Politics | Christian democracy » Közéleti szerepvállalás, mint keresztény hivatás

Közéleti szerepvállalás, mint keresztény hivatás Hazánk, éppúgy, mint európa államainak többsége, egy keresztény ország, mely annak köszönheti létét, hogy, több mint ezer évvel ezelött felvette a kereszténységet. Ezt a döntést egy felelősen gondolkodó magyar államférfi – Géza fejdelem – hozta meg egyszemélyben, ezzel a tettével alapozva meg a magyar államiság egyik alapelvét, és a magyar nép életformáját. A kereszténység, mint életforma végigkísérte az egész magyar történelmet, melyet jól fémjelez, hogy a Turul-nemzetség tagjai között több szent királyt is tisztelhetünk. A kereszténység lángja hol erősebben, hol halványabban égétt az emberek lelkében attól függően, hogy mennyire volt erős és tiszta európában, és ezen belül Magyarországon, a Római Katolikus egyház intézménye. Az egyház története során több válságot is átéllt, melyek legsúlyosabbika a reformáció idejére esik. Ekkor a túl

erős egyházi hatalom kihasználva az emberek tanulatlanságát és hiszékenységét, “anyagi alapra” helyezte a hitéletet: pénzért árusított búcsúleveleket, püspöki székeket, valamint a magasabb méltóságot viselő egyházfők léha élete mélyítette tovább az egyház válságát. Ennek következményeként függesztette ki Luther a Wittenbergi egyetem kapujára a 95 pontot. Ez az esemény volt közvetlen elindítója a reformáció időszakának, mely folyományaként létrejöttek a szellemileg, erkölcsileg “megtisztult” protestáns egyházak. Az ezt követő ellenreformáció végül meghozta a több évszázada várt lelki, szellemi, egyházpolitikai változást a római katolikus egyház számára is, de az akkori válság mementojaként megmaradtak a reformáció idején létrejött protestáns egyházak. Napjainkban az egyház hasonlóan mély válságot él át. A majd fél évszázados kommunista egyházellenes politika eredményeként még a

rendszerváltás után 13 évvel is rengeteg ember csak “papíron” vallja magát kereszténynek. Ezen emberek nagy része meg van ugyan keresztelve és úgy “mellékesen” hisz Istenben, de templomba nemhogy rendszeresen, de még csak elvétve sem jár! Ezt a több millió (!) lélekben lévő válságot csak nagy türelemmel, példamutató magatartással, és széleskörű tájékoztatással lehet kezelni. Ehhez viszont nemcsak egy központi szervezetre (katolikus egyházak, keresztény-nemzeti értékrendű pártok, polgári-keresztény körök stb.) van szükség, hanem ezen szervezetek támogatását/felügyeletét élvező helyi tagozatokra és ezen belül az egyének felfokozottabb szerepére. Ebben a munkában tud hathatós segítséget nyújtani a közéleti szerepvállalást szívesen vállaló keresztény fiatalság. Ehhez a munkához azonban nem elég az ifjúi hév és tettrekészség, hanem szükség van megfelelő előképzettségre, mely tudást csak széleskörű

informálódással (napi- és hetilapok rendszeres olvasása, az aktuális politikai és vallási történések folyamatos nyomon követése), valamint az ezen témában meghírdetett előadásokon való részvétellel lehet csak megszerezni. Miután ezen ismereteket elsajátította az egyén, rá kell jönnie, hogy ez mind “szép és jó”, de az elméleti tudással a mindennapi életben semmit sem ér, ha nem tudja azt a gyakorlatban is alkalmazni. Ehhez van szükség a központi szervezetek által meghírdetet tanfolyamokra, ahol az ember, az “élet főpróbájaként”, kipróbálhatja magát a nagyközönség elött, és letesztelheti az általa eddig megszerzett ismeretek tényszerűségét és a vitákban való helytállóságát. Amennyiben az egyén ezekután úgy itéli meg, hogy helyt tud állni a közélet porondján, akkor következő lépésként fel kell vennie a kapcsolatot a lakhelyén lévő kersztény-, közéleti mozgalmak (stb.) valamelyikével, ahol

bizonyíthatja rátermettségét, szakmai hozzáértését, értékrendje és lakhelye iránti elkötelezettségét, amennyiben “küldetését” komolyan gondolja. Ahhoz, hogy az ember eredményes munkát tudjon végezni, a fentebb felsorolt előkészületek mind-mind kevésnek bizonyúlhatnak, ha az egyén nem tudja elfogadtatni magát a helyi lakossággal és az általa képviselni kivánt emberekkel. Ezt kiküszöbölendő egy leendő “közéleti személyiségnek” nem árt, ha széleskörű ismerettséggel rendelkezik a lakosság körében, valamint maga mellett tudhat egy fix támogatói kört, mely támogatói kör magját szerencsés esetben az egyén baráti köre alkothatja. Ez a támogatói kör segítségére lehet “képviselőnknek” abban, hogy nézeteit elterjeszthesse a lakosság körében és még több támogatót sorakoztathasson fel az álltala elvégezni szándékozott feladatok mögé. Jó módszer lehet még a sikeres munkavégzéshez, ha kikérjünk

az általunk képviselt emberek véleményét arról, hogy szerintük milyen fontosabb problémák várnak még megoldásra a lakóhelyünk közvetlen környzetében. A legfontosabb tényező viszont, amire munkásságunk során mindvégig fokozott figyelmet kell fordítanunk: az álltalunk képviselt keresztényi-nemzeti értékrend. Ez a legfontosabb dolog, amiről sosem szabad megfeledkeznünk, ha eredményes és hiteles munkát akarunk végezni