Philosophy | Studies, essays, thesises » Ernst Cassirer - Mi az ember?

Ernst Cassirer: Mi az ember? Sajátságos helyzet az, amelyben a modern filozófia találja magát. Nem volt még ilyen kedvező korszak, amelyben a megismerés forrásai ily bőségben álltak volna rendelkezésre az emberről szóló filozófiai tan számára. A pszichológia, etnológia, antropológia és a t örténelem egy hatalmas és folyamatosan növekvő tényanyagot halmozott fel. Megfigyelésre és kísérletezésre szolgáló technikai eszközeink mérhetetlen fejlődésen mentek keresztül, elemzéseink pontosabbak és alaposabbak lettek. My tűnik, hogy még nem találtuk meg mindezen anyag kézben tartásának és szervezésének módszerét. Fölöslegeinkkel szemben a múlt nagyon szegénynek tűnhet Tényekben való gazdagságunk azonban nem jelent szükségszerűen gondolatokban való gazdagságot is. Ha nem sikerül megtalálnunk Ariadne fonalát, mely e labirintusból kivezet, akkor nem pillanthatunk be az ember és kultúrájának valódi természetébe, hanem

elvesztődünk az összefüggéstelen és elrendezetlen tapasztalati tények sokaságában, melyek nélkülözik a fogalmi egységet. [] Az emberi élet struktúrájának van egy aspektusa, mely fontosabbnak és jellemzőbbnek tűnik, mint a jelen és múlt közti kapcsolat aspektusa. Az idő harmadik dimenziójának nevezhetnénk: a jövő dimenziójának. A jövő időtudatunk elhagyhatatlan eleme Ez az elem már zsenge életkorunkban elkezd uralkodó szerepet játszani. [] Későbbi életünkben e tendencia még nyilvánvalóbb Sokkal inkább kétségek és félelmek közt, a jövőtől szorongva és abban reménykedve, mintsem emlékeinkben vagy jelenbeli tapasztalatainkban élünk. Első pillantásra az ember kétes adottságának tűnik ez, hiszen a bizonytalanság elemét viszi az emberi életbe, mely elem a többi teremtménytől idegen. Úgy tűnik, mintha az ember bölcsebb és boldogabb volna, ha megszabadulna e képzeletbeli eszmétől, a jövő e csalóka képétől.

Filozófusok, költők és a vallások mesterei mindörökké óvták az embert az önmegtévesztés e forrásától. A vallás arra bátorítja az embert, hogy ne féljen az eljövendő naptól, míg az emberi bölcsesség azt tanácsolja neki, hogy örvendjen a mai napnak a jövő iránt való minden aggodalom nélkül. "Quit sit futurum cras fuge quaerere", mondja Horatius Ám az ember sohasem tudta követni e tanácsot. A jövőre gondolni és a jövőben élni természetének nélkülözhetetlen része. [] Platón szerint az emberi természet egy nehéz szövegre hasonlít, melynek értelmét a filozófiának kell megfejtenie. Személyes tapasztalatunkban azonban e szöveg oly kicsiny betűkkel írott, hogy számunkra olvashatatlanná lesz. Szerinte a filozófiának éppen ezért előbb meg kell nagyobbítania ezeket az írásjeleket. Mindaddig azonban, míg nem szolgál az állam elméletével, melyhez az egyes ember tartozik, addig nem dolgozhat ki elfogadható

elméletet az emberről mint individuumról sem. Hiszen éppen az állam elméletében "nagybetűkkel írott" az emberről szóló tan. A szöveg eddig rejtett értelme egyszerre világos és olvasható lesz, vagyis ami az egyedi ember lényében sötétnek és kuszának tűnt, egyszerre érthetővé válik. Az államban való lét azonban nem az egyetlen formája a közös emberi létezésnek. Az ember történetében az állam a jelen alakjában a civilizáció fejlődésének egy későbbi produktuma. Jóval azelőtt, hogy az ember a társadalom létrehozásának ezt a formáját felfedezte, mással is próbálkozott, hogy vágyait, érzelmeit és gondolatait egységes formába öntse. A nyelv, mítosz, vallás és művészet a szellemi kifejezésformák ilyen rendszerei. Az emberről szóló elmélet alapjaivá kell megtennünk őket. Bármennyire is fontos az állam, nem minden Nem képes sem az ember minden egyéb tevékeny-ségének és törekvésének kifejezést

adni, sem azokat magába fogadni. E törekvések persze a maguk történelmi fejlődésében szorosan kapcsolódnak az állam létrejöttéhez, és sok tekintetben a politikai élet formáitól függnek. Ámbár nem rendelkeznek önálló történelmi létezéssel, mégis saját értelmük és értékük van (Eigen-Sinn und Eigen-Wert). [] A szimbolikus formák filozófiája (1) a következő előfeltevésből indul ki: ha létezik az "ember" fogalmának valamilyen definíciója (feltéve, hogy ez logikailag egyáltalán lehetséges), akkor az csak funkcionális, s nem pedig szubsztanciális lehet, vagyis az embert sem egy immanens princípium, mely metafizikai mibenlétét alkotná, sem pedig valamilyen veleszületett képesség, esetleg valamilyen empirikusan megalapozható ösztön segítségével nem határozhatjuk meg. Az ember legfeltűnőbb ismertetőjegye, minden más élőlénytől megkülönböztető lényegi vonása nem metafizikai, s nem is fizikai

természete, hanem munkája. A munka, tehát az emberi tevékenységek rendszere az, ami az emberi jelleg szféráját alkotja. A nyelv, mítosz, vallás, művészet, tudomány, történelem e szféra különböző részterülete. Az "ember filozófiája" eszerint egy olyan filozófia lenne, melynek az volna a f eladata, hogy a s zellemi kultúra e különböző termékeinek alapstruktúráit tisztázza. A nyelv, művészet, mítosz, vallás, nem elszigetelt, egymástól elhatárolt kultúrformák Közös kötelék tartja össze őket, mely azonban nem skolasztikus értelemben vett vinculum substantiale, hanem éppenséggel vinculum functionale. (2) Ez az egyesítő kötelék a nyelvben, mítoszban, művészetben és vallásban közös alapfunkció. Mindezeket a kultúra számtalan kifejezésformája mögött kell keresnünk, mely által a közös eredetükre vezethetők vissza. E feladat végrehajtása érdekében a megismerés semmilyen kínálkozó forrását nem szabad

figyelmen kívül hagynunk. Minden rendelkezésre álló bizonyítékot meg kell vizsgálnunk, önmagunk, valamint mások megfigyelését, úgyszintén minden biológiai és történelmi kutatási módszert alkalmaznunk kell. Ezekről a régebbi módszerekről tehát nem kell lemondanunk, hanem egy új szellemi középpontra kell vonatkoztatnunk őket, melynek szempontjából új fényben tűnnek fel. [] A gyermekpszichológia értékes segítséget nyújthat az emberi nyelv általános fejlődésének tanulmányozásánál. Az a segítség pedig, amit az általános szociológia tanulmányozása kínál, még ennél is értékesebb lehet. Nem érthetjük meg a primitív mitikus gondolkodás formáját anélkül, hogy figyelembe vennénk a primitív társadalom formáit. Még fontosabb a történelmi módszerek alkalmazása A nyelv, mítosz és vallás "lényegére" irányuló kérdés e szellemi alakzatok történelmi fejlődésének alapos vizsgálata nélkül nem

válaszolható meg. [] Az emberi kultúra mint egész az ember önfelszabadításának folyamataként értelmezhető. A nyelv, művészet, vallás és tudomány e folyamat egyes fázisai. Ezekben a szimbolikus formákban egy új hatalmat fedezett fel és próbált ki az ember, egy új hatalmat, melynek segítségével egy "ideális" világot épített fel magának. A filozófia nem mondhat le arról, hogy ezen ideális világ egységének alapja után nyomozzon, és e távoli célhoz vezető úton nem tekinthet el a világmindenségben lakozó feszültségektől és ellentétektől, valamint az emberi élet fájdalmas és mély disszonanciáitól. Az ellentétek azonban nem oldhatók fel racionálisan és nem vezethetők le egyetlen elvből. Mert a lét kimeríthetetlen gazdagsága nem egy metafizikai meghasonlás és diszharmónia kifejeződése. Az emberi világ erőmozgásainak összetevői kölcsönösen feltételezik és kiegészítik egymást, mindegyik az ember

mibenlétének egy-egy oldalát láttatja és érteti meg velünk. (A fordítás alapjául szolgáló mű: Ernst Cassirer: Was ist der Mensch? Versuch einer Philosophie der menschlichen Kultur. Stuttgart: Kohlhammer 1960, 36, 83-84, 89-90 és 289 o Fordította: V Sz. L) 1 Így nevezi Cassirer tulajdon filozófiáját, melyet korábbi műveiben dolgozott ki. Vö: Ernst Cassirer: Philosophie der symbolischen Formen; 1. k Die Sprache (1923); 2 k Das mythische Denken (1925); 3. k hänomenologie der Erkenntnis (1929) 2 A latin vinculum jelentése "kötelék"