Economic subjects | Finance » A pénzügyi rendszer, elemek, folyamatok, szereplők

A pénzügyi rendszer - elemek, folyamatok szereplők A pénz a modern vegyes gazdaságok működésének szinte minden területét átszövi. Az aranypénzrendszer fokozatos átalakulásával, majd megszűnésével a pénzrendszer működtetése egyre több intézmény és instrumentum kialakulásával járt. Ezeknek a halmazoknak összerendezett működését nevezzük pénzügyi rendszernek. A pénzügyi rendszer a mai gazdaságban központi szerepet tölt be, – mint azt a későbbiekben funkciói kibontásánál bemutatjuk – minden tekintetben integrálja és irányítja a gaz daságot. Ebben a f ejezetben áttekintjük a pénzügyi rendszer fogalmát, fejlődését a modern vegyes gazdaságok működésében betöltött szerepét. Megkülönböztetjük a pénzrendszer és a pénzügyi rendszer fogalmát. A pénzügyi rendszer fogalma Ha a pénzügyi rendszerről hallunk, olvasunk, hihetetlenül gazdag jelenséghalmaz jelenik meg előttünk. Szervezetek, intézmények

pénzügyi instrumentumok, tranzakciók, folyamatok szabályok és szabályszegések, szárnyalások és bukások. Mindennapi életünket is átszövik, meghatározzák e rendszer történései. A pénzügyi rendszer rendkívül összetett, bonyolult jelenség, ezért leírásához jól definiált fogalomrendszerre van szükség. Ezért a p énzügyi rendszer fogalmát az általános rendszerelméletben elfogadott kategóriák segítségével mutatjuk be. Rendszernek nevezi az általános rendszerelmélet „részeknek vagy elemeknek egésszé való bármilyen rendeződését, vagy kombinációját.” (Trimmer) A rendszer sajátossága, hogy környezetével is szoros kölcsönhatásban van. A rendszerek a világban a legváltozatosabb formában léteznek. Rendszer az emberi test, a s ejt, a társadalom stb A rendszerek időben változó, fejlődő, keletkező, módosuló (pl. környezetéhez alkalmazkodó) elmúló jelenségek. Ahhoz, hogy egy rendszer működését pontosan

megérthessük, le kell írni annak: - környezetét, - elemeit, - a benne zajló folyamatokat, - struktúráját, - működésének célját. Környezet A pénzügyi rendszer a közvetlen környezetét a gazdaság egésze alkotja. A gazdaság társadalmi rendszer alrendszere, így tágabb környezetként a kulturális, politikai rendszert is meg kell említenünk. A gazdaság jellege, a benne megvalósuló munkamegosztás minősége és fejlettsége jelentős mértékben meghatározza a pénz szerepét, a pénzügyi rendszer kiterjedtségét, funkcióit. Minden gazdaság legalapvetőbb funkciója, hogy allokálja a szűkös anyagi erőforrásokat, annak érdekében, hogy a t ársadalom szükségletének megfelelő termékeket és szolgáltatásokat állítsanak elő. Az egyén és a társadalom jóléte alapvetően a nemzetgazdaság azon képességétől függ, hogy milyen színvonalon produkálja a növekvő és differenciálódó szükségletek kielégítését szolgáló javakat

és szolgáltatásokat. Ez egyre bonyolultabb feladat, mivel a szűkös erőforrásokat először a megfelelő mennyiségben elő kell állítani, hogy nyersanyagul szolgáljanak a termelés számára, és megfelelően kell kombinálni ezeket munkaerővel és tőkével, hogy a fogyasztók által keresett termékeket és szolgáltatásokat állítsanak elő. Röviden, minden gazdasági rendszernek inputokat - földet és más természeti erőforrásokat, munkaerőt és vezetési képességeket, és tőkeeszközöket - kell A gazdasági rendszer Föld és más természeti erőforrások Munkaerő és vezetési képesség Termékáram Fizetések A közösségnek eladott termékek és szolgáltatások Tőkejavak kombinálnia annak érdekében, hogy outputokat állítsanak elő termékek és szolgáltatások formájában. A javak előállítása a gazdasági rendszernek alapvető, de nem egyetlen funkciója Szükség van ezen túlmenően a termékek, szolgáltatások előállítási

és felhasználási helyszínei közötti távolságok áthidalására. Ezt logisztikai funkciónak is nevezhetjük A termelés maga is szűkös erőforrásokat használ, a kibocsátott termékek köre is véges, az emberek szükséglete – bár a biológiai minimum adott – különböző hatások eredményeképpen állandóan változik. A társadalom különböző csoportjai a javakból és szolgáltatásokból eltérő módon részesednek. A javak előállítása a technológiai rendszer, a fizikai távolságok áthidalása a logisztikai rendszer, a keletkezett jövedelemből történő részesedés biztosítása az elosztási rendszer funkciója. A mai gazdaságokban a pénzügyi rendszer minden gazdasági alrendszert átmetsző, összekötő eleme, amelynek magának is önálló szerveződési logikája van. Mint minden rendszer, a pénzügyi rendszer is szoros kölcsönhatásban van környezetére, reflektál azok változására, de önmaga működése is kiváltja környezete

változását. A mellékelt ábra a gazdasági rendszer folyamatainak sematikus bemutatását szolgálja. A termelő és a fogyasztó egységek között zajló folyamatoknak (termékáramlás, vagy naturális folyamatok és pénzfolyamatok, pénzáramlás) van egy ismétlődő, visszatérő (körkörös) jellege. A jövedelmek, fizetések és termelés körkörös áramlása a gazdasági rendszerben Kiadások árama Termékek és szolgáltatások árama Termelő egységek (főleg üzleti vállalkozások és kormányzatok) Fogyasztó egységek (főleg háztartások) Termelési tényezők árama Jövedelmek árama A termék- és a pénzáramlások több gazdaság koordinációs mechanizmusai szerint zajlanak. A vegyes gazdaság meghatározó koordinációs mechanizmusa a piac. A piac mellett jelentős szerep jut a redisztribúciónak. A fejlett országokban az államháztartás a GDP 30-50 százalékát vonja ki a piaci működés logikája alól. A piacok típusai a gazdasági

Fizetése k Terméke Termelő (főleg é k Termékek i Pénzáramo Pénzügyi k ü l ti jövedelmek á á és vállalkozások követelések é ü i ékormányzato á ) Jövedelm k Termelési é ő Termelési té ők piaca Fizetése k Terméke k Termelő (főleg é k ü l ti vállalkozások ékormányzato ) Jövedelm k Termelési é ők A pénzügyi rendszer tágabb környezetéhez tartozik a technológiai környezet is. Ez nem más, mint a különböző termékek, szolgáltatások előállítását szolgáló ismeretek, eljárások, tárgyiasult berendezések összessége. A pénzügyi rendszer környezetével szoros kölcsönhatásban van. A gazdaság, a technológiai fejlődése hat a pénzügyi rendszerre és fordítva. Gondoljunk arra, hogy az információ technológia (IT) hogyan forradalmasította a pénzügyi szolgáltatásokat. Az on line fizetési rendszerek számítógépes hálózatok nélkül nem működnének, míg a mágneskártyák és chipkártyák

forradalmasították a hagyományos fizetési rendszereket. Elemek A pénzügyi rendszert elemeinek kölcsönhatásaként határozhatjuk meg. Az elemek maguk is rendelkeznek a r endszer általános tulajdonságaival, ezért az elemek szinonim kifejezésekor használjuk az alrendszer kifejezést. A modern pénzügyi rendszer négy elem, alrendszer kölcsönhatásaként értelmezhető. Az elemek jól definiálható funkcióval és később bemutatásra kerülő szerkezettel és működési móddal (mechanizmussal) rendelkeznek. • A monetáris rendszer a gazdaság pénzellátását biztosító elem. A belső értékkel nem rendelkező pénzrendszerekben a pénz a bankrendszer passzívája. Másképpen fogalmazva: a mai pénzt a b ankrendszer teremti. A monetáris rendszer maga is tagolt, többféle intézmény működésének eredménye. A rendszer szabályozó és irányító eleme a monetáris hatóság. Ennek szerepe az elsődleges likviditás (készpénz) kibocsátása

(emisszió), a rendszer többi elemének pénzteremtő képességének szabályozása és befolyásolása, a belföldi fizetési rendszer szabályozása és működtetése, a hazai fizetőeszköz külföldi országok fizetőeszközeihez való viszonyának meghatározása, a pénzrendszer működésével kapcsolatos bizalom fenntartása. A monetáris hatóság – a később tárgyalásra kerülő jegybank függetlenség ellenére – sok ponton közvetlen kapcsolatban van kormányzattal, a kormányzati szektor részének is tekinthető. A rendszer másik elemét a kereskedelmi bankok jelentik, amelyek betéteket gyűjtenek, kölcsönöket nyújtanak, elszámolási számlákat vezetnek és így képesek magukra szóló követelést (másodlagos likviditást, számlapénz) teremteni. A betétek gyűjtése és azok kikölcsönzése pénzügyi közvetítő tevékenység, mint ilyen tőkepiaci tevékenység. A bankok üzleti vállalkozások, működésüket közvetlenül az üzleti

szervezetekre jellemző célok (terjeszkedés, profitabilitás, vállalati érték növelése) követése jellemzi. A bankokkal szemben további elvárás a l ikviditás, az idegen források visszafizetésének képessége, valamint a h osszú távú fizetőképesség, a szolvencia fenntartása. E célok és elvárások egymásnak ellentmondanak, ezért a „mágikus háromszögnek is nevezik a célfüggvény együttest. A monetáris rendszer ezen elemeinek stabil működését a bankok tevékenységét határok közé szorító szabályozás biztosítja. A bankok szabályozása két fő területre irányul Az azonnali fizetőképességet a likviditás-szabályozás, a s zolvenciát a p rudenciális szabályozás biztosítja. • A pénzügyi piacok. A piacok általánosságban azok a csatornák, amelyeken keresztül a vásárlók és az eladók találkoznak, hogy kicseréljék a termékeket, a szolgáltatásokat és az erőforrásokat. A piacok egyben az információk áramlásának

médiumai is A pénzügyi piacokon különböző pénzek, illetve pénzre szóló követelések (pénzügyi instrumentumok) cseréje zajlik. A különböző időpontban rendelkezésre álló pénzek és pénzügyi instrumentumok cseréje a jövedelmek különböző gazdasági szereplők közötti időbeni, térbeni átcsoportosítást közvetíti. A pénzügyi piacok rendkívül szegmentáltak. A szegmentálás tekintetében a lehetséges szempontok sokfélesége és a pénzről, hitelről vallott felfogások sokfélesége miatt fogalmi zűrzavar uralkodik. E zavarok eloszlatása érdekében itt felvázoljuk az alapvető szegmentációs ismérveket. Szegmentációs ismérv A cserélődő követelések jellege A cserélődő instrumentum lejárata Az instrumentum milyen típusú gazdasági szereplő passzívája A cserélődő instrumentum által megtestesített jogviszony A részpiac legalább egyik oldalát domináló szereplő típusa Pénzügyi piac típus A hazai

bankrendszerrel, illetve állammal szembeni követelést megtestesítő instrumentumok piaca versus devizák, más államokkal és monetáris rendszerével szembeni követelések piaca A hagyományos megközelítés ez alapján különbözteti meg a pénz- és tőkepiacot. A pénzpiac a rövid (éven belüli), a tőkepiac az éven túli instrumentumok piaca. Ebben a megközelítésben pénzpiac ahol monetáris szereplők passzívái és tőkepiac, ahol nem monetáris szereplők passzívái forognak. Az állampapírok piaca, egyéb kötvények piaca, részvények piaca és származtatott isnstrumentumok piaca. Különböző bankközi piacok, önszerveződő piacok (tőzsdék) zárt és nyílt piacok. Látható a különböző szempontok áttekintése alapján, hogy a pénzügyi piacok esetében rendkívül nagy a szabályozás (reguláció) szerepe. A pénzügyi piacok működésének fontos jelenségei a különböző szereplők önszerveződései. Itt a kormányzati szabályozástól

független kezdeményezésekről van szó, amelyek e piacok biztonságos, hatékony működését hivatottak biztosítani. Ilyen önszerveződés a legismertebb szervezett piac a tőzsde, de ide tartoznak az önkéntes betétbiztosítási rendszerek, érdekvédelmi szövetségek is. A mai pénzügyi rendszer fontos sajátossága az 1970-es évek végétől kibontakozott dereguláció és liberalizáció. A pénzügyi rendszer evolúciójában az 1980-as és 90-es években a pénzügyi piacok jelentették a meghatározó alrendszert, az egész fejlődését „húzó” alrendszert. • A fiskális rendszer a kormányzat különböző gazdasági funkcióihoz szükséges pénzek beszedését, újraelosztását, a különböző kormányzati funkciók megvalósításához szükséges erőforrások rendelkezésre állását (finanszírozás) biztosítja. A kormányzati funkciókat három szempont szerint csoportosíthatjuk. A funkciók megvalósulásának módszere alapján beszélünk

regulátor és finanszírozó funkciókról. A funkció tartalma szerint megkülönböztetünk hagyományos közhatalmi, szociális vagy társadalompolitikai és gazdaságpolitikai funkciót. Végül, de nem utolsó sorban, a gazdasági folyamatokra gyakorolt hatás szempontjából beszélünk allokációs, redisztribúciós és stabilizációs funkcióról. Az allokáció a kollektív javak biztosítását, ha úgy tetszik a piaci mechanizmus tökéletlenségeiből és az externális hatásokból adódó hiányok pótlását jelenti. A kollektív javak skálája széles és történelmileg változó A hagyományos közhatalmi szolgáltatásoktól (pl. honvédelem) kezdve az oktatáson, egészségügyön keresztül az egészséges ivóvíz biztosításáig sok minden ide tartozik. A redisztribúció a piaci mechanizmus működéséből adódó, és az adott társadalom számára elfogadhatatlan jövedelem egyenlőtlenségek korrekcióját jelenti. A stabilizációs funkció a piac

önszabályozó mechanizmusának korrekciója a gazdaság egyensúlyának, növekedésének és versenyképességének biztosítása érdekében. • A pénzügyi ellenőrzési rendszer. A gazdaság fejlődésével a folyamatokban egyre több bizonytalanság és kockázat van. A pénz fejlődésénél, funkcióinál láttuk, hogy az képes a piaci mechanizmus olajozott működését biztosítani. Részben úgy, hogy a különböző reáltranzakciók lebonyolítását egyszerűsíti, részben úgy, hogy a kockázatok kezelésében a pénzügyi rendszer maga is szerepet vállal. A pénz, a pénzügyi rendszer azonban A pénzügyi rendszer kulcsszerepe és az alábbiakban ismertetésre kerülő funkciói miatt világos, hogy a gazdaság és tágabb értelemben a t ársadalom eminens érdeke, hogy a pénzügyi rendszer szilárd és stabil legyen. A pénzügyi rendszer stabilitása több egymást feltételező faktor együttese. A stabilitás alapvető feltétele a pénzügyi rendszerben

áramló információk hitelessége. A stabilitás további eleme a r endszer szabályozásának, intézményeinek szilárdsága. E stabilitás eme feltételeinek és ismérveinek teljesülését biztosítja a pénzügyi ellenőrzés rendszere. Folyamatok A pénzügyi rendszerben zajló folyamatok, áramlások három formáját különböztetjük meg: − a folyamatok egyik formája a pénzáramlás. A pénzáramlások átszövik az egész gazdaságot, minden gazdasági szereplőt összekapcsolnak. A pénzáramlások színterei a különböző piacok és a fiskális rendszer. E pénzfolyamatok koordinációs mechanizmusai összetettek. A piaci koordináció mellett jelentős szerepe van az állami újraelosztásnak, de jelen van reciprocitás is. A különböző non profit szervezetek, a piaci szereplők önkéntes adakozását közvetítő pénzáramlásai is részei a pénzügyi rendszer folyamatainak. E nagyon is eltérő mozgatórúgók által kiváltott pénzáramlások a

fizetési rendszereken keresztül valósulnak meg. Megkülönböztetjük a belföldi fizetési rendszert és a különböző nemzetközi fizetési rendszereket. !!!Idézze fel a pénz kialakulásának elméleteit!!!! A pénzügyi rendszerben zajló pénzáramlások főbb típusai a következők: - piaci tranzakciók árjelzések kíséretében zajlanak. Ekkor a pénzáramlások, valamilyen tényleges reáljószágok, vagy különböző időpontokban rendelkezésre álló pénzjövedelmek cseréjét közvetítik A különböző azonnali (promt) és határidős (termin) ügyletek árai és egyéb kondíciói fontos információt, jelzéseket hordoznak. Bizonyos piaci tranzakciók (pl. értékpapírok elsődleges kibocsátása) során olyan technikákat alkalmaznak (pl. aukció), amelyek tesztelik a p iac reakcióit, a tényleges keresletet. Léteznek olyan tranzakciók is, amelyek célja kimondottan az információk - torzítása. Ilyen lehet például bizonyos gazdasági

társaságok részéről a saját részvények felvásárlása, majd eladása, más cégek részvényeivel való spekuláció. kormányzati transzferek. Ezek mindig meghatározott jogszabályok által előírt és/vagy kikényszerített, elmaradásukat szankcionáló pénzáramlások. a különböző gazdasági szereplők által önkéntes módon ellenszolgáltatást nem igénylő pénzáramlásai. Ilyenek például a magán adományok, állami segélyek, különböző szervezetek tagságának önkéntes tagdíj fizetései. − A folyamatok másik formája különböző pénzügyi instrumentumok, jövőbeli pénzekre szóló követelések áramlása. Ezen áramlások színterei jellemzően a különböző pénzügyi piacok. Ezen áramlásokban döntően egyértelműen a piaci koordináció érvényesül. A legfontosabb kivételt a nem piaci alapon működő biztosítási formák, mint például az önsegélyző pénztárak, önkéntes pénztárak és a társadalombiztosítás. A

pénzügyi instrumentumok, pénzre szóló követelések, alapvető fajtáit különböző szempontok alapján csoportosíthatjuk. E szempontok mindegyike releváns 1. Az egyik szempont, hogy milyen jog alapján történik az instrumentum által megtestesített követelések érvényesítése. E szerint lehet hitelezői jog, társtulajdonosi jog, vagy biztosítási jogviszony. A hitelezői jog tőketörlesztésre és kamatra való jog. Az újabb irodalom a hitelt mint tulajdonra vonatkozó opciót tárgyalja. A társtulajdonosi jogviszony a tulajdon értékének növekedésére és a hasznosításból származó jövedelemre való arányos jogosultságot jelent. A biztosítási jogviszony bizonyos események bekövetkezése esetén esedékes járadékra való jogosultságot jelent. A másik szempont, hogy milyen típusú gazdasági szereplő az instrumentum kibocsátója, vagyis kinek a kötelezettsége. E szerint lehet a kötelezett az állam, valamilyen nem pénzügyi szereplő. Ezek

lehetnek alsóbb szintű kormányzati szervek, vállalatok, háztartások, valamint pénzügyi vállalkozások. Ez utóbbin belül célszerű megkülönböztetni a monetáris és nem monetáris pénzügyi intézményeket. A harmadik ismérv, hogy milyen időpontban és milyen kockázattal esedékes követelésekről van szó? Ily módon megkülönböztetünk definiált összegű, vagy feltételeiben meghatározott követelést. A követelések lehetnek adott időpontban, rendszeresen, véletlenszerűen, illetve ezek kombinációi szerinti esedékességű összegek. − A folyamatok harmadik formája az információáramlás. A különböző pénzügyi tranzakciók egyben különböző információkat is hordoznak. A tranzakciókhoz nem kötődő információk pedig pénzben kifejezett értékként jelennek meg. A pénzügyi rendszerben keletkezett információkat információs rendszerek gyűjtik, rendszerezik és elemzik. Ilyen alapvető információs rendszert jelentenek a

számviteli rendszer által biztosított pénzügyi beszámolók, valamint a gazdaságstatisztika által termelt információ tömeg. E két alapvető információs rendszer használhatóságát az biztosítja, hogy különböző szabályok, szokványok tradíciók szerint működnek. A használhatóság feltétele ugyanis ezen információk relevanciája és megbízhatósága. A szabályok kialakításában a kormányzatoknak van döntő szerepe. A szokványokat, 1 Száz (1989) 79. old alapján önként vállalt normaként, a gazdasági szereplők saját érdekükben alkalmazzák. A legismertebb ilyen szokványt a különböző számviteli standardok jelentik. A gazdasági életben nagyon fontos szerepe van a szereplők informáltságának. A közgazdaságtan saját elemzéseihez az információáramlás, illetve az informálódás költségeire vonatkozóan elméleti modelleket alkotott. A tökéletes piac modellje – egyebek mellett – feltételezi, hogy a piaci szereplők

egyformán jól és elhanyagolható költségek mellett jutnak döntéseikhez szükséges információkhoz. A különböző gazdasági szereplők információhoz jutási esélye nem egyforma, jellemző az információs aszimmetria helyzete. Ennek a helyzetnek az oldásában komoly szerepük van a különböző pénzügyi szolgáltatóknak, akik maguk is kiterjedt információgyűjtő és feldolgozó tevékenységet folytatnak. A hatékony piacok elmélete azt vizsgálja, hogy a különböző pénzügyi instrumentumok árai milyen mértékben tükrözik a velük kapcsolatos információkat. Az információs aszimmetria egy ponton túl aláássa a pénzügyi rendszer egyes elemeibe, szereplőibe, vagy egészébe vetett bizalmat. Ez az oka annak, hogy a pénzügyi rendszer működésében nagy figyelmet és komoly erőforrásokat fordítanak a különböző információs rendszerek és csatornák működtetésére. A pénzügyi információk gyűjtésével, feldolgozásával,

elemzésével és ellenőrzésével különböző üzleti-, non pr ofit és kormányzati szervezetek foglalkoznak. A pénzügyi ellenőrzési rendszer egyik alapvető feladata éppen a keletkezett pénzügyi információk hitelességének folyamatos vizsgálata. E mellett az ellenőrzési rendszeren belül működő felügyeleti intézmények kényszerítik is a pénzügyi rendszer bizonyos szereplő típusait rendszeres információközlésre. Ilyen „extra” információközlésre kötelezett szereplők, a nyílt kibocsátásra szánt értékpapírok kibocsátói, a tőzsdére bevezetett cégek, a pénzügyi szolgáltató vállalatok. A közgazdaságtan az utóbbi évtizedben különleges figyelmet fordít a piacokon zajló információáramlás tökéletességének. A pénzügyi rendszer által közvetített információk rendszerezése, értékelése fontos funkció. Ezekre különböző számítási és elemzési eljárások Pénzügyi egyensúly Gazdasági egyensúlynak

nevezzük azt az állapotot, amikor különböző gazdasági szereplőknek nem áll érdekükben megváltoztatni gazdasági magatartásukat. A gazdasági egyensúly fogalmának vannak reál- és nominális (pénzügyi) vonatkozásai. A különböző pénzügyi folyamatok aggregált hatásai a pénzügyi egyensúlyi, vagy éppen egyensúlytalansági helyzetekben manifesztálódnak. A gazdasági egyensúly, ezen belül a pénzügyi egyensúly nem feltétlenül egymást lefedő fogalmak. A reálgazdasági egyensúly a vegyes gazdaságokban általában feltételezi a pénzügyi egyensúly létét, míg a pénzügyi egyensúlyból nem következik feltétlenül a reálegyensúly. A pénzügyi egyensúly megteremtése egyszerűbb, időigénye relatíve kicsi. A pénzügyi egyensúly maga is rendkívül összetett jelenség, hiszen különböző részegyensúlyok valamilyen összessége. A pénzügyi egyensúly fogalmához tágabb értelemben hozzátartozik a p énzstabilitás, a p énzügyi

rendszer egészének stabilitása. A pénzügyi egyensúly alatt szűkebb értelemben különböző pénzáramlások és reál áramlások mennyiségi megfelelése, összhangja. Az egyensúlynak vannak mérhető, skalár számmal, vagy valamilyen rangsorral, pénzügyi mutatóval kifejezhető vonatkozásai (részegyensúlyok), és vannak így meg nem ragadható minőségi összefüggések is. A pénzügyi egyensúly belföldi vonatkozását valamilyen árindexszel mért inflációval, vagy másképpen a p énz stabilitásával és a k öltségvetés, pontosabban az államháztartás pozíciójával, a b első államadósság relatív szintjével szokták jellemezni. A külső pénzügyi egyensúly a nemzetközi fizetési mérleg pozíciójával, a nemzetközi tartalékok és a külső adósság állomány relatív szintjével jellemezhető. Fontos felhívni a figyelmet arra, hogy a pénzügyi egyensúlyt leíró skalár számok önmagukban nem jellemzik az egyensúlyt. E skalár

számok együttese, összehasonlításai, pénzügyi mutatószámok képzése, köszöb-, benchmark elemzések jelentik azokat az alapvető módszereket, amelyek segítségével az egyensúly, vagy annak hiánya megállapítható. Az alábbi táblázat a pénzügyi egyensúly legfontosabb mutatószámait rendszerezi. A pénzügyi egyensúly indikátorai 2 Belső pénzügyi egyensúly - infláció - pénzmennyiség változás/GDP változás, - államháztartás pozíciója (elsődleges egyenleg, GFS egyenleg), annak GDP-hez viszonyított aránya, - államadósság/GDP Külső pénzügyi egyensúly - valutaárfolyam, annak ingadozása, - nemzetközi fizetési mérleg pozíciója (alapmérleg, likviditási mérleg), ennek aránya a GDP-hez, - külső adósság állomány, ennek aránya a GDP-ben Bizonytalanság és kockázat A világban zajló folyamatok szinte mindegyikére jellemző a bizonytalanság és a kockázat. Bizonytalanságnak azt a helyzetet nevezzük, amikor egy eseménynek

egynél több lehetséges kimenete van. A gazdaság működésében rejlő bizonytalanságok forrásai sokrétűek A bizonytalanságok eredhetnek az alkalmazott technikák és technológiák természetéből. Gondoljunk a nukleáris energia hasznosítására, az információ technológiára! A bizonytalanságok másik forrása a piaci mechanizmus működése. A piaci fejlődés paradoxonja, hogy működésének kiterjedése és fejlődése együtt jár sebezhetőségének növekedésével. A jól ismert Say dogma cáfolatának fontos mozzanata a pénz funkcióinak elemzése. A pénz, a p énzrendszerek egyszerre javítják a piaci működés tökéletességét és hatékonyságát, ugyanakkor újfajta, a reálfolyamatoktól független bizonytalansági elemet visznek a gazdaság működésébe. (Gondoljunk arra, hogy ma egy kis nyitott ország valutájával kapcsolatos spekuláció – amely a n emzetközi pénzügyi rendszer „normális” jelensége – egy teljesen egészséges

gazdaságot is napok alatt tönkre tehet.) A piaci mechanizmus működésének lényege az, hogy az elszigetelt gazdasági szereplők egyedi tevékenységeinek, akcióinak eredményeképpen alakul ki a végeredmény. A piacon a gazdasági szereplők tevékenysége reflexív, visszaható. Ez azt jelenti, hogy – a tökéletes piac modelljében feltételezettel szemben – a gazdasági szereplők különböző akcióikkal hatást gyakorolnak a piaci folyamatokra. E visszahatás lehet az akció spontán “mellékterméke”, nem tudatosan 2 Az egyes mutatók tartalmát később részletesen kifejtjük. előidézett eredmény. A nagyobb súlyú szereplők azonban ezzel a lehetőséggel tudatosan élnek is. A pénzügyi piacokon, ahol a folyamatok időben és térben koncentráltan zajlanak a különböző szereplők követhetik mások magatartását. A fogyasztói magatartást vizsgáló elméletekből is jól ismert jelenség könnyen vezethet “önbeteljesítő jóslatokhoz”. A

piac működéséből adódó bizonytalansági helyzetek kezelésére alkalmas eszköz a piaci szereplők önszerveződése (például önkéntes betétbiztosítási rendszerek, bankközi adós nyilvántartási rendszerek), a szabályozás (például a pénzügyi szolgáltatási piacra történő belépés korlátozása, a t evékenység folytatása feltételeinek meghatározása) és az ellenőrzés. Az előbbiekben jelzett példánkat folytatva a bankok tevékenységének folyamatos megfigyelése, illetve időszakonkénti visszatérő utólagos átvilágítása. A piaci bizonytalanságok másik forrása az információs aszimmetriák léte. Az információs aszimmetriák kezelése megfelelő szerződésekkel és ellenőrzéssel lehetséges. A gazdaságban rejlő bizonytalanságok forrásai – harmadsorban – a különböző gazdasági szervezetek működésében tapasztalható diszfunkcionális és/vagy informális elemek. Ezek a bürokratikus irányítás hierarchikus alá- és

fölé rendeltségét átlépő jelenségek okai lehetnek a betarthatatlan szabályok átlépéséből adódó tudatos, vagy ösztönös lépések, inkompetens viselkedés (errors), vagy tudatos szabályszegés (fraud). E bizonytalanságok kezelése szintén döntő módon ellenőrzéssel lehetséges. A kockázat ennél szűkebb fogalom. Kockázatról akkor beszélünk, ha ismerjük a lehetséges kimenetek valószínűségét, vagy valószínűség eloszlását. E valószínűségek a pénzügyi rendszer esetében nem objektívek, hiszen ezek olyan múltbeli események tapasztalataira épülő értékek, amely események nem ismételhetők meg változatlan formában. A kockázatok kezelése – ennek ellenére – meghatározott mennyiségű múltbeli információ felhalmozásával és megfelelő intézményes megoldásokkal kezelhetők. A pénzügyi irodalom a kockázatok értelmezésében és tipizálásában meglehetősen heterogén képet mutat. Az alábbi táblázatban

összefoglaljuk e kockázatokat. Kockázatok a pénzügyi rendszerben Pénzügyi kockázatok Piaci kockázatok Egyéb pénzügyi kockázatok Kamatláb kockázat Nem fizetés kockázata Valutaárfolyam kockázat Hitelezési kockázat Hozamkockázat Transzfer kockázat A pénzügyi rendszert érintő nem pénzügyi kockázatok Országkockázat Informatikai kockázat Csalás és inkompetens viselkedés kockázata Struktúra A struktúra a rendszer váza, az az összetevője, amely világosan megmutatkozik minden különösebb elemzés nélkül. A struktúra alkotói a szereplők és a szervezetek, valamint ezek közötti és ezeken belüli formális és informális viszonyok. Szereplők A szereplő típusok elkülönítése azon az alapon történik, hogy az adott szereplő milyen motivációk szerint cselekszik. A típusok semmiféleképpen nem jelentenek értékítéletet A típusok perszonáluniója megvalósulhat, vagyis egy konkrét szereplő többféle „mezben” jelenhet

meg a pénzügyi rendszerben. Piaci szereplők: megtakarítók (befektetők), beruházók, spekulánsok, arbitrazsőrök és pénzügyi szolgáltatók. A megtakarító, aki jövedelmét az adott időszakban nem költi el és hajlandó az átmenetileg szabad pénzeszközeit a pénzügyi rendszerre bízni. A megtakarítók – általuk biztosított források nagysága alapján – lehetnek kis- és nagybani befektetők. A befektetők két alaptípusát szokás megkülönböztetni. A stratégiai befektető, aki megtakarításait, tőkéjét hosszú távra szólóan egy konkrét reálberuházás/vállalat tartós működtetése érdekében engedi át. A pénzügyi befektető, aki az általa finanszírozott beruházás/vállalat pénzügyi eredményén alapuló hozamban érdekelt. Spekuláns az a szereplő, aki rövid távon, a piaci árak ingadozását kihasználva kíván magas hozamhoz jutni. Ez ugyanannak az eszköznek folyamatos adás-vételét feltételezi A spekuláns tevékenysége

biztosítja a piacok likviditását, vagyis azt, hogy megfelelő kereslet és kínálat legyen minden pillanatban. Az aribtrazsör az a szereplő, aki a különböző piacokon létező eltérő kondíciók (ár) kihasználásával ér el nyereséget. Motivációja a rövid távú nyereség, szerepe a különböző piacok közötti kiegyenlítődések biztosítása. Nem piaci szereplők: adófizető, allokátor, transzferek címzettje. E szereplők a fiskális rendszer működésében érintettek. Az adófizető, mivel számára az adó költség, az adóteher minimalizálásában, az adó elkerülésben, esetleg adócsalásban érdekelt. A transzferek címzettjei minél nagyobb költségvetési támogatásban érdekeltek. Az allokátor a közpénzek feletti rendelkezési jogosultsággal rendelkező szereplő, akinek befolyása, hatalma egyenes arányban van az általa elosztható pénzeszközök nagyságával. Szervezetek Hasonlóan a szereplők tipizálásához, az elhatárolás

alapja a funkció és a motiváció együttese. Így a szervezeteknél is mind a funkciókat, mind a motivációkat illetően lehet „átfedés”. A pénzügyi rendszerben a következő szervezet típusok találhatók: Üzleti szervezetek. Ezek a vállalatokra általánosan jellemző motívumok által vezérelve pénzügyi szolgáltatásokkal látják el a gazdasági szereplőket. Kétszer két alapvető kategóriát kell megkülönböztetni. Beszélünk a pénzügyi közvetítő intézményekről Ezek a megtakarítók és a beruházók közé ékelődve biztosítják a megtakarításoknak a beruházókhoz történő eljutását, a megtakarítók és a beruházók preferenciáinak összehangolását. Ezen belül megkülönböztetjük a monetáris pénzügyi közvetítőket, amelyek a monetáris rendszer részeiként a közvetítés mellett pénzteremtésre is alkalmasak. A nem monetáris pénzügyi közvetítők (üzleti biztosítók, nyugdíjalapok stb.) csak közvetítést

végeznek A pénzügyi közvetítők mellett a másik nagy típus az egyéb pénzügyi szolgáltatók csoportja. Ezek közös jellemzője, hogy segítik a megtakarítók és a beruházók találkozását. Ide tartoznak a befektetési bankok, a különböző (pl. értékpapír kereskedő, biztosítást közvetítő) bróker cégek és a tanácsadó cégek. Ezen ügynöki tevékenységeket a szabályozók a pénzügyi rendszer biztonsága érdekében jelentős tőkeerejű gazdasági társaságoknak engedélyezi. Az üzleti pénzügyi szolgáltatások a méretgazdaságosság és a keresztértékesítés érdekében egyre inkább egy szervezeten belülre koncentrálódnak. Univerzális szolgáltatóknak nevezik azokat a szervezeteket, amelyen belül a pénzügyi közvetítési és az ügynöki tevékenység egyszerre zajlik. Államháztartási szervezetek. Ezek olyan intézmények, amelyek közpénzeket használnak és a költségvetési gazdálkodás szabályai szerint működnek.

Ennek alapvető sajátossága, hogy a forráshoz jutás és a kiadások teljesítése konkrét jogszabályi felhatalmazáshoz kötött. E szerveztek motivációja az adott feladat ellátáshoz, ezzel kapcsolatosan a f eladathoz kapcsolódó erőforrások és pénzügyi támogatások megszerzéséhez és nem a pénzügyi eredmény realizálásához kötött. Non profit szervezetek. Jellemzően közfeladatokat ellátó szervezetek, amelyek önkéntes adományokból, közpénzekből (állami támogatás és/vagy adókedvezmények) finanszírozódnak. Tevékenységük pénzügyi eredményt hozhat, ezt azonban az adott tevékenység folytatására kötelező használni, a szervezetből nem vihető ki. Szabályozó szervezetek. Ezek jellemzően kormányzati szektorhoz tartoznak, de nem kizárólagosan kormányzati szervezetek. A szabályozó szervezetek a pénzügyi rendszer szereplői és szervezetei számára magatartás normákat, kötelező eljárás rendeket, tiltásokat, működési

feltételeket írnak elő. A kormányzati rendszer keretei között működő szabályozó szervezetek jogszabályokba foglalják a normákat. A pénzügyi rendszerben zajló tevékenységek szabályozásában egyre nagyobb szerepe van a nemzetközi szintű előírásoknak. Ezek elfogadása és a nemzeti jogrendszerekbe történő átültetése történhet többoldalú államközi egyezményekben, vagy különböző nemzetközi szervezetekhez (OECD, IMF) történő csatlakozás feltételeinek elfogadásával, vagy az Európai Unió esetében a közösségi jog átvételével. A szabályozók speciális esetei a s zakmai (érdekképviseletek) szabály alkotó szerepe. A könyvvizsgálói kamarák, bankszövetségek, vagy nemzetközi szinten a Bázeli Bizottság, vagy az IFAC állami kényszer alkalmazása nélkül is kőkemény normák érvényesítésére képesek. A monetáris hatóság sajátos helyet foglal el e s zervezetek között, hiszen jogi felhatalmazása mellett a „bankok

bankjaként” jogilag nem kikényszeríthető tekintélye is van. Monitor szervezetek. E szervezetek funkciója a pénzügyi rendszer szereplőinek információ ellátása, a r endszer transzparenciájának, biztonságának elősegítése. Ezek működhetnek for profit elven (könyvvizsgáló cégek, rating cégek) non pr ofit elven (önkéntes betétbiztosító társaságok) és hatósági elven (pénz- és tőkepiaci felügyeletek). Ellenőrző szervezetek. Tevékenységük a pénzügyi rendszer stabilitását, a pénzzel szembeni bizalom fenntartását, a rendszer működésével kapcsolatos hibák és csalások megakadályozását, szankcionálását szolgálja. Ide tartoznak a legfőbb ellenőrző intézmények (Supreme Audit Institutions, számvevőszékek), adóhatóságok, kincstári szervezetek, pénz- és tőkepiaci felügyeletek, de az üzleti alapon működő könyvvizsgáló cégek is. Cél A pénzügyi rendszer működésének célja funkcióival írható le. Ezek a

következők: - - - - A gazdaság pénzellátásának (a pénz kínálatának), likviditásának biztosítása. E funkció alapvetően a különböző pénzteremtési műveletekkel kapcsolatos. A gazdaság állandó mozgása miatt mind az egyes gazdasági szereplő szintjén (mikro szint), mind a nemzetgazdaság szintjén átmeneti pénzhiány (likviditás hiány) keletkezhet. Ennek leküzdésében a m onetáris rendszer pénzteremtő hitelezéssel segíthet. Az átmeneti likviditáshiányt áthidaló hitelinstrumentumok jellemzően rövid lejáratú forráshoz juttatják a gazdaság szereplőit. A gazdaság fizetési rendszerének fenntartása, szabályozása és működtetése. A gazdaság vérkeringését biztosító intézmény, szabály és eljárásrendszer a monetáris rendszer része. A fizetési rendszer ellehetetlenülése, a v ele szembeni bizalom megingása súlyos, a gazdaság egészére tovagyűrűző válságot eredményezhet. Ez pontosan megegyezik a vérkeringési

elégtelenségeknek az emberi szervezetre gyakorolt hatásával. A megtakarításoknak a beruházókhoz történő allokálása. A gazdaságban keletkező jövedelmeket tulajdonosaik nem mindig használják fel azonnal. A fel nem használt jövedelmeket összefoglalóan megtakarításoknak nevezzük. A megtakarítások sokféle csoportosítása ismert. Megkülönböztetjük az önkéntes, a kényszer és a kikényszerített megtakarításokat. Az önkéntes és a k ényszer megtakarítások (ez utóbbi például, amikor a rendelkezésre álló vásárlóerővel szemben nem áll elegendő árualap) esetében az allokáció jellemzően piaci alapú. A kikényszerített megtakarításokhoz kormányzati hatalomra van szükség. Ilyen lehet például államkölcsön kötvények kötelező vásárlása, jelentősebb vagyontárgyak (lakóingatlan, gépkocsi) vásárlása esetén előtakarékossági kötelezettség előírása, az árvaellátás során zárolt pénzeszközök, az elítéltek

által, büntetésük ideje alatt megszerzett jövedelmek stb. Határesetet jelentenek kötelező biztosítások, és üzleti előtakarékosságok. A megtakarítások típusainak megkülönböztetése azért fontos, mert ezek „viselkedése”, a pénzügyi rendszerbe történő becsatornázhatósága rendkívül eltérő. A pénzügyi rendszer különböző formákban ezeket a megtakarításokat különböző tartós finanszírozásra szoruló beruházókhoz csoportosítja át. Az átcsoportosítás lehet ideiglenes (pénz újraelosztó hitel) és végleges. Ez utóbbi esetben lejárat nélküli pénzügyi instrumentumot használnak. A véglegesség ebben az esetben nem jelenti azt, hogy egy adott megtakarító ilyen instrumentum birtoklásával megtakarításáról végleg lemondana. A tőkepiacok likviditása azt jelenti, hogy akár a hosszúlejáratú kölcsönöket megtestesítő, akár a lejárat nélküli instrumentumok forgalomképesek és adás-vételük folyamatos. A

jövedelmek térbeni, különböző gazdasági szereplők közötti és időbeni átcsoportosítása és elosztása. A bizonytalanságok és a kockázatok kezelése. A pénzügyi rendszer számos instrumentuma, intézménye alkalmas e b izonytalanságok és kockázatok kezelésére. Az üzleti biztosítások, az árfolyam fedezeti ügyletek, a kötelező társadalombiztosítás értelmezhetők kockázat kezelő intézményekként is. A pénzügyi rendszer, sőt maga a pénz is, nemcsak kockázat kezelő intézmények, hanem maguk is bizonytalanságok, kockázatok hordozói, implikálói. Ebből adódik, hogy a pénzügyi ellenőrzési rendszer nélkül a pénzügyi rendszer működésképtelen volna. - Gazdaságpolitikai funkció. A gazdasági fejlődés elősegítése, a gazdaság hullámzásainak tompítása, a f enntartható gazdasági növekedés, a m agas foglalkoztatottság, az alacsony infláció, a külső és belső pénzügyi egyensúly és a versenyképesség

biztosítása kormányzati feladat. A vegyes gazdaság működési logikájából adódóan ezen általános célok (objectives) elérésének közbenső cél(targets) és eszközrendszere (policies) jellemzően pénzügyi. A stabilizációs és versenyképességi politikák makroszintű eszközei a monetáris és fiskális politika. A pénzügyi rendszerek alaptípusai A pénzügyi rendszer meghatározó eleme a pénzügyi piac és ezen belül is a tőkepiac. A tőkés gazdaság fejlődésében két alapvető fejlődési út volt, amely szoros összefüggésben volt a tőkepiacok sajátosságaival. A pénzügyi rendszerek alaptípusai a tőkepiaci rendszer különbségein alapulnak, de ennél jóval szélesebb, a pénzügyi rendszer egészét átszövő sajátosságokkal jellemezhetők. Történelmileg a tőkepiaci finanszírozás két módszere alakult ki. A pénzügyi rendszerek elkülönítését, tipizálást aszerint szokás elvégezni, hogy a tőkepiaci szabályozás melyik

módszere dominál. E modellek eltérései természetesen nemcsak a tőkepiacokat érintik Kihatnak a monetáris rendszer eltérő szabályozására, a monetáris politika eltérő eszközrendszerére, de megmutatkoznak a különbségek a fiskális rendszerben is. A közvetett finanszírozásra épülő úgynevezett kontinentális modellben a bankok mind a rövid, mind a hosszú lejáratú finanszírozást biztosítják. Ezeket a bankokat univerzális bankoknak nevezik A kontinentális modell két minta országa Franciaország és Németország. A közvetlen finanszírozás dominanciájára épülő modellt az angolszász rendszernek is nevezik, amelynek minta országa az USA. A közvetlen finanszírozás esetén a megtakarító a beruházó számára adja át megtakarítását, vállalva ezzel az adott szervezet, projekt összes kockázatát. E közvetlen finanszírozást különféle pénzügyi szolgáltatók (brókerek, dealerek, befektetési bankok stb.) teszik olajozottabbá A

befektetők informáltságát különböző pénzügyi monitor szervezetek (könyvvizsgáló cégek, minősítő /rating/ ügynökségek) segítik. A finanszírozás instrumentumaként értékpapírokat használnak. Az értékpapírpiacok fejlődése, a pénzügyi innovációk, a szabályozás és a technológia fejlődése együttesen ma már lehetővé teszik, hogy a közvetlen finanszírozásban is könnyen találkozzon a megtakarító és a beruházó igénye. Ami nem változott, az a megtakarító (befektető) által vállalt kockázat jellege. A közvetett finanszírozás esetében a megtakarító és a beruházó közé pénzügyi közvetítő intézmény (kereskedelmi bank, takarékpénztár, üzleti biztosító stb.) ékelődik A megtakarítók a pénzügyi közvetítőkkel lépnek kapcsolatba, ezen intézmények kockázatait vállalják fel. A pénzügyi közvetítők feladata az általuk finanszírozott projektek kockázatainak folyamatos figyelemmel kísérése (monitoring)

és értékelése. A legfontosabb pénzügyi közvetítők a bankok, amelyek amellett, hogy lejárati és volumen transzformációt hajtanak végre, és így hosszú lejáratú finanszírozásra is alkalmasak, pénz teremtésre is képesek, így monetáris intézmények. A különböző pénzügyi rendszer modellek kialakulása gazdaságtörténeti magyarázatát Gerschenkron, amerikai gazdaságtörténész adta. Ő összefüggést mutatott ki a bankfinanszírozás súlya és az országok gazdasági fejlettsége között. A később iparosodó, úgynevezett követő országokban (például Németország, Olaszország, Franciaország, OsztrákMagyar Monarchia) fontosabb szerephez jutnak a bankok. Ennek több oka volt Részben a tőkefelhalmozás hiánya megkövetelte a külső források bevonását, amelynek médiumai a bankok voltak. A tőkehiány mellett az iparosodás e második hullámában a húzó ágazatok tőkeigénye (vaskohászat, nehézvegyipar, gépgyártás,

vasútépítés stb.) messze meghaladta az első hullámot jellemző könnyűiparokét. Ez a mikro és makroszintű tőkehiány kulcspozícióba helyezte a bankrendszert. A bankorientált gazdaságokban univerzális bankok működtek Ez azt jelentette, hogy a bankok egyaránt biztosították a rövidtávú (forgóeszköz) és a hosszú távú finanszírozást. E Credit Mobilier típusú bankok nemcsak biztosították a tőkét, de részvények birtoklásán keresztül kontrollálták az ipari és szolgáltató vállalatok működését. A Credit Mobilier volt az első francia univrerzális bank, amely III. Napóleon támogatásával jött létre, a vasút és a nehézipar fejlesztését finanszírozta. A bank rövid- és hosszúlejáratú kötvényekkel kívánta tevékenységét finanszírozni, de ezek kibocsátására nem kapott az államtól engedélyt, mert az saját kötvényei értékesítését látta veszélyeztetve. Így hosszú lejáratú kihelyezéseit rövid lejáratú

betétekből finanszírozta, jelentős lejárati transzformációt hajtva végre. A bank nemcsak otthon, de más későn iparosodott országban is finanszírozott ipari és infrastruktúrafejlesztési projekteket. A konkurencia harcban végül is az ellenérdekelt erők összefogtak és a bank tönkrement. Franciaországban ezután szétválasztották a l etéti és a k ereskedelmi bankokat. Az európai univerzális bankok prototípusaként a Credit Mobilier hagyománya a XIX. század végén a német nagybankokban éledt újjá A globalizált világgazdaságban, amelynek egyik alapvető jellemzője a tőkepiacok dereguláltsága és az áru és tőkemozgások liberalizáltsága a két modell konvergenciájának vagyunk tanúi. Pénzügyi innovációk mozgatórúgói: az állami szabályozás alól kibújás, a finanszírozási költségek optimalizálása, a vagyon és adósság közötti különbség elmosása. Pénzügyi stabilitás A pénzügyi rendszer monetáris alrendszerének

stabilitása a p énzügyi szakma evidenciája. E követelmény és ennek teljesülését biztosító intézkedések, szabályok, intézmények a m ai pénzrendszerrel együtt alakultak ki. A pénzstabilitás első követelménye a vásárlóerő stabilitása, vagyis annak garantálása, hogy a pénz kereslete és kínálata viszonylagos egyensúlyt mutasson. Ez a monetáris politika alapvető feladata Még a X IX. század harmadik harmadában a kétszintű bankrendszerek kialakulásával együtt fogalmazódott meg az „utolsó mentsvár, a végső menedék” koncepciója, vagyis az az álláspont, hogy a jegybanknak szükség esetén a pénzrendszer biztonsága érdekében hitellel biztosítania kell a fizetésképtelen (illikvid) bank talpon maradását. Ebben a felfogásban már megjelenik az a f elismerés, hogy a pénzstabilitáshoz nem elégséges a pénzmennyiség növekedésének kontrollálása, de szavatolni kell a m onetáris rendszer intézményi stabilitását is. A

pénzteremtés multiplikatív folyamatából, illetve abból a tényből adódóan, hogy a mai pénz tartalmát tekintve inhomogén, jegybankpénz és kereskedelmi banki pénz, fontos követelményként jelentkezik az egyes bankok biztonságos (prudenciális) működésének szavatolása. A pénzteremtés és megszűnés folyamatában az egyes gazdasági szereplők szintjén nem teljesül az a szektor szintű azonosság, hogy az összes bankhitel megegyezik az összes betéttel. Ha egyes hiteladósok nem tudnak fizetni, akkor ez elvileg, nagyobb tömegű nem fizetés esetén gyakorlatilag is bankválságok, szélsőséges esetben bankcsődök bekövetkezését eredményezheti. A bankcsőd a pénzrendszer szempontjából azt jelenti, hogy az adott bank kereskedelmi banki pénze megszűnik 3 létezni. Ezzel az adott bank ügyfelei vagyonvesztést szenvednek el. Ebben a helyzetben a gazdasági szereplők jegybank pénzbe, pontosabban készpénzbe menekülnek, ami kényes egyensúlyok

további borulását eredményezi. Azt mondhatjuk, hogy a pénzügyi rendszer legalapvetőbb kockázata alapvető instrumentumához kötődik, a hitelhez kötődik. (Tarafás (2001) 16 p) A prudenciális szabályozás és felügyeleti tevékenység célja a bankrendszer egyes szereplőinek hosszú távú fizetőképességének, (szolvenciájának) biztosítása. A pénzügyi rendszer fejlődése, különösen két fejlemény, a stabilitás kérdését új dimenziókba helyezte. Az egyik fejlemény a pénzügyi piacok globalizálódásához vezető liberalizáció és dereguláció. A pénzrendszer stabilitása és a pénzügyi piacok liberalizáltsága között átváltás van. A stabilitás egyik alapvető eszköze a különböző pénzügyi tevékenységek közötti határok világos és merev kijelölése 4 Ezek lebontása új kockázatok forrása. A liberalizációval új terep nyílt a spekuláció számára. Az országhatárokon belüli, döntően tőkepiacokra koncentrálódó

spekuláció mellett megjelent a különböző törvényes fizetőeszközök szabad átváltásából adódó spekulációs lehetőség, amely valutaválságokhoz vezethet. A másik fejlemény a pénzügyi rendszert forradalmasító új technológia megjelenéséből adódó kockázatok. A tranzakciók időigényének drámai csökkenése, az információk korábban elképzelhetetlen tömegű és sebességű áramlása, az „on line forradalom” gyökeresen új helyzetet teremtett. A pénzügyi rendszer stabilitásának szükségességét felismerve a jegybankok, a nemzetközi pénzügyi intézmények koordinálásával, komplex módon folyamatosan figyelemmel kísérik az itt zajló folyamatokat. Az alábbiakban a M agyar Nemzeti Bank ezzel kapcsolatos álláspontját ismerhetjük meg. A pénzügyi stabilitás napjaink közgazdasági szakirodalmának egyik legtöbbet elemzett kérdésköre. A pénzügyi stabilitásról szóló elemzések fontosságára a 90-es évek végének

nemzetközi pénzügyi válságai hívták fel a figyelmet, és egyben felkeltették az igényt, hogy a szakmai közvélemény mindenkor aktuális és megbízható képpel rendelkezzen egy adott ország pénzügyi szektorának állapotáról. Az elemzéseknek a kölcsönös függőségi viszonyok következtében – melyek mind vertikális, mind horizontális szinten értelmezhetők – az egész pénzügyi közvetítő rendszert át kell fogniuk, vagyis a bankrendszeren túl mindazon nem banki intézményeket is vizsgálni kell, amelyek valamilyen módon részt vesznek a pénzügyi közvetítésben. Ide tartozik a brókercégektől kezdve a befektetési alapokon át a biztosítókig és a különböző pénztárakig számos intézménytípus. Az elemzése során a i ntézményrendszer stabilitásán végső soron azt értjük, hogy milyen mértékben képes ellenállni a rendszer egésze a külső és belső megrázkódtatásoknak, sokkoknak. A sokkok természetesen nem minden esetben

vezetnek válsághoz, de az instabil pénzügyi környezet önmagában is gátolja a gazdaság egészséges fejlődését. A pénzügyi instabilitás okai 3 4 Ezt a különböző betétbiztosítási rendszerek képesek enyhíteni. A pénzügyi szleng ezeket „tűzfal” és „kínai fal”-nak nevezi. A pénzügyi instabilitás okait illetően többféle nézet létezik, melyek relevanciája eltérő lehet attól függően, hogy milyen időszakot, illetve milyen országokat vonunk be az elemzési körbe. A pénzügyi rendszer egészét érintő probléma-források közül az alábbiakat említi leggyakrabban a szakirodalom: a pénzügyi szektor gyors liberalizációja, helytelen gazdaságpolitika, hiteltelen árfolyam-mechanizmus, nem-hatékony erőforrás allokáció, gyenge felügyelet, nem kielégítő számviteli és könyvvizsgálói szabályozás, gyenge piaci fegyelem. A pénzügyi válságok említett okai nem csak együttesen, hanem külön-külön is, illetve

tetszőleges kombinációban is előfordulhatnak, így a pénzügyi stabilitás elemzése is rendkívül komplex feladat. Egyes részterületekre való koncentrálás torzítja az összképet, így a pénzügyi stabilitás elemzése során szükségszerűen a maga komplexitásában kell vizsgálni a kérdést. Az MNB pénzügyi stabilitást támogató funkciója Ma már világszerte általánosan elfogadott, hogy a rendszerstabilitási felelősség - a monetáris hatósági szerepvállalás mellett - kiemelten fontos célokat és feladatokat jelöl ki a jegybankok számára, függetlenül attól, hogy a hagyományos pénz és tőkepiaci felügyeleti jogkört gyakorló szervezet a jegybanki szervezeten belül, vagy attól leválasztva működik. A pénzügyi rendszer stabilitásával kapcsolatos jegybanki felelősség és feladatkör hagyományosan 3 fontos pilléren nyugszik: 1. A makroprudenciális elemzés, rendszerkockázati monitoring a banki és nem-banki közvetítőkre

vonatkoztatva és esetenként beavatkozás (ld. lender of last resort), 2. A szabályozási politika, a j ogszabályalkotásban való részvétel, a m akroprudenciális és a piac működését feleslegesen korlátozó szabályozás modernizálása, hatékonnyá tétele, 3. A fizetési és elszámolási rendszerek, valamint a pénzforgalom működése, intézményei, hatékonysága és biztonsága miatti felelősség. A magyar Jegybanktörvény mindhárom feladatot tartalmazza, de ezek részét képezik az MNB –szintén törvénybe foglalt rendszerstabilitási felelősségének is. Igazodva a meghatározó nemzetközi gyakorlathoz, a magyar jegybanktörvény kimondja (4.§ 7 be k), hogy az MNB támogatja a p énzügyi rendszer stabilitását, valamint a p énzügyi rendszer prudenciális felügyeletére vonatkozó politika kialakítását és hatékony vitelét. Az előzőekben bemutatott elvek és a nemzetközi gyakorlat alapján a Magyar Nemzeti Bank is kiemelt feladatának tartja

a pénzügyi stabilitás elemzését. A stabilitási jelentések fontosságát és a nemzetközi szakmai közvélemény erre vonatkozó igényét jelzi, hogy az elmúlt években több intézmény és nemzetközi fórum, vagy program jött létre a téma vizsgálatára. Ide tartozik a Financial Stability Institute, a Financial Stability Forum, valamint az IMF és a Világbank Financial Sector Assessment Programja (FSAP). Ezen túlmenően a nemzeti jegybankok is elkezdték publikálni pénzügyi stabilitásról szóló elemzéseiket. A Magyar Nemzeti Bank 2000 augusztusában indította útjára a Jelentés a pénzügyi stabilitásról című kiadványát, amely azóta is féléves rendszerességgel nyújt átfogó elemzést a m agyar pénzügyi szektor állapotáról, az aktuális kérdésekről és a főbb veszélyforrásokról. A jelentés az előző fejezetekben tárgyalt elvekből kiindulva átfogja az általános makrogazdasági és pénzügyi környezetnek, a hitelintézeti

rendszer stabilitásának és a n em banki pénzügyi közvetítés helyzetének elemzését. Ezt egészíti ki a Stabilitási jelentés mellékleteként néhány részletesebb tanulmány, melyek egy-egy aktuális probléma vagy vitapont részletesebb kifejtésére, elemzésére vállalkoznak. A jelentés célközönségét elsősorban az alábbi kör képezi: 1. Nemzetközi szervezetek és pénzügyi intézmények (IMF-Világbank, EU, OECD, BIS, FSI, ECB stb.) 2. Külföldi jegybankok 3. Hazai bankszektor szereplői, külföldi anyabankok és potenciális befektetők 4. Hitelminősítő cégek (Moody’s, S&P, Fitch IBCA, JCR stb) 5. Hazai és nemzetközi kutatóintézetek 6. Külföldi államok magyarországi követségei, kereskedelmi képviseletei 7. Egyetemek, oktatási intézmények oktatói, egyetemi hallgatói, tanulói 8. Szakmai folyóiratok, napilapok, és rajtuk keresztül az érdeklődő közvélemény A stabilitási jelentések publikálásának általánossá

válásával, és az azokból szerezhető információk és tapasztalatok feldolgozásával, valamint a k ülföldi és hazai szakemberek észrevételeinek figyelembevételével a Magyar Nemzeti Bank a jövőben is folyamatosan igazodni kíván a változó igényekhez, ezért a Stabilitási Jelentés jelenlegi struktúrája és hangsúlyai évről évre változhatnak. Kulcsfogalmak: Pénzügyi rendszer, Pénzrendszer, Pénzeszköz, Pénzügyi eszköz (instrumentum), Monetáris szereplők, Pénzügyi szereplők, Nem pénzügyi szereplők, Kormányzati (államháztartási) szereplők Szabályozás, Pénzügyi innovációk Likviditás, elsődleges, másodlagos, Tőkepiacok likviditása, Pénzügyi egyensúly Agolszász modell, Kontinentális modell, Bizonytalanság, kockázat Pénzügyi innovációk Pénzügyi stabilitás Ellenőrző kérdések: 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. Jellemezze a pénzügyi rendszer környezetét! Melyek a pénzügyi rendszer elemei? Formájukat tekintve milyen

folyamatok színtere a pénzügyi rendszer? Milyen típusú folyamatok zajlanak a pénzügyi rendszerben? Mi a bizonytalanság és a kockázat fogalmában közös és mi a különböző? Melyek a pénzügyi rendszer tipikus szereplői ? Melyek a pénzügyi rendszer tipikus szereplői ? Melyek a pénzügyi rendszernek Melyek a pénzügyi rendszerek alaptípusai? Irodalom: Andor László (1998): Pénz beszél. A nemzetközi monetáris és finanszírozási rendszer politikai alapjai. Aula Grabbe, J. Orlin(1996): International Financial Markets Prentice Hall, Englewood Cliffs, New Yersey 07632 Kohn, Meir (1998): Bank- és pénzügyek, pénzügyi piacok Osiris-Nemzetközi Bankárképző Lányi Kamilla (1996): A pénz hatalma, a hatalom pénze Élet és Irodalom július 26. 5 oldal Lányi Kamilla (2000): Válság táplálta globalizáció Külgazdaság. XLIV évfolyam 4-5 szám Lőrinczné Istvánffy Hajna(1996): Pénzügyek Európában Múlt, jelen, jövő Közgazdasági és Jogi

Könyvkiadó Newman,P.-Milgate, M-Eatwell,J(1992): The New Palgrave Dictionary of Money &Finance The MacMillan Press Limited, London Newman,P.-Milgate, M-Eatwell,J (1992): The New Palgrave Dictionary of Money &Finance. The MacMillan Press Limited, London North, Michael (1998): Pénztörténeti lexikon Az aranytól a záloglevélig Perfekt Kiadó Porter (M. E (1992): The Capital Harward Business Review Sept-Oct Rose, Peter S.: Money and Capital Markets Stiglitz,Joseph(én): Economics W-W-Norton New-York- London Tarafás Imre (2001): A monetáris politika a nagy válságtól az ingatag pénzpiacokig (Aula)