Economic subjects | General economics » Makroökonómia vizsgaösszefoglaló

Makroökonómia 1. A makroökonómia és mikroökonómia különbségei A makroökonómia céljai és eszközei A kettős aggregálás tartama. A mikroökonómia – az egyéni piaci szempontok optimális gazdálkodási lehetőségeit és ennek feltételeit vizsgálja. A makroökonómia –. Azokat a folyamatokat igyekszik bemutatni, amelyek az egyéni cselekedetek összességének eredményei. Funkciója többek között az, hogy elméleti alapot nyútson a kormányzati gazdaságpolitika számára. A nemzetgazdaság – egy ország gazdasági szereplőinek, vállalkozásoknak és intézményeknek az összegzése, és a köztük kialakult kapcsolatok és kölcönhatások bonyolult rendszere. A makroökonómia céljai és eszközei: Céljai: - Hogyan lehet a reálkibocsátás és fogyasztás minél magasabb szintjét elérni. - Hogyan lehet fenntartani alacsony infláció mellett a piaci viszonyokat - Hogyan biztosítható a minél nagyobb reálkibocsátás elérése alacsony

munkanélküliség mellett - Milyen feltételek mellett lehet megtartani az árfolyam stabilitást. Eszközei: - Költségvetési politika – a kormány által felhasznált központi pénzalap, mely a költségvetés bevételeit és kiadásait határozza meg. - Monetáris politika – a pénzkínálat szabályozásával a kamatlábakat és hitelmennyiségeket beflyásolja. Ezeken keresztül első sorban a megtakarításokra és magánberuházásokra lesz nagy hatással. - Jövedelempolitika – úgy fékezik, illetve kompenzálják az inflációt, hogy ne keljen érte magas árat fizetni. - Külgazdaság – politika – a belső és külső gazdasági egyensuly bitosításával van kapcsolatban. Kettős aggregálás tartalma: Aggregálás – kisebb gazdasági egységek nagyobb egységbe való összegzése. Kettős aggregálás: - gazdasági szférák - háztartási szféra - vállalati szféra - kormányzati szféra - bankszféra - külföld - termék aggregátumok - üditő italok

- italok - élelmiszer - fogyasztási cikkek - összkibocsátás /output /. 2.Makroökonómiai alapfogalmak: kibocsátás, makrojövedelem, fogyasztás, megtakarítás, beruházás, árszinvonal. Alapfogalmak: Kibocsátás – egy bizonyos időszakban / általában 1 év / létrehozott javak és szolgáltatások összege melyek a gazdaság számára rendelkezésre állnak /Output /. - Nominál kibocsátás – bizonyos időszakban létrehozott árúk és szolgáltatások értékének összege folyó áron mérve. - Reál kibocsátás – bizonyos időszak alatt az összkibocsátást változatlan ár melletti mérése - Potenciális kibocsátás – elérhető maximális kibocsátási szint adott tényezőellátottság mellett, azok teljes kihasználásával. Makrojövedelem - / Y yield / - a ternmlési tényezők felhasználásával nyert jövedelmek összegzése. Fogyasztás - / C consumption / - a makrojövedelem azon része amelyet a szükségleteket közvetlenül kielégítő

javakra és szolgáltatásokra költenek el. Megtakaritás - / S – saving / - a makrojövedelem el nem fogyasztott része; minden olyan jövedelem amely nem a folyó fogyasztás célját szolgáló termékek és szolgáltatások megvásárlására fordítanak. Beruházás - / I – investment / - az amortizálódó eszközök pótlására és bővítésére fordított tőkejavak vásárlása. - Bruttó beruházás – amortizált eszközök pótlása és új eszközök létesítése; a régiek bővítése. - Nettó beruházás – adott időszakban megvalósult reáltőkeállomány növekedése / új tőkejavak létesítése /. - Amortizáció – a tartós használati tőkejavak elhasználódásuk mértéke, és megtérülésük formája. Árszinvonal – a javak árainak sulyzott számtani átlagával közelíthető mutató. Az árszinvonal változásának meghatározásához a kibocsátás deflátort használják. / GDP-deflátor / 3.A gazdasági szférák és jellemzőik A

makrogazdasági tevékenységek mérésének problémái A gazdasági szférák és jellemzőik: A szektorokra felbontással a funkcionális viszony a meghatározó ismérv. Ennek alapján a következő szektorokat különböztetjük meg: a. háztartások - mint jövedelem felhasználó fogyasztói egység - mint egyéni vállalkozók - mint vállalkozási tevékenység - mint termelő háztartások b. a vállalati szféra - mint termelő és szolgáltató tevékenységet folytató - mint pénzügyi szolgáltatásokkal foglalkozó pénzügyi szervezetek / bankok, biztosítók / - mint nem érdekelt szervezetek / alapítványok, pártok / c. az államháztartás - mint a központi kormányzat költségvetési szervei - mint a helyi önkormányzatok - mint az elkülönített állami pénzalapokat kezelő szervezetek - mint a társadalombiztosítás - mint az ÁPV Rt. d. a külföld - mind azok szervezetek szektora akik nem állandó lakosai az adott országnak, vagy melynek

tevékenysége nem integrálódott. Nem tartoznak a külföld szektorba azok a külföldi cégek melyek tartósan belföldön működnek. Mérések és problémák Az ENSZ által kifejlesztett SNA rendszer minden létrehozott terméket és szolgáltatást számbavesz. Itt is problémát jelentett korábban az u.n nem társadalmilag szervezett tevékenység számbavétele / pl a családokban előállított termék /. Az 1993-ban megreformált SNA rendszer felbecsüli ezeket a tevékenységeket is. A saját fogyasztásra szánt terméket piaci áron, míg a szolgáltatásokat költségeik árán számolja. Halmozódás problémája: - Térbeli / meghatározott érték többszörös számbavétele / - Időbeli / gépek / Mutatók: - Bruttó mutatók – minden teljes értéken / pl.75 / - Félnettó mutatók – Bruttó érték mínusz tervezett folyó felhasználás / új SNA-ban bruttó mutató / - Nettó mutatók – már az amortizációt is számolják. 4.A akrogazdasági

tevékenység mérésének MPS és SNA rendszere A bruttó és nettó mutatók közötti különbség. A makrogazdaság tevéknységének MPS és SNA rendszere Mérés problémái - halmozódás - hazai, nemzeti MPS – volt KGST országok mérési rendszere a termelést csak anyagi termelésnek értelmezi. TTT – bruttó társadalmi termék VT – félnettó társadalmi végtermék NJ – nettó nezeti jövedelem Ez a rendszer az oktatást és az egészségügy produktumait nem vette figyelembe – és ez az akkori világnézetnek meg is felelt. SNA – nemzeti számlarendszer – és már minden terméket és szolgáltatást figyelembe vesz. Ezt a rendszert az ENSZ 1953-ban dolgozta ki, és 1993-ban tökéletesítette. Magyarországon 1968 óta kezdték használni párhuzamosan az MSP-vel. Mutaói: Bruttó Félnettó Nettó Hazai GO GDP NDP Nemzeti GNP, GNI NNP NNI Jelentésük: GO – bruttó kibocsátás – adott évben az ország területén összes termék és szolgáltatás

értéke GDP – Bruttó hazai ternék – egy országban adott évben előállított végső fogyasztásra szánt termékek és szolgáltatások összértéke. /pl GO – nyersanyag ár / NDP - Nettó hazai termék – az ország területén keletkezett nettó jövedelem összege GNP – Bruttó nemzeti termék GNI – Bruttó nemzeti jövedelem NNP – nettó nemzeti termék NNI – nettó nemzeti jövedelem / GNI – amortizáció / Bruttó és nettó mutatók közötti különbség Bruttó mutatók – a valóságban félnettók, a vertikális halmozódást küszübölik ki azzal, hogy a folyó termék fogyasztásokat figyelmen kívül hagyja; azaz levonja. Nettó mutatók – fentieken felül az idöbeli halmozódásokat is kiküszöbölik az amortizáció levonásával. 5.A nemzetgazdasági mutatószámok különböző ismérvek szerinti csoportosítása A nemzeti vagyon tartalma. A nettó gazdasági jólét mutatója GNDI – Bruttó rendelkezésre álló nemzeti jövedelem

adott évben az ország állampolgárai által felhasználható bruttó jövedelem összege. NNDI – nettó rendelkezésre álló nemzeti jövedelem GNDI – Amortizáció GNI Bruttó nemzeti jövedelem – GDP módosított formája NNI – nettó nemzeti jövedelem - / GNI – amortizáció / A nemzeti vagyon tartalma – a nemzetgazdaság tejesítményének felhalmozott része, továbbá azok az erőforrások, melyek adottságként az ország rendelkezésére állnak. Fő részei: - tartós tőkejavak – állóalapok - háztartások tartós fogyasztási cikkei - természeti erőforrások - egyéb vagyon. Az életszínvonal alapja – minél nagyobb, annál nagyobb lehet a folyó teljesítmény; annál jobban lehet kielégíteni a társadalom szükségleteit. Az emberek életminőségét nem csak az anyagi fogyasztás határozza meg. A gazdasági jólét szintjének meghatározására szolgál a Netrtó Gazdasági Jólét / NEW / Az életminőség jellemzése olyan tényezőket is

tartalmaz mint a munkakörülmények, létbiztonság, természeti környezet állapota stb. 6.A makrogazdasági jövedelmek áramlása A folyó tételek számlái A makroökonómia alapegyenlete. A makrogazdasági jövedelem a vállalati szféra realizált végső kibocsátásának ellenértéke. Ezen jövedelem a 4 fő makrogazdasági szféra között áramlik / háztartás, vállalat, állam, külföld /. A gazdasági tranzakciók bemutatására használjuk a folyó tételek számláját, amely olyan 2 oldalú kimutatás amely egy meghatározott időszak alatt végbement jövedelemáramlást ábrázol. Minden jövedelemáramlás kétirányú; ami az egyik fél számára bevétel, az a másik számára kiadás. Könyvelési szabály, hogy a jövedelem bevételeket a számla követel oldalán, míg a jövedelem kiadásokat a tartozik oldalon tüntetik fel. A négy jövedelemtulajdonos folyó tőkeszámláján kívül két olyan un. Technikai számlára is van szükség ; egyik a

tőkeszámla mely a megtakarítások és beruházások viszonyát mutatja; másik a hazai össztermék számla, mely a hazai össztermelés különböző célú felhasználást testesíti meg. Alapegyenlet: Y=C+I+G+X–M Y – makrojövedelem C = Fogyasztás G = Költségvetési k. I = Beruházások X = Export M = Import 7.Jellemezze a pénzügyi szféra alrendszereit egy és kétszintű bankrendszer Különböztesse meg az aktív és passzív bankműveleteket. esetén. A pénzügyi szférának meghatározó szerepe van a pénzfolyamatok és reálfolyamatok összhangjának megteremtésében. Egy ország pénzügyi szférájának az alábbi alszférái vannak: - Központ Bank vagy Jegybank - Kereskedelmi bankok / üzleti bankok / - Egyéb nem monetáris pénzintézetek Feladataik: Jegybank – bankjegy kibocsátás, állami pénzügyek bonyolítása, pénzmennyiség szabályozása, devizapolitika érvényesítése - állami tulajdonú. Kereskedelmi bankok – bankjegy

forgalmazás, egyéb pénzügyi tevékenységek / betéti rendszer, üzleti szaktanácsadás, hitelkártya /. Banki tevékenységek: - aktív / banki művelet / - passzív / banki művelet / - egyéb szolgáltatások Aktív – tőkekihelyezés – hitelnyújtás és befektetés, / diszkontálás, folyószámlahitel, kötvény üzletbe való bekapcsolódás, részvények, ingatlanok vásárlása / Passzív – tőkebegyűjtés – idegen tőkét halmoz fel az alábbiak szerint: betétgyűjtés, refinanszírozási hitel felvétele a jegybanktól, kötvények, egyéb értékpapírok kibocsátása, stb. Amennyiben egy ország rendszerében a jegybank és kereskedelmi bank szervezetileg elkülönül akkor kétszintű bankrendszerről beszélünk; ha nem különül el akko egy szintű bankrendszerről beszélünk. Léteznek a nem monetáris pénzintézmények / tak.szöv, biztosítótársaságok / Ezek nem vesznek részt a pénztermelésben csak az újraelosztási folyamatban. 8.Fejtse

ki a modern pénz lényegét, teremtésének / forgalomba kerülésének / mechanizmusát Korábban bartell kereskedelem működött, később megjelent a cserét közvetítő pénz. A Pénz korai: - árúpénz kora – cserét közvetítettek - metalikus pénzek – ezeknek belső értékük volt - hitelpénz – szimbólikus A bankok tevékenységüktől fogva áthidalják a pénzhiányos helyzeteket. Az elején a váltók beszámításával, majd később a bankok is kiadnak pénz helyettesítő eszközöket azaz saját váltót. Ez a modern pénz a hitelpénz melynek 1972-ig aranyra váltási kötelezettsége volt. A pénz megkönnyíti az árucserét mivel így minden áru értéke pénzben mérhető. A pénz funkciói: - értékmérő eszköz - forgalmi eszköz, mint a csere általános eszköze - fizetési eszköz - vagyontartási eszköz, mert bármikor mobilizálható A modern pénz a bankok fizetési ígérvénye; elenyésző értéke van, vagy azt is mondhatjuk, hogy nincs

értéke mert csak képviseleti értékkel rendelkezik. Stabilitását a pénzügyi rendszer biztosítja Mechanizmusa: - formáját tekintve – készpénz vagy bankszámlapénz - eredetét tekintve a központi bank által kibocsájtott jegybankpénz, vagy kereskedelmi pénz. A jegybank bankjegykibocsátása nem kimondott pénzteremtés, csak a számlapénz technikai formájának megváltoztatása. A pénzteremtésnek 2 módja van: - hitelnyújtás - külföldi fizetőeszköz vásárlása. 9.Elemezze a pénzügyi szabályozás fontosabb eszközeit Értelmezze a pénzmultiplikációt A pénzforgalom zöme a kereskedelmi bankok számláin bonyolodik, és az ehhez szükséges pénzt is a kereskedelmi bankok teremtik elő. A túlzott pénzkibocsátás inflációhoz vezet Szükségessé válik a kereskedelmi bankok szabályozása melyet a központi jegybank lát el. Eszközei: - kötelező tartalékráta – megszabja a kereskedelmi bankpénz és jegybankpénz maximális arányát. A

kereskedelmi bankok betétjük egy részét tartalékként kötelesek tartani - Refinanszírozási kamatláb változtatása. – A kereskedelmi bank hitelt vesz fel a jegybanktól; a jegybank kamatlábat emel; így csökken a jegybanki hitelek iránti kereslet. - Nyíltpiaci műveletek – A jegybank értékpapírt, devizát vesz a kereskedelmi bankoktól; ezt nevezik jegybank teremtésnek, vagy ad el nekik amit jegybankpénz megsemmisülésnek neveznek. - A modern gazdaságban a piaci koordináció mellett megjelenik az állami beavatkozás is. 10.A pénzstabilitás problémái Az infláció mérése, okainak csoportosítása, infláció típusok Az infláció csökkentésének eszközei. A pénzstabilitás problémáit a piacon való egyensulytalanság okozza. Infláció – olyan gazdasági helyzet amelyben a különböző árukért és szolgáltatásokért egyre többet kell fizetni. Ilyenkor nem az egyes termékárakból indulunk ki, hanem aggregátumok árszinvonalát

vizsgáljuk. Árszínvonal – a termékárak súlyzott számtani átlaga. Az árak időszkok közötti nagyságát árindexel fejezzük ki. Az árindex tartós, folyamatos emelkedését inflációnak nevezzük Az infláció alakulásának mérésére használt inflációs ráta egyben a fogyasztói árindex is. A ráta nagyságától függöen beszélhetünk: - külső inflációról – néhány százalék növekedés - vágtató inflációról – két három számjegyű növekedés - hiper inflációról – gazdasági működési zavar Az infláció negatívan hat a munkapiacon / csökkenti a reálbért /, a pénzpiacon / csökkenti a reálkamatot /, és a termékpiacon is / csökkenti a vásárlóerőt /. Az inflációval minden piacon számolni kell / természetesen egyszerűbb adolog ha az állandó mértékű /. Az inflációt a pénzpiac és árupiac viszonya alapján értelmezzük Az infláció csökkentésének eszközei: - állami kereslet csökkentése - forgalomba lévő

pénzösszeg szabályozása - kínálat élénkítő eszközökkel / pl. adókedvezményekkel / 11.Makroökonómiai munkapiac A munkapiac keresleti – kínálati és egyensulyi viszonyai a klasszikus modellben. A munkapiac aggregátumokkal dolgozik és sosem tökéletes. A munka kereslete – a keresleti oldalon a vállalatok állnak. Rövid távon a kibocsátás a munka változtatásával lehetséges. A versenyző vállalat addig növeli kibocsátását ameddig a termelés határköltsége egyenlő lesz a határbevétellel. A profitmaximalizáló vállalat munkakereslete akkora kell, hogy legyen, hogy a reálbér megegyezzen a munka határtermékével. A munka aggregált keresleti görbéje az egyes vállalatok munkakeresleti görbéjének vízszintes összesítése. Ha emelkedik a munkabér csökken a munka kereslete és fordítva A munka kínálata - a kínálati oldalon a háztartások állnak. Feltevődik az a kérdés, hogy mennyi munkát szándékoznak felkínálni a

háztartások a vállalatoknak. Itt már szubiektív tényezők is fellépnek A munka kínálatának elvileg a lakosok száma de ebben az összesített számban a munkaképes korú, és a nem munkaképes korű lakosság is helyet kap, azaz az aktív és inaktív lakosság. Aktivitási ráta = Aktív népesség / munkakorú képes lakosság Munkanélküliségi ráta = munkavégzők száma / aktív népesség. Munkapiaci egyensúly – az a pont ahol a munka aggregált kereslete megegyezik a munka aggregált kínálatával. A piaci önszabályozás mellett lesz egyensúlyban a munkapiac 12. A makroökonómiai munkapiac keresleti – kínálati és egyensúlyi viszonyai a keynesi modellben. A munka kereslete – a keresleti oldalon a vállalatok állnak. Rövid távon a kibocsátás a munka változtatásával lehetséges. A versenyző vállalat addig növeli kibocsátását ameddig a termelés határköltsége egyenlő lesz a határbevétellel. A profitmaximalizáló vállalat

munkakereslete akkora kell, hogy legyen, hogy a reálbér megegyezzen a munka határtermékével. A munka aggregált keresleti görbéje az egyes vállalatok munkakeresleti görbéjének vízszintes összesítése. Ha emelkedik a munkabér csökken a munka kereslete és fordítva A munka kínálata - a kínálati oldalon a háztartások állnak. Feltevődik az a kérdés, hogy mennyi munkát szándékoznak felkínálni a háztartások a vállalatoknak. Itt már szubiektív tényezők is fellépnek A munka kínálatának elvileg a lakosok száma de ebben az összesített számban a munkaképes korú, és a nem munkaképes korű lakosság is helyet kap, azaz az aktív és inaktív lakosság. John M. Keynes /1883-1946 / - nem bízik a piaci önszabályozásban - bérek árak mozgása nem rugalmas - a bérek nem a piaci viszonyoktól függnek - nincs teljes foglakoztatottság; létezik a képszerű és tartós munkanélküliség. - Munkapiaci kereslet alakulása pénzbérek mellett - Az

árak szabadon mozognak felfelé a nominálbér áll. - Kényszerű munkanélküliség alakul ki. - A bérmegállapodások pénzben és nem reálbérben köttetnek. - Munkakínálati döntéseiket a munkavállalók jelenlegi nominálbérük és az inflációra vonatkozó várakozásaiktól teszik függővé. Akkor van probléma, ha a munkakereslet kisebb mint a munkakínálat, így a reálbérek lefele kellene mozogjanak. Keynesi modell összegezve: - a piaci feltételek megléte - a 2 világháború közötti időszak gyakorlati tapasztalataiból mérik - az állam keze is jelen kell legyen. 13.A munkanélküliség értelmezése, mérésének problémái Munkanélküliségi tipusok A Phillips görbe. A modern gazdaságok egyik legsúlyosabb problémája a munkanélküliség. Munkanélküli az a személy akinek az adott időszakban nincs munkahelye de munkát keres. A munkanélküliség mérésére két módszert használnak: - a munkanélküliek száma - a munkanélküliségi

ráta munkanélküliségi ráta = munkanélküliek száma / aktív népesség száma * 100 Munkanélküliség típusai: - frikciós – a munkaerő mobilitásán alapul; a munkavállalók gyakran önként munkahelyet változtatnak; az átmeneti munkanélküliek, akik idényjellegű munkát végeznek. Ezek utobbiak közzé sorolhatók a szakképzetlenek és az első munkavállalók. - Ciklikus – a makrogazdasági kibocsátással van szoros kapcsolatban. Ha nő a makrogazdasági kibocsátás akkor nő a munkakereslet; ha csökken nő a munkanélküliség. - Strukturális – akkor amikor van ugyan munkaalkalom de a munkát keresők szakképzettsége nem megfelelő. Ez a fajta munkanélküliség leginkább a szakképzetlenebb munkaerőt hozza nehéz helyzetbe. Phillips görbe / Brit közgazdász / Azt mutatja milyen összefüggés van hosszútávon a munkanélküliség és az infláció között. Phillips arra a következtetésre jutott, hogy a nominális bérindex és a

munkanélküliség rátája fordított összefüggésben van. A növekvő nominál bérindex estén csökken a munkanélküliségi ráta és fordítva Megállapítható, hogy rövid távon kimutatható az ellentétes irányú elmozdulás, hosszútávon a Phillips görbe függölegessé válik. 14.A makrogazdasági egyensúly tartalma Az aggregált kereslet és kínálat eltérő értelmezése a klasszikus és a keynesi módszerben. A termelés és a jelen, illetve a jövőbeni fogyasztás azon állapotát jelenti amelyhez a rendszer mindig önmagától közelít, vagy amelyhez a rendszert közelíteni kell, ha valamilyen okból abból kibillent volna. Aggregált kereslet – az a pénzmennyiség, amelyet a fogyasztók, vállalatok és kormányzatok költenek adott árak, jövedelmek és más gazdasági változások mellett. Aggregált kínálat – a kibocsátás azon mennyisége, amelyet az üzleti szervezetek előállítottak és el is adtak adott árak, és költségek mellett.

/ ha az ár alacsony szintű akkor gyakran előfordul, hogy az üzleti szervezetek kevesebbet termelhetnek, és ha az ár magas többet is termelhetnek /. A klasszikus közgazdaságtan véleménye szerint az árak, a bérek és a kamatok teljesen rugalmasak. A klasszikus közgazdaságban az árszínvonal változásához igazodnak a bérek, áraknak és költségeknek rugalmassága. Keynes szerint az árak, bérek, költségek nem rugalmasak. Az aggregált kínálat rugalmas de csak a potenciális kibocsátás szintjéig, és ott függölegessé válik. 15.A makrofogyasztás, a megtakarítások és a beruházások makroökonómiai összefüggései A beruházási multiplikátor. Keynes abból indul ki, hogy egy gazdaságban a szereplők a kibocsátást vagy elfogyasztják, vagy megtakarítják. / Jövedelem = Fogyasztás + Beruházás / Keynes szerint a megtakarítás annak hajlandóságától függ, a beruházások viszont attól, hogy miként alakulnak a profitkilátások. Ebből

az következik, hogy a megtakarítás és beruházás szándékának szintje nem automatikusan egyenlő. A beruházásoknak nagy a piacbővítő hatásuk, növekedésük növeli az összkiadás és kibocsátás szintjét – de nem egyenlő mértékben. Beruházási multiplikátor – a beruházások saját növekedésüknél nagyobb mértékben növelik az összkibocsájtást. A multiplikátor / szorzó / az a szám, amely kimutatja, hogy a beruházások egységnyi növekedésből mekkora kibocsátás növekedés származik. 16.A konjunkturális ciklusok fajtái szakaszai A ciklikusság okai Az akcelerátor hatás és a multiplikátor hatás kumulatív hatásmechanizmusa. A gazdaság fejlődésének folyamata kitér az egyenletes pályáról de mindig vissza is tér hozzá. Az ilyen periódikusan visszatérő hullámzásokat nevezzük ciklikusságnak. A ciklikusságnak főbb területei: - üzleti élet - pénzügyi élet - agrárgazdasági - beruházási - általános

Időtartalmuk szerint beszélhetünk: - Kichin cilus – 40 hónap – pénzügyi világban - Juglár ciklus - 8-10 év – klasszikus konjunkturál ciklus - Kuznetz ciklus – 10-20 év – tartós beruházási javaknál - Kondratjev ciklus –40-60 év – a mezőgazdaság összteljesítményénél - Szuper hosszú ciklus – 100 év felett – mezőgazdaság és élelmiszaripar A ciklusok szakaszai: - recesszió - mélypont - expanzió - csúcspont - recesszió A ciklikusság okai – lehetnek külső és belső okai. Külsó / háborúk, forradalmak, természeti katasztrófák /; belső okokból a legfontosabb szerepet a beruházásoknak adhatjuk. Akkcelerátor hatás – gyorsító. A jövedelemváltozás hatása nem azonos nagyságú ; a kibocsátásváltozás magas beruházási keresletváltozást idéz elő. Beruházási multiplikátor – ez is gyorsító hatás. A kettő együtt egymás hatását erősíti, és így jön létre a kumulatív hatás. 17.A gazdasági

növekedés fogalma, mérése A gazdasági növekedés tényezői Növekedési típusok és növekedési modellek. A gazdasági növekedés – olyan folyamat, amely első sorban a gazdaság mennyiségi gyarapítását jelöli. Hosszú távon általában nő a kibocsátás A gazdasági fejlődés ennél egy magasabb szint felé való haladásra utal. A gazdasági növekedés mérése – folyó és állapot mutatók szerint történik. A gazdaság növekedés mérésére a GDP mutatói alkamasak. A gazdasági növekedés tényezői: - a tőke – ennek következménye a beruházási tevékenység - a rendelkezésre álló munkaállomány – magas szerepet kapnak a szakképzett egyedek - a földterület és egyéb természeti források – hatása első sorban a mezőgazdasági termelés növekedése során / szigorú határai vannak /. - A technikai haladás – hatására a kibocsátás állandó ráfordítások mellett is nő – ennek gyakorlatilag nincsenek határai. Növekedés

típusai – extenzív gazdasági növekedés / amikor a kibocsátás a termelési tényezők mennyiségi növekedésének eredménye /; és intenzív gazdasági növekedés – amikor a tényezők hatékonysága nő. A két típus egymással párhuzamosan működik Harold – Domar – féle növekedési modell – Egységben kifejezett munkakínálat évi növekedési üteme. Erdős féle növekedési modell – hasonlít az előzőhöz, de Erdős Tibor szerint a gazdasági növekedést a munkaerő létszáma és a termelékenység növekedése határozza meg. Fontos megállapítása, hogy hosszabb időszakot tekintve a termelékenységi potenciál évi átlagos növekedési üteme a korszerűsítési ráta nagyságától függ. 18.Az állam gazdasági szerepének indokai, céljai és szerepvállalás típusai A monetáris politika eszközei és a monetarizmus filozófiája. Az állam mindig ellátott gazdasági funkciókat. A modern gazdaságban fokozódó szerepet vállal.

Szerepvállalási területek: - a nemzetgazdaságok közötti kapcsolatok kiépítése és ápolása – védi a nemzetgazdaságot - a gazdasági működés törvényes kereteinek kialakítása – törvényhozó, végrehajtó tevékenységként. Kijelöli a gazdaság mozgásának irányát - Az államgazdaságba való beavatkozása Céljai: - gazdasági hatékonyság - társadalmi igazságosság - makrogazdasági egyensúly Szerepvállalásai: - bekapcsolódik a - jövedelmek elosztásába - erőforrások allokációjába - makrogazdasági egyensúly alakításába Az állami beavatkozás lehet: - tervgazdálkodáson alapuló - fiskális - monetáris eszközökre támaszkodó A monetáris politika eszközei: - monetáris politika – azon eszközök együttese melyek alkalmasak a forgalomba lévő pénz mennyiségének befolyásolására Eszközei: - nyíltpiaci műveletek - refinanszírozási kamatláb meghatározása - kötelező tartalékráta megállapítása. A kereskedelmi

bankok számára kötelezően előírt tartalékráta azt mutatja, hogy a Ker. bankok milyen nagyságú pénztartalékot kötelesek képezni a látra szóló betétek után. 19.A kormányzati gazdaságpolitika költségvetési eszközei Az adók fajtái és az adózás hatása Az állami kiadások makrogazdasági hatásai. Az állam szerepe a gazdasági stabilitás szempontjából elengedhetetlen. Kormányzati eszközök – adók szedése, és kiadások eszközölése. A gazdaságpolitika része a kormányzat általános politikájának. A kormányzatok kiadásaik és bevételeik tervét az állami költségvetésben rögzítik. Költségvetés – az állam központi pénzalapja; az államháztartás része. Adók fajtái: - alapjuk az adókötelezett vagyona vagy jövedelme - közvetlen egyenes adók – a jövedelmet terhelik - közvetett adók – a termékekhez kötődnek. Mindezek adókulccsal rendelkeznek amely az adóalap meghatározott százaléka. Az adók lehetnek még

- jövedelemtől függőek – SZJA - jövedelemtől függetlenek – vagyonadó, öröklési adó, gépjárműadó stb. 20. A nemzeti gazdasági kapcsolatok fő fejlődési irányai, a világgazdaság kialakulása A világgazdaság funkcionális területei. A világ országai többé-kevésbé szoros kapcsolatban léteznek és fejlődnek. Gazdaságuk teljesítményét jelentősen befolyásolják a külső – más országokkal – kialakított gazdasági kapcsolatok. A nemzetközi kapcsolatok makrogazdasági szinten is megjelennek. Kialakulnak az egyes államok nemzetközi egyezményei. Ezek hatással vannak az egyes országok fejlődésére Ma már minden gazdaság nyitott, és kapcsolódik a külpiachoz. A világgazdaság – egy olyan nemzetközi piacgazdasági rendszert alkot, melyben a mikrogazdasági szereplők is nemzetközileg elismert versenyképes teljesítményeket kell nyújtsanak. A kormányoknak gazdaságpolitikájukkal elő kell segítsék a mikroszervezetek

világpiachoz való alkalmazkodását