Environmental protection | Studies, essays, thesises » Balikó-Debreczeny-Kerekes - A környezetvédelmi direktívák hazai alkalmazásának gazdasági-társadalmi hatásvizsgálata

ZÖLD BELÉPŐ Magyarország az ezredfordulón MTA Stratégiai Kutatások EU-csatlakozásunk környezeti szempontú vizsgálata A környezetvédelmi direktívák hazai alkalmazásának gazdasági-társadalmi hatásvizsgálata Szerk. Kerekes Sándor - Kiss Károly 61. szám Sorozatszerkesztő: Kerekes Sándor és Kiss Károly Budapest, 1999. február 61. számú füzet A tanulmány a Magyar Tudományos Akadémia és a Környezetvédelmi Minisztérium anyagi támogatásával készült Kiadja: BKE Környezetgazdaságtani és technológiai tanszék 1092 Budapest, Kinizsi u. 1-7 tel/fax: 217-95-88 Szerzők Balikó Sándor Debreczeny István Kerekes Sándor Kertész Magdolna Kék Mónika Kiss Károly Kovács András Nemcsicsné Zsóka Ágnes Rab Attila Rákosi Judit Ráth Imre Sz. Tóth György Szabó László Szabó Sándor Vereczkey Gábor Veres Gergely Viszkei György Zilahy Gyula Zsikla György 1 Tartalomjegyzék BEVEZETÉS . 3 I. LEVEGŐTISZTASÁG-VÉDELEM 5 1. A

FELADAT NÉHÁNY SAJÁTOSSÁGA 6 2. STACIONÁRIUS FORRÁSOK 8 3. LEVEGŐMINŐSÉGI NORMÁK 22 II. VÍZGAZDÁLKODÁS 45 1. A VÍZMINŐSÉGI KERETIRÁNYELV TERVEZET A VIZEK VÉDELME FEJEZET ÖSSZEFOGLALÁSA 46 2. A TELEPÜLÉSI SZENNYVÍZTISZTÍTÁS 51 3. A VESZÉLYES ANYAGOK KIBOCSÁTÁSÁRÓL SZÓLÓ IRÁNYELVCSALÁD 63 4. TERMÉSZETES FÜRDŐHELYEK VÍZMINŐSÉGE 69 5. A SZOLGÁLTATOTT IVÓVÍZ MINŐSÉGE 72 6. A TALAJVIZEK SZENNYEZÉSE ELLENI VÉDELM 77 III. KRITIKAI MEGJEGYZÉSEK A SZENNYVÍZGAZDÁLKODÁS KÖLTSÉGEIHEZ 85 IV. HULLADÉKGAZDÁLKODÁS 92 1. HULLADÉKLERAKÁS 93 2. A HULLADÉKLERAKÁS OLCSÓBB VÁLTOZATA 99 3. CSOMAGOLÁSI HULLADÉKOK 100 4. A HULLADÉKPAPÍR ÚJRAHASZNOSÍTÁSA 107 5. AKKUMULÁTOROK ÉS ELEMEK 119 V. INTEGRÁLT SZENNYEZÉSMEGELŐZÉS ÉS CSÖKKENTÉS (IPPC) 150 VI. ÖSSZEGZÉS 165 1. A CSATLAKOZÁS KÖRNYEZETPOLITIKAI SAJÁTOSSÁGAI 166 2. TÁRSADALMI ÉS GAZDASÁGI HATÁSOK 167 3. LOBBIÉRDEKEK ÉS CSATLAKOZÁSI KÖVETELMÉNYEK 170

4. MAKROGAZDASÁGI FELTÉTELEK ÉS PÉNZÜGYI IGÉNYEK 175 5. A BERUHÁZÁSI KÖLTSÉGEK ÖSSZESÍTÉSE; VÁLTOZATOK 177 6. HATÁSOK A LAKOSSÁG JÖVEDELMÉRE 185 7. A KÖRNYEZETVÉDELMI KIADÁSOK MEGTÉRÜLÉSE 186 8. KONKLÚZIÓ 187 MELLÉKLET: A ZÖLD BELÉPŐ SOROZATBAN MEGJELENT KIADVÁNYOK JEGYZÉKE.188 2 Bevezetés Az EU környezetvédelmi joganyagának átvétele jó ütemben halad. A leggyakoribb kérdés ami ezzel kapcsolatban felmerül, hogy mibe kerül Magyarországnak az EU követelményeknek való megfelelés. Az eddig elvégzett gazdasági elemzések ellentmondó, meglehetősen tág határok között mozgó választ adtak erre a kérdésre. A következő tanulmányok az EU környezetvédelmi joganyagának azokat a fejezeteit vizsgálják, amelyeknek gazdasági hatásai a legnagyobbak. Kétségkívül a v ízzel, a l égszennyezéssel, a hulladékgazdálkodással illetve az integrált szennyezés megelőzési és szabályozási (IPPC) direktívákkal kapcsolatos

harmonizációs feladatok 1997-es árakon 2000 milliárd forint körüli összegre becsült költségei mellett a többi környezetvédelmi és természetvédelmi direktíva harmonizációjának költségei jelentéktelennek tűnnek. Az elemzések szerint a legjelentősebb tétel a szennyvízkezelés és azon belül is a közműolló zárása a csatornázási elmaradás vonatkozásában. A szakemberek között éppen itt alakult ki a legjelentősebb nézetkülönbség, talán azért is, mert ezen a területen a legrészletesebb és tegyük hozzá, műszaki értelemben a legmegalapozottabb a feladatok számbavétele. A vita mindenekelőtt az 1 kilométer csatorna megépítésének tényleges költségein (az úgynevezett csatorna előirányzat) illetve a szennyvízelvezetés és tisztítás kívánatos megoldásain, a hazai területek környezeti érzékenységén, a k ívánatos csatornázottsági arányokon folyik. A rendezési tervek készítői az EU direktívák betű szerinti

teljesítéséből kiindulva a 2000 főnél nagyobb települések 100 %-os csatornázottságát vették alapul, a kilométerenkénti költségeket is központi előirányzattal számították ki, miközben a gyakorlati tapasztalatok szerint a környezeti adottságoktól függően esetenként az előirányzat kevesebb mint feléért is épült már csatorna számos településen. A szakemberek vitatják az egyedül üdvözítőnek tekintett „eleveniszapos” művi szennyvíztisztítók általános alkalmazásának szükségességét is. Többünk véleménye szerint a környezetvédelmi jogharmonizáció költségeit és a szükséges derogáció mértékét eddig általában inkább felülbecsülték az egyes tanulmányok, beleértve azokat is, amelyek a Zöld Belépő MTA kutatások keretében készültek. A túlbecslés egyik forrása a jogharmonizációs időszakok eltérő értelmezése volt. Jelen tanulmányoknál csak azokat a költségeket vettük figyelembe, amelyek 2010-ig

várhatóan felmerülnek. Az árakat 1997-es árszintre számítottuk át. Arra törekedtünk, hogy mint alacsony költségű változatot, lehetőleg megjelentessünk olyan alternatívákat is - mindenekelőtt a szennyvízkezelésnél - amelyek biztosítják ugyan a kívánatos környezeti állapotot, de az EU direktívának egy rugalmasabb értelmezését feltételezik. A jelen kötet tanulmányai egy általunk előre kiadott egységes tematika alapján készültek. Ezzel az volt a célunk, hogy a gazdasági becsléseket legalább nagyságrendileg értelmezhetővé tegyük, illetve, hogy a szerzők a várható költségek mellett a várható gazdasági-társadalmi hasznokat is érzékelhetővé tegyék. Az idő rövidsége miatt az elemzések különböző részletességűek és elképzeléseinket csak részben sikerült valóra váltanunk. Általában nem a szerzőkön múlott, hanem a háttéranyagok illetve adatok hiányán, hogy különösen a hasznok illetve a társadalmi

hatások vonatkozásában igazán csak a v izes direktívák elemzését tekinthetjük kielégítőnek. 3 Az IPPC direktívával kapcsolatos elemzések csak a kezdeteknél tartanak. A most bemutatott eredmények előzetes jellegűek, nagyrészt azért, mert a direktívától való félelem egyelőre csak szavakban öltött testet és konkrét iparági-vállalati elemzések nem készültek vagy ha igen, azokat üzleti titokként kezelik. Az eddigi elemzések bizonyos írországi elemzések extrapolációjával azt feltételezik, hogy az IPPC direktíva bevezetése 100-300 milliárd forintba kerülne 2010-ig Magyarországnak. Ez esetben azonban nagyrészt nem költségvetési forrásokról lenne szó, viszont a gazdaság versenyképességét és növekedési lehetőségeit, valamint a másik oldalon a környezetminőséget és a környezeti biztonságot éppen ez a direktíva érinti a legmélyebben. Amint a bevezetőből és majd az elemzésekből is látszik, a becslések

megbízhatósága viszonylag széles határok között mozog. Az elemzések közreadásával az a célunk, hogy a szélesebb szakmai közvéleményt vitára ösztönözzük. Nagyon örülnénk, ha becsléseink megbízhatóságát, előfeltevéseink helyességét széleskörű szakmai vitákon ellenőrizhetnénk. Várjuk észrevételeiket. Kerekes Sándor K iss Károly 4 I. Levegőtisztaság-védelem 5 1. A feladat néhány sajátossága (Kerekes Sándor - Kiss Károly) Az EU 96/62/EC szám ú, levegőminőségi keretdirektívája négy blokkot különít el: stacionárius források, mobil források, levegőminőségi normák és termékek csoportját. E fejezet 2. pontja (Stacionárius források) vizsgálja a nagy tüzelőberendezések kibocsájtására, valamint a veszélyes hulladék égetésére vonatkozó direktívákat, melyek az első csoportba tartoznak, de az ipari üzemek légszennyezésére vonatkozót is, melyre viszont a keretdirektíva nem terjed ki. (Nem

terjed ki az elemzés a keretdirektíva első csoportjának más elemeire sem: a hulladékégetésre, az IPPC-re és a VOColdószerekre.) A 2 pontban a szerzők a 96/62/EC számú levegőminőségi keretdirektíva harmadik blokkjába, a levegőminőségi normák körébe tartozó direktívák hatásvizsgálatát végzik el. A Környezetvédelmi Minisztérium 1998. szeptemberi keltű kormányelőterjesztésének tervezetében a 2006-ig elvégzendő levegő-tisztaságvédelmi feladatokra négy nagyobb összegű előirányzat szerepel: * * * * 80 md Ft a nagy tüzelőberendezésekre 210 md Ft az ipari üzemek légszennyezésének csökkentésére 50 md Ft a veszélyes hulladék égetőkre és 200 md Ft a közlekedésből származó légszennyezés csökkentésére. A 2. pont alatt szereplő tanulmány szerzői kollektívája ezzel szemben arra a következtetésre jutott, hogy a nagy tüzelőberendezések megfelelő, az uniós csatlakozás igényeit kielégítő felszerelése tisztító

berendezésekkel már 2002-re megoldható, és mindössze 28 md forintos költséggel. A veszélyes hulladék égetés levegőtisztaságvédelmi beruházásainak költségét (szintén 2002-ig és végleges megoldást adó jelleggel) 10 md forintra becsülik. E két ágazat, valamint a kőolaj- és földgázbányászat és feldolgozás, a kohászat, és a nem fém ásványi termékek gyártásának összes beruházási igénye szerintük 72 md forintból megoldható. E jelentős eltérések arra utalnak, hogy az egyeztetést tovább kell folytatni. További problémát jelent, hogy a nemzetközi egyezményekből származó levegőtisztaságvédelmi kötelezettségeink és a f entiekben említett becslések nem egyeznek egymással; az előbbiek költségét általában jóval nagyobb méretűre becslik az illetékes szakértők (pl. a Pénzügyminisztériumban), mint az utóbbiakét Az eltérés érthető, hiszen a nemzetközi egyezmények az országokra lebontott kibocsájtási

kvótákból indulnak ki, m íg az uniós direktívák alapjául technológiai alapú kibocsájtási normatívák szolgálnak. Az is eltéréseket okoz, hogy a legújabb technológiák szintjén épített hőerőművek és más, légszennyező üzemek esetében nincs szükség pótlólagos tisztító berendezések 6 felszerelésére. A nem zetközi gyakorlat szerint viszont ebben az esetben is szokás környezetvédelmi fejlesztésről beszélni – a beruházás összes költségének 15% -a erejéig. Az alkalmazkodási-megfelelési számításokat tehát ezekben az esetekben oly an összegek emelik, melyek a beruházási f olyamatban nem jelennek meg konkrét, additív költségként. * Az 1.000 ECU (250 md Ft) nagyságrendű, csak a nagy tüzelőberendezésekre vonatkozó számításnak ez az alapja (bár még így is erősen túlzottnak tűnik). A munkának ebben a fázisában, az eddig elkészült alapanyagok és szakértői becslések alapján még nem lehet világos képet

kialakítani a levegőtisztaságvédelemnek az uniós csatlakozás kapcsán felmerülő költségeiről. Általában tapasztalható, hogy a csatlakozást az egy es ágazatok és érdekcsoportok önérdekeik követésére, az ágazat súly ának növelésére is fel kívánják használni, s a terheket a majdani költségvetési támogatás reményében eltúlozzák. Minderre tekintettel a vizsgálódást tovább kell folytatni. * Erre Koloszár Miklós hívta fel a figyelmet. 7 2. Stacionárius források Levegőtisztaság-védelmi feladatok a nehézipari üzemek, nagy tüzelőberendezések és veszélyeshulladék-égetők vonatkozásában (Balikó Sándor – Kovács András – Sz. Tóth György – Veres Gergely) Bevezetés Az EU csatlakozásra való f elkészülés érdekében szám os hatásvizsgálat készült a levegőtisztaság-védelmi direktívák alapján. A mellékelt táblázatban a vizsgálat eredményeit foglaltuk össze a 1. Kőolaj- és földgáz-bányászat

és feldolgozás 2. Kohászat 3. Nemfém ásványi termékek gyártása 4. Nagy tüzelőberendezések 5. Veszélyes hulladékok égetése ágazatok témaköreiben. A táblázatok tartalm azzák az ágazat éves termelését, a bruttó kibocsátásban való részesedés arányát, továbbá a légszennyező kibocsátások abszolút értékét és az országos kibocsátásban való részesedésüket. Megbecsültük a levegőtisztaság-védelmi beruházások költségigény ét és a működtetési költségeket a feltételezett csatlakozási időpontig (2002) évenkénti bontásban, 1997-es árszinten. A. A felsorolt iparágak rövid bemutatása A.1 Kőolaj- és földgáz-bányászat és feldolgozás A kőolaj és földgáz bányászat és feldolgozás jelentős szerepet játszik az országos hő- és villamosenergia termelésben, és szinte kizárólagos energiahordozója a közlekedésnek. Az éves 16500 ktoe * országos szénhidrogén felhasználásból mintegy 6200 ktoe mennyiség

hazai forrásból származik. A szénhidrogén iparon belül a bányászati létesítmények a lelőhelyek közelében, Dél Zala és a Dél Alf öld környezetében helyezkednek el. Ezeken a területeken a hagyományos CO, NO x , ill. CO 2 szennyezés mellett fokozottabb metán szennyezéssel kell számolni. * ktoe=kilotonna olajegyenérték 8 A hazai négy nagy finomító közül a D unai Finomítónak (Százhalombatta) és a Tiszai Finomítónak (Tiszaújváros) van nagyobb jelentősége az előbbi 8,5 Mt/év, ill. az utóbbi 3 Mt/év feldolgozói kapacitásával. Ezeken a területeken nagy obb VOC kibocsátással kell számolni. A kisebb jelentőségű két finomító légszennyezése nem emelkedik ki az ottani ipari háttérszennyezésből. Az országos f öldgáz távvezetékek ny omásfokozó kompresszor állomásai elsősorban az Alföldön találhatók, ezeken a helyeken a gázmotorok vagy gázturbinák elégetlen szénhidrogén és NO x kibocsátása lehet jelentős. A

közlekedés üzemanyagait szétterítő benzinkutak közel egyenletesen helyezkednek el az ország egész területén. A benzinkutak környezetében jelentős VOC kibocsátással lehet számolni. A.2 Kohászat Magyarországon a vas és az alu mínium kohósításának teljes vertikum a megtalálható. Réz és egyéb színesfémek kohósítása jelenleg nem számottevő A rézkohósítás jövőbeni lehetősége nem kizárt. A vaskohászatnak Magyarországon két kiemelt bázisa van. Az egy ik bázis Ózd Salgótarján térsége ( zömmel leállított üzemek), a m ásik vaskohászati bázis Dunaújvárosban található. Az alumíniumipar kohászati bázisai a Dunántúl északi térségében találhatók (Ajka, Székesfehérvár, Magyaróvár, Inota) A vaskohászat és az alum íniumkohászat eredeti kapacitásának csekély hányadát használja ki. A működő kapacitások viszonylag modernek A légszennyezést okozó kibocsátásokat csökkentő berendezések megvalósíthatók.

A vonatkozó költségek plauzibilis mérnöki becslések alapján határozhatók meg. A vizsgálat során feltételeztük, hogy a vaskohászat termelése 1,8-2 millió tonna/év értéken stabilizálódik. Az alumíniumtermelés éves szintje 150 ezer tonnára csökkent és a termelési szint stabilizálódni látszik. A vizsgálat során kigyűjtött adatok az összesítő táblázatokban találhatók. A.3 Nemfém ásványi termékek gyártása Ez a fejezet gyakorlatilag a teljes szilikátipart magába foglalja, de a vizsgálat alapjául a cem entgyártást, a tégla - és cserépgyártást valamint az üveggyártást vettük, mivel ezek együttes részaránya a teljes szilikátipari termelés 70% feletti hányadát adja. Területi elhelyezkedésüket tekintve a cementgyáraink Hejőcsaba, Vác, Bélapátfalva, Lábatlan és Beremend térségben találhatók A tégla- és cserépgyáraink az ország egész területén mindenütt megtalálhatók. Az üveggyárak főbb bázisai

Orosháza, Salgótarján, Sajószentpéter és Ajka. 9 A.4 A nagy tüzelőberendezések A hazai villamosenergia ellátást, a Paksi atomerőmű mellett, a fosszilis energiahordozók elégetésével működő nagy tüzelőberendezések biztosítják. Az energiaszektor a nemzetgazdaság alapvető ágazata. A termelt villamosenergia 35%-a az ipar, 36%-a a lakosság energiaigényeit elégíti ki. Az országban dekoncentráltan helyezkednek el az erőművek, többségük az ÉKDNy-i ipartengely mentén az ipari üzemekhez csatlakozva, a kisebb részben elszórva, a felhasználói igényektől függően az ország többi részén található. A nagy tüzelőberendezések okozta légszennyezés, tehát az ipari területeken koncentráltan jelentkezik. A hazai nagy tüzelőberendezések közül a villamosenergia termelő berendezések bemenő névleges hőteljesítménye 50 MW th -nál nagyobb érték. A jelenleg üzemelő erőművek levegőtisztaság-védelmi szempontból nem felelnek

meg az EU elvárásainak. A privatizált erőművek kötelezettséget vállaltak az EU előírások betartására, melyek megjelentek a magyar szabályozásban is, mivel hatályba lépett az 50 MW th és az ennél nagyobb hőteljesítményű tüzelőberendezések légszennyező anyagainak kibocsátási határértékeiről szóló 22/1998 (VI. 26) számú KTM rendelet. A légszennyező anyagok kibocsátott mennyisége a felhasznált energiahordozóktól függ. A legnagy obb légszennyezést a széntüzelés okozza, mely energiahordozó felhasználása az országos energiahordozó f elhasználáshoz viszonyítva mintegy 25%. Ma Magyarországon minden széntüzelésű erőmű fel van szerelve elektrosztatikus porleválasztókkal, a legnagyobb szennyezést a kén-dioxid kibocsátás okozza. Ez a mennyiség éves szinten az ország össz kén-dioxid kibocsátásának több mint 64%-a. Az első füstgáz kéntelenítő beruházása jelenleg folyamatban van (Mátrai Erőmű Rt). Füstgáz

kéntelenítéssel a kibocsátott kén -dioxid mennyisége mintegy 90-95%-kal csökkenthető. Az EU környezetvédelmi előírásainak megfelelő erőmű környezetvédelmi költségei mintegy felét teszik ki az építési, ill. harmadát az üzemeltetési költségeknek A.5 Veszélyes hulladékok égetése A Magyarországon keletkező veszélyes hulladékoknak csak egy része kerül megsemmisítésre égetéssel (égetőmű, égető-berendezés), túlnyomó többségének ártalmatlanítása végleges lerakóhely en (Aszód térsé gében), vagy átmeneti tárolóban történik. Az országban egyetlen nagy veszélyes hulladék égetőmű üzemel Dorogon, amelynek éves égetési kapacitása m integy 25 ezer tonna. Ennek kihasználtsága 7090% között mozog A többi égető berendezés azon telephelyen kerül telepítésre, ahol a veszélyes hulladék keletkezik (kórházak, MOL Rt, VOLÁN vállalatok, műanyagüzemek, stb.), elszórva az ország egész területén Ezen

égető-berendezések éves összkapacitása a dorogi égetőmű éves kapacitásának kb. kétszerese A veszélyes hulladék égetés során a levegőbe kerülő szennyezőanyagok közül az ún. klasszikus szennyezőanyagok kibocsátása az országos összkibocsátáshoz képest 10 elhanyagolható mennyiségnek tekinthető. Így pl a kén-dioxid kibocsátás az országos összkibocsátáshoz viszonyítva csupán 0,006%. A veszélyes hulladék égetése során az egyéb kibocsátott szennyezőanyagok (sósavgáz, nehézfémek, dioxinok, stb.) minősége, veszélyességi foka az, ami a telepítési helyet meghatározza. A kibocsátott légszennyező anyagok minősége az elégetett hulladék keletkezési helyétől (az adott gyártási folyamatba bevitt anyagoktól, melléktermékektől) függ. A jelenleg üzemelő égető-berendezések levegőtisztaság-védelmi szempontból a hazai előírásokat (11/1991. (V 16) sz KTM rendelet) kielégítik Az Európai Unió előírásait a

csatlakozás tervezett időpontjáig teljesíteni fogják. B. Jogharmonizáció A hatásvizsgálat során áttekintettük a csatolt táblázatban lévő területeken folyó jogharmonizáció helyzetét és az alábbiakat állapítottuk meg. 1. 2 3 Ipari üzemek légszennyezés elleni küzdelme: EU-direktíva: 84/360/EEC hazai direktíva: a KTM elkészítete a tervezetet, mely még egyeztetés alatt áll. 4. Nagy tüzelőberendezések egyes légszennyező anyag kibocsátásának korlátozásáról: EU-direktíva: 88/609/EEC hazai direktíva: 22/1998. (VI 26) sz KTM rendelettel a jogharmonizáció megtörtént. 5. Veszélyes hulladékok égetéséről: EU-direktíva: 94/67/EEC hazai direktíva: 11/1991. (V 16) sz KTM rendelettel a jogharmonizáció megtörtént. C. A lakosságot érintő hatások Az ország területének 3,9%-a szennyezett, 9,3%-a pedig mérsékelten szennyezett területnek minősül. Ezen az alig több mint 13% nagyságú területen azonban az ország lakosságának

közel a fele él. Az ipari és erőművi létesítmények légszennyező kibocsátásának csökkentése tehát a lakosság nagy részének az egészségi körülményeit javítja, a jobb fizikai erőnlét, munkakészség és a kisebb egészségügyi kiadások együttes megjelenésével. A környezetvédelmi beruházások közvetlen hasznot nem termelnek, üzemeltetésük a termék árának növekedését okozza. 11 A két hatás összevetéséből megállapítható az, hogy a többlet-ráfordítás az egészségügyi kiadások csökkenésében, a termelékenység növekedésében és az életminőség javulásában térül meg. D. Útmutató a táblázatok értelmezéséhez: A hatásvizsgálat az 1997-ben, valamint 1998-ban elkészített tanulm ányokra alapszik. Az eredményeket két táblázatban foglaltuk össze Az első táblázat (1 lap) a felsorolt iparágak term elési és kibocsátási adatait, továbbá az ágazatok részarányát tartalmazza a bruttó kibocsátásban.

Példaképpen bemutatjuk az 1. Kőolaj rovat felépítésének módját: 6232 ktoe (kilotonna olajegyenérték) éves termelése 132 USD/t nyersolaj árral és 150 Ft/USD-vel számolva 123,4 mdFt, ami az 1997-es bruttó kibocsátásnak (16.964,6 md Ft) a 0,7%-a. Hasonlóan számoltuk ki a táblázat többi rovatánál is a bruttó kibocsátási arányt. A második táblázatban a levegőtisztaság-védelmi berendezések létesítési költségei találhatók. A 18 -21 oszlopok a beruházási f orrásokat adják % -ban kifejezve Az igények az ágazatok helyzetének ismeretéből eredően becslésen alapulnak. A beruházási összeg m egállapításánál már befejezett beruházások költségeit vettük alapul. A működetési költségek meghatározásának az alapjául a beruházási költség 20%-át vettük, ami a tapasztalat szerint a valóságnak megfelelő. A táblázat 22. oszlopában üzemeltetési költség nem szerepel, mivel úgy tételeztük fel, hogy az 1999-ben

történt beruházás berendezéseit 2000-ben helyezik üzembe. A táblázatból kiolvasható, hogy a vizsgált öt ágazat 1997-évi árszinten mintegy 70-75 md Ft beruházási összeget igényel levegőtisztaság-védelmi berendezéseinek a megvalósítására. E létesítmények azután biztosítják az EU-normáknak való megfelelést Ez számszerűen azt jelenti, hogy a kibocsátásoknál változatlan termelés figyelembe vételével az alábbi csökkenés várható: − CO-nál 150 mg/nm3-ről 100 mg/nm3-re, azaz 66,0%-ra csökkentendő a kibocsátás, ami az 1.-5 ágazatoknál összesen 128,6 kt/év-ről kb 85 kt/év-re történő csökkenést jelent. − NO x -nél 1300 mg/nm3-ről 200 mg/nm3-re, azaz 14,5% -ra csökkentendő a kibocsátás, ami 50 kt/év-ről 7,7 kt/év-re történő csökkenést jelent. − SO 2 -nél 2500 mg/nm3-ről 800 mg/nm3-re, azaz 32%-ra csökkentendő a kibocsátás, ami 445,2 kt/év-ről 122,4 kt/év-re történő csökkenést jelent. 12 −

Pornál 200 mg/nm3-ről 100 mg/nm3-re, azaz 50%-ra csökkentendő a kibocsátás, ami 28,4 kt/év-ről 14,2 kt/év-re történő csökkenést jelent. Az EU csatlakozás évében – amit 2002-re tételeztünk f el – a létesített leveg őtisztaság-védelmi berendezések működtetési költsége 1997-es árszinten eléri a 10 mdFt-ot. 13 Magyarország levegőtisztaság-védelme az ipari üzemek, nagy tüzelőberendezések és veszélyes hulladék égetők számbavételével Hatásvizsgálat, 1998., adatok 1996-ból Iparág Ágazati Termelés A bttó Kibocsátás, kt/év, ill. az országos összkibocsátás %-ában (KTM 1997 évi jellemzők kibocs. levegőtisztaság-védelmi adatbázisból) %* ában CO NOx SO2 szilárd kt/év % kt/év % kt/év % kt/év % 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 1. Kőolaj- és földgázbányászat és A.1 6232*ktoe 0,7 2,9 0,4 2,46 1,28 5,27 0,8 0,35 ~0,0 feldolgozás 2. Kohászat A.2 2,0 Mit 2,4 89,00 50,0 2,00 1,0 3,30 0,5 5,90 4,4

3. Nem-fém ásványi termékek gyártása A.3 6,0 Mit 0,6 17,90 2,50 4,50 2,4 4,1 0,6 2,6 1,9 4. Nagy tüzelőberendezések A.4 35,1 TW h 0,6 18,64 2,58 41,00 21,62 432,50 64,60 19,50 14,54 5.Veszélyes hulladékok égetése A.5 60 kt * 0,13 0,07 0,07 0,04 0,04 0,01 0,02 0,02 128,6 17,8 50,0 26,4 445,2 66,5 28,4 21,0 Iparági összes kibocsátás 1.-5 ig Országos összes kibocsátás (kt/év): Magyarázat: * 1995. évi adat ktoe kilotonna olaj egyenérték Mit millió tonna TW h Terawatt hőenergia * nem értékelhető * az 1997. évi bttó kibocsátás: 16964,6 md Ft CO 723,38 NOx 189,6 SO2 14 669,5 Magyarország levegőtisztaság-védelme az ipari üzemek, nagy tüzelőberendezések és veszélyes hulladék égetők számbavételével Hatásvizsgálat, 1998. adatok 1996-ból Iparág EU csatlakozáshoz szükséges lev. tisztvédelmi Működtet. költs MrdFt/év beruházás1997-es árszinten, MrdFt (1997.évi árakon) Környezet

Egyéb Külső védelmi állami (nemzet- 1999 1999 2000 2001 2002 Összesen Saját 2000 2001 2002 alap közi) 1. 1. Kőolaj és földgáz bányászat és feldolgozás 13. 14. 15. 16. 17. 18. 2,00 2,00 2,00 1,50 7,50 5,25 2,25 2 .Kohászat 3,00 3,00 3,00 3,00 12,00 3,60 2,40 3. Nem fém ásványi termékek gyártása 3,60 3,60 3,60 3,60 14,40 4,20 2,80 4. Nagy tüzelőberendezések 4,35 8,47 4,35 10,85 28,02 25,20 2,82 5. Veszélyes hulladékok égetése 1,60 2,37 2,37 3,75 10,10 7,00 1.-nél 2., 3-nál 4.-nél 5.-nél 70 30 90 70 Megjegyzés: források %-ban 19. 15 20. 21. 22. 23. 24. 25. - - - 0,40 0,80 1,20 2,40 3,60 - 0,60 1,20 1,80 2,80 4,20 - 0,72 1,44 2,16 - - - 0,87 1,70 2,57 3,10 - - - 0,32 0,80 1,28 30 20 10 30 20 - 30 - E. A vállalatokat érintő hatások Ha sorra vesszük az ipar öt ágazatát, m akkor a következő megállapításokat tehetjük. elyet a tanulm ány elején bem

utattunk, Legjobb feltételekkel a kőolaj és földgáz bányászat és feldolgozó iparág rendelkezik. Ez abból is következik, hogy a hazai készletek f elett ez az iparág szinte egyeduralkodó. Ugyanakkor nemzetközi kapcsolata és gy akorlata révén a versenyben nagyon jól megállja a helyét. Az energiahordozók készletgazdálkodásában bármikor az import lehetőségével élhet. Az iparág várhatóan az inf lációt kissé m eghaladó mértékben fogja az árakat emelni, különösen a lakossági fogyasztók részére. Tekintettel arra, hogy a kohászat mind az alapanyagok, mind az energiahordozók vonatkozásában importra szorul, feltehetően termelése a mai szinten stabilizálódik. A levegőtisztaság védelmi beruházások biztosítani fogják hazánkban is az EU normák betartását, azonban f ennáll annak a veszélye, hogy a termékek ára a tőlünk keletre fekvő országokéhoz képest erősebben emelkedik és így csökken az iparág versenyképessége. Az

az eset is előfordulhat, hogy az említett országok kevésbé szigorú előírásai még jobb lehetőséget kínálnak termékeik értékesítésére. A nemfém ásványi termékek gyártása területén lezajlott a levegőtisztaságvédelmi berendezések beruházása, ott inkább a term eléssel arányos elhasználódás emeli a költségeket. Régi m egfigyelés, hogy az ágazat term ékeinek (cement, tégla, cserép, üveg, stb.) az egy lakosra jutó hány ada jellemzi a gazdaság állapotát E tekintetben javuló gazdaság mellett e termékek fogyasztása nő, élénkül a piac. Lehetőség nyílik újabb beruházásokra, a termelékenység növelésére és az árak mérsékelt ütemű emelésére. A rendszerváltást megelőzően gyakorlat volt az ukrán piacról évi közel 1,0 m illió tonna cem entet importálni. Amennyiben sikerül ezt a lehetőséget kihasználni – a cementipart illetően - a piaci helyzet javul és az árak stabilizálódni fognak. Különösen javul az

építőanyaggyártó ipar piaci helyzete, ha a tervezett autópálya-építés és útrekonstrukciós munkák beindulnak. A nagy tüzelőberendezések fejlesztése az ország energiabázisának a javítását szolgálja. 1990 óta széntüzelésű erőműveinkben porleválasztó berendezések korszerűsítésére került sor, amit a korszerű sűrűzagyos pernyelerakás követett. Megállapítható az, hogy ezek az erőművenkénti milliárdos beruházások nem vezettek az energiaár csökkenéséhez. További f eladat a füstgázok kéntelenítése, ami a természeti környezet állapotának javulását hozza m agával, ám mint újabb kiadás az árak emelkedését idézi elő. Gondos energetikai vizsgálatokkal esetleg tüzelőanyag változtatásával ez utóbbi költségek elmaradnak, de nő a nemesebb tüzelőanyag költsége. Az optimum azonban meghatározható A régi erőműveket nem foltozgatni kell, hanem a pénzforrások adta lehetőségen belül új kombinált ciklusú

gázturbinás blokkokat létesíteni. Ezáltal elérhető, hogy a 16 termelt villamosenergia egységére eső fajlagos légszennyező kibocsátás csökken, ezáltal a hatékonyabb energiatermelés az ipar piaci versenyképességét növeli. A veszélyes hulladékok égetése a környezet védelme szempontjából szükségszerű és igen költséges tevékenység. Nagyobb a ráf ordítás, mint egyáltalán a nyereség Az ország egyetlen veszélyes hulladék égetőműve Dorogon üzemel. E mű hatékonyságát a szervezettebb begyűjtési rendszer és a közbenső tárolások idejének csökkentése révén lehet biztosítani. Amennyiben a veszély es hulladék valam ilyen termék gyártási technológiájából származik, úgy természetesen az égetés költsége közvetve megjelenik a termék árában. Technológia-fejlesztéssel a veszélyes hulladékok keletkezését célszerű megelőzni, így biztosítható az olcsóbb ár és a piaci versenyképesség növelése. F.

Várható hasznok A piaci viszonyok fejlődése mindennapos és fokozatos. Várható, sőt jó néhány termék esetén m ár gyakorlat az, hogy az EU piacán oly an termékek forgalmazhatók, amelyek tanúsítvánnyal rendelkeznek arról, hogy gyártásuk az EU-direktívák betartásával történt. Nyilvánvaló tehát, hogy az egész gazdaságunkat tekintve akkor vagy unk az EU piacon versenyképesek, ha a direktívák nálunk minél szélesebb körben teljesülnek és hatnak. G.A direktíva hazai bevezetéseinek indokoltsága A vizsgált 5 iparágnál a levegőtisztaság-védelmi direktívák bevezetése indokolt részben azért, mert ez készteti a termelőt a fejlesztésre, másrészt a környezetkímélő tevékenységre. Olyan tényezővel nem találkoztunk ezen a területen, ami a direktíva bevezetése ellen szólna. H. Alternatív megoldások A nagy tüzelőberendezéseknél érdemes fontolóra venni a gázturbinák telepítését, hiszen az energiát nagy obb

hatékonysággal lehet átalakítani, m int a kazánokban történő eltüzeléssel. Érdekes lehetőség kínálkozik az építőanyag-ipar területén. A ce mentet mészkőből, agyagból, piritből állítják elő, ugyanakkor vannak ásványok (pl. pumicit) amiből pusztán őrléssel alacsonyabb szilárdságú cementhez hasonló kötőanyag állítható elő. Ha ezt a rendszert kifejlesztik, az éves cementtermelés 15-20%-a 17 ilymódon helyettesíthető és ennek megfelelően tüzelőanyag (olaj v. földgáz) más célra használható fel. Az alternatív energiaforrások kereskedelmi hasznosítása csak úgy lehetséges, ha a nagy hálózatok tulajdonosai lehetővé teszik a kis energiatermelők rákapcsolódását e hálózatokra. Ez gazdaságpolitikai döntés kérdése Még ennél is fontosabb lenne, hogy a saját felhasználású alternatív energiahordozókat (pl. a biom assza-alapúakat) ne terhelje se fogyasztási adó, se ÁFA, mert egylőre csak azok nélkül

versenyképesek. (Ha azt vesszük, hogy az energiahordozók felhasználása során olyan környezeti károk negatív externáliák - keletkeznek, melyeket az érintettek nagyrészt nem fizetnek meg, akkor ez az adópreferencia elméleti szempontból is indokolt.) A szemét és veszélyes hulladékok égetése kapcsán m eg kell említeni, hogy az a legolcsóbb, leggazdaságosabb és legveszély telenebb megoldás, ha nem keletkezik hulladék, vagy ha kevesebb keletkezik. A következő, környezetvédelmi szempontból preferált ("second best") megoldás az ú jrahasznosítás. Csak ezen lehetőségek kimerülése után szabad az égetéssel foglalkozni. I. A levegő-tisztasági beruházások árkihatásai a „nagy tüzelőberendezések” ágazatánál Az elemzésből kiemeltük a nagy tüzelőberendezések ágazatát és megvizsgáltuk a feltételezett levegőtisztaság-védelmi beruházások árkihatásait az alábbi feltételekkel: 1. Az 1997-évi árszinten szükséges

beruházások: 28,0 MrdFt 2. A beruházások megvalósulási üteme: 2.1 1997-es árszinten (B) [MrdFt] aktualizált árszinten 1999 2000 2001 2002 4,35 8,47 4,35 10,85 7,35 18,60 12,42 40,28 2.2 Diszkont tényező: 30 % 3. A beruházási költség jövőbeni értéke: A = B⋅(1+p)n, ahol (B) a beruházási költség 1997 számoltuk a jövőbeni értéket, így: -es árszinten, ebből p = 30 %-kal A 99 = B⋅(1+0,3)2 = 4,35⋅1,32 = 7,35 MrdFt A 00 = 8,47⋅(1+0,3)3 == 18,6 MrdFt A 01 = 4,35⋅(1+0,3)4 == 12,42 MrdFt A 02 = 10,85⋅(1+0,3)5 == 40,28 MrdFt 18 4. Feltételeztük azt, hogy a beruházási költséget hitelből fedezik n = 7 éves futamidővel és p = 30 %-os kamatlábbal, ekkor az éves törlesztés nagysága: [ ] e = A ⋅ (1 + p ) ⋅ 0,01 ⋅ p ⋅ (1 + p ) − 1 n n −1 4.1 Az első hitel felvétele 1999 kezdetén realizálódik a többiek egy-egy évvel később. 4.2 Az 1999-es felvétel első törlesztése 2000-ben esedékes és 7 év

eltelte után az utolsó részlet 2006 -ban. A több i felvételek törlesztése egy –egy évvel eltolva később történik. 5. Az éves hiteltörlesztéseket összegeztük, így kaptuk azt az eredm ényt, amivel az energiaárakat növelni kell. 6. Az energiatermelést változatlanul az 1997 -es adattal egyezően 35,1 TWh értékkel számoltuk. Az energia eladási egységárát 1999-ben érvényes 19,0 Ft/kWh-t bázisnak választottuk. Ezekkel az értékekkel szám olva a termelt villamosenergia eladási ára 19,0⋅35,1⋅109 = 667⋅109 Ft/év. 7. Az energiaár növekménye tehát az évenkénti hiteltörlesztés és ezen összeg arányában tételezhető fel. A hitelfelvétel 78,65 MrdFt összesen: A törlesztések összesen: 196,47 MrdFt 8. Végül is m egállapítható az elvégzett szám hitelkonstrukcióval lebonyolítandó beruházások a emelést fognak előidézni 10 év alatt. Az 1999-es évi 19,0 villamosenergia ára. Ft/kWh-ról 2009-ben ításokból, hogy a

fogyasztói árban 25 % 23,75 Ft/kWh-ra nő a Megjegyezzük, hogy sehol a szám ítás során az ÁF Á-val, különféle adóterhekkel és a számítást bonyolulttá tevő költségtényezőkkel nem számoltunk. Az árak tehát átlagban évi 2,5 %-kal nőnek a beruházások következtében. 19 Táblázat K / 1 Nagy tüzelőberendezések levegőtisztaság-védelmi beruházásainak kihatása az árak alakulására Megnevezés év 1997-es 1999-es Költség árszint árszint 4,35 7,35 2000. 2001. 2002. 2003. Összesen 2004. 2005. 2006. 2007. 2008. 2009 /e/ : éves törlesztés MrdFt, n =7 év, p =30 % MrdFt/év (B) 97 (A) 99 8,47 2,62 2,62 2,62 2,62 2,62 2,62 2,62 18,6 6,64 6,64 6,64 6,64 6,64 6,64 6,64 12,42 4,43 4,43 4,43 4,43 4,43 4,43 4,43 40,28 14,38 14,38 14,38 14,38 14,38 14,38 14,38 100,60 18,81 14,83 196,47 4,35 10,85 Törlesztési összeg MrdFt/év Növekmény tényező az előző évhez, %-ban Egységár Ft/kWh 19,0

18,36 46,48 31,03 2,62 9,26 13,69 28,07 28,07 28,07 28,07 25,45 0,3 1,3 2,05 4,2 4,2 4,2 4,2 3,8 2,8 2,2 19,1 19,4 19,8 20,6 21,5 22,4 23,4 24,2 24,7 25,2 20 Árnövekmény 10 év alatt 25% Összefoglaló A „ZÖLD BELÉPŐ - EU-csatlakozásunk környezeti szempontú vizsgálata” keretében készült tanulmánynak az összeállításához f elhasználtuk a „ Források” fejezetben felsorolt résztanulmányokat. Az ipar néhány ágazatára, így: − a kőolaj- és földgázbányászat és feldolgozás, − a kohászat, − a nemfém ásványi termékek gyártása valamint, − a nagy tüzelőberendezések és − a veszélyes hulladékok égetése témában összegyűjtöttük a fontosabb műszaki paramétereket a légszennyező kibocsátások területéről. Bemutattuk táblázatosan az abszolút kibocsátások mellett az országos összkibocsátáshoz viszonyított kibocsátási értékeket. A környezetvédelmi beruházások

pénzszükségletének m egállapítása rendre becslések alapján történt, és a számokat az 1997-es évre diszkontáltuk. A működési költségeket a beruházások összegének 20%-ban határoztuk meg. Megállapítottuk, hogy az EU-irányelvek tekintetében az iparra vonatkozóan fokozatosan zajlik a jogharmonizáció, míg a nagy tüzelőberendezések és a veszélyes hulladékok terén már megtörtént. Összefoglalóan elmondhatjuk azt, hogy az EU-direktívák bevezetéséből az alábbi előnyök származhatnak: − tisztább lesz a levegő, − javul a lakosság egészségi állapota, − a direktívák betartása mellett termelt áruk piaci versenyképessége nő. Megállapítható továbbá, hogy nincs olyan tényező a vizsgált ágazatokban, ami a direktívák bevezetése ellen szólna. Általában elmondható az is, hogy a körny ezetvédelmi beruházások bizonyos áremelkedéssel járnak. Ez elsősorban az energiaárak növekedésében látszik A műszaki

fejlődés előrehaladásával az áru értékében – a hatékonyabb energiafelhasználás következtében - csökken az energiahányad és így beállhat az árak mérsékeltebb ütemű növekedése, esetleg stabilizálódása. Kiemeltük a nagy tüzelőberendezések ágazatát és megvizsgáltuk a levegőtisztaság-védelmi beruházásoknak a villamosenergia árára gyakorolt hatását. Az elvégzett számítás alapján megállapítottuk, hogy ezek a beruházások évente m integy 2,5 % áremelkedést idéznek elő. 22 Forrásmunkák Zöld Belépő tanulmányok − Nemfém ásványi termékek gyártásának levegőtisztaság-védelmi kérdései, 1997, 8. szám. − Energiapolitikai feladatok a kapcsolt hő- és villamos energia területén az EU csatlakozás előkészítése során, és megtörténte után, 1998, 60. szám − A kőolaj- és földgáz bányászat és feldolgozás levegőtisztaság-védelmi kérdései, 1998, 62. szám − A lakossági e nergiafelhasználás

csökkentésének lehetőségei és környezetvédelmi hatásai, 1998, 64. szám − A kommunális energiafelhasználás hatékonyságának környezetszennyezés csökkentése érdekében, 1998, 65. szám − A hazai kohászat légszennyezése, 1998, 67. szám 23 növelése a 3. Levegőminőségi normák A környezeti levegőminőség vizsgálata és az adatok kölcsönös cseréje: a 96/62 EC Tanácsi Irányelv és 97/101 EC Tanácsi Határozat hazai alkalmazásának hatásvizsgálata (Kertész Magdolna - Vereczkey Gábor) 1. A vizsgált direktívák A címben megjelölt-EU irányelvekből fakadó, a környezeti levegőminőség témakörébe tartozó feladatok két tárcát érintenek: az Egészségügyi Minisztériumot /EÜM/ és a Környezetvédelmi Minisztériumot /KÖM/. Az alábbi hatályos hazai jogszabályok kapcsolódnak a fenti direktívákhoz: - 21/1986 /VI.2/ MT rendelet a levegő tisztaságának védelméről - 1991 évi XI. tv /IV9/ Az Állami Népegészségügyi

és Tisztiorvosi Szolgálatról - A 17/1993 /VIII.25/ NM rendelettel módosított 5/1990 / XII6/ NM rendelet a légszennyező légszennyezettség anyagokról, a levegőminőségi határértékekről és méréséről. Várható, hogy a levegő-tisztaságvédelmi jogszabályok a közeljövőben megváltoznak. Az utóbbi években több új rendelettervezet készült, amelyek már tárca-egyeztetésre is kerültek, csupán a kormány jóváhagyására várnak. Az 1. és 2 t áblázatban szereplő EU-direktívák nem ölelik fel teljes körűen a környezeti levegőminőséggel /immisszióval/ kapcsolatos problémákat, sőt a meglévők közül több elég régi, emiatt EU-tanácsi átdolgozásuk várható. A jogharmonizációval, azaz a hazai szabályozás megfelelésével kapcsolatosan két fő kérdéskört szükséges vizsgálni: - a hazai levegőminőségi /egészségügyi/ határértékek és az EU-direktívákban előirt koncentrációk összehasonlítását, - a

levegőminőség mérési rendszerét. 24 2. A jogharmonizáció helyzete A levegőminőség szabályozása terén meghatározó a keretdirektíva és a később elfogadásra kerülő leánydirektívák, melyek címei az 1. táblázatban láthatók 1. táblázat Az EU Levegőminőségi Keretdirektívája és az ehhez kapcsolódó leánydirektívák 25 Pontforrások emissziói Nagy égetőművek (88/69/EEC) Levegőminőségi (96/62/EC) Mozgó források A benzin ólomtartalma (85/210/EEC) Keretdirektíva Levegőminőség Terméki normák ellenőrzés Ózonkárosító SO 2 és szálló por (szilárd anyagok (EC/3093/94) részecskék) (80/779/EEC) Hulladékégetés Dízel motorok Veszélyes (89/429/EEC, Ólom*(82/884/ anyagok értékesítése (72/306/EEC és 89/369/EEC) EEC) 88/77/EEC) és használata (76/769/EEC) Nitrogén-oxidok Gépjárművek Veszélyes * (85/23/EEC) (70/220/EEC) Azbeszt hulladék égetése (87/217/EEC) (94/67/EEC) Tervezett * ezeket Benzin IPPC mozgó

felváltja az új ólomtartalma (96/61/EC) berendezések levegőminőségi direktíva, (85/210/EEC) motorjai direktíva keretTervezett (COM(95)350) amely normákat Folyékony illékony szerves tartalmaz az ózonra, üzemanyagok vegyületekszén-monoxidra, oldószerek direktíva benzolra és más kéntartalma (93/12/EEC) (COM(96)538) légköri szennyezőkre A benzin tárolásából és szállításából származó illékony szerves anyag kibocsátás (94/63/EEC) Tervezett direktíva a benzin és dízel üzemanyagok minőségére vonatkozóan (COM(96)0164) Jelen tanulmány az 1. táblázatban összefoglalt direktívák közül csak a har madik oszlopban levőkkel foglalkozik, azaz a levegőminőségi normák hatásvizsgálatával. A másik három oszlopban levő direktívákat más szerzők elemzik. 26 A környezeti levegő minőségének mérését, minősítését, valamint az adatok kezelését és nemzetközi cseréjét a 96/62 EC Tanácsi Irányelv és a 97/ 101 EC Tanácsi

Határozat szabályozza az Európai Közösség országaiban. Ezekhez kapcsolódnak az egyes szennyező anyagok határértékeiről szóló direktívák ( 80/779 EEC, 82/884 EEC, 85/203 EEC, 92/62 EEC.) Összefoglalva lásd 2 táblázat 2. táblázat A környezeti levegőminőség (immisszió) témában megjelent EU-direktívák Direktíva száma 80/779 EEC A megjelenés éve Címe 1980 A kén-dioxid szálló és por levegőminőségi határértékei és irányértékei 82/884 EEC 1982 Ólom levegőminőségi határérték 85/203 EEC 1985 A nitrogén-dioxid levegőminőségi határértékei 92/72 EEC 1992 A levegőszennyező ózonról 96/62 EC 1996 Tanácsi irányelv a környezeti levegő minőségének értékeléséről és kezeléséről Tanácsi határozat a t agállamok környezeti 97/101 EC 1997 levegőminőséget mérő hálózatai és egyedi állomásai kölcsönös információ - és adatcseréjének kialakításáról A hazai levegőminőségi

határértékek és az EU- előírások összehasonlítása: A jelenleg érvényben lévő határértékeket a 17/1993 NM rendelettel módosított 5/19890 NM rendelet írja elő és részletes felsorolásuk az MSZ 21854-1990 /G-23/ és 1- 5 M jelű módosításaikban található meg. A 96/62/EC sz. direktíva Isz melléklete megadja azon levegőszennyező anyagok listáját, amelyek mérése a tagállamokban kötelezővé válik legkésőbb 1999. XII31-ig A listán szereplő anyagok nevét, a mérés bevezetésének határidejét, a mintavételi átlag idő-intervallumot, valamint a már meglévő EU határértékeket, számának megjelölésével együtt a 3.sz táblázat tartalmazza 27 az azt előíró EU-Dir. 3. táblázat Levegőminőségi határértékek Az EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA irányelvei és a hazai határértékek összehasonlítása A 96/62 EC EU Direktiva szerint mérendő levegő szenny.anyagok Kén-dioxid (SO 2 ) Nitrogéndioxid(NO 2 ) Finom szemcsés anyag, mint

korom (10 mólsúlyig) Probléma: nem egyértelmű Lebegő szemcsés anyag (összes szálló por) EU határértékek 96.XII3 lásd 3. táblázat 80/779 EU Dir Hazai határértékek 17/1993(VIII.25) NM rendelettel Tervezet módosított (Új rendeletben) 5/1990 (XII.6) NM rendelet MSZ 21854-1990 szerint lásd 3. táblázat lásd 3. táblázat 96.XII3 lásd 4. táblázat 85/203 és 85/850 EEC lásd 4. táblázat Mintavét Bevezet eli ési határidő átlag idő 24h 60, 1. 1. h 24 24h 1. 1. EU Dir szerinti határérték idő, konc. (µg/m3) 96.XII3 Nincs adat 96.XII3 lásd 6. táblázat EU Dir száma, amely a h atárértéket előírta - 28 80/779/EU Dir. Év 24h 30, 25 µg/m 50 „ 150 „ Lásd 6. táblázat lásd 4. táblázat 3 Nincs rá javaslat, nem elég konkrét, nem objektív definíció a „korom” . N em is tervezik az új rendeletben Lásd 6. táblázat 29 3. táblázat folyt Levegőminőségi határértékek Az EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA

irányelvei és a hazai határértékek összehasonlítása EU határértékek A 96/62 EC EU Direktiva Mintavét Bevezet szerint mérendő eli ési határidő levegő szenny. átlag idő anyagok Ólom (Pb) Ózon (O 3 ) Benzol Szén-monoxid (CO) Poliaromás (BaP) 24h 1. Hazai határértékek EU Dir szerinti határérték EU Dir száma, amely a h atárértéket előírta 96.XII3 2,0 µg/m3 82/884/EEC 96.XII3 110 µg/m3 eü. hé 92/72/EEC Tervezet (Új rendeletben) 0,5 µg/m3 30, 110 µg/m3 110 µg/m3 (60, és 24h 100 µg/m3 8h) Információ nem lesz küszöb (3h) 200 µg/m3 Riasztási küszöb h (3 ) 300 µg/m3 24h 100 µg/m3 20 µg/m3 60, 1. 24h 97. XII.31 97.XII3 1. nincs adat nincs adat 30, 10.000 µg/m3 (10 mg/m3) 10.000 µg/m3 99.XII3 nincs adat 24h 0,001 (BaP) 0,001 µg/m3 60, 24h (8h) 17/1993(VIII.25) NM rendelettel módosított 5/1990(XII.6)N M rendelet MSZ 21854-1990 szerint 0,3 µg/m3 180µg/m3 60, inform. küszöb, 3 , 360µg/m 60 riasztási

küszöb 30 szénhidrogének Kadmium 24 Arzén 24h Nikkel Higany h h 24 24 h 1. 1. 1. 1. 1. 99.XII3 nincs adat 0,05 µg/m3 0,05 µg/m3 99.XII3 nincs adat 3,00 µg/m3 1,00 µg/m3 99.XII3 nincs adat 1,00 µg/m3 1,00 µg/m3 99.XII3 nincs adat 0,3 µg/m3 1,00 µg/m3 31 A 3.sz táblázaton az EU-Dir. határértékei mellé összehasonlításként - ahol ez lehetséges volt - föltüntettük a hazai szabályozásban /rendeletben/ meglévő, vagy tervezett levegőminőségi határértékeket is . Az összeállításban - a részletesebb szabályozás miatt - a kén-dioxid, a nitrogén-dioxid és a szálló porra vonatkozó adatok külön táblázatban vannak feltüntetve /lásd 4, 5, 6 táblázatok/. kén-dioxid: /4. táblázat/ A kén-dioxid mérés bevezetése 1996. XII 31-ig kötelező A mintavételezési átlag idő 24 óra. A kén-dioxid határérték koncentráció részben a mérési referencia idők, részben pedig az úgynevezett "Black

Smoke" módszerrel mért szállópor koncentrációk függvénye. Külön sajátossága az EU-direktívának, hogy a határérték-koncentrációkat az összes mért értékből számított k umulatív gyakorisági értékre vonatkoztatja, ami nem általános sem más ország szabályozásában, sem a WHO /Egészségügyi Világszervezet/ ajánlásaiban. A hazai határértékek /sem a már rendeletekben rögzített, sem a tervezett/ nem vethetők össze az EU-Dir előírásaival, mivel hazánkban nem alkalmazzák a szálló por mérésére a "Black Smoke" módszert. A 80/779 E U-Dir. szerinti irányértékek már függetlenek a " Black-Smoke" módszerrel mért por-koncentrációktól. Az irány értékben koncentráció-intervallumok szerepelnek, amelyek kis eltéréssel egyeznek meg a jelenlegi hazai határértékekkel: EU Éves : 40-60 µg/m3, 24 h 100-150 µg/m3 hazai jelenlegi h azai tervezett 70 µg/m3 50 µg/m3 150 µg/m3 125 µg/m3 Az

irányértékként megadott kén-dioxid koncentrációk alkalmazást nyertek a magyar szabályozásban, sőt az új, tervezett rendeleti előírások azzal teljesen azonosak. A közös, "Black Smoke" mérésen alapuló szállópor és kén-dioxid levegőminőségi határértékek átvételét – az előzőekben kifejtett okok miatt – nem javasoljuk. 32 4. táblázat A kén-dioxid levegőminőségi határértékei A 80/779 EU Dir. előírásai és a hazai határértékek összehasonlítása EU határértékek és irányértékek Referencia idő Év 24 órás mérésekből számolva Téli félév október 1- március 31. 24h mérésekből számolva Év 24 órás mérésekből számolva Hazai határértékek 17/1993 (VIII.25) NM rendelettel módosított 5/1990 (XII.6) NM rendelet * MSZ 21854-1990 szerint 80 µg/m3 Napi értékek ha a szállópor konc. nincs * 3 mediánja nagyobb , mint 40µg/m SO 2 határérték µg/m3 120 értékek µg/m3 Napi mediánja

(Black-Smoke) szállóporral együtt µg/m3 Új tervezet szerinti határértékek * nincs * ha a szállópor konc. kisebb, vagy ugyanakkora, mint 40 µg/m3 Ha a szállópor konc. nagyobb, mint 60 µg/m3 nincs * nincs * Ha a szállópor konc. kisebb, vagy egyenlő, mint 60 µg/m3 3 250 µg/m Ha a szállópor konc. 98 %-os gyakorisági nagyobb, mint 150 µg/m3 érték 98 %-os gyakorisági érték 350 µg/m3 Ha a s zállópor érték nincs * nincs * nincs * nincs * nincs * nincs * 130 µg/m3 180 µg/m3 33 98 %-os gyakorisági kisebb, v. egyenlő mint 150 érték µg/m3 A kén-dioxid levegőminőségi határértékei A 80/779 EU Dir. előírásai és a hazai határértékek összehasonlítása EU határértékek és irányértékek (Black-Smoke) szállóporral együtt µg/m3 Hazai határértékek 17/1993 (VIII.25) NM rendelettel módosított 5/1990 (XII.6) NM Új tervezet rendelet MSZ 21854-1990 szerint Referencia idő SO 2 irányérték µg/m3 Év 24

órás mérésekből számolva 40 - 60 µg/m3 mérések számtani átlaga Porkoncentrációtól függetlenül 70 µg/m 24h 100 - 150 µg/m3 számtani középérték Porkoncentrációtól függetlenül 150 µg/m3 34 4. táblázat folytatása 3 50 µg/m3 125 µg/m3 */ Csak a szmog-riadó határértékeknél van együtt szabályozva a SO 2 + szállópor (3 órás konc. érték) * / A szállópor mérés nem a Black-Smoke módszeren alapszik a magyar mérőhálózatban 35 5. táblázat A nitrogén-dioxid levegőminőségi határértékei a 85/203 EEC és 85/580 EEC direktíva előírásai és a hazai határértékek összehasonlítása EU határértékek és irányértékek Referencia idő Év NO 2 határérték 200 µg/m 3 Irányérték 50 µg/m3 Év 135 µg/m3 Hazai határértékek Számítása 98 %-os gyakorisági érték a 6 0 perces, ill. annál rövidebb idejű mérésekből A 50 %-os gyakorisági érték a 6 0 perces, ill. annál rövidebb idejű

mérésekből 98 %-os gyakorisági érték a 6 0 perces, ill. annál rövidebb idejű mérésekből számolva 36 17/1993 (VIII.25) NM rendelettel módosított 5/1990 (XII.6) NM rendelet MSZ 21854-1990 szerint Új tervezet szerinti határértékek nincs nincs Számtani átlagra Számtani átlagra Év 24h 30, 70 µg/m3 85 " 100 " nincs 6-12 hónap 40 µg/m3 24 óra 100 " 30 perc 150 " nincs nitrogén-dioxid /5. táblázat/ A 85/203. Eu-dir csak éves határértéket ad meg, azt is a kén-dioxidhoz hasonlóan 98%-os kumulatív gyakorisági érték formájában. Ilyen alapon számított határérték hazánkban sem jelenleg, sem a t ervezett rendeletben nem szerepel. A nitrogén-dioxid irányérték viszont a kén-dioxidhoz hasonlóan – mivel számtani átlagra épül – teljesen összevethető a hazai határértékekkel. EU hazai jelenlegi Éves: 50 µg/m3 24 h 70 µg/m3 hazai tervezett 40 µg/m3 és 60 -re előirt EU határérték nincs, magyar

viszont van. Az ezen időkre vonatkozó hazai jelenlegi és tervezett határértékek tehát nem értékelhetők az EU előírásokkal összefüggésben, de meghagyása célszerű. A 85/203 EU-Dir. szerinti éves nitrogén-dioxid irányértékkel a j elenlegi hazai érték kis eltéréssel, a t ervezett pedig teljesen megegyezik. Az új rendelet megjelenésével az EU-irányérték határértékként bevezetettnek tekinthető. A direktíva előírásainál a magyar szabályozás részletesebb. Szálló por /összes szilárd részecske/ /6. táblázat/ A 80/779. EU-Dir -ban előirt levegőminőségi határértékeket, összehasonlítva a hazai előirt koncentrációkkal, megállapítható, hogy a hazai rendeletek nem tartalmaznak kumulatív gyakorisági értékre megállapított határértékeket. Az EU irányértékkel viszont teljesen megegyeznek mind a jelenlegi, mind pedig a tervezett hazai határértékek. A direktíva megadott irányértékét határértékként elfogadva, azt

bevezetettnek, érvényben lévőnek tekinthetjük. 37 6. táblázat A szálló por (összes részecske) levegőminőségi határértékei A 80/779 EU Dir. előírásai és a hazai határértékek összehasonlítása EU határértékek és irányértékek (Black-Smoke mérésre alapozva) Referencia idő Év Tél október 1- március 31. Év A 24 órás értékekből számítva Hazai határértékek 17/1993 (VIII.25 NM rendelettel módosított 5/1990 (XII.6NM rend MSZ 21854-1990 * * nincs * Határérték 80 µg/m3 A napi értékek mediánja 130 µg/m3 A téli félévben mért napi értékek mediánja 250 µg/m3 nincs nincs 98 %-os gyakorisági érték * nincs nincs nincs Szállópor határérték (mérési módszertől függetlenül) Irányérték Év * Új tervezet 40 - 60 µg/m3 (A napi mérések számtani középértéke) 24h 100 - 150 µg/m3 (Napi átlag) */ A hazai rendszerben nincs Black-Smoke mérés */ Nincs határérték külön az átlagra és külön a 98

%-os gyakorisági érték 38 50 µg/m3 50 µg/m3 100 µg/m3 100 µg/m3 ólom A 82/884 EEC Eu.Dir szerinti ólom 24 órás /és éves/ levegőminőségi határértéke 2,0 µg/m3. A hazai ólomhatárérték 24 órára a jelenlegi rendelet szerint 0,3 µg/m3 24 " a tervezett " " 0,5 µg/m3 A hazai, ólom levegőminőségi határérték - mind a jelenlegi érvényben lévő, mind pedig a tervezett - szigorúbb az EU határértéknél, így annak bevezetése teljesítettnek tekintendő. ózon /lásd 3. táblázat/ A 92/72 EEC. Eu-Dir szerinti levegőminőségi határérték: 8 órára 110 µg/m3 60 perces információs küszöb 180 µg/m3 60 perces riasztási küszöb 360 µg/m3 Hazai határértékek: 30 perces 110 µg/m3 24 h 100 µg/m3 3h információs küszöb 200 " " 3h riasztási küszöb 300 " " Tervezett , új rendelet szerinti 60 perces és 8 órás: 110 µg/m3 24 h nem lesz A hazai tervezett levegőminőségi

határérték megegyezik az EU direktíva előírásával, mivel az mind 60 pe rcre, mind 8 ór ára 110 µ g/m3 értéket irányoz elő. A jelenlegi 24 órás határérték az új rendelet megjelenésével megszűnik. A szmog-riadó határértékek eltérnek az EU-direktíva előírásaitól. Az információs küszöb hazánkban kissé enyhébb, 200 µg/m3 a 180 µg/m3-rel szemben, a riasztási küszöb viszont kissé szigorúbb, 300 µg/m3 a 360 µg/m3-hez képest. A 3. táblázatban felsorolt további levegőszennyező komponensekre EU-határértékek még nem jelentek meg, de mérésüket legkésőbb 1999. XII 31-ig meg kell oldani A 7. táblázatban bemutatjuk azon levegőszennyező komponensek körét, amelyek mérését javasolja a 97/101 EU dir. /ezek a 96/62 EC Dir Isz mellékletében nem is szerepelnek/, de 39 amelyekre még EU határértékek nem jelentek meg. Ezek közül több komponensre rendelkezünk hazai határértékkel. 40 7. táblázat Levegőminőségi

határértékek a 97/101 EC EU Dir-ban mérésre javasolt komponensekre (A 96/62/EC Dir. I sz mellékletében nem szereplő szennyező anyagok) Sorszám 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. Anyag neve Szén-diszulfid Toluol Sztirol Akril-nitril Formaldehid Triklór-etilén Tetraklór-etilén Diklór-metán Benz/a/pirén Vinilklorid Összes illó szerves anyag (Norm.metán) Összes párolgó szerves vegyület Peroxi-acetilnitrát Nitrogén-oxidok /mint NO 2 / Nedves nitrogénüledék Képlete (rövidítése) CS 2 C 6 H 5 -CH 3 C 6 H 5 .CH = CH 2 CH 2 =CH-CN HCHO Mérési egységek (átlag idők) 60, h EU Dir határérték - 24 24h 24h 60, - C 2 HCl 3 C 2 Cl 4 CH 2 Cl 2 BaP VC h 24 24h 24h 24h 24h - VOC s (NM) 24h VOC s PAN 30 35 Hazai MSZ 21854-1990 szabvány szerint µg/m3 24h 5 30, 200 70 20 24h 12 30, Hazai új rendelet tervezet szerint 25 µg/m3 5 24h 200 70 2 24h 12 500 60 3000 0,001 5 60 60 360 0,001 1 - - - 24h 60, - - - NO x 24h -

150 N-dep 30 nap - 41 - 150 - 60, - 16. Nedves kénüledék 17. Savas üledék S-dep 30 nap - - - AD 30 nap - - - 42 7. táblázat folytatása Sorszám 18. 19. 20. 21. 22. Anyag neve 1,3-butadién Kén-hidrogén (hidrogénszulfid) Króm Mangán Ammónia Képlete (rövidítése) CH 2 =CH.CH = CH 2 Mérési egységek (átlag idők) 24h EU Dir határérték - Hazai MSZ 21854-1990 szabvány szerint µg/m3 h 24 1000 Hazai új rendelet tervezet szerint h 40 24 µg/m3 20 H2S 24h - 8 8 Cr Mn NH 3 24h 24h 24h - 1,5 1 200 1 1 30 43 100 24h 60, 60, Az eddig bemutatottakból levonható az a következtetés, hogy a hazai szabályozás /rendeletek, jogszabályok/ nem marad el az EU követelményektől lényegesen. Természetesen a további, újabb direktívák megjelenésekor szükséges lesz az újabb elemző munka elvégzése. 3. Beruházás A levegőminőség immisszió mérési rendszere: Az Országos Immisszió-mérő Hálózat /OIMH/

1974 óta működik az ÁNTSZ /korábban KÖJÁL-ok/ megyei és fővárosi intézeteinek kezelésében a "Fodor József" Országos Közegészségügyi Központ Országos Környezetegészségügyi Intézete /OKK-OKI/, - korábban Országos Közegészségügyi Intézet - irányításával. A levegőszennyezettség mérését két különböző típusú mérőrendszer végzi a mérőhálózaton belül. a) A Regionális Immisszió Vizsgáló /RIV/ hálózatban félautomata mintavevők segítségével 24 órás gázmintákat vesznek. Ennek alapján mérik a kén-dioxid és a nitrogéndioxid koncentrációkat úgynevezett kézi, laboratóriumi analitikai módszerekkel, az ülepedő port pedig 30 napos gyűjtőedényes mintavétel után gravimetriásan. Ez a m ódszer tehát jellegét tekintve "off line", azaz nyitott. A mérőhelyek jelenlegi száma: kén-dioxid és nitrogén-dioxid ülepedő por 84 településen 351 mérőhely 106 " 656 " szálló por

29 " 29 ólom 22 " 22 " b) Monitor állomások, autóregisztráló műszerekkel felszerelve. /on line rendszerű/ Mért komponensek: ké n-dioxid, nitrogén-oxidok /NO-NO 2 /, szénmonoxid, szénhidrogének, szálló por, ózon. A mérőállomások száma: jelenleg 38, ebből kb. 7 db mobil, azaz mérőbusz Az EU-direktivákban előirt mérések jelentős részben tehát jelenleg is folynak. Szervezetüket, háttér-laboratóriumaikat tekintve európai szintűnek mondható. 45 A RIV-rendszer műszaki állapotát tekintve eléggé elavult, a mintavevők cserére szorulnak. A mérőállomások száma a műszer-kiesések miatt folyamatosan csökken/het/ Beruházási igények: a) A RIV hálózatban mintavevő műszerek cseréjére van szükség. Első ütemben legalább 50 db új mintavevőre lenne szükség, több év alatt pedig mind lecserélendő. A mintavevők árát 1,0 Mill. Ft-tal számolva ez mintegy 350. 000000- Ftot tesz ki b) A monitor

állomások számát legalább 6 db-al kellene növelni országosan, ez 20,- Mill. Ft-tal számolva 120.000000- " "" 120.000000- " A mobil mérőállomások számát szintén növelni szükséges, mintegy 6 0 Ezt is 20.- Mill Ft-tal számolva c) Egyéb laboratóriumi műszer-beszerzés pl. kormatográfok, GC és HPLC, AAS készülékek, egyéb laboratóriumi eszközök költség-igénye mintegy 300.000000- Kisebb eszközök, szervíz-gk. beszerzése 110.000000- Összes beruházási igény 1000.000000- azaz egy milliárd Ft /A beruházási igények részletes kifejtése külön tanulmányban lehetséges/. 4. Működtetési költség A mérőhálózat működtetési költségeit az ÁNTSZ-ek és az OKK-OKI k öltségvetése részben tartalmazza. Ez azonban már nem elegendő a jelenlegi árak mellett, mivel az kb 170,- millió Ft-ra tehető. 46 Adatkezelés, informatikai követelmények: A mérőhálózatból befolyt adatokat az OKK-OKI immissziós

adatbankja kezeli. Az adatkezelés és adatszolgáltatás alapvető eszközei és szervezete jelenleg rendelkezésre áll, de nem mindenben felel meg az EU követelményeknek. A számítógépes rendszer továbbfejlesztése /hardver, szoftver, személyi és tárgyi feltételek / szükséges ahhoz, hogy ez az adatbank EU-konformmá váljon. Meg kell továbbá oldani a mérőhálózat minőségbiztosítását, amihez EU-konform mintavevők, minőségi vegyszerek, informatikai eszközök szükségesek. Meg kell szervezni az ellenőrző körvizsgálatok egységes rendszerét, ehhez biztosítani kell a központi irányító intézmény nemzetközi interkalibrációban való részvételét. Adat-csere: Az adatok és információk kölcsönös cseréje hazai viszonylatban megszervezett a felsorolt mért komponensek vonatkozásában. Az EU -Tanács felé adatszolgáltatás csak a h álózat felülvizsgálata, szükség szerinti átszervezése, korszerűsítése, bővítése és

minőségbiztosítása után lesz megfelelő. A lakosság naprakész tájékoztatásának feltételeit is /médiák/ meg kell teremteni. 4/a. Intézményi fejlesztés: Nem szükséges, a meglévő /ÁNTSZ-OKK-OKI/ intézményi háttér elegendő. 5. A lakosságot érintő hatások A lakosságot érintő hatások és hasznok elsősorban a káros egészségügyi terhelések pontosabb ismeretében, majd annak nyomán azok csökkentésében foglalhatók össze. A jogharmonizáció végig vitele, a mérő-rendszer fejlesztése, pl. szmog-riadó terv bevezetése a nagyobb városokban, mind a pontosabb környezeti információkat teszi lehetővé. Ez a lakósság káros terhelésének pontosabb ismeretét, majd ezen keresztül annak csökkentését 47 eredményezheti. Ezen túlmenően az adat-csere révén ismeretekre tehetünk szert a többi EUtagország környezeti levegő minőségi állapotáról is 6. Az élelmiszeripari vállalatokat érintő hatások A specifikus technológiák

között élelmiszeripari technológia a jelenlegi javaslat szerint a cukorgyártásra és a k ávépörkölésre van, határérték javaslatokkal. Az új szabályozástól a levegőtisztaság-védelem javulása várható, de számolni kell egyes élelmiszeripari üzemekben a k öltségek növekedésével és környezetvédelmi beruházási kiadásokkal is. A privatizált nagy cégek képesek lesznek a környezetvédelmi beruházások megvalósítására, a technológiák korszerűsítésére. De a környezetterhelési díj bevezetése miatt a gyárak minden kg kibocsátott légszennyező anyag után díjat kötelesek kifizetni. Ez azt jelenti, hogy a környezetvédelmi beruházások dacára a környezetvédelmi kiadásaik nőni fognak. A hazai kis- és középvállalatok egy része nehéz helyzetbe kerülhet, ezért a környezetvédelmi beruházások, fejlesztések támogatására lesz szükség. A környezetterhelési díjtételek megállapításánál feltétlen figyelembe kéne

venni, hogy a nagy anyagmennyiségekkel dolgozó élelmiszeripar termékei elbírják-e a k örnyezetvédelmi többletkiadásokat. Az EU országokban is van környezetterhelési díj, de az élelmiszeripar ott nem tranziens periódusban privatizációval küszködve termel. Az élelmiszeriparban a Teljeskörű Minőségi Irányítás (Total Quality Management – TQM) lehet a fejlesztések alapja, de növekvő hangsúlyt kap már Magyarországon is a megfelelő veszélyelemző rendszerek és kritikus ellenőrző pontok kialakítása (Hazard analysis and critical control points – HACCP) A környezeti irányítási rendszer és az ISO 14000-es szabvány bevezetése a magyar élelmiszeriparban a közeljövőben csak a nagyobb cégeknél várható. 7. Várható hasznok Az EU-csatlakozásunk egyik feltétele a korszerű EU-konform levegőminőségi vizsgálat, az adatbankok kialakítása és a lakosság védelme (pl. szmogriadó) A fenti intézkedések ezt szolgálják. 48 8. A

direktíva hazai bevezetésének indokoltsága A jelenlegi hálózat nem sokban tér el az EU irányelvektől, de a fejlesztésére feltétlenül szükség van. ÖSSZEFOGLALÁS A tanulmány a 96/62 EC és a 97/101 EC EU-direktívák hazai jogharmonizációs helyzetét elemzi. A hazai hatályos jogszabályokban rögzített levegőtisztaság-védelmi szabályozást /levegőminőségi határértékek/ hasonlítja össze az EU-direktívák értékeivel. Megállapítható, hogy a szabályozás tekintetében nincs nagyobb, lényegi elmaradás az EU-direktívákban előírt értékekhez képest. A fenti két direktíva előírásokat tartalmaz a levegőszennyezettség mérésére és az adatcserékre vonatkozóan. A tanulmány ismerteti a hazai levegőminőség-/immisszió/ mérés országos hálózatát. A hálózatban az alap-szennyező anyagok koncentrációit mérik A mérési intézményrendszer és háttér-laboratóriumai rendelkezésre állnak. A mérőállomások, különösen a

kézi /RIV/ off line rendszer mintavevői műszakilag elavultak, feltétlenül korszerűsítésre, felújításra szorulnak. Az igen korszerű, monitoros /on line rendszerű/ mérőállomásokat főleg a PHAREsegélyből telepítették, üzemeltetési költségeik viszont tetemesek. Fejlesztés, beruházás részben a régi mintavevők cseréjéhez, részben pedig az ország területi lefedettségének biztosításához, újabb mérőállomások telepítéséhez szükséges. Az adatok és információk kölcsönös cseréje hazai viszonylatban megszervezett, az EUTanács felé történő adatszolgáltatás viszont csak a mérő és informatikai hálózat korszerűsítése után lesz megfelelő. A lakosságot érintő hatások és hasznok elsősorban a káros egészségügyi terhelések pontosabb ismeretében, majd annak nyomán azok csökkentésében foglalhatók össze. • A kén-dioxid esetében a hazai tervezett határértékek az EU érvényben levő koncentrációintervallumai

jó egyezést mutatnak, de a hazai jelenlegi határértékek a felső határon, illetve afelett vannak. • A nitrogén-dioxid éves határérték-koncentrációja jelenleg 40%-kal meghaladja az EUhatárértéket, de a t ervezett hazai határértéket az 50 µg/m3-es EU-határérték alá kívánják beállítani. Érdemes lenne meggondolni, hogy szükség van-e a hazai szigorúbb határértékre 49 • Szálló por esetén a harmonizációs törekvések megfelelők, a hazai és EU-határértékek szinkronban vannak. • Az ólom 24 órás levegőminőségi határértéke 2,0 µg/m3 az EU-ban, a hazai határérték 0,3 µg/m3, a tervezett 0,5 µ g/m3. Kérdéses a hazai szigorú határérték bevezetésének indokoltsága. • A hazai levegőminőségi határérték ózon esetében megfelel a jogharmonizációs törekvéseknek. • A 97/101 EC direktívában a 7. táblázatban szereplő vegyületek mérése javasolt, de még határértékeket nem állapítottak meg, szemben a

hazai szabályozással, ahol a f enti komponensekre kiadott határértékek vannak. Kérdés, hogy ezek a határértékek a kialakítandó EU-értékekkel milyen korrelációban lesznek. • A direktívák megvalósításához szükséges hálózat, mérőrendszer, adatszolgáltató informatikai bázis részben rendelkezésre áll, de a t ovábbfejlesztésre szükség van, ami hozzávetőleg 1 milliárd forint beruházást igényel, és erre még – a működési költségek fedezésére – évente körülbelül 170 millió forint rakódik rá. 50 Források Rendeletek, jogszabályok: - 21/1986 /VI.2/ MT rendelet a levegő tisztaságának védelméről - 1991 évi XI. tv /IV9/ Az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálatról - A 17/1993 /VIII.25/ NM rendelettel módosított 5/1990 / XII6/ NM rendelet a légszennyező anyagokról, a levegőminőségi határértékekről és légszennyezettség méréséről. - 96/62/EC és 97/101/EC EU direktívák. Tanulmányok: -

Auer Tibor, Kutas József, Mohácsi Éva, Vattai József, Vereczkey Gábor: A levegőtisztaság-védelem jelenlegi helyzete, teendők az élelmiszeriparban, figyelembe véve a közeli EU-csatlakozást. „ZÖLD BELÉPŐ” tanulmány EU-csatlakozásunk környezeti szempontú vizsgálataról (1997). - Várkonyi Tibor, Kertész Magdolna, Pintér Alán: Települési levegőminőség-mérő hálózatunk fejlesztési koncepciója. Egészségtudomány 41, 118-136 /1997/, "Fodor József" Országos Közegészségügyi Központ Országos Környezetegészségügyi Intézete - A levegőszennyezettséggel kapcsolatos EU-direktívák, valamint a magyar szabályozás és gyakorlat összehasonlító vizsgálata. Tanulmány a KTM megbízásából. 1998 51 IRODALOMJEGYZÉK 1. Council Directive 96/62/EC of September 27 1996 on ambient air quality assessment and management. 2. Council Decision of 27 January 1997 establishing a reciprocal exchange of information and data from network and

individual stations measuring ambient air pollution within the Member States (97/101/EC). 3. A többszörösen módosított 21/1986(VI 2) MT sz rendelet a levegő tisztaságának védelméről 4. A többszörösen módosított 4/1986(VI 2) OKTH sz rendelkezés a levegő tisztaságának védelméről szóló rendelet végrehajtásáról 5. Gépészeti információk -Műszaki előírás a levegő tisztaságának megóvására - TA Luft1986 6. MSZ 21854-1990 és módosításai A környezeti levegő tisztasági követelményei 7. Az új levegőtisztaság-védelmi jogszabály tervezet KTM, 1998, kézirat 8. Treaty on the European Union Maastricht, 1992 febr 7 9. Emission of VOC in the Food Industry First draft of final report, CITEPA 1993 June 10. UNECE : Task Force on e mission inventories- Expert panel on P ower Plants and Industry. Emission Inventory Guide-Book Large Combustion Plants Karlsruhe 1993 11. Kósi K: Új irányok az Európai Közösség környezeti politikájában Környezet

és Fejlődés 1993/1994. V/2sz p 20-27 12. Council Regulation (EEC) No 1836/93 of June 1993 allowing voluntary participation by companies in the industrial sector in a community eco-management and audit scheme. Official Journal of the European Communities 36.k L 168sz 1993 júl 10 p 1-18 13. Jordan, A: The International Organisational Machinery for Sustainable Development: Rio and the Road Beyond. The Environmentalist, 14k 1sz 1994 p 23-33 14. Európai Közösségek Bizottsága: Közép- és Kelet-Európa társult országainak felkészülése az Európai Unió egységes belső piacába történő integrációra /Fehér könyv/. COM(95) 163 végső, Brüsszel, 1995. május 3 15. Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium: Aktuális adatok a levegőtisztaságvédelemről KTM Környezetvédelmi Hivatalának Levegőtisztaság-védelmi és Zajellenőrzési főosztálya Budapest, 1995. 16. Szenes Endréné dr: Környezetvédelem az élelmiszer-ipari kis- és középüzemekben

Termelők Kiskönyvtára 9. Integra-Projekt Kft, Budapest, 1995 17. Barótfi István szerkesztésében : Környezettechnika Kézikönyv 1995 Környezettechnikai Szolgáltató Kft. 18. Adatok hazánk környezeti állapotáról - KTM kiadvány 1996 19. Az élelmiszeripari ágazat 1994-1995 évi LM (Légszennyezés Mértéke) bevallásai 20. US-Environmental Protection Agency: AP-42 Compilation of air pollutant emission factors.VolI Stationary point and area sources 21. US-Environmental Protection Agency: EPA-450/2-88-006a Toxic air pollutant emissions factors. A compilation for selected air toxic compounds and sources 52 II. Vízgazdálkodás Rákosi Judit – Ráth Imre – Zsikla György 53 1. A vízminőségi keretirányelv tervezet (COM (97)49 final és módosításai). A vizek védelme fejezet összefoglalása 1.1 Általános áttekintés Az alábbiakban elemezzük direktívánként az EU elvárásokat, értékeljük az EU konformitást, költségbecsléseket

készítünk, javaslatokat teszünk a jogharmonizációra és a hazai teendőkre. Itt most a vizsgált "vizes" témakörök egészére vonatkozó összesítést közöljük, hiszen a vízminőségi keretirányelv, ha hatályba lép meghatározza az egész vízvédelmi EU stratégiát és követelményrendszert. Az egyes direktívák későbbi sorsára vonatkozóan a keretirányelv tervezet megállapításait lehet irányadónak tekinteni. A Keretirányelv megállapításai az egyes irányelvekre: • a 76/464/EGK: a veszélyes anyagos irányelv család az IPPC tükrében, annak elfogadását követően, valamint az új Keretirányelv megfogalmazása során felülvizsgálatra kerül. A minőségi követelmények továbbra is érvényesek lesznek • 78/659/EGK: mivel Keretirányelv a Ökológiai Vízminőség javaslat főbb elemeit tartalmazná, így a H alászati Vizek Irányelv a környezetvédelmi követelmények csorbítása nélkül visszavonható lenne. • 80/68/EGK:

várható, hogy a "felszín alatti vizek " irányelv beépül a Keretirányelvbe és így az ér vénytelenítené. A tervek szerint a direktívát 2007 de cember 31-ével hatályon kívül helyezik. Addigra a tagországoknak el kell érnie egy olyan védelmi szintet, amely lehetővé teszi a régi előírások hatályon kívül helyezését. • 75/440: az ivóvízkivételre szánt felszíni vizek minőségéről szóló direktívát célszerű lenne helyettesíteni a Keretirányelv egy általános érvényű, a felszíni és felszín alatti vizek minőségének védelmét előíró rendelkezésével. Várható, hogy az irányelvet 2007. december 31-ével hatályon kívül helyezik • 80/778/EGK: az emberi fogyasztásra szánt víz minőségéről szóló irányelv. kulcsfontosságú, az Irányelv beépítése a Keretirányelvbe nem célszerű - maradjon meg önálló Irányelvként - de folytatni kell a felülvizsgálatát. • 76/160/EGK: a fürdésre alkalmas vizek

minőségéről szóló Irányelv önálló jogszabályként maradna fenn, de a fürdővizek minőségének javítása érdekében a Tagállamok által foganatosítandó intézkedéseket a K eretirányelv alapján kialakuló az integrált intézkedési programmal össze kell hangolni. • 91/271/EGK a Települési Szennyvizek Tisztítása Irányelv a tervek szerint érvényben marad akkor is, ha a K eretirányelv hatályos lesz. A Bizottság módosításokat javasolhat a Keretirányelv monitoring és program-követelményeivel való összhang biztosítására. 85 A javaslat lényegileg tehát nem érintené az alábbi Irányelveket, bár a Bizottság meg fogja vizsgálni, hogy egyes definíciók, monitoring követelmények és más lényegi elemek nem szerepeltethetők-e célszerűbben a Keretirányelvben: • Fürdővizek Irányelv • Veszélyes Anyagok Irányelv • Ivóvíz Irányelv • A Települési Szennyvizek Tisztítása Irányelv • A jelentési kötelezettségre

vonatkozó Irányelv A Keretirányelv érvénytelenítené a következő Irányelveket és azok helyére lépne: • • • Ivóvízkivételre szánt Felszíni Vizek Irányelv (és az ehhez kapcsolódó 79/869/EEC Irányelv Halászati Vizek Irányelv Felszín alatti vizekre vonatkozó Irányelv A megszűnő irányelvek, illetve a Keretirányelvbe beépülő irányelvek (Ivóvízkivételre szánt Felszíni Vizek Irányelv, Halászati Vizek Irányelv, Felszín alatti vizekre vonatkozó Irányelv) hazai adaptációjánál fokozottan figyelembe kell venni a várható változásokat. Jelenleg azonban még élő irányelvekről van szó, ezért a követelményeknek meg kell felelni. A megmaradó, a Keretirányelvbe nem beépülő irányelvek egy része várhatóan lényegi változáson fog átmenni (Veszélyes Anyagok Irányelv-család, Ivóvíz Irányelv). Az Ivóvíz irányelv esetében valószínűleg határérték és mérési követelmény változások várhatóak. Stabilnak

tekinthető irányelvek (ez nem zárja ki kisebb módosítások bevezetését) a Települési Szennyvizek Tisztítása Irányelv, a j elentési kötelezettségre vonatkozó Irányelv, a Fürdővizek Irányelv. A 3 éves jelentési kötelezettség tehát változatlanul megmarad A Keretirányelv tervezetben a vízügyi politikát komplex, integrált módon határozták meg, a felszíni és felszín alatti vizek integrált védelme, a mennyiségi és a minőségi védelem együttes figyelembevétele a jellemző. Központi elemet szánnak a vízgyűjtő-területi szemléletnek és a s zennyezés-csökkentés komplex m ódjának (célállapoton keresztül és a forrásnál történő megelőzés és csökkentés). A tervezet előírja intézkedési programok készítését, a Keretirányelv és az IPPC (integrált szennyezés megelőzés és csökkentés) irányelv figyelembevételével. Tekintettel a Keretirányelvből várható vízgyűjtő-tervezési szemléletére, az új típusú

intézkedési programok igényére célszerű a programokat vízgyűjtőkre komplex módon elkészíteni. A most és az elkövetkező években készülő térségi programok, vízgyűjtőfejlesztési tervek metodikáját célszerű lenne az EU elvárásokkal egyeztetni, az ennek megfelelő adatbázist kialakítani. A tervek/programok és a statisztikák fejlesztését összehangoltan kell végezni. Fontos a tervek, programok nyilvántartását is rendszerezett formában megoldani. Az irányelvek különböző, de sokszor összefüggő területekre írnak elő programokat (pl. vízminőségjavító programok, szennyezéscsökkentő programok, ivóvízminőség javító programok). Lényeges lenne e p rogramokat koordináltan készíteni egységes szemléletben, azért, hogy az átfedéseket és a hiányokat kiküszöböljük. 86 A vízvédelmi direktívák általában az engedélyek tartalmának átalakítását igényli, valamint az engedélyekre épülő nyilvántartás

megszervezését. Az "Egyes környezetvédelmi irányelvek végrehajtásáról szóló beszámolók egységesítéséről és racionalizálásáról" című 91/692/EGKirányelv direktíva bevezetése közvetlenül a statisztikai beszámoló-jelentések (adatgyűjtés, nyilvántartások) szervezeti rendszerét érinti. A megnövekvő információk száma miatt a feladatok növekednek, amelyre az ezzel foglalkozó szervezeteket és adatszolgáltatókat szintén fel kell készíteni. Durva becslés szerint a j elentéstételi kötelezettségből adódó többletfeladatok érintett direktívánként 10-20 millió forintos egyszeri kiadásként jelentkeznek, ehhez járul még hozzá a rendszeres működési jellegű költség. A direktíva mellékletében 30 szakterületi direktíva van felsorolva, amiből vízvédelmi direktíva kb. a fele, tehát 300-600 millió Ft egyszeri költség jelentkezik. A működtetésre felügyelőségenként 1-2 fős többletlétszámra várhatóan

szükség lesz. A vizsgált direktívák jogharmonizációja több tárcához tartozik, sőt mindegyik önmagában több tárca együttműködését igényli. Felszín alatti vizekre vonatkozó Irányelv (KöM, GM, KHVM, FVM) Veszélyes Anyagok Irányelv-család (KTM, GM, KHVM) Ivóvíz Irányelv (NM, KHVM) Települési Szennyvizek Tisztítása Irányelv (KHVM, KöM, BM) Fürdővizek Irányelv (NM, KöM, KHVM) A Keretirányelv nem hatálytalanítja a jelenlegi közösségi szennyező anyag kibocsátási határértékeket, tehát ezek betartása elengedhetetlen. 1.2 Jogharmonizáció A vízminőségi keretirányelv még nincs elfogadva és így tartalma is változhat. Egy részletes vizsgálat alapján meg kell állapítani, hogy milyen magyar jogszabály előkészítési feladatok elvégzése szükséges. 1.3 Összefoglaló költségbecslés A vízvédelmi költségek az egyes direktívák betartása költségeinek az átfedések kiszűrése utáni összegéből és a

Keretirányelv speciális, új a kívánt vízminőség biztosítására alkalmas igazgatási apparátus és intézmény rendszer létrehozásával valamint a p rogramok kidolgozásával kapcsolatos költségeiből állnak össze. 87 1.31 Szennyezés-csökkentési beruházások költsége Milliárd Ft Direktíva Települési szennyvíztisztítás* 1100-1300 Veszélyes anyagok kibocsátásáról 200-400 szóló irányelv-család Fürdővizes direktíva 1-2 Ivóvíz minőségéről rendelkező direktíva 300-400 Felszín alatti vizek 120-150 Egyéb Összesen 1721-2252 * A települési szennyvízelvezetés-tisztítás korábbi, hivatalos fejlesztési igénye 2010-ig 664 Mrd Ft. 1.32 Szennyezés-csökkentési létesítmények működési költsége (Csak durva becslések állnak rendelkezésre.) 1.33 Intézményfejlesztés költségei A felszíni és felszín alatti vízvédelmi feladatok ellátásához jelentős intézményfejlesztés is szükséges. Az

intézményfejlesztés elsősorban létszámbővülést jelent Ezt indokolja, hogy az eddigieknél több és részletesebb információ biztosítása válik szükségessé. Jelentősen megnövekednek az igazgatási, ellenőrzési feladatok. Az EU jogi eszközeinek átvétele is jelentős erők igénybevételét jelenti. Az intézményfejlesztés során tisztázni kell a környezetvédelmi és vízügyi hatásköröket. A jelenlegi szétválasztással szemben az IPPC egységes környezetvédelmi engedélyezést ír elő. A környezetvédelmi felügyelőségek hatósági és ellenőrzési feladatai jelentősen megnőnek. A megnövekedett feladatokat a jelenlegi létszám mellett megfelelően ellátni nem 88 lehetséges. A felszín alatti vizekkel kapcsolatos feladatok ellátására a felügyelőségeknél 60, a felszíni vizek védelme érdekében 78 fő létszámbővítés szükséges. A jogszabályok, a szennyezés-csökkentő programok előkészítésével és ellenőrzésével

kapcsolatos feladatok ellátása a minisztériumban és a főfelügyelőségen 8-8 fő új munkaerőt igényel. Az EU szabályozások átvétele a vízügyi igazgatási feladatok növekedésével is jár. Ezek ellátására a Vízügyi Igazgatóságoknál 252 fő létszámbővítéssel kell számolni. A talajvédelmi szaktanácsadói hálózat bővítése 58 fő létszámbővítést, a termőföldön történő szennyvíz-elhelyezés 20 fő létszámbővítést tesz szükségessé. A szükséges létszám az államigazgatásban összesen 484 fő. Ennek költsége személyenként évente 2-2.5 millió Ft bérköltséggel számolva évente 968-1 210 millió Ft A létszámnövekedéshez szükséges dologi költségek még évi 1.5-20 millió Ft-t tesznek ki személyenként. Ez újabb 726-968 millió Ft-t jelent évente Mérőhálózat fejlesztésére elsősorban a felszín alatti vizek esetében van szükség. Ehhez mintegy 900 millió Ft beruházási költség biztosítása szükséges.

A megfigyelő kutak számának fokozatos emelkedésével és a vizsgált paraméterek körének bővülésével az üzemelési költségek évi 150-700 millió Ft-t tesznek ki. Az intézményfejlesztés költségeinek összevetéséből világosan látszik, hogy az intézményfejlesztés költségei között az évenként jelentkező bérterhek tekinthetők a legjelentősebbnek. Az évi mintegy 1 milliárdnyi költség minden évben megjelenik, feltéve ha a teljes létszámfejlesztésre már az első évben sor kerül. Ez nem valószínű, így a költségek évente fokozatosan növekedve jelentkeznek. Összevetve a direktívák teljesítésének 2000 m illiárdos beruházási költségeivel, az intézményfejlesztés költségei nem tekinthetők jelentősnek. A beruházások között a l egnagyobb részt a s zennyvízelvezetés és tisztítás beruházásai adják. Ezek a fejlesztések közvetve vagy közvetlenül minden vízminőség-védelmi irányelv követelményeinek

teljesítésében szerepet játszik. A beruházások összesítő táblázatának adatai között természetesen csak egy helyen vettük figyelembe, hogy a halmozódások elkerülhetők legyenek. Ha feltételezzük, hogy a teljesítés 15 év alatt végrehajtható, akkor 15 é vre 150 000 milliárd Ft GDP összeggel számolva a programok végrehajtása a G DP 1.3 %-át venné igénybe. Ha erre hosszabb időtávot veszünk figyelembe, akkor ez az arány is csökkenne 2. A települési szennyvíztisztításról szóló (91/271/EGK) irányelv 2.1 A szennyvízelvezetés-tisztítás helyzete 89 A lakosság közműves csatornázása és szennyvíztisztítása a közműves vízellátáshoz viszonyítva elmaradott helyzetben van. Az 1996 december 31-i adatok szerint a lakosságnak megközelítően csak 45 %-a részesül közcsatorna ellátásban, a városokban ez az arány 67%, a falvakban pedig mindössze 6%, a fennmaradó rész egyedi (közműpótló) megoldással helyezi el

szennyvizét . A csatornázatlan területen élő lakosság egyedi szennyvíz-elhelyezési megoldásainak megközelítően kétharmad része szakszerűtlen és veszélyezteti a környezetet (különösen a sérülékeny felszín alatti ivóvízbázisokat). A közcsatornán gyűjtött szennyvíz mennyiségének 64 %-a lakossági eredetű szennyvíz. A többi nagy része ipari kibocsátás A közcsatornán elvezetett összes szennyvíz tisztítására jellemző, hogy mintegy 14%-a tisztítatlanul, 44 %-a csak mechanikai tisztítás, ugyanakkor 39 % biológiai tisztítás és alig 3% harmadik fokozatú tisztítás után kerül a befogadóba. 2.2 Jogharmonizáció A települési szennyvizek tisztításáról szóló Irányelv, a települési, valamint bizonyos élelmiszeripari szektorokból származó szennyvizek gyűjtésére, kezelésére és kibocsátásra vonatkozik. Feladatokat határoz meg a közüzemi csatornázásra, szennyvíztisztításra, iszapkezelésre, elhelyezésre, ipari

előtisztításra és bizonyos élelmiszeripari szektorok közvetlen élővízbe vezetésére. A direktíva: • elrendeli, hogy minden település el legyen látva szennyvízgyűjtő rendszerrel (csatornahálózattal), • a gyűjtőrendszerbe belépő települési szennyvizekre a direktíva általános követelményként az ún. "másodlagos kezelést" - hazai technológia szerint a mechanikai (I.) és biológiai (II) fokozatú tisztítást - vagy azzal egyenrangú eljárást ír elő; amennyiben a gyűjtőrendszer létesítményei nem jelentenek környezetvédelmi előnyt, vagy magas költséggel járnak, egyedi megoldásokat, vagy alkalmas eljárásokat kell találni, amelyek ugyanolyan környezetvédelmi színvonalat képviselnek. • az érzékeny területeken ezen túlmenően tápanyag-eltávolítási követelményeket is ki kell elégíteni, továbbá a gyűjtőrendszer kiépítését is előírja • a közcsatornába vezetett ipari szennyvizekkel kapcsolatban

meghatározott időre biztosítani kell, hogy gyűjtőrendszerbe, vagy a települési szennyvíztisztítóba kerülő ipari szennyvizek illetékes hatóság, vagy más alkalmas testület felügyeletével általános és/vagy speciális szabályozás alá tartozzanak • a direktíva felsorolja azon, zömében az élelmiszeripar körébe tartozó szektorokat, amelyekre hatásköre kiterjed. Ezen egyedi (üzemi) szennyvízelvezető rendszerekre vonatkozóan a kibocsátott szennyvíz összetételének az előírt határidőre meg kell felelnie az illetékes hatóság, vagy testület által kiadott előírásokban és/vagy speciális jogosítványokban megszabott követelményeknek; a tagországoknak 90 összeállításokat kell készíteniük az ilyen szennyvizet kibocsátó iparágak szennyvíztisztítási követelményéről, melyeket a Bizottság értékel; • a szennyvíztisztító-telepi maradék iszap kezelésre, elhelyezésre, ill. hasznosításra vonatkozóan a 91/271/EGK

direktíva általános követelményeket ír elő; ennél részletesebb szabályozókat tartalmaz a 86/278/EGK direktíva; • a 91/271/EGK direktíva rendkívül részletes követelményrendszert tartalmaz a mérésekről, referencia-mérésekről, a nyilvántartandó adatok köréről, a kapcsolattartásról, a Bizottság felé történő jelentéstételi kötelezettségekről, stb.; • megállapítja a szennyvízgyűjtő rendszerekkel és a szennyvíztisztító telepekkel kapcsolatos műszaki követelményeket is. Magyarország hatályos jogszabályai között a 91/ 271/EGK direktívához hasonló, átfogó szabályozás a települési szennyvízelvezetés vonatkozásában nincsen. Számos olyan jogszabály van viszont, amely már tekintettel van az EGK direktívában előírt egyes követelményekre. Emellett azonban több olyan kérdéskör van, amelyet a hazai jogrendszer más felfogásban szabályoz, mint a d irektíva. Lényeges, talán a l eglényegesebb a direktíva

megvalósítása szempontjából, hogy nagy ütemben halad Magyarországon a települések csatornázása, szennyvíztisztítása nem kis mértékben a jelentős mértékű állami támogatásnak köszönhetően. A 91/271/EGK direktíva követelményeinek a hazai szabályozórendszerbe történő beépítése során egységesen kellene kezelni a kérdést a vízvédelmi jogszabály megalkotásával és nem a jelenlegi szabályozások módosításával. A direktíva jogharmonizációjához továbbá a következő lépéseket ajánlott megtenni (1) alapján: • Az önkormányzati szennyvízelvezetéssel kapcsolatos kötelezettségek átgondolása. Megfontolandó, hogy az önkormányzatok számára az ivóvízellátás mellett kötelező feladatként jelöljék meg a környezetkímélő szennyvízelvezetést, kezelést és elhelyezést, amibe a csatornázáson, szennyvíztisztításon kívül meghatározott helyeken a korszerű közműpótlót is bele lehetne érteni. Ugyancsak

továbbgondolásra érdemes, hogy hasonlóan az 1990. évi LXV törvényben az ivóvízellátásra vonatkozó határidős megoldáshoz az önkormányzatok szennyvizes feladataik ellátására határidőt írnának elő. • A lakos-egyenérték megállapítására vonatkozó új szabályozórendszer kialakítása. • A különböző érzékenységű területek kijelölése. • A szennyvíztisztítási követelmények megfogalmazása, az engedélyezési rendszer ennek megfelelő átalakítása. • A közcsatornába engedett ipari szennyvizek engedélyezésének és minőségi követelményeinek előírása érdekében változtatni kell a szennyvízelvezetés kényszerszolgáltatási jellegén. Megfontolandó a k örnyezetvédelmi hatóság részére egyetértési jog biztosítása, ha ipari üzemet közcsatornára akarnak kötni, vagy a szennyvíztisztító telepre közvetlenül bekötni. • Az egyes helyi közszolgáltatások kötelező igénybevételéről szóló törvény

kiterjesztése a közműves szennyvízelvezetési szolgáltatásra is. • A települési szennyvízelvezető rendszerekben gyűjtött ipari szennyvízre vonatkozó megfelelő szabályozás kialakítása, a 4/1984.(II7) OVHsz rendelkezés felülvizsgálata 91 • A szennyvíztisztító-telepi maradék iszapokra vonatkozó jelenlegi - ágazati - irányelv átdolgozott változatát legalább szabvány (MSZ) szintre kell emelni. • Az adatok nyilvántartása, kapcsolattartás, jelentéstételi kötelezettség biztosítása. 2.3 Beruházás 2.31 Teljes beruházási költség TELEPÜLÉSI SZENNYVÍZELVEZETÉS-, TISZTÍTÁS A csatornázás és szennyvíztisztítás helyzetének javítását szolgáló fejlesztések alapját a Magyarország települési szennyvízelvezetési és szennyvíztisztítási programjának irányelveiről szóló 2207/1996. (VII24) sz kormányhatározat képezi A 2010 év távlatára szóló Keretterv célkitűzése, hogy az 1994. évi megközelítően 43

%-os csatornázási arány érje el a 68 %-ot A hosszabb távlatban csatornázatlanul maradó területeken pedig legalább 23 %-ban szakszerű egyedi szennyvíztisztítással oldják meg a s zennyvizek ártalommentes elhelyezését. Ezen célkitűzés csupán a fejlett EU országok megközelítését irányozza elő. A 2010 évet követő távlatban tovább kell folytatni a fejlesztéseket az EU tagállamok színvonalának eléréséig. A szennyvízelvezetési keretterv elsődlegesen a sérülékeny környezetben található települések csatornázását irányozza elő szennyvíztisztítási alapkövetelményként a II. fokozatú (biológiai) tisztítást ír elő. III tisztítási (tápanyag-eltávolítási) fokozatot csak érzékeny befogadóknál alkalmaz. A települési szennyvízelvezetés-, tisztítás minimális beruházási költsége a Magyarország települési szennyvízelvezetési és szennyvíztisztítási programjának irányelveiről szóló 2207/1996 (VII.24) sz

Kormányhatározatban megfogalmazott programhoz, 2010-re megvalósítandó célok teljesítéséhez szükséges összegeket foglalja magában. A Kormányhatározatot megalapozó tanulmány a s zennyvízelvezetési keretterv, amely részletes helyzetfeltárás alapján fejlesztési tervet fogalmaz meg településenként, illetve településcsoportokra. A Keretterv a költségeket a Belügyi Közlöny 1995október 9-én megjelent az 1997. évi önkormányzati vízgazdálkodási céltámogatás fajlagos költségeiről szóló Közleményéből kiindulva számolta a különböző létesítmények prognosztizált költségeit. Így az 1996-2010 közötti fejlesztések 1996.-évi árakon 68%-os csatornázási szint eléréséhez 648,2 Mrd forintba kerülnek. Az 1996-2010 közötti időszakban előirányzott fejlesztések 1996. évi árakon a 68 %os csatornázási igénybevételhez: • csatornahálózat építése (16,4 ezer km) • szennyvíztisztítás fejlesztése (1181 ezer m3/d új

kapacitás és meglévő telepek technológiai kiegészítése) • szakszerű közműpótlók elterjesztése (kb. 100 m3/d kapacitással) Összesen: 411.8 Mrd Ft 233.9 Mrd Ft 2.5 Mrd Ft 648.2 Mrd Ft 92 A közölt beruházási költségből 85 Mrd Ft a fővárosban 523 ezer m3/d új szennyvíztisztítási kapacitás kiépítését - biológiai fokozattal - a meglévő 212 ezer m3/d szennyvíztisztító kapacitás technológiai kiegészítését és 880 km csatorna létesítését szolgálja. A program készítése óta eltelt időben (1996. 0101 után) megépült és folyamatban lévő fejlesztések (kb. 100 MRD Ft) jelentős mértékben segítik a 2010-re kijelölt célkitűzés elérését. Ezen túlmenően az 1998 évi céltámogatási pályázattal összefüggésben további jelentős fejlesztések indulnak. Nagy távlatú célkitűzések (80 %-os ellátottság elérése) Az alkalmazott kerettervet követően elkészültek a megyei szennyvízelvezetési koncepciók, amelyek

az időközben megváltozott prioritásokra és a helyi adottságokra is figyelemmel voltak. Ebből adódóan a megyei koncepciók a kerettervhez viszonyítva nagyobb mértékű csatornázást irányoznak elő. A főváros nélkül 2010-re a megyékben átlagosan 70 %os, nagyobb távlatra 80 % -os ellátottságot irányoznak elő Ennek eléréséhez a kerettervhez viszonyítva felmerülő többlet fejlesztési igények (kiegészítve a főváros távlati célkitűzéseivel): • csatornahálózat fejlesztés többlet 1996-2010 között a megyékben (6,4 ezer km) 128.1 Mrd Ft • csatornahálózat fejlesztés 2010 utáni nagy távlatban (5,6 ezer km) 111.5 Mrd Ft • szennyvíztisztítás fejlesztése a megyékben (216 ezer m3/d) 48.6 Mrd Ft Megyék összesen: 288.2 Mrd Ft • a főváros nagy távlati célkitűzésének eléréséhez további 515 ezer m3/d kapacitás (III.fokozat) 523 ezer m3/d kapacitás technológiai kiegészítése III. fokozatú és 600 km csatorna építése

118.1 Mrd Ft Többletköltség összesen: A szennyvízelvezetési keretterv előirányzata 346.3 Mrd Ft 648.2 Mrd Ft Összesen: 994.5 Mrd Ft Amennyiben az elérendő célkitűzés módosulna és az EU az egész ország területét, mint a Duna medence egészét érzékenynek tekintené és ezért az ország területén valamennyi szennyvíztisztító telepet III. fokozatú technológiával kellene berendezni, úgy a kerettervi előirányzaton túlmenően 703,3 ezer m3/d meglévő kapacitás és 374,0 ezer m3/d új telep kapacitásának összesen 1077,3 e zer m3/d technológiai kiegészítésre lenne szükség. Ennek becsült többlet költsége (40 ezer Ft/m3/d) 43.0 Mrd Ft Összességében tehát (az érzékenységi besorolástól függően 995-1038 Mrd Ft fejlesztési igény számszerűsíthető 1996. évi árakon, ami 1997 évi árakon a beruházási árindex felhasználásával 1172-1223 Mrd forintot tesz ki. Ebből az 1996-1998 között megvalósult fejlesztések 100 Mrd

Forintot tesznek ki, 93 Az (1) tanulmányban a kerettervben használt fajlagos költségek változatlanul hagyásával néhány feltételezés, illetve egyszerűsítés figyelembevételével számolták ki a direktíva teljesítéséhez szükséges beruházások nagyságrendjét. A feltételezések a következők: • A direktívában szereplő lakosegyenérték helyett csak a települések lakosszámához kötötték a vizsgálatot. • Az érzékenységi besorolásra a Magyarországi állapotokhoz illeszkedő javaslatot adtak, amely figyelembe veszi a felszín alatti vízvédelem kitüntetett szerepét. Az érzékenységi besorolás végleges formája szakmai vita és az EU-val való egyeztetés után alakulhat ki. • Feltételezték, hogy ahol a direktíva csatornázást ír elő, ott a település 100%-ban lesz csatornázott. A települések - a direktíva alapján meghatározott - kategóriákba sorolása után, a fenti feltételezésekkel végezték el a direktíva által

támasztott követelmények számszerűsítését. A direktívában előírt csatornázottsági és szennyvíztisztítási szint eléréséhez szükséges beruházások költsége 1100 Mrd Ft 1996. évi áron, ez 1997 évi áron mintegy 1300 Mrd Ft Megállapítható, hogy mindkét megközelítés azaz, a Keretterv és a megyei szennyvízelvezetési koncepciókra épülő számítás és az (1)-ben végzett számítás közel azonos eredményre vezetett, tehát 1100-1300 Mrd Ft szennyvízelvezetési és tisztítási fejlesztési igény jelentkezik az EU direktíva adaptálása kapcsán. A beruházási költségeket ahogy már fent említettük a céltámogatásnál alkalmazott fajlagos költségek alapján számítottuk. A fajlagos költségekben egyes szakértői vélemények szerint vannak tartalékok, de a valós piaci ajánlatokat döntően meghatározzák. Az esetleges tartalékokat kompenzálja várhatóan a s zennyvíziszap elhelyezés-ártalmatlanítás területén megjelenő

költségnövekedés. A szennyvízelvezetés és tisztítás költségeit növeli a s zennyvíziszap elhelyezésének problémája. A szennyvíztisztító-telepi maradék iszap kezelésére, elhelyezésére, ill hasznosítására vonatkozóan a 91/271/EGK direktíva általános követelményeket ír elő; ennél részletesebb szabályozókat tartalmaz a 86/278/EGK direktíva. A 91/271 direktíva kimondja, hogy a szennyvíztisztításból származó iszapot minden erre alkalmas esetben újra kell hasznosítani. Az ártalmatlanítás megoldásainak csökkentenie kell a k örnyezetre gyakorolt károsító hatást. A szennyvíziszap ártalmatlanítás általános szabályozás, nyilvántartási kötelezettség, vagy speciális engedélyezés hatálya alá kell, hogy tartozzon. Már most megfigyelhető, hogy COM (97) 105 Bizottsági Javaslat a hulladéklerakásról eredményezi a szennyvíziszap kezelés várható megdrágulását. Az iszapkezelés a n yugati országokban a lerakástól az

égetéses ártalmatlanítás és a mezőgazdasági hasznosítás, valamint az újrahasználat irányában tolódik el. Megfigyelhető az is, hogy az iszapkezelés költsége a 94 teljes szennyvíztisztítási költségből eléri a 40%-ot. A jelenlegi költségbecslés a h atályos magyar és EU szabályozásnak megfelelő módon szerepel. A Waterfacts (1997) a következő előrejelzést tartalmazza: A szennyvíziszap termelés és elhelyezés az EU-ban Év Mennyiség (mtds) Lerakó % 1994.1231 A direktívák UWWT hatályba lépése után 7.694 10.693 46 14 Mező- Komposzgazdaság tálás % % 34 3 39 10 Égetés % Egyéb % 10 31 7 7 A drága égetés arányának növekedése, a v iszonylag olcsó lerakáshoz képest azt eredményezi, hogy a szennyvíziszap kezelés, elhelyezés költsége lényegesen megnő az egész EU-ban. Ezt a tendenciát nem szabad figyelmen kívül hagyni a szennyvíztisztítási költségek tervezésénél a csatlakozó országoknak sem. Mindezek

alapján az 1100-1300 Milliárd Forintos beruházás prognosztizálható a direktíva teljes és feltétel nélküli megvalósítása esetén. Ebből az 1996-2010 közötti fejlesztések 1996.-évi árakon 68%-os csatornázási szint eléréséhez 648,2 Mrd forintba kerülnek. Ez az összeg 1997 évi árakon 764 Mrd Ft 1996-98ig megépült fejlesztések mintegy 100 milliárd forintot tesznek ki Mindent egybevetve a 2010ig felmerülő minimális fejlesztési igény 664 Mrd Ft Ha ehhez hozzávesszük a fővárosi szennyvíztisztítás és elvezetés teljes igényét, akkor még a fentieken túlmenően mintegy 118 Mrd Ft fejlesztést kell megvalósítani. Ezekkel a 2010-ig megvalósuló fejlesztésekkel az EU országok színvonalának megközelítése érhető el. A direktíva követelményeinek teljes körű kielégítése ennél hosszabb idő alatt és további ráfordításokkal valósítható meg. (kb 2020-ra) Élelmiszeripar Az ipari üzemek egy része nem veszi igénybe a

települési szennyvízelvezető rendszereket. Ezek önálló (üzemi) szennyvíztisztító-telepek segítségével helyezik el a keletkező ipari szennyvizet. Az önálló szennyvízelvezető rendszerek közül a 91/271/EGK direktíva hatáskörébe Magyarországon a nagy szerves szennyezőanyag-mennyiséget kibocsátó élelmiszeripari szektorhoz tartozó üzemek sorolhatók. Felmérést és elemzést tartalmaz (1) az élelmiszeripari szennyvízkibocsátásról és a 91/271/EEC direktíva alapján várható szennyezés csökkentés költségeiről, a 5 m3/h, illetve a 80 m3/d frissvíz-használatot elérő ipari vízhasználók víztermelési és vízkezelési adatai 95 Élelmiszeripari beruházási költség összesítése, milliárd Ft Befogadó Közcsatorna Felszíni víz Összesen Beruházás a I és II. területen Beruházás a III és VI. területen 10,8 3,8 14,6 2,3 1,5 3,8 Országos összesen 13,1 5,3 18,4 A kis vízfelhasználókat is figyelembe véve az összes

élelmiszeripari szennyezéscsökkentési beruházási költség 30 Mrd Ft-ra tehető 1996. Évi árszinten, ebből mintegy 10 Mrd Ft-ot tesznek ki a közvetlen élővízbe eresztő üzemek beruházásai. Ugyanez 1997 Évi árszinten 35, illetve 18 Mrd Ft. 2.32 Finanszírozás forrásai TELEPÜLÉSI SZENNYVÍZELVEZETÉS-, TISZTÍTÁS Az önkormányzatok szennyvízelvezetés-tisztítás beruházásaihoz ma Magyarországon több forrásból, több címen lehet jelentős nagyságú állami támogatáshoz jutni. Az állami tulajdonú regionális vízművek települési szennyvízelvezetési-tisztítási célú beruházásai teljes mértékben költségvetési forrásból valósulnak meg. Az önkormányzati fejlesztések finanszírozása két féle konstrukcióban történik. A főváros és a megyei jogú városok szennyvíztisztítási programja keretében ezek a települések 25% támogatást kapnak a biológiai szennyvíztisztítás megvalósításához és 35%-ot a mechanikai részre

és iszapkezelésre. 1995-1997 között elindult fejlesztések nagysága 20,8 Mrd Ft, ennek mintegy 23 %-át fedezte a központi állami támogatás, ehhez kisebb mértékben járulhat KKA és Vízügyi Alap támogatás. A most előkészítés alatt álló projektek közül (2) felmérése szerint a B udapest Észak-Pesti telep, a B udapest Dél-Pesti telep, Dunaújváros, Győr, Szeged, Szolnok szennyvíztisztítási projektek további 31 Mrd forintos beruházást jelentenek. E beruházási összeg finanszírozásából ma még nem biztosított 34%, a biztosított részből saját forrás 32,2%, a költségvetési támogatás 22%, KKA 5,9%, nemzetközi segély 6,3%, nemzetközi hitel 32,3%, Vízügyi Alap 1,3%. Általában azt lehet elmondani a fővárosi és a megyei jogú városok fejlesztéseinek finanszírozásáról, hogy az összeg 1/3-át saját forrásból fedezik, maximum 1/3-át állami támogatásból, a többit pedig nemzetközi segélyekből és hitelekből igyekeznek

biztosítani. Ez utóbbi forráshoz jutás nem egyszerű, hiszen a hitelezők állami garanciákat követelnek. A főváros és a megyei jogú városok a jelenlegi támogatási konstrukcióban lényegesen kevesebb állami forráshoz jutnak, mint a többi önkormányzat. Megfontolandó az állami támogatási rész növelése, valamint ezen települések szennyvíztisztítási fejlesztéseinek új és hatékonyabb finanszírozási lehetőségeinek kialakítása. Egyedi figyelmet érdemes szentelni a fővárosi szennyvíztisztítási program gyorsítására. Ez elsősorban azért fontos, mert a főváros és a megyei jogú városok, ezen belül különösen Budapest, Győr, Szeged, Dunaújváros, Szolnok szennyvíztisztításának megoldatlansága jelenti a felszíni vizek vonatkozásában a legnagyobb szennyezést, környezeti 96 veszélyt. Ezen problémák megszüntetésével az EU követelmények teljesítéséhez nagy lépést tennénk. A többi önkormányzat

szennyvízelvezetési-tisztítási beruházásaihoz igényelhet céltámogatást (40-50%-ot), KKA, Vízügyi Alap támogatást, valamint területfejlesztési támogatásokat. E támogatások közül a céltámogatás a meghatározó, általában csak azok a t elepülések valósítják meg fejlesztéseiket, amelyek céltámogatásban részesülnek. Átlagosan 70-75%-ban állami pénzek fedezik a fejlesztéseket, a többit kell az önkormányzatoknak saját forrásból állni. Ez is függ attól, hogy az illető település mennyire aknázza ki az összes támogatási lehetőséget és attól is, hogy melyik megyéhez tartozik. Az összes állami támogatás felső határa 50100% között változik, attól függően, hogy a megye fejlettsége, az 1 főre jutó GDP mutató hogyan alakul. E támogatási rendszer segítségével az elmúlt években valóságos csatornázási, szennyvíztisztítás építési láz alakult ki, komoly nagyságrendű beruházások indultak be, ezzel piacot is

teremtve a mélyépítési vállalkozásoknak. Az 1996-ban eldöntött céltámogatások segítségével mintegy 65 M rd Ft-os, az 1997-es döntés alapján, mintegy 50 M rd Ft-os fejlesztés fog megvalósulni. Mióta a céltámogatási rendszer működik, az évenkénti üzembe helyezett szennyvizes beruházások reálértékben lényegesen megugrottak: 1991-1996 között 5,5-szeresére nőtt reálértékben az évenkénti összeg. (nominál értékben 2,2 Mrd forintról, 28,9 Mrd forintra nőtt az üzembe helyezett beruházások értéke, azaz 12,9-szeres a növekedés.) Az 1999. évi költségvetés tervezete a céltámogatások összegét 42-ről 48 milliárd forintra emelte, amely megfelel az infláció várható mértékének. A céltámogatási hányad a csatornázásszennyvíztisztítás esetében mintegy 10%-al nő, ami önmagában a megvalósuló fejlesztések volumenét mérsékli. A céltámogatás összegének növekedése nem felel meg a szennyvízprogramból adódó

igényeknek. Így az EU követelmények teljesítése további késedelmet szenvedhet. Fontos cél lehet a fejlesztések hatékonyságának emelése, a bekötési hajlandóság növelése, a leendő üzemeltetés színvonalát elősegítő módszerek, intézkedések továbbfejlesztése, illetve kialakítása. A támogatási rendszer prioritás rendszerét az EU elvárásaihoz jobban kell igazítani, így a 2000 fő feletti települések csatornázásának elősegítését, az EU-val egyeztetett érzékeny területek kijelölése után e területekre a III. fokozat kiépítésének kiemelt támogatását, a hosszú távon nem csatornázandó területeken a korszerű közműpótlók támogatási rendszerének kialakítását meg kell valósítani. Élelmiszeripar Az élelmiszeripar az üzleti szféra része, tehát döntően saját forrásból kell a vízvédelmi fejlesztéseket megvalósítania. Ehhez elsősorban KKA támogatásra számíthat: a támogatás mértéke: A támogatás a t

ámogatási formák együttes alkalmazásával a fejlesztés költségeinek 70 %-áig terjedhet. A visszatérítendő és a vissza nem térítendő támogatás együttesen nem haladhatja meg a fejlesztés 60 %-át, a vissza nem térítendő pedig a fejlesztés 30 %-át. 97 2.33 A tervezett megvalósítás ideje A települési szennyvízkezelés gazdasági értékeléséből következően az alábbi két következtetést lehet levonni: az 1996-os szennyvízelvezetési és tisztítási beruházások összes költsége (1997-es áron) pedig 36,8 Mrd Ft volt. Az 1997-ben indított céltámogatásban részesülő beruházások értéke 65,5 Mrd Ft, az 1997-ben indítottaké közel 50 M rd Ft. Ehhez jön még közel 2 Mrd Ft a főváros és megyei jogú városok fejlesztései, valamint a regionális vízművek fejlesztései. A jelenlegi tendenciák figyelembevételével optimistán is 1997 évi áron nem lehet többel számolni, mint 60-70 Mrd forint éves beruházási pénzzel. Ez

17-22 éves időtávban tenné lehetővé a direktíva előírásainak megvalósítását. A direktíva feladatai a települési szennyvízelvezetés-tisztítás vonatkozásában 20152020-ig megvalósíthatók. Amennyiben a 2010 évre tűznénk ki célul a direktíva teljes adaptálását, akkor évi 100-110 Mrd Ft értékű fejlesztést kellene megvalósítani, ez nem tűnik reálisnak. Az élelmiszeripar egészének a direktíva akkor nem okoz elviselhetetlen terhet, sőt gazdasági hatása kicsinek mondható, ha lassú 17-20 éves távlatban kell megvalósítania. A gyorsabb megvalósítás viszont már szignifikáns költségként jelentkezik az ágazatban, várható, hogy egyes cégeknél megvalósíthatatlan, illetve nehezen finanszírozható feladatként jelentkezik. 2.4 Működtetési költség Az előzőekben bemutatott becsült költségek csupán a létesítésre vonatkoznak. Jó becsléssel az éves üzemköltség a l étesítési költség 1/15-1/20-ad része, azaz a t

elepülési szennyvízelvezetés-tisztítás esetén az éves üzemköltség a végső kiépítésben 65-87 Mrd Ft/év. Az élelmiszeriparnál pedig 1,8-2,3 Mrd Ft. Mindez természetesen az új létesítmények üzemelési költségeire vonatkozik, tehát többlet üzemelési költségről van szó. A kezdeti időszakban természetesen az üzemelési költség jóval kevesebb, az első évben mintegy 3 milliárd Ft-ról indulhat. Intézményfejlesztés A monitoring, intézményfejlesztési és szabályozási egyszeri, illetve beruházási költségigény (1) szerint, 700 millió Ft lesz várhatóan. A fenti tételből a kormányzati szféra hatósági, szabályozási költségei kb. 200 m illió Ft egyszeri költség és a monitoring évi 6 millió forintos többlet üzemelési költségigénye. 2.5 A lakosságot érintő hatások Az (1) tanulmányban bemutatott részletes vizsgálatai szerint a direktíva követelményeiből adódó díjnövekedés a települések típusától és a

jelenlegi ellátási színvonal függvényében rendkívül szóródik, 26-125% között alakul. Az áremelkedések miatti várható társadalmi 98 ellenállást csakis megfelelő politikai elkötelezettséggel, hatásos tájékoztatással, jó értelemben vett propagandával és az érintettek bevonásával, végül nem utolsó sorban hatékony támogatási rendszer működtetésével lehet csökkenteni, esetleg megszüntetni. A csatornadíjak a l akosság egy részénél nem jelentenek kifizethetetlen terheket. Más a helyzet azonban az első tizedbe (a lakosság legszegényebb 10%-a) eső lakosság esetében, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy a legmagasabb éves csatornadíj a kisebb településeken várható és valószínűleg itt él az első tizedbe tartozó lakosság nagy része is. Ez azt jelenti, hogy a l egmagasabb éves csatornadíjjal érintett 782 101 fő (12 %) részére meglehetősen nagy terhet jelent a fizetendő csatornadíj. Tovább sötétül a kép,

ha a csatornázási beruházásokból a lakosságra nehezedő önerős részt is figyelembe vesszük. Ez 3 928 998 főt, a díjnövekedéssel terhelt vidéki lakosság 60 %át érinti, azon belül is nagyobb részben (70 %-ban) a kisebb településen élőket A direktíva teljesítése kapcsán jelentkező lakossági terhek tehát nem elhanyagolhatók. A lakosság által viselt éves költségek még az átlagos csatornadíjak mellett is elérhetik az átlagos személyes célú kiadások közel 4 %-át, a népesség első tizedébe tartozók személyes célú kiadásainak majd 7 % -át. A legmagasabb éves csatornadíj esetében pedig ezek az értékek rendre az 5 és a 9 %-ot közelíthetik. Mindezt figyelembe véve nagyon meg kell fontolni a türelmi idők és a finanszírozás, támogatás, kompenzálás kérdését. Számolni kell azzal is, hogy a lakosságra évek múltán nehezedő nyomás megítélése ingoványos terület, a lakosság jövedelmi viszonyainak alakulásán

keresztül függ az ország gazdasági helyzetének, erejének alakulásától. Megfelelő változások esetén a lakosságra nehezedő terhek növekedése nem kívánja a türelmi idő kitolását, a reálbérek csökkenése, a társadalom kettészakadása és az alsó rétegek fokozatos elszegényedése, a kisebb településeken élők gazdasági erejének csökkenése viszont a t erhek reálértékének felnagyításával a helyzethez alkalmazkodó állami szerepvállalás, beavatkozás, programok, támogatások, stb. híján meghaladhatja a lakosság, vagy egyes rétegei teherbíró képességét. 2.6 A vállalatokat érintő hatások Az élelmiszeriparra jutó terhek nagyságrendje, igazán akkor értékelhető, ha azt az ágazat gazdasági teljesítményével vetjük össze. Itt két lehetőséggel érdemes számolni Az egyik, hogy az élelmiszeriparnak viszonylag záros határidőn belül kell megfelelnie a direktíva előírásai alapján meghatározott magyar

szabályozásnak. Legyen ez 6 év A másik, hogy a javaslatunk szerinti 2020. évi határidőt kell csak teljesíteni Az élelmiszeripari ágazat szennyezés-csökkentési beruházási költségei szigorúbb, gyorsabb szabályozás esetén nem érik el az élelmiszeripar várható éves kibocsátásának 4 ezrelékét, kiteszik az ágazati GDP közel 2%-át, megközelítik az ágazati beruházás 7%-át. A lassúbb, enyhébb szabályozásnál az élelmiszeripari ágazat szennyezés-csökkentési beruházási költségei nem érik el az élelmiszeripar várható éves kibocsátásának 1 ezrelékét, az ágazati GDP közel öt ezrelékét, megközelítik az ágazati beruházás 2%-át. A települési szennyvíztisztítással kapcsolatos fejlesztések minden közcsatornára csatlakozott iparágat érintenek a csatornadíjak emelkedésén keresztül, ami ezen ipai üzemek folyó költségeit emeli meg. 99 2.7 Várható hasznok A felszíni és felszín alatti vizek minőségének

javulása, ezen keresztül a különböző vízhasználatok lehetőségeinek bővítése, a vízhasználók (rekreáció, vízkivétel ívóvíztermelési, öntözési, termelési céllal, ökológiai vízigény biztosítása stb.) igényeinek jobb kielégítése, gazdasági, pénzbeli eredmények növelése. A talajminőség javulása. Az infrastrukturális ellátottság növelése, a csatornázott településeken, az életminőség javulása az ingatlanértékek növekedése, a gazdasági fejlődés lehetőségeinek bővülése. 2.8 A direktíva bevezetésének indokoltsága 2.9 Szennyvíz alternatív (tervezett) elhelyezési módja A szennyvizek alternatív elhelyezéssel történő megoldásának számos lehetősége van (mezőgazdaságban öntözés, erdőgazdálkodással összefüggően főleg a nyárfás elhelyezés, egyéb hasznosítás, szennyvíz tó, gyökérzónás tisztítás, stb.) Ezek a eljárások megközelítően 30-50 %-kal olcsóbban megvalósítható

szennyvíztisztítási módok, szemben a mesterséges szennyvíztisztítással. Problémájuk, hogy sérülékeny vízbázisokon és kiemelt vízminőségvédelmi területeken az alkalmazásuk korlátozott. Más helyeken környezetvédelmi és közegészségügyi szempontból is kifogásolják. A mezőgazdaság ez idáig a legtöbb helyen nem ismerte fel a szennyvízöntözésben rejlő lehetőségeket. Probléma, hogy általában csak kis kapacitású (200 m 3/d-nél kisebb) szennyvíztisztítóknál alkalmazható elterjedtebb módon. Az ennél nagyobb kapacitású telepeknél az ipari szennyvíziszapokkal is terhelt tisztított szennyvíz mellett nehezen alkalmazható. Miután a szennyvíz természetes elhelyezéséhez szükséges területeket a privatizációs során nem biztosították, a nagy kapacitású telepek szennyvizének elhelyezéséhez szükséges terület biztosítása is problematikus (és költséges). A szakemberek egy része vonakodik ezen természetes eljárások

alkalmazásától. Még hazánk ún. a rid térségeiben is ellenállásba ütközik, pedig ott a szennyvíznek a térségben tartása vízgazdálkodási szempontból is előnyös. A megyei szennyvízelvezetési koncepciónál és csak a k is kapacitású telepeknél javasoltunk alternatív megoldásokat, főleg csak a sérülékeny területeken kívül. A keretterv szerint a kiskapacitású és nem sérülékeny környezetben lévő szennyvíztisztító telepek összes kapacitása csupán 25 ezer m3/d. Ennek beruházási költsége mesterséges szennyvíztisztítási technológia alkalmazása esetén 13,5 Mrd Ft 1996. é vi áron, 15,9 M rd Ft 1997. Évi áron Amennyiben ezeken a helyeken természetes tisztítást alkalmazunk úgy csupán kb. 4,8-8 Mrd Ft - az összes beruházási költség 0,4-0,7 %-a - takarítható meg, (ami a költségbecslés szempontjából nem releváns érték). 100 Összefoglaló Mindezek alapján megállapítható, hogy mind jogharmonizációs, mind

gazdasági szempontból az egyik legnagyobb hatású környezetvédelmi direktíváról van szó. A csatlakozásig a j ogharmonizáció elvégezhető. Az alapvető jogszabályok két éven belül megalkothatók. A nagy gazdasági, társadalmi terhek miatt a direktíva teljes megvalósítása csakis türelmi idő alkalmazásával, reálisan csak 17-22 év alatt képzelhető el. A meglévő szennyvízelvezető és tisztító művek jelenlegi hiányosságainak felszámolását és a direktíva szerinti követelmények kielégítésének végrehajtási határidejét 2010.1231-ben kell előirányozni. Javasolandó a csatlakozás időpontjától legalább annyi (14 év) türelmi idő kérése, amennyit a tagországok maguknak adtak a direktíva elfogadásához képest, de még jobb lenne, ha a direktíva teljes adaptálását legkorábban 2020. 1231 határidővel követelnék meg. Fontos lenne minden költség-megtakarítási, hatékonyságnövelési intézkedés, megoldás ösztönzése

(pl. alternatív megoldások, kapacitáskihasználási intézkedések) 101 3. A veszélyes anyagok kibocsátásáról szóló irányelvcsalád (76/464/EGK és leányirányelvei: 82/176/EGK (higany), 83/513/EGK (kadmium) 84/156/EGK (higany 2) 84/491/EGK (hexaklórciklohexán), 86/280/EGK (egyes I. listás veszélyes anyagok és módosításai)) 3.1 A direktíva által érintett iparágak A szabályozott technológiák/anyagok közül (I. lista) csak néhány érinti a hazai ipart A higany (klóralkáli elektrolízis ipar, acélgyártás), a kadmium (vas- és acélgyártás, galvanizálás, szárazelemgyártás) illetve a klórozott szénhidrogének közül a kloroform, diklóretán, triklóretilén, perklóretilén (diklóretán gyártás, oldószerként felhasználás, fémek zsírtalanítása) kibocsátását érintik az előírások. Komolyabb problémát a diklóretán jelent A vas- és acélgyártásra, ahol higany és kadmium-tartalmú szennyvizek kibocsátása előfordul,

jelenleg nincs határérték megállapítva, ennek megléte esetén a szennyvíztisztítók korszerűsítése jelentős beruházási költséggel járna. A direktíva-család az összes gazdasági szektort érinti olyan mértékben, amilyen mértékben veszélyes anyagokat bocsát ki az élővízbe, illetve a közcsatornába. Az alábbi iparágakat érinti elsősorban a direktíva-család: • Vegyipar • Kőolaj-feldolgozás és kokszgyártás • Textilipar és kötőipar • Bőripar • Fafeldolgozó ipar • Cellulóz, papír és kartongyártás • Gépgyártás, fémfeldolgozó ipar 3.2 Jogharmonizáció A vízminőségi szabályozás alapvető, keret jellegű direktívája a közösség vízi környezetébe bevezetett egyes veszélyes anyagok által okozott szennyezésekről szóló irányelv a 76/464/EGK (1976.V4), melyet több alkalommal módosítottak A direktíva célja a szárazföldi, a tengerparti és tengeri vizek veszélyes anyagokkal való szennyeződések elleni

védelme. A tagállamok kötelesek engedélyhez kötni az Irányelv Függelékének I és II sz listáin szereplő mérgező, le nem bomló ill. élő szervezetekben felhalmozódó anyagok vizekbe történő bevezetését. Az I lista anyagaira a kibocsátás megelőzésére/megszüntetésére, a II lista anyagaira a kibocsátás csökkentésére kell törekedni. Szorosan kapcsolódik a 76/464-es irányelvhez a 86/280/ EGK és módosításai (88/374/EGK; 90/415 EGK), amely a 76/464/EGK Irányelv Függelékének I. listájában foglalt egyes veszélyes anyagok bevezetésével kapcsolatos határértékekről és minőségi célkitűzésekről rendelkezik, határidőket állapít meg, vizsgálati referencia módszereket és monitoring eljárást tartalmaz. A 82/176/EGK irányelv a klóralkáli 102 elektrolízis ipar higanykibocsátásának határértékeiről és a környezeti követelményeiről rendelkezik. A 83/513/EGK Irányelv a kadmium bevezetésének határértékéről és

minőségi követelményeiről szól. A 84/186/EGK Irányelv a klór-alkáli elektrolízis ipar kivételével az egyéb iparok által kibocsátott higanytartalmú szennyvizekre vonatkozó határértékekről és minőségi követelményekről szól. A 84/491/EGK Irányelv a hexaklorciklohexán bevezetések határértékeiről és minőségi követelményeiről szól. A jelenlegi hazai és a d irektívákban lefektetett követelményrendszer lényegében véve eltérő, elsősorban a technológiákhoz kapcsolt differenciált kibocsátási határértékrendszer miatt, amely nemcsak a szennyezőanyag koncentrációjára, hanem annak fajlagos kibocsátására is tartalmaz megkötéseket. További lényeges eltérést jelent, hogy a h azai szabályozás alapjában véve nem tiltja, csak bírságolja a szennyező anyag határértéket meghaladó kibocsátását, míg a direktívákban szereplő határértékek be nem tartása a felszíni vizekbe történő bevezetés megtiltását, a h

atósági engedélyek visszavonását eredményezi. Eltérő a határértékkel szabályozott komponensek köre is, így gyakorlatilag a határértékek összehasonlítása két szennyező anyag kivételével (Hg, Cd) nem lehetséges. A fenti alapvető eltérések miatt a hazai szabályozási rendszer teljes átalakítása szükséges. 3.3 Beruházás 3.31 A teljes beruházási költség A direktíva teljesítésének beruházási költségeit elkülönítetten nem lehet vizsgálni, csakis az összes ipari vízminőségvédelmi beruházások becslése található meg az eddigi vizsgálatokban. A (2) tanulmányban nagyvonalú becslés szerepel a várható vízminőségvédelmi követelmények eléréséhez szükséges szennyvíztisztítási beruházások költségeire Célként jelölték meg, hogy a vállalatok 70%-ának I-II. fokozatnak megfelelő, 30%-ának pedig I-III. fokozatnak megfelelő szennyvíztisztító kapacitással kell rendelkezniük Hangsúlyozni kell, hogy a

szabályozások változása, a szigorodó környezetvédelmi követelmények a gazdálkodókat nemcsak szennyvíztisztító építésére ösztönözhetik, hanem a technológiájuk, termelési struktúrájuk környezetbarát átalakítására is, összhangban a korszerűsítés igényeivel. Ez tehát egy felső költségbecslésnek tekinthető. Összességében megállapítható, hogy az EU direktívák követelményeiből adódó szennyvíztisztítási beruházások gazdálkodói szférára eső része 350-400 Mrd Ft lesz. Az iparra háruló teljes teher 290-300 Mrd Ft között lesz. Az eredményből látszik, hogy a vízvédelmi követelmények azonnali teljesítése valószínűsíthetően gazdaságilag nehezen elviselhető terhet jelent egyes ágazatokra, valamint komoly terhet jelent a gazdaság egészének is. Ez is alátámasztja az EU direktívák fokozatos bevezetésének szükségességét. Az elemzés igazolta azt is, hogy az EU direktívák átvétele ágazatonként

(alkalmazható technológiánként) eltérő gazdasági következményekkel jár, tehát a bevezetés a piaci verseny szempontjából eltérő helyzetbe hozza az ágazatokat. Feltétlenül indokolt lenne részletesebb vizsgálat elvégzése e témakörben. 103 A (3) elemzés a l eginkább érintett ipari szektorokra ad j avaslatokat és esetenként szennyvíztisztítási költségbecslést. A következő beruházási költségek szerepelnek a tanulmányban: • • • • • • • • Vegyipar: 50 Mrd Ft Kőolaj-feldolgozás és kokszgyártás 4,1-4,6 Mrd Ft Textilipar és kötőipar 3,5-5 Mrd Ft Bőripar 1,5-2,0 Mrd Ft Fafeldolgozó ipar 2 Mrd Ft Cellulóz, papír és kartongyártás 6-8 Mrd Ft Gépgyártás, fémfeldolgozó ipar 2-3 Mrd Ft Összesen: 69,1-74,6 Mrd Ft A költségek nagyságrendje ezen a t erületen elég bizonytalan, de azért megállapítható, hogy a fejlesztési igény több száz milliárd forint nagyságrendű. Az utóbbi elemzés jóval alacsonyabb

költségeket jelöl meg (bár nem teljes), ezért erre tekinttel a 350-400 Mrd forintos költségbecslést indokolt némileg csökkenteni, 200-400 Mrd forintra. 3.32 A finanszírozás forrásai Mivel a direktíva-család döntően az üzleti szférát érinti, döntően saját vállalati forrásból kell a vízvédelmi fejlesztéseket megvalósítani. Ehhez elsősorban KKA támogatásra számíthatnak a vállaltok: a támogatás mértéke: a támogatás a támogatási formák együttes alkalmazásával a f ejlesztés költségeinek 70 %-áig terjedhet. A visszatérítendő és a vissza nem térítendő támogatás együttesen nem haladhatja meg a fejlesztés 60 %-át, a v issza nem térítendő pedig a fejlesztés 30 %-át. Esetenként szükséges lenne új támogatási lehetőségek bevezetésére az EU-hoz való adaptáció gyorsítása érdekében. 3.33 A tervezett megvalósítás ideje A tervezett felszíni vízvédelmi törvény 1 éven belül legfeljebb csak az I. listás

anyagokra állapíthat meg kibocsátási és vízminőségi határértékrendszert. Javaslatunk szerint differenciált türelmi idővel kellene élni. Az I listás anyagok tekintetében a vízvédelmi jogszabály 3-5, esetleg kivételképpen 8-10 éves türelmi időkkel kell, hogy számoljon. A II. lista anyagaira is vonatkozó jogszabály előkészítése és bevezetése lényegesen hosszabb időt vesz igénybe kb. 5 évet E jogszabály az elkészült szennyezés-csökkentési programokra épülhet, amelyek elkészítésére kb. 4 év irányozható elő A jogi szabályozás kidolgozása további 1-2 évet venne igénybe, a végrehajtáshoz itt is bizonyos várhatóan 5-10 év közötti türelmi, felkészülési idő szükséges. A szennyezés-csökkentési programok végrehajtása már nagyságrendekkel nagyobb költségekkel jár, hiszen itt nemcsak az I. lista, hanem a II lista anyagairól is szó van Ebben a kérdéskörben az egész gazdaság érintett. A bevezetés

előfeltétele, hogy a gazdasági élet 104 résztvevői számára még az elviselhetőnél nagyobb terheket ne okozzon a direktíva alkalmazása. A végrehajtás csak fokozatosan lehetséges, ami az elvileg lehetséges harmonizációs időpont több éves meghosszabbodását eredményezi. A fenti megállapításokat alátámasztja, hogy (3) szerint a legtöbb ipari szektor nem kért derogációt. A vegyipar és a kőolaj feldolgozás és kokszgyártás viszont egyaránt 8-15 éves távlatban tudja elképzelni a teljesítést. 3.4 Működtetési költség a.) Intézményi fejlesztések A direktívák részletes vízminőségi célkitűzést szabnak meg a befogadóba került veszélyes szennyező-anyagokra. A szabályozás kiterjed a vízi környezet minden fontos közegére, azaz a vízre, üledékre és a vízi élővilágra egyaránt. Magyarországon jelenleg nincs az egyes szennyező-anyagokra általános érvényű vízminőségi célállapot rendszer. Magyarországon a 17

szennyezőanyag közül a nehézfémeket (higanyt, kadmiumot) rutinszerű, az EU referencia követelményeit kielégítő atomabszorpciós szabványmódszerekkel mérik a szennyvízben és a befogadókban a hatósági ellenőrzést végző Környezetvédelmi Felügyelőségek laboratóriumai. A szerves mikroszennyezők - a többi 15 komponens - referenciamódszernek megfelelő gázkromatográfiás analízisére víz, üledék és biológiai mintákból országosan kb. t íz laboratórium felkészült, de ezeknek csak kis része KÖFE mérőállomás. A 76/464/EGK Irányelvcsalád bevezetéséből a kormányzati szervek részére nagy volumenű és sokrétű feladatok adódnak: • A bebocsátási engedélyek (vízügyi engedély, környezethasználati engedély) tartalmának és az engedélyezési eljárás átalakítása az EU-nak megfelelés céljából, valamint a legjobb technológiák fogalmának bevezetése és az integrált szennyezés megelőzésről és csökkentésről

szóló 96/61/EC direktíva szerint az integrált környezetvédelmi engedélyezési eljárás kialakítása. • A befogadók vízminőségi állapotfelmérése, a vízminőségi célállapot meghatározása. A vízminőségi módszerek átvétele • Szennyezés-csökkentő programok készítése • Egyéb feladatok (adatgyűjtés átalakítása, jogszabály előkészítés, szabályozórendszer kialakítása) A kormányzati szféra egyszeri kiadásai várhatóan megközelítik a 400 millió forintot. Ehhez jön még hozzá az évenkénti üzemeltetés kb. 100 millió forintos többletigénye 3.5 A lakossági hatások A közvetlen lakossági terhek attól függően alakulnak, hogy a szennyezéscsökkentést megvalósító vállalatok mennyiben tudják a költségeiket a termékek árában érvényesíteni. 105 3.6 A vállalatokat érintő hatások Jól megbecsülhető a higanyra vonatkozó előírások hatása a klóralkáli elektrolízis iparra. Magyarországon három

vállalatnál gyártanak higanykatódos eljárással klórt (BorsodChem Rt., Budapesti Vegyiművek Rt., Nitrokémia Rt) Ennek alapján megállapítható, hogy az iparág jelenlegi állapotában csak részben tud megfelelni az előírásoknak, a BorsodChem a szennyvíztisztító korszerűsítésére, a Nitrokémia a teljes rekonstrukcióra, a Budapesti Vegyiművek a mostani gazdasági helyzetében esetleg az üzem leállítására kényszerülne. A kadmium tekintetében vagy nincs határérték, vagy úgy ítélik meg a vállalatok, hogy eleget tudnak tenni az előírásoknak. A vas- és acélgyártásra, ahol higany és kadmium-tartalmú szennyvizek kibocsátása előfordul, jelenleg nincs határérték megállapítva, ennek megléte esetén a szennyvíztisztítók korszerűsítése jelentős beruházási költséggel járna. A klórozott szénhidrogének felhasználása széleskörű, elsősorban oldószerként, vagy fémek zsírtalanítására használják, közülük viszont csak az

1,2-diklóretán gyártása folyik Magyarországon (BorsodChem). A diklóretán gyártásnál a szennyvíz oldószer-mentesítése csak költséges eljárással valósítható meg. Hasonló a helyzet a fenti anyagokat oldószerként felhasználó gyógyszergyáraknál, ahol a technológia módosítására (oldószerkiváltás) kényszerülnek abban az esetben, ha a későbbiek során határérték lesz megállapítva. Néhány anyagnál (pl. klórozott szénhidrogének) a piaci változások is a szennyezés csökkentése irányába hatnak, a direktívák bevezetésének várható hatása e tekintetben a gyártási technológiák megváltozását fogja eredményezni. A leginkább érintett iparágak: • Vegyipar: • Kőolaj-feldolgozás és kokszgyártás • Textilipar és kötőipar • Bőripar • Fafeldolgozó ipar • Cellulóz, papír és kartongyártás • Gépgyártás, fémfeldolgozó ipar A vegyiparban az ágazati jövedelmezőséghez viszonyítva a jelentős beruházási

igény sem jelent elviselhetetlen terhet, azonban a s zakágazatok helyzete között igen jelentős eltérések vannak. A kevéssé jövedelmező ágazatok nem tudják, vagy csak hosszú idő alatt képesek teljesíteni a követelményeket. A kőolajfeldolgozó ipar saját forrásai elegendőnek tűnnek a szükséges fejlesztések megvalósítására. 106 Hosszabb távra elosztva a beruházási költségeket és kiegészítő támogatási forrásokat igénybe véve a közepesen jövedelmezőnek tekinthető textilipar is meg tudja valósítani a szükséges fejlesztéseket. Ez az ágazat hosszabb távon is életképes üzemeire vonatkozik Az ágazat alacsony jövedelmezősége miatt a bőriparban ilyen jellegű fejlesztésekre alig van forrás. Bizonyos üzemek leállítása mellett legfeljebb nagy támogatási aránnyal, több évre elosztva valósíthatók meg a szükséges fejlesztések. A fafeldolgozás jövedelmezősége nagyon gyenge, ezért forrást is nehezen tud

biztosítani a fejlesztések finanszírozására. Csak minimális saját forrással lehet számolni A veszteséges üzemekben a környezetszennyezést a termelés leállításával lehet megszüntetni. A cellulóz-, papír- és kartongyártásban várhatóan 5 év alatt képződik szükséges fedezet a beruházásokhoz. Ennek azonban feltétele a támogatás igénybevétele A gépgyártás esetében a jövedelmezőbb szakágazatoknál jelentkezik elsősorban fejlesztési igény. A szükséges fejlesztéseket meg lehet valósítani A szennyvíztisztítási beruházások mellett jelentős lesz az igény a technológiai korszerűsítéssel megvalósított fejlesztésekre. Ezek általában a vállalatok piaci pozícióját erősítik a versenyképességét javítják. A direktívák egyéb - a mérésre vonatkozó - előírása általában könnyebben teljesíthető, különösen azoknál a vállalatoknál, ahol a szennyvízvizsgálatok önkontroll rendszerben történnek. 3.7 Várható

hasznok A felszíni vizek minőségének javulása, ezen keresztül a különböző vízhasználatok lehetőségeinek bővítése, a vízhasználók (rekreáció, vízkivétel ívóvíztermelési, öntözési, termelési céllal, ökológiai vízigény biztosítása stb.) igényeinek jobb kielégítése, gazdasági, pénzbeli eredmények növelése. 3.8 A direktíva bevezetésének indokoltsága 3.9 Alternatív megoldások Nagyon fontos, hogy a szennyezéscsökkentés lehetőleg integrált környezetvédelmi beruházásokkal, technológiai korszerűsítéssel, un. tiszta technológiák alkalmazásával valósuljon meg 107 4. A 76/160 /EGK irányelv a természetes fürdőhelyek vízminőségéről 4.1 A fürdővizek állapota Magyarországon a legnagyobb folyóink mellett a fürdés és az úszás nem ajánlott. Elsősorban a mikrobiológiai eredetű szennyezések miatt alkalmatlan fürdésre az említett folyók vízminősége. A Duna magyarországi szakaszán mindössze a

Ráckevei Dunaág 1 km-es szakaszának vízminősége kiváló, és 800 méternyi elfogadható. A Duna többi részén a víz erősen szennyezett, vagy elfogadhatatlan minősítésű. A többi folyók esetében sem sokkal jobb a helyzet. A Maros, az Ipoly, vagy a Rába teljes magyarországi szakasza erősen szennyezett, vagy elfogadhatatlan minőségű. A nagyobb folyók több, mint 4000 km hosszából mindössze 342 km minősége elfogadható és 33 km jó. Ez igen kevés helyen teszi lehetővé a fürdést. A kisebb folyóvizek vagy holtágak vizében lehetséges a fürdés, ahol a szennyezés még nem akkora, hogy a vízminőség elérje az elfogadhatatlan szintet. A Balaton a legnagyobb és legnépszerűbb természetes fürdőhelye az országnak. A tó vize bakteriológiai szempontból tisztának minősíthető. A nyári időszak végén megfigyelhető az eutrofizáció következményeként fellépő algavirágzás. A kisebb tavak közül több alkalmas fürdésre. Gondot okoz a

bányatavak, kisebb tavak vízminőségének ellenőrzése és a vízminőség védelme. Különösen a nagyvárosok közelében levő tavaknál figyelhető meg, hogy a víz legnagyobb szennyezői maguk a fürdőzők. Ennek okai között szerepel a tavak környékének hiányos infrastruktúrája, higiénés ellátása. Jelenleg az ÁNTSZ által nyilvántartott 78 folyami fürdőhely közül mindössze 2 vízminősége megfelelő, 29 esetében nincs elegendő adat a minősítéshez. Ebből feltehetően 12 minősítése lehet megfelelő. A nem folyami fürdőhelyek száma 194, amelyből 73 található a Balaton partján. A nem megfelelő minősítésű állóvízi fürdőhelyek száma 44, 18 esetben nincs elegendő adat a minősítéshez. Ebből látható, hogy az állóvízi fürdőhelyek minősége jobb, mint a folyamiaké. 4.2 Jogharmonizáció A jogharmonizációt tekintve elsődleges feladat a fürdőhelyek minősítését összhangba hozni a direktíva követelményeivel. Meg

kell vizsgálni, hogy a jelenleg üzemelő fürdőhelyek közül melyek alkalmasak továbbra is fürdésre. Ehhez a minősítésre vonatkozó szabványokat kell módosítani. 108 4.3 Beruházás A beruházási költségeket a direktívával kapcsolatban igen nehéz meghatározni. A direktíva ugyanis csak azt írja elő, hogy milyen követelményeket kell teljesíteni a természetes fürdőhelyeknek. Ebből következik, hogy első lépésben a fürdőhelyek átminősítésével már meg lehet felelni a követelményeknek. A második lépés annak felmérése, hogy mely fürdőhelyeket kívánunk a továbbiakban is fürdésre használni, annak ellenére, hogy az EU előírások szerint nem megfelelőek a paraméterek. Elő kell állítani a fürdőhelyek listáját és a lista ismeretében kell meghatározni, hogy hol és milyen beavatkozásra van szükség a követelmények teljesítése érdekében. Ezek után lehet meghatározni a szükséges beruházások nagyságát. Jelenleg

a fürdőhelyek listája és vízminőségi paraméterei állnak rendelkezésre. Arról még nem született terv, hogy mely esetekben kell beavatkozni. A beavatkozási javaslat elkészítésének egyik fő szempontja az lehet, hogy mennyire vannak közel a kifogásolt paraméterek a megkívánt határértékhez. A beruházásokra általában egyedileg, egy meghatározott vízterületre tesznek javaslatot, hiszen a b eavatkozások területet, és nem egy lehatárolt strandot jelentenek. Ezekre a területekre készül terv. Az ilyen jellegű tervekről jelenleg kevés információ áll rendelkezésre Feltételezhető, hogy a hasonló jellegű tervek elkészítésének elsődleges szempontja nem a fürdőhely minősítése, az alapjában járulékos eleme a tervnek. A természetes fürdőhelyek esetében a víz minőségének javítását nagyrészt más EU direktívák teljesítése szolgálja. A szennyvízelvezetés és tisztítás fejlesztése például jelentős mértékben

befolyásolja a természetes vizek, így a fürdőhelyek vízminőségét. Hasonló a helyzet a veszélyes anyagok kibocsátásával foglalkozó direktíva esetében is. A fürdővizek minőségével kapcsolatban direkt beruházásról alig lehet szó. A fürdőhelyeket érintő közvetlen beruházások közé elsősorban a higiénés, közegészségügyi létesítmények megvalósítása (WC, mosdó, kiszolgáló létesítmények) tartoznak. Ezek beruházási költségei mintegy 2 milliárd Ft-ra tehetők 4.4 Működési költség A működési költség jelen esetben a fürdők megfelelő minőségű működésének biztosítását jelentheti, azaz a higiénés létesítm ények üzemeltetését. Ennek költségei néhány millió Ft/évre tehető. 4.4/A Intézményfejlesztés A direktíva külön intézményi háttér kialakítását nem teszi szükségessé. A jelenlegi háttér megfelelően tudja ellenőrizni az irányelvben foglaltak teljesítését. 109 4.5 A lakosságot

érintő hatások A direktíva követelményeinek alkalmazása a l akosság szempontjából azzal a következménnyel járhat, hogy több olyan fürdőhely, amelyet eddig használtak, elveszti fürdőhely minősítését, azaz elvileg nem lehet ott fürödni. Mivel a természetes vizek mentén levő fürdőhelyek jelentős részben szabad strandok, számítani lehet lokálisan ellenállásra is. Azokban az esetekben, ahol a követelményeket kielégítő beavatkozás megtörténik, ott a lakosság tisztább, egészségre kevésbé káros vízben fürödhet. Ez számára kedvezőbb helyzetet jelent. 4.6 A vállalatokat érintő hatások A direktíva előírásai jellemzően közvetlenül nem vállalatokat érint. Közvetlen hatást a fürdőhelyeket üzemeltető vállalatokra fejt ki, amennyiben a fürdőhely megfelelő higiéniás körülményeiről gondoskodniuk kell, illetve a fürdőhely üzemen kívül helyezése esetén bevétel kieséssel kell számolniuk. A vízminőségre

jelentős közvetlen hatást azonban nem fejtenek ki A vízminőséget befolyásoló tényezők nagyrészt a felszíni vizeket jelentősen szennyező vállalatok szennyvízkibocsátásai. Az ezekre vonatkozó hatások, mint már említés történt róla, más direktívák esetében kerülnek ismertetésre. 4.7 Várható hasznok A direktíva bevezetéséből számszerűsíthető hasznokat kimutatni rendkívül nehéz. Nem lehet meghatározni az esetlegesen bekövetkező fertőzések okozta termelés-kiesés nagyságát (ennek elmaradása jelentené a hasznot), mert az nem vezethető vissza a fürdőhelyekre. Ilyen jellegű számítások, becslési eljárások még nem állnak rendelkezésre. A várható haszon másik megjelenési formája a rekreációból származna úgy, hogy a több fürdőhely csökkentené az utazási költségeket és más, a pihenéssel, rekreációval kapcsolatos kiadásokat. Ennek természetesen az a feltétele, hogy a fürdőhelyek törekedjenek a

direktívákban megfogalmazott követelmények teljesítésére. 4.8 A direktíva bevezetésének hazai indokoltsága Magyarországon igen gyakori a nem megfelelő vízminőségű fürdőhelyeken történő fürdés. Ez elsősorban a bányatavakra, de egyes folyószakaszokra is jellemző A fürdőhely minősítés megvonása, a tiltás eddig nem vezetett eredményre. Az EU irányelv alapján várható, hogy egyes, jelenleg még működő fürdőhely is fürdésre nem használhatóvá válik. A fürdőhelyek listájának elkészülte után lehet érdemben vizsgálni, milyen változással jár a direktíva bevezetése a jelenlegi helyzethez képest. 110 4.9 Alternatív megoldások A természetes fürdőhelyek kiváltása történhet mesterséges fürdőhelyekkel, uszodákkal, strandokkal is, azonban ez lényegileg nem hasonlítható össze. Ezek esetében ugyanis az egyik legnagyobb vonzerő, a természetes közeg, a természet közelsége hiányzik. Azt is figyelembe kell venni,

hogy a fürdés rekreációs tevékenység, tehát a kiváltás kérdése nem úgy merül fel, mint pl. az ivóvíz esetében Nem elengedhetetlen az adott fürdőhely kiváltása, nem kell helyette a közvetlen közelben másikat biztosítani. 4. 10 Hatékonyság, műszaki fejlődés, árak, kereslet előrejelzése A természetes fürdővizekkel szembeni igény világszerte növekszik. A kereslet növekedésével az igények is nőnek, azaz a fürdőhely vízminősége igen fontos szerepet játszik az idegenforgalomban. 5. A 80/778/EGK direktíva a szolgáltatott ivóvíz minőségéről 5.1 Az ivóvízellátás helyzete Magyarországon 1997-ben a lakások 89 %-a volt bekapcsolva a vezetékes vízellátásba. A vízművek napi 3 910 m3 ivóvizet termelnek. A települések kétharmad részében az ivóvíz minősége kifogástalan. Ezen belül a nagyobb városokban az ivóvíz minősége általában jónak tekinthető. A fogyasztók mindössze 3-4 %-a van kitéve esetleges

egészségügyi kockázatot jelentő hatásnak (nitrát, arzén stb.) A mikrobiológiai hatások csak átmenetinek tekinthetők, a kockázatot sürgős intézkedésekkel minimalizálják. A monitoring és adatgyűjtő rendszer fejlesztésével és harmonizációjával elérhető a veszélyes folyamatok felismerése és az intézkedések megtétele. A hosszabb távon is fennálló, lakosságot érintő probléma az ivóvíz minőségével kapcsolatban a felszín alatti vízkészlet nitrátosodása egyes vízkivételi művek térségében. A problémát mélyebb rétegek megcsapolásával, egyes víznyerő helyek kikapcsolásával oldják meg. A technológiai nitrát-mentesítés a meglevő technológiák ellenére nem jellemző A vízmű-fejlesztések eredményeként a nitrát miatt veszélyeztetett lakosság száma jelentősen csökkent, de nem szűnt meg. A természetes eredetű arzéntartalom a dél-alföldi régióban érintett mintegy félmillió embert, azonban a támogatási

programoknak köszönhetően az arzéntartalom a határértéken belülre csökkent. Néhány kisebb településen okoz ma már csak problémát az arzén Más, az ivóvíz minőségére kedvezőtlenül ható összetevő veszélyessége kisebb. Az Alföld egyes térségeiben az ivóvíz bakteriális szennyezése is gondot okoz, valamint fogászati szempontból nem kedvező az ivóvíz alacsony fluortartalma. 111 A vízminőséggel szembeni kifogások jelentős része közegészségügyi szempontból nem kifogásolható, de az ízhatás és egyéb tényezők rontják az élvezeti értéket. A vízmű vállalatok kötelesek vízminőségi mintát venni az ivóvízellátás alapját képező vízből, és azt el kell juttatnia az Országos Közegészségügyi Intézethez. Az ivóvíz minőségével kapcsolatos hatósági hatáskört az ÁNTSZ gyakorolja. Az ÁNTSZ végső esetben hiányosságok esetén leállíthatja a vízszolgáltatást és szükségvízellátást rendelhet el.

5.2 Jogharmonizáció Az EU direktívában szereplő komponensek többsége mérésére megfelelő magyar szabvány rendelkezésre áll. Néhány olyan komponens is szerepel a direktívában, amelyre vonatkozóan magyar szabvány nem létezik. Ezeket a szabványokat ki kell dolgozni Különös problémát jelent a jogharmonizáció tekintetében, hogy várható az irányelv módosítása, ami azt jelenti, hogy elfogadása esetén az abban foglaltakhoz kell alkalmazkodni. A tervezet ismeretében erre is fel kell készülni. A követelményeknek történő megfelelés a Közmű BT. vizsgálata szerint az ágazati statisztikai rendszerben is módosítást igényel. A módosítás két kérdéskört érint Arra kell választ kapni, hogy: a) hogyan változik egy-egy területen a nyersvíz minősége, és b) hogyan felel meg az igényeknek a szolgáltatott víz minősége, hol merülnek fel problémák? 5.3 Beruházás A direktívában megfogalmazott követelmények teljesítéséhez

szükséges beruházások költségeit több tényező figyelembe vételével lehet meghatározni. Az első megközelítésben abból célszerű kiindulni, hogy az irányelvben szereplő előírások jelentős része a magyar vízminőségi szabványok között szerepel. Első lépésben azt kell áttekinteni, hogy a magyar előírások betartása milyen beruházást igényel. Ezt figyelembe véve megfogalmazható a vízminőség javításához szükséges beavatkozások köre. Néhány esetben további vizsgálat szükséges a további teendők meghatározása érdekében. Mindezek miatt több száz településen válik szükségessé a meglevő tisztítóberendezések korszerűsítése, bővítése, illetve új vízmű létesítése. Tekintve hogy a vízművek nagy része önkormányzati tulajdonú, a fejlesztés is önkormányzati beruházásként valósulhat meg. A tapasztalatok szerint az önkormányzatok többsége ezt a feladatot önerőből megoldani nem képes, ezért a

megvalósítás feltétele a megfelelő támogatási rendszer kiépítése. (Az állami tulajdonú vízművek esetében kormányzati beruházás szükséges.) A gyakorlat azt mutatja, hogy az ivóvízellátás területén akkor sikerült jelentősebb 112 eredményeket elérni, ha a megoldáshoz jelentős állami szerepvállalás is társult. A legújabb példák erre az arzénmentesítés, illetve a n itráttalanítás, amelyek teljes egészében állami eszközökből valósultak meg. Korábban lehetőség nyílt címzett és céltámogatások keretében hozzájárulni a finanszírozáshoz. Ennek lehetősége jelenleg szűk, csak azok az önkormányzatok nyújthatják be támogatási igényüket, ahol a szolgáltatott víz minősége nem felelt meg a tűrhető minősítésnek és egyidejűleg az ÁNTSZ elrendelte a kiskorú gyermekek szállított vízzel való ellátását. A Közmű BT javaslata szerint szükséges az ivóvíz-minőségi program integrálására a

céltámogatások közé. Az ivóvíz minőségének javítása csaknem 400 települést érint. Lényegében kezdetét kell, hogy vegye a második vízminőség-javító program. Ez előfeltétele annak, hogy eleget tegyünk az EU ezirányú követelményeinek. Ez azonban jelentős állami támogatás nélkül nem valósítható meg. A hazai követelmények teljesítéséhez szükséges beavatkozások 278 ezer m3/nap víztermelő kapacitást érintenek. A szükséges fejlesztések 10 évi időtartam alatt történő megvalósítása mintegy 80 milliárd Ft költséggel jár a Közmű BT. számításai szerint A beruházási költségből 4.1 milliárd Ft címzett és 38 milliárd Ft céltámogatás megítélése szükséges. Az EU direktívák a magyar előírásoknál szigorúbb követelményeket fogalmaznak meg. Az irányelvekben foglaltak teljesítésének társadalmi- gazdasági hatáselemzése az Országos Közegészségügyi Intézet bevonásával jelenleg folyik. Ennek

keretében kerül meghatározásra a követelmények betartásához szükséges beruházások nagysága. Jelenleg csak előzetes adatokkal lehet szolgálni. A szükséges beruházások nagyságát jelentős mértékben befolyásolja, hogy sikerül-e átmeneti mentességet szerezni az arzén határérték betartásával kapcsolatban. Ha az átmeneti mentességet megkapja Magyarország, akkor mintegy 150-200 milliárd Ft beruházási igény merül fel. Ennek hiányában további 150-200 milliárd Ft, azaz összesen 300-400 md Ft beruházás szükséges. A vizsgálatok befejezése az év végére várható, akkor lehet a jelenleg nagy bizonytalanságot tartalmazó előzetes becslésnél pontosabb, részletesebb beruházási adatokkal szolgálni. 5.4 Működési költség 5.4/A Intézményfejlesztés A 80/778 sz. EU direktíva a hazai intézményrendszert elsősorban a mérések tekintetében érinti. Néhány új komponens is megjelenik a mérni szükséges anyagok között Az ivóvíz

minőségének mérésére jelenleg több, mint 130 laboratórium rendelkezik akkreditációval. Ezek 45 % -a a vízműveknél, 20 %-a az ÁNTSZ szerveinél, a f ennmaradó rész a Környezetvédelmi Felügyelőségeknél található. A laboratóriumoknak a m érési módszereiket és a mérési gyakoriságot az EU követelményeknek megfelelően meg kell változtatni. 113 Elsősorban a kisebb vízművek laboratóriumai számára jelent gondot a megváltozó feltételekhez történő alkalmazkodás. Ezek a későbbiekben csak részleges vizsgálatokat végezhetnek jelenlegi felszereltségük mellett. A célszerűség azt diktálja, hogy regionális központok kerüljenek kialakításra a vizsgálati igényeknek megfelelően. A megfelelő minőségű ivóvíz szolgáltatásának alapvető kritériuma a rendszeres üzemellenőrzés. Az üzemellenőrzés gyakorlatát teljesen új alapokra kell helyezni Ki kell alakítani az EU tapasztalatoknak megfelelően az üzemellenőrzés

felügyeletének rendszerét ki kell alakítani. A hatósági vizsgálatok száma jelentősen növekedni fog. Évente mintegy háromezer teljes körű vízminőségi vizsgálatra lesz szükség. Az ÁNTSZ laboratóriumai mind személyi, mind tárgyi állomány tekintetében megerősítésre szorulnak. A műszerpark felújítása és kibővítése mintegy 200 millió Ft-t igényel, ugyanekkora összeggel lehet a vízmű laboratóriumok esetében is számolni. Az ágazati statisztikai adatgyűjtési rendszer módosítása is jár bizonyos fokú többletfeladattal. 5.5 A lakosságot érintő hatások Az ivóvízellátás a lakosságot közvetlenül érintő tevékenység. A 80/778 sz direktíva előírásai a lakosságra kettős értelemben is hatást gyakorol. Egyrészt a lakosság megfelelő minőségű ivóvízben részesül, mégpedig az eddiginél több komponens vizsgálata alapján minősített ivóvízben. A lakossági kedvező hatás nem is elsősorban ebben mutatkozik meg, mert

a népesség többsége eddig is megfelelő minőségű ivóvizet kapott. Természetesen nem hanyagolható el az a réteg sem, amely jobb minőségű vízhez jut. A kedvező hatás inkább a biztonságban mutatkozik meg, abban, hogy az előírt minőség biztosításának az ellenőrzése is szigorúbbá, gyakoribbá válik, ezért csökken annak a valószínűsége, hogy valamely komponensében jelentősen romlik az ivóvíz minősége. Másik oldalról viszont a lakosság nem csak haszonélvezője az EU követelményeknek, hanem részben finanszírozója is a teljesítéshez szükséges beruházásoknak. Az ivóvizet szolgáltató vízművek nagyrészt önkormányzati tulajdonban vannak. A szükséges fejlesztéseket az önkormányzatnak kell kezdeményeznie és részben finanszíroznia is. Mint arról már szó volt, a cél támogatások bevonása esetén is a b eruházási költség mintegy fele hárulna az érintett önkormányzatokra. Ennek finanszírozására az érintett

önkormányzatok saját tartalékaikból nem mindig képesek, ezért élhetnek a kommunális adó alkalmazásával. Ez a lakosság számára többletterhet jelent Másik negatív lakossági hatást a vízdíjak várható emelkedése jelenti. A vízdíj emelkedését okozza részben a beruházás költségigényessége, de ez csak az egyik tényező. A mérések szigorodása és gyakoriságuk emelkedése a vízművek számára is többletköltséget jelenthet. Ezt általában a fogyasztóra hárítják át Szintén ebbe az irányba hat a megfelelő minőségű víz előállításának megnövekedett költsége is, azaz a jobb minőség többletráfordítással jár. 114 A vízdíjak emelésének mértéke területenként rendkívül nagy eltéréseket mutathat. Azokon a területeken merül fel az összes költség, ahol az ivóvíz minőségével kapcsolatos probléma megjelenik. Ezeken a területeken működő vízművek hárítják át költségeiket, amely nagyon magas vízdíjat

eredményezne ezeken a t erületeken. (Akár ötszörös növekedés is elképzelhető lehet.) Ennek a lakosságra hárítása súlyos feszültséget eredményezne, tehát párhuzamosan ki kell dolgozni a feloldás lehetőségeit is. Külön problémát jelent, hogy az ivóvíz minőségével a gazdaságilag kevésbé fejlett országrészekben van probléma, így az esetleges többletterhek a szegényebb réteget érintenék. 5.6 A vállalatokat érintő hatások Az ivóvíz direktíva a vállalatokat kevésbé érinti, hiszen vízfelhasználásuk zömében nem ivóvizet használnak. Kivételt jelent néhány speciális vízigényű ágazat, elsősorban az élelmiszeripar területén. Ebben az esetben a vállalatokat érintő hatások megegyeznek a lakossági hatásokkal. A másik oldalról a vállalatok szennyező tevékenységének a hatását kellene vizsgálni az ivóvíz esetében. Ez azonban másik direktívák hatásvizsgálata keretében már megtörtént Jelen direktíva nem

a szennyezéssel, hanem a kitermelt, felhasználásra szánt ivóvíz minőségével foglalkozik. 5.7 Várható hasznok A várható hasznok számszerű meghatározására az egészségügyi károk meghatározása hiányában nem lehet vállalkozni, hiszen a haszon az elmaradt károkban mutatkozik meg. A népesség egészséges ivóvízzel történő ellátása olyan alapvető követelmény, amelynek teljesítése nem igényel költség-haszon elemzést. 5.8 A direktíva hazai bevezetésének indoklása 5.9 Alternatív megoldások A megoldást tekintve alternatívaként a csomagolt ivóvíz használata merül fel. Több EU országban is van példa a csomagolt vizek használatára. Ennek költségeit szükséges összevetni a vezetékes ivóvíz biztosításának költségeivel. Ebben az esetben az érintett területeken az ivóvíz vezetékes úton történő biztosításáról le kellene mondani. Ezen kívül figyelembe kellene venni kényelmi szempontokat, valamint az adott

terület ingatlanjainak leértékelődését, az életminőség negatív változását. 115 6. A 80/68/EGK direktíva a t alajvizek egyes veszélyes anyagok által történő szennyezése elleni védelméről 6.1 Felszín alatti vizek szennyezettsége Magyarországon a felszín alatti vizeknek az átlagosnál nagyobb jelentősége van, mert az ivóvízellátás több, mint 90 %-ban felszín alatti vizekből történik. A felszín alatti vizek minőségének és szennyezésének jellemzésére szükség van a kibocsátásra, a t ranszmisszióra, azaz a t erjedésre, valamint az immisszióra vonatkozó adatokra. A felszín alatti vizek minőségét jelző mutatószám rendszer rendkívül hiányos, ezenkívül a terhelési adatok sem tekinthetők megfelelőnek. Mivel a felszín alatti vizek állapota erősen függ a talaj szerkezetétől, hidrogeológiai viszonyaitól, ezért ezek részletes ismertetésére is szükség lenne. A szennyezéseknek a talajvizek minőségét

meghatározó hatását nagymértékben befolyásolja az, hogy az adott szennyezés milyen érzékenységű területet érint. A különösen érzékeny területek az ország területének 12 % -át fedik le. Ezen a területen koncentrálódik ugyanakkor az ország ipari vállalkozásainak nagy része, hiszen ehhez a területhez tartozik Budapest és Borsod –Abaúj –Zemplén megye karsztos területe. Ez arra utal, hogy a különösen érzékeny területek potenciálisan a leginkább kitettek az ipari eredetű terhelésre. A szennyezéssel való terhelésről csak részleges információk állnak rendelkezésre. Az ipari vízhasználók használt vizeinek talajba vezetéséről rendszeres adatszolgáltatás van. Ez azonban csak azt tartalmazza, hogy milyen mennyiségben kerül a használt víz a talajba, illetve azt, hogy kellően, vagy részlegesen kezelték-e. Arra nem ad választ, hogy a használt víz milyen szennyező anyagokat tartalmaz. A talajvizek szennyezésében jelentős

szerepet játszik a lakossági eredetű szennyezés. A vezetékes ivóvízzel ellátott, de közcsatornába be nem kapcsolt lakások (közműolló) esetében lehet talajvíz terheléssel számolni. Magyarországon 1997-ben a lakások 844 % -a volt vezetékes vízzel ellátva, míg a közcsatorna hálózatba bekapcsolt lakások aránya 43.9 % volt A terhelés meghatározására a s zippantott szennyvizek mennyiségét és a v ízhasználat mennyiségét kell összevetni. A lakossági eredetű szennyvíz szennyezőanyag szerinti összetétele ismert. A felszín alatti vizek szennyezésében szerepet játszik a szennyvíziszap is. Az ipar és a lakosság mellett a következő tevékenységek veszélyeztetik a talajvizek minőségét a legnagyobb mértékben: hulladéklerakók, olajtároló telepek és olajszállítás, mezőgazdasági tevékenységek, szennyvíztavak, oldómedencék. 116 Ezek a tevékenységek veszélyeztetik a t alajvizet, azonban a t ényleges szennyezés

mértékéről nincs információ. Az immisszió, az állapot oldaláról jelenleg nincsenek meg a szükséges alapadatok, azaz nem határozható meg, hogy az emberi tevékenység hatására milyen mértékű minőségváltozás, elszennyeződés következett be. Az utolsó kísérlet immissziós adatok gyűjtésére az 1983 évi mélyfúrású kútkataszter volt. Jelenleg csak a parti szűrésű vizeknél történik vízminőség mérés figyelőkutakkal, illetőleg eseti mérések történnek. A vízkivételi művek vízminőségi adatai állnak még rendelkezésre. 6.2 Jogharmonizáció A felszín alatti vizek minőségének védelmével kapcsolatos környezetvédelmi szabályokról kormányrendelet készül, melynek tervezete már több változatban elkészült. Várhatóan 1999-ben sor kerül elfogadására és hatályba lépésére. A tervezett kormányrendelet összhangban lesz a 80/68/EGK direktívával, annál annyiban bővebb, hogy az alkalmazható szabályozó eszközöket

is áttekinti. A rendelet-tervezettel kapcsolatban előzetes hatásvizsgálat készült, amely nagyvonalú becslést adott a m egfogalmazott követelmények teljesítéséhez szükséges fejlesztések költségeire vonatkozóan, egyben az irányelvnek való megfelelés határidejét 2008-ban határozta meg. Ez az időpont, ameddig a direktívában megfogalmazott előírások végrehajtásához türelmi idő szükséges. 6.3 Beruházás Teljes beruházási költség Az irányelvben megfogalmazott követelmények teljesítéséhez szükséges beruházási költségek előrejelzésénél több tényezőt kell figyelembe venni. Részben azokat a beruházásokat kell figyelembe venni, melyek ahhoz szükségesek, hogy a szennyezések ne kerülhessenek a f elszín alatti vizekbe. Ezek a f elszín alatti víz szempontjából megelőző jellegű beruházások, noha lényegüket tekintve “end of pipe” beavatkozásról van szó. A direktíva ezt közvetlen bevezetés megakadályozásának

nevezi Másrészt olyan közvetlen beavatkozásokról van szó, amely a már talajba került szennyezés felszín alatti vizekbe kerülését akadályozza meg, ez kárelhárítás jellegű beavatkozás. A direktíva közvetett bevezetésnek nevezi az ilyen jellegű szennyezést A beruházási költségek becslésénél előzetesen fel kell hívni a figyelmet a halmozódásokra. Ha a direktíva követelményeinek teljesítéséhez szükséges beruházások megvalósítása megtörténik, akkor nem csak a 80/68, hanem több más direktíva követelményei is teljesülnek. Konkrétan jelen irányelv esetében a beruházások jelentősen érintik pl az 117 ivóvízre, a települési hulladékokra, a szennyvizekre vonatkozó és más direktívák teljesítését is. Kérdéses, hogy a beruházási összegből mekkora hányadot tulajdonítunk az egyes direktívák teljesítésének. A beruházási költség előrejelzéséhez több forrást is meg kell vizsgálni. A felszín alatti vizek

veszélyeztetésében igen nagy szerepe van a n agyra nyitott közműollónak. A közműolló zárását célzó beruházások egyértelműen a direktíva követelményeinek teljesítését jelentik. Ehhez a szennyvízelvezetési és tisztítási kapacitás növelését szolgáló beruházások szükségesek. A feladat jelentőségét bizonyítja, hogy a Nemzeti Környezetvédelmi Program egyik legfontosabb feladatának tekinti a szennyvízelvezetés és tisztítás problémájának kezelését. Az ebbe a körbe tartozó beruházások döntően a lakossági eredetű felszín alatti vízkészlet szennyezésének csökkentését szolgálják, azonban egyes ipari üzemek szennyvizének elvezetését és tisztítását is szolgálhatja. Tehát kismértékű átfedés lehetséges a később tárgyalandó ipari eredetű terhelések mérséklésével. A szennyvízelvezetés- és tisztítás programja nagy időtávot fog át, 2015-2020-ig tart a tervek szerint. A program beruházásainak

várható költsége 1 200-1 300 m illiárd Ft A látszólag hatalmas összeg több információ alapján is reális, tehát rendelkezésre állónak kell tekinteni. A feldolgozó ipari eredetű terhelés csökkentéséhez szükséges beruházási költségek nem állnak közvetlenül rendelkezésre, azokat becsülni kell. A nemzetközi és hazai struktúrák összehasonlítása alapján készült becslést az EMLA végezte el a direktíva harmonizációjával kapcsolatos költségek elemzésével foglalkozó tanulmányában. A becslés során megkülönböztetésre kerültek az ipartelepek aszerint, hogy milyen érzékenységű területen működtek. A nagy érzékenységű területeken (az ország területének 12%-a) működő üzemek esetében magasabb beruházási szintet vettek alapul, míg a kevésbé érzékeny területeken működő üzemek beruházási szintje ennek fele volt. 1994-es árszinten a beruházási költség a feldolgozó iparban működő vállalatok esetében

évente 6.2 m illiárd Ft 1997-es árakra számolva a KSH beruházási árindexének figyelembe vételével ez évi 10.8 milliárd Ft-t jelent A kitermelő és alapanyaggyártó ipar esetében a szükséges beavatkozások döntően a rekultivációs tevékenységekkel kapcsolatosak. Ezek közül a legnagyobb súlya a vörösiszap rekultivációjának van. A 22-23 milliárd Ft beruházási költségből 10-12 milliárd Ft kapcsolatos a vörösiszappal. Ezen költségek egy, nem meghatározható része a kármentesítés témakörébe tartozik, így bizonyos mértékű halmozódás képzelhető el. A gyakorlatban azonban nem a kármentesítésből fedezik ezek költségét. A mezőgazdaság területén a hígtrágyás állattartó telepek szennyezésével kapcsolatban mintegy 20 milliárd Ft beruházási költséggel lehet számolni. (KM előterjesztés a Kormány részére az EU csatlakozási tárgyalások környezet- és természetvédelmi kérdéseiről.) A közvetlenül szennyező

egyéb forrásokról nincs beruházási adatunk. Ezek esetében gyakran adminisztrációs intézkedésekre van szükség. 118 A közvetett szennyezés megakadályozása érdekében szükség van kármentesítési beavatkozásokra Ebbe a körbe tartozik pl. a szennyvíztavak vagy a hulladéklerakók nem megfelelő kiépítése miatti károsodások felszámolása. A már említett Nemzeti Környezetvédelmi Program fontosnak tartja a kármentesítés kérdését. Az ezzel kapcsolatos beruházások összege 2002-ig elérheti a 70-100 milliárd Ft értéket is. A felszín alatti vízkészletek védelmét szolgálja az ivóvízbázisok védelme is, amely nem a szennyező anyagok oldaláról közelíti meg a problémát, hanem a vízbázisok biztonságát tartja szem előtt. Az ezzel kapcsolatos beavatkozások elsősorban nem ezt a direktívát érintik Az EU direktívával kapcsolatos beruházások közé tartoznak a méréshez szükséges eszközök beszerzése, a mérőhálózat

kiépítése. Ennek becsült költsége az External Kft Vizsgálati elemzése szerint mintegy 300 millió Ft. Noha a direktíva nem írja elő közvetlenül a mérés szükségességét, a követelmények teljesítése, pl. a kérésre történő információ nyújtása nem képzelhető el enélkül. A felszín alatti vizek szennyezésével kapcsolatos beruházási költségek a s zennyezések döntő részéért felelős tevékenységekre vonatkoznak. Néhány tevékenység esetében nem áll rendelkezésre a szükséges információ, de azok hatása nem tekinthető jelentősnek. Arra mindenképpen fel kell hívni a figyelmet, hogy a direktíva követelményeinek teljesítése nem csak beruházási, hanem adminisztratív, ellenőrzési és engedélyezési tevékenységet is feltételez. A finanszírozás forrásai A beruházások finanszírozása tevékenységenként eltérően alakul. A szennyvízelvezetés és tisztítás finanszírozásában nagy szerepe van az állami

céltámogatásoknak. A céltámogatások nagysága a beruházások költségének 1999-től már 50 %-át is elérhetik. Ezt kiegészítheti a Vízügyi, illetve Központi Környezetvédelmi Alapból származó támogatás. A fennmaradó hányadot a lakosság, illetve az önkormányzatok állják. Az iparvállalatok fejlesztései döntően saját forrásból valósulnak meg, maga a becslési eljárás is ebből indult ki. Ezt egészítheti ki a KKA támogatás A kárelhárítás esetében nagyrészt állami szerepvállalásról lehet beszélni. Ennek oka, hogy a károkozó sokszor nem ismert, vagy nem vonható felelősségre. Az állami szerep másik oka, hogy a privatizáció során állami kötelezettségvállalás történt a felmerülő környezeti károkozás tekintetében. Ahol a felelős ismert, ott az kötelezett a finanszírozásra A fizetőképesség azonban itt is gondot jelent, sürgős esetben itt is költségvetés terhelése jöhet szóba. A mérőhálózat

kiépítése, az ellenőrzési és engedélyezési rendszer kialakítása szintén költségvetési forrásból történik. 119 A tervezett megvalósítás ideje A felszín alatti vizek védelme folyamatos beruházási tevékenységet igényel. Mivel a direktíva követelményeinek teljesítése előzetes számítások alapján 2008-ra valószínűsíthető, ezt tekinthetjük kiindulási alapnak. Azonban a többféle tevékenység miatt egyes beruházások megvalósítási ideje eltérő lehet. A szennyvízelvezetési és tisztítási program 2015-2020-ig tart. Ez nem jelenti azt, hogy később nincs szükség ilyen beruházásra, elég csak az elavult állomány cseréjére, vagy új lakóterületekre gondolni. Az ipar beruházásai is folyamatosnak tekinthetők A különbség mindkét esetben a beruházási volumenben tapasztalható, amely reálértékben várhatóan csökkenni fog. A kármentesítés várhatóan hosszú távú, több évtizedes tevékenység lesz. Egyelőre az

első szakasz 2002-ig tartó beruházásairól lehet információt szerezni. 6.4 Működési költségek A direktíva követelményeinek költségeiről nincsen információ. megvalósítását szolgáló beruházások működési 6.4/A Intézményfejlesztés Az EU irányelv követelményei szükségessé teszik az intézményi háttér fejlesztését is. A direktíva bizonyos anyagok kibocsátását (II: jegyzék) engedélyhez köti. Az engedélyezések a környezetvédelmi hatóságnál történhetnek, hiszen a hatóságnak ismerni kell a területen levő felszín alatti vizek minőségét. Az engedélyezésen túl az engedély visszavonása is feladat. Az engedélyezéshez hozzá tartoznak a m érések is, mint az ellenőrzés eszközei. Az engedélyezés, ellenőrzés, mérés a környezetvédelmi területi szervek kapacitásának bővítésével jár, amely egyrészt működési, létszám jellegű, másrészt műszerbeszerzést jelent. A kárelhárítást, a k özvetett

bevezetést tekintve a feltárás, hatósági kötelezés jelent többletfeladatot, amely nem választható el az ellenőrzési feladattól. Ezzel együtt területi szervenként többletlétszám biztosítása szükséges. (Előzetes becslés szerint 1-2 fő) A tilalmi listán szereplő anyagok (I: jegyzék) elhelyezése elővizsgálathoz kötött. Ezen elővizsgálatok elvégzése az önkormányzatokra és a környezetvédelmi hatóságra egyaránt többletfeladatot ró. A települési hulladéklerakók ugyanis önkormányzati hatáskörbe tartoznak, de a vizsgálat alapján a környezetvédelmi hatóság mondhat véleményt. Ez elsősorban anyagi megterhelést jelent az önkormányzatoknak, amelyet azonban átháríthatnak az elhelyezést 120 kérőre. Gondot jelent, hogy az ország területének jelentős része nem alkalmas ilyen anyagok befogadására. A környezetvédelmi hatóságnál létszámfejlesztéssel kell számolni 6.5 A lakosságot érintő hatások Az EU

irányelvből következő hatások közül a lakosságot elsősorban a közműolló zárása érinti. A szennyvízelvezetés és tisztítás programja ugyanis a lakosság anyagi erőinek a bevonását is igényli. Ez tehát anyagi megterhelést jelent a lakosság egy részének Ez nem csak azt a réteget érinti, amely új bekötésben részesül, bár az ő érintettségük a legnagyobb. A csatornadíj emelkedésével azonban mások is számolhatnak. A direktíva csatornahálózatba. környezetterhelési lakosságot érinti, szennyvizével. követelményei azokat is érintik, akik nem kapcsolódnak be a Várható ugyanis a szippantások fokozott ellenőrzése, illetve a díj bevezetése. Ez a közcsatornába be nem kötött, de ivóvízzel ellátott különösen abban az esetben, ha nem tud elszámolni keletkezett A lakosságot érintő másik terület a települési szilárd hulladék. A hulladékgyűjtésbe be nem kapcsolt lakások potenciális szennyezést jelentenek a f elszín

alatti vizekre nézve. Ugyanakkor a lerakók nagy része sem elégíti ki a szakmai követelményeket. (Ez a terület más direktívát is érint, ezért ott kerül részletesebben ismertetésre.) 6.6 A vállalatokat érintő hatások A gazdálkodók érintettsége a b eruházások megvalósításánál már bemutatásra került. A beruházási költségek várhatóan nem jelennek meg az érintett gazdálkodók által gyártott termékek áraiban, mivel ez piacvesztéssel járhat. Ugyanis gazdálkodónként eltérő beavatkozás szükséges még azonos termékgyártás esetén is attól függően, hogy a termelés során mennyire terhelik a felszín alatti készleteket. Másrészt egy iparág egészét tekintve a k öltségek nem tekinthetők magasnak. Ezek alapján vélhető, hogy áremelkedésre nem, vagy csak egy-egy termék esetében lehet számítani. 6.7 Várható hasznok A direktíva követelményeinek teljesítése esetén elsősorban az ivóvíz kitermelés feltételei

javulhatnak hosszabb távon. A felszín alatti vizek képezik a hazai ivóvíz készletek jelentős részét. Ezen készletek elszennyeződésének megakadályozása, az ivóvíztermelés költségnövekedésének visszafogása tekinthető eredménynek Ez szorosan összefügg a 80/778 sz ivóvízről szóló irányelvvel, illetve annak hatáselemzésével kapcsolatban elmondottakkal. 121 Hivatkozások (1) Közreműködés az EU csatlakozási tárgyalásokon az Európai Közösség vízvédelmi direktívákkal kapcsolatos tárgy alási pozíció kialakításában. A települési szennyvizekről szóló 91/271/EGK Irányelv előzetes bevezethetőségi vizsgálata ÖKO Rt. (KTM 1997) (2) Közreműködés az EU csatlakozási tárgyalásokon az Európai Közösség vízvédelmi direktívákkal kapcsolatos tárgy alási pozíció kialakításában. A közösség vízi körny ezetébe bevezetett egy es veszélyes anyagok által okozott szennyezésekről szóló irányelvcsalád, a

76/464//EGK és leánydirektívái előzetes bevezethetőségi vizsgálata ÖKO Rt. (KTM 1997) (3) Az EU csatlakozás f elé - Az ipar átvilágítása és az iparpolitika f eladataiKopint-Datorg, External (IKIM 1998) 122 III. Kritikai megjegyzések a szennyvízgazdálkodás költségeihez Kerekes Sándor – Kiss Károly 123 Megjegyzések a települési szennyvízelvezetés és tisztítás beruházási költségeinek becsléséhez (91/271/EGK irányelv) Általában tapasztalható, hogy a csatlakozást az egyes ágazatok és érdekcsoportok önérdekeik követésére, az ágazat súlyának növelésére is fel kívánják használni, s a terheket a majdani költségvetési támogatás reményében eltúlozzák. A nyomásgyakorló csoportok az uniós csatlakozást ürügyként használják fel szűk céljaik követésére, s ez szemben áll a társadalmi érdekkel és az erőforrások társadalmi szinten hatékony allokációjával. A leginkább szembetűnő és a

legnagyobb méretű ez a jelenség a szennyvízgazdálkodásnál. Az EU-megfelelés költségeit az egyes források a 400 é s 900 md Ft közötti sávban határozzák meg. (A vízvédelem összes költségét 600 és 1500 md Ft közötti összegre becsülik.) A szennyvízelvezetés és tisztítás egész országra kiterjedő programja hatalmas költségekkel járó és időben hosszan elnyúló beruházás, mely mögött erőteljes lobbiérdekek húzódnak meg: az önkormányzatok, a helyi foglalkoztatás, az építőipar, az építőanyagipar a leginkább érdekelt csoportok, illetve szempontok. Az önkormányzatok pályázat útján jutnak a finanszírozási források nagyobb részéhez, s mivel a saját rész felhasználásának ellenőrzése hiányos, igényeik rendre túlméretezettek. A költségeket a cél támogatások alapján számítják. E "fajlagosokat" 1995-ben ugyan megszigorították, de változatlanul igen nagy tartlékokat rejtenek magukban. A gyakorlati

tapasztalatok azt mutatják, hogy az igényekből számított normatívák 40-45%-os költségtúlbecslést tartalmaznak. A költségvetési támogatások felhasználásának „hatékonysága” még az aggregált statisztikák szintjén is érdekes tanulságokkal szolgál. Az elmúlt nyolc évben például a csatornaépítések olyan megyékben haladták meg országos átlagot, amelyeknél aztán a bekötések rendre elmaradtak, vagyis a csatornahossz növekedés nem járt igazán jelentős ellátottság növekedéssel. Etekintetben talán a legérdekesebb, de nem meglepő tapasztalat, hogy a Budapesti agglomeráció kistelepüléseire kiköltöző fővárosi lakosság csatornával való ellátása szinte azonnal megoldódott, miközben az egy lakásra jutó csatornahossz átlagosan közel kétszeresére nőtt (a korábbi bekötések az átlagot javítják). Általában a nagyon gyors gazdasági fejlődést és a másik oldalon a lemaradó megyék „dicsekedhetnek” furcsa

eredményekkel. Győr-Moson, Zala és Szabolcs megyék azok, ahol az egy lakásra jutó csatornahossz növekedés a legnagyobb. A megyék közül Tolna és Jász-Nagykun azok, ahol a bekötések számának növekedése százalékban meghaladja az egy egy lakásra jutó csatornahossz növekedést. Gazdasági értelemben ez is hatékonyságromlást jelent, de legalább a környezeti hatékonyság javulására – különösen Tolna megye esetén – esélyt hagyva. 124 1990 25,00 1993 1994 1995 1996 1997 23,00 21,00 19,00 17,00 15,00 13,00 11,00 9,00 Zala Veszprém Tolna Szabolcs Somogy Pest m. Nógrád Jász-Nagykun Heves Hajdú-Bihar Győr-Moson Csongrád Budapest Borsod Békés Baranya 5,00 Bács-Kiskun 7,00 Ábra Hiba! A kapcsoló argumentuma érvénytelen. Az 1 bekötött lakásra jutó csatornahossz változása 1990-1997 között megyék szerint 125 Bekötött lakásra csatorna hossz növekedés %-ban 1990-hez képest Bekötött lakások

számának növekedés %-ban 1990-hez képest 190 180 170 160 150 140 130 120 110 Zala Veszprém Vas Tolna Szabolcs Pest m. Nógrád JászNagykun Heves Hajdú-Bihar Győr-Moson Csongrád Budapest Borsod Békés Baranya Bács-Kiskun 100 Ábra Hiba! A kapcsoló argumentuma érvénytelen. Az egy lakásra jutó csatornahossz és a bekötött lakások számának változása 1990-1997 között %-ban 126 Az aggregált statisztikák tükrében elgondolkodtató Budapest helyzete, amelynél nem a hálózat növelése, hanem felújítása lehetne a feladat az EU-belépéstől függetlenül, de ez a f elújítás a tapasztalatok szerint sem a politikának sem a vállalkozóknak nem eléggé vonzó feladat. A fenti adatok jól mutatják, hogy a települések többségén jelentős közműfejlesztés folyt az elmúlt években sajnos nem igazán szolgálva az EU csatlakozás céljait. Az EU vonatkozó szabályozása tartalmazza mind a települési kategóriáktól függő

"ellátottság", mind a környezeti érzékenység elemeit. Az eredeti hazai koncepció ebben a felfogásban készült: 2010-ig más-más településkategóriákra más-más csatornázottsági szinteket állapított meg és az országosan elérni kívánt csatornázottsági szintet 68%-ban határozta meg. A csatornázási láz beindulásával azonban ez feledésbe merült, és minden önkormányzat, minden polgármester - a település méretétől, a helyi környezet érzékenységétől függetlenül - minél nagyobb csatornázottsági szintet szeretne elérni. Az országos célt is felemelték 80%-ra. A teendők tovább differenciálhatók lennének a felszíni és a felszín alatti vizek minőségének függvényében. Az erőforrások ilyen mértékű koncentrálása a felszín alatti vizek védelmére nem kedvez a felszíni vizek minőségének. Mivel a csatornaépítés és az ahhoz szükséges finanszírozási források megszerzése jelentős érdekcsoportok számára

"jó üzlet", a kiépítés olyan helyeken is megtörténik, ahol azt környezeti tényezők (a talaj állapota, érzékenysége) nem indokolják, vagy pedig a helyzeten az egyéni szikkasztás gyakorlatának megváltoztatásával és szabályainak betartatásával kellene segíteni. Az EU-direktívák gyakorta nem differenciálnak a k örnyezet állapota, érzékenysége szerint. Nyilvánvaló, hogy pl. Hollandia, Dánia és Magyarország környezeti-természeti feltételei, talajadottságai és érzékenysége merőben eltérnek egymástól. A vízvédelmi szabályozás ugyan - mint említettük - tartalmazza a környezeti érzékenység elemeit is, de az újonnan belépni szándékozó kelet-európai országok esetében erről az EU illetékesei mintha megfeledkezni látszanának. A csatlakozási tárgyalásokon e különbségeket el kell fogadtatni A túlbuzgóság (mely mögött az említett érdekek állnak) olyan helyzetet eredményez, amikor a megépített tisztítók

kapacitása túlméretezett, nem működtethetők gazdaságosan. Jelenleg csak 25%-os a tisztítók kapacitás-kihasználtsága. * (Példa erre: Győr város nem tud elegendő szennyvizet szolgáltatni az eleveniszapos tisztítója működtetéséhez.) Márpedig a tisztítók beruházási és működtetési költsége tetemes, s a tervezett hálózat kihasználatlansága országos méretekben hatalmas veszteségekkel járna. A csatorna- és vízdíjak emelkedő tendenciája szintén a jelentős méretű kapacitás-kihasználatlanság veszélyét idézi fel. A helyzetet súlyosbítja az az "egyébként" logikus rendelkezés, hogy ma már csatornázási támogatást csak a szennyvíztisztítás megoldásával együtt lehet kapni. Az EU azon direktívája, miszerint 2005-re a 2 000 lélekszám feletti településeket is csatornázni kell, hatalmas ösztönzést, s egyben erőteljes hivatkozási alapot ad a lobbiérdekeknek, felerősítve az eddigi folyamatot. * Rákosi Judit

közlése. 92 A magyar területi közigazgatás azon sajátossága, hogy a v árossá-nyilvánítás és egyéb szempontok miatt kis településeket összevon, illetve nagyobbakhoz csatol, a fenti direktíva létszámhatárába eső települések számát lényegesen megnöveli. Elengedhetetlen egy olyan korrekció végrehajtása, mely különbséget tesz a települések földrajzi és közigazgatási határa között. Látni kell, hogy az EU részéről a direktívák differenciálatlan átültetésének törekvése mögött jelentős nyugati üzleti érdekek állnak; jelen esetben a szennyvíztisztító berendezések és technológiák keleteurópai piacbővítési szándékai, de a megépítésben az osztrák építőipar is szívesen részt venne, kihasználatlan kapacitásait lekötendő. A költség-tervezés felső határának gátat szab az ország teherbíró képessége és a t eljesítés, haladék-kérés ésszerűsége. Nincs annak racionalitása, ha – a mai

feltételeket véve alapul – 2010-re a n emzeti termék 1,6-1,8%-ánál magasabb környezetvédelmi részesedést célzunk meg, vagy a feltételek teljesítését a 2010 utáni időre kitoljuk. A teherbíró képesség pedig – az adott területen – az államháztartás és az egyéni háztartások fizetőképességét jelenti: a globális gazdaság viszonyai közepette az egyes államok "költségvetési leépítési spirálba" kezdtek, tehát a t öbbletforrások csak a g azdasági növekedésből teremthetők elő, a háztartások jövedelmi helyzete pedig csak a g azdasági növekedés arányában javulhat. (Egy radikális környezetpolitika természetesen kitűzhet ambiciózusabb célokat is, de a jövedelemátcsoportosító hatások miatt számolnia kell a megvalósítás politikai nehézségeivel.) Az 1999-es költségvetésben 70 m d Ft szerepel vízgazdálkodásra és csatornafejlesztésre. Ez nagyjából fele az összes, a GDP kb 1,5%-át kitevő

környezetvédelmi kiadásnak. (1998-ban erre a célra 60 md forintot költöttünk) Ezen a szinten 12 év alatt (2010ig) 800 md forintot tennének ki a vízgazdálkodással kapcsolatos költségek Ennek több, mint a duplájára emelése (mint ahogy az a KHVM legutóbbi előterjesztésében szerepel) irreális célnak tűnik. * Mindezekre tekintettel a 900 md Ft-tól 1.300 milliárdig (sőt, 2000 milliárdig) terjedő, s a konformitás megteremtését akár 15-20 évre is kitoló EU-csatlakozási csatornázási és szennyvíztisztítási költségszámítások racionalitása erősen kétségbe vonható. 500-600 md Ft feletti költségeket semmiképpen sem tartunk indokoltnak, s ez egyben nem jelenthet 10 évnél hosszabb türelmi időt sem. Tekintetbe kell venni azt is, hogy a csatornaépítés bérköltségeinek adója, járuléka jelentős bevételként visszaszármazik az államháztartásba. A jelenlegi elképzelések nem csak az eredetitől távolodtak el (amikor még a

településnagyság és a k örnyezeti érzékenység függvényében tervezték a csatornahálózat bővítését és a szennyvíztisztító kapacitást), de teljes mértékben negligálják a h atékonysági szempontokat. Jelen esetben ez azt jelentené, hogy a sűrűn lakott településeken (vagy azok részein) a legkifizetődőbb a fejlesztés, mert a beruházás itt térül meg a leggyorsabban és itt eredményezi a legnagyobb mértékű környezeti javulást. Ezzel szemben a cs atornahálózat kiépítése követi a (főleg fővárosi) agglomerációk terjeszkedését, s így a beruházások hatásfoka egyre csökken. A hatékonyság kérdése azonban szélesebb dimenzióban is felvethető: vajon az erőltetett és költséges csatorna- és szennyvíztisztító-építések szolgálják-e a l egjobban a környezet javításának és a k örnyezeti hatékonyság érdekeit? A tények által alátámasztott * Koloszár Miklós közlése 93 meggyőződésünk, hogy a nagyvárosi

levegőminőség javítása elsőbbséget kellene, hogy élvezzen a s zennyvízprogrammal szemben. Ebből viszont az következik, hogy a tömegközlekedés fejlesztésére és támogatására fordított közpénzek sokkal nagyobb hatásfokkal térülnének meg, mely megtérülést a v árosi lakosság javuló egészségi állapota és az épített környezet kisebb mértékű károsodása jelezné. Mindezeket figyelembe véve a hazai szennyvízpolitikában az alábbi törekvéseket kell előtérbe állítani: a./ A nagyvárosokban a csatornázottságot és szennyvíztisztítást meg kell oldani b./ A városokhoz csatolt, vagy összevont kis településekre a csatornázási "kötelezettséget" nem kell kiterjeszteni. c./ Kis településeken nem a csatornázással, hanem a szabályos szennyvízszikkasztás gyakorlatának kialakításával és megkövetelésével kell a talajvíz védelmének eleget tenni. d./ Családiházas övezetekben ösztönözni kell a környezetbarát,

alternatív megoldásokat (3-4 család közös, környezetbarát szennyvízrendszerének kialakítása svéd mintára, stb.) e./ A költséges tisztítók helyett nyugati (osztrák, amerikai) tapasztalatok alapján törekedni kell az alternatív (gyökérzónás) tisztítás elterjesztésére. f./ Szigorúan ellenőrizni kell az önkormányzatok szennyvízcsatornára igényelt pályázati feltételeinek a végrehajtását. Néhány beruházási költségbecslés (md Ft) KöM 1998. szeptemberi kormányelőterjesztés (1996 évi áron): 1997-2002: 401,2 md Ft 2003-2006: 530 md Ft 646-1200 md Ft * ÖKO Rt. (1997 évi áron): 1996-1998: 100 md Ft 1100-1300 md Ft ÖKO Rt. - korábbi becslés (1997 évi áron): 1996-1998: 100 md Ft 1999-2002: 227-266 md Ft 2003-2006: 227-266 md Ft 2007-2010: 228-268 md ft 780-900 md Ft Zöld Belépő 21. szám (1997 évi áron): (Koloszár-Ásványi - Bulla) 2010-ig 750-800 md Ft Saját becslés (1997. évi áron): (Kerekes-Kiss) 2010-ig 400-500 md

Ft * Az "eredeti" kormányelőterjesztés szerint 646 md Ft, mely 67-68%-os csatornázottságot feltételezett. A "legújabb" elképzelés már 1200 md forintot tüntet fel, 15-20 évre szólóan Ez 80%-os csatornázottsággal számolt és hozzáadta a 2000 lakos alatti települések közműpótlóinak költségeit is. 94 IV. Hulladékgazdálkodás 95 1. Hulladéklerakás (COM (97) 105 Bizottsági Javaslat a hulladéklerakásról ) Rákosi Judit – Ráth Imre – Zsikla György 1. A hulladéklerakás helyzete Magyarországon évente mintegy 20 millió m3 települési hulladék képződik, a folyékony települési hulladék mennyiségét nem számítva. 1996-ban a lakások 77 % -a volt bevonva a szervezett hulladékgyűjtésbe. A szervezett hulladékgyűjtés keretében elszállított települési szilárd hulladék mennyisége több mint 18 m illió m3 volt, amely 90 % -osnál magasabb begyűjtési arányt jelent. A települési szilárd hulladék

mennyiségéből a lakosságtól begyűjtött mennyiség mintegy kétharmad részt tesz ki, a fennmaradó hányad az intézményektől, üzemektől származik. A települési szilárd hulladékok mennyisége enyhén növekvő tendenciát mutat. Hasonló mértékben növekszik a hulladékgyűjtésbe bekapcsolt lakások aránya is. Az intézményi eredetű települési hulladék mennyisége alig változott. A települési szilárd hulladékokat mintegy 2700 hulladéklerakó telepen helyezik el. Nagy problémát jelent, hogy ezen telepek mintegy 30 % -a felel csak meg az előírásoknak. Ez az arány rendkívül alacsony. Szintén nagy gondot jelent az illegális szemétlerakás. A hulladékszállítással foglalkozók között is vannak olyanok, amelyek nem a kijelölt lerakóba viszik a szemetet, hanem ún. vadlerakókba ürítenek. Ez számukra olcsóbb megoldás, hiszen így nem kell a lerakás díját megfizetni. Minden hulladékfajtára kiterjedő, átfogó hulladékgazdálkodási

törvény hiányában kevés lehetőség van ezen gyakorlat felszámolására. Mind az illegális lerakók, mind a követelményeknek nem megfelelő lerakók potenciális veszélyt jelentenek a környezetre nézve. A települési hulladékok gyűjtésével kapcsolatosan gondot jelent, hogy gyakorlatilag nem működik a szelektív gyűjtés. A szelektív hulladékgyűjtést néhány településen kísérletként bevezették, de nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, a lakosság nem élt a lehetőséggel. Azokon a településeken, ahol jelenleg szelektívnek tekinthető hulladékgyűjtés van, a gyűjtés nem a lakásokban, hanem egy-egy központi helyen elhelyezett gyűjtő segítségével történik. A gyűjtött hulladék is csak egy-két fajtára terjed ki. A települési hulladékgyűjtés rendszerén belül külön problémát jelent a lakossági eredetű veszélyes hulladékok gyűjtése. Ez csak igen korlátozott mértékben valósul meg, a gyűjtőhelyek általában

közintézményekben, iskolákban vannak felállítva. A gyakorlatban a 96 veszélyes komponenseket tartalmazó hulladékok nagy többsége a többi települési hulladékkal együtt kerül elhelyezésre. Jelentős hulladékgazdálkodási problémát jelent a települési hulladékok hasznosításának elégtelen volta. A hasznosítható komponenseket begyűjtő, felvásárló rendszer olyan területi elhelyezkedésben működik, hogy a lakosság többsége meg sem kísérli hasznosítható hulladékait értékesíteni. A begyűjtő hálózat nem megfelelő sűrűsége még kiegészül a felvásárlási árak kevéssé ösztönző mértékével. A meglevő települési hulladéklerakók szabad kapacitása egyre csökken. A csökkenéshez az is hozzájárul, hogy a lerakásnál a kívánatosnál kevesebb helyen alkalmazzák a korszerű eljárásokat. 2. Jogharmonizáció A COM 97/105 direktíva tervezet a települési hulladéklerakókról olyan előírásokat tartalmaz, amelyeket

a magyar jogalkotásban is érvényesíteni kell. Jelenleg van előkészítés alatt a Hulladékgazdálkodási Törvény. Lehetőség nyílik arra, hogy a Törvényben utalás történjen a direktíva tervezet követelményeire. Mivel a Törvény átfogóan kíván foglalkozni a hulladékok minden fajtájával, így először a települési hulladékokkal is magas szintű jogszabály foglalkozik. A Törvény végrehajtását szolgáló jogszabályok között helyet kell kapnia a települési hulladéklerakók kialakításával, működési feltételeivel foglalkozó jogszabálynak. Mivel mind az Irányelv, mind a Törvény tervezet szinten van, valamint figyelembe véve, hogy a Törvényhez kapcsolódó jogszabályok időben később születnek meg, lehetőség van arra, hogy gyorsan, rugalmasan lehessen reagálni az Irányelvben foglaltakra. Ezáltal a jogharmonizációt gyorsan meg lehet valósítani. 3. Beruházás Teljes beruházási költség Az Irányelv tervezetében

megfogalmazott követelmények több feltételt is támasztanak a hulladéklerakókkal szemben. A direktíva tervezet szigorúbb ellenőrzést irányoz elő részint az engedélyezés során, részint a már működő lerakók esetében. A lerakóhelyekkel szembeni normák szigorodnak. A lerakással ártalmatlanított hulladék lebomló szervesanyag tartalmát 2002-ig 25 tömeg %-kal, 2005-ig 50, 2010 -ig 75 tömegszázalékkal kell csökkenteni. A magas szervesanyag tartalmú hulladékokat, így pl. a s zennyvíziszapokat más módon, pl komposztálással, égetéssel, mezőgazdasági használattal kell kezelni. 97 Ezen felül a lerakó lezárásáról és a zárás után 50 évig történő figyelésről is gondoskodni kell. Ennek költségeit a lerakó igénybevételének árában kell kalkulálni Az újonnan létesülő lerakók megfelelő szigetelési és monitoring rendszerrel ellátva kezdhetik meg működésüket. A szennyvíztisztító-telepi maradék iszap lerakását

lényegesen megdrágítja a direktíva Már most megfigyelhető, hogy a szennyvíziszap lerakás várható - a hulladéklerakásra vonatkozó tervezet megvalósulása esetén – megdrágulása azt eredményezi, hogy az iszapkezelés a n yugati országokban a l erakástól az égetéses ártalmatlanítás és a mezőgazdasági hasznosítás, valamint az újrahasználat irányában tolódik el. A hulladéklerakók költségeit azonban várhatóan nem érinti. A követelmények teljesítéséhez 10 éven át évi 2 millió m3 korszerű lerakóhely kiépítése szükséges, ezzel elérhető a megfelelő kezelés. Ezt a célkitűzést a Nemzeti Környezetvédelmi Program is tartalmazza. Ezen kívül szükség van az égetőkapacitás mintegy 05 millió m3-rel történő bővítésére, a komposztálási eljárások és a szelektív hulladékgyűjtés elterjesztésére. Természetesen a hulladékhasznosítás arányának növelése, illetve a keletkező hulladék mennyiségének

csökkentése is része az irányelvben foglaltak teljesítésére irányuló tennivalóknak. A követelmények teljesítéséhez 10 év alatt 20 millió m3 korszerű lerakó kapacitás kiépítésére van szükség. A KTM által az EU csatlakozási tárgyalások környezet- és természetvédelmi kérdéseiről készített előterjesztés adataira támaszkodva ez 1600 Ft/m3 átlagos bekerülési költséggel számolva 32 milliárd Ft beruházást jelent, 1996. évi áron számolva. Figyelembe véve a K örnyezetvédelmi Minisztérium közleményét az önkormányzatok hulladékkezelési céltámogatásának fajlagos költségeiről, 1400 Ft/m3 költséggel lehet számolni. Ebben az esetben 28 milliárd Ft beruházási költség alakul A követelmények teljesítéséhez hozzá tartozik a r égi lerakók felmérésének és rekultiválásának költségei, amely 1997. é vi árakon 24 m illiárd Ft-t jelent, valamint a hulladékudvarok kiépítésének, a regionális begyűjtő és

átrakó állomások létesítésének 10-10 milliárd Ft-os költsége. Szintén szükségessé válik a k övetelmények teljesítése érdekében a budapesti hulladékégető teljes felújítási és salak-elhelyezési költségei, amely mintegy 25 milliárd Ft költséget jelent. Összességében a d irektívákban foglalt követelmények teljesítése érdekében szükséges közvetlen beruházások költsége 1997. é vi árakon mintegy 96-100 milliárd Ft-ra tehető A teljesítés során valószínűsíthető, hogy –figyelembe véve a b eruházások 10 éves idejét- a teljesítés határideje alól halasztást kell kérni. Más számítás (az ÖKO Rt által a hulladékgazdálkodási törvényről készített hatásvizsgálat) szerint azonban nem elegendő évi 2 millió m3 lerakó kapacitás kiépítése, mivel az évente keletkező 20 millió laza m3 (10 millió depó m3) 15 éves időszakra 150 millió depó m3-t jelent. Mivel mintegy 30 millió depó m3 szabad

kapacitással lehet számolni, a 1 5 éves időszakban 120 millió m3 kapacitás kiépítésével kell számolni. Mivel a KöM által kiadott közlemény szerint a fajlagos költségek a lerakók méretével fordítottan alakulnak, azaz minél nagyobb méretű egy lerakó, annál kisebb a létesítés fajlagos költsége, ezért csak 1200 Ft/m3 költséggel számoltunk. Ez 144 m illiárd Ft beruházási költséget jelent Így összességében a direktíva teljesítéséhez mintegy 213 milliárd Ft beruházási költség prognosztizálható 15 évre. 98 Ez alapján a számítás alapján a 15 éves időszakot figyelembe véve a teljesítési határidő alóli halasztás még inkább indokolt. Meg kell jegyezni, hogy az 1:2 tömörítési arány növelésével a 144 milliárd Ft lerakó létesítési költség jelentősen csökkenthető. (1:4 tömörítési arány esetén 72 milliárd Ft-ra) A tömörítési arány növelésének azonban a szakemberek szerint nincs realitása. A

COM (97) 105 javaslat pénzügyi háttere Milliárd Ft Települési hulladék lerakó kapacitás Rekultiváció Hulladékudvar begyűjtő és átrakó áll. Égető Összesen 1999-2002 9-48 8 3 3 8 31-70 2003-2006 9-48 8 3 4 8 32-71 1999-2006 2007-2010 összesen 18-96 10-48 28-144 16 8 24 6 4 10 7 3 10 16 9 25 63-141 34-72 97-213 Magyarázat: A települési hulladékkal kapcsolatos költségek nagysága közötti különbség a lerakókapacitás beruházási költségeinek számításából adódik. A 28 milliárd Ft-os beruházási költség esetén évi 2 millió m3 lerakó kapacitás kiépítésével számol, 1400 F t/m3 fajlagos költség mellett. Figyelembe véve, hogy évente 20 millió m3 települési hulladék keletkezik, amely 10 millió depó m3-nek felel meg, ez kevésnek tűnik. A nagyobb szám kiszámításánál 15 évre elegendő lerakó kapacitással számoltunk úgy, hogy figyelembe vettük a j elenlegi szabad lerakó kapacitásokat is. Ez a m ennyiség látszik

elegendőnek a keletkező hulladék megfelelő lerakásának biztosításához. Ez 120 millió m3 kapacitás kiépítését jelenti. A finanszírozás forrásai A szászmilliárdos beruházás csomag fedezetét a K özponti Környezetvédelmi Alap, a címzett és céltámogatások, az önkormányzatok és a vállalkozók biztosítják. A térségi hulladéklerakó építésére társult önkormányzatok a beruházási költség 40 % -ának mértékéig részesülhetnek céltámogatásban. A KKA-ból vissza nem térítendő formában 30 % mértékig, visszatérítendő formában újabb 30 % mértékig nyújtható erre a célra támogatás. Meg kell jegyezni, hogy amennyiben más forrásból is támogatást kap a beruházás, akkor a KKA támogatás vissza nem térítendő hányada csökken. (A KKA megszűnésével a finanszírozás megosztását újra kell gondolni.) 4. Működési költségek 99 A lerakók esetében csak átlagos üzemelési költséget lehet számítani, hiszen

minden lerakó eltérő feltételek mellett működik. Különböző a működési költség abban a tekintetben is, hogy korszerű, vagy kevésbé korszerű lerakóról van szó. A Hulladékgazdálkodási Törvény tervezetének hatásvizsgálata során az ÖKO R t kiszámította, hogy egy depóm3-re átlagosan mekkora üzemeltetési költséget lehet számítani. A számítások szerint 1998-as áron 300Ft/depóm3 üzemelési költség adódik, ami 1997-es áron mintegy 260 Ft-t jelent. Ebben az átlagos költségben a korszerű lerakók drágább üzemeltetése csakúgy figyelembe lett véve, mint a korszerűtlenebb lerakók 150-200 Ft közötti költsége. Mivel az irányelv-tervezet alapján csak korszerű lerakóval célszerű számolni, ezért akkor járunk közelebb a t ényleges üzemelési költségek meghatározásához, ha csak a korszerű lerakók átlagos működési költségét vesszük figyelembe. Ez 1998-as áron 600 Ft/depóm3, ami 522 Ft/depóm3-t jelent 1997-es

árakon. 4/A. Intézményfejlesztés Az irányelv tervezetben foglalt követelmények teljesítése az intézményrendszer fejlesztését is szükségessé teszi. Az intézményi háttér fejlesztésének költségei a létszámbővítéshez, az információrendszer fejlesztéséhez és a hatósági engedélyezési, ellenőrzési tevékenység bővüléséhez köthetők. A foglalkoztatottak számának növekedése a növekvő feladatok ellátásához szükséges államigazgatási és szakmai létszámfejlesztéséből tevődik össze. Ebbe beletartozik a Környezetvédelmi Minisztérium, a Főfelügyelőség és a felügyelőségek, a KGI, az érintett társtárcák és hatóságok, valamint az önkormányzatok létszámfejlesztése. Összességében mintegy 170 főnyi létszámbővülés szükségessége vetíthető előre. A létszámbővítés technikai és bérjellegű költségei a KTM által az EU csatlakozási tárgyalások környezet- és természetvédelmi kérdéseiről

készített előterjesztés adatai alapján 1.6 milliárd Ft-t tehetnek ki 2006-ig bezárólag, 1996-os áron 1997-es árakon ez csaknem 2 milliárd Ft-t jelent. A létszámbővítés nem csak a COM (97) 105 irányelv tervezettel kapcsolatos feladatok ellátására alkalmas, hanem más direktívák teljesítéséhez szükséges feladatok elvégzéséhez is hozzájárul. 5. A lakosságot érintő hatások A szilárd települési hulladék lerakása közvetlenül érinti a lakosságot. Az új, korszerű lerakók kialakítása azzal jár, hogy a lakosságnak hozzá kell járulnia a fejlesztési költségekhez. Az önkormányzatok a saját forrásaikat ugyanis kommunális adó bevezetésével is biztosíthatják. Ez nem törvényszerű, de olyan önkormányzatok esetében, ahol nincsenek meg a megfelelő források, számítani lehet ilyen lépésre. A kommunális adó kiváltható más adók tételeinek (pl. iparűzési adó) növelésével, azonban ez kevéssé valószínű A nehéz

gazdasági helyzetben levő önkormányzatok esetében nem jellemző a vállalkozások nagy száma. Az adóteher növekedése a lakosság számára többletkiadást jelent. A térségi, regionális lerakók kiépítése azzal a következménnyel járhat, hogy a nagyobb távolságra történő szállítás miatt a hulladékszállítás költsége megnövekszik, ami a díjban érvényesítésre kerül. Ez szintén többletterhet róhat a lakosságra 100 A korszerű lerakók kiépítésében az önkormányzat, illetve a vállalkozó saját tőkéjét olyan módon is megtérítheti, hogy ezért emeli a hulladékbegyűjtés díját. Ez a hatás szintén a lakosságot érinti. A beruházás költségeinek lakosságra történő áthárítása azonban nem minden esetben történik meg, nem beszélve arról, hogy csak egy módon lehet az áthárítást megoldani. (Vagy díjemeléssel, vagy adóval. Ha mindkettőt alkalmazzák, akkor az adó, illetve a díjemelés mértéke kisebb lesz.)

Amennyiben a beruházási költségeket teljes egészében a l akosságra hárítják a hulladékbegyűjtés díjának emelése formájában, akkor a díjtételek mintegy megkétszereződnének. Figyelembe véve azonban, hogy vissza nem térítendő támogatások is szerepet játszanak a beruházásokban, ezt mintegy 50 %-ra lehet tenni, a díjtételek emelését is mintegy 50 % -os mértékűre lehet előre jelezni. Ez nem tartalmazza a rekultiváció és a felmérés költségeit, feltételezések szerint ezek a költségek nem kerülnek áthárításra. Ha mégis áthárítják a lakosságra azokat, az további 10 %-os díjemelkedéssel járhat. 6. A vállalatokat érintő hatások A települési hulladéklerakók abban az esetben fogadhatnak be termelési eredetű hulladékokat a direktíva tervezet szerint, amennyiben azok összetétele hasonló a települési hulladékhoz. Ezért a termelő vállalatok annyiban érintettek a direktíva által, amennyiben igénybe vesznek

települési lerakókat. Ez számukra azt jelenti, hogy az irányelv elfogadása esetén szigorúbbá válik az elhelyezhető hulladék megítélése. Ez részben azt jelenti, hogy más ártalmatlanítási lehetőséget kell keresniük, részben azt, hogy ha igénybe akarják venni a lerakót, minősíttetniük kell hulladékaikat. A hulladékkezeléssel, gyűjtéssel foglalkozó gazdálkodók természetesen érintettek a direktívában foglaltak által. Az általuk üzemeltetett lerakóknak meg kell felelniük az irányelv követelményeinek. A lerakókkal kapcsolatban felmerülő költségeket korábbi fejezet tartalmazza. 7. Várható hasznok A korszerű, EU követelményeknek megfelelő lerakó hálózat kiépítése, illetve a lerakható hulladék körének meghatározása azzal jár, hogy lényegesen csökken a t alaj terhelésének veszélye. Ezzel együtt a f elszín alatti vízkészletek is kevésbé vannak kitéve a hulladéklerakókból származó szivárgásoknak. A

működés megszűnése utáni rekultiváció lehetőséget nyújt arra, hogy a terület valamilyen formában hasznos funkciót töltsön be. A figyelőhálózat, az utógondozás megakadályozza a káros anyagok környezetbe jutását. Mindezek lehetőséget nyújtanak arra, hogy a lerakó környéki területek gazdasági értéke is növekedjen. Tehát a k örnyezeti és egészségügyi hasznokon túl bizonyos mértékű gazdasági előnyre is lehet számítani. 8. Alternatív megoldások A hulladéklerakás alternatív megoldásainak tekinthetők a hulladékgazdálkodás más 101 területei. A hulladékok más módon történő kezelése, az égetés, a hasznosítás, az újrahasználat végeredményben mind a l erakás alternatíváit jelentik. A direktíva azonban kifejezetten a lerakás kérdésével foglalkozik. 102 2. A hulladéklerakás olcsóbb változata Kerekes Sándor - Kiss Károly A környezetvédelmi alkalmazkodás harmadik legköltségesebb területén, a

hulladékgazdálkodásban is jól felismerhetők az ágazati érdekek. Itt elsősorban a minél nagyobb számú és minél költségesebb hulladék-lerakóhelyek építésének szándékában nyilvánulnak meg. A Környezetvédelmi Minisztérium előirányzatai a következők: lerakó kapacitásra 32 md Ft, rekultivációra 24 md Ft, hulladékudvarok és begyűjtő-átrakó állomások kialakítására 10-10 md Ft, valamint égetőművekre 25 md Ft - összesen 100 md Ft. Az ÖKO Rt ezzel szemben a lerakó kapacitások kiépítésének költségét 144 md forintra becsüli. Az eltérést az okozza, hogy nagyfokú a bizonytalanság annak megítélésében, hogy (1) hogyan fog alakulni a háztartások fogyasztása és ennek függvényében a hulladék mennyisége és összetétele, (2) milyen szerepet tölt majd be hosszú távon a r eciklálás a m agyar gazdaságban és (3) milyen lesz majd a szerepe az égetésnek. Egyes szakértői vélemények szerint a hulladékképződés nem fog a

jövőben olyan mértékben nőni, hogy a növekményt az újrahasznosítás, az égetés és a másként kezelt kinyert hulladék ne "közömbösítse". * Ez esetben csak a meglévő tárolók korszerűsítésére lesz szükség, újakat nem kell építeni. Az EU vonatkozó (COM/97/105. számú, egyelőre még csak javaslat formáját öltő) direktívája 25%-os plafont határoz meg a h áztartási szemét szervesanyag-tartalmára (a jelenlegi 40%-kal szemben). Elfogadás esetén ez jelentősen megnöveli a hulladékgazdálkodás költségeit. Lobbiérdekeket vélünk felfedezni abban az – egyébként az NKP által is támogatott – törekvésben is, hogy minél több regionális hulladéklerakót létesítsenek (megyénként hatot). Megyénként 3-4-nél aligha működtethető több hatékonyan, s a magas szállítási költségek kétségessé teszik a regionális lerakók gazdaságosságát. * Hornyák Jánosné közlése. 103 3. Csomagolási hulladékok (94/62

EC) ajánlás Debreczeny István – Viszkei György A csomagolásra és csomagolási hulladékokra vonatkozó (94/62 EC) ajánlás harmonizációjának helyzete 1. Az iparág jelentősége A csomagolóipar nemzetgazdasági jelentőségét szűkebb értelemben a csomagolóeszköz termelés és felhasználás adataival lehet érzékeltetni. Ezen szem pont szerint 1997-ben a csom agolóeszköz termelés meghaladta a 150 m illiárd forintot,6 a felhasználás pedig a 160 milliárdot6. A termelés és felhasználás közötti különbözet az exportnál nagyobb importból adódik. A csom agolóeszköz-gyártóipar részesedése termelési értékének a GDP-hez viszonyított aránya szerint 2% körül ingadozik. A csomagolóipar tágabb értelm ezése szerint a csom agolási ráfordítások között szerepeltetni kell a közvetlen csomagolóeszköz költségeken túl a csomagolási tevékenységgel kapcsolatos ráf ordításokat is. Becslések szerint ezen ráf ordítások a

csomagolóeszköz-felhasználás egyharmadát teszik ki, í gy a csom agolóipar tágabb értelmezés szerinti termelési értéke meghaladja a 200 milliárd Ft-ot. A csomagolóipar helyzetét meghatározza, hogy csomagolási tevékenységet a feldolgozóipar valamennyi területén végeznek, valamint, hogy a csom agolóeszközgyártás maga is valamennyi szerkezeti anyagot és gyártási technológiát alkalmazza. A csomagolás így átszövi a gazdaság egészét, területi elhely ezkedésére és a vállalat méretére a gazdaság egészére jellemző adatok érvényesek. A csomagolóeszköz-gyártás és a csom agolási tevékenység nem tartozik a szennyező iparágak közé, a környezetvédelmi problémát általában az jelenti, hogy a csomagolás általában rövid élettartalmú termék, amely alapvető áruvédelmi funkcióját betöltve jelentős arányt képvisel különösen a települési szilárd hulladékban. Ez utóbbiban aránya tömeg alapján 20-25% körüli, töm

örítetlen térfogat szerint pedig elérheti a 35-40%-ot. A csomagolási hulladék jellemzően nem veszélyes hulladék, azonban elhelyezése a hulladéklerakók terhelését jelenti. 2. Jogharmonizáció Az EU vonatkozó 94/62 szám ú ajánlásának jogharm onizációja nem történt meg. Az ajánlás egészére vonatkozó jogharmonizációra érdemi előkészítő munka nem folyt. Az ajánlás néhány eleme megjelenik a környezetvédelmi termékdíjról, továbbá egyes termékek környezetvédelmi termékdíjáról szóló 1995 évi LVI. számú törvényben Ezen törvény mivel felfogását tekintve adójogszabály és egy jogszabály keretében intézkedik a csomagolás mellett egy igen heterogén termékkörről, alkalmatlan arra, hogy jelentős 104 módosítás esetén is megfeleljen a harmonizációs igényeknek. Az előkészületben lévő Hulladékgazdálkodási törvény kedvező esetben az általános alapelvek szintjén megfelelhet a harmonizációs igényeknek,

azonban mindenképpen szükség lesz további jogszabály alkotásra. 3. Beruházás Az ajánlás célkitűzéseinek teljesítéséhez beruházási igény igen nagy mértékben függ attól, hogy Magyarországra az EU gyengén fejlett országaira előírt hasznosítási mértékek irányadóak-e vagy sem, továbbá, hogy sikerül-e derogációt elérni. Az alábbiakban abból indulunk ki, hogy az EU gy engébben fejlett országaira vonatkozó célkitűzést kell teljesíteni és derogációt nem kapunk. A 2001-re érvényes célkitűzések teljesítése érdemleges beruházást nem igényel, ugyanis a 25%-os átlagos begyűjtési és hasznosítási célkitűzés koncentrált keletkezési helyekről biztosítható, valamint a szükséges hasznosító kapacitások rendelkezésre állnak. A 2005 -ig szóló célkitűzések teljesítése azonban jelentős erőfeszítést igényel, elsősorban a begyűjtés tekintetében. A többlethulladék begyűjtés ugyanis szinte kizárólag a

települési szilárd hulladékok szelektív gyűjtéséből származhat. A beruházási igény a lakossági begyűjtés eszközrendszerének (konténerek, szállító járművek, válogató telepek) létrehozásához, illetve bővítéséhez szükséges. Ennek forrásigénye a választott modell, a kiterjesztés üteme és a konkrét műszaki megoldások függvényében 2-3 milliárd Ft-tól akár több 10 milliárd Ft-ig is terjedhet. A finanszírozás forrásai az egyes szereplők felelősségének mértékét meghatározó jogszabály hiányában ma még nem jelölhetők meg. A termékdíj rendszer további működése esetén alapvetően állami és kisebb részben önkormányzati forrásokat lehet igény be venni, m íg a Ny ugat-Európában szokásos megoldás esetén szóba jön a gazdasá g szereplőinek (ipar, kereskedelem), részleges közvetlen finanszírozóként való f igyelembevétele. A többlet terheket természetesen akár a termékek árában megjelenő

költségként, akár helyi befizetésekből származzanak is azok, végső soron a fogyasztók illetve a lakosság viseli. A tervezett megvalósításnak igazodni kell az ajánlásban m egfogalmazott célkitűzésekhez, így az 2000-2005 re tehető. Mivel a begyűjtő rendszerek létrehozása és eredményes működtetése csak fokozatosan valósítható meg ezek fejlesztését már 2000-ben meg kell kezdeni. 4. Működtetési költségek Az előrejelzés kialakításánál abból indulunk ki, hogy tartósan fennmarad az 5 % körüli gazdasági növekedés, am ely 10 % körüli csom agolóeszköz felhasználási növekménnyel jár. Feltételezzük továbbá, hogy az EU 2005 -re érvényes elvárásait fokozatos közelítéssel lehetséges csak elérni, tekintettel arra, hogy a gyűjtő és hasznosító rendszerek kiépítése időigényes feladat. A fenti feltételezések alapján a keletkező hulladék mennyisége az alábbiak szerint alakul: 105 Forgalom: Év Papír Műanyag

Fém Üveg 100% 25% Cél (hasznosítás) 1997"x" 280 150 70 110 610 155 161 26% 1998 várható 310 165 80 120 675 170 185 27% 1999 340 180 90 130 740 185 235 32% 2000 380 200 100 145 825 210 275 30% 2005 450-500 240-250 120-130 175-180 985-1060 500 50% "x" A m inimális értékkel szám olva, melynél az eltérés + 20%-ot meghaladó is lehet. A fenti cél anyagféleségekre bontva: Papír Műanyag Fém Üveg Összesen 110 10 26 15 161 125 10 30 20 185 150 15 40 30 235 165 20 50 40 275 300 50 60 90 500 A fenti táblázat a tám ogatással hasznosítandó m ennyiségeket (a tényleges hasznosítás a mentesség feltételéül szabott kötelező kezelési arány és egyéb piaci tényezők miatt ezt meghaladja) a fokozatos közelítés és a beruházási igények minimalizálásának vagyis a meglévő kapacitásokra történő támaszkodás elve alapján tartalmazza. A táblázatban feltüntetett támogatandó mennyiségek támogatási szükséglete –

feltételezve az 1998 -as értékeket, 1998 -as árszinten – 1999-2005-ben az alábbiak szerint alakul. Rendszeres támogatási szükséglet: 1999 2005 Papír Gyűjtés 8.-Ft/kg 1040 2400 Hasznosítás 4.-Ft/kg 260 300 Műanyag Gyűjtés 6.-Ft/kg 90 300 Hasznosítás 13.-Ft/kg 195 650 Fém Gyűjtés 3,5.-Ft/kg 140 210 Hasznosítás 1.-Ft/kg 40 60 106 Üveg Gyűjtés Hasznosítás 5,5.-Ft/kg 3,0.-Ft/kg 165 90 495 270 Összesen: 2020 4685 Figyelembe véve azt, hogy a 25 -ről 50%-os hasznosítási növekmény eléréséhez szinte teljes egészében a lakosságtól származó települési hulladék szelektív gyűjtésére lesz szükség és ez költségesebb, mint a koncentrált keletkezési helyekről való ma meghatározható begyűjtési forma, ezért a forrásigény 2005-ben reálisan. magasabb értékkel, 5,5-6 milliárd Ft-ra becsülhető. 5. A lakosságot érintő hatások A szelektív lakossági hulladékgyűjtés bevezetése a fogyasztók gyakorlatilag teljes körét

érinti. A települési szilárd hulladékgyűjtés jelenleg elterjedt formáihoz képest a szelektív hulladékgyűjtés rövid és középtávon többletköltséget okoz. Ennek mértéke megfelelő kialakítás esetén mintegy 30%-os költségnövekedést eredm ényez, amely lényegében megegyezik a 4. pontban tárgyalt rendszeres működtetési támogatással 6. A vállalatokat érintő hatások A szükséges intézkedések jelentős része (az ún. megosztott felelősség modell alkalmazása esetén) a verseny szférára csak közvetetten gyakorol hatást. Közvetlen hatás az intézkedések részleges költségviselésével kapcsolatban merülhet fel. Ennek mértéke fokozatos bevezetés, kellő adaptációs időszak, és hatékony forrás allokáció esetén az érintett ip arágra nézve nem meghatározó jelentőségű, a forgalom 1-2%-ra tehető. Várhatóan megélénkül a másodnyersanyagok felhasználása, az itt tevékenykedő vállalkozások tartós fellendülésre

számíthatnak. Az intézkedés az érintett termékek piacán korlátozott m értékben elmozdulást idézhet elő, a kisebb költségigénnyel gyűjthető és újrahasznosítható anyagok felé. Ezen hatásokat korlátok között tartja, hogy a csom agoló anyagok és a csom agolási megoldások funkcionálisan egymással csak korlátozottan helyettesíthetők. Az intézkedés célirányos bevezetés esetén az export -import forgalomra semleges hatást gyakorol. Az intézkedés a term ékdíj-rendszer egyidejű jelentős a piacgazdasági követelményeknek megfelelő átalakítása vagy kiiktatása esetén, az árszínvonalra érzékelhető hatást nem gyakorol. Amennyiben a term ékdíj diszkriminatív adóként tovább működik és ezen felül jelenik meg az intézkedés forrásigénye, úgy 0,2-0,3%-os a háztartások fogyasztási kiadásaira vetített növekedésre kell számítani. 7. Várható haszon Az ajánlás bevezetésének legnagyobb jelentőségű hatása, hogy a

települési szilárd hulladékok egyéb módon (ami ma meghatározóan lerakást jelent) kezelendő 107 mennyisége hosszabb távon m integy 15-20%-kal csökkenthető. Ennek megfelelő arányban kitolódik a lerakók hasznosítha tósága és későbbi időpontban van szükség új lerakók létesítésére. A lerakók létesítésével és üzemeltetésével kapcsolatos előírások maradéktalan betartása jelentősen növelni fogja ezek létesítési és üzemeltetési költségeit. Csupán a létesítési költségeknél országos szinten és hosszabb távon évente 300-400 millió Ft megtakarítás várható, amihez az üzemeltetési költségeknél ma még közelebbről meg nem határozható megtakarítás adódik. Kedvező hatás, hogy a másodnyersanyagok hasznosítási kötelezettsége miatt (elsősorban a papír és üvegiparban) hosszabb távon megbízható gazdaságos alapanyagforrás jön létre. A műanyagok hasznosításánál pedig jelentős innovációs és

beruházási tevékenység prognosztizálható. 8. Az ajánlás hazai bevezetésének indokoltsága Az EU ajánlás bevezetését általában hely eselni lehet hiszen a hulladéklerakás feltételeinek megteremtése a jövőben egyre költségesebb és fizikailag behatárolt. Fontos azonban, hogy a direktíva bevezetése fokozatosan az ajánlásban a gy engébben fejlett országoknak (Görögország, Portugália, Írország) egyébként is biztosított derogáció alapján, illetve ezekhez képest is mintegy 2 évvel később kerüljön sor. A halasztás egyrészt azzal indokolható, hogy hazánkban az egy főre jutó csomagolószer fogyasztás a ny ugat-európai átlag felét sem éri el, ezért az ebből keletkező hulladékmennyiség is kisebb, ami kisebb környezetterhelést jelent, vagyis a környezeti probléma sem akkora, mint az EU egyes fejlett és sűrűn lakott országaiban. Másrészt a begyűjtési infrastruktúra kialakítása, a lakossági szemléletformálás, amely

éppen, hogy csak megkezdődött, hosszabb időt vesz igénybe. 9. Alternatív megoldások Az ajánlás céljainak t.i a csom agolási hulladékok hasznosítási célú kivonása a települési szilárdhulladék áramból teljes körű alternatív megoldása nincs. Részleges megoldást lehet elérni olyan hulladékgazdálkodási modellel, amely a hulladékok égetését (esetleg energianyeréssel kombinálva) helyezi előtérbe. Ezzel a lerakandó hulladékok mennyiségének csökkentését el lehet érni, ugyanakkor a m egoldás környezetvédelmi szempontból nem optimális (anyagában gazdaságosan hasznosítható másodnyersanyagok is égetésre kerülnek) és a korszerű égetők beruházási ráfordításai nagyságrenddel nagyobbak a szelektív gyűjtés bevezetésénél. 10. Hatékonyság, műszaki fejlődés, árak, kereslet előrejelzés A hulladékkezelés egyéb formáinak (lerakás, égetés,) költségei az ezen a területen érvényes EU normák teljesítését

feltételezve erőteljesen nőni fognak. A technológiai fejlődés következtében a másodnyersanyagként szelektíven begyűjtött hulladékok hasznosítására egyre több eljárás jön szóba. Az ezen eljárások közötti verseny a hasznosítási költségeket leszorítja. Ebből következően a szelektív gyűjtés és 108 hasznosítás a klasszikus hulladékkezelés költségeihez el őbb közelíteni fog, majd gazdasági szempontból is kedvezőbbé válik. A másodnyersanyag árak vonatkozásában – tekintettel liberalizált külkereske delmünkre – az európai árak a mérvadóak, melyekhez a hazai áraknak szükségszerűen igazodniuk kell, hogy versenyképességünk megmaradjon, hazai tám ogatási rendszerünket erősen közelíteni kell az EU-ban alkalmazottakhoz, piackonform módon, kiküszöbölve a beszedett díjak állami újraelosztását. A direktíva hazai érvényesülésének alapvető feltétele az UECD országokban alkalmazott zöldlista bevezetése

és használata nálunk is a másodnyersanyagok nemzetközi forgalmában. Összefoglalás A csomagolóipar nemzetgazdasági jelentőségét szűkebb értelemben a csomagolóeszköz termelés és f elhasználás adataival lehet érzékeltetni. A csomagolóeszköz-gyártóipar részesedése termelési értékének a GDP -hez viszonyított aránya szerint 2 % körül ingadozik. A csom agolóipar helyzetét meghatározza, hogy a csomagolási tevékenységet a feldolgozóipar valamennyi területén végeznek, valamint, hogy a cs omagolóeszköz-gyártás maga is valam ennyi szerkezeti any agot és gy ártási technológiát alkalmazza. A csomagolás így átszövi a gazdaság egészét A csom agolás jelentős arányt képvisel különösen a települési szilárd hulladékban, aránya tömeg alapján 20-25% körüli. Az EU vonatkozó 94/62 szám ú ajánlásának jogharm onizációja nem történt meg. Az ajánlás néhány eleme megjelenik a környezetvédelmi termékdíjról, továbbá

egyes termékek környezetvédelmi termékdíjáról szóló 1995 évi LVI szám ú törvényben. Az előkészületben lévő Hulladékgazdálkodási törvény kedvező esetben az általános alapelvek szintjén m egfelelhet a harm onizációs igényeknek, azonban mindenképpen szükség lesz további jogszabályalkotásra, minimum kormányrendeletek szintjén. A 2001-re érvényes célkitűzések teljesítése érdemleges beruházást nem igényel, a 2005-ig szóló célkitűzések teljesítése azonban jelentős erőfeszítésekre van szükség. A beruházási igény a lakossági begyűjtés eszközrendszerének létrehozásához, illetve bővítéséhez szükséges. Ennek f orrásigénye a választott m odell, a kiterjesztés üteme és a konkrét műszaki megoldások függvényében 2-3 milliárd Ft-tól akár több 10 milliárd Ft-ig is terjedhet. A többletterheket term észetesen akár a termékek árában megjelenő költségként, akár helyi befizetésekből származzanak is

azok, végső soron a fogyasztók illetve a lakosság viseli. Figyelembe véve azt, hogy a 25%-ról 50%-os hasznosítási növekmény eléréséhez szinte teljes egészében a lakosságtól szárm azó települési hulladék szelektív gyűjtésére lesz szükség, és ez költségesebb, mint a koncentrált keletkezési helyekről való ma meghatározható begyűjtési forma, ezért a forrásigény 2005-ben reálisan m agasabb értékkel, 5,5-6 milliárd Ft-ra becsülhető. A szelektív lakossági hulladékgyűjtés bevezetése a f ogyasztók gyakorlatilag teljes körét érinti. A települési szilárd hulladékgyűjtés jelenleg elterjedt formáihoz képest szelektív hulladékgyűjtés rövid és középtávon többletköltséget okoz. Közvetlen hatás az intézkedések részleges költségviselésével kapcsolatban merülhet fel. Ennek mértéke 109 a fokozatos bevezetés, a kellő adaptációs időszak, és a hatékony forrásallokáció esetén az érintett iparágra nézve

nem meghatározó jelentőségű, a forgalom 1-2%-ra tehető. Az intézkedés a term ékdíj-rendszer egyidejű jelentős piacgazdasági követelményeknek megfelelő átalakítása vagy kiiktatása esetén, az árszínvonalra érzékelhető hatást nem gyakorol. Amennyiben a termékdíj diszkriminatív adóként tovább működik, és ezen felül jelenik meg az intézkedés forrásigénye, úgy 0,2-0,3%os, a háztatások fogyasztási kiadásaira vetített növekedésre kell számítani. Az ajánlás bevezetésének legnagyobb jelentőségű hatása, hogy a települési szilárd hulladékok egyéb módon (ami ma meghatározóan lerakást jelent) kezelendő mennyisége hosszabb távon mintegy 15-20%-kal csökkenthető. Az EU ajánlás bevezetését általában hely eselni lehet. Fontos azonban, hogy a bevezetés fokozatosan, az ajánlásban a gy engébben fejlett országoknak (Görögország, Portugália, Írország) egyébként is biztosított derogáció alapján, illetve ezekhez

képest is mintegy 2 évvel később kerüljön sor. A hulladékkezelés egyéb formáinak (lerakás, égetés) költségei az ezen a területen érvényes EU normák teljesítését feltételezve erőteljesen nőni fognak. Ebből következik a szelektív gyűjtés és hasznosítás a klasszikus hulladékkezelés költségeihez közelíteni fog, majd gazdasági szempontból is kedvezőbbé válik. 110 4. A hulladékpapír újrahasznosítása és a hulladékpapírból készített újrapapír felhasználására vonatkozó 81/972 EGK (1981 dec. 3) ajánlás magyarországi bevezetése Debreczeny István – Rab Attila 1. Az iparág jelentősége Az EU-ban A Nyugat-európai papíripar az EU GDP kb.1 %-át, a világ papírtermelésének kb 27 %-át adja és 2 -3 %-kal növeli éves term elését. A term eléshez 50%-nyi nagyobb részben saját, kisebb részben tengerentúli papírhulladékot használ f el (38 Mt/év) 1. A nyersanyagszükséglet másik felét biztosító megújítható

erőforrás, erdőállomány növelését folyamatosan biztosítja. Az EU országok átlagosan 30%-os erdőterülete2 évente 0,2%-kal növekszik3. Az egy főre jutó éves átlagos papírfogyasztás 170 kg. Az iparág a térségből – ellentétben a textil-, elektronikai-, stb. iparokkal – nem települ ki a fejlődő országokba, mert a környezetvédelmi kihívásokra komoly K+F tevékenységgel, a berendezések -technológiák korszerűsítésével képes mindezideig versenyképesen reagálni4. Magyarországon A magyarországi papírgyárak magyarországi erdőkből – facellulózgyár hiányában – rostot nem használnak f el. A papírterm elés az 1993 -as mélypont (288 kt/év) óta folyamatosan növekszik. A termelés 91 %-át az osztrák és görög tulajdonú papírgyárak szolgáltatják. A termelés 40%-a exportra megy A papír gyártásához 1988-ban 47 %, 1996-ban 66%5 papírhulladékot használtak fel, ami jelenleg m ég magasabb, mint az EU-s átlag.6 Ez az

arány csak akkor tartható, ha a tervezett papírhulladék feldolgozó kapacitások beruházására és technológia fejlesztésre nem kerül sor. Az 1998-ban várható papírhulladék-felhasználásról az 1. táblázat ad eligazítást 7 111 Hiba! A kapcsoló argumentuma érvénytelen. Táblázat Író-nyomó papírgyártás Csomagolópapír gyártás Karton* Háztartás-higéniai Tojástálca Összesen: Termelés,kt/é Papírhulladék Papírhulladék Keletkező v felhasználás, felhasználás papírhulladék kt/év aránya, % kt/év 168 32 17 ~165 205 180 81 ~320 0 (40)* 0 (40)* 0 (100)* ~80 35 35 100 ~10* 10 10 100 ~2 418 (458)* 257 (297)* 61 (64)* ~577 *- az USA tulajdonú Budafoki kartongyár kapacitása, amelyik évekkel ezelőtt leégett *- újrapapírgyártásra a felhasználása egészségügyi okok miatt tiltott. ~ - becsült értékek A magas papírhulladék felhasználási arány elérését döntő többségében az iparból kiinduló, "alulról

jövő" kezdeményezések (papírgyártók, kutatás) tették lehetővé, amelyek részben hazai (OMF B, KKA és OTKA) és külföldi (EU: INCO COEPERNICUS) támogatásokban is részesültek. Megfelelő törvényi rendelkezések hiányában a papírgyártóink az EU-s versenytársaikkal szemben versenyhátrányban vannak, mert az EU országok többsége a papírhulladék-begyűjtés költségeit döntő mértékben papíriparon kívüli forrásból fedezi (pl. Németország: 20% papíripar, 80% egyéb)8 A magyarországi papírfogyasztás közel 60% -a importból származik. A hazai papíripar termelési értéke 1996 -ban 78 Mrd F t volt9, a teljes papír -terméklánc (fa-, papír-, nyomdaipar) termelési értéke és export árbevétele 1997 -ben (ipar összesen = 100%) ágazatonként és vállalati m éret szerint10 a 2. táblázat adatainak megfelelően alakult. Hiba! A kapcsoló argumentuma érvénytelen. Táblázat 11-50 fő Termelési érték, % Export árbevétel, % 1,35

0,38 51-300 fő 1,81 1,04 300 fő felett összesen 1,92 1,07 5,09 2,5 A magyarországi papíripar hátránya, hogy a hazai favagyon cellulózzá történő feldolgozásához nem rendelkezik kapacitással és tőkével sem ilyen kapacitás létrehozásához. A ~1,5 millió m3/év fa feldolgozása mintegy 250 kt/év papír -exportot adhatna. Tekintettel azonban a probléma komplexitására(alkalmazandó technológia, környezetvédelmi és piaci problémák, gazdaságos nagy ságrend, stb.) e megoldás racionalitása megkérdőjelezhető. 112 2. Jogharmonizáció A 81/972 EGK (1981 DEC. 3) számú ajánlás jogharm onizációjára és ennek következtében szisztematikus hatásvizsgálatra nem került sor két ok miatt: A 81/972 EGK "csak" ajánlás, ennek következtében nem kötelező hatályú, ennek ellenére az illetékes hatóságok beépítését tervezik 11 az előkészületben lévő hulladékgazdálkodási törvénybe. A papírhulladék felhasználás

aránya – az alacsonyabb papírfogyasztás ellenére – a magyarországi papírgyártók kezdeményezésére ma még magasabb, mint az EU-ban. A papírhulladékfelhasználás alapvetően a csomagoló és higéniai papírok gyártásához történik. Az író -nyomó papírok gy ártásához – a Fűzfői Papír Rt kivételével – Magyarországon gyakorlatilag nem használnak hulladékot, újságpapírt pedig nem gyártanak hazánkban. Az ajánlásban idézett 75/442/EGK (1975. július 15) direktíva jogharmonizációja folyamatban van: részben a körny ezetterhelési díj, részben, a hulladékgazdálkodási törvénybe épül be. A környezetterhelési díj törvény tervezethez készült részleges hatásvizsgálat12, a hulladékgazdálkodási törvénytervezethez azonban m ég nem, ezért mindkét témában egy újabb igen megalapozott hatásvizsgálat szükséges az érintett gazdálkodók bevonásával. A 81/972 EGK ajánlások jogharmonizációjának nincsenek kizáró

akad ályai Magyarországon, mert: (I). : teljesíthető (pl: a közbeszerzési törvény végrehajtási utasításaiban) (II): a vegy es-hulladékpapírt felhasználjuk a dobozkarton, csom agolópapír és higéniai papírok gyártására is. A hazai eredetű hulladék felhasználásának fokozása a begyűjtési árak támogatásával lehetséges a versenyképessé fenntartása érdekében, mert ez a fajta hulladék Ny-Európában igen olcsó. (III): Nincs tudomásunk olyan követelményekről, amelyek akadályoznák a reciklált csomagolópapírok használatát. Az élelmiszeriparnál jelentkező speciális követelményeket célszerű felülvizsgálni, de ilyen irányú jelzéssel eddig még nem találkoztunk. (IV): A papírhulladék -újrahasznosítók (DUNAPACK Rt, Fűzfői Papír Rt) szerveznek felvilágosító kampányokat, de többet kellene tenni ennek érdekében állami, közszolgálati szinten is (pl.: a KöM által finanszírozott kiállításokkal, propagandával). (V):

A csomagolási papírhulladékok más irányú felhasználása egyelőre nem kívánatos, hiszen ma még importra szorulunk ebből a minőségből, de az elhasznált újságok, f olyóiratok – amiből felesleg van – jól használhatók lennének vákuumformázott papírtermékek (tojástálcák, gy ümölcstartók) gyártásához. A hazai papírgy árak által f el nem használható papírhulladékok exportjamegvalósítható. Az energetikai hasznosítás területén a piacképes megoldások még kialakítására várnak az EU országaiban is, akárcsak Magyarországon. A jelenszakaszban alap és alkalm azott kutatások szükségesek. 113 (VI): E term ékek zömét az EU -országok gyártják és használják f el sajátországaikban és Magyarországon is. E tevékenység fokozásához szükséges alapozó kutatásokat az EU vagy NATO f orrások fedezhetik. Célszerű emelt termékdíj kivetése a vízben nem oldhatóvá kikészített papírokra. Megjegyzés: A 81/972

EGK(1981.dec 3)sz ajánlás érdemi hazai alkalmazásához feltétlenül hozzátartozik, hogy a papírhulladékok határontúli f orgalmazásában nálunk is alkalmazásra kerüljön az OECD országokban is használatos zöld lista, amelynek érthetetlen eddigi mellőzése (holott mi is OECD tagok vagyunk!) évente 100 millió Ftot meghaladó felesleges többlet kiadást okoz a magyar papíriparnak. 3. Beruházás A beruházásokkal kapcsolatos tervek nem publikusak, de Balatonfűzfőn, Piszkén és Dunaújvárosban f olyamatban van 1 -1 új, a hulladékpapír -felhasználást növelő projekt előkészítése, ill. megvalósítása Az említett gyárakban további projektek koncepciói is megszülettek, de kialakításuk saját forrás hiányában teljesen bizonytalan. A papírhulladék esetén a begyűjtésre és az újrahasznosítási technológiára vonatkozóan szakértői vélemények, elképzelések léteznek, amelyet az alábbiakban foglalunk össze. Begyűjtés A

papírhulladék újrahasznosítás m agas magyarországi arányának megőrzése ill. növelése érdekében a begyűjtő hálózat kapacitásának – a kommunális szelektív hulladék begyűjtés kialakításával megvalósítandó – bővítését és logisztikai rendszerek kialakítását szükséges megvalósítani, elsősorban a nagy és közepes lélekszámú települések önkormányzatai bevonásával. Becsült költség 10 Mrd Ft A megvalósítás feltétele: a gazdaságos tevékenység lehetőségeinek felmérése (pl. mekkora lélekszámú településig, vagy az újrahasznosítótól m ilyen távolságig érdemes a hálózatot kialakítani), logisztikai rendszerek kialakítása, tudatformálás. A sikeres begyűjtés alapvető feltétele, hogy e tevékeny ség rendszeres támogatásban részesüljön, ugyanis a papírhulladék begyűjtést és hasznosítást a legtöbb EU országban is direkt vagy indirekt m ódon támogatják, ezért a hulladékpapír nemzetközi ára

igen alacsony, a begyűjtés költségeit nem fedezi (pl.: időszakonként negatív nemzetközi árak is kialakulnak, vagyis a papírgyáraknak fizetnek a hulladékpapír átvételéért). Minél szélesebb körből kívánjuk megoldani a begyűjtést (minél "mélyebbre" megyünk), annál magasabb lesz a begyűjtés önköltsége, és e körülménnyel számolnunk kell, ha el akarjuk érni az EU -ban 2005 után előirt újrahasznosítási kvótát! 114 1999-re 150 kt csomagolási papírhulladékkal kalkulálva (80 %-ban iparikereskedelmi "koncentrált" forrásokból, ill. 20% kommunális területről származó hulladékot figyelembe véve) a begyűjtés rendszeres támogatására mintegy 1,5 Mrd Ft, a hasznosításra mintegy 500 millió Ft, összesen 2,0 Mrd Ft szám ítható (Ipari hulladéknál 8 Ft/kg, lakosságnál 16 Ft/kg begyűjtési, ill. 5 Ft/kg hasznosítási támogatással számolva). 2005-re 300 kt begyűjtéssel számolva, a támogatás

összességében meghaladja a 3 Mrd Ft-ot. Mindehhez m ég hozzáadódik az inf ormációhordozó papírok mennyisége (1999-ben mintegy 60 kt), amely nem termékdíjas termék, melynek begyűjtéséhez, hasznosításához további forrásra lesz szükség. Rendszeres támogatási igény 1999-re mintegy 2 Mrd Ft A költségek forrása: termékdíj Újrahasznosítási technológiák A papírhulladék újrahasznosítás magyarországi jelenlegi 61%-os arányának növelése érdekében szükséges intézkedések: * A papírhulladék újrahasznosításával növekszik a papírgy ártásra nem alkalmas anyagok mennyisége (1 t papírhoz 1,2 -1,4 tonna papírhulladékra van szükség), amelyekfokozott környezeti igénybevételt jelentenek. A szilárd hulladékokat deponálni lehet, vagy égetni kell, a szennyvíztöbbletet pedig kezelni kell. A növekvő papírhulladék-felhasználás következtében ugyanis megnő a feldolgozás során keletkező szennyvíz mennyisége és romlik az

összetétele (nő a szervesanyag-tartalma, így a KOI -, BOI- érték). Ez a körülmény indokolttá teszi, hogy a szennyvízkérdést a hulladékhasznosítás részeként, annak következm ényeként kezeljük és ily en alapon beruházási támogatásban részesítsük! Becsült költség: 5-6 MrdFt A költség forrásai: vállalati 30% külső 70% a meglévő technológiai vonalak korszerűsítése és bővítése Becsült költség 2-3 Mrd Ft A költség forrása: vállalati források - Az újság-, folyóirat-, irodai-papírhulladék újrahasznosítását lehetővé tevő további deinking üzem létesítése (Fűzfői Papír Rt.: 40 kt/év kapacitás) Becsült költség:1,5Mrd Ft A költség forrásai: vállalati70% Külső 30% Ha a 81/972 EGK ajánlás szellemében a h azai jogalkotás az EU-hoz hasonlóan az író-nyomó papírgyártásnál is kötelező lesz a hulladékpapír felhasználás, akkor további deinking üzem létesítése válik szükségessé (Neusiedler

cég, Szolnok, Dunaújváros, 70100 kt/év kapacitás) Becsült költség:2,5Mrd Ft A költség forrásai: vállalati50% 115 Külső 50% 4. Működtetési költség A működtetési költségek alakulására készített számítások nem találhatók a publikációkban. A becsülhető költségek a 3.1szerint: 8-10 Ft/ kg papírhulladék 3.2szerint: a papírtermelési költség ~30%-a (70% az anyag és energia költség) 4.1 Intézményfejlesztés és adminisztrációs költségek A 81/972 EGK ajánlás beépítése a jogrendbe nem igényel kormányzati intézményfejlesztést. Az elvégzendő feladatok (információgyűjtés, adatfeldolgozás, tájékoztatás, kormányzati döntés-előkészítés, logisztikai kérdések, pénzalapok kezelése stb.) teljesíthetők – olyan kormányhatározattal felhatalmazott – ágazati intézményeknél, melyek megfelelő felkészültséggel, nemzetközi kapcsolatokkal, adatbázisokkal rendelkeznek és a gazdaság átrendeződése révén

megfelelő kapacitásuk van (pl.: Papíripari Kutatóintézet Kf t,Budapest), amely jelenleg is együttműködik az EU-s országok papíripari kutatóintézeteivel és a COST -tal a papírhulladék újrahasznosításában). Adminisztrációs és működési költség: 5-10 MFt/év 5. A lakosságot érintő hatások A lakosságot érintő hatások két irányban működnek, egyrészt növelik a kiadásokat, másrészt kiadásokat takarítanak meg környezetbarát viselkedés esetén. A lakosságot érintő hatásokra ugyancsak nem készültek részletes számítások, de az alábbi több feltételezést és egyszerűsítést tartalmazó gondolatmenettel mutatjuk be a hatásokat. Költségnövekedés irányában hatnak a termékdíj jellegű kiadások. Egy lakosra számítva, 60 kg/fő/év papírfogyasztás mellett az egy főre jutó kiadások növekedése (hozzájárulás a környezet védelméhez): 6-8 Ft/kg termékdíj x 30 kg/fő/év csomagolószer =180-240Ft/fő/év

Költségcsökkenés irányában hat a fogyasztói szokások átrendeződése, a környezettudatos vásárlási szokások kialakítása. Abban az esetben, ha megnövekszik a reciklált papírok használata (f eltételezve, hogy a reciklált papír ~ 10%-kal olcsóbb),a megtakarítás – különböző arányú fogyasztást feltételezve – az alábbiak szerint alakulhat (100 Ft/kg átlag papírárat véve alapul): 6 kg/év/fő reciklált papír felhasználása esetén: 6 kg/fő/év x 10 Ft = 60 Ft/fő/év 18 kg/fő/év reciklált papír felhasználása esetén: 18 kg/fő/év x 10 Ft =180 Ft/fő/év 116 6. A vállalatokat érintő hatások Az 81/972 EGK ajánlás által érintett vállalkozási területek eddigi tevékenysége – a megfelelő hazai szabályozó rendszer és kielégítő források hiányában is – az ajánlás teljesítése irányában hatott, annak ellenére, hogy tevékenységüket nem támogatták olyan ösztönző (támogatási) rendszerek (a

csomagolószerekre kivetett és részleges segítséget nyújtó termékdíj kivételével), am elyek évtizedek alatt keletkeztek az EU országaiban. A versenyhátrányok semlegesítésére leginkább alkalmas lehet a termékdíj rendszer piackonform korszerűsítése, mert az EU országaiban kialakult bonyolult és helyspecifikus ösztönző rendszerek honosítása hosszabb időt igényelne. A papírhulladék-újrahasznosítást támogató termékdíj rendszer hely specifikusnak tekinthető, azonban feltételezi a hagyományos- és az öko-adó rendszerek harmonizálását és az említett korszerűsítést, amelynek jövőbeni alkalmazása feltételezi a begyűjtés rendszeres támogatásának biztosítását. Az ajánlás beillesztése a hazai jogrendbe várhatóan kedvezőbb feltételeket fog teremteni, amennyiben megvalósul a hulladékpapírok esetén is az EU országokban már korábban kialakított feltétel rendszer (eszközök és támogatások). Az ajánlás által

kitűzött célok irányába haladó gazdálkodók a nagyobb részben kisvállalkozásban működő több mint 100 begyűjtő és a papírgyárak (az osztrák Prinzhorn csoport gyárai: Csepel, Dunaújváros, a görög Zeritis csoport gyárai: Piszke, Szentendre, a magyar tulajdonú Fűzfő Papír Rt, Pesterzsébeti Papír Kft, a dán tulajdonú Hartmann- Bábolna Packaging Kft).Kivételt képeznek a Neusiedler cég gyárai: Szolnok, Dunaújváros és a Diósgyőri Papír Rt, mert a speciális (értékpapírok) és exkluzív (hulladék-és klórmentes író-nyomó papírok) termékeket gyártanak. 6.1 Begyűjtés-előkészítés-forgalmazás Várható a szelektív hulladék-begyűjtés és kezelés eszközrendszerének, hálózatának kiteljesülése, további foglakoztatásbővülés, és az e területre jellemző kisés közepes méretű vállalkozások versenyképességének javulása. A csatlakozás után a versenyhelyzetet a szomszédos Ausztriában meglévő

kapacitásfeleslegekkel rendelkező hulladékkezelő vállalkozások fogják feszültebbé tenni. Az unión belül az áruk – így a papírhulladék – szabad áramlása következtében a Magyarországon keletkező hulladék újrahasznosításának fokozása csak a 3. és 4 pontokban kifejtett feltételek teljesülése esetén nem lehetetlenül el. 6.2 Hulladékpapír-újrafeldolgozás termékek gyártása) (papírgyártás és vákuumformázott A hulladékpapír újrahasznosítás növelése rontja a f ajlagos anyagfelhasználást, ezenkívül a minőség megőrzése érdekében folyamatos technológia- és eszközkorszerűsítést igényel. A papírgyári hulladékokban koncentrálja a p apíridegen szennyező anyagokat (nyomdafesték, keményítőszármazékok, műanyagok, stb.), amelyek mint szilárd szennyezőanyagok (osztályozási maradék, iszap) és a 117 szennyvizekben megjelenő oldott- (és diszpergált) környezetterhelő anyagok jelennek meg. A papírg

yártás versenyképességét rontó utóbbi tényezők ellensúlyozása elengedhetetlenül szükséges követelmény. Az 81/972 EGK ajánlás elf ogadása akkor érintené hátrány osan a hulladékpapírt jelenleg nem hasznosító iró -nyomó papírgyárakat (amelyek 1999-től a magyar papírtermelés 35%-át adják) , ha a m agyarországi átlagos papírhulladék hasznosítási arány az EU által javasolt értékek alá csökkenne. 6.3 Papírfeldolgozás (csomagolószerek, nyomda és kiadás) és az ágazat segédanyag-beszállítói A papírfeldolgozást az ajánlás közvetve érinti, m ert feldolgozó cégnek nem áll módjában műszakilag megváltoztatni a vásárolt papír összetételét, és motivációit a papírminőség (teherbírás, esztétikum) és a papírár (piaci viszonyok) határozzák meg. Az ajánlás megvalósítását úgy segíthetik elő, ha támogatják az ajánlás VI pontjában megfogalmazott elvárásokat a - papír tömegéhez viszonyítva

általában kevesebb, mint 5%-nyi - segédanyag felhasználását illetően. 7. Várható haszon A GDP-növekedésével arányosan növekvő papírfogyasztásból származó környezeti terhelés, és köztisztasági ráf ordítás csökkenése várható (félmillió tonna/év papírhulladék újrahasznosítása esetén a köztisztasági intézményeknek félmillió tonnával kevesebb anyagot kell kezelnie évente). A begyűjtés egy másod-nyersanyag előállításával 4,5 Mrd Ft/év új értéket teremt (ha 15 Ft/kg hulladékpapír átlagárral és 300 kt/év mennyiséggel számolunk: 15 Ft/kg x 1000 kg x 300000t/év= 4,5 Mrd Ft/év). Amennyiben nem hasznosítjuk újra a használt papírt, hanem deponáljuk, további 300 millió Ft fölösleges kiadást jelentkezik, f igyelmen kívül hagy va egyéb ma még nem forintosítható hatásokat. (1000 Ft/t deponálási költséggel szám olva: 1000 Ft/t x 300000 t/év = 300 millió Ft/év). Elkerülhetővé teszi – 300000t/év

mennyiséggel és 0,2 t/m 3 térfogattömeggel számolva – 1,5 millió m3 -nyi lerakó létesítését, és annak beruházási költségét. 8. A direktíva hazai bevezetésének indokoltsága Az ajánlás bevezetése hozzájárul a fenntartható fejlődés kritériumainak megvalósításához, társadalmi igényt elégit ki. Takarékoskodik m ég a m egújítható erőforrásokkal is, amelyeknek regenerálódása igen lassú ütemben (30-100 év) történik, de mindenek előtt elősegíti az 1995 évi LIII tv és a Nemzeti Környezetvédelmi Program ajánlásait ill. az elvárt célok elérését 118 9. Alternatív megoldások Alternatív megoldás lehetne a papírfogyasztás mérséklése, de ez Magyarországon mindaddig nem indokolt, am íg az EU-s fogyasztásnak a harm ada a hazai papírfogyasztás. 10. Hatékonyság, műszaki fejlődés, árak, kereslet előrejelzése 10.1 Hatékonyság Az EU-ban a hulladékpapírból gyártott termékek minőségével kapcsolatban az

elvárások liberálisabbak, mint az USA-ban, ahol a fogyasztók e termékektől ugyanazon minőséget várják el, mintha a primer anyagból készültek volna. Az előbbi kritérium és az USA-ban az EU -nál lényegesen olcsóbb üzemanyagárak komoly hatékonyságnövelést követelnek meg az EU papíriparától. 10.2 Műszaki fejlődés Mivel a papír a növény ek (fa) sejtfalából készül, amelynek tulajdonságai a gyártás és a használat alatt irreverzibilisen rom lanak, a romlás ellensúlyozására intenzív K+F, technológiafejlesztés és a működő berendezések lépéstartó korszerűsítése szükséges. A szállítási költségek minimalizálása piaci körülmények között is kiválóan működő logisztikai rendszerek kialakítását, a bálaméret növelését (Európában a bálatöm eg 0,50,8 t, az USA -ban 1-2 t), és annak m ozgatásához alkalmas speciális géppark kialakítását kívánja. A fejlesztési célok kialakításához meg kell határozni

a hulladékpapír újrahasznosítás és égetés optimális arányát, majd a piaci követelményeket is kielégítő megfelelő műszaki színvonalú égető berendezéseket kell kifejleszteni és üzemeltetni. Megoldást kell találni a f okozottabb hulladékpapír-felhasználással járó magasabb fokú víz szennyezés megakadályozására ill. csökkentésére 10.3 Árak A papír árak Magy arországon igazodnak a kereslethez, és az EU papírárakhoz, azonban várható, hogy a csatlakozást követően és a gazdasági helyzet javulásával arányosan az árak növekedni fognak. Az átlagárak jelenlegi alakulása Magyarországon és Németországban a 3. táblázatban látható13 119 Hiba! A kapcsoló argumentuma érvénytelen. Táblázat Hazai import átlagár, eFt/t Újságnyomó Író-nyomó Hullámalap-papír Nátron papír Karton *- minőségtől függően 10.4 105 175 75 140 118 Német árhatárok* DEM/t eFt/t (1DEM= 130 Ft) 1000-1050 130-136,5 1000-1800 130-234

450-1050 58,5-136,5 1300-1500 169-195 1400-2100 182-273 A kereslet előrejelzése A GDP növekedése és a papírf ogyasztás között szoros a kapcsolat. Várhatóan a magyar GDP növekedéssel arányosan növekedni fog a papírtermékek iránti kereslet is. A papírfogyasztás előrejelzésében tájékoztatásul szolgálhatnak a következő fogyasztási adatok14: US A:340, Németország:190, Szlovénia:109, Görögország:88, Portugália: 85, Magyarország: 58, Világátlag: 55, Ázsia átlaga: 27, Dél -Amerika átlaga: 31, Oroszország: 13 kg/fő/év. 11. Összefoglalás A "hulladékpapír újrahasznosítására és a hulladékpapírból készített újrapapír felhasználására vonatkozó" 81/972 EGK (1981 dec. 3.) ajánlás bevezetése Magyarországon összhangban van m ind a társadalm i elvárásokkal, mind a hulladékpapírt jelenleg is újrahasznosító vállalkozások stratégiai elképzeléseivel. Az ajánlás beépítése a hazai jogrendbe f elgyorsíthatja

a hatékony hulladékpapír újrahasznosítást támogató szabályozó rendszer kialakítását, a hagy ományos- és az ekoadók harmóniájának megteremtését, ezáltal a fenntartható fejlődést szolgáló fogyasztói szokások erősítését, a hazai vállalkozások számra kedvező feltételek kialakítását. A magyarországi papírtermelés 1998-ban várhatóan eléri a 418 kt/év m ennyiséget, amihez 257 kt/év papírhulladékot használnak f el. Az éves papírf ogyasztásból – feltételezve 30%-nyi nem kerül a papírhulladéka - elméletileg 577 kt/év különböző összetételű papírhulladék lenne begyűjthető, ha megvalósulna a szelektív begyűjtés logisztikai és eszközrendszere, és kialakulnaaz EU -országok intézkedéseihez hasonló, piackonform és helyspecifikus ösztönző rendszer. Legésszerűbb és leggyorsabb megoldásnak a term ékdíj rendszer – az állam újraelosztási m ozzanatának kizárását biztosító - korszerűsítése

kínálkozik a hazai feltételek között. A papírhulladék újrahasznosítás hatékony ságának növelése a gazdálkodók lehetőségeit meghaladó K+F tevékenységet, a technológia és berendezések folyamatos korszerűsítését igényli, mert a papírhulladék egy állandóan változó tulajdonságú, biomasszából előállított termék, amelynek tulajdonságai irreverzibilisen a fokozódó degradáció felé haladnak. 120 A papírhulladék begyűjtés technikai-piaci feltételeinek megteremtése egyszeri 1015 Mrd Ft , a rendszeres tám ogatás 2-5 Mrd Ft ráfordítást igényel a m agyarországi körülmények között. A papírhulladék-újrahasznosítással a papírgyárakban koncentrálódó szilárd hulladék- (iszap, szemét) és szennyvízkezelés egyszeri 5-6 Mrd Ft-os, a technológiai vonalak korszerűsítése 2-3 Mrd Ft -os ráfordítást igényelnek, amelyeket részben a gazdálkodásból, részben öko -adó jellegű bevételekből kell fedezni. A

hulladékpapírújrahasznosítást támogató öko-adók a lakosságot 2 -3 Mrd Ft/év mértékben terhelik, amit ellensúlyozhat a környezetbarát termékek fogyasztásából keletkező megtakarítás. Hivatkozások 1 A. Blanco et al: COST E1 Paper recycling, European Communities (1998, Belgium) 2 Pomázi I.: Az OECD környezetpolitikája és a magyar csatlakozás Környezet és fejlődés 5-6.1996 7-18 3 Paulapuro H.: Papermaking science and technology (FPEA és TAPPI Kiadó ) Megjelenése folyamatban 4 Az-EU csatlakozás felé.Az ipar átvilágitása és az iparpolitika feladatai Szektortanulmány Papíripari szekció, Budapest 1997. (Kopint-Datorg tanulmány része) 5 Fekete J. Gy Debreczeny I Polyánszky É et al: Zöld Belépő (4/D/1) 1997 BKE, Budapest 6 Rab A. Polyánszky É: Recycling of waste paper in Hungary, Recycling Symposium, Warsawa,1997 7 A Papíripari Kutatóintézet prognózisa 8 Uaz mint a 4. hivatkozás 9 Erdős V.: Importnyomás, Figyelő1997 április 24 p 21

10 Dányi I : Német-magyar innovációs kooperációs találkozó, Bp.1998 11 2282/1996(X.25) sz Kormányhatározat 12 KTM:A környezetterhelési díjakról szóló koncepció hatásvizsgálata, Bp.1997július 13 Papíripari Kutatóintézet Kft Adatbázis 14 Papíripari Kutatóintézet Kft Adatbázis 121 165 5. Az akkumulátorokkal és elemekkel kapcsolatos 91/157/ EEC Direktíva harmonizációjának hatáselemzése (Council Directive of 18 March 1991 on batteries and accumulators conatining certain dangerous substances) Szabó László – Szabó Sándor Összefoglalás Az akkumulátor és elemgyártó iparág jelentőségének érzékeltetésére a következő adatok adhatóak meg. A kilencvenes évek elejétől a gépkocsiállomány nagyságának változásával párhuzamosan az akkumulátorok száma is jelentősen nőtt. Az évtized közepén a helyzet a következőképpen volt jellemezhető: a 700 ezer darabos akkumulátorpiacból a Perion akkumulátorgyár 70 %-ot,

három-négy kisebb gyártó több mint 23 százalékot látott el, míg a maradék importból került be az országba. A piac nagysága 30-40 milliárd Ft-ra becsülhető, az export nem jelentős (néhány ezer darabos). A legutóbbi felmérések azonban kissé árnyaltabbá teszik a k épet. Ha csak az akkumulátorok számát nézzük, akkor az utóbbi években a gépkocsiállomány növekedésével a piac dinamikusan nőtt, de ennek a növekedésnek a nagy része az import növekedésével járt együtt. Ráadásul az új gépkocsik a felmérések szerint négy évig nem is jelennek meg a piacon, mint akkumulátorvásárlók. Ezért a külön eladott akkumulátorok piacára stagnálás volt jellemző. A piac megoszlása is megváltozott: az import 30 %-ra való növekedése mellett a Perion 35 % -ot és az egyéb hazai gyártók is hasonló részarányt képviselnek. 1 Környezetvédelmi szempontból jellemző, hogy a szilárd ólomhulladék (tehát a levegőt jellemzően az

üzemanyag elégetésekor szennyező ólmot nem számítva) túlnyomó hányadát az ennek az iparágnak a hulladékká vált terméke adja. Az elemek tekintetében a hazai dominancia egyáltalán nem jellemző. A kilencvenes évek felétől a piac hozzávetőlegesen 82 millió darab éves eladással volt jellemezhető. Az itthon egyedül elemgyártással is foglalkozó Perion részesedése 25 %-ra volt tehető, 60-70 % import mellett 5-15 %-os illegális importtal lehetett számolni (jellemzően a FÁK országaiból és Kínából). A 91/157/ EEC Direktíva tárgyát illetően megállapítható, hogy a hazai szabályozással való összehasonlítás nehézségekbe ütközik. Ennek oka, hogy egyszerre több területet is vizsgálni kell: a hazai előírásokat termék és vizsgálati szabványokban is rögzítik; ezen túlmenően a termékeket érintik a veszélyes hulladékokra vonatkozó vizsgálati szabványok a veszélyes hulladékok alkotórészeire. A harmonizáció tartalmi

elemeit illetően azonban elmondható, hogy az 1995. é vi LVI törvény az egyes környezetvédelmi termékdíjakról megteszi azokat a l épéseket, amelyek a d irektívának a h ulladék akkumulátorok és elemek elkülönített gyűjtési rendszer kialakítását célozzák, ennek jogszabályi hátterét megadva. 1 Az adatok a hazai gyártók képviselőivel folytatott interjúkból származnak, 1998 166 A beruházási és működési költségeket az összefoglaló utáni táblázatok mutatják, ezeknek a részletes számítását pedig az anyag táblázatot követő részei megadják. A begyűjtés és feldolgozás problémái a következőképpen foglalhatóak össze. Azokat a szempontokat emeljük ki az összefoglalásban, amelyek a legfontosabb döntési pontokat adják meg a hulladékká vált elemek és akkumulátorok problémájának megoldásában (az elemzendő direktíva rendelkezéseinek megfelelően ugyanakkor a költséghatékonyság szempontjainak maximális

figyelembe vételével). A hulladékakkumulátorok begyűjtésének és feldolgozásának nagyságát legdöntőbb mértékben a primer ólom világpiaci ára határozza meg. Azokban az időszakokban, amikor a világpiacon az ólomár magas, mindenfajta állami beavatkozás nélkül is megéri a h ulladék ólomakkumulátorok feldolgozása és ólom előállítása, mivel így lehetséges a primer termelt ólomnál olcsóbban is akkumulátor-nyersanyagot előállítani. Ez történt Magyarországon is: magas ár mellet jelentős mennyiséget összegyűjtöttek és szállítottak ki Szlovéniába, Németországba és Franciaországba. Alacsony ár esetén azonban ezek a f eldolgozók olyan keveset fizettek az összegyűjtött hulladékakkumulátorért, hogy az a gyűjtés és szállítás költségeit sem fedezte. Kérdésként merült fel, hogy milyen mértékben kell beavatkoznia ilyen esetben az államnak a piac működésébe (esetleg be kell-e), és milyen formában. Alacsony

ólomár esetén az állam jelentős forrásokat kell csoportosítson erre a területre. Ilyen helyzetben vezették be az akkumulátorra a termékdíjat olyan céllal, hogy a befolyt termékdíj jelentős részének a begyűjtő, és esetlegesen a feldolgozó kapacitásba való visszaforgatásával folyamatosan gazdaságossá tegyék ezt a tevékenységet. A begyűjtési rendszerben a legnagyobb probléma a programgazdák kiválasztása volt, ugyanis ők egy adott régióban tulajdonképpen monopóliumot élveznek (ők kapják meg az állami támogatást, a többieket kiszorítva a piacról). A feldolgozási kapacitás esetén az az alapvető kérdés, hogy a termelődő hulladék akkumulátor mennyiséget érdemes-e Magyarországon feldolgozni, vagy inkább továbbra is exportálják azt. Itt a Perion gyár speciális szempontjai esetleg szintén befolyásolhatják a döntést. Valószínűsíthetően a külföldi feldolgozás környezetvédelmi szempontból jobban támogatható,

azonban a magyarországi akkumulátorgyártásban speciális technológiát dolgoztak ki a hulladékakkumulátorból nyert ólom olyan típusú hasznosítására, amely nem rontja le a termék jellemzőit (ami az egyik leggyakoribb ellenérv az újrahasznált ólommal szemben a primer fém javára), így a hazai feldolgozás mellett is felsorakoztathatóak érvek. A feldolgozó területi elhelyezése azonban rendkívül nehéz egy olyan adottságokkal rendelkező ország esetében, mint Magyarország. A hazai gyártó eddigi próbálkozásainak kudarca is mutatja ezt a tényt. A NIMBY jelenséggel (“ne az én kertembe”) ez ideig nem sikerült eredményesen megbirkóznia a gyárnak, a folyamat ma is tart. A szükséges intézményi struktúrák fejlesztésében a t ermékdíjak rendszere átláthatóságának biztosítása adja a fő feladatot. A befolyó díjak nyomonkövethetősége és felhasználása alapvető követelménye annak, hogy a gyűjtési és feldolgozási rendszer

hatékonyan működhessen. A másik fő feladat az intézményrendszer olyan fejlesztése, amely a fogyasztók felé jól kommunikálja a szelektív gyűjtés előnyeit és a termékek környezeti állapotra gyakorolt hatásait. A direktíva átvételével a lakosságot érintő hatásokat a következőkben lehet összefoglalni. A direktívából következő gazdasági eszközök legjelentősebb mértékben a lakosság gépkocsival rendelkező rétegeit terhelik. Ez a szennyező fizet és az elővigyázatosság elvével 167 összhangban van. Az elkülönített gyűjtés plusz költségeit a hulladék képződésének okozója kell fizesse. A kommunális hulladékba bekerülő veszélyes hulladék biztonságossá tétele a szelektív gyűjtés költségeit többszörösen meghaladja. A termékdíj bevezetése az akkumulátorok árában 5-8 %-os növekedést jelentett a termék eredeti árkategóriájától függően (a súlyra kivetett termékdíj a relatíve olcsóbb termékek

árában nagyobb növekedést jelentett). A vállalatok szempontjából a következő hatások emelhetők ki. Az ágazatban érintett vállalatok jelentős külföldi versennyel kell szembenézzenek. Bár a piacaik növekvőek, a hazai gyártók részesedési aránya csökken. A hazai gyártók szerint termékeik meg tudnak felelni az EU Direktívában lefektetett követelményeknek, tehát a d irektíva átvétele nem jár gyártókapacitások leépítésével, sőt a behozatal ellenőrzésének szigorodásával egyes olcsóbb, rossz minőségű termékek importkorlátozását jelentené. A hazai termékek részesedésének változását a t ermékdíj bevezetése érdemben nem befolyásolja, hiszen a szabályozás versenysemleges, nemcsak a h azai gyártók fizetik meg a t ermékdíjat, hanem az országba belépő termékek is. Az export mennyisége után pedig a termékdíj visszaigényelhető A termékdíj a piac nagyságát érdemben nem befolyásolja, hiszen egy kapcsolt

termékről van szó. A gépkocsik piaca jelentősen bővült az elmúlt években, és mivel árához képest a termékdíj nagysága elhanyagolható, ezért az akkumulátorok piaca hosszútávon nő. Ugyanakkor a termelőket bizonyos innovációra készteti. A programgazda rendszeren keresztül új szereplők léphetnek be a piacra, valamint a már bennlévők is bővíthetik kapacitásaikat (pl. ezt jelzi a Perion beruházási szándéka, bár a beruházás különböző jogi, a fent említett területkiválasztási problémák miatt jelentős késésben van). Az elemek hazai felhasználásának mennyisége miatt (relatíve kis piac) a hazai feldolgozásuk nem valószínűsíthető (legalábbis a közeljövőben egy esetlegesen kisebb méretekben is gazdaságosan feldolgozó technológia bevezetéséig). Itt a használt elemek exportja és veszélyes hulladéklerakón történő elhelyezése marad a l ehetséges alternatíva. A célországok (Németország, Svédország és Svájc)

rendelkeznek megfelelő feldolgozókapacitással, de ott történő feldolgozásuk a lerakásnál jóval drágább. Az eddig elindított iskolai gyűjtési programok jelentős mennyiségek visszagyűjtését érték el, azonban itt a kommunikáció területén jelentős teendők vannak még hátra a hatékony visszagyűjtéshez. A direktíva bevezetésével várható hasznok általában hosszabb távon jelentkeznek. (A befolyó termékdíjat és annak ÁFÁ-ját ide nem értve, bár költségvetési szinten ezek nyilvánvalóan rövidtávon jelentkező bevételek). A hasznok leginkább azokkal az elkerülhető költségekkel mérhetők, amelyek a Direkívában lefektetett célok elérésével realizálhatóak. Az ólom, valamint a higany és mangán olyan veszélyes anyagok, amelyek egyrészt felhalmozódásra képesek a szervezetben, de már kis mennyiségben is jelentős egészségügyi károsodáshoz vezetnek. Ezért ezeknek az anyagoknak a vízbázisokba való kerülése jelentős

veszélyeket hord magában. Potenciális egészségkárosító hatásuk miatt, valamint mivel a vizek ezen szennyező-anyagoktól való megtisztítása nagyságrendekkel nagyobb költségekkel jár, mint a szennyezésük megelőzése, ezért ezeknek az akkumulátoroknak és elemeknek a hulladéklerakókon történő elhelyezését meg kell szüntetni. Az ebből eredő hasznok csak egy kis része számszerűsíthető, de ilyen lehet a víztisztítási költségek összegzése olyan víznyerőhelyeken, amelyeken a szennyezést valamilyen lerakóból történő szivárgás okozta. Továbbá itt számíthatók azok a költségek, amelyekbe egy-egy víznyerőhely bezárása és az ivóvíz távolabbról történő beszerzése vagy elvezetése kerül. Ilyen típusú esetek száma nem nagy, azonban egy-egy ilyen eset jelentős költségekkel jár. Mivel a talaj- és rétegvizek szennyezésének kezdete és a beszivárgás kezdete között jelentős idő múlhat el, ezért itt a korai

beavatkozás életfontosságú. A kommunális hulladéklerakók speciális szigetelési költségeinek 168 egy része is az akkumulátorokra és elemekre osztható, mivel ezek a kommunális hulladékban jelentkező veszélyforrásoknak egyikét jelentik. A kommunális hulladéklerakók és a szilárd hulladékkezelés jelenlegi hazai állapota a direktíva bevezetését teljes mértékben indokolja. Az akkumulátorok és elemek mennyiségének háztartási hulladéklerakókban történő elhelyezésének fokozatos csökkentésére, valamint szelektív gyűjtésének megvalósítására a Magyarországon már elfogadott termékdíj-rendszer alternatívájaként a b etétdíjas rendszer bevezetése lehetséges. A termékdíj-rendszer bizonyos mértékig ösztönözhet egy ilyen rendszer kialakítására, hiszen azok a gyártók, akik bizonyítani tudják, hogy bizonyos mennyiséget visszagyűjtenek, vagy újrafeldolgoznak, mentesülhetnek a termékdíj 50 %-ának fizetése alól. 1.

Összefoglaló táblázat, Akkumulátor hasznosítás költségei Beruházási költségek (1997-es áron)* Kormányzati Költségek PR: min. 20 millió Ft (ellenőrzés, megvalósítás) Gyűjtés: 62 millió. Ft Nemzetgazdaságban I. Kohó:17- 23 Mrd Ft felmerülő költségek II. Feldolgozás: 520 690 millió Ft Folyó költségek, évente Árbevétel évente (1997-es áron)* ellenőrzés 35 millió Ft 150 millió Ft* Gyűjtés 320 millió. Ft I: 1.35-155 Mrd Ft II: 580 - 780 millió. Ft 700 millió Ft* * I:1.2-16 Mrd Ft II: 1100-1250 millió Ft *A számítások során egy átlagos becslést, mintegy 24000 tonna használt hulladék akkumulátort feltételeztünk. Az I alternatíva a kohósítást, a kettes a törő-savtalanító üzemben történő feldolgozást jelenti. * Ez az összeg tiszta központi bevételt jelent a megnövekedett ÁFA bevételekből * Ez a KKA ( KöM) tervezett éves bevétele, mely összeg 80%-át a t erületre visszaforgatja. * A bevételadatokból

kitűnik, hogy az akkumulátor feldolgozás bizonyos esetekben kifizetődő. Az ólom világpiaci árának kedvező alakulásakor nyereségessé válik, máskor azonban ráfizetéses. Ezt a bizonytalan helyzetet teheti egyértelművé a támogatások rendszere, mivel a megnövekedett környezeti teher ezt megkívánja. A fő megoldandó probléma, hogy a gyűjtők ne csak egy gazdaságilag optimális mennyiséget gyűjtsenek be, hanem lehetőleg a 100%-hoz minél közelebb állót. 169 2. Összefoglaló táblázat, Szárazelem hasznosítás, ártalmatlanítás költségei Beruházási költségek (1997-es áron)* Kormányzati költségek (ellenőrzés, megvalósítás) Nemzetgazdaságban jelentkező költségek Teljes költség Folyó költségek Árbevétel évente évente (1997-es áron)* PR Termékdíj bevezetése "A" min. 2,6 millió Ft esetén "B" min. 53 millió Ft "A"108 millió Ft "B"126-433 millió Ft "A" 1. 5 millió Ft

2. 5 millió Ft 3. 5 millió Ft "B" 1. 187 millió 2. 720 millió 3. 229 millió A 1995-ös költségeket 1997-re 1,32-es (1,15*1,15) index segítségével átszámítva * "A" A 91/157/EEC Irányelvnek megfelelően csak a NiCd elemek gyűjtése "B" Minden elem gyűjtése * 1. 2. 3. Lerakás Aszódon Kezelés Svájcban/Franciaországban Optimális kezelés: NiCd elemek kezelése Svájcban/Franciaországban Más elemek kezelése Magyarországon 170 I. rész: A hulladék akkumulátorral kapcsolatos feladatok 1. A direktívából levezethető feladatok a nemzeti szabályozások számára A 91/157/EEC veszélyes anyagokat tartalmazó elemekről és akkumulátorokról szóló direktíva a következőket tűzi ki a tagállamoknak feladatául: • Tiltása egyes elemek forgalmazásának : − 0.05%-nál magasabb higanytartalmú alkáli-magnézium tartós elemek extrém körülmények közötti alkalmazásra; − 0.0025%-nál magasabb higanytartalmú

elemek forgalmazása; − kivételt képeznek az alkáli mangán gombelemek és az ilyen elemekből álló akkumulátorok. • A tagállamoknak lépéseket kell tenniük, hogy a használt elemeket, akkumulátorokat elkülönítve gyűjtsék, hogy az elhelyezésük vagy újrahasznosításuk megoldható legyen. • Az elemek és akkumulátorok megfelelően legyenek címkézve, azaz tartalmazzon információt: − az elkülönített gyűjtésre; − visszaforgatásra; − nehézfémtartalomra vonatkozólag. ( Részletesen szabályozva a 93/86/EEC direktívában). • Elemek, akkumulátorok elmozdíthatóak legyenek a készülékekből. (kivétel: annex 2) • Tagállamoknak programokat kell indítaniuk, hogy a következő célkitűzéseket teljesítsék: − csökkentsék az elemek és akkumulátorok nehézfémtartalmát; − a környezetbarátabb elemek és akkumulátorok gyártásának támogatása; − az akkumulátorok és elemek háztartási hulladékba való kerülésének

lépcsőzetes csökkentése; − veszélyes-anyag tartalom csökkentésére irányuló kutatás – fejlesztés támogatása. • elkülönített tárolás megoldása. • Fogyasztók teljes körű tájékoztatása: − a nem ellenőrzött elhelyezés veszélyességéről; − az elemek, akkumulátorok címkézéséről, illetve a beépített elemmel rendelkező eszközök megjelöléséről; − az elemek ezen eszközökből történő eltávolításáról. A direktíva következő elemekre és akkumulátorokra vonatkozik: 171 1. 1992 szeptember 18-tól: • a 25 mg-nál nagyobb higanytartalmú cellákat tartalmazó elemekre, kivéve az alkáli mangán elemeket; • a 0.025%-nál nagyobb kadmiumtartalmúakra (tömegszázalékban); • a 0.4%-nál nagyobb ólomtartalmúakra 2. 1992 szeptember 18-tól: • azon alkáli magnézium elemekre, melyeknek a higanytartalma a 0.025%-ot (tömegszázalékban) meghaladja. A következő készülékek képeznek kivételt a beépített

elemek elmozdíthatóságával kapcsolatban: • folyamatos memória és adatállományt fenntartó informatikai eszközök; • életfunkciókat ellátó orvosi készülékek; • hordozható készülékek, melyeknél nem szakemberrel történő elemcsere veszélyes lehet. Összefoglalva a direktíva által kitűzött feladatokat, a következőket mondhatjuk el. A direktíva általános és konkrét feladatokat tűz ki a tagállamok számára. Az általános feladatok között a különböző fejlesztési programokban való részvételt tűzi célul. Ez Magyarország számára első lépcsőben konkrét gazdasági konzekvenciával nem jár. Hosszabb távon azonban itt is jelentkeznek költségek. A konkrét és azonnali lépést igénylő feladatok közé tartozik azonban a következő három: • tiltás egyes veszélyes anyagokat tartalmazó elemek kereskedelmére vonatkozóan; • a szelektív gyűjtés megvalósítása a direktívában szereplő elemekre és akkumulátorokra

vonatkozólag; • a fogyasztók információval való ellátása az elemek veszélyességére vonatkozólag (veszélyesanyag tartalomra, valamint a nem szakszerű elhelyezés veszélyességére vonatkozólag). A hazai jogszabályokat tekintve egyedül a második pontban találunk a direktíva előírásainak megfelelő szabályozást, mégpedig az 1995. évi LVI törvényt a környezetvédelmi termékdíj bevezetésével kapcsolatban, mely jogszabály hatálya kiterjed a járművekben használt savas, illetve lúgos akkumulátorokra. Nem terjed ki a jogszabály hatálya azonban az elemekre, így elmondható, hogy a jogszabályi háttér ezen a területen sem teljes. Fontos még megjegyezni, hogy a direktíva a betétdíjas rendszer bevezetését javasolja: ". whereas the Comission should be informed of these programmes and of specific measures taken; whereas recourse to economic instruments such as setting up of a deposit system May encourage the separate collection and recycling

of spent batteries and accumulators;" " . A Bizottságot értesíteni kell ezekről a programokról és speciális lépésekről; valamint a gazdasági eszközök alkalmazásáról, mint például betétdíjas rendszer bevezetéséről, mely bátoríthatja az elkülönített gyűjtését és visszaforgatását az elemeknek és akkumulátoroknak." " deposit system means a system under which the buyer, upon purchase of batteries or accumulators, pays the seller a sum of money which is refunded when the spent batteries or accumulators are returned; " 172 " a betétdíjas rendszeren egy olyan rendszert értünk, melyben a v ásárló elem vagy akkumulátor vásárlásakor az eladónak meghatározott pénzösszeget fizet, melyet visszakap, amikor a használt elemet vagy akkumulátort visszaviszi." Azonban, mint a szövegből kiderül nem kötelező, csak ajánlott a betétdíjas rendszer kialakítása. A hazai termékdíjas rendszer is elfogadható,

mint olyan közgazdasági eszközt, mely a külön gyűjtést és visszaforgatást elősegíti. E célkitűzések megvalósulásáról lásd a későbbi fejezetet. Első lépésben tehát a jogszabályi űröket kell betölteni. A jogszabályalkotásnak a következő területekre kell kiterjednie: • A direktíva által tiltott elemtípusok hazai kereskedelmének és gyártásának betiltása; • A termékdíj-törvény kiterjesztése az elemekre vonatkozólag is; • Jogszabály alkotása a termelők, importálók, illetve ahol szükséges a kereskedők információadás kötelezettségéről, valamit a termékek jelöléséről. A költség-haszon elemzés további részében elkülönítve ke zeljük az elemek és akkumulátorok gyűjtési, visszaforgatási rendszerét, mivel ezek mind a szabályozás mind a megvalósítás területén különállónak tekinthetők, a hazai rendszerben e két terület nem kapcsolódik össze szervesen, hiszen mind a kereskedelemben, mind a

gyűjtésben külön rendszer kialakulását figyelhetjük meg. 1.1 A hazai szabályozás megvalósítása Az akkumulátorra egységesen 38 Ft/kg-os termékdíjat vetettek ki, mérettől, fajtától függetlenül (ezt 1998-ban emelték és 1999-ben újra emelni fogják). A hulladék akkumulátorok becsült nagysága évi 22,000 é s 30,000 t onna között mozog. A termékdíj bevezetésétől így éves szinten 700 millió Ft bevételt várnak a Központi Környezetvédelmi Alapba (KKA). Az akkumulátorok árának növekedéséből további központi költségvetési bevétel is várható, hiszen az ÁFA bevételekből adódóan (25%) további 175 millió Ft bevétel keletkezik a központi költségvetésnek, amit ráadásul semmilyen környezetvédelmi feladat finanszírozása nem terhel. A befolyt összeg felhasználása elvileg a következőek szerint történik. (Részletesen lásd Glenn Morris – Kis András 1996 – eredetileg gumiabroncs termékdíjra vonatkozó

tanulmányát, melyet továbbdolgozott Fucskó József – HIID 1997) A befolyt összeg 75%-a az adott területre (címkézett rész) áramlik vissza, míg 25%-a általános felhasználásra kerül. A címkézett rész egy nagyobb része (minimum 75%-a) további két területre bontható fel, melyből 80% beruházási támogatásokra megy. Ezek lehetnek: • a használt akkumulátorból származó szennyezés megelőzésre irányuló fejlesztések; • környezetbarátabb akkumulátorok és környezetbarát fogyasztói magatartás támogatása; • hulladék akkumulátor összegyűjtés támogatása. A további 20% folyamatos támogatásra mehet, melynek célja a hulladék akkumulátorok újrahasznosítása, visszaforgatása és gyűjtése lehet; A címkézett kisebbik része (maximum 25%-a), a következőképpen osztható fel: 173 • a címkézett bevétel max 2-5%-a olyan projektekre mehet, melyek a hulladék akkumulátorok által okozott károk megelőzésére, illetve

megtisztítására vonatkoznak; • monitoring rendszer létrehozására; • környezeti attitűd befolyásolására; • a termékdíj begyűjtését biztosító rendszerekre, illetve ellenőrzésére maximum a címkézett pénzek 5%-a. Az általános felhasználású pénzből minimum 75% olyan beruházások és technikai fejlesztések támogathatóak, amelyek közvetlenül támogatják a k örnyezetvédelmet, kereskedelmi szabályozókat, környezetbarát termékek elosztását, és a környezeti attitűd fejlesztését. 2 -5% olyan beavatkozások támogatására megy, melyek célja a nem halogatható kárfelszámolás, ahol a költségek nem terhelhetőek ismert károkozóra. A maradék maximum 23% környezetvédelmi célok finanszírozására megy, melyből maximum 5% lehet az Alap adminisztratív költsége. 1.2 Az éves akkumulátor-felhasználás nagysága Statisztikai adatok az éves akkumulátor-felhasználásról és gyártásról nem állnak rendelkezésre. Ennek oka

hogy statisztikai adatgyűjtés csak az ötven fő feletti vállalatokról van, míg akkumulátorgyártás ennél jóval kisebb üzemekben is történik, bár 1993-ban a hazai autóállomány 70%-a a PERION akkumulátoraival futott, így az ő adataik mérvadóak. Statisztikai adatok hiányában az éves akkumulátor-mennyiség, mely használatból kikerül, csak becsléssel kapható meg. Figyelmünket az 1993-94-es időszakra kell összpontosítani, mivel ha figyelembe vesszük azt, hogy az átlagos akkumulátor élettartam 3 é v, az ekkor eladott akkumulátorok kerülnek ma elhasználódásra. Alapvetően két módszer adódik a becslésre: a., Termelésből, importból és exportból való kiindulás A hazai termelés m ódosítva a behozott és kivitt akkumulátorok számával megadja az éves akkumulátorforgalmat. Ennyi az éves, üzemen kívül helyezett akkumulátorok száma Az összesített termelési adatok a következő mennyiséget adják 1992 és 1993-ra jellemzően (ezek

az akkumulátorok válnak 1997-re hulladékká): Perion 48O.OOO db Unitechnika, Szász Akku, Starter Kft. 16O.OOO db Export(-) -5.OOO db Import 55.OOO db ----------------------------------------------------------------------Összes akkumulátor 69O.OOO db (Adatok a PERION-nál és NOVAKKU-nál készült interjúkból) Ez darabszámra megadja az 1992-ben a forgalomból kivont akkumulátorok darabszámát. Azonban lényeges különbség van a haszongépjárművekbe és a személygépkocsikba helyezett akkumulátorok között. Amíg személygépkocsik akkumulátorainak átlagos ólomtartalma 13 kg, addig a haszongépjárműveké 24,5 kg (lásd 2.a Táblázat) 174 Megjegyzés: A valós adatoktól való eltérés a következőkből adódik: az akkumulátorok 4 fajtáját különböztetjük meg: indító, haszongépjármű, vontatási (targonca) és telepített (helyhez kötött). A becslések az első két típusra vonatkoznak, ezek képviselik a döntő részét a

hulladéknak, ugyanis a savas akkumulátorok képviselik a teljes készlet mintegy 70-80%-át. A többit a lúgos akkumulátorok és a száraz elemek adják. Ezeknek a feldolgozása más technológiát igényel. b., Személygépkocsik számából becsülhető az éves akkumulátor- szükséglet A modellben a változók a következőek: • személygépkocsik száma, haszongépjárművek száma (növekedése); • egy gépkocsiban használt akkumulátorok száma; • a különböző típusú akkumulátorok ólomtartalma; • átlgos akkumulátor élettartam. 2.a Táblázat Az akkumulátorok felépítése Szgk Haszonjármű Kg savtöltet 12V 72 Ah 5.00 12V 143 Ah 12.70 Kg Kg összsúly ebből ólom 19.70 13.00 4O.00 24.50 2.b táblázat A gépkocsiszám és az ólomhulladék éves emelkedésének becsült üteme Év Személy Szgk. hulakku gépkocsi (ezer) ólomtart ezer ton 1985 1.435 5.33 1986 1.538 5.71 1988 1.789 6.63 1990 1.944 7.21 1992 2.058 7.62 1994 2,179 8,08 1997 2,795

10,36 * Különleges célú gépkocsikkal együtt. Tehergépkocsi (ezer) 151 163 179 208 *229 *258 *315 Teher hull. akku ólomtart ezer ton 2.77 2.99 3.28 3.81 4.20 4,73 5.77 A táblázatból évi 4%-os járműállomány növekedés feltételezhető, amely növekedés megjelenik a hulladék akkumulátorok mennyiségének növekedésében is. E növekedést lassíthatja az akkumulátorok minőségének javulása , s így használati idejének növekedése. 175 2.c Táblázat Az összes ólomhulladék becslése 1992, 1994 és 1997-re a gépkocsi számból ezer db szgk 1992 1994 1997 2.058 2.200 2,795 tehergk. 1992 1994 1997 220 240 315 súlyok* 1 1 1 1.5 1.5 1,5 ólomtart (kg) 13 13 13 Átl akku élettart 3.50 3.50 3,50 össz ólom (t) 7.644 8.171 10,450 24.5 24.5 24,5 2.00 2.00 2.00 4.042 4.410 5,790 ÖSSZESEN 1992 1994 1997 * lásd a következő táblázatnál 11.086 12.581 16,240 2.d Táblázat A kiselejtezett akkumulátorok darabszámára vonatkozó becslés

ezer db szgk (1992) szgk (1994) szgk (1997) tehergk(1992) tehergk(1994) tehergk(1997) 2.058 2.200 2.795 220 240 315 súly* átl élettartam 1 1 1 1.5 1.5 1.5 3.5 3.5 3.5 2 2 2 akku igény (ezer db) 588 628 798 165 180 236 Összes(1992) 753 Összes(1994) 808 Összes(1997) 1034 *A tehergépkocsik azért 1.5-es súllyal szerepelnek, mivel bizonyos fajtáknál ne m egy, hanem két akkumulátor van alkalmazva, ennek átlagaként jön ki az 1.5-es szorzó A két becslés összehasonlításakor figyelembe kell venni, hogy a termelési adatok esetén nem differenciáltak a t ehergépkocsira és személygépkocsira vonatkozóak, ami igen nagy különbségeket eredményez. Ezek ólomtartalma a 2a táblázatban adott A másik két tényező, mely nagyban magyarázza az eltéréseket, a behozatal arányának eltérő becslései , illetve néhány kiindulási adat eltérése. A behozatalt 3O-8O ezres kategóriákon belül becsülték, mi ennek átlagával számoltunk. A tehergépkocsik

számának eltéréséből adódik a dolgozatban adott és a PERION féle becslés eltérése. A dolgozat a statisztikai adatokból indul ki (Közlekedésstatisztikai Évkönyv KSH 1993), így magasabb számadatokat használ, ennek következménye a magasabb eredmény. 176 3. Táblázat A külkereskedelmi forgalom értékadatai Forgalom iránya Import Export Év Stat.érték USD Stat.érték HUF 1996 1997 1998 6,901,193 9,227,404 8,216,394 1,058,534,173 1,727,350,787 1,751,224,920 1996 1997 1998 5,127,218 5,022,735 3,828,008 794,324,189 955,533,919 815,885,817 A táblázatban a 8 50710 vámtarifaszám alatti tételek – gépjármű indító ólomakkumulátorok elérhető értékadatai szerepelnek, mivel mennyiségi adatok nem voltak elérhetőek. Látható, hogy az import jelentős növekedése (értékben 65 %-os, darabban a dollárban megadott érték szerint 97-ben 33 %-os növekedés után egy 10 %-os csökkenés ),az export 98-ban 25 % -kal csökkent. Tehát a

külföldről érkező akkumulátorok növekvő részt képviselnek a t eljes akkumulátorállományból, ami alátámasztja az összefoglalóban a hazai gyártók által becsült piaci részarányváltozást. Megjegyzendő még hogy hosszabb távon két folyamat eredője fogja meghatározni a keletkező hulladék mennyiségét. Egyrészt a növekvő gépkocsi szám, másrészt az akkumulátorok technikai fejlődése, mely az élettartamot növeli. 177 2. Az akkumulátorokra vonatkozó feladatok költségelemzése 2.1 A veszélyes elemtípusok tiltása A következő típusú elemek tiltását mondja ki a direktíva: • 0.05%-nál magasabb higanytartalmú alkáli-magnézium tartós elemek extrém körülmények közötti alkalmazásra; • 0.025%-nál magasabb higanytartalmú általános célú elemek forgalmazását; • kivételt képeznek az alkáli mangán gombelemek és az ilyen elemekből álló akkumulátorok. Mint a felsorolásból látható, akkumulátorokra

vonatkozóan e terület nem igényel elemzést, mivel akkumulátorokra nem vonatkozik, csak elemekre. 2.2 Akkumulátorok gyűjtésének, költségei elhelyezésének, visszaforgatásának Magyarországon az akkumulátorok és elemek összegyűjtése és feldolgozása eddig nem volt megoldott. Az elemek a háztartási hulladékba kerültek, az akkumulátorok pedig nem megfelelő körülmények közötti átmeneti tárolás után kivitelre, vagy ugyancsak a települési hulladéklerakókba kerültek. A begyűjtési arány igen messze van a k ívánatostól Az elemek esetében a problémát a háztartási felhasználás jelenti, mivel ekkor a f ogyasztótól legtöbb esetben a háztartási hulladékba kerülnek az elemek. Ennek a problémának a megoldása csak hosszabb távon, a fogyasztók tájékoztatásával történhet. Az akkumulátor jelenti a nagyobb problémát hazánknak, ennek megoldása a legsürgetőbb feladat a direktívával kapcsolatban. A probléma megoldása már

megkezdődött, a termékdíj-köteles termékek közé bekerült az akkumulátor is. Ez nagyrészt kielégíti a direktíva előírásait, azaz megalapozza a az akkumulátorok szelektív gyűjtését, s amennyiben lehetséges a visszaforgatást is. Másrészt nem az ajánlott betétdíjas rendszer került bevezetésre (deposit system), bár ezt a direktíva nem írja elő kötelező jelleggel. (article 7 "where appropriate, the setting up of a deposit system") 2.21 A begyűjtés költségei A hazai hulladék akkumulátorok kb.70 - 80%-át gyűjtötte össze a MÉH az elmúlt években. Ezen mennyiség begyűjtése mindenfajta állami támogatás nélkül valósult meg Az 1994-es év folyamán az akkumulátorokért a v állalat 3-5 Forintot fizetett kilónként, a beszállítás nagyságától függően. 500 kg alatt 3 Ft, felette 5 Ft volt az akkumulátorokért fizetett ár. 1995-re ez az összeg 7-11 Ft-ra módosult, az adott piaci helyzettől, s az ólom világpiaci

árától függően. Az 1994-től a vállalat megváltozott feltételek között működik. A vállaltnak új tulajdonosa egy francia vállalat lett, nevük ERECO-ra változott. Ez a vállalat működési feltételeit erősen megváltoztatta. A cég az öt részre felosztott MÉH három területét foglalta magában , a budapesti, debreceni és pécsi körzetet. Majd a győri területet is megszerezte, de ott az akkumulátorok gyűjtésével eddig nem foglalkoztak. Ez utóbbi terület megszerzésével a cég a 178 hulladékgyűjtés több mint négyötödét birtokolta, így ő volt a legszámottevőbb szereplő a piacon. A tulajdonosváltással szervezeti átépítés is történt. A vállalat ma már mindössze 15 telephellyel rendelkezik a négy régióban, ezek általában a megyei központokban helyezkednek el. A többi kisebb telephely franchise rendszerben kapcsolódik az ERECO- hoz Ez azt jelenti hogy a vállalatok eladási szerződést kötöttek a nagyobb telephelyekkel,

de a gyakorlatban annak szállítanak aki a legtöbbet ígéri. Ez akkumulátorgyűjtésben lényegében az ERECO dominanciáját jelentette 1995-ben. 1995-ben a vállalat 18 ezer tonna akkumulátort gyűjtött össze, ami valamivel alatta marad az egyéves akkumulátor hulladék mennyiségének. 1996-ra a helyzet megváltozott, aminek oka a termékdíj-rendszerrel bevezetett programgazda rendszer. Ennek lényege, hogy egy vállalat nemcsak egy bizonyos környezetvédelmi beruházásra vagy fejlesztésre pályázik, hanem ő lesz az adott terület átfogó megszervezéséért felelős szervezet is. Ilyen programgazda lett a hulladékgyűjtés területén a BIOKOM Pécs körzetében, illetve a Zöld lánc szervezet, mely a M ÁV egyik leányvállalata. Ez a tendencia a hulladékgyűjtési piac átrendeződését vetíti előre. Amit a gyűjtő vállalat nem kerülhet el, az a tárolókapacitás továbbfejlesztése úgy, hogy az megfeleljen az előírt normáknak. Ez magában foglal egy

speciális beton alapot és egy tetőt, védelmül az esővíz ellen. A speciális tárolók építési költségei csak becsülhetőek Az ERECO nyíregyházi telephely tervezete ismert. Itt egy 50 négyzetméteres tároló kiépítését 750 ezer Ft + ÁFA-ra tervezték. Ezt a tárolót 100 tonna/havi kapacitással számoltak Az akkumulátorok tárolása raklapon, egy sorban lehetséges. Egy raklap 1 négyzetméter alapterületű, s 1 köbméter térfogatú. Egy raklapon egy sorban 15 db a kkumulátor fér el, s max. 4 sor tehető egymásra Az akkumulátorok átlagos mérete 30*2020 cm a személygépkocsiknál, ennek súlya 20 kg savtöltettel. A tehergépkocsiknál ezek a paraméterek 50*2525 cm, míg a súlya 43 kg. Ez azt jelenti, hogy az 50 négyzetméteres tároló max 60 tonna kapacitású, mivel egy raklapon így 1200 kg hulladék van. Ez azt jelenti hogy havi két elszállítás szükséges. A gyűjtő szervezetnek országosan legalább 20 telephelyen hasonló tárolókat kell

kiépítenie. Mivel a nyíregyházi telephely tervezete az 1995-ös évre vonatkozott, s a terület a legolcsóbb költségvonzatú országosan is, az adatokat 40%-al módosítva (a 2 évben közel 15 % ipari árindex + 10% eltérés a régiók között), egy-egy telephelyre 1,4 millió Ft-os összeg jön ki. A 20 telephely hasonló méretekkel a következő kapacitást adja: 100 tonna/hónap * 12 20 telephely = 24000 tonna/év kapacitás. Ez megfelel a keletkező hulladék mennyiségének. További beruházás szükséges a budapesti telephelyen, ahol egy 500 né gyzetméteres tároló kialakítása szükséges. Ennek kiépítésére pontos adataink nincsenek, azonban az ERECO-nak a K KA-hoz benyújtott pályázata alapján az összes telephely kiépítésének költsége nem haladja meg a 4 5 millió Forintot (1995 év eleji adat – 1997- re vetítve ez 62 millió Ft). A korábbi számítást folytatva kijön a 20 telephelyre 28 millió Ft, s a központi tárolóhelyre pedig marad

34 millió Ft. Ez az érték jóval magasabb, mint a kis tárolók adataiból extrapolációval megkapott érték, de a központi tároló speciális követelményei miatt még ez az érték is reálisnak tűnik. Két költségtényezőről kell még említést tenni, melyek a változó költségek kategóriájába tartoznak. Ezek a s zállítás és csomagolás kérdései A csomagolás raklaponként 757 Ft, ami magába foglalja a munkadíjat, a csomagoló fólia és a raklap árát. Ebből 600 Ft-ot a raklap ára teszi ki, amely esetleg visszaforgatható is lehet a folyamatban. A csomagolás lényege, hogy a raklapra helyezett akkumulátorokat fóliával körbetekerik egy vagy két rétegben, majd ezt még 179 körülszíjazzák. A csomagolás így 750 F t/tonnára jön ki, de így már szállítható nemzetközi forgalomban is. 1997-re 1000 Ft/tonnával számolhatunk A szállítás költségeit a következőképpen becsülhetjük: 24.000 tonna akkumulátor összegyűjtése és a

feldolgozó üzemekbe (illetve központba) való szállításával kell számolni. Teherautónként 10 tonnával lehet számolni, ez összesen 2400 menetet jelent évente. Átlagos út 200 km, ami oda-vissza 400 km-t jelent Ezt felszorozva a menetszámmal 960.000 km minimális út megtételét jelenti A normál fuvarozás költségei 90 Ft kilométerenként, ami 86 millió Ft-ot jelent 24.000 tonna akkumulátor esetén Az ERECO szakembere szerint azonban az akkumulátorok szállításához speciális járművekre van szükség, ami tovább emelheti a szállítás költségeit. (A Környezettechnika Kft rendelkezik ilyen járművekkel). A PERION műszaki igazgatója szerint az akkumulátorok nagy része szállítható a hagyományos járművekkel, így csak a hulladék elenyésző százalékához van szükség speciális járművekre. A beszállítóknak fizetendő díj a következőféleképpen becsülhető: 600.000 db személygépkocsi akku évente –120 millió Ft (10 Ft /kg, 200

Ft/db) 225.000 db tehergépkocsi akku évente – 90 millió Ft ( 10 Ft/kg, 400 Ft/db) A begyűjtés összköltsége tehát, 24000 tonna hulladék akkumulátorra számítva (1997-es árakon): Beruházási költségek: 20 megyei tároló kiépítése: 28 millió Ft Központi tároló ktg: 34 millió Ft Összesen 62 millió Ft Folyó költségek : díjfizetés a beszállítónak (10 Ft/Kg akkunként): 210 millió Ft szállítási költségek: 86 millió Ft csomagolás 24 millió Ft Összesen 320 millió Ft/év 2.22 A feldolgozás költségei Alapjában véve három lehetőség adódik a hulladék akkumulátor feldolgozására. Ezek a következőek: • kohósítás; • előkezelés, majd törés, aprítás utáni kiszállítás; • előkezelés nélküli export; Meg kell említeni még, hogy a Perionnak van még egy MRP nevezetű eljárása, mellyel gyártási hulladékát vissza tudja forgatni. Elvileg az eljárás más akkumulátor hulladék feldolgozására is alkalmas,

részletesen lásd a Gazdaság és Gazdálkodás 94/11 számában. A technológiai leírások egy tömör leírását adja Szabó L. - Szabó S: Az akkumulátor hulladékkezelés problémái (1995). Ezen felül információk forrásául szolgáltak még a következő cégek ajánlatai, illetve tervezetei: Engitec Impianti S.pA olasz tervező cég Compact CX akkumulátor előkezelő üzeme, illetve kohósítási eljárása, a TVM hulladék- 180 feldolgozóra benyújtott tervezete, egy amerikai tervező cég ajánlata akkumulátor hulladékfeldolgozóra, illetve a Gyöngyösoroszi HAF CONTIBAT eljárás rendelkezésre álló adatai. Ezekből a következő következtetéseket lehet levonni: 1. A kohósítási eljárások minimális méretgazdaságos mérete 30000 tonna éves kapacitásnál kezdődik, mely a hazai éves termelődő hulladékakkumulátor mennyiség becslésének felső plafonja. Így a folyamatos üzemeltetés kérdéses lehet A beruházási költségei 1.7-23

milliárd Ft között mozognak, a választott technológiától függően Az éves üzemeltetési költségek is 900 - 1000 millió Ft körül mozogtak 1994-es szinten, ez 1997-re számítva 1.35-155 milliárd Ft között mozog Árbevétele 24 ezer tonna hulladékra számítva, s 60% ólomtartalommal számolva: 14.400 t * 110.000 Ft/t = 16 Millárd Ft (800 USD/t a világpiaci ár 1996 szeptemberében, azonban korábbi időszak átlagára 600 USD = 90.000 F t Ezért 110000 F t/tonnás átlagárral számolunk 1997-ben) Ennek piacára azonban jelentős árfluktuáció jellemző, nem ritkák a 20 %-os árcsökkenések lásd a következő bekezdéseket. Ez azonban azt jelentené, hogy minden évben minimálisan 24.000 t onna hulladék begyűjtésre és a kohóban történő feldolgozásra kerülne. 2. A törő savtalanító üzem beruházási költségei 520-690 millió Ft között vannak, a technológiától és mérettől függően. Az éves működési költségek 580 -780 millió Ft

között 2 mozognak. Az elérhető árbevétel ebben az esetben jóval alacsonyabb, mint az előző esetben, hiszen itt nem tiszta ólommal, hanem csak előfeldolgozott anyaggal számolhatunk. Az árbevétel 24.000 tonna hulladékra 1100 - 1250 millió Ft között mozog 3. Az előkezelés nélküli export esetében egyrészt csak a gyűjtés költségeivel kell számolni, azonban az árbevétel ebben az esetben igen bizonytalan. Jellemző pl hogy az ólom világpiaci ára 600 és 800 USD között váltakozott csak 1995 vége és 1996 szeptembere között. Egy másik tényező, mely az ilyen típusú exportot akadályozhatja, az a nemzetközi egyezmények (pl. a Bázeli Egyezmény), melyek a v eszélyes hulladékok nemzetközi kereskedelmét egyre szigorítják. 2.3 Az ellenőrzés költségei A termékdíjas eszköz egyik elvi előnye, hogy a piaci koordinációra bízza azt, hogy hogyan valósul meg az akkumulátorok összegyűjtése, hiszen a piaci szereplők maguk határozzák

meg azt az árat, amiért átveszik a hulladék akkumulátort, és maguk oldják meg a szervezési, koordinációs problémákat is. Elvi előnye az is, hogy az ellenőrzés költségeit elvileg a minimumra csökkenti. Ráadásul amennyiben összekapcsolódik a programgazda rendszerrel, az ellenőrizendő szervezetek száma tovább csökken. Maga az ellenőrzés így két területre csökken, egyrészt a termékdíj befizetési kötelezettség teljesítésének ellenőrzésére, másrészt a programgazda tevékenységének ellenőrzésére. Az előbbiről elmondható, hogy egy számviteli probléma, melyet az éves mérlegellenőrzés során ellenőrizni lehet. A másik rész pedig a programgazda gazdálkodásának ellenőrzése, melynek költségvonzatára egy felső becslés adható. Az Alapba befolyt összeg 5 %-a fordítható 2 1996-1997-es Pályázati adatok alapján 181 adminisztratív, ellenőrzési feladatokra, így felső határként 35 millió Ft költhető a

programgazda, illetve a gazdálkodó egységeknél a számviteli előírások betartására. 3. Információval való ellátás költségei E terület is két részre osztható. Egyrészt az akkumulátoroknak ki kell elégíteniük a 93/86/EEC direktíva előírásait, azaz az elemeken és akkumulátorokon (melyekre a 91/157 direktíva vonatkozik) szerepelnie kell a visszaforgatásra vonatkozó jelnek és a veszélyesanyag-tartalom megjelölésének. Ezeket a f eltételeket a n yugat-európai import akkumulátorok teljesítik, a le gnagyobb hazai gyártó tájékoztatása szerint pedig a P erion termékei 1997-től megfelelnek a direktívában megszabott feltételeknek. A másik feltétel a fogyasztók széles körű tájékoztatása a hulladék elemek és akkumulátorok veszélyességére és szeparált gyűjtésük fontosságára vonatkozóan. E területet is érdemes két részre felbontani, az elemek és az akkumulátorok területére. Mivel az akkumulátorok területén

elsősorban a személygépkocsik tulajdonosait kell elérni az információkkal, három területen lehet az adott célcsoportot leginkább elérni, a benzinkutaknál, javító műhelyekben és az autók vizsgáztatása során. Az üzemanyagtöltő állomások száma Magyarországon meghaladja az 1400-at, míg autójavító műhelyek száma becsülhetően 4000 fölött van. Hogy a személygépkocsi tulajdonosok nagy részét elérjük, legalább 2.5 millió szórólap elhelyezése szükséges az adott helyeken az alábbi információkkal: • a legközelebbi átvevőhely neve, • átvételi ár, • káros környezeti, egészségügyi hatások, Ha csak a nyomdaköltségeket számítjuk, ez is meghaladja a 20 millió Ft-ot, s ebbe még nincs beleszámítva a disztribúciós költség. A szórólapok elhelyezésben az olyan szervezetek, mint a M agyar Ásványolajipari Szövetség, vagy a M agyar Autóklub segítségére lehet számítani. A tájékoztatás azért valószínűleg

eredményesebb mint egyéb szórólapok esetében, mivel a tulajdonos maga is anyagilag érdekelt visszaszolgáltatásban. Ezen költségek felmerülése a programgazda szerepkör beindulásával a programgazdákat terheli, hiszen az ő érdekük a minél hatékonyabb PR. 182 II. rész: A hulladék elemekkel kapcsolatos feladatok 4. A Direktíva és a kapcsolódó magyar szabályozás "Szárazelemek kifejezés alatt a primer és szekunder (újratölthető), száraz rendszerű kémiai áramforrásokat értjük. A tanulmány fő feladata a kimerült szárazelemek gyűjtésére és kezelésére vonatkozó hulladékgazdálkodási rendszer áttekintése, a 91/157 EGK Direktíva hazai bevezetésének hatásvizsgálati elemzésének elvégzése. A Direktíva tárgyát tekintve a T agállamok olyan jogszabályainak összehangolását segíti elő, amely a különféle veszélyes anyagokat tartalmazó kimerült primer elemek és az akkumulátorok felújításáról és

hasznosításáról rendelkezik. A tárgykörben meglevő más /EN, IEC/ előírásokra a Direktíva hivatkozik / 75/442/EEC sz. Irányelv ii A ill ii B pontok / A " kimerült elem vagy akkumulátor " olyan elemet vagy akkumulátort jelent, amelyet nem lehet újra használni és amelyet visszanyerésre vagy ártalmatlanításra szántak; az "ártalmatlanítás " bármilyen műveletet jelent, feltéve, hogy az elemekre és akkumulátorokra alkalmazható, amely a 7 4/442/ EEC sz. Irányelv ii B számú Mellékletében szerepel; a "gyűjtés" a kimerült elemek és akkumulátorok összegyűjtését és/ vagy csoportosítását jelenti; a "betétdíjas rendszer olyan rendszert jelent, amelynek alapján a vevő az elemek vagy akkumulátorok megvásárlásakor az eladó részére bizonyos pénzösszeget fizet, amelyet visszatérítenek, amikor visszaviszik a kimerült elemeket vagy akkumulátorokat. A motorizáció és az elektronika fejlődése magával

hozta, hogy a műszaki élet egyre több területén alkalmaznak különféle villamos elemeket és akkumulátorokat. Elhasználás után ezek eltávolítása gondot jelent, mivel különböző mennyiségben a környezetet is szennyező veszélyes anyagokat is tartalmaznak. Feldolgozásukról, környezetkímélő elhelyezésük elsegítéséről gondoskodni a gyártók, a felhasználók és a hulladékkezelők közös feladata. Az elemek fajtái Az áramfejlesztésre használt elemek két alapvető csoportját képezik az újra nem tölthető primer vagy szárazelemek és az újra tölthető szekunder elemek vagy akkumulátorok. A primer elemekben kisüléskor a k émiai energia irreverzibilisen villamos energiává alakul át, a szekunder elemekben ez a folyamat megfordítható. Az elemek elvi működésétől független, gyakorlati felhasználás szerint vannak: mindenfajta berendezéshez, géphez, felszereléshez használható elemek; a gépjárművek indítóeleme: csaknem

kizárólag ólomakkumulátorok; járműhajtási akkumulátorok: kizárólag ólomakkumulátorok helyhez kötött un. " szünetmentes" áramellátást biztosító rendszerek: ólom vagy nikkel/kadmium akkumulátorok. Az utóbbi két csoportot az ipari elemek kategóriájába sorolják. Hulladékképzés és -kezelés szempontjából legfontosabbak a f elszerelési elemek, ezeket követően pedig az indító elemek. A szünetmentes áramellátást biztosító berendezések hosszú élettartamú nagy értékű berendezések. 183 A primer és szekunder elemeket a legkülönbözőbb formában gyártják. A leggyakoribbak: hengeres elemek; gombelemek; hasáb alakú elemek és speciális alakú elemek. A külsőre egyforma elemek a legkülönbözőbb elektrokémiai rendszerek szerint működnek. A forgalomban levő elemek jellemzőit és a típusait foglalja össze az 3 és 4 táblázat 4.1 A hazai szabályozás megvalósítása A Direktíva tárgyát illetően

megállapítható, hogy a hazai szabályozással való összehasonlítás nehézségekbe ütközik. A hazai előírásokat termék és vizsgálati szabványokban rögzítik, a veszélyes hulladékokra vonatkozó vizsgálati szabványok a veszélyes hulladékok alkotórészeire vonatkozik. Ezek esetlegesen a primer elemekből és akkumulátorokból is származhatnak. A veszélyes hulladékok vizsgálati szabványai az alábbiak: MSZ 21978-18:1986 Veszélyes hulladékok vizsgálata. Krómtartalom MSZ 21978 Veszélyes hulladékok vizsgálata. Ólomtartalom MSZ 21978-21:1987 Veszélyes hulladékok vizsgálata. Higanytartalom MSZ 21978-22:1987 Veszélyes hulladékok vizsgálata. Nikkeltartalom MSZ 21978-26:1987 Veszélyes hulladékok vizsgálata. Cink tartalom meghatározása fotometriás és polarimetriás módszerrel MSZ 21978-27:1986 Veszélyes hulladékok vizsgálata. Nikkel tartalom meghatározása fotometriás és polarográfiás módszerrel. MSZ 21978-18:1978 Veszélyes hulladékok

vizsgálata. Kadmium tartalom meghatározása A termékpolitika eszközei kihatnak a használt szárazelemek visszagyűjtésére, az elemek minőségére a különböző elemtípusok eladására. Ezért az 1995-2010 közötti időszakban a környezetbe kerülő higany, kadmium és cink mennyiségének számítása az elemgyűjtés változataira épült. A NiCd elemek átlagos élettartama 5év, más elemeké 1 év. A veszélyes elemek száma. A felmérések szerint 1992-ben 153000 NiCd elemet, 1993ban pedig 116000 elemet importáltak, újabb felmérések nem voltak elérhetőek 4.11 A szárazelemekkel megoldásai kapcsolatos szabályozás lehetséges hazai Az EU változat szerint Magyarország elfogadja és alkalmazza 91/157/EEC EU irányelvet. ez alapján csak a NiCd elemeket kell szelektíven gyűjteni. Minden elemre vonatkozó változat valamennyi elemtípus szelektív gyűjtésére vonatkozik. Veszélyes hulladékokra vonatkozó változat. Ez a v áltozat a háztartási

veszélyes hulladékok (beleértve a használt szárazelemeket is) szelektív gyűjtését feltételezi. A gyártók és importálók/kereskedők a szárazelem piac termelési oldaláról elsődleges gazdasági szereplők. Befolyásolni tudják a szárazelemek összetételét, minőségét, a termék azonosítás, címkézés kérdését, a különböző elemtípusok árait és értékesített mennyiségét. A fogyasztók megvásárolják és használják az elemeket és berendezéseket. Döntésüket az ár, minőség, alkalmazás és információ befolyásolják. A fogyasztóknak fontos szerepük van az elemek sikeres gyűjtésében, így elsődleges fontosságú szereplők. 184 A kormányzati szervek (mint az országos, regionális és helyi hatóságok) biztosíthatják a szükséges kereteket, beléértve korlátozásokat is. Így támogathatják vagy hátráltathatják bizonyos elemtípusok, motiválás és/vagy bírságok, kommunikáció vagy információ útján. Az

érdekképviseleti szervezeteik által képviselt nagy- és kiskereskedőknek közvetítő szerepük van a gyártók, fogyasztók és az elemek összegyűjtésében, kezelésében, közreműködő vállalatok között. Az üzletek, bevásárló központok és más értékesítési helyek fontos kapcsolódási helyek a visszagyűjtés láncolatában, ezen belül a használt szárazelemeknek az újrafeldolgozókhoz, gyártókhoz való juttatásában, a vásárlók információkkal való ellátásában A fogyasztók magatartását befolyásolhatják olyan nem kormányzati szervezetek, mint a környezetvédelmi és fogyasztói szervezetek, valamint az iskolák. Jelentős szerepet játszhatnak az emberek környezeti nevelésében. A kutató intézeteknek és hasonló intézmények a hazai és nemzetközi eredmények közzétételével, valamint az elemek minőségének értékelésével vehetnek részt a programban. A 91/157/EEC számú EC irányelv korlátozza az elemek higany és kadmium

tartalmát. A gyártók és importálók feladata ennek betartása. Általában a gyártóknál és importálóknak gondoskodniuk kell az elemek minőségének folyamatos javításáról. Azonosítás. A legtöbb kezelési eljárás megkívánja az elemek különböző kategóriákba történő gondos szétválogatását. A vizuális alapon végzett, kézi szétválogatás a különböző elemtípusok megfelelő azonosíthatóságát kívánja meg, pl. szöveggel, színkóddal vagy címkézéssel. Ehhez a feltételek megteremtése a gyártók és importálók feladata Valamennyi importált és Magyarországon gyártott primer és szekunder elem regisztrálása, beleértve a különböző készülékekbe, szerszámokba, játékokba, stb. épített újratölthető elemeket is. Ezért egyaránt felelősek a gyártók importálók és kereskedők is A termékdíj megállapításához a hatóságnak ismernie kell a regisztrációs adatokat. A kormánynak gondoskodnia kell az elemekre

vonatkozó termékdíj bevezetéséről. Az ily módon keletkező alapból az elemgyűjtés közvetett és közvetlen költségeit kell fedezni. A gyártók és importálók a nagykereskedőkkel együtt felelősek a gyűjtési rendszer felállításáért, valamennyi használt primer és szekunder elemre vonatkozóan. Célszerűen a gyűjtést kiválasztott üzletekben kell megszervezni, ahol az elemek értékesítése is történik. A gyártók és importálók a nagykereskedőkkel közösen szintén felelősek az összegyűjtött elemek elszállításának megszervezéséért az előkezelés és újrahasznosítás a szállítás kombinálásával, ahol ez lehetséges. Esetleg figyelembe kell venni a már létező elemgyűjtési- szállítási rendszereket. 4.12 Az elemek összetétele Az importált alkáli és szén/cink elemek nem tartalmaznak higanyt 1994 óta. A NiCd telepek kezdeti erős növekedése öt éven belül állandó értéken marad. Más elemek ( lítium, fémhidrid)

szerepe fokozatosan nő. A nem nyilvántartott import minden elemtípust magában foglal ( mind a primer, mind a szekunder elemeket), kivéve pl. a mobil telefonokban használtakat 4. Táblázat Az elemek összetételének alakulása Típus Importált alkáli Importált szén-cink Helyi szén-cink gyártás Összetétel és időszak 0,025% higany 1994-ig, majd 0% 0,01% higany 1994-ig, majd 0% 0,02% higany és 0,02% kadmium 1995-ig, majd 0% mindkettőnél 185 Helyi alkálielem gyártás 5. 1% higany és 0% kadmium 1996-ig majd 0% mindkettőnél Az éves szárazelem-felhasználás Magyarországon helyzete és tendenciái 1995-ben körülbelül 82 m illió db pr imer és szekunder szárazelemet adtak el Magyarországon. A Perion Akkumulátorgyár, az egyetlen hazai szárazelemgyártó piaci részesedése 25%-ra csökkent. A szárazelemek behozatala növekszik, jelenleg a forgalomban lévő elemek körülbelül 60-70%-át teszi ki. A becslések szerint a forgalomban lévő

teljes elemmennyiség 5-20%-a nem azonosított úton kerül az országba, elsősorban a volt Szovjetunió országaiból, Kínából. Ezek az elemek általában gyengébb minőségűek és a legtöbb nem felel meg az EU Irányelv (91/157/EEC) előírásainak. Az EPBA-nak megfelelően 1994-től az importált alkáli és szén-cink elemeknek higanymentesnek kell lennie. A helyi gyártó, a Perion szerint az általuk gyártott elemek meg tudnak felelni az EU Irányelv előírásainak. Várhatóan öt éven belül a NiCd telepek forgalma jelentősen megnő, valamint más típusú (lítium és fémhibrid) elemek használata válik uralkodóvá. 5. Táblázat Az elemfogyasztás és tendenciái Magyarországon Típus db/év Általános felhasználású elemek alkáli-mangán 22.500,000 szén-cink 56.200,000 Gombelemek higanyoxid ezüstoxid cinkoxid lítium alkáli-mangán Újratölthető elemek NiCd (egyedi elemek) beépített "powerpack" (mobil telefonok, játékok,

háztartási berendezések stb. 3.000,000 Nem azonosított import 5-20% 3.000,000 Tendencia az import 2000-ig 7,5%-kal, majd 5%-kal növekszik az import 2000-ig 2,5%-kal nő, majd 2,5%kal csökken, ez idő alatt 25-35%-os csökkenés a Perion termelésében 2010-ig erőteljes csökkenés 2000-ig kismértékű növekedés, majd állandó 2000-ig erőteljes növekedés, majd állandó +10% növekedés 2000-ig, majd0 % +2,5% növekedés 2010-ig Csökkenő ütemű növekedés 1995 +45% 1996 +35% 1997 +25% 1998 +10% 1999 +5 % 2000 0 % később –5% (más típusok előtérbe kerülése miatt) 5-20% körül becsült minden szegmensnél (kivéve a mobil telefonokat. (Az előrejelzések a DHV 1992. alapján) A tényadatokból csak értékre, és az összes elemfajtára vannak elérhető adatok. A növekedés üteme az összes primer elemre és primer telepre (vámtarifakód 8506) 1996-tól 98ig csak 2-3 %-os volt (Az 1996-os 12,9 millió USD értékű behozatal 13,2 USD-re nőtt 1998ra),

de az illegális importra nincs adat. Az export mértéke minimális (évi 200 e zer USD értékű). 186 5.1 A környezetre ártalmas elemalkotók Higany mennyisége Magyarországon a használt elemekből a környezetbe kerülő higany legnagyobb részt az alkáli és szén-cink elemekből származik. A feltevések szerint a közeljövőben több alkáli és kevesebb szén-cink elemet fognak használni. Ennek következtében a higany főleg alkáli elemekből fog származni. Kadmium mennyisége A kadmiumot általában újratölthető NiCd elemekben alkalmazzák., valamint a közelmúltig a szén-cink elemekben is. (kb 0,01% Cd) 1995-től a szárazelemekben levő kadmium összessége az újratölthető NiCd elemekben található Magyarországon. 1996 után az összes kadmium 99%-a a NiCd elemekből származik és 1% az illegálisan importált szén-cink elemekből. Cink mennyisége A cinket sok elemtípusban használják. Majdnem az összes elemekből származó cinkkibocsátást

a s zén-cink elemek és alkáli elemek okozzák. A gombelemek száma és alacsony súlya miatt igen kis mértékben járulnak hozzá a k ibocsátáshoz. Az alkáli elemek növekvő alkalmazása és a szén cink elemek minőségének javulása, mely hosszabb élettartammal párosul, az elemek forgalmának és a teljes cinkkibocsátás csökkenéséhez vezet. 6. Táblázat A környezetbe kerülő higany, kadmium és cink mennyisége az 1995-2010 közötti időszakban 5% és 20% nem nyilvántartott importot feltételezve Változat tonna higany tonna kadmium 5% 20 % 5% 20 % EC változat 14 56 4646-61 A 59 Minden elem változat 7 22-26 4648-61 B 59 (A DHV 1992 alapján) 6. Gyűjtési módszer 6.1 Az elemek összegyűjtése 5% 10000 41005200 tonna cink 20% 12000 4900-6200 A primer elemek élettartama általában kevesebb, mint egy év, kivéve a lítiumos, ezüstoxidos és az órákban, számológépekben stb. használatos elemeket A szekunder (újratölthető) elemek élettartama

4-7 év, a nem lakossági felhasználók esetében 2-5 évvel kell számolni. A tanulmány számításai során a fenti értékeket vettük figyelembe Az elemzett változatok a következők: 1. "A" változat: A 91/157/EEC (és 93/86/EEC) EC Irányelv alkalmazása szerint csak a NiCd elemek gyűjtése. 2. "B" változat: Minden típusú elem gyűjtése ( így a szén-cink elemé is), ami a leghatékonyabb változat a környezetbe kerülő Ni, Cd és Hg mennyiségének csökkentése szempontjából. Az 6. táblázatban látható a környezetbe kerülő kadmium, higany és cink mennyisége 15 éves időszakra. A NiCd elemek gyűjtésével a környezetbe kerülő kadmium mennyisége 7580%-kal csökken Az összes típusú elem összegyűjtése környezetbe kerülő kadmium mennyiségét 75-80%-kal csökkenti, míg a higany és a cink mennyisége 50 %-kal csökken. 187 7. Táblázat A környezetbe kerülő Cd, Hg és Zn mennyisége ( 5% nem legális importot

feltételezve, Becslés) Változat "A" változat "B" változat cink (t) kb. 1000 4000-5000 higany (t) kadmium (t) 14 220 14 45-60 A javasolt gyűjtési módszer szerint a primer és szekunder elemeket ( telepeket is) kiválasztott értékesítési helyeken , mint például szaküzletekben, szupermarketekben erre a célra kihelyezett gyűjtőedényekben gyűjtenék össze. A gyűjtés kezdetekor a városokban 4000 lakosonként egy gyűjtési hely javasolt. Várhatóan a NiCd telepek 80%-a, más NiCd típusú elemek 60%-a, a többi elem 60%-a gyűjthető össze ily módon azzal a feltételezéssel, hogy az emberek tudatában vannak a kimerült elemek káros környezeti hatásával és felkészítették őket az elemgyűjtésben való részvételre. A gyűjtőedényeket megfelelő időközönként kiürítik és az összegyűlt elemeket egy központi telephelyre szállítják osztályozás és a végleges kezelést megelőző átmeneti tárolás céljából.

Javasolható, hogy a nagykereskedők gondoskodjanak az elemgyűjtő konténerek ürítéséről és az összegyűlt elemek elszállításáról, kihasználva a már meglevő infrastruktúrát és logisztikát kis többletköltséggel. Amikor az árut szállítják az üzletekbe, elhozzák az összegyűjtött használt elemeket is. Az összegyűjtött elemek regisztrálása is ehhez javasolt Az eddigi ( iskolákban, közintézményekben, vállalatoknál folyó) elemgyűjtési kezdeményezések beépíthetők a javasolt rendszerbe. A teljes rendszer üzemeltetése a kereskedelem kezében összpontosulna. 6.2 Kezelés Jelenleg Magyarországon az összegyűjtött szárazelemeket I. veszélyességi osztályú hulladéknak megfelelő módon az Aszódi Veszélyeshulladék Lerakóban helyezik el. Ez a megoldás értékes lerakó kapacitást foglal el és nem teszi lehetővé az újrahasznosítást, az értékes anyagok újrafelhasználását, valamint nem végleges megoldás.

Magyarországon jelenleg a kimerült szárazelemeknek nincs más kezelési lehetősége. Az európai országok közül Franciaországban és Svájcban működnek elemeket feldolgozó üzemek, a közeljövőben pedig Németországban is megkezdi egy üzem a működését. A francia vagy svájci elemfeldolgozó vállalatoknál való kezelés pillanatnyilag tízszer drágább mint az Aszódi lerakás. A fent említett érvényes jogszabályok alkalmazhatók a hulladékgazdálkodási terv a törvényes kereteinek megteremtésénél. Ennek eléréséhez több kötelező és önkéntes eszköz alkalmazását kell megfontolni. Néhány példa a kötelező jellegű eszközökre: -az elemekre termékdíj kivetése (tömegre vonatkoztatva), -termék azonosíthatóság (pl. az elemek kötelező címkézése, az összetétel vagy a recycling szimbólum feltüntetése az elemen), -termékfelelősség (az importálók/gyártók felelősek a hulladékká való termékeik összegyűjtésért és

kezelésért). Ezen kívül a kormányzat és az ágazat között önkéntes jellegű megállapodások is lehetségesek: -információátadás, -minőségellenőrzés, -import/gyártás/eladás adatainak nyilvántartása, -visszagyűjtés regisztrálása 188 9. Táblázat Teljes költség (millió Ft) 2 változatra és a 3 kezelési lehetőségre Változat "A" változat "B" változat I. Aszódi lerakás II. Kezelés Svájcban Franciaországban / III. Optimális kezelés 1995 3 2000 7 2010 21 1995 3 2000 11 2010 33 1995 3 2000 11 2010 33 134 198 232 511 819 989 162 247 302 Vegyes kezelési változatot feltételeztünk, azaz a NiCd elemek kezelését Franciaországban (SNAM),a Hg. és Cd elemek kezelése Svájcban (BATREC vagy RECÍTEC), valamint a Cd és Hg mentes elemek tárolása Aszódon. A díj mértéke az elem tömegétől függ. A számítás minden elemtípusra feltételeztünk egy átlagos tömeget. Ebben a r endszerben a l

egmagasabb költség a n ehéz elemeket (mint pl a NiCd elemcsomagok) terheli. Természetesen a súlyozó tényezővel további igények is kielégíthetők. Mivel az összes elem gyűjtése és kezelése kb 10-szer magasabb Elemminőségi szabványok bevezetése a 91/157/EEC EC Irányelvnek megfelelően. (Az importálók és gyártók állítása szerint az általuk forgalmazott/gyártott elemek megfelelnek az Irányelvnek). Import engedély kiadása csak a szabványnak megfelelő elemeknek Független minőségellenőrzés szükséges lehet. Tömegen alapuló termékdíj kivetése minden típusú elemre. A szárazelem hulladékgazdálkodási politika eszközei közé tartozik a termékdíj, termékazonosítás (az elemek kiegészítő címkézése a tartalom megjelölésével, vagy a recycling jel használata), valamint a termékfelelősség (az importáló és a gyártó felelős a gyűjtésért és a kezelésért). Ezenkívül létrejöhetnek önkéntes megállapodások az elemekben

érdekelt szervezetek között az információcserére, minőségszabályozásra, import regisztrálásra, gyártásra, kereskedelemre és a használt szárazelemnek gyűjtésére vonatkozóan. Ez információ fontos az értékeléshez és a visszacsatoláshoz. Minden típusú elem importjának nyilvántartása, beleértve a készülékekben, órákban, számológépekben, rádiókban, játékokban, mobiltelefonokban stb. lévőket is Megfelelő nyilvántartás nélkül a hulladékgazdálkodási intézkedések eredménye nem mérhető. A nem nyilvántartott (illegális) import és eladás korlátozása. Az összegyűjtött elemek típus szerinti azonosítása elengedhetetlen az optimális kezelés esetében. A különböző elemtípusok megkülönböztetéséhez így szükséges az elemek címkézése. Összegyűjtés ,kezelés, szállítás, tárolás 1995-ben a becslések szerint mintegy 82 millió primer és szekunder elemet értékesítettek Magyarországon, melynek 50-60 %-a volt

legális import, 25 %-a hazai gyártás, és 5-20 %-a illegális import a volt Szovjetunióból, Kínából és más országokból. Az elemeket nagykereskedők szállítják az üzletekbe, szupermarketekbe és más értékesítési helyekre. Az illegális importot más csatornákon értékesítik (pl. piacokon) 189 Az összegyűjtés megoldásai elemgyűjtő dobozok az elemárusító boltokban, készülékeket árusító boltokban, bevásárló központokban az egyes NiCd telepek gyűjtése az ezeket és ezekkel működő készülékeket árusító boltokban az iskolákban elhelyezett gyűjtődobozokba való gyűjtés 1. Elegendő gyűjtődobozt kell biztosítani az elemeket, készülékeket árusító boltokban, bevásárló központokban. Ez lehetővé teszi a felügyelete és tájékoztatást, ugyanakkor megelőzi a visszaéléseket. A primer és szekunder elemeket (beleértve a telepeket) külön dobozokban gyűjtik, főként az eladási pontoknál pl. üzletekben,

bevásárló központokban A fogyasztóknak magukkal kell vinniük a használt elemeket ezekre a helyekre. A begyűjtési pontok sűrűsége ösztönzőleg hathat az elemek összegyűjtése tekintetében. Más országokban szerzett tapasztalatok azt mutatják, hogy 4000 lakosonként egy begyűjtő pont kialakítása javasolt. A nagykereskedők az áru kiszállításakor szabványos edényekben veszik vissza a használt elemeket. Más országok tapasztalatai alapján elvárható, hogy a NiCd telepek akár 80%-a, más NiCd típusú telepek 60%-a és más elemtípusok 60%-a gyűjthető össze ilyen módon Várhatóan az elemeket gyűjtő dobozokat minden hónapban ki kell üríteni. Az összegyűjtött elemek átmeneti tárolása szükséges a k özponti telepre való szállítása optimalizálása érdekében, ahol az előkezelés és a szétválogatás történik. Ez az ideiglenes tároló lehet egy zárt konténer a gyűjtést végző vállalat telephelyén 2. Elemek gyűjtésére

szolgáló konténerek oktatási intézményekben (iskolákban) és civil szervezeteknél való elhelyezésének folytatása 3. Néhány esetben, ahol az üzletekben való elemgyűjtés nem megvalósítható, önkormányzati területeken kell biztosítani az elemek elhelyezését. Kezelés, újrahasznosítás A használt elemek kezelésének legcélszerűbb változatai a következők ellenőrzött elhelyezés különleges lerakóhelyen ( Aszód), ami a jelenlegi gyakorlat lehetőség na az acéliparban való kezelésre, mely a közeljövő lehetséges lehetősége jelenleg Magyarországon kívül működnek elemek kezelésére szolgáló létesítmények A használt elemek szétválogatásának legcélszerűbb változatai a következők A választott kezelési eljárástól függően szükséges a NiCd és HgO elemek, az alkáli és ZnC elemek szétválogatása. kézi szétválogatáshoz azonosítani kell az elemeket típus, alak, forma szerint. Az egyes típusok

megkülönböztetésére szükség van az azonosító címkékre. A kézi módszer lassú, fárasztó és veszélyezteti a dolgozó egészségét. várható, hogy 1996. vé géig automata válogató gépeket fejlesztenek ki, ami képes szétválogatni a k evert elemet cink-szén, alkáli-mangán, nikkel-kadmium, higanyoxid és más gombelem kategóriákra. 6.3 Költség és finanszírozás 6.31 A költség kiszámítása A teljes költség tartalmazza a gyűjtés, előkezelés szállítás, Magyarországon való kezelés, más országokban való kezelés, PR tevékenység költségeit és egyéb közvetlen költségeket 1995. évi árszinten 190 Gyűjtés Az elemek gyűjtését különböző vállalatok végzik. Az elemgyűjtő konténerek a javasolt gyűjtési helyeknél: az üzleteknél és bevásárló központoknál lesznek elhelyezve. A megtelt konténereket szállítóedényekbe töltik, majd onnan átmeneti tárolóhelyre, végül pedig az aszódi lerakóhelyre

továbbítják. A Környezetvédelmi Kft. által végzett gyűjtés és szállítás Magyarországon 25 Ft/kg volt 1995-ben, nem számítva a konténer árát. A konténerek, begyűjtő járművek amortizációjával, karbantartással és személyzeti költségekkel együtt számoltuk az elemek összegyűjtésére létesített begyűjtő szolgálat összes költségét. Amikor az elemek összegyűjtése szokásos áruszállítással kombinálódik, a költségek alacsonyabbá válnak. Előkezelés Az elemek előkezelést igényelnek a további kezelés előtt. Ez rendszerint a HgO és NiCd elemek többi elemtől való kiválogatásából, valamint az átcsomagolásból áll. A Környezetvédelmi Kft.-nél az átcsomagolás díja óránként 2800 F t volt 1995 januárjában. A számítások 15 F t /kg átcsomagolási költségen alapulnak Jelenleg a k ézi szortírozás lehetséges, mivel automata válogatógép nem áll rendelkezésre. Az ilyen gép fejlesztés alatt volt a

vállalatnál és 1996-ban tervezték megjelenését a piacon (arról, hogy ez megtörtént-e nincs adatunk). Az elemek válogatásának költsége 100 é s 600 dol lár között mozog. A számítások a tonnánként 300 dolláros áron alapulnak. (40 Ft/kg) Szállítás A jelenlegi gyakorlat szerint az összegyűjtött elemek az aszódi lerakóhelyre kerülnek. A Környezetvédelmi Kft. szállítási ára 85 Ft/km volt, 200 km-es átlagtávolság és teherautónként 5 tonna elem kalkulálható. A szállítási távolság a s vájci Recytec cégig 1000 km, a francia SNAM cégig 1400 km. Magyarországon való kezelés Az elhelyezési költségek az aszódi lerakóhelyen (konkrét 1995. februári adatok vannak, amelyek azóta az infláció mértékével nőttek) I. veszélyességi osztályú hulladék 54.100 Ft/m3 1,2 m3-es konténerben 220 l-es hordóban 67.600 Ft/m3 II. veszélyességi osztályú hulladék 46.300 Ft/m3 A Környezetvédelmi Kft. 61,6 Ft/kg és 83-86 Ft/kg árat

számított fel 1995 februárjában A számítás 86 Ft/kg költséget vesz alapul. Kezelés Magyarországon az acéliparban A Hollandiában folyó kísérletek arra mutatnak, hogy a higany- és kadmiummentes elemeket az acéliparban bizonyos olvasztási feladatoknál lehet adagolni. A tapasztalat kevés, az ár tonnánként 200 ás 350 USD között van. Az nem ismeretes, hogy erre van-e lehetőség a helyi, magyarországi acéliparban is. A számítások tonnánként 350 U SD áron alapulnak (47 Ft/kg) Kezelés más országokban Svájcban a Batrec és Recytec cégek működtetnek üzemeket szárazelemek kezelése céljára. Wimmisben a Batrec feldolgozó minden típusú elemet fogad 4750 S FR/tonna áron (4000 USD/tonna). A jövőben tonnánként 1000 USD ár várható A Recytec cég minden típusú elemet vállal, hasonló áron. 191 NiCd elemeket dolgoznak fel az SNAM által működtetett üzemben tonnánként 500 és 6000 francia frankért (100-1200 USD/tonna), a mennyiségtől

függően. A PIRA GmbH cég Batenus eljárásán alapuló kereskedelmi vállalat a tervek szerint már elkezdte működését. A kezelés költsége tonnánként 2.000-3000 DM lesz (1300-1900 USD) Más kezelési eljárások Az acélgyártásban használt villamos ívkemencék alkalmasak az elemek újrahasznosítására, szakaszos eljárással, töltetenként legfeljebb 2,5%-os elem tartalommal. A cinkvisszanyerő Waelz égetőkemencék folyamatos eljárásban képesek az elemek újrahasznosítására, töltetenként legfeljebb 20% elemmel. A mangánötvözet előállítására használt villamos ívkemencés, melyek töltetenként 100% elemhulladékot is fel tudnak dolgozni, cinkoxidot és ferromangánt állítanak elő. A különböző anyagáramokkal működő (pl. 100% elemhulladék) módosított villamos íveljárás cink/mangán porokat állít elő. A feldolgozási költségek állítólag tonnánként mindössze 200-300 dollárt tesznek ki. Az ilyen eljárások csak higany és

kadmium mentes elemek feldolgozására alkalmasak. Jelenleg ezek az eljárások még nem teljesen kidolgozottak és még n em adaptálták elemek feldolgozására. 6.32 A különböző kezelési lehetőségek teljes költsége Az előzőekben már ismertetett gyűjtési változatokban a kezelés három lehetősége kerül vizsgálatra: Az összes összegyűjtött elem kezelése Aszódon Az összes összegyűjtött elem kezelése a svájci Recytec-nél és/vagy a SNAM cégnél Az összegyűjtött elemek optimális (kevert) kezelés e következők kombinálásával A NiCd elemek kezelése az SNAM-nél; Hg tartalmú elemek kezelése a svájci Recytec vagy Batrec cégnél más elemek kezelése Magyarországon az acéliparban (vagy máshol összehasonlítható ár ellenében). 9, Táblázat Teljes évi költség (millió Ft) 2 gyűjtési változatra és három kezelési költségre az 1995-2010 közötti időszakban, 5% illegális importot feltételezve Változat Lerakóhely Aszódon

Év 1995 "A" változat ( NiCd elemek 3 gyűjtése) "B" változat ( valamennyi 134 elem gyűjtése) 2000 7 Kezelés Svájcban/ Optimális kezelés Franciaországban 2010 1995 2000 2010 1995 2000 2010 21 3 11 33 3 11 33 198 232 511 819 989 162 247 A "B" változat lényegesen drágább, mint az "A" ; Az összes elem svájci és franciaországi kezelése a legdrágább ; Az aszódi lerakás és a vegyes változat költségei csak kis mértékben térnek el egymástól. 192 302 10. táblázat Begyűjtött elemre számított tonnára eső költség a 2 gyűjtési változatra és 3 kezelési költségre 5% nem nyilvántartott importot feltételezve Változat Év "A" változat ( NiCd elemek gyűjtése) "B" változat ( valamennyi elem gyűjtése) Lerakóhely Aszódon 1995 51 2000 28 2010 31 6 5 5 Kezelés Svájcban/ Franciaországban 1995 2000 2010 55 43 50 21 19 11 Optimális kezelés 1995 55 2000 43 2010

50 7 6 3 A begyűjtött elemek kezelésének tényleges költségei nagy mértékben eltérnek az eladott elemre számított költségektől. Kisebb összegyűjtött elemmennyiség ("A" változat 1995) elemenként igen nagy költséget eredményez. 7. Információ, PR tevékenység, kommunikáció Közvetett költségek A közvetett költségek a rezsi, adminisztráció stb. költségeire vonatkoznak Az "A" változat esetén a PR tevékenység költségei 2000-ig 20 millió Ft-ra tehetők, majd évente 1-2 millióra azt követően. A "B" változat esetén a PR tevékenység költségei 40 millió Ft-ra becsülhetők egy 5 éves időszakban. Módszerek A lakosság környezeti tudatát javító kampány részét képezik: sajtókonferencia, propaganda, hirdetés az újságban és folyóiratban, reklám a rádióban és televízióban, brosúrák, és szórólapok, konzultációk és szemináriumok, valamint szakmai kiadványok. Sajtókonferencia

Célkitűzéseket, megvalósítási terveket, a begyűjtés terveit vagy az új jogi szabályokat sajtókonferencián lehet bemutatni az érdekelt feleknek, mivel a jól előkészített sajtókonferencia viszonylag alacsony költségen nagy nyilvánosságot kap. Hátrány az, hogy a sajtókonferenciák nem a leghatékonyabb eszközt jelentik a fogyasztók tájékoztatására, mivel általában csak csekély százalékot érnek el. Propaganda Propaganda segítségével fel lehet hívni az emberek figyelmét a k imerült szárazelem gyűjtési rendszerére. Például megnyitót lehet szervezni egy közismert személyiség részvételével. Az ilyen reklám rendszerint ingyenes Hirdetések és reklámok. Az újságban és folyóiratokban megjelenő hirdetések, rádió- és tévéreklámok költsége rendszerint igen magas és a teljes projekt költség jelentős részét tenné ki. A közszolgálati tévéadóban a 30 másodperces reklám 1 millió Ft körül, valamely országos

újságban a hirdetés félmillió Ft. Ez talán elfogadható olyan termék esetében, mely milliós tételben kerül eladásra, de nem a viszonylag kis mennyiségű összegyűjtendő elem esetében. A helyi újságokban való hirdetés hasznos lehet. 193 Brosúrák/szórólapok A brosúrák és szórólapok a célcsoportok elérésnek igen hatékony eszközei. A költségek mérsékeltek, az elosztást pedig kiskereskedelmi egységeken, készülékeket árusító üzleteken, bevásárló központokon át lehet megszervezni, ahol az eladás is történik. Például: a szórólapokat mellékelni lehet az elemek és készülékek vásárlásához. Konzultációk/szemináriumok A konzultációk igen hatékonyak lehetnek, amikor tervek vagy kezdeményezések megbeszélése történik a résztvevőkkel. A konzultációkat és szemináriumokat rendszerint hivatásos szervezetek számára rendezik és nem a nagyközönség számára Szakmai kiadványok Ezeket hivatásos szervezetek

informálására lehet használni, hogy az alkalmazottak tájékozódjanak az elért eredményekről és a jövendő tevékenységekről. Javaslat a kommunikációra Kommunikáció az elemek forgalmazási láncolatán belül Javasolt, hogy a kormányzat szakmai kiadványt készítsen a helyi hatóságok olyan tájékoztatása és meggyőződése érdekében, melyre az elemekkel kapcsolatos politikában és a szükséges intézkedésekben van szükség. A konzultációk és szemináriumok szervezése a visszajelzések fogadására alkalmas. A szakmai kiadványokat a s zakmai szervezetek és helyi hatóságok használhatják a begyűjtési pontok (iskolák, kiskereskedelmi üzletek, készülékeket árusító üzletek és bevásárló központok) tájékoztatására, ezek együttműködésének biztosítása érdekében. A fogyasztókkal való kommunikáció A szórólapok terjesztése olyan helyeken javasolt, ahol az elemek és készülékek eladása történik. A szórólapoknak

tájékoztatniuk kell a fogyasztókat, ismertetniük kell a használt elemek negatív környezeti hatásait és ösztönözni kell a begyűjtési helyek használatát. Az első kampányt időnként felfrissítő akcióknak kell követnie. A készítendő szórólapok száma a megvalósuló változattól függ: Az A" változat esetében az a j avaslat, hogy a s zórólapok terjesztése a N iCd elemek eladásával együtt történjék, így 100-150.000 szórólapra lenne szükség; A "B" változat esetében (az összes elem összegyűjtése) hasonló módszerrel, ahhoz, hogy Magyarország minden háztartása kapjon egy-egy példányt, 1,5 millió példányra van szükség. Monitoring és visszacsatolás: Adatgyűjtés A nagymennyiségű adatok gyűjtése és elemzése erőfeszítést, időt és pénzt igényel. A monitoring rendszerint könnyen elérhető és megbízható a datokat használ, így pl. hivatalos statisztikák, információk az importáló/kereskedő

szervezetek részéről (forgalom, mennyiség és típus) nyilvántartott mennyiség/súly és elemek típusa, információk a résztvevő felektől, gyűjtőhelyek és a gyűjtőkonténerek száma. Ezen kívül a v álogatás vizsgálata megmutathatja az elemek típusát és mennyiségét, beleértve az ismeretlen eredetű importot is. Az elemek vegyi elemzésével kiderül azok vegyi összetétele, ami pedig utalhat a l egjobb kezelési lehetőségekre. Visszacsatolás A visszacsatolás az ideális és tényleges helyzet közötti különbségből ered. Az ezt követő intézkedés az eredmények javítására törekszik, hogy a különbség csökkenjen. A visszacsatolás 194 maga után von kom munikációt és javító intézkedéseket, és a szervezet minden szintjét befolyásolhatja. A projekt célkitűzései országos szintűek A visszacsatolás a szervezés formájától, a résztvevők képviseletének módjától szerepüktől és felelősségüktől függ. Az egyes

akciók szintje Az adatok összegyűjtése, elemzése és értelmezése a teljes importról, termelésről és forgalomról, valamint lehetőség szerint a szétválogatás vizsgálatának és kémiai analízisnek az eredményei országos szintű feladat. Regionális szinten hangsúly az összegyűjtött elemek mennyiségén, a begyűjtési helyek számán, a lakosság részvételén és közreműködő szervezeteken van. Önkormányzati szinten ezeknek megfelelnek a begyűjtési pontok, a lakosok száma és a teljes mennyiség. Kommunikáció, nevelés Az információáramlás egy ága az importálók felöl a k ereskedők felé halad (üzletek, bevásárló központok stb.), valamint a kereskedőktől a fogyasztók felé Cél a lakosság környezeti tudatának fejlesztése, a használt elemek visszagyűjtési arányának növelése, nevelés és információ által. Az elemgyűjtési szervezeten belül információáram szükséges a folyamatok vagyis a visszagyűjtés és

szállítás, válogatás és végleges kezelés logisztikájának optimalizálása érdekében. 8. Finanszírozás Több pénzügyi eszközt lehet használni az elemek összegyűjtésének, szállításának, válogatásának, kezelésének a PR stb. teljes költségének fedezésére Termékdíj. Mivel a termékdíj nem tesz különbséget a különféle elemtípusok szerint, nem jelent ösztönzést az alacsony Hg és Cd tartalommal rendelkező elemek használata iránt. Mivel az elemek árát a f eketepiacon nem befolyásolja a t ermékdíj ez akár az illegális import növekedését is eredményezheti. Betétdíjas rendszer. A vásárló betétdíjat fizet, majd amikor visszaviszi a kimerül elemet, ezt vagy alacsonyabb összeget visszakap. Az elemek kötelező címkézése megoldást jelent, de az importálók és termelők ellenállásában ütközik. A betétdíjas rendszer általános alkalmazása nem javasolt, de a telepek (cserélhető NiCd telepek ) esetében

alkalmazható. Elhelyezési díjjal kombinált visszafizetés. Ennek során a f ogyasztó visszafizetésben részesül az új NiCd elemek vásárlása alkalmával, ha a használ elemet visszaadja. A rendszer a speciális elemtípusoknál a legmegfelelőbb, pl. a szerszámgépekben, hordozható szerszámgépekben stb. használt telepekben, melyeket szakboltokban árusítanak A vevő először kifizeti s magas elhelyezési díjat. A visszatérítés kisebb, az elhelyezési díj közötti különbség fedezi az összegyűjtés, válogatás, kezelés stb. költségeit 195 Irodalomjegyzék 1. A Központi Környezetvédelmi Alap 1996-os Támogatási Irányelve, 1996, KTM 2. Az 1995/LVI törvény a termékdíjakról és egyes termékek környezetvédelmi termékdíjáról 3. Comission Directive 93/86/EEC of 4 October 1993 adapting to technical progress Council Directive 91/157/EEC on ba tteries and accumulators containing certain dangerous substances 4. Council Directive of 18 M arch

1991 on ba tteries and accumulators containing certain dangerous substances (91/157/EEC) 5. DHV, Management of Waste Dry Cells in Hungary PHARE W/1/6/92 Final Report DHV Hungary Ltd. 6. Glenn Morris - Kis András: The design and assessment of an Environmental Product Charge on Tires in Hungary, Draft Report. HIID/Hungary, 1996 7. Precskó József: Hulladék gépjármű-akkumulátorok műszaki , gazdasági értékelése, 1994 újrafeldolgozási lehetőségeinek 8. Precskó József: A magyarországi használt ólomakkumulátor mennyiség begyűjtési és újrafeldolgozási problémáinak elemzése, 1995 Ipari Szemle 9. Precskó József: Környezetbarát hulladékgazdálkodás, Gazdaság és gazdálkodás 1994 11 szám 10. Szabó László - Szabó Sándor: Az akkumulátor hulladékkezelés problémái (1995) Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem, TDK. 11. Vargáné Szulyovszki Mária: A használt akkumulátorok feldolgozásának környezetvédelmi kérdései , Biotechnológia és

Környezetvédelem, 1990 december 196 V. Integrált szennyezésmegelőzés és csökkentés Kék Mónika – Nemcsicsné Zsóka Ágnes – Zilahy Gyula 197 A 96/61 (1996. szeptember 24) sz európai-uniós direktíva hatásvizsgálata 1. A tanulmány célja E tanulmány az MTA Nem zeti Stratégiai Kutatások keretében folyó "Uniós csatlakozásunk környezetvédelmi feltételei és követelm ényei" c. program egyik résztanulmánya, melynek témája az Európai Unió 1996/61-es számú direktívájának előzetes hatásvizsgálata. A részletes hatásvizsgálathoz m ég nem érettek a feltételek, részben a direktíva bevezetéséhez kapcsolódó bizonytalanságok miatt. Tanulmányunk célja az, hogy előzetesen jelezze egy későbbi, részletes tanulmányban elvégzendő feladatokat, illetve hogy egy első (durva) közelítéssel szolgáljon a várható megfelelési többletköltségekre vonatkozóan. A későbbi, részletes tanulmányban fogunk majd

foglalkozni a bevezetéssel kapcsolatos kormányzati feladatokkal, az ezekből adódó, a gazdálkodói szféra szintjén jelentkező feladatokkal illetve az ezekhez kapcsolódó költségekkel. 2. Az IPPC- direktíva fontosabb jellemzői Az 1996-ban hatályba lépett Integrált Szennyezés-megelőzési és Csökkentési (Integrated Pollution Prevention and Control) direktíva új szem léletet tükröz az Európai Unió környezetvédelmi jogalkotásában. Ellentétben a korábban jellemző széttagolt, a hatásokat csak önmagukban szemlélő környezetvédelmi direktívákkal a 96/61-es direktíva célja az integrált, megelőző jellegű környezetvédelem elősegítése. A direktíva 35 iparágra kiterjedő engedélyeztetési eljárást ír elő a már létező és az új ipari létesítmények működését illetően. Egy tevékenység környezetre gyakorolt hatásait a direktíva a legjobb rendelkezésre álló alternatívák (Best Available Techniques, BAT) függvényében

határozza meg. Ennek következtében a korm ányzatok számára előírt engedélyeztetési eljárás jelentős költségeket vonhat m aga után a gazdálkodó szf érában, mind az újonnan csatlakozni kívánó közép-kelet európai országokban, mind a már európai uniós tagországokban. Ugyanakkor az integrált szem lélet költségcsökkentő hatású is, hiszen nem kell külön-külön költségeket előirányozni az egyes környezeti elemek védelmére; figyelembe veszi, hogy az egyik környezeti elem állapotának m egjavulása - a kölcsönhatások következtében - közvetve a másik minőségét is javítja. Az IPPC-direktíva alkalmazásának költségeit tekintve a szakértők eltérő álláspontokat vallanak. E tanulmány szerzői a költségnövelő hatást tartják valószínűnek, s így elemzésük is e szellemben készült. 198 3. Az IPPC direktíva kapcsolata más EU-direktívákkal Az IPPC direktíva megalkotása annak a törekvésnek az eredm énye,

amelynek célja a szennyezésmegelőzés és a "szennyező fizet" elv következetes érvényesítése az EU környezetvédelmi szabályozásában. A direktíva a fő jellemzőjeként kiemelhető integrált szemlélet miatt nyilvánvalóan szorosan kapcsolódik m ás környezetvédelmi direktívákhoz. A direktíva ezért számos helyen utal m ás direktívákra és viszont; az alábbiakban az IPPC direktíva által említett kapcsolódási pontokat mutatjuk be. Az ipari létesítm ények levegőszennyezésével foglalkozó 84/360/EEC direktíva megteremtette a levegőszennyezéssel járó ipari tevékenységek engedélyeztetésének általános kereteit; ugyanezt tette a 76/464/EEC direktíva a term észetes vizekbe bocsátott veszélyes anyagok kapcsán. A talajszennyezést illetően ugyanakkor az IPPC megalkotásakor nem létezett hasonló szabály ozás. Az integrált m egközelítésre pedig leginkább azért volt szükség, mert a környezeti elemeket külön tekintő

szabályozás a szennyezés egyik elemről a másikra való áthárítását vonhatja maga után. A direktívában megadott definícióknál utalások szerepelnek m ás direktívák meghatározásaira vonatkozóan. Az " anyag" ("substance") például m inden kémiai elemet és annak összetevőit magában foglalja, kivéve a radioaktív anyagokat a 80/836/Euratom direktívában foglaltak és a genetikailag módosított organizmusokat az 90/220/EEC direktívában foglaltak értelmében. Az általános elvek között szerepel a hulladék keletkezésének elkerülése, egybehangzóan a hulladékokról szóló 75/442/EEC direktívával. Az IPPC direktíva cikkelyei közül több is érinti a közösségi és m agán projektek környezeti hatásainak értékeléséről szóló 85/337/EEC direktívát. Az IPPC direktívában előírt engedélykérelem részét képezhetik például a 85/337/EEC direktíva követelményeként gyűjtött információk, vagy a különösen

balesetsetveszélyes ipari tevékenységekre vonatkozó 82/501/EEC direktíva által előírt biztonsági jelentés, amennyiben ezek megfelelnek az IPPC direktíva előírásainak. A 85/337/EEC direktíva egyes cikkelyei az új létesítmények vagy a jelentős létesítmény-változtatások esetében kiadandó engedélyek odaítélésénél is szám ítanak. Az engedély ezési eljárás nyilvánosságával kapcsolatban pedig a körny zetvédelmi információk szabad hozzáféréséről szóló 90/313/EEC direktíva előírásai a mérvadóak. Az IPPC direktíva I. m elléklete tételesen f elsorolja az ipari tevékenységek kategóriáit, és ezek közül a hulladékkezeléssel kapcsolatban szám os direktívát érint (pl. 91/689/EEC direktíva a veszélyes hulladékokról, 75/439/EEC direktíva a fáradtolaj elhelyezésről, stb.) A II melléklet pedig tételesen felsorolja azokat a direktívákat, amelyek az I. mellékletben szereplő ipari tevékenységekre vonatkozóan

határoznak meg szennyezőanyag-kibocsátási határértékeket, s am elyeket az IP PC direktíva relevánsnak fogad el mint minimum értékeket (például a 94/67/EC a veszély es hulladékok égetéséről stb.) 199 4. A hazai alkalmazás vizsgálata 4.1 Az EU-direktíva bevezetéséhez kapcsolódó nemzetgazdasági többletköltségek A direktíva a tagállam ok kormányai számára állapít m eg feladatokat, melyek azonban jelentős kihatással vannak a gazdálkodó szféra szervezeteire. A költségeket ennek megfelelően két részre oszthatjuk: a kormányzati szinten felmerülő és a gazdálkodó szervezeteknél felmerülő többletköltségekre. A. A kormányzat szintjén jelentkező költségek A direktíva által meghatározott kormányzati feladatok jelentős része az engedélyeztetési rendszer kidolgozásához kapcsolódik. A direktíva 4. és 5 cikkelyei előírják az új és a már működő ipari létesítmények engedélyeztetési eljárásának a

bevezetését 35 iparágban. A tagországoknak f el kell állítani egy kritériumrendszert, melynek legfontosabb összetevőit a Direktíva 6. cikkelye tartalmazza. Ennek megfelelően az engedélyek kérelmezésekor a kérelmezőnek meg kell adnia a létesítm ény és annak tevékeny ségei, a f elhasznált nyersanyagok és energiamennyiségek, a létesítményből származó emissziók forrásai, a létesítmény helyének körülményei, az ajánlott szenny ezés-megelőzési vagy - csökkentési technológia, ille tve a kibocsátások monitorozását elősegítő intézkedések stb. leírását (4 és 5 cikkely ) Az engedély ezési rendszer egy es vélemények szerint 3 összekapcsolható a már működő hatásvizsgálati szabályozással, beépülhetne annak keretei közé, ez kisebb összköltséget eredményezhet. A direktíva 4. cikkely e szerint a kibocsátási határértékeket és az ezekkel ekvivalens paramétereket a BAT -ra alapozva kell m eghatározni, a

hely i földrajzi viszonyok és környezetminőség figyelembevételével. Az egyes iparágakra, illetve tevékenységekre érvényes BAT várhatóan a kormány és az iparágak közti tárgy alások során alakul majd ki 4, ami tranzakciós költségeket jelent mindkét oldalon. A direktíva 7. cikkelye értelmében a tagországoknak biztosítaniuk kell m ind az engedélyek feltételeit, mind pedig a megszerzésükhöz vezető eljárások koordinálását abban az esetben, ha nem csak egy hatóság érintett az engedélyezésben (7. cikkely) 3 Öko Rt.: Összefoglaló az EU direktívákról, 1998 200 A tagországoknak biztosítaniuk kell, hogy az illetékes hatóságok követik a BAT fejlődését és jól informáltak arról (11. cikkely) A tagországoknak intézkedni kell annak érdekében, hogy az üzemeltetők megfeleljenek az engedélyeknek a létesítmények üzemeltetése során és lehetővé tegyék az illetékes hatóság képviselői számára, hogy a

létesítményen belül ellenőrzéseket hajtsanak végre, mintákat vegyenek és információkat gyűjtsenek ellenőrzés céljából (14. cikkely) A hatóságoknak biztosítaniuk kell az engedélyezési eljárás nyilvánosságát (15. cikkely). A tagországoknak három évente reprezentatív adatokkal tájékoztatni kell az Európai Bizottságot az I. számú melléklettel összhangban álló határértékekről és az azok alapjául szolgáló BAT-ról. Amennyiben egy létesítmény jelentős negatív hatással van egy szomszéd tagállam környezetére, úgy a szomszédos állam számára is nyilvánosságra kell hozni a releváns információkat és az engedély ezési eljárás során f igyelembe kell venni az így kapott visszajelzéseket is (17. cikkely) B. A gazdálkodó szervezeteknél megjelenő költségek Az új létesítm ények esetében a tagországban v aló bevezetést követően azonnal meg kell felelni a direktívában leírt engedélyezési eljárásnak; a már

létező létesítmények esetében a direktíva nyolc év türelmi időt határoz meg. Legfrissebb információink szerint 5 Magyarország 1998-tól kezdve 12 év derogációt kért az EU direktívák betartására, ami kedvezően befolyásolhatja az IPPC direktíva bevezetési költségeit a gazdálkodó szervezetek oldaláról, hiszen 10-15 éves beruházási ciklusokkal számolva ebbe az idősávba már – a direktíva követelményeitől függetlenül is – beleeshet egy szükséges technológiaváltás, am ely összekapcsolható az engedélyezési előírásoknak való megfeleléssel. Azt is meg kell azonban említeni, hogy hazánkban az átlagos eszközállomány életkora igen magas, és mindez főként azokban az iparágakban tapasztalható (pl. élelmiszeripar, energiaipar), ahol a körny ezeti kockázatok ebből kifolyólag is, de ettől függetlenül is magasak, illetve amelyek a legnagyobb szennyezőkként jelennek meg. Ugyancsak nem szabad megfeledkezni arról, hogy sok

esetben nem feltétlenül indokolt egy technológiaváltás; elegendő annak egyes részeit cserélni, illetve 4 5 European Integrated Pollution Prevention and Control Bureau (Sevilla) Forrás: Gazdasági Minisztérium, Környezetvédelmi Főosztály 201 fejleszteni. Ilyen értelemben az eszközök m agas átlagos életkora sem jelent egyértelműen korszerűtlen technológiát. A vállalati többletköltségek m ind technológiai, mind menedzsment oldalon feltűnnek. A BAT definíciója technikai és szervezeti megoldásokat egyaránt megenged, sőt: ha az emissziós határértékek nem teljesíthetők a BAT segítségével, további intézkedéseket kell tenni, amelyek bizonyos esetekben akár csővégi módszerek is lehetnek. A kalkulációnál tehát figyelembe kell venni a technológiaváltással, a környezeti menedzsment szabványok bevezetésével, egyéb tisztább term elési módszerekkel, valamint rövid távon 6 és az említett különleges esetekben a csővégi

módszerekkel járó költségeket. 4.2 A megfelelés költségeinek becslése 4.21 A költségelemzés problémái A vizsgált direktíva jelenti az iparra vonatkozó körny ezetvédelmi szabályok legfontosabb pontját azzal, hogy az egy es környezetvédelmi direktívákban f oglaltak helyett integrált formában fogalmazza meg a teendőket. Ebből adódóan talán az egyik legnehezebb feladat azt megbecsülni, hogy a benne foglaltak betartása illetve betarttatása milyen költségeket jelentene korm ányzati szinten, illetve vállalati (gazdálkodói) szinten. Az egyik fő problémát az okozza, hogy a BAT definíciója többféleképpen értelmezhető, különösen, ha megpróbáljuk összeegyeztetni a szabály ozási módszerekkel. A " legjobb" technológia az, amely "általánosan magas szintű környezetvédelmet" biztosít, az " általánosan magas szint" jelentése viszont nincs körülhatárolva a direktívában. Így a " legjobb"

kategória minősége az elkövetkező évek szabályozási munkájának is függvénye. Az "elérhető" megjelölés az elterjedtségre, a gazdasági m egvalósíthatóságra, a hatékony ságra és a helyi hozzáférésre vonatkozik. A költség -haszon elemzésekben meg kell jelenniük a környezetszennyezés (mint externális hatás) okozta externális költségeknek, illetve a szennyezéscsökkentésből adódó externális hasznoknak; a technológia valódi hatékonyságát így az határozza meg, milyen módszerek alapján azonosítjuk és vesszük figyelembe az externális hatásokat (azaz m ennyiben internalizáljuk azokat a vállalat költségei közé). A "technikák" egyaránt jelenthetnek jobb technológiát és az üzemek jobb kialakítását és működtetését (vagyis szervezeti elemeket), ami szintén ellentmondásos értelmezést szülhet. Az értelmezésből adódó problémáknál is nagyobb nehézséggel jár a direktíva költséghatásainak

elkülönítése azon EU -direktívák bevezetésének költségeitől, amelyekhez az IPPC direktíva közvetlenül is kapcsolódik (ld. f entebb) Pontosan az összefonódások miatt alakult ki bizonyos körökben az a vélem ény, hogy a többi direktíva bevezetése autom atikusan magával hozza az IPPC direktíva teljesítését is, 6 A direktíva betartásának minősége függ az adott ország gazdaság fejlettségétől és tőkeerejétől; a türelmi időszakon belül várhatóan megtűrtek lesznek még a csővégi megoldások. 202 többletköltségek nélkül. Ezzel az állásponttal mi nem tudunk teljesen egy etérteni A becslések minél nagyobb pontossága érdekében nagy on fontosnak tartjuk, hogy a különböző direktívák bevezetésének költséghatásai elkülönítésre kerüljenek. Az IPPC direktíva azonban szemléletében eltér a f entebb említett direktíváktól, ugy anis nem pusztán a határértékek betartását írja elő, hanem a betartás módját

is meghatározza, előnyben részesítve a tisztább technológiákat a csővégiekkel szemben. A BAT definiálása, előírása és az engedélyeztetés ezért mindenképpen többletköltségekkel fog járni az egyes iparágakban. További – a tagországok engedélyezési rendszereinek és felmerülő költségeinek összehasonlíthatóságát is érintő – problémát jelenthet, hogy az engedély ezési eljárás kialakításában a környezetminőségi megközelítés előnyt élvez a szennyezéskibocsátási határértékekkel szemben. A tagországoknak a helyi környezetállapot és a határokat átlépő szennyezési lehetőségek figyelembe vételével kell megalkotniuk az engedélyezési eljárás feltételeit és a szennyezés kibocsátási határértékeket. Ez azonban ahhoz vezethet, hogy a szabályozás elnézőbb lesz a jelenleg kevésbé szennyezett területeken. A BAT tárgyalásos úton történő kialakítása miatt pedig az ipari lobbyk érdekérvényesítő

képességétől is erősen függ a kibocsátási határértékek szigorúsága. Végül megemlíthetjük – az előbbiek következményeiként is – az információhiányt és a nemzetközi tapasztalatok hiányát. Ez szám unkra is m egnehezíti a m egfelelés többletköltségeinek becslését. Kompromisszumos megoldásként egy már elvégzett, Írországra vonatkozó hasonló témájú becslés eredm ényeit próbáltuk m eg némi korrekcióval átültetni a hazai viszonyokra, és ezekből a durva becslésnek tekinthető adatokból nyerni néhány vázlatszerű következtetést. 4.22 Módszertan A részletes tanulmányban a felmerülő többletköltségeket hasonló felosztásban (kormányzati illetve vállalati szintű) fogjuk tárgyalni azzal a különbséggel, hogy ott már elkülönítjük az egyszeri beruházási költségeket illetve a folyamatosan, évről-évre felmerülő költségeket. Erre azért lesz szükség, mert egyelőre nem tekinthető véglegesnek és

biztosnak az az időtáv, amely rendelkezésére áll hazánknak a direktíva teljes bevezetéséhez. Ha pedig különböző szcenáriókat vázolunk fel, akkor jelentős különbségek várhatók az időtáv függvényében. Pillanatnyilag azonban arra vállalkozunk, hogy egy közelítő számítást közlünk és abban feltételezzük mindannak a betartását, am it az EU tagországokra fogalmaz meg feladatként a vizsgált direktíva. Írországra vonatkozóan napvilágot láttak oly an számítások, amelyek az ipar egyes ágazataira vonatkozóan próbálták megbecsülni az IPPC direktívában foglaltaknak való megfelelés többletköltségeit. A becslés nem vonatkozik a teljes iparra, csupán az élelmiszeriparra, a vegyiparra (amely azonban a gy ógyszeripart is tartalmazza) és a villam os energia iparra; illetve a kormányzat oldalán felmerülő monitoring tevékenységekre. 203 Az említett tanulmányban szereplő számításokat alapul véve Magyarországra

vonatkozóan is levonhatók következtetések, persze megfelelő körültekintéssel szükséges az így nyert adatokat felhasználni. Az alkalmazott módszer egyfajta „cost transfer 7”, amely lényegében hasonló tulajdonságokkal rendelkező területeket (ez esetben országokat) hasonlít össze úgy , hogy már meglévő elemzések eredményeiből következtet egy – még nem vizsgált – terület megfelelő eredményeire, ha arra vonatkozóan nincsenek számítások (vagy csupán nagy erőforrásigénnyel kivitelezhetők). Ennek a módszernek az alkalmazhatósága esetünkben sok vitára adhat okot, hiszen Írország és Magy arország gazdasági szerkezete és működése nagymértékben eltér egymástól. Ebben az esetben arra lenne szükség m egbízhatóbb eredmények érdekében, hogy a korrekciót többf éle feltétel szerint is elvégezzük (pl. gazdaság egészén belül az ipar arány a, iparon belül a figyelembe vett ágazatok arány a, gazdasági f ejlettség,

technológiai sajátosságok, jelenlegi környezetállapot, stb.) Jelenleg erre nincs m ód, de az eredm ények értékelésénél kitérünk arra, hogy ezért a szám ítások végeredményét milyen fenntartásokkal kell kezelni. További kritikára adhat okot az a tény is, hogy a magyar ipar termelési értékének 53%-át adó iparágakra vonatkozó szám ításaink eredményeit terjesztettük ki a m aradék 47%-ot adó ipará gak többletköltségeinek becslésekor, implicit módon feltételezve ezzel azt, hogy ezek m egfelelése hasonló költségaránny al valósulhat meg. Ez természetesen csupán egyszerűsítés, hiszen a vizsgált szektorok tekinthetők a legnagyobb „szennyezőknek”, és várhatóan a megfelelés összköltségéből ezek 53%-nál nagyobb részesedést tudhatnak majd magukénak. Természetesen az eredm ények értékelése során erre a tényre is kitérünk részletesebben. 4.23 Számítások Az előzetes számításokhoz tehát a fent említett ír

példát használtuk. Korrekciós tényezőként az írországi és a magyarországi GDP adatokkal, illetve azok arányával dolgoztunk. Elsőként az egy főre jutó GDP arányokkal korrigáltunk, másodikként az összes GDP értékek arányával. Az alábbi táblázat tartalmazza az Írországra 8 vonatkozó számítások eredményeit 9: Iparág Villamos energia ipar Megfelelés többletköltségei (IR font) Megfelelés többletköltségei (USD) 486 mill. 723,7 mill. 7 Ezt a módszert a környezeti tőke értékelésére használt „benefit transfer” módszerből fordítottuk át költségekre és hoztuk létre a „cost transfer” eljárást. 8 Az Írországra vonatkozó számítások forrása: Compliance Costing for Approximation of EU Environmental Legislation in the CEEC (EDC Ltd., EPE asbl 1997 április) 9 Az itt szereplő értékek kiszámításához a Federal Bank of New York 1998 november 6-i adatait használtuk fel, mely szerint az IRŁ/USD arány= 1,49, az

USD/IRŁarány=0,67. 204 Vegyipar együtt) (gyógyszeriparral Élelmiszeripar Monitoring szinten) 100 mill 148,9 mill. 100 mill. 148,9 mill. 5 mill. 7,4 mill. 791 mill. 1028,9 mill. (kormányzati ÖSSZESEN A következő táblázatokban olvasható eredmények Magyarországra vonatkoznak az egyes korrekciók után 10: GDP/fő (1995 - USD) arány figyelembevételével: Iparág Megfelelés többletköltségei (USD) 11 Megfelelés többeltköltségei (HUF) 12 Villamos energia ipar 174,1 mill. 38302 mill Vegyipar (gyógyszeriparral együtt) 35,8 mill. 7876 mill. Élelmiszeripar 35,8 mill 7876 mill. Monitoring (kormányzati szinten) 1,8 mill. 396 mill. 247,5 mill. 54450 mill. ÖSSZESEN 10 Az egy főre jutó GDP aránya Magyarország és Írország viszonylatában 0,24; összes GDP aránya pedig 0,68. Magyarországon az egy főre jutó GDP= 4273 USD, az összes GDP= 43,7 mrd USD Írországban az egy főre jutó GDP= 17965 USD, az összes GDP= 64,03 mrd USD.

Az adatok 1995-re vonatkoznak. 11 Az itt szereplő értékek kiszámításához a Federal Bank of New York 1998 november 6-i adatait használtuk fel, mely szerint az IRŁ/USD arány= 1,49, az USD/IRŁarány=0,67. 12 Az USD és a HUF árfolyamainak átszámításához a következő közelítést használtuk: 1 U SD= 220 HUF. 205 Összes GDP (1995 - USD) arány figyelembevételével: Iparág Megfelelés többletköltségei (USD) 13 Megfelelés többeltköltségei (HUF) 14 Villamos energia ipar 493,3 mill. 108526mill. Vegyipar (gyógyszeriparral együtt) 101,5 mill. 22330 mill. Élelmiszeripar 101,5 mill. 22330 mill. 5,1 mill. 1122 mill. 701,4 mill. 154308 mill. Monitoring (kormányzati szinten) ÖSSZESEN Meg kell jegyezni még, hogy hazánkban a táblázatban m egtalálható iparágak a teljes ipari termelésnek csak az 53%-át adják 15. A magyar ipar szerkezete a termelés alapján a következő képet mutatja 16: Ágazat Termelési érték %-a Bányászar 1,1

Élelmiszeripar 22,2 Textilipar 4,4 Fa- és papíripar 5,4 Vegyipar 18,7 Nemfém ásványi termékek gyártása 3,1 Kohászat és fémfeldolgozás 9,5 Gépipar 22,3 Egyéb feldolgozóipar 1,2 Villamosenergia-, gáz-, hő- és vízellátás 12,1 ÖSSZESEN 100,0 Azt mondhatjuk tehát, hogy durva becslés szerint – az Írországi hasonló tartalmú számítások átültetésével, az egy főre jutó GDP arányok figyelembe vételével –, a 13 Az itt szereplő értékek kiszámításához a Federal Bank of New York 1998 november 6-i adatait használtuk fel, mely szerint IRŁ/USD arány= 1,49, az USD/IRŁarány=0,67. 14 Az USD és a HUF árfolyamainak átszámításához a következő közelítést használtuk: 1 U SD= 220 HUF. 15 Az érték az 1996-ra vonatkozó adatok figyelembevételével adódik. 16 KSH Statisztikai Évkönyv 1996. 206 hazai ipar termelési értékének 53%-át adó iparágak megfeleltetése az IPPC direktívában foglaltaknak 54,45 mrd HUF

többletköltséget jelentene. Esetleg még feltételezhető, hogy a maradék 47%-ot jelentő iparágak ugyanilyen többletköltségekkel feleltethetők meg ugyanennek a direktívának. Ekkor azt mondhatjuk, ugyancsak durva becslésként, hogy a teljes ipar megfeleltetése 102,74 mrd HUF többletköltséget jelentene. Ha azonban az em lített írországi szám ítások átültetésére az összes GDP arányok figyelembevételével kerül sor, akkor a hazai ipar termelési értékének 53% -át adó iparágak megfeleltetése 154,29 m rd HUF többletköltséggel, a teljes ipar megfeleltetése pedig 291,11 mrd HUF többletköltséggel valósítható meg. Összefoglalva tehát – eszerint a gondolkodásm ód szerint – a magyar ipar megfeleltetése az IPP C direktívában f oglaltaknak várhatóan 100–300 milliárd forint körül alakulhat. 4.24 Az eredmények értékelése Még egyszer felhívjuk a figyelmet arra, hogy a fentiekben kapott eredmények csak nagyon nagy

körültekintéssel használhatók. Ennek oka a m ódszertani részben említett egyszerűsítésekből adódik. A helyes értékeléshez a következő tényezőket kell figyelembe venni: Az ír és a magyar gazdaság mérete jelentősen eltér egymástól. Ezt az eltérést mutatja már az összes GDP nagy ságának különbsége is, am elyet a korrekció során felhasználtunk. Az ír gazdaságon belül és a magyar gazdaságon belül a mezőgazdaság aránya hasonló. Az ír mezőgazdaság mintegy 8%-át 17 adja a teljes GDP -nek, amely igen jelentős részarány, ha tekintetbe vesszük, hogy az EU átlaga m indössze 2,8%. Magyarországon a mezőgazdaság a GDP-nek ugyancsak hozzávetőlegesen 8 %-át adja 18. Az ír ipar kiemelt négy ágazatának a gazdaság egészén belüli aránya nem egyezik a magyarországi hasonló adatokkal. A teljes GDP -nek 41,1%-át adja az ipar Írországban, amelyből az ún. "modern" iparágak (vegyipar, számítástechnikai ipar,

mechanikai és elektromos műszerek gyártása) 18,2%-ot képviselnek egy üttesen 19. Magyarországon az összes GDP 38,23%-át adja az ipari termelés összességében, amelyből csupán a vegyipar 18,7%át adja az ipar összes termelési értékének, és az élelmiszeripar igen jelentős, 33,57%-os részarányt képvisel 20. 17 Forrás: Ireland: the economy (Department of Foreign Affairs, Dublin 1996) Forrás: KSH Statisztikai Évkönyv 1996. 19 Forrás: Economic surveys: Ireland (OECD, 1997) 20 Forrás: KSH Statisztikai Évkönyv 1996. 18 207 Az írországi környezetállapot jobbnak mondható, mint a magyarországi. A környezet állapotára vonatkozó értékelések összehasonlítása ugyancsak nem mentes a problémáktól. Az egy es környezeti elemek állapotára vonatkozó adatok még összehasonlíthatók lennének, azonban az állapot összességében már nehezen. Ezért megpróbáltuk a direktívákban foglaltak betartásához szükséges intézkedések

költségeinek nagyságát megvizsgálni, és abból következtetéseket levonni. Írországban az egyes környezetvédelemmel összefüggő direktívákban foglaltaknak való teljes megfelelés a következő költségekkel jár 21: Direktívák csoportja Megfelelés költségei Megfelelés költségei (IR font) 22 (US dollár) 23 Víz 445-565 mill. 662,65-841,34 mill. Levegőminőség nincs becslés 24 nincs becslés Hulladék 110 mill. 163,80 mill. Élőhelyek 100 mill. 25 148,91 mill. ÖSSZESEN 655-775 mill. 975,36-1154,05 mill. Magyarországon a becslések szerint az ugyanezen direktíváknak való megfelelés a következő költségekkel jár majd: Direktívák csoportja Megfelelés költségei (ECU) 26 Megfelelés költségei (US dollár) 27 Víz 660 mill. 795,18 mill. Levegőminőség 270 mill. 325,30 mill. Hulladék 210-440 mill. 253,01-530,12 mill. Élőhelyek nincs becslés nincs becslés ÖSSZESEN 1150-1370 mill. 1385,54-1650,60 mill. 21

Miután az IPPC direktívával külön foglalkozunk, jelen esetben eltekintettünk annak figyelembevételétől. Ugyancsak eltkintettünk az információ-szolgáltatással kapcsolatos költségektől, amelyek nemfüggenek össze olyan szorosan a környezetállapottal. 22 A számítások forrása: Compliance Costing for Approximation of EU Environmental Legislation in the CEEC (EDC Ltd., EPE asbl 1997 április) 23 Az itt szereplő értékek kiszámításához a Federal Bank of New York 1998 nov ember 6-i adatait használtuk fel, mely szerint IRŁ/USD arány= 1,49, az USD/IRŁarány=0,67. 24 A forrás nem közöl összköltséget a levegőminőséggel kapcsoaltosan, de 5.8 millió ír fontos támogatással számol évente a háztartások felé. 25 A forrás eredetileg 99,5 millióval számol, de mi kerekítettük az értéket. 26 A számítások forrása: Compliance Costing for Approximation of EU Environmental Legislation in the CEEC (EDC Ltd., EPE asbl 1997 április) 27 Az árfolyam

értékek (USD/ECU=0,83 és ECU/USD=1,2) az MNB november 30-i középértékei. 208 Természetesen ezek az alátámasztásként használt adatok is nagy kritikával kezelendők. Hiányoznak egyes tételekre vonatkozó becslések, amelyek értéke jelentősen befolyásolhatja az összköltségeket. 5. Az írországi ipar fejlettebbnek mondható, és valószínűleg ebből kifolyólag is kisebb költségekkel feleltethető meg a vizsgált direktívában előírtaknak. Az ipar f ejlettségének meghatározása illetve egy es országok ipari fejlettségének összehasonlítása szintén sok problémát okoz. Egyes vélemények szerint a fejlettség egy mutatója a gazdaság egy es szektorainak egy máshoz, illetve a gazdaság egészéhez viszonyított aránya. Főként a szolgáltató szektor nagyságát tartják érdekesnek, azonban esetünkben a szolgáltató szektor arányok eltérése szinte elhany agolható (3% körüli). Az azonban szembetűnő, hogy a két ország gazdasági

fejlettsége között igenis van számottevő különbség. Jelen esetben állításunkat arra a tényre alapoztuk, hogy Írországban az teljes iparon belül magasabb az olyan ágazatok aránya, ahol csúcstechnológiával dolgoznak, és a technológia amortizációs ideje igen rövid, illetve hogy a f oglalkoztatottak létszámának aránya is magasabb ezekben az ágazatokban. A legfőbb területek: a vegyipar és a gyógyszeripar, valamint az elektromos készülékek gyártása. A világ 20 legkiemelkedőbb vegyipari vállalata közül 16 termel Írországban. Összességében több, mint 120 vállalat tevékenykedik ebben a szektorban, és ezek több, mint 15.000 főt foglalkoztatnak A világ több, mint 300 vezető elektronikai cége fektetett be Írországban, amelyek több, mint 30.000 főt foglalkoztatnak A legnagyobb eredmények a szof tverek gyártásához kapcsolódnak. Ebben az inkább munkaerő- mint tőke-intenzív ágazatban több, mint 400 vállalat tevékenykedik, és

közel 9.000 fő talál munkát A növekedési ütem azonban olyannyira jelentős, hogy a becslések szerint az alkalmazottak létszáma 2000-re elérheti a 20.000 főt is 28 Az egészségügyben használt műszerek gyártása is kiemelkedő területnek számít. 75 cég van jelen termelésével, és 13.000 fő állandó alkalmazott kapcsolódik hozzá A világ 25 legjobb orvosi műszereket gyártó vállalata közül 20 megtalálható 29 Írországban . Az előbbiek tükrében talán érthető az a sajtóban napvilágot látott jelző, amely az ír gazdaságot a "kelta tigris"-ként emlegeti. A felsorolt tények alapján valószínűsíthető, hogy ezekben az ágazatokban alacsonyabb többletköltségek árán lesznek betarthatók az IPPC direktívában f oglaltak. S ha ezen ágazatok aránya magasabb, mint hazánkban, várhatóan az összes iparra vonatkozó megfelelési költség is alacsonyabb lehet Írországban. Mindezeket szem előtt tartva elmondható, hogy az itt

kapott eredmények Magyarországra vonatkoztatva csakis egy alsó b ecslésnek fogadhatók el. Igaz valószínűleg ez akkor is, ha figyelembe vesszük azt a tényt is: a teljes iparra vonatkozó 28 29 Az eddigiekben közölt adatok forrása: Ír kormány honlapja (http://www.irlgovie) Az adatok forrása: IDA (Industrial Aevelopment Agency) honlapja (http://www.idairelandie) 209 számítás valószínűleg felül becsüli a költségeket, hiszen a négy kiemelt ágazat számít a megfelelés szempontjából a leginkább kritikusnak. Pontosabb képet azonban mindenképpen egy átfogóbb iparági elemzés során kaphatunk. 210 VI. Összegzés Kerekes Sándor - Kiss Károly 211 1. A csatlakozás környezetpolitikai sajátosságai Az elmúlt években az EU politikájában a környezetvédelem egyre fontosabb szerephez jutott. Mindazonáltal világosan látni kell, hogy az első számú prioritás az EU-ban az egységes piac működtetése és a most bevezetendő közös

valuta. Ehhez képest a környezetvédelem csak másodlagos fontosságú; a szociális ellátással és a fogyasztóvédelemmel együtt a környezetvédelmi szabályozás fő feladata az egységes piac zavaroktól mentes működtetése. (Mely piaczavarás az esetben következik be, ha a környezetvédelmi és f ogyasztóvédelmi szabályozás, s a szociális ellátás az egyes országokban lényegesen eltér egy mástól, ugyanis a szabály ozás alacsonyabb szintjét megvalósító országok vállalatai komparatív versenyelőnyöket szerezhetnek az egységes piacon.) Ebből levonható az a következtetés is (s talán az EU-kérdőívek bizottsági értékelése ezt alá is támasztja), hogy a csatlakozási folyamat során a környezetvédelem politikai és taktikai motivációk színteréül is szolgálhat. Magyarország számára kulcskérdés, hogy termékeink környezeti és egészségügyi paraméterei ne jelentsenek technikai akadályt a kereskedelemben, hiszen az kihathat a

vállalatok versenyképességére, az exportra, az egy es termékek gyártására és ezáltal a foglalkoztatásra. Magyarország még abban az állapotban van, am ikor hiányos a környezetvédelmi infrastruktúrája (szennyvízelvezetés és tisztítás, hulladékgazdálkodás), s ezek kiépítése hatalmas összegeket igényel. Ezzel szemben a fejlett ipari országokban már napirenden van a környezetvédelmi célok integrálása az ágazati politikákba, a reciklálás széleskörű alkalmazása és a vállalatok környezetirányítási rendszereinek a kifejlesztése. A fejlett nyugat- és észak-európai és a csatlakozni kívánó kelet-középeurópai országok között markáns aszimmetria figyelhető meg: míg az egy főre jutó energia- és természetierőforrás-felhasználás többnyire a f ejlett országokban m agasabb és nálunk alacsonyabb, ezen erőforrások felhasználásának hatékonysága a fejlett országokban lényegesen magasabb, mint nálunk. Az esetek

többségében egy főre számítva mi kevesebb szennyező anyagot bocsátunk ki és hulladékot termelünk, de a nemzeti termék egységének előállítása már nálunk jár magasabb szennyezőanyag-kibocsátással. A nyugati országok e két összetevőből csak a hatékonyságot emelik ki, s elmarasztalják a kelet-európaiakat. A csatlakozási tárgyalásokon azonban fel kell hívni a figyelmet arra, hogy környezeti szempontból az egy főre jutó erőforrás-felhasználás és szennyezőanyag-kibocsátás legalább annyira fontos, mint a környezeti hatékonyság. Mi erőfeszítéseket teszünk az erőforrások hatékonyabb felhasználására, s ezáltal a nemzeti termék fajlagos környezet-terhelésének a leszorítására (ez egy ébként a gazdasági struktúraváltás és m odernizáció eredményeképpen meg is valósul), de figyelembe kell venni azt is, hogy erőforrás-felhasználásunk és szennyezőanyagkibocsátásunk alacsonyabb volumene eleve a környezet kisebb

terhelésével jár. 212 Az EU-direktívák többnyire nem veszik figyelembe az országonként eltérő környezeti állapotot, a környezeti elemek terhelhetőségét. Az esetek jelentős részében ezért Magyarországnak olyan vonatkozásokban kell költséges környezetvédelmi fejlesztéseket megvalósítania, amikor környezetének állapota jobb, m int több fejlett Nyugat-európai országban. (Tipikusan ily en eset talajaink viszony lag jó állapota és a szennyvízelvezetés és tisztítás hatalmas költségei.) Ezen törekvések mögött nyilvánvalóan üzleti érdekek is állnak: a nyugat-európai tisztító- és égetőberendezéseket, a környezeti ipar termékeit gyártó cégek piacszerzési szándékai. A környezetvédelmi infrastruktúra kiépítése igen költséges, jelentősen megterheli az államháztartást, s a hasznok csak áttételesen jelentkeznek: a jobb környezetminőségben és az ennek köszönhető javuló egészségi állapotban. Ezzel szemben a

fejlett ipari országokban a vállalati szinten m egvalósuló környezetvédelem, az ökoadók bevezetése és a körny ezetpolitika más elemei – miközben terhet is jelentenek a vállalatok szám ára – növelik azok versenyképességét (mind az erőforrásmegtakarítás, mind a term ékek környezetbarát jellegének f okozása révén), tehát közvetlen, a hagyományos értelemben vett gazdasági előnyökkel is járnak. 2. Társadalmi és gazdasági hatások A földrajzi, társadalmi és gazdasági tényezők eltérő sajátosságai szükségessé teszik a regionalizmus elvének következetes alkalmazását a környezetpolitika kidolgozása és megvalósítása során. A környezetminőségben is jelentkező területi egyenlőtlenségek összefonódnak a társadalmi és gazdasági különbségekkel, ezért a környezeti problémák megelőzésében és megoldásában fontos szerepe van az előrelátó terület- és településfejlesztésnek. A létező környezeti gondok

egy része az ország infrastrukturális alulfejlettségével magyarázható, ugyanakkor a jövőbeni elkerülhetetlen fejlesztések potenciális negatív környezeti hatásai csökkenthetők a környezeti szempontoknak a területfejlesztési tervekbe és programokba történő integrálásával. Ezáltal mindkét szakterület egymás pozícióját is erősítve kettős hozadékot könyvelhet el és m indenképpen hatékonyabbá válhat a f inanszírozás, valamint az Európai Unió fejlesztési forrásaihoz való hozzájutás is. A környezetvédelem és a természetmegőrzés úgyszintén két egymást segítő és kiegészítő szakterület, amelyek tevékenységét szorosan össze kell hangolni. Természeti erőforrásaink fenntartható használata és értékeink megőrzése nemcsak erkölcsi kötelesség, hanem egyben hosszú távú gazdasági és társadalm i érdek, ezért az NKP Megvalósításának Általános Tervével együtt került elfogadásra a Nemzeti

Természetvédelmi Alapterv (NTA) is. A csatlakozás környezetvédelmi költségei kormányzati szinten döntően a levegőtisztaság-védelem, ahulladékártalmatlanítás, a szennyvízkezelés és a m onitoring infrastruktúrájának fejlesztése terén jelentkeznek. A gazdaság teljesítm ényét illetve 213 versenyképességét az IP PC direktívának a teljesítésével kapcsolatos f eladatok befolyásolják leginkább. A költségek vizsgálata ezeken kívül kiterjed a megvalósítást illetve a kikényszerítést segítő intézményrendszer (beleértve az oktatási és képzési igényeket is) létrehozásának költségeire. Az elemzések eddig nem foglalkoztak a körny ezetvédelemmel összefüggésben (tudomásunk szerint m ás területeken sem ) a körny ezetvédelemmel kapcsolatos költségeknek a jövedelmek újraelosztására gyakorolt hatásaival. A jövedelemelosztási hatás több dimenzióban is vizsgálható. Ezek közül kettőt célszerű röviden érinteni.

Az első terület az ágazatok közötti újraelosztási hatás Míg egyes ágazatok kifejezetten költségviselői a kívánatos környezeti teljesítményjavulásnak, addig más ágazatok kifejezetten előnyösebb helyzetbe kerülnek a környezeti követelmények teljesítése kapcsán. A fokozódó követelmények terheit viselő ágazatok A fokozódó követelmények, illetve a javuló környezetállapot hasznát élvező ágazatok Energiaipar Turizmus, idegenforgalom Vegyipar Környezetvédelmi Építőipar Kohászat Bank és biztosítási szolgáltatók Közlekedés Egészségbiztosítás Könnyűipar (textil, bőr, papír stb.) Oktatásügy Bányászat Önkormányzatok ipar ágazatai Közigazgatás Az EU-csatlakozással kapcsolatos körny ezetpolitika egyik oldalon ny ilvánvaló terheket ró a gazdaság egyes szereplőire, a másik oldalon viszont új üzleti lehetőségeket teremt. (Például az építőipar vagy a környezetvédelmi ipar számára növekvő

piacot, a turizmus számára a tisztább környezet vendégnapokban is mérhető keresletnövekedést, az egészségbiztosítás számára a javuló környezetminőség javuló egészségi állapotú lakosságot jelenthet, m ég akkor is, ha ez utóbbiak csak hosszabb távon lesznek majd érzékelhetőek.) A finanszírozásnál ezeket a hatásokat f igyelembe kell venni, a környezetvédelmi fejlesztések költségeit tehát nem feltétlenül a szennyező ágazatoktól kell beszedni. Ez annyit jelent, hogy a felkészülés időszakában nem feltétlenül szabadna további körny ezetvédelmi adókkal terhelni a szennyező ágazatokat, hanem inkább célszerű azokat szerződésekkel egyéni kötelezettségvállalásra kényszeríteni. Ez jobban szolgálná a gazdasági hatékony sági kritériumok teljesülését és maradéktalanul összhangban lenne az IP PC direktívában 214 megfogalmazott törekvésekkel. Célszerű viszont a javuló környezetminőségből nagyobb profitot

nyerő ágazatokat fokozottabban bevonni a környezetvédelmi fejlesztések finanszírozásába, azon az alapon, hogy a felgyorsított fejlesztéseknek vagy az árbevételük növekedése vagy a költségeik csökkenése miatt ők lesznek vagy már rövid távon (építőipar, környezetvédelmi ipar) vagy hosszabb távon (turizmus, egészségbiztosítás stb.) a haszonélvezői A másik dimenzió, amelyet nem szabad f igyelmen kívül hagy ni, a környezetvédelmi intézkedéseknek a háztartások jövedelem szerkezetére gyakorolt hatása. A környezetvédelmi követelmények teljesítése mindenek előtt az energiaárak növekedésén, a víz- és szennyvízdíjak emelkedésén és a hulladékártalmatlanítási díjak növekedésén keresztül jelentős, de jövedelmi szinttől függően differenciált hatással lehet az egyes háztartásokra. Miután a legfelső jövedelmi kategóriákba tartozó rétegek kiadásait a várhatóan növekvő közüzemi díjak csak marginálisan

érintik, sőt például energiatakarékossági intézkedéseik megtérülnek számukra, addig az alacsony abb jövedelmi kategóriákba tartozók esetében a közüzem i díjak növekedése elviselhetetlen terheket jelent (esetenként a családi jövedelem 20-25 %-át). A különböző jövedelmi kategóriákba tartozó rétegek területi m egoszlása inkább növeli, mint csökkenti a problémákat. A magasabb jövedelmű rétegek általában a jó közműellátottságú területeken élnek, miközben a rosszul ellátott területeken élőknél a közműfejlesztésekhez szükséges önrész vállalására nincs esély. Ha figyelembe vesszük az ország keleti és ny ugati része közötti 3 -4 szeres egy főre jutó átlagos jövedelemkülönbségeket, akkor ny ilvánvaló, hogy az ország keleti részén igen sok településen hiányzik a közműfejlesztésekhez szükséges önrész vállalási lehetőség, az úgynevezett „abszorpciós kapacitás”. Az Uniós csatlakozásnak

körny ezetvédelmi szempontból, az ország átlagos teljesítményét és teherbíró képességét illetően, nincsenek számottevő akadályai, de mind a környezeti állapotot illetően, mind pedig a „ társadalmi finanszírozhatóságot” illetően lehetnek olyan területek, amelyeknél komoly akadályokba ütközhetünk. A központi körny ezetvédelmi célú f ejlesztési forrásokat nyilván ezeknek a problémáknak a m egoldására kellene átcsoportosítani, ez azon ban jelentős „hatékonyság” romlással járna, am i esetleg politikai szem pontból nehezen vállalható. Az EU regionális különbségek csökkentését szolgáló f orrásainak a megszerzése és felhasználása is csak akkor reális, ha ezekre a problémákra felkészülünk. A csatlakozás környezetvédelmi feltételeinek teljesítése tekintélyes haszonnal jár. Megalapozott nemzetközi elemzések bizonyítják, hogy a körny ezetvédelmi befektetések hozama rendre felülmúlja a más

területeken realizált befektetések átlagos megtérülési rátáit. Ezek nagyrészt nem számszerűsíthető hasznok, melyek a környezet állapotában (a természeti tőke felértékelődésében), az emberi egészség javulásában, s más ágazatokat érintő kedvező ösztönző és tovagyűrűző hatásokban jelentkeznek. 215 3. Lobbi-érdekek és csatlakozási követelmények Általában tapasztalható, hogy a csatlakozást az egyes ágazatok és érdekcsoportok önérdekeik követésére, az ágazat súly ának növelésére is f el kívánják használni, s a terheket a m ajdani költségvetési tám ogatás reményében eltúlozzák. A nyomásgyakorló csoportok az uniós csatlakozást ürügyként használják fel szűk céljaik követésére, s ez szemben áll a társadalmi érdekkel és az erőforrások társadalmi szinten hatékony allokációjával. Víztisztaság-védelem A leginkább szembetűnő és a legnagyobb méretű ez a jelenség a

szennyvízgazdálkodásnál. Az EU -megfelelés költségeit az egy es források a 400 és 900 m d Ft közötti sávban határozzák m eg. (A vízvédelem összes költségét 600 és 1500 m d Ft közötti összegre becsülik.) A szennyvízelvezetés és tisztítás egész országra kiterjedő programja hatalmas költségekkel járó és időben hosszan elnyúló beruházás, mely mögött erőteljes lobbiérdekek húzódnak meg: az önkormányzatok, a helyi foglalkoztatás, az építőipar, az építőanyagipar a leginkább érdekelt csoportok, illetve szempontok. Az önkormányzatok pályázat útján jutnak a finanszírozási források nagyobb részéhez, s mivel a saját rész felhasználásának ellenőrzése hiányos, igényeik rendre túlméretezettek. A költségeket a céltám ogatások alapján számítják E "fajlagosokat" 1995-ben ugyan megszigorították, de változatlanul igen nagy tartlékokat rejtenek magukban. A gyakorlati tapasztalatok azt mutatják, hogy az

igényekből számított normatívák 40-45%-os költségtúlbecslést tartalmaznak. A költségvetési támogatások felhasználásának „hatékonysága” még az aggregált statisztikák szintjén is érdekes tanulságokkal szolgál. Az elmúlt nyolc évben például a csatornaépítések olyan megyékben haladták meg országos átlagot, am elyeknél aztán a bekötések rendre elm aradtak, vagyis a csatornahossz növekedés nem járt igazán jelentős ellátottság növekedéssel. A települések többségén jelentős közműfejlesztés folyt az elmúlt években, sajnos nem igazán szolgálva az EU-csatlakozás céljait. Az EU vonatkozó szabály ozása tartalmazza mind a települési kategóriáktól függő "ellátottság", mind a környezeti érzékenység elemeit. Az eredeti hazai koncepció ebben a felfogásban készült: 2010-ig más-más településkategóriákra m ás-más csatornázottsági szinteket állapított meg és az országosan elérni kívánt

csatornázottsági szintet 68%-ban határozta meg. A csatornázási láz beindulásával azonban ez feledésbe merült, és minden önkormányzat, minden polgármester - a település méretétől, a helyi környezet érzékenységétől függetlenül - minél nagyobb csatornázottsági szintet szeretne elérni. Az országos célt is felemelték 80%-ra 216 A teendők tovább differenciálhatók lennének a felszíni és a felszín alatti vizek minőségének függvényében. Az erőforrások ilyen mértékű koncentrálása a felszín alatti vizek védelmére nem kedvez a felszíni vizek minőségének. Mivel a csatornaépítés és az ahhoz szükséges f inanszírozási források megszerzése jelentős érdekcsoportok számára "jó üzlet", a kiépítés olyan helyeken is megtörténik, ahol azt környezeti tényezők (a talaj állapota, érzékenysége) nem indokolják, vagy pedig a hely zeten az egy éni szikkasztás gy akorlatának megváltoztatásával és

szabályainak betartatásával kellene segíteni. Az EU-direktívák gyakorta nem differenciálnak a körny ezet állapota, érzékeny sége szerint. Nyilvánvaló, hogy pl Hollandia, Dánia és Magyarország környezeti-természeti feltételei, talajadottságai és érzékenysége merőben eltérnek egymástól. A vízvédelmi szabályozás ugyan - mint említettük - tartalmazza a környezeti érzékenység elemeit is, de az újonnan belépni szándékozó kelet -európai országok esetében erről az EU illetékesei mintha megfeledkezni látszanának. A csatlakozási tárgy alásokon e különbségeket el kell fogadtatni. A túlbuzgóság (mely mögött az em lített érdekek állnak) oly an helyzetet eredményez, amikor a megépített tisztítók kapacitása túlméretezett, nem működtethetők gazdaságosan. Jelenleg csak 25%-os a tisztítók kapacitás -kihasználtsága * (Példa erre: Győr város nem tud elegendő szennyvizet szolgáltatni az eleveniszapos tisztítója

működtetéséhez.) Márpedig a tisztítók beruházási és működtetési költsége tetemes, s a tervezett hálózat kihasználatlansága országos m éretekben hatalmas veszteségekkel járna. A csatorna - és vízdíjak emelkedő tendenciája szintén a jelentős méretű kapacitás-kihasználatlanság veszélyét idézi fel. A hely zetet súlyosbítja az az "egyébként" logikus rendelkezés, hogy ma már csatornázási tám ogatást csak a szennyvíztisztítás megoldásával együtt lehet kapni. Az EU azon direktívája, m iszerint 2005-re a 2000 lélekszám feletti településeket is csatornázni kell, hatalmas ösztönzést, s egyben erőteljes hivatkozási alapot ad a lobbiérdekeknek, felerősítve az eddigi folyamatot. A magyar területi közigazgatás azon sajátossága, hogy a várossá-nyilvánítás és egyéb szempontok miatt kis településeket összevon, illetve nagyobbakhoz csatol, a fenti direktíva létszámhatárába eső települések számát

lényegesen megnöveli. Elengedhetetlen egy olyan korrekció végrehajtása, mely különbséget tesz a települések földrajzi és közigazgatási határa között. Látni kell, hogy az EU részéről a direktívák differenciálatlan átültetésének törekvése mögött jelentős nyugati üzleti érdekek állnak; jelen esetben a szennyvíztisztító berendezések és technológiák keleteurópai piacbővítési szándékai, de a megépítésben az osztrák építőipar is szívesen részt venne, kihasználatlan kapacitásait lekötendő. * Rákosi Judit közlése. 217 A költség-tervezés felső határának gátat szab az ország teherbíró képessége és a teljesítés, haladék-kérés ésszerűsége. Nincs annak racionalitása, ha – a mai feltételeket véve alapul – 2010-re a nem zeti termék 1,6-1,8%-ánál magasabb környezetvédelmi részesedést célzunk meg, vagy a feltételek teljesítését a 2010 utáni időre kitoljuk. A teherbíró képesség pedig –

az adott területen – az államháztartás és az egyéni háztartások fizetőképességét jelenti: a globális gazdaság viszonyai közepette az egyes államok "költségvetési leépítési spirálba" kezdtek, tehát a többletf orrások csak a gazdasági növekedésből teremthetők elő, a háztartások jövedelmi helyzete pedig csak a gazdasági növekedés arány ában javulhat. (Egy radikális körny ezetpolitika természetesen kitűzhet ambiciózusabb célokat is, de a jövedelem-átcsoportosító hatások miatt számolnia kell a megvalósítás politikai nehézségeivel.) Az 1999-es költségvetésben 70 md Ft szerepel vízgazdálkodásra és csatornafejlesztésre. Ez nagy jából fele az összes, a GDP kb. 1,5%-át kitevő környezetvédelmi kiadásnak. (1998-ban erre a célra 60 m d forintot költöttünk) Ezen a szinten 12 év alatt (2010 -ig) 800 m d forintot tennének ki a vízgazdálkodással kapcsolatos költségek. Ennek több, mint a duplájára emelése

(mint ahogy az a KHVM legutóbbi előterjesztésében szerepel) irreális célnak tűnik. * Mindezekre tekintettel a 900 m d Ft-tól 1.300 milliárdig (sőt, 2000 milliárdig) terjedő, s a konformitás megteremtését akár 15-20 évre is kitoló EU-csatlakozási csatornázási és szennyvíztisztítási költségszámítások racionalitása erősen kétségbe vonható. 500-600 md Ft feletti költségeket semmiképpen sem tartunk indokoltnak, s ez egyben nem jelenthet 10 évnél hosszabb türelmi időt sem. Tekintetbe kell venni azt is, hogy a csatornaépítés bérköltségeinek adója, járuléka jelentős bevételként visszaszármazik az államháztartásba. A jelenlegi elképzelések nem csak az eredetitől távolodtak el (amikor még a településnagyság és a körny ezeti érzékenység függvényében tervezték a csatornahálózat bővítését és a szennyvíztisztító kapacitást), de teljes mértékben negligálják a hatékonysági szempontokat. Jelen esetben ez azt

jelentené, hogy a sűrűn lakott településeken (vagy azok részein) a legkifizetődőbb a fejlesztés, mert a beruházás itt térül meg a leggyorsabban és itt eredményezi a legnagyobb mértékű környezeti javulást. Ezzel szemben a csatornahálózat kiépítése követi a (főleg fővárosi) agglomerációk terjeszkedését, s így a beruházások hatásfoka egyre csökken. A hatékonyság kérdése azonban szélesebb dimenzióban is felvethető: vajon az erőltetett és költséges csatorna- és szennyvíztisztító-építések szolgálják-e a legjobban a környezet javításának és a kör nyezeti hatékonyság érdekeit? A tény ek által alátámasztott meggyőződésünk, hogy a nagyvárosi levegőminőség javítása elsőbbséget kellene, hogy élvezzen a szennyvízprogrammal szemben. Ebből viszont az következik, hogy a töm egközlekedés fejlesztésére és támogatására fordított közpénzek sokkal * Koloszár Miklós közlése 218 nagyobb hatásfokkal

térülnének m eg, mely megtérülést a városi lakosság javuló egészségi állapota és az épített környezet kisebb mértékű károsodása jelezné. Mindezeket figyelembe véve a hazai szenny törekvéseket kell előtérbe állítani: vízpolitikában az aláb bi a./ A nagyvárosokban a csatornázottságot és szennyvíztisztítást meg kell oldani b./ A városokhoz csatolt, vagy összevont kis településekre a csatornázási "kötelezettséget" nem kell kiterjeszteni. c./ Kis településeken nem a csatornázással, hanem a szabályos szennyvízszikkasztás gyakorlatának kialakításával és megkövetelésével kell a talajvíz védelmének eleget tenni. d./ Családiházas övezetekben ösztönözni kell a környezetbarát, alternatív megoldásokat (3-4 család közös, környezetbarát szennyvízrendszerének kialakítása svéd mintára, stb.) e./ A költséges tisztítók helyett nyugati (osztrák, amerikai) tapasztalatok alapján törekedni kell az

alternatív (gyökérzónás) tisztítás elterjesztésére. f./ Szigorúan ellenőrizni kell az önkormányzatok szennyvízcsatornára igényelt pályázati feltételeinek a végrehajtását. Néhány beruházási költségbecslés (md Ft) KöM 1998. szeptemberi kormányelőterjesztés (1996 évi áron): 1997-2002: 401,2 md Ft 2003-2006: 530 md Ft 646-1200 md Ft * ÖKO Rt. (1997 évi áron): 1996-1998: 100 md Ft 1100-1300 md Ft ÖKO Rt. - korábbi becslés (1997 évi áron): 1996-1998: 100 md Ft 1999-2002: 227-266 md Ft 2003-2006: 227-266 md Ft 2007-2010: 228-268 md ft 780-900 md Ft Zöld Belépő 21. szám (1997 évi áron): (Koloszár-Ásványi - Bulla) 2010-ig 750-800 md Ft Saját becslés (1997. évi áron): (Kerekes-Kiss) 2010-ig 400-500 md Ft * Az "eredeti" kormányelőterjesztés szerint 646 md Ft, mely 67-68%-os csatornázottságot feltételezett. A "legújabb" elképzelés már 1200 md forintot tüntet fel, 15-20 évre szólóan Ez 80%-os

csatornázottsággal számolt és hozzáadta a 2000 lakos alatti települések közműpótlóinak költségeit is. 219 Levegőtisztaság-védelem A levegőtisztaság-védelmi költségekre vonatkozó egyes számítások és becslések még a fentieknél is jobban szóródnak. A Környezetvédelmi Minisztérium 1998. szeptemberi keltű kormányelőterjesztésének tervezetében a 2006-ig elvégzendő levegő-tisztaságvédelmi feladatokra négy nagyobb összegű előirányzat szerepel: * 80 md Ft a nagy tüzelőberendezésekre * 210 md Ft az ipari üzemek légszennyezésének csökkentésére * 50 md Ft a veszélyes hulladék égetőkre és * 200 md Ft a közlekedésből származó légszennyezés csökkentésére. Ezzel szemben a Budape sti Műszaki Egyetem szakértői arra a következtetésre jutottak, hogy a nagy tüzelőberendezések megfelelő, az uniós csatlakozás igényeit kielégítő felszerelése tisztító berendezésekkel már 2002-re megoldható, és mindössze 28 md

forintos költséggel. A veszély es hulladék égetés levegő-tisztaságvédelmi beruházásainak költségét (szintén 2002-ig és végleges megoldást adó jelleggel) 10 m d forintra becsülik. E két ágazat, valamint a kőolaj- és földgázbányászat és feldolgozás, a kohászat, és a nem fém ásványi termékek gyártásának összes beruházási igény e szerintük 72 md forintból megoldható. E jelentős eltérések arra utalnak, hogy az egyeztetést tovább kell folytatni. További problémát jelent, hogy a nemzetközi egyezményekből származó levegőtisztaságvédelmi kötelezettségeink és a f entiekben említett becslések nem egyeznek egymással; az előbbiek költségét általában jóval nagyobb méretűre becslik az illetékes szakértők (pl. a Pénzügyminisztériumban), mint az utóbbiakét Az eltérés érthető, hiszen a nemzetközi egyezmények az országokra lebontott kibocsátási kvótákból indulnak ki, míg az uniós direktívák alapjául

technológiai alapú kibocsátási normatívák szolgálnak. Az is eltéréseket okoz, hogy a legújabb technológiák szintjén épített hőerőművek és más, légszennyező üzemek esetében nincs szükség pótlólagos tisztító berendezések felszerelésére. A nem zetközi gyakorlat szerint viszont ebben az esetben is szokás környezetvédelmi fejlesztésről beszélni - a beruházás összes költségének 15%-a erejéig. Az alkalmazkodási-megfelelési számításokat tehát ezekben az esetekben oly an összegek emelik, melyek a beruházási f olyamatban nem jelennek meg konkrét, additív 220 költségként. * Az 1.000 mó ECU (250 md Ft) nagyságrendű, csak a nagy tüzelőberendezésekre vonatkozó számításnak ez az alapja (bár még így is erősen túlzottnak tűnik). A környezetvédelmi alkalmazkodás harmadik legköltségesebb területén, a hulladékgazdálkodásban is jól felismerhetők az ágazati érdekek. Itt elsősorban a minél nagyobb számú és m

inél költségesebb hulladék -lerakóhelyek építésének szándékában nyilvánulnak meg. A Környezetvédelmi Minisztérium előirányzatai a következők: lerakó kapacitásra 32 md Ft, rekultivációra 24 md Ft, hulladékudvarok és begyűjtőátrakó állomások kialakítására 10 -10 md Ft, valamint égetőművekre 25 md Ft összesen 100 md Ft. Az ÖKO Rt ezzel szem ben a lerakó kapacitások kiépítésének költségét 28-144 md forintra becsüli. Az eltérést az okozza, hogy nagyfokú a bizony talanság annak megítélésében, hogy (1) hogyan fog alakulni a háztartások f ogyasztása és ennek f üggvényében a hulladék mennyisége és összetétele, (2) m ilyen szerepet tölt m ajd be hosszú távon a reciklálás a magyar gazdaságban és (3) milyen lesz majd a szerepe az égetésnek. Egyes szakértői vélemények szerint a hulladékképződés nem fog a jövőben olyan mértékben nőni, hogy a növekményt az újrahasznosítás, az égetés és a másként

kezelt kinyert hulladék ne " közömbösítse". * Ez esetben csak a meglévő tárolók korszerűsítésére lesz szükség, újakat nem kell építeni. Az EU vonatkozó (COM/97/105. számú, egyelőre még csak javaslat formáját öltő) direktívája 25%-os plafont határoz m eg a háztartási szem ét szervesanyagtartalmára (a jelenlegi 40%-kal szemben). Elfogadás esetén ez jelentősen megnöveli a hulladékgazdálkodás költségeit. Lobbiérdekeket vélünk felfedezni abban az – egyébként az NKP által is támogatott – törekvésben is, hogy minél több regionális hulladéklerakót létesítsenek (megyénként hatot). Megy énként 3-4-nél aligha működtethető több hatékonyan, s a magas szállítási költségek kétségessé teszik a regionális lerakók gazdaságosságát. 4. Makrogazdasági feltételek és pénzügyi igények A környezetvédelmi kiadások aránya Magyarországon 1996-ban, a Nem zeti Környezetvédelmi Program készítésének

évében a GDP 1%-a volt. Az 1997 évi fejlesztési kiadások mértéke összegszerűen a terveknek megfelelően alakult, azonban a vártnál magasabb (~4,6%-os) GDP-növekedés miatt a közel 88 md Ft mértékű környezetvédelmi fejlesztési kiadás a hazai össztermék 1,1%-ának felelt meg. Az 1998 évi költségvetési törvény előirányzatai és az ezeket kiegészítő számítások a * * Erre Koloszár Miklós hívta fel a figyelmet. Hornyák Jánosné közlése. 221 környezetvédelem fejlesztési célú pénzügyi előirányzatainak folyamatos és volumenében is jelentős növekedését jelzik, hiszen folyóáron az előző évinél csaknem 30%-kal fordíthattunk többet a körny ezetvédelemre (kb.110 m d forintot) Miután a környezetterhelési díjak bevezetésére legham arabb csak 1999-ben kerülhet sor, így az ebből származó bevételekkel egyelőre nem számolhatunk. Az NKP eredetileg a hároméves modernizációs program előirányzataiból indult ki, és

az abban m egfogalmazott makrogazdasági mutatókhoz igazította a környezetvédelmi kiadásokat. Tekintve, hogy a tény adatok azt m utatják, hogy a gazdaság fejlődése némileg felgyorsult és a gazdasági prognózisok alapján a hazai össztermék növekedése már 1998-tól évi 4-5%-ban stabilizálódik, a körny ezetvédelmi célok elérésére fordított kiadások további növekedése valószínűsíthető. Az NKP-ban megfogalmazott fejlesztési célok GDP-hez viszonyított aránya várhatóan az 1996-os 1%-ról – a környezetterhelési díjak b evezetésével – 1999-ben már megközelítheti az előirányzott 1,4%-ot, majd a 2000 -2002 közötti szakaszban az 1,7%-ot is elérheti. Ez a közvetlen f ejlesztési költségekre vonatkozik Ha a nem közvetlenül környezetvédelmi indíttatású fejlesztések egy bizonyos hányadát is figyelembe vesszük, akkor ez a növekedés f okozatosan elérheti az 1,7% -ot, illetve a 2000-2002 közötti szakaszban a 2,2% -ot.

Mindazonáltal a közvetlen f ejlesztési költségek vonatkozásában a GDP prognosztizált növekedésének az 1% -ról 1,7%-ra emelkedő részarányát tekintjük az NKP közvetlen fejlesztési kiadásai felső határának. Legsúlyosabb teendőink három területen jelentkeznek: a levegőtisztaságvédelemben (ahol a fő szennyező források az erőművek és a városi közlekedés), a szennyvízelvezetésben és -tisztításban, valamint a hulladék-elhelyezésben és kezelésben. A jelzett három feladat képezi az összes tervezett környezetvédelmi fejlesztési kiadás 85 -90%-át, vagyis a hatéves (1997 -től 2002-ig szóló) Nem zeti Környezetvédelmi Program ezekkel mint súlyponti kérdésekkel szám ol. Ezeken a területeken az elm aradásunk az EU -előírásoktól és gyakorlattól tetemes, amint azt a Bizottság országvéleménye is visszaigazolta. A felzárkózás – a jelenlegi trendek extrapolálása mellett – legalább 10-15 évet igényel és jelentős

anyagi ráfordítást. Évi 4-5%-os huzamos gazdasági növekedés mellett a célok megvalósíthatók. Nyilvánvaló, hogy a csatlakozás valószínűsíthető időpontjáig még a nagy anyagi áldozatok árán sem leszünk képesek e területeken megfelelni az EU elvárásainak, ezért azok teljesítéséhez türelmi időt és jelentős anyagi hozzájárulást kell kérnünk. Valamennyi olyan esetben, amikor a csatlakozás környezetvédelmi feltételeinek a teljesítése jelentős, de időben hosszan elnyúló beruházásokat igényel, a kim utatott fejlesztési összegeknek erősen korlátozott a közgazdasági racionalitása. Csakis úgy értelmezhetők, mintha a szóban forgó beruházást rövid távon, azonnal, az előttünk álló néhány évben kívánnánk m egvalósítani. De m ivel nem ez a hely zet, figyelembe kell venni, hogy hosszú távon, a kért mentesség 5-10 éves ideje alatt a költségszám ítás szinte valamennyi eleme meg fog változni. Ezen változás

előidézői a műszaki fejlődés, a tisztább termelés, a hatékonyság javulása, a környezetpolitika jellegének változása (a 222 csővégi megoldásoktól a megelőzés felé), a környezettudatos értékrend és fogyasztási szokások elterjedése, valam int az árarány változások. Ez utóbbiak minden bizonnyal megdrágítják a kimerülő természeti erőforrások és energiahordozók használatát, csökkentve ezáltal az irántuk megnyilvánuló keresletet, f ogyasztásukat, s így a környezet terhelését. Az előzetes számítások nem veszik figyelembe az integrált hatásokat sem (azt, hogy az egyik környezeti elem - pl. a levegő - állapotának javítása a vele kapcsolatos többi körny ezeti elem – pl. a víz, a talaj – állapotában is kedvező változást okoz). Az uniós csatlakozásnak összességében, de konkrétan a környezetvédelem területén is, a nemzeti érdekeket kell szolgálnia. Meggyőződésünk szerint ez így is lesz. A társadalmi

kommunikáció azonban eddig nem ezt szolgálta A sokszámjegyű költségek emlegetése azok megfelelő értelmezése (és megértése!) nélkül az állampolgárokat inkább elrettentik és fenntartásokat támasztanak. A kom munikációs politikának ezért árnyaltabbnak és szakszerűbbnek kell lennie. 5. A beruházási költségek összesítése; változatok A csatlakozás 2010 -ig számított közvetlen körny ezetvédelmi beruházási igényei (lásd az összesítő táblázatokat) az 1.900-2600 (esetleg 3000) m d Ft közötti sávban alakulnak majd (1997. évi árakon) Az intézményfejlesztés és működtetés költségei a sok bizonytalanság (a beruházások nagysága, ütemezése) és módszertani problémák miatt nem becsülhetők meg, ezért azokról csak orientációs jellegű számokat közlünk. Ha az intézményfejlesztési és működtetési költségeket a beruházások értékének 15-25%-os sávjában képzeljük el, akkor azok 1 évi nagysága - a

kapacitások teljes kiépülésekor - a 275-610 md forintos sávban helyezkedik el. A kapacitások teljes kiépüléséig összességében (azaz nem évente) ennél nagyobb összeggel kell szám olnunk a halmozódás miatt. A beruházási és az intézm ényfejlesztési-működtetési költségek mindezek miatt nem vonhatók össze. 2010-ig megbecsültük a GDP várható növekedését az évi 3,5-4,5%-os sávban (a belföldi felhasználást állandónak véve, 1997 -es árakon). A körny ezetvédelemre fordítható közvetlen beruházási kiadások hány adát az 1997 -2002 közötti időszakra szóló Nemzeti Környezetvédelmi Program az 1,3 -17%-os sávban adta meg, növekvő ütemben. 2010-ig további eny he részarány-növekedéssel számolunk A 2010 -re előrejelzett 2,1-2,2%-os hányad nagyjából megfelel a f ejlett ipari országoknak az elkövetkező években elérendő környezetvédelmi beruházási hányadának. Ez 2010-ig (1997-es árakon) 2.200 -2500 md Ft össztömegű

nemzeti terméket jelent Az 1900 2600 md Ft nagyságúra jelzett környezetvédelmi kiadások így ezen a sávon belül vannak, s a bizonytalan nagyságú intézményfejlesztési és működtetési kiadások is finanszírozhatók. 223 I. Környezetvédelmi direktívák hazai alkalmazásának beruházási költségei (md Ft, 1996. évi áron, a KöM 1998 szeptemberi előterjesztése alapján) 19972003- 2006- 20072002 2006 ig 2010 (NKP és (derogálegkorább ciók i vége) belépés) Levegőtisztaság-védelem SO 2 -csökkentés ipari üzemek légszennyezése veszélyes hulladék égetők közlekedési beruházás mérőhálózat-tájékoztatás összesen 80 210 50 200 2,5-3 543 Zaj- és rezgésvédelem .?15 Felszíni vizek védelme települési szennyvíztisztítás veszélyes anyagok kibocsátása fürdővizek védelme ivóvizek minősége összesen Felszín alatti vizek védelme ipari üzemek hígtrágyás állattartó telepek kármentesítés megfigyelőhálózat összesen

401,22 530 54316 1005 205 190 367 Települési hulladék lerakókapacitás kiépítése rekultiváció hulladékudvarok begyűjtő-átrakó állomások főv. égetőmű felújítása, stb összesen Hulladék összesen program és intézm.fejl 0,95 284-2967 0,2-0,7 325 205 85 85 205 90-1005 1008 Veszélyes hulladék Ipari nem veszélyes hulladék 0,41 646-12003 n x 100 . 300-4004 cca. 1200-1900 931,2 24-366 58-70 Összesen Intézm. fejlesztés, működtetés évi ktségei* 10 25 116,19 300 224 nx10 0,3-0,4 0,05 Környezetbiztonság Seveso 2 (ipari balesetek) rádióaktív hulladék azbeszt szennyezés 2010 3311 412 n x 1005 IPPC Természetvédelem védett területek visszavásárlása védett területek kezelése élőhely-rekonstrukció oktatás, turizmus, szolgáltatás eszközök, felszerelés összesen Mindösszesen 10,513 . 1 15 0,4 . 26 . . . 2700-300014 . Megjegyzések: Az összesítés csak a K öM 1998. Szeptemberi

Kormány-előterjesztésében számszerűen is megfogalmazott kiadásokat tartalmazza, ezért az írásos anyag nélkül nem értelmezhető. • Az adatok nagyon szórványosak. Az előterjesztés többnyire fizikai mértékegységekben adja meg az intézményfejlesztés költségeit (újonnan létrehozandó szervezeti egységekben, létszámban), valamint az új feladatok leírásában. 1 Csak a hatósági intézményfejlesztés költségeit tartalmazza. 1996-2002 között. 3 Az „eredeti” kormányelőterjesztés szerint 646 md Ft, mely 67-68%-os csatornázottságot feltételezett. A „legújabb” elképzelés már 1200 md forintot tüntet fel, 15-20 évre szólóan Ez 80%-os csatornázottsággal számolt és hozzáadta a 2000 lakos alatti települések közműpótlóinak költségeit is. 4 Időpont megjelölése nélkül; az arzén-probléma nélkül 200 md forinttal kevesebb. 5 Időpont megjelölése nélkül. 6 Évi 4-6 md Ft. 7 2008 végéig. 8 Időpont nélkül; 2-3

regionális veszélyes hulladék-égetőt is magába foglal, egy veszélyes hulladék lerakót, a vállalati fizikai-kémiai-biológiai kezelő és hasznosító kapacitások bővítését éskorszerűsítését, valamint a működő égetők korszerűsítését. 9 1998-2002 között. 10 1999-2001 között. 11 1999-2002 között. 12 2000-2001 között. 13 1996-1998 között 7,5 md Ft, 1999-2001 között 3 md Ft. 14 A zaj- és rezgésvédelem nélkül. 15 A költségek döntő részben a MALÉV-et terhelik. 16 Csak a 2006-ig terjedő időszak költségeit tartalmazza. 2 225 II. Környezetvédelmi direktívák hazai alkalmazásának beruházási költségei (md Ft, 1997. Évi áron, a résztanulmányok alapján) 19972003- 2006-ig 2007-2010 (derogá2002 2006 (NKP és ciók legkorább vége) i belépés) Intézm. Fejlesztés, működtetés évi ktségei Összesen Levegőtisztaság-védelem kőolaj- és földgáz-bányászat és feldolgozás kohászat nem-fém ásványi termékek

nagy tüzelőberendezések energetika és nehézip. Össz 7,5 12 14,4 28 63 7,5 12 14,4 288 63 veszélyes hulladék égetők 10,1 10,1 1 1 mérőhálózat-tájékoztatás Felszíni vizek védelme települési szennyvíztisztítás1 veszélyes anyagok kibocsátása -ebből ipari fürdővizek védelme ivóvizek minősége összesen 664 200-400 (150-300) 1-2 300-4002 1165-1466 Felszíni vizek védelme települési szennyvíztisztítás3 összesen 1100-1300 1600-2100 Felszín alatti vizek védelme feldolgozóipari üzemek rekultiváció (kiterm.ip, alapa) - ebből vörösiszap hígtrágyás állattartó telepek kármentesítés megfigyelőhálózat összesen 0,2 10,8 22-23 (10-12) 20 70-100 0,3 120-150 Vízvédelem összesen ebből intézményfejl., működt ebből élelmiszeripar 1285-1616 35 Vízvédelem összesen 1720-2350 226 1,9-2,94 Települési hulladék lerakókapacitás kiépítése rekultiváció hulladékudvarok begyűjtő-átrakó állomások főv.

égetőmű felújítása, stb összesen intézményfejlesztés 9-48 9-48 18-96 8 8 16 3 3 6 3 4 7 8 8 16 31-706 32-71 63-1416 Csomagolási hulladékok 10-48 8 4 3 9 34-72 28-1445 24 10 10 25 97-213 2 2-3 - nx10 Hulladékpapír újrahaszn. begyűjtés technológiafejlesztés 10 11-13 Akkumulátorok, elemek haszn. 2,3-3,17 IPPC 100-300 2 Megjegyzések: E táblázat nem tartalmaz végső összesítést, mert a hatásvizsgálatot nem végeztük el minden területre, tehát az összegzésnek nem lenne értelme. A veszélyes hulladék és egyéb hulladék-direktíva elemzése folyamatban van, a természetvédelem és a k örnyezetbiztonság terén pedig a KöM számításait vettük alapul. 1 A hivatalos fejlesztési igény 2010-ig. 2 Ha az arzén-problémára derogációt kapunk, 150-200 md forinttal kevesebb lehet. 3 Az ÖKO Rt számításai szerint. 4 Az éves üzemköltség a végső kiépítésben 65-87 md Ft. 5 A KöM 1997-re aktualizált adata 28 md Ft. Az ÖKO Rt

viszont 144 md forintot tart szükségesnek erre a célra. 6 1999-2002-re számított adatok. 7 A feldolgozómű megépítése után - a reciklálás jellegéből következően - a begyűjtés és feldolgozás költségeit megtérítik az értékesítés bevételei (nemzetgazdasági szinten, mert a költségek és bevételek nem ugyanazoknál jelentkeznek). 8 Az összeg csak a már meglévő erőművek tisztítóberendezéseire vonatkozik; az újak a követelményeknek megfelelően épülnek majd fel, ezek beruházásának környezetvédelmi hányadát nem tartalmazza. 227 III. Környezetvédelmi direktívák hazai alkalmazásának beruházási költségei (md Ft, 1997. évi áron, a szerkesztők szintetizált adatai) 19972003- 2006- 20072002 2006 ig 2010 (NKP és (derogálegkorább ciók i vége) belépés) Intézm. fejlesztés, működtetés évi ktségei1 Összesen Levegőtisztaság-védelem SO 2 -csökkentés (nagy tüzelőberendezések) nehézipari ágazatok2 ipari üzemek

légszennyezése veszélyes hulladék égetők közlekedési beruházás mérőhálózat-tájékoztatás összesen 50 35 180 30 200 2-2,5 500 75-125 Zaj- és rezgésvédelem 5-103 - 400-5004 200-400 (150-300) 1-2 300-4005 900-1300 135-325 Felszíni vizek védelme települési szennyvíztisztítás veszélyes anyagok kibocsátása - ebből ipari fürdővizek védelme ivóvizek minősége összesen Felszín alatti vizek védelme feldolgozóipar rekultiváció (kitermelőipar, alapanyagipar) - ebből vörösiszap hígtrágyás állattartó telepek kármentesítés megfigyelőhálózat összesen 15 Vízvédelem összesen Települési hulladék lerakókapacitás kiépítése rekultiváció hulladékudvarok begyűjtő-átrakó állomások főv. égetőmű felújítása, stb összesen Veszélyes hulladék 228 25 (10-12) 20 70-100 0,5 130-160 20-40 1030-1460 155-365 35 25 10 10 25 100-110 15-25 1006 15-25 Ipari nem veszélyes hulladék Hulladék összesen program és

intézm.fejl Környezetbiztonság Seveso 2 (ipari balesetek) rádióaktív hulladék azbeszt szennyezés összesen IPPC Természetvédelem védett területek visszavásárlása védett területek kezelése élőhely-rekonstrukció oktatás, turizmus, szolgáltatás eszközök, felszerelés összesen 30-40 5-8 230-250 35-60 2 25 35 5 65 10-15 100-300 15-75 15 Mindösszesen 5 5 10 1 35 5-10 1930-2620 295-650 Megjegyzések: 1 Orientációs adat. Általában a beruházások 15-25%-a, a kapacitás teljes kiépítésekor Azt megelőzően a kapacitás kiépítése elhúzódásának függvényében az intézményfejlesztés és működtetés összes költsége nagyobb, mint a kiépítés utáni 1 évi költség. A beruházási költségekkel nem vonható össze! 2 Kőolaj- és földgázbányászat és feldolgozás, kohászat, szilikátipar. 3 A szerkesztők becslése. A költségek döntő részben a MALÉV-et terhelik 4 Megjegyezzük, hogy a Nemzeti Környezetvédelmi Program

1996-os áron 256 md forintot irányzott elő települési szennyvízelvezetésre és tisztításra. 1997-es árakon ez még mkindig csak 300 md Ft 5 Ha az arzén-probléma megoldása alól mentességet kapunk, 150-200 milliárddal kevesebb. 6 2-3 regionális veszélyes hulladék-égetőt is magába foglal, egy veszélyes hulladék lerakót, a vállalati fizikai-kémiai-biológiai kezelő és hasznosító kapacitások bővítését éskorszerűsítését, valamint a működő égetők korszerűsítését. 229 A nemzeti termék környezetvédelemre fordítható hányada (1997. évi md Ft és %; orientációs számok) GDP, md Ft(1) Év A környezetvédelemre fordítható részarány (2) % md Ft évi 3,5%-os növekedés mellett évi 4,5%-os növekedés mellett 1997(3) 7 290 7 290 1,2(4) 88(4) 1998(5) 7 618 7 618 1,2-1,3 91-99 1999 7 885 7 961 1,3-1,4 103-111 2000 8 161 8 319 1,3-1,4 106-116 2001 8 447 8 693 1,4-1,5 118-130 2002 8 742 9 085 1,6-1,7

140-154 2003 9 048 9 493 1,6-1,7 145-161 2004 9 365 9 921 1,7-1,8 159-179 2005 9 693 10 367 1,8-1,9 174-197 2006 10 032 10 834 1,9-2,0 191-217 2007 10 383 11 321 1,9-2,0 197-226 2008 10 746 11 831 2,0-2,1 215-249 2009 11 123 12 363 2,0-2,1 222-260 2010 11 512 12 919 2,1-2,2 242-284 Összesen: 2191-2471 Megjegyzések (1) belföldi felhasználás (2) az 1997-2002 közötti időszakra a hányadokat a Nemzeti Környezetvédelmi Program határozta meg (3) 4,6%-os növekedéssel számolva (4) előzetes adatok (5) 4,5%-os növekedéssel számolva 230 6. Lakossági hatások A vízvédelem költségeinek lakosságot érintő hatásai * A direktíva követelményeiből adódó díjnövekedés a települések típusától és a jelenlegi ellátási színvonaltól függően rendkívül szóródik, 26-125% között alakul. A csatornadíjak a lakosság egy részénél nem jelentenek kif izethetetlen terheket. Más a helyzet azonban az első tizedbe (a

lakosság legszegényebb 10%-a) eső lakosság esetében, különösen, ha f igyelembe vesszük, hogy a le gmagasabb éves csatornadíj a kisebb településeken várható és valószínűleg itt él az első tizedbe tartozó lakosság nagy része is. Ez azt jelenti, hogy a legmagasabb éves csatornadíjjal érintett 782 ezer fő (12%) részére meglehetősen nagy terhet jelent a fizetendő csatornadíj. Tovább sötétül a kép, ha a csatornázási beruházásokból a lakosságra nehezedő önerős részt is figyelembe vesszük. Ez több, mint 3 millió 900 ezer főt, a díjnövekedéssel terhelt vidéki lakosság 60% -át érinti, azon belül is nagy obb részben (70%-ban) a kisebb településen élőket. A lakosság által viselt éves költségek m ég az átlagos csatornadíjak mellett is elérhetik az átlagos szem élyes célú kiadások közel 4 % -át, a népesség első tizedébe tartozók személyes célú kiadásainak majd 7%-át. A legm agasabb éves csatornadíj esetében

pedig ezek az értékek rendre az 5 és a 9 %-ot közelíthetik. Az erőművek légszennyezése csökkentésének hatásai * A nagy tüzelőberendezések levegőtisztasági beruházásaihoz szükséges 28 md Ft összeg kiadását az 1999-2002 közötti 4 évre ütemeztük. A 7 éves futamidejű, 30%-os kamatlábra felvett hitellel és változatlan nagyságú energiatermeléssel számolva azt feltételeztük, hogy az energiaár az évenkénti hiteltörlesztés arányában növekszik. Mivel az ezen hitelkonstrukcióval lebony olított beruházás a villam osenergia fogyasztói árában 10 év alatt 25% -os emelkedést idéz elő, nagyjából évi 2,5%-os áremeléssel számolhatunk. A háztartási fogyasztásban jellemzően 19 Ft/kwh árú villamosenergia így 2009-re 23,75 Ft/kwh-ra nő, mai áron. Az átlagosan évi 3600 kwht fogyasztó háztartások évi kiadása így 17100 f orinttal emelkedik, ami havonta 1425 forintot jelent. * A II. fejezet 2 pontja alapján Az I. fejezet 2

pontja alapján * 231 7. A környezetvédelmi kiadások megtérülése Az uniós direktívák hazai meghonosításának költségei talán túlzottan is előtérbe kerültek, mintegy a belépés "árának" tekintjük őket, s a környezeti kérdések iránt nem különösebben érdeklődő politikusok és döntéshozók elborzadnak a hatalmas, 20002500 md forintos "számla" láttán. Nem mondunk újat, de újból hangsúlyoznunk kell, hogy a körny ezetvédelmi kiadások teljes m értékben versenyképesek másfajta ráfordításokkal, sőt, a legmagasabb hatásfokkal megtérülők közé tartoznak. Sok ilyen számítást találhatunk a nemzetközi irodalomban is. Az egyik legmegbízhatóbb az amerikai Clean Air A ct 1970-1990 közötti 20 éves működésének költség-haszonelemzése. Az eredm ények megmutatták, hogy a ráf ordítások 5-10-szeres mértékben térültek meg, csupán a kiszámítható hasznok vonatkozásában. 1990 -ben pl m inden egyes, a

légszennyezés elleni intézkedés 1 dollárja után már 20 dollár volt a megtérülés (!). * E hozamok sokféle módon jelentkeznek: − Javul a körny ezeti elemek állapota - értékesebb lesz a természeti tőke (mely a nemzeti vagyon igen tetemes része). − Ha létezne Magyarországon a természeti tőke statisztikai értékelése, ez számszerűen is kimutatható lenne; más, lehetséges számítási mód: mennyi lenne a környezeti elemekben bekövetkező károk elhárításának költsége. − Mivel az emberi gazdaság a természeti tőke szolgáltatásain alapszik (onnan szerzi meg erőforrásait és végtermékeit általa "dolgoztatja fel"), e természeti tőke mindenkori állapota a gazdaság teljesítőképességének fontos tényezője. − Javul a humán tőke értéke (a lakosság egészségi állapota); ennek m értéke: a környezeti eredetű egészségkárosodás forintban kifejezett összege; (még konkrétabb számítási mód: mennyivel lesz

kevesebb a TB kiadása és több a GDP). − Kevesebb lesz az épített környezetben bekövetkező kár (savasodás, korrózió, rezgés miatt); mértéke: az ilyen károk Ft-ban kifejezett összege. − Az energia- és nyersanyagfelhasználás hatékonyságának javulása miatt csökken a felhasznált/importált energia és nyersanyag mennyisége. − A természeti erőforrások fokozott védelme (drágulása) termelési-tényező szűkítéshez vezet, ez innovációt ösztönző és gazdasági racionalizálást fokozó hatás, minek következtében javul a feldolgozóipar nemzetközi versenyképessége, ami tetemes növekedést eredm ényezhet az exportbevételekben, növeli foglalkoztatottságot, stb. − A természet, a környezet esztétikai értéke nő; nehezen számszerűsíthető, de legalább akkora a hozam, amennyit e célra befektetnek. * The Benefits and Costs of the Clean Air Act, 1970-1990. EPA, Washington, May 3 1996 232 8. Konklúzió A környezetpolitika

mozgásterét az uniós csatlakozással kapcsolatban erősen befolyásolja a lakosság jövedelmi helyzete, miután a legnagy obb lemaradás a környezetvédelmi infrastruktúra olyan területein tapasztalható, m int a csatornaellátottság, vagy a hulladékkezelés. Csak a vízi -közmű építések költségigénye ezer milliárd forintot meghaladó, így érthetőek azok a vélekedések, amelyek az EUcsatlakozás és a k örnyezetvédelem vonatkozásában mindenekelőtt a finanszírozási problémákat hangsúlyozzák. Véleményünk szerint még a finanszírozásnál is fontosabb kérdés azoknak a társadalmi konfliktusoknak a kezelése, amelyek a közösségi beruházásoknál a környezeti és a gazdasági hatékonyságot egyaránt optimalizáló döntések m eghozását nehezítik. A tapasztalatok azt m utatják, hogy a költségvetési tám ogatások romló hatékonysággal szolgálják mind a gazdaságfejlődés, mind pedig a környezetvédelem érdekeit. A

hatékonyságromlás részben természetes jelenség, de valószínűsíthető, hogy a túl erős érdekérvényesítési pozícióban lévő régiók és rétegek „nyomása” számottevően rontja a környezeti hatékonyságot és ez az, ami miatt az uniós csatlakozás követelményeinek a teljesítését valóban kockáztatjuk. 233 A ZÖLD BELÉPŐ sorozat eddig megjelent kiadványai 1. Környezetvédelmi szempontok az EU-val folytatandó tárgyalásokhoz Szerk. Láng István, Kerekes Sándor, Kiss Károly, Bulla Miklós 2. Környezetvédelmi szempontok az EU-val folytatandó tárgyalásokhoz (A tárgyalási anyaggal bővített változat) Szerk. Láng István, Kerekes Sándor, Kiss Károly, Bulla Miklós 3. Pataki György - Radácsi László: A magyar iparvállalatok környezeti orientációja 4. Lehota József - Papp János - Komáromi Nándor: Az ökológiai mezőgazdálkodás termékeinek export- és hazai piaci helyzete, a fogyasztói magatartás jellemzői, trendjei

és az EU-csatlakozás várható hatásai 5. Beczner Judit - Lajos József - Vásárhelyiné Perédi Katalin - Kardos Györgyné - Haidekker Borbála - Kertész Béla: A biológiai úton lebomló csomagolóanyagok előállítási és felhasználási lehetőségének vizsgálata itthon és külföldön 6. Szirmai Viktória - Vit László: Az ökológiai problematika megjelenése a nyomtatott sajtóban 7. Vári Anna - Vásárhelyi Judit - Szirmai Viktória - Bognár Judit: Városi közösségekben folyó komplex környezetjavító - tudatformáló programok vizsgálata 8. Kúnvári Árpád - Sz Tóth György - Gräff József: Nemfém ásványi termékek gyártásának levegőtisztaság-védelmi kérdései 9. Ángyán József - Menyhért Zoltán: Az EU-konform mezőgazdasági stratégiaváltás legfontosabb területei és feladatai a növénytermesztésben 10. Sántha Attila: A hazai agrárgazdaság környezeti helyzete és az EU-csatlakozással kapcsolatos feladatok 11. Sántha Attila:

Állattenyésztésünk helyzete, perspektívái és EU-konform fejlesztésének koncepciója 12. Podmaniczky László: A nitrogén-adózás lehetőségei a magyar mezőgazdaságban 13. Csemez Attila - Balogh Ákos: Tájrendezési tervek egységesítése Közép-Európában 14. Ángyán József - Büttner György - Németh Tamás - Podmaniczky László: A természetvédelem és a mezőgazdálkodás összehangolásának EU-konform rendszere I.: Alapozó vizsgálatok Magyarország földhasználati zónarendszerének kialakításához 15. Nagy Szabolcs - Márkus Ferenc: Az EU-csatlakozás várható hatásai a környezetileg érzékeny területekre és a z extenzív gazdálkodási módok megőrzésének lehetőségeire 16. Ángyán József – Márkus Ferenc – Ónodi Gábor – Podmaniczky László: A természetvédelmi, ökológiai szempontok üzemi szintű integrálása a mezőgazdasági birtoktervezésben 17. Csemez Attila - Mőcsényi Mihály: Egyedi tájértékek jelentősége a

rurál táj fejlesztésében 18. Környezet- és természetvédelem, mezőgazdálkodás, vidékfejlesztés kutatási tématerület (témaösszefoglalók, tézisek, javaslatok) I. 1997 Szerk. Ángyán József 19. Ónodi Gábor - Váradi István: Települések külterületeinek környezetbe illeszkedő fejlesztési lehetőségei 234 20. Gentischer Péter - Hartman Mátyás - Kalas György - Tarnik Csilla: A lakossági fogyasztási szokások változásának összefüggése a hulladékgazdálkodással 21. Koloszár Miklós - Ásványi Zsuzsanna - Bulla Miklós: Az EU-konform környezeti szabályozás költség-haszon elemzése és implementációs vizsgálata 22. Auer Tibor - Kutas József - Mohácsi Éva - Vattai József: A levegőtisztaság-védelem jelenlegi helyzete, teendők az élelmiszeriparban, figyelembe véve a közeli EU-csatlakozást 23. Halász Anna - Baráth Ágnes - Hegóczky József - Sárkány Péter - Nagyné Gasztonyi Magdolna Hajdú Gyuláné: A szesz-, sör-,

bor-, gyümölcslé- és üdítőitalipar környezeti hatásainak vizsgálata 24. Lengyel Márton: Ökoturizmus és marketing 25. Cserhalmi Zsuzsanna - Éliás Ida - Tóthné Szita Klára: A hús- és baromfiipar környezeti hatásai 26. Steiner Ferenc - Török Szabina - Osán János: A hő- és villamosenergia szektor légköri kibocsátása és az európai csatlakozás 27. Debreczeny István - Fejes Ferenc - Fekete J György - Olessák Dénes - Moravcsik Attiláné Polyánszky Éva - Rab Attila: Életútelemzés a papírgyártás területéről a társadalmi, gazdasági és műszaki kapcsolatok feltárásával 28. Csete László - Balázs István - Bartha Pál - Héjj Botond - Márkus László - Somkuti Elemér Szántó Péterné - Várhelyi István: A környezeti kihívás hatásai a mezőgazdasági, erdő- és vadgazdálkodási ágazatok vállalkozási, üzemi szférájában 29. Lukovich Tamás: A posztindusztriális/posztmodern urbanizáció és városépítészet globális

trendjei 30. Birkás Márta: A talajhasználat és talajművelés EU-konform fejlesztésének területei, rövid és hosszú távú teendői 31. Szikla Zoltán - Debreczeny István - Olessák Dénes - Ferjancsik Zsombor - Varga Péter: Papíripari vállalatok környezeti menedzsmentje, figyelembe véve a papí r társadalmi, gazdasági szerepét 32. Kardos Tibor - Tóth Béla: A MÁV helyzete az Európai Unió környezetvédelmi elvárásainak tükrében 33. Léder Ferencné - Németh István - Lajos József - Mohos Ferenc - Zsigmond András - Boros Ilona Völgyi Lajos: Környezeti hatások felmérése a gabona-, malom-, sütő-, édes- és cukoriparban; melléktermékek, hulladékok, vízminőségvédelem 34. Szlávik János: Az EU-konform környezetvédelmi szabályozási módok gazdasági és társadalmi hatásmechanizmusának elemzése (a magyar csatlakozás szempontjából) 35. Valkó László: A környezeti ipar fejlesztésének környezeti és gazdasági hatásai 36. Füle

Miklós - Kósi Kálmán: A közgazdasági eszközök alkalmazásának hatása a különböző tulajdonformájú és nagyságú vállalati formáknál 37. Cserháti László - Gerely Péter - Szőke Mihály - Kertész Béla - Viszkei György: A három R (Recovery, Reusing, Recycling) európai és hazai gyakorlatának áttekintése az élelmiszeripar szempontjából 38. Elek Sándor - Kulifai József: A környezetkímélő intézkedések támogatása a mezőgazdaságban az EU strukturális alapjaiból 39. Kemény Bertalan - Faludi Erika - Fogarasi Gyula: A civil szervezetek szerepvállalási lehetőségei a település- és térségfejlesztésben (Kulturális animáció helyi és kistérségi szinten) 235 40. Angyal Ádám: A természeti környezet vezetési kihívásai 41. Czigány Csaba, Kiss József, Reisinger Péter: Növényvédelem, környezetvédelem, EU-csatlakozás 42. Lekics Valéria - Tóth Gergely, Némethné P. Katalin - Papanek Gábor: Környezetvédelem,

iparszerkezet, EU-csatlakozás 43. Füleky György, Győri Zoltán: Talajerőgazdálkodás az Európai Unióban és Magyarországon 44. Pomázi István: Az Európai Unió környezetpolitikája és a szabályozás várható tendenciái 45. Vajnáné Madarassy Anikó - Vajna Tamás: Az EU-csatlakozás várható hatásai a védett természeti területek mezőgazdálkodásának helyzetére, fejlesztési és közgazdasági támogatási lehetőségeire I. 46. Kindler József - Czéh Tibor - Baranyi Árpád - Gáspár Ákos: A szubszidiaritás környezetgazdasági tartalma és vonatkozásai az EU-országok gyakorlatában 47. Kindler József - Czéh Tibor - Baranyi Árpád - Gáspár Ákos - Hermann Zoltán - Ungvári Gábor Kék Mónika - Kocsis Tamás: Környezetvédelmi szabályozás a szubszidiaritás elve alapján: a megosztott hatáskörök problémája és a megoldási lehetőségek 48. Borbás László - Godek Ferencné - Laczó András - Stefanovits Pál: A tejipar környezeti

hatásainak vizsgálata 49. Fekete Jenő - Fiegler Zsuzsanna - Frigyer Attila - Szebényi Imre: A magyarországi "környezetbarát termék" minősítő és tanúsító rendszer illesztése az EUszabályozáshoz 50. Mang Béla - István Zsolt - Murvai József - Csizmadia László - Tóth András: A tiszta technológiák és környezeti biztonsági rendszerek fejlesztése és bevezetése I. 51. Csete László: Alternatív megközelítési módok a vidékfejlesztésben és a mezőgazdaság üzemi szférájában 52. Bándi Gyula - Bencze László - Elek Andrea: Az EU és a hazai környezeti jogi szabályozás intézményi rendje, szabályozási módszertani kérdései 53. Bándi Gyula - Balogh Attila - Íjjas István: Az EU környezeti szabályozása által átfogott területek és a hazai környezeti szabályozás területeinek összevetése 54. Füzessi Zsuzsanna - Tistyán László: A környezeti tudat alakulásának elemzése a rendszerváltás óta eltelt időszakban 55.

Szokolay Örs: A fenntartható településfejlesztés és kistérségfejlesztés összefüggései 56. Ellingstad, Marc and Csaba Makó: Environmental Attitudes and Policies among Firms in the Székesfehérvár Region 57. Sándor Kerekes and Károly Kiss: Hungary’s Green Path to the EU. Summary and progress report, 1997 58. Bárdossy György: A hazai radioaktív hulladékelhelyezés helyzete 59. Kerekes Sándor - Kiss Károly: EU-csatlakozásunk környezetvédelmi feltételei és következményei 60. Csűrök Tibor - Fazekas András - Popovics Attila: Energiapolitikai feladatok a kapcsolt hő- és villamosenergia-termelés területén 61.A környezetvédelmi direktívák hazai alkalmazásának előzetes gazdasági- társadalmi hatásvizsgálata Szerk.: Kerekes Sándor - Kiss Károly 62. Balikó Sándor - Kovács András - Kovács Gyuláné - Papp István - Sz Tóth György: A kőolaj- és földgázbányászat és feldolgozás levegőtisztaság-védelmi kérdései 236 63. Kovács

Eszter: Az EU környezetvédelmi követelményei és a hazai megfelelés 64. Bakoss Géza - Zsebik Albin: A lakossági energiafelhasználás csökkentésének lehetőségei és környezetvédelmi hatásai 65. Bakoss Géza - Toldy Ferenc - Zsebik Albin: A kommunális energiafelhasználás hatékonyságának növelése a környezetszennyezés csökkentése érdekében 66. Mezőgazdálkodás, vidékfejlesztés és természetvédelem kutatási tématerület (Témaösszefoglalók, tézisek, javaslatok) II. 1998 Szerk.: Ángyán József 67. Gräff József - Toldy Ferenc - Sz Tóth György: A hazai kohászat légszennyezése 237 Előkészületben lévő kiadványok – Ferencz Zoltán - Schmidt Andrea: Magyar környezeti mozgalmak a brüsszeli színen - Balogh Ákos - Kollányi László: A "Tájkonvenció" átvételének hazai feltételei és a z EU-val harmonizált tájgazdálkodási stratégia megalapozása - Kozák János: A baromfitartás környezeti feltételeinek

vizsgálata az Európai Unió követelményeinek figyelembevételével - Szabó Gábor: Az agrár- és környezetpolitika összefüggései, nemzetközi tendenciák, hazai és EU-szabályozás - Vári Anna - Vásárhelyi Judit: Vidéki környezetben, kistelepüléseken folyó komplex tervezési-tudatformáló programok vizsgálata - Szakál Ferenc: A hazai vidékfejlesztés rendszerének EU-konform kialakítási lehetőségei az európai vidékfejlesztési plitikák tükrében I. - Németh György - Németh Patrícia: A környezetvédelem és a versenypolitika - Zilahy Gyula: A szén-dioxid kibocsátás csökkentésének kérdése a csatlakozási tárgyalások során - Csányi Sándor - Heltai Miklós: A vadgazdálkodás magyarországi helyzete és fejlesztésének lehetőségei az EUcsatlakozás során - Ónodi Gábor és mások: A természetvédelem és a mezőgazdálkodás összehangolásának EU-konform rendszere II. - Barótfi István - Kocsis Károly: Az energetikai célú

biomasszatermelés európai helyzete és hazai lehetőségei - Biacs Péter és mások: A környezeti menedzsment bevezethetősége a hazai élelmiszeriparban - Szirmai Viktória - Illés Éva: Az ökológiai problematika megjelenése a várospolitikában 238 Az MTA által kiadott kötetek Környezetpolitika és Uniós csatlakozás . Magyarország az Környezetvédelem és integráció. Szerk Glatz Ferenc MTA, 1998 ezredfordulón, Termelés, piac, természeti környezet. Magyarország az ezredf Környezetvédelem és integráció. Szerk Glatz Ferenc MTA, 1998 ordulón, Gazdaság és környezet. Műhelytanulmányok, Környezetvédelem és integráció Szerk Kerekes Sándor. MTA, 1998 Szigorodó környezetpolitika. Műhelytanulmányok, Környezetvédelem és integráció Szerk. Kerekes Sándor MTA, 1998 239 Az Európai-uniós csatlakozásunk környezeti szempontú vizsgálata című kutatási program egyike annak a 11 kutatási főiránynak, melyet Glatz Ferenc akadémikus,

az MTA elnöke kezdeményezett, s a Magyarország az ezredfordulón - MTA Nemzeti Stratégiák címet viseli. A 11 stratégiai kutatási főirány koordinálását végző Programtanács elnöke Glatz Ferenc, társelnöke Láng István akadémikus. A munka anyagi hátterét az Országgyűlés teremti meg a költségvetésen keresztül, de a mi programunk megvalósításához jelentős anyagi támogatást nyújt a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium. Az Európai-uniós csatlakozásunk környezeti szempontú vizsgálata című kutatási program vezetésével az MTA elnöke Kerekes Sándort, a BKE Környezetgazdaságtani és technológiai tanszékének tanszékvezető egyetemi tanárát bízta meg. A program Tématanácsának további tagjai: Ángyán József igazgató, GATE Tájgazdálkodási Intézet Biacs Péter főigazgató, Központi Élelmiszeripari Kutató Intézet Dobák Miklós egyetemi tanár, BKE Vezetési és szervezési tanszék Fekete Jenő György

főosztályvezető, Környezetgazdálkodási Intézet Kindler József egyetemi tanár, BKE Környezetgazdaságtani és technológiai tanszék Őri István főosztályvezető, Környezetvédelmi Minisztérium Mészáros Ernő akadémikus, Veszprémi Egyetem Kémiai analitikai tanszék Szlávik János egyetemi tanár, BME Környezetgazdaságtani és műszaki jogi tanszék Tamás Pál igazgató, MTA Társadalmi Konfliktuskutató Intézet a Tématanács titkára Kiss Károly egy. docens, BKE Környezetgazdaságtani és technológiai tanszék Programunk több témakörre tagozódik (zárójelben a témavezetőket tüntetjük fel): I. Hazánk környezeti állapota; a nemzetközi környezetvédelmi szerződések teljesítése (Mészáros Ernő Veszprémi Egyetem) II. A környezetvédelmi szabályozás EU-konformitása (Szlávik János BME, Bándi Gyula ELTE) III. Intézményrendszer és társadalmi részvétel a környezetvédelemben (Kindler József BKE, Tamás Pál, MTA Társadalmi

Konfliktuskutató Intézet ) IV. Környezeti és versenypolitika, piacvédelem, külkereskedelem (Kerekes Sándor BKE) V. A környezeti kihívás hatása a versenyszférára (Dobák Miklós BKE, Kerekes Sándor BKE) VI. Energiagazdaság (Zsebik Albin BME) VII.Ipar (csatlakozási feltételek és hatások) (Fekete Jenő György, Környezetgazdálkodási Intézet) VIII. A környezeti ipar (Valkó László BME) IX. Élelmiszeripar (a csatlakozás és az EU-konform szabályozás feltételei és hatásai) (Biacs Péter, Czukor Bálint Központi Élelmiszeripari Kutató Intézet) X. Közlekedés (Kiss Károly BKE) XI. Mezőgazdaság (Ángyán József GATE, Sántha Attila JPTE) XII.A környezetbarát városiasodás és rurális fejlődés európai trendjei (Ónodi Gábor, Ángyán József GATE, Csete László AGRO 21 Iroda, Csemez Attila KÉE) XIII. Természetvédelem és mezőgazdasági földhasználat (Ángyán József GATE) XIV.Nemzeti sajátosságok, dizájn, turizmus, környezetvédelem

(Lengyel Márton, BKE) XV. A környezeti tudatosság kérdése: oktatás és média 240 (Valkó László BME, Vári Anna MTA TKKI) 241