Economic subjects | World economics » A gazdasági nyitottság és pénzügyi rendszer

A gazdasági nyitottság és pénzügyi rendszer Ebben a fejezetben kilépünk a pénzügyi rendszerek nemzeti (pontosabban valutaövezeti) keretei közül. A nemzetközi pénzügyi kapcsolatok összefüggéseit ebben a fejezetben a nemzetgazdaságok pénzügyi rendszerei nézőpontjából vizsgáljuk. Áttekintjük az egyes törvényes fizetőeszközöknek a más országok valutáihoz és nemzetközi pénzügyi piacokhoz történő kapcsolódásának lehetséges mechanizmusait. Elemezzük a nemzetközi fizetési mérleg és a deviza(átváltások) piacának működését. A munkamegosztás fejlődése már a tőkés piacgazdaságok kialakulása előtt létrehozta a nemzetközi gazdasági kapcsolatok rendszerét. E kapcsolatok fajtái, formái és jelentősége történelmileg változó képet mutat. A nemzetközi gazdasági kapcsolatoknak a különböző országok számára- egy adott időszakban – időszakban is eltérő jelentősége van. E jelentőség függ az adott

nemzetgazdaság méretétől, fejlettségétől, geo- és regionális politikai hatalmi tömbbe történt beágyazottságától. A nemzetközi gazdasági kapcsolatrendszert ma már az országok közötti kölcsönös függőség (interdependencia) jellemzi. A kölcsönös függőség, azonban aszimmetrikus. A nemzetközi gazdasági- és ezen belül pénzügyi - kapcsolatoknak viszonylag új vonása, hogy a nemzetállamok, így azok pénzügyi rendszereire nemcsak az államközi kapcsolatok, nemzetközi intézmények, de a globális piacokon működő pénzügyi és nem pénzügyi magánvállalatok komoly hatást gyakorolnak. E vállalatok profit maximalizáló tevékenységébe ugyanúgy beletartozik egy nemzetállam törvényes fizetőeszközével történő spekuláció, mint bármely más piaci tranzakció. A nemzetközi gazdasági kapcsolatok jelentőségét a gazdasági nyitottság és a ráutaltság fogalmával szokták érzékeltetni. A nyitottság mennyiségileg is

megragadható, mérhető fogalom. Rendszerint a GDP és az export és/vagy import arányával jellemzik. A ráutaltság mennyiségi jellemzésére az import rugalmasságot szokták használni. A modern vegyes gazdaságokban a nemzetközi gazdasági kapcsolatoknak szinte mindig van pénzügyi vetülete. A gazdaság külfölddel folytatott tranzakcióit (áru és szolgáltatásáramlás, jövedelemáramlás, tőkebefektetések, kölcsön ügyletek) pénzformában összegzik. A nemzetközi gazdasági kapcsolatokkal összefüggő pénzfolyamatok vizsgálatánál két fontos szempontot kell figyelembe venni. Az egyik az átváltás (konverzió) szükségessége. Ennek jelentősége azzal érzékeltethető, hogy a reál és pénzfolyamatok ismert megkettőződése kiegészül egy harmadik vonatkozással. A valuták átváltási arányai az értékviszonyokat - mint valamilyen nagyító vagy éppen kicsinyítő lencse módosítják. A másik szempont, hogy e folyamatokban különböző

nemzetgazdaságok, vagy valutaövezetek szuverén pénzei találkoznak, amelyek átválthatóságát nagymértékben a partnerek befolyásolási körén kívüli tényezők határozzák meg. A valutaövezetek fogalmát itt a szűkebb értelemben használjuk, vagyis azt a helyzetet értjük ez alatt, amikor országok csoportja közös valutát használ. 1. A nemzetközi fizetési mérleg Egy nemzetgazdaság a külfölddel folytatott gazdasági tranzakciói pénzügyi vetületét összefoglalóan a nemzetközi fizetési mérleg tükrözi. A nemzetközi fizetési mérleg flow jellegű (rendszerint egy pénzügyi évre, vagy annak tört részére készített kimutatás), amely a gazdaság külfölddel kapcsolatos tranzakcióihoz kapcsolódó pénzáramlásait mutatja 1. A mérleg a különböző jogcímeken, különböző országok különféle típusú gazdasági szereplői számára, illetve szereplők által teljesített fizetéseket, pénz (külföldi fizetőeszköz) be- és

kiáramlásokat összesíti. A merkantilizmus idejéből ránk maradt konvenció 2 alapján a pénz beáramlást jelentő (követel) tételeket aktív (credit), a pénz (külföldi fizetőeszköz) kiáramlást jelentő tételek passzív(debit) tételek. A mai pénzrendszerben ezek az elnevezések nem hordoznak sem pozitív, sem negatív tartalmat. A passzív tétel is lehet kedvező és egy aktív tétel is lehet kedvezőtlen, sőt káros hatású a gazdaság egésze szempontjából. A folyamatok ilyen megfigyelése és a megfigyelések ilyen szerkezetű rögzítése azt szolgálta mindig is, hogy látszódjon egy nemzetgazdaságban fellépő devizakínálat és devizakereslet nagysága. A nemzetközi fizetési mérleg tartalmazza az összes külföldről származó pénzbevételt és külföldre teljesített kifizetést, a külfölddel szemben keletkezett követeléseket és tartozásokat, a hivatalos tartalékok állományának változását. A valóságos tranzakciók több

országgal kapcsolatosan realizálódnak, amely országokkal esetleg különféle valutanemben kereskedünk. A kimutatás összehasonlíthatósága megköveteli a közös nevező használatát. A közös nevező kiválasztása két kérdést érint. Egyfelől a kimutatás valutanemét Ez Magyarország esetében az euró. A másik, az alkalmazott árfolyamokat Az árfolyam esetében a kérdés, hogy mikori és milyen árfolyam a számbavétel alapja. !!!E fejezetben említést teszünk az úgynevezett deviza középárfolyamról, amelynek funkciója éppen az ilyen típusú számbavételi, aggregálási problémák kezelése.!!! A nemzetközi fizetési mérleg, mint statisztikai kimutatás a nemzeti számlák (SNA) részét képező „külföld számlák” összeállításához szükséges információkat tartalmazza. A mérleg felépítése – mint azt látni fogjuk – az SNA rendszer felépítéséhez is igazodva folyó és felhalmozási számlákon alapul. Alkalmazza azokat a

technikai konvenciókat, amelyek az ilyen típusú kimutatások megbízhatóságát szavatolják. A legfontosabb konvenció a rezidens és nem rezidens megkülönböztetésének elve. Ez egyetlen tétel típus, a másodpiaci forgalommal rendelkező értékpapírok esetében nem alkalmazható. Ilyen további konvenció a kettős könyvelés elve. Azoknál a gazdasági eseményeknél, ahol a pénzmozgás reáleszköz mozgással jár az elv probléma nélkül érvényesíthető. A viszonzatlan pénzmozgások kettős könyvelés szerinti rögzítése transzfer tételekként történik. 1. táblázat A nemzetközi fizetési mérleg könyvelési alapelve Követel+(credit) Tartozik- (debit) Áruk és szolgáltatások exportja, Áruk, szolgáltatások importja, Jövedelmek beáramlása, Jövedelmek kifizetése, Kapott egyoldalú átutalások, Nyújtott egyoldalú átutalások, Eszközök csökkenése(nyújtott hitel Eszközök növekedése(hitelnyújtás), törlesztése) Tartozások

csökkenése(kapott Tartozások növekedése (pl. hitelfelvétel) törlesztése) hitel A mérleg összeállításánál alkalmazott harmadik konvenció a tranzakciók egységes értékelését, a rögzítés időpontjának egységes értelmezését érinti. Az értékelés alapja a piaci 1 Vannak olyan kimutatások, amelyek nem a pénzügyi vetületre, hanem például a vámhatárok átlépésére és/vagy a gazdasági kapcsolatok bizonyos szegmenseire koncentrálnak. Ilyen például a külkereskedelmi mérleg A fizetési mérleg statisztika fejlődéséről ld. az Olvasmányt 2 A merkantilisták az arany beáramlást tekintették egy ország gazdagsága forrásának. ár, a rögzítési időpont a teljesítés. Ez vagy a tulajdonjog megváltozásának, az ügylet üzleti könyvekben történő elszámolásának időpontja, szolgáltatás esetében pedig a teljesítés időpontja. A statisztika tehát eredmény szemléletű és nem pénzforgalmi szemléletű A tényleges valuta-

és devizamozgásokat összesítő (cash flow) kimutatás a deviza fizetések mérlege. A nemzetközi fizetési mérleg pénzügyi mérleg blokkjánál megkülönböztetik a monetáris hatóságot, a kormányzati szektort, a bankszektort, valamint az egyéb szereplőket. A külső pénzügyi egyensúlyt a nemzetközi fizetési mérleg különböző aggregátumai pozíciójával szokták jellemezni. Ezeket és a mérleg sematikus vázát lásd 82 táblázatban A kimutatás által közölt információk értékelése szempontjából a következő fogalmak világos megértése szükséges: Devizabelföldi(rezidens) az a gazdasági szerelő, akit alapvető gazdasági érdeke az adott országhoz köt. A rezidens tehát nem szinonimája a hazai fogalmának Devizakülföldi(nem rezidens) akit alapvető gazdasági érdeke a külföldhöz kapcsol. Ez a külföldi fogalmától eltérhet. A kimutatás a külföldet egészként („the rest of the World”) kezeli. A valóságban a különböző

tranzakciók különböző országokkal, különböző külföldi fizetőeszközökben zajlanak. E valuták ráadásul a konvertibilitás különböző fokozataiba sorolhatók 3. E különböző valuták közös nevezőre hozása valutaárfolyamok segítségével történik. E mellett maga a kimutatás is egységes képet mutat atekintetben, hogy tételei milyen valutában denominálódnak. Ez fontos kérdés, hiszen a mértéknek – az összehasonlíthatóság érdekében – illik nagyjából stabilnak maradni 4. Az árfolyamok kapcsán e mérési problémára kitérünk még A fizetési mérlegben rögzített pénzmozgások egyben az adott ország valutájának keresletkínálati viszonyairól is információt nyújt. A nemzetközi fizetési mérleg által tükrözött gazdasági tranzakciók tipizálhatók úgy mint folyó és tőke műveletek. E műveletek elkülönítése nem a statisztikai megfigyelés módszerén alapul 5, hanem a tranzakciók pénzügyi hatásainak

különbözőségén. A folyó műveletek: - 3 A folyó fizetési mérleg egyrészt reál tranzakciókat tartalmaz. Az áru- és szolgáltatás export aktív tétel, mivel ezeket külföldi fizetőeszköz, vagy ezekre szóló követelés beáramlása kíséri. Az import passzív művelet mivel ezek külföldi fizetőeszközkiáramlást implikálnak Adott feltételek mellett, az esetek többségében 6, az import idegen valutával szembeni keresletet támaszt és hazai valuta eladásával jár. Az import felhasználója ugyanis az adott nemzetgazdaságban használatos valutában szerzi jövedelmét. Konvertibilis valuták esetében elképzelhető, hogy az importőr eleve rendelkezik idegen fizetőeszközzel. Ez vagy korábbi átváltás, vagy más jogcímen szerzett külföldi valutabevétel, mondjuk át nem váltott export bevétel. Az export Erről ld. a fejezet későbbi részét Magyarország nemzetközi fizetési mérlegét hosszú ideig USD-ben, jelenleg euróban vezeti az MNB.

5 Ld. az olvasmányt! 6 Fontos kivétel ezaló a nemzetközi barter kereskedelem. 4 - - esetén a külföldi pénznemben realizált bevételt vagy átváltja az exportőr, vagy abban a pénznemben tartja pénzeszköz, vagy pénzügyi eszköz formájában. A tényezőjövedelem-transzferek (pl. kamat, munkabér, osztalék, ingatlan hasznosításból származó jövedelmek) hatása azok irányától függ. A tényezőjövedelem beáramlások aktív tételek, mivel itt külföldi fizetőeszköz kerül az országba. A beáramló jövedelem maradhat tulajdonosánál külföldi valutában, vagy átválthatja a bankrendszerben. Egyéb jövedelemáramlások is a folyó műveletek közé tartozhatnak. Ilyen tételek a nemzetközi segélyek, jóvátételek. A magyar statisztikában ide tartozik a lakosság rezidens bankoknál végrehajtott deviza tranzakciói is. A folyó műveletek esetében a tényleges átváltási folyamatok függnek az adott gazdaság külgazdasági kapcsolatainak

természetétől (kiterjedtség, a relációk száma stb.) és az érintett valuták konvertibilisának fokától. A folyó fizetési mérleg kitüntetett jelentőségét az adja, hogy ezek a tételek közvetlenül tényezői a makroszintű keresletnek. A tőkeműveletek: - a műveletek egyik formája a direkt (közvetlen) befektetés. A közvetlen tőkebefektetésnek nincs lejárata, nem likvid, ebben az esetben a befektetőnek tartós érdekeltsége van a vállalat, projekt irányításban. A közvetlen befektetéseket stratégiai befektetők hajtják végre A közvetlen tőkebefektetés megvalósulhat „zöldmezős” beruházásban, vagy vállalat felvásárlásban. Ez utóbbi egyik esete a vállalati privatizáció A zöldmezős beruházás új vállalat alapítását és felépítését jelenti. - a tőkeműveletek másik alapvető formáját a portfólió befektetések jelentik. Portfólió befektetésnek nevezik azokat az értékpapír vásárlásokat, amelyeket pénzügyi

befektetők eszközölnek. Az ilyen befektetések célpontja másodlagos piaccal rendelkező értékpapírok vásárlása. Ide tehát a másodlagos piaccal rendelkező értékpapírok tartoznak - a műveletek harmadik formáját a hosszúlejáratú hitelek jelentik. Hitel felvétel, vagy hitelnyújtás külföldre a hazai bankok által. A hosszúlejáratú hitelek rendszerint célhitelek, amelyeket meghatározott célokra, meghatározott feltétek teljesülése esetén, meghatározott ütemezésben folyósítanak és fizetnek vissza. - a tőkeműveletek negyedik csoportját a rövidlejáratú tételek jelentik. Ezeknek a műveleteknek a célja részben a fölösleges likviditás hasznosítása, részben a spekuláció. Ezek a tőkemozgások eléggé kiszámíthatatlanok, ezért ezeket forró tőkének is nevezik. !!!Gondolja át újból azokat a szempontokat, amelyek alapján megkülönböztettük az értékpapír és az egyedi szerződések formájában jelentkező pénzügyi

instrumentumokat.!!! A tőkeműveleteknél a tőkeimport külföldi fizetőeszköz beáramlást, a tőkeexport kiáramlást jelent. Hitelfelvétel „tőke import”, hiteltörlesztés „tőkeexport” A gyakorlatban a folyó és a tőkemozgási tételek két aggregátumát különböztetik meg. Az alapmérlegbe a folyó tételek és a három „stabil” tőkemérleg tétel, a működő tőke, a portfólió befektetések és a hosszúlejáratú hitelek együttese tartozik. A likviditási mérleg az alapmérlegen kívül a rövidlejáratú tőkemozgásokat is tartalmazza. Elnevezése arra utal, hogy ez határozza meg egy ország külső finanszírozási helyzetét. Fontos észrevennünk, hogy a folyó és a tőkeszektor műveletei között szoros kölcsönhatás és átváltás van. A folyó mérleg pozíciója tőkeműveleteket válthat ki Ilyen például a folyó hiány finanszírozására felvett hosszúlejáratú hitel, vagy állampapírok, vagy más értékpapírok nem

rezidensek számára történő értékesítése. A tőkeműveleteknek is van folyó tételekre vonatkozó konzekvenciája. A hitelekre kamatot, a direkt befektetések profitot eredményeznek, az értékpapírokra hozamot fizetnek. Ezek, amennyiben elhagyják az országot, úgy a folyó fizetési mérleget terhelik. A folyó és a tőke mérleg egyenlegének változását a nemzetközi tartalékok mozgása ellentételezi. A nemzetközi tartalékok lehetnek arany, külföldi valuta és deviza A devizák rövidlejáratú betétek, vagy hitelek formájában vannak. A tartalékolás célszerű valutanem összetétele – az árfolyamkockázatok kiküszöbölése érdekében – tükrözi a szokásos tranzakciók valutanemeit. OLVASMÁNY A fizetési mérleg egyike a legrégebbi pénzügyi statisztikai kimutatásoknak. A gazdaságstatisztika egyéb területeinek fejlődése, a megfigyelt elemek, folyamatok természetének változásai azt eredményezték, hogy a fizetési mérleg

statisztikája is folyamatosan változik. Ami az állandóságot jelenti az a törekvés – amely a fiziokratizmus és merkantilizmus óta létezik – hogy e kimutatás a deviza (korábban arany) kereslet és devizakínálat (korábban arany) alakulásának tényezőit bemutassa. A változások egyértelműen azt célozzák, hogy a fizetési mérleg statisztika beilleszthető legyen az SNA logikájába, ezen belül is a külföld számlák rendszerébe. A mai fizetési mérlegek sem nem fizetéseket tartalmazó kimutatások ( a számbavétel eredményszemlélete miatt), sem nem mérlegek, hiszen flow változókat írnak le. A változók részben reáltranzakciók, részben ár- és árfolyamváltozások miatt bekövetkező átértékelődések illetve egyéb állományváltozásokat (pl. új természeti erőforrások feltárása, rossz hitelek leírása) írnak le A mai fizetési mérleg statisztikák piaci értékek alapján készülnek és az események rögzítési elve az

eredményszemlélet. A fizetési mérleg statisztikák összeállításánál változott a megfigyelés módszere. Ennek az a jelentősége, hogy a statisztika – a számviteltől eltérően – nem az elemi üzleti események alapján építkezik, hanem bizonyos folyamatok, állapotok megfigyelését végzi. E megfigyelés lehet teljes körű és lehet különböző technikákkal alátámasztott becslés. A magyar fizetési mérleg statisztika 2003. elejétől változtatott megfigyelési módszerén A korábbi gyakorlat helyett, amely a bankok statisztikai kimutatásaira épült, most a vámstatisztikára alapozva történik a fizetési mérleg összeállítása. A mai fizetési mérleg statisztikai szerkezete a következő: 1. Folyó fizetési mérleg (itt reáltranzakciók, jövedelemáramlások és viszonzatlan átutalások szerepelnek.) 2. Tőkemérleg (viszonzatlan tőkeátutalások és nem termelt nem pénzügyi javak forgalma tartozik ide.) 3. Pénzügyi mérleg (pénzügyi

instrumentumok mozgásával járó folyamatok, működő tőke, portfólió és egyéb pénzügyi befektetések) 4. Tévedések, kihagyások egyenlege (a statisztika nem az elemi üzleti eseményekből, hanem megfigyelésekből építkezik, ez a tétel biztosítja a kettős könyvelésnek való utólagos megfelelést.) 5. Az 1-4 terjedő elemek együttes hatása a teljes egyenleg 6. A nemzetközi tartalékok változása teremti meg a formális egyensúlyt OLVASMÁNY VÉGE 2 A fizetési mérleg pozíciójának megítélése Alapvető kérdés annak megítélése, hogy miként ítélhetjük meg a nemzetközi fizetési mérleg pozícióját. A gazdaságpolitika, a befektetők számára fontos információk olvashatók ki a mérlegből. Az első kérdés, hogy melyik fizetési mérleg aggregátum milyen üzenetet közvetít Általánosságban el lehet mondani, hogy bármelyik aggregátum aktív, vagy passzív önmagában nem jelent semmit. Ahhoz, hogy a kérdésre megnyugtató

válaszokat adjunk tekintsük át a fizetési mérleggel kapcsolatos főbb makroökonómiai összefüggéseket: A bruttó nemzeti jövedelem az a bruttó hazai termék és a külfölddel kapcsolatos jövedelemáramlások egyenlege. GDP= C+G+(X-M) GNI= GDP+NY A bruttó rendelkezésre álló jövedelem a bruttó hazai termék és a külföldről származó nettó jövedelemáramlások és jövedelem transzferek egyenlege: GNDI=Y+NY+NCT GNDI=C+I+G+CAB S-I=CAB=(S h -Ih )+(S v -i v )+(S g -I g ) A nettó külföldi beruházás, a külföld felé megvalósított nettó hitelnyújtás megegyezik a folyó fizetési mérleg, a tőkemérleg és nem termelt nem pénzügyi eszközök nettó felhalmozásának egyenlegével. S-I+NKT-NPNNA=CAB+NKT-NPNNA=NFI Öt szempontot mutatunk be, amelyek alkalmasak arra, hogy a konkrét helyzeteket meg tudjuk ítélni. Az egyensúly fogalmának abban a viszonyítási rendszerben van értelme, hogy a monetáris hatóság a valuta árfolyamát valamilyen

szempontból tekinti célváltozónak, és befolyásolandónak. !!!Idézze fel a monetáris politikánál tanult nominális horgony fogalmat!!!!! A fizetési mérlegben tükröződő tranzakciókhoz átváltási folyamatok kapcsolódnak. Amennyiben ezt a monetáris hatóság, vagy a kereskedelmi bankok végzik, ezek egyben átgyűrűznek a belföldi pénzmennyiségre is, hiszen ezek pénzteremtő, illetve pénz megsemmisítő bankműveletek. A monetáris politika szempontjából tehát a fizetési mérleg egyenlege a pénzmennyiséget „zavaró módon” befolyásolja. Különösen így van ez a tőkeműveletek esetén, ahol a külföldi fizetőeszköz beáramlás – amely a gazdaság egésze szempontjából kívánatos- súlyos terhet jelent a belföldi pénzmennyiség szabályozása szempontjából. Teljesen szabad árfolyam alakulás esetén ugyanis valamilyen egyensúly mindig kialakul. 1. Az egyes részmérlegek önmagukban fontos információval szolgálnak a gazdaságpolitika

és a befektetők számára. A folyó fizetési mérleg állapota képet ad egy ország reál-egyensúlyáról A deficit esetén lényeges kérdés annak finanszírozhatósága. Ez lehetséges külföldi hitelek felvételével. Ezek általában feltételes, konkrét projekt finanszírozását szolgálják A projekt hasznosulása ebben az esetben képes kitermelni a hitel visszafizetésének terheit, az adósságszolgálatot. A hitel, amennyiben nem projektet finanszíroz, akkor úgynevezett készenléti stand by hitel, amely felvétele a fizetőképesség elvesztésének veszélyére utal. A folyó fizetési mérleg hiányt lehet tőkebeáramlással finanszírozni. Ha ez működő tőke beáramlás, úgy ez tartós finanszírozást biztosít, de számolni kell a realizált profit egy részének repatriálásával, amely egy későbbi időszak folyó mérlegét terheli. A portfólió tőke befektetés a másik finanszírozási lehetőség. Ennek vonzása olyan kamatszintet

követelhet, amely drágítja a hazai beruházásokat. A folyó fizetési mérleg hiány oka lehet a költségvetési deficit is, ekkor ikerdeficitről beszélünk. Az ikerdeficit létrejöttéhez konvertibilis valuta és speciális összetételű államháztartási hiány kell. 2. A tartósan, kiszámítható tőkeimporttal finanszírozható folyó hiány esetén vizsgálhatjuk az alapmérleget. Amíg a tőkeáramlás tételei nem, vagy nem teljesen liberalizáltak, és/vagy a nemzetközi tőkemozgások nem volatilisek, addig az alapmérleg alapján az egyensúly megítélhető. A mai viszonyok között az instrumentumok lejárata és stabilitása között nincs szoros összefüggés. Ma már az alapmérleg különösebb jelentés tartalommal nem bír 3. A mai tőkepiaci tendenciák közepette a külső egyensúlyt a teljes devizaáramlási mérleg írja le a legjobban. Itt a folyó és a tartós tőkebefektetések mellett a volatilis tőketételek is szerepet kapnak. A rövid

lejáratú finanszírozás súlya azt mutatja, hogy milyen külső nyomás alatt van a monetáris hatóság az árfolyam politika terén. 4. Ismert a következő mondás: „Ha ketten teszik ugyanazt, az nem ugyanaz” Témánk szempontjából ez arra figyelmeztet, hogy nem mindegy mely ország fizetési mérlegéről van szó. Ha például olyan országok pénzéről van szó, amelyek törvényes fizetőeszköze tartalékvaluta, akkor a folyó fizetési mérleg passzívum nemcsak elviselhető, de egyben feltétele is annak, hogy az adott valuta tartalékvalutaként működhessen. Ez egyben az adott ország számára reál-erőforrás beáramlást is jelent. A nem tartalékvalutával rendelkező országok esetében a folyó fizetési mérleg passzívuma már más helyzetet eredményez. Ez esetben is reálerőforrás beáramlás történik, de ezt valamilyen módon finanszírozni kell. Amennyiben a finanszírozás tőkeműveletekkel történik, úgy annak jövőbeni hatása a

tőkeköltségek (kamat, osztalék, profit) felmerülése lesz. 5. A területi (ország) versenyképesség szempontjából nem állítható, hogy annak pozíciója és a versenyképesség összefüggne. Vezethet út a versenyképesség javuláshoz külső egyensúlyromlással, erős gazdaságot is érhetnek külső pénzügyi sokkok, amelyek a versenyképességet meghatározó tényezők, vagy azt mérni képes mutatókban lényeges változást okozna. A nemzetközi fizetési mérleg egyszerűsített sémája 7 A1. Külkereskedelem A2. Egyéb folyó tételek: -turizmus, -kamatfizetés, -tényező jövedelmek, 7 Tarafás (2001) 65. old alapján Bevétel Export és szállítmányozási bevételek Külföldi turisták hazai fizetőeszköz vásárlásai; Kiadás Egyenleg Import, (X-M)+/szállítmányozási kiadások Hazai turisták +/külföldi fizetőeszköz vásárlásai; -egyéb jövedelem transzferek A. Folyó fizetési mérleg B. Tőkemérleg B.1 Működőtőke-beruházások

B.2 Portfólió beruházások B.3 Hosszúlejáratú kölcsönök B.4 Rövid lejáratú tőkemozgások C. Valutatartalékok változása Teljes nemzetközi fizetési mérleg(A+B+C) Fizetési alapmérleg(A+B.1+B2+B3) Likviditási mérleg(A+B) Külföldön dolgozó bérhazautalása; Külföldi tulajdonú vállalat profitrepatriálása; Tőkeimport, Tőkeexport, Tőkeimport, Kölcsönfelvétel, Nyújtott kölcsön törlesztése Nem rezidensek rövidlejáratú pénzügyi instrumentumok vásárlása hazai valutáért, vagy betételhelyezése, Rezidensek Tőkeexport, Kölcsönnyújtás, Kölcsön törlesztés Nem rezidensek (KA H )+/rövidlejáratú pénzügyi instrumentumok eladása hazai valutáért, vagy betételhelyezése (CAB)+/(KA)+/(KA FDI )+/(KA P) +/(KA C )+/- +/0 (BP A )+/(BP L )+/- 3 A devizagazdálkodás típusai A nemzetközi fizetési mérleg pozíciója különböző tényezők eredőjeként alakul ki. A monetáris és általános gazdasági egyensúly érdekében a

kormányzat és/vagy a jegybank 8 kontrollálja a nemzetgazdaság külfölddel kapcsolatos tranzakcióinak pénzügyi vonatkozásait is 9. E kontroll a devizagazdálkodás rendszerében ölt testet A devizagazdálkodás jellegétől függ egy belső érték nélküli pénz konvertibilitása. A konvertibilitás a mai pénzrendszerekben a törvényes fizetőeszközök, illetve ezekre szóló követelések szabad átválthatóságát és átutalhatóságát jelenti. A törvényes fizetőeszközök átváltása és átutalása során – legalábbis devizagazdálkodás szempontjából – két szuverén fél áll szemben. A két fél, két partner szándékai nem feltétlenül esnek egybe. A konvertibilitás megvalósulásához – ugyanúgy, mint a házassághoz – két fél akarat egyezősége szükséges. A devizagazdálkodás főbb formái és jellemzői a következők: 3.1 Kötött devizagazdálkodás E megoldást a fizetési mérleg krónikus egyensúlytalansága és/vagy

rendkívüli gazdasági helyzetek esetén alkalmazzák. Az I világháború alatt és után, majd az 1929-33-as Nagy válság után az európai országok sora folyamodott e gazdaságpolitikai eszközhöz. Az államszocialista gazdaságok tervgazdálkodási rendszereiben is ez a megoldás működött. Általában elmondható, hogy a fejletlen, vagy a gazdasági fejlődést különböző tervezési és más koordinációs intézményi megoldásokkal serkentő rendszerekben ezt a megoldást előszeretettel alkalmazzák. A kötött devizagazdálkodás ugyanis a központi kontroll mellett alkalmas az adott gazdaság belső piacának védelmére, gazdaságszerkezeti preferenciák közvetítésére. Kiemelkedő a devizahatóság szerepe, amely az ország valutájának egyetlen legális átváltója. A devizahatóság az ország törvényes fizetőeszközének egyetlen kínálója, illetve a külföldi fizetőeszközök egyetlen vásárlója, így az adott valuta esetében a piac

monopolisztikus szereplője. A gazdaság többi szereplője számára a devizahatóság külön engedélyezi a külföldi fizetőeszközhöz jutást, adagolhatja a külföldi fizetőeszközt, illetve kötelezi azokat az általuk birtokolt valuta adott áron történő beszolgáltatását. A hatóság határozza meg az átváltási árfolyamot, ami lehet fix, mozgó, egységes, vagy többes árfolyam. Jellemző a többes, különböző típusú ügyletekre, szélsőséges esetekben, például a tervgazdálkodás tervutasításos modelljénél, hogy iparági árfolyamokat működtettek. Ezek az árfolyamok lényegében elszámolási eszközként funkcionáltak, a piac jelzéseit közvetíteni nem voltak képesek. A kötött devizagazdálkodás természetes jelensége a fekete és a „szürke” piac, illetve az ezeken érvényesülő árfolyamok. Ebben a rendszerben a konvertibilitás alacsonyabb fokozatai érvényesülnek. A külgazdasági kapcsolatokban és elszámolásokban jelentős

szerepet töltöttek be az ellenüzletek. Az ellenüzletek fajtái a külkereskedelmi barter, a kompenzációs ügylet, az ellenvásárlásás az offset. A barter esetében mindkét fél számára szükséges áruk cseréje történik. Ennek hátrányait láttuk már a pénz kialakulását bemutató részben. A kompenzációs ügylet esetében a pénzt részben, vagy egészben szélesebb körben piacképes áru (pl. kőolaj) helyettesíti Ebben az ügyletben a szállító (exportőr) olyan árút fogad el fizetés fejében, amelyre nincs szüksége (kompenzációs áru), de amelyet tovább tud adni (reexport). Az ellenvásárlás olyan ügylet, ahol az exportőr kötelezi magát arra, hogy az általa szállított áru ellenértéke egy részéért az importőrtől vásárol. Az offset már kooperációt feltételező ügylet. Ebben az esetben nagy értékű, összetett javak (pl gyártó berendezések, 8 A jegybanki függetlenség kérdését e helyütt nem tárgyaljuk. A kontrollnak

vannak más vonatkozásai is. Vámigazgatás például a nemzetközi áruforgalomnak azt a vonatkozását vizsgálja, amely a piacvédelemmel, illetve a vámpolitikával kapcsolatos. 9 tengeri hajók stb.) exportőre azt vállalja, hogy a vásárlótól elfogadja az importőrtől fizetés fejében bizonyos speciális alkatrészek beszállítását. 3.2 Szabad devizagazdálkodás A liberalizált, vagy szabad devizagazdálkodás az erős és kiegyensúlyozott fizetési mérleg pozícióval rendelkező gazdaságokban létezik. Ebben a rendszerben a gazdasági szereplők szabadon tarthatnak és használhatnak mindenféle külföldi fizetőeszközt. Az adott ország törvényes fizetőeszközének mind keresleti, mind kínálati oldalán végtelen számú szereplő van, így a piac közelíti a tökéletes piac állapotát. Az árfolyamrendszerben a piac által vezérelt folyamatok uralkodnak. Itt szükséges, de nem elégséges a konvertibilitás magasabb fokozata A konvertibilitás

lényegében a fizetőeszköz kínálati szabadságát biztosítja. A kereslethez gazdasági tényezők szükségesek. Ezért a teljesen szabad devizagazdálkodást olyan országok képesek megvalósítani, amelyek valutájával szemben állandó kereslet van. Ilyen valuták például azok, amelyek nemzetközi tartalékként funkcionálnak. A 7.3 táblázat a két típus összehasonlításának lehetséges szempontjait tartalmazza 4 A konvertibilitás fokozatai A mai pénzrendszerek alapvetően lokálisak, hiszen a törvényes fizetőeszközök az adott állammal szembeni követelést testesítenek meg. A pénz más formái pedig az adott ország monetáris rendszerének szereplőivel szembeni követelés. A pénzrendszer stabilitásának biztosításához hozzátartozik a törvényes fizetőeszközök nemzetközi cseréjének kontrollja is. A kontroll szükségességét, a választott eszközöket számtalan gazdasági, gazdaságpolitikai és tisztán politikai tényező

befolyásolja. Ezért a konvertibilitás rendkívül viszonylagos fogalom, amelynek minden árnyalatát szinte lehetetlen megragadni. A konvertibilitás fokozatai e kontroll erősségét jelentik, amely fokozatokat először két dimenzióban értelmezünk. Az egyik dimenzió azt mutatja, hogy az adott fizetőeszköz a nemzetközi fizetési mérleg mely tételei esetében váltható át korlátozás, devizahatósági engedély nélkül. Ebben a dimenzióban megkülönböztetjük a folyó fizetésimérleg különböző tételeire értelmezett és a különböző tőke mérleg tételekre értelmezett átváltási lehetőséget. A másik dimenzió arra vonatkozik, hogy a gazdasági szereplők milyen köre élhet a szabad átváltás lehetőségével. A konvertibilitás fokozatait, ennek két dimenzióját a 73 táblázatban foglaljuk össze. A fizetési mérleg tétel szerinti konvertibilitást 5, a gazdasági szereplő típusa szerinti konvertibilitást 6 fokozatú skálán írtuk le. A

skála magasabb fokozatai az alacsonyabb fokozatokat magában foglalják. A táblázatban szereplő kétjegyű számok mutatják a konvertibilitás lehetséges fokozatait. A legalacsonyabb a 00, a legmagasabb a 65 érték !!! Lapozzon vissza a pénzteremtő bankműveletekkel foglalkozó részhez.!!! A konvertibilitás különböző fokozatainál- a pénzteremtés és a monetáris politika szempontjából - két fontos határvonalra szükséges felhívni a figyelmet. Az egyik, amikor az átváltás joga egyedül a jegybanké. Ez a helyzet megvalósulhat egyszintű bankrendszerben Itt a monetáris hatósági és kereskedelmi banki szerepek intézményesen nem válnak el. Itt a külföldi fizetőeszköz vásárláson alapuló pénzteremtés jól kontrollálható. A másik eset, amikor a bankrendszer kétszintű, de a kereskedelmi bankok műveletei nem terjedhetnek ki valutaátváltásra. A harmadik eset, amikor a kereskedelmi bankok a vásárlási és átváltási műveletet szabadon

végezhetik. Itt az ilyen műveletek kiterjedtsége nagyban függ a konvertibilitás erősségétől. A nemzetközi szokványok szerint a konvertibilitást az IMF alapokmányában rögzített feltételek teljesülése szerint szokták megítélni. A VIII cikkelyben szereplő kritérium akkor teljesül, ha egy ország hatóságai garantálják, hogy nem akadályozzák számottevően nem rezidensek és rezidensek folyó fizetési mérlegben szereplő ügyleteivel kapcsolatos átváltások és átutalások szabadságát. Ez a követelmény nem kívánja meg, hogy rezidensek külföldi valutatartási szabadságát. (Itt kivételt a turizmus céljára fordítható pénzek jelentik) A VIII cikkely csupán azt jelenti, hogy a nem rezidens az adott ország valutájához juthasson, a rezidens pedig folyó fizetéseihez szükséges valuta vásárlási joggal rendelkezik. Az IMF alapokmánya ismeri az úgynevezett XIV. cikkely szerinti státuszt Ez lényegében a de jure konvertibilitásnak felel

meg. Az IMF évente jelentést tesz közzé a világ országainak devizarendszereiről és az érvényes devizakorlátozásokról. A mellékelt 71 ábrán bemutatjuk e jelentésekben szereplő értékelések szempontjait. A konvertibilitás vizsgálatának harmadik dimenziója a de jure és de facto konvertibilitás megkülönböztetése. A de jure konvertibilitás hivatalos deklaráció eredménye, számos esetben jogszabályi vonatkozása is van A de facto konvertibilitás a devizaműveletek felszabadításának tényleges megvalósulását jelenti. A két szempont közötti különbség egyik vonatkozása az, hogy a de jure konvertibilitás az adott állam deklarációja, amelyet a partnerek vagy visszaigazolnak, vagy nem. Ha igen, akkor megvalósul a de facto konvertibilitás is A másik vonatkozás az, hogy bizonyos értelemben de facto minden valuta konvertibilis, hiszen devizahatósági tiltások esetén (de jure konvertibilitás hiánya) is kialakul a valuták fekete és

szürke piaca. A konvertibilitás megvalósulásának három alapvető előfeltétele, pontosabban feltétel csoportja van. Az egyik a makroökonómia feltételek összességét jelentik Ide olyan nehezen számszerűsíthető tényezők tartoznak, amelyek a hazai valuta stabilitását és a vele kapcsolatos általános bizalmat tükrözik. A teljesség igénye nélkül idetartozó tényező az infláció, a fizetési mérleg pozíció, a külső adósság és a belső államadósság mértéke. A másik feltétel a megfelelő – a gazdaság állapotával, külső környezetével és gazdaságpolitikai céljaival összhangban lévő -árfolyam rendszer kialakítása. Ennek funkciója, hogy biztosítsa azokat a kontroll és beavatkozási lehetőségeket, amelyek a devizális egyensúly végzetes megbillenését megakadályozzák. A harmadik feltétel – szemben az előző két, lényegében makro feltétellel, egy mikro feltétel, a jól működő devizapiaci intézményrendszer. Ide

tartozik a bankrendszer fejlettsége, a bankközi pénz, ezen belül azonnali és határidős devizapiacok léte. 5 Deviza árfolyamok fogalma jegyzése, fajtái Az árfolyam az adott fizetőeszköz külföldi fizetőeszközben kifejezett ára. Ez az ár több szempontból is különlegesnek tekinthető. Az első amit tisztáznunk kell a valuta és a devizaárfolyam különbsége. A valuta a készpénz, egy ország törvényes fizetőeszköze, a deviza e törvényes fizetőeszközre szóló követelés. Jellemzően számlapénz A nemzetközi fizetéseknek sajátos készpénzkímélő eszköze a csekk. A deviza, a csekk- és a valutaárfolyamok között a különbséget döntően a készpénz-kezelési, illetve a csekkel kapcsolatos adminisztrációs költségek magyarázzák. 5.1 Az átváltott instrumentum és a jegyző szempontjából értelmezett árfolyam fajták A devizaárfolyamok másik sajátossága, hogy ezek koncentrált piacokon alakulnak ki. E jószággal kereskedő

vállalkozások, a bankok „jegyzik” az árfolyamot. Az árfolyamjegyzésben megkülönböztetjük a vételi, az eladási és a közép árfolyamot. A vételi árfolyam az, amelyen az árfolyamjegyző hajlandó megvásárolni az adott külföldi fizetőeszközt. Az eladási árfolyam, az az ár, amelyen a jegyző az adott valutát eladni hajlandó. Ebből következik, hogy az a vételi árfolyam mindig alacsonyabb az eladási árfolyamnál. A különbség a marzs(marge), amely a bank költségeit és jövedelmét fedezi. A középárfolyam, amely vételi és eladási árfolyam számtani átlaga, konkrét adás-vételnél nem használatos, ugyanakkor igen fontos elszámolási funkciót tölt be. A különböző statisztikai és számviteli kimutatások összehasonlíthatóságához szükséges a különböző valutákban denominált tételek „közös nevezőre hozása”. E közös nevező rendszerint a középárfolyam, amely alkalmas arra, hogy feloldja azt a dilemmát, amely

azzal kapcsolatos, hogy miként lehet kiküszöbölni az aktuális vételi/eladási árfolyam alkalmazásából adódó torzításokat. !!! Gondolja át, hogy a pénzügyi rendszerekben keletkező számviteli és statisztikai információk összehasonlíthatóságának milyen komoly jelentősége van. !!! Az eddig ismertetett árfolyam fogalmak közötti relációt a következőképpen lehet bemutatni: E valuta, vételi <E csekk <E deviza, vételi <E közép <E deviza, eladási <E csekk <E valuta, eladási Ha az árfolyam azt mutatja, hogy mennyi hazai valutát kell az idegen valutáért fizetni, akkor azt direkt jegyzésnek nevezzük. Az 1$= 250HUF direkt árfolyam jegyzést jelent Az indirekt jegyzés azt mondja meg, hogy mennyi külföldi fizetőeszközt lehet egy egységnyi hazai valutáért kapni. 1HUF= 1/250$ További bonyodalmat okoz, hogy a nemzetközi gyakorlatban az elsőszámú tartalékvalutában, az amerikai dollárban szokták jegyezni a különböző

valuták árfolyamát. Ennek oka az, hogy az amerikai dollárban kötik a legtöbb ügyletet, a leglikvidebb a dollár piaca, így a különböző más valuták aktuális értékét ebben a valutában kifejezett árfolyamok tükrözik. Egy valuta dollárral szembeni árfolyamát egyenes árfolyamnak nevezik. A keresztárfolyam a valuták olyan árfolyama, amelyben az USD nem szerepel. A keresztárfolyamok tehát „dollár mentesek”. A keresztárfolyam kiszámításánál abból kell kiindulni, hogy saját valutánkért dollárt kell venni és utána a dollárt eladni a célvalutáért. 5.2 Átváltási ügylettípusok és ehhez kapcsolódó árfolyamok Ahogy láttuk a különböző időpontban rendelkezésre álló pénzek jelenértéke nem egyenlő. Így van ez az átváltási ügyletek során kialakuló valutaárfolyamok esetében is. Az ügyletek ilyen alapon történő elkülönítésében az alapvető határvonalat a most, azonnal bekövetkező átváltás és valamilyen

jövőben bekövetkező átváltás között húzhatjuk meg. Az azonnali (spot, promt) ügyletek az éppen aktuális árfolyamon zajlanak. Az ügyletben résztvevők típusától függ, hogy az „azonnaliság” mit jelent. A bankok azonnali átváltási műveletek teljesítése a kialakult szokások szerint a (t+2)-ik napon teljesülő tranzakciók, ahol az árfolyam a t-edik napon érvényes. A valutaátváltási ügyletek másik nagy csoportját a határidős ügyletek képezik. Forward, vagy termin ügyletek lényege, hogy az árfolyamjegyző és az ügyfél megállapodik egy konkrét átváltási ügylettel kapcsolatos jövőbeli árfolyamról, ahol az összeg, és a teljesítési időpont a felek megegyezésén, a gazdasági szereplő átváltási igényének időzítésén múlik. A futures ügyletek olyan tőzsdei kontraktusok, ahol az összeg és a futamidő is szabványos. Ezen ügyletek árfolyam kockázatok fedezését (hedge) és/vagy spekulációs célokat

szolgálnak. Az árfolyam kockázat alapja a nyitott pozíció, ami azt jelenti, hogy olyan pénzügyi eszközöm van, ami árfolyam változásnak van kitéve. Ha importőr vagyok és a három hónap múlva esedékes importszámlára félretett pénzt hazai valutában tartom, akkor ki vagyok téve a saját valuta és az importért fizetendő valutanem közötti árfolyamváltozásnak. Ez tehát egy nyitott pozíció. Az átváltási műveletek sajátos formái az opciók és a swapok A deviza opció nem más mint jog egy meghatározott mennyiségű deviza jövőbeli átváltására előre meghatározott áron és lejáratra. Az ügylet típusok fenti elhatárolása alapján különböztetjük meg az azonnali (spot, promt) E s és a határidős (forward) E f árfolyamot. A határidős árfolyam egy jövőbeli időpontra vonatkozik. Ez az árfolyam matematikai kalkuláció eredménye, amelyben a spot árfolyam és a két valuta kamatának különbözete adja meg a végeredményt. Ha egy

külföldi valuta azonnali árfolyama alacsonyabb, mint határidős árfolyama, akkor ennek a valutának prémiuma van, a mi valutánkhoz képest. Ha a külföldi valuta határidős árfolyam alacsonyabb, mint az azonnali, akkor diszkontja van. 5.3 Valutaparitás A valuták átváltási árfolyama mint piaci kategória közvetlenül a mindenkori kereslet-kínálati viszonyoktól függ. A keresletet és kínálatot a mai pénzügyi rendszerekben részben az adott ország nemzetközi fizetési mérlege által leírt reál és jövedelemáramlások határozzák meg. A kereslet másik komponense az esetleges arbitrázs lehetőségek kihasználásából adódik. A harmadik, és egyre jelentősebb komponens a spekulációs kereslet és kínálat. Az árfolyamok azonban e rövid hatások mellett meghatározott értékek körül ingadoznak. Az ingadozás centrumát nevezik valutaparitásnak. E paritás aranypénzrendszer esetében azt jelentette, hogy a valuta árfolyama hosszútávon a

partner valuta aranytartalmának függvényében alakult. Ha a font 1 egység aranyat jelentett és a dollár 0,5-t, akkor az 0,5-es paritás arány körül ingadozott az árfolyam. A belső érték nélküli pénzeknek vásárló értékük van Amennyiben egy fogyasztói kosár megvásárlása forintban 25,000 forint, euróban ugyanez 10 egység pénz, úgy a forint euróban mért vásárlóerő paritása 250. Devizaárfolyam rendszerek Az árfolyamrendszer alatt a valuták aranyhoz, vagy más valutákhoz viszonyított értéke alakulásának szabályozási eszközeit, eljárásait értjük. Az árfolyamrendszer mindig függ a fizetőeszközök konvertibilitásától és az áru és tényezőpiacok liberalizáltságától. A teljes valutakonvertibilitás esetében egységes árfolyam van. A korlátozott konvertibilitás többes árfolyamrendszerrel járhat. Ez azt jelenti, hogy eltérő árfolyamot alkalmaznak külkereskedelem, vagy turizmus esetén lebonyolított

átváltásoknál. Az árfolyamrendszer másik sajátos vetülete, hogy a devizahatóság mennyire enged szabad teret a kereslet-kínálati viszonyok érvényesülésének. Ez utóbbi szempont szerint lehetséges megoldások: - - - - - fix árfolyamok rendszere. Ez működhet aranypénz rendszerben, ahol az árfolyam a valuta aranyparitásával egyenlő, és ahol ez nem változhat. Fix árfolyam (bár itt általában ez többes árfolyam is) lehetséges kötött devizagazdálkodás esetén, amikor a deviza hatóság az ország valutáját mind rezidensek, mind nem rezidensek számára az általa meghatározott áron adja el. rögzített, de kiigazítható árfolyamok rendszere, ahol többoldalú kormányközi megállapodások rögzítik a résztvevő országok valutái egymás közötti árfolyamait, amelyektől csak kölcsönös megállapodással lehet eltérni. Ilyen árfolyamrendszer elképzelhető konvertibilis és nem konvertibilis valuták esetében is. lebegő árfolyamok

rendszere bizonyos mértékben, általában legalább a folyó fizetési mérleg szempontjából konvertibilis valuták esetében ismert. Fontosabb fajtái: 1. szabadon lebegő árfolyamok, amelyek mindenféle beavatkozás, intervenció nélkül a kereslet és kínálat függvényében alakulnak. Ilyen rendszer kiegyensúlyozott fizetési mérleg pozícióval rendelkező ország valutájával képzelhető el. 2. irányítottan lebegő árfolyamok, amelyet a jegybank hivatalosan deklarált módon befolyásol. A befolyásolás célja a külső egyensúly és/vagy a pénzstabilitás biztosítása. 3. korlátozottan lebegő árfolyamok Ez a széles sávok között szabadon lebegő valutákat jelenti, ahol a sávszél elérése esetén interveniál a jegybank nyílt piaci műveletekkel. 4. sávosan lebegő, vagy szűk sávban lebegő árfolyam, ahol a jegybank a +/%-ban megadott árfolyameltérés esetén interveniál más valutához kötött árfolyamok rendszere, amelyben a valuta

árfolyamát egy másik ország, vagy országok valutáihoz rögzített formában határozzák meg. Ebben az esetben a konvertibilitás nem feltétel, de elképzelhető. 1. kulcs-, vagy tartalékvalutához kötött árfolyam esetében az adott ország külgazdasági kapcsolataiban meghatározó szerepű valuta árfolyamához kötődik az árfolyam. Ez a megoldás kiküszöböli a valutapiaci kereslet és kínálat hatását, de nem függetleníti az országot a külső árhatásoktól. 2. valutakosárhoz kötött árfolyam esetében vagy kosárvalutákhoz (SDR, vagy korábban ECU), vagy az ország szempontjából fontos partnerországok valutái súlyozott átlagárfolyama az árfolyam meghatározó. csúszó leértékelési rendszer, jellemzően korlátozottan konvertibilis valuta esetén alkalmazzák makrogazdasági kiigazítások végrehajtásához. A cél a valuta reálleértékelése, amely export és tőkeimport ösztönző, és tőkeexport és áruimport visszafogó hatású. Az

előre bejelentett mértékű és időzítésű leértékelést egy meghatározott valutához, vagy valutakosárhoz viszonyítva hajtják végre azért, mert a kiigazítás eredményeként felpörgő infláció az egyszeri leértékelések hatását semlegesítené. Az árfolyamrendszerek mindig meghatározott gazdaságpolitikai célok és kényszerek megvalósítása, kezelése érdekében kerülnek alkalmazásra. A felsorolt rendszerek alkalmazásának célszerűsége részben e céloktól, részben az alkalmazás- gazdaságpolitikai célokhoz képest értelmezett- külső feltételei meglététől függ. A külső feltételek jellemzően az adott valuta kereslet-kínálati viszonyai. 6 A deviza piacok A modern devizapiacok virtuális, fizikailag meg nem határozható képződmények. Világosan elkülöníthetők a pénzügyi piacok más szegmenseitől. E piacok jellemzésénél nem különböztetjük meg a különböző instrumentumok (készpénz, csekk, pénzre szóló

követelések) részpiacait. E sajátosságokhoz tartozik a mély és a sekély devizapiacok megkülönböztetése A megkülönböztetés pontosan arra irányul, hogy mennyire likvid az adott valuta piaca. Mély piaca a tartalék valutaként használatos valutáknak van, amelyekkel széles körben üzletelnek. A mély piacú valuták teljesen konvertibilisek. A sekély piacú valutákkal ritkábban üzletelnek ezek kis országok és/vagy nem, vagy csak részlegesen konvertibilis valutái. A világgazdaság mai állapotában a devizapiaci műveletek töredéke mögött van reálügylet. Az átváltások döntő többsége spekulációs célú és kockázatkezelési célokat szolgáló tranzakció. Deviza adásvétellel foglalkoznak tőzsdék, bankok, nagyobb vállalatok trezsörörjei, pénzváltók, sőt esetenként magánszemélyek. Mégis azt kell mondanunk, hogy e piacok meghatározó szereplői a bankok. Olvasmány A devizapiac az utolsó évtizedekben hihetetlen gyors fejlődést

mutatott. A fejlődés mozgatórúgói az általános dereguláció és liberalizáció, illetve a bankkölcsönöket erősen kiszorító tőkepiaci hitelezés. ‘989-ben a világon naponta 590 milliárd dollár körült alakult a devizaátváltási piacok napi forgalma, ma ugyanez 1210 milliárd. Becslések szerint a devizaátváltási ügyletek mintegy 5 %-a mögött áll tényleges reál tranzakció. A devizapiaci mozgások több mint 80%-a egy hétnél rövidebb lejáratú. A piac meglehetősen koncentrált A forgalom több, mint 30%-át az Egyesült Királyság, több mint 15%-át az USA bonyolítja. A világ vezető központjai a világ forgalmának 80%-ából részesedik. A valutaátváltások gyors növekedése a Bretton Woods-i rendszer bomlása után indult meg. Ekkor dolgozta ki James Tobin híres javaslatát az átváltásokat terhelő elenyésző kulcsú adóról. Az adó ötlete valószínűsíthetően Keynes-től származik, aki fő művében már rámutatott a két

akkori vezető értéktőzsdén tapasztalható spekulációs tevékenység veszélyeire. Tobin a javasolt adótól az árfolyammozgások fékezését és ezzel a spekuláció visszaszorulását várta, azt, hogy “homokot hintsenek az olajozott fogaskerekek közé.” A javasolt egyszerű egy kulcsos adó a spekulációt súlytó adóterhelést a lejárat csökkenésével exponenciálisan növelte volna. További pozitív hatás volna az árfolyamok stabilizálódása, pontosabban a rögzített árfolyamokra gyakorolt spekulációs nyomás gyengülése. Tobin által nem tárgyalt további hatás volna, ha az adó bevételeit a nemzetközi intézményrendszer finanszírozására fordítanák. Egy ilyen adó alkalmas volna a káros adóverseny hatásainak mérséklésére, az adóparadicsomok elleni világméretű harc eredményessé tételére. Olvasmány vége A devizapiacokon érvényesülő árakat (árfolyamokat) több tényező egyidejűleg határozza meg. A hosszú távú

tényezők közül a következő tényezőket kell megemlíteni: - a valuták vásárlóerő paritása, - az egyes nemzetgazdaságokban érvényesülő reálkamatláb, az adott ország nemzetközi fizetési mérleg pozíciója, makrogazdasági és politikai stabilitás/instabilitás., Rövidtávon két szintet kell elkülönítenünk. A deviza piac általános helyzete, az aktuális kereslet és kínálat, a váratlan események, információk. E mellett az egyes árfolyamjegyző bankok belső üzemi szempontjai, tudniillik, hogy milyen az adott bank devizapozíciója, és hogy ez milyen likviditásmenedzselési lépéseket indokol. 7 Nemzetközi fizetési rendszerek Ahogy a pénzről szóló fejezetben láttuk a pénz a munkamegosztás fejlődésének terméke. A nemzetközi munkamegosztás természetes igénnyé teszi, hogy a különböző gazdasági tranzakciók pénzformában is leképeződjenek és pénzmozgások kísérjék azokat. E pénzmozgások a nemzetközi fizetési

rendszerek keretében zajlanak. A nemzetközi fizetési rendszerek egyfelől a belföldi pénzforgalomban is megismert fizetési formákat találjuk. E fizetési módozatok kockázatai hasonlóak, mint belföldön. Alapvető különbséget jelent ugyanakkor, hogy a nemzetközi fizetési rendszerek különböző pénzrendszereket kapcsol össze. Láttuk azt is, hogy a mai pénzrendszerek a bizalmon és az állam, illetve a pénzügyi szektor stabilitásán alapulnak. A nemzetközi pénzforgalomban azonban jelentős új kockázati tényezők lépnek fel. E kockázatok forrása egyfelől az, hogy az ügyletekben a szolgáltatás, szállítás vagy egyéb teljesítés térben is időben elválik a fizetéstől. Másfelől, ha egy gazdasági szereplő idegen ország valutáját, vagy erre szóló követelését birtokolja, akkor szembesül azzal a kérdéssel, hogy mennyire stabil az adott valutát kibocsátó ország. A valuta ugyanis ennek az országnak a fizetési ígérete. Ez az

ország kockázat jelenségének alapja Az ország kockázatban benne rejlik a politikai stabilitás kockázata és a pénzügyi stabilitás kockázata. Mindkét elem veszélyeztetheti a nemzetközi fizetéseket. A nemzetközi gazdasági tranzakciók mindegyike végül is a fizetésekben (pénzmozgásokban) végződik, így a nem fizetés kockázata minden, országhatárokat átlépő pénzügyi ügylet esetében fennáll. Az ország kockázat két eleme nem feltétlenül jár együtt, a nem fizetés bekövetkezéséhez elegendő valamelyik előfordulása. A nemzetközi elszámolásoknak államilag szabályozott és szabad formája alakult ki és működik. Az államok sok esetben két- és többoldalú szerződésekben rögzítik egymás közötti (két-, esetleg többoldalú) elszámolásaikat. Ezt bilaterális, illetve multilaterális klíringnek nevezik. Ezen megoldások az adott valuták konvertibilitásának fokától, illetve a devizagazdálkodás rendszerétől függnek. A

klíring lényege, hogy a keletkezett pénzkövetelések csak a rendszerben résztvevő országok körében használhatók fel szabadon. A szabad elszámolás a konvertibilis valuták esetében működik. A konvertibilis valuta bármely országban használható fizetésekre. Az államilag szabályozott nemzetközi fizetéseket hivatalos ügyleteknek nevezzük. Ilyen rendszerek általában a konvertibilitás hiánya, vagy részlegessége esetében működnek. A mai világgazdaságban a nemzetközi fizetési forgalom nagy része nem hivatalos, a devizapiacon bonyolódó ügylet. Ezen ügyletek lebonyolítói a bankok, amelyek szolgáltatásai közé tartozik nemzetközi bankkapcsolatok ápolása. A különböző országbeli bankok egymásközti kapcsolattartásának többféle fokozata van. Ilyen a levelező banki kapcsolat, a számlavezetői és a hitelkapcsolatok. Ezek a fokozatok a kapcsolatok (a bankok egymással szembeni bizalma) szorosságára utalnak. A nemzetközi gazdasági

tranzakciók szokásos és általában nélkülözhetetlen szereplői a bankok 10. A bankok a nemzetközi gazdasági tranzakciókban egyfelől az ügylet résztvevőinek informálását, az ügyletekben rejlő hitelezési 11 és piaci kockázatok kezelői és az ügyletekkel kapcsolatos adminisztráció lebonyolítói. A nemzetközi fizetések szabályozását az állam szuverenitása helyett a nemzetközi gyakorlatban kialakult szabványok és szokványok, illetve nemzetek feletti pénzügyi intézmények szabályozzák. E szokványok általában a bankok gyakorlatában kialakult fizetési eljárások jogilag ki nem kényszerített intézményesülése. Ilyen szokvány például a Genfi Váltóegyezmények Beszedések Egységes Szabályzata, vagy az okmányos meghitelezés (akkreditív) működése. A nemzetközi fizetéseknek vannak technikai nehézségei, amelyek a földrajzi távolságokból és egyéb logisztikai problémákból (pl. idegen bankjegyek megfelelő tömegben való

rendelkezésre állása) jelentkeznek. A bankok már említett levelezői kapcsolatai nagyrészt e technikai nehézségek áthidalását szolgálták. Ezek leküzdésében az információtechnológia és a korszerű kommunikációs eszközök rendkívül sokat segítettek. Ilyen például a SWIFT rendszer, amely jelentősen kiváltja a levelezőbanki funkciókat. Az 1973-ban alakult intézmény , amelynek neve Nemzetközi Bankközi Telekommunikációs Társaság (Society for Worldwide Interbank Financial Telecommunication), a nemzetköz fizetések lebonyolitásában résztvevő bankok telefonvonalakon összekapcsolt számítógép rendszere, amely a belföldi pénzforgalomban megismert bankközi zsíró funkcióihoz hasonlóan bonyolítják és könyvelik a különböző fizetési tranzakciókat. A Társaság non profit elven működik, költségeit a résztvevő bankok tagdíjai fedetik, nyeresége a rendszer fejlesztésére fordítódik. A nemzetközi fizetésekben is egyre inkább

elterjedtek a készpénzkímélő fizetési formák. Ennek még mindig élő, bár nem korszerű változata a csekk. A korszerű módozat a bankkártya használat, amelyek nemzetközi működését a különböző bankkártya társaságok által üzemeltetett kártyarendszerei biztosítják. Ilyenek a VISA, vagy az Eurocard-Mastercard E társaságok biztosítják, hogy a különböző országok bankjai által kibocsátott, logoval ellátott plasztik lapokat a világ bármely pontján fizetésre lehessen használni. Az Európai Unió saját határain belül regionális nemzetközi fizetési rendszert működtet. A TARGET (Trans-European Automated- Real-Time Gross Settlements Transfer) valós idejű bruttó elszámolási rendszer azt biztosítja, hogy az EU-n belül minden fizetési tranzakció ugyanannyi idő alatt teljesüljön. Ez az egységes piac és pénzügyi rendszer elengedhetetlen technikai feltétele. 8 Az ország fogalma és mérése kockázat mérése Az ország kockázat

olyan kockázati elemek összessége, amely abból szármatik, hogy egy ország rezidens gazdasági szereplője, nem szuverén adósa vagy a kormányzat nem képes, vagy nem akar egy másik ország kormányával, rezidens gazdasági szereplőivel, vagy nemzetközi intézményekkel szemben fennálló fizetési kötelezettségeinek eleget tenni. !!! Tekintse át a pénzügyi rendszernek az 1. fejezetben található „kockázati térképét” !!! 10 Ez alól kivételt képeznek az illegális ügyletek. (Pl kábítószer-, illegális fegyverkereskedelem) Az illegális ügyletek is azonban igyekeznek legális mezbe öltözni, amelyhez éppen a bankokat igyekeznek felhasználni. A pénzmosás végül is nem más, mint illegális ügyletek révén szerzett pénz legalizálása. 11 Az ügyletek, tranzakciók két végpontjának időbeli elválása hitelviszonyt eredményez. Az országkockázat két tényező együttese. Az egyik a transzferkockázat, a másik a politikai kockázat. Az

előbbi a fizetési képességre, a második a fizetési készségre utaló fogalom A kettő jelentkezhet együtt is, de felléphetnek külön-külön is. A „külföld” szempontjából egy nemzetgazdasággal kapcsolatos pénzügyi kockázatok átfogóan országkockázatként jelenik meg. Egy adott devizanemben denominált, adott ország rezidens szereplőjének adósság instrumentumának kockázatai mindenekelőtt az országkockázat megítélésétől függ. Az ország kockázatot a nemzetközi hitelminősítő ügynökségek (rating company) folyamatosan figyelemmel kísérik, meghatározott módszertan szerint mérik. A nemzetközi pénzügyi piacok befektetői és hitelezői számára ez a kockázati besorolás jelent kiindulást egy konkrét ügylet kockázatainak, és a kockázati felárak megállapításához. OLVASMÁNY A hitelminősítés nem túl régi üzletág. Szükségességét a tőkepiaci finanszírozás, a nyilvános kötvény és részvénykibocsátások

teremtették meg. A Moody’s Investors Service 1909-ben jött létre a vasútépítéseket finanszírozó kötvények minősítésére. A Poor’s Publishing Company eredetileg tőzsdei és más tőkepiaci hírek publikálásával foglalkozott. E tevékenység során felhalmozott ismereteit, tapasztalatait és nem utolsó sorban információit hasznosította, amikor 1916-tól minősítések készítésével kezdett foglalkozni. Később a Standard nevű céggel összeolvadva alkotják a Standard&Poor’s céget. A Fitch 1924-től működik Ezek mellett később speciális szakmai területek (hitelintézetek, üzleti biztosítók stb.) minősítésére alakultak cégek. Ma már a minősítők többsége minden típusú üzleti szereplő által kibocsátott tőkepiaci instrumentumainak és a szuverén kockázatok (országkockázatok) minősítésével foglalkozik. Az eredetileg szerény szolgáltatásként indult tevékenység (célja ugyanis a kibocsátók és a befektetők

közötti információs aszimmetria oldása volt) ezen ügynökségeket nagyhatalmú, a politikát és a pénzügyi folyamatokat aktívan befolyásolni képes szereplőkké tette. Különösen az országkockázati jelentéseknek van nehezen túlbecsülhető szerepe. A mellékelt táblázat a főbb hitelminősítők az általános kockázati besorolási kategória rendszerét mutatja be. 7.5 táblázat Besorolás Kockázatmentes befektetés Magas besorolású Befektetés Moody’s Aaa Aa1 Aa2 Aa3 Felső középosztályú A1 Befektetés A2 A3 Közepes Baa1 Kockázatú Baa2 Baa3 Spekulációs célú Ba1 befektetőknek ajánlott Ba2 Ba3 Standard &Poor’s AAA Fitch AAA AA+ AA AAA+ A ABBB+ BBB BBBBB+ BB BB- AA+ AA AAA+ A ABBB3 BBB BBBBB+ BB BB- Fokozottan kockázatos B1 B2 B3 Mérsékelten stabil Caa1 Caa2 Caa3 Erősen spekulációs Ca célú befektetőknek C ajánlott B+ B BCCC+ CCC CCCR SD D B3 B BCCC CC C DDD DD D Az ország kockázatokat időszakosan értékelik a

hitelminősítők. Magyarország ország kockázatát pl. a Moody’s 1990-ben Ba1-re1996 márciusban Ba1-re, 1996 decemberben Baa3, 1998 májusban Baa2-re, 1999 augusztusban Baa1-re, 2000-ben és 2001-ben A3-ra értékelte. A nemzetközi pénzügyi kapcsolatok további sajátossága, hogy az ügyletek résztvevői különböző jogrendű, sok esetben különböző devizagazdálkodást folytató és a konvertibilitás eltérő fokozataival rendelkező valutájú ország rezidense. Irodalom: Bozsik Sándor-Vigvári András(2002): Pénzügytan I. Bibor Kiadó Miskolc Buckley, A. (1998): Bevezetés a nemzetközi pénzügyekbe Panem Csáki György (2002): A nemzetközi gazdaságtan alapjai Napvilág Kiadó Mosolygó Zsuzsa (1992): Az országkockázati elemzések módszereiről. Budapest Bank Tanulmányok 5. Budapest Száz János(1981): A devizaárfolyam elméletek fejlődése. Egyetemi Szemle 4 szám 79-97 oldal Szentes Tamás(1999): Világgazdaságtan I. Elméleti és módszertani alapok

Aula