Economic subjects | World economics » Elek-Vörös - Nemzetközi gazdaságtan

KÖNNYŰIPARI MŰSZAKI FŐISKOLA VÁLLALKOZÁSMENEDZSMENT TANSZÉK Dr. Elek Erszébet - Véghné Dr Vörös Mária: NEMZETKÖZI GAZDASÁGTAN Írták: Dr Elek Erzsébet főiskolai docens I – IX. Fejezet Véghné Dr Vörös Mária főiskolai docens X – XV. Fejezet Bírálták: TARTALOMJEGYZÉK BEVEZETÉS . 7 I. 1. 2. 3. 4. 5. II. 1. 2. 3. 4. 5. 6. III. 1. 2. 3. 4. 4.1 4.2 5. 6. 7. 7.1 7.2 7.3 7.4 A VILÁGGAZDASÁG KIALAKULÁSÁNAK TÖRTÉNETE – BIRODALMAK ÉS GYARMATOK RENDSZERE . 9 A felfedezések kora - XV-XVI század . 9 Nagy földrajzi felfedezések .10 A felfedezések következménye .10 A gyarmatosítás folyamata .11 A gyarmati rendszer felbomlása .11 ÖSSZEFOGLALÓ VÁZLAT.13 Ellenőrző kérdések.15 Esszé kérdések.16 A VILÁGGAZDASÁG FEJLŐDÉSÉNEK FŐBB SZAKASZAI.17 Merkantilizmus és korai gyarmatosítás szakasza .18 Gyarmati típusú világgazdasági rendszer.18 Monopolista típusú világgazdasági rendszer.19 A világpolitikai átrendeződés.20

Strukturális változások szakasza.21 Politikai-társadalmi átalakulások korszaka.21 ÖSSZEFOGLALÓ VÁZLAT.23 Ellenőrző kérdések.25 Vitakérdések – Esszék.27 KÜLKERESKEDELEM.28 Külkereskedelmi ügyletek.29 Nemzetközi kereskedelem és világgazdaság.29 A külkereskedelem hatása a nemzetgazdaság fejlődésére.30 Előnyök a külkereskedelemből.31 Közvetlen előnyök.32 Közvetett előnyök.34 Külgazdasági nyitottság.34 A munkaerő nemzetközi áramlása.34 A tőke nemzetközi áramlása.35 Kölcsöntőke.36 Segélyek.36 A segélyek negatív hatásai.38 Működőtőke export.38 ÖSSZEFOGLALÓ VÁZLAT.40 Ellenőrzős kérdések.42 Vitakérdések – Esszék.43 IV. KÜLKERESKEDELEMPOLITIKA44 1. A külkereskedelem-politika változásai44 2. A nemzetközi kereskedelemben alkalmazható modellek kidolgozása45 2.1 A merkantilizmus – merkantilista külkereskedelem45 2.2 Szabadkereskedelem 46 2.3 A monopóliumok időszaka – monopólista protekcionizmus 46 2.4

Háborús külkereskedelem 46 2.5 Válság-külkereskedelem – Krízisprotekcionizmus 47 3. A nemzetközi kereskedelemben alkalmazható modellek kidolgozása 47 4. A kereskedelempolitika eszközei48 4.1 A vám, mint a kereskedelempolitika klasszikus eszköze48 4.2 Nem tarifális protekcionizmus eszközei51 5. A protekcionizmus hatásainak vizsgálata54 6. Optimális beavatkozás54 ÖSSZEFOGLALÓ VÁZLAT.56 Ellenőrző kérdések.58 Vitakérdések – Esszék .59 V. NEMZETKÖZI VÁLLALATOK61 1. A transznacionális vállalatok lényege, jellemzői 61 2. Transznacionális kihívások63 3. A transznacionális vállalatok helye és szerepe napjainkban63 ÖSSZEFOGLALÓ VÁZLAT.68 Ellenőrző kérdések.70 Vitakérdések – Esszék .70 VI. NEMZETKÖZI KERESKEDELEM ÉS GAZDASÁGI NÖVEKEDÉS71 1. A gazdasági növekedés lényege, mérése71 2. A növekedés kumulatív jellege71 3. A gazdasági növekedéssel kapcsolatos elméletek72 4. A növekedés forrásai72 5. A növekedés

„kérdőjelei” 73 6. A növekedés és a technikai haladás73 7. A növekedés korlátai74 8. A gazdasági növekedés és a nemzetközi kereskedelem kölcsönös kapcsolata.74 9. A gazdasági növekedés hatásai 75 9.1 A gazdasági növekedés termelési hatásai 76 9.2 A gazdasági növekedés cserearány-hatása76 9.3 Elszegényítő növekedés77 ÖSSZEFOGLALÓ VÁZLAT .79 Ellenőrző kérdések .80 Vitakérdések – Esszék.80 VII. VILÁGGAZDASÁGI KIHÍVÁSOK81 1. Világhálók82 2. Gazdasági háromszögek és négyszögek84 3. A szellemi tőkevándorlás irányváltozása - agyelszívás 86 4. A nyertes-nyertes játék87 5. Szingapurizálódás avagy a keleti szél88 Ellenőrző kérdések.90 Vitakérdések – Esszék.91 VIII. A VILÁGGAZDASÁG NAPJAINBAN92 1. A Csendes-óciáni peremvidék felemelkedése92 2. A XXI század gazdasági hatalmai Kelet-Ázsiában93 3. A figyelem középpontja94 4. Félelem és remény 96 5. Világgazdasági globalizáció 97 5.1 A

globális problémák értelmezése 97 5.2 A globalizáció hatása a vállalatokra 99 5.3 Regionális egyezmények elterjedése 99 5.4 A globalizáció hatása Magyarországra 100 5.5 A világgazdaság fenntartható gazdasági növekedése 101 ELLENŐRZŐ KÉRDÉSEK .103 Vitakérdések – Esszék .104 IX. VILÁGGAZDASÁGI PROBLÉMÁK NAPJAINKBAN – A JÖVŐ ESÉLYEI .105 1. Világgazdasági forradalom .105 2. Uniós feszültségek .106 3. Az ázsiai sokk .106 4. A jövő kihívásai .107 Vitakérdések – Esszék .108 7 BEVEZETÉS Napjainkban a világ valamennyi országa bizonyos mértékben függ a nemzetközi gazdasági kapcsolatok alakulásától. A nemzetgazdaság keretében a nemzeti piacok a világpiac integrált részei, nem függetleníthetők a világpiaci tendenciáktól. A világgazdaság egy sz ervezett egység, amely az integrációs folyamatok és a globalizálódás eredményeként jött létre. Különösen a századforduló óta végbement gazdálkodási,

termelési feltétel-változások, a fogyasztási jellemzők és lehetőségek változása gyökeresen megváltoztatta a nemzetgazdaságok fejlődését, s egyre inkább a világgazdasági nyitás irányába irányította a fejlődési tendenciákat. Ezen fejlődési tendenciák az 1990-es évek elejére teljesedtek ki olyan mértékeben, hogy a fejlődés-vizsgálatokban „kopernikuszi fordulatról” beszélnek. A világgazdaság fogalma: olyan nemzetközi piacgazdasági rendszer, amelyben a mikrogazdasági szereplőknek nemzetközileg versenyképes teljesítményeket kell nyújtania mind a hazai, mind a nemzetközi piacon A világgazdaság kifejlődése a már kifejlett nemzetgazdaságok, mint gazdasági egységek közötti külső kapcsolatok, gazdasági tranzakciók folyamatában ment végbe. A világ országai egymással többé-kevésbé szoros kapcsolatban vannak A külső feltételek jelentősen befolyásolják a gazdaság teljesítményét. Ebben a kölcsönhatásban nemcsak

a világgazdaság fejlődött ki, hanem vissza is hatott a nemzetgazdaságok fejlődésére. De a világgazdaság nem a nemzetgazdaságok összegzése, hanem integrálódása. Ennek következtében a nemzetgazdaságok fejlődési tendenciáitól, törvényszerűségeitől eltérnek a világgazdasági törvényszerűségek. A nemzetgazdaságok közötti kapcsolatok felgyorsulnak, s újabb és újabb formák jelennek meg. A külső kapcsolatok legfontosabb területei: 1. Külkereskedelem 2. Nemzetközi pénzügyek 3. Nemzetközi tudományos együttműködés 4. Tőke és munkaerő áramlás A világgazdaságon belül a transznacionalizálódás és a globális függőség egyre jelentősebb. A világgazdaság egyre szervesebb rendszerként működik A világgazdaság tehát olyan komplex termelési rendszer, amely magában foglalja a nemzetgazdaságok összességét, de mégis több annál. Az országok közötti kapcsolatok és intézmények rendszere, a különböző piacok és azok

szervezeteinek összessége egy integrált rendszerben. A komplex világgazdasági rendszer olyan gazdasági viszonyok rendszere, 8 amelyekben sokféle, ellentétes érdekek, kölcsönös függőségi viszonyok léteznek. Mivel a világgazdaság szereplői mögött különböző fejlettségű gazdaságok állnak eltérő, gyakran ellentétes érdekekkel, ezért hatásuk a világgazdaságra is ellentmondásos, gyakran ellentétes, ezért a világgazdaság változása állandó, gyakori a bizonytalanság, bizonytalan az egyensúly. A nemzetközi kapcsolatok nemzetgazdasági szinten is megjelennek, befolyásolják az országok növekedését, egyensúlyi helyzetét. Ez szükségessé tette a nemzetközi összehangolást, nemzetközi intézmények és egyezmények létrehozását. A világgazdaságban elkülönülten gazdálkodni napjainkban már lehetetlen, mert amely ország autarchiális gazdálkodást folytatott, egyre inkább leszakadt a világgazdaság többi országától. A

globális világgazdság legfőbb jellemzői: - kölcsönös függések, - a források és piacok globalizálódása, - transznacionális vállalatok – transzancionális vállalati együttműködés - transznacionális intézményi szabályozásra törekvés. A globalizáció kiteljesedésével új világgazdasági struktúrák jönnek létre, a termelési hatékonyság és a társadalmi jólét – élet új lehetőségei teremtődnek meg. Ennek következtében a közgazdaságtan makro- és mikro kategóriái, a piacgazdaság törvényszerűségei tartalma és érvényesülési mechanizmusa módosul. A felgyorsult globalizálódás a nemzetközi közgazdaság elméletének önálló kidolgozását is igényli. A megaökonómia kidolgozásának főbb területei a világgazdasági folyamatok természetének, törvényszerüségeinek, h atásmechanizmusának, társadalmi és gazdasági hatásainak elemzése. A nemzetközi gazdaságtan vizsgálata új szemléletmód kialakítását, a

közgazdasági kérdések új megközelítését igényli. 9 I. A VILÁGGAZDASÁG KIALAKULÁSÁNAK TÖRTÉNETE BIRODALMAK ÉS GYARMATOK RENDSZERE Az első gyarmatosítók megjelenése előtt már ismertek voltak a világrészek, amelyeket a nagy felfedezések során tártak fel. A továbbiakban a felfedezések és a gyarmatosítások szerepét vizsgáljuk meg a világkereskedelem, a világgazdaság, kialakulásában. 1. 1 A felfedezések kora - XV - XVI század A felfedezések és a gyarmatosítások a világkereskedelem kialakulásában jelentős szerepet töltöttek be. A XV. század közepétől Európában megindult a fejlődés Egységes nagy államok alakultak ki, s ezekben a mezőgazdaság mellett az ipar fejlődése is megindult. Mindez nagymértékben hatott a nemzetközi kereskedelemre Az iparosodó Európa egyre kevésbé tudta élelemmel ellátni a lakosságát. Így a kereskedelem fő útvonala lassanként nyugat-európai országok felé irányult, s megerősödött

az atlanti óceán partmentjén a hajózás. A kereskedelem fejlődése egyre nagyobb mértékben igényelte a lebonyolításhoz szükséges pénz, nemesfémet. Európában aranyéhség volt, mivel a keleti árukért arannyal kellett fizetni, s az európai kereskedelemhez is egyre több aranynemesfémre volt szükség. Az európai nemesfémbányát kimerültek, távoli tájakon kellett új bányákat találni. Kelet mesés kincseiről szóló legendák ösztönözték a hajósokat az új utak keresésére. Az új utak, felfedezések legfőbb céljai:  új kereskedelmi kapcsolatok létrejötte Európa és India, valamint KeletÁzsia között  Spanyolország és Portugália politikai és katonai hatalmi remények  kereszténység elterjesztése az újonnan felfedezett területeken A felfedezők szándékát több dolog is segítette. Létrehoztak egy olyan hajótípust, amely hosszú tengeri utazásokra is alkalmas volt. Az araboktól átvett iránytű lehetővé tette az

észak-déli irányú tájékozódást. A földrajzi ismeretek bővülése, a természet mind jobb megismerése biztonságosabbá, kiszámíthatóbbá tette a tengeri utazásokat. 10 1.2 Nagy földrajzi felfedezések A nagy földrajzi felfedezések fénykora a XV-XVI századra tehető. A Kelet és a Nyugat közötti kereskedelmi kapcsolatok közvetítője kezdetben a selyem volt. A kapcsolatok révén az áruk mellett ismeretek is gazdát cseréltek Krisztus előtt 66-ban a görögök és a szíriaiak megnyitották Közép-Ázsia felé a kereskedelmi utakat. A szárazföldi utak mellett egyre inkább növekedett a tengeri út jelentősége. A tengerek feletti uralomért vívott harc a kereskedelemből származó haszonért folyt. Az első felfedező utakat portugál hajósok tették meg Afrika partjainál. Afrika fontosságát rabszolgaszerzés és az India felé vezető tengeri út keresése adta. 1498. Vasco da Gamma megkerüli a Jóreménység-fokot és tengeren jutnak el

Indiába. Ennek nyomán új kereskedelmi támaszpontok kiépítésére került sor India és Délkelet-Ázsia partjain. 1492 Kolumbusz új földrészt fedez fel. Amerika felfedezése és a gazdasági életbe való bekapcsolódása következtében világméretű lett az európai kereskedelem és piac. A világ első felosztására 1494-ben került sor, amelynek következtében a nyugati területek Spanyolország, a keleti területek Portugália fennhatósága alá kerültek. A spanyol és portugál felségterületekre történő felosztását a Mellékletben elhelyezett térkép ábrázolja. A felfedezések következtében felgyorsult a feudalizmusból a kapitalizmusba való átmenet történelmi folyamata. A gyarmatosítás, a kitáguló piac, a kereskedő vállalkozók kezén felhalmozódó pénzösszegek, az anyaországokba áramló nagy mennyiségű nemesfém és nyersanyag gyökeresen átalakította az érintett országok többségének gazdaságát és társadalmát,

felgyorsította a tőkés termelés mód kialakulását az un. eredeti tőkefelhalmozás segítségével. Ezzel párhuzamosan a Földközi-tenger vidékén élő országok ipara és kereskedelme visszaesett. A kapitalizmus térhódításával a tőkés fejlődésben élenjáró országok egyre inkább kiszorították az első gyarmatosító Portugáliát és Spanyolországot. A világpiac kialakulása hosszú történelmi folyamat eredménye volt. A gyarmatokkal folytatott kereskedelem a XVII század második felében vált tömegméretűvé. 1.3 A felfedezések következményei A felfedezések és a nyomában végbemenő gyarmatosítás, az anyaországokba áramló nemesfém és nyersanyag gyökeresen átalakította az országok többségének gazdaságát és társadalmát. Ennek következtében a hatások is sokrétűek. 11 Gazdasági hatások:  a súlypont áttevődik az atlanti kereskedelemre  új kereskedelmi - hajózási központok  új termékek behozatala  a

megnövekedett pénzszükséglet elősegíti a nagytőkés vállalkozásokat Politikai hatások:  új országok felemelkedése  csökkent Közép-Európa jelentősége Kultúrára gyakorolt hatások:  európaizálódás kezdete  migráció elindulása  tudományok fejlődése felgyorsul 1.4 A modern gyarmatosítás folyamata Az európai államok a XV századtól kezdve hoztak létre gyarmatokat, tengerentúli birtokokat és településeket idegen területeken. A XVI-XVIII században az Újvilág, Amerika kerül a gyarmatosítás középpontjába. A világ két részre szakad: 1. Gyarmatok (kolóniák), amelyek a nyersanyagot, a mezőgazdasági termékeket termelik 2. Centrum (anya) országok, amelyek feldolgozóiparral rendelkeznek A gyarmatok és az anyaországok közötti munkamegosztás egyoldalú, függő kapcsolatot alakított ki. A gyarmatokon torz, monokulturális gazdaságok alakultak ki ennek megfelelő társadalmi szerkezettel. Ezekben az országokban is

végbement bizonyos technikai fejlődés (relatív), de alapvetően torz gazdaságitársadalmi szerkezet volt a meghatározó. A keletkező jövedelmek nagyrészt kiáramlottak az országból, az anyaországot gazdagítva. 1.5 A gyarmati rendszer felbomlása A második világháborút követően megindult a gyarmati rendszer felbomlása. A háború alatt meggyengültek a kapcsolatok az anyaországok és gyarmatok között, több gyarmati ország közvetlenül is részt vett a háborúban, s e z elősegítette a gyarmatok függetlenségi harcukat. 12 A későbbiekben a technikai fejlődés tovább csökkentette a gyarmatok jelentéségét, s ez hozzájárult a gyarmati rendszer felbomlásához. AJÁNLOTT IRODALOM: Vásárhelyi Henrietta - Molnár Lilla: A felfedezések és gyarmatosítások szerepe a világkereskedelem kialakulásában KMF Közgazdaságtani esettanulmány 1997. 13 ÖSSZEFOGLALÓ VÁZLAT Felfedezések és gyarmatosítások Korai felfedezések – nagy

földrajzi felfedezések Krisztus előtt 66-ban megnyílt az út Közép Ázsia felé Selyemkereskedelem – görög és szíriai kereskedők Krisztus után II. század – tengeri út Kelet felé Harc a tengeri uralomért Genova, Pisa és Velence között Mi tette szükségessé a földrajzi felfedezéseket – indítóokok: - a fejlődés Európában: egységes államok, ipar és mezőgazdaság fejlődése - a pénz- illetve nemesfémigény növekedése – „aranyéhség” - a török hódítások a szárazföldi utat lehetetlenné tették Kis-Ázsia felé (a tengeri utat is kockázatossá tették) - legendák Távol-Kelet mesés kincseiről - hittérítő buzgalom – keresztes hadjárat Mi tette lehetővé a nagy földrajzi felfedezéseket: - hosszú tengeri útra alkalmas caravella az iránytű átvétele az araboktól, csillagászati magasságmérő a Föld gömbölyű alakjának elmélete (Ptolemaios) Afrika megkerülése arany- és rabszolgaszerzés reményében 1469. Az

Egyenlítő elérése 1487. Bartolomeo Diaz megkerüli a Jóreménység-fokot és kijut az Indiába óceánra 1498. Vasco de Gamma felfedezi az Indiába vezető tengeri utat - a Föld körülhajózása: I. Magellán II. Francis Drake - a rabszolgamunka előnyei: olcsóbb arany és ezüst, olcsóbb nyersanyag és élelmiszer előállítás A kereskedelem fejlődése egyre inkább felgyorsította az országok közötti kereskedelem (külkereskedelem) fejlődését, amely újabb munkamegosztáshoz vezetett a különböző nemzetgazdaságok között, s ez a külkereskedelem további fejlődését segítette elő. 14 A nagy felfedezések és a külkereskedelem fejlődésének következményei: 1. Gazdasági: - a súlypont a beltengerekről áttevődött az atlanti óceánra - új kereskedelmi központok - új termények behozatala - a megnövekedett pénzszükséglet pénzszükséglet elősegítette a nagytőkés vállalkozásokat 2. Politikai: - az európai peremvidék országai

felemelkedtek - Közép-Európa jelentősége csökkent - Spanyolország és Portugália nagyhatalommá vált 3. Kultúra: - a föld európaizálódásának kezdete - a népek elmozdulása - a tudományok fejlődése (földrajz, néprajz, csillagászat, filozófia) Újabb irányok a felfedezésekben: - átjáró keresése a Csendes óceánra - Ausztrália keleti partvidéke, Új Kaledónia A nagy földrajzi felfedezések csak elindították a világ felfedezését, s a kalandvágy illetve Kelet mesés kincsei újabb és újabb utakra késztette a hajósokat és a kereskedőket illetve vállalkozókat egyaránt. Modern gyarmatosítás – XVII-XVIII. században az Újvilág, Amerika – XIX. században teljessé válik és a világ egészét átfogja Centrumok (anyaországok): feldolgozóipar Kolóniák (gyarmatok): nyersanyag és mezőgazdasági termék termelése Monokulturális gazdaságok A gyarmati rendszer felbomlása a második világháborút követően - a háború alatt

meggyöngültek a kapcsolatok - a technikai változások következtében csökkent a gyarmatok szerepe 15 ELLENŐRZŐ KÉRDÉSEK 1. A világgazdaság fogalma? 2. A nemzetközi kapcsolatok fő formái? 3. Melyek a nagy földrajzi felfedezések főbb indítóokai? 4. Milyen tudományos eredmények segítették elő a nagy felfedezéseket? 5. Melyek a külkereskedelem fejlődésének gazdasági következményei? 6. Melyek a külkereskedelem következményei? fejlődésének politikai és kulturális 7. Mi a modern gyarmatosítás lényege? 8. Mit jelent a centrum és kolónia ? 9. Milyen gazdasági és politikai tényezők vezettek a gyarmatok felbomlásához? 10.Mit jelent a monokultúra? 16 ESSZÉ KÉRDÉSEK: 1. Jellemezze a korai gyarmatosításokat! 2. Mutassa be a világgazdaság fejlődésének és a külkereskedelem fejlődésének összefüggését! 3. Milyen gazdasági és politikai változások mentek végbe a világgazdaságban a nagy földrajzi felfedezések

következtében? 4. Jellemezze a modern gyarmatosítás folyamatát, az Újvilág szerepét? 5. Hogyan épült ki Anglia gyarmati rendszere? 6. Hasonlítsa össze a spanyol, portugál gyarmati rendszert az angol gyarmati rendszerrel! 7. Milyen főbb jellemzői vannak a centrumok és kolóniák közötti kapcsolatoknak? 8. Történelmi ismereteire támaszkodva jellemezze az anyaországok és kolóniák kapcsolatát a második világháború alatt! 9. Mi jellemezte a gyarmati felszabadító harcokat a második világháború után? 10.Az anyaországok részéről milyen gazdasági, technikai és politikai tényezők játszottak szerepet a gyarmati rendszer felbomlásában 17 II. A VILÁGGAZDASÁG FEJLŐDÉSÉNEK FŐBB SZAKASZAI A kapitalizmus előtti időben a világ különböző területei közötti külkereskedelem jellemzője a véletlen, s gyakran nem békés jellegű kereskedelem volt a jellemző. Már a történelem előtti korból is fönnmaradtak emlékek a

külkereskedelemről. A mai külkereskedelem alapjait a tengeri hódítások, majd a nyomukban kialakult gyarmatbirodalmak alapozták meg. A gyarmatok és az anyaországok között kialakult munkamegosztás alapján végbemenő külkereskedelem a függőség következtében egyenlőtlen cserét eredményezett. A jövedelmek egyenlőtlen elosztása révén az anyaország nagyobb profitot realizált, míg a gyarmatok keveset. Az anyaországok, így munkásainak jövedelme is magasabb színvonalú volt, mint amit az ország adottságai lehetővé tettek volna. A nagy földrajzi felfedezések után a kereskedelem által biztosított haszon volt a mozgatórúgója a világkereskedelemnek. A gyarmati rendszer kialakulása felgyorsította a világgazdaság fejlődését, egyre intenzívebbé váltak a nemzetgazdaságok közötti kapcsolatok. Az ipari forradalom, majd a z ennek nyomán létrejövő nagyipari termelés a nemzetgazdasági kapcsolatok fejlődésének új tényezőit hozta

felszínre. A világgazdaság rendszerré szerveződését elsősorban gazdasági érdekek mozgatták. Ezek az okok tették lehetővé egyes országoknak, hogy világuralmat szerezzenek katonai, politikai és gazdasági téren. A nemzetközi gazdasági kapcsolatok tartós fennmaradásának feltétele, hogy a résztvevők kölcsönös előnyöket realizáljanak. Az előnyök lehetővé teszik, hogy az erőforrásokat hatékonyabban használják ki, nagyobb jövedelmet érhetnek el, mint külkereskedelem nélkül, magasabb szinten elégíthetik ki a szükségleteket. A nemzetközi munkamegosztás főbb tényezői: 1. az ország természeti adottságai 2. az ország fejlődésének tőkeigénye 3. szellemi tőkeigény 4. szűkös piaci keretek 5. szélesebb választék 6. fejlettségbeli különbségek 7. újabb források igénybevétel A világgazdaság fejlődésfolyamata a fokozatos terjeszkedés, sugaras és teraszos bővülés és elmélyülés egyenletes folyamata. Ez a folyamat nem

ellentmondásoktól mentes, hiszen miközben a nemzetgazdaságok fejlődéséből indul ki a világgazdaság kialakulásának 18 folyamat, a világgazdasági hatások időnként védekezésre kényszerítik a nemzetgazdaságokat. A világgazdasági folyamatokkal szembeni védekezés éppúgy jelentkezik, mint a világgazdasági pozíciókra törekvés. A világgazdaság fejlődéstörténete a világgazdasági kapcsolatok fokozatos bővülésének és időszakos gyengülésének, integráció és dezintegráció ellentétes tendenciájának a története. A világgazdaság fejlődési szakaszai nem igazán határolódnak el sem időben, sem jellemzőkben, ezért a szakaszok között igazán nincsenek határvonalak. 2.1 Merkantilizmus és a korai gyarmatosítás szakasza A XV. Század második felében végbement felfedezések (Amerika felfedezése, Afrika körülhajózása) új kereskedelmi utakat nyitottak meg, s ezzel a távolsági kereskedelem új lendületet adott az

árutermelés, a piaci viszonyok és a külkereskedelem fejlődésének. Végbement a fejlődési centrum áthelyeződése az atlanti területre, valamint a külkereskedelem áruszerkezetének átalakulása a hagyományos füszerkereskedelemről a tömegárukra. A korszak főbb jellemzői: - az első gyarmatok kialakulása - tömegáruk kereskedelme (manufaktúrák nyersanyagigénye) - arany- és ezüstkészletek gyarapítása - eredeti tőkefelhalmozása Erre az időszak a nagy földrajzi felfedezések, az első gyarmatok kialakulásának időszaka. Amerika felfedezése, Afrika kör ülhajózása, Európa és Ázsia közötti hajózási útvonal megnyitása lehetővé tette, hogy a hagyományos kereskedelmi termékeket helyét tömegáruk vegyék át, amelyek az európai ipar nyersanyagául szolgáltak. A manufaktúrák fejlődése egyre nagyobb anyagigénnyel járt, s a nyersanyagok fontossága a lelőhelyek gyarmatosítását indították el. Ez a korszak a korai gyarmatszerzés, a

gyarmatok arany és ezüstkészleteinek megszerzésére irányult. Az így megszerzett tőke az anyaországok eredeti tőkefelhalmozását jelentette 2. 2 Gyarmati típusú világgazdasági rendszer A kézműipar, a manufaktúrák fejlődése a nemzetközi munkamegosztás kibontakozását segítette elő, s ezzel a külkereskedelemben dominánssá vált az ennek megfelelő export és import árustruktúra. Az ipari forradalom kibontakozása ugrásszerűen megnövelte a nyersanyagigényt, s a külkereskedelem célpontjaivá válták a szükséges nyersanyagokkal rendelkező országok. Az így kialakuló munkamegosztás vált a gyarmati rendszer alapjává. 19 A gyarmati rendszer jellemzői: 1. Fejlett országok – anyaországok: a feldolgozóipar fejlesztése kezdeti időszakban textilipar fejlődött, később az ipari forradalom következtében a nehézipar fejlődött, kiemelkedő volt a gépipar fejlődése 2. Gyarmatok – kolóniák: a mezőgazdaság egyoldalú fejlesztése

(monokultúrák) és a kitermelő ipart fejlesztése Tudatos nemzetközi munkamegosztás az anyaországok és a gyarmatok között: Feldolgozó és kitermelő ipar - gazdasági függőség A világ felosztása a legfejlettebb országok között A fejlett országokban az ipari forradalom új típusú munkamegosztást eredményez a világgazdaságban. Ez a korszak a szabad versenyes kapitalizmus virágkora a fejlett tőkés országokban. A fejlett ipari országok a feldolgozó ipar nyersanyagszükségletét biztosító országokat gyarmatosították, s a kialakult legfejlettebb ipari országok felosztották maguk között a világgazdaságot. 2.3 Monopolista típusú világgazdasági rendszer Az ipar fejlődésének felgyorsulása a XIX. Század végére a szabadversenyes kapitalizmus felbomlásához, a monopóliumok kialakulásához vezetett. A monopóliumok tőkekivitele hosszú távra meghatározza a világgazdaságon belüli munkamegosztást, s elősegítette a világgazdaság

felosztását a vezető gazdasági-politikai hatalmak érdekeinek megfelelően. A világgazdasági centrumokat a gyarmattartó országok alkották. A korszak főbb jellemzői: a monopóliumok nemzetgazdaságon belüli uralma egyre inkább kiterjed a világpiacra is - a külkereskedelem mellett egyre nagyobb szerepet tölt be a tőkekivitel - újabb technikai-technológiai forradalom – felgyorsul a növekedés - a túltermelési válságok szinkronba kerülnek az országok között – világválságok ciklikus megjelenése - új ipari hatalmak jelennek meg A szabad versenyt fokozatosan háttérbe szorítja a monopolista pozíciók kialakulása. A külkereskedelem mellett fokozatosan egyre jelentősebbé válik a tőkekivitel. Ez a szakasz a századfordulótól tart a második világháborúig. E bben az időszakban új ipari hatalmak jelennek meg, megindul az újabb technikai és technológiai forradalom, s ennek nyomán felgyorsul az eredmények alkalmazása. A szakaszon belül

végbemegy l929-ben az a világválság, amely alapvető társadalmi és politikai változásokat eredményezett. A századfordulóig tartó zavartalan fejlődés megtört, mivel új piacok már nem álltak korlátlanul rendelkezésre, a később fejlődő országok csak a többiek 20 rovására, azok ellenében tudtak terjeszkedni. Az első megrázkódtatást az 1905ös világválság kirobbanása jelentette, majd az első világháború kirobbanásával összeomlott az addigi fejlődési rendszer. A helyreállítási kísérletek nem jártak eredménnyel, s az 1929-33-as nemzetközi gazdasági válság a tiszta monopolista korszak végét is jelentette. 2.4 A világpolitikai átrendeződés korszaka. Az új korszak előjelei a harmincas években az állam gazdaságpolitikai beavatkozásával jelentek meg, majd a második világháború végétől a hetvenes évekig tartó korszak alatt a legkülönbözőbb politikai átrendeződések mentek végbe. Legmeghatározóbb

tényezője a korszaknak az amerikai fölény politika, gazdasági téren egyaránt. A korszak jellemzői: - megindul a gyarmatbirodalmak felbomlása kialakul a szovjet blokk hidegháborús korszak nemzetközi intézmények létrehozása (ENSZ, IMF, Világbank, GATT) nemzetközi gazdasági integrációs szervezetek létrehozása az amerikai gazdaság túlsúlya nő a szakadék a fejlett és fejlődő országok között A második világháború után nagyarányú és átfogó változások mennek végbe a világgazdaságban. Elindul a g yarmatbirodalmak felbomlása, kialakul a szovjet blokk, s a fegyverkezési hajsza egyre inkább elválasztja, illetve szembeállítja a világ országait. A hidegháborús korszakban a technika területén végbemenő elektronikai forradalom egyre inkább előtérbe helyezi az országok gazdasági együttműködését. Nemzetközi intézmények sorát hozzák létre, s megindulnak a szerveződések a nemzetközi gazdasági integrációs szervezetek

létrehozására. Ezt a s zakaszt az amerikai gazdasági túlsúly jellemezte, s ezek tükröződtek a nemzetközi pénzügyi rendszerben. A gyarmati rendszerek felbomlásában szerepet játszott, hogy a tudományos és technikai forradalom következtében csökkent a nyersanyag kitermelő gyarmati országok szerepe, s fejlett országok egyre inkább egymással alakítottak ki együttműködést. A világgazdaságban a fejlett és a fejlődő országok között egyre inkább nőtt a szakadék, s a volt gyarmati országok egyre inkább eladósodtak. A hatvanas évektől a versenytársak erősödése az amerikai hegemónia végét jelentette. Ezzel párhuzamosan a nemzetközi munkamegosztás, a kereskedelem, a tőke- és pénzügyi mozgások is átstruktúrálódtak. 21 2.5 Strukturális változások szakasza A változásokat felgyorsította az 1973-75-ös ny ersanyag- és energiahordozó válság. A világgazdaságon belüli elszakadás – a volt gyarmati országok

elszakadása- leszakadása – megakadályozására különböző reformkisérletek történtek, azonban igazi megoldást nem hoztak. A gazdasági együttműködést a világgazdaságon belül a növekvő egyensúlytalanságok és pénzügyi zavarok is nehezítették. A korszak főbb jellemzői: - Németország és Japán térnyerése – USA gazdasági szerepe csökken - 1973-73 új típusú gazdasági válság (nyersanyag és energiahordozók árrobbanása ) - a nemzetközi munkamegosztás és együttműködés új alapjai - fokozódó válságjelenségek: környezetválság, adósságválság, adósságválság - új technikai fordulat: elektronika, komputertechnika Az amerikai gazdaság szerepének gyengülése a világgazdaságban alapvetően Németország és Japán megerősödésének következménye. Az l973/74-es válság után megkezdődött a nemzetközi munkamegosztás új alapjainak kialakulása. A korszak főbb jellemző problémái: aranydeviza-rendszer összeomlása,

energiaválság, környezetválság, adósságválság Az új strukturális igazodás, amelyet a elektronika és komputertechnika fejlődése követelt meg, tovább élezte a fejlett és fejlődő országok közötti különbségeket. 2.6 Politikai-társadalmi átalakulások korszaka A kilencvenes években megindult a rendszerváltás, s ezzel a két világrendszer konfrontációja fokozatosan megszűnik, s a volt keleti-blokk országok is fokozatosan bekapcsoldónak a világgazdasági rendszerbe. A korszak főbb jellemzői: - a szovjet blokk szétesése – kelet-európai rendszerváltás megindulása a nemzetgazdaságok nyitásának és elzárkózásának dilemája tovább nőtt a fejlett és elmaradott országok közötti különbség a „kis tigrisek” felzárkózása fokozódó gazdasági függés a nemzetgazdaságok között – osztatlan világgazdaság előjelei 22 - új kihívások – új lehetősek a növekedési modellben (ázsiai példa a gyors növekedésre, de a

pénzügyi válság ezt kétségessé tette) - nagy centrumok körüli csoportosítás – integrációs körök Az új szakasz legfontosabb jellemzője a kelet-európai rendszerváltás, a szovjet blokk szétesése. Ezek a napjainkban végbemenő események egy új korszakot nyitnak meg a világgazdaságban. A világgazdaság mai viszonyaira jellemző, hogy még látható a korábbi hármas csoport, azaz a fejlett piacgazdasággal rendelkező tőkés országok rendszere, a volt szocialista központi tervgazdaságú rendszerek és a fejlődő világ. Ezek között a rendszerek szembenállása és elzárkózása miatt nem alakulhatott ki az egységes világgazdasági rendszer. A heterogén adottságú országok között az együttműködés kiteljesedéséhez hosszú évtizedekre van szükség. Igaz , hogy a 90-es évek alapvető változásokat indítottak el, de a technikai fejlődés eredményeként a fejlett országok tovább növelték előnyüket. Az újonnan fejlődő un. kis

tigrisek fölzárkóztak a fejlett országok mögé, de a fejlődő országok nagy részében olyan belpolitikai feszültségek alakultak ki, amely még tovább fokozta az elmaradásukat. Az így kialakult egyenlőtlenségek, fejlettségbeli és egyé különbségek ellenére is a gazdasági, társadalmi é s ökológiai folyamatok következtében egyre fokozódott a gazdaságok kölcsönös függése, egyre inkább kialakul az oszthatatlan világgazdaság gondolat. Napjainkban még elhatárolódik egymástól a centrum és a periféria, de a nagy centrumok körül egyre inkább kialakulnak az integrációs körök. 23 ÖSSZEFOGLALÓ VÁZLAT Manufaktúrák – ipari forradalom – gépi nagyipar gyors termelésfejlődés nyersanyag és piacéhség Területfoglalás és gazdasági kizsákmányolás Úttörők: Portugália az India felé vezető úton Spanyolország Amerika partjai felé Kialakulnak a Centrumok (anyaországok) és kolóniák A világgazdaság fejlődése:

Külkereskedelem – nemzetközi munkamegosztás az anyaország és a Gyarmatok között Cél: világuralom gazdasági, politikai és katonai téren A nemzetközi munkamegosztás fő tényezői: természeti adottságok tőkeigény (szellemi tőke is) piacigény A világgazdaság fejlődésének szakaszai: 1. Merkantilizmus és korai gyarmatosítás Cél: arany és ezüstkészletek megszerzése 2. Gyarmati típusú világgazdaság Cél: az anyaország feldolgozóiparát szolgáló nyersanyagkitermelő gyarmati rendszer kialakítása 3. Monopolista típusú világgazdaság Cél: a monopolista uralom kiterjesztése a világpiacokra is Jellemzők: új ipari hatalmak tőkekivitel világválságok 4. Világpolitikai átrendeződések korszaka Jellemzők: gyarmatbirodalmak felbomlása USA gazdasági fölénye világhatalmi szembenállás nemzetközi intézmények létrehozása 24 5. Strukturális változások kora Jellemzők: Németország és Japán megerősödése energiaválság,

környezetválság, adósságválság 6. Politikai-társadalmi átalakulások kora Jellemzők: kelet-európai rendszerváltás Kis tigrisek előretörése integrációs körök 25 ELLENŐRZŐ KÉRDÉSEK 1. Melyek a nemzetközi munkamegosztás főbb tényezői? 2. Mi vezetett a nemzetközi munkamegosztás kialakuláshoz? 3. Mi jellemezte a korai gyarmatosítást? 4. Mi jellemezte a világgazdaság kifejlődésének folyamatát? 5. Mi a merkantilizmus lényege? 6. Melyek a korai gyarmatosítás és a merkantilizmus korszakának főbb jellemzői? 7. Mi az alapja a gyarmati típusú világgazdasági rendszernek? 8. Mi jellemzi a gyarmati rendszeren belüli munkamegosztást? 9. Milyen szerepet töltött be az ipari forradalom a világgazdaság fejlődésében, a gyarmati rendszer kialakulásában? 10. Milyen hatással volt a világgazdasági rendszerre a monopóliumok kialakulása? 11. Miért válnak a nemzetgazdasági válságok a monopolista korszakban világgazdasági túltermelési

válságokká? 12. Mi jellemezte a második világháború utáni világgazdasági erőviszonyokat és kapcsolatokat? 26 13. Milyen okok tették szükségessé nemzetközi intézmények létrehozását? 14. Mi tette lehetővé USA világhatalmi pozícióba jutását? 15. Mit jelent a hidegháború? 16. Mit jelent a gazdasági integráció? 17. Milyen tényezők átalakuláshoz? vezettek a világgazdaságon belüli strukturális 18. Miért volt sajátos az 1973-75-ös gazdasági válság? 19. Milyen váltságjelenségek jellemzőek a hetvenes-nyolcvanas évekre? 20. Mit jelent a centrum és periféria elhatárolódás? 21. Kik tartoznak a „kis tigrisekhez”? 22. Mit jelent az osztatlan világgazdaság kifejezés? 27 VITAKÉRDÉSEK - ESSZÉK 1. Mutassa be a nemzetgazdaságok fejlődése és a világgazdaság kialakulása közötti összefüggést! 2. Jellemezze Anglia gyarmatbirodalmi rendszerének a kialakulását? 3. Elemezze, hogy milyen világgazdasági folyamatok

korlátozzák a nemzetgazdaságok autonómiáját! 4. Vizsgálja meg az elnemzetköziesedés, illetve a transznacionalizálódás előnyös és hátrányos hatásait a nemzetgazdaságokra! 5. Jellemezze a világhatalmi szerepek változását a világgazdasági korszakok változásával együtt! 6. Hogyan függ össze az 1973-75-ös nyersanyag- és energiahordozó válság a gyarmati rendszerben kialakult munkamegosztással? 7. Elemezze a válságjelenségeket és azok okait a világgazdaságban? 8. Hozzon példákat a magyar gazdaság világgazdasági kapcsolataira, elemezze a hazánkban felmerülő dilemákat! 9. Jellemezze a szocialista országok világgazdasági szerepének alakulását! (a szovjet blokk megalakulásától a felbomlásáig) 10. Elemezze Japán szerepét a második világháborút követő időben különös tekintettel az ázsiai térség gazdasági súlyának növekedésében! 28 III. KÜLKERESKEDELEM - KÜLGAZDASÁG A nemzetközi gazdasági kapcsolatok első

formája a kereskedelem volt és ma is a legfontosabb tényezője. A nemzetközi kereskedelem alapját a XVI-XVII századi nyitás teremtette meg. A nemzetgazdaságok között rendszeressé váló kapcsolatok a közgazdaságtani elméletekben egy új terület, a kereskedelem-elméletek kidolgozását teremtették meg. A világpiac kialakulása a nemzetközi munkamegosztáson alapuló áruforgalom és egyéb gazdasági kapcsolatok fejlődésével ment végbe. A külkereskedelem csírái már a történelem előtti korokban is fellelhetők. A különböző közösségek közötti csere természetesen nagyon kezdetleges volt, általában véletlen, egyszerű csere, amely mögött nem állt munkamegosztás. A társadalom fejlődésével az ókorban, majd a feudalizmusban , különösen a nagy földrajzi felfedezések nyomán egyre nagyobb szerepet töltött be a külkereskedelem. A feudalizmusban a közlekedés, a távolsági kereskedelem már egyre inkább a tőkés vállalkozás

jellegét öltötte fel. Kolombusz útjának a célja többek között Spanyolország gazdaságának és hatalmának növelése volt. A feudális uralkodók egyre nagyobb szerepet tulajdonítottak a külkereskedelemnek céljaik elérése érdekében. Külkereskedelmi politikájuk alapja a merkantilizmus volt, vagyis arany és ezüst szerzése. Az arany és ezüst által biztosított gazdagság hozzájárult a tőkefelhalmozáshoz, amellyel manufaktúrákat és később a gépi nagyipart teremtették meg. A gépi nagyipar kialakulásával a nemzetközi kereskedelemben egyre inkább jelentkezett a nemzetközi verseny, amely miatt a hazai ipar és mezőgazdaság védelmére volt szükség a külföldi áruk versenyével szemben. A külkereskedelemi politikában m egjelenik a protekcionizmus, a hazai termelők védelme, a külföldi versenytársak háttérbe szorítása. Az állam által végrehajtott import-korlátozó és exportösztönző intézkedések következtében kizárták a

világgazdasági konkurencia hatásait. A protekcionizmus a kezdeti időszakban elősegítette a kevésbé fejlett gazdaságok fejlődését, megerősödését. A monopóliumok kialakulásával a protekcionista külkereskedelem politika a monopolista pozíciók és ennek hatására a monopolista extraprofit védelmét szolgálta. Sajátos külkereskedelem-politikai eszköz a legnagyobb kedvezmény elve. Az elv lényege, hogy az országok egymásnak megadnak minden olyan kedvezményt, amelyet más országnak már megadtak. A nemzetközi kapcsolatokban a protekcionizmusnak sokféle formáját alkalmazták. Diszkriminációs, hátrányosan megkülönböztető kereskedelemi politikát folytattak más országokkal szemben, ha távol akarták őket tartani a hazai piacoktól. Legszélsőségesebb eset az embargó alkalmazása, amikor adminisztratív eszközökkel egyszerűen megtiltják valamely áruk kivitelét. 29 A változó világpiaci erőviszonyoknak megfelelően változik az

alkalmazott protekcionista és szabad kereskedelmi politika súlya a külkereskedelemben. A sajátos politikai-gazdasági tényezők mellett a nemzetközi kereskedelem kialakulásának alapja a kereskedelem révén elérhető előny volt. Kezdetben az abszolút előny dominált, később fokozatosan a komparatív, kölcsönös előny lesz a meghatározó. 3.1 Külkereskedelmi ügyletek a. Közvetlen termékcserén alapuló nemzetközi kereskedelem: árucsere, egyszerű barterügylet, deviza ellenében exportálás b. Különleges külkereskedelmi ügyletek  reexport: egy országból való import egy másik országba való exportálás céljából (viszonteladás céljából)  tranzakciós és taktikai ügyletek (spekulációs ügyletek: olcsóbb importtermékkel elégíti ki a hazai fogyasztás, a hazai terméket jó áron értékesíti a világpiacon  átváltási ügyletek: klíringtartozás kiegyenlítés érdekében a konvertibilis valutáért vásárolt áru

értékesítése  bérleti ügyek, lízing: tőkejavak egy külföldi partner számára történő bérbeadása  kapcsolt árucsere-ügyletek: visszavásárlási kötelezettséggel történő exportügyletek  termelési kooperáció és műszaki fejlődési együttműködés: termék közös gyártása, technológiai kutatás  szolgáltatás és a szellemi termékek forgalmával kapcsolatos  ügyletek 3.2 Nemzetközi kereskedelem és világgazdaság A nemzetközi munkamegosztásba való bekapcsolódás kedvező hatást gyakorolhat az egyes nemzetgazdaságokra, mivel a termelési tényezők hatékonyabb felhasználását teszik lehetővé, mint az ország önállótó termelése esetén lehetne. Ez a kiinduló alapja a nemzetközi munkamegosztásnak A munkamegosztás nemzetközivé válása, a kialakult specializáció szükségszerűen vezetett a világpiac kialakulásához. Világpiac: az egyes országok nemzeti piacainak összefüggő rendszere A világpiac részei

az országokban előállított minden áru és szolgáltatás. Az országban értékesítésre kerülő áruk is világpiaci értékítélet alá esnek. A világpiaci kereskedelem alakítja ki a világpiaci árakat, amelyek inkább bizonyos határok között mozgó árakat jelentenek. 30 A világpiacon kialakult kölcsönös függések legnyilvánvalóbb jele az export és importáló, azaz csereviszonyban lévő országok egymásra utaltsága. Az országok közötti kölcsönhatások azt eredményezik, hogy az egyik országban végbemenő felélénkülés vagy hanyatlás felerősítheti a másik országban végbemenő hasonló irányú mozgást, illetve legyengítheti vagy leronthatja az ellenkező irányú mozgást. Így kialakulhatnak világgazdasági méretű ciklusok A világgazdasági ciklus mozgását és alakulását a nemzetközi kereskedelem volumenének az alakulása mutatja leginkább. A nemzetközi kereskedelem volumenének alakulás és növekedési rátája a

világgazdaság növekedésének mérésére is szolgál. A nemzetközi kereskedelem áruszerkezete a nemzetközi munkamegosztás és szakosodás tényleges struktúráját és annak változásait is megmutatja. 3.3 A külkereskedelem hatása a nemzetgazdaság fejlődésére Közvetlen meghatározó szerep: az importált termékek megvásárlásához az előállított javak egy részét exportálni kell, azaz a megtermelt nemzeti jövedelem, illetve a GDP egy részét fizetség céljából fel kell áldozni A külkereskedelem révén a hazai termelés értéke függ a felhasznált importtermékek mint input-elemek árától, az exporttermék ára a külföldi értékesítési piactól függ. Export értéke Exportkoefficiens = ------------------------------ x 100 évi nemzeti jövedelem azt mutatja, hogy az évi nemzeti jövedelem hány százaléka realizálódik az export révén, azaz hány százaléka kerül külföldre Import értéke Importkoefficiens =

-------------------------- x 100 évi nemzeti jövedelem azt mutatja, hogy a nemzeti jövedelem hány százalékát fordítják importra A keynesiánus elmélet szerint az exportra termelés is többszörös jövedelemgerjesztő hatású, azaz nemzeti jövedelem növekedést kiváltó multiplikátor-hatás. Nemzeti jövedelem növekménye Exportmultiplikátor = ------------------------------------------Exportnövekmény 31 Importnövekmény Import-hajlam = ---------------------------------Nemzeti jövedelem növekmény A külkereskedelemből származó haszon vagy veszteség nagymértékben függ a külpiaci árak alakulásától, azaz a cserearányok alakulásától. Exportvolumen-index Cserearány-mutató = ------------------------------Importvolumen- index Exportárindex Csereárarány-mutató = -------------------------Importárindex Exportárindex x Exportvolumen-index Jövedelmi cserearány-mutató = -----------------------------------------------Importárindex A

külkereskedelemből származó előnyök vagy hátrányok, illetve ezek változásának mérésére szolgálnak a mutatók. Ha kedvezően alakul a külkereskedelem, a hányados növekszik, azaz az export ellenében nagyobb importot tud lebonyolítani. A cserearányok alakulását a hazai és a nemzetközi ráfordítások, a kereskedelempolitikai eszközök , a konjunkturális ingadozások befolyásolják. 3.4 Előnyök a külkereskedelemből Adam Smith a XVIII. Században még úgy gondolta, hogy a nemzetközi munkamegosztás alapvető oka az abszolút előnyök kihasználása. Az abszolút előnyök kihasználása azt jelenti, hogy minden ország arra a termékre szakosodjon, amelynél a nemzetközi ráfordítások alapján a legkisebb a ráfordítása. Ezen alapuló munkamegosztás csak azon országok számára jelent előnyt, akik a termékek többsége tekintetében abszolút termelékenységi előnyt élveznek. Ennek az előnynek a kihasználása teremtette meg a

centrum-periféria rendszer kialakulását és megmerevedését. Napjainkban szinte nincs olyan ország, amelynek gazdaságában ne játszana szerepet a külkereskedelem. Minden országnak alapvető érdeke a nemzetközi kereskedelemben rejlő előnyök kihasználása. A külkereskedelem kedvezően befolyásolhatja az ország termelési és fogyasztási lehetőségeit. A külkereskedelemből származó előnyök lehetnek közvetlen és közvetett előnyök. 32 3.41 Közvetlen előnyök Abszolút előnyök (Adam Smith) Az országok közötti költség- és árarányok eltérésében rejlő előnyök kihasználását jelenti. Az országok természeti-, földrajzi adottságai eltérőek Ezek a különbségek jelentősen befolyásolják az ország belső költség és árviszonyait. A nemzetközi munkamegosztás alapja a termelési feltételekben meglévő különbségek kihasználása. A feladatok megosztásával mindegyik résztvevő azt a feladatot végzi el, azt a terméket

termeli, amelyikhez legjobban ért, legrövidebb idő alatt, legkisebb költséggel tud elkészíteni. Az országok ennek figyelembevételével fejlesztik termelésüket, s exportjuk ellenében importálnak. Az abszolút termelékenységi előnyök alapján több termék termelése válik lehetővé a külkereskedelem révén, és mindkét ország előnyöket realizál. Az így realizálható abszolút előnyre már Adam Smith is felhívta a figyelmet, tehát a nemzetközi munkamegosztás kiterjesztésének alapja az egyes termékek előállítási költségeinek abszolút különbségei. Komparatív előny (David Ricardó) Jelentős elméleti előrelépést jelentett, mivel bebizonyította, hogy nem csak az abszolút előnyt élvező ország számára kedvező a nemzetközi kereskedelem A komporatív vagy összehasonlító előny csak meghatározott feltételek mellett realizálható. A specializáció nemcsak abszolút, hanem relatív előnyökhöz is juttathatja az országokat. Az

adott ország számára előnyösebb importálni, ha az adott termék hazai előállítása többe kerülne, mint az ellenében exportált árué, még akkor is, ha abszolút előnyben vagy hátrányban van. Előnyös olyan termék előállítása, illetve exportja, amelynek előállítási költségei alacsonyabb vagy kevésbé magas. Ricardó foglalkozott elsőként azzal, milyen előnyökkel járhat az országok eltérő fejlettsége, ellátottsága és felvevőképessége. A komporatív (relatív, kölcsönös, összehasonlítható) előny elmélete szerint két ország külkereskedelmi kapcsolata előnyös lehet mindkét ország számára akkor is, ha mindkét termékben az egyik ország élvez abszolút előnyt. A kölcsönös előny abban fejeződik ki, hogy minkét ország munkát takarít meg a csere révén, hiszen a munkamegosztással mindkét ország kevesebb összmunkával állítja elő a két terméket együttesen. Komporatív előny példája két ország két terméke

esetén 1 termék 2 termék ráfordításarányok A ország 8 16 2 B ország 15 18 1,2 Termelékenységi előny B:A 1,875 1,125 A példában az látható, hogy mindkét termékben az A ország élvez abszolút előnyt, de a relatív ráfordításaránya magasabb. Így A ország 1 terméket termelve, B ország 2 terméket 33 termelve a nagyobb termelés révén viszonylag alacsonyabb ráfordítással állítják elő mindkét terméket. Így A ország abszolút előnye mellett relatív előnyt is realizál, míg B ország abszolút hátrányával szemben relatív előnyt realizál. Tehát az egyes országok, egy korábbi állapothoz képest megnövelik a komparatív előnyben lévő termékeik termelését és exportját, valamint a komporatív hátrányban lévő termékeiket importtal helyettesítik, akkor a nemzetközi munkamegosztásból előnyöket realizálnak. A komporatív haszon nemzetgazdasági szinten abból adódik, hogy minden ország azon termék termelésére

specializálódik, amelyik termelésében a legnagyobb a komparatív előnye. Természetesen ezt az előnyt egymás között megoszthatják és valamennyien részesedhetnek belőle, nyilván a nemzetközi pénzügyi rendszer által transzformált jövedelmi viszonyok szerint. A specializáció kiépülése mindkét termékből nagyobb mennyiség előállítását teszi lehetővé. Azt nem lehet pontosan tudni, hogy az előny milyen arányban oszlik meg a partnerek között, mert ez számos gazdasági és politikai tényezőtől függ. Természetesen ez a modell több termékre is bemutatható, de ebben az esetben a termékek által hozott előnyök rangsorolására van szükség a nemzetközi munkamegosztás alapjainak megteremtéséhez. A komporatív előnyök kihasználása, az erre épülő munkamegosztás kedvező lehet, úgy az abszolút előnyt élvező, mint az abszolút hátrányban lévő ország számára. Célszerű minden országnak erőforrásait a komparatív előnnyel

rendelkező területre összpontosítani és minden más terméket ennek fejében külföldről beszerezni, azaz minden olyan terméket célszerű külföldről beszerezni adott országnak, amelyet otthon drágábban állíthat elő, mint azt, amit cserébe ad. A komporatív előny hatására minkét ország többet fog termelni, s ennek hatása a b elföldi árakban is érezhetővé válik. Az árak csökkenésével a termékek kereslete emelkedni fog A komporatív előny forrásai:  eltérő erőforrás-adottságok  eltérő éghajlati viszonyok  technikai-technológiai fölény  a kereslet szerkezetének, az ízlésnek a különbségei A specializáció és a nemzetközi kereskedelem mindkét ország számára megtakarítást tesz lehetővé, ezzel a nemzetközi kereskedelem fejlesztésében minden ország érdekeltté válik. Az országok nyitottságával párhuzamosan az autart belső arányok közé bekerülnek a nemzetközi cserearányok, s egyre inkább a belső

árviszonyoknak is a világpiaci árakat kell tükrözniük. Nemzetközi szinten megismétlődnek gazdasági folyamatok. A termelési lehetőségek görbéje egyre inkább nemzetközi szinten is jelentkezik, s a specializációs irányok megválasztása a gazdaságokat alternatív döntésekre késztetik. 34 3.42 Közvetett előnyök A komporatív előnyök kihasználása mellett a külkereskedelem kedvező hatásai közvetetten is jelentkeznek. Az import révén nemcsak termékhez juthat az ország, hanem fejlettebb technikát-technológiát, tudást is importál. Ez a gazdaság hatékonyságának a növelését eredményezi. Ugyancsak kedvező hatású a világpiac a versenykésztetése. 3.5 Külgazdasági nyitottság Adott ország nyitottsága függ:  az ország nagyságától  gazdasági fejlettségétől  gazdaságpolitikai nyitottságtól A nyitottság mérése azt mutatja meg, hogy a hazai munka mekkora hányada értékesül a külső piacokon, illetve a hazai

végső felhasználásban milyen az import aránya. 3.6 A munkaerő nemzetközi áramlása A világgazdaság fejlődésével egyre inkább előtérbe kerülnek a munkaerő nemzetközi áramlását okozó tényezők. Különösen a tőkeáramlás erősödése eredményezi a tőkét kísérő élőmunka rendszeres áramlásának megjelenését. A nemzetközi migráció okai szerteágazóak, hiszen a gazdasági okok mellett politikai okok, katasztrófák is kiválthatják. A gazdasági okokból történő nemzetközi munkaerő-vándorlás két alapvető típusát különböztetjük meg. A tőkeelemként végbemenő migráció esetén a munkaerő a termelési folyamat részéként települ az anyaországon kívülre. Általában a kvalifikált munkaerő mozgása jellemző erre a formára. Az ideiglenesen kitelepült munkaerő feladata általában a beruházás üzembe helyezése, a helyi munkaerő betanítása. Önálló migráció esetén a kivándorlás célja általában a magasabb

életszínvonal elérése. A nemzetgazdaságok között fennálló és egyre növekvő jövedelemkülönbségek egyre több szakképzetlen munkaerőt késztetnek kivándorlásra. Az elmúlt évtizedekben a technikai fejlődés a humán munkaerőforrások felértékelődését hozta magával, s minden ország számára létkérdésé vált a kvalifikált munkaerő képzése. A képzési ráfordítások és a képzésre fordított idő a korábbiaknak többszöröse, ezért a kvalifikált munkaerő megszerzésének módja fontos nemzetgazdaság kérdés. Ezért a munkaerő-vándorlás új formája jelent meg, a brain drain (agyelszívás). A fejlett országok tőkelehetőségei vonzóak a legmagasabban kvalifikált munkaerőre, elősegítik a kitelepülését. Ez méginkább fokozza a világgazdaság polarizálódását, a fejletlenebb országok lemaradását. 35 Munkaerő-migrációs tendenciák Jelen évtizedünk migrációjáró szólva kétféle vándorlást kell

megkülönböztetni. A hagyományos módon vándorlók olyan migránsokból adódnak, akik huzamosabb ideig szándékoznak egy másik országban élni és dolgozni illetve ott kívánnak letelepedni, míg a másik migrációs tendencia rövid időre szóló ingázást jelent. Ilyen például a jelenleg Közép- és Kelet-Európába irányuló és onnan induló munkaerő-áramlások. A munkaerő-vándorlások ösztönzői az eltérő GDP illetve annak eltérő alakulása. Ez kimutatható az országok közötti eltérő órabéreken keresztül. (lásd melléklet) A nemzetközi tapasztalatok azonban ellentmondanak a kizárólag a bérkülönbségek által meghatározott migrációs nyomás feltételezésének. A migrációnak ugyanis kockázatai is vannak. A biztosabb otthoni munkaerőpiac elhagyása nagyobb kockázatot, következésképpen magasabb várt hasznot tételez fel. Azaz az otthoni munka stabilitása, illetve instabilitása befolyásolja, hogy a várható magasabb jövedelem

elegendő-e a kockázat vállalására, ezzel ösztönöze az elvándorlásra, vagy visszatart attól. Amíg a különbség elég nagy, a migrációs nyomás fennmarad, s amint csökkenni kezd, lecsökken az elvándorlás. 3.7 A tőke nemzetközi áramlása Az áru- és szolgáltatáspiac világpiaccá válását követően jelenik meg a termelési tényezők nemzetközi piaca. A belföldi befektetések romló profitkilátásai ösztönöztek a világ különböző térségeiben eszközölhető tőkebefektetésekre, különösen hogy jövedelmezőbbek a lehetőségek. A nemzetgazdaságok összekapcsolódásában a külkereskedelem mellett kiemelkedő szerepet játszik a tőke különböző formákban történő kivitele és behozatala. A gyarmati stílusú munkamegosztás kialakulásánál a tőkekivitel volt a jellemző, napjainkra viszont a többoldalú tőkemozgások a jellemzőek. A tőke mozgások mozgatórúgója mindenkor a várható profit, ezért a nemzetközi tőkemozgások

hátterében is a várható profitkilátások állnak. A legkedvezőbb értékesülési lehetőségek biztosítása érdekében a tőke mindinkább átlépi az országhatárokat. A századforduló óta mindinkább természetes jelenség a tőkék szabad mozgása a világgazdaságban. A fejlett országokban keletkező tőkeaktívum mindinkább külföldi befektetési piacokat keres A tőkekivitel formái: 1. Kölcsöntőke kivitel - segélyek 2. Működő tőke kivitel 36 3.71 Kölcsöntőke A tőke más országban való működtetésének legegyszerűbb formája a kölcsöntőke. Ebben az esetben kamatfizetés ellenében történik a tőke ideiglenes átengedése. A kölcsönadó kamathoz, a kölcsönvevő profithoz jut Gyakran a kölcsöntőke mozgását hozzákötötték az árúk nemzetközi mozgásához, azaz az áruvásárlás bizonyos feltételeihez. A kölcsönt felvevő országokat, ha fizetési kötelezettségeik meghaladják adottságaikat, az eladósodás veszélye

fenyegeti. A kölcsönök a nyújtó személye szerint lehetnek: kormányok által nyújtott, magánszemélyek által nyújtott nemzetközi pénzintézetek által nyújtott kölcsönök. 3.72 Segélyek A tőkekihelyezés sajátos formája a segély. A segély vissza nem térítendő, általában kormányok által nyújtott jószolgálati célú tőkemozgás. Marshall segély A második világháború megváltoztatta a világ politikai helyzetét. Az addigi nagyhatalmak vagy mint vesztes államok (Németország, Japán) vagy mint erősen meggyöngült államok (Anglia, Franciaország) kiestek a világpolitika irányítói közül. Az Amerikai Egyesült Államok óriási gazdasági fölénnyel került ki a háborúból. 1945-ben kézben tartotta a világ tőkebefektetéseinek háromnegyedét, a v ilág ipari kapacitásának kétharmadát. A tőkés világ vezető hatalmává vált Európa háború utáni ujjáépítésének amerikai tervének végrehajtása irányítására George

Mashall tábornokot külügyminiszterré nevezték ki. Ő volt az első katona, aki magasrangú civil lett, s a róla elnevezett terv sikeres végrehajtása után Nobel Békedíjat kapott. Churchill azt mondta róla, hogy ő az első katona, aki egyaránt megnyerte a háborút és a békét. A Mashall terv keretében 13,3 m illiárd akkori dollárnak megfelelő értékű gazdasági támogatást helyeztek kilátásba a segélyt elfogadó 16 államnak. A segély egyrészt szolgálta a hétköznapi megélhetést, másrészt a termelő kapacitások felújítására szolgáló beruházást. A program hozzájárult: - az országokGDP-jének a 2 %-os növekedéséhez, - az országok 1952-re történő felzárkózásához - a nyugat-európai országok közötti együttműködés megvalósulásához - USA és Nyugat-Európa közötti hosszutávú stratégiai partnerségéhez Ötven évvel a Marshall segély után sem avult el a segélyezés intézménye. Politikusok és pénzemberek gyakran

javasolnak segélyprogramokat rászoruló régióknak. Kelet-Közép Európa segélyezése különféle nemzetközi intézményeken keresztül: EIB (Európai Beruházási Bank) - pénzügyi segítség EBRD (Európai Ujjáépítési és fejlesztési Bank) – technikai és pénzügyi segítség PHARE-program 37 Az Európai Unió Phare segélyprogramja Az Európai Unió tagországainak anyagi támogatása annak érdekében, hogy fel tudjanak készülni a tagságra, versenygazdasággá váljanak, s az országok társadalmai ennek megfelelően polgárosodjanak. Magyarországi működése: 1. Nemzeti Phare-program keretében : - gazdaság-fejlesztés (privatizáció, kis és középvállalatok, mezőgazdaság fejlesztésére - infrastruktúra - emberi erőforrások - környezetvédelem - közigazgatás 2. Határmenti Együttműködési program: az EU-tag Ausztriával határos területek fejlesztése 3. Multicountry programok: több PHARE-ország együttműködésével megvalósuló

programok 4. Horizontális programok: valamennyi PHARE ország szervezetei, intézményei számára adott támogatás. Magyarország 1990 ót a évi 90-100 millió ECU segélyhez jut ennek keretében, s ez 1999-ig nem változik, csak az irányelvek módosulnak a korábbinál hatékonyabb felhasználás érdekében. A programba való szakértői bekapcsolódás lehetőségei: A szakértői segítség különféle formában valósulhat meg. Leggyakrabban szakértőket, konzultánsokat biztosítanak egy-egy programhoz vagy projekthez; tanulmányok, stratégiák, koncepciók készítése valamely témában; oktatás, képzés Beszállítói közreműködés: a segélyezett országok részére eszközöket, berendezéseket, vagy egyes országokban humanitárius segítséget (élelmiszert, gyógyszert) biztosít. Az eszközök, berendezések zömét informatikai eszközök, irodafelszerelések, műszerek teszik ki Néhány folyamatban lévő Phare program: 1. Nemzeti programok - vállalati

szerkezet-átalakítás és privatizáció - vámrendszer fejlődése - foglalkoztatás és szociális fejlesztés - közigazgatási reform és képzés - kis- és középvállalatok fejlesztése - pénzügyi szektor fejlesztése - felsőoktatási reform 2. Határmenti Együttműködési program - magyar-osztrák határmenti területek fejlesztése 3. Multicountry programok - közlekedési együttműködés - vámrendszer fejlesztése - kutatás-fejlesztési együttműködés - nukleáris biztonság erősítése 38 4. Horizontális programok - demokrácia program - partnerség program Néhány közeljövőben induló program: 1. az európai integrációs felkészülés támogatása 2. kábítószer elleni küzdelem 3. RAPHAEL: műemlékvédelem és kulturális együttműködés támogatása PHARE reform 1998 januárjától lépett életbe. Fontos új szabály, hogy meghatározott idő elteltével a meg nem valósult programok keretösszegét átcsoportosítják, illetve elvonják.

Cél, hogy Magyarország az Uniós segély elfogadójából a felzárkózási program társfinanszírozójává kell válnia. 3.73 A segélyek negatív hatásai A Marshall segély óta eltelt évtizedek alatt megváltozott a segítség filozófiája, s gyakorlata. Kiderült, hogy a segélyezést önmagában véve elégtelen feltétele a kívánatos változásnak. A támogató a szándékával ellentétes következményekkel is járhat a segélyezés. Maga a segélyezés ténye egyenlőtlen viszonyt teremt a segélyező és segélyezett között. Gyakran kölcsönös érdekeltség jöhet létre a segélyezés fennmaradásában, s ennek következménye, hogy a segély nem jár a kitűzött cél elérésével. Hosszú távon a segélyezett egyre kevésbé törekszik a saját erőből történő megoldásra, finanszírozásra. A Marshall segély eredményességének titka az volt, hogy a segélyezettekben az munkált, hogy képesek saját erejükből megmaradni, s nem élték bele magukat

a tehetetlen, passzív megsegített szerepébe. 3.74 Működőtőke export A tőkekihelyezések legelterjedtebb módja a működőtőke export. Működő tőkeként technikát és technológiát telepítenek külföldre, s ebben az esetben a tőke haszna a profit, amely általában magasabb, mint a kamat, magasabb mint az anyaországban elérhető profit. Ennek okai lehetnek az alacsonyabb munkabér, a kedvezőbb adózási lehetőségek. A külföldi országban történő befektetésekkel meg lehet kerülni a külkereskedelmi korlátozásokat /vámokat, behozatali tilalmakat, stb. / Ahhoz, hogy a fenti előnyöket realizálni tudja a tőkét kivivő, bizonyos előfeltételekre van szükség. A tőkét felvevő országnak képesnek kell lennie a tőke fogadására. Ennek feltétele bizonyos infrastruktúra , valamint politikai és társadalmi feltételek megléte. A tőkekivitel hatással van mind a felvevő, mind a kivivő országra. A tőkekivitel a tőkét felvevő ország számára

is hoz bizonyos előnyöket. 39 Hozzájárul a hazai gazdaság bizonyos fejlődéséhez, a technika, technológia, a munkaerő, a szellemi kapacitás fejlődéséhez. Az egyirányú tőkekivitel, ami a gyarmati rendszer kialakulásának a főbb jellemzője volt, egyoldalú gazdasági és politikai függőség kialakulásához is vezetett. 40 ÖSZEFOGLALÓ VÁZLAT A külkereskedelem kialakulása: a társadalmak fejlődése a közlekedés fejlődése A külkereskedelem lényege: áruk és szolgáltatások áramlása különböző Nemzetgazdaságok között A külkereskedelem formái: 1. szabad külkereskedelem 2. protekcionista külkereskedelem Külkereskedelmi ügyletek: 1. Közvetlen termékcsere 2. Különleges ügyletek: - reexport - tranzakciós és taktikai ügyletek - bérleti ügyletek, lízing - termelési kooperáció A külkereskedelem szerepe Kölcsönös függések a nemzetgazdaságok között Hatásmutatók: - koefficiensek (együtthatók – export-import

aránya) - multiplikátor hatás (az export milyen jövedelemgerjesztő) - importhajlam - cserearánymutatók Előnyök a külkereskedelemből Közvetlen előny: az eltérő költség és árarányokból ered abszolút és komporatív előnyök Közvetett előnyök: a fejlettebb technika, tudás importja A munkaerő nemzetközi áramlása: A migráció okai: gazdasági, politikai és egyéb. (pl katasztrófa) A tőke nemzetközi áramlása Gyarmati típusú: egyirányú (az anyaországból) Meghatározott célbefektetés Modern tőkemozgás: többoldalú 41 A tőkekivitel formái: 1. Kölcsöntőke: gyakran kötődik az árumozgáshoz kormányok, nemzetközi pénzintézetek és és magánszemélyek nyújtják 2. Segélyek: sajátos kölcsöntőkemozgás 3. Működő tőke: technikát és technológiát telepítenek külföldre 42 ELLENŐRZŐ KÉRDÉSEK 1. Melyek a kezdeti külkereskedelmi kapcsolatok jellemzői? 2. Sorolja fel a kereskedelmi ügylet-formákat! 3. Mit jelent

a barterügylet? 4. Mit jelent a világpiac? 5. Milyen szerepet fejlődésében? játszott a külkereskedelem a nemzetgazdaságok 6. Mit fejez ki a cserearány-mutató? 7. Milyen előnyök származnak a külkereskedelemből? 8. Mit jelent az abszolút és relatív előny? 9. Mi mutatja egy ország külkereskedelmi nyitottságát? 10. Milyen tényezők váltották ki a munkaerő nemzetközi vándorlását? 11. Mi a kölcsöntőke lényege, jellemzői? 12. Mi a segély lényege és szerepe? 13. Mik az okai és jellemzői a működőtőke-exportnak? 14. Milyen hatással van a tőkeexport a tőkét kivivő és a tőkét felvevő országra? 15.Milyen tényezők befolyásolták az országok közötti kereskedelmet a. az első világháború előtti évtizedekben b. a két világháború között c. a második világháború után? 16. Milyen fontosabb tényezők befolyásolják évezredünk utolsó évtizedeinek világgazdasági, külkereskedelmi fejleményeit? 43 VITAKÉRDÉSEK -

ESSZÉK 1. Mutasson be 2-3 különleges külkereskedelmi ügyletet! 2. Mutassa be a komporatív előny érvényesülését két ország közötti munkamegosztás esetén! 3. Jellemezzen sajátos migrációs eseteket a mögötte lévő gazdasági tényezőkre helyezve a hangsúlyt! 4. A kelet-európai migráció sajátosságai és jellemzői korunkban? 5. Elemezze az állami mozgatórúgóit! kölcsöntőke mozgások gazdasági és politikai 6. Milyen szerepet töltött be a Marshall-segély a második világháború után? 7. Megoldaná-e az elmaradott országok gondját, elősegítené-e a fejlődését egy újabb Marshall-típusú segélyprogram? 8. Milyen pozitív és negatív hatásai vannak napjain segélyprogramjainak? 9. Jellemezze a nemzetközi tőkemozgások gazdasági hátterét! 10. Mi jellemezte a magyar külkereskedelem alakulását az elmúlt néhány évtizedben? 11. Jellemezze a magyar csereügyleteket! 44 IV. KÜLKERESKEDELEMPOLITIKA A nagy földrajzi

felfedezések, a világ kitágulása óta az egyes országok gazdasági és politikai fejlődését is mind jobban meghatározzák kereskedelmi kapcsolataik a környező vagy akár a távolabbi térségek országaival. Ez jelentős hatással van az országok gazdaságára, fejlődésére. A nemzetközi kereskedelem előnyei két évszázada ismertek, ezért minden országnak érdeke, hogy megfelelő külkereskedelem politikával elősegítsék gazdaságuk bekapcsolását a világgazdaságba. A kereskedelempolitika lényege: azon célok, eszközök és elvek rendszere, amelyek az ország export-import forgalmát befolyásolják valamint az ehhez szükséges intézmények rendszere A külkereskedelem politika megvalósítása az állam feladata: - az adott ország külkereskedelmi érdekeinek érvényesítése - biztosítsa a tisztességes versenyt, a jogszabályoknak és a nemzetközi szerződéseknek megfelelő eljárást, elősegíteni az ország gazdasági fejlődését az

adottságaik és lehetőségeik legjobb kihasználásával A külkereskedelmi politikában megtestesülő állami beavatkozás intenzitása , formái időben és országonként eltérően alakultak. Alapvető cél: olyan gazdasági együttműködés, amely mellett megmarad az ország gazdasági függetlensége, és kiegyensúlyozott fejlődés biztosítható 4.1 Kereskedelempolitikai irányzatok A külkereskedelmi politikának alapvetően két formája van a. Szabadkereskedelem: a gazdaságot elsősorban saját belső törvényszerűségei működtetik, az állam beavatkozása csak kis mértékű b. Protekcionizmus: az állam a kedvezőtlennek ítélt hatások miatt erőteljesen korlátozza a belső gazdaságra irányuló hatásokat A gyakorlatban ez a két forma nem különül el élesen, leggyakrabban a két forma megfelelő kombinációját alkalmazzák, amiben hol az egyik, hol a másik dominál. Ha a szabadkereskedelem érvényesül nagyobb súllyal, az hosszabb távon a

fogyasztóknak kedvez, míg az állami beavatkozás alapvetően a termelőknek kedvez. E két hatás között meg kell találni a megfelelő összhangot a kereskedelempolitika irányvonalának meghatározásakor. Más szemszögből nézve az egyes kereskedelempolitikai intézkedések a hosszabb távú gazdasági célok szempontjából regionálisnak vagy nemzetközinek tekinthetők. A regionális politika végsőcélja valamilyen gazdasági tömörülés létrehozása, mint például az Európai Unió, ahol a tagállamok igyekeznek erősíteni egymás közötti gazdasági kapcsolataikat, jogaik egy részét közös, nemzetek feletti szervekre ruházzák. A nemzetközi gazdaságpolitikának nincsenek ilyen messzemenő célja, hanem csak a kölcsönös előnyök érvényesítése érdekében tesznek lépéseket. 45 A gyakorlatban való megvalósulását a világgazdaság fejlődésének történetén keresztül figyelhetjük meg. 4.2 A külkereskedelem-politika változásai A

külkereskedelem fejlődése szorosan összefügg a világgazdaság fejlődésével, s a külkereskedelem változatai megfelelnek a világgazdasági korszakok főbb jellemzőinek. A külkereskedelem változatai a világgazdaság korszakainak megfelelően alakulnak. 4.21 A merkantilizmus - merkantilista külkereskedelem  a külkereskedelem alapvető jellemzője az aktív kereskedelmi mérleg, azaz a lehető legnagyobb mértékben növelni az exportot és korlátozni az importot  az exporttöbblet ellenértékét aranyban vagy ezüstben hozzák be az országba, szolgálva az ország gazdagodását  állami aktívum - az állam fenntartotta magának, s ne m áramoltatta vissza a gazdaságba A merkantilizmus történelmi háttere a nyugat-európai államokban megerősödő központi hatalom a X VI-XVII századtól .Ez az irányvonal először Angliában és Franciaországban jelentkezett és mivel a hatalomhoz mind több és több pénzre van szükség. Az uralkodók ezért

igyekeztek adóbevételeiket növelni, illetve minél több nemesfémhez jutni. Támogatták a hazai termelőket és kereskedőket az export fokozása érdekében, s az export ellenértékeként kapott nemesfémeket kivitelét megtiltották és a külföldi kereskedők a behozott termékeik ellenértékét kötelesek voltak levásárolni. A külföldi termékekre vámokat vetettek ki, vagy megtiltották az importját. Az időszak legfontosabb gazdaságpolitikai célja a gyarmatszerzés volt, mégpedig olyan gyarmatok amelyek aranyban és ezüstben gazdagok voltak. A merkantilizmus fejlett szakaszában a vámok és behozatali tilalmak helyett megengedték a pénz kiáramlását, de a kereskedelmi mérleg egyensúlyára ügyeltek. Csak olyan termékek behozatalát korlátozták, amelyeket helyben is megfelelő minőségben és mennyiségben elő tudtak állítani. A vámok védelmet nyújtottak a hazai ipar fejlődésének, ugyanakkor több probléma is felvetődött. Az állam a

megszerzett bevételeket saját céljaira használta fel (hadicélokra, vagy egyszerűen a kincstárban őrizte), s nem áramoltatta vissza a gazdaságba. Így a külkereskedelem gazdaságnövelő hatása kevésbé érvényesült. 46 4.22 Szabadkereskedelem A XIX század első felétől a polgárság a politika mellett a gazdaságban is a szabadságot hirdette. Ennek a felfogásnak a képviselői azt hirdették , hogy az állami beavatkozás eltorzítja a gazdaságot, hagyni kell a gazdaság belső törvényszerűségeit érvényesülni. A gazdaságnak ezt a belső törvényszerűségeit, amely a piacon érvényesül, „láthatatlan kéznek” nevezte Adam Smith. A szabadkereskedelem elsősorban a leggyorsabban fejlődő Angliában vált általánossá, mivel az egyre növekvő árutömeg realizálása hazai piacokon már nem lehetséges. Mivel a gazdaság erős, a külső versenytársaktól nem kell tartania, ezért harcolnak a p iacok megnyitásáért. Rámutattak a merkantil

gazdaságpolitika okozta hátrányokra, hogy a beáramló pénz és az export kiáramlás következtében egyre kevesebb áru marad az országban, míg a felhalmozott nemesfémpénz önmaga értékét rontja. A szabadkereskedelem hívei voltak a fiziokraták, akik szerint mindenféle állami beavatkozás torzítja a gazdaságot. 4.23 A monopóliumok időszaka - monopolista protekcionizmus Az 1860-as évektől az első világháborúig a nemzetközi kereskedelemben ellentétes tendenciák jelentkeztek. A termelés növekedése a piacok kölcsönös nyitása, azaz a s zabad kereskedelem irányába hatottak. Az először jelentkező világválságok viszonyt belső piac védelmére, erőteljes vámpolitikára ösztönöztek. A meginduló vámháborúk az állami beavatkozás növekedése irányába hatottak. Ennek az időszaknak a jellemző kereskedelmi megállapodásai voltak:  a legnagyobb kedvezmény elve: a szerződő országok jóváhagyták, hogy minden olyan kedvezményt,

amit más országnak biztosítanak, azt a szerződést aláíró országoknak is automatikusan megadnak  nemzeti elbírálás elve: a szerződő országok olyan gazdasági jogokat biztosítanak saját területükön a partnerország polgárainak, mint saját állampolgárainak A monopolizált belső piacokon kialakult magas monopolár védelme érdekében ismét előtérbe kerülnek a védővámok, illetve a belépést korlátozó egyéb eszközök. 4.24 Háborús külkereskedelem A nemzetgazdaságok közötti háborúk alapjaiban rendezik át a már kialakult külkereskedelmi kapcsolatokat. Az országhatárok egyre inkább lezárulnak az áru és tőkemozgások előtt, egyre inkább az autark gazdaság kezd kialakulni. Megnő az állam szerepe a g azdaságban - állami megrendelések túlsúlya. A 47 hadsereg létszáma robbanásszerűen megnő, így megváltozik a munkaerőállomány összetétele. Háború idején a külkereskedelmet alárendelik a háború érdekeinek. Az

ellenséges országokkal mindenféle kereskedelem megszűnik, s a szövetséges országok jelentős előnyt kapnak az ország piacán. Legjellemzőbb vonása ennek az időszaknak az állam gazdasági szerepének a megnövekedése. A piacon megnő a fegyverek és azok alapanyagai iránt a kereslet, s jelentősen csökken a munkaerő kínálat. Az állam beavatkozásának leglátványosabb eszköze a militáris gazdaságpolitika, amelynek legszélsőségesebb megnyilvánulása a határok teljes lezárása. A háború idején az export korlátozódik, az import elvileg szabad, de fizetőképesség hiányában szintén lecsökken. A külkereskedelem visszafejlődik, s ha sokáig tart a háború egyre nagyobb lesz az áruhiány, s leépülnek, sőt meg is szűnhetnek korábbi külkereskedelmi kapcsolatok. A háborúnak gyakran következménye a tőke, a szakképzett munkaerő és az igényes termékek menekülése az országból. Minkét világháború idejére jellemzőek voltak a fentiek.

4.25 Válság-külkereskedelem - Krízisprotekcionizmus A második világháború után a termelési kapacitások helyreállítását követően minden országban a legfőbb probléma volt a piacok megtartása, mivel a termelés növekedése túltermeléssel fenyegetett. Minden eszközzel harcoltak a versenytársakkal, elsősorban vámjellegű protekcionizmus eszközeivel. A válság leküzdésének ezt a formáját nevezzük krízisprotekcionizmusnak. A krízisprotekcionizmus eszközeit alkalmazták a nagy világválság, az aranystandard rendszer megszűnése idején Hasonló a helyzet olyan országokban, ahol szélsőséges politikai erők kerültek hatalomra. A diktatúrák általában a utark gazdaságra törekedtek, hiva tkozva a nemzeti függetlenség fontosságára, és a nemzetközi kereskedelemben való részvétel negatív hatásaira. 4.3 A nemzetközi kereskedelemben alkalmazható modellek kidolgozása A kereskedelmi elméletek és modellek kidolgozásánál végig kell

gondolni az alábbi kérdéseket:  Milyen okai vannak a nemzetközi kereskedelemnek  Hogyan függ össze a különböző országok sajátos termelési és fogyasztási feltételeinek exportjuk és importjuk szerkezete  Mely tényezők határozzák meg a nemzetközi cserearányokat  Hogyan hat vissza a nemzetközi kereskedelem a benne részt vevő országok termelésére, fogyasztására és belső jövedelemelosztására 48  Milyen sajátos feltételek jellemzők országonként A modellek készítésénél alkalmazott feltételek:  Az áruk szabad nemzetközi cseréje  A termelés tényezők homogének  A modellek statikus jellegűek, mert adottnak tekintik a termelési tényezők mennyiségét a tényezők elosztását a technológia fejlettségi szintjét a fogyasztói preferenciákat A modellekre jellemző volt a monopolista érdekeket szolgáló kereskedelmi korlátok leépítése. A vezető gazdasági hatalmak létrehozták a GATT-t, amelynek

keretében folytatott tárgyalások eredményeként jelentősen csökkentek a külkereskedelmi kapcsolatokat akadályozó tényezők 4.4 A kereskedelempolitika eszközei A kereskedelempolitika alkalmazandó eszközeinél figyelembe kell venni a kereskedelmi szerződések három legfontosabb alapelvét: 1. Viszonosság elve: már a merkantilizmus korában is megjelent a szerződésekben az , hogy a partnereknek nyújtott kedvezményekért cserébe hasonló értékű engedményre tarthassanak igényt 2. Legnagyobb kedvezmény elve: a szerződés érvényességi ideje alatt partnerüknek automatikusan, külön ellenszolgáltatás nélkül megadnak minden kedvezményt, amelyet harmadik országnak megadnak 3. Nemzeti elbánás elve: a másik országnak ugyanazt az elbánást szavatolják, mint saját állampolgáraiknak 4.41 A vám, mint a kereskedelempolitika klasszikus eszköze A vám olyan közvetett adó, amelyet akkor vetnek ki, amikor a kérdéses áru átlépi a határt. A vámok

már az ókorban is megjelentek de kizárólag az állam bevételeit gyarapították. A középkorban a vámok szerepe visszaszorult a gazdaságok széttagoltsága, elszigetelődése következtében. A XV századtól kezd kialakulni a sajátos gazdaságpolitikai szerepe Magyarországon már az Árpádház idején találkozhatunk határvámokkal, belső vámokkal Ilyen volt az árumegállító jog. A vámok mai szerepe csak a XVII-XVIII századtól kezdve bontakozott ki. A vám szerepe: egyrészt költségvetési bevétel, másrészt a hazai gazdaságnak a külgazdaság károsnak ítélt 49 hatásai alól történő megóvása Ebből adódóan a vám olyan közadó formájában alkalmazott gazdaság- és kereskedelempolitikai eszköz, amely árképző tényezőként érvényesül a vámhatáron áthaladó áruk árában, korlátozza, tereli azok forgalmát elsődlegesen azzal a céllal, hogy piacot teremtsen, biztosítson a hazai termelők számára A vámok fajtái: a.

Egyösszegű vám: egy adott pénzmennyiség, amit a behozott áru minden egysége után be kell fizetni előnye: könnyű a nyilvántartása és adminisztrálhatósága hátránya: az infláció következtében reálérték-vesztés, illetve nem igazodik az áru értékéhez b. Értékvám: az áru értékének bizonyos százalékában állapítják meg előnye: kiküszöböli az egyösszegű vám hátrányait hátránya: az érték pontos megállapítása szükséges. A vámok terheit a fogyasztók viseli, mégpedig azon országban, amelyik a vámokat kiveti, hiszen így ők az elérhető piaci árnál drágábban jutnak az importtermékhez. A vámok belföldi hatásai: a. Fogyasztói hatása: a vá m bevezetésének hatására kialakuló magasabb ár csökkenti a fogyasztók keresletét, torzítja a piacot, rosszul informálja a fogyasztókat, csökkenti az általa elérhető összhasznot b. Termelési hatása következtében módosul a kínálati görbe, növekszik a hazai

termelés ha előzőleg voltak kihasználatlan termelési tényezők, nincs hatással más ágazatra, de ha más ágazatoktól von el termelési tényezőt, mesterségesen torzítja a gazdaság szerkezetét c. Adóhatása: a vámbevétel összegével egyenlő d. Jövedelem újraelosztó hatása: a vámfizetés (mint adó) a jövedelem újraelosztás egyik típusa, a termelők és fogyasztók közötti újraelosztás azt jelenti, hogy a vámokkal a fogyasztó jövedelmének egy részét a védett iparágak termelői javára csoportosítják át A vámok másként hatnak a fogyasztókra és a termelőkre. A fogyasztók számára mindig a nominális vámtarifa a mérvadó, ez mutatja meg ugyanis, hogy hány százalékkal kerül többe neki az áru, mint a világpiaci beszerzési ár. A termelők számára nem a nominális vámtarifa mutatja meg a védettségük mértékét, hiszen a termeléshez szükséges inputok lehetnek a nemzetközi 50 kereskedelemből származók, tehát

vámmal terheltek. A védelmet nem az áru értéke, hanem csak a hozzáadott érték kapja. A gyakorlati adatok azt mutatják, hogy a nominális vámtarifa és az effektív védelem százalékos arányai jelentősen eltérhetnek, ezért a fogyasztókat ért hatásokat teljesen külön kell választani a termelői hatásoktól. A fejlett ipari országokra jellemző: nagyon jelentős az effektív védelem, de azért szorgalmazzák a külkereskedelem liberalizálását (az alapanyagok gyakorlatilag vámmentesek, a félkész termékek mérsékelt effektív védelemben részesülnek, a munkaigényes termékek kapnak komoly védelmet) A vám által okozott gazdasági hatásokat csoportosíthatjuk úgy, mint:  elsődleges hatások: a vám kivetésével az állam bevételhez jut, megváltozik a vámon áthaladó áru ára  másodlagos hatások: a külkereskedelmi forgalomban érzékelhető változások következményei. Így a vám bevezetése érinti, módosítja az alkalmazó ország

cserearányait, termelését, fogyasztását, kereskedelmi és fizetési mérlegét, a foglalkoztatottságot, a jövedelemelosztást, stb. A vámoknak ezek a hatásai nemcsak az alkalmazó hanem a partner országban is kimutathatók A vám, mint árképző tényező: a behozott termék importára a belföldi piacon a vámteherrel nagyobb lesz. A vámok és az árak kapcsolatának három alapvető formájáról beszélhetünk:  A hazai fogyasztók az importált termékeket vámmal megnövelt áron vásárolják meg  A vámteher megoszlik a kérdéses termék importára és a belföldi ára között  Külföldi szállítók az általuk exportált termékek vámterhét magukra vállalják Az importőr országban a vám hatására a külkereskedelemben a termelésben és a fogyasztásban bekövetkezett változásokat a keresleti és kínálati viszonyok rugalmassága befolyásolja. Ha a hazai fogyasztók érzékenyen reagálnak a vámemelésre, akkor kevesebb importárut

vásárolnak, szükséglelteiket hazai áruval elégítik ki. Ez keresletnövekedést jelent a hazai termékek piacán, ami viszont az árak emelkedéséhez vezet. A magasabb árak hatására a termelési tényezők (tőke, munkaerő) az érintett szektorba fog vándorolni. Gyakorlatilag ez a védelmi hatása a vámnak. A fogyasztói hatása az, hogy a fogyasztók egy része lemond az importáruról. Azon a területen, ahol megnő a hazai termék iránti kereslet, pótlólagos jövedelemhez jutnak a realizált magasabb árak révén. A vámok és a komporatív előny: a komporatív előny akkor érvényesül, ha az áruk szabad, korlátozás nélküli forgalma biztosított, s 51 ezért a vámok alkalmazása korlátozza, illetve módosítja a komporatív előnyök érvényesülését 4.42 Nem tarifális protekcionizmus eszközei Ha az állam valamilyen általánosabb gazdaságpolitikai célt igyekszik elérni (pl. stabil árfolyam-politika, az állam szerepének növelése a

gazdaságban), vagy ha a külföldi érdekeket kevésbé feltűnően sértő módszerekkel próbál előnyösebb helyzetbe jutni, akkor gyakran alkalmazza a nem tarifális protekcionizmus egyes változásait. A nem tarifális protekcionizmus típusai: a. Devizaellenőrzés: az állam a cégek exportjából származó jövedelmeire elővételi jogot tart fenn. b. Adminisztratív eszközök: áruforgalommal kapcsolatos okmányok engedélyeztetése c. Egészségügyi, biztonsági és származási előírások d. Paratarifális protekcionizmus: az importőr ország olyan vámutat jelöl ki az exportőrnek, amely nehezíti a szállítást e. „Vásárolj hazai árut” elv meghirdetése A nem tarifális protekcionizmus legfontosabb eszközei: KVÓTÁK: adminisztratív mennyiségi előírás, amely megadja, hogy egy időszak folyamán valamely termékből összesen mennyit szabad importálni az adott országba. A kvóták közgazdasági hatásai bizonyos mértékig megegyeznek a

vámokéval, de míg a vámoknál az áremelkedés következtében lecsökkenő a fogyasztói többlet egy része vámbevétel formájában a kormányzathoz kerül, a k vóták esetében ez bizonytalan. A vámok beilleszkednek a piaci mechanizmus működésébe, addig a kvóták a piaci logikával ellentétes adminisztratív eszközök. A vám a relatív árak eltorzításával és az összes többi következményével az árakon keresztül hat, addig a kvótákkal szükségszerűen együtt jár egy adminisztratív importengedélyezési rendszer, aminél egyéb szempontok is szerepet játszhatnak. A vámot az tudja megfizetni, aki elég hatékony, az importengedélyt viszont esetleg az kapja, aki jó összeköttetésekkel rendelkezik, aki elég ügyes. Az egyik eszköz tehát a hatékonyságra ösztönöz, a másik inkább az ügyeskedésre. ÖNKÉNTES EXPORTKORLÁTOZÁS Az exportáló ország kormánya vagy vállalatai - önként belemennek a korlátozásba, azaz a kivitel

volumenének csökkentésébe illetve az export felső 52 határába, amelyet az export évi mennyisége nem léphet túl. Ezzel az a céljuk, hogy elkerüljék az áruikat felvevő ország részéről egy radikális korlátozás bevezetését. Mind a kvóták, mind az önkéntes exportkorlátozás arra ösztönzi az érintetteket, hogy minél értékesebbé tegyék termékeiket, s így a forgalomban és a profitban minél kevesebb legyen a veszteség a szabadversenyes állapothoz képest. EXPORT SZUBVENCIÓ A szubvenció olyan kereskedelempolitikai eszköz, amely a vámoknál viszonylag szelídebb igyekszik az ország gazdasági érdekeit a külfölddel szemben érvényesíteni. Ez tulajdonképpen olyan közérdekű juttatást jelent, melyet az állam ad mindenféle ellenszolgáltatás nélkül egyes vállalatoknak. Ezzel több célt tud elérni, mert csökkenti a cég kiadásait, növeli bevételeit és egyben nagyobb befolyásra tesz szert, s ezzel gyakran meghatározott

magatartásra is készteti a vállalatot, hiszen a szubvenciót többnyire feltételekhez kötik. Az állami költségvetés szempontjából ezek a támogatások vagy kiadásként jelennek meg vagy elmaradt bevételként. Ha a szubvenciókat a külföldi vetélytársakra gyakorolt hatás szerint elemezzük, akkor azokat vagy a termelési, vagy az exportszubvenció kategóriájába sorolhatjuk be. A termelési szubvenciót csak arra használják, hogy a hazai termékek eladását akadályozó külföldi versenytársak pozícióit gyengítik a hazai piacon, vagyis a hazai eladások növelése a cél. Ez a módszer a vámoknál jobban célra irányítható. Hatására csökken az import, miközben a hazai piacok védelmét és a belső kínálatot az árak növelése nélkül oldja meg, míg a vámok nyilván növelnék a fogyasztói árat. A termelési szubvenció költségeit tehát nem az adott termékek vásárlói fizetik, hanem az adófizetők, akiknek a pénze az állam

újraelosztó szerepe segítségével a támogatott vállalathoz kerül. Egyértelmű előnye a vámmal szemben, hogy a vállalathoz kerülő pénz fejlesztésre is fordítható, míg a vám az államot gazdagítja. A termelési szubvenció egy speciális formája a kétfokozatú szubvenció, ennek lényege, hogy a vállalatnak az általa előállított félkész terméket vagy energiát árcsökkentéssel kell továbbadnia a végső feldolgozást végző cégeknek, azaz az állami támogatást az áruval együtt továbbküldi. Az exportszubvenció már nem korlátozódik a hazai piacok védelmére, hanem külső piacok megtartása vagy megszerzése a célja. Ez esetben a külföldi fogyasztók kapnak olyan kedvezményt, ami a hazaiakat nem illeti meg, hiszen az exportáló vállalatok a kapott pénzt az exportra kerülő termékek árának csökkentésére használják fel, ellensúlyozva ezzel a partnerország vámjainak árnövelő hatását. Ezzel a kivitel növelését, ezen

keresztül a kereskedelmi mérleg javítását, valamint a foglalkoztatottság emelését igyekszik az állam elérni. Az exportszubvenció fajtái:  adó vagy költségtérítés  adókedvezmény 53  exportprémium A kormány pénzügyi előnyt kapcsol az exporthoz. A külföldi piacokon fellépő hazai exportőröket részesítik protekcionista védelembe. Tulajdonképpen negatív vámnak is tekinthető, mivel a támogatással a világpiaci ár szintje alá szorítja le a belső árat. KIEGYENLÍTŐ VÁMOK Az exportszubvenció károkat okoz az importőr ország termelőinek, ezért kiharcolhatják kormányuknál, hogy alkalmazzon kiegyenlítő vámot. A kiegyenlítő vámnak lehet tekinteni azt a vámot, amely az importáló országban ismét a világpiaci ár szintjére emeli az exportszubvenció által az alá leszorított belső árat. Az exportszubvenció a vámokhoz hasonlóan eltorzítja az árarányokat, vagyis azokat az információkat, amelyek alapján a

termelési , fogyasztási és külkereskedelmi szerkezetet kialakítják. BELFÖLDI INPUTRÉSZARÁNY ELŐÍRÁSA. Ezt a formát általában a több részegységből álló termékeknél alkalmazzák. A hazai ipar védelme és fejlesztése érdekében a kormány előírja, hogy a szükséges anyagi inputok egy bizonyos hányadát hazai beszállítóktól kell megvenniük, s ez adja az előírt belföldi input-arányokat. KONTINGENS A kontingens mint mennyiségi korlátozás, amelynek szélsőséges formája a teljes export és import tilalom. Csak az engedélyezett mennyiség realizálását engedi meg. DISZKRIMINÁCIÓ. Az állami megrendeléseknél és a regulációnál az állam a belföldi vásárlókat részesíti előnybe, s ezt gyakran törvényi előírásokba is foglalják. EMBARGÓ Közgazdasági értelemben tilalmat, zárlatot, korlátozást, elkobzást jelent. Akkor alkalmazzák, ha egy vagy több ország rá akarja kényszeríteni politikai akaratát egy vagy több

országra, s ezt gazdasági eszközökkel próbálják elérni. Az embargó mint gazdasági tilalom fajtái: a. Passzív embargó: olyan országok között vezet be kereskedelmi tilalmat, akik eddig sem tartottak fenn semmiféle kereskedelmi kapcsolatot a célországgal, azaz tulajdonképpen nincs mit korlátozni b. Aktív embargó: az országok között létező kereskedelmi kapcsolatot kell felszámolni az embargó idejére DEVIZÁLIS ESZKÖZÖK A külkereskedelmi és devizapolitika között szoros kapcsolat van. A külkereskedelmi egyensúly kihat a devizapolitikára, hiszen a kereskedelmi mérleg tartós hiánya kedvezőtlenül érinti a devizatartalékokat, s a valuták iránti 54 erős kereslet kikényszerítheti a hazai valuta leértékelését. A hazai valuta leértékelése illetve felértékelése ösztönzőleg vagy visszatartó hatással van az exportra és az importra. 4.5 A protekcionizmus hatásainak vizsgálata A kereskedelmi korlátozások legfeljebb egyes

érdekcsoportoknak lehet előnyös, nemzetgazdasági szinten inkább hátrányos. A gyengébb belső iparág védelme rövidtávon előnyös lehet az adott iparágnak, de a verseny visszafogása akadályozza a gazdasági fejlődést, az iparág versenyképessé tételét A védelem mértékénél a nyereséget és a veszteséget össze kell vetni, s különösen fontos ez az idő távlatában is. A protekcionizmus következtében torzulások mehetnek végbe a belső piacon. A beavatkozás következtében az árak tartósan eltérnek a határköltségektől, s ez torz információkat közvetít, s erre építve alakulhatnak ki torz szerkezeteket. A vámok, kvóták bevezetése elősegítik az erőforrások jobb allokációját, de ennek ellenkezője is előfordulhat. Torzulások mehetnek végbe a belföldi tényezők piacán. Lehetséges torzulás az, amikor ugyanannak a homogénnek feltételezett termelési tényezőnek nem ugyanaz az ára a különböző szektorokban. A tényezőárak

eltorzulásának egyik következménye, hogy az ország a teljes specializáció eseteit kivéve nem juthat el a potenciális termelési lehetőségeknek a határáig. A torzulás következtében nem az adottságoknak megfelelő termelési szerkezet jön létre, s ez az elérhető jólétet csökkenti. A protekcionista eszközöknek nagyon bizonytalan haszna lehet. A protekcionista eszközök használatát gazdaságon kívüli célok is indokolhatják. Ilyen lehet a nemzetbiztonsági szempontok miatt alkalmazott protekcionizmus. 4. 6 Optimális beavatkozás Ha a gazdaságban valamely piac működésében torzulás keletkezik, akkor előállhat olyan helyzet, hogy a nemzetközi szabadkereskedelem nem vezet optimális megoldásra, nem ezen a módon érhető el a maximális jólét. Ebben az esetben a szabad nemzetközi árucsere kereskedelempolitikai eszközökkel való korlátozása a konkrét körülményektől függően javíthat is és ronthat is azon az állapoton, ami a szabad

kereskedelem hatására kialakul. A belső piac különféle torzulásainak kiküszöbölésére a kereskedelempolitikai eszközök alkalmazása sohasem a legjobb megoldás. A belső torzulások kiigazítására olyan gazdaságpolitikai eszközt kell találni, amelyik csak azon a ponton hat, ahol a piaci tökéletlenség fellép. E z az optimális beavatkozás alapszabálya. De ha a torzulások halmozódnak, érvényét veszti az alapszabály 55 A külkereskedelem befolyásolására tehát igen sokféle eszköz kínálkozik, és az állam feladata, hogy ezek közül mindig az otthoni és a nemzetközi gazdaság valamint politika helyzetének leginkább megfelelőeket válassza ki, egyensúlyt tartva a különböző érdekcsoportok között törekedve az optimális beavatkozás megvalósítására. A hatások vizsgálata bebizonyította azt, hogy miközben a protekcionizmus előnyeit élvezheti a gazdaság, illetve az adott terület, a nemzetgazdaság egyéb területein tartós

torzulások következtében hosszútávú hátrányok keletkeznek. Ezért szükséges végiggondolni a beavatkozások mikéntjét, mértékét és eszközeit. A beavatkozás megválasztásánál érdemes az alábbiakat figyelembe venni:  a pillanatnyi előny (védelem) hosszabb távon torzulásokhoz vezet  a szabad kereskedelem korlátozása javíthat és ronthat  a belső problémák nem oldhatók meg kereskedelempolitikai eszközökkel  nem gazdasági célokhoz nem megfelelő eszköz a gazdasági beavatkozás 56 ÖSSZEFOGLALÓ VÁZLAT A külkereskedelempoltika megvalósítása az állam feladata. Cél: olyan együttműködés elősegítése, amely mellett biztosítható az ország gazdasági függetlensége Az alkalmazott kereskedelempolitika lehet: 1. szabadkereskedelem – elsősorban a fogyasztóknak kedvez 2. protekcionizmus – elsősorban a termelőknek kedvez A külkereskedelempolitika alkalmazása lehet 1. regionális, amelynek végső célja valamilyen

gazdasági tömörülés létrehozása 2. nemzetközi, amely az országok között kölcsönös előnyök érvényesítését segíti elő A külkereskedelempolitika változásai: 1. Merkantilista külkerpolitika, amely a mind több bevételt tűzte ki célul - Exporttámogatás - Nemesfém-kivitel tiltás - A külföldi kereskedők az ellenértéket kötelesek levásárolni vagy vámot vetnek ki - importtilalom 2. Szabadkereskedelem: a XIX század második felétől – a szabadság hirdetése erős hazai gazdaságra támaszkodva hirdette az áruk és szolgáltatások szabad áramlását 3. Monopolista külkereskedelmi protekcionizmus – 1860 után jelentkezett - Vámok, vámháborúk - Világválságok jelentkezése - Kereskedelmi megállapodások (legnagyobb kedvezmény elve, nemzeti elbírálás elve) 4. Háborús külkereskedelmi politika -a háború következtében a külkereskedelem visszaesése - állami beavatkozás 5. Krízis-portekcionizmus a jelentkező válságok

leküzdése érdekében a termelés és a pénzügyi szféra szabályozása A nemzetközi kereskedelempolitika eszközei: 1. Vámok 57 lényege: az import árukat terhelő sajátos állami bevétel szerepe: a külföldi áruk behozatalának korlátozása fajtái: egyösszegű, értékvám 3. Nem tarifális protekcionizmus eszközei: - kvóták - önkéntes exportkorlátozás - szubvenció - kiegyenlítő vámok - belföldi import-részarány előírása - kontingens - diszkrimináció - embargó - devizális eszközök A protekcionizmus hatásainak vizsgálata - az optimális beavatkozás 58 ELLENŐRZŐ KÉRDÉSEK 1. Mi a kereskedelempolitika lényege? 2. Milyen szerepet tölt be az állam a külkereskedelem alakulásában? 3. Melyek a külkereskedelmi politika alapvető formái? 4. Milyen sajátos külkereskedelem-politika jellemzi a háborús időszakot? 5. Mit jelent a legnagyobb kedvezmény elve? 6. Mit jelent a nemzeti elbírálás elve? 7. Mit jelent a viszonosság

elve? 8. Mi a vám lényege, szerepe? 6. Milyen vámfajtákat ismer? 7. Milyen összefüggés van a vámok alakulása és az árak között? 8. Milyen elsődleges hatások érik a gazdaságot a vámok következtében? 8. Milyen típusai vannak a nem tarifális protekcionizmusnak? 9. Mi a kvóta-meghatározás lényege és hatása? 10. Mikor él valamely ország az önkéntes exportkorlátozás eszközével? 11. Mi a szubvenció lényege? Hogyan valósul meg az exportszubvenció? 12. Mit jelent a kiegyenlítő vám? 13. Mi a kontingens megállapodás lényege? 14. Mi a diszkrimináció és embargó lényege? 15. Hogyan függ össze a külkereskedelmi és devizális politika? 16.Mit jelent az optimális beavatkozás? Milyen tényezőket kell figyelembe venni a külkereskedelmi beavatkozás eszközeinek megválasztásánál? 59 VITAKÉRDÉSEK - ESSZÉK 1. Jellemezze a kereskedelemszabályozás elveit, illetve elemezze a szabadversenyes, a monopóliumok által meghatározott

külkereskedelem, a háborús külkereskedelem és napjaink külkereskedelmére jellemző elveket és eszközöket! 2. Hozzon fel érveket a nemzetgazdaság védelme mellett és ellen! 3. Mutassa be a külkereskedelem-politika változásait a világgazdaság fejlődésének függvényében! 4. Milyen tényezőket, megfontolásokat kell figyelembe venni a kereskedelmi modellek kidolgozásakor? 5. Hogyan érvényesül a kereskedelmi szerződések három alapelve a Külkereskedelem-politikában? 6. Elemezze egy adott ország vámpolitikájának hatását a gazdaság egyes területeire és a nemzetgazdaság egészére! 7. Jellemezze napjaink leggyakrabban alkalmazott nem tarifális protekcionista eszközeit! 8. Próbáljon felvázolni egy optimális beavatkozási modellt! 9. Melyek napjainkban a nemzetközi kereskedelem főbb elvei: 60 10. Mi a jellemző korunkra: 1. A nemzetközi kereskedelmet az elvek szabályozzák 2. A nemzetközi kereskedelemhez igazítják az elveket és

szabályokat AJÁNLOTT IRODALOM: Puha Andrea: Magyarország külkereskedelmének alakulása KMF Közgazdasági esettanulmány Veress Péter: Megállapodások elvek intézmények Hunfalvy János Külkereskedelmi és Közgazdasági Szki Külgazdaságtan AULA 1990 Dr Törzsök Éva: Külkereskedők, külkereskedelmi ügyletek Szokratész 1993. 61 V. NEMZETKÖZI VÁLLALATOK Nemzetközi, illetve világpiac nemzeti piacok összessége, ezért a vállalatok számára ez a hely ahol imputjai beszerezhetők és outputjai eladhatók. A vállalatok számára a világpiac nem elvont kategória, hanem adott helyen és időben jelentkező eladási illetve vételi lehetőségek színtere. A globális világgazdaság fontos szereplői a nemzetközi vállalatok, amelyek közvetlen lehetőséget biztosítanak a nemzetközi együttműködésből származó előnyök kihasználására, s egyben megteremtik a közvetlen tőkebefektetések formáit. A vállalatnak termékei számára megfelelő piacot

kell keresnie, s ez jelenti illetve jelentheti a nemzetközi piacok szegmentálását is. A vállalat szempontjából szóba jöhető országok piacának vizsgálata után a vállalati stratégia része a piaci kapcsolatrendszer megtervezése és elemzése. 5.1 A transznacionális vállalatok lényege, jellemzői A nemzeti piacok összefonódásának igen fontos láncszemei a nemzetközi vállalatok. A nemzetközi vállalatok valamely ország nemzeti joga alapján szerveződnek gazdasági társaságokká. A különböző országokban bejegyzett vállalatok egységes irányítása és ellenőrzése a részvényesi rendszer segítségével történik pl. a holdingnál vagy magánjogi szerződéssel teremtik meg az egységes fellépés kereteit pl. a franchising, vagy menedzsment szerződésekkel A működő tőkebefektetések következtében gyakran került sor hazai vállalatok kitelepítésére, vagy leányvállalatok létrehozására. Ezek a vállalatok tevékenységük kisebb-nagyobb

részét külföldön végzik fiók vagy leányvállalatokként, nemzetközi vállalatként funkcionálnak. Ezeknek a vállalatoknak a tevékenysége nemzetközi, s tőkéjük is rendszerint több ország vállalkozóinak, befektetőinek tulajdonában van, azok irányítják, ellenőrzik működésüket. Az, hogy egy nemzeti keret között működő vállalat mikor válik nemzetközivé nehezen határozható meg, de általánosságban azt mondhatjuk, hogy amikor n emzetközi áru- tőke- és hitelkapcsolatai a vállalt gazdálkodásában már jelentős szerepet tölt be. Transznacionális vállalat: olyan cégek, társaságok, amelyek különböző országokban működő leányvállalatokat vagy más egységeket foglalnak magukba, s döntő befolyással vannak a piacon . A vállalatkomplexumon belül a központ birtokolja és ellenőrzi a termelési rendszert, s bizonyos mértékig irányítja a gazdálkodást. A transzknacionális vállalat az újratermelési folyamatot komplexen

integrálja és optimalizálja. Ezek a vállalatok birtokolják a legfejlettebb kutatási és fejlesztési 62 kapacitásokat, a felgyorsult innováció véghezvivői, s egyben az ebből származó különnyereség realizálói. Ezek a vállalatok internacionalizálják a nemzetközi kapcsolatokat, s gyakorlatilag a nemzetközi munkamegosztást vállalaton belülivé teszik. A transznacionális vállalati munkamegosztás nagy szerepet játszik a nemzeti piacok globalizálódásában. Szerves kapcsolatot biztosítanak a kereskedelem, a tőkeáramlások és a technikaáramlások között. Multinacionális vállalat: olyan szervezet, amelyen belül kettőnél több nemzet, állam illetve az azokhoz tartozó természetes vagy jogi személyiségek szervesen összefonódott részvétele a jellemző. Vegyestulajdonu vállalat, amelynek tulajdonosai különböző nemzetgazdaságokhoz tartoznak, de egységesek az üzletpolitikában. A transznacionális vállalatok működése több

nemzetgazdaságra terjed ki, a multinacionális cégeknél viszont a tulajdonosok tartoznak több nemzetgazdasághoz. A transznacionális vállalatok kialakulása a gazdasági fejlődéssel, a fejlettség szintjével függ össze. A monopolizálhatóság, a gazdaságos vállalat-méret elősegítette a transznacionális vállalatok szerveződését. Objektív választ nem lehet adni a ilyen vállalatok kialakulásának okaira, mert különböző területeken különböző módon és érdekeltségek alapján jöttek és jönnek létre. Nem adható pontos válasz arra sem, hogy miért és milyen irányban terjeszkednek a világgazdaságban. Tendenciájában a technológiai fejlődés határozható meg fő mozgatórugóként, de tevékenységük vizsgálatához a világgazdasági tényezők jellemzőit szükséges elemezni. A transznacionális vállalatok létrejöttét elősegítő eszközök:  nemzetközi tőkeáramlás és külföldi tőkeberuházás  termékstratégia 

termékdifferenciáció  árstratégia - dömpingkalkuláció 63 5.2 Transznacionális kihívások A kilencvenes években a felgyorsult gazdasági növekedés a globalizálódás terén is új tényezőket hívott életre. A transznacionális vállalatoknak ezekre kell megtalálniuk a megfelelő válaszokat, ahhoz, hogy világgazdasági pozíciójukat megőrizhessék illetve növelhessék. A kilencvenes évek jellemzői:  a politikai viszonyok átalakulása megnövelte a politikai biztonságot a világgazdaságban  új államok és vállalatok kapcsolódtak a világgazdasági rendszerbe  általános jellemzővé vált a gyengülő kereslet, s ennek következtében az országok jelentős része küzd a piacok megtartásáért, a fennmaradásért  a tudományos és műszaki fejlődés üteme gyors  a fejlődés jelentős változásokat eredményezett a világgazdaság főbb szektorainak fejlődésében  a jövő nagy kihívása a valutáris és pénzügyi

viszonyok alakulása  a globalizáció új kockázati és versenyfeltételeket teremt  globális méretűvé váltak a társadalmi és jövedelem egyenlőtlenségek Az egyes transznacionális vállalatok reagálása a világgazdasági környezet és feltételek változására függ a világgazdaságban elfoglalt pozíciójuktól. A vállalatok általában ösztönözték a befektetéseket a közvetlen külföldi termelésben, szolgáltatásban, a nemzetközi kereskedelemben, a technika nemzetközi terjedésében és a pénzügyi viszonyok globalizálódásában. 5.3 A transznacionális vállalatok helye és szerepe napjainkban A transznacionális vállalatok hálózatának bővülése a működő tőkekivitel és a külföldön realizált profit újra befektetése útján megy döntően végbe, de más lehetőségek is. Ilyenek például a fúziók, a külső adósság átváltása helyi tőketulajdonra. Jelentős változások mentek végbe, amelyek mögött elsősorban az

országok közötti erőviszonyok megváltozása állt. Többnyire európai és japán társaságok törtek az élre, s e mögött nem a versenyképességük javulása állt, hanem az, hogy a technikai fejlődés új területein főleg japán és európai cégek léptek a le gyorsabban. Ugyancsak fontos szerepet játszottak az erőviszonyok változásában a vállalati fúziók, amelyekkel az európai cégek éltek leggyakrabban. Az elmúlt években a telekommunikáció és szállítás, valamint a pénzügyi szolgáltatások területén ment végbe a leggyorsabb fejlődés, s ez tükröződik a transznacionális cégek listájában is. Az amerikai vállalatok a hetvenes-nyolcvanas évek m ély válsága után napjainkban ismét a legnyereségesebbek közé tartoznak. Napjainkban az a 64 kérdés, hogy a konjuktúra ellent tud-e adni a távol-keleti é s orosz gazdasági válságnak. Az ázsiai összeomlás átgyűrűződése az amerikai vállalatokra is kedvezőtlen hatással

járhat. Nehéz megállapítani a közvetlen hatást, mivel a világgazdaságban egyszerre vannak jelen szerkezeti és ciklikus tényezők. Az amerikai m ultik okosan használták ki tőkeerejüket és pénztermelő képességüket. Általában a technológia fejlesztés terén, a pénzügyekben és a gyógyszeriparban értek el legnagyobb eredményt. A beruházásoknál és a piacépítésnél figyelembe vették a világban tapasztalható gazdasági gondokat. Az üzleti élet globalizációjának erősödése az amerikai multik számára nyújt kedvező pozíciót. A transznacionális vállalatok nemzeti hovatartozás szerinti megoszlása azt mutatja, hogy ezen vállalatok elsősorban a világ legfejlettebb országaihoz tartoznak. A 100 LEGNAGYOBB TRANSZNACIONÁLIS TÁRSASÁG Ország USA Japán Franciaország Nagy-Britannia Németország Holland-angol Svájc Olaszország Svédország Kanada Hollandia Ausztrália Belgium Norvégia Vállalat száma 29 16 12 10 9 2 6 2 4 3 2 2 2 1

Külföldi befektetés ( % aránya ) 32,6 10,6 10,0 8,7 8,1 7,4 6,9 5,0 3,0 1,7 2,4 1,7 1,4 0,5 A XXI. század transznacionális vállalataira egyre inkább a konvergencia jellemző. A globalizálódás és a világméretű versenykövetkeztében egyre kisebb 65 jelentősége lesz annak, hogy hol van az anyavállalat, milyen a cég nemzetisége, inkább az lelsz a meghatározó, hogy milyen területeken fektetnek be, mennyire tartozik az adott terület a technikai fejlődés élvonalába. Mivel a transznacionalizálódás alapelveiben a tőke és munkaerő, valamint egyéb erőforrások nemzetközi transzferálódása megy végbe, figyelembe kell venni a közvetett hatásukat is. Rendszerükben a különböző országok munkaereje integrálódik, s a munkaerővel szemben mindenhol azonos követelményeket támasztanak, ez a munkaerőpiac nemzetközivé válását segíti elő. A munkaerő vándorlás a társaság terjeszkedésével erősödik, de ez elsősorban a magasan képzett

műszaki és vezetői réteget érinti. A transznacionális vállalatok fejlődése ezen keresztül elősegíti a különböző nemzetiségű emberek közötti kapcsolatok kialakulását és fejlődését. A transznacionális vállalat valójában olyan termeléstechnikai és gazdaságszervezési egység, amely a legkorszerűbb technikát és menedzsmentet világméretekben képes működtetni. A transznacionalizálódási folyamat vizsgálatának aktualitását az a tény is indokolja, hogy amióta a nagyvállalatok áthálózzák a világgazdaságot, távoli gazdaságokat vonnak ellenőrzésük alá, állandó vitát keltenek az üzleti tevékenységükkel kapcsolatban. Szerepük növekedésével ezek a kérdések, viták is egyre nagyobb súlyt kapnak, s újabb és újabb szinteken merülnek fel Napjaink világgazdasági kihívásai a nagy nemzetközi vállalatokra is kihatással vannak. Miközben az elmúlt évtizedekben néhány cég betudott törni a feltörekvő régiókból, a

bennmaradás egyre nehezebb az újabb válságok, megrázkódtatások következtében. 66 A Business Week listája alapján különböző szempontok figyelembevételével a toplista a következőképpen alakult 1998-ban: 1. Piaci érték alapján 1. General Electric 2. Microsoft 3. Royal Dutch/Shell 4. Coca-Cola 5. Exxon 6. Merck 7. Pfitzer 8. NTT 9. Wal-Mart Stores 10. Intel amerikai amerikai holland-brit amerikai amerikai amerikai amerikai japán amerikai amerikai 2. Forgalom alapján 1. General Motors 2. Ford Motor 3. Royal Dutch/Shell 4. Mitsui & Co 5. Exxon 6. Wal-MaRT Stores 7. Mitsubishi Corp 8. General Electric 9. Sumitomo Corp 10. Toyota Motor amerikai amerikai holland-angol japán amerikai amerikai japán amerikai japán japán 3. Nyereség alapján 1. Exxon 2. General Electric 3. Royal-Dutch/Shell 4. Intel 5. Ford Motor 6. General Motors 7. Philip Morris 8. IBM 9. HSBC brit 10.Unilever 67 A transznacionális vállalatok gyors fejlődése a korábbiakban egy

bizonyos szint elérése után megtorpant. A cég „túlnötte” magát, s ez visszavetette a fejlődést Napjainkban világméretű fúziós hullám megy végbe, s amely cégek kimaradnak ebből a tendenciából, egyre inkább hátrébb csúsznak a ranglistán. Az elmúlt években végbement óriásfúziók közül a legjelentősebbek: Travellers – Citicorp SBS Communications-Ameritech AT & TCI Daimler Benz-Chysler A feltörekvő országok legnagyobb cégeit vizsgálva az első helyen álló Gazprom orosz cég 32,91 md dollár piaci értéke a General Electric piaci értékének alig több mint egytizede. Tehát a látszólagos gyors növekedést produkáló cégek tőkeértéke is messze elmarad a legnagyobbakétól. 68 ÖSSZEFOGLALÓ VÁZLAT A nemzetközi vállalatok létrejötte - új típusú nemzetközi munkamegosztás Transzanacionális vállalatok: olyan cégek, társaságok, amelyek különböző országokban működő leányvállalatokat vagy más egységeket

foglalnak magukba, s döntő befolyással vannak a piacon. A vállalatkomplexumon belül a központ irányítja és ellenőrzi a termelési rendszert Multinacionális vállalatok: olyan szervezetek, amelyen belül kettőnél több nemzetállam illetve azokhoz tartozó természetes vagy jogi személyiségek szervesen összefonódó részvétele a jellemző. A tulajdonosok különböző nemzetiségűek, de egységes az üzletpolitikájuk. A transznacionális vállalatok létrejöttét elősegítette: - nemzetközi tőkeáramlás és külföldi beruházás - termékstratégia - termékdifferenciáció - árstratégia – dömping Trancnacionális kihívások ( a világgazdasági globalizáció új tényezőket hívott életre, s ehhez kell igazodniuk a transznacionális vállalatoknak) - politikai viszonyok átalakulása - új államok és vállalatok a világgazdasági rendszerben - általánosan jellemző a gyengülő kereslet - új szektorok fejlődése - globális méretű társadalmi

és jövedelem egyenlőtlenségek 69 A transznacionális vállalatok helye és szerepe az elmúlt évtizedben - európai és japán vállalatok előretörése - a telekommunikáció, a szállítás és a pénzügyi szolgáltatásokterülete került előtérbe - az utolsó két évben ismét az amerikai cégek kezdtek megerősödni és visszahódítani korábbi pozícióikat A transznacionalizálódás aktualitása: - hatalmi harcok a világgazdaság piacán a vezető pozíciokért - harc a piacok újrafelosztásáért a megváltozott erőviszonyoknak megfelelően - egyre nő a transznacionális vállalatok szerepe és súlya a világtermelésben - új nemzetközi vállalati stratégiák kidolgozásának szükségessége 70 ELLENŐRZŐ KÉRDÉSEK 1. Mi a transznacionális vállalat lényege? 2. Mi a multinacionális vállalat lényege? 3. Mi az oka a transznacionalitás fokozódásának? 4. Milyen eszközök segítik elő a transznacionális vállalatok létrejöttét? 5.

Milyen szerepet töltenek be ma a világgazdaságban a transznacionális vállalatok? 6. Mi a konvergencia lényege és milyen összefüggésben van a transznacionalitással? VITAKÉRDÉSEK - ESSZÉK 1. Elemezze a mutlinacionalitás és transznacionalitás összefüggéseit a világgazdaság fejlődésével? 2. Elemezze a transznacionális kihívásokat! 3. A világranglisták alapján készítsen elemzéseket a vezető cégekről és próbáljon meg következtetéseket levonni a jövőben várható irányzatokról! 4. Mi jellemzi a legnagyobb transznacionális vállatok nemzeti jellegét, s milyen változások mentek végbe az elmúlt évtizedekben? AJÁNLOTT IRODALOM: Pázmány Zoltán: Transznacionális vállalatok KMF esettanulmány 71 VI. NEMZETKÖZI KERESKEDELEM ÉS GAZDASÁGI NÖVEKEDÉS 6.1 A gazdasági növekedés lényege, mérése A gazdasági növekedés fogalmát gyakran azonosítják a gazdasági növekedés mérőszámának, a GNP változásával. A növekedés

meghatározása pontosításra szorul:  egyrészt tényleges növekedésről csak akkor lehet szó, ha a változatlan áron számított GNP növekszik egyik időszakról a másikra  másrészt különbséget kell tenni a GNP színvonala és ütemváltása között GNP üteme GNP GNP g = -------------------------------GNP GNP színvonala GNP sz = ---------------N t = tárgyév N = népesség száma Általában a reál GNP tartós növekedését értik növekedés alatt, tehát csak akkor beszélünk növekedésről, ha a változatlan áron számított GNP folyamatosan és érezhetően növekszik. 6. 2 A növekedés kumulatív jellege A növekedés mérése a kamatos kamat számításon, vagy egyszerűbben a hüvelykujj szabályon alapul. Ez a szabály arra ad választ, hogy egy ország nemzeti jövedelme adott növekedési ütem mellett mennyi idő alatt kétszereződik meg. y = 72 / r y = évek száma r = növekedési ütem Egy adott országban ha a GNP évi növekedési

üteme 3 százalék, a jövedelem 24 év alatt kétszereződik meg. Választ kaphatunk arra a kérdésre, hogy egy szegény és egy gazdag ország közti jövedelemkülönbség miért nő. 6.3 A gazdasági növekedéssel kapcsolatos elméletek 72 Schumpeter kiemelt jelentőséget tulajdonított az innovációnak, amely a profitérdekeltségen keresztül jelentős tényezője a gazdasági növekedésnek. Harrod-Domar-féle természetes növekedés elmélet szerint a kiegyensúlyozott növekedés feltétele, hogy a kibocsátás és a tőke egyforma ütemben növekedjen. A modern gazdaságban a növekedés kiemelkedő tényezője a munka minőségének szakadatlan javulása. A Neumann-féle modell olyan gazdasági modell, amelyben minden mindenből előállítható, minden tényezőt visszaforgatnak a rendszerbe, a profitrátával azonos ütemű lesz a gazdasági növekedés. Nincs korlátozó tényező és nem érvényesül a csökkenő hozadék törvénye. Ebben a rendszerben

maximális ütemű kiegyensúlyozott növekedés valósul meg, s ez a növekedési ütem egyenlő az i reálkamatlábbal. Leontief ágazatközi input-output elemzése hasznos információkat nyújt az aggregált GNP-adatokról. V áltozatlan ráfordítás-kibocsátás együtthatókat feltételezve meg lehetett tervezni a fejlesztési célokat. 6.4 A növekedés forrásai Az országok növekedése alapvetően attól függ, hogy milyen források állnak a rendelkezésükre. Természeti erőforrások:  országonként adottság, de a lényeg, hogy rendelkezésre álljanak, azaz bevonhatók legyenek  új források kiépítése - a szükséges infrastruktúra megteremtésével  kimerülő erőforrások problémája  környezetvédelmi korlátok Emberi /humán/ erőforrások:  a munkaerő az alapvető input  a fejlődéssel egyre nagyobb szerepe van a munkaerő minőségének fő tényezővé válik, a termelékenység növekedésében jelenik meg  az oktatási-képzési

rendszer fejlesztése lesz az alapja Tőke forrás a többi erőforrás hasznosításának foka a rendelkezésre álló tőkeállomány függvénye A tőkeállomány a beruházási tevékenység eredménye egyrészt tömegükkel másrészt hatékonyságukkal hat a növekedésre A tőkeállomány gyarapításához a beruházási javak /épületek, gépek, 73 szállító eszközök, berendezések/ termelésére van szükség. 6.5 A növekedés „kérdőjelei” korlátozott termelési lehetőségek: döntés, hogy beruházási javakat vagy fogyasztási cikkeket termeljenek a jelen és jövő közötti választás 6.6 A növekedés és a technikai haladás A technikai haladás azt jelenti, hogy az erőforrásokat árukká és szolgáltatásokká átalakító ismereteink, tudásunk bővül. Eredményei:  korszerű gépek, berendezések kifejlesztése és gyártása  új technológiák kidolgozása  a munkafolyamat jobb megszervezése, a menedzsment hatásfokának javítása

A technikai fejlődés lehetővé teszi az erőforrások jobb kihasználását és új termékek előállítását. Az új technológiai elégséges feltétele a növekedésnek, de a növekedés fenntartásához az ismeretek állandó fejlesztésére van szükség. A termelékenység növelése a tőkeállomány növelését és az új technológiát egyaránt megköveteli. A technológiai változás és a tőkeképzés /beruházás/ egymást kiegészítő, egymástól függő, kölcsönhatásban lévő folyamat. Valójában a növekedés valamennyi forrása egymás kiegészíti. A technikai haladás mindenekelőtt elősegíti a tényezőellátottság relatív bővülését, azaz azonos mennyiségű termelési tényezővel nagyobb mennyiségű terméket állíthatnak elő. A termelésre gyakorolt hatásának vizsgálatánál változatlan tényezőárak mellett azt vizsgáljuk, hogy a vállalatok a költség minimalizálására való törekvése hogyan jelentkezik, ha a technikai

haladás megváltoztatja a tőke-munkaerő arányt. A technikai haladás típusai /Hicks osztályozása szerint/: 1. Semleges technikai haladás hatása nem változik a tőke és munkaerő aránya a technikai fejlődéssel, ha a technikai fejlődés az exportszektorban megy végbe, erősen növeli a nyitottságot 2. Munka megtakarító technikai haladás a munkaigényes iparágban olcsóbb az előállítás, nő a tőke aránya a munkaerőhöz képest, a szerkezet eltolódik 3. Tőkemegtakarító technikai haladás a tőkemegtakarítás révén az iparág munkaigényesebbé válik, csökken a tőke/munkaerő aránya, a szerkezet eltolódik 74 6.7 A növekedés korlátai A növekedés korlátai csak részben erednek a forráskorlátokból. A forrásokon kívül a legjellemzőbbek az alábbi korlátok:  a képzési rendszer elmaradottsága, amely megnyilvánulhat abban, hogy a munkaerő szakmai, korösszetétele, mobilitása nem felel meg a tőkeképzés technikai

követelményeinek  nincs összhang a humán és a tőkebefektetések között  az ország földrajzi helyzete, a piacra jutás korlátai  környezeti korlátok /hulladék, levegőszennyezés/  adóssághalmozódás  bürokratikus koordináció  a növekedés ára, azaz mekkora áldozattal jár a növekedés ütemének tartása 6. 8 A gazdasági növekedés és a nemzetközi kereskedelem kölcsönös kapcsolata A gazdasági növekedés egy bizonyos szint elérése után magával hozza fogyasztói szerkezet átalakulását, s mind a fogyasztói, mind a termelői oldalról kiindulnak olyan hatások, amelyek az ország külkereskedelmének súlyát és szerkezetét megváltoztatják. A külkereskedelemi forgalom nagysága a gazdasági növekedésével párhuzamosan maga is nő, de a nemzeti jövedelem és a külkereskedelem növekedési üteme között eltérések adódhatnak. A növekedéssel párhuzamosan fokozódhat vagy csökkenhet az ország

külkereskedelemre-utaltsága, a gazdasági nyitottság mértéke. Erős gazdasági potenciállal rendelkező ország a külkereskedelmi árakra is hatással van. A fentieken kívül számolni kell a cserearányok változásával is A gazdasági növekedés kapcsán az a kérdés vetődik fel, hogy a termelési lehetőségek módosulása adott világpiaci árarányok mellett kihat-e az ország termelési szerkezetére. Ez azért fontos, mert vannak exportra kerülő és importtal versengő termékek, így a szerkezetváltás befolyásolja az ország exportkínálatát és importkeresletét. A gazdasági növekedésnek az ország termelési szerkezetére gyakorolt hatása azt mutatja meg, hogy az exporttermékek vagy az importtermékek javára történik-e az eltolódás. Amennyiben az exporttermékek javára tolódik el a termelés 75 szerkezete, növekszik az ország külkereskedelemre való ráutaltsága, az ország gazdasági nyitottsága. A termelési változáson belül

vizsgáljuk a fogyasztási szerkezet változását. Ha megnő a fogyasztásban az importtermékek súlya, akkor fokozódik az ország külkereskedelemre való ráutaltsága, míg ha az exporttermékek felé tolódnak el a fogyasztói preferenciák, akkor csökkenhet a gazdasági nyitottság mértéke. Tehát mind a termelési, mind a fogyasztási hatás befolyásolja az ország importkeresletének és exportkínálatának alakulását, vagyis a gazdaság külkereskedelemre való ráutaltságát, a külkereskedelmi hatást. A külkereskedelmi hatás azt mutatja meg, hogy az ország importkeresletének /exportkínálatának/ növekedési üteme változatlan világpiaci árarányok mellett hogyan viszonyul a gazdasági növekedés ütemhez . A gazdasági növekedés befolyásolja a társadalmi jólét alakulását, de csak hosszabb távon , s akkor sem egyértelmű , mert a lakosság számának változása ezt befolyásolja. A növekedés módosító hatással van a cserearányokra . A

legerősebb országok külkereskedelmi nagyságuknál fogva hatással vannak a nemzetközi piacra, az ott kialakuló árakra. 6. 9 A gazdasági növekedés hatásai A gazdasági növekedés kapcsán az a kérdés vetődik fel legelőször, hogy a termelési lehetőségek módosulása adott világpiaci árarányok mellett kihat-e az ország termelési szerkezetére. Ez azért fontos, mert vannak exportra kerülő és importtal versenyző termékeke, így a szerkezetváltás befolyásolja az ország exportkínálatát és import keresletét. A gazdasági növekedésnek az ország termelési szerkezetére gyakorolt hatása azt mutatja meg, hogy az exporttermékek vagy az importtermékek javára történi-e az eltolódás. Amennyiben az exporttermékek javára tolódik el a termelési szerkezet, növekszik az ország külkereskedelemre való ráutaltsága, gazdasági nyitottsága. A termelési szerkezet változásán belül vizsgáljuk a fogyasztási szerkezet változását. Ha megnő a

fogyasztásban az import termékek súlya, akkor fokozódik az ország külkereskedelemre utaltsága, míg ha az exporttermékek felé tolódnak el a fogyasztói preferenciák, akkor csökkenhet a gazdasági nyitottság mértéke. Tehát mind a termelési, mind a fogyasztási hatás befolyásolja az ország importkeresletének és exportkínálatának alakulását, vagyis a külkereskedelmi hatást. A külkereskedelmi hatás azt mutatja meg, hogy az ország importkeresletének (exportkínálatának) növekedési üteme változatlan világpiaci árarányok mellett hogyan viszonyul a gazdasági növekedés üteméhez. 76 A gazdasági növekedés befolyásolja a társadalmi jólét alakulását, de csak hosszabb távon, s akkor sem egyértelmű, mert a lakosság számának változása ezt befolyásolja. A növekedés módosító hatással van a cserearányokra is. Különösen a nagy országok külkereskedelmi nagyságuknál fogva gyakorolnak hatást a nemzetközi piacra, az ott

kialakuló árakra. 6.91 A gazdasági növekedés termelési hatásai A növekedés a tényezőellátottság bővülése A technikai haladás lehetősége: változatlan tényezőárak mellet hogyan módosítja a technikai haladás a vállalatok által választott költség mérséklés mellett a tőke és munkaerő arányát A technikai haladás Hicks osztályozta, s ennek alapján lehet:  semleges típusú technikai haladás, ha a technikai fejlődés az exportszektorban megy végbe, s a nyitottságot erősen növeli  munka megtakarító: a munkaigényes iparágban olcsóbb előállítás, de az árak nem változnak, s a szerkezet eltolódik  tőkemegtakarító: munkaigénye ágazat fejlesztése, költségmegtakarítás - tényezőhelyettesítés - egymással ellentétes hatás 6.92 A gazdasági növekedés cserearány-hatása A külkereskedelmi cserearány mutató a nemzetközi munkamegosztásból származó előnyök mérésére szolgál. Összehasonlítja az exportált

áruk és az importált áruk árindexét, s m int ennek hányadosa megmutatja az egységnyi behozatalra jutó átlagos kivitel nagyságának változását. Adott ország akkor ér el cserearány-javulást, ha az exportált áruk árindexe jobban emelkedik, mint az importált áruk árindexe. A cserearány mutató javulása lehetővé teszi, hogy egységnyi export ellenében többet importálhat, romlása esetén egységnyi export ellenében kevesebbet importálhatunk. Ez a mutató közvetíti a világpiaci árak változását, illetve annak hatását a gazdaságra. Korábbi vizsgálatainkban a világpiaci árak változatlanságát feltételeztük. A kisebb országok világpiaci hatása elenyésző, ezen a piacon árelfogadók mind az exportjuk, mind az importjuk vonatkozásában. A nagyobb gazdasági potenciállal rendelkező országok, akik a világkereskedelemben is jelentős szerepet töltenek be, exportkínálatukkal, illetve importkeresletükkel módosíthatják a nemzetközi

csere arányait. 77 Adott ország számára a cserearány javulása gazdasága növekedését segíti elő, a csereromlás pedig visszafogja a növekedését. Ha mindkét ország számára cserearány javulás következik be, mindkét ország gazdasága növekszik, s kölcsönhatásukban a növekedés kumulálódik, s együttesen gyorsabb növekedést produkálnak. 6.93 Elszegényítő növekedés A fejlődő országok számára a nemzetközi munkamegosztásba való együttműködés veszélyekkel is jár. Ezek az országok általában olyan termékekre szakosodtak, amelyeknek viszonylag rugalmatlan, de gyakran könnyen változó a kereslete és kínálata, így az exportbevételekben gyakori a változás. Ez a cserearányok illetve relatív árak változásával függ össze. A fejlődő országok részvétele általában néhány tropikus mezőgazdasági vagy ipari nyersanyag kitermeléséből áll, s ez teszi kiszolgáltatottá az országokat a világpiaci történéseknek. Az

exportbevételek bizonytalansága, a cserearányok tartós, hosszabb időszakon át érvényesülő romlása káros és fejlődésgátló hatású a fejlődő országok számára. A nemzetközi munkamegosztásban való részvételük a termelékenység növekedésén keresztül elősegíti az ország gazdasági növekedését, tehát bizonyos jóléti hatást” okoz, de a cserearányok nagyarányú romlása oly mértékben ellensúlyozza ezt, hogy összességében romlik a lakosság jóléte, s ezekre az országokra jellemző az elszegényítő növekedés. A világpiaci árarányok kedvezőtlen alakulása relatív veszteséget okozva korlátozza magát a gazdasági növekedést is. A világgazdaságban ennek következtében kialakulnak különböző típusú függőségek, un. aszimemetrikus interdependenciák Gyakorlatilag ez a helyzet azt fejezi ki, hogy a függési viszonynak több oldala van Nyilvánvaló, hogy a világkereskedelemben résztvevő, a nemzetközi

munkamegosztásban bekapcsolódó valamennyi ország kölcsönös függőségi viszonyba kerül partnereivel. A függőség, az aszimmetria mértéke mindenekelőtt több függvénye. A függőségből eredő hátrányok a fejlődő országok gazdasága számára mélyreható változásokkal járnak:  részintegrálódás a világgazdaságba  perifériás helyzet a világgazdaságban  a nemzetközi munkamegosztásban elfoglalt szerep korlátozza a komporatív előnyök érvényesülését  dezintegrált társadalmi és gazdasági szerkezet  a nemzeti piac és piacmechanizmusok fejletlensége  nagyarányú tőkehiány - eladósodási folyamat  torz infrastruktura 78  népesedési egyensúly megbomlása Napjainkra a világgazdaság állandó jellemzőjévé vált a lassú növekedés és a fokozódó egyenlőtlenség. A világ hét leggazdagabb és hét legszegényebb országa között az egy főre jutó jövedelem-különbség 1965-ben még csak hússzoros

volt, ez 1995-re már harmincszorosára emelkedett. A fejlődő országok közül néhány kelet-ázsiai ország csökkentette, sőt néhányan meg is szüntették a különbséget, de az általános tendencia inkább a fejlődő országok leszakadását mutatja. A jövedelmek egyre kevesebb kézben koncentrálódnak, de ezzel párhuzamosan sem fokozódik a nagyobb befektetésük. A fejlett országok a nyolcvanas évek óta egyre nagyobb profitot realizálnak, s a fejlődő országok országokban is a leggazdagabb réteg szerzi meg a nemzeti jövedelem döntő hányadát. A profitok növekedése mellett a befektetések csökkenése illetve mérséklődése a jellemző. A globalizálódás és a liberalizáció az államokon belül és a régiók között is az egyenlőtlenségek irányába hat. A világgazdaságra általánosan jellemző alacsony növekedés (3 % ) mögött jelentős különbségek vannak, s belátható időn belül is fennmaradnak. A növekedés gyorsítása

érdekében ösztönözni kellene a profitok visszaforgatását. A növekvő befektetésekkel újabb munkahelyek teremthetők, de szükséges lenne a luxusfogyasztások visszafogására is. Jelentős szerepet tölthetnek be a nagy multinacionális cégek erősödő globalizálódása a fejlődő országok világgazdasági integrálódásában. Ezek a cégek közvetítik a fejlődő országok felé a korszerű technológiákat és vezetési ismereteket, a munka- és termelésszervezési eljárásokat. Az elmaradott térségben a belső és nemzetközi gazdasági viszonyok és mechanizmusok fennálló rendje inkább korlátozza, mintsem elősegíti olyan gazdasági rendszerek kialakítását ezen országokban, amelyek elősegítik a torzulások felszámolását, s nem diktatúrák, az elzárkózás irányába tolódik el. A fejlődés fontos feltétele a jól funkcionáló pénzügyi szektor. A fejlődő országok növekedésének gyorsítása problémákkal, kockázatokkal jár. A

világgazdasági globalizáció, a fejldődő országok felzárkózása komoly kihívást jelent valamennyi érdekelt számára. 79 ÖSSZEFOGLALÓ VÁZLAT A gazdasági növekedés lényege: a GNP (GNI) tartós növekedése A növekedés kumulatív jellege: A növekedés a kamatos kamat elve szerint meg végbe, s ez magyarázza meg az országok közötti fejlettségi szint különbségek növekedését esetleg csökkenését A növekedés forrásai: 1. Természeti erőforrások: földrajzi, éghajlati adottságok, nyersanyaglelőhelyek problémái: kimerülő erőforrások, környezetvédelmi korlátok 2. Emberi (humán) erőforrások: alapvető input a munkaerő minősége fő tényezővé válik az oktatás-képzési rendszer fejlesztése az alapja 3. Tőkeforrások a többi erőforrás hasznosítása a tőkeállomány függvénye A növekedés kérdőjelei: 1. korlátozott termelési lehetőségek: kimerülő erőforrások alternatív lehetőségek 2. jelen és jövő közötti

választás: beruházás és fogyasztás aránya - A technikai haladás és a gazdasági növekedés: Eredményei: - korszerűbb gépek, berendezések - új technológiák - korszerűbb munkaszervezés A technikai haladás hatását Hicks szerinti osztályozása alapján elemezhetjük A növekedés korlátai: 1. forráskorlátok 2. nem forráskorlátok: - képzési rendszer elmaradottsága - nincs összhang a humán és a tőkebefektetések között - a piacra jutás korlátai - környezeti korlátok (hulladék, levegőszennyezés) - adóssághalmozás - bürokratikus koordináció - a növekedés ára 80 ELLENŐRZŐ KÉRDÉSEK 1. Határozza meg a gazdasági növekedés lényegét! 2. Hogyan mérjük a gazdasági növekedést? 3. Mit jelent a növekedés kumulatív jellege? 4. Melyek a növekedés forrásai? 5. Mi a technikai haladás szerepe a gazdasági növekedésben? 6. Milyen típusai vannak a gazdasági növekedésnek? 7. Milyen korlátai vannak a gazdasági

növekedésnek? 8. Milyen hatással van a gazdasági növekedés az adott ország termelésére? 9. Milyen típusai vannak a gazdasági növekedésnek? 10. Hogyan hat a gazdasági növekedés a cserearány-mutatókra? 11. Mit jelent az elszegényítő növekedés? 12. Milyen tényezők szabnak korlátot a fejlődő országok gazdasági növekedésének? VITAKÉRDÉSEK - ESSZÉK 1. Elemezze a gazdasági növekedés forrásait, s ezek alapján jellemezze egyes országok gazdasági fejlődését? 2. Mutassa be történelmi példákon keresztül a gazdasági növekedés és a nemzetközi kereskedelem összefüggéseit? 3. Milyen ellentmondásos a gazdasági növekedés hatása a fejlődő országokra, s elemezze a fejlődő országok függő helyzetét és az ebből fakadó dilemákat! 81 VII. VILÁGGAZDASÁGI KIHÍVÁSOK Magyarország ma minden idegszálával az európai integrációra figyel, de ez nem elég, mert mindaz ami a XXI. század szempontjából fontos, az nem csak

Európában történik. Az új trendek, technológiák és politikai kezdeményezések Amerikából, a globális piacgazdaságba torkolló hatalmas gazdasági és társadalmi áramlatok pedig Ázsiából jönnek. Nem lehet megállni Európánál, amikor a jövő század kihívásaira keressük a választ, amikor a sikeres gazdasági felzárkózás és a társadalmi felemelkedésének forrásait kutatjuk. Azoktól kell tanulnunk , akik már ma is a jövő század műhelyében dolgoznak. Ők pedig Ázsiában és Észak-Amerikában találhatók. Ázsia gazdasági felemelkedését Japán indította el, majd a négy kistigris /Szingapúr, Hongkong, Tajvan és Dél-Korea / követték a japán mintát, őket követte Malajzia , Indonézia. Lassan Kína és India is megindult a XXI század felé. Japán és a kis tigrisek sikerének alapja az ipari export volt A következő hullámban érkezőknél, különösen Kína és India esetén a belső piac bővülése a fejlődés motorja. Ha az

ázsiai gazdaságok 2010-ig megismétlik a korábbi évtized évi 6-10 százalék körüli nö vekedési ütemét, akkor az ázsiai középosztály 1 milliárd főre duzzadhat és 50 százalékkal több vásárlóerővel rendelkezik, min ma az USA teljes gazdasági teljesítménye. Míg Ázsia gazdasági felemelkedését először észak-amerikai és nyugat-európai exportja alapozta meg, addig ma a döbbenetesen gyorsan bővülő ázsiai középosztály vásárlóinak igényei húzzak a növekedést. Míg a fejlett Nyugaton szűkül a tehetős középosztály, addig Keleten ennek rohamos bővülése adja a növekedés húzóerejét. Míg az angol középosztály felemelkedéséhez 150 év kellett, addig az új ázsiai középosztály 10-15 év alatt kifejlődik. A történelem gyorsulása egyben a gazdasági felzárkózás megváltozott receptjét is jelenti: ha gyors a belső középosztályosodás, akkor építhető arra a növekedés, és a gyors gazdasági gyarapodás tovább

bővíti a középosztályt. Magyarország nem tekinthet el attól a 90-es évtizedbeli ázsiai tapasztalattól, hogy ott a gazdasági növekedés motorja a belföldi piac tágulása és egy belső középosztály kiemelkedése. Nálunk a szerény és szegény szocialista középosztály szétmorzsolódik és helyére egy inkább szűk, mint széles új felsőközép lép, ez pedig kevés a belföldi fogyasztás bővüléséhez. Ez kevés a belföldi fogyasztás bővüléséhez, tehát egy tartósan dinamikus gazdasági növekedéshez. A középosztály elmorzsolódása európai jelenség, a középosztály bővülése ázsiai, aligha kétséges, hogy melyiket kellene követni a sikerhez. 82 7.1 Világhálók Az ázsiai nagy létszámú középosztály kiemelkedése kivételes üzleti lehetőségeket nyit meg azoknak az európai és amerikai cégeknek a számára, amelyek a világpiacon bevezetett, márkanévvel rendelkező termékeket gyártanak. Az új középosztály Ázsiában

pontosan azokat a világtermékeket kívánja vásárolni, amelyek a hirdetésekben New Yorktól Londonig megjelennek. Ez Európa egyik nagy üzleti lehetősége és egyben a nagy kihívás Közép- és Kelet-Európa számára, mert elkerülhetetlenül be kell törnie a világpiacra saját márkanevekkel ahhoz, hogy részt vehessen a bedolgozó státusnál többel is az ázsiai piaci versenyben. Magyarország esetében az élelmiszerek kínálják ezeket a márkaneveket a boroktól a húskészítményekig, de a szellemi termékek, oktatás és egészségügy is lehet márkanévre esélyes erősségünk. Ehhez először az amerikai és a nyugateurópai piacon kell elérni a világtermék nevet, majd az ottani hírnevet lehet átváltani tömeges ázsiai eladásokra. Az EU-integráció nemzetállamok integrációja, amit kormányzatok szolgalmaznak. Ázsiában ezzel szemben a határokon átlépő vállalkozások és azok hálózatai szövik a gazdasági integráció egyre szorosabb

szálait. Ennek motorja az 57 milliós kínai diaszpóra /idegen környezetben élő kínaiak /. Ez a hatalmas embertömeg az elmúlt évszázadokban a természeti csapások és az éhezés hatására Kína déli tartományaiból vándorolt ki, s közülük legtöbben Ázsiában élnek. Malajziában, Thaiföldön és Indonéziában a gazdasági teljesítmény 75 százalékát adják a kis- és középméretű vállalkozások, és ezek 90 százaléka van kínai vállalkozók kezében. Míg Japán és Dél-Korea gazdasági felemelkedése nemzetállami keretek között és az állampolgárok döntő többségét jelentő egy nemzet teljesítményére épült, addig a 90-es évek ázsiai sikertörténetei mögött a kínai diaszpóra húzódik meg. A Kínából elvándorlókat mindig is jellemezte, hogy a családi, nemzetségi és falukötelékeket mindennél jobban ápolták, és ezeket kötik ma össze a kereskedelem és befektetés szálaival. Így alakulnak ki azok a hálózatok és a

hálózatok hálózatai, melyek egyéni és családi vállalkozásokat szőnek világhálóvá. A gazdasági integráció ezek a vállalkozói hálók és nem a kormányok szövik egyre sűrűbbé. A kínai diaszpóra mellett a 10 milliós indiai és a 2 milliós vietnami diaszpóra megismétlik a multinacionális világcégek hálózatainak elmúlt két évtizedben tapasztalt kiépülését. Míg azonban a multik erősen hierarchikusak és óriáscégek szövik a világhálót, addig az ázsiai diaszpórák hálói valódi hálózatok, mert kicsi egységek decentralizált szövetségeiként működnek. A kínai diaszpóra ma a világ harmadik gazdasági hatalma, de vagyona a leggyorsabban nő, mert a XXI. sikerreceptjét használja: hálózatban működik, ahol mindenki úgy viselkedik, mintha az egész világgazdaság központja lenne. A kínai diaszpóra működése az teljesen decentralizált, az egyéni döntésen és felelősségen alapul. Ezek a 83 tényezők arra híják

fel a figyelmet, hogy Magyarországnak nem elegendő bekapcsolódnia a nagy multinacionális cégek világhálójába. Ez szükséges, de nem elégséges a sikerhez. A XXI század sikeréhez tartozik, hogy kis családi cégek egyre sűrűbb hálózatát kell létrehozni az országon belül, majd terjeszkedni a légióban és a világgazdaságban. A környező országokban élő magyar kisebbség alkalmas arra, hogy Közép-Európában is egy hálózatszövő mesterséget végezzen. Az európai integráció során el kell kerülni minden olyan lépést, amely útját állhatja ennek a tevékenységnek, azaz új korlátokat ne állítson fel se kelet, se déli irányba. A világ hálózatosodása felértékeli a magyar emigráció közösségeit, gazdasági és szellemi műhelyeit. Ázsia sikere arra int, hogy gazdaságilag is az nyer, aki a családi, nemzeti és lelki összetartozás erkölcsét követi. Ázsiában a család a társadalom alapegysége még napjainkban is, míg a nyugati

civilizációban a XX. században megrendülni látszik a család szerepe és az egyén illetve a háztartási egység lép a helyére. Ha a család az alapegység, akkor az államnak kevesebb része van az egyének életében, de ha a család megrendül, akkor a nagyobb közösségnek, az államnak kell a helyét elfoglalnia. A világgazdaságban ma a szövetségi hálókba szervezett multinacionális cégek és a családi alapon álló ázsiai világhálózatok a két legsikeresebb üzleti szerveződések. Az első a nyugati, döntően amerikai, a másik a keleti, döntően a kínai diaszpóra által használt üzleti szerveződés. Közben az egyén jelentősége egyre nő a gazdaságban, mert az információs világgazdaságban egyénileg termelhető és főként használható a tudás. Ma a fejlett világban bárki hozzáférhet az emberiség egészének tudásához, ehhez minden technikai eszköz rendelkezésére áll. A XXI század legfontosabb erőforrása a tudás tehát

egyénileg birtokolható és használható. Sokan mondják, hogy a fantázia, a jövő megsejtése még fontosabbá válik, mint a múltbeli és mai ismeretek tudása, ez pedig végképp az egyének fejében lakozik. A család pedig azért a legjobb környezet a fantázia és a tudás termeléséhez, mert nem a hasznossági elven nyugszik, hanem a kötelességen és a szereteten. Mindkettő táplálja a XXI század legfontosabb erőforrásait, mert hosszú távú értékeken, nem pedig rövid távú érdeken nyugszik. A globális piacgazdaság ugyanis olyan összetett, olyan gyors és olyan kiszámíthatatlan, hogy soha nem az nyer, aki csak rövid távon számol. Ráadásul egyre kevésbe az nyer, aki racionálisan és a logika törvényei alapján hozza meg üzleti döntéseit, hanem az, aki sok irracionális, érzelmi, ízlésbeli és más nem ipari korszakban honos értéket tart iránytűként maga előtt. Az ipari korszak a ráció és logika, valamint a hierarchia és a rövid

távú előnyök kora, de az mára leáldozott. A világméretű szolgáltató- és információs gazdaság olyan döntéseket jutalmaz, amelyek egyre kevésbé a kiszámítható és azonnali hasznosság elvén nyugszanak. A kötelességen és szereteten a lapuló családi környezet éppen ezeket az értékeket, gondolkodást és viselkedést fejleszti. Ázsia azért is lehet olyan sikeres, mert a nagyon kemény munkát a család gyarapodásának célja vezérli. A fiatalok tanulása, valamint az öregekről való 84 gondoskodás ezért nélkülözhetetlen része a családi működésnek, ezért nem kell az államra támaszkodni, így lehet az államnak a piaccal szemben a látszattal ellentétben csak másodlagos szerepe Ázsia gazdasági felemelkedésében. Magyarország számára megszívlelendők az ázsiai tapasztalatok. A szocialista rendszer épp hogy megléti és nem jóléti állam gondoskodását minden területen, az oktatástól, az egészségügyig leépítették és

leépítik a kilencvenes években. Ennek helyére léphetne a korábbinál erősebb és tehetősebb, jobban működő család. De mivel nem vagyunk olyan gazdagok, hogy a jóléti államot finanszírozzuk, ezért a családra épülő ázsiai gondolkodást kell erősítenünk. Valakinek ugyanis nem hasznossági és nem rövid távú érdekek alapján segíteni a fiatalokat, a gyengéket, az öregeket és szegényeket abban, hogy e rkölcsre, tudásra, fantáziára, kicsiszolt képességekre és megélhetésre tegyenek szert. Ezt olcsón és jól a család oldja meg. Az állam drágábban és rosszabbul látja el, s a közösségek, alapítványok, egyesületek csak korlátozott feladatokat képesek ellátni. Ha versenyképesek akarunk lenni Ázsiával, akkor a családot, mint a legolcsóbb és legjobb módszert választjuk. Ehhez azonban egy tisztes megélhetést adó munkahely kell és a relatív lemaradás érzését tompító kisebb jövedelmi különbségekre volna szükség. Nem

állami munkahelyekre volna szükség, hanem sikeres egyéni és családi vállalkozások tömegére. Ehhez újból fel kell értékelnünk a belföldi piacot, a hazai fogyasztót, ahogy az Ázsiában is történik 7. 2 Gazdasági háromszögek és négyszögek Ázsia gazdaságára jellemző, hogy teraszosan építették ki, azaz a már fejlett , a gyorsan fejlődő és a lemaradó országok teraszosan helyezkednek el. Japán még egyedül járta meg a XX. század nagy gazdasági felzárkózásának kalandját A négy kis tigris már egyszerre és egymástól tanulva fejlődtek. Mögöttük már látható a z újabb terasz, amelyen Malajzia, Indonézia, Thaiföld és Kína tengerparti része és India néhány tartománya termeli a gazdasági felzárkózást. De már látható az újabb terasz, ahol Vietnam, Fülöp szigetek, Kína és India nagy része látható. Ázsia feltalált valami nagyon eredeti módszert ennek a gazdasági felzárkózásnak a gyorsítására. Ezek a

növekedési háromszögek és négyszögek. E urópában a sikeres felzárkózások nemzetállami keretek között történtek, míg Ázsiában a határokon átnyúló gazdasági övezetek alakulnak ki és ezek a növekedés motorjai. Így kapcsolódott össze Tajvan és Hongkong a velük szembeni kínai tartományokkal. Szingapúr l965-ben vált k i önálló állammá Malajziából, de gazdasági sikereiben nagy szerepe volt annak, hogy hozzáfért Malajzia olcsó munkaerejéhez, piacához és természeti kincseihez. Kína, Burma Thaiföld és Laosz között kialakulóban van az arany négyszög. A Japán-tenger gazdasági övezete a két Koreát, Kína északkeleti tartományait, Oroszország távol-keleti részét és persze Japánt fűzi össze. 85 Sajátos növekedési háromszöget alkot Szingapúr, Malajzia, Indonézia. Ausztrália északi területe Indonézia déli területeivel alkot növekedési övezetet. Kialakulóban van egy olyan határok nélküli ázsiai

gazdaság, amelyikben a növekedés motorjai ezek a háromszögek és négyszögek. Előnyük, hogy egyik országból a fejlett technológia, másikból az olcsó munkaerő És a természeti erőforrások, harmadikból például a nagy felvevő piacok társulnak az övezethez. A növekedési és export három- és négyszögek a kooperáció és a vállalkozási hálózatok sűrűsödési pontjai, a jövő műhelyei. Amerika is ismeri ezeket az övezeteket, mert USA és Kanada között vagy pedig Kalifornia és Mexikó között lényegében igen hasonló növekedési sávok jöttek létre. Ilyen növekedési formák Európában nem te rjedtek el, még az Európai Unión belül is inkább egy-egy országon belül vannak növekedési központok. A telekommunikáció és főként a közlekedési beruházások nyomán kialakulóban van Nyugat-Európa első növekedési háromszöge London-Lille-Brüsszel között. Közép-Európa lehetne az a terület, ahol igazán élni kellene az ázsiai

találmánnyal. Az üzleti szektor már megkezdte egy Bécs-Budapest-Pozsony-Brno gazdasági négyszög kialakítását. Amely a külföldi be ruházások révén fejlett ipari exportövezetté válik. Magyarország keleti határain is spontán módon kialakulóban van egy ZáhonyNyiregyháza-Beregszász-Debrecen-Marosvásárhely háromszög, valamint Miskolc-Ózd-Kassa ipari tengely. Az üzleti szektor kezdeményezéseit azonban állami infrastruktúraprogramokkal kellene segíteni ahhoz, hogy a felzárkózás motorjai legyenek. Az ázsiai privatizáció is kínál tanulságokat. Nyugaton ma még kevesen ismerik be, hogy a Malajziában lezajlott privatizáció a világgazdaság eddigi egyik legsikeresebb privatizáció volt. A 20 millió fős malajziai gazdaság évi 24 milliárd dollárt takarít meg az eddig 14 éves privatizációs program következtében. 1983 előtt a malajziai politikai elit azt gondolta, a maláj etnikum érdekeit úgy lehet védeni a gazdaságilag erős kínai

etnikummal szemben, hogy az állami tulajdon alapján a kormányzat védi a munkahelyet. A privatizációt azonban úgy vitték végbe, hogy az új magán szektor felgyorsította a növekedést, miközben lényegében nem alakult ki munkanélküliség. Ezt három módszerrel érték el. Először is fokozatos eladást választottak a nagyon gyors privatizáció helyett, másodszor a malajziai vállalkozók részére jelentős előnyöket adtak a privatizáció során, harmadszor pedig az állam jelentős befolyást tartott meg magának a privatizált vállalatoknál. Mindhárom ellentétes a nyugati privatizációs tanácsokkal és a magyar gyakorlat nagy részével. Tanulságos a kínai privatizáció is, a közhiedelemmel ellentétben van ilyen. Kínában az l970-es az ipari termelés 80 százalékát adta az állami szektor, ma ez 40 százalékra csökkent. A csökkenés azonban az új magánszektor kiépülésének 86 köszönhető, valamint a nagy állami cégek spontán

privatizálódásának a következménye. Ma a világgazdaság legnagyobb privatizációs programja a kínai népi hadseregben megy végbe. 1984 óta a hadsereg 20 ezer vállalatot alapított és ezek mára évi 5 milliárd dollár profitot hoznak. Az állami ernyő alatt spontán privatizáció megy végbe és a kínai népi hadsereg mára Kína legnagyobb és legnagyobb nyereséget hozó üzleti vállalkozás lett. 1995-ben arról döntöttek, hogy csak 1000 vállalat marad állami tulajdonban és 99 000 vállalatot privatizálnak, illetve a piacra bíznak. A kínai vezetés azt a stratégiát választotta, hogy előbb hagyta felnőni az új magánszektort, hogy a hozzátartozókkal együtt 340 milliós, állami tulajdontól függő munkaerőnek munkát adjon, akkor nagyszabású privatizációba kezdett. Közben pedig megengedte az állami ipar, sőt a hadsereg spontán átszivárgását a magánszektorba egy spontán privatizáció keretében. 7. 3 A szellemi tőkevándorlás

irányváltozása - agyelszívás A történelem azt mutatja, hogy ahol az élelmet nehéz volt megszerezni, ott a tanulás révén történő kiemelkedésnek nagy volt a becsülete. Skóciától Japánig és a skandináv országoktól Kínáig ezt látjuk. Ázsiában mindenhol a tanulás áll a családok é rtékrendjének középpontjában, ami a XXI. század legfontosabb erőforrását a tudást és a fantáziát bővíti. Egy japán középosztálybeli család a gyermek megszületése után azonnal elkezd gyűjteni az amerikai egyetemi tandíjra és mintegy 15 ezer dolláros egyszeri és havi 200 dollár körüli folyamatos befektetéssel összejön a négyéves 70-80 ezer dolláros tandíj. A kínai diaszpóra az amerikai és újabban a nagy kínai egyetemekre küldi gyermekeit, hogy ott a tudás mellett kapcsolatokra tegyenek szert. Az egyetemi ismeretségek a vállalkozói hálózatok egyre fontosabb forrásai. A hagyomány mellett azért is vállalnak ilyen anyagi áldozatot az

ázsiai családok, mert a születésszabályozás miatt igen sok az olyan háztartás, ahol egy gyermekre hat kereső esik: két szülő és két pár nagyszülő. A XXI század elejére pusztán a népességszám miatt Kínában és Indiában lesz majd a legtöbb képzett műszaki szakember, de ez még mindig kevés lesz. Már ma is érezhető a képzett munkaerő szűkössége valamennyi fejlett és gyorsan fejlődő ázsiai gazdaságban. Amerikából és Európából fogják importálni a műszaki és más szakemberek tömegét a következő század elején, hogy enyhítsenek ezen a bővülő képzés ellenére erősödő hiányon. Amerikából egyre több vezető tudós költözik át Ázsiába és nem csupán az ázsiai származásúak. Az agyelszívás iránya megfordulóban van Magyarország számára kivételes lehetőséget nyújt ez az ázsiai oktatási forradalom mert a tudás nálunk is hasonló érték, mint Ázsiában. Amerikai egyetemeken lehetne összeismerkedni ázsiai

diákokkal és megalapozni a későbbi üzleti kapcsolatokat, de ehhez minél több magyar fiatalnak kellene kijutni amerikai egyetemekre. Magyar egyetemeket lehetne felfejleszteni olyan 87 szintre, hogy minél több ázsiai diák jöjjön ide tanulni, ami újból csak a későbbi üzleti kapcsolat alapja lehet. Magyar szakemberek Ázsiában történő munkavállalását kellene segíteni minden lehetséges állami eszközzel, mert ez újból csak a későbbi üzleti kapcsolatokat épít. Segíteni kellene minden eszközzel a kutatást és fejlesztést végző magyar cégeket, mert Ázsia mohón épít ki üzleti kapcsolatot azzal, aki műszaki újdonságot kínál. A kapcsolatokból üzleti hálózatok alakulhatnak ki, abból gazdasági hidak Ázsia és Közép-Európa között. El lehetne továbbá gondolkodni a szingapúri miniszterelnök azon kijelentésén is, hogy várja Szingapúrba a koreai, indonéz, vietnami és más ázsiai közösségek betelepülését annak

érdekében, hogy élő hídként működjenek a 3 milliós Szingapúr és Ázsia többi része között. Miért ne lehetne hasonló utat járni a tízmilliós Magyarországon is? A XXI. században hihetetlen előnyökkel járhat egy európai ország számára, hogy ázsiai kisebbsége, néhány tízezer vagy éppen százezer ázsiai lakosa van. Ha már Kínában bennünket magyarokat rokonoknak, nyugati hanoknak tartanak és Japánban is él a genetikai rokonság eszméje, akkor miért ne erősítsük ezt meg sok-sok személyes kapcsolattal. 7. 4 A nyertes - nyertes játék 1999-ben Makaó visszatér Kínához, és ezzel Ázsiában minden Ázsiai terület az ázsiaiak birtokába kerül. A 400 évig tartó gyarmatosítás befejeződik, és Ázsia az önrendelkezés területén visszatér oda, amit a nagy földrajzi felfedezések előtt élvezett. A dátum szimbolikus, hiszen az évezred küszöbén történik mindez Az 1500-as évek végéig mindig Ázsia, ezen belül Kína

rendelkezett a legfejlettebb gazdasággal. Sokan gondolják úgy, hogy a történelem is visszatér korábbi mintáihoz., ahogy Makaó Kínához Ezzel szemben az új információs világgazdaság már nem a nyertes-vesztes játékot játssza, hanem egyre inkább a nyertes-nyertes j átékot. Ebben nem az egyik nyer a másik rovására, hanem mindkettő, vagy mindhárom és valamennyi, akik részt vesznek a játékban. A játék a modern üzleti élet. A XXI században Ázsia felemelkedése nem feltétlenül Európa és szinte biztos, hogy nem Észak-Amerika kárára történik, hanem sokkal inkább azok javára. A verseny erősebb lesz, de a kooperáció még erősebb és bizonyosan az nyeri a legtöbbet, akivel az erősek érdemesnek tartják a kereskedelmet, üzletet és kooperációt. Ázsiára azért érdemes vigyázó szemünket vetni, amiért Batsányi Párizst ajánlotta úgy kétszáz évvel ezelőtt. A jövő műhelyének működését érdemes megismerni és átvenni mindazt

a sikeres receptből, ami átvehető. Ez nem az európai integráció ellen való, még kevésbé az euroatlanti csatlakozás ellen. Nem leszünk attól kevésbé európaiak, hogy sikeres ázsiai módszereket alkalmazunk. De lehetünk sikeresebb európaiak, mint azok nélkül. Az európai gazdasági integráció egész Közép-Európa számára kétesélyes: a fejlettekkel integrálódni a 88 gyengébbek hátrányára is l ehet, de nyerhet mind a fejlett és a fejletlen is az integrációval. Nyugat-Európa akkor nyeri a legtöbbet, ha mi is ny erünk, és kevesebbet nyer, ha mi veszítünk. Ezt a keletnémet tartományok 1000 milliárd márkás integrációs számlája mindenki számára bizonyította. Európa akkor tud nyertes lenni a világgazdaságban a három nagy régió küzdelmében, ha engedi nyerni Közép- és Kelet-Európát az európai integrációs játékban. Ehhez sok más mellett az szükséges, mi az európai integráció során használjuk a mai sikeres ázsiai

módszereket. Hogy ez ellentmond a mai uralkodó nyugati recepteknek? Sebaj, sokkal kevesebbe kerül majd az integráció és ráadásul még sikeres is lesz. 7. 5 Szingapurizálódás avagy a keleti szél Nagyon valószínű, hogy az euroatlanti termeli mód a XXI. században a második helyre szorul, és az új modellek kikényszerítésében a csendes-óceáni térségnek a keleti szélnek - lesz döntő hatása. El-elhangzik mostanában, hogy az emberiség paradigmaváltás /modellváltás/ előtt áll. A totalitárius rendszerek csődöt mondanak, s önmagában a konzervativizmus is, kevés a szociáldemokrácia is, a liberalizmus is. Előre tört a fridmani iskola, de változatlanul akadnak szószólói Keynesnek. Valami más kellene tehát, annál is inkább mert a bolygó energiaforrásai kimerülőben és maga meg túlnépesedőben van. Akik az újat hiányolják, azok főleg az euroatlanti világba helyezik a bizalmukat, amibe beleértve Ausztráliát és Új-Zélandot is, de

Japánt és a „kis tigriseket” nem. Kiderül majd, azért idővel lesz új minta, de kötve hiszem, hogy az euroatlanti világ jóvoltából. A hidegháború kipukkant. A fegyverkezésre jóval kevesebbet kell költeni, s az ember azt gondolná, hogy Nyugat egyre többet áldozhat a közjólétre, a harmadik világ megsegítésére, és ránk. Nos, ennek épp az ellenkezője tapasztalható: az európai kommunizmus kritikájától megszabadulván, a szociális és a kultúratámogató juttatások lefaragásán fáradozik. Számunkra is ez a „napiparancs”, miközben a multinacionális cégek, sőt globális magáncégek profitja, a pénztőke osztaléka az elmúlt években megsokszorozódott és nemritkán szemérmetlenül nagy az üzleti tisztesség korábbi normáinak fügét mutató tőzsdemanipulációk hozama. Magyarán lenne miből, ám a válságból kilábalás és főleg a verseny kényszere. Az euroatlanti világ elhúzódó, a bolygó egész gazdálkodására kiható

és most oldódó furcsa recesszióját az olajválságtól szokás datálni, ám az igazi gond, a gyötrő gond, az ázsiai termelési mód. Természetesen nem a marxi értelemben, hanem az amit szingapurizálódásnak neveznek. Erre a modellre jellemző, hogy magas a termelékenység, az állam által kikényszeríttet összetartás. Ha ott élhetnénk, biztosítva lenne a magas életszínvonal és a nyugodt öregkor, de hogyha megzavarnánk a kötelező rendet, ha politikai változásokat követelnénk, ső ha csak egy cigarettacsikket dobnánk 89 el az utcán, vagy nyilvános helyen rágóznánk, börtönbe kerülnénk. Az ázsiai vezetők nemcsak Szingapúrban, hanem Kínában és nagymértékben Japánban is a jövőt kell teljesen érthetően vázolják fel: jólét, igen, társadalmi összetartás igen, egyéni szabadság nem. Kezdjük Japánnal. Japánt a világ sokáig megmosolyogta Azóta hatalmas utat tett meg. Szédületes fejlődésének egyebek között az egyik

titka, hogy képes volt szamurájerkölcsöt egyeztetni a hipermodern kapitalizmus követelményeivel. Ennek egyik megnyilvánulása volt, hogy noha ő sem idegenkedik a brain draintől, meg az ipari kémkedéstől, inkább világszerte tanulni „harcosait”, és nem hiába. Ma már az USA nagyvállalatai japán kurzusokon okítják menedzsmentjeiket, ahol sok minden megtanulható, de egy biztosan nem, s ez az amerikaiak túlzott individualizmusának áthangolása kollektivista attitűdökre. A japán jólét nem egyenletes nívójú az ország területén, s ös szességében is alulmúlja az amerikait, de az alattvalók elégedettek vele. Igénytelenebbek, s közöttük ritka az öncélúan, hivalkodóan hedonista. Szorgalmuk, munkára szervezhetőségük, engedelmeskedni tudásuk, tanulékonyságuk, udvariasságuk, üzleti modoruk bámulatos. Nemcsak az élethez, a halálhoz való viszonyuk is merőben más /bölcsebb/ , mint az önmagával eltelt, de a Kelet „misztériumába”

mindmáig behatolni képtelen euroatlanti emberé. A szamurájerkölcsről szólván a katonás fegyelem a legmegfelelőbb asszociáció. Persze Japánban nemigen fedezhetünk fel tábornokokat gazdasági poszton, de a térség más siker államok, például a dél-koreai csoda megalapozásában több katonai vezetőnek volt szerepe. Az, hogy hol húzódik a határ egy katonai diktatúrában a modellspecifikus vétség és az ordas bűn között, szétbogozhatatlan. Önálló állammá válása óta, nemrég választottak demokratikusan elnököt Tajvanon, s Indonéziában is jelentős szerepet töltöttek be a hadsereg vezetői A futurológusok d öntő többsége a csendes óceáni térség további gazdasági megerősödését, az USA és Európa lecsúszását jelzik előre a XXI. századra A feltörekvők közé sorolják Kínát, ahol az olcsó munkaerő korlátlanul áll rendelkezésre. Nyugat ugyanakkor semmi jelet nem mutat a szingapurizálódásra, inkább a hagyományos

eszközökkel igyekszik a versenyhelyzetben fennmaradni. Ez azonban csak átmeneti vészkijárat, hiszen a jóléti állam fenntartásához egyre kevésbé rendelkeznek a szükséges erőforrásokkal, a leépítése viszont nem valósítható meg társadalmi konfliktusok nélkül. Leginkább az USA-nak lett volna meg a lehetősége az olcsó délkeletázsiai munkaerő felhasználására, de nem volt elég gyors és határozott Nagyon valószínű, hogy az euroatlanti termelési mód a XXI. században a második helyre szorul és a csendes óceáni térségnek lesz döntő hatása. Felvetődik a kérdés, hogy elérkezett-e már Nyugat alkonya, s a z Egyesült Államok is a hanyatlás korszakába . Annál is jogosabb ez a kérdés, mivel egyik hatalmi póluson sem láthatók a radikális változás jegyei. 90 ELLENŐRZŐ KÉRDÉSEK 1. Milyen tényezők játszottak szerepet Ázsia felemelkedésében? 2. Mi a világhálók lényege? 3. Mit jelentenek a gazdasági három- és

négyszögek? 4. Milyen szerepet játszik a szellemi tőke - az oktatás az ázsiai országok gazdasági fejlődésében? 5. Mit jelent a nyertes-nyertes játék? 6. Mi a szingapurizálódás lényege? 7. Mit jelent a paradigma-váltás? 8. Kik tartoznak a „kis tigrisek” közé? 91 VITAKÉRDÉSEK - ESSZÉK 1. Vonjon párhuzamot a világhálók és a multinacionális cégek rendszere között! 2. Elemezze az ázsiai fejlődés mozgatórugóit, s emelje ki a számunkra is követhető irányokat! 3. Nem szégyen az okosabbtól tanulni, de mindig törekedni kell a jobbításra Hogyan követte ezt a tanácsot Japán és a többi délkelet-ázsiai ország? 4. Elemezze Délkelet-Ázsia robbanásszerű fejlődésének okait, eszközeit! Meddig tartható fenn ez a gyors növekedés? Milyen tanulságokkal szolgálhat a világ fejlett illetve fejletlen országai számára? 5. Elemezze a világgazdaságban várható fejlődési tendenciákat? Bekövetkezhet-e egy nagyarányú törés a

világgazdaságban? AJÁNLOTT IRODALOM: Aponyi Kinga - Kulcsár Tímea: Malajzia és Szingapur, a századvég nagy meglepetései Vidó Zita: Japán a problémamegoldás és válságkezelés története KMF esettanulmányok 92 VIII. A VILÁGGAZDASÁG NAPJAINKBAN - A JÖVŐ ESÉLYEI Jó évet zárt a világgazdaság, a növekedés üteme 4,2 %-os, s 1998-ra valamivel még emelkedik a növekedés, 4,3 % várható. Mivel az infláció az egész világon tovább mérséklődik, s a külkereskedelem még a növekedési ütemnél is gyorsabban bővül, az elkövetkező évekre egy stabil növekedéssel számol a világgazdaság. A növekedés kiinduló pontja az USA és Nagy Britannia által alkalmazott kombináció, amely az alacsony inflációt jelentős növekedéssel kombinálja. Az így elindított növekedés húzta maga után a világ gazdaságot. A többi európai ország elsősorban belső problémák miatt mutat kisebb fejlődést, de az Európai Unión belüli nehézségek, a

közös pénz és pénzrendszer megteremtése hosszabb távon tagjainak jelentős lökést adhat a fejlődésben, de a jelenlegi bizonytalanság visszahúzó hatású. Japán az egykori csoda országa még nem találta meg a megoldást az új kihívásra, s a kistigrisek fejlődése is mérséklődik, míg a csendes óceáni térség más országai valamelyest növekednek. A fejlődő országokra nagy nyomás hárul, de a kezdetleges intézményrendszer akadályozza fejlődésüket. 8.1 A Csendes-óceáni peremvidék felemelkedése 500 évvel ezelőtt a világkereskedelem központja a Földközi tengerről az Atlanti óceán térségére, napjainkban viszont a Csendes-óceán vidékére helyeződött át a súly. A Csendes-óceán peremvárosai Los Angeles, Sydney és Tokió veszik át a vezető szerepet. A súlypont eltolódását erősíti az is, hogy ez a terület kétszer akkora, mint Európa és Amerika, s a föld lakosságának több mint a fele él itt. Az előretörés öt

tényezője:  gyors növekedési ütem 5szöröse az ipari forradalom korszakának  a kultúra területén is élretörés  a vezető szerepet Japántól a kistigrisek veszik át  a gazdasági lendület felerősíti az oktatás melletti elkötelezettségek  a növekedés nem a másik rovására kell hogy végbemenjen Az előretörés megnyilvánulásai:  gazdasági fellendülés  kulturális fellendülés (oktatás, zene, )  a legváltozatosabb vallási és kulturális irányzatok  vezető szerep az építészet, képzőművészet és divattervezésben 93 8. 2 A XXI század gazdasági hatalmai Kelet-Ázsiában A gazdasági hatalomszerzésük alapja egy új stratégia követésének köszönhető. Forradalmasították a gazdaságfejlesztés elméletét, átvették Japán módszerét, de továbbfejlesztették, s lehetővé vált az ipari fejlődés néhány szakaszának átugrása. Először az olcsó munkaerőre alapozott ipart fejlesztették, de később

áttértek a fejlett számítógépek, komplex gyártási rendszerek területére. HONGKONG A hatalmas sárkány birodalmának ékes kapuja, amely jól összekapcsolja a konfucianizmust és a liberalizmust. A fejlett országok csoportjába tartozik 13 000 S egy főre jutó GNP-vel, s jelenleg is a világ egyik pénzügyi központja, hiszen a világ valamennyi vezető bankjának van itt leányvállalata. 55 milliárd dolláros deviza tartaléka Kína hátterével a növekedés lehetőség potenciálját adja. DÉL KOREA A gazdasági fejlettségi szintjének mutatója - a GNP 5000 dollár - mellett a növekedés igazi lendületét az évi 10 %-os emelkedés jellemzi igazán. l965-ben 120 dollár volt az egy fője jutó GNP, azóta az ipari termelés ötszörösére, a kivitele százszorosára nőtt, s ez lehetőséget teremt számára hogy a XXI. század első évtizedeiben utólérheti Japánt. Gazdasági növekedésének visszafogója viszont a honvédelmi kiadások nagy aránya - a

GNP 6 %-a - ami arányában az USA hadikiadásainak felel meg, míg Japánban ez 1 %. SINGAPÚR A szuper városállam l965-ben vált ki Malajziából viszonylag kis t erületen és kevés, de jól képzett munkaerővel. A gazdasági fejlettségi szintjét jól mutatja a 13 000 dolláros egy főre jutó GNP, s a jövő növekedését biztosíthatja az, hogy úgy irányítják az államot, mint egy üzleti szervezetet, az ipari kapacitás nagy részét kézben tartó multinacionális cégek a térségben további növekedésre törekednek. A növekedés ütemét természetes korlátként az 1,1 millió munkaerőalap fogja vissza, de gyorsító szerepe lehet a fokozódó külföldi tőkebefektetéseknek, amelyek Kínától tartva elsődlegesen ide irányulnak. TAJVAN A világgazdaság kis óriása, aki a diplomáciai elismerés hiányát a gazdasági befolyással pótolja. Gazdasági pozíciójának megőrzése illetve erősítése érdekében a könnyen előállítható munkaigényes

ágazatokról mindinkább a 94 magasabb technikai követelményeknek megfelelő nagyértékű elektronikai cikkeket előállító ágazatokra helyezi át a termelés súlyát. KÍNA Hatalmas gazdasági potenciállal rendelkező ország, amelyben a gazdasági fejlettség mutatója viszonylag alacsony - 1000 dollár GNP - de a sikeres privatizációja, valamint a különleges övezetek megteremthetik a gyorsuló növekedés potenciálját. Az Aranypart program beindításával a különleges övezetek kiemelt fejlesztését célozták meg otthont adva ezeken a területeket a vállalkozásoknak és a leggazdagabb fogyasztóknak. Nagymértékben segítheti fejlődését Hongkong és Tajvan. MALAJZIA Növekedési lehetőségét elsősorban területi elhelyezkedése, Singapúr kiemelt szerepe biztosíthatja. Távol Kelet napjainkban a világ legdinamikusabban fejlődő térsége, Ez a piac egyelőre határtalannak tűnik, hiszen itt él a föld népességének többsége, s az egyes

országok potenciáljának gyarapodása alapján az itteni cégek mind vásárlóként, mint szállítóként a legkeresettebb partnerek. 1997 gazdasági adatai is azt mutatják, hogy innen kerülnek ki a leggyorsabban fejlődő országok, a külföldi tőkebefektetések itt találják meg a legkisebb gazdasági és politikai kockázatú befektetési területeket, de ugyanakkor itt halmozódnak fel a legnagyobb devizatartalékok is. Rendelkeznek az országok mindazon feltételekkel amelyek biztosítják a legkedvezőbb profitkilátásokat a külföldi tőke számára, de jellemző módon kiemelt feladatnak tartják az infrastrukturális beruházások további fokozását. A társadalom fogyasztási igénye is ígéretesen fejlődik, hiszen egyre bővülő középréteggel számolhatnak, amelynek fizetőképes kereslete is növekvő irányú. 8. 3 A figyelem középpontja A XXI. század fő eseményei Európán kívül történnek Amerikából jönnek az új technológiák, trendek és

az új politikai kezdeményezések. Ázsiából a globális piacgazdasághoz vezető új gazdasági és társadalmi áramlatok. Ezek legfőbb irányvonala az un családi világhálók kialakulása Az ázsiai fejlődés motorja a belföldi piac tágulása. A társadalmon belül megnő a középosztály aránya és gazdasági súlya. A fogyasztásuk meghatározó jellegűvé válik, mivel a fizetőképességük-vásárlóerejük legalább 50 százalékkal nő, s ez világpiaci szinten is kiemelkedő növekedésgerjesztő tényező. Természetesen a vásárlók Ázsiában is elsősorban azokat a termékeket keresik, amelyek világszínvonalúak, azaz világtermékek. 95 Az új ázsiai áramlatok, módszerek kialakulásában nagyon jelentős szerepet töltött és tölt be az, hogy közel hatvan millió kínai éle külföldön, de elsősorban Ázsiában, s ezeken a területeken a gazdasági teljesítmény meghatározó része a kezükben van. Módszerük alapja az, hogy a kínai

elvándorlók tovább ápolják a családi, nemzetségi kötelékeket és ezeket összekötik a kereskedelem és befektetés ezer szálával. Így alakulnak ki a hálózatok, azok hálózatai és áthálózzák a világot is. A nyugati típusú világhálók a multinacionális vállalatok rendszerét jelentik. Ezek erősen hierarchikus felépítésűek, míg az ázsiai hálók valódi hálózatok, mert alulról épültek fel, mint kis egységek decentralizált szövetségei. Az ázsiai világhálók alapja a család, amely a legjobb környezete a fantázia és a tudás termeléséhez. Nem a hasznosság elvén működik, hanem a szereteten és kötelességen. A globális piacgazdaság olyan összetett, olyan gyorsan változó és ezért kiszámíthatatlan, hogy aki csak rövid távon és a racionalitás, a logika törvényei alapján dönt, hozza meg üzleti döntéseit, nem valószínű, hogy nyer. A hosszútávú döntésekben gyakran olyan irányvonalat követnek, ami rövidtávon

irracionálisnak tűnik, érzelmek, ízlések, intuíciók vezérlik. A családi környezet, amely a szereteten és kötelességen alapul, éppen ezeket az értékeket, gondolkodás és viselkedést igyekszik kialakítani. Ázsiában a család gyarapodását tartják szem előtt, s ehhez a kemény munkavégzést határozzák meg eszközül, s ez az érdekeltségi rendszer az egészé nemzetgazdaságot, s a világhálók révén a világgazdaságot is állandó mozgásba hozza, illetve fejleszti. A fiatalok tanulása, valamint a gondoskodás az idősekről, a család alapvető feladata, s ezeket nem az államnak kell ellátnia. Az érzelmi alapon működő család nem hasznossági alapon és nem rövid távon gondolkodik, s r áadásul olcsóbban és jobban oldja meg feladatát, mintha az állam végezné el. Az ázsiai fejlődésre a hálóépítés mellett a teraszos fejlődési forma is jellemző. A teraszgazdaságok kiépülésénél még Japán egyedül volt a legfelső teraszon,

de a következő szinten már a négy kis tigris építkezett, s az újabb teraszokon újabb nemzetgazdaságok igyekeznek felzárkózni az ázsiai fejlődéshez. Más szempontból vizsgálva a fejlődés területileg háromszögek és négyszögek formájában megy végbe. A legjelentősebbek közé tartozik az arany négyszög, amely Kína, Burma, Thaiföld és Laoszt foglalja magában, a másik a Japán tenger övezete Japánnal, Dél Koreával és Kína keleti tartományaival. Az ázsiai övezet megerősödésében jelentős szerepet játszott az ide irányuló tőke és a szellemi termék. Napjainkban egyre inkább megfordul az irány Ezek az országok gazdasági fejlődésüket hosszútávon az oktatás fejlesztésével alapozták meg. A jövőben is fokozzák az oktatás szerepét, s ha ehhez hozzávesszük, hogy Ázsiában él a világ népességének meghatározó része, akkor a XXI században itt 96 lesz a legtöbb szakember a világon. Különösen jelentős lesz Kína

és India ebből a szempontból. A jövő század kihívása egy új információs rendszer kihívása lesz. A verseny fokozódni fog, de az egymásrautaltság, a kooperációra való törekvés még erősebb lesz. Így egy új piaci formát kell megtanulni, amikor a versenyben nem egymás kiszorítása, azaz a nyertes-vesztes játék lesz a döntő, hanem meg kell tanulni az új játékot, a nyertes-nyertes játékot, azaz hosszútávon az együttműködéssel mindenki nyerni fog. Természetesen a világgazdaság számol olyan területekkel is, amelyeknek megvannak a potenciális adottságai, de ma még kevés jel mutat annak irányába, hogy élni is tudnak a közeljövőben ezzel az adottságukkal. Ilyen államok Oroszország, Brazília, Indonézia, de bizonyos értelemben Kína és India is. Jelentős tőkebeáramlással felgyorsulhat fejlődésük, de ehhez elsődlegesen ki kell építeniük a tőkét fogadni tudó infrastúkturát, különösen fontos a bankrendszert. 8. 4

Félelem és remény Az emberiség eddig még sohasem foglalkozott ilyen intenzíven a jövő kérdéseivel, mint most, amikor bármelyik pillanapban elpusztíthatja saját magát. A korábbi nemzedékek számára az idő végtelennek tűnt. Olyan természetes része volt a világnak, mint a levegő, a víz, a növények és az állatok. Most, a tömegpusztító fegyverek korában egyre inkább felismerik véges mivoltát. Az emberek különbözőképpen viszonyulnak a veszélyekkel teli jövőhöz, amelyet ma már nem a remény, hanem inkább a félelem tölt el. Napjainkra a jövő kihívásaihoz való hozzáállásra három magatartásforma jellemző:  ártalmatlanabbnak tüntessék fel a helyzetet, mint amilyen  beletörődés az elkerülhetetlenbe  törekvés az emberiség legveszélyesebb kríziseinek felismerésére és legyőzésére A jövőkutatás megkíséreli, hogy ennek a harmadik irányzatnak adjon segítséget. Az észlelt fejlődési tendenciák

tanulmányozásával rámutat a veszélyes következményekre. Ennek segítségével a döntéshozók és cselekvők felelősségét kell kiemelni, a jövő legkülönbözőbb lehetőségeit mérlegelve meg kell kísérelni a lehetőségek és problémák prognosztizálását. Az emberiség jövője érdekében fel kell keresni a krízisek okait, a kivezető utat. Különösen fontos, hogy minél több embert ösztönözzön, hogy kritikus szemmel és elmével , alkotó fantáziával törekedjen a bajok elkerülésére. 97 8.5 Világgazdasági globalizáció Az ezredforduló felé közeledve a világgazdaságban két egymással látszólag ellentétes trend látszik kirajzolódni. Miközben az 1990-es évek elejére a multinacionális vállalatok globális stratégiájának következtében a gazdasági kapcsolatok különféle formáinak nemzetköziesedése ment végbe, ezzel szemben a regionális együttműködés különféle formái is megerősödtek. A különböző

felmerülő problémák miatt először úgy tűnt, hogy a regionális integrációs törekvések a világot két egymással szemben álló blokkra osztja. Az 1990-es évek közepére azonban világossá vált, hogy a regionalizmus nem a globalizáció egyik problémája, hanem egy vele párhuzamos megoldás, amely ugyanabba az irányba vezet. A két folyamat közös tőről ered, azaz reagálás a megváltozott világgazdasági környezetre. A különbség az, hogy a globalizáció inkább vállalatok közötti megállapodáson, míg az integráció politikai megállapodásokon nyugszik. 8.51 A globális problémák értelmezése Globális problémaként értelmezhetjük mindazokat a társadalmi, gazdasági és környezeti jelenségeket és folyamatokat, amelyek hatása nem szűkíthető le országos, regionális vagy térségi szinte, hanem a Föld egészére kiterjed és az emberiség jövőjét katasztrófák sorával fenyegeti, amelyek elhárítása, vagy kezelése is csak

globális méretekben, a föld egész népességének összehangolt, együttes cselekvési programjával valósítható meg. Az, hogy a globális problémák jelentősége napjainkra igen megnőtt, döntően két okkal magyarázható. a. Mennyiségi okok: míg korábban az emberiség létszáma és gazdasági tevékenysége elenyésző méretű volt a bioszférához képest, addig manapság ez a helyzet megváltozott, az emberiség természetátalakító tevékenysége a bioszféra méreteihez képest is jelentőssé vált. b. Minőségi okok: a termelési, közlekedési és hírközlési technika gyors fejlődésével, a nemzetközi munkamegosztás nagyarányú kiszélesedésével a világ országainak kölcsönös függősége, egymásrautaltsága rendkívüli méretekben megnövekedett A világ országai nemcsak környezetüket tekintve, de gazdasági, társadalmi és kulturális vonatkozásban is összefonódnak, s valamely nagyobb jelentőségű gazdasági vagy természeti

változás adott térségben a világ egészen távoli területein is sokkoló, erőteljes hatást gyakorolhatnak a gazdaságra, vagy a környezetre. A technikai haladás lehetővé tette, hogy az ember erejét s termelési hatékonyságát megsokszorozza, egyúttal azonban a környezetre gyakorolt negatív hatása is sokszorosára nőtt, nemcsak helyi, esetleg regionális, de 98 globális környezeti változásokat előidézve. Mindezek következtében nemcsak helyi jelentőségű, de globális méreteket öltő problémák köre bővül, s a kezelésükre irányuló törekvések sikeressége egyre fontosabb az emberiség számára. A globális problémák, egyrészt társadalmi, másrészt környezetiökológiai feszültségek formájában jelentkeznek, amit egyes kutatók ökológiai és humán világkrízisként, századunk civilizációjának mély válságaként emlegetnek. A humán krízis főbb elemei: túlnépesedés, a népesség egyenlőtlen eloszlása, szegénység,

éhezés, analfabetizmus, környezeti menekültek tömege, gazdag és szegény népek közötti szakadék. Az ökológiai világkrízis főbb elemei: - a meg nem újuló erőforrások kimerülése, - az ásványi nyersanyagok, a fosszilis energiahordozók véges készletei, - a megújuló erőforrások fokozatos szennyeződése és a túlhasználatból erdő degradációja - a biológiai sokféleség veszélyeztetettsége, - az édesvíz készletek korlátozottsága, - az üvegházhatások növekedése, - a vizek szennyeződése, - a termőföld eróziója, - savas esők, - az ózonréteg vékonyodása, - az erdők gyors fogyása, - a bioszféra hulladék befogadó képességének korlátozottsága. Mindezek következtében a növekedési tényezők bizonyos mérték- beszűkülése, a gazdasági növekedés lehetőségének korlátozottságára számíthatunk a jövőben. Felmerül a gazdaság olyan új fejlődési pályára állításának az igénye, amely nagyobb összhangot volna

képes teremteni a Föld eltartó képessége, és a gazdasági növekedési igények között, ellenkező esetben a gazdasági növekedés saját maga állít korlátokat a növekedés elő. Az egy főre jutó mezőgazdasági termelés növekedési ütemének csökkenése már a kilencvenes évek valósága, amit figyelmeztető jelként is értelmezhetünk. A humán és ökológiai világkrízisként értelmezhető globális problémák kezelése nemzetközi, minden országra kiterjedő együttműködést igényel bizonyos tekintetben, és annak felismerését, hogy a felsorolt problémák valójában szorosan összefüggnek. A népességszám rohanó növekedésének mérséklése és a szegénység enyhítése nélkül a klímastabilizálás vagy a biodiverzitás problémáját sem oldhatjuk meg. 99 8.52 A globalizáció hatása a vállalatokra A globalizáció kifejezés olyan politikai, társadalmi, környezeti és gazdasági trend megjelölésére használatos, mégis

inkább a gazdaságban vált ismertté, itt a piacok és a termelés országhatárokon átnyúló integrációját értik alatta, ami az áruk és szolgáltatások, a tőke és a technológia nemzetközi áramlásán keresztül valósul meg. A globalizáció fő szereplői a multinacionális cégek, amelyek a vállalati tevékenység egyes funkcionális területeit szétválasztva, azokat a világ különböző pontjain lévő leányvállalataikhoz telepítik. E viszonylag újszerű vállalati stratégiát két fontos előrelépés tette lehetővé: az információs technológia és a szállítás-technika robbanásszerű fejlődése, ami lehetővé tette a távolsági akadályok leküzdését. Még szerepet játszott az országok nemzeti gazdaságpolitikája is, amely a külföldi befektetők becsalogatását preferálta. Fontos megemlíteni, hogy a vállalatok globalizációs stratégiája és a nemzetközi kereskedelem mögött ugyanazon indíték húzódik meg, a vállalatok

profitmaximumra törekvése. A globalizáció nem más, mint a sikeres vállalati szintű reakció a megváltozott gazdasági környezetre. A vállalatok egyéb globalizációs formát is felvesznek a kereskedelemi kapcsolatokon kívül, ilyenek például a részvénytulajdonlás, licenc-megállapodások, termelés megosztás, stb. Egyre több az ilyen stratégiai vállalati szövetségek száma. 8.53 Regionális egyezmények terjedése A regionális megállapodások alábbi típusai vannak jelen:  szabadkereskedelmi egyezmény  vámunió, közös piac  gazdasági és monetáris unió A leggyakoribbak a viszonosság elvén alapuló szabadkereskedelmi megállapodások. A legtöbb integrációs szerződés szabad kereskedelmi megállapodás. Felmerül a kérdés, hogy milyen viszonyban állnak a regionális megállapodások egyrészt a globalizációs folyamattal, másrészt pedig a nemzetközi multilaterális liberalizációval. A liberalizáció, a piacok megnyitása elemi

érdeke a világpiacra lépő, versenyképes multinacionális vállalatoknak. Ha e z világméretekben megvalósíthatatlan, akkor erre második legjobb megoldásként regionális szinten tesznek törekvéseket. Mindkét esetben ugyanarról van szó: a verseny növelése, újabb piacok megnyitása, a méretgazdaságossági előnyök kihasználása tekinthetők a legfontosabb célkitűzésnek. A jelenlegi szabadkereskedelmi megállapodások többsége ezeknek az elvárásoknak megfelel. A régión belüli forgalom fellendítésével és a verseny erősödésével hozzájárulnak a részt vevő 100 országok gazdasági fejlődéséhez és versenyképességének növeléséhez. Ez pedig lehetővé teszi, hogy a nemzetközi liberalizáció is könnyebben megvalósítható legyen. Ily módon a regionális integrációs megállapodások a verseny szabadságfokának emelésével pozitív szerepet is játszhat a nemzetközi gazdasági kapcsolatok liberalizálásában. A GATT

tulajdonképpen legalizált mindenféle regionális kereskedelem létrejöttét. A WTO külön szakbizottságot állított fel az alapkövetelmények felülvizsgálatára. A létrejövő szabadkereskedelmi megállapodásoknak a következő feltételeknek kell megfelelniük:  a felek az egymás közti kereskedelem nagy részét liberalizálják  a kívülálló országokkal szemben ne növekedjenek a kereskedelmi akadályok  nyitottak legyenek a bővülésre, újabb országok befogadására. 8.54 A globalizáció hatása Magyarországra Az elmult évtizedben nemcsak a világgazdaságban mentek végbe változások, hiszen Kelet Európában alapvető társadalmi-gazdasági struktura változások, politikai forradalmak mentek végbe. A társadalmi demokratizálódás nagymértékben megnövelte ezen országok világgazdasági bekapcsolódását. A világgazdasági rendszerek szembenállásának megszűnésével a globalizálódás előtti korlátok megszűntek, folyamatosan

kialakulhat a világgazdaság egysége. A különböző nemzetgazdaságok között a korábbi bilaterális kapcsolatokat fokozatosan a multilaterális kapcsolatok váltják fel. A magyar gazdaság számára párhuzamos kihívás volt a belső társadalmigazdasági átalalkulás és a világgazdasági integrációban való bekapcsolódás. A megelőző évtizedek világgazdasági kapcsolataiban való részvétel nem egy hosszútávú stratégia része volt. A perifériális lemaradás veszélye, a bürokratikus külgazdasági rendszer ellentmondásai rövidtávú taktikai külkapcsolatok kialakítását tették lehetővé. A világgazdaságba való bekapcsolódás hazánk számára létfontosságú volt. Első lépés az Európai Integrációhoz va ló csatlakozásra való felkészülés, s ennek sikeressége teszi lehetővé a világgazdasági rendszerbe való zökkenőmentes bekapcsolódást. Az európai és a világgazdasági együttmüködésbe való intenzívebb bekapcsolódás,

integrációban való részvétel nemcsak kedvező hatásokkal jár. Az alkalmazkodás, bekapcsolódás jelentős áldozatokkal, költségekkel jár, de ezt hazánknak vállalnia kell, hogy a későbbi évtizedekben mi is élvezhessük a globalizáció adta előnyöket. 101 8. 55 A világgazdaság fenntartható gazdasági növekedése A globális problémák egyre erőteljesebben jelentkeznek. Az elmúlt évtizedekben a fejlett ipari országok miközben jelentősen emelték a munka termelékenységét, a természeti erőforrások hatékony, környezet kímélő felhasználásával kevésbé foglalkozta. A jövő megőrzése érdekében meg kell fordítani ezt a trendet , nagyobb hangsúlyt kell helyezni az ökológia hatékonyságára. Újra kell értelmezni a gazdasági növekedést, az alapvető célokat. A fenntartható gazdasági növekedés, az életszínvonal emelése csak olyan komplex rendszerben értelmezhető, ahol az emberi, környezeti és gazdasági tőke együttest

alkot. Új globális politikára van szükség, s ennek egyik kiinduló pontja a nemzeti elszámolások új rendszere, amely az erőforrás használatot és az externális hatásokat is figyelembe veszi. Az 1 945 óta használatos GDP/GNP mutatók nem felelnek meg a kor követelményeinek. Ha továbbra is a GDP növekedést tűzik ki célul, akkor összetévesztik a célt és az eszközt. A GDP növekedés csak eszköze lehet az emberiség fejlődésének. A mutatók visszásságát mutatja az is, hogy míg a rakéták és űrhajók nagy értéket képviselnek, addig az oktatás, az infrastruktúra, a tiszta levegő, a víz nulla értéken számolják a mutatókba. Egy társadalomban nemcsak az anyagi növekedésen nyugszik. Olyan termelési rendszert kell kiépíteni, amely tiszta technológiákon, a nyersanyagok újrahasznosításán, hosszú élettartamú termékek előállításán alapul. Ahhoz, hogy ez a program megvalósuljon, megfelelő gazdasági és pénzügyi feltételek is

szükségesek. Ez a gondolat már 1972-ben felvetődött a Római Klub által kiadott A növekedés határai, Schumacher: A kicsi szép, majd a Környezet és Fejlődés Világbizottsága által publikált Köszönt a Jövőnk című jelentésében. 3 De mit jelent a fenntartható fejlődés a gyakorlatban? Mindenekelőtt azt, hogy a termelési folyamatokat, a fogyasztási javak előállítását egyre kevesebb energia és anyag hozzáadásával végzi. Ezzel már a termelési folyamat során jelentős környezetszennyezés-csökkenés érhető el. Hosszabb távon a gazdasági fejlődés egyik pillére a megújuló energiaforrások nagyobb arányú hasznosítása, amely természetesen erősen kötődik az adott régió földrajzi sajátosságaihoz. . Általánosságban a fenntartható fejlődéssel mindenki egyet ért, de regionális és lokális megvalósítása már konfliktusokkal jár. A fenntartható gazdasági növekedés legfontosabb alapelemei:  hatékonyság: az

erőforrások legteljesebb hasznosítása  megfelelő méret: különálló gazdasági rendszerek kiépítése, amelyek a  helyi közösségek szükségleteit elégítik ki  együttműködés és koordináció elve: a helyi közösségek politikáját összhangba kell hozni a regionális és országos szintű 102 politikákkal.  társadalmi igazságosság elve: a szegények és gazdagok közötti különbségek növekedését át kell hidalni igazságosabb elosztással  újrafeltöltés elve: a megújuló erőforrások lehető legnagyobb mértékű hasznosítása A nemzetállamok és a létező nemzetközi szervezetek feladata mindent megtenni a globális problémák megoldására. Egyre fontosabb feladat a világgazdaság globális szervezése a gondok, ellentmondások feloldása érdekében. Az emberiség olyan feltételeket alakított ki napjainkra, hogy képes saját maga és a földi élet megsemmisítésére, a természeti környezet elpusztítására. A

felmerülő globális problémák megoldása csak nemzetközi összefogással történhet. 103 ELLENŐRZŐ KÉRDÉSEK 1. Melyek a főbb jellemzői Kelet-Ázsia gazdasági kiemelkedésének? 2. Milyen ellentmondások jelentkeztek az elmúlt években Kelet-Ázsia egyes országaiban? 3. A világgazdasági globalizáció milyen problémákat vet fel? 4. Melyek a globális problémák főbb jellemzői? 5. Milyen humán-problémák merülnek fel a világgazdaságban? 6. Milyen ökológiai problémák merülnek fel a világgazdaságban? 7. Hogyan érintik a globalizációs problémák a vállalatokra? 8. Hogyan érintik a globalizációs kérdések Magyarországot? 9. Mennyiben tartható fenn a globalizációs hatás következtében felgyorsult növekedés? 10.Melyek a fenntartható gazdasági növekedés legfontosabb alapelemei? 104 VITAKÉRDÉSEK - ESSZÉ 1. Mennyiben jelentheti a jövő fejlődési modelljét a Csendes-óceáni peremvidék fejlődése? 2. Milyen kihívásokkal

lehet számolni a XXI Század első évtizedeiben? 3. Milyen lehetőségei vannak az emberiségnek a globalizációs problémák megoldására? 4. Soroljon fel a jövőt illető kétségeket és próbáljon lehetséges megoldásokat találni? 5. Magyarországot mennyiben érintik a globalizációs problémák? AJÁNLOTT IRODALOM: Beliczky Andrea: Globális problémák Lédermayer Anikó: A túlnépesedés, mint globális probléma Iván Ildikó: A világélelmezés problémája KMF esettanulmányok 105 IX. VILÁGGAZDASÁGI PROBLÉMÁK NAPJAINKBAN A JÖVŐ ESÉLYEI A világgazdaság a korábbinál keményebben volt kénytelen szembenézni a globalizáció és a komputerforradalom következményeivel. A leggazdagabb országok teherbíró gazdaságainak is meg kellett küzdeniük e folyamat ellentmondásaival. Európában Miközben az uniós országok közötti belső viták nem csitultak, a kelet felé történő nyitás újabb problémák sorát nyitotta meg. 1997 második

félévében a „kis tigrisek” gazdaságában elindult pénzügyi katasztrófa a világgazdaság e gészén végighullámozhat. Az ázsiai kihívás, az ázsiai csoda összeomlóban van, s a jövő újabb kihívásai még nem körvonalazódnak határozottan. 9.1 Világgazdasági forradalom A világgazdaságban végbemenő drámai változások egyik legjellemzőbb kiinduló pontja a komputerek forradalma. Megvalósulási üteme felgyorsítja a világgazdaságra mindinkább jellemző globalizációs törekvést. A világgazdaságban végbemenő változások a világgazdaság hatalmi pólusait nem egyformán érintik. Az Egyesült Államok például 1997-ben látványosan sikeres gazdasági évet zár, ugyanakkor Európában az országok súlyos gazdasági nehézségekkel küzdenek. Egyik oldalon megpróbálják a jóléti állam modellját fenntartani, másik oldalról a magas munkanélküliség okoz társadalmi ellentéteket. Egyre kevésbé nemzetgazdasági szinten jelentkeznek a

problémák, a piac áttört a nemzetállamok határain, s ezzel gyengíti az adópolitika és a gazdasági szabályozás nemzeti hatékonyságát, megnehezíti a kamatlábak és átváltási árfolyamok feletti nemzeti ellenőrzést, az egyes államok között is mélyítve a gazdasági különbségeket. A nemzetgazdasági és bizonyos értelemben véve a világgazdasági problémák mérséklésére hozták létre az európai pénzügyi uniót (EMU). Az Egyesült Államokban is egy hasonló jogokkal felruházott pénzügyi konzorciumot terveznek létrehozni, amelyet a világ vezető gazdasági hatalmainak központi bankjaiból alkotnának. Ez annak az elismerését jelenti, hogy az alapvető gazdasági döntések a nemzetgazdaságok kezéből átcsúsznak a nemzeti kereteken átnyúló globális gazdasági döntéshozó szervezet vagy ügynökség kezébe. 106 Egyértelművé vált, hogy a globalizációs folyamatok megfordíthatatlanok. Természetesen továbbra is meghatározó

szerepe van az Egyesült Államoknak, amely a globalizáció és az informatikai forradalom hordozója. Nyugat Európa problémai különböznek az Egyesült Államokétól. Többek között a munkanélküliség illetve az ellene való küzdelem. Az Európai Unió egészét tekintve az állástalanok aránya megköz7elíti a 11 százalékot, az érintettek 48 százaléka tartósan munkanélküli. Természetesen a tagországonként igen jelentős a szórás, de a kulcsországokban i s meghaladja a 10 százalékot. Az elmúlt években több kényszerű megoldásra került sor, de a jóléti állam modellje lényegesen nem változott. A jóléti állam modellje az ötvenes-hatvanas években alakult ki egy kedvező konjunkturális időszakban, amikor a nyugat-európai államok milliós vendégmunkás réteget szívtak fel, s ezek jelenléte napjainkban a szociális feszültségek egyik kiváltója. 9.2 Uniós feszültségek Az Európai Unió döntése a csatlakozásról bizonyos

mértékben fokozta a feszültségeket Európában, s az unión belül is. A kelet felé való terjeszkedés nem mutat nagyvonalúságot, különösen, ha kereskedelempolitikájukat nézzük. Az unión belüli feszültségek egyik legjelentősebb forrása az euró bevezetése. Nagy Britannia, Dánia és Svédország bejelentette, hogy nem kíván az EMU alapító tagja elenni, nem veszik át az eurót l999-ben. Ez hozzájárul a feszültség fokozásához, mivel az új pénzt elfogadó országok maguk között egy úgynevezett „euró klubot” létesítenek, ahol majd koordinálják gazdaságpolitikájukat, megvizsgálják a szigorú pénzügyi fegyelmet kikényszerítő stabilitási program végrehajtását. Ugyancsak feszültséget okozott a költségvetési vita a befizetők és a kedvezményezettek között. Ez a kérdés mégjobban kiéleződik az Európai Unió keleti kiterjesztésével, mivel a kedvezményezettek csoportja elsődlegesen közülük kerül majd ki. Ez

valószínűleg a csatlakozási időpont későbbi időre történő kitolása irányába hat. 9.3 Az ázsiai sokk A világgazdaságot 1997-ben olyan sokk érte, amelyre egyetlen számottevő pénzügyi szakértő vagy gazdasági kutató-intézet sem számított. Az ázsiai krízis hatásai igazán még nem mérhetők le, a pénzügyi beavatkozás módszerei és mértéke is csak a próbálkozás szintjén áll. Az ázsiai összeomlás a nemzetközi tőkepiacokat érte legintenzívebben és innen terjed a gazdaság egészére. Hatását nézve a tényleges súlyánál fogva súlyosabb a következmény, mivel a világ legdinamikusabb és gazdasági szempontból legagresszívebb országaiban, a „kis tigrisek” területén következett be. A thaiföldi pénzpiac felborulása csak a kezdet volt. Az igazi lavinaomlást Malajzia, a Fülöp-szigetek, Dél-Korea pénzügyi 107 rendszerének összeomlása illetve alapjaiban történő megingása jelentette. Az ázsiai földrengés

Japánt is sebezhetővé tette. Jelenleg a világgazdaság még nem tudta feltárni azt, hogy mi áll a pénzügyi összeomlás mögött. Olyan országokban alakult ki krízishelyzet, ahol centralizált gazdaságpolitika, szigorú munkaetika érvényesült, szinte példamutató gazdasági modellek valósultak meg. Az eddigi elemzések szerint a válság kirobbanásának egyik oka, hogy a térség országai valutájukat a dollárhoz kötötték. Amikor a dollár gyengébben állt, kihasználták versenyképességük növekedését. A gyors növekedés óriási tőkebeáramlást eredményezett, s amikor a dollár erősödésével a valutájuk tartott árfolyama irreálissá vált, nem értékelték le valutájukat. Ez visszafogta a további külföldi hiteleket. A Financial Times szerint nem volt racionális hitelértékelés, a vállalatok gyakran kedvezőbbnek tüntették fel piacképességüket, s ezzel gyakran az állam is se gítséget nyújtott. A kritikus pont Dél Koreában

következett be, s e z szükségessé tette a IMF azonnali beavatkozását. A beavatkozás hatékonyságától függ a világgazdaság fejlődése a következő években. 9.4 A jövő kihívásai Az ázsiai krízis következtében le kell számolni Ázsia kivételességébe vetett hittel. A válságok nem oldhatók meg az állam fokozott beavatkozásával, új eszközöket kell keresni, s e zzel együtt az állam szerepének gyengülésével kell számolni. Nem mond ennek ellent az a tényező, hogy a pénzügyi szektor erősítése bizonyos állami beavatkozást követel. A globalizáció elindította a társadalmak közötti különbségek felszámolását, s hogy ez milyen mértékű lesz és milyen gyors, milyen ellentmondásokat teremt, csak a fejlődés folyamatában derül ki. A társadalmi különbségek kiegyenlítődése következtében a népesség egyre nagyobb részé vesz részt a politikában, a stabil demokrácia alapjai kezdenek kialakulni. Nagy kérdés lesz a

világgazdasági különbségek m érséklésének a megoldása, hiszen a felzárkózással a gazdasági növekedés lelassul a fejlett országokban, márpedig a jólét növelése a mozgatórugója ezen gazdaságoknak. 108 Vitakérdések - Esszék 1. Hasonlítsa össze a transznacionális vállalatok és az ázsiai világhálók terjeszkedését a világgazdaságban! 2. Milyen modellek fejlődésére? készíthetők a jövő század lehetséges gazdasági 3. Mennyire szolgálhat modellként a Csendes óceáni térség fejlődése? 4. Mennyire tudja Európa fenntartani gazdasági centrum szerepét? 5. A Kelet-Ázsiai pénzügyi válság mennyire veti vissza az ázsiai modellbe vetett hitet? 6. Vázoljon fel a jövő kihívásainak megfelelő világgazdasági modellt!