Medical knowledge | Dentistry » A fogászat rövid története

A fogászat rövid története Már az első embert is gyötörték kellemetlen fogfájások, melyektől még napjainkban is szenvedünk, ha kényelmesebb pillanatunkban elfeledkezünk fogorvosunk idejében történő felkereséséről. Ez vezette őseinket, hogy el kezdjenek foglalkozni gyógyításával, ellátásával. Továbbá a foghíjasok problémáit is igyekeztek orvosolni különféle kezdetleges pótlásokkal. Több ókori civilizációból fennmaradt lelet és írásos emlék bizonyítja mindezt. Az egyiptomi múmiákban például aranydróttal rögzített fogakat találunk, de ez csak az alany halála után került a szájába, többnyire élete során elvesztett fogaiból összeállítva, hogy a túlvilágon ne kelljen fogak nélkül élnie. Természetesen, készültek használható pótlások is, mint csapos fogművek és sykamarfából faragott egyéb munkák. Egyiptomhoz kötődik az első ismert fogorvos is, akit Hesi-renek hívtak. Praxisában szerepet kaptak a

gyógyszerekkel, öblögetőkkel és rágni valókkal történő fogfájást csillapító gyógyítások, illetve a töméskészítések. A tömőanyag kőpor és gyanta keveréke volt, melyhez még malachit és egyéb növényi magvak társultak. A korban oly népszerű varázsigék természetesen még szerves részét képezték a kezelésnek kisebb nagyobb sikerrel (általában az előbbivel). 1. Hesi-Re és egy azték fogékszerekkel Meglepő lehet az a lelet, amivel azték és egy másik kultúrából származó, kínai sírokban találtak a régészek; ugyanis drágakövekkel díszített fogpótlásokra bukkantak. Ezzel elmondhatjuk, hogy a fogékszer nem új keletű ékesség A Bibliában is találunk utalást arra, hogy a zsidók miként orvosolták foghiányaikat; ők fából faragott műfogakat használtak. Babilonban már igyekeztek a dolgok mélyére látni és felfedezni a különféle betegségek etiológiáját, ugyanis úgy gondolták, hogy a cariest féregszerű

állatok okozhatják, ezért is nevezték el ezt a betegséget fogszúnak. Ez az elképzelés a XIX századig meghatározó volt. Egyébként a teória nem volt alaptalan, mert a századokon át alkalmazott tömőanyagok nagy részben megtalálhatóak voltak különféle növényi magvak kivonatai, mint például a mastrix (a rágógumi elődje) is, melyek néha az emberi szájban csíráztak ki. A csírák láttán, melyek fehér kunkorodó férgeknek tűntek, teljesen megalapozottnak hitték elméletüket. Az ókori Hellaszban élők szerint viszont más volt a kiváltó ok, ők a nyálra és az élelemre hivatkoztak a romlott fogak láttán, ami, mint tudjuk, nem áll messze az igazságtól. Ők tapasztalati tényekre alapozták már az orvoslást Alapelvük volt, hogy a romlott, fájó fogakat ne távolítsák el, hanem csak végső esetben, amikor a már nagyon mozognak, hiszen tudományuk nem terjedt ki a hiányt pótló műfogak készítésére. Egy delphii templomban például

egy ólomfogót találtak, mely szintén 1 erre utal, hogy a puha fémből előállított műszer csak végső esetben alkalmazható. A görög írások szerint fogszuvasodás gyógymódja, a roncsolódott területek kiégetése volt. Rómában az etruszkok hagyományaira építkeztek, akik arany pótlásokat készítettek pántos és gyűrűs rögzítéssel. Ezt követték a lemezes pótlások Ekkortájt a fogók mellett már kezdetleges fúrókat és depurátorokat is találunk a fogdoktorok arzenáljában. Hogy ténylegesen ne hasonlítsanak ezek a műszerek egy komplett fegyvertárhoz, fájdalomcsillapítást is próbáltak már alkalmazni. Erre általában ópiumot használtak. Igyekeztek továbbá gyógyszerekkel is orvosolni a felmerülő problémákat, melyek gyakran földi giliszta, varjúürülék, vagy akár békaagy kivonatából álltak. 2. Kezdetleges fogpótlások Az arabok is készítettek hiánypótlás céljából marhacsontokból álló műfogakat, melyek

aranyfonállal rögzültek a maradó fogakhoz. 3. A füstölés, mint gyógymód; fogak lakói; középkori foghúzás A középkor nem szolgált újdonsággal a fogorvoslásnak; ha fájdalmai voltak a kor emberének, Szent Appolóniához (a III. századi keresztényüldözések idején halt mártírhalált, mikor is kiverték az összes fogát) imádkoztak gyógyulásuk reményében. Az ókori orvoslás hagyatékait Bizánc őrizte Galénusz, Celsus és Hippokratész írásait tartalmazó tekercseken. A fogorvosi ellátás a borbélyok feladatköre volt, ami még a XX. századi Európában sem volt ritka Komolyabb beavatkozásokat a vidéket járó orvosok, más szóval felcserek végezték, akik beléndekes füstölés, érvágás és piócázás gyógymódokkal praktizáltak. A kor legjobb fájdalomcsillapítási módszere a gyorsaság volt. A foghúzást ekkortájt is kerülték, továbbá a legjobb tömések aranyból készültek, de természetesen ezt csak a legfelsőbb

társadalmi rétegek engedhették meg maguknak. 4. Szent Appolónia 2 A valódi fejlődés a felvilágosodás idején indul meg Franciaországban, ahol még egy szervezet, a Fogorvos-sebészek rendje is megalakul. Kiemelendő Pierre Fauchard neve, aki a fogászat minden ágát művelte és előbbre vitte, megalapozva ezzel a tudomány alapjait az 1800-as évekre. 1728-ban megírja a „Le chirurgien dentiste” című művét, mely alapjául szolgál az Európa-szerte alapuló fogászati iskolák számára. A kezdetleges, állati és emberi csontokból készült pótlásokat, melyek kiszáradtak, megrepedtek, elszíneződtek, levet és bűzt eresztettek, valamint szuvasodhattak Duchanteau francia gyógyszerész ötlete váltotta fel, aki már porcelán protézisekkel próbálkozott. Ezek viszont még elég természetellenesek voltak Munkáit alapul véve Fonzi, olasz fogorvos, Párizsban arany hátlappal ellátott porcelánfogakat állított elő, ezzel megalapozva a

műfoggyártás alapjait. Ezeket a pótlásokat azzal fejlesztették tovább, hogy fogsorrá alakították és ehhez arany szájpadlemezeket forrasztottak. Ez igen költséges volt így csak kevés ember juthatott hozzá, de amikor alkalmazni kezdték a kaucsukot az arany helyett egyre szélesebb körben terjedhetett már el. 5. Fauchard, és műszerei; Fonzi Az első amalgámtömést 1825-ben egy brit fogorvos, Murphy végezte. A tömőanyag egészségre való káros hatásáról ugyan napjainkban temérdeknyi feltevés látott napvilágot, mégis ez tette lehetővé, hogy a caries hatékony gyógyítása világszerte elterjedjen, hiszen az átlag polgár már meg tudta fizetni ennek az árát. 6. Korabeli fogászati székek és a kérdéses hatású amalgámtömés A XIX. század közepétől kezdték bevezetni a különböző fájdalomcsillapító eljárásokat; 1844-ben fedezi fel Wells new yorki fogorvos a kéjgázt (dinitrogén-oxid, nevető gáz ), 1846-ban Morton,

szintén egy fogorvos, az étert (dietil-éter), továbbá 3 gyakorivá válik a kloroform, kokain, novokain használata, melyek segítségével elvégezhetővé váltak a fogmegtartó kezelések is. 7. A kloroform, a kéjgáz, a novocain, Morton altatásban végzett műtéte Az Egyesült Államokban 1871-ben megalkotják az első lábbal hajtható fogovosi fúrógépet, melynek elektromos változata egy évvel később, 1872-ben készül el. A fogászatot is elősegítő nagy eredmény még 1895-ből a röntgen-sugarak felfedezése, ami Wilhelm Röntgen nevéhez fűződik. Ennek segítségével 1896-ban Walhoff diagnosztizálni tud egy gyulladt gócot. 8. Lábbal hajtható fúrógépek, fogászati röntgenfelvételek A XX. században a fogászat rohamos fejlődésnek indult, és egymást érték azok a technikai, orvosdiagnosztikai újdonságok, műtéti és egyéb technikák, amelyek a fogászat területén is gyorsan alkalmazást nyertek (leginkább kiemelendő az 1959-től

alkalmazott légturbinás fúrógép). A mai fogászat diagnosztikai és gyógyászati eszköztára szinte kimeríthetetlen, és nap mint nap új szenzációs eljárásokkal gazdagodik. 4 A magyar fogorvoslás A magyar tudományos fogászat alapköveinek letétele Iszlay József és Árkövy József nevéhez köthető. Iszlay 1892-ben megírt Odontoscop, Árkövy pedig 1885-ös „Diagnostie der Zahnkrankenheiten” című művével válik nemzetközileg is elismertté. Árkövy ezen kívül megalapozza a magyar fogorvoslás tanítását, miután 1844-től 1882-ig a Magyar Királyi Tudományegyetem Orvosi karán Nedelkó Döme tart stomatológiai vonatkozású előadásokat. Először magánrendelőjében (1880-tól), majd a Rókus Kórházban (1887-től). Ezután megalapítja 1890-ben az Egyetemi Fogászati Intézetet. Nevéhez fűződik még, az idén száz éves évfordulóját ünneplő Stomatológiai Klinika (1908) megalapítása, melyet a kor Európa legjobban felszerelt

fogászati intézetei között tartott számon. Ennek a példájára létesült a debreceni, a pécsi és a szegedi klinika is. 9. A Stomatológiai Klinika és a jelenlegi Oktatási Centrum 5