Music | History » Félix Mendelssohn

Félix Mendelssohn Hamburgban született 1809. feb 3-án, és Lipcsében, 1847 nov 4-én hunyt el Mindössze 38 évet élt. A romantika korában élte le rövid életét, csöndben, és nyugalomban, felejthetetlen műveivel mégis a muzsika világának főszereplője lett. Mint már említettem Hamburgban született, egy zsidó családban. Szüleinek négy gyermeke közül Felix a második volt Félix Moses Mendelssohn, a nagy zsidó filozófus unokája volt. Szülei jómódú, értelmiségi emberek voltak. Apja Abraham Mendelssohn jómódú bankár volt, ki nagyműveltségű nőt vett feleségül. Félix nevét sokszor úgy is láthatjuk, hogy Félix Mendelssohn -Bartoldy A Bartholdy nevet, Mendelssohn anyai nagybátyjától vette át a család Az ifjú Félix boldog, és jómódú családban nevelkedett, édesapjától minden tanulási lehetőséget megkapott, amit csak kívánt. Mivel zsidó volt a korabeli nyilvános iskolákat nem látogathatta, így az élénk intelligenciájú

fiút magántanárok oktatták Berlinben, ahová a Mendelssohn család 1811-ben átköltözött. Itt alapozta meg tudását, amelyre a későbbiekben ragyogó humanista műveltséget épített. A fiú sokrétű érdeklődését mutatja, hogy az irodalomba, festészetbe is belekóstolt, finom akvarelljei maradtak fenn. Ezek az akvarell képeket speciális akvarellpapírra festette, a f estéket nagyon hígan kellett az előre benedvesített papírra kenni. Ezeknek a képeknek tehát kontúrvonalai nem voltak Főleg világos, áttetsző színekben ragyogó, gondosan kidolgozott tájképeket festett. Ezt onnan tudni, hogy néhány képe jó állapotban fennmaradt az utókornak. (könyv) A festészet mellett természetesen a zene volt a szenvedélye. Ifjú korában szülei ösztönzik, és segítik a muzsikában tett első lépéseit, (például először édesanyja tanította zongorázni, aki szintén szépen játszott) majd egy értékes mesterre Fréderic Zelterre bízzák. Ő azonnal

felismeri ifjú tanítványa zenei tehetségét, s hozzáértő vezetése alatt Félix oly nagy haladásról tesz tanúságot, hogy bravúros játékával még elismerten tehetséges Fanny nővérét is túlszárnyalja. Kilencéves korában lép először közönség elé A kis zongorista hatalmas sikert arat, csodagyereknek, egyesek második Mozartnak emlegetik. De Félixet nem vakítják el a dícsérő szavak, kényelmes otthonában és családja szeretetének, és pénzének melegében folytatja megszokott csöndes életét. Szülei annyira pénzelték tanulását, hogy hétvégéken egész zenekart rendeltek mellé. Fényűző házukban rengeteg szobor, dísz, aranycsillárok, és az akkori időben minden luxus megtalálható volt. Sokszor édesapja választékos ízlésű baráti köre is ellátogatott házukba, akik nyilvánvalóan kedvező hatással voltak a fiú zenei ízlésére. Ez a rengeteg zenei törődés véleményem szerint már ártott is neki mivel ezek

kitöltötték napjait, hamar felnőtté vált, már 12 éves korában komponált. Életéből gyermekkora szinte teljesen kimaradt, szinte ideje sem volt kikapcsolódni. Élete későbbi részén ezek a hiányok, a sok őt érő hatás, a stressz depresszióhoz vezetett. Amikor Félix 1824-ben első szimfóniájának megírásával próbálkozik, édesapja még nem tudja eldönteni, helyes-e, hogy fia a n ehéz muzsikus pályára adja a f ejét. Félix szerencsére sikert aratott első szimfóniájával, amivel megnyugtatta szüleit, és a kor nagyjait. Művei még Schumannra, és Bramsra is hatással voltak. Goethe így írt róla: „Felséges isteni gyermek, nincs megnyugtatóbb, mint a bimbózó tehetséget hosszú virágzásának kezdetén látni.” Kíváncsisága, és anyagi lehetőségei megengedik, hogy beutazza Franciaországot, Angliát, Svájcot. 1829-ben Angliába utazik Erős vonzalom fűzi az országhoz, második hazájának érzi Boldog időt tölt el Londonban,

koncerteket ad, fontos zenei személyekkel köt barátságot. Az utazások rövid életének meghatározó élményei, anyagi körülményei megengedik, hogy bármikor bárhova elutazhasson, másrészt talán lelkének örökös nyugtalansága hajtja. 1830ban Itáliába utazik, ahol mohón keresi az ókor, és a reneszánsz ragyogó emlékeit Levelében így ír Itáliáról: „Végre itt vagyok Itáliában, amelyre mindig úgy gondoltam, mint életem egyik legnagyobb örömére.” Élvezi az olasz városok életének vidám hangulatát, a csodálatos természeti környezetet, a meleg éghajlatot. Életének ebben a s zakaszában pótolja be azt a szabadságot, ami fiatal éveiből kimaradt. Leveleiben érezni a feldobódását „Egész Róma rám vár hogy gyönyörködhessem benne” „Minden élményem mély, és felejthetetlen marad.” Tíz hónapot töltött Itáliában majd továbbállt, a közben megírt műveit adta elő a nagyvárosok hangversenytermeibe. Jókedve nem

sokáig tartott Hazatérése után néhány keserű csalódás is éri: Zelter a fiatalkori zongoratanára 1832-ben meghal, amit nehezen tud elfogadni. A német Singakademién megüresedett igazgatói helyet szívesen, tiszteletből is elfogadta volna, ám zsidó származása miatt nem őt választották, ez a vágya tehát nem teljesült. A berlini csalódása után a düssendorfi zeneigazgatói állást kap, amit el is fogad. 1835-ben a l ipcsei Gewandhaus karmestere lesz. Ez a v áros valóban méltó Félix képességeihez. Kerülte a személyes természetű harcot és intrikát Így végleg megmaradt lipcsei állásában, emellett számos vendégdirigálásra is vállalkozott (Angliában is). Ebben az időben ismeri meg Cécilé-t, akivel rövidesen (1837 március 28-án) össze is házasodik. Cécilé Mendelssohn egy nagyon helyes nő volt, (könyv ábra) akitől 5 gyereke születik. Első gyermeke egy ugyancsak nagy tehetségű, Carl nevű fiú volt, második gyermeke pedig egy

lány, Lili volt. Életének egyik nagy ötlete a konzervatórium volt, ahol zongorát, és zeneszerzést tanított. Halála: Mendelssohnékat a k ultúráért való mély lelkesedés, jellemszilárdság, és szinte túlzott egymáshoz való ragaszkodás jellemezte. Halálát mélységes családi kötöttsége okozta: 1835-ben édesapja meghal. Mendelssohn a fájdalom elől a munkába menekül, néhány hónap alatt komoly műveket szerez. 1841-ben meghal édesanyja, majd nem sokkal később szeretett Fanny nővére is, akihez nagyon erős érzelmi szálak fűzték. Mendelssohn ezt már nem tudja elviselni, nem alkot többé, bezárkózik fájdalmában, menekül a világtól. Rendkívül fogékony volt a romantika hangulatára, de képtelen volt a romantika szenvedélyeinek elviselésére. Mendelssohnon erőt vett a teljes depresszió, 1847-ben agyvérzés érte, és meghalt. Rövid élete ellenére igen jelentős életművet hagyott örökül: • Például a Skót, Olasz, és a

Reformáció szimfóniát. • Kísérőzenét a Shakespeare – Szentivánéji álom című darabjához. • Valamint a Paulus oratóriumot, amit életének főművének tartanak