Economic subjects | General economics » Fábián Zoltán - Makroökonómia összefoglaló

Alapfogalmak Makroszektorok: háztartási szektor, vállalati szektor, állami szektor, külföld A háztartási szektor Célja s szükségletek kielégítése, ez a végső fogyasztás színtere. A háztáji termelés a háztartások tevékenysége, de a vállalati szektorba tartozó folyamat Gazdasági funkciói: mint fogyasztási egységek vesznek részt a tranzakciókban, biztosítják a munkaerőt, jöveelmeik ebből a forrásból származnak; jövedelmeik egy részét megtakarítják, és a pénzpiacon hasznosítják, ahol ez a vállalati szektor forrásaként jelenik meg; saját termelő tevékenységet is folytathatnak. A vállalati szektor Javakat termelnek, tranzakciókat végeznek, profitszerzés céljából. A pénzintézetek működése eltérő Gazdasági funkciói: javakat termelve lehetővé teszi a fogyasztási és termelési szükségletek kielégítését, foglalkoztatja a munkaerőt, beruházásokkal bővíti a termelő kapacitásokat, pénzügyi tranzakciókat

végez. Az állami szektor Az állam gazdasági szervezeteinek (minisztériumok, hivatalok) a tevékenységei alkotják. Gazdasági funkciói: gazdaságszervező, érdekegyeztető, köztulajdonosi funkció. Az állami vállalatok tevékenységei a vállalati szektorba tartoznak. Az állami szektor breuházási tevékenysége egyben megtakarítását is jelenti, ami nem valódi megtakarítás, mert közben az állam költségvetése deficites is lehet. Ebben az esetben a megtakarítás automatikusan válik beruházássá. A helyi önkormányzatok és nonprofit szervezetek fő feladata az állam tevékenységének kiegészítése, és a jövedelmek újraelosztása. A külföld szektora Ide az országban berendezkedett külföldi gazdasági szereplők (cégek, vendégmunkások) tevékenységei, valamint az export-import folyamatok tartoznak. Az a külföldi tevékenység a meghatározó, amely valóban kapcsolódik a vizsgált ország gazdaságához (rezidens). Pédául az országon

keresztülhaladó szállítmány nem rezidens, kivéve a fizetett vámot Gazdasági funkciói: hazai árukat (tőkét, munkát) vesz át -export; saját áruit viszi be az országba –import; a külföld beruházásai egyben a megatakarításai is (képzetes, automatikus). További fogalmak Output: Azt mérjük, hogy egy év alatt mennyi a kibocsátás. Ez a teljesítmény a termékek és szolgáltatások azon köre, amelyet a vállalatok összesen megtermelnek. Az összgazdaság szempontjából akkor beszélünk outputról, ha az realizálódik is, tehát felhasználják. (a selejt nem teljesítmény) Az outputok jövedelmekké transzformálódnak: a termelők profithoz, a munkások jövedelemhez jutnak. Az így keletkezett jövedelmek jelentik a makrojövedelem elsődleges elosztását. Ezek többszöri újraelosztás után kerülnek a helyükre (állami beavatkozás). A makrojövedelm nem jelenhet meg pénzalakban. A makroszinten értelmezett kibocsátás reálmennyiség A

makrogazdaság kiadását a jövedelmek elköltése jelenti. Bruttó Kibocsátás (GO): egy ország egy évi teljes termelése, függetlenül attól, hogy hol értékesítették a terméket (ide tartoznak a nem piacon értékesített szolgáltatások is: pl. egészségügy) Bruttó Hazai Termék (GDP): Az országban adott évben előállított, végső fogyasztásra szánt javak összértékét. A teljesítménymérés SNA = System of National Accounts (Nemzeti Számlák rendszere) – Keynes-i alapokra épül MPS = Material Product System – Szovjetunió (Marx-i elvek) Az MPS a gazdasági tevékenységet anyagi szolgáltatásként értelmezte, a nem anyagi szolgáltatásokat (oktatás) nem vette számba. Az SNA (1993-ban korszerűsítették) figyelembe veszi a nem anyagi szolgáltatásokat is. A teljesítménymérés problémái A probléma a saját fogyasztás és a nem társadalmilag szervezett keretek közötti termelés számbavétele. (pl egy asszony othon elkészített ebédje)

Az új SNA a javak összegében, minden létrehozott termék és szolgáltatás számításba vételére törekszik. Az ország területén keletkező jövedelmek nem azonosak az ország állampolgárainak jövedelmével. A jövedelmek egy része külföldre áramlik, másrészt az ország állampolgárai külföldön is szereznek jövedelmeket. Az adott ország területén keletkezett teljesítményt hazai outputnak nevezzük, függetlenül attól, hogy az hazai vagy rezidens szereplőtől származik. Az adott ország állampolgárainak teljesítményeit pedig nemzeti outputnak nevezzük, függetlenül attól, hogy melyik országban vállalt munkát. A termelés során elhasználnak korábban megtermelt javakat is. Az e javakban megtestesült jövedelem összegét termelőfogyasztásnak nevezzük. Vagyis, ha a termelő egységek kibocsátásának értékeit összeadjuk, akkor egyes értékeket többször vettünk számba (térbeli halmozódás). Ezt úgy lehet kiszűrni, hogy a

kibocsátás pénzértékéből kivonjuk a termelőfogyasztást: ez a GDP Az időbeli halmozódás lényege: minden szereplő felhasznál olyan javakat is, amelyeket nem a tárgyi évben hoztak létre, hanem korábban. (amortizáció) A teljesítménymutatók a hlamozódás szerint három csoportba oszthatók. Ha minden teljesítményt teljes értéken veszünk számba: bruttó teljesítmény mutató. (az új SNA-ban nem alapmutató) Félnettó a mutató, ha a bruttó értékből levonjuk a térbeli halmozódást. Módosult formában az ilyen típusú mutatókat nevezik bruttó mutatónak. Ha az időbeli halmozódást (amortizációt) is kivonuk, akkor nettó mutatót kapunk. Ez megmaradt az új SNA-ban is A makroteljesítmény mérése általában pénzben kifejezve történik, de ez nem jelenti azt, hogy valóban meg is jelenik pénz formájában. Az SNA mutatókat a termékek kibocsátásnak idején érvényes piaci árukon számítják be. Ez a nominális kibocsátás, az adott év

folyó árain számolva, ami a kibocsátás pénzbeli értékét fejezi ki. (váltzhat, ha a termelés vagy a piaci árak változnak) A változatlan áras számbavétel lényege, hogy az összehasonlítani kívánt évek kibocsátását egy kiválasztott év árain összesítjük. Így a mutatók értékeinek változása csak a termelés változását tükrözi. Ez az érték a reálkibocsátás Amikor azt vizsgáljuk, hogy a kibocsátás hogyan realizálódik, akkor a folyóáras elszámolás a célravezető. Ha azonban azt akarjuk kimutatni, hogyan változott a teljesítmény, akkor változatlan áron számolunk. Az SNA bármely mutatójának számolható nominális (folyó áras), illetve reál (változatlan áras) értéke. Speciális felhasználás az, amikor különböző országok teljesítményeit akarjuk összehasonlítani. Az állam adót szed, vagy dotációt ad. A makroökonómiai alapfogalmak kétféle értékelési módja: piaci (fogyasztói) ár vagy tényköltségen

való értékelés. A piaci ár tartalmazza az adókat, de nem tartalmazza a támogatásokat, a tényezőköltségek pedig nem tartalmazzák az adókat, de a dotációkat igen. Az SNA legfőbb mutatói -GDP=GO-termelőfogyasztás -NDP (Net Domestic Product): Nettó Hazai Termék, Az ország területén keletkezett nettó jövedelmek összege (NDP=GDPamortizáció) -GNI (Gross National Income): Bruttó Nemzeti Jövedelem, Az ország állampolgárai által adott évben realizált összes elsődleges jövedelem. -NNI (Net National Income): Nettó Nemzeti Jövedelem, A GNI és az amortizáció különbsége A nemzeti jövedelem mutatókat a nemzetközi transzer-mozgásokkal korrigálva kapjuk a nemzeti rendelkezésre álló mutatókat. Bruttó Rendelkezésre álló Nemzeti Jövedelem (Gross National Disposable Income - GNDI): az ország állampolgárai által adott évben felhasználható bruttó jövedelem összege. Nettó Nemzeti Rendelkezésre álló Jövedelem (Net National Disposable

Income - NNDI): A GNDI amortizációval csökkentett része. Az SNA mutatók közötti kapcsolat Pótlónak nevezzük az elhasznált tőkejavak pótlására szolgáló beruházást, a bővítő beruházás viszont kapacitásnövelő hatású. Folyamjellegű változók: az adott időszak alatt valaminek a megváltozását jelzik Állomány (stock): nemzeti vagyon, a természeti erőforrásokkal együtt. A nemzeti vagyon fő részei: termelő és nem termelő állóalapok, a háztartások tartós fogyasztási cikkei, természeti erőforrások (használatba vett), arany (deviza), humán tőke. Minél nagyobb az egy főre jutó nemzeti vagyon és a folyó teljesítmény, annál jobb lehet a társadalom szükségleteinek kielégítése. Az emberek életminőségét más is befolyásolja: munkaidő, környezet, létbiztonság, politikai szabadság. Mutató: Nettó Gazdasági Jólét (Net Economic Welfare - NEW). A NEW lassabban nő, mint a GDP A Makrogazdasági körforgás A kétszereplős

modell Szereplői a háztartások (a termelési tényezők tulajdonosai) és a javak elfogyasztói. A vállalatok a javak termelői, a termelési tényezők felhasználói. Kikötések: nincs állam, külföld, a háztartások nem takarítanak meg. A vállalatok jövedelmet fizetnek a háztartásoknak, azok pedig javak vásárlására költik el pénzüket. A kifizetett pénzjövedelmek egy adott mennyiségű pénz körforgását tartják fenn, mivel a háztartások folyamatosan elköltik. Így a pénz mindig visszajut ahhoz, aki kiadta azt. A kétszektoros modell Beiktatjuk a Bankot: feltételezzük, hogy a háztartások nem költik el minden jövedelmüket, hanem egy részét megtakarítják. Ez a megtakarítások a beruházások pénzügyi forrásai. Megjelennek az egyoldalú jövedelemáramlások A háztartások fogyasztási kiadásai és megtakarításai egyenlőek a tényezőjövedelmekkel, a vállalati szféra bevételei (fogyasztói kiadások + hitelek) egyenlőek a

kiadásaival (tényezőjövedelmek + válalati megtakarítások), a beruházások egyenlőek a háztartási és a vállalati szektor megtakarításaival. Vagy a makrojövedelem egyenlő a fogyasztási kiadások és a megtakarítások összegével . A háromszektoros modell Bekapcsoljuk az államot: az állam elvon jövedelmeket a gazdasági szereplőktől (adót szed), s ebből egyrészt javakat vásárol, másrészt támogatást ad. Az állami szektor lényege a jövedelem újraelosztása és a közfeladatok ellátása A háztartások jövedelmeiket fogyasztási kiadásra, adófizetésre és megtakarításra használják fel. Jövedelmeik azonban kiegészülnek az államtól kapott transzerekkel is. A vállalatok jövedelmeit a fogyasztói vásárlások, az állami vásárlások, a hitelek és a transzferek képezik, amelyet megtakarításra és adófizetésre használnak fel. Vagyis a három szektor megtakarításainak egyenlőnek kell lennie a beruházásokkal. A négyszektoros

modell A külföld bekapcsolásával csak az export-import folyamatokat vesszük figyelembe úgy, hogy ezek csak a vállalati szektorral bonyolódnak le. A külföld adója a vám, megtakarítása a beruházási tevékenységgel esik egybe. A külföld bekapcsolása érintetlenül hagyja a háztartás szektorát. Vállalati szektor: tényezővásárlások, adók, megtakarítások. Állami szektor: csak bevételi oldalát érintik a vámok. A külföld bevétele a mi importunk ellentételezése, kiadásait pedig az exportunk kifizetése, a vámok lerovása, és a képzetes megtakarítások tőkepiacon való megjelenése jelenti. Itt is fennáll a makrojövedelem és a makrokiadás megegyezése. A pénz és a bankrendszer Kialakulása A közvetlen termékcsere (barter) manapság is megjelenhet, ha a pénzügyi rendszer összeomlik. A barter csak akkor működik zavartalanul, ha a cserélő feleknek kölcsönösen szükségük van egymás jószágára. Ebből csak az ejelent kiutat, ha

minden cserélő elfogad olyan javakat is, amelyre nincsen szüksége, de tudja, hogy egy leendő másik cserében jól jöhet. Pénz volt korai eleinknél a só, amely általános csereeszközként funkcionált. (a hadifogoly – táborokban a mahorka) Megjelentek a nemesfémek, mint fizetési eszköz. Ezekből viszonylag kevés van, kis mennyiségben is nagy értéket képviselnek, jól oszthatók kisebb részekre. A pénzérme A pénzérme meghatározott súlyú és finomságú nemesfémdarab, amit valamilyen közhatalom szavatol. Munkát, eszközöket használnak fel az előállításához, vagyis termelik. Maximálisan annyi lehet belőle, amit az adott időpontig előállítottak Valójában ennél kevesebb van, mert létezik természetes fogyás is (kopik, elássák). Előfordulhat, hogy az áruforgalom több pénzt igényel, mint amennyi rendelkezésre áll. Ha az áruforgalom zavartalanul bonyolódik le, noha nincs annyi aranyérme a gazdaságban, ami ezt lehetővé tenné,

akkor ez csak úgy lehetséges, hogy az eladott áruk egy része azonnali fizetés nélkül cserél gazdát. (hitel, barter) A váltó Az írásban rögzített kereskedelmi hitelnyújtást nevezzük váltónak. A fizetési határidő előtt az adós nem köteles fizetni A váltó lényegében pénzre szóló követelés, valakinek az adósságlevele. Ha a váltó birtokosának fizetnie kell valamiért, de nincs pénze, akkor maga is egy váltót állít ki, ha az eladó elfogadja azt. Ha nem, kölcsönkér, vagy egy másik váltóval fizet A váltóval történő fizetéskor az áru tényleges pénzmozgás nélkül cserélt gazdát. A váltó adósa ugyanaz maradt, csupán a hitelező változott meg. A hitelviszony akkor fog megszűnni, amikor a váltó utolsó birtokosa benyújtja a váltót a váltóadósnak Megszűnik a hitelviszony, és egyben megszűnik a váltó is. A bankszámlapénz Angliában az aranyművesek vállalták az arany őrzését. Nemcsak átvették megőrzésre,

hanem kiállítottak egy papírt, ami formailag a bank aranyra szóló adósságlevele. Ezzel a papírral akár fizetni is lehetett, tehát pénzhelyettesítő volt Ez a bank látra szóló fizetési ígérete. A folyószámlákon elhelyezett pénzzel fizetni lehet anélkül, hogy aranypénz mozdulna meg. Ha a bankok tudják, hogy a tényleges fizetések a náluk őrzött aranykészlet egy részét érintetlenül hagyják, akkor a bank ebből hitelt nyújthat kamat ellenében. A bankművelet éppen arra épül, hogy mindig van olyan aranypénzállomány a bankban, amelynél a bank nyugodtan számíthat arra, hogy azt éppen nem fogják kérni. A bank tapasztalatból tudja, hogy az összes követelés mekkora hányadának kell aranyban rendelkezésre állnia, hogy biztosan fizetőképes, likvid legyen. A bankok között létrejönnek levelező kapcsolatok, így a bankszámlapénzzel való fizetésnek akkor sincs akadálya, ha az üzletfeleknek különböző bankokban van

bankszámlájuk. A bankok kölcsönösen fizetnek egymás helyett, amelyeknek az egyenlegét az időszakok végén egyenlítik ki. A klasszikus bankjegy A váltó elfogadása bizalom kérdése. A bankok egyik üzletága a váltók leszámítolása Ha valakinek pénzre van szüksége, s egy még nem esedékes váltó birtokosa, akkor pénzhez juthat, ha ezt a váltót eladja a banknak, még a lejárat előtt. Miután a bank megvette a váltót, ő lesz a hitelező. Levonja a váltó értékéből a lejáratig esedékes kamatokat Ez a leszámítolás vagy diszkontálás A kamat mértéke a diszkontláb. A váltókat a bank előre is elkészítheti, látra szóló formában. A klasszikus bankjegy a bankok aranyra szóló, látra szóló fizetési ígérete. A pénzrendszer aranyon nyugszik, de a pénzhelyettesítőket a bankok teremtik hitelműveletekkel, és a hitelek visszafizetésével szívják ki őket a forgalomból. Ez az egyszintű bankrendszer Hiteligénnyel többnyire azok

jelennek meg, akiknek kilátásuk van arra, hogy a kapott pénzt kamatostul vissza tudják fizetni. Egyszintű bankrendszerben a likviditási ráta a bank által tartalékolandó aranymennyiség és a bankkal szemben megnyilvánuló követelések aránya. Súlyos gazdasági visszaesések (háborúk) idején előfordulhat, hogy a tömegesen akarják az emberek pénzüket aranyra váltani. A bankok egy része ilyenkor törvényszerűen csődbe megy (fizetésképtelenné válik). A kiterjedt hitelláncolat miatt vállalatok ezrei válhatnak fizetésképtelenné. A gazdaság viszonylag biztonságos pénzellátása közhatalmi beavatkozást igényel: kialakul a kétszintű bankrendszer. A kétszintű bankrendszer az aranypénzrendszerben A rendszer felső szintjén a jegybank áll, amely nem profitérdekelt pénzintézet. Az alsó szintet a kereskedelmi bankok jelentik A jegybank feladata az ország pénze értékállóságának biztosítása, a pénzforgalom szablyozása. Bankjegyet csak a

jegybank bocsáthat ki. Az ország pénzegysége egy bizonyos mennyiségű arannyal egyenlő. A bankjegyért csak a jegybank ad aranyat A jegybank lényegesen több bankjegyet adhat ki, mint amekkora az aranykészlete, mivel a bankjegyek túlnyomó többségét nem kell aranyra váltania. Magánszemély nem kérhet hitelt a jegybanktól. A magánbankok pénzhez jutása: - hitelt kérnek a jegybanktól, amit banjegyben kapnak kamat ellenében - az általuk már diszkontált magánváltókat rediszkontáltatják a jegybankban - értékpapírokat, aranyat, külföldi bankjegyeket adnak el a jegybanknak A magánbankoknak a kétszintű bankrendszerben bankjegyben kell likvidnek lenniük. Mivel a bankjegy törvényes fizetési eszköz, és gyakorlatilag aranyat ér, a forgalomból kiszorul az arany. A modern pénzrendszer Figyelembe veszünk minden olyan gazdasági szereplőt, aki olyan gazdasági műveleteket végez, ami során a pénz valamilyen szerephez jut. Ezek a pénzügyi

tranzakciók Szereplői: bankrendszer, vállalatok, lakosság, állam, külföld A jegybank A bankok profitorientált vállalkozások. A központi bank az állam bankja, amely a gazdaság pénz –és hitelforgalmát szabályozza Anglia: Bank of England, USA: FED (Federal Reserve System), egy 12 bankból álló rendszer tölti be a jegybank szerepét. A jegybank alapfunkciói Bankjegyet és érmét bocsát ki (bankjegy+érme = készpénz). A készpénz az ország törvényes fizetési eszköze, azaz belföldön felhasználható, mindenki köteles elfogadni. A bankok betéteket helyeznek el a központi bankban. Ha a kereskedelmi bank arra kap megbízást, hogy egy másik bank ügyfelének fizessen, ezt a jegybankon keresztül teheti meg. A kormányzat pénzeszközeinek töbségét jegybanki folyószámlákon tartja. A jegybank ellenőrzi és szabályozza a pénz kínálatát (a gazdaságban lévő pénz mennyiségét) Egyéb pénzintézetek Takarékpénztárak, biztosítók tőzsdék,

stb. Vállalati számlavezetést nem folytatnak A pénzteremtés Megjegyzés: Ha egyszer minden adós minden hitelét visszafizetné, eltűnne a pénz a gazdaságból. A modern pénz formailag a bankrendszer tartozása (passzívája) a bankrendszeren kívüli gazdasági szféra felé, amely a bankrendszer hitelnyújtási tevékenységének eredménye, ezért hitelpénznek nevezzük. Az állam ugyanúgy kérhet hitelt, mint bármely gazdasági szereplő és ugyanúgy kamatostól vissza is kell adnia, mint bárki másnak. Egy ország pénze csak az adott ország felségterületén törvényes fizetési eszköz, külföldi fizetőeszközök hazai pénzért vásárlohatók. A pénzkínálat A készpénz nélküli fizetések olyan eszközöket is létrehoztak, amelyekkel a gyakorlatban ugyanúgy lehet fizetni, mint a készpénzzel. Ezek mögött folyószámla-követelések illetve folyószámla-hitelek állnak. Ezek a leglikvidebb vagyonelemek A forgalomban lévő készpénz és a

látra szóló folyószámlabetét együttesen a tranzakciós pénz. A határidő betétek a lejárat előtt is felmondhatók (csak a kamat vész oda), így csak korlátozottan forgalomképesek (kvázi pénz). A tágabb értelemben vett pénzmennyiség tartalmazza a tranzakciós pénzt és a kvázi pénzt egyaránt. A pénzkínálat a forgalomban lévő készpénz és a bankszámlapénz mennyisége. A pénzkínálat mennyiségének szabályozása Ha a magánbankok iránt a hiteligény olyan nagy, hogy azt saját forrásaikból nem tudják kielégíteni, a jegybankhoz fordulhatnak hitelért. Ezt a hitelt refinanszírozási hitelnek nevezik, az érte számított kamat a refinanszírozási kamatláb A központi bank kötelezően előírja a kereskedelmi bankok számára hogy milyen arányban kell jegybanki tartalékot képezniük. A kötelező tartalékráta a központi bank által meghatározott tartalékolási arány. A kereskedelmi bankok a velük szembeni folyószámlakövetelések

összegének ezen hányadát kötelesek jegybankpénz formájában tartalékolni a központi banknál vezetett számlájukon A kötelező tartalékráta reciproka kifejezi, hogy egységnyi jegybanki pénz hányszorosának megfelelő kereskedelmi banki pénz kerülhet forgalomba. A kereskedelmi bankok tényleges pénzkibocsátása mindig a gazdaság tényleges hitelkeresletéhez igazodik. A központi bank értékpapír, arany vagy deviza adásvételét nyílt piaci műveletnek nevezzük. Ezek a tranzakciók közvetlenül megváltoztatják a forgalomban lévő pénz mennyiségét. A pénzkínálat jellemzői: - a pénz kínálatát a bankrendszer határozza meg. - A pénzkínálat a forgalomban lévő pénz mennyisége - A kereskedelmi bankok pénzkibocsátása likviditásuktól függ, amit jegybankpénzben meglévő tartalékaik határoznak meg - A kereskedelmi bankok pénzeteremtési lehetőségeit a központi bank a kötelező tartalékráta és a refinanszírozási kamatláb

segítségével szabályozza. - A maximálisan kibocsátható pénmennyiséget a kötelező tartalékráta reciproka határozza meg A pénz funkciói • Értékmérő funkció: méri az áruk értékét (ár: az áru értékének pénzben való kifejeződése), a pénz e funkciójának betöltésekor nincs jelen • Forgalmi eszköz funkció: lebonyolítja az áruforgalmat. A pénz és az áru egyidejűleg, de ellentétes irányban mozog A pénz ilyenkor jelen van. A pénz forgási sebessége: a pénz egy időegység alatt hányszor cserél gazdát • Kincsképző funkció: Ha több pénz van, mint amennyi szükséges, a felesleg kinccsé merevedik. Ha kevesebb van, a kincs egy része visszaáramlik. • Fizetési eszköz funkció: ha az árutól elkülönült mozgást végez (hitel, munkabér, adó) • Világpénz funkció: Ha a pénz az előbbi 4 funkciót nemzetközi viszonylatban is betölti Diszkontálás: A közönséges áruváltó pénzzé tétele a bankban Hitel: pénz vagy

áru átengedése kamat fejében (lejárat szerint: hosszú, közép, rövid táv) Kamat: A kölcsöntőke használati díja. Kamatláb: A kamatnak aránya a nyújtott hitelhez viszonyítva %-os formában (alsó határa 0, felső határa a gazdaságban megszerezhető átlagprofit-ráta) Betéti kamat: a bank a nála elhelyezett betétek után fizet Hitelkamat: A bank az általa nyújott hitelek után számítja fel . Diszkontláb: A kereskedelmi bankok által nyújtott hitelek kamata Rediszkontláb: a jegybank által a kereskedelmi bankoknak nyújtott hitelek kamata. Nominál kamatláb: néveleges kamatláb, amit ténylegesen felszámítanak a nyújtott hitel után Reálkamatláb: a nominál kamatláb és az infláció különbsége Beszélünk még: pénzteremtő hitelről (a forgalomban lévő pénz mennyisége nő), pénzújraelosztó hitelről (a bank a hitelt már meglévő pénzből nyújtja. A forgalomban lévő pénz mennyisége nem változik) Az infláció Az infláció az

árszínvonal folyamatos emelkedése. (a pénz vásárlóerejének folyamatos csökkenése) Az infláció öngerjesztő folyamat: az adott évi infláció jelentős részben a múlt évi inflációból következik. Az inflációs ráta (π) az árszínvonal növekedési üteme. Az infláció fajtái: kúszó (10% alatt), vágtató (10-1000%), hiperinfláció (1000%+). A hiperinfláció általában háború után lép fel A gazdaság helyreállítása ilyenkor általában a régi pénznem újjal való felváltását igényli. Infláció esetén azonban a nomináljövedelmek is állandóan emelkednek. Nominális és reálkamatláb A nominális kamatláb a pénzben mért kamatláb. Ha az inflációs rátát figyelembe vesszük, akkor az egy év múlva visszakapott pénz vásárlóereje kisebb, mint a kölcsönadott pénzé volt. Az inflációs hatástól megtisztított javakban mért kamatlábat reálkamatlábnak nevezzük. (reálkamatláb = nominál kamatláb – inflációs ráta)

Ha nincs infláció, akkor n.k = rk Az infláció valódi költségei Infláció ifején az árak általában nem egyszerre és nem azonos arányban emelkednek. A csekély átárazási költségű áruk árai gyakrabban és kisebb arányban növekednek, míg magas átárazási költségek esetén az árak ritkábban változnak, de akkor nagyobb arányban. Az infláció megnehezíti a pénz értékmérő funkciójának ellátását, annál jobban, minél nagyobb az infláció. Magas infláció esetén az átárazási költségek olyan nagyok lehetnek, hogy az eladók áraikat már külföldi valutában hirdetik ki, és az aznap érvényes árfolyamon átszámítva fogadják el fizetőeszközként a gyorsan inflálódó hazai pénzt. Az infláció véletlenszerű jövedelem és vagyon újraelosztást eredményez. Egyesek nyernek, míg mások ugyanennyit veszítenek De nem jelölhető meg olyan társadalmi csoport, amely csak nyerne, vagy veszítene az infláción. A világ sok

országában progresszív adórendszer van érvényben, amelyben a nagyobb jövedelmet nagyobb adókulcs is terheli. Ha nem igazítják ki az adósávokat az inflációhoz alkalmazkodva, akkor a nomináljövedelem inflációs növekedésével egyre több ember kerül magasabb adókulcsú sávba. Azok nyernek az inflációval, akik rögzített kamatozású hiteleket vettek fel, és azok veszítenek, akik ilyen hiteleket adtak. A pénztartás költségét a nominiális kamatláb fejezi ki. A pénztulajdonos egyrészt elszenvedi a pénz inflációból való veszteségét, másrészt kötvények segítségével reálhozamot szerez. Az infláció működési mechanizmusa Az állandó munka termelékenység és állandó reáljövedelem mellett végbemenő állandó ütemű infláció feltételei a következőek: inflációs ráta = nominálbérek növekedési üteme = pénzmennyiség növekedési üteme Az infláció okai Az infláció oka a pénztömeg kibővülése. Felelősök: jegybanki

pénzkibocsátás, kereskedelmi bankok hitelkibocsátása, a pénzforgalom felgyorulása Az infláció másik oka az árufolyam, mivel a gazdasági alanyok valóságos igényei a társadalmi termék iránt túlságoksan magasak. - Keresleti infláció: a javakban hiány jön létre - Kínálati infláció: a magasabb előállítási költségek emelkedő árakhoz vezetnek - Importált infláció: a külföldi javak magasabb árai hatnak a belföldi árszintre A harmadik ok az emberi magatartásban keresendő. A pénztömeg által kiváltott infláció A jegybanki pénzkibocsátás A pénzmennyiség megnövekszik, ha a jegybanknak fölöslegesen sok pénzt kell kibocsátania. Ennek oka lehet: - Az állami költségvetés hiánya, amit a jegybanki pénzzel fedeznek - A kereskedelmi bankok jelentős hitelkérelmei a jegybanknál, amelyeket az kielégít - Ha a jegybanknak az átváltási árfolyamot kell támogatnia Ha az átváltási árfolyam a nagy kínálat és a csekély kereslet

miatt erősen leesik, az hátrányosan érinti az ipari exportot és az idegenforgalmat. A jegybank úgy avatkozik be, hogy devizát vásárol fel hazai pénzen, s ezzel az árfolyamot újra emeli, de egyúttal pótlólagos jegybanki pénzt bocsát ki, ami inflációgerjesztő hatású. A kereskedelmi bankok hitekibocsátása Manapság a fizetési forgalom nagy része bankszámlákon keresztül bonyolódik. Ezért a kereskedelmi bankok ügyfeleinek betétjeinek kis részében van szükség készpénzes kifizetésre. A nagyobbik részt hitelek formájában adják tovább, s így növelik a pénzmennyiséget. A forgalom gyorsaságának növekedése Azt a gaykoriságot, ahogyan a pénzt egy éven belül javak kifizetésére használják, a forgalom sebességének nevezzük. A forgalomsebesség nagysága függ: - A népsűrűségtől (egyenes arányosság) - A gazdasági szerkezettől (minél iparosodottabb a gazdaság, annál nagyobb) - A fizetési szokásoktól (depresszió: magas

pénztári állomány, alacsony forgalomsebesség; csúcskonjuktúra: kis pénztári állomány, nagy forgalomsebesség) - A pénzbe vetett bizalomtól (ha a bizalom meginog, a forgalomsebesség megnő) Amíg a pénzáramlás és a javak áramlása egyformán széles, nincsenek inflációs tendenciák. Ha ezzel szemben a pénzmennyiség vagy a pénzforgalom sebessége a már elért teljes foglalkoztatottság után is növekszik, az árszínvonal emelkedik. Az infláció csökkenti a készpénzvagyont, ezért a vásárlók tartós fogyasztási cikkeket vagy beruházási javakat keresnek. Ezáltal a nemzetgazdaság eléri a teljes foglalkoztatottságot, így a pénzmennyiség további bővítése áremelkedéssel kísért inflációs tendenciákhoz vezet. A keresleti infláció Kiindulópontja a kereslet megnövekedése. Oka lehet a beruházások megnövekedése, a fogyasztók magasabb igényei vagy a nagyobb állami megbízások. Ha a javakban hiány keletkezik, az árak emelkedni

kezdenek Bér-ár spirál: a jövedelmeket a drágulásnak megfelelően növelik. Ez a helyzet általában csak a teljes foglalkoztatottság esetében következik be A kínálati infláció A magas előállítási költségek vagy a nagyobb nyereségre való törekvés miatt akkor is infláció tendenciák jönnek létre, ha nincs teljes foglalkoztatottság. A termelési tényezők tulajdonosai az árra vonatkozó elképzeléseiket meg tudják valósítani: - Ha a szakszervezetek magasabb béreket érnek el, mivel munkaerőhiány van - A bankok magasabb kamatot adnak, mert kevés a tőke - Az ingatlantulajdonsok magasabb béreket kérnek, mert nagy a kereslet Összességében folytatódik az infláció, a termelését stagnálása mellett. stagfláció=stagnálás+infláció Az importált infláció Az áremeléseket viszik át az egyik nemzetgazdaságból a másikba. Erre két lehetőség van: - ’A’ országban erősebb az infláció mint a ’B’ országban. A magasabb

importárak a ’B’ országban inflációs tendenciákhoz vezetnek. - Az átváltási árfolyamokból is kiindulhatnak Politikai és pszichológiai szempontok Ezek a keresleti és kínálati magatartást úgy módosítják, hogy azok az inflációt külön is erősítik. Például: A kamatok külföldön erősen megnőnek, ezért sokan külföldön fektetik be a pénzüket. Ezáltal növekszik az árfolyam, ami elősegíti az importált inflációt. Így idővel a pénz belföldön kevés lesz, ezért emelkedni kezdenek a belföldi kamatok Ez kínálati inflációhoz vezet. Mivel a magas kamatok gátolják a beruházást, a beruházási javak ipara a pénzmennyiség bővítését követeli, miáltal a kamatok csökkennek, és újra többet fognak beruházni. A pénzmennyiség bővítése azonban az inflációt gerjeszti A gazdasági alanyok egyre nagyobb igényeket támasztanak a gazdasággal szemben (igényinfláció), azonban inkább takarékoskodni kellene. Ezt senki nem teszi,

ezért felgyorsul az infláció, gazdasági lassulás következhet be Most az alanyoknak sok árut kellene vásárolniuk, hogy élénkítsék a gazdaságot, de a bizonytalan jövőtől való félelem miatt többet takarítanak meg. Ezzel erősítik a visszahúzódó tendenciákat. Az infláció gazdasági következményei - Túlzott áremelkedés = pénzelértéktelenedés - Növekedő őánzforgalmi sebesség (az inflációnak mind oka, mind következménye) - Hátrányok a fix fizetésűek, takarékoskodók, nyugdíjasok számára - Az adósság is veszít értékéből - Lázas termelés – alacsony munkanélküliség (túltermelés) - Értéktárgy-pszichózis - Az emelkedő árak sokaknak nem teszik lehetővé, hogy tulajdonukat értékálló javakban tartsák, míg az értéktárgyak tulajdonosai viszonylag könnyen jutnak más javakhoz - A versenyképesség csökkenése külföldön. A belföldi exportjavak drágulása - A pénzbe vetett bizalom megingása, a piacgazdaság

összeomlása Az infláció fajtái • Pénzinfláció (a pénzmennyiség gerjeszti) • Költségvetési infláció (a költségvetési hiányt pénzkibocsátással fedezik) • Kölcsöninfláció (a kereskedelmi bakok túl sok kölcsönt adnak) • Költséginfláció (a magasabb termelési költségeket az árakban érvényesítik) • Bérinfláció (a béremeléseket már nem ellensúlyozza a termelékenység nővekedése) • Igényinfláció (egyre nagyobb követelmény a gazdasággal szemben) • Lopakodó infláció (lassú, de rendszeres pénzelértéktelenedés) • Vágtató infláció (gyors áremelkedések, amelyek közvetlenül érzékelhetők) A stagfláció és okai Ha a gazdasági növekedés stagnál, de az infláció előrehaladt. • A stagfláció, mint a kínálati infláció következménye: bér-ár spirál beindulása - árak áthárítása – keresletcsökkenés – a fogyasztók bére kevés – visszesik a foglalkoztatottság – infláció – a

gazdasági növekedés stagnálni kezd • Stagfláció a gazdaság túlzott kapacitása miatt: túl sok beruházás – túltermelés – más cégek bezárnak – a foglalkoztatottság stagnál (Ez gyakran a műszaki haladás következménye, mivel a jobb berendezéseknek általában nagyobb a termelési kapacitásuk, de ezt csak egy nagyobb fellendülés esetén lehet gazdaságosan kihasználni) • A stagfláció, mint az elhalasztott szerkezeti alkalmazkodás következménye: A vállalkozók halogatják a szerkezeti alkalmazkodást, ezért egzisztenciális problémákkal kerülhetnek szembe, amelyeket állami beavatkozásokkal kísérlenek meg megoldani. A fenntartási beruházások a stagflációt erősítik • Stagfláció a túl alacsony vállalkozói nyereségek miatt: mérséklődik a beruházási kedv, csökken a foglalkoztatottság • Stagfláció a megnövekedett megtakarítási kedv miatt: a jövő bizonytalannak ítélése miatt több a megtakarítás, így visszaesik

a kereslet egyes javak iránt • Stagfláció a fogyasztás megtagadása miatt (életfilozófiai okok): bizonyos termékek iránt visszaesik a kereslet, az infláció folytatódik • Stagfláció a népességszám csökkenése miatt: elégtelen termelési mennyiség A defláció és okai A javak oldaláról kiváltott defláció: • Túltermelés az olyan cégeknél, amelyek egy egész nemzetgazdaság számára fontosak • A beruházások mértéktelensége • Rekordaratás a monokulturális országokban A pénz oldaláról kiváltott defláció • Mértéktelen megtakarítás • Mértéktelen jövedelemadó • Az állam hirtelen felmond szerződéseket anélkül, hogy az iparnak hagyna időt az átállásra Gazdasági növekedés, ciklusok Növekedésnek tekintjük azt, ha egy gazdaság kellően hosszú ideig egyre több javat hoz létre Fejlődésről beszélünk, ha a gazdasági alanyok kapcsolódási módja és a gazdaság szerkezete egyre bonyolultabb lesz. Haladásnak

nevezzük azt, ha a társadalom egyre jobban meg tud valósítani alapvetőnek tekinthető emberi értékeket. A növekedés feltételei A kapitalizmus előtti rendszerek hosszan tartó stagnálásának lehetséges okai: • A társadalmi szükségletek nem változtak • A gazdasági szereplőknek nem volt érdeke a bővülés • A technikai színvonal alacsony volt (csak az elemi fogyasztási javakat tudták előállítani) • Az agrártermelés a népesség túlnyomó részét lekötötte (a termelés időjárásfüggő) • Az uralkodó rétegek pazaroltak (most nem???) A társadalmak önmagukat változatlan szerkezetben újratermelték, a változások lassúak voltak. Kritikus küszöb: amikor a változások felgyorsulnak, és a társadalom a tradicionálisból a modern gazdaság korába lépett. (minőségi átalakulás) A növekedés tényezői Természeti tényezők Segítik, illetve gátolják a gazdasági növekedést. A kapitalizmussal csökken az eredeti természet

szerepe és nő a mesterséges környezeté. A természeti feltétel csak lehetőség, amit egyik vagy másik nemzetgazdaság kihasznál Természeti adottságok, amelyek serkentik a gazdasági növekedést: napsütés, csapadék, víz, hal, vad, földminőség, ásványok, energiahordozók, ércek, infrastruktúra (?), idegenforgalmi látványosságok (?). A népszaporulat Ha nő a munkavégző (aktív) népesség száma, akkor nő a termelés is. Alapesetei: • Nő az összlakosság, és ezen belül a munkavégzők aránya változatlan • A munkába állók aránya növekedik • Nő a ledolgozott munkaidő mennyisége (a legfontosabb mérőszám) A foglalkoztatási szerkezet A szakmastruktúra azt mutatja meg, hogy milyen a népesség munkavégző képessége, milyen szaktudással, képességekkel rendelkezik és milyen összetételben. A munkahelystruktúra a ténylegesen felkínált állásokat jelenti A szakmas és a munkahelys összekapcsolódása a konkrét foglalkoztatási

struktúra. Inkongruencia: Számos állás betöltetlen maradhat, vagy kevésbé alkalmassal töltik be. A technikai korszerűsödés • Növelheti az egységnyi idő alatt előállítható termékmennyiséget, csökkentheti a selejtarányt, javíthatja a minőséget, stb. • Energiatakarékosság, munkamegtakarítás, tőke-megtakarítás • Új szükségleteket kelt (Hi-Fi) Rendszerhatások A társadalmi-gazdasági keretfeltételeket nevezzük rendszerhatásoknak. A gazdasági növekedésre hat: • Az elemi munkafolyamatok szervezettségi foka • A gazdaság teljesítményösztönzési rendszere • A jövedelemelosztási arányok • A nemzetgazdasági szükségletek kielégítettségi foka • A rendszer egésze iránti bizalom mértéke • A gazdasági uralom és a politikai hatalom formája • A társadalmi csoportok közötti kapcsolatrendszer Növekedéselméletek Szerves a fejlődés, ha az adott ország vagy térség belső erőviszonyaiból, adottságaiból

bontakozik ki. Szervetlen a fejlődés, ha annak menetét külső erőviszonyok határozzák meg. Kellően hosszú idő után a szervetlen hatások is szervesülhetnek A sikeres szervesülést adaptációnak nevezzük. A fejlődés lehet úttörő vagy követő. Az úttörő fejlődés valamilyen kedvező növekedési tényező birtoklásán és gyors kihasználásán múlik. A követő növekedés a felzárkózó országokra jellemző Extenzív a növekedés, ha az erőforrások felhasználásának mennyiségi bővítésén alapul. Ha a felhasználás inkább hatékonyabb, akkor intenzív növekedésről van szó A növekedés lehet ciklikus (ismétlődő) vagy egyenletes. A növekedés lehet erőltetett vagy harmonikus Erőltetett, ha az ország fejlettségi szintjét meghaladóan fokozzák a beruházásokat. Harmonikus, ha a fogyasztás és a beruházás aránya a fejlettségi szintnek megfelelő. Az üzleti ciklus Üzleti ciklus alatt egy nemzet össztermelésének (output)

ingadozását értjük, mit a reál GDP-vel fejezünk ki. A konjuktúra két fő szakasza a megélénkülés (az output nő, nem éri el a megfelelő szintet) és fellendülés (az output tovább nő). A dekonjuktúra két szakasza a hanyatlás (az output csökken, de a trend felett marad) és a recesszió (az output a trend alá csökken). A multiplikátor és akcelerátor hatás kifejezi a háztartások és üzleti szervezetek döntéseinek kölcsönhatását, továbbá magyarázatot ad arra, hogy mitől függ az összkereslet és ezen keresztül a GDP ingadozásának mértéke, ami az alapvető oka a gazdasági instabilitásnak