Language learning | Hungarian » A magyar nyelvbe bekerült idegen eredetű szavak

A magyar nyelvbe bekerült idegen eredetű szavak A magyar nyelvben, ahogy a többiben is, számos jövevényszót találunk. A magyarság az évszázadok során több más néppel került kapcsolatba, így néhány szavunk átkerült az ő nyelvükbe, annak saját nyelvtani szabályai szerint átalakítva. Olyan szavaink is vannak, melyek egy magyar foglalkozást vagy ételt jelölnek, így ezek nevét, mivel a többi nyelvnek nem volt saját szava rá, sok más nemzet vette át tőlünk. A legelfogadottabb elmélet szerint szókincsünk jó része finnugor. A magyar nyelv emellett már az ősmagyarban korban magába olvasztott iráni (alán, perzsa) és török szavakat. Az ómagyar korban (896-1526) a magyar nyelv elsősorban latin és új-latin elemekkel bővült, és – különösen Mátyás idején – a francia és olasz szavak is megjelentek, ekkor a déli- és északi-szláv nyelvekben eltérő szavak a magyar közvetítésével jutottak el egymáshoz[1]. Majd a középmagyar

nyelv (1526-1772) korszakában a német behatás nyomait lehet felfedezni. A török hódoltság alatt jelentős volt az oszmán-török hatás, ez azonban a hódoltsági területek fokozatos elnéptelenedése miatt kevésbé érvényesült (pl.:Bács 1522-1550 között a magyarok teljesen eltűntek, a lakosságot kicserélték más nyelvűekre). A 18 századtól kezdve megerősödött a német nyelv hatása, a 20. században pedig számos nemzetközi vándorszó került a magyar nyelvbe, főleg az angolból, illetve kisebb részben a franciából, olaszból és más nyelvekből. Ilyenek például a kocsi (a Komárom-Esztergom megyei Kocs községben szekeret, azaz kocsit gyártottak, innen a gépjármű neve), a gulyás, a huszár, a csárda vagy a paprika. Ezeket a szavakat szinte minden nyelvben megtaláljuk, többé-kevésbé eredeti formában. Persze, vannak olyan nyelvek, ahol nem pontosan abban az értelemben használják őket, mint mi. Kocsi: A szlovák nyelvben koc, a

lengyelben kocz, a románban cocie, a hollandban koetsier, a svédben kusk, a spanyolban coche, a németben Kutsche, az angolban coach, a franciában coche, az olaszban pedig cocchio alakban találjuk meg. Nem mindenki ’gépjármű’, illetve az eredeti ’szekér’ értelemmel használja, az angoloknál például ’busz’ jelentéssel bír; a spanyoloknál viszont teljesen az az értelme, mint nálunk. Gulyás: A gulyás, mint ételnév szintén rengeteg nyelvben szerepel. A szlovákok gulásnak, a svédek, a németek és az olaszok gulaschnak, a finnek gulassinak, az angolok ésa hollandok goulashnak, a franciák goulasche-nak, a lengyelek gulasznak, a horvátok gulašnak hívják. A paprikával is hasonló a helyzet; tartalmas leveseink mellett csípős fűszereinkről is híresek vagyunk, így ez az elnevezés is átvándorolt más nyelvekbe, legtöbbször eredeti formájában, még a k sem változott c-re, pedig egyes nyelvek azt ejtik k-nak. A paprika szó megtalálható

többek közt a szlovák, a svéd, a finn, a német, az angol, az olasz, a lengyel, a holland, sőt, még a japán nyelvben is, de két utóbbi papryka, illetve papurika alakban használja. Pecsenye: a románoknál pecie Lecsó: a németeknél Letscho Cékla: a horvátoknál cikla Lángos: a németeknél Langosch Rostély: a horvátoknál roštilj, a hollandoknál rooster Lepény: a horvátoknál lepinja Fogas: a németeknél fogasch Csárda, csárdás: A csárda és csárdás szavunkon szintén kevés változtatás történt, azonban ezek az elnevezések valószínűleg kevésbé ismertek külföldön, mint a gulyás vagy a paprika. Megtalálhatjuk őket a szlovákoknál, a románoknál, a horvátoknál, a lengyeleknél, a hollandoknál, a spanyoloknál és az angoloknál is, czardasz, čardaš, čárdáš, tscharda, ciurda, czardas, csardas formában. Egyes foglalkozások nevei is átkerültek más nyelvekbe, ilyen például a hajdú és a huszár. Hajdú, huszár: hajdúch,

jeduque, hajdu, illetve husar, husár, húsar, hússar, husaari, hussard, huzard Különböző öltözködéssel, anyagokkal kapcsolatos szavakat is adtunk át másoknak. bakancs: a szlovákoknál és a horvátoknál baganča a cipellő: a horvátoknál cipela, csipke: a szlovákoknál čipka, a horvátoknál čipke tarka: a szlovákoknál tarkava, szabás: a románoknál sabas csizma: a románoknál cizma, a horvátoknál čizma talpal: a románoknál talpalu sujtás a franciáknál soutache, táska: a románoknál tascä kantár: a németeknél kandare csákó: a franciáknál schako Egyéb szavaink idegen nyelvekben: Barna: a cigány nyelvben szerepel barnava Hírlap, honvéd, a szablya és a puszta :a finneknél hiirlappi, honveedi, sapeli, pusta Honfoglalás előtti jövevényszavak: Iráni eredetű szavak: ezer, kard, nemez, tej, tíz, Perzsa eredetű szavak: vám, vásár, vár Alán eredetű szavak: asszony, híd stb. Ótörök eredetű szavak: kicsi, alma, sárga, iker,

betű, bika, borjú, disznó, búza , árpa Honfoglalás utáni jövevényszavak: Török eredetű szavak: kun-besenyő: balta, csősz, kalauz, komondor; oszmán-török: zseb, papucs, bogrács, kávé, pite stb. Szláv eredetű szavak: kapál, kaszál, puszta, munka, barát, király, megye, paraszt, ebéd, asztal, vacsora stb. Német eredetű szavak: herceg, mozsár, páncél, zsinór, kastély, sógor, bejgli, cél stb. Latin eredetű szavak: angyal, kápolna, ceruza, iskola, kréta, kollégium, porta, tégla, augusztus, rózsa stb. Lengyel eredetű szavak: golomb, cseresnye stb. Francia eredetű szavak: címer, furmint, kilincs, mécs, paraj, butik, garzon stb. Olasz eredetű szavak: lándzsa, pajzs, pálya, piac, egres, füge, mazsola, narancs, remete, banda, szalámi stb. Román eredetű szavak: áfonya, ficsúr, mokány, tokány stb. Angol eredetű szavak: futball, taccs, dzsip, busz, dzsentri, menedzser, klub, hobbi, keksz, notesz, Wikipédia stb. Cigány eredetű szavak:

ácsi, csaj, csávó, csór, csóró, dilinós, duma, gádzsó, góré ’főnök’, hóhányó, kajál, lóvé, manusz, séró stb. Jiddis eredetű szavak: handlé, jampec, jatt, kóser, sóher, stika, balhé, haver, srác, szajré stb. Vándorszavak: kömény, majom, maszlag, papagáj, tárkony, selyem, szablya, alabárd, borbély stb. Nemzetközi szavak: agronómus, akrobata, akusztika, automata, garázs, csekk, tröszt, algebra, szamovár, dzsungel stb