Psychology | Higher education » A fejlődéslélektanról

A fejlődéslélektanról A PSZICHOLÓGIAI FEJLŐDÉS Az ember a legéretlenebb születése pillanatában, a leghosszabb fejlődési folyamaton megy át. A törzsfejlődés minél magasabb fokán áll egy szervezet, annál bonyolultabb idegrendszerrel rendelkezik, és annál hosszabb idő alatt válik éretté. A fejlődés egész életen keresztül folytatódik: - testi fejlődés - perceptuális fejlődés - hallás, látás változásai - kognitív fejlődés (gondolkodás, nyelvi képességek, emlékezet) - személyiség és társas kapcsolatok fejlődése A FEJLŐDÉS ALAPKÉRDÉSEI A fejlődéspszichológusok az átlagos, tipikus fejlődésmenetet tanulmányozzák. Hogyan fejlődnek bizonyos viselkedések, és miért akkor jelennek meg, amikor? A környezet milyen tulajdonságai befolyásolják a fejlődést. Mennyire befolyásolják a gyereknevelési módszerek a gyerek érzelmi fejlődését? Hogyan befolyásolja a televíziós erőszak? Két alapvető kérdés: - Hogyan

működinek együtt a biológiai tényezők a gyerek környezetének eseményeivel a fejlődés menetének meghatározásában? - A fejlődést folyamatos változásnak vagy minőségileg különböző szakaszok sorozatának kell-e felfognunk? AZ ÖRÖKLÉS ÉS A KÖRNYEZET VISZONYA Az öröklés vagy a környezet az emberi fejlődés fontosabb tényezője. A XVII. Században: 1. Locke: a csecsemő lelke „tiszta lap” (tabula rasa) Ezt a lapot a gyermek tapasztalatai írják tele. Semmilyen tudás vagy gondolat nem születik velünk 2. Charles Darwin: evolúció-elmélet , az emberi fejlődés biológiai alapját hangsúlyozta A behavioristák (John B Watson és B. F Skinner) szerint az emberi természet tökéletesen hajlítható, korai neveléssel a gyermekből bármilyen felnőtt formálható. A környezet hatalmas erővel bír a fejlődés alakításában. A legtöbb pszichológus mind az öröklés, mind a környezet fontos, egymásra hatva vezérlik a fejlődést. Személyes

jellemzőnket a megtermékenyített petesejt genetikus szerkezete meghatározza. Génjeink határozzák meg a bőr- és hajszínünket, méreteinket, nemünket, értelmi képességeinket, temperamentumunkat. Az érés folyamata a növekedésnek és a testi változásoknak olyan veleszületetten meghatározott sorozata, amely a környezeti hatásoktól viszonylag független. Az anya testében meghatározott időrendben fejlődik. Fejlődési szakasztól függő sorrend A születést megelőző fejlődés szabályossága jól szemlélteti, hogy mit értünk érésen. A születés után mozgásfejlődés szabályos sorrendet követ. A legtöbb gyermeknél ugyanabban a sorrendben. A növekedési folyamat határozza meg a viselkedésfajták megjelenésének sorrendjét. Nem ugyanazzal a sebességgel! A tanulás és a tapasztalat szerepet játszik-e az ilyen különbségekben. Az alapvető mozgási készségnek a fejlődése nem függ a gyakorlástól. A korai mozgásos készségek

esetében kevés későbbi gyakorlás ugyanannyit érhet, mint a hosszabb korábbi. A gyakorlás és a különleges ingerlési feltételek bizonyos fokig gyorsíthatják egyes mozgásos viselkedésformák megjelenését. A beszédfejlődés genetikai és környezeti hatások együttesétől függ. Az emberi fejlődés legtöbb területe a veleszületett jellemzők és a környezeti tapasztalatok kölcsönhatásának következménye. A FEJLŐDÉS SZAKASZAI ÉS KRITIKUS PERIÓKUSAI A fejlődésnek szabályos menete van, amely függ az éréstől, az érés és a környezet kölcsönhatásaitól. Piaget, Kohlberg, Freud, Erikson szerint a fejlődésnek fejlődési szakaszai vannak. A szakasz fogalma arra utal, hogy: a) a viselkedés egy adott időszakon belül valamilyen uralkodó „téma” körül szerveződik. b) az adott szakaszra jellemző viselkedés minőségileg tér el a korábbi vagy a későbbi szakaszokra jellemző viselkedésmódoktól c) minden gyermek ugyanabban a

sorrendben és ugyanazokon a szakaszokon megy át. A környezeti tényezők gyorsíthatják vagy lassíthatják a fejlődést, de a szakaszok sorrendje változatlan marad: a gyermek nem teljesíthet egy későbbi szakaszt, mielőtt a korábbin nem jutott túl. A fejlődésben úgynevezett kritikus periódusok léteznek, olyan időszakok, amikor az ember életében bizonyos sajátos történéseknek kell bekövetkezniük ahhoz, hogy a fejlődés folyamata ne károsodjon. Például a magzat nemi szerveinek kifejlődése. A lelki fejlődésben eleddig nem bizonyították. AZ ÚJSZÜLÖTT KÉPESSÉGEI Legalapvetőbb módszer valamilyen változást létrehozni a csecsemő környezetében, és megfigyelni annak hatásait a gyerek válaszaira. Egy másik módszer: habituáció és diszhabituáció . Egy inger, amelyre a csecsemő figyel, addig ismételnek, amíg tovább már nem figyel oda. Ezt a válaszmintát, azaz a válasz erősségének csökkenését az ismételt ingerre,

habituációnak nevezik. Ezután az ingert valamilyenszempontból megváltoztatják. Ha továbbra sem figyel, a változás a csecsemő számára pszichológiailag nem jelentős, ha figyelme felújul, a baba észrevette az inger változását. HALLÁS Az újszülöttek összerezzennek a hangos zajra, és a fejüket is a hang irányába fordítják. A fejfordító válasz eltűnik kb. 6 hetes korban, és nem is jelenik meg újra 3 vagy 4 hónapos kor előtt, amikor a csecsemő szemével is keresni kezdi a hang forrását. 6 hónapos korára a csecsemő erőteljesebb választ ad a hangra, ha az érdekes látvánnyal jár együtt. Az újszülöttek a nagyon hasonló hangok közötti különbséget is észlelik, például a zenei skálán egy hangtávolságra lévőket. LÁTÁS A látórendszer nem jól fejlett a születéskor. A tárgyak életlennek látszanak Nagyon közellátók. Vizuális képességei gyorsan fejlődnek, 7-8 hónapos korukra szinte ugyanolyan jól látnak, mint a

felnőttek. Különösen vonzza őket az éles kontraszt, például a tárgyak körvonalai. Csak azokat a területeket nézik, amelyek a legtöbb élt tartalmazzák. Az újszülött bizonyos mintákat preferál másokkal szemben. A csecsemő meg tudja különböztetni az ingereket, és előnyben részesíti az egyiket a másikkal szemben. Preferálják a bonyolultabb mintákat a simákkal szemben, és a görbe vonalas mintákat az egyenesekkel szemben. A csecsemőket nem maguk az arcok vonzzák, hanem az olyan ingerjellemzők, mint a görbe vonalak, erős kontraszt, érdekes élek, mozgás és komplexitás, mindaz, amivel az arc rendelkezik. Főleg az arc külső kontúrját nézik, de két hónapos korra már az arc belső részére figyelnek, a szemre, az orra és a szájra. TEMPERAMENTUM Már az élet első heteiben egyéni különbségeket mutatnak az aktivitási szintjük, a környezet változásaira adott válaszkészségük és ingerlékenységük tekintetében.

Hangulatfüggő tulajdonságokat temperamentumnak nevezzük. Ez alkotja a későbbi személyiség első építőköveit. Bizonyos temperamentumbeli különbségek veleszületettek, és a szülő-gyermek viszony kölcsönös a csecsemő viselkedése is formálja a szülők válaszait. A veleszületett temperamentum bizonyos reakciómódokra hajlamosítja a csecsemőt viszont a temperamentum és az élettapasztalatok egymással kölcsönhatásban formálják a személyiséget. A csecsemők úgy jönnek a világra, hogy fel vannak készülve a világ észlelésére és megértésére, és gyorsan tanulják az emberi fejlődés szempontjából fontos események közötti kapcsolatokra. Saját személyiségük kifejlesztésében sem a nulláról indulnak. KOGNITÍV FEJLŐDÉS A GYERMEKKORBAN PIAGET SZAKASZELMÉLETE Jean Piaget (l896-l980) Piaget előtt: - biológiai (érés- központú) megközelítés öröklés szerepét hangsúlyozza - környezeti megközelítés minden hangsúlyt a

nevelésre helyezett Piaget a gyermek természetesen érő képességeinek a környezetével kialakított kapcsolatának a kölcsönhatásaira összepontosíthatott. A gyereket aktív résztvevőnek látta A gyerek „elméleteket” (Piaget sémáknak nevezte ezeket) alkot arról, hogyan működik a fizikai és a társas világ. Ha egy új tárggyal vagy eseménnyel találkozik, a gyerek megkísérli azt más létező sémáival megérteni (ezt nevezi asszimilációnak: a gyermek megpróbálja beilleszteni az új eseményt a már létező sémába). Ha a régi séma nem megfelelő, módosítja a sémát. A séma átdolgozásának folyamatát akkomodációnak nevezte Informális klinikai módszer, kevés gyermek megfigyelésével és kikérdezésével. A kognitív fejlődést négy fő szakaszra osztotta. 1. SZENZOMOTOROS SZAKASZ Az élet első két évét szenzomotoros szakasznak nevezte el. Fedezgeti fel a cselekvése és annak következményei közötti kapcsolatot. Sok

„kísérlet nyomán kezdi a gyermek önmaga mint a külvilágtól elkülönülő létező fogalmát kialakítani. Az egyik legfontosabb felfedezés a tárgyállandóság: annak tudatosulása, hogy a tárgyak akkor is léteznek, amikor az érzékszervek számára nem hozzáférhetőek. A csecsemő tehát rendelkezik a nem látott tárgy mentális reprezentációjával. Egyéves korától keresi a tárgyat mindig ott, ahol legutóbb eltűnt a szeme elől, függetlenül attól, hogy korábban mi történt. 2. MŰVELETEK ELŐTTI SZAKASZ A kognitív fejlődés kettőtől hétéves korig terjedő szakaszát műveletek előttinek nevezi, mert ekkor a gyermek bizonyos szabályokat, vagy műveleteket még nem ért meg. Műveletnek egy információ átalakítására vonatkozó mentális szabályt nevezünk, amely megfordítható minden műveletnek megvan a maga ellentettje. A műveletek előtti szakasz kulcsjellegzetessége az, hogy a gyermek képtelen egy időben a helyzet több

mozzanatát figyelembe venni. A műveletek előtti gondolkodást a vizuális benyomások uralják. ERKÖLCSI ÍTÉLTEK Úgy gondolta, hogy az erkölcsi szabályok és a szociális konvenciók megértésének meg kell felelnie a kognitív fejlődés általános szintjének. A szabálymegértés fejlődésének négy szintjét alakította ki. Az első két szint az imént tárgyalt műveletek előtti szakaszba esik Az első szint: a „szabályokat” gyakran és önkényesen váltogatja, és nem szolgálnak olyan kollektív célokat, mint az együttműködés vagy a versengés. A második szint: (ötéves korban) a gyerek kifejleszti a kötelezően követendő szabályok egy értelmezését, mint abszolút erkölcsi parancsokat. A szabályok állandóak, szentek és nem módosíthatók. Ezen a szinten a gyerekek egy erkölcsi realizmusban az erkölcsi és fizikai törvények egyfajta keverékében hisznek. Az erkölcsi szabályok előre meghatározottak és állandóak a világon

Ugyanezen a szinten a gyerekek inkább a következmények, mint a mögöttes szándékok alapján ítélik meg a cselekedeteket. A műveletek előtti szakaszban lévő gyerekek nem tesznek különbséget a szándékos hazugságok és az ártalmatlan túlzások vagy tévedések között. 3. MŰVELETI SZAKASZOK Hét- és tizenkét éves kor között egy sor konzervációs fogalmat szilárdan birtokolnak, és másfajta logikai műveleteket is sikeresen kezdenek végrehajtani. Konkrét műveletek szakasza: a gyermek képesek ugyan absztrakt fogalmak használatára, de ez csak a konkrét tárgyakra korlátozódik vagyis azokra a tárgyakra, amelyek számukra érzékszervileg hozzáférhetőek. Az erkölcsi szabályok megértésének harmadik szakasza ekkor kezdődik. Kezdi megérteni, hogy néhány szabály megegyezés amely önkényesen megváltoztatható, ha ebben mindeni egyetért. Erkölcsi realizmusa is elmúlik: erkölcsi ítéleteknél olyan „szubjektív” megfontolásokra, mint a

szándékok, helyezik a hangsúlyt, és a büntetést emberi döntést emberi döntésnek, nem pedig elkerülhetetlen isteni megtorlásnak tekinti. Tizenegy vagy tizenkét éves korban képessé válva tisztán szimbolikus fogalmakban gondolkodni, ezt nevezi Piaget formális műveletek szakaszának. Az összes lehetséges változat áttekintése - az összes hipotézis következményeinek végiggondolása és e következtetések megerősítése avagy kizárása – a döntő mozzanata annak amit Piaget a formális műveleti gondolkodás lényegének tart. A formális műveletek szakaszának a kezdete egybeesik az erkölcsi szabályok megértésének negyedik szintjével. Az erkölcsi gondolkodás ideologikus módja jellemzi Laurence Hohlberg kiterjesztette Piaget erkölcsi gondolkodásra vonatkozó munkáit a serdülőés felnőttkorra, léteznek-e az erkölcsi ítéletalkotás fejlődésének egyetemes szakaszai. Kohlberg az erkölcsi íéletek fejlődésének hat szakaszát írta

le, három átfogó szinten csoportosítva I.SZINT: PREKONVENCIONÁLIS ERKÖLCS 1. Szakasz: büntetésorientáció 2. Szakasz: jutalomorientáció II:SZINT: KONVENCIONÁLIS ERKÖLCS 3. Szakasz: jó gyerek orientáció 4. Szakasz: tekintélyorientáció III:SZINT: POSZTKONVENCIONÁLIS ERKÖLCS 5. Szakasz: társadalmi-szerződés orientáció 6. Szakasz: etikaelv-orientáció Tízéves koráig minden gyerek az 1. szinten van Az emberek különböző szabályok alkalmaznak különböző helyzetekben, és hogy a szakaszok nem egyértelmű sorrendűek. Az elméletet bírálták, mert „férfiközpontú”. TÁRSAS FEJLŐDÉS A GYERMEKKORBAN Az ember első társas kapcsolatai ahhoz fűződnek, aki csecsemőkorában gondozza. Vannak pszichológusok, akik szerint az ember mások iránti bizalma az élet első éveiben alakul ki. KORAI TÁRSAS VISELKEDÉS A csecsemők mindenhol nagyjából ugyanabban az időben kezdenek el mosolyogni, szülessenek akárhol. A vakon született csecsemők is!

Három vagy négy hónapos korukra mosolyognak amikor ismerős arcot látnak, még az idegeneket is elfogadják. Nyolc hónapos korra ez megszűnik A gyerek óvatossá válik, kifejezetten félelmi reakciót ad idegenek közeledésére. Nem minden gyerek mutatja az „idegen félelmet”, de akinél van ilyen drámaian erősödik az első életév végéig. A szülőtől való elszakadás kiváltotta distresszreakció („szeparációs szorongás”) 14 és 18 hónapos kor között éri el a csúcspontját, s aztán csökkenni kezd. Hároméves korára a legtöbb gyermek szülei távollétében is eléggé biztonságban érzi magát. E két félelem megjelenését és eltűnését ugyancsak kevéssé befolyásolja a nevelési környezet. E viselkedés életkorhoz kötött megjelenése és eltűnése eléggé hasonló. Két tényező látszik fontosnak mind a megjelenésükben, mind az eltűnésükben. Először is az emlékezeti kapacitás bővülése. Amint a gyermek jobban vissza tud

emlékezni szülei távozásaira és visszatéréseire, úgy lesz egyre jobban képes arra, hogy hiányzó szülei visszatérését előrevetítse, ami által mind a bizonytalanság, mind a distressz csökkeni fog. Ésszerűnek tűnik, hogy az emlékezés fejlődés részt vesz az úgynevezett szeparációs szorongásban. A második tényező az önállóság, az autonómia növekedése. Az egyéves gyermek még nagyon rá van utalva a felnőttekre, a két-három éves gyermek a szülők esetében a szülők jelenléte már nem olyan központi kérdés mint korábban volt. KÖTŐDÉS Kötődésnek nevezzük a csecsemőnek azt a hajlamát, hogy bizonyos embereknek közelségét keresse, és hogy ezek mellett az emberek mellett biztonságosabban érezze magát. A pszichológusok eleinte úgy gondolkodtak, hogy a kötődésnek az a gyökere, hogy az anya, mint a táplálék forrása, kielégíti a csecsemő egyik legalapvetőbb szükségletét. Az emberi csecsemő anyjához való

kötődése biztonságos hátteret szolgáltat a környezettel való ismerkedéshez, és a későbbi interperszonális kapcsolatok alapját képezi. A kisgyermekek szívesebben vizsgálgatják környezetüket, ha az anyjuk a közelükben van. Ha nem sikerül első éveikben szoros kapcsolatot kialakítaniuk egy vagy néhány elsődleges személlyel, akkor lehet, hogy felnőttkorukban sem lesznek képesek szoros személyes kapcsolatok kialakítására. NEMI IDENTITÁS ÉS NEMHEZ IGAZODÁS Nemi identitás (nemi azonosságtudat): a társadalmak formális szabályokkal és informális normákkal is szabályozzák, hogyan viselkedjék egy nő, és egy férfi. A kultúra által az adott nemhez megfelelőnek tartott viselkedések és tulajdonságok elsajátítását nemhez igazodásnak nevezzük. A nemi identitás és a nemhez igazodás nem azonos fogalmak! A nemi identitás és a nemhez igazodás egyszerűen csak a kulturális elvárások terméke-e, vagy - legalább részben – a

„természetes” fejlődés eredménye? PSZICHOANALITIKUS ELMÉLET: Sigmund Freud pszichoanalitikus elmélete a pszichoszexuális fejlődés szakaszainak elméletét tartalmazza. 3 éves koruk körül: a fallikus szakasz kezdete. Ugyanezen szakaszban szexuális érzéseket táplál az ellenkező nemű szülővel szemben, féltékennyé válik az azonos nemű szülőre. Ez az un. ödipális konfliktus, melyet mindkét nem az azonos nemű szülővel történő azonosulással oldja fel, utánozva őt. A nemi identitás kialakulása és a nemhez igazodás tehát azzal kezdődik, hogy a gyermek felfedezi a nemek közötti biológiai különbségeket, és azzal végződik, hogy a gyermek a saját nemének megfelelő szülővel azonosul. Az empirikus adatok nem támasztják alá, hogy a nemi szervek különbségeinek a gyermek által történő felfedezése és az azonos nemű szülővel való azonosulás a nemhez igazodás befolyásoló meghatározói lennének. SZOCIÁLIS

TANULÁSELMÉLET: A nemhez igazodásnak sokkal közvetlenebb magyarázatát adja. Jutalmakat és büntetéseket hangsúlyozza, amelyeket a gyerekek a nemüknek megfelelő, illetve azzal ellentétes viselkedésükért kapnak, és azt miképp tanulják a gyerekek a felnőttek megfigyelésével a nemüknek megfelelő magatartást. Az utánzás és az azonosulás folyamatait hangsúlyozza, de itt az a megfigyeléses tanuláson és nem belső konfliktusok feloldásán nyugszik. Két fontos szempont: A nemhez igazodó viselkedéseket úgy kezeli, mint minden egyéb viselkedést, nem feltételez semmiféle sajátos pszichológiai elveket vagy folyamatokat annak magyarázatában, miként igazodnak a nemüktől elvártakhoz a gyerekek A gyerekek azért igazodnak nemükhöz, mert nem az, aminek alapján a kultúra a jutalmakat és a büntetéseket osztogatja. A szülők gyermekeikhez sztereotip elvárásokkal közelednek, és ezért másképp kezelik a fiúkat, mint a lányokat. Általános

jelenség kultúránkban, hogy a fiúk nőies viselkedésének tabuja erősebb, mint a lányok férfias viselkedéséé. A szülői és kortársi befolyások mellett a gyerekkönyvek és a televízió-műsorok is fontos szerepet játszanak a nemi szerepek sztereotípiának megerősítésében. Az elmélet úgy kezeli a gyermeket, mint a környezeti erők passzív vefogadóját. Érdekes fejlődési mintázata van annak ahogyan a gyerekek a nemi szerepeket tekintik. KOGNITÍV FEJLŐDÉS ELMÉLET (Lawrenca Kohlberg – l966) Azt írja le, miképp sajátítja el és hogyan kezdi preferálni a gyermek a nemének megfelelő viselkedéseket a jutalmak nyomán. Annak megértését, hogy egy személy neme ugyanaz marad a korában és külső megjelenésében beálló változások ellenére, nemkonstanciának nevezik. A gyerekek csak akkor hagyják figyelmen kívül a látvány nagy változását, ha már megértették, hogy a tárgy valamely maghatározó tulajdonsága nem változott. NEMI

SÉMA ELMÉLET: Miért van a nemnek elsőbbsége az önmeghatározás más lehetséges kategóriájával szemben? A gyereket folyamatosan arra bátorítja, hogy a világot a nemek szemüvegén keresztül nézze, és ez a szemüveg, amelyet Bem nemi sémának nevez (Bem, 1981, 1985, 1993). Mivel a gyermek a viselkedési alternatívái közötti választást ezen a szemüvegen keresztül tanulja meg, a nemi séma elmélete egyben a nemhez igazodás elmélete. A nemi séma a kultúra mindennapjainak gyakorlatában van csendben elrejtve. A nemi séma elmélete a nemi identitásnak éppúgy elmélete, mint a nemhez igazodásnak. A nemi séma-elmélet tehát arra a kérdésre válaszol, hogy miért kell a gyerekeknek énképüket elsősorban nemük köré szervezni? A nemi séma-elmélet is úgy tekinti a gyermeket, mint saját szocializációjának aktív közreműködőjét. A nemiséma-elmélet sem gondolja, hogy a nemhez igazodás elkerülhetetlen vagy módosíthatatlan. A gyerekek

azért igazodnak a nemükhöz, mert a nem történetesen az a fő szempont ami köré a kultúra valóságképét szervezi. Ha a kultúra kevésbé fog a nemhez igazodni ideológiájában a gyerekek is kevésbé fognak nemükhöz igazodni viselkedésükben és énképükben. SERDÜLŐKORI FEJLŐDÉS A serdülőkor a gyermekkorból a felnőttkorba való átmenet. Határai nagyjából 12 éves kortól a tizenéves kor végéig, a testi érés –ha nem is teljes- befejezéséig tart. A fiatal személyiség szexuálisan éretté válik, és családjától független egyénként határozza meg magát SZEXUÁLIS FEJLŐDÉS A pubertás, a szexuális érésnek azon időszaka, amely a gyermeket szaporodásra képes, biológiailag érett felnőtteké alakítja, 3-4 év alatt megy végbe. Gyors testi növekedéssel kezdődik, és a szaporítószervek valamint másodlagos nemi jellegek fejlődésével jár együtt. A PUBERTÁS PSZICHOLÓGIAI HATÁSAI: A pubertásnak jelentős hatása van a

testképre, az önértékelésre, a hangulatra és a szülőkkel, valamint az ellenkező neműekkel való kapcsolatra. A legtöbb serdülő azonban nagyobb problémák nélkül jut túl ezen a korszakon. A pubertáskori változások összességükben pozitív élményt jelentenek a fiúknak, de negatívat a lányoknak. A korai serdülés mindkét nem esetén viszonylag zavarmentes volt a vizsgált személyek több mint felénél. A már egyébként is zaklatott életű kamaszokra a korai serdüléssel járó változások további terheket raknak, így valószínű, hogy problémáik fennmaradnak. SERDÜLŐ-SZÜLŐ KONFLIKTUS Ha a testi érés korai, a veszekedések is hamarabb kezdődnek, ha késői, a nagyobb feszültség korszaka is késik. Mindkét nemű serdülőnek jelentősen több konfliktusa van anyjával, mint apjával, valószínűleg azért, mert inkább az anyák dolga a család mindennapi életének szabályozása. A serdülők két világ, a függőség és a

felelősség világa között egyensúlyoznak. A szüleik megkövetelik, hogy a függetlenség a felelősséggel álljon arányban. Azok a szülők akik fokozatosan enyhítik a szülői ellenőrzést, családon belüli döntésekben demokratikus módszereket alkalmaznak, utódaiknak az autonómia érzését adták, megkönnyítik a felnőttkorba való átmenetet. AZ IDENTITÁS FEJLŐDÉSE Azonosságtudat, egyéni identitás,”Ki vagyok?” és, „Merre tartok?” Magában foglalja: a döntést arról, hogy mi a fontos, mivel érdemes az életben foglalkozni, azon szabályok kialakítását, amelyek mentén a magunk és mások viselkedését értékeljük. Önbizalom, kompetencia érzése, nemi identitás kialakulása. Különösen fontos szerepet kap a serdülőkor. Minél jobban egybecsengenek a szülők, a tanárok és a kortársak értékei, annál könnyebb az identitás keresése. Az egyszerű társadalmakban, ahol kevés az azonosulási modell, az identitás kialakulása

viszonylag könnyű. Bonyolult és gyorsan változó társadalmakban nehéz Nagy különbség van a serdülők között. A FEJLŐDÉS, MINT FOLYAMAT A fejlődés nem fejeződik be a testi éréssel olyan meg nem szakadó folyamat, amely a születéstől a felnőttkoron át az öregkorig tart. A testi változások az egész élet folyamán zajlanak. Erik Erikson a fejlődés nyolc szakasza: pszichoszociális stádiumok: az egyén pszichológiai fejlődése a különböző életszakaszokra jellemző szociális viszonyokon múlik. Minden életszakasznak megvan a maga sajátos problémája, krízise, amellyel szembe kell nézni. Erikson hipotézise szerint a fejlődés minden szakasza az előző stádiumok sikeres megoldásán múlik. Az identitást az intimitás előfeltételének tekintette. Azoknak a serdülőknek, akik még nem alakítottak ki kielégítő identitást, nehézségeik lesznek az intim, kölcsönösen kielégítő kapcsolatokban, mert a magukba mélyedés megnehezíti,

hogy a másik szükségleteire figyeljenek. A serdülés kezdődik az intimitás szükségletével, az önazonosság felépítése éppen az intim személyközi kapcsolatokban való részvétel teszi lehetővé. Valószínűbb, hogy az intimitás és az identitás kölcsönösen hatnak egymásra a serdülőkorban és a fiatal felnőttkorban egyaránt !! A SZEMÉLYISÉGKIALAKULÁS FOLYAMATA A személyiség az egyedfejlődés folyamatában, a természeti és társadalmi környezettel való állandó kölcsönhatásban dinamikusan alakuló, változó rendszer. A személyiségpszichológia feladata, hogy megvizsgálja, melyek az egyedfejlődésnek azok a szakaszai és folyamatai, amelyek a szocializációban a legnagyobb szerepet játsszák. A személyiségfejlődés optimális, ha az egyén fokozatosan képessé válik arra, hogy képességeit és alkotó potenciálját egyre magasabb szinten és társadalmilag értékes módon érvényesítse. Ehhez szükség van: - el kell

sajátítania a szociális és tárgyi környezetben legmegfelelőbb magatartásformákat - ki kell alakítania önszabályozó funkciót. A személyiségfejlődés fő aspektusai: 1. A SZOCIÁLIS MAGATARTÁSFORMÁK ELSAJÁTIÍTÁSA Utánzás, empátia, azonosulás (identifikáció) A szociális magatartásminták elsajátítása elsődlegesen utánzásos tanulással megy végbe. Utánzás: két élőlény egyike a jelenlévő vagy korábban megfigyelt társ reakciójával azonos vagy ahhoz hasonló reakciót produkál. Közvetlen, ha a társ által indított mozgást azonnal követi, késleltetett, ha csak passzívan megfigyeli, és egy későbbi időpontban ismétli meg a társ reakcióját. Utánzásos tanulás: ha a társnál megfigyelt reakció vagy mozgásminta az eredeti helyzethez hasonló helyzetekben előhívható és alkalmazható. Ezek nem csak emberre jellemző jelenségek. a) Az utánzásra szinte ellenállhatatlan késztetésünk van b) Az erős érzelmi állapottal

társuló mozgást különösen könnyen átveszik c) Amikor egy mozgást, cselekvéssort átvesznek, akkor az azt kísérő érzelmi állapotot is átveszik d) A gyerek akkor produkál egy – a számára fontos személytől látott – viselkedésmintát, amikor a modell nincs jelen. Az utánzásos tanulás fő kérdései: - Hogyan tanuljuk az utánzást? - Milyen tényezők fokozzák az utánzás késztetését? - Mit tanulunk az utánzás által? Az utánzás a nagymozgások esetében kézenfekvő. Hasonló a helyzet a finom mozgásokkal is A beleérzés, beleélés, együttérzés jelenségét, ill. képességét nevezzük empátiának Az utánzás empátia együttese: szavak nélkül szerzünk a helyzetről és a társ állapotáról igen fontos információkat. A folyamat melynek során magatartásminták, érzelmi állapotok és értékek együttes átvétele történik, identifikációnak (azonosulásnak) nevezzük. Amit is tanulunk az utánzás révén. Egyszerű és

bonyolult mozgás-, illetve magatartásmintákat, bizonyos érzelmek kifejezését és átvétellét, és megtanuljuk bizonyos viselkedések, helyzete, tárgyak és személyek jelentését. Milyen tényezők segítik elő az utánzás késztetését? 1. Az utánzás megerősítést nyerhet közvetlen jutalmazás révén(elismerő gesztus) 2. A másodlagos megerősítés elmélete: maga az utánzás válik jutalomértékűvé az utánzó számára. A késleltetett utánzás esetére ad magyarázatot, amikor az utánzó a modell jelenléte hiányában produkál egy korábban megfigyelt viselkedést. 3. Az utánzással társuló empátia (együttérzés) jelenségén alapul Az utánzó azért veszi át a modell viselkedését, mert így módja van ugyanazt az érzelmi állapotot átélni, amit a modell átél. Mindhárom elmélet elfogadható. Az aktuális helyzete fogják meghatározni, hogy melyik megerősítési mechanizmus érvényesül majd. Az utánzásos tanulás előnye és

hátránya: Előnye: segítségével szinte automatikusan tanuljuk meg a társas viselkedést, a bennünket körülvevő világnak a társak tapasztalatában felhalmozódott és megfogalmazott jelentését. Hátránya: könnyű, szinte automatikus működése következtében egyszerűbb dolgunk van, ha egy fejlettebb egyed viselkedésmintáit a világ kész értékrendszerét vesszük át, mintha egy mozgássort, magatartást teljesen önállóan építenénk ki, és mintha a világ jelentését magunk építenénk föl. Ha nem, a világ aktív megismerésének készségét is, alkotásra képtelen emberek lehetnénk. 2.A SPONTÁNAKTIVITÁS A „KÍVÁNCSISÁG ÉS KOMPETECIAKÉSZTETÉS” SZEREPE A SZEMÉLYISÉG-FEJLŐDÉSBEN Mik a spontán aktivitás feltételei és következménye? 1. A gyerek spontán módon, semmiféle külső kényszertől nem ösztökélve valamilyen aktivitást végez. 2. Az aktivitásával változást idéz elő a környezetében, és azt az együtt járást a

jelenség többszöri megismétlésével igyekszik emlékezetbe vésni, rögzíteni. Az önmaga hatékonyságának átélése képezi a környezeti változást előidéző aktivitás másik motivációs bázisát. Ez utóbbi késztetést „kompetenciamotívum”-nak nevezzük A kompetenciamotívum a környezet átalakítására irányuló belső késztetés. Ez a folyamat tekinthető az „én-tudat” kialakulásához vezető első állomásnak is. Belső kontrollos az a személy, aki a világhoz való viszonyát úgy éli meg, hogy képes a környezetét, a körülményeket befolyásolni, alakítani. Aktívan, kezdeményezően, bátran viszonyul a világhoz, és képes kitartó erőfeszítésre, mert az az elvárása, hogy cselekvése hatékony lesz. Külső kontrollos az a személy, aki a világhoz való viszonyát úgy ítéli meg, hogy a dolgok, események nem rajta múlnak, azokat nem az ő aktivitása határozza meg. Az ilyen személy ritkán kezdeményez, aktivitása és

kitartása változó, esetleges. A belső kontroll dominanciája akkor vezethet szociális értelemben is kedvező személyiségalakuláshoz ha megfelelő realitásérzékkel és a többi ember szabadságának tiszteletben tartásával párosul. Önértékelésünk két forrásból származó információk kölcsönhatása nyomán alakul: - információt nyerünk magunkról a kompetenciakésztetésből fakadó aktivitásunk eredményei révén - cselekvésünknek az identifikációval beépült normákhoz való viszonya révén. Ha az én – énideál távolság egészen kicsi, szélsőségesen pozitív énképe, ill. szélsőségesen pozitív önértékelést eredményez. Ha a távolság igen nagy, akkor negatív lesz az önértékelés Egészséges, reális önértékelésre az vezet, ha az én-énideál távolság közepes. Az önértékelés minősége (pozitív vagy negatív volta) fontos meghatározója lesz a cselekvés, aktivitás irányulásának. Ha kialakul önmagunkra

vonatkozó attitűdünk, akkor az önmagát fenntartani igyekszik. Amennyiben kialakul magamról egy képem, akkor azt stabilizálni, állandósítani igyekszem. Pozitív: pozitív kép, szelektíven figyelek a velem kapcsolatos információkra. Negatív: azon információk, amelyek azt igazolják, hogy „értéktelen” ember vagyok. Ennek a mechanizmusnak a viselkedésre is hatása lesz. 3. AZ ÖNSZABÁLYOZÓ FUNKCIÓK KIALAKULÁSA Az önszabályozást biztosító legfontosabb funkciók: Első csoport: amelyek a jutalom vagy a jutalom reménye alapoz meg. Késleltetési képesség, az akadályok elviselésének képessége, a jutalmazás önszabályozása, a kitartás képessége. Második csoport: amelyeket a büntetés vagy a büntetés elkerülésének lehetősége alapoz meg, a viselkedésgátlás képessége és a lelkiismereti funkciók. A szükségletek többnyire nem elégíthetők ki azonnal. Minél bonyolultabb egy szükséglet, a kielégítéséhez szükséges

feltételekre várni kell. A várakozás feszültségének elviselését meg kell tanulni. Ez a késleltetés képessége A késleltetés többnyire nem passzív várakozás, hanem aktivitásra, gondolkodásra, közdelemre serkentő időszak. A késleltetési képesség kialakulásának objektív és szubjektív feltételei. A gyerek megtanulja: a késleltetésnek, a várakozásnak a céltárgy vagy a kielégülés értékét módosító hatása lehel. A céltárgy jutalomértékét önmaga is tudja szabályozni A késleltetés ideje alatt a gyerek különböző dolgokat tehet. Passzív várakozással, vagy megoldást kereső tényleges aktivitással, a problémán való gondolkodással. Ha a késleltetési idő túl hosszú, a helyzet negatív jelentést kap. , tehetetlennek fogja érezni magát, agresszív reakciókat fog produkálni. Ezek a viselkedésminták modellreakciókká válnak. A kora gyerekkori késleltetési tapasztalatok kedvezőek: a feszültség, a kudarc

elviselésének képessége, a kitartás és a hatékony, problémamegoldó aktivitások. Ha a korai késleltetési tapasztalatok kedvezőtlenek: rosszul fogja tűrni a feszültségeket, szorongó lesz, türelmetlen, indulatos, meggondolatlanul cselevő. A büntetés hatékonysága: - a magas vagy alacsony információtartalmú szóbeli büntetés - az erős vagy enyhe fizikai büntetés - a közvetlen (azonnali) vagy a késleltetett büntetés a hatékonyabb? A leghatékonyabb büntetéskombinációk: 1. alacsonyabb információtartalmú szóbeli figyelmeztetés esetén a közvetlen és erős büntetés volt hatékonyabb 2. magas információtartalmú figyelmeztetés esetén a késleltetett enyhe büntetés is elegendő volt. A büntetés akkor igazán hatékony, ha módot ad a történtek értelmi és érzelmi feldolgozására, és ezzel kedvező feltételeket teremt a lelkiismereti funkciók kialakulásához. Milyen feltételek szükségesek ahhoz, hogy a tilalmak belsővé,

önszabályozó erejűvé váljanak: 1. A büntetés inkább szóbeli legyen, mint fizikai, és a gyerek életkorának megfelelő szinten elegendő információt adjon a szabály értelmi feldolgozásához. 2. A büntetés ne legyen túl erős, mert a túl erős érzelmi feszültség gátolja a történtek reális, objektív átgondolását és feldolgozását. 3. A büntetést úgy kell időzíteni, hogy a gyerek pontosan megérthesse, hogy mi az, amit tiltani akarunk, vagyis legyen ideje és módja belátni az ok-okozati összefüggéseket. A SZÜLETÉS ELŐTTI ÉLETIDŐ PSZICHOLÓGIJA A ZIGÓTA FEJLŐDÉSE 2-4-8-16, majd 32 sejt: szedercsíra állapot, ekkor egy tized mm. A 64 sejtes állapot: két sejtcsoporttá válik szét. A nagyobb a magzat, a kisebb a placenta A hetedik nap körültörténik meg a beágyazódás. A 3. héttől: a szív és az agy kialakulása Elkezdődik az idegrendszer fejlődése Az első hónap végén 0,5-1 cm nagyságú, 2 gramm súlyú. Teste van

fejjel törzzsel és farokkal Látszanak a kezek és lábak kezdeményei. A 2. hónap: végén minden belső szer meg van, az agy bizonyíthatóan működik Kezdődik a csontosodás. A kéz és a láb felismerhetőek Megfigyelhetőek az első spontán reflexes mozgások. A 3. hónap: mindennel rendelkezik a baba, ami születése után megtalálható 6-8 cm hosszú, súlya 30-50 gramm. A szívverése már hallható, megtalálható a fülkagyló, már mozog A 4. hónap: Az 5. hónap: kb 25 cm hosszú, 300-500 gr súlyú Szívfrekvenciája 120-160 ütés/perc Az anyatesten kívüli és belüli zajokat hallja. A 6. hónap: (30-35 cm, 500-600 gramm) kinyitja a szemét, erőteljes reakciók, pszichés teljesítmény 7. hónap: ha világra jönne- már életképes Az EEG ritmusos agyjullámokat mutat Ingereket vesz fel, dolgoz fel, és válaszol, tanul, emlékezik. Testsúlya kb: 1200 gr, nagysága: 35-40 cm. 8. hónap: 2000 grammos és 40-50 cm hosszú Már álmodik 9. hónap: a születésre

való felkészülés jegyében telik el Először a taktilis, vagyis a bőrérzékelés kezd működni: nyomásra mozgásra, fájdalomra, hidegre, melegre reagál. Második a vesztibuláris (egyensúlyi) rendszer: a térben való helyzet megállapítása. Harmadik az auditív (hallási) rendszer, majd a 6. Hónaptól kezdve az ízlelés Utoljára lép működésbe a vizuális rendszer (kb. 7 hónaptól) Az érzékszervek – akár csak a mozgásapparátus – működni kezdenek az előtt, mielőtt teljesen kifejlődnének. TAKTILIS RENDSZER (BŐRÉRZÉKELÉS) Kezdeti időszakban a bőr multiszenzoros receptorként (ingerfelvevőként) működik, vizuális és hallási ingereket is vezet. A magzatbőr tartalmaz nem vizuális fotoreceptorokat. Fényérzékenység! Bőrhallási ingerület! Jóval korábban az előtt létzik, hogy a cochlea (a hallás központi szerve) működni kezdene AZ AUDITÍV RENDSZER A testen kívüli és testen belüli hangok mind eljutnak a babához. A belső

fül az 5. Hónap után teljesen kialakul A kimutatott hangmintázati azonosság arra utal, hogy a hangmintázat nem genetikai örökség, hanem intrauterin tanulás és tapasztalat eredménye. Az anyaméhben halott szívhang visszatérése a babának a biztonság, a védettség és a folytonosság érzését adja. ÍZLELÉS A magzat főleg a placentán és a köldökzsinóron keresztül táplálkozik. Ugyanakkor magzatvizet iszik. ( éhség!) A baba nem csupán éhség miatt iszik többet, ebben az ízlelő bimbók működése is szerepet játszik. A 9. Héttől a babák szopják az ujjukat ami ugyancsak lehet válasz a frusztrációra, kínra, de egyben az önregulációs viselkedésrepertoár részét is képezi. VIZUÁLIS RENDSZER Az utolsó érzékelő rendszer, ami az intrauterin életben elkezd működni. Születése után a baba lát, viszont látásélessége más, mint a felnőtteké. A l6 héttől érzékeli a baba, ha az anyja napozik. ALVÁS, ÁLOM Többsége mindannak,

ami az anyatestben történik, ciklusokban, ritmusokban zajlik, ami a későbbi életünk során is megtartunk. A születés előtti időszakban a baba növekvő méretei miatt mozgása egyre korlátozottabbá válik, elkezd álmodni, vagyis aktivitási igénye fokozott agyi tevékenységgé alakul át. MOZGÁSFEJLŐDÉS A magzati mozgások célja: exploráció, önvédelem, az individualitás kifejeződése és kommunikáció. 1) Az ön – indította mozgások korábban jelennek meg, mint a kiváltott mozgások. A kar és lábmozgások egyszerre jelennek meg a fejlődés során. A magzatvíznek szerepe, hogy a baba begyakorolhasson sok olyan mozgásmintát, melyet a születése után hosszú ideig nem lenne képes megtanulni a „szárazföldi” gravitáció körülményei között. A 9. Héttől szopómozgások, a 14 Héttől nyelő és nyelvmozgások Az újszülött mozgáskészlete: - nagymozgások (csúcspontja 9-lo. Héten) - összerezzenő, rángó mozgások (9.héttől

csökken) - fejforgatás, szopóreflex, légzőmozgások 2) Reaktív mozgások Fenyegetés gyakran vált ki védekező mozgást. Az érintésre való érzékenység gyorsan terjed, a l7. Hétre az egész magzati bőrfelület szenzitívvé válik A magzatvízvétel alkalmával a tű behatolásakor elhúzódnak a behatolással ellentétes irányba. 3) Interaktív mozgások és kommunikáció A baba érzelmi élete az anyjáétól nem választható el. Az érzelem életünk folyamának medre, eredője a kapcsolat. Különösen erős kommunikáció a sírás, amivel a babakörnyezete tudomására hozza kinállaotát. A gyermek könnyen hordozójává válhat anyja dühének, mérgének, szorongásának. A jó anya a baba sírására megnyugtató viselkedéssel reagál, így segíti gyermekét érzelmi feszültségeinek levezetésében. Mosolya is lényeges kommunikációs eszköz. Hathetes korában szociális mosoly Az első intrauterin mosolylelet az 5. Hónapból származik A babák

rendkívül érzékenyen reagálnak a mimikára és az emocionális kapcsolatra. A babák a felnőttek arcvonásait használják saját motoros kimenetelükhöz (utánozzák a felnőttek mimikáját) TANULÁS ÉS EMLÉKEZET A magzati tanulás kognitív asszimiláció. Az emberi fejlődés egyik alapmotívuma: kognitív kapacitásunk velünk született. Az intaruterin tanulási folyamat: - szomatoszenzoros, vagyis az egész test részt vesz benne - amodális természetű (pl. hallási ingerületeket a bőr is vezeti) - keresztmodális összemérési szekvenciákkal dolgozik A SERDÜLŐKOR Fizikai változások: a prepubertás és pubertás korát a második alakváltozás korának is nevezik. Fő jellemzője: a végtagok erőteljes hosszanti növekedése. Ehhez képest a törzs rövid marad Mozgása darabossá, esetlenné válik. A mozgásigény erőteljesen megnövekszik Ideiglenesen elmarad a belső szervek, a szív, tüdő, hasi szervek fejlődése. Ennek következménye a felszínes,

szaggatott légzés, egyenetlen szívverés, sajátos fáradékonyság. A vegetatív idegrendszer labilitása alakul ki! A SERDÜLŐKOR PSZICHOLÓGIAI PROBLÉMÁI A serülőkor egész személyiségét a kettősség jellemzi, gyermeknek már nem, felnőttnek még nem tekinthetjük őket. A felszínen a serdülő – és felnőtt ellentéte látható Önállóságra törekszik, a felnőttekkel egyenrangú szeretne lenni. Kritikai gondolkodás: érzékenyen reagál minden hibára, tévedésre, igazságtalanságokra. Észreveszi szülei és tanárai hibáit. Mások értékelésében még a felszíni jegyek dominálnak Legnagyobb sérelme, ha gyermeknek nevezik, gyermekként kezelik. Nemcsak gyermekként, de felnőttként sem bánhatunk vele. A felnőtti önállósággal és szabadsággal a legtöbb serdülő nem tudna helyesen élni, mert nevelése nem befejezett, még nem kialakult felnőtt személyiség. A serdülő még nevelésre szorul, fokozottabb, körültekintőbb, tapintatosabb

nevelésre. Helyes, ha még tartalmi irányításban fejlődő gyermekként kezeljük, de ugyanakkor ezt már a felnőttet megillető megbecsüléssel és tisztelettel tesszük. A következetességről sem szabad elfelejtkeznünk. Elszakadási törekvés nem egyértelmű. Korai szakasz: egy személyben megtestesülő példaképválasztás. Fejlettségi szint kérdése, hogy kit választ példaképül. Nagy szerepet játszik nevelési körülménye, és a bánásmód A belső ellentmondás: az egyik oldalon ott állnak a serdülő vágyai, törekvései – a másik oldalon pedig a jelenleg meglévő lehetőségei, képességei. A serdülő saját maga is tapasztalja éretlenségét és fejletlenségét. A serdülőkor minden tekintetben a legellentmondásosabbnak tekinthető, amely rányomja bélyegét mind a megismerő tevékenység, mind a cselekvés fejlődésére, érzelmeire, akaratára és az egész személyiség alakulására. MEGISMERÉS A SERDÜLŐKORBAN ÉRZÉKELÉS -

ÉSZLELÉS Az érzékelés a serdülőkorban tovább tökéletesedik. Növekszik az észlelés terjedelme, tervszerűsége, következetessége. Az észlelés tudatos, szándékos megfigyeléssé válik Előfordul, hogy csak a tárgynak legszembetűnőbb tulajdonsága ragadja meg, amely nem biztos, hogy a leglényegesebb. Nagy hatással van az első benyomás, ezért a jelenségeket sokoldalúan kell bemutatnunk, kiemelve a lényeges tulajdonságokat. Az észlelés egyre inkább szándékossá, logikussá válik. Szükséges, hogy tudatosítsuk a megfigyelés célját és jelentőségét. Új sajátosságként jelenik meg a serdülőkorban az emberek belső tulajdonságainak megfigyelése. Az észlelés, megfigyelés fejlődése függ a gondolkodás fejlődésétől és az egész személyiség átalakulásától. EMLÉKEZET A fejlődés tendenciája a szóbeli-logikus emlékezet részarányának növekedéséhez vezet. Ezen belül is elsősorban az absztrakt anyagra való emlékezés

növekszik. Az értelem nélküli magolás egyre csökken. A serdülő gyakran csak felismerés szintjén tanulja meg a szöveges anyagot, felidézni és elmondani nem tudja. Megfelelő oktatási feltételek esetén a serdülő a helyes bevésés egyre több eljárását sajátítja el. A serdülők emlékezetének pontossága, tartóssága és egyéb tulajdonságai nagymértékben függenek az előzetes észlelés minőségétől. Egyes kutatók bizonyos eltéréseket találtak a fiúk és lányok emlékezete között. Megállapították többek között, hogy a lányoknak általában jobb a szín és forma emlékezete, míg a fiúknak a technikai relációkra való emlékezete általában fejlettebb. Eltérések az érdeklődéstől függnek, amelynek szociális eredete van. KÉPZELET A második jelzőrendszer egyre inkább ellenőrzi és befolyásolja a reproduktív képzelet kialakulását. A fiatalok gyakran szabadon engedik fantáziájukat, ábrándoznak Álomszerűek, gyakran a

valóságos lehetőségektől igen távoliak. A serdülők vágyai és lehetőségei között keletkezett belső ellentmondás levezetésének egyik formáját, amely ugyan nem oldja fel magát az ellentmondást, de gyógyírként hat a kamasz sérelmeire. Az ábrándozás fő eredője tehát a serdülő korlátozott lehetősége. Valószínűleg az alkotó fantázia kialakulásának kezdetével is kapcsolatban áll. Az ábrándokban a serdülő szebb élet felé irányuló vágyai fejeződnek ki, ahol őt már a felnőtt társadalom megbecsült embereként tekinti. Ekkor indul meg az alkotó képzelet intenzív fejlődése. Az alkotó tevékenység objektív, mások által is kézzelfogható termékeiben valósul meg. Versek, rajzolás, festészet, szobrászat, modellezés. GONDOLKODÁS ÉS BESZÉD Ezen a szakaszon szerveződnek a gondolkodási műveletek strukturális egésszé. Megjelennek a hipotézisek. Ebben a korban keletkezik a lehetséges és a szükséges szintézise

Gondolkodása egyre inkább a következmények feltárására irányul. A serdülőkort harmadik „miért kornak” nevezhetjük. A gondolkodás egyre általánosítottabb, rendszeresebb, céltudatosabb lesz. A serdülőkor vége felé a következtetések – tudatosult elvek és szabályok alapján történnek. A felső tagozatba lépés az absztrakt gondolkodás fejlődésének feltételeit teremti meg, és elősegíti az elvont, elméleti gondolkodás fokozott kialakulását. A gondolkodás tekintetében a serdülőkor idején kiemelkedő minőségi ugrás nem tapasztalható, a minőségi átalakulás a kisiskolás kor végén már megtörtént. A gondolkodás fejlődési nehézségei az ismertek elsajátításában, a különböző feladatok megoldásában mutatkoznak meg. A prepubertáskori gyerekek igyekeznek az általánost kiemelni a konkrét tárgyak és jelenségek köréből. Gyakran nehézséget okoz a jelenségek egyoldalú értelmezése A hétköznapi fogalmak gyakran

eltérnek a tudományos fogalmaktól, ami viszont megnehezíti a tudományos ismeretek elsajátítását. A matematikai absztrakció bevezetése az absztrakt gondolkodás fejlődésének további távlatait nyitja meg. Az algebra az általánosítás általánosítása! A gondolkodás tartalmát a 10-14 éves korban egyrészt bizonyos fogalmak, másrészt meghatározott elemi törvények alkotják. A felső tagozatosok gondolkodását egyre inkább a szükségszerű összefüggéseket kifejező törvények szövik át. A törvények két különböző fajtáját lehet ebben a korban megfigyelni. A strukturális és az oksági törvényeket. (strukturális: pl a mértani törvények, oksági: a földrajzi és fizikai) A serdülőkorban intenzíven fejlődik a kritikai gondolkodás. Szeretnek mindenről saját véleményt mondani. Kezdetben a kritikai gondolkodás tárgyi jellegű A tekintélytiszteletet felváltja egy ellentétes tendencia, a hibák keresése. Ez a tárgyi jelleggel

együtt személyi jellegű is. Az önkritika fejlődése az ontogenezis minden fokán elmarad a kritika fejlődésétől. A kritikai gondolkodás tárgyi jellege a serdülőkor második felében egyre reálisabbá válik. A kritikai gondolkodás átterjed az emberi tulajdonságok megítélésére is. A beszédben fontos szerepet kapnak olyan szavak, amelyeknek meghatározott tudományos jelentése van. Ebben az időben fejlődik ki ugyancsak a szavak metaforikus, átvitt jelentésének megértése. Fejlődik a serdülők beszédkultúrája is Új tudományos és műszaki terminusok használata figyelhető meg. Megnövekszik a beszéd emocionális kifejezőképessége. Az egész beszédstruktúra bonyolultabbá válik. Nagymértékben növekszik a mellékmondatok szerepe A serdülő sokat olvas. A szókészlet és a nyelvtani tudás növekedése alakítják át a serdülő beszédét. Beszéde, szókincse, és szókincs-használata nemcsak pozitív értelemben fejlődik (zsargon, jassz

nyelv). Csökkenti a beszédkultúra fejlődésének ütemét A MOZGÁS ÉS SELEKVÉS SAJÁTOSSÁGAI A SERDÜLŐKORBAN A szervezett sportolás, melyben a versengési vágy igen erős mértékben megmutatkozik. A sportolás továbbfejleszti a mozgáskoordinációt. A prepubertás korúak általában gyorsak, ügyesek, lendületesek. Mozgásigényük kielégítésének biztosítása egyúttal nevelhetőségüket, magatartásuk megfelelő irányba való befolyásolásának lehetőségét is megnöveli. A serdüléssel bekövetkező alakváltozás, a mozgásban is átmeneti nehézségeket okoz. A serdülő mozgása szögletes, darabos inkoordinált. A mozgás zavarai azonban csak átmeneti jellegűek. Az ügyetlenség nem tart sokáig Az elméleti jellegű tárgyakhoz való viszony általában romlik. Gyakorlati tevékenység iránti igénye azonban általában megnő. A serdülő iskolai gyakorlatában egyre nagyobb szerepet kap munkájának saját maga által való megtervezése.

ÉRDEKLŐDÉS Az állandó érdeklődés kora. Ebben a korban jelennek meg a szenvedélyesen űzött tevékenységek, amelyek igen tartósak lehetnek. Különböző gyűjtések, modellezés, rajzolás, festés, alkotó tevékenységekkel kapcsolatos érdeklődés csak abban az esetben, ha sikerélményei vannak. Differenciálni kezd Állandó érdeklődés: ami iránt különösen érdeklődik, azzal állandóan foglalkozik. Az állandó érdeklődés együtt jár a gyermek önfegyelmezésének növekedésével. Az érdeklődése többirányú lehet. Tanuláson kívül állandó érdeklődés időszakossága is megfigyelhető Az állandó érdeklődés kialakulása a gyermek egyéniségének első határozott és jellegzetes kibontakozását jeleni. Az érdeklődést támogatnunk, fejlesztenünk kell A prepubertás kor végén erős mértékben megnyilvánul a személyek itánti érdeklődés kezdete. Az olvasási érdeklődés változik ebben a korban. Kalandos jellegű könyvek

dominálnak A serdülés magasabb szintjén a szépirodalom. Nemcsak az érdeklődés, hanem a tanulás motívumai is változnak a serdülés folyamán. ÉRZELMEK Serdülőkorban az érzelmek labilitása igen nagy. Az önérzet növekedése is szőámos érzelmi és magatartási problémát okoz. Esetenként túlbecsüli magát, más esetekben pedig erős kisebbrendűségi érzése van. Nagyképű és nyegle magatartása is gyakran mint kompenzáció jelenik meg. Nehezen találja meg a kellő hangot a fenőttek társaságában A két nem viszonya: a pubertás kori elkülönülést a serdülés idejétől kezdve az egymás iráni intenzív érdeklődés váltja fel. A közeledés módját azonban még nem találják meg Az első szerelem kora. Kezdetben a szerelem érzése rejtett Szerelmének objektumát idealizálja, olyan tulajdonságokkal is felruházza, amelyekkel az illető nem rendelkezik. A legtöbb serdülőkori szerelem „távolsági”. A fiúknak csak a kifejlett lányok

tetszenek, akik legalább is velük egyidősek, de náluk fejlettebbek, a lányokat viszont ebben a korban nem érdeklik a velük egyidős fiúk. A serdülő fiú számára különválik a „testi” és a „lelki” nő. A serdülőkorban gyakran figyelhető meg fiú és lány között szerelem nélküli meghitt barátság. Az erkölcsi érzelmek fejlődését már egyre inkább a tudatosság szövi át. Kialakulásuk és fejlődésük alapja a meggyőzéssel alakított erkölcsi fogalmak. Jelentősen megnövekszik a kollektíva becsülete. Az összetartás, egymás megvédése, serdülő csoport alapvető követelménye. Az árulkodó társat megbüntetik Legelterjedtebb formája a tanítási órán való súgás. Az intellektuális érzelmek is továbbfejlődnek. A serdülők megismerő tevékenységükben, tanulásukban sokkal intenzívebben élik át a siker és sikertelenség, az öröm és bosszúság érzését. A tanítási órán való aktivitás ellentmondásos. Már

valamivel passzívabbak, de ez a saját magokkal szembeni nagyobb igényesség. A serdülőkorban már megszokták a többtanár rendszert. Újabb nehézségek az absztrakt anyag növekedésével kapcsolatosak Gyakran tapasztalható a tanuláshoz való viszony romlása. A fő ok a felnőtté válás igényének és az iskolás jellegű tanulási tevékenységnek az összeütközése. Gyakran jelentik ki, hogy unják a tanulást. Az esztétikai érzelmek fejlődése is ellentmondásos. A műélvezés igénye a serdülő életében egyre nagyobb szerepet játszik. Az ehhez szükséges képességei azonban csak fokozatosan alakulnak ki. A dinamika és a lendület keresése a modern zenét és táncot, a leggyorsabb ütemű mozgást biztosító táncokat részesítik előnyben. AKARAT Az akarat és a jellem alakulását átszövi az önállóságra való törekvés, a felnőtté válás vágya. Megnövekszik az aktivitás, kezdeményezőkészség. A kisiskolás elé állítják a

célt, addig a serülő már önmaga képes a cél kitűzésére és annak végrehajtására. A serdülőkorban megkezdődik az önnevelés. Akaratát céltudatosan edzi A felszínességbőleredő ellentmondásosság többnyire abban mutatkozik meg, hogy energiáját nem a legfontosabb hétköznapi dolgokra szánja, hanem valamilyen különleges akaratedzésre. A hétköznapi, szürke tettek jelentősége ebben a korban még gyakran homályos