Content extract
A vámunió hatásai, az EU vámuniója Vám: − egy olyan adó, amelyet az országhatáron áthaladó áruk után kell fizetni − a legfontosabb kereskedelempolitikai eszköz, amellyel a kormány terelheti a kereskedelmet, szabályozhatja az export és import nagyságát − segítségével megkülönböztetik a termékeket azok származási helye, termelője alapján − a forgalmazó szempontjából költség, amelynek valamilyen formájában meg kell térülnie, ezért hatással van az árakra, ezen keresztül a cserearányokra, a belső piaci folyamatokra. Vámunió A résztvevő államok - belső korlátozások lebontásán túl – a kívülálló országokkal folytatott kereskedelmükben egységes vámrendszert alkalmaznak. A vámunió tehát a szabadkereskedelmi területnél szorosabb együttműködést és összefonódást jelent, mert ebben a formában nem csak az övezeten belüli külkereskedelem egységesített, hanem az övezeten kívüliekkel szemben alkalmazott
külső vámtarifa. Az Unió 1968 óta egységes vámtarifát, egységes külső vámokat alkalmaz. A vámszintek az utóbbi években fokozatosan csökkentek, ebbe az irányba hatnak a szaporodó szabadkereskedelmi megállapodások is. Ennek ellensúlyozására az uniós vámrendszerben egyre jelentősebb szerepet kap a vámjogi szabályozás, nevezetesen az 1994-re közösen kialakított egységes vámkódex és annak végrehajtási rendelete. A vámunió tehát megszüntette a tagállamok vámszabályozási autonómiáját is, csupán néhány területen maradt meg a tagállami szabályozás. A vámbiztosítékok mértéke esetében például, amelyeknél az Unió nullától száz százalékig bármit megenged a tagállamoknak a saját pénzügyi kockázatukhoz igazodóan. Magyarországnak is el kell majd döntenie, hogy szükséges-e megőrizni, vagy enyhíti a 100 százalékos vámbiztosítékot. Az unió országaiban ugyanis a harmadik országból származó vámárut bárhol
lehet majd vámkezeltetni, nem kell feltétlenül Magyarországig elhozni. Bár mindenütt ugyanazt a vámtarifát és vámjogi szabályozást kell alkalmazni, a vámbiztosíték versenyfeltétellé is válhat és elterelheti a vámkezeléseket oda, ahol az a legkedvezőbb. A csatlakozás költségvetési hatásai között egyebek közt ezt a körülményt is számításba kell venni. A Pénzügyminisztérium összehasonlító elemzést végeztetett, hogy a csatlakozás pillanatában a közösségi vámtarifa alkalmazása hogyan hat a magyar gazdaságra. A számszerű összehasonlítás azt mutatja, hogy mintegy ötezer termék vámja csökken, így a gazdaságnak olcsóbb lesz az import. Ez azonban csak a látszat A csatlakozás pillanatától ugyanis a mai külkereskedelmi forgalom döntően belső piaci forgalommá válik. Az exportnak körülbelül 15-20 százaléka a harmadik országokkal való kereskedelem, az importban egy kicsit nagyobb az arány, de nem éri el a 30
százalékot. Ez azt jelenti, hogy az unió vámrendszere sokkal kevesebb gazdálkodót érint majd, mint a jelenlegi autonóm vámszabályok. A megállapítás a vámszabad területen gazdálkodókra még inkább igaz, azért is, mert az exportjuk 80 százaléka az unió belső piacára irányul, miközben döntően harmadik országokbeli, többnyire távol-keleti import felhasználásával végzik tevékenységüket. Tehát az Unióhoz való csatlakozással - a külkereskedelmi statisztika alapján - a vámrendszer szerepe, gazdaságra gyakorolt hatása háttérbe szorul. Számszerűen: 5500 vámtétel csökken, 1600 pedig növekszik, a többi változatlan marad. A tényleges bonyolított forgalmat arányát figyelembe vevő, úgynevezett súlyozott számítások szerint azonban egészen más adatok jönnek ki a jelenlegi magyar importra vonatkozóan az unió külső vámtarifáját alkalmazva. Az unió ipari vámtételeivel számolva pedig majdnem teljesen azonos vámvédelmet
élvez a tényleges magyar import, mint a jelenlegi magyar vámok alkalmazásával. Következésképpen az unió külső vámtételeinek alkalmazása nem okoz jelentős gazdasági változást. A magyar költségvetés számol azzal, hogy a csatlakozással jelentős összegű vámbevételről le kell mondania. Az uniós szabályok szerint a vámbevételeknek 75 százaléka a Közösséget illeti, 25 százaléka a tagországé, de ez úgynevezett „pántlikázott pénz”, vagyis kizárólag a vámszervek működésének finanszírozására lehet felhasználni. A vámbevételek trendje egyébként erőteljesen csökkenő irányú, egyenes arányban azzal, ahogy Magyarország a szabadkereskedelmi megállapodásait bővítette. 1995-ben még 240 milliárd forint volt vámokból származó költségvetési bevétel, ez az összeg jelenleg 100 milliárd forint, a csatlakozás idejére várhatóan 80 milliárd forint körüli lesz. Kereskedelemteremtő hatás A vámunió egyik legkedvezőbb
hatása, hogy lehetővé teszi a nemzetközi munkamegosztás bővülését azzal, hogy a vám eltörlése újabb területeken teremt komparatív előnyöket. Ezzel a tagországok együttes helyzete javul. Közvetve kedvezően hat ez a folyamat a kívülállókra is, hiszen a belső kibocsátás növekedésével növekszik az import iránti igény, ami a kívülálló országok realizálási lehetőségeit is bővíti. Kereskedelemterelő hatás Az import átterelődik a vámunión kívüli országból a tagállamokba. A teljes import mennyisége attól függően változik, hogy milyen arányú volt a vám Ez mindenképpen rontja a kívülállók helyzetét, de az unión belül is csökkenti a jólétet, mert ugyanazt a terméket a hatékonyabban termelő nem uniós ország helyett egy kevésbé hatékonyan termelő uniós országból szerzik be. A kereskedelemterelés rontja az erőforrások nemzetközi allokációját, elvonja a termelés lehetőségét attól az országtól, amely
egyébként az adott termék előállításában komparatív előnyökkel rendelkezne. A vámunió egyszerre idézhet elő kereskedelemteremtést és – terelést, ezért a tagállamok jóléte attól függően alakul, hogy melyik hatás erősebb. Ez utóbbi azon múlik, hogy korábban milyen mértékű vámokat alkalmaztak, illetve a vámok eltörlése milyen mértékben érinti a cserearányokat. Ha egy vámunió csak kereskedelemteremtő hatással jár, az minden ország számára előnyös. A kereskedelemterelő hatás fellépése viszont kedvezőtlen hatásokkal is járhat, a kívülállók helyzetét mindenképpen rontja. Irodalomjegyzék Solt Katalin: A nemzetközi gazdaságtan alapjai, TRI-MESTER Kiadó Internet: www.vaminfohu