Biology | Arthropoda » A hangyák családja - Formiciade

Hangyák családja - Formicidae Általános jellemzés: Mivel a hangyákat sok pók és rovarfaj utánozza, – melyek között vannak hangyavendég (myrmecophil) fajok – érdemes megismerkednünk a csoportra jellemz 2 fontos morfológiai vonással. (I) A hangyákra mindig jellemz a térdes csáp (az els íz alkotja a csápnyelet, a többi a csápostort) (II) és az 1 vagy 2 (szelvényeknek megfelel ) kidudorodással rendelkez potrohnyél: A legtöbb hangyafaj mindenev . Sok kártev t elpusztítanak, de a levéltetveket a mézharmatért gondozzák: A táplálékot a szociális gyomor elve alapján elvileg minden egyed minden egyednek felöklendezi etetés céljából, ezzel a kolónia m ködéséhez szükséges feromon-áramlás is biztosított:
Egy kolóniának egy vagy több fészke lehet földb l, növényi részekb l; földben, k alatt, föld fölé hordva, él vagy holt fában, ágban, gubacsban stb A hangyákra – mint államalkotó rovarokra – jellemz ek a kasztok,

amelyek determinálásában a kromoszómaszerelvény ploiditásfoka, a feromonok és a táplálás vesznek részt. A kasztok az alábbiak: Dolgozók és katonák: Szárnyatlanok, fejlett rágókkal többnyire csökevényes petefészkekkel. Élettartamuk 2-6 év. Azért említem együtt ezt a két, sokszor külön tárgyalt kasztot, mert a legtöbb (katonákkal is rendelkez ) faj esetében a két típus közt sok az átmeneti forma. Ezenkívül a katonák funkciója sokszor nem jellemz en a kolónia védelme, hanem – mint pl.: a maggyűjtő (Messor sp) fajoknál is – a táplálék feldarabolása. Néhány parazita hangyafajt leszámítva minden faj rendelkezik dolgozókkal, viszont katonákat sok fajnál nem találni. A katonák feje és rágója igen fejlett. A kisebb és a nagyobb méret dolgozóknak más lehet a feladata:
Nőstények: A legtöbb fajnál a fiatal nőstények szárnyasok. Ezek id szakosan, de akkor viszonylag nagy mennyiségben találhatók meg a kolóniában:

Nászrepülést követ en a már megtermékenyített nősténynek nincs többet szüksége szárnyra, ezért leveti, és a szárnymozgató izmokat az államalapítás nehéz id szakában fölemészti. A szárnyvesztett n stényt is könny elhatárolni a dolgozóktól, mivel a repül izmoknak köszönhet en differenciáltabb és nagyobb a tora:
Ha minden jól alakul és sikeres az államalapítás, akkor már joggal nevezhetjük királynőnek, mivel nemcsak a petézés funkcióját látja el, hanem pl.: a kolónia feromon-háztartásában is kulcsfontosságú funkciókat tölt be. Megkülönböztetünk szigorúan egykirálynős (monogyn): és fakultatívan vagy akár jellemz en többkirályn s (poligyn) hangyafajokat ill. kolóniákat. A poligyn fajok királyn i a dolgozókhoz viszonyítva általában jóval kisebbek, mint a velük közeli rokonságban álló monogyn fajok n stényei: Bizonyos fajoknál vannak dolgozó-n stény átmeneti formák. A n stények rágója nem

fejletlen, élettartamuk 10-30 év. Hímek: Tipikus esetben szárnyasak. Funkciójuk a n stények megtermékenyítése, a nászrepülést nem sokkal élik túl, így élettartamuk maximum 1 év. Testfelépítésük kevésbé levezetett, mint a többi kasztba tartozó egyedé. Rágóik fejletlenek, viszont ivarszerveik, szemeik eléggé szembet n ek. Többnyire haploidok, míg a többi kaszt egyedei általában diploidok:
Államalapítás: A kirajzott n stények általában csak a nászrepülés során párosodnak, de fajtól függ en akár 40 hímmel is. A spermát a spermatheca-jukba elraktározzák, szárnyukat levetik. Az államalapítás lehet: Önálló: A n stény miután a szárnyát leveti egy megfelel helyen kialakít egy üreget, ahol elkezd petézni. Bizonyos fajok (pl: Ponera sp) n stényei még kijárnak vadászni. A fejlettebb formában a n stények azonban kell mennyiség tartalékolt tápanyaggal (pl.: repül izmok, zsírtestek) rendelkeznek ahhoz, hogy az

dolgozókat felneveljék, anélkül, hogy táplálékot vennének magukhoz.
A nem önálló államalapítású ún.: szociálparazita fajok n stényei más hangyafajok fészkébe benyomulva megölik az ottani királyn t és (ha sikerül) elfogadtatják magukat királyn nek. Az ivadékokat így az idegen fajú rabszolgák nevelik fel. A szociálparazita fajtól függ, hogy a dolgozóik felfrissítik-e a rabszolgafaj más kolóniájától rabolt bábokkal a rabszolgaállományt, vagy hagyják, hogy lassan kitisztuljon a kolónia. Magyarországról 4 alcsalád 101 faja publikált, ezek közül következik itt néhány fontosabb: Subfamilia: Ponerinae Hazánkban csak néhány fajjal képviselteti magát ez az si alcsalád. Az ide tartozó fajok (pl: Ponera coarctata) kolóniái kis létszámúak, szervezetlenek. Ragadozók, az áldozatukat fullánkjuk segítségével ejtik el, amellyel a nagyobb trópusi fajok igen fájdalmasan szúrnak. Érdekességük, hogy náluk a második

bütyök elkezdett kialakulni, de még nem tökéletesen, az inkább a potroh bef z désének t nik:

Subfamilia: Myrmicinae Az alcsalád fajainál sokszor fejlett fullánkkal (pl.: Myrmica sp) találkozhatunk. Azt védekezésre és zsákmányszerzésre is használják Ezen alcsalád tagjainak 2 potrohszelvénye alakult át 2 bütyök formájában potrohnyéllé: Tetramorium caespitum - gyepi hangya Kultúrkövet faj. Hazánkban szinte minden nyíltabb társulásban és városokban is gyakori. Államalapítása önálló: Monomorium pharaonis - fáraóhangya A mi éghajlatunkon csak f tött helyiségekben képes megélni. Az Újkoli pl.: tele van vele: kicsi, sárgás Mivel poligyn nehezen kiirtható:
Messor sp. - maggyűjtő hangya Jellegzetességük speciális étrendjük: táplálékuk jelent s részét magvak teszk ki, amelyb l készleteket halmoznak fel: Subfamilia: Formicinae Az alcsalád tagjainak 1 potrohszelvénye alakult át 1 nyélpikkely formájában

potrohnyéllé: Ez az alcsalád az, amelyre a hangyasav termelése jellemz , mint védekezési, táplálékszerzési módszer (fullánkjuk visszafejl dött). Így könnyen felismerhet egy ide tartozó egyed szagról, vagy amikor a potrohvégéb l hangyasavat fecskendez (pl.: a mart sebbe) Formica rufa – erdei vöröshangya Taxonómiailag igen problémás faj (illetve fajcsoport) az, amit magyarul mi erdei vöröshangyának hívunk. F leg feny erd kben gyakori, mivel fészkeit leginkább t levelekb l készíti. Fészke a „klasszikus hangyafészek” növényi törmelékekb l összehordva:
A F. rufa sokszor polygyn, így gyakran teljes erd t behálózó un szuperkolóniái vannak, mely sok hatalmas fészekb l és az azokat összeköt utakból áll. A F rufa a Formica sstr. subgenusba tartozik A subgenus fajai a Serviformica subgenus fajait használják rabszolgának az államalapításhoz, viszont rabszolgaállományukat rablójáratokkal nem frissítik, így a kolónia id vel

kitisztul A Formica sstr. subgenusba tartozik a réti hangya (F pratensis) is Az utóbbi faj növényi törmelékekb l készült fészkeivel gyepes tereületeken gyakran növényi találkozhatunk. A vöröshangyák fészkei (tehát a különböz törmelékekb l készült „klasszikus” hangyafészkek) 50 000 forintos eszmei értékkel védettséget élveznek, mivel e hangyafajok fontos szerepet töltenek be az él helyük anyagforgalmában, annak szabályozásában, és e fészkek jelenléte jelzi az él hely értékességét is. Serviformica sp. - rabszolgahangyák Az ide tartozó önálló államalapítású fajok fajok a rabszolgái a Formica sstr. subgenus fajainak és az amazonhangyának (Polyergus rufescens) Két egymáshoz hasonló faj (a Formica rufibarbis és a F. cunicularia) kultúrkövet , mely fajokkal gyakran városokban is találkozhatunk, de nem ritkák a legkülönfélébb gyeptársulásokban sem: A szürke rabszolgahangya (F. fusca) viszont erd széleken,

ligetes területeken gyakori: Polyergus rufescens - Amazonhangya Szociálparazita faj, melynek nem csak az államalapítása nem önálló, hanem nyáron akár naponta több Serviformica sp. fészket is kifosztanak a báboktól. Ehhez, a rabszolgafajok riasztóferomonját utánozó feromonjuk, igen er s kitinezettségük és t hegyes rágójuk segítséget nyújt. Rágójuk azonban más munka elvégzésére nem alkalmas, ezért is kényszerülnek rabszolgatartásra:
Lasius niger - kis feketehangya Önálló államalapítású, általánosan elterjedt, kultúrkövet faj. Egyike a leggyakoribb hangyáinknak. Így a Tetramorium caespitum és a Formica rufibarbis/F. cunicularia mellett ezzel a fajjal találkozhatunk a leggyakrabban a legkülönfélébb még teljesen be nem erd sült társulásokban is, és természetesen városokban is. Hazánkban él pár hozzá hasonló Lasius faj. Ezek a fajok mind a Lasius sstr subgenus-ba tartoznak. A Lasius sstr fajai önálló

államalapításúak, míg más subgenusok fajai a Lasius sstr. subgenus fajainak szociálparazitái A Lasius genus egy ilyen szociálparazita subgenusa pl. a Chtonolasius subgenus is A Chtonolasius subgenus fajai citrom illatúak, sárgák, föld alatt élnek, gyökértetveket tenyésztenek és sokszor hatalmas földfészkeket készítenek (Pl. a Lasius umbratus): Van egy hiperparazita Lasius subgenus is, a Dendrolasius, amely a Chtonolasius subgenus szociálparazita. A Dendrolasius subgenus egyetlen hazai képvisel je a kartonépítő hangya (Lasius fuliginosus). Ez a hangyafaj fában fészkel, ahol is a darázspapírhoz hasonló anyagú kartonfészket készít, melyben gombákat is tenyészt. Fészkén kívül illatáról is könnyen felismerhetjük A L fuliginosus-nak igen er s kolóniái vannak. Sokszor képez szuperkolóniákat, ilyenkor a fák (mint fészkel helyek és vadászterületek) közötti ösvények biztosítják az összeköttetést: Camponotus ligniperda -

faodvasító lóhangya Hazánk hegy és dombvidékeinek jellemz faja. Általában a lomberd k küls szegélyében fészkel. Fészkét sokszor fában rágja ki magának A faj királyn je Közép-Európa legnagyobb hangyája. Államalapítása önálló Szigorúan monogyn: Subfamilia: Dolichoderinae Az ide tartozó fajok megjelenésükben hasonlítanak (pl. abban, hogy szintén egy nyélpikkelyük van) a Formicinae alcsalád fajaihoz, de hangyasav helyett más szerves anyagokat használnak támadásra és védekezésre. Liometopum microcephalum - tölgyfahangya Az országban kevés helyen olyan gyakori mint Debrecenben, olyannyira, hogy a hazai mirmekológusok között Debrecen “híressége” ez a hangyafaj. Tölgyfához köt d , abban fészkel hatalmas kolóniái vannak. A tölgyfákon fatetveket és levéltetveket tenyészt, ugyanakkor viszont igen nagy húsfogyasztó is. Fészkeléséhez felhasználja a fában más rovarok, rovarlárvák (pl nagy h scincér) által rágott

járatokat is. Jellegzetes szaguk van A Nagyerd ben, vagy pl.: a kémia épület környékén, a vegetációs periódusban gyakran láthatóak a tölgyfákat összeköt , sok hangyát tartalmazó útvonalaik. Államalapítása önálló, egy n stény (táplálkozás nélkül!) akár 30 dolgozót is kinevelhet a tartalék tápanyagaiból: Néhány fontos “egzotikus” hangyafaj: Atta sp. - levélnyíró hangyák Az általuk lenyírt leveleket behordják a fészkükbe. A leveleket összerágják, nyálukkal “meglocsolják”, az így el állított pépen gombát tenyésztenek, ami a f táplálékuk: Oecophylla sp. - levélszövő hangyák Fészküket a fák lombkoronájában szövik össze levelekb l. A “cérna” a lárvák selyemfonala. Ezért a hangyák a lárvákat “él ragasztótubusként” használják, aminek következtében a lárvák “selyemkészlete” annyira kimerül, hogy már bábgubót nem is sz nek. A fészek készítésekor sokszor több hangya

összekapaszkodva él hidat képez a többieknek, illetve így húzzák össze a távolabbi leveleket: Myrmecocystus sp – mézesbödön hangyák Félsivatagos területeken élnek, így táplálékukat az ínségesebb id kre a fiatal, még lágy potrohú dolgozók extrém túltáplálásával raktározzák el. Ezek a dolgozók, mint “él mézesköcsögök” csüngenek a plafonon: Eciton sp – vándorhangyák Igen népes kolóniáiknak táplálékellátását úgy oldották meg, hogy vándorolnak, ezáltal újabb és újabb területeket tudnak “kifosztani”. Pihenés céljára a dolgozók él fészket készítenek. Néha azonban hosszabb id re is megállnak. Ilyenkor a lárvák bebábozódnak, és a királyn nekiláthat extrém módon petézni (mivel az a vándorlások során nem petézik). Ekkor lárvák már nem találhatók a kolóniában, ezáltal a kolónia felszabadul a lárvák etetése alól. Amikor azonban a peték kikelnek, kénytelenek újra áttérni a vándor

életmódra, hogy a lárvák táplálékigényét kielégítsék: Ez a vándor életmód konvergens módon több különböz hangya-alcsaládban is megjelent. Solenopsis invicta -tűzhangya Dél-Amerikából hurcolták be az Észak-Amerikába, ahol gyorsan elterjedt (invázív faj!). Nem csak az emberek számára igen kellemetlen nagyon er s csípése miatt, melyet fullánkjával okoz, hanem az shonos talajlakó közösségeket is tönkreteszi. Poligyn hangyafaj révén kiirtása szinte reménytelen: Mirmekofília: A hangyakolóniák sok más ízeltlábúnak adnak otthont. Ennek oka, hogy egyenletes táplálékellátást és védelmet kaphatnak a hangyavendég ízeltlábúak a hangyáktól. Ez ellensúlyozza azt a kockázatot, amelyet a hangyák támadásai jelenthetnek. Természetesen a kolóniákban való sikeres megtelepedés csak a vendégfaj nagyfokú adaptációja révén valósulhat meg, az egyedek sikeres megtelepedéséhez meg különféle adoptációs mechanizmusok

szükségesek. Az alábbiakban néhány kiragadott példát mutatok be a mirmekofília különböz típusairól és fokozatairól: Platyarthrus hoffmannseggi - hangyaászka: Ez az ászka és néhány rokona a hangyafészkek kevésbé forgalmas részein él, ahol szerves törmelékeket eszik. A legkülönfélébb hangyafajoknál találkozhatunk vele, amelyek megt rik e békés ászkát. Mivel föld alatt él, pigmentáltsága visszafejl dött. Ha a n stény nem találkozik hímmel, akkor sz znemzéssel is szaporodhat. Ez egy túlélési stratégia, hiszen nagy a kockázata annak, hogy egy hangyakolóniához nem tud sikeresen adoptálódni hím és n stény egyed is:

Myrmecophila acervorum – hangyásztücsök: Ez a kis tücsök néhány rokonával együtt szintén a hangyafészkek kevésbé forgalmas helyein él. Azonban már a kommenzalizmus és a fészekparazitizmus közötti utat képviseli: a hangyák kis táplálékmorzsáit lopkodja, s t néha sikerrel kér

táplálékot a hangyáktól. De esetenként a petéket, lárvákat is elfogyasztja Ezen kívül a hangyák kutikuláját is el szeretettel nyalogatja. A hangyák támadásai elöl fejlett ugrólábai segítségével menekül. A sz znemzés nála is általános:
Claviger sp. – hangyabogarak Ezek a ritka, nálunk vöröskönyves bogarak Lasius fajok fészkében fejl dnek. A hangyák etetik ket, viszonzás képpen azért a váladékért, amit a bogarak a hátukon található sz rmez kre választanak ki: Lomechusa sp. – hangyászholyva: Formica fajok fészkében fejl dnek, a Claviger-ekhez hasonlóan váladékukért cserébe a hangyák etetik ket. Ezek a bogarak azonban ha túlszaporodnak, akkor a hangyakolónia szétesését okozzák: Polyommatus icarus – Ikarusz-sokkpöttyös bolárka: Ennek a boglárkalepkének a hernyója különféle pillangósvirágúakon fejl dik, ahol (feltehet en szaga miatt) különböz hangyafajok látogatják ket, ezáltal a hernyók védelmet

élveznek pl. a fürkészdarazsak ellen: Maculinea teleius – kispöttyös hangyaboglárka: Ennek a boglárkalepkének a hernyója eleinte a vérf (Sanguisorba officinalis) fejecskéjében rág, kés bb azonban Myrmica hangyafajok (leginkább a Myrmica scabrinodis) fészkében fejl dik, ahol a hangyapetéket, lárvákat és bábokat eszi (un. predátor hangyaboglárka típus) Cserébe édes váladékokat választ ki. Testfelépítésével alkalmazkodott a hangyák támadásaihoz: sz rös, az aljzatra jól le tud tapadni. Az egyes populációk adoptálódtak adott Myrmica fajokhoz, a hernyó csak ezeknél a hangyafajoknál fejl dik ki sikeresen, így a gazdafajok ismerete természetvédelmi jelent ség :

Maculinea alcon – lápi hangyaboglárka: Ennek a boglárkalepkének a hernyója eleinte kornistárnics (Gentiana pneumonanthe) bimbójában, majd terméstokjában rág, ezután különböz Myrmica hangyafajok (általában: Myrmica ruginodis, M. scabrinodis és M azonban az

el z fajtól eltér en un. kakukk rubra) fészkében fejl dik. stratégiájú: a hernyók a hangyalárvák szagát utánozzák, ezért hangyák etetik ket. Testfelépítésük is eltér az el z faj hernyóitól Ennél a fajnál is fontos ismerni az adott populáció megfelel gazdafajait: Microdon sp. - hangyalegyek: Ezeknek a legyeknek a lárvái hangyák fészkeiben fejl dnek. Predátorok: a fiatal hangyalárvákat eszik. Testfelépítésük és édes váladékuk teszi lehet vé, hogy a hangyáknál sértetlenül megmaradjanak: Néhány hangyára hasonlító ízeltlábú: Mint már az anyag elején utaltam rá, sok ízeltlábú faj hasonlít a hangyákhoz, azonban a potrohnyél és a térdes csáp együttes megléte jóformán csak a hangyákra jellemz . Az alábbiakban bemutatok néhány ilyen hangyára hasonló ízeltlábút: Mutilla sp. - pókhangyák: A n stények szárnyatlanok, így (hártyásszárnyúak révén) hasonlítanak a hangya dolgozókhoz, azonban csápjuk nem

térdes. Lárváik méh és darázsfészkek parazitái: A pókhangyákhoz hasonlóan vannak szárnyatlan fürkészdarazsk is, amelyek szintén hangyára emlékeztetnek. Hymacerus mirmicoides (fenti két kép) és Myrmecoris gracilis (alsó kép) – hangyautánzó poloskák: Ezek a poloskák nem csak külsejükkel, hanem szagukkal is a hangyákra hasonlítanak. Ennek oka, hogy f leg levéltetvekkel táplálkoznak, és az így megtévesztett hangyák nem bántják a levéltet tenyészeteiket fogyasztó poloskákat. Szipókájukról egyértelm en látható rajtuk, hogy k poloskák:

Myrmarachne sp. - hangyautánzó ugrópókok: Ez az ugrópók genus hangyákat utánoz, ráadásul sokszor konkrét fajokat. Ennek oka, hogy táplálékukat f leg az utánzott hangyafaj egyedei teszik ki. Arról azonban könnyen fel lehet ismerni ket, hogy “csápjuk” nem a fejükb l ered, ugyanis elüls lábpárjuk megfelel tartásával utánozzák a hangyacsápot: Írta: Tartally

András; fotók: Kozma Péter, Szövényi Gergely, internet