Sociology | Higher education » Salánki Sándorné - A négerek felemelkedése az USA-ban

NYÍREGYHÁZI FŐISKOLA GTFK ÖSSZEHASONLÍTÓ GAZDASÁGTAN A NÉGEREK FELEMELKEDÉSE AZ USÁ-BAN SALÁNKI SÁNDORNÉ GAZDÁLKODÁSI SZAK 2003/2004. TANÉV DEBRECEN 2003.NOVEMBER 18 LEVELEZŐ D Bevezetés Ebben a tanulmányban szeretném bemutatni, földünk egyik legtöbbet szenvedő ember típusának, a néger népnek a harcát a demokrácia bölcsőjében az USÁ-ban. Tanulmányomban először is tisztáznám magát a fajelméletet, a diszkriminációt, az egyes fajok elsőbbrendűség szemléletét, továbbá szeretném bemutatni azt, ahogyan az egész kezdődött, hogyan kerültek a négerek az USA területére. Rövid történelmi áttekintést adnék a teljesség hiányával az USA-ról, majd a feketék polgári jogairól az Egyesült Államokban, azt, hogy ezeket milyen megmozdulások kísérték a keleti parttól a nyugati partig, továbbá bemutatnám néhány szervezetüket, vezérüket akik ezt a megmozdulásokat irányították, szervezték, hol több, hol

kevesebb sikerrel. Bemutatnám a rasszizmus elleni harcot az USÁ-ban, majd ezt követően az USA emberjogi rendszeréről szólnék néhány szóban. Rövid bevezetőm után áttérnék a konkrétumokra Faj és biológia A fajelmélet eredete a nemzetiségi társadalmak korára vezethető vissza, de akár az ősi állapotokig is visszavezethetnénk, addig amíg a mi tudat kialakult az emberben. A felfogás lényege a mi egysége, a mi fennmaradása a legfontosabb, fontosabb mint egy másik csoport léte. Nagyon sok ember a mai napig is azt hiszi, hogy az embereket biológiailag különböző fajokra lehet osztani, ami téves elképzelés. Az ember az állati sorsból emelkedett ki, melynek fizikai különbségeit nézve több faja él. Az emberek között vannak szembeötlő fizikai különbségek amibe fontos szerepet játszottak az éghajlati, természeti, és környezeti hatások, ezek csak fizikai különbségeknek tudható be, de semmi esetre sem biológiainak. A faji

különbségen tehát azt a fizikai különbséget kell értenünk amelyeket egy közösség fontosnak tart mint 2 például a bőr színe, a testmagasság, a haj stb. A szorosan vett külső jelek alapján történt osztályozás, minősítés figyelhető meg manapság Európában a fehér mentalitás, akár a cigánysággal, arabokkal akár a négerekkel kerül szemben az európai fehér. A rasszizmusnak is nevezett fajelmélet szerint van egy egységes emberi faj és azon belül az emberek képességét , értékét az egyes etnikai, faji vagy nemzetiségi hovatartozás határozza meg. Gyakran előfordul, hogy valamely emberfajta egy másik ember fajta felé helyezi saját magát és ezt nem átallja hangoztatni , ennek megjelenési formája többféle lehet, ilyen a hátrányos megkülönböztetés, erőszak esetleg szóbeli gyalázás, testi sértés, A rasszizmusnak gyakran háborúk kirobbanásában is fontos szerepe van. A nácizmus 1933 és 1945 között sok millió

európai zsidó, szláv és cigány életét oltotta ki. A NEMZETISZOCIALISTÁK a szélsőséges rasszizmus hívei voltak, azt tartották, hogy a szőke hajú germán nép felsőbbrendűek mint a többi nép. A rasszizmus azt jelenti, hogy hamis okfejtéssel öröklött személyiségjegyeket vagy viselkedési jellegzetességeket tulajdonítunk egy bizonyos fizikai külsővel rendelkező csoportnak. A rasszista pedig olyan ember, aki vallja, hogy egy bizonyos fizikai külsővel rendelkező ember felsőbb- vagy alacsonyabb rendűsége biológiailag magyarázható. A fajgyűlölő, rasszista emberben felmerül a gondolat, hogy a feketék, a barnák, a sárgák nem számítanak embernek, ebből az okból kifolyólag a haláluk se számít, és ennek alapján cselekszenek. Diszkriminációs viselkedésük többféle formában nyilvánulhat meg, például szóbeli előítéletesség, az elkerülés, a hátrányos megkülönböztetés, a testi erőszak és a kiirtás formájában egyaránt.(

GWAlport) A rasszizmuson alapult a dél-afrikai APARTHEID rendszer is, amely erőszakkal választotta külön az ország lakosságát a bőrszín alapján. A fekete többség 300 éven át tartó brutális elnyomását követően adta át a fehér kisebbségi uralom 1994-ben a helyét a többpártrendszeri demokráciának ami már nem faji jellegű volt, ez a győzelem fenomenális jellegű volt. De ma is a fehér kisebbség kezébe van a politikai és gazdasági hatalom, továbbra is kezükbe van a föld a gyárak, az ásványkincsek. Az igazság az, hogy ezek a kiharcolt jogok nem igazán érvényesülnek és ha őszinték akarunk lenni több generációnak kell még a földön felváltani egymást amíg ezek az eszmék teljesen felszámolásra kerülnek. 3 A kisebbségekkel kapcsolatban tehát megállapíthatjuk, hogy a földön nagyon sokfajta kisebbség létezik, akiknek a tagjai hátrányos helyzetben vannak a velük szemben érvényesülő diszkrimináció miatt, ami azt

jelenti, hogy egy embercsoport ki van zárva azokból a jogokból ami másokat megillet, nem azért mert okot adott rá, a vétke csupán annyi, hogy oda született ahova. Ebből az okból kifolyólag bennük él a vágy , tartozni szeretnének valahova mégpedig a többséghez, bennük él az együvé tartozás érzése. Végezetül megállapítható, hogy mind fizikailag mind társadalmilag ki vannak rekesztve. Vannak egyes nézetek mely szerint a fehér faj felsőbbrendű és ezt a múlt században tudományosan is bizonygatták. A polgárháború után Amerikában a kékkabátosok hangoztatták ezt az indiánokkal kapcsolatban „ csak a halott indián a jó indián” Az Angol H.St Chamberlain, vagy a Francia gróf Gobinaeu és más nemzetiséghez tartozó publicisták is hangoztatták, hogy a fehér faj történelmi küldetése, hogy meghódítsa és uralja a világot. Ugyanakkor vannak olyanok akik a fekete felsőbbrendűséget hirdetik, mely nézet az Amerikai Egyesült

Államokban jelentkezett a II. világháború után, a „Washingtoni menet” vagy a „ Fekete Párducok”. A fekete politika amerikai sikere lett a példája Afrika népeinek A Köztársaság kialakulása Észak-Amerikában A világ nagy része a XVIII. Században Európa gyarmata lett, Franciaországé, Angliáé, a Spanyoloké valamint a Portugáloké. A Franciákkal vívott gyarmati háborúból Anglia került ki győztesen igy az övé lett India és az észak amerikai kontinens. Közép és Dél Amerika a Spanyolok és a Portugálok kezére került. Kanadától Floridáig 13 angol gyarmat jött létre Afrika a rabszolgakereskedők portyázásainak volt kitéve, foglyokat ejtettek akiket a tengerpartra hajtottak és ott hajóra rakták őket és így szállították az amerikai partokra ahol rabszolgaként értékesítették őket. Északon farmergazdálkodás alakult ki, Délen pedig a néger rabszolgákkal dolgoztató ültetvényes gazdálkodás. 4 A XVIII. Században

még szoros volt a kapcsolat az anyaországgal, de megindult az amerikai belső piac kialakulása. Az angol parlament által megszavazott adókat az amerikaiak törvénytelennek tekintették, ezért kiéleződött a helyzet Anglia és a gyarmati sorsban levő Amerika között. III György angol király tárgyalásokat kezdeményezett az elégedetlenség csillapítására, sikertelenül. Így megtagadták az adók és illetékek fizetését. 1774.szeptemberében Philadelphiában összeült az amerikai gyarmatok első kongresszusa, ami az Amerikai Egyesült Államok szövetségi kormányának törvényhozó testülete. 1446 július 04.-én elfogadták a Függetlenségi Nyilatkozatot, létrejött az Amerikai Egyesült Államok Részlet a Függetlenségi Nyilatkozatból: „ Mi a következő igazságokat maguktól értetődőnek tartjuk: minden ember egyenlőnek teremtetett, nekik a teremtő bizonyos el nem idegeníthető jogokat adott, melyek közé tartoznak egyebek között,

az élet, a szabadság, a boldogságra törekvés, ezen jogok biztosítására a kormányok vannak, amelyek őket megillető hatalmat a kormányzottak beleegyezéséből származtatják, a népnek joga van arra, hogyha egy kormányforma erre a célra veszedelmes, azt megváltoztathassa, és ujjat állítson föl, mely olyan módon legyen berendezve, hogy minden valószínűség szerint a népnek biztonsága és jóléte gyarapodjék. ” A Függetlenségi Nyilatkozat fogalmazványát Thomas Jefferson készítette, mely fogalmazvány elvetette a rabszolgaság intézményét, és azt is az angolok bűnei közé sorolta. A déli ültetvényesek követelésére egyébként törölték ezt a cikkelyt. A függetlenségi háború során az amerikai hadsereg győzedelmeskedett, 1781-ben George Washington Yorktown mellett francia segítséggel bekerítette az angol sereget 1783.-ban Versailles-ban Anglia elismeri az Amerikai Egyesült Államok függetlenségét.1787-ben elfogadták a

világ első demokratikus törvényét az USA alkotmányát. 1789-1797 között az USA első elnöke George Washington. 5 1791-ben megteremtették a gyülekezés és a szólásszabadság jogát, kedvező feltétel alakult ki a demokrácia kibontakozása számára. Az USA északi államaiban végbement az ipari forradalom, mezőgazdaságát a farmergazdaságok jellemezték. A Virginia határától délre eső területeken az ültetvényes gazdálkodás volt a jellemző. Kialakult az Észak és Dél ellentéte Északon sok a föld és ezzel munkaerőhiány társul, az északiak közt a demokrácia és az emberi jogok védelmének eszméje gyökerezett meg, igy széleskörű emberjogi mozgalmak alakultak ki a mi szintén a déliek ellen irányult. Hagyományos angolszász kétpártrendszerben a liberális és a republikánus alakult ki északon , délen pedig a demokrata párt. 1860-ban Ábrahám Lincolnt megválasztották az USA elnökévé, 11 déli állam kilépett az

Unióból, megalakították a Déli Konföderációt. A konfliktus hamarosan polgárháborúhoz vezetett. 1863-ban Lincoln 2 törvényt adott ki: 1. A rabszolgák felszabadításáról szóló törvény 2. A földtörvény amely valamennyi amerikai állampolgár számára lehetőséget biztosított ahhoz, hogy szabad területet vásárolhasson A törvények hatására a déli rabszolgák tömegesen szöktek északra és álltak be Lincoln hadseregébe. A további harcok az északiak győzelmét hozták Lincoln a harcok után merénylet áldozata lett. A feketék polgári jogainak kivívása az Egyesült Államokban Észak-Amerikában a rabszolgaságot az északi és déli államok polgárháborújának eredményeként törölték el. Előtte azonban nagyon sok ellenségeskedés érte a négereket, a nem fehéreket. 1890 és 1912 között a déli államokban elfogadtak egy sor „ Jim Crow” törvényt, amelyek kitiltották a feketéket a „ fehér” vasúti kocsikból, nyilvános

illemhelyekről 6 és kávéházakból stb. A Kku-Klux-Klan egy erőszakos titkos társaság tevékenysége is arra irányult, hogy fennmaradjon a faji megkülönböztetés intézménye. A Nemzetközi Szövetség a Színesbőrűek Felemelkedéséért ( NAACP), és a Nemzeti Városi Liga küzdött a feketék jogaiért. Ez azonban nem volt egyszerű feladat, nagyon sok nehézséggel találták szembe magukat a jogaikért küzdők. A fehérek heves ellenállása meggyőzte a feketék vezéreit, hogy csak elszánt tömeges megmozdulásokkal lehet érvényt szerezni polgári jogaiknak. 1956-ban letartóztatnak egy néger nőt Rosa Parksot , aki nem volt hajlandó a helyét átadi egy fehér utasnak a buszon. Ezt követően Mongomeryben 381 napon át szinte a város teljes számú fekete lakosa bojkottálta a tömegközlekedési eszközöket egy baptista lelkész dr. Martin Luther King vezetésével. Végül a város kénytelen volt felszámolni a faji megkülönböztetést a

tömegközlekedésben, hiszen oly nagy gazdasági károkat okoztak a bojkott által. Sokat segítettek a művészeti világban dolgozók is, amikor 1975-ben a muzsikusok elkészítették a Csokoládéváros című lemezt, amely óriási siker volt, a Csokoládéváros elnevezés Washingtonra vonatkozott, hiszen ott a négereknek külön városrész volt kijelölve a gettók és csak jóval ezen kívül volt a fehér lakosságnak a lakóhelye, amit „Vanilianegyedeknek” neveztek, illetve minden olyan városra utalt ez a zenemű ahol a négerek ütőképes politikai erővé tudtak válni. Az emberek nagyon sokáig számon tartották azt is, hogy egy adott házasságból milyen gyermek születik, voltak házasodási szokások ami mára már úgymond elveszítette a jelentőségét. A szociológusok kísérletei az elkülönülés megszüntetésének előítélet csökkentő hatását bizonyítják az USA-ban végzett iskolai kísérletek, amelynek során szegregált és vegyes

osztályokban, valamint a tanulók családi és tágabb baráti környezetében hasonlították össze az előítéletesség mértékét. Az eredmények azt bizonyították, hogy a színes és fehér bőrű gyerekek elkülönítésének megszüntetése jelentősen csökkentette az előítéletességet, valamint csökkentő hatással van rá a kölcsönös függés állapota is, amelyben az egyéneknek kölcsönösen szükségük van egymásra, ahhoz, hogy valamilyen célt elérjen. 7 A média által jobbára csak antidiszkriminációs akcióként ( A.DA) emlegetett mozgalom eredetileg három formában jelentkezett: az etnikai kisebbségekhez tartozókat, érdemeiktől függetlenül, előnyben részesítő abszurd felsőoktatási kvótarendszer kierőszakolásában, a lényegüknél fogva megkülönböztető kifejezésektől és szavaktól megtisztított új nyelvezet kifejlesztésében, illetve a nyomásgyakorló csoportokba szerveződött kisebbségi aktivisták által

folytatott mindennapos boszorkányüldözésben. Több mint két évtizede már annak, hogy sajátos mozgalom ütötte fel a fejét az amerikai felsőoktatási intézményekben. Az elnyomott kisebbségek (négerek, feministák, homoszexuálisok, spanyol ajkúak, stb. ) védelmének ürügyén a politikai korrektség doktrínája az oktatás, a társadalom, a nyelvezet megformálását foglalja magában, az egész mögött azonban az amerikai identitás történelmi világán alapuló hamisíthatatlanul totalitárius folyamat bontakozott ki, amely az úgymond deviáns magatartások szigorú megrendszabályozását célozza. Merőben új tény, hogy a hatvanas évek, John Kennedy 1960-63-ig elnökölt, majd gyilkosság áldozata lett, melynek helyszíne Dallas, tevékenysége nagyban segítette e négerek helyzetének javulását, enyhülési politika jellemző tevékenységére. A belpolitikában a polgári egyenjogúságért küzdött, Martin Luther King - el

egyetemesen. A polgári törvény elfogadása óta eltelt mintegy 30 év alatt jelentős változások történtek. Nőtt a fekete tisztviselők száma, bevonták őket a közbiztonsági munkákba, egyre több fekete bőrű rendőr van alkalmazásba, nőtt a felsőoktatásban részt vevő négerek száma. Igaz nagyon hosszú időnek kellett eltelni hozzá de kialakult a feketékből álló középosztály is. Mindezek ellenére még ma is előfordulnak olyan államok az USA területén is ahol a fehérek háttérbe szorítják a néger kisebbséget, továbbra is a kezükbe vannak a földek, a gyárak, a farmok. A faji megkülönböztetést illetően igazán jelentős reformokra csak az 1950-es és 1960-as Polgárjogi mozgalom hatására került sor. Korszakalkotó esemény volt a Legfelsőbb Bíróságnak az állami iskolákban fennálló faji elkülönülés ellen hozott 1954.évi döntése. Amely törvényellenesnek minősítette az iskolákban a faji elkülönítést. Majd ezt

követte 1960-as években bevezetett „autóbuszozás” amikor, reggelente egyes kerületekből az iskolás gyerekeket autóbuszon más kerületekben 8 levő iskolákba szállították, hogy az iskolát osztályaiban fajilag keveredjenek a tanulók. Martin Luther King fellépéseivel, akcióival elérte, hogy 1964-ben megszületett a Polgárjogi Törvény,1965-ben a Szavazati Jogi Törvény, ezek a törvényen kívül helyezték a faji elkülönítést és megszüntették az írni olvasni tudásivizsgát, ami arra szolgált, hogy a fekete gyerekeket a fehér gyerekek iskolájából kirekesszék. Különböző szervezetek alakulása A Fekete Muszlimok, fekete nacionalista szervezet, illetve faji, vallási polgárjogi mozgalom az Egyesült Államokban, Alapítása Észak Amerikában, a mekkai születésű Wallace Fard Mihammad nevéhez fűződik,1877-ben. Színes Bőrűek Haladásáért Küzdő Országos Szövetség, 1909-ben alakult melynek soraiban fekete és fehér bőrűek

egyaránt küzdöttek a faji diszkrimináció ellen, azonban makacs ellenállásba ütköztek mind az állami szervek, mind pedig a déliek részéről. Malcolm X (1925-1965) fekete bőrű vezető, aki a fehér társadalomba való beilleszkedés helyett a szeparatizmust hirdette, a Fekete Muszlimok mozgalmának egyik szóvivője volt, 1964-től a fehérek és a feketék testvériségét kezdte el hirdetni, ugyanakkor a fekete nacionalizmus eszméjét vallotta magáénak, megalakította az Afro-Amerikai Egység Szervezetét, amikor egy harlemi gyűlésen beszédet mondott a Fekete Muszlim ellenfelei megölték. 1966-ban megalakult a Fekete Párducok más néven Fekete Párduc Párt az amerikai négerek forradalmi pártja. A pártnak eredetileg az volt a célja, hogy járőrszolgálatot teljesítsenek a feketék lakta gettók utcáin, idővel marxista ideológiájú forradalmi csoport lett, azt hirdették, hogy a feketéket fel kell fegyverezni, hogy kivívják saját jogaikat. Fekete

Hatalom, az Egyesült Államokban élő fekete bőrű amerikaiak polgárjogainak érvényesítéséért küzdő politikai és társadalmi mozgalom az 1960-as években. Vezetőik, mint Stokeley Carmichael a feketék összetartozását, a fekete nacionalizmust hirdették, ahelyett, 9 hogy a fehér liberálisokkal szövetkeznének, hangoztatták, inkább a saját közösségeiken belül törekedjenek politikai és gazdasági erőfölényre szert tenni. Ezeket a törekvéseket több szervezet is magáénak vallotta, valamennyien büszkék voltak a fekete kultúrájukra, és hittek benne, hogy a feketék képesek saját szabadságuk kivívására. A Fekete Hatalom a 70-es évekre sokat veszített erejéből. Deszegregáció, a faji megkülönböztetést felszámoló törvénykezés. Az Egyesült államokban a fekete bőrű állampolgárok elleni faji megkülönböztetés megszüntetését követelő mozgalom. A rasszizmus elleni harc, megmozdulások a keleti parttól a nyugati partig

Az USA hatvanas évekbeli történetének legfontosabb jelensége a rasszizmus elleni küzdelem volt. Az amerikai társadalom számára létkérdéssé vált a feketék és a fehérek viszonyának rendezése, megváltoztatása. Az USA-ban a négerkérdést illetően óriási különbségek voltak a sötét Dél és a liberálisabb Észak között. A rasszizmus elleni harc, a küzdelemben való részvétel a felvilágosult, liberális értelmiségiek számára természetes kötelezettség volt, a feketék számára pedig létkérdés. Nálunk is létezett burkoltan a rasszizmus, de mi annak idején a hetvenes évek elején kommunista propagandának gondoltuk vagy lázításnak, azokat a híreket mi szerint, verik a négereket, az autóbuszon külön utazhatnak a négerek, gettókban élnek, a fehérektől elkülönülten, mindez hihetetlennek tűnt. Még az általános iskola padjait koptattam amikor országok fogtak össze Angéla Dewis kiszabadításának érdekében, fogalmazványt

írtunk az úttörő foglalkozáson „ Szabadságot Angela Dawisnek” felirattal, amit később továbbítottak az illetékesek felé. Abban az időben mi akik a szocialista régióban éltünk szinte elképzelhetetlennek tűnt az egész, ugyanis akkor főként a falusi környezetben ahol én is éltem minden embert egyenlőnek tekintettünk. Egyszóval kifejezve akkoriban nagy szégyen volt ez, melyet nem hagytak szó nélkül a jóérzésű emberek. 10 Mozgalmak, mozgolódások, tömegakciók A társadalmi mozgalmakat nem néhány elszánt és rátermett vezető generálja, ők csak megtalálják a helyüket, amelyet a történelem kijelöl a számukra. A mozgalmak azért születnek, mert a társadalomban olyan folyamatok zajlanak le, amelyekre más módon találnak reagálási lehetőséget azok, akik ezt a megoldást szorgalmazzák. A második világháború után az USA és Európa is tele volt feszültséggel, megoldatlan problémákkal, amelyekre a hatalomnak választ

kellett adnia, amely azonban egészen mással volt elfoglalva. Az amerikai demokráciának általában mélységesen ellentmond a feketék kirekesztettsége, teljese anakronisztikus szegregációja. Az nem vigasztalta a feketéket, hogy Eisenhower elnök háziorvosa is néger volt. A polgárjogi mozgalmak délről indultak, mivel ott volt a négerek helyzete a legelviselhetetlenebb, a szegregáció ott szinte még a XIX. Századi hagyományokat konzerválta. Amerikában a kreatív szélsőségesség legkarakteresebb példája Martin Luther King volt, akinek erőszakmentes demonstrációi a feketék szabadságjogaiért, valamint politikai mozgalmai, amelyek jelszava a szabadság és engedékenység volt. Martin Luther King új módszereket alkalmazott harcában, új módon kommunikálta mozgalmának célkitűzéseit, és felhasználta a médiát is. Az persze vitathatatlan, hogy az USA rendezte a feketék helyzetét, hiszen az Öbölháborúban is kiemelkedett egy színes bőrű

külügyminiszter Colin Powel, ami azt bizonyítja, hogy az esély biztosított minden állampolgár számára bőrszínre való tekintet nélkül. Martin Luther King halálát nemzeti ünneppé nyílvánították az USA-ban. A hatvanas évek első felében szerte az USA-ban, főként Délen (Dél Karolinában, Missisipiben, Alabamában ) jelentős mozgolódások kezdődtek, majd ezek a mozgolódások tüntetésekbe torkolltak. 11 Martin Luther King, a mozgalom karizmatikus vezetője szinte minden mozgalomban ott volt, beszédet tartott, a radikális békés megoldást kereste és követelte a hatalomtól, mely teljesen felkészületlenül nézte a négerek felszabadítási törekvéseit. A fehérek és feketék között a szakadék rendkívül mély volt. A feketemozgalmak elsősörban a szociális különbségek megváltoztatását követelték, a szakadék csökkentését tűzték ki célul. Harcoltak az alacsony iskolázottság, ennek következtében az alacsonyabb keresetek,

a rosszabb életkörülmények, a kirekesztettség ellen. Az események 1960-ban kezdődtek, s 1963-ban érték el tetőpontjukat. Martin Luther King 1963-ban börtönben volt amikor is levelet írt egy vécépapírra amit sikerült kicsempészni az alabamai börtönből. A négerek egyenjogúságáért folyó küzdelem fokozatosan az egész Amerikai Egyesült Államokra kiterjedt, Los Angalestől Saint Louisig, Philadelphiától Chikágóig. 1963 nyarán csak Kaliforniában ezerötszáz tüntetés zajlott le. S ezek jelentős része a rendőrségi beavatkozás miatt, a szervezők szándéka ellenére, de a résztvevők kezdeményezésére brutalitásba torkollott. 1963. Augusztus 28-án zajlott le a híres tüntetés (March on Washington for job and Freedom) amelyet Martin Luther King vezetett, ő mondott beszédet, innen származik a később Woodstockban is elhangzó dal címe, az I Had Dream. Mindezek hatására John Fitzgerald Kennedy polgárjogi törvénye és Robert

Kennedy legfőbb ügyész, (aki John Fitzgerald Kennedy fivére volt) született meg a következő ígéret a fehérházból a feketék számára: szavazati jog, a polgári jogok kiterjesztése, a munkához és a tanuláshoz való jog, a lakóhelyi deszegregáció és végül a közpénzek feketék számára kedvezőbb elosztása, a speciális területeken pedig a közpénzek fokozott folyósítása. Ez az üzenet jelezte, hogy a központi hatalom kész lett volna lépni, de a probléma megoldása nem volt ilyen egyszerű. 1964-ben Martin Luther King az év embere lett a TEME magazinban, ezenkívül megkapta a Béke Nobel díjat . 1968-ban meggyilkolták Martin Luther King-et, vitathatatlan, hogy munkássága előbbre vitte a feketék ügyét, hiszen nagy előrelépések történtek ez ügyben. 12 Az Egyesült Államokban még Kennedy elnöksége idején a legfelsőbb kormányzati szinten napirendre került a szegénység elleni küzdelem problémája, s ennek nyomán született

meg az elnök üzenete a kongresszushoz, mely azonban nem hozta meg a szükséges eredményeket. Ebben a korszakban született nagy regények is középpontjukba állították a rasszizmus elleni harcot, szinte kivétel nélkül új életérzésről szóltak, s kultuszregényekké váltak. Az amerikai irodalmi tradíciókból következően a társadalomkritika az amerikai regényekben sokkal áttételesebben jelent meg, mint akár az angol, akár az olasz regényekben, de a korszakra jellemző volt, hogy a regény is igyekezett szembenézni a szociális és morális kérdésekkel. New Yorkban megszaporodnak a feketék és a polgári célokat maguk elé tűzők színházai. Ezekben a színházakban tézisdarabokat játszottak, bár ezek nagyon is nézhetőek voltak. Sikerült szerves kapcsolatot teremteni a kísérleti színház és a women’s lib, illetve a gay liberation, valamint a black liberation mozgalmak között. A színház a társadalmi ellentmondások ellen emeli fel a

szavát. 1968- Amerika : Martin Luther King szervezi a feketék „ hosszú menetelését” és a szegénység elleni programját, amikor Memphisben egy hotel erkélyén meggyilkolják. S mégsem a feketék, hanem a diákok az év fő aktorai. Persze az életszínvonal növekedése a legobjektívebb jellemző, amelynek segítségével eligazodhatunk. A hivatalos mérések szerint 1959-ben az USA-ban a lakosság 22,4 százaléka élt szegénységhatár alatt, 1970-ben ez az érték 11,4 százalékra csökkent. Nixon elnök megvalósította a szegények támogatásának programját, amire azért is nagy szükség volt, mert a szegények az USA-ban voltak a legmagasabb arányban. Itt éltek a feketék több tízmillió-an gettókban , itt éltek munkások lehetetlen nyomorban ipari kolóniákon, itt éltek mexikóiak, Puerto Ricó-iak iskolázatlanul, munka nélkül óriási tömegben, s itt voltak a legnagyobb arányban a lemorzsolódottak, utóbbiak öt és félmillióan. A

meghirdetett Nagy Társadalom olyan program volt, amely reményt adott a társadalom peremén élőknek, s a gazdagok a középosztálybeliek lelkiismeretét is megnyugtatta. Az Amerikai Egyesült Államok számára amely már ekkor a középosztályosodás felé indult el a társadalmon kívül rekedtek jelentették a legnagyobb problémát. Az anyagi jólét megteremtését célzó kísérletek mellett megkezdődött a politikailag korrekt beszéd is, a négerből előbb fekete, majd afroamerikai lett, ami persze nem jelentette azt , hogy a feketék 13 elleni rendőrtúlkapások ne lettek volna mindennaposok, s a börtönben ne a feketék lennének messze a lakosságon belüli létszámuk fölött túlreprezentálva. De a jég megtört, feketék kerültek a képviselőházba, sőt fekete nők is bekerültek a déli választókerületekből, ahol korábban erről még álmodni se lehetett volna. Nyilvánvaló, hogy a szegregáció elleni küzdelemben az USA járt az élen, hiszen

a négerkérdés megoldása megköveteli azt. Amerikában a kreatív szélsőségesség legkarakteresebb példái Martin Luther King erőszakmentes demonstrációi a feketék szabadságjogaiért, egyáltalán Martin Luther King politikai mozgalma, amelynek jelszava a szabadság az engedékenység volt. King új módszereket alkalmazott harcában, új módon kommunikálta mozgalmának célkitűzéseit, és felhasználta a televíziót, a magazinokat, a kísérleti színházakat. Az idén azon a napon amikor Martin Luther King 74,-ik születésnapját ünnepelte volna, Bush elnök nyilvánosan kritika alávette a Michigani Egyetem fekete és latino hallgatókat előnyben részesítő pozitív diszkriminációs programját. Megosztónak tisztességtelennek és alkotmányellenesnek nevezte őket. Az USA manapság elmondható, hogy birodalommá nőtte ki magát, a demokrácia zászlóvivője, mely igen képlékeny néha megbújhat mögötte az álszentség és a brutalitás,

alkalom adtán a szabadvilág „ kurtizánjává” válhat, mely hajlandó levetkőzni, öltözni tetszés szerint kihasználható illetve használható. Az Amerikai kontinens emberjogi rendszere Az Egyesült Államoknak a nemzetközi emberi joggal kapcsolatos álláspontja tele van ellentmondásokkal, évtizedekig elutasította bármely jelentős nemzetközi emberi jogi szerződés megerősítését, ugyanakkor támogatta az ENSZ erőfeszítéseit az emberi jogok előmozdítására. Az Egyesült Államok a második világháborúban az emberi jogok védelmét célzó, szerződésen alapuló nemzetközi rendszer egyik legjelentősebb szószólójaként lépett be. Az 1950-es évek végére azonban hivatalos politikája a kérdéssel kapcsolatban a tejes távolmaradás lett. Ezt a politikát megváltoztatta az 1960-as években. 1973-74-es évek jelzik az Egyesült Államoknak 14 a hatékony nemzetközi emberi jogi rendszer iránti érdeklődésének és elkötelezettségének

újjáéledését. Az 1970-es évek közepéig az Egyesült Államok az emberjogi kérdéseket a különböző irodákban dolgozó viszonylag alacsony rangú tisztviselők látták el, ami azzal járt, hogy az emberjogi politikai kérdések ritkán voltak magas szinten figyelembe részesítve, amiből az is következik, hogy rosszul voltak összehangolva. 1976-ban tette meg a az első lépéseket a Kongresszus ennek érdekében, megbízást adott az emberi jogok és humanitárius ügyek koordinátora hivatalának a felállítására. Az 1970-es évek elején az Egyesült Államok Kongresszusa a nemzetközi emberi jogi kérdések és a külpolitikai vonatkozásaik alaposabb értékelésébe kezdett, ennek a folyamatnak a megindítása Donald M. Frasernek köszönhető, ebben az időben született jogalkotások és intézkedések a Fraser- bizottságnak köszönhető, illetve Carter elnök politikájának. Carter elnök az emberi jogokat a külpolitikájának a középpontjába

helyezte, Jimmy Carter három emberjogi szerződést is aláírt kormányzása idején. Aláírta a két emberjogi egyezségokmányt az ENSZ székhelyén, New Yorkban, valamint az Emberi jogok Amerikai egyezményét az Amerikai Egyesült Államok Szervezetének Székhelyén, Washingtonban. Majd 1978-ban Carter elnök továbbította ezeket az okmányokat a szenátushoz jóváhagyásra. A Reagen, Bush és Clinton kormányzatok intézkedéseiben megfigyelhetők az USA emberi jogi szerveződéseikhez való hozzáállás megváltozása. Reagen elnök kezdetben csekély lelkesedést mutatott ez irányban, majd fokozatosan ráébredt, hogy az Egyesült Államoknak ebben a kérdésben kellő érdeklődést kell tanúsítani, ugyanis az USA-nak érdekében áll az emberi jogok előmozdítása. Reagen elnök programja ezt az emberi jogi politikát szélesítette ki, a demokrácia kezdeményezése, amely a demokratikus intézmények támogatására és a szabad választások ösztönzésére

összpontosított. Ezt erősítette a Bush kormányzat, maj a Clinton kormányzat is A Clinton kormányzat mindezt kiszélesítette a jogállamiság és a demokrácia megerősítését célzó erőfeszítésekre, valamint a munkavállalók jogainak megerősítésére. Annak ellenére, hogy a kormányzatok mindegyike elismerte annak szükségességét, hogy az emberi jogi kérdéseket beillesszék az Egyesült Államok külpolitikai napirendjébe, s ezt meg is tették. Egyikük se m kerülte el a jogos bírálatot amiatt, ahogyan időnként végrehajtották ezt a politikát. A népirtás elleni egyezményt először Truman elnök terjesztette be 1949-ben, majd Nixon elnök újra előterjesztette. Carter elnök ugyancsak kérte erre a szenátus felhatalmazását 15 1988-ig egyetlen jelentős nemzetközi emberi jogi szerződést sem erősített meg az Egyesült Államok. A szenátus ebben az évben adta hozzájárulását a népirtás elleni egyezmény megerősítéséhez, Reagen

elnök ezt meg is tette. Az Egyesült Államok alkotmánya az első demokratikus törvény a világban. Az Amerikai Államok Szervezete (AÁSZ ) által az emberi jogok előmozdítása és védelme érdekében kifejlesztett jogi szabályozással és intézményekkel foglalkozik, amely regionális kormányközi szervezet, melynek 35 tagja közé tartozik az USA minden szuverén állama. Feladatát a Közgyűlés és az Állandó Tanács utján látja el. Az AÁSZ alapokmányát 1948-ban Bogotában nyitották meg aláírásra, mely 1951-ben lépett hatályba. 1967-ben kötötték és 1970-ben lépett hatályba a Buenos Airesi jegyzőkönyv. Az 1948-ban aláírt okmány kevés utalást tartalmazott az emberi jogokra nézve. 1948 05 02ánnyílvánították ki az Emberi Jogok és Kötelességek Amerikai Nyilatkozatát, mely kimondja, hogy „ az emberi jogok nemzetközi védelmének kell a fejlődő amerikai jog vezérelvének lenni”. Országtanulmányok, helyszini vizsgálatok zajlanak

le abban az esetben, ha bejelentés érkezik olyan esetekre, amikor a kormányzat emberi jogokat sértő rendelkezéseket hoz. Az első ilyen tanulmányokat az 1960-as évek elején végezték Kubával, Haitivel, és a Dominikai Köztársasággal foglalkoztak. Az Emberi Jogok Amerikai Egyezményét 1969. November 20-án nyitották meg aláírásra San Joséban Costa Ricában tartott amerikaközi diplomáciai konferancián, 1978. Július 18-án lépett hatályba. Az egyezmény a polgári politikai jogoknak a biztosítéka, mint például a rabszolgaság tilalma, emberséges bánásmódhoz való jog, személyes szabadsághoz való jog stb. A másik ilyen szerv az Emberi Jogok Amerikaközi Bírósága ,ahol döntenek a kérdéses vitás ügyekben.1988-ig az USA egyetlen jelentős nemzetközi emberi jogi szerződést sem erősített meg. A szenátus 1988-ban adta hozzájárulását a népirtás elleni egyezmény megerősítéséhez, mely egyezményt először Truman elnök terjesztett a

Szenátus elé 1949-ben, maj Nixon elnök 16 is újra előterjesztette. A Szenátusnak a népirtás elleni egyezményt érintő 1988-as lépése fordulópont volt az USA emberi jogi szerződésekkel kapcsolatos politikájában. Az USA 1992-ben megerősítette a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányát. 1994-ben megerősítette a faji megkülönböztetés valamennyi formájának kiküszöböléséről szóló nemzetközi egyezményt, és a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetés vagy bánásmód elleni egyezményt. Az elmúlt évtizedekben az Egyesült Államok emberi jogi szerveződésekhez való hozzáállása lényegesen megváltozott, teljes távolmaradás politika irányából olyan politika felé, amely a Reagen, Bush, és Clinton kormányzatok intézkedéseiben tükröződik. A politikusok arra a következtetésre jutottak, hogy általában az Egyesült Államok nemzeti érdekében áll az ilyen szervezetekhez való

csatlakozás, s hogy ennek nincs semmi leküzdhetetlen akadálya. Az Egyesült Államok Alkotmánya és jogrendszere széles körű védelmet biztosít az egyén szólás, kifejezési és egyesülési szabadságának. Az Egyesült Államok hasonló fenntartást tett, amikor a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányát megerősítette. Természetesen az Egyesült Államok nem erősíthet meg olyan szerződést amely megfelelő fenntartás hiányában sértené az Egyesült Államok Alkotmányát. Számos nyugat-európai ország, (Hollandia, Németország, Franciaország, stb.) bírálja az Egyesült Államokat az Egyesült Államok Polgári és Politikai Egyezségokmányához fűzött egyes fenntartásaival szemben, mely vélemények tükröződnek az ENSZ által elfogadott általános értelmező nyilatkozatban. Az Egyesült Államok az ENSZ Alapokmányában foglalt nemzetközi kötelezettségeinek megfelelően előmozdítja és ösztönzi az alapvető emberi jogok

tiszteletben tartását az egész világon, fajra, nemre nyelvre, vallásra való tekintet nélkül. Az emberi jogok védelmét szolgáló szervezetek (NGO-k) egyre jobban elterjedtek az USA területén, melyek az emberi jogok védelmére alakultak meg, nagy szerepet játszottak az emberi jogok nemzetközi rendszerének kiépítésében is, formális kapcsolatban állnak a nemzetközi szervezetekkel. Amennyiben visszaéléseket tapasztalnak, úgy benyújtják a bíróságokra. Az USA-ban ezek a szervezetek olyan törvények megalkotását segítette 17 amelyek megtagadják az USA támogatását azoktól az országoktól, ahol nem érvényesűlnek az alapvető emberi jogok. A továbbiakban az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatáról szeretnék néhány sort beírni a dolgozatomban amit szinte szó szerint idézek, valamint annak pontjait. Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata A világon legtöbb helyen elfogadott emberi jogi dokumentum az ENSZ Emberi Jogok Egyetemes

Nyilatkozata. (UDHR) Melynek üzenete az, hogy minden ember önálló, egyedi érték. A nyilatkozatot az Egyesült Nemzetek Szövetsége 1948 december 10-én, nyolc államtartózkodása mellett, egyhangúlag fogadta el. A nyilatkozat felsorolja azokat az alapvető emberi jogokat, amelyek mindenkit megilletnek, Korra, nemzetiségre, fajra, színre, nemre, nyelvre, vallásra, politikai vagy bármely más véleményre, nemzeti vagy társadalmi eredetre, vagyonra, születésre, vagy bármely más, hovatartozásra nézve. Kinyilvánította, hogy a kormányoknak nemcsak saját állampolgáraikkal, hanem más országok állampolgáraival szemben is tiszteletben kell tartaniuk ezeket a jogokat. A nemzeti határok nem jelentenek akadályt abban, hogy jogaik érvényesítéséhez segítséget nyújtsunk másoknak. 1948 óta az Egyetemes Nyilatkozat nemzetközi mintaként szolgál az emberi jogok szabályozásában. Minden országnak úgy kell kialakítani a saját rendszerét, hogy ezzel

összhangban legyen. Az 1993-ban megrendezett világkonferencián 171 állam újra megerősítette az emberi jogok iránt vállalt kötelezettségeit. Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata (UDHR) a legtöbb nemzetközi emberi jogi szabályozás számára mintaként szolgál, önmagában ez nem kötelező erejű dokumentum. Általánosságban megfogalmazott alapelvei a világ közvéleményére azonban mégis nagy befolyással bírnak. Az alapelveket jogi szinten a Polgári és Politikai, valamint a Szociális és Kulturális Jogokról szóló Nemzetközi Egyezmény szabályozza. Azok az országok, amelyek aláírták az említett egyezményeket – a törvényi kereteket megteremtve –, magukra nézve kötelezőnek ismerik el ezen emberi jogok betartását. A világ összes országának több mint fele nem csatlakozott ehhez a két egyezményhez. 18 Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata számos regionális emberi jogi kezdeményezést is ösztönzött. Ilyen például az Emberi

Jogokról szóló Európai Egyezmény, az Emberi Jogokról szóló Amerikai Egyezmény. A nemzetek egyes törvénykönyvei is garantálják az emberi jogok betartását. Az Egyesült Államoknak az ENSZ Alapokmánya alapján fennálló emberi jogi kötelezettségeire hivatkozása kifejezi a Kongresszus véleményét. 1948. december 10-én az Egyesült Nemzetek Közgyűlése elfogadta az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát. E történelmi esemény után a Közgyűlés azt ajánlotta a tagállamoknak, hogy ne mulasszanak el egyetlen eszközt sem, ami hatalmukban van, hogy ünnepélyesen nyilvánosságra hozzák a Nyilatkozat szövegét, és „úgy cselekedjenek, hogy az mindenhová eljusson, nyilvánosan hozzáférhető legyen, olvassák és értelmezzék, legfőképpen iskolákban és más oktatási intézményekben, az ország vagy a terület politikai hovatartozásától függetlenül, minden megkülönböztetés nélkül”. 1. Minden emberi lény szabadon születik és egyenlő

méltósága és joga van Az emberek, ésszel és lelkiismerettel bírván, egymással szemben testvéri szellemben kell hogy viseltessenek. 2. Mindenki, bármely megkülönböztetésre, nevezetesen fajra, színre, nemre, nyelvre, vallásra, politikai vagy bármely más véleményre, nemzeti vagy társadalmi eredetre, vagyonra, születésre, vagy bármely más körülményre való tekintet nélkül hivatkozhat a jelen Nyilatkozatban kinyilvánított összes jogokra és szabadságokra. Ezenfelül nem lehet semmiféle megkülönböztetést tenni annak az országnak, vagy területnek politikai, jogi vagy nemzetközi helyzete alapján sem, amelynek a személy állampolgára, aszerint, hogy az illető ország vagy terület független, gyámság alatt áll, nem autonóm vagy szuverenitása bármely vonatkozásban korlátozott. 3. Minden személynek joga van az élethez, a szabadsághoz és a személyi biztonsághoz 4. Senkit sem lehet rabszolgaságban, vagy szolgaságban tartani, a

rabszolgaság és a rabszolga-kereskedés minden alakja tilos. 5. Senkit sem lehet kínvallatásnak, avagy kegyetlen, embertelen vagy lealacsonyító büntetésnek vagy bánásmódnak alávetni. 6. Mindenkinek joga van ahhoz, hogy jogalanyiságát bárhol elismerjék 19 7. A törvény előtt mindenki egyenlő és minden megkülönböztetés nélkül joga van a törvény egyenlő védelméhez. Mindenkinek joga van egyenlő védelemhez a jelen Nyilatkozatot sértő minden megkülönböztetéssel és minden ilyen megkülönböztetésre irányuló felbujtással szemben. 8. Minden személynek joga van az alkotmányban vagy a törvényben részére biztosított alapvető jogokat sértő eljárások ellen a hazai bíróságokhoz tényleges jogorvoslatért folyamodni. 9. Senkit sem lehet önkényesen letartóztatni, őrizetbe venni vagy száműzni 10. Minden személynek teljesen egyenlő joga van arra, hogy ügyét független és pártatlan bíróság méltányosan és nyilvánosan

tárgyalja, s ez határozzon egyrészt jogai és kötelességei felől, másrészt minden ellene emelt bűnügyi vád megalapozottsága felől. Befejezés Ennyit szerettem volna ezzel a témával kapcsolatosan, bár nem minden a saját gondolatom, de igyekeztem a megadott címmel kapcsolatban minden egyes talált információt felhasználni, talán kissé zavarosan adtam elő, melynek oka, hogy töménytelen mennyiségű anyagból kellett az általam legfontosabb gondolatoknak tartottakat kiválasztani. Végezetül annyit szeretnék a dolgok mellé fűzni, hogy a mai rohanó világban, annak ellenére, hogy egyre nő azoknak a tábora, akik szívvel lélekkel kiállnak a rasszizmus elleni harcban, sajnos ma sem mondható el, hogy ma már nem létezik a faji megkülönböztetés. Nap mint nap szembesülök az idegen gyűlölettel, ugyanis Debrecenben élek a Csapókertben ,ahol az idegeneket befogadó állomás található, a buszon utazva hallom a megjegyzéseket amit az idegenekkel

szemben mondanak. Dolgozatom témájával kapcsolatosan megállapítanám azt, hogy véleményem szerint igenis létezik , ha burkoltan is a faji diszkrimináció és ezt nem csak Európai viszonylatban de az USÁ-val kapcsolatban is elmondható. Bár óriásit lépett előre az USA ezen a téren, de még mindig van mire néznie. Az egyetemeken még mindig van idegen gyűlölet, a másság miatt való kirekesztések, ami ellen folyamatosan tenni kell. Nem lehet megfeledkezni egy pillanatra sem a lopakodó farkasról, mert akként leselkedik a népekre jelenleg ugrásra kész szellem. 20 Források Thomas Buergenthal: Nemzetközi Emberi Jogok Rubovszki Péter: Vázlatok a XX, század történetéről Rubovszki Péter: Vázlatok az újkor történetéről Závodszky Géza: Történelem Reder’s Digest Válogatás Leveleki Magdolna: Szociológia Internett 21