Economic subjects | General economics » ME-GTK Mikoökonómia II

ME-GTK KÓD: GTKG211N E.a: Szilágyi Dezsőné dr egyetemi docens MIKROÖKONÓMIA 2. Előadásvázlatok 2003/2004. tanév 2szemeszter Hal R. Varian: Mikroökonómia középfokon c könyv alapján 1.téma 1.hét A TERMELÉS MIKROÖKONÓMIÁJA 1.1A termelés és a technológia elemzése A termelés vizsgálatát a vállalati magatartás elemzésének keretében végezzük el. A vállalat fejlett üzleti vállalkozás formája, jövedelmi célok által vezérelt fejlődő szervezet, amely erőforrásokat alakit át outputokká. A mikroökonómia a vállalat és vállalkozás kategóriákat szinonim fogalomként használja. Az üzleti vállalkozás kritériumai: o Inputokat alakít át outputokká o Kockázatot visel o Jövedelmi célok vezérlik A vállalatokat különböző szempontok szerint csoportosíthatjuk, így: o Tulajdon alapján lehet magán, társas és közösségi o Méret szerint kis-, közepes- és nagyvállalat o Társasági forma szerint egyszemélyes vagy

társaság (BT,RT) vállalkozás o Tevékenysége alapján termelő vagy szolgáltató A következőkben a vizsgálatainkban termelő vállalatot feltételezünk. 1 1.11 A termelési függvény A termelési függvény a termelési tényezők lehetséges kombinációi és a maximális kibocsátás közötti technikai-gazdasági összefüggés. A termelés tényezői: munka(L); tőke(K); föld(A); vállalkozó(E). A következőkben ipari termelő vállalatot feltételezünk, elvonatkoztatunk a földtől, mint termelési tényezőtől és nem kapcsoljuk be a vállalkozót, mint tényezőt, egyszerűsítési okból ( e tényezőket későbbi fejezetben elemezzük). A termelési függvény felírható: Q=f(K,L) A termelés alakulását a tényezők változásának függvényében vizsgálhatjuk, egy tényező, illetve az összes tényező változása esetén. Vizsgálatunkban először az egytényezős termelési függvényt elemezzük. Egytényezős, vagy parciális termelési

függvény esetén feltételezzük, hogy az egyik tényező mennyisége változik, míg az összes többi tényező adott és változatlan. Esetünkben L tényezőt változtatjuk, K tényezőt változatlannak tekintjük. Az egytényezős termelési függvény: Q=f(L) Amikor a termelés nem minden tényezője változik, de legalább egy tényező megváltozik közgazdaságilag rövid távról beszélünk. Amikor minden tényező megváltozik, de a technológia változatlan hosszú távról van szó.A technológiai változást a közgazdaságtan nagyon hosszú távnak tekinti. Mi a tanulmányaink során a rövid és hosszú távú vállalati döntéseket fogjuk elemezni. A rövid távú termelési függvény A vizsgálat feltétele: • A termelés feltétele adott • A technológia és a tőke változatlan (K) • A munkaráfordítás folyamatosan növelhető, a termelés növelésének nincs akadálya • A vállalat számára az ár külső adottság, a piac határozza meg. 2

Az egy, változó tényező változtatása alapján meghatározhatjuk a változó inputtényező hozadékát. A hozadéki függvény valamely tényező parciális termelési függvénye, amely a tényező hozadékát, azaz a tényező változásának a termelésre gyakorolt hatását fejezi ki egyéb tényezők változatlansága mellett. A hozadéki függvény adott pontba vett meredeksége a tényező határtermékét mutatja. Határtermék (Marginal Product ) MP, valamely termelési tényező (L) egységnyi változásának az össztermékbe bekövetkezett változása. MP = ∂Q ∂L Átlagtermék (Avarge Product) AP, az egységnyi inputra jutó kibocsátást mutatja. AP = Q L A hozadéki függvény és a határtermék Q Inflexiós pont TP APL max L MPL a APL b L MPL 1. ábra 3 Hozadéki szférák:  o-a távolság növekvő hozadék, az input egységgel való növelése egyre nagyobb mértékű kibocsátás növekedést eredményez MP L >0 és növekvő 

a-b távolság csökkenő hozadék, az input további növelésével a kibocsátás egyre kisebb mértékben nő MP L >0, de csökkenő  b-n túl csökkenő és negatív hozadék, az input további növelésével csökken az össze kibocsátás MP L <0, és csökkenő Az átlagtermék és a határtermék kapcsolata: o az AP növekvő szakaszán MP>AP-nél, de MP az inflexiós pontig növekvő, majd csökkenő o AP csökkenő szakaszán AP>MP-nél, mindkettő csökken o amikor AP maximális akkor egyenlő MP-vel Meghatározható a termelés rugalmassága: δ = ∂Q ∂L ∂Q Q MPL : = : = Q L ∂L L APL A termelés rugalmassága megmutatja, hogy a változó input 1%-os növelésének hatására, hány százalékkal változik a kibocsátás, ami nem más mint a határtermék és az átlagtermék aránya: - amig a határtermék növekvő Є>0 - amikor a határtermék már csökkenő, de pozitív 0<Є<1 - amikor a határtermék csökkenő és negatív, a

rugalmasság is negatív Є<0 Az egy tényezős vagy parciális termelési függvényről megállapítható, hogy a tényező változásának hatására a függvény tendenciája változik;  a függvény inflexiós pontjáig növekvő mértékben nő a kibocsátás, a határtermék növekvő  az inflexiós ponttól a kibocsátás csökkenő mértékben nő, a határtermék csökkenő 4  a függvény maximumától, további input bevonásával az összes kibocsátás csökken, a határtermék negatív A növekvő és csökkenő hozadék határpontja a hozadéki függvény inflexiós pontja. Az inflexiós pontot követően érvényesül a csökkenő hozadék elve.A fokozatosan növelt inputtényező határterméke csökken, amennyiben minden további inputtényező változatlan A termelési tényezők egyidejű változtatásának az össztermékre gyakorolt hatását skálahozadéknak vagy volumenhozadéknak hívjuk. A skálahozadék az az arányszám, amely megmutatja,

hogyan változik a termelés a tényezők egyidejű arányos növelésével. A hozadék lehet: • állandó, ha a tényező-ráfordításokat α-szorosával növeljük, a kibocsátás mindig β-szorosára változik • növekvő, ha α-szorosával növelt tényezőráfordítás termelési hatása nagyobb β-szorosánál • csökkenő, ha α-szorosával növelt tényezőráfordítás termelési hatása kisebb β-szorosánál • változó, ha α-szorosával növelt tényezőráfordítás termelési hatása egy ráfordítási szintig nagyobb, majd kisebb β-szorosánál 1.12 A hozadék vizsgálata isoquant-görbék segítségével Az isoquant-görbe azon pontok mértani helye a két tényezős koordinátában, amelyek az azonos kibocsátáshoz tartozó inputkombinációkat tartalmazzák. A vizsgálat feltételei: - két termelési tényezőt feltételezünk (K,L) - mindkét tényező változtatható - egyik tényező növelése esetén, - a másik változatlansága mellett magasabb

kibocsátási színtre jutunk - az egyik tényező egységgel való csökkentése esetén a másik tényezőből nagyobb mennyiséget kell venni, hogya ugyanazon a kibocsátási szinten maradhassunk 5 Az isoquant-görbék tulajdonságai: o negatív meredekségűek o az „O”-tól távolodva magasabb kibocsátási szintet képviselnek o nem metszhetik egymást o végtelen számúak o tökéletes inputhelyettesítés esetén líneáris egyenesek o nem tökéletes helyettesítés esetén konvexek az origóra Isoquant-görbék nem tökéletes helyettesítés esetén K K0 E A I2 B I1 C D Ln I0 L 2.ábra Az isoquant-görbék segítségével bizonyítható a csökkenő hozadék érvényessége, nem tökéletes helyettesítés esetén. o A-ból B-pontba való elmozdulás AB szakasznak megfelelő tőke mennyiség csökkentése, az X tengelyen AB -nek megfelelő (L) munka felhasználásának a növelésével biztosítja az I 0 termelési szinten való maradást o B-ből C-be

való elmozdulás kisebb mennyiségű tőkéről való lemondás és nagyobb mennyiségű plusz munka igénybe vételével biztosítja az Io kibocsátási szinten való maradást 6 Megállapítható; - adott termelési szint eléréséhez egyre kisebb mennyiséget áldozhatunk fel az egyik tényezőből a másik egységnyi növelése érdekében. - a csökkenő mennyiségben rendelkezésre álló input határterméke nő, míg a növekvő mennyiségű inputé csökken. - az isoquanthoz húzott érintő meredeksége csökken A és E pontok között. „A” pontban az érintő az Y tengellyel „E” pontban X tengellyel párhuzamos. Határtermék és isoquant III K Gerinc-vonalak II I III L 3.ábra I; Gerinc-vonalakon belüli területen: pozitív a határtermék, a tényezők helyettesítésének releváns tartománya MP L >0 MP K >0 II; Gerinc-vonalon: az egyik tényező határterméke zérus, nincs helyettesítési lehetőség -X tengellyel párhuzamos érintő

esetén MP L =0 -Y tengellyel párhuzamos érintő esetén MP K =0 -Az adott input növelésével, miközben a másik input változatlan alacsonyabb kibocsátási szintre jutunk III; Gerinc-vonalakon kívüli területen: az input határterméke negatív -X tengely felett MP L <0 -Y tengelytől jobbra MP K <0 7 Kérdés; mikor optimális az input felhasználás aránya? Meddig érdemes helyettesíteni az egyik inputot a másikkal úgy, hogy az adott kibocsátási szinten maradjunk? A kérdés megválaszolása során eljutunk az előnyök kiegyenlítődésének elvéhez; Mindaddig érdemes az egyik inputot a másikkal helyettesíteni, ameddig a csökkentett input egységének határterméke kisebb, mint a megnövelt input egységének határterméke. Amikor a két input határterméke megegyezik a cserét abba kell hagyni, a csere minden előnyét kihasználtuk. Ebben a pontban MRTS = ∂K ∂L = MPL MPK MRTS a tényezők technikai helyettesítési határrátája. A

helyettesítés mindaddig fennáll, amíg az isoquant két pontjába húzott érintő meredeksége eltérő, és egyik sem zérus. A helyettesítés speciális esetei: • Tökéletes helyettesítés,( líneáris isoquant), a határtermék állandó • Kötött tényező arány, az isoquant párhuzamos a tengelyekkel, törésvonala az origóból induló egyenesen van • Leontief-tipusú termelési függvényen a helyettesítés korlátozott Leontief-tipusú termelési függvény E1 K A E2 D B E3 C L 4.ábra A Leontief-termelési függvény jellemzői:  A skálaegyenesek fejezik ki a lehetséges termelési eljárásokat 8  Helyettesítési lehetőség csak két szomszédos skálaegyenesek között lehetséges  Optimális termelési eljárás A-B-C pontok közötti pontok 2-3. előadás 1.2 A vállalat költségei 1.21A tényezőárak szerepe A vállalat költségei a tevékenységével összefüggő pénzbeni ráfordításainak az összessége. A kiadásokat

különböző szempontok szerit csoportosíthatjuk: • Felmerülés szerint lehet - flow ( folyamatos ráfordítás ), a tevékenységgel kapcsolatban folyamatosan jelentkező kiadások, amelyek a termékek eladásával egyszerre megtérülnek - stock ( adott időpontban jelentkező kiadások), egy időpontban megjelenő kiadás, amely hosszú távon több termelési folyamatban térül meg • Költségnemek szerint - anyag és anyagjellegű kiadások - bér és bérrel kapcsolatos kiadások - amortizáció ( az állóeszközök éves értékcsökkenése) • Számviteli nyílvántartás szerint - elszámolható kiadások; * számlával jelentkező, azaz explicit költségek * számlával alátámasztható, ilyen pl.az amortizációs költség - nem elszámolható „ kiadások”, ide sorolhatók a vállalkozás miatt elszalasztott hasznok, jövedelmek 9 A vállalat költségei és jövedelmei Teljes bevétel Gazdasági profit Gazdasági költség Számviteli költség

Explicit költség Számviteli profit Implicit költség Amortizáció Gazdasági profit Normál profit Gazd. Profit A vállalat összes költsége meghatározható a különböző ráfordításelemek és azok árai függvényeként. A vállalat termelési függvénye ( előzőekben feltételeztük ) hosszú távon a felhasznált tőke és munka függvényeként írható fel. Tehát: Q=f(L,K) ebből következően a vállalat hosszú távú összes költsége TC (Total Cost) TC= P L *L+P K K Az összes költség a felhasznált munkára és tőkére fordított összes pénzbeni ráfodítás. Ebből a tőke mennyisége meghatározható: K= P TC −L L PK PK (Ugyanilyen eljárással meghatározhatjuk a felhasznált munka mennyiségét is!) Ha a tényezőárakat és a vállalat rendelkezésére álló költségvetési keretet adottnak vesszük megkapjuk a termelés isocost egyenesét. Az isocost (egyenlő költség) egyenes a munka és a tőke azon kombinációinak helye, amelyek

összköltsége azonos. Jellemzői: o negatív meredekségű, o TC/P K és TC/P L pontokban metszi a koordináta tengelyeket o a merdekség értéke –P L /P K o az isocost azonos a teljes költséggel 10 1.22 A költségek minimalizálása A költségminimalizálás a felhasznált termelési tényezők és a tényezőárak függvénye. Adott tényezőárak mellett az isosost a kibocsátásokhoz tartozó minimális költséget adja. Ha a merev költségvetési feltételt feloldjuk az isocost egyenesek segítségével a különböző kibocsátási szintekhez tartozó minimális költségeket meghatározhatjuk. Költségminimalizálás K Optimális választás Isocost-egyenesek K* Isocost meredeksége –PL/PK L* L 5.ábra Az optimum pontban az isoquant görbe meredeksége megegyezik a vállalat költségvetési korlátjának meredekségével. − MPL P = MRTS = − L MPK PK Az általunk megjelölt optimális ponttól eltérő pontokban, az isocost egyenes metszi az

isoquqnt görbét, ezeken a helyeken nem lehet minimális a költség és optimális a kibocsátás. A 4. ábrán, amikor az isocost metszi az isoquantot nagyobb költséggel ugyanazon a kibocsátási szinten vagyunk. Adott költségvetési kerettel és árarányok mellett az általunk meghatározott optimális pont jelenti a maximális kibocsátáshoz tartozó minimális költséget. Az optimális tényezőkombináció az a termelési program, amely adott output elérését a legkisebb összköltséggel biztosítja. Jellemzői: o az Isoquant görbéhez húzott isocost egyenes képviseli a maximális outputot o a minimális költség a költségvetési egyenes meredekségének és határtermákek arányánek egyenlőségénél van MP L /MP K =P L /P K 11 o az optimális tényezőkombináció ott van, ahol az egységnyi költségnövekményre jutó határtermék azonos a tényezők árarányával, amely a tényezőköltség határterméke, az MRTS MRTS= MPL MPK = PL PK Az isocost

egyenes elmozdulásai. A vállalat költségvetési korlátjának elmozdulását, a háztartás költségvetési korlátja vizsgálatával analóg módon elemezhetjük ; 1. a költségvetési keret megváltozása; megváltozik az isocost origótól való távolsága. Nagyobb költségvetési kerettel magasabb kibocsátási színt érhető el. Az isocost változása és a kibocsátás között egyenes arányosság van. 2. megváltozhat a tényezők áraránya; ha L (munka) ára emelkedik, - a munkát az X tengelyen ábrázoltuk – nő az isocost meredeksége, ha a tőke ára nő, csökken az isocost meredeksége. Hatása, áremelkedéskor csökken a költségvetési keret reálértéke, jövedelmi hatás lép fel. Ha megváltozik a tényezők áraránya, a vállalat ösztönözve lesz, hogy a relatíve olcsóbb tényezővel helyettesítse a megdrágult tényezőt, helyettesítési hatás következik be. DE! figyelemve kell venni a termelési technológiát, ld. Leontieffüggvény!

Isocost elmozdulásai K C A B L 7.ábra 12 1.23 Költségfüggvények A vállalat költségeit a termelési függvényből vezettük el, ezért a költségek függvény formájában is felírhatók. A hosszú távú termelési függvényt kéttényezős (K,L) függvényként elemeztük. A rövid távú termelési függvény elemzésekor abból a feltételből indultunk ki, hogy a tőke mennyisége adottság, nem változik, így a kibocsátás egyedül a felhasznált munka függvénye. Q=f(L) Ebből következően rövid távon a költségek változása az egyetlen változó input (L) változó mennyiségének és az árának alakulásától függ. Rövid távon a termelés legalább egy tényezője (K) fix, míg a többi tényező változik. A rövid távú teljes költség függvény két részből áll, fix költségből és változó költségből. TC=FC+VC FC (Fixed cost)= a constans tényező értéke, vagyis –feltételeink szerint FC=P K *K, állandó VC (Variable

Cost)= a változó inputtényező értéke, tehát VC= P L *L A rövid távú teljes költségfüggvény TC=FC+P L *L azt a minimális költséget határozza meg , amely mellett az adott színtű kibocsátás csak a változó termelési tényező szabályozásával érhető el. Hosszú távon minden termelési tényező változik. A hosszú távú termelésifüggvény minimális költségei olyan kibocsátási szintekhez tartoznak, amelyek minden termelési tényező szabályozásával érhetünk el. A rövid távú költségfüggvények megszerkesztése Vizsgálati feltétel: • a tőke mennyisége adott, K 0 állandó • a termelési függvény Q=f(L, K 0) függvényként írható fel • a teljes költség fix és változó költségekből tevődik össze A fix költség (FC) független a termelés mennyiségétől, akkor is létezik, ha nincs termelés: FC=TC (Q=0) 13 A változó költség (VC) a termelés függvényében változik : VC=f(Q) A 8. ábráról leolvasható, hogy

a termelés változása és a változó- ill teljes költség-függvények változása összefügg. Ahol a termelési függvénynek inflexiós pontja van annál a termelési szintnél a költségfüggvényeknek is inflexiós pontjuk van. Amikor a termelés további input felhasználásával nem növelhető, a költségek a kibocsátás növekedése nélkül emelkednek. Az egytényezős termelési függvény és a vállalat költségfüggvényei L $=L*PL TC Q=f(L,K0) 20 200 15 150 10 100 VC FC Q 220 200 100 100 200 220 Q 8.ábra A 8. ábráról leolvasható, hogy a változó tényező határterméke ( a termelési függvény változása) és a termelés határköltsége között ( a teljes költség ill. a változó költség változása) között fordított arányosság van. Ameddig a termelés növekvő ütemben nő, a TC ill VC függvények csökkenő ütemben nőnek, amikor a határtermék csökkenő tendenciájúvá válik a költségfüggvények növekvő

mértékben nőnek. A teljes költség és a változó költségfüggvény változásából meghatározható a határköltség függvény. 14 A határköltség ( Marginal Cost) az az arányszám, amely megmutatja, hány egységgel változik az összköltség ill. a változó költség, ha a termelést egységnyi mértékkel növeljük ( csökkentjük). MC = ∂TC ∂VC = ∂Q ∂Q Ameddig az MP L nő, az MC csökken, amikor az MP L maximális az MC minimális, attól a kibocsátástól, vagyis a termelési függvény inflexiós pontjától a határköltség növekvő. A határköltség a változó tényező határtermékének reciproka és árának szorzataként is meghatározható. MC = 1 ∗ PL MPL A határköltség-függvény levezetése $ Inflexiós pont TC VC Q $ MC AC VC AC (Avarge Cost ) az egységnyi kibocsátásra jutó összes költséget mutatja Kiszámítása: TC AC = Q AVC (Avarge Variable Cost) az egységnyi kibocsátásra jutó változó költséget

mutatja. Kiszámítása: VC AVC = Q Q 9. ábra A hosszú távú költségek és költséfüggvények Hosszú távon minden input változik, nincs fix input így fix költség sem. A hosszú távú termelési függvény Q=f(K,L) alakban írható fel. 15 A hosszú távú költségfüggvény LTC (Long-run Total Cost) a termelés függvénye, amely LTC=f(Q) Mivel fix tényező nincs hosszú távon, a teljes költség azonos a változó költséggel. Nem számolunk AVC és AFC költségeket, csak LAC-t LAC (Long-run Avarge Cost), a hosszú távú összes költség egy termékre jutó hányada. LAC= LTC Q LMC (Long-run Marginal Cost), azt fejezi ki, hogyan alkul egy-egy pótlólagos termék költsége a termelés méretének hosszú távú növelése folytán. A rövid és hosszú távú költségek kapcsolata Az LAC hosszú távú átlagköltség görbe a rövid távú átlagköltséggörbék burkoló görbéje. Mivel a rövid távú AC görbéket, a rövid távú MC görbék a

minimum pontjaikban metszik, a hosszú távú LAC görbét is a minimum pontjában metszi az LMC görbe. Hosszú távú költségfüggvények $ LMC AC1 ACn LAC AC Q 10. ábra 16 4. előadás 1.3 A vállalat kínálata tökéletes verseny mellett A vállalatnak döntenie kell az alapvető kérdésekről; 1. Mit? – milyen terméket, szolgáltatást állítson elő? 2. Kinek? –milyen vevőkörre számíthat, milyen mennyiségben érdemes termelni? 3. Hogyan? – milyen áron tudja értékesíteni a terméket és milyen költséggel képes előállítani? A vállalati tevékenységnek két korlátja van: a. Technológiai korlát, amit termelési függvényekkel írtunk le és költségfüggvényekben foglaltunk össze b. Piaci korlát, a vállalatnak alkalmazkodni kell a piaci körülményekhez, maga dönt a termelés mennyiségéről, megtervezheti az árat, amennyiért szeretné eladni a termékét, de eladni csak annyit tud és olyan áron, amennyit a vevők hajlandóak

megvásárolni és megfizetni. A piaci ár és a keresleti függvény között összefüggés van. Ha egy vállalat lenne a piacon megismerné a keresletet, az alapján meghatározná az alkalmazható árat és a termelés mennyiségét. Általában ugyanolyan áruval egyszerre több termelő jelenik meg a piacon, a vállalatoknak nem csak a saját döntéseikre, hanem a versenytársak reakcióira is figyelni kell, a várható lépésekből következtetéseket vonnak le. Ezekkel a kérdésekkel bővebben az alkalmazott közgazdaságtani tárgyak keretében foglalkoznak majd Mi ebben a fejezetben a legegyszerűbb piaci környezetet, a tiszta versenyt (pure competition ) vizsgáljuk. A tiszta verseny jellemzői: • Sokszereplős piac, sok eladó és vevő van a piacon, egyetlen szereplő sem domináns • Homogén termékekkel versenyeznek, azonos szükségletet kielégítő, azonos javak vannak a piacon • A piacra lépés szabad, nincs korlátja, hogy eladóként vagy vevőként

bárki bekapcsolódjon a piacba • A szereplők árelfogadók, a piaci árat az összes kereslet és kínálat határozza meg. 17 1.31 A tökéletesen versenyző vállalat kínálati függvénye A vállat célja a profi maximalizálása. A profit a bevétel és a teljes költség különbségeként határozható meg. A vállalat bevétele az eladott kibocsátásból nyert jövedelem. Tökéletesen versenyző vállalat számára az ár külső, piaci adottság, így a bevétel a kibocsátás függvénye. A teljes bevétel (Total Revenue) TR=Q*P. A profit akkor lesz maximális, amikor a teljes bevétel és a teljes költség különbsége maximális. A profitfüggvény meghatározása TR* PROFIT P TC TR1 VC TR0 P* P1 P0 Q=1 Q 11.ábra A profit ( gazdasági profit) függvény formában is felírható. π=TR-TC ebből következik, hogy akkor maximális a profit, ha a profit függvény első deriváltja zérus, vagyis a TR és TC függvények Q szerinti deriváltjának

különbsége zérus. A teljes bevételi függvény Q szerinti deriváltja a határbevételi függvény (Marginal Revenue) MR, amely megmutatja, hogyan változik a bevétel, ha a kibocsátás egy egységgel változik. Meghatározása: MR= ∂TR ∂Q 18 A TC deriváltja az MC, a két függvény különbsége (MR-MC) a profit függvény deriváltja, azaz a határprofit (Marginal Profit), Mπ , amely a gazdasági profit változását mutatja a kibocsátás egységnyi változásának hatására. A profit maximumában Mπ zérus. Mπ =MR=MC=0 Felületes olvasó ebből azt a következtetést vonhatná le, hogy profit-maximum akkor van, ha az átlagköltség minimális. Látnunk kell azonban, hogy a TR és TC függvények Q szerinti deriváltjainak különbsége nem az átlagköltség-függvény minimalizálását adja. Tökéletes verseny esetén, ahol az ár egy szereplő számára piaci adottság, a teljes bevétet Q szerinti deriváltja (MR) maga az ár, a határbevétel mindig

egyenlő az árral. ∂TR = ∂Qp =MR=P ∂Q A fentiekből következik, hogy akkor maximális a vállalat profitja, ha a határköltsége megegyezik a piaci árral. MC(Q)= P=MR Adott piaci ár mellett, ha az ár nagyobb, mint a kibocsátáshoz tartozó határköltség, a vállalatnak mindaddig érdemes növelni a termelését, amíg az MC egyenlő nem lesz az adott P-vel. Kivétel: o Ha MC csökkenő szakaszán éri el a P-t, a termelés nem lehet optimális, mert további kibocsátás növekedéssel az egy termék költsége csökkenő, adott ár mellett a profit növelhető. o Ha MC=P ott van, ahol az AVC még csökkenő, nem érte el a minimumát, AVC min -nál kisebb ár esetén a vállalatnak még a változó költségei sem térülnek meg, tehát nem érdemes termelnie. A vállalat kínálati görbéje a határköltség-görbének a növekvő szakaszán, az átlagos változóköltség-görbe felett van. 19 P A vállalat kínálata MC P* P1 AC ü P0 Q0 F AVC Q1 Q*

Q 12. ábra A π maximalizálása MC=MR=P feltételnek megfelelően:  ha P 0 < AVC min a vállalatnak nem érdemes termelnie, mert a változó költségei sem térülnek meg  ha P=AVC min (ü) a vállalat dönt, hogy termel-e, a változó költségei már megtérülnek, de a fix költségei még nem  ha P<AC min a vállalat termel, de a fix költségei még csak részben térülnek meg, veszteséget realizál  ha P=AC min (F) a vállalat minden költsége megtérül, normál profitot realizál  ha P>AC min (P*) a vállalat gazdasági profitot realizál Rövid távon a tökéletesen versenyző vállalat lehet veszteséges, de realizálhat gazdasági profitot is. Hosszú távon változik a piac, megnőhet a kínálat (csökkenhet), lecsökkenhet a piaci ár( megnőhet), a tökéletesen versenyző vállalatok hosszú távon csak normálprofitot realizálnak. Hosszú távon a termelés optimuma LAC=LMC pontban van. 20 2. téma 5. előadás AZ OUTPUTPIAC A

piacot a kereslet-kínálat találkozása, ill. az adásvételek összességeként definiáltuk. Közgazdaságtani tanulmányaink elején a piacokat különböző szempontok szerint csoportosítottuk Különbséget tettünk az adás-vételek tárgya, helye, a termékek jellemzői alapján. A következőkben a piacokat a verseny szempontjai szerint vizsgáljuk. Beszélünk kompetitív, azaz tökéletesen ver-senyző, monopol és monopolisztikusan versenyző piacokról. 2.1Kompetitív piac A kompetitív, vagy versenypiac jellemzői:  Sok, hasonló nagyságú, súlyú szereplője van a piacnak, egy szereplő súlya végtelenül kicsi a piachoz képest, nincs olyan szereplő, aki a kínálatával vagy keresletével befolyásolni tudná a piacot.  A piacra való be- és kilépésnek nincs korlátja, bárki- aki rendelkezik a termelés vagy a vásárlás feltételeivel – eladóvá ill. vevővé válhat  Az eladók ugyanolyan szükségletet kielégítő, ugyanolyan terméket

kínálnak, a vevők azonos termékeket akarnak megvásárolni, tehát eladók és vevők között verseny van.  Az árat a piaci összes kereslet és összes kínálat határozza meg, jellemző, hogy a kereslet-kínálat valamint az árak változása a piacot az egyensúly irányába tereli  A szereplők jól informáltak, rendelkeznek minden olyan információval, amely a piaci döntéshez szükséges. Az előző fejezetben megismertük a tökéletesen versenyző vállalat profitmaximumhoz tartozó (optimális) kínálati feltételeit. Feltételeztük, hogy a kompetitív vállalat bevétele a kibocsátásától függ, az értékesítésnek nincs akadálya. A profitmaximumhoz tartozó kibocsátás MC=MR=P egyenlőségnek megfelelő. Rövid távon a vállalat piaci ár és a saját költsége figyelembevételével realizálhat gazdasági profitot, de lehet, hogy csak normál profitot realizál és rövid távon akkor is termel, ha veszteséges, de minden változó költsége

megtérül. Hosszú távon nem lehet veszteséges, a vállalat normál profitot realizál. A tökéletesen versenyző vállalat rövid távú kínálati függvénye a határköltség-görbe AVC minimuma feletti szakasza. Az iparági kínálat meghatározása Rövid távon: az iparági kínálatot a vállalatok egyéni kínálatának összegzéseként kapjuk meg. 21 A rövid távú ágazati kínálati függvény a vállalati kínálati görbék, azaz az egyéni MC függvények AVC minimuma feletti szakaszának horizontális öszszegzéseként szerkeszthető meg. Iparági rövid távú kínálati függvény megszerkesztése P MC3 MC2 P3 AVC3 ∑MC=S MC1 AVC2 P2 P1 AVC1 Q1 Q2 Q3 Q 13. ábra Hosszú távú iparági kínálati függvény Vizsgálati feltétel: - hosszú távon minden input változik, de a technológia nem - újabb termelők léphetnek a piacra, illetve kiléphetnek termelők - a piacon lévők számának változása hatással van a kínálatra, az

befolyásolja az árat. A hosszú távú kínálat a piaci ár és a piacon résztvevő termelők számá-nak függvénye. Π max = MC=LMC=P Jellemzők: - rövid távon termel a vállalat, ha P<AC min - rövid távon realizálhat a vállalat, az ágazat is gazd.profitot, ha P>AC min , de hosszú távon LMC=LAC fennállhat 22 - a kínálat növekedése miatt az ár hosszú távon csökken, így a profit rövid távon is csökkenni fog - hosszú távon a tökéletesen versenyző vállalatok nem realizálnak gazdasági profitot, az ágazati egyensúly a hosszú távú átlagköltség függvény minimumában alakul ki, ahol LAC=LMC=P 6-7. előadás 2. Monopólium Monopóliumról akkor beszélünk, ha a piacnak egyetlen eladója, vagy vevője van, a piacra lépés korlátozott, a piaci árra az egyetlen szereplő hatással van, kínálatával (keresletével) képes azt befolyásolni. A monopólium kialakulásának okai: o az inputtényező egyetlen birtokosa a cég, más

szereplőnek nincs hozzáférése o a vállalat a terméket legkisebb átlagköltséggel tudja előállítani o szabadalommal, a termék különleges jellege vagy más nemzetgazdasági ok miatt védett a tevékenység ( pl. természet-védelmi okok) o olyan nagy beruházási igénye van a tevékenységnek, amit más vállalkozók nem tudnak biztosítani o állami kiváltságként is kialakulhat (pl. az állam egy magáncégnek ad olyan megrendelést, amivel monopolhelyzetbe hozza) Ebben a fejezetben a tiszta monopóliummal, mint a kínálatot egyedül biztosító vállalattal foglalkozunk, a monopóliumot, mint egyetlen vásárlót (monopszó-nia) a termelési tényezők piacánál fogjuk elemezni. 2.1 A monopólium piaci magatartása A monopólium piaci reagálásának jellemzői:  Ismeri a piaci keresleti függvényt ( egyetlen szereplő)  Az iparági keresleti görbe azonos a monopólium keresleti függvényével, a keresleti függvény negatív meredekségű 23  A

pici árat a keresletnek megfelelően alakítja, azt a keresleti függvényről olvashatjuk le  A határbevételi függvény is negatív meredekségű, mivel a teljes bevétel deriváltjaként határozhatjuk meg, a piaci ár alatt helyezkedik el.  Elemzésünkben a profit maximalizálásának általános feltételéből indulunk ki Π max MC=MR≠P A monopólium teljes bevétele és termelési rugalmasságai TR maximuma P TR MR D Q 1 ‫ﻉ‬ 0 ∞ 14. ábra A piaci kereslet és a monopólium termelésének összefüggései:  A kínálat növelésével csökken az ár  A bevétel növekszik, ameddig a határbevétel pozitív  Akkor maximális a teljes bevétel, amikor a határbevétel zérus  A határbevételi függvény pozitív szakaszán a termelés rugalmasságának abszolút értéke nagyobb 1-nél  A monopólium optimális termelése a határbevételi függvény pozitív szakaszának megfelelő szakaszon kell, hogy legyen 24 P A monopólium

termelése MC Pmon AC AVC MR=MC D MR Qmon Q 15. ábra Termelési tartományok: 1. Gazdasági profitot realizál a monopólium, ha bevétele meghaladja a költségeit, P>AC 2. Nincs gazdasági profit, de a vállalat minden költsége megtérül, ha bevételei fedezik kiadásait, ebben az esetben P=AC≠AC min 3. Veszteséget realizál a monopólium, de termel rövid távon, ha kiadásait nem fedezik bevételei, ekkor P<AC>AVC 4. Nem termel a monopólium, ha bevételei nem fedezik a változó költségeit sem, ekkor P≤AVC≠AVC min A monopóliumnak nem célja a kapacitásainak teljes kihasználása, olyan kínálatot és árat határoz meg, amelynél maximalizálni tudja a profitját. A termelési színt meghatározásánál előre megtervezi a realizálandó profitot. Ezt nevezzük haszonkulcsos árképzésnek: P=AC+∏ tervezett A monopólium a minél nagyobb profit elérése érdekében a különböző piacokon más-más árat határoz meg, azaz árdiszkriminációt

valósít meg. 1. elsőfokú árdiszkrimináció esetén a monopólium a fogyasztói többletet termelői többletté alakítja át. 25 A termelői többlet a piaci ár és a határköltség közötti különbségként definiálható. Feltétele: - ismeri a vásárlók keresletének árrugalmasságát - az egyes áruegységeket elkülönülten bocsátja áruba - a potenciális vevők elkülöníthetők 2. másodfokú árdiszkrimináció, többlépcsős árképzésként határozható meg. A monopólium nagyobb fogyasztói csoportokat különít el, a nagyobb mennyiségű vásárlásnál árkedvezményt vagy alacsonyabb árat alkalmaz 3. harmadfokú árdiszkrimináció, a piacok megkülönböztetésével, nagyobb rugalmassághoz magasabb árat alkalmaz. Ugyanahhoz a határbevételhez kétféle ár tartozik. A piacvédelem különböző eszközeit alkalmazza a monopólium: • bevezető ár alkalmazása új termék esetén, a vásárlókkal való megismertetés és elfogadtatás

érdekében • árdiszkrimináció • védelem az ár csökkentésével, a konkurencia mérséklése ill. kizárása érdekében a termelést akár az MR<0 szakaszra is kiterjeszti. 2.2 A monopólium jóléti hatásai A monopólium termelésének fő jellemzői:  a termék egyetlen előállítója, termelése megegyezik az ágazat kínálatával  ismeri a piaci keresletet  az optimális termelést a profit maximalizálásnak megfelelően az MC=MR pontban határozza meg, de P>MR-nél  nem a kapacítása maximumában termel 26 Kompetitív és monopolista piac összehasonlítása P Dpiaci PM MRkompetitív = MC piac PK MRmon Qmon Qkomp Q 16. ábra A monopólium létéből fakadó társadalmi veszteség:  azonos feltételek mellett a monopólium termelése kisebb, mint a kompetitív ágazat termelése (Q mon <Q komp )  a monopólium magasabb árat állapít meg a terméknek, mint a tökéletesen versenyző piacon kialakult ár (P mon >P komp )

 a fogyasztói többlet egy része átalakul monopolista termelői többletté (P M -P K -Q M által bezárt négyszög)  a fogyasztói többlet egy része elvész a társadalom számára, holtteher-veszteség lesz (P M -P K ;Q K -Q M által bezárt háromszög területe) Monopolista termelés a társadalom számára hatékonyság veszteséget eredményez; nincs verseny a termelésben, a termelő nem törekszik a kereslet maximális kielégítésére, a kapacitások egy része kihasználatlan, az ár nem a kereslet-kínálat egyensúlyánál alakul ki, nincs egyensúly a piacon. Felmerül a kérdés, hogy miért nem gátolja meg az állam a monopólium kialakulását, szükség van-e egyáltalán monopóliumra? Piacgazdaságban az állam különböző eszközökkel gátolja, hogy monopóliumok alakuljanak ki, de – mint a bevezetőben áttekintettük- olykor elkerülhetetlen a monopólium kialakulása. Ebben az esetben a fogyasztói érdekvédelem, piaci ellenőrzést segítő

törvényekkel, importáruval lehet a versenyt, a tisztességes piaci magatartást ösztönözni. 27 3.Oligopólium Oligopólium az a piaci forma, amikor egynél több, de nem sok vállalat van a piacon, közöttük létezik egy, vagy néhány, amelynek kínálata domináns. Jellemzője: kompetitív és monopolpiac közötti szféra néhány vállalat tényleges és potenciális kapcsolatait jelenti a vállalatok között összejátszás lehetséges, így; • tökéletes megegyezés • nem tökéletes megegyezés • függetlenül működő vállalatok ( hosszú távon hasonló a kompetitív piachoz) Ármeghatározás oligopolpiacon lehet összejátszás, amelynek négy modelljét ismerjük meg; 1, Cournot-modell 2, Kartell 3, Stackelberg-modell 4, Bertrand-modell Modelljeinkben az egyszerűség kedvéért két vállalat esetére korlátozzuk a figyelmünket- ez a duopolium . 1. Cournot – modell: Duopoliumot feltételezve a cégeknek figyelembe kell venni döntéseiknél a

versenytárs magatartását. Ha az egyik vállalat nem tartja a profitmaximalizáláshoz tartozó, elvárt mennyiséget, megnöveli azt, többlet profitot fog realizálni a plusz mennyiségen, de a kínálat növekedése miatt az ár lecsökken, a többi termék eladásával realizálható profitja a két vállalatnak lecsökken . Cournot-egyensúlyi helyzetben mindegyik vállalat a másik vállalat kibocsátási szintjét adottnak feltételezve maximalizálja a profitját; mindegyik vállalat optimális kibocsátási döntése az a mennyiség, amit a másik vállalt elvár tőle. Ha a keresleti görbe líneáris, a határköltség zérus, az 1. vállalat reakciógörbéje megegyezik a másik(2.) vállalat reakció-görbéjével Y 1 =(a-by2 )/2b = Y 2 =(a-by1)/2b Az iparági összes kibocsátás: Y* 1 +Y 2 =2a/3b 28 2.Kartell: A kartell egy olyan vállalatcsoport, amely úgy viselkedik, mint a monopólium, a vállalatok összeállnak és arra törekednek, hogy az iparági

profitmaximumnak megfelelő árat és kibocsátást meghatározzák, majd felosztják egymás között a piacot. E profitmaximalizálási feltétel teljesüléséhez szükséges, hogy a termelés optimumában a két vállalatnál a határköltség megegyezzen. A probléma az, hogy mindig benne van -a megegyezés ellenére – a kijátszás lehetősége. Ha az egyik vállalat úgy gondolja, hogy a másik vállalat tartani fogja a megállapodást, jövedelmezőnek találja, hogy a saját kibocsátását az iparági egyensúlyi mérték fölé emelje. A Courno-modellben megismert zéró határköltség és negatív meredekségű keresleti függvény alapján felírható, az aggregált profitfüggvény ∏(Y 1 ,Y 2 )=a(Y 1 + Y 2 )-b (Y 1 + Y 2 )2 , a határköltség és határbevétel egyenlőségét a-2b(y* 1 +Y 2 )=0 egyenlettel írhatjuk fel, az ágazati kínálat y* 1 +Y 2 =a/2b A kartell hatékony működéséhez biztosítani kell a kölcsönös ellenőrzést. 3. Stackelberg-modell: A

modellben feltételezzük, hogy az egyik (1.)vállalat vezető ( domináns), míg a másik(2.) követő magatartást tanúsít Ha 1 vállalat ▲Y 1 nagysággal megnöveli a kibocsátását, akkor az iparági kibocsátás a 2. vállalat reakciója együttes mértékével nő: ▲Y=▲Y 1 +(▲Y 2 /▲Y 1 )* ▲Y 1 az így kapott növekmény árcsökkenést idéz elő. Líneáris keresleti görbe és nulla határköltség esetén a Stackelberg-egyensúlyra explicit megoldást kapunk, a 2. vállalat reakció függvénye Y 2 =(a-by1 )/2b Ha 1. vállalat ▲Y 1 nagysággal változtatja a kibocsátását, a 2 vállalat erre ▲Y 2 =-▲Y 1 /2 mértékű változtatással fog reagálni. Tehát ▲Y 2 /▲Y 1 =-1/2.ebből Y* 1 =a/2b; és Y 2 =a/4b vagyis az iparági összkibocsátás Y* 1 + Y 2 = a/2b+ a/4b=3a/4b 4.Bertrand – egyensúly: Ez a modell feltételezi, hogy a vállalatok ármeghatározók, az eledendó mennyiséget a piac határozza meg. A modell hasonlít a Cournot- modellhez, de

ott azt feltételeztük, hogy a többi vállalat a mennyiséget rögzíti, itt az árak rögzítettek. Az egyensúlyi helyzet megegyezik a versenyzői egyensúllyal Líneáris keresleti és zéró határköltség esetén az árnak meg kell egyezni a határköltséggel, ami zéró, az iparági összkibocsátás a/b, a vállalatok egyenlően osztják el a piacot, mindketten a/2b mennyiséget termelnek, az ágazati kínálat Y* 1 + Y 2 =a/b 29 Lineáris kersleti görbe és zéro határköltség mellett a következő táblázatban összehasonlítjuk a különböző modellek egyensúlyi kibocsátását és az árat két vállalatra. Magatartás Versenyző Cournot Kartell Stackelberg Bertrand 1.vállalat kínálata a/2b a/3b a/4b a/2b a/2b 2.vállalat kínálata a/2b a/3b a/4b a/4b a/2b Iparági kínálat a/b 2a/3b a/2b 3a/4b a/b Piaci ár 0 a/3 a/2 a/4 0 Összefoglalva megállapítható: • az oligopol modellben a vállalatok felismerik kölcsönös függőségüket • a

Cournot- modellben a vállalat úgy választja meg a kibocsátását, hogy az adott várakozás mellett maximalizálja profitját; ha mindegyik vállalatnak kis piaci részesedése van az ár és a határköltség közeli értékhez vezet, az iparág majdnem kompetitív • a kartellben több vállalat köt megállapodást a kibocsátás korlátozására a profit maximalizálása érdekében, de nagy a kísértés a megállapodott mennyiségen felüli értékesítésre • a Stackelberg-modellben a domináns vállalat választja meg azt az outputot, amit a követő adottnak tekint • a Bertrand-modell azonos termékek esetén megegyezik a versenypiaccal. 30 3.téma 8. előadás AZ ERŐFORRÁSOK PIACA 3.1 Az inputok kereslete A gazdaság inputjai azok az erőforrások, amelyek felhasználásával, átalakításával új termékek szolgáltatások jönnek létre. Az erőforrásokat más szóval termelési tényezőket különböző szempontok szerint csoportosíthatjuk.

Termelési tényezők Természet (Föld „A”) Munka „L” ( Munkaképesek) Elsődleges Tőke „K” Vállalkozó „E” Másodlagos Elsődleges termelési tényezők, amelyek nem gazdasági okból keletkeztek, de a gazdaságban hasznosíthatók. Jellemzőik:  Az ember a munka hordozója, aki alany és nem tárgya a gazdasági folyamatoknak  A rendelkezésre álló munkaerő száma és képzettsége meghatározza a munka kapacitást  A természet a gazdaság számára külső adottságnak tekinthető  A természeti erőforrások egy része nem megújuló, ezért abszolút korlátozottnak tekinthető 31 Másodlagos termelési tényezők gazdasági okból keletkeztek, termelt erőforrásnak tekinthetők. Ide tartoznak: a tőkejavak, így működő és pénztőke, valamint a vállalkozói képesség. Jellemzőik:  A tőkejavak inputjai és outputaji is lehetnek a termelési folyamatnak  A termelés folyamán elhasználódnak, de pótolhatók 

Mennyiségük rövid távon adottság  Kínálatuk hosszú távon igazodik a kereslethez  Sajátos forma a pénz és értékpapir ( e tényezőkkel külön foglalkozunk). Ebben a fejezetben azt fogjuk megvizsgálni, hogy mennyi a profitmaximumhoz tartozó optimális inputfelhasználás. Az elemzést az inputkereslet vizsgálatával kezdjük, amelye először tökéletes verseny majd monopol feltételek mellett végezzük el. Az inputkereslet vizsgálatának szintjei: a) Vállalati szintű vizsgálat - egy változó inputtényezőt feltételezve - összekapcsolt termelési tényezők optimalizálásának vizsgálata b) Az inputpiac keresleti görbéjének meghatározása A termelési tényezők keresletének sajátosságai:  A vállalatok inputkereslete származékos kereslet  A profitmaximalizálásnak megfelelően vásárolják az inputot  A vállalatok piaci kapcsolata kettős, egyszerre két piacon vannak jelen; -az inputpiacon vevők, az input ára kiadást -az

outputpiacon eladók, az output ára bevételt jelent számukra Származékos kereslet: a vállalat azért keres inputtényezőt, mert az általa termelt output iránt a piacon kereslet van, olyan áron, amelyből rövid távon profitot remél, de hosszú távon legalább a normál profitot biztosítja. Tehát a vállalat az inputkeresletét a profitmaximalizálási feltételhez igazítja; MC=MR 32 3.11 A tökéletesen versenyző vállalat inputkereslete 3.111 Egy változó input kereslete Vizsgálati feltételek: • Feltételezzük, hogy a vállalat egyetlen, végtelenül osztható terméket termel • A vállalat mindkét piacon tökéletesen versenyző • Az erőforrások mennyiségét végtelenül kis mértékben is képes megváltoztatni • A vállalat termelési függvényét a releváns tartományban vizsgáljuk ( MP L ,>0 ill. MP K >0) • A vállalat profitmaximalizáló A 2. fejezetben már megállapítottuk a maximális profithoz tartozó input összetételét,

amelyet a MRTS = MPL MPK egyenlőséggel írtunk fel = PL PK Az MRTS megmutatja az adott kibocsátás melletti optimális inputfelhasználási arányt, amely esetén az inputköltség minimális. Optimális inputkombinációnál az inputtényezők áregységére jutó határtermék azonos. A maximális profitot biztosító inputfelhasználást a profitmaximalizálás elsődleges feltételéből vezetjük le. ¶ MAX MC=MR=P MC= ∂VC , ∂Q ha a termelés egyetlen változó tényezője a munka, a változás mértéke ∂L = 1 , akkor MC= PL a profitmaximalizálás képletébe beírhatjuk MPL PL =MR=P , mivel tökéletes verseny esetén MR=P mindig MPL fennáll, a fenti képletet átrendezve kapjuk ∂ L*PL = MPLPo MFCL Fajlagos határköltség = VMPL Határtermékérték 33 MFC L =(Marginal Factorial Cost) tényező határköltsége, megmutatja, hogyan változik az összes költség, ha a változó inputtényezőt egy egységgel megváltoztatjuk. Kiszámítása: MFC L =

∂TC ∂L VMP L = (Value Marginal Product) változó tényező határtermékének piaci áron vett értéke VMP L = MP L *P o Tökéletes verseny estén a P = MR mindig fennáll, VMP L =MRP L , azaz az input határtermékének értéke megegyezik az input határbevételével. Az inputfelhasználás optimális – a munka a változó input -, ha P L =MFC L =MRP L =VMP L MRP=(Marginal Revenue Product) megmutatja, hogyan változik a vállalat bevétele, ha az inputot egy egységgel változtatjuk. Következtetés:  A profitmaximalizáló cég, akkor és annyiban akarja egy pótlólagos egységgel növelni inputtényezőjének (L,K,A,E) a felhasználását, ha az általa elérhető pótlólagos jövedelem nagyobb, mint az input növekedése miatti költségének növekménye, azaz a tényező határköltsége.  Mivel a változó tényező határterméke csökkenő a termelési függvény releváns tartományában, a vállalat inputkeresleti függvénye a határtermék görbe AP L

=MP L pontjától MP L =0 pontig tart, ez egyúttal azonos a VMP L függvénnyel.  A profitmaximumhoz tartozó optimális inputfelhasználás általános feltétele, hogy a tényező határköltsége egyenlő legyen a tényező határtermék-bevételével, MFC=MRP=MP*MR (Tökéletes verseny esetén MRP=VMP. ) 34 Egy input keresleti függvénye MP, AP MP APL VMPL L A munka kereslet 17. ábra 3.112Inputkereslet több változó inputtényező esetén Vizsgálati feltétel: • Adott költségvetésből indulunk • Az input felhasználása függ a saját árától – L(P L )jövedelmi hatás • Az input keresletére hatással van a többi input ára – L(P K )helyettesítési hatás • Feltételezzük, hogy optimális volt mind technikailag (K/L), mind gazdaságilag (¶ max ) induláskor az input felhasználása Inputkeresleti függvény több változó input esetén PL PL0 VMPL2 A C PL1 . VMP B L0 DL 1 L1 L1’ 18. ábra L 35 Következtetés: 

„A” pontban optimális a tőke – munka aránya  „B” pontban a munka ára csökkent, megváltozott a P L /P K arány, K/L már nem optimális  P L csökkenése miatt a tőke relatíve megdrágult, ez további munkafelhasználás növelésére ösztönzi a vállalatot  L növelésével a munka határterméke lecsökken, a tőke határterméke megnő, ami a munka tőkével való helyettesítésére ösztönzi a vállalatot  A munka árának csökkenése mind a munka mind a tőke iránti kereslet növekedésével jár, a vállalat magasabb isoquantra kerül  A két tényezős, hosszú távú inputkeresleti görbe a rövid távú VMP görbék optimum pontjainak összekötéséből határozható meg. 3.113 Az inputtényezők piaci keresleti függvénye Az inputtényezők iparági keresleti görbéje nem azonos a vállalatok egyéni keresleti görbéjének horizontális összegzésével:  Az input kereslete nem csak saját árának a függvénye, függ az inputok

árarányának a változásától  Az input kereslete származékos kereslet függ a kereslete az output árának az alakulásától is Az input iparági ( piaci ) keresleti függvénye a vállalatok keresletéből származtatható. 36 9-10.előadás Az inputpiac.2 3.21A monopólium inputkereslete Azt a piaci helyzetet vizsgáljuk, amikor a vállalat az output piacon monopólium, az inputpiacon tökéletesen versenyző vállalat. A vállalat az output piacon ármeghatározó, az inputpiacon árelfogadó. A vizsgálatban alkalmazott előfeltételek: • egy változó inputtényezővel vizsgáljuk a modellt /a munka / • a tényező határterméke csökkenő • a termék homogén, és végtelen kis egységben változtatható • az input ára piaci adottság A profitmaximumhoz tartozó inputkereslet általános feltétele: MFC = MRP Tehát a változó input határköltsége amikor megegyezik az általa létrehozott határtermék- bevétellel az input felhasználását nem

érdemes növelni, mert az input további felhasználásával nem növelhető a profit. Tökéletesen versenyző vállalat esetén a piaci ár és a határbevétel mindig megegyezik, ezért a fenti kitétel, MFC = MRP = VMP-re is igaz. Monopólium esetén a piaci ár mindig magasabb, mint a határbevétel, ezért MRP nem azonos VMP-vel. MRP< VMP Az output piacon monopolista vállalat profitmaximumához tartozó inputfelhasználás képélete: MFC = MRP < VMP Az inputpiacon a monopólium tökéletesen versenyző, ha a változó inputot egy egységgel változtatja, a változó költsége és így a teljes költsége éppen az input piaci árának megfelelően változik. A profitmaximumhoz tartozó inputfelhasználás teljes képlete: 37 Pinput = MFC = MRP < VMP A monopólium inputkereslete P Px1 Px0 Px1 MFCL1 Px0 MFCL0 PL1 MRPL 0 L1 L0 VMP Doutput L 19. ábra Következtetés:  L 0 a foglalkoztatás, ha a munkabér =P L 0, ekkor a vállalat termelésének

piaci értéke nagyobb, mint a kifizetett bére VMP L >P L 0  Ha P L 1 >P L 0 fizetné a vállalat, MFC=MRP, de a foglalkoztatás lecsökkenne L 1 <L 0  Ha a munkabér nő, a foglalkoztatás lecsökken, ekkor a késztermék árának növekednie kell Px 1 >Px 0 az árkülönbözet a foglalkoztatottakhoz jut  A magasabb bér ellenére P L <VMP L ezt nevezi a szakirodalom monopolista kizsákmányolásnak  A monopólium inputkeresleti függvénye az MRP görbe Két ill. több változó tényező esetén a monopólium input iránti keresleti függvényét, a tökéletesen versenyző vállalat hosszú távú keresleti görbéjének analógiája segítségével a rövid távú MRP függvények optimum pontjainak összekötéséből kapjuk meg. 38 3.3 Az erőforrások kínálata Ebben a fejezetben a tényezőtulajdonosok viselkedését elemezzük, megvizsgáljuk milyen kapcsolat van a tényezőből származó jövedelem és a tényező egyéni kínálata

között. A vizsgálatot kiterjesztjük a munkára, a természeti tényezőkre és a pénzre (a tőke pénzformájára) Az elemzés előtt definiálunk néhány fogalmat: Hozadék: egy tényező éves jövedelmének általános megjelölése. Hozadéki-ráta: egy tényező éves hozadékának piaci értékére jutó hányadosa. Tartalékolási kereslet(Reservation Demand): valamely tényező tulajdonosának képzetes kereslete saját tényezője iránt, amely hatására a birtokolt tényezőt nem viszi piacra, saját célra használja ( visszatartja), nem jelenik meg a kínálata a piacon. Transzfer jövedelem (Transfer Earning): az a minimális összeg, amennyiért egy tényezőt egy bérlő elvileg kibérelhet (fenntarthatja a bérletet )ill. amennyiért a tulajdonos elvileg hajlandó lemondani, átengedni saját tényezőjét. 3.31 A munka egyéni kínálata A munka egyéni kínálata függ: o A fogyasztási cikkek megszerzéséhez szükséges jövedelemtől (jövedelmi kényszer) o

A szabadidő szükséglettől Az életminősé g A szabadidő és a munkajövedelem terében preferenica állítható fel, más javak fogyasztásának analógiájára. Az így kapott közömbösségi görbék megmutatják az azonos jóléti szinthez tartozó munkajövedelem és szabadidő kombinációit. A munka tulajdonosának célja az életminőségének maximalizálása. A munkabér a feláldozott szabadidő ára. A munkabér változásánál kettős hatás lép fel: • A jövedelem növekedésével nő a munka kínálata – alacsonyabb jövedelem szintnél, jövedelmi hatás érvényesül 39 • Magasabb jövedelem szintnél, ha tovább nő a jövedelem, megnő a szabadidő értéke – helyettesítési hatás érvényesül, a munka kínálata relatíve (abszolúte is lehetséges), hogy lecsökken. Az egyéni munkakínálati függvény levezetése Jövedelem/nap W LS PC J=24*300 $ C w ” B W”=3600 J=24*200 $ w ’ A 12ó 16ó Z Munkaidő 8ó 12ó 20.

ábra Jelmagyarázat: Z= szabadidő, maximum napi 24óra W= napi munkaidővel megkereshető munkabér, különböző órabérek és munkaidő mellett Jövedelem/nap: napi 24 órás (elvi=potenciális) munkával elérhető jövedelem PCC: implicit módon kifejezi a munkabér és a munkakínálat kapcsolatát. Következtetés:  A munka kínálata és a jövedelem között alacsonyabb bérnél egyenes arányosság van  A bér növekedésével felértékelődik a szabadidő  Magasabb jövedelemnél lecsökken a munkakínálat – többet ér a szabadidő  Az egyéni munkakínálati függvény visszahajló görbe  Az alapösszefüggések nem jelentenek abszolút igazságot, mert a jövedelem változása esetén a tartalékolási kereslet miatt ellentétes hatások is felléphetnek. 40 A vállalat számára a munkakínálat végtelen rugalmas, vagyis a vállalat a különböző munkabérek mellett mindig talál munkaerőt. Az ágazati munkakínálatban meg kell

különböztetni rövid és hosszú távú kínálatot. Rövid távú túlkereslet esetén a képzés igazodik a kereslethez, hosszú távon nő a kínálat, így az egyensúlyi bér hosszú távon csökkenhet. 3.32 A természeti tényezők kínálata A természeti tényezők kínálatának vizsgálatát a föld bérbeadásának elemzésével végezzük el. Sajátosságai:  A föld bérbeadásával elválik a tulajdonosától – a munka nem válik el  Mennyisége és minősége adottság, hazsnálatból adódó minőségcsökkenése helyreállítható  Alternatív használata korlátozott  Használaton kívül veszít az értékéből  Bérbeadásával kapcsolatban kiadások merülnek fel (transzfer költségek) A föld kínálata rugalmatlan, a bérleti díjjal nincs feltétlen kapcsolata. A bérleti díjat a VMP A =MFC A -ból vezetjük le. A föld keresleti ára függ:  A terület nagyságától  Termőképességétől  Alternatív hasznosítási

lehetőségétől A föld kínálata hosszú távon rugalmatlan, ha egyetlen hasznosítási lehetősége van ill. egyetlen termelési eljárást lehet rajta hasznosítani A föld A Bérletidíj S AD” AD’ Gazdasági járadék AD Transzfer járadék A 21. 41 A bérleti díj (Rental): a kölcsönzött inputtényezők díja adott időre. Tartalma: - transzfer jövedelem (oppotunity cost) az alternatív felhasználást fejezi ki - gazdasági járadék, a tényező díjának az a része, amennyivel a díj több, mint a transzfer jövedelem. Tiszta járadék ( pure rent) azon tényezők gazdasági járadéka, amelyek kínálata rövid és hosszú távon érzéketlen az árra, kínálata merev. Kvázi járadék: rövid távon rugalmatlan, hosszú távon az árra érzékeny kínálat esetén létezik. ( Gazd járadék-Transfjáradék merev kínálat közötti része) A föld árát a bérleti díj alapján határozhatjuk meg. A föld tulajdonosának olyan áron érdemes eladni

a földet, amely összegnek bankban való elhelyezésével nyert kamat legalább megegyezik a föld bérleti díjának összegével. A föld ára tehát a tőkésített földjáradék, kiszámítása: Föld ára=PV= Bérletidíj kamat 3.33A pénztőke kínálata és kereslete Vizsgálat tárgya: a jövedelem befektetésének, tőkésítésének alternatívája. A jövedelem befektetésének időpreferenciája van:  A jövedelem jövőbeli felhasználását jelenti, jelenbeli javak jövőbeliekre való cseréje  A jövedelem befektetése tőkejavak termelését jelenti, „kerülőutas fogyasztás”. Időhozam (Time productivity): a jelenbeli fogyasztási javak azon tulajdonsága, hogy feláldozva, tőkévé alakítva, tartósan biztosítják a fogyasztási javak nagyobb éves hozamát. Tőkehozam: a jövőbeni fogyasztásnak a feláldozott jelenbeli fogyasztás feletti többlete. Kérdés: meddig érdemes a pénz tulajdonosának a jelenbeli fogyasztását jövőbeni

fogyasztásra cserélni? A válasz megadásához figyelembe kell venni:  A befektetett összeg várható hozamát  Az elvesztett hasznosságot (reáljövedelemben)  Az időtávot ( vizsgálatunk intertemporális haszonmaximalizálást jelent) A tőke egyéni kínálata Jövőbeli hozam 42 Y2 Jövőbeli fogyasztás Eredeti fogyasztás Következtetés: X1 X2 X0  A fogyasztó jelenbeli fogyasztásáról való lemondással alacsonyabb 22. ábra hasznossági szintre kerül  A jelenbeli pénzmegtakarítás a jövőben magasabb hasznossági színt elérését teszi lehetővé  Ha a megtakarítás várható hozama (kamata) nő, a fogyasztó a növekvő jövőbeni hozam miatt a jelenbeli fogyasztásról való lemondásban válik érdekeltté  Ha a kamatláb csökken a jelenbeli fogyasztást preferálja a fogyasztó, inkább hitelfelvevő és nem megtakarító lesz. A tőkebefektetési lehetőségek értékelése Vizsgálati feltételek: • Saját pénztőke

befektetését vizsgáljuk • A piac többféle jövedelem elérését teszi lehetővé • Ismert az elérhető jövedelem több évre előre – kockázat és bizonytalanság nélkül. Számolási lehetőségek: 1. Jövőbeni érték számítása 2. Jelenérték számítása 1. Jövőbeni érték számítása Eljárás: kiszámítjuk egy jelenbeli pénzösszeg kamatokkal növelt értékét egy későbbi időpontra. A művelet, a felkamatolás Az eljáráshoz ismerni kell: - a piaci kamatlábat, „r” - az időtávot, „t” - a jelenbeli összeget, PV (Present Value) 43 Kamatláb (r )= a hitel ill. befektetett összeg ára Futamidő, befektetési ill, hitelezési időtáv= az a naptári idő, amelyre a pénz használatát átengedi a pénz tulajdonosa. Jövőbeni érfék (Future Value)FV= a vizsgált pénzösszeg későbbi értékét mutatja a kamatláb és a futamidő figyelembe vételével. Kiszámítása: FV=PV 0 *(1+r)t Ha a hozam évenként folyamatosan jelentkezik a

felkamatolást az egyes évek hozamai futamidejét figyelembe véve végezzük el, az eljárás a kumulált jövőérték számítása, képletben: FV t =PV 0 {(1+r)t-1+(1+r)t-2+.+(1+r)+1} 2. Jelenérték számítása A jelenérték számítása a jövőbeni érték meghatározásával ellentétes művelet, az eljárás a diszkontálás. A jövőbeni pénzösszeget diszkontáljuk a kamatláb és az időtáv figyelembe vételével. PV 0 = FVt (1 + r ) t Feltétel, ismerni kell: - a tőke jövőbeni hozamát - a piaci kamatlábat Ha a tőke hozama évenként jelenik meg, akkor a jelenértéket a kumulált jövőbeni érték diszkontálásával kapjuk meg. PV 0 = FV3 FV N FVt FV2 FV + + + . + =∑ N 2 3 1 + r (1 + r ) (1 + r ) (1 + r ) (1 + r ) t Azt, hogy milyen egy tőke befektetésének a megtérülése a nettó jelenérték (NPV) kiszámításával határozhatjuk meg. NPV 0 =PV 0 -K 0 44 Kölcsöntőke befektetésének értékelése Kölcsöntőke befektetésekor

figyelembe kell venni: • a kölcsön kamata a befektető számára tényleges, explicit költség • a befektetés akkor gazdaságos, ha a belső kamatláb nagyobb, mint a piaci kamatláb • a befektetés akkor térül meg, ha az NPV 0 >0-nál A belső kamatláb meghatározása: IRR= t FVt −1 C0 A végtelen lejáratú befektetések (ingatlanok, részvény stb.) értékelése a föld árának meghatározásakor megismertek szerint történik: PV 0 =FV/r. 4.téma ÁLTALÁNOS EGYENSÚLY ÉS PIACI ELÉGTELENSÉGEK 11. előadás 1. A termelés általános egyensúlya A vizsgálat tárgya; arra keressük a választ, hogy két termék előállítása esetén, ha azokat azonos erőforrásokból állítják elő és az erőforrások mennyisége adott, az outputok milyen mennyisége és arány biztosítja a profitmaximumhoz tartozó Pareto-optimális inputfelhasználást. 1.1Két termék termelésének vizsgálata Vizsgálati feltételek: • az inputok mennyisége adott és

változatlan (K,L) • nincsenek előzetesen kialakult output készletek, a termelés határozza meg az elosztható javak mennyiségét • eltekintünk az output felhasználásának vizsgálatától • az egyensúlyi mennyiséget az output és az input árarányok, és azok változásai befolyásolják 45 A vizsgálatot – a már megismert – Edgeworth- dobozban végezzük el (Ld.23ábra): - a dobozban két termék X(legyen a hal) és Y(kókuszdió) isoquant görbéit fordítottuk egymással szembe - az X tengelyen a felhasználható munka mennyisége, az Y tengelyen a tőke mennyisége jelenik meg - EK irányban a Hal mennyisége, DNy- a Kókusz mennyisége nő Következtetés:  Kezdeti inputfelhasználás MRTS H és MRTS K metszéspontjában van, ott MP L H≠MP L K, MP K H≠MP K K  Kezdeti termelési pont nem hatékony, MRTS H ≠MRTS K legalább az egyik termék termelése növelhető anélkül, hogy a másik termelése csökkenne  Ahol a technikai

helyettesítési határráták meredeksége megegyezik, az egyes tényezők határterméke a két terméknél megegyezik  E-E szakasz a termelés gazdasági magja, ezen a szakaszon a tényezők felhasználása optimális, a kibocsátás maximális – Pareto-hatékony allokációk  A Paretó-hatékony pontok összekötésével megkapjuk a termelési szerződési görbét (CC)- a végső allokáció pontjai Termelési optimum meghatározása Edgeworth- K MRTSH C MRTSK KK E E KH MRTSK,H MRTSH,K C L LH LK 23. ábra 1.2A termelés és a csere együttes hatékonysága A termelést és a cserét Transzformációs-görbe segítségével kapcsoljuk össze. 46 Transzformációs görbe: a maximálisoutputokat képviselő pontok összessége, amely outputokat adott erőforráskészletből, adott technológia mellett Paretó-hatékony inputallokációval állítanak elő. Megszerkesztése: a termelési szerződési görbe outputtérbe való kihelyezésével valósítható

meg. A Transzformációs-görbe megszerkesztése K E1 MRT QK4 QK3 E2 E3 QK2 Q E4 1 H QH1 QH2 QH3 QH4 24. ábra MRT= a termelési lehetőségek határrátája; megmutatja, hogy egy termék mekkora mennyiségéről kell lemondani a másik termék termelésének egy egységgel való növeléséhez. Az MRT megmutatja X termék alternatív költségét Y-ban Az ábráról megállapítható, hogy a határtermék csökkenő, X egységnyi növeléséről egyre több Y-ról kell lemondani. Ha a határtermék állandó lenne, azt lineáris transzformációs görbén szemléltethetnénk. Ha a transzformációs görbébe behelyezzük a csere Edgeworth-dobozát, adott alternatív költség mellett meghatározható az optimális fogyasztási szerkezethez tartozó termelési allokáció és az inputok felhasználásának optimuma. Abban a pontban MRS R =MRS P =MRT, az allokáció Paretó-hatékony. 47 A termelés és a csere általános egyensúlya K MRSR,,P MRT H 25. ábra

Pareto-hatékony az a pont, ahol a csere és a termelés helyettesítési határrátái megegyeznek a transzformációs görbe határrátájával. Egy gazdaság valamely végső jószágallokációja akkor Pareto-hatékony, ha a következő feltételek érvényesülnek:  Hatékony a csere, ha MRS R =MRS P  Hatékony a termelés, ha MRTS H =MRTS K  Hatékony termelés mellett MRTS H =MRTS K MP L H=MP L K  Általános a hatékonyság, ha MRS R =MRS P =MRT 1.3A gazdaság egészének elemzése Arra a kérdésre keressük a választ, hogy melyek a termeléssel kibővített cseregazdaság azon pontjai, amelyek Pareto-hatékonyak. A válaszhoz megszerkesztjük a haszonlehetőségek határgörbéjét. UPF (Utility Possibility Frontier)= a fogyasztók( két fogyasztó esetén) csereszerződési pontjaiból megalkotott görbe, tengelyein a fogyasztók által realizált hasznossági preferenciák szerepelnek. 48 Az UPF és a GUPF megszerkesztése UP UP SW Z UP2 UP Z UP2 UR

UR3 UR4 U UR3 26. ábra „Z” pont egyidejüleg kielégíti a csereére és a termelésre vonatkozó Paretohatékonyság követelményeit. A fogyasztók Pareto-hatékonyságot kifejező UPF függvénye burkoló görbéjeként megalkotható a nagy haszonlehetőségi függvény, a GUPF. A GUPF görbe képviseli a gazdaság összes olyan állapotát, amelyben mindhárom Paret-hatékonysági feltétel fennáll, a görbe pontjai kielégítik az általános egyensúlyi feltételt. Az optimális pont meghatározásához szükség van a társadalmi jóléti függvény (SWF=Social Welfare Function) meghatározására. Az SWF függvényt úgy lehet elképzelni, mint az egyéni hasznossági függvények olyan aggregálását, amelyet az egyéni hasznosság mellett a „ hasznosság megoszlása” is befolyásol, de a társadalom tagjai azt elfogadják. A társadalmi jólét akkor maximális, ha a nagy haszonlehetőségi görbe és a társadalmi jóléti görbe érinti egymást. Ebben a

pontban fennáll a Pareto-hatékonyság összes követelménye 12-13. előadás 2. Az állam mikrogazdasági szerepe 49 Kérdés; piaci viszonyok mellett mi a szerepe az államnak és milyen eszközökkel képes a gazdasági szereplőkre ill. a folyamatokra hatni? A fejezet tárgya: az állam feladatainak elemzése a mikrogazdaságban piaci viszonyok között. Felmerül gyakran, hogy a piac és az állam egymást kizáró intézmények. Neves közgazdászok között is találkozhatunk hasonló nézetet vallókkal (Pl. ASmith, M Friedman). A közgazdászok más csoportjai szerint a fejlett piacgazdaságban is szükség van állami beavatkozásra (J.M Keynes, Kornai János) Az állami beavatkozás okai: 1. A piac nem tökéletes, monopóliumok alakulhatnak ki 2. A piacnak lehetnek nem szándékolt mellékhatásai, ami létezik, de a piac nem érzékeli 3. Fejlett piac esetén is maradnak ellátatlan területek 1. Az állam szerepe a monopóliumokkal kapcsolatosan A monopólium és

a tökéletes verseny összehasonlításakor megállapítottuk, hogy a monopólium jóléti veszteséget okoz a társadalomnak. A monopólium kínálatának elemzésekor megállapítottuk, hogy gyakran elkerülhetetlen a monopólium kialakulása. Ilyen körülmény; • A nagy beruházási igény • A licenc birtoklása • A kicsi kereslet, amely kizárja a verseny lehetőségét (természetes monopólium léte) • A természeti kincsek, környezet védelme, amikor nem célszerű a verseny megteremtése. Az államnak törekedni kell arra, hogy a piac minél zavartalanabbul működjön; - tröszt ellenes törvényekkel - vállalati összejátszások megakadályozásával - a vásárlók érdekvédelmének biztosításával védenie kell a piac tisztaságát. - az import minél liberalizáltabbá tételével konkurenciát kell teremteni a monopol termeléssel szemben. 2. A piaci tranzakciók mellékhatásai 50 A fogyasztói magatartás és a vállalatok gazdálkodásának

elemzése kezdetén eltekintettünk a piaci mellékhatásoktól, más szóval externáliáktól. Externália: a piaci tranzakciók olyan mellékhatása, amit a piac nem értékel, de a gazdaság valamely szereplőjének helyzetére hatással van. Jellemzője: • A mellékhatás általában harmadik személynél jelentkezik • Nem szándékos hatás • A piac nem érzékeli, ezért a piaci ár nem tartalmazza. • Lehet pozitív, ekkor a piaci jószág társadalmi hasznossága, határhaszna nagyobb, mint az egyéni hasznosság • Lehet negatív, ekkor a társadalmi határköltség magasabb az egyéni határköltségnél MSB(Marginal Social Benefit)= társadalmi határhaszon, egy termék vagy szolgáltatás pótlólagos előállításával vagy elfogyasztásával járó összes hasznosságváltozás. MSC(Marginal Social Cost)= társadalmi határköltség, egy termék vagy szolgáltatás pótlólagos előállításával kapcsolatban felmerülő összes költség. P Externális

hatások ábráolása MSC MC D Ptárs B C A Q Qpiac MSB MU Qtársadalmi 27. ábra Következtetés:  a piaci egyensúly „A” pontban van, itt MC=MU, az egyéni határhaszon megegyezik az egyéni határköltséggel  csak pozitív externália létezése esetén, „B” pontban lenne a társadalmi hasznosságnak és az egyéni termelési költségnek megfelelő egyensúly, 51 DE; „B” pontban az ár nagyobb lenne, mint a piaci egyensúlynak megfelelő, így a termelés a piacnak megfelelően alakul, „A”-tól MSB-MU közötti terület „B” pontig elvész a társadalom számára –a terület pozitív externális holtteher-veszteség  csak negatív externália esetén, „C” pontban a társadalmilag kívánatos termelés kisebb lenne a piacinál, DE; az ár emelkedne, amit a vásárlók nem fogadnak el, így a termelés továbbra is a piaci egyensúlynak megfelelő – „A”-„C” távolságban MSC és MC közötti költség létrejön – a

terület negatív externálsi holtteher-veszteség  pozitív és negatív externália egyidejű létezése mellett, „D” pontban a társadalmi egyensúly MSB=MSC pontban lenne, amihez magasabb ár tartozik, mint a piaci. Hogy a társadalmi egyensúlyi mennyiség azonos, kisebb vagy nagyobb, mint a piaci a pozitív és negatív externális hatások mértékétől függ, amelyek a társadalmi határköltség ill. határhaszon függvényeknek az MC és MU függvények távolságában szemléltethető. Pozitív externália létezése esetén a társadalom számára hasznosabb a termék, mint amennyire a piac értékeli, a fogyasztók nem hajlandóak többet fizetni a jószágért, a termelők nem termelnek többet, ha a költségeik nem térülnek meg, így a kibocsátás a piaci egyensúlynak megfelelő marad. Nagyobb kibocsátást piaci eszközzel nem lehet elérni, a tevékenység növelését az állam különböző kedvezményekkel ösztönözheti Negatív externália létezése

esetén (lásd környezetszennyezés) a társadalomnak nagyobb költséget jelent a termék, mint amit a piac elismer. A társadalom érdeke a termelés visszafogása lenne, de a kínálat csökkenése a termék árának emelkedését eredményezné, így a gazdaság szereplői elfogadják a piaci egyensúlynak megfelelően kibocsátást. Mivel a negatív externália társadalmi plusz költséget jelent az államnak adókkal, büntetésekkel ill. támogatásokkal elő kell segíteni a negatív externália mérséklését. 3.A közjavak kínálata A fogyasztásra kerülő javak különböző szempontok szerint csoportosíthatjuk: • Használat • Rivalizálás • Kizárás • A magán, vagy privát javak jellemzője: i. az egyéni hasznossága megállapítható, annak megfelelően értékeli a fogyasztó a jószágot ii. az egyéni hasznosság alapján meghatározható a termék piaci ára 52 iii. a piaci egyensúly az MC=MU pontban kialakul Javak és szolgáltatások

csoportosítása Magánjavak * fogyasztás egyéni * rivalizálás a jószágért * kizárás van a fogyasztásba Vegyes javak *közösségi fogyasztás *térbeni korlátozottság *zsúfoltságra hajlamos *rivalizálás *kizárás lehetséges Közjavak *közösségi *nincs rivalizálás *nincs kizárás A közjavak jellemzője: i. egyik fogyasztó fogyasztása nem csökkenti mások élvezetét ii. nincs kizárás és rivalizálás, egyéni hasznosság alapján nem állapítható meg a piaci ár (potyautas fogyasztás) iii. a társadalmi vagy közösségi egyensúly MSC=MSB pontnál van A valóságban tiszta közjavakkal egyre ritkábban lehet találkozni, általában a természeti kincseket szokás ide sorolni. Ma már a természeti javak zöme is korlátozottan áll rendelkezésre ( főleg az ember kíméletlen beavatkozásai miatt). Amikor közjavakról beszélünk azon általában a vegyes javakat értjük. A vegyes javak – általában – emberi munka eredményeként válnak

használhatóvá, megteremtésük, fenntartásuk költséges, és térben korlátozottak. Használatuk fizetéshez köthető (pl. közművek, kommunális, kulturális, egészségügyi stb. beruházások), mivel ezek a javak többször és több fogyasztó által használhatóak, meg kell határozni a kínálatukat és a keresletüket. A közjavak keresletének meghatározása:  Az egyéni keresletből indulunk ki  A piaci kereslet –a piaci javaktól eltérően- az egyéni keresleti görbék vertikális összegzésével határozható meg, a sajátos használat miatt 53 A vegyes, vagy közjavak kínálata; alkalmazkodik a kereslethez, az egyik fogyasztó kereslete befolyásolja a többi fogyasztó számára elérhető kínálatot. Közjószág piacának parciális egyensúlya P R e z e r v á c i ó s DA+DB D S „B” ajánlati D Q* 28. ábra Következtetés:  A közjószág együttes ( piaci) keresletét a két szereplő egyéni keresletének vertikális

összegzéséből határoztuk meg  A keresletük alapján meghatározzuk a kínálatot  A bekerülés költsége adja meg a rezervációs árat  A teljes kínálatból levonva a B szereplő keresletét kapjuk „ A” szereplő számára az ajánlati görbét  A költségekhez való hozzájárulásuk az egyéni egyensúly szerint valósul meg; „A” fizeti a nagyobb zárójelnek megfelelő összeget( nagyobb igénye) „B” fizeti a kisebb zárójelnek megfelelő összeget – kevesebbet vett igénybe a kínálatból. Közjavak létesítése, használati díjtételeinek meghatározásakor a fentiekhez hasonló módon kell eljárni. Az elmondottakból kitűnik, hogy közjavak létesítésének optimalizálása a privát javaknál is bonyolultabb feladat, ezért állami beavatkozás nélkül szinte lehetetlen e feladatok ellátása és a feltételek megteremtése. 54 Makroökonómiai tanulmányainkban – és más tárgyakban – részletesebben megismerkedünk az

állam szerepével, a nemzetgazdaságban. 55