Sociology | Studies, essays, thesises » Moldván Emese - Migráció az Európai Unióban

Nyíregyházi Főiskola Gazdálkodási szak Levelező tagozat Migráció az Európai Unióban /Házi dolgozat/ Moldván Emese Gazdálkodási szak II. évf I félév C csoport 1 Tartalom jegyzék: oldal Mi a migráció 3 Kik migrálnak 3 Mit tartalmazzon Magyarország Migrációs strtégiája 4 Nemzetközi Migráció 4 Külpolitikai feladatok az EU-csatlakozás tükrében 5 Migárciós Politika 6 Aktív átmeneti politika 9 Az ország-csoportok közötti kapcsolatok migrációs szemszögből 11 Állami feladatok 12 Általános elvek és problémák 16 Megelőző ráfordítás, haszna, hozama 16 Derogáció 18 Emberpiac a Moszkva téren 18 Európa korlátozza a bevándorlást 19 Munkavállalás az Európai Unióban 20 Tömeges bevándorlás az EU-csatlakozás után? 22 Melléklet 23 2 Mi is az a migráció? Migráció – elvándorlás, áttelepülés Nemzetközi szó a latin „migratio” nyomán, ez a migrare, migratum származéka. Kik

migrálnak? A migráció potenciál valamennyi típusára jellemző a férfiak magas aránya, az alacsony életkor, a tanulók és a munkanélküliek magas aránya, a nagyobb családlétszám, az értékesebb lakás és a magasabb iskolai végzettség. Mindezek az egymással is összefüggő jellemzők azt sejtetik, hogy a migrációs potenciál inkább a társadalom könnyen mozduló csoportjai jellemző, s nem a legelesettebbek remélnek külföldön jobb lehetőségeket. Erre utal az is, hogy sem a jövedelem, sem az életvitel nehézsége, de az autóval való rendelkezés mértékében és a cigányok arányában sem találunk érdemeleges eltérést a migrációs potenciál típusai és a teljes népesség között. Az általános tendencián túl a kivándorolni vágyók kis csoportján belül két, ellentétes szociológiai helyzetű csoport található. Egyrészt ugyanis magas a cigányok és az élelmiszerhiánnyal küszködők aránya is. Az elégedettségre vonatkozó

állítások elemzéséből az olvasható ki, hogy a migrálást tervezők három tekintetben térnek el a népességre jellemző elégedettségi szinttől: elégedettebbek életszínvonalukkal, egészségükkel és jövőjükkel kapcsolatban. Azaz a migrálni vágyókat nem itthoni gazdasági ellehetetlenülésük taszítja, hanem a külföld nyújtotta jobb élet vágya vonzza. Továbbá, a migrációt tervezők a népesség nagyobb önbizalommal rendelkező, mobil részéből kerülnek ki. A kivándorolni vágyók ismét némileg különböznek a külföldi munkavállalást tervezők két csoportjától. Jellemző rájuk, hogy a teljes népességnél elégedetlenebbek lakásukkal, valamint a személyes helyzeten túlmutató jelenségekkel, valamint az ország gazdasági helyzetével. Ez arra utal, hogy a kivándorlók szándékait az elhajtó erők erősebben befolyásolják, mint a munkavállalást tervezőket. A pszichoszomatikus jelenségek előfordulásának gyakorisága arra

utal, hogy migrálni a népesség átlagánál jobb pszichikai tőkével rendelkező csoportok hajlamosabbak, ami korábban már megismert ténnyel valamint az anómia elemekkel együttesen arra utal, hogy a migrációs potenciál nem csupán kor és férfiszerep függvénye, hanem az ezekkel nyilván 3 összefüggő egyéni és szociálpszichológiai tőkeelemeké is. A migrációra inkább gondolhat az aki bízik egészségében, jövőjében és szerencséjében, uralja sorsát és eligazodik a világban. A migrációs potenciál minden típusára jellemző, hogy a népességénél több kapcsolattal rendelkeznek, s rokonaik, barátaik, munkatársaik, szomszédaik, ismerőseik maguk is hajlamosak migrációra. A megkérdezettek maguk is többet jártak külföldön, mint a teljes népesség. Végül, de nem utolsósorban a migrációs potenciál erősen összefügg a migrációs hajlammal, ami azt fejezi ki, hogy az egyén mennyire könnyen hagyná el hazáját. Lehet-e Morális

a migrációs politika? A migrációnak három fő csoportja van a reguláris vándorlás: amelyben a személy szabad akaratából, a jogszabályok tiszteletben tartásával változtatja lakhelyét és az irreguláris vándorlás, amelyet két nagy mozgalomra oszlik, a kényszervándorlásra, tehát a menekülésre és az illegális vándorlásra, azaz külföldiek jogellenes határátlépésre és tartózkodására. A migrációs politikának a migráció három válfaját egymásra tekintettel, de egymástól különböző elvek mentén kell kezelnie. Az elvek nem a migráció típusai mentén rendeződnek el, hanem átmetszik azokat. Elvek: - a szolidaritás és a nemzetközi tehermegosztás elve - a történelembe vetettség elve - a nemzet iránti felelősség elve - a hosszú távú makrogazdasági hasznosság elve - a jogtisztelet elve Mit tartalmazzon Magyarország migrációs stratégiája? A migrációs stratégiának le kell fednie a b evándorlás, a b eutazás, a

Magyarországon huzamosan tartózkodó külföldiek jogbiztonsága és az integráció problémakörét. Magyarok a nagyvilágban és a környező országokban A hazai gyakorlatban a nemzetközi vándorlással kapcsolatos döntéseket jelenleg az elfogadott törvények alapján a végrehajtó apparátus jókedve és teljesítőképessége határozza meg. Ennek 4 következtében szükségszerűen vetődik fel a kérdés: milyen bevándorlás politikai stratégiára van szükség ahhoz, hogy a már itt élők s a majdan velünk együtt élők nem iskolai végzettség és foglalkozás szerinti összetétele, az össznépességhez viszonyított számaránya ne újabb feszültségforrás legyen, hanem az ország és a magyarság érdekeit szolgálják? A jelenlegi igazgatásrendészeti tevékenység egyértelművé tette, hogy - a magyar társadalom jelenének, jövőjének alakulása szempontjából nem elhanyagolható, hogy a hozzánk érkezők az itteni életük során

milyen folyamatokat erősítenek, gyengítenék vagy semlegesítenek - a ki és a bevándorlással összefüggő feladatok meghatározása még abban az esetben sem rendőrségi kérdés, hogy megoldásában a rendőrségnek igen fontos szerepe van. Ezért a pártpolitikai meghatározottságoktól, valamin a négyévenkénti választási ciklusoktól független, nemzeti érdekeinket figyelembe vevő migrációs politikára van szükség, beleértve a migrációs politikai stratégia kidolgozását, széles körű megvitatását és elfogadását. Nemzetközi Migráció A nemzetközi migráció alatt emberek országok közötti mozgását, nemzetközi vándorlását értjük, amely egyaránt felöleli a személyek szabad akaratából jogtisztelő magatartássukkal megvalósuló ún. r eguláris vándorlás formáit, illetve a menekülésre késztetett kényszervándorok és illegális migránsok válfajait. E területen a fogalmi tisztázások nemcsak a szakemberek számára

elkerülhetetlenek, hanem a h atalmi-kormányzati szféra számára is. Csak ilyen módon lehet a világos politikai célokat megfogalmazni és az egyes kategóriák sajátos kezelését igénylő jogszabály együttest megalkotni. A Nemzetközi migráció kezelése A nemzetközi migráció kezelése nemzeti politikai stratégiát és alapvető szemléletváltozást igényel. A kormányzati politikában a nemzetközi népmozgást a hosszú távú stratégiai kérdések közé kell sorolni. Földrajzi fekvésünk, demográfiai helyzetünk, integráció törekvéseink és a magyarság sokszor keserű történelmi tapasztalatai nem engedik meg Magyarország elzárkózását a nemzetközi népmozgásoktól. 5 A külföldi, a menekült, a vendégmunkás tartós megjelenése egy idegen állam területén minden államot akarva, akaratlanul állásfoglalásra kényszerít: mennyiben segíti vagy akadályozza, tiltja vagy támogatja létüket országa területén. Az államoknak

állásfoglalásaikban tekintettel kell lenniük egymásra, nemzetközi kötelezettségeikre, hiszen belső szabályozásuk vagy politikai döntésük húzó-vagy taszítóerővé válhat a migránsok különböző csoportjai számára, s ezzel más államok törekvéseit is közvetlenül, sőt érzékenyen érinthetik. A külpolitikai gondolkodásban az elkövetkezendő időszakban nagyobb teret kell kapnia a nemzetközi migrációval összefüggő kérdéseknek, mint a korábbi évtizedekben. Nemzetközi migrációval összefüggő külpolitikai feladatok az EU-csatlakozás tükrében Hazánk belátható időn belüli euroatlanit csatlakozása felveti annak a szükségszerűségét, hogy migrációs stratégiánkat hozzuk összhangba az Európai Unió migrációs politikájával, készülő közösségi szabályozásával. Mint ismeretes az EU 1997. évi amsterdami szerződése előirányozza, hogy a szerződés – várhatóan 1999 tavaszán sorra kerülő- hatálybalépését

követő 5 éven belül a nemzetközi migráció legfontosabb kérdéseiben kötelező közös uniós szabályozásra kerül sor. Mint ahogy az 1998 decemberében Bécsben tartott európai csúcsértekezlet is megerősítette a tagjelölt országok felvételi reményei jelentősen függnek attól, hogy a migrációs kérdéseket is magukban foglaló bel-és igazságügyi együttműködés területén mennyire eurkonform a jelentkező államok belső szabályozása és mennyire hatékony a végrehajtás ellenőrzése. Külpolitika téren egyértelmű feladat hogy az EU-tagállamok felé olyan üzenetek fogalmazzunk meg, amely világossá teszi, hogy Magyarország kész az idevonatkozó Schengen/EU –szabályozás átvételére, jogalkotási tevékenységét ezen igények figyelembe vételével végzi, s a csatlakozás idejéig teljesíteni kívánja a felkészülési követelményeket. Az EU-csatlakozási készség hangsúlyozása mellett ugyanakkor a külpolitika eszközeivel azt is

világossá kell tennünk, hogy saját erőforrásain közel sem elégségesek a követelmények teljesítéséhez, ebben számítunk az Európai Unió közösségi forrásaira s a tagállamok egyéni segítségnyújtási módozataira. A nemzetközi lobbyzásnak ki kell terjednie a szakemberképzéshez nyújtott sokoldalú segítség mellett. Meg kell értetnünk európai partnereinkkel, hogy a magyar határ hatékony külső védelme, az illegális migráció megakadályozás s az ezzel összefüggő feladatok végrehajtása nemcsak magyar érdek, hanem Eu-tagállamok közös érdeke is. Külpolitikai törekvéseink fontos területe a szomszédos 6 országokkal fenntartott kapcsolataink fejlesztése. A kétoldalú kapcsolatok megítélésében egyre nagyobb hangot kapnak a migrációs kérdések adta szükségszerű együttműködési formák. Külpolitikai szempontból különösen fontos kérdésnek ke ll tekintenünk a magyar-magyar kapcsoltok migrációs szempontú

alakulását, jövőbeli kapcsolataink a határon túli magyarsággal. Könnyen belátható, hogy olyan külpolitikai prioritásról van szó, amelyet a mindenkori magyar kormánynak kiemelt figyelemmel és felelősséggel kell kezelnie. Fontos, hogy az elmúlt években kialakult, gyakorlatilag akadálytalan kapcsolattartás ne változzon kedvezőtlenül Magyarország uniós tagságának közeledtével. A külpolitikai gyakorlati munkában, a külügyi igazgatás területén a migrációs kérdések kezelése a korábbinál nagyobb súlyt kell kapjon. Jelenleg e kérdéskör külpolitikai szempontú figyelemmel kísérését szervezetileg a Külügyminisztérium Konzuli Főosztályának kis létszámú Menekültügyi és Migrációs Osztálya, az EU-val való kapcsolatok tárgybeli ügyeit is az Integrációs Államtitkárság néhány köztisztviselője illetve a Nemzetközi Szervezetek Főosztályának egyes diplomatáit végzik.Külügyminisztériumnak kell hivatalból figyelemmel

kísérnie a világ államainak migrációs szempontú eseményeit, a kényszervándorlásra okot adó konkrét körülményeket, az idegenrendészeti hatóságok számára a külföldiek visszafordításának lehetőségét vagy tilalmát megalapozó ország értékeléseket illetve a nemzetközi migrációs szervezetek tevékenységét is. A külpolitikai célkitűzések közé sorolandó a kapcsolatok ápolása, intenzívebbé tétele a korábban külföldön letelepedett magyar nemzetiségű honfitársainkkal. Érezzék, Magyarország számon tartja őket, figyelemmel kíséri eredményeiket, s kész tapasztalataik hazai hasznosítására. Személyükben olyan polgárokról van szó akik a maguk eszközeivel, kapcsolataikkal segíthetik Magyarország nemzetközi törekvéseit. Amennyiben ez találkozik az érintettek elképzeléseivel, további könnyítéseket kell nyújtani számukra hazatelepülésükhöz, illetve visszailleszkedésükhöz. Migrációs Politika A Német

Szakszervezeti Szövetség támogatja az Európai Unió Bizottságát, az Európai Unió minisztertanácsát és a német szövetségi kormányt abbéli törekvéseikben, hogy a közép- és kelet-európai reformállamokat vegyék fel az Európai Unió tagjainak sorába. A Német Szakszervezeti Szövetség felfogásában a szabad munkavállalás az Unió lényegi, alapvető 7 alkotóeleme. Az európai belső piac létrejötte óta, amikor az Európai Unión belül megvalósult a szolgáltatások szabad áramlása, a munkavállalók Unión belüli szabad mozgása és a helyi munkavállalókhoz viszonyítva diszkrimináció-mentes foglalkoztatása, a külföldön munkát vállalók foglalkoztatásának szociális szempontú alakítása mennyiségi és minőségi oldalról egyaránt egyre nagyobb jelentőségre tesz szert. A Német Szakszervezeti Szövetség már a kilencvenes évek elején megkezdte a p árbeszédet az ESZSZ szakszervezeti fórumába tömörült lengyel, magyar,

cseh, szlovák, román és bolgár szakszervezetekkel, és velük együtt több “kelet-nyugati migrációs tanácskozáson” foglalkozott olyan speciális migrációpolitikai kérdésekkel, mint a határmenti foglalkoztatás, az Európai Unió keleti kibővítése és ország specifikus migrációs szempontok. Ez a migrációs párbeszéd többek között azt a célt szolgálja, hogy az Európai Unió tagállamaiban és a jelölt országokban működő szakszervezetek közös követelményrendszert dolgozzanak ki a szabad munkavállalás megvalósítására. A belépő országok Európai Unióba való felvétele olyan folyamatként értelmezendő, amely a csatlakozási kérelmekkel vette kezdetét. A kérelem benyújtása és az Unióba való teljes körű integráció között teendő különböző lépések megvalósítása során a migrációs párbeszéd minden résztvevő számára egyre nagyobb gyakorlati jelentőséget kap. Azokat a belépni szándékozó országokat, amelyek

nem részesei az első felvételi körnek, továbbra is be kell vonni az integrációs folyamatba. A munkavállalók érdekeinek védelmében és a munka világa speciális helyzetének figyelembe vétele érdekében szükség van a szociális partnerek intézmények részvételére. A tervbe vett európai konferencián ezért a szociális partnerek bevonásával létre kell hozni az Európai Unió szabad költözködés bizottságának a pandanját, hogy a főszereplők bevonásával biztosítani lehessen a munkavállalók szabad mozgását, a szolgáltatások szabad áramlását, a munkaerő-piaci esélyegyenlőséget, valamint az uniós állampolgárok diszkriminációmentes foglalkoztatását. Amikor a felvételi előfeltételek és a munkavállalók és a k ívánatos szolgáltatások szabad áramlásának megvalósulását értékeli, a Német Szakszervezeti Szövetség az alábbi sarokpontokból indul ki: Átmeneti szabályozásokat átmeneti határidők helyett Törökország

példája – egyébiránt ezt az országot a mi felfogásunk szerint be kell vonni az Európai Unió bővítési folyamatába -, világosan mutatja, hogy a szabad munkavállalás feltételeinek megvalósulására adott átmeneti határidők nem elégségesek. Mindkét oldalon hamis várakozásokat keltenek és megterhelik a 8 politikát, anélkül, hogy a tartalmi, gazdasági és munkaerő-piacpolitikai kritériumokról megegyezések jönnének létre. Egyidejűleg rá kell mutatni arra, hogy a felzárkózási és integrációs folyamat mindkét oldaltól, tehát az Európai Uniótól és a tagjelölt országoktól egyaránt, megkövetel bizonyos erőfeszítéseket. -Ebben a folyamatban azt is meg kell engedni, hogy a belépni szándékozó országok saját különleges migráció-specifikus feltételeiket (pl. intenzív csere a határmenti régiókban, nemzeti kisebbségek más államokban) beépíthessék a jövőbeni uniós politikákba. Alapértékek és célok

meghatározása A befogadó államok munkavállalói foglalkoztatási lehetőségeinek a munkavállaló azonos elbánásának bevált céljára kell irányulniuk az Európai Unióban és a nemzetállamokban egyaránt. A munkavállalók szabad mozgása az uniós állampolgárok együttélésének része, akik egyenrangúan vehetnek részt az Európai Unió gazdasági folyamataiban, és akiknek az európai munkaerő-piacon saját akaratukból megvalósuló mobilitását nem szabad korlátozni. A szabad munkavállalás és a s zolgáltatások szabad áramlásának megvalósítása során ezért az alábbi célokból kell kiindulni: -A belső piac szabadságai nem szolgálhatják a hazai munkaerő kiváltását meglévő tarifaszerződések és szociális standardok alákínálásával a foglalkoztatás helyén. -A munkavállalók azonos elbánásának elvét nemzetiségtől és egyéb, a foglalkoztatás szempontjából indifferens ügyektől függetlenül kell rögzíteni és

megvalósítani. -A szabad munkavállalás érvényesítésének időpontját tartalmi kritériumok alapján kell meghatározni. Mindeközben abból kell kiindulni, hogy a szabad munkavállalás, a szolgáltatások szabad áramlása és az Európai Unióban jelenleg (a ma még harmadik államok polgáraira) érvényes, közös fundamentumként elfogadott kivételes szabályozásokat azok munkaerő-piacra gyakorolt komplex hatásaival együtt kell figyelembe venni. Ki kell dolgozni olyan 9 konvergencia-kritériumokat, amelyek minden résztvevőnek lehetőséget biztosítanak a folyamatban való aktív közreműködésre és annak tárgyilagos ellenőrzésére. Egyértelműen megállapítható, hogy nem szükséges abszolút egyenlő életfeltételek létrehozása, hisz ilyenek a Német Szövetségi Köztársaságon belül sem léteznek. A szolgáltatások szabad áramlásával kapcsolatban figyelembe kell venni, hogy az megváltoztatja a munkavállalók migrációs magatartását,

hiszen az Európai Unión belüli áramlás nem egyéntől függ, hanem azt a munkaadó rendeli el. A migrációkutatásból ismert egyéni mozgási korlátokat ily módon a vállalkozó utasítási joga dönti le. Ezeknek a munkavállalóknak különleges védelemre van szüksége. A szolgáltatások szabad áramlása kialakulásával kapcsolatos, az Európai Unió belső piacán szerzett tapasztalatok világosan mutatják, hogy az azonos elbánás megvalósítása a munkavállalók szabad mozgása keretében sikeresebb, mint szociális védelmük megőrzése. A már meglévő, a munkaerő-piacra való bejutásra vonatkozó (részben nemzeti) kivételes szabályokat a koncepció kidolgozása során a kezdetektől fogva figyelembe kell venni. Pontosan elemezni szükséges, hogy a szabad munkavállalás mely ágazatokban vezethető be kezdettől fogva. A mezőgazdaságban és a szálloda- és vendéglátóiparban dolgozó szezonmunkások foglalkoztatása tanulsággal szolgálhat.

Mindazonáltal közös erőfeszítéseket szükséges tenni annak érdekében, hogy az azonos elbánás tényleg megvalósuljon. Aktív átmeneti politika Az Európai Unió minden eddigi kibővítési szakaszára jellemző volt, hogy míg a tagállamok féltek tőle, a belépő államok nagy várakozással voltak a szabad munkavállalással szemben. A foglalkoztatás növekedése és a gazdasági növekedés szétválásával (például a Német Szövetségi Köztársaságban) és az átmeneti gazdasági folyamatok következtében várható racionalizációs hatásokkal (a belépni szándékozó országokban) felerősödnek az emóciók, ha nincs aktív, a negatív szociális hatásokat enyhítő, állami átmeneti politika. A döntő fontosságú előfeltételeket ezért olyan aktív struktúrapolitikával kell megteremteni, amely a megfelelő pénzalapok keretében a csatlakozó országoknak már a belépés előtt hozzáférést biztosít az Európai Unió támogatási

programjaihoz. Az Európai Unió és a szociális partnerek támogatásával meg kell teremteni és erősíteni szükséges a munkáltatói és munkavállalói képviseletek, valamint a s zociális partnerek és a 10 kormány közötti intézményes kapcsolatokat. Ez főként a szolgáltatások szabad áramlása területén teszi lehetővé, hogy a korlátlan versenyt szociális szabályozással lehessen ellensúlyozni. A csatlakozni szándékozó államok számára fontos, hogy fejlett és teljesítőképes szociális biztonsági rendszereket építsenek ki. A szakszervezetek bevonásával átfogó információs rendszert kell kialakítani a cs atlakozó országok munkavállalói számára, hogy tájékozódhassanak jogaikról, és egyenjogú részesei lehessenek a munkáséletnek az unió államaiban. Egyidejűleg minden uniós országban népszerűsíteni kell az állampolgárok körében a szabad munkavállalást. A munkaerő szabad mozgásának előfeltételei

Általánosságban megállapítható, hogy biztosítani kell az új csatlakozó országok munkavállalói szabad munkavállalásának lehetőségét. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ezt a lehetőséget minden tagjelölt országnak egyidejűleg kell megadni. Ezt a jogot akkor kell odaítélni, ha az adott ország teljesítette mindazokat az általános és konkrét feltételeket, amelyek lehetővé teszik, hogy mind a küldő, mind a befogadó országokban maximálisan érvényesüljenek az előnyök, és a minimumra csökkenjenek a hátrányok. Ezeket az előfeltételeket konkrétan meg kell határozni és mindkét oldalon (kérvényezők és a jelenlegi Európai Unió) konkrét felzárkóztatási stratégiákat kell kidolgozni. Csatlakozási időpontok helyett csatlakozási programokat kell célul kitűzni. Ehhez nyilván időre van szükség, ezért célszerű követni a dél-európai példát, ésmeghatározott várakozási időt betervezni. Természetesen erre az időszakra a

szabad munkavállalás lehetőségét az ellenkező irányban sem szabad megadni. Erre most nem térünk ki részletesen, de megjegyezzük, hogy a közép- és kelet-európai országok nemcsak potenciális küldő, hanem potenciális befogadó országok is. Ez ugyanúgy érvényes a fejlett ipari államokra, ahonnan jelenleg is magasan képzett munkaerő érkezik, mint a kevésbé fejlett szomszédos államokra. Nyilvánvaló, hogy egy esetleges várakozási idő azt a célt is szolgálná, hogy ezek az országok – befogadói minőségben is – felkészülhessenek. A továbbiakban néhány általános és konkrét feladatot tekintünk át, amelyeket a közép- és kelet-európai országoknak a felkészülési idő alatt teljesíteniük kell. 11 Általános feltételek Olyan gazdaságpolitikát kell folytatni, amely már rövidtávon csökkenti az ipari államokéhoz viszonyított jövedelmi különbségeket. A személyi költségeket közelíteni kell az uniós szinthez. Olyan

foglalkoztatáspolitikát kell kidolgozni, amely a munkanélküliek számára perspektívát és foglalkoztatási lehetőségeket biztosít. A szociális biztonság és munkanélküliellátás megfelelő rendszerének meg kell tudni akadályoznia, hogy a munkanélküliek a társadalom perifériájára szoruljanak. A hazai munkaerő érdekeit szem előtt tartó szabályozást kell kialakítani a harmadik országokból érkező munkavállalók foglalkoztatására. Konkrét feltételek A munkajog harmonizációjával és tarifaszerződésekkel biztosítani kell a legálisan foglalkoztatott külföldi munkavállalók esélyegyenlőségét, a velük való azonos bánásmódot. A munkaügyi igazgatás átszervezésével meg kell teremteni az uniós állampolgárok és családtagjaik szabad mozgását. A munkavállalási engedélyezési rendszert oly módon kell átalakítani, hogy az szabályozza a harmadik országokból származó munkavállalók foglalkoztatási lehetőségeit.

Biztosítani kell, hogy nemzetiségétől függetlenül minden járulékfizető igénybe vehesse a munkanélküli-ellátás és a munkaerő-piac szolgáltatásait. Fel kell gyorsítani a szakképesítés, a szakmai gyakorlat, a nyelvtudás, a felsőfokú végzettség stb. igazolásául szolgáló bizonyítványok/oklevelek kölcsönös elismerésének munkálatait. A külföldi munkavállalók számára lehetővé kell tenni az egészségügyi szolgáltatások igénybevételét, járulékfizetési idejüket pedig be kell számítani a nyugdíjalapba. A szociális ellátó rendszert úgy kell átépíteni, hogy az a külföldieknek és családtagjaiknak az Európai Unió irányelveinek és a s zociális chartában foglaltaknak megfelelő szolgáltatási szintet biztosítson. Az ország-csoportok közötti kapcsolatok migrációs szemszögből Az Európai Unió régi és új tagállamai Ésszerű volna a csatlakozást követő átmeneti időszakot arra is felhasználni, hogy a régi és

új tagállamok tapasztalatokat gyűjtsenek a munkaerő-mobilitás területén. Ehhez egyrészt kétoldalú, regionális és szakmai megállapodások kötését kell elősegíteni, amelyek az érintett kör számára - a lehető legkevesebb korlátozás mellett -, szabad munkavállalást biztosítanak. Másrészt viszonossági alapon globális megállapodást lehetne kötni arról, hogy bizonyos foglalkoztatási csoportok (például művészek, tudományos 12 dolgozók stb.) számára illetve meghatározott munkavállalói csoportoknak már az átmeneti időszak alatt is engedélyezik a szabad munkavállalást. Az új tagállamok és harmadik országok közötti kapcsolatok Különös bánásmódot igényelnek a harmadik országok és konkrétan azok a főként szomszédos államok, amelyekhez az új tagállamokat erős gazdasági és/vagy nemzetiségi szálak fűzik. Itt a harmadik országokból érkező állampolgárokra vonatkozó szabályozás két elemét javasoljuk: A

munkavállalási engedély kiadásának általános eljárási rendjét a munkaerő-piac igényeihez kell igazítani. Ezért ésszerű volna a hiányszakmákban vagy a munkaerő-hiánnyal küzdő régiókban munkavállalási engedélyt adni harmadik országok munkavállalói számra, esetleg évente felülvizsgálandó kvótarendszer keretében. Ezt kétoldalú megállapodásokban is szabályozni lehet. Az átmenet megkönnyítése érdekében az országban a cs atlakozás időpontjában legálisan foglalkoztatott munkavállalóknak automatikusan meg kell adni a lehetőséget, hogy keresőfoglalkozásukat munkavállalási engedélyük lejártáig folytathassák. Ez azonban nem jelent munkavállalási engedélyt más Európai Unió-béli országokra. A belépni szándékozó országok gyakran speciális munkaerő-piaci kapcsolatokat ápolnak a szomszédaikkal. Ezeket az Európai Unióba való felvételkor figyelembe kell venni. Különösen vonatkozik ez azon csatlakozó országok

egymás közötti kapcsolatára, amelyek belépése eltérő időpontban várható (pl. Magyarország és Románia) Ezen “kiemelt kategóriájú harmadik országok” állampolgáraira vonatkozóan az alábbi javaslatokat tesszük: A meglévő általános regionális és gazdasági kooperációk megtartása és továbbfejlesztése érdekében ésszerű kétoldalú megállapodásokat kötni. Ezek segítsék elő a munkavállalók határmenti ingázását és szabad munkavállalásukat az adott régióban. Elő kell mozdítani, hogy a később csatlakozók vízummentességet élvezzenek, hogy a csatlakozás után a hagyományosan intenzív civil és gazdasági kapcsolatokkal rendelkező országok közötti kapcsolattartás ne nehezüljön. Az illetékes felelősök feladatai a munkavállalók szabad áramlásával kapcsolatban Állami feladatok 13 A fent leírt jogi szabályozás létrehozásához szükséges jogszabály-alkotási munkálatok az állam feladatát képezik. Az

állam köteles gondoskodni arról, hogy a területére érkező munkaerő mobilitásának ismeretében a leggyakrabban használt nyelveken megfelelő tájékoztató anyagok készüljenek a munkavállalók számára fontos jogokról és kötelezettségekről. Az állami feladatok közé tartozik olyan munkaerő-közvetítő rendszer működtetése, amely a külföldön dolgozók érdekeit védi. Ennek a célnak a szakmai követelmények alapján hatóságilag korlátozott munkaerő-közvetítő rendszer felel meg. A külföldön munkát vállalók alapvető jogvédelmét a küldő államnak kell ellátnia. A bírói illetékesség helye mind a fogadó, mind a küldő ország lehet. A hozott ítéletnek mindkét országban végrehajthatónak kell lennie Az Európai Unió joganyagának tartalmaznia kell a fővállalkozói garanciavállalást. A letelepedők társadalmi beilleszkedését elő kell segíteni. A munkáltatók feladatai A bérek és a munkafeltételek

vonatkozásában biztosítani kell a munkavállalók azonos elbánását. A külföldi munkavállalók munkahelyi és társadalmi beilleszkedését elő kell segíteni. A szakszervezetek feladatai Nincs kétség afelől, hogy a migráció menedzselése a szakszervezetekre is jelentős terheket ró, függetlenül attól, hogy a küldő vagy a befogadó államban működnek-e. Ebben az összefüggésben csupán utalunk néhány feladatra. A küldő országokban működő szakszervezetek feladatai Azon munkavállalók tájékoztatásában való részvétel, akik munkavállalási céllal utaznak külföldre. A külföldön dolgozó munkavállalók helyzetének figyelemmel kísérése, szükség esetén segítségnyújtás. A befogadó állam szakszervezeteivel való kapcsolattartás. Tájékoztatás a migráció várható alakulásáról. A befogadó országokban működő szakszervezetek feladatai A külföldi munkavállalók tájékoztatása. Harc az idegengyűlölet ellen a hazai

munkavállalók körében. A szakszervezeti tagság lehetővé tétele külföldi munkavállalók számára. Kapcsolattartás a küldő államok szakszervezeteivel. Tájékoztatás a munkaerő-piaci helyzet megváltozásáról és a v onatkozó jogszabályok esetleges módosításáról. Olyan kollektívszerződéseket kell kötni, amelyek 14 egyrészt biztosítják a külföldi munkavállaló azonos elbánását, másrészt megakadályozzák a tisztességtelen bérversenyt. A szolgáltatások szabad áramlása biztosításának feltételei A globalizációval és a gazdasági élet európaizálódásával összefüggésben a h atármenti foglalkoztatás során szükség van a munkavállalók szociális, gazdasági és kulturális érdekeinek védelmére. A szolgáltatások szabad áramlása az Európai Unióban nem mehet a munkavállalók rovására, és biztosítani kell, hogy nemzetiségétől függetlenül mindenkivel egyformán bánjanak a munkahelyen. A határmenti

foglalkoztatással nem lehet visszaélni a munkavállalói jogok leépítésével. Harcolni kell az olyan visszaélések ellen, mint a szociális dömping, a tarifaszerződések alákínálása, a bérek visszatartása, valamint a s zociális biztonság ellátásai, például a b etegbiztosítás és az öregségi nyugdíj biztosításának megtagadása. E területen az Európai Uniónak támogatólag kell közbelépnie. Az alábbi intézkedések megtételére van szükség: Olyan mértékű büntetések kiszabása illegális foglalkoztatás és feketemunka esetében, amelyek megsemmisítik az elérni szándékolt gazdasági előnyt, és tartósan megakadályozzák az egyéb ilyen irányú gazdasági motivációkat. A fővállalkozók társadalombiztosítási járulékokra, adókra, szociális pénztári járulékokra és a kollektív szerződésben rögzített minimálbérre vonatkozó, minden alvállalkozóra kiterjedő garanciavállalási kötelezettségének bevezetése, az

illegálisan működőket is beleértve. A szabályozó és az ellenőrző hatóságok közötti együttműködés javítása. Az összes ellenőrző hatóság Európai Unióra kiterjedő együttműködésének javítása annak érdekében, hogy ellenőrizni lehessen a társadalombiztosítási járulékok befizetését a hazai vagy a helyi rendszerbe. Az Unió-szerte működő szolgáltató vállalatok és az általuk kiküldött munkavállalók nyilvántartásának javítása. A munkavállalók külföldi kiküldetése esetén az EURES rendszert a szociális dömping hatékony leküzdésére kell felhasználni. A közép- és kelet-európai országokat be kell vonni a munkavállalók külföldi kiküldetéséről szóló törvény valamennyi ellenőrzési és nyilvántartási szabályozásába. Az európai államok és szociális rendszereik összenövése révén meg kell teremteni a közép- és kelet-európai országok uniós belépésének szükséges alapját. A munkaerő-piacok

jogi és tényleges kettészakadását le kell küzdeni. A munkavállalókat tájékoztatással és tanácsadással fel kell világosítani jogaikról, és 15 meg kell nyerni őket az élet- és munkakörülményeik javítását szolgáló közös erőfeszítéseknek, továbbá a munkahelyi egyenlő elbánás gyakorlati megvalósításának. Ehhez szükséges, hogy az állam gondoskodjék arról, hogy a s zolgáltatások szabad áramlása keretében és a munkaerő-mobilitás ismeretében a l eggyakrabban használt nyelveken készíttessen megfelelő tájékoztatókat a munkavállalóknak a számukra fontos jogokról és kötelezettségekről, olyan tanácsadói rendszert hozzanak létre, amely védi a külföldön munkát vállalók érdekeit, a külföldön dolgozó munkavállalók alapvető jogvédelmét a küldő állam biztosítsa, miközben a bírói illetékesség mind a foglalkoztatás szerinti országban, mind a küldő államban lehet és a bírói ítéleteknek mindkét

országban végrehajthatóknak kell lenniük, a munkavállalók számára a helyi színvonallal összevethető szálláshelyet biztosítsanak, a munkavállalók egyenrangúan részesedhessenek ah elyi egészségügyi rendszer szolgáltatásaiban, a szakszervezeti jogok fenntartását külföldi munkavállalás esetén is biztosítsák, kerüljön sor a munkavállalók élet- és munkakörülményeire vonatkozó információcserére, közös akciókban egyezzenek meg e körülmények javítására, kollektív szerződések kötésével a külföldi munkavállalók hazaiakkal azonos elbánást biztosítsák és akadályozzák meg a t isztességtelen bérversenyt. VI A határmenti lakosok foglalkoztatása biztosításának előfeltételei A Német Szakszervezeti Szövetség előre figyelmeztet arra, hogy a gazdasági és társadalmi fejlődést, és azon belül is főként a határmenti régiókat nem szabad liberális gazdasági ideológiák laboratóriumává tenni, és ezzel

közvetve megkérdőjelezni az európai jóléti állami modellt. Ez különösen érvényes a társadalombiztosítási rendszerekre az öregségi és egészségügyi ellátás, valamint a szociális biztonság más területein. A határmenti régióknak különleges a felelőssége, ezért különleges támogatásra is van szükségük. A múltban is az integráció és az egyenrangú együttműködés mozdonyai voltak, és ennek a jövőben is így kell lennie. A határmenti foglalkoztatáspolitikának és az ilyen irányú programoknak, projekteknek és kapcsolatoknak itt rendkívüli jelentősége van. A szakszervezeti alapjogokról és a környezetvédelmi normákról szóló ILO egyezmények betartására a határmenti régiókban kötelező magatartási kódexet kell kialakítani a multinacionális vállalatok számára. A szociális partnerség erősítése érdekében a határmenti együttműködést a jövőben a szociális partnerek (munkavállalók és a gazdaság),

valamint a kormányok közötti átfogó párbeszéd keretében kell megvalósítani. Az Európai Bizottságnak a szociális párbeszédet és a d emokratikus kapcsolatokat a határmenti régiókban a szociális partnerek erőteljesebb és kormánytól független, pénzbeli támogatásával is elő kell segítenie. A szociális párbeszéd elősegítésére megfelelő demokratikus és szociális partnerségi struktúrákat kell kialakítani, hogy a 16 szakszervezeteknek az integrációs folyamatban való részvételét biztosítani ill. fokozni lehessen. A régióközi (interregionális) szakszervezeti tanácsokat integrálni kell az “E urorégiók” tanácsadási és döntési struktúráiba A régióközi szakszervezeti tanácsokat ill a szakszervezeteket a határmenti lakosokra vonatkozó valamennyi gazdasági, régiófejlesztési, foglalkoztatás- és munkaerőpiac-politikai kormányzati programba be kell vonni. A politika, a gazdaság és a szakszervezetek gazdasággal,

struktúrapolitikával, foglalkoztatás- és szociálpolitikával foglalkozó szereplőinek szóló politikai és szakmai tanácsadást erősíteni kell. Ennek érdekében a szociális párbeszéd előkészítésére és figyelemmel kísérésére való felkészítést az Európai Uniónak, a nemzeti és a regionális kormányoknak egyaránt erőteljesebben kell támogatniuk. Különösen a határmenti régiókban szükséges az aktív foglalkoztatáspolitika megvalósítása. A meglévő munkahelyek megőrzése és új munkahelyek teremtése abszolút elsőbbséget kell kapjon. Ezért a Német Szakszervezeti Szövetség a határmenti foglalkoztatási és munkaerő-piaci politikáért száll síkra. Ennek keretében főként az alábbiakat kell biztosítani: Az Amszterdami Szerződés és a luxemburgi uniós kormányfői találkozón elfogadott foglalkoztatáspolitikai irányelvek következetes megvalósítása. Az Európai Unió struktúrafejlesztési pénzalapjainak reformja során

figyelembe kell venni a határmenti régiókban működtetett, hatékony foglalkoztatási projekteket. A régióközi szakszervezeti tanácsok bevonásával integrált foglalkoztatási programot kell kidolgozni a határmenti régiókra, amely több évre szóló foglalkoztatási akcióprogramokat tartalmaz. Egy ilyen program a régióközi szakszervezeti tanácsok szemszögéből fontos előfeltétele az Európai Unióhoz való sikeres felzárkóztatásnak. A határmenti munkaerő-piacnak az “Eurorégiók” szintjét kell leképeznie Ezért a r égióközi szakszervezeti tanácsok felajánlják aktív együttműködésüket az Euro-régiókban. A határmenti munkaerő-piac kialakításához szükség van határmenti EURES-ekre. Az EURES-ek hasznosak lehetnek a határmenti munkaerőmozgás elemzésében, amennyiben ahhoz munkaerő-piaci megfigyelő állomás létesítésével, valamint a határmenti régiók szintjén működő szociális párbeszéd megnyitásával járulhat hozzá.

Annak érdekében, hogy a régióközi szakszervezeti tanácsok a határmenti területeken jelentkező sokféle feladatot teljesíteni tudják, a munkaorientált koncepciók és projektek kidolgozásának támogatására koordinációs irodák ill. határmenti munkaerő-piaci irodák felállítására van szükség Fenn kell tartani, sőt erősíteni szükséges az INTERREG (régióközi szakszervezeti tanácsok) támogatási programot ill. közösségi kezdeményezést és a határmenti együttműködés támogatását be kell építeni a strukturális pénzügyi alapok rendszerébe. A régióközi szakszervezeti tanácsok 17 bevonásával integrált, határmenti fejlesztési programokat kell kidolgozni az Euro-régiókra. Az ilyen jellegű munkaorientált és határmenti projekteket európai, nemzeti és regionális támogatási eszközökkel egyaránt elő kell segíteni. Általános elvek és problémák A magyar kormányzat alapvetően idegenrendészeti problémaként kezeli a

migrációt, és nagy pénzeket költenek arra, hogy a magyar munkaerőpiacot megvédje a veszélyes külföldi munkaerőtől. A migrációs stratégiával kapcsolatban a munkaerőpiac szempontjai, érdekei másodlagosak, az érvek legalábbis ez idáig nem igazolódtak. Gyakran inkább ürügy, kifogás, amit a munkaerőpiac veszélyezettségének érvekén felhoznak. Mekkora a megelőzés ráfodítása és mekkora ennek a haszna, hozama? A védekezzünk, mert elárasztják az országot a külföldi munkavállalók hátterű ösztönös reakciók nem kezelhetők. Adatok igazolják, hogy napjainkban nem jelentős a munkaerő migrációja Magyarországra, mint ahogy az elvándorlásé sem, s várhatóan a közeli jövőben sem lesz számottevő. Magyarországra érkező és a Magyarországról induló munkaerő szabályozásban jelentős az aránytalanság: az előbbiek kevésbé szabályozott az utóbbiak erősen szabályozott piacra lépnek be Ezen belül: - egyáltalán nem

ismerjük a nyugatról Magyarországra érkező munkavállalók jellemzőit a helyzetük szabályozása végiggondolatlan, tele hézagokkal - a kelet-európai munkaerő belépéstől való félelem alapjai nem tisztázottak, érvek, elemzések, vizsgálatok hiányában a jelenség fennállásának jogosságát sem bírálhatjuk el . Az eddigi becslések, nemzetközi tapasztalatok nem támasztják alá a gazdasági veszélyek vélelmezését. Fel kell tenni a megfelelő kérdéseket, amelyekre a kormányzatnak végiggondolt válaszokat kel adnia a migrációs stratégia, politika kialakításához - Nyugat Európában munkát vállalók erősen szabályozott és szigorúan ellenőrzött, kiszorító piacra érkeznek. A viszonosság elve alapján érvényesítünk-e hasonló szabályozást a magyar munkaerőpiacon az onnan érkezőkkel szemben? Követendő e a megszorító német modell 18 - A jelenlegi migrációs politika átvett mintát követ. Milyen legyen a

Magyarországon életképes, az érdekeknek megfelelő migrációs szabályrendszer? - A legális és a nem legális migráns munkerő-piaci szabályozására egyaránt figyelmet kel fordítani. Pontosan meg kell határozni, hogy a tervezett intézkedések mikor, kiket érintenek. A szabályozásra vonatkozó ismert elképzelése bizonytalan megfogalmazásai összemossák az egyes csoportokat, vagy éppen durva különbséget tesznek az engedéllyel vagy anélkül itt tartózkodó migránsok között. A migrációs stratégia elemeinek különböző migráns csoportok az alanyai. A migránsokat érintő szociálpolitika megfogalmazáskor a menekültek ellátása kap különösen nagy súlyt. Amikor a munkaerő-migráció kereteiről alkotunk képet, a munkavállalókról esik szó, a menekültek foglalkoztatásával összefüggő ellentmondások a munkaerőpiac szempontjából lényegtelenek. Ezeken keresztül terelhetők a munkaerő migránsok, szabályozható

munkaerőpiaci részvételük és a menekültek ellátással kapcsolatos elképzeléseket is e r endszereken belüli eszközökkel lehet megvalósítani. Derogáció A vándorlása az egyik olyan terület, ahol az EU kérni fogja a derogációt. Az erre való felkészülést már most kell elkezdeni. A csatlakozást megelőzően kellett megteremteni azokat a szabályozásokat, intézményi mechanizmusokat, amiket EU-tagállamként alkalmaznunk kell. A jelnlegi legfontosabb feladat a magyar szabályozás és intézményrendszer ellenőrzései mechanizmusának kiépítése. Nem abban kell gondolkodni, hogy derogácikat kérjenek az csatlakozó országok. Arra kell felkészülni, hogy milyen ellenérveket sorakoztassanak fel az EU-kezdeményezésre felvetődő derogációs javaslatokkal szemben. A politika hajlamos rá, hogy a derogáció lenyeléséért cserében pénzt fogadjon el: „maradjatok csak otthon, majd mi odavisszük a tőkét, és akkor teremtünk munkahelyeket meg

átképzőközpontokat, regionális fejlesztéseket javasolunk és támogatunk, és akkor embereket nálatok, otthon foglalkoztatjuk” Az EU-tárgyalófelek fel fogják kínálni ezeket a f ormákat a P HARE meg egyéb támogatásokat, de elfogadásuk a derogáció ellenében nem értékarányos. Egyfelől vannak 19 olyan szakmát, amelyek fontos a migráció , másfelől a tőke megtérülésének a hozadéka sokkal lassúbb, mint a munkaerő-migráció hozadéka. Emberpiac a Moszkva téren „Úgy volt az régen, hogy dolgozó munkásembert csak a városháza előtti piactéren lehetett kapni. Ma is a piacra mennek a munkát kereső szegény emberek, és ott fogadják meg őket a gazdák, ahogy megegyeznek. Nyáron reggeli 6-kor, télen 8-kor már ott vannak és várják a munkaadó gazdákat. Különösen vasárnap délelőtt vannak nagy számmal, és lepik el a piacteret. Itt beszélik, tárgyalják meg pipaszó mellett a napi eseményeket, híreket, munkabéreket, bajaikat,

családi életük folyását. Csak délre, harangszóra mennek haza Hétköznap azonban munkára el nem szegődött dolgos emberek 10 órakor, mivel akkorra beszerzik a munkást, elmennek haza a ház körüli dolgot végezni, akik ott maradnak, azok a pici legyek” Moszkva téri emberpiac mint piachely és mint a munkaerőpiac sajátos formája Egy piachelynek lényege szerint nyilvánosnak kell lennie. Egy munkaerő értékesítésére szolgáló piachelyről azt is fel kell tételezni, hogy itt alkalmi munka értékesítésére kerül sor. Ez más megfogalmazásban a rövid távú és informálású szerződések dominanciáját jelenti, amelyekben a piachely saját ellenőrző intézményein kívül más hatóság nem szól bele. Mennyiben igazak ezek a tételek a Moszkva tér emberpiaca esetében? A Moszkva tér nyilvános hely. Egy emberpiac nyilvánossága azonban nem csupán a piachely környezetének nyilvánosságát feltételezi, hanem azt is, hogy a munkaerő-piaci

tranzakciók nyilvánosak. Ennek legbiztosabb jele az ha az ajánlatokat nem lehet szűk körre korlátozni Ebben az értelemben is nyilvános hely a Moszkva téri emberpiac, amennyiben az ajánlat 92 százalékát nyilvános formában tették meg. Ez azt jelentette hogy a munkaadó nem egy eleve kiválasztott személyhez vagy csoporthoz, hanem általában a jelenlévőkhöz szólt. Egy ajánlatot átlagosan 13,3 fő hallgatott meg. A Moszkva téri emberpiac működése fényes bizonyítéka annak, hogy a rendőri vagy egyéb hatósági jelenlét nem jár együtt a szabadpiaci jelleg vagy az ínformalitás hiányával. 20 Megfigyelt piacnapok első órájának 45 százalékában, második órájának 52 százalékában volt rendőr a Moszkva téren. A rendőri jelenlét erőteljes az esetek 17, illetve 26 százalékában volt csupán. Európa korlátozza a bevándorlást Nyugat-Európa a jelek szerint egyre egységesebb abban, hogy túl sok bevándorló, az Európai Unión kívüli

külföldi és menekült él a területén.20020722 12:10 Népszabadság Olaszország és Dánia után most Hollandia jön, az őszi választásokat követően pedig - jobboldali fordulat esetén - Németország, esetleg Svédország következhet. Nyugat-Európa a jelek szerint egyre egységesebb abban, hogy túl sok bevándorló, az Európai Unión kívüli külföldi és menekült él a területén. Az idegenektől különösen pedig szeptember 11-e óta fokozottan) az integrációra kevéssé képesnek tartott muzulmánoktól - való félelem is közrejátszik abban, hogy kontinensünk nyugati felén szinte menetrendszerűen győznek a választásokon a jobboldali pártok, s számos helyen a szélsőjobb is kormányra jut. Holnap ez utóbbi Hollandiában is bekövetkezik, s a tavasszal meggyilkolt Pim Fortuyn radikális jobboldali pártja a bevándorlási tárcát is megkapja Jan Peter Balkenende új kormányában. Az amszterdami kabinet - ígérete szerint - "véget vet a

multikulturális paradicsomnak és az idegenek dédelgetésének". A bevándorlás az első számú politikai kérdéssé vált Dániában is. A parlament idén május végén fogadta el a szélsőjobb Dán Néppárt részéről kívülről is támogatott jobbközép kormány bevándorlás ellenes törvénytervezetét. Eredménye máris megmutatkozik: drasztikusan csökken a menedékkérők aránya. A törvény egyes elemeiben diszkriminatív: külföldivel kötött házasság esetén magasabb korhatárt ír elő. Hollandiában egyébként 400 ezer, Dániában 118 ezer muzulmán él. Munkavállalás az Európai Unióban Az Európai Bizottság múlt heti javaslata szerint a tagállamok az unió bővítése után még 5 évig nem lennének kötelesek megnyitni munkaerőpiacukat az új tagországok polgárai előtt. Az indoklás nem gazdasági, hanem politikai érvekre épül, mint ahogyan a tagjelöltek is inkább leendő uniós politikai egyenrangúságuk szimbólumát látják

sértve, hiszen tömeges elvándorlásra nem számítanak. Amikor körülbelül két héttel ezelőtt Günter Verheugen, az 21 Európai Bizottság (EB) bővítési ügyekért felelős tagja, majd maga Romano Prodi elnök is amellett kezdett érvelni, hogy az Európai Uniónak (EU) megértéssel kell kezelnie a tagjelölt országok polgárainak félelmét, miszerint a nyugati gazdagok felvásárolják termőföldjeiket, már lehetett sejteni, milyen konkrétan berlini szelek fújdogálnak Brüsszelben. Az unióban ugyanis korábban eléggé elutasítóan nyilatkoztak arról az igényről, hogy a tagjelöltek időlegesen Lengyelország például 18 évig, Cseh- és Magyarország 1010 évig korlátozhassák a külföldiek termőföldvásárlását, hiszen ez csorbítaná a tőke szabad áramlásának elvét. Márpedig, szólt a f igyelmeztetés, az EU egységes piacának pilléreit jelentő négy alapszabadságot az áruk, a szolgáltatások, a tőke és a munkaerő szabad áramlása

szabályozó előírások betartása már a csatlakozás pillanatától maradéktalanul kötelező. A múlt héten viszont éppen az EB fordított a kockán, amikor a csatlakozási tárgyalások folyamán először maga javasolta, hogy a keleti bővítés után az új tagokra egy ideig ne legyenek érvényesek az uniós szabályok. Ezt éppen az egyik fontos alapjoggal, a munkaerő szabad áramlásával kapcsolatban tette, javaslatát pedig gazdasági érvekkel nem, csupán politikaiakkal tudta alátámasztani. Korábban ugyanis éppen az EB elemzései állapították meg, hogy az EU-nak a következő 30 évben mindössze a mai népessége körülbelül 1 százalékát elérő keleti bevándorlással kell majd számolnia. A múlt héten azonban a brüsszeli testület igaz, némi tompítással mégis magáévá tette Gerhard Schröder német és Wolfgang Schüssel osztrák kancellár kívánságát, hogy az új tagállamok polgárai csupán a bővítés után 7 évvel élhessenek a

többiekkel egyenrangúan és korlátlanul munkavállalási jogukkal a közösség teljes területén (a várhatóan 3,9 millió áttelepülő négyötöde Németországot és Ausztriát célozná meg). Az EB javaslata szerint az átmeneti időszak a csatlakozás után 5 évig tartana, ez idő alatt tehát a mostani tagállamok nem lennének kötelesek egyöntetűen megnyitni munkaerőpiacukat a keleti polgárok előtt, azaz fenntarthatnák jelenlegi korlátozásaikat, de ha jónak látják, lazíthatnának rajtuk, sőt akár el is törölhetnék őket. Az elképzelés szerint a bővítés után legkésőbb 2 évvel az EB jelentést készít az uniós munkaerőpiacról és a migráció helyzetéről, és ennek alapján javaslatot tehet a tagállamoknak, hogy esetleg rövidítsék le ezt a "minden kormány azt csinál, amit akar" időszakot, vagy akár azonnal tegyék kötelezővé az általános nyitást. A javaslat szerint a döntést egyhangúan kell meghozni, vagyis akár

egyetlen ország vétója esetén is fennmarad az átmeneti periódus. Ilyen keretek közötti felülvizsgálatra a második és az ötödik év lejárta között minden tagállam kérésére egyetlen alkalommal lenne mód. Az 5 év elteltével aztán megfordulna a "bizonyítási kényszer", és további, maximum 2 évig már csak az a tagország tarthatna fenn korlátozásokat, amelyik bizonyítja, hogy a liberalizálás súlyos zavarokat 22 okozna munkaerőpiacán. Ebben az esetben az EB-nek ellenőriznie kellene ezt az állítást, és javaslatot tennie az egyedi hosszabbítás elfogadására vagy elutasítására (a mostani tervezet azonban nem tér ki az akkori szavazási mechanizmusra, vagyis hogy a többség leszavazhatnáe a még mindig "kötözködőt"). "Ez a megoldás lehetővé teszi a zökkenőmentes bővítést, azaz hogy azok az uniós területek, amelyeket érzékenyen érintene egy jelentős beáramlás, alkalmazkodjanak az új helyzethez,

így a tervezet széles tömegtámogatást garantál a k eleti bővítés számára" fogalmazott a hivatalos brüsszeli kommüniké. Ezt Verheugen azzal toldotta meg, hogy meggyőződése szerint a kétéves hosszabbítás csak elméleti lehetőség marad, s hogy a javaslat jóváhagyása esetén Németországban többszörösére nőne a keleti bővítés most igen alacsony támogatottsága. Bár egyetlen EU-tagországban sincs szó arról, hogy a bővítésről népszavazás dönthetne vagy annak kellene döntenie az uniós alapszerződés a csatlakozás jogát minden országnak garantálja, amely az EU értékeit és szabályait a magáévá teszi számos jel mutatott arra, hogy Verheugen meglehetősen nagyvonalúan kezeli azt az előírást, amely megtiltja, hogy az EB tagjai a saját országuk, sőt kormányfőjük érdekeit képviseljék. A német főbiztos, aki feltűnő gyakorisággal mutatkozik Schröder kancellár oldalán, rendszeresen részt vesz a német

szociáldemokrata párt ülésein, az utóbbi hetekben több németországi beszédében az előtt "jelentette be" az elsősorban a lengyel munkaerő beáramlásától rettegő német szakszervezeteket megnyugtató javaslatát a munkaerőpiac megnyitásának korlátozásáról, hogy azt az EB megtárgyalta volna, e s ietséget pedig Brüsszelben némelyek felhúzott szemöldökkel konstatálták. Információk szerint Verheugen az EB múlt szerdai heves vitájában látványosan küzdött a n yilvánvalóan német és osztrák politikai félelmeket akceptáló tervezetéért. Elsősorban Anna Diamantopoulounak, az uniós foglalkoztatáspolitikáért felelős görög főbiztosnak köszönhető például az eredeti változathoz képest az, hogy a korlátozás kétéves meghosszabbítására nem adnának automatikusan garanciát a kormányoknak, hanem azt az EB véleményéhez kötnék. Az sem zárható ki, hogy a javaslaton valamelyest még módosítanak majd azok a tagállamok

például Spanyolország vagy Portugália , amelyek a csatlakozási tárgyalások más fejezeteivel képesek "zsarolni" Berlint és Bécset. A tagjelöltek képviselői bár a húsvéti ünnepek miatt a hivatalos reakciók megritkultak "megszokott" indulati szintjükön reagáltak a történtekre. A tét nyilván Varsó számára a legnagyobb, hiszen a németországi félelmeket elsősorban a rendkívül magas, az idén egyes előrejelzések szerint akár a 20 százalékot is elérő lengyel munkanélküliség gerjeszti. Mint a 23 legtöbbször, ezúttal is Jan Kulakowski lengyel főtárgyaló vágott vissza Brüsszelnek a legdrasztikusabban: "Ez a javaslat elfogadhatatlan számunkra, mert semmi mást nem tesz, mint megadja a németeknek és az osztrákoknak, amit akarnak." Mérsékeltebb tónust ütött meg cseh kollégája, Jan Figet, mondván, az első két év múltán remélhetően kiderül, hogy fölösleges minden további korlátozás. A

legpragmatikusabban Budapest látszik megközelíteni a problémát. "Nem minősíteném sem elfogadhatatlannak, sem elfogadhatónak a javaslatot addig, amíg nem derül ki, hogy a többi 13 uniós tagállam hajlandó-e megnyitni munkaerőpiacát előttünk, illetve akár ők, akár pedig Németország és Ausztria milyen konkrét korlátozó intézkedéseket, netán területi vagy szakmai kvótákat terveznek" mondta a HVG-nek Juhász Endre brüsszeli EU-nagykövet. Miután az uniós tagállamok várhatóan május közepén átadják az EB javaslatára alapozott közös álláspontjukat, a magyar kormány valószínűleg intenzív kétoldalú eszmecseréken fogja majd kipuhatolni az egyes tagállamok szándékait, mielőtt a közösségnek szóló válaszát kialakítja. Az érvrendszerben bizonyára szerepel majd a viszonylag alacsony, hivatalosan 6,3 s zázalékos magyarországi munkanélküliségi ráta, és az is, hogy a n émet kormány közelmúltban tett

kezdeményezésére, amely szerint tárt karokkal fogadják a k elet-európai informatikai szakembereket, a v iszonylag magas hazai keresetek miatt csak elenyésző számban jelentkeztek magyar aspiránsok. Egyes szakértők szerint egyébként a német politikai félelmek éppen a német gazdasági érdekeket ássák alá. Alan Mayhew, a s ussexi egyetem professzora, aki korábban az EB tisztviselője volt, s jelenleg a varsói kormány tanácsadója, úgy véli, Németország néhány éven belül nem a külföldi munkaerő beáramlása ellen, hanem a lakosság elöregedése miatt jelentős munkaerőhiánnyal fog küzdeni, csakhogy hátránnyal indul majd a képzett munkaerőért folyó versenyben a piacukat korábban felszabadító országokkal szemben. Mayhew azokkal is vitába száll, akik szerint a munkaerő szabad áramlásának korlátozása az "agyelszívással" szembenéző tagjelölteknek is érdekükben áll. A professzor Írországot hozza fel példaként,

amelynek polgárai a csatlakozás után jelentős számban vállaltak munkát más tagállamokban, majd új tudással hazatérve nagy részük volt az ír gazdasági "csodában". Kocsis Györgyi /Brüsszel/ HVG 2001/16. szám, 2001 április 21 Tömeges bevándorlás az EU-csatlakozás után? 24 A hatóságoknak körülbelül fél évük van rá, hogy felkészüljenek a migrációs hullámra. Az uniós csatlakozás miatt akár milliós nagyságrendű migrációra is számíthat Magyarország jelentette ki Balogh András a miniszterelnök személyes nemzetközi stratégiai tanácsadója. A professzor szerint azzal, hogy Magyarország az Európai Unió legkeletibb határa lesz, a bevándorlók nagy része Magyarországon keresztül próbál majd beszökni a s zövetség területére. A hatóságoknak körülbelül fél évük van rá, hogy felkészüljenek a migrációs hullámra. 2004 május elsejétől Magyarország keleti és déli határa megegyezik majd az Európai

Unió déli és keleti határával. Ez azt jelenti, hogy azok a menekültek, akik eddig Ausztrián vagy Németországon keresztül akartak beszökni az unióba, most majd a magyar határokon próbálnak szerencsét. A nemzetbiztonsági kabinet egyik tagja szerint jelentős menekülthullám várható jövőre. Balogh András nemzetközi stratégiai főtanácsadó Akár a politikai üldözöttek, de döntően a munkanélküliek és a nyomorból, a kiszolgáltatottságból menekülők áradata indul meg Magyarország felé, ugyan úgy mint eddig az uniós más országai felé történt. A magyar határvédelem kiépítéséhez csaknem 130 m illió euró támogatást ad az unió, hiszen a s zövetségnek is érdeke, hogy Magyarország keleti határa biztonságos legyen. A Híradó információi szerint a Nemzetbiztonsági Kabinetben már elkezdték összehangolni mind a határőrség, mind pedig a titkosszolgálatok várható feladatait az illegálisan bevándorlók ellen. Idegen

állampolgárok aránya a teljes evándorlásban ( %-ban) 25 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 48,4 50,8 49,5 47,2 46,7 62,0 57,9 54,7 Finnország 47,9 69,7 71,1 73,5 65,7 60,1 56,7 60,1 Izland 35,1 42,8 33,1 35,2 32,9 32,7 34,3 35,2 Norvégia 61,6 61,2 64,2 70,3 66,4 64,2 65,1 68,9 Svédország 88,8 88,3 87,2 88,6 89,4 78,6 73,5 74,6 Dánia Az idegen állampolgárok aránya a teljes népességben (%-ban) 1990 1992 1993 1995 1996 1997 1998 1999 2,93 3,28 3,48 3,77 4,24 4,51 4,71 4,82 Finnország 0,43 0,75 0,91 1,22 1,34 1,44 4,57 4,65 Izland 1,88 2,08 1,84 1,77 1,79 1,91 2,07 2,37 Norvégia 3,31 3,46 3,58 3,77 3,68 3,59 3,58 3,71 Svédország 5,35 5,71 5,74 6,10 6,02 5,95 5,87 5,65 Dánia Nettó migráció országonként 1990 19912 1993 1994 1995 1996 1997 1998 8332 11462 11056 10251 28557 17133 11712 11032 Finnország 7081 8499 8390 2939 3265 2707

3710 3375 Izland -681 -254 -203 -760 -1418 -444 69 880 Norvégia 1710 9942 12808 7436 6366 5817 10700 ,,,,,, Svédország 34852 19622 31998 50937 11903 6011 6257 10873 Dánia 26 Felhasznált irodalom Európa Tanulmányok 4 Migráció szociológiája Lévai Imre Szociális és Családügyi Minisztérium, Budapest, 2001 Átmenetek A Politikai Tudományok Intézete 1999 Migráció és oktatás Szabó László Tamás 27