Architecture | Architecture history » Az Országház építésének története

Az Országház építésének története Az ötlet megszületik Az Országház felépítésének ötlete először a 19. század első felében, az 1830 évi országgyűlésen merült fel konkrét javaslat formájában, ám majd egy évtizedet kellett várni az első lépésekre. József nádor az előzetes tervek és a hozzávetőleges költségvetés kidolgozásán fáradozott, majd felkérte Pollack Mihályt, a kor egyik legkiemelkedőbb magyar építészét az épület megtervezésére, anélkül, hogy az épület helyét megjelölte volna. A Pollack-féle elképzelés szerint így nézett volna ki a magyar parlament: Pollack terve azonban feledésbe merült, mert az 1843/44. évi országgyűlés elvetette, mondván, hogy túlságosan nagy költségeket igényel a felépítése. Az első pályázat – 1844 A pályázati kiírás 1844 nyarán jelent meg, s november végi határidővel várta a terveket a lipótvárosi Új piac területén (a mai Erzsébet téren) felépítendő

Országházra A következő országgyűlésen (1847/48) a forradalmi események sodrában nem jutott alkalom az elbírálásukra szabadságharc bukása után pedig elvesztette aktualitását az ügy. A számos, Európa jeles építészeitől beérkezett pályázat java része nyomtalanul eltűnt. Wilhelm Stier pályaterve A második pályázat – 1882 A téma már az 1861. évi országgyűlésen újra napirendre került, egyelőre csak egy ideiglenes Képviselőház felépítésére írtak ki pályázatot, melynek elbírálása megint csak évekig halasztódott. Végül 1865-ben Ybl Miklós tervei alapján láttak neki a képviselőház felépítéséhez a Sándor utcában. A neoreneszánsz épület egészen 1902-ig, az új Országház átadásáig szolgált a törvényhozás helyéül. 1880-ban végre megszületett a döntés az állandó Országház építéséről Hauszmann Alajos - "Patres conscripti" című pályázat - díjazott. A bíráló bizottság

értékelte a tervrajz áttekinthetőségét. Otto Wagner és társai - "Scti. Stephani Regis" című pályázat - díjazott Hibául rótták fel, hogy nem praktikus: a két üléstermet a hosszú épület két végére tervezte. Fellner és Helmer - "Moriamur pro rege nostro" című pályázat. Hibája az elbírálók szerint, hogy a kupola szervetlenül nyúlik ki az épületből, és zaklatott hatást kelt az épület sziluettje. Steindl Imre - "Alkotmány I." című pályázat - díjazott, végül a pályázat győztes terve Végleges döntés - vég nélküli viták Steindl Imre terve sorsolás útján nyerte el az első helyet, ám mielőtt az építkezésbe fogtak volna, a Bizottság néhány változtatást eszközölt: gyakorlati szempontok miatt félemeletet iktattatott a földszint és az első emelet közé, s a homlokzati két főtorony és az üléstermek feletti 4-4 torony kupoláját hegyes sisakokra "cseréltette". Az

eredeti terv szerint az új Országház átadása az 1896. év, a millenniumi ünnepségek csúcspontja lett volna. Az pályázat határidejére beérkezett 19 terv elbírálása, az építkezés nehézségei és a módosítások azonban túllépték az időkeretet (és a tervezett költségvetés határait is), így az épület véglegesen, kívül-belül csak 1904-re készült el. A 19 év alatt, 37 183 943 koronából épült Országháza a korabeli bírálatok ellenére ma már kétség kívül nemzeti büszkeségünk, s fővárosunk egyik legnagyobb, legfeltűnőbb, legszebb épülete. Steindl Imre megvalósult terve Steindl Imre (1839–1902.) építész megvalósult terve a historizáló eklektika jegyében született, barokk alaprajzú, barokk tömeghatású épület, részleteiben alapvetően neogótikus stílusú. Ez a monumentális épület a bécsi neogótika szellemében épült, világosan érzékelhető rajta Steindl bécsi mesterének, Friedrich von Schmidtnek

hatása. Schmidt centrális elrendezésű Bécs-Fünfhaus-i templomát rajnai gótikus stílusban építette, s ennek kupolája nagy hatással volt Steindl Imrére, amikor a budapesti Parlament kupoláját megtervezte. Ugyanekkor Steindl teljességgel egyedit alkotott, amikor a barokk alaprajzot és tömegkompozíciót szintetizálta a tiszta csúcsíves neogót építkezési stílussal. Az épület mind külső tömeghatásában, mind belső enteriőrjében méltán tekinthető a XIX.-XX század fordulója egyik nagy alkotásának az európai kontinensen. Az Országház éppen úgy hazánk fővárosát jellemző épületté vált, mint Sir Charles Barry londoni parlamentje a brit fővárosnak. A magyar állam ezeréves fennállásának alkalmából, annak millenniumi esztendejében, 1896. június 8-án tartotta az új, még épülő parlamenti épületben az Országgyűlés első ülését. Az építkezés Az építkezés során átlagosan ezer ember dolgozott, 40 millió téglát,

félmillió díszkövet, 40 kg aranyat használtak fel. Maga az épület 268 m hosszú, 123 m széles és 95 m magas, alapterülete 17 745 négyzetméter. Központi eleme a kupola, amelynek két oldalán emelkedik a képviselőház (ma az országgyűlés) és a volt főrendiház (ma Kongresszusi terem) ülésterme. Az épületnek 27 kapuja van, belül 29 lépcsőház és 13 személy- és teherlift szolgálja a közlekedést és szállítást. Az épületben valamivel több mint 200 irodahelyiség található A Duna felőli oldal a főhomlokzat, de a hivatalos főbejárat a Kossuth térről nyílik. Kívül és belül összesen 242 szobor van a falakon, jeles freskók és festmények is díszítik az Országházat