellenesség, heves úrellenesség, „kurucos” történelemszemlélet (Széchenyivel szemben Kossuth és Petőfi) stb. (Pl Puszták népe, Petőfi stb) - a népi mozgalom nem egységes csoport, a

kommunistáktól a szélsőjobbig érintkezési pontok. Pl Darvas Ferenc, Erdei, illetve Erdélyi József, Matolcsy Mátyás) („a földreform érdekében az ördöggel is szövetkezünk”) - falukutatás (Magyarország felfedezése sorozat, Féja Géza, Erdei Ferenc, Szabó Zoltán, Kovács Imre, Elsüllyedt falu stb.) - a Válasz - az Új Szellemi front: a radikális „népi” reform hívei és a Gömbös féle „reformkurzus” összeegyeztetésének kudarcba fulladt kísérlete Lásd: Lackó Miklós: Az Új Szellemi Front történetéhez. in: Válságok - választások. Gondolat, 1975 - - a „népi-urbánus” vita kialakulása - a népi demokrácia programjai. (Parasztdemokrácia, kelet-európai összefogás, „kismagyar” koncepció, a Márciusi Front, a Nemzeti Parasztpárt megalakulása) a „humanista program” – a népi mozgalom liberál-demokrata, liberál-szocialista kritikája az „urbánusok” A népfront - - - a kommunista program: taktika vagy

stratégia? Fasizmus-variációk 41 - 1928-tól számos pártalakítási kísérlet (Nemzeti Szocialista Párt, Magyar Nemzeti Párt, Nemzeti Szocialista Magyar Munkáspárt /Kaszáskeresztesek/, Magyar Nemzeti Szocialista Földműves és Munkáspárt, Magyar Nemzeti Szocialista Párt, Egyesült Nemzeti Szocialista Párt stb. - jelentőssé 1938 után a Nyilaskeresztesek válnak) - rendszerellenesség, a ntikommunizmus, antiszemitizmus, antikapitalizmus, földreform-követelések, szociális demagógia stb. - Változatok: - - nacionalizmus, „úri” fasizmus: - Meskó Zoltán (Magyar Nemzeti Szocialista Földműves és Munkáspárt): a nagybirtok és a hitbizományok kisajátítása, a külkereskedelem, a bankélet, a bányák és nagyüzemek államosítása, tervgazdaság stb. - gróf Festetics Sándor (Magyar Nemzeti Szocialista Párt): a n agybirtok egy részének parcellázása, erős kis- és középbirtokos parasztság megteremtése stb. - gróf Pálffy

Fidél (Egyesült Nemzeti Szocialista Párt):a mezőgazdaság előnybe részesítése, a parlamentarizmus megszüntetése, korporatív rendszer, vagyonadó, telepítés stb. „népi” fasizmus - kaszáskeresztesek (Viharsarok) - nyilaskeresztesek (Szálasi, Málnási Ödön) 3. „Valahol utat vesztettünk” - - szellemi konfúzió: irányzatok, személyek érintkeznek egymással, igen képlékeny, időben változékony kombinációk. Osztályba sorolásuk nehézsége: mit válasszunk kritériumként? A választott kritérium mit értelmez és mit nem? - a szellemi elit bírálata: „az írástudók árulása” (Babits ideológia-kritikája) - a bukás előérzete (Szekfű cikksorozata, Németh szárszói beszéde) summa: fragmentált, dezorientált, irányát vesztő politikai gondolkodás (Juhász Gyula könyve alapján) Mi legyen az összefogás alapja a fenyegető veszélyek – a fasizmus, német terjeszkedés, illetve a forradalom, a Szu fenyegetése ellen? 42

• a nemzet?  nemzeti egység, az antinómiák felszámolása, „nagymagyar”-koncepció, Szellemi Honvédelem (Mi a magyar?) Kultúrnemzet, nemzeti klasszicizmus • a faj?  mi a faj?, mi az igazi „faji politika”? antiszemitizmus? népiesség? (Ki a magyar?) • a demokrácia  mi a demokrácia? nemzeti-, liberális-, keresztény- ,népi-, szocialista? • Mindegyiknek más válasza arra, hogy mi a tartalma, a célja, ki fenyegeti, ki ellen kell megvédeni • alkotmányvédelem  a szélsőségek ellen, két pogány közt egy hazáért (Szekfű, Magyar Nemzet, Szellemi Honvédelem) • „humanisták”  jogegyenlőség, a szabadságjogok, a faji politika, a zsidó törvények ellen (az urbánusok) Mi a nagyobb veszély (mi a kisebbik rossz?)  antifasizmus • népiek  a zsidótörvények, sajtótörvény csak néhány tízezer embert érint, ez eltörpül a három millió koldus sorsa mellett (A népi demokrácia: antifeudális – földosztás

– és antikapitalista – a „zsidó”nagytőke államosítása –, a középosztály lecserélése – polgári kultúra helyett népi kultúra -, a nép – a parasztság, szegényparasztság - felemelése • a „katolikus menedék”  az egyéni és osztályönzés, a barbárság ellen a felebaráti szeretet, szolidarizmus, felül kell emelkedni az osztály- és pártellentéteken a keresztény humanizmus jegyében. A katolicizmus mint menedék ( pl a Korunk Szava) • = az igazi demokrácia a s zocialista demokrácia, a s zovjet-demokrácia  a munkások és a parasztok szövetsége a kizsákmányolók ellen, a minta a Szovjetunió többnyire egymással vannak elfoglalva, egymás ellen hadakoznak, az ellenfelet antidemokratizmussal, magyarellenességgel vádolják, báránybőrbe bújt farkasként leplezik le egymást 43 Forradalom után A „népi demokratikus forradalom” viszonylag könnyen, nagyobb ellenállás nélkül, a Kommunista Párt

terveinek, szándékainak megfelelő ütemben zajlott, noha a választási eredmények arra utalnak, hogy a társadalom többsége szemben állt a kommunistákkal [1945: 17%, 1947 – a kékcédulák, a reakciósok választójogtól való megfosztása (0,5 millió) stb. ellenére is csak 22%] Magyarázatok • a szovjet jelenlét és közvetlen beavatkozás, félelemkeltés • kommunista gátlástalanság  a „régi szabályok” alól való mentesség, a rendőrség elfoglalása, a csábítás és fenyegetés trükkjei stb. •  úgy tűnik, csak a kommunisták tudják mit akarnak, Élni tudtunk a s zabadsággal (Révai József, 1949: „az összeesküvő kisgazda jobboldal, a szociáldemokrata jobbszárny, a klerikális reakció, az imperializmus ellen, illetve a szocializmusért, a pártért, az új kultúráért, új értelmiségért folytatott sikeres  „Négy esztendő harcai és fejlődése azt bizonyították, hogy a magyar nép – a kommunisták

vezetésével, Rákosi Mátyás irányításával – élni tudott a szabadsággal”. [Révai: Élni tudtunk a szabadsággal, Szikra, 1949 III o] • De: ehhez az is, hogy a kommunista tervvel szembe állított alternatívák gyengék, bizonytalanok, zavarosak, hibás előfeltevésekre épülnek, vágy-vezérelte gondolkodásmód, a ráció túlértékelése, értékválság, zavarodottság, félelmek  azaz: az ellenálló erő is gyönge  mit is kellene, lehetne a kommunista radikalizmussal szembe állítani, konzerválni, megvédeni? • a csőd ugyanis teljes, ami korábban volt, diszkreditálódott, folytathatatlan  valami új kell kezdődjön élménye; nincs mit konzerválni • Mi lehet az alternatíva, ha a „régi” folytathatatlan? Mi az, ami csődbe ment? A feudalizmus vagy a kapitalizmus? A rendiség vagy a p arlamentarizmus, a „ nyugati demokrácia”? H a a kapitalizmus és a nyugati demokrácia is, mi á llítható helyébe? Ha nem, lehetséges-e

Magyarországon? Hogyan? Léteznek-e az előfeltételek? Kedveznek-e a körülmények? A világhelyzet? Mit akarnak a k ül- és a belpolitikai tényezők? Milyen a politikai tagoltság? Kiknek, miért kell összefogniuk? Kik a szövetségesek és kik az ellenfelek? Mi a lehetséges? stb. • a „szalámi taktika” azért is lehetett sikeres, mert a társadalom és a politikai elit nem kommunista része erősen megosztott volt; a kétosztatú politikai tagoltság törésvonalát a kommunisták határozhatták meg, ők döntötték el, hogy a gyorsan változó haladás versus reakciós (fasiszta) törésvonalnak kik vannak az egyik és másik oldalán. A kommunista/nem kommunista választóvonal nem vált meghatározó elemévé a politikai harcnak és a politikai gondolkodásnak sem  • elhitték, elhitették magukkal, hogy ezek a kommunisták nem olyan kommunisták  népfront, keleti demokrácia, antifasizmus, haladás, népi demokrácia (tehát nem szovjet tagállam, nem

proletárdiktatura • lehetséges a 3. út 44 • nem lehetséges az ellenállás  a „hódoltság” állapotának alternatívája: menekülni vagy beilleszkedni = Egyszóval: nemcsak a világhelyzet, a Szu jelenléte, de a magyar politikai erők állapota is hozzájárult a kommunista sikerhez; mondhatnánk, minél mélyebben gondolta végig valaki a helyzetet, minél okosabb, erkölcsösebb volt, annál védtelenebb, tehetetlenebb lett. A ráció és a morál elbizonytalanított, tehetetlenné tett, csapdát állított [Ilyen esetekben csak a hit, a meggyőződés, az ortodoxia segít? Pl. Mindszenty?] Két példa: Szekfű és Bibó Szekfű: Forradalom után. Gondolat, 1983 (1847 ősze) A Szekfű-könyv címe  Kemény könyvének címére utal, de a megrajzolt kép sokkal tragikusabb • ott önkritika, de a korábbi program folytatása és újrafogalmazása • itt az önkritika a teljes csőd, a folytathatatlanság • • „ mi már akkor rég [1943 vége]

kiiktattuk magunkat azon népek közül, melyek az eseményekre logikusan, saját céljainak tekintetbe véve, reagálni tudtak” [50]  utalás a Valahol utat vesztettünk- re • a politikai elit: „ mániákusan követte érzelmeit, szimpátiáját, félelmeit, s ezektől leigázva becsukott szemmel vitte az országot a romlásba” [51] • „eszét vesztet ország”, „Hitler utolsó és leghűségesebb szövetségese” [82]; „soha vezetőréteg nem volt ennyire képtelen politikai irányításra” [52]; a bajt fokozta, hogy nézeteik széles körben [középosztály, kisemberek] rezonanciára talált; morális züllés  a zsidókérdés kezelése a jogi és erkölcsi normák felbomlását teljessé tette [59] stb.  „Állam volt ez még? Magyar állam? És társadalom? Magyar társadalom? Egyik sem volt az többé, az állam szétesett, a társadalom szétrohadt.” [74-75] a kiút  mivel a reform elmaradt és nem pótolható, a megrendült és

„keserű” következtetés: csak az érték-pusztító forradalom [79-80.] • a megrendültség  értékek pusztulnak • a remény  talán nem minden, a Szu és a kommunisták mértéket fognak tartani, komolyan veszik a népfront-politika demokratikus, humanista tartalmát, nem szovjetizáció, hanem a demokráciának egy új formája, a „keleti demokrácia”, időt ad, illetve a szovjet modell is humanizálódni fog, mivel diktatórikus és antihumánus tartalma nem a célokból, hanem a körülményekből következik [80-84] • mit akar a Szu (és a kommunisták)? [84• befolyást, biztonságot, de nem szocializmust, csupán azt, hogy a szovjetellenes erők (nagykapitalizmus, arisztokrácia, nagybirtok, értelmiség tekintélyes része, a barokk-gondolkodású klérus = a reakció) „politikailag ártalmatlanná tétele” [87-89]  azaz: vége a szalámi taktikának • a „nyugati demokrácia” lehetősége kizárt, a fejlődés iránya • új vezető

osztály 45 • nem a „ magyarok klasszikus demokráciája” (A Valahol utat vesztettünk koncepciója) és nem az angolszász minta [89-90 • a szabadságjogok korlátozása  merthogy forradalom [90 • ennek egyik része nem elvi, ideiglenes, másik része azonban elvi eltérés a nyugati demokráciáktól [91• társadalompolitikai célok  megszabadulni a fasisztáktól – földosztás, a nagybirtok politikai megsemmisítése, a klérus meggyöngítése, a középosztály pozícióinak meggyengítése, a nagytőke [92, 94, 103, 105 • helyettük  ipari munkásság, parasztság hatalmi helyzetbe hozása [105 • ennek megfelelő parlamentarizmus kialakítása, amely megakadályozza a volt uralkodó osztályok hatalomba való visszakerülését A parlamentáris demokrácia kiegászítései: nemzeti és üzemi bizottságok, szakszervezetek [106-], koaliciókényszer, a munkáspártok politikai túlsúlya, de önmegtartóztatása, a kommunisták vezető

szerepe, benne az is, hogy a r eakciót megakadályozza a nyugati demokrácia menedékébe bújni[109, 112.]  tehát keleti demokrácia