Media knowledge | Press » Havas Henrik - Sajtóműfajok elmélete

Havas Henrik: I. Sajtóműfajok elmélete 1999. 09 27 Az újságíráson belül: -hírszerkesztés -műsorvezetés -publicista -tudósító -olvasó-szerkesztő -szakújságíró (gazdasági, művészeti, sport) Egyre nagyobb az igény a szakújságírókra, akik egy-egy terület specialistái. Nő a kereslet a klasszikus, tehetségalapú, művelt, nagy tapasztalatú újságírók iránt is. Az iparszerű hírtermelés tömegesen igényli a futószalagon képzett, egy-egy részterületre képzett szakembereket. Rohamosan felértékelődik a tehetség, az öröklött képesség, az a titokzatos „valami”, amit csak a kivételezettek pl. Oriani Fallacci, Günther Walvarth, Truman Capotte, Norman Wiedermajer, Richard Capotis birtokolhatnak. Napjaink sztárjai a tényfeltáró újságírók. Bernstein, Woodvard nem tehetségükkel, szenvedélyükkel lettek világhírűek, hanem a Wasington Post újságíróiként kényszerítették távozásra Richard Nixont (U.SA egykori elnöke)

Rábizonyították, hogy hazudott. Napjaink újsága túllépett azon, hogy tájékoztasson és szórakoztasson. Szolgálat: a hatalom kinek a szolgálatában tevékenykedik. A média ma már rendelkezik azzal a hatalommal, hogy akár politikusokat buktasson meg! A modern média alapkérdése: Miben áll a média hatalma? Hatalmi ág-e a média? A francia felvilágosodás óta a demokrácia alapkérdése az, ki vagy mi képes megakadályozni a korlátlan hatalom kiteljesedését, létezik-e garancia az önkényuralom kizárására. Hatalommegosztás elmélete (Montesquieu): Alapvető a hatalmi ágak elválasztása, a kölcsönös függőség, ellenőrzés, valamint az ellensúly beépítése a kormányzat mechanizmusába. Korunkban a legfontosabb ellensúly a média, amely képes eljátszani az ellenőr szerepét is. A média napjainkban nemcsak felnőtt a klasszikus ágak közé, hanem át is vállalt azokból. Hatalmi ág: 1. Törvényhozás (parlament): A törvényhozói hatalom

jogszabályokat alkot (magatartási szabályok; pl. pirosnál meg kell állni) A mindennapi társadalmi együttműködés alapjait jelenti, befolyásolja alapvető életviszonyainkat. Van-e szabályozó hatalma a médiának? Igen. Alapvetően befolyásolja életvitelünket (pl milyen terméket választunk). 2. Bírói hatalom: -Ellenőri feladatokat lát el. Ha nem jogkövető a magatartásod (bűntett) (Rablás = erőszak + lopás) A bíró a jogszabályokban leírt elvont magatartási formákat hasonlítja össze a hétköznapok átlagos magatartási formáival. A média amikor a bírói hatalmat játssza el, akkor túlterjeszkedik a bírói hatalom határain, mert nemcsak a jogkövető magatartást követeli meg, hanem olyan etikai szabályokat is, amelyeket az erkölcs hozott létre. A média ezáltal nagyobb hatalomal rendelkezik, mint a bírói hatalom. 3. Végrehajtó hatalom: -Kormány - önkormányzat Alapvető feladata, hogy végrehajtsa és kikényszerítse a

jogszabályokban foglaltakat, működtesse az intézményrendszert A média a nyilvánosság erejével képes súlyos krízishelyzeteket megoldani (pl. taxis blokád) A végrehajtó hatalom és a társadalom között az egyetlen híd a média. A médiának formális értelemben nincs szankcionális, kényszerítő ereje. Közjogi értelemben a média semmiképpen sem önálló hatalmi ág, hiszen nem rendelkezik sem kényszerítő apparátussal, sem szankcionális erővel. Hatalmi jellege abban áll, hogy befolyásolni képes a magatartást és rendelkezik azzal a képességgel, hogy morális és etikai nyomást gyakorolva képes felemelni vagy sárba taposni egyes személyeket vagy intézményeket, sőt eszményrendszereket is. Fontos feladata, hogy ellenőrzi a három klasszikus hatalmi ágat. A média szerepe és funkciója: A média ezzel a hatalmával képes visszaélni (pénz, hatalom, választások, hírnév) Kundera: „Az újságírónak jogában áll megkérdezni: feleljen

egyértelműen, hogy igen vagy nem?” Az igen és nem között óriási a mesgye. Tízparancsolat: Ne hazudj! „Aki azt mondja, hogy ne hazudj, annak előtte azt kellene mondania, hogy válaszolj, noha Isten senkit sem hatalmazott fel arra, hogy ezt követelje.” Két olyan foglalkozás van, amelynek művelői közmegegyezés szerint „mindennel jogosan foglalkoznak”, a világ minden jelenségét joguk van megítélni: az újságíró és a politikus. A média vagy újságírás ma már nem elégszik meg azzal, hogy pusztán tájékoztat, hozzá akar járulni az eredményekhez, részt akar venni a folyamatokban és rendelkezik az aktív közreműködés eszközeivel. Konrád György: A modern média funkcióiról Korunk embere áhítozik olyan személyiségekre, tekintélyekre, akik miközben hasonlítanak rá, képesek a világot magyarázni, átlátni, tanácsot adni. Ilyenek a nagy tanítók: Jézus, Buddha, Mohamed, Marx. Nélkülük gyámoltalanok lennénk, szükségünk

van rájuk, mert ha ők nincsenek, kártyaolvasóktól és horoszkópautómatáktól tudnánk meg, mi vár ránk. Korunk tekintélye a média. Az ezredvég bonyolult világában az átlagembernek az eligazodásban szüksége van segítségre. Pl. antikvitásban (a reneszánszig) Platon (IV könyve: barlangjelenet) Ő képes volt a világot totalitásában láttatni. A modern kor a tudomány helyett a médiára bízza ezt a feladatot. Max Weber szerint a tudomány már képtelen a mesterséges absztrakció világát túlterjeszkedni. Walter Lippmann modellje: -polihisztor (aki szintézisre képes) -politikus -újságíró Modern korunk elérhetetlen, átláthatatlan és elgondolhatatlan. A globalizáció, tömegkommunikáció stb. annyi kérdést vet fel, hogy nincs esélyünk elérni a jelenségeket tapasztalati módon. Az újságíró beszámol minderről. Lippmann szerint nem jutunk a dolgok mélyére. Lippmann modelljében korunk embere nem a való világ közvetlen és biztos

ismerete, hanem a maga alkotta vagy másoktól átvett képek alapján viselkedik! Fejünkben egy többé-kevésbé valósághű kép áll össze a világról, s cselekedeteinket ez határozza meg. Hogyan jut el az üzenet az emberhez? -közvetítő közeg: tömegmédia, művészet „Minden irodalmi tevékenység kezdete és vége az engem körülvevő világ visszaadása belső világomon keresztül.” (Goethe) Lippmann szerint tárolt képekkel, prekoncepciókkal, előítéletekkel, indítékokkal és érdekkel operálunk, hogy megfejtsük a külvilágból érkező üzeneteket. Ezek az interpretációk és gondolati extrapolációk mintákká vagy sztereotípiákká állnak össze. Ezek a sztereotípiák azok, amelyek meghatározzák az emberi cselekvést. Lippmann szerint a sztereotípiákat szintén öntőmintákba töltik, az ember aztán előhívja, s reprodukálja az eszméket, s az öntőmintának megfelelően reagál a külvilág ingereire. William Rivers és Matthew:

-médiaszociológusok az U.SA-ban Bár Lippmann csak a közvélemény és az újság kapcsolatáról ír, koncepciója kiterjeszthető minden tömegmédiára. A média ugyanis, mint az ismeretek legfőbb forrása, a külvilágra vonatkozó ismereteket juttatja el az emberekhez, akik aztán a közéleti ügyek gondolati képeinek kialakításához használják fel ezeket az üzeneteket! A tömegmédiákra úgy tekinthetünk, mint amelyek álkörnyezetet iktatnak az ember és az igazi világ közé. Ezt a fajta leegyszerűsített, vulgáris, az átlagember számára felfogaható és használható világot méltán nevezhetjük pszeudó-világnak (ál, hamis, nem valóságos világ). Ez a világ mintegy mesterséges burokkal veszi körül az embert, és betüremkedik a közösség kulturális és mindennapi életébe. Lippmann Időjárásjelentés Sport egészség Média Kundera a kapu áteresztőképessége John Naisbitt és Patricia Aburdene: Megatrendek c. könyvük Fuldoklunk

az információban, ugyanakkor ki vagyunk éhezve az ismeretekre.> A médiából kapott információk használhatatlanok használati utasítás nélkül. Raymond Aaron: A kormány szabadon hozza-e meg döntéseit? Az állampolgárok csupán egy szűk területen érzik magukat kompetensnek, tehát hajlamosak arra, hogy másokra ruházzák át az állam igazgatása által megkövetelt bonyolult döntések meghozatalának felelősségét. Azok a polgárok döntenek így, akik kizárólag a pénz hatalmasai által manipulált sajtóból, rádióból és TV-ből informálódnak. Amerikai újságírók társaságának alapelvei: 1. A média elsődleges célja az általános boldogulás szolgálata azáltal, hogy informálja a népet, és képessé tegye a napirenden lévő témák megítélésére. II. 1999.1011 Létezik-e médiatudomány? Jászai Oszkár a XX. sz című folyóirat szerkesztője, publicistája A tudományosság = az egyetemes okok keresése, egy alaptörvény

kutatása. Két módszere van: deduktív és induktív. A sajtótudománynak a természettudomány módszertanát kell átvennie. Minden olyan írás, ami folyoiratokban megjelenik és közéleti, az publicisztika. Olyan oktató-kutató rendszerre van szükség, ami lehetővé teszi, hogy egy tudományág önálló életet éljen. Az egyes tudományágak a létező reális világ jól elkülöníthető jelenségeit vizsgálják. Mindössze 10 éve foglalkoznak vele Magyarországon. 3 nagy egyetemen (ELTE, JPTE, JATE) Ennek a tudományágnak ki kell, hogy alakuljon az önálló fogalami apparátusa. A sajtóműfajok jellegzetességeit vizsgáljuk. 2 módszer: Empirikusok: -megfigyelés, tapasztat -induktív leírandó jelenségek -minden egyes dolgot megvizsgálnak, s így próbálnak meg általánosítani -a sajtótudomány vizsgálatának a tárgya a nyelv Racionalisták: -deduktív módszer -hipotézisrendszereket állítanak fel, feltételeznek valamit, s csak utána vizsgálják a

valóságot -igazolnak vagy cáfolnak (Karl Popper: „Tapasztalataink börtönébe vagyunk zárva.”) Mi az elsődleges az újságírásban? -tehetség, vagy elsajátítható tudás (Bibó István) Bolgár György: A New York Times sztori) Magyarországon a felsőfokú újságíróképzés 1953-ban indult, szovjet mintára. Solt Andor: műfaji kérdésekkel, sajtóműfajjal foglalkozott (1956.) Műfaj és műfajelmélet c könyve A forradalom után megszünt a képzés. Ami a műfajelméletet illeti, tudományos igénnyel meghatározott és általánosan elfogadott igényről nem beszélhetünk, de létezik szakmai megegyezés, ami pótolni látszik az elmúlt évtizedekben elmaradt tudományos munkát. Újságírás és határterületei: -novella (szépirodalom) -riport (újságírás) -szociográfia (társadalomtudomány) A szerző sem tesz különbséget a műfajok között. (Magyar Fórum: Csurka>> nem árt olvasni, Csurka nyelvi kifejezőkészsége miatt Csurka

prózája műfajilag meghatározhatatlan. -Az újságíró mindig az induktív módszer híve. A valóságból dolgozik A szépirodalom a fikció területe. A szocializmusban az újságírás a deduktív módszert követte -Az író és az újságíró gyakran ugyanazokkal az írói módszerekkel dolgozik. Cél az élmény és az ismeret. -Az újságírás tömegigényeket elégít ki.>> kisebb a mozgástér -Az újságírás sokkal kevésbé igényli az egyéniséget, de felértékelődik a kreativitás, az ötlet. -Alapvető különbség a szépirodalom és az újságírás között, hogy a szépirodalom kulcsszava a fikció, az újságírásé a tényszerűség. -Az újságíró számára óriási kísértés, hogy elszakadjon a valóságtól. -Az újságíró nagyon közel van a valósághoz, tudósít a világról, míg a szépíró felül képes emelkedni a lényegen, egy cseppben írja le az egész óceánt, míg az újságíró leragad a cseppnél. (N. M - Meztelenek és

holtak Irwin Shaw - Oroszlánkölykök) Sajtóműfajok elmélete: Újságírásban használt fogalmi apparátus. A szaktudomány feladata: általánosságokat megfogalmazni, törvényszerűségeket megállapítani. Műfaj: A műfaj a „csomagolás”, de nem válik el élesen a tartalomtól. Szigorú forma pl szonett Tartalom: a szerző a formán belül mit hoz létre. A tartalom szorosan kapcsolódik a formához A forma külső és belső eleme is a műnek,hiszen a műfaj nemcsak formai kötöttségeket jelent. A szerző meghatározza, milyen elemek alapján szerkeszti az anyagot, milyen stílusa, milyen stilisztikai, hangulati elemeket tartalmaz. Az újságírásban a műfaj külső és belső (tartalmi, formai, hangulati és stílusbeli) jegyeknek az összessége, mely megkülönbözteti egymástól az alkotások (médiatermékek) egyes típusait. Sajtó két alapvető feladata: 1. tájékoztatás 2. szabad véleménnyilvánítás lehetőségének megteremtése Eszerint két

műfajcsaládot különböztetünk meg: 1. Tényközlő (tájékoztató, informatív) -hír -tudósítás -interjú -riport -feature Havas Henrik: II/1. 2000. 02 14 A pszeudo - események I. Spontán esemény: - a mindennapi életben maguktól jönnek létre - a média rendszeresen beszámol róla (természeti jelenségek, halál) - bekövetkezik akkor is, ha a média nem érdeklődik irántuk II. Eltervezett esemény: - nem a média hozza létre, de annak tudatában szervezik, hogy a Média beszámol róla> üzenet a közvéleményhez - A közönségnek szánják. Protokoll Pl Magyarországra miniszterelnök érkezik hivatalos látogatásra. I-II keveredik III. Pszeudo - esemény: (létező eseményhez képest) - média által feldolgozott - Lényege: miközben tudatos szervezőmunka eredménye, spontán eseménynek próbálják Beállítani. • Médiában: pszeudo : spontán = 9:1> a média által bemutatott események 90%-a ilyen. A média nélkülük nem él meg. A

médián kívül a kommunikátorok (PR) is kreálnak ilyen eseményeket. • Kapcsolatban van a közönséggel • Alapja egy olyan esemény, amely megfelel a közönség elvárásainak. Példák: • A Fidesz hosszú pártprogram helyett rövid szlogenekkel dolgozik. Nem indokolnak, magyaráznak, hanem közérthető szlogenekkel kommunikálnak. A pszeudo esemény találkozik a közvélemény elvárásaival. • Illyés Gyula: „A madár árnyéka” című tanulmány> Petőfit valósággal kikergették a csatatérre. Beteljesítette önmaga sorsát. Olyannak mutatják magukat, amilyennek a közvélemény élvárja Az esemény nemcsak az egyén ambícióiból fakad, hanem benne volt a levegőben. • 1993. Postabank ügy Agresszív reklám> óriási betéti állomány A multik még csak kezdtek beszivárogni. 1992-es csődtörvény A Postabank fizetésképtelen lesz Megírja az újság Önmagát beteljesítő jóslat: A közvéleményre építve a média

valószínűsíti, megjósolja egy olyan esemény bekövetkeztét, amely spontán eseményként (a média nélkül) nem következne be. (Petőfi, Postabank) Kérdés: Miért érdekelt a média abban, hogy ilyen események bekövetkezzenek? Mert szükség van olyan eseményekre, amelyekről be lehet számolni. A médiaszereplőket és eseményeket gyakran kreálni kell. Vagy maga hozza létre, vagy közreműködik a létrejöttében. A fotó pszeudo eseményről tudósít. Pl esküvői kép Mert a kép a címlapra kerül A közönség igényeinek felel meg. A média az ő elvárásaikat elégíti ki (De ez lehetne kölcsönös is A média is megteremthetné az igényt.) A fotó arról szól, ami a címe. A posztmodern ember képekben gondolkodik Túljutottunk a szöveg birodalmán. Azt hisszük, hogy a kép adekvát azzal, ami a valóságban van Nem ásunk a dolgok mélyére. Feltételezni kellene azt, hogy a közönségnek igénye lenne a dolgok mélyére nézni. A képeknek ereje

van.> Öbölháború - inkubátor> 10%-ról 85%-ra emelkedett a háborút támogatók száma az USA-ban. A dolgok mozgatóerői nehezen foghatók meg. A pszeudo - események megrendelői néha csak a profitot tartják szem előtt. Biafrai háború Nigéria> a pszeudo események lelepleződnek> lejáratják a médiumot. A legnehezebb és a legkreatívabb ezt megtervezni. Sok pénzt lehet keresni rajta, de nagyot lehet bukni vele. Magyarországon 2-3 éve foglakoznak vele + feature A pszeudo - események tervezésében bele kell foglalni a megtévesztés szándékát. Spontánnak kell feltüntetni. A nem valóságos elemek nagyobb súllyal bírnak, mint a valóságosak Manipuláció: nem valós elemek, melyek sugallnak valamit, felül kell, hogy kerekedjenek a valós elemeken. Fontos az egyértelműség. IV. Szuper pszeudo - események: - A megtervezett és kivitelezett eseményeknek semmilyen köze nincs a valósághoz. - Bekövetkezte kitervelt, művi úton kitervelt. -

Cél: név, arckép, megjelenjen, hogy felkapja a média. - Egy dolog a cél, más dolog a kiváltott hatás. A kettő gyakran nem esik egybe. A hatás társadalmi csoportonként is eltérhet. Jellemzői: (1) Eltervezettnek kell lennie. Cél: megörökítsék, a média beszámoljon róla (2) Szükséges, hogy nyilvánosságot érintő vonatkozásai legyenek. (3) Foglalja magában a megtévesztés szándékát.> spontánként kell eladni (4) Több benne a nem valós elem, mint a valós. (5) Akkor sikeres, ha kiagyalói szerint kellő mértékben kétértelmű és gyakran magában foglalja azt a szándékot, hogy önmagát beteljesítő jóslattá váljon. Az interjú Az angolszász újságírásban visszaszorul, csak mint munkamódszer van jelen. Magyarországon a legjelentősebb műfaj. Elektronikus médiában is jelen van, mert a hitelesség megköveteli, hogy miközben idézünk valakit, megmutassuk az arcát és a hangját is. Interjút készíteni valakivel: = felkínálni a

lehetőséget a megszólalásra. • Az interjút szinte mindig kérik. Ez gesztus a közszereplő felé Akkor indokolt, ha a közönség kíváncsi az illetőre. Az alany számára lehetőség, hogy álláspontját nyilvánosságra hozza • A közszereplés egyik formája, sőt leggyakoribb módja. • Mára már kialakult a technikája, hogyan kerülhetnek be a politikusok a hírekbe. Pl NyugatEurópában hirdetik, hogy nem adnak interjút Vagy kiszivárogtatás (> kétértelmű információk)> az újságírók utánajárnak, s interjút kérnek, hogy tisztázzák az ellentmondásokat. Így tehát a közszereplők kényszerítik ki, hogy foglakozzanak velük Umberto Eco: itt érhető tetten a politika és a sajtó összekapcsolódása, összejátszása. Az olvasó elveszti a fonalat. • Nyilatkozatháború: öngerjesztő folyamat. A szereplők megtanulnak interjút adni PR szakértők írják a szövegeiket. Az interjú egyre kevésbé spontán Paradoxon: •

Két ember magánbeszélgetése, de mindig jelen van a nyilvánosság. • Az újságíró a közönséget képviseli. • Ez a paradoxon a TV-ben kiéleződik. Milliók szemeláttára Intim és bizalmas egyszerre Talkshow: • Az alanyt kényszerítik, hogy olyasmiről beszéljen, amiről nem akar. • Túllicitálja a riporter, és a műsor többi vendégét. • Ez nem kifejezetten őszinte műfaj, de a legnépszerűbb. • Szórakoztatáshoz kapcsolódik. • Nem egyenlő a mélyinterjúval. • Az egyén kevésbé ismert oldalának a bemutatása. Sajtótájékoztató: • Speciális műfaj; azokat az információkat mondják el, amelyeket a közönség elvár. • A szocializmusban protokoll esemény volt. Valódi kérdések nem hangzottak el • Demokráciában a kötelező információszolgáltatás színhelye. • Funkciói: A tájékoztatók az információszolgáltatásra kötelezett személyek, intézmények által szervezett fórum. • Cél:

Az újságírók segítségével informálják a közvéleményt. A sajtótájékoztató lehet rendkívüli és periodikus. • Rendkívüli: váratlan eseményhez kötődő. • Periodikus: Sajtótájékoztatót csak akkor érdemes tartani, ha olyan információt hozunk nyilvánosságra, melyet nem lehet exkluzív módon nyilvánosságra hozni. Törvény kötelezhet a tartására. Az ügyes sajtófőnök exkluzivitásra törekszik> Az információnak áru jellege van James Gordon Benett: Skót származású amerikai újságíró 1836-ban készítette az első interjút a New York Daily Herold című lapban egy prostituált meggyilkolásáról. Benett az esemény minden szereplőjét megszólaltatta és az eseményt publikálta. Ez hitelesebb, mint a tudósítás Kiderítette, hogy ki a gyilkos. Magyarországon Pallak, bécsi újságíró készítette az első interjút, Deák Ferenccel. Interview: = (eredeti jelentése) találkozni valakivel, valamilyen célból megbeszélést

folytatni valakivel, kikérdezni, megidézni valakit. • Tudatosan ki akarom szedni a legtöbbet a másikból. • Az újságírás alapműfaja, de munkamódszer is egyben. Sok műfaj használja, mert információszerző lehetőség. A kérdések elhagyásával hírt, tudósítást, közleményt, nyilatkozatot lehet írni. • Az interjúban benne van az alany személyisége. • Itt a legkisebb a manipuláció lehetősége. • Álláspont bemutatása. Gyakran művészi élmény • Mi a szerepe a kérdezőnek? Önmagát vagy valamilyen szervezetet képvisel, információt közöl. A 90-es évekig a mikrofonállvány eljátszása volt a feladata a riporternek Csak a legkézenfekvőbb kérdéseket tették fel. • Az újságíró és az alany gyakran ma sem egyenrangúak. A főszereplő mindig az alany Ő ért ahhoz, hogy miről van szó. Az újságírónak kötelessége mindent megtenni, hogy az alapfogalmakkal tisztában legyen és tudjon kérdezni. • Az interjú

határműfaj az újságírás és a szépirodalom között. • Két ember magánbeszélgetése valamilyen célból, hogy információhoz jusson, részben beavatottja legyen egy eseménynek, amely művészi élményt nyújt. Az interjú típusai: (1) Információszerző alapinterjú: (mint munkamódszer) • Alany = hírforrás egy adott ügy kapcsán. • A hír hat alapkérdését járja körül. • A hírérték döntő! • A készítő a háttérben marad, szerepe a kérdések feltevése, információszerzés. • A kérdéseket a feldolgozás során elhagyja és a válaszokból hírt vagy tudósítást ír. (2) Krónika vagy híradó típusú interjú: • Egységes logika alapján épüljenek fel. • Kerek egészet alkossanak. • Ez az egyik legnehezebb műfaj. (3) Álinterjú: • Az első ellenkezője. (Orbán Viktor szerda reggeli interjúi ilyenek) • Előbb jön az információ, hogy miről szóljon az interjú, aztán következik a tényleges

interjú. • Ez majdnem pszeudo - esemény. A jó interjúban a kérdés kapcsolódik az előző kérdésre adott válaszhoz. Tehát a kérdések illeszkednek. A felkészülés során fejben elkészítem az interjú vázlatát. Mit akarok megtudni, honnan, hová akarok eljutni. Melyek azok az alapkérdések, melyek előreviszik az eseményt Az alanynak csak a témát mondjuk meg előre. A kérdéseket soha Maximum az első kérdést, hogy tudjon rá készülni. Érzékenyen reagáljunk a válaszra Mester Ákos: „Ki ül a székbe?” II/2. 2000. 02 28 (1) Magazin típusú interjú: • Túlterjeszkedik az információszerző interjú terjedelmén. Rádióban, TV-ben 10-12 perc; sajtóban 10-12 flekk. • Előtérbe kerül az alany személye. Saját logikája szerinti összefüggések • Az alanyt szembesíteni kell ismert tényekkel, összefüggésekkel. + Nem csak a közvélemény által feltett kérdéseket, hanem a legmarkánsabb ellenvéleménnyel is szembesíteni

kell. • Fel kell készülni a témából. Fontos a téma exponálása • Az elején tisztázni kell, hogy miről van szó. Eseményhez, ügyhöz kötődik • Technikája: a legjellemzőbb nézet, a legvitatottabb kérdések megbeszélése. A kérdésbe belefoglalhatunk állítást, fogalomtisztázást (a közönség értse). 4-5 perc után megállunk> össze kell foglalni a mondottakat. Ha az alany mellébeszél, szembesíthetjük az ellentmondásokkal. Erre kénytelen igent vagy nemet mondani Az újságíró mondja ki, amit az alany sejtet. (2) Nagyinterjú: A, Tematikus interjú: • Cél egy téma körüljárása. • A TV-ben önálló műsor 30-40 perc, 1 óra. • Sajtóban egyre kevésbé van. • Egyetlen dologról szól. Komoly felkészültséget igényel Ezért szakújságírók írják • Előtérbe kerül az alany személye, ha a témához kötődik. Itt nem szabad elkanyarodni a témától. Jó kérdésekkel kell az alany segítségére lenni •

Szerkesztő: utólag tetszőlegesen irányítható, de hitelesen adja vissza az elhangzottakat. B, Mélyinterjú- életút interjú: • A téma maga a főszereplő. Ma már a Talkshow-k kelléke • Cél: az ember személyiségét a maga teljességében, összetettségében mutassuk be, de ne vesszünk el a részletekben. • Titka: Keressünk egy viszonyítási pontot, amin keresztül megvilágítjuk a személyiségének lényegét. Pl nőkhöz való viszonya, olvasmányai, vágyai Megfigyelni vacsora közben • Az interjú két ember kapcsolata. Hallgatni is tudni kell Az alany érzékelje, hogy figyelünk rá, meghallgatjuk. A két beszélgetőtárs együttműködésének eredményeként dől el, hogy merre tart a beszélgetés. Az újságíró gerjesztője beszélgetésnek Feladata, hogy az alanyt végigvigye a beszélgetésen, a legtöbbet és a legőszintébben beszéljen magáról. Az interjúkészítés technikája: • Információszerző: Az alany

közszereplő. Hivatásszerűen működik közre. Információszolgáltatásra kötelezett személy. • Riporter felkészül. Tiszázzuk, meddig terjed az alany kompetenciája Tisztázzuk a terjedelmet, a feldolgozás módját a szerkesztővel. • 30-40, maximum 90 másodperc.> krónika típus Csak a legfontosabb információk kerüljenek bele. A név, beosztás, helyszín a felvezetőben legyen • Tájékoztatni kell az alanyt: bemutatkozunk, mely médiumot képviseljük. Találkozáskor névjegyet cserélünk. Mely műsorba vagy rovatba szánjuk Megmondjuk a terjedelmét Mikor jelenik meg, mely számban, műsorban. Milyen környezetbe szerkesztik: önállóan, blokkba, montázsba, illusztrációként, tematikus összeállításba. Szerkesztve lesz az anyag. Megmondjuk a témát, milyen információt szeretnénk. Joga van a kész anyagot megnézni leadás előtt. • Szerkesztés, montírozás: a nyersanyag elnyeri végső formáját. Az újságíró figyelembe

veszi a szerkesztő kérését, de első fázisban az újságíró szerkeszti meg. Azután lehet hadakozni a szerkesztővel. A vágás technikai eljárás A rögzített anyagból kiemeljük a hasznos részeket> Tematikai sorrendben kerülnek egymás mellé. Már az interjúkészítés közben szerkesztem, vágom az anyagot fejben. Ehhez idomítom a kérdéseket Az interjú gerincét a kérdések adják A túlforgatás ne legyen több 50%-nál.> 8 percre maximum 12-őt vegyünk fel A kérdésekből kell kiindulni. Melyek a fontos kérdések? Ezt is rövidre vágom Kétszer tegyük fel a kérdést, ha a válasz mellékvágány és közbevágok. A második kérdés így bevágható Ne szeressünk bele egy mondatunkba vagy az alanyéba vagy a csendbe, mert ehhez szerkesztünk mindent, és az igazi lényeg elsikkad. Az interjú kezelése: Kié az interjú? Lehet az alanyé, a riporteré, a szerkesztőé. Alapvetően a riporter együtt rendelkezik a megrendelő szerkesztőséggel.

A szerkesztő lényegi változtatásokat az újságíró véleményének kikérdezése után tehet. Stilárist a megkérdezése nélkül Ha nem jutnak megegyezésre, az újságíró vagy enged, megalázkodik, vagy felteszi a kérdést, hogy marad-e a szerkesztőségben ezek után. Mikor vonható vissza az interjú? • Ha elenyészett a cél; már nem aktuális, nem időszerű. Ilyenkor az alany visszavonhatja • Ha az alany lényeges tényekben, adatokban tévedett, és már nem lehet korrigálni. • Ha a vágás, szerkesztés során az interjú oly mértékben deformálódott, hogy nem tükrözi az alany valódi véleményét. Erről az alanynak és a szerkesztőnek meg kell egyeznie Felkészülés az interjúra: Témából, archívum, kézikönyv, adatok, tények, korábbi cikkek. Ismerősök> mélyinterjú. Szakértők a témában Fejben vázlatot készítünk az interjú menetéről. Személyesen vegyük fel a kapcsolatot az alannyal. Tudósítsuk, hogy az interjú

közös érdek, nem szívességet kérünk. Segítsük az alanyt, de ne a kérdések feltevésével Legyünk nyitottak, határozottak, nyerjük el a bizalmát. A riporter legyen kitartó, akár makacs, de ez nem jelenthet zaklatást. Az udvariasság kötelező, de ne legyünk alázatosak Tisztázzuk, hogy a közvéleményt képviseljük. A saját élmények felhasználása nem jelenthet privatizálást> Saját érzést, véleményt a közvélemény sajátjaként állítja be az újságíró. A hanghordozás legyen nyugodt, de az indulat néha megengedhető. Figyelembe kell venni az alany lelkiállapotát. Zaklatott, sebezhető emberekkel érzékenyen kell bánni. Magatartásunk nem tartalmazhat értékítéletet Figyelembe kell venni a személyiségi jogokat, magántitkokat. Közéleti szereplőkkel több megengedett Helyszín: Információszerző interjú: A téma és a helyszín legyen összhangban. A szakmai helyszín erősíti a néző bizalmát. Az élő adás hitelesebb,

mint a rögzített, mivel nyomatékot ad a témának, feszültséget kelt. Az interjú egyszeri, megismételhetetlen Stúdiófelvételnél tisztázni kell az időtartamot. Fontos az első találkozás. Érdemes megkérdezni, hogy mi a véleménye a témáról, hátha van jó ötlete. Az előzetes megbeszéléseknél nem szabad lelőni a kérdéseket, mert megismételhetetlen Vitray Tamás bevezette az előinterjút. Le lehet modellezni, hogy mi fontos és mi nem Veszélye az, hogy ebből álinterjú lehet, rossz színházi előadás. A riporter az ellenszenves alannyal is köteles lojálisnak és segítőkésznek lenni. Jelezzük, hogy számíthat ránk, ha bajba kerül. Az alanynak óriási hatalma van A hasznos és a felesleges anyag aránya fontos. Sokkal több anyagot felvenni felesleges és tiszteletlenség az alannyal szemben Vitray Tamás: „A riporter magatartása mindig, minden helyzetben legyen azonos általános emberi magatartásával.” Az interjú hangulata: A

hangulatot a beszélgetők együtt alakítják, de az alaphangot a riporter alakítja kíváncsiságával. Az alanyt nem kezelhetjük tárgyként. A jó riporter magabiztos Érzékeltetni kell, hogy a témából felkészült. Az interjúkészítés módszerei: Minden riporter alakítsa ki a számára megfelelő munkamódszert. Diktafon, jegyzet, emlékezet Diktafon adja vissza a legpontosabban, leghitelesebben adja vissza a beszélgetést, az alany mondanivalóját. A házi archívum bizonyíték egy sajtóperben Fontos a jegyzetelés Olyat rögzítünk, ami nem kerül szalagra. Miliő, metakommunikáció Kulcsszavakat felírjuk Az újságíró személyisége: A riporteri magatartást tudatosan kell kialakítani. Ez ne térjen el tényleges mivoltunktól A riporternek tudatosan építenie kell magát. Sokat kell beszélgetni, kérdezni, tudni kell kommunikálni. A riporter ne mutassa magát okosabbnak, mint amilyen. Nyegleséggel nem lehet tárgyi tudást pótolni. Nem lehet

hétköznapi csevegéssé degradálni egy komoly szakmai témát A túlságosan felkészült riporter könnyen kelt zavart.> beavatottnak mutatja magát, ontja az adatokat, ezzel lejáratja magát a közvélemény előtt. Lehetséges, de nem ajánlott az interjút lepróbálni. A próba arra szolgálhat, hogy az alany megismerje a stúdiót, ne érezze magát idegenül. Ha kéri, tegyük ezt lehetővé számára Ennek Magyarországon nincsen kultúrája. Egy igényes interjú feltételezi, hogy a hangot, világosítást tisztázzuk a technikai személyzettel; s a riportszituációt a rendezővel. II/3. 2000. 03 27 A riport A tudósításból nőtt ki. Riport: reporto, reportare> visszahoz, visszaad. Megpróbálja az eredeti eseményt, hangulatot valósághűen visszaadni. Komplex műfaj, minden más újságírói és szépirodalmi műfaj elemeit felhasználja. A legmagasabb presztízsű műfaj a sajtóban (a publicisztika mellett). Határműfaj az újságírás és a

szépirodalom között Az irodalmi riport a szépirodalom eszközeivel és igényével készül. A legjobb riporterekből szépírók lesznek, lehetnek. Hemingway: Prózai írások (riportok) Torontó Star párizsi tudósítója. A riport és a tudósítás közötti különbség: A tudósító a helyszíni esemény megfigyelője, külső szemlélő, a közönséget képviseli. A riporter benne van az eseményekben. Testközelből, gyakran résztvevőként számol be A személyesség különbözteti meg az információs műfajcsalád többi tagjától. Günter Warraff: „Legalul” „Önök ott fenn, mi meg itt lenn.”> oknyomozó, tényfeltáró riport bevezetője. A riport a társadalom elé tükröt tart> Nézd meg, ilyen vagy! Tom Wolf (Wulfe): Az igazak> amerikai űrhajózási programról Normann Mailer: A hóhér dala; Meztelenek és holtak Scott Fitzgerald: A nagy Gatsby Capote: Hidegvérrel Teljes napfogyatkozás: Rimbaud és Verlaine kapcsolata (film)

Íráskézség, érzékenység, tudatosan éli az életét. A riport határműfaj a novellával. Felhasználja a tárca, a glossza néhány elemét. A novella nem tartalmaz valódi információt> fikció. A riportban mindig mindennek ellenőrizhetőnek kell lennie. Társadalmi események bemutatása a szociológia eszközeivel. Dialógus, feszültségteremtés, késleltetés, miliőteremtés, fordulat Eleme a sztori. Ez nem csak élményt jelent, drámaiságot, atmoszférát Be akarja avatni az olvasót A valóságot darabokra szedjük, majd összerakjuk. A riporter a részletekből építkezik és soha nem magyaráz. Arról szól, hogy mi van, nem pedig arról, hogy mi lehetne Az útleírás és a riport közötti különbség: Az útleírás statikus. Teljessége a részletekben rejlik A riport megragadja a valóság egy darabját Célja: Beavatás, élmény átadása. Novella célja az elfogadás A riport utat mutat Az újságíró kézen fogva vezeti olvasóját. A jó riport a

valóság felfedezésének élményét nyújtja (Magyarország felfedezése> riportsorozat) A riport bemutatja egy jelenség társadalmi hátterét, sorra veszi a tanulságokat. A szociológia, a szociográfia a valóságot a tudomány szemüvegén keresztül. Ábrázolja A riport szubjektív, impresszionista. Feladata: A valóság egy ember sorsán keresztül jut el az olvasóhoz. A riporter az az újságíró, aki nem tesz különbséget a civil és a szakmai élete között. A nap 24 órájában szenvedélyesen keresi a témát. John Reed: a pétervári forradalomról egy krimi izgalmával számol be. Hemingway spanyol polgárháborús riportjait hitelesség, elkötelezettség jellemzi. Oriana Fallacci vietnámi háborúról. Átélés, megértés dominál Günter Warraff: életét is kockáztatva, elmerül a valóságban. Kapascinsky: nemcsak megéli, hanem tudósít is az etióp forradalom hátteréről. Magyarországon a népi írók a műfaj első klasszikusai. Nagy

Lajos, Móricz> szociográfiai írások Tényfeltáró, oknyomozó riport: Alapja a kétely. Hátha nem úgy mennek a dolgok, ahogy mi tudjuk, vagy ahogy nekünk beállítják Hátha kevesebbről számolnak be, mint ami a valóságban történt. Watergate - ügy: Nixont Ford követte.> „Én is a Washington Post-nak köszönhetem az állásom A média rádöbbent saját hatalmára. Mítosza van ma Magyarországon Tájékoztatás, melynek feladatát az újságíró vállalja a társadalom érdekében és támogatásával. Az egyén képtelen a hatalmat ellenőrizni Ezt vállalja el a média Van pénze, van hatalma, van presztízse. A valódi újságírás mindig oknyomozó. Az érintettek nem hajlandók önként információt adni, ezt az újságírónak kell kiderítenie. A Watergate - ügy két tanulsága: (1) Bármennyire is demokratikus egy állam berendezkedése, a hatalom soha nem szereti, ha a média végzi a dolgát és kritizálja a hatalmat, kormányt. (2) Ahol

működnek a demokratikus jogállam intézményei, ott hatása van a leírt szónak. Hajtóerő az a hit, hogy Magyarországon megváltoznak a viszonyok, és a sajtó el tudja látni ezt a feladatát. Mi és hogyan történt? A legfontosabb ezt kideríteni. Ma a két fogalom: újságírás, oknyomozó újságírás eltér egymástól Magyarországon. Hírstory: Elsőként megkapni azt az információt, amit szándékuktól függetlenül is elmondanának. Ma ezért folyik a verseny Magyarországon. Tényfeltáró story: Elsőként közölni azt az információt, amit el akarnak hallgatni. (GrBr) Az újságírás alapállása: • Őrködés; a közmegegyezésen alapuló elvektől, gyakorlattól való eltérés feltárása. • Figyelés; állandó készenléti állapot. Az események figyelése, összefüggések keresése • Opponálás; feltárni az ellentmondásokat. Ellentmondani, az ördög ügyvédjének szerepét eljátszani.> a hatalom utálja • Az oknyomozó

újságíró nem fogadja el a tényeket olyannak, amilyennek látszanak. Új és igazabb megvilágítását keresi ugyanannak az eseménynek. Katalizátora az igazságosságba, professzióba vetett hit, az, hogy a dolgoknak rendben kell menni. Ha nem így van, akkor arról az olvasónak tudni kell> nyilvánosság kontrollja Az oknyomozás menete: (1) Az a jelenség, amivel foglalkozunk, összhangban van-e a közmegegyezésen alapuló etikai követelményekkel? Van-e eltérés a szereplőtől elvárt magatartás és a valódi között? (2) Az információ valóságtartalmának ellenőrzése. A; forrás felkutatása B; körülmények tisztázása (3) Nyomozati szakasz Rekonstruáljuk az eseményt. Megállapítjuk, hogy ez mennyiben tér el a várhatótól Tisztázzuk a saját véleményünket. (4) Adat / tényfelvétel Interjúk, bizonyítékok, vallomások. Bizonyító erejű állítások felsorakoztatása, a hitelesség szem előtt tarásával. (5) Összegzés, a vádirat

megfogalmazása. (6) Az ügy főszereplőjét szembesítjük a tényekkel. Előre megtervezett taktika szerint Cél: a beismerés (7) Riport megírása (8) Összegyűjtött anyag megszerkesztése. Fejlődés: hogyan fejlődik az esemény II/4. 2000. 04 10 A véleményközlő műfajok A műfajelmélet része; kisebb %-át képviseli. Alapvető különbség a kettő között: Tényközlő műfajok: információfeldolgozás, objektivitásra törekedik Véleményközlő műfaj: elemez, értékel, véleményt nyilvánít.> szubjektív Kommentár, vezércikk, jegyzet, glossza, karcolat, crocquis, humoreszk, pamflet, publicisztika, tárca, kritika, esszé. Előtérbe kerül a szerző személye. • A véleményközlő műfajok miközben témákat kínálnak az olvasónak (ugyancsak információhoz kapcsolódnak) - gondolkodásra, egyéni véleménnyilvánításra ösztönöznek. • Általában a nyomtatott sajtó műfajai. Kivéve a jegyzet Az a TV-ben és a rádióban is •

Érveket sorakoztatnak fel, a közönséget megismertetik az újságíró álláspontjával. Guttenberg előtti kor már ismerte a véleményközlő műfajokat. Már az ókorban, középkorban is fontosnak tartotta a művelt elit, hogy gondolatait ismertesse. Marcus Aurélius: Elmélkedések (i. e Kb 160) - első publcisztikai kötet Glossza: • megglosszázni> jogi, egyházi mű szélére, margójára észrevételeket, reagálásokat, továbbgondolásokat írni. • Reagálni a mindennapi történésekre, s a tanulságokat levonni. Montaigne (1600-as évek) • személyesség, kizárja a külvilágot. • Kint dúl a csata, s ő bent pl. a székletéről elmélkedik Bálint György: • Publicista; A toronyőr visszapillant Publicisztika: • Az ember gondolkodik és szép mondatokat ír a világról. (Havas) Kommentár • határműfaj a tény- és véleményközlő műfaj között • Az újságírónak a végletekig ragaszkodnia kell a tényekhez, adatokhoz,

eközben a tények és adatok közti összefüggéseket saját maga állapítja meg; befolyásmentesen mutatja be a hátteret, okokat és a célokat. • Gyakran használják fogalmát a véleményközlő műfajokban. • Azokat a véleményhordozó írásokat nevezzük kommentárnak, amelyek a nyomtatott és elektronikus médiában hírhez kapcsolódnak, de attól elválasztva. • A kommentár mindig legyen elválasztva a hírtől! Két specifikus válfaja: • vezércikk • kolumna • A kommentárral az újságíró állást foglal egy aktuális témával kapcsolatban. • Megvilágítja a probléma, téma fontosságát. • Elemzi, hogy miért fontos egy hír. • Összehasonlítja és mérlegeli a nyilvánosságban megjelenő különböző véleményeket, felfogásokat. • Segít a közönségnek, hogy kiismerje magát az információk özönében, valós képe lehessen egy eseményről. • Célja nem feltétlenül az, hogy egy témát lezárjon,

megoldjon, értékeljen. Nincs mód abszolút igazságra. Ilyenkor az ügy bonyolultságát kell érzékeltetni • Lényegében érvelés azzal a céllal, hogy a közönség képes legyen saját következtetések levonására. Érvelni világosan és következetesen kell • Az írónak azokat a véleményeket is fel kell vonultatnia, amelyekkel nem ért egyet. Meg kell őket cáfolni, ha tudja. Aki nem ezt követi, elveszti a hitelét • Feladata: • útaigazítson, rendszerezze a tényeket • ha a Háttérmagyarázat> „mankó”, akkor a Kommentár> „iránytű”. • Fontos, hogy önálló gondolkodásra késztesse a közönséget, s eleve számoljon vitára, ellentmondásra. A kommentárt a nyomtatott sajtóban egyértelmű nyomdai jelekkel, tördeléssel kell elválasztani a hírtől, tudósítástól, háttérmagyarázattól. Rádióban: - csak a szerző olvashatja fel a kommentárt Televízióban: - a szerzőnek meg kell jelennie. •

Manipuláció: ha a kommentárt felvezetésként, háttérmagyarázatként, összekötőszövegként adják le. • Az egyik legmagasabb presztízsű műfaj. • Szakújságírók írják> egy terület alapos ismerői, beavatottjai Általában szakmai végzettséggel rendelkeznek (gazdaság, Környezetvédelem) • A kommentár különbsége minden mástól: A szerző, miközben szubjektív véleményt közöl, meg van győződve arról, hogy neki van igaza! (Nem hagyja ki azokat a tényeket, amelyek kényelmetlenek.) • Megalapozott tudással kell rendelkeznie, iszonyú nagy a felelőssége • Mindig magas hírértékű hírhez készül! A vezércikk • Az írott sajtó különleges műfaja. • Magas hírértékű! • A kommentár klasszikus formája volt. • Korábban a címoldalon jelent meg, mára már kiszorították onnan a hírek, fotók, ma a véleményközlő rovatban kap előkelő helyet. Belső vezércikk: • Egyszerre kommentár, egyszerre

jegyzet • Lényege: aktuális, nagy tömegeket érdeklő eseményekkel foglalkozik. • Pl. Népszabadság: 3 Oldal; MaNcs: utolsó oldal • Megfelel a lap ideológiájának, beállítottságának. • A klasszikus vezércikket alá sem írták> a szerkesztőség véleményét közli. Vezércikk különbsége a kommentártól: Mindig egyértelmű, itt színt kell vallani, nem ismer kompromisszumot. Kolumna • Egy teljes újságoldal. • Az angolszász újságban felváltotta a klasszikus vezércikket. • A kolumnisták nagypresztízsű emberek, véleményükre figyel a közönség, ők a legnagyobb sztárok. „Mindegy mit csinálsz, csak csináld!” • A magyar sajtóban korábban a vezércikk lejáratott műfaj volt (a szocialista rendszerben kötelező feladat volt; pl. ünnepekről)> a rendszerváltás után sem nyerte vissza presztízsét • A legőszintébb műfaj! Nagypublicisztika: • Kompromisszummentesen, egyértelműen állást foglal.

Jegyzet • Nem igényel akkora műveltséget • Határműfaj a szépirodalom és az újságírás között. • Műfaji felmenői: pamflet (nem önállóműfaj), kisesszé, vers, karcolat, levél, napló Amiről nem tudják, hogy mi, az jegyzet! • Kosztolányi, Márai Sándor, Bálint György, Szép Ernő • Terjedelme szerint rövid írás, amely a magyar újságírásban kiemeltnek számít • A legjobb szépírók gyakorolták • A legszemélyesebb megszólalásra ad lehetőséget. Jegyzetnek nevezzük azt a rövid (1, max. 1,5 gépelt oldalnyi), általában egyetlen hírre, eseményre, gondolatra kihegyezett, stilisztikailag és hangulatilag markánsan megfogalmazott meditáló - magyarázó - megkérdőjelező csattanós írást, amely mindig érzelmi töltésű. „lehet ironikus, lírai, megrendült, elérzékenyült.” (Bodor Pál) • legyen íze • A jó jegyzet egyszerre oldott és feszes • A szűkszavúságnak csevegőnek kell lennie, a

locsogás bűn! • Olyan mint a vicc> semmi felesleges nem lehet benne. „A jó jegyzet egyetlen, lendületes, szellemi piruett, nem pedig egész estét betöltő balett kompozíció.” (Bodor Pál) • A jegyzetnél az adatként szolgáló tény, esemény, hír főszerepet kap. • Valamely társadalmi folyamat jellemző tünetét véli felfedezni. Bár szubjektív műfaj, a tényeknek rendkívül nagy a jelentőségük. >ha valaki téves adatból indul ki, az egész gondolatmenete fars lehet. • Gyakran politikai, erkölcsi, társadalmi folyamatokat világít meg, illusztrál. • Észjárás, ízlés, világkép dolga, hogy ki mit tart jegyzetírásra érdemes témának. • Legfontosabb mozzanata: Gondolkodás! • A téma az utcán hever! • Írója négy fal között is képes dolgozni, hiszen a jegyzet a világhoz való aktív viszonyulás szellemi terméke. • Gyakran él a groteszk fordulatok előnyeivel. • Más újságírói műfajoktól

eltérően helyet kaphat benne a fikció, képzelet, novellisztikus elemek. • Ez az egyetlen műfaj, ahol az olvasó nem annyira a ténybeliséget, mint inkább a gondolat, érzelem hitelességét kéri számon. • Gyűjtőfogalom: lírai, epikus, elbeszélő jellegű; lehet monológ vagy párbeszéd is. • Két ellentétes hír egymás mellett már jegyzet. Rádió: • Szerző olvassa fel • „a szó elszáll, az írás megmarad”> a fülnek készül • Egyszeri élményt kell, hogy nyújtson, azonnali hatást kell elérni. • Ezeket a korlátokat figyelembe kell venni! Televízió: • A szerző jelenjen meg személyesen. • Meg kell találni az összhangot az írás és a képi illusztráció között • A képi illusztráció fontos! • Közel áll a feature -höz. (illusztrál) • Egy eseményt járok körbe. • Egyre inkább háttérbe szorul (Napkelte> Verebes István, Farkasházi Tivadar) • Lényege: mondanivaló és

személyesség • A legmerészebb műfajok egyike> nem lehet mellébeszélni. Glossza • Már az ókori görög kultúrában hagyományai voltak. • Görög eredetű. Jelentése: széljegyzet, megjegyzés, magyarázat (eredetileg régi szerzők írásainak margójára lapszéli jegyzet) • A mai közmegegyezés szerint a rövid, tömör, gyakran bíráló, csípős hangú, elsősorban ironikus hírlapi cikk a glossza. A jegyzethez hasonló • Szerzőjénél az egyéni stílus, gondolat, sajátos látásmód fontos; a hírérték szinte lényegtelen. • Különbsége a jegyzettől: Míg a jegyzet komolyságot, logikai összefüggéseket feltételez (ami persze nem zárja ki az iróniát), addig a glosszát kifejezetten ironikus hangvétel jellemzi. A glossza olyan rövid, (˝ flekkes) csattanós, ironikus hangvételű publicisztikai műfaj, amely elsősorban a konfliktusos helyzeteket dolgozza fel, s írója a maga személyességével próbál eljutni az

olvasóhoz, akinek a gondolataira, érzelmeire egyaránt hatni kíván. • Csípős, szellemes vitaműfaj; epigrammához hasonló. • Karinthy, Molnár Ferenc, Bálint György> a magyar újságírásban a glosszaírók általában monogramot, vagy más betűjelet használtak. (ÉS-ben Páratlan Oldal) Szerkesztési kötöttségek: A; Határozott gondolatmenet, szigorú stilisztika. Egyetlen irányból lehet haladni, felesleges jelzők kerülendők. B; Egyetlen témára való koncentrálás. C; Mindig egy konkrét eseménnyel szabad csak foglalkozni. Aki általánosít, az gyáva Személyesség! (Bodor Pál)> A gondolatot nem lehet kölcsön venni. Humor, világnézet, sajátos látásmód nélkül nem születhet glossza. Kritikai érv: Bátorság kell hozzá. Aki a fennálló hatalmat akarja szolgálni, nem írhat jó glosszát Krúdy: „Én mindig ellenzéki voltam - pusztán jó ízlésből.” Személyes érdekek kikapcsolása: Nem lehet privatizálni.> saját,

személyes problémáinkat a közügy rangjára emelni Higgadtság: Nem lehet acsarkodni. Bodor Pál: „A cél nem a vérontás, hanem a győzelem.” Bodor Pál: „Nem tud könnyeket kicsalni az olvasó szeméből az, aki maga is zokog.” (tárca) Formai elem: A; Terjedelem: rövid, tömör B; Expozíció: témamegjelölés (1 mondat); bevezetés: rögzíti a témát és előkészíti a csattanót. Nem lehet szájbarágós, bonyolult. C; Kifejtés: az expozíció és a csattanó közötti logikai sor, amely annyira személyre szabott egyéni ízlés és tehetség terméke, hogy nincs előírása. D; Csattanó: ez nem vicc, poén, hanem gondolati csavar. Logikai módszere: Indukció: egyediből az általánosra való következtetés (Dedukció: általános> egyedi; csak diktatúrában jellemző.) Az olvasó ítéljen. Áttételesen hasson a közönségre. Konfliktus: A legfontosabb elem. Ezt feldolgozva a szerző előre tud vetíteni egy még nagyobb konfliktust Karcolat Amikor

a glossza ironikus hangvétele humorba csap át> karcolat. Néhány vonással teremt portrét, élethelyzetet, epizódot. A novellával szemben nem törekszik összefüggő történet, jellem, léthelyzet bemutatására, pusztán kiragad egy helyzetet, jellemet. Talán leggyakrabban ez a műfaj épít a fikcióra. Szerkesztése, logikája lazább, a poénra leginkább kihegyezett műfaj. (Jókai, Mikszáth, Móricz, Móra, Krúdy, Kosztolányi, Heltai) Crocquis • Jelentése: néhány vonással felvázolni valamit. • A tárca egyik változata, a karcolattal rokon. • Általában derűs hangulatú, gunyoros, szatirikus. • Egy szituáció, helyzet, hangulat, gondolat felvázolása. • Sokan művelték: Karinthy, Esterházy, Mikszáth, Zelk Humoreszk • Nevettető hatású, rövid, karcolatszerű próza • Elbeszélő, novellisztikus jellegű ugyanúgy lehet, mint elmélkedő, filozofikus. • Konferanszié, kabaré> legnépszerűbb megjelenési formái.

• Karinthy, Kellér Dezső Pamflet • Az irónia, illetve a humor itt már gyilkos gúnyba csap át. • Az adott témában nem leleplezni, hanem megsemmisíteni akar • Olvasóhoz való viszonya: Nem annyira a gondolatra, inkább az érzelmekre akar hatni, az ítéletet sem bízza a közönségre, hanem maga hirdeti ki. • Nyíltan felvállalja elfogultságát, pártatlanságról hallani sem akar. • Célja: meghökkentés, gyűlölet, düh, megvetés kiváltása a közönségből. • Szó sincs eleganciáról, stilisztikai, szépirodalmi minőségről. • Kifejezésmódja nyers, durva • A politikai vitairattal határműfaj. • Csurka István Feature Az angolszász újságírásban a leginkább elterjedt műfaj. Magazin, cikk „A feature olyan ábrázolási forma, amelyben a csekély számú dramatikus helyzet a jellemző vonások kiemelésével válik életszerűvé és érdekessé.” (Claudia Mass) Tehát egy esemény legjellemzőbb ismertetőjegyeit emeli

ki, a konkrétból általánosít, példaszerűen bemutat. A legkorszerűbb műfaj. Magyarországon nincsenek eléggé felkészült emberek Mi különbözteti meg a feature-t a riporttól? • Míg a riport az események részesévé teszi olvasóját, addig a feature elvont tényeket szemléltet, szerkezeteket tesz átláthatóvá. • A feature-ben minden további nélkül megengedett a fiktív elemek használata, a riportban nem. • A feature tipizál (nem vonatkoztat egyénekre)> tudatosítja az olvasóban a kicserélhetőséget. • A valódi, leíró riport felcserélhetetlen, egyszeri esetről szól. • A feature olyan jelenségeket fogalmaz meg a közönség számára, amelyek átláthatatlanok. Első a jelenség. (pl új computeres generáció) (TV-s példa: MMM; RTL - club) • A riportban az élmények egyszeriek, megismétlődhetetlenek. • A riport és a feature között elmosódnak az események. • A feature akkor jó, ha autentikus, élményt

közöl; a nyelvezete pedig olyan mint a riportnak. A feature nemcsak konkretizálja az absztrakt dolgokat, hanem a száraz híranyagot is laza, érdekes híranyaggá változtatja, vagyis a befogadót szórakoztatja. Infothement: az információ tájékoztatás és a szórakoztatás összefonása. Claudia Mass: lényege> mint mikor egy szépségkirálynő mondja el az időjárásjelentést. Kétféle feature-ről beszél: 1 (1) Történet feature (sztori f.): - a dolog lényege az információ; a csomagolás lazítja fel az információ komolyságát. (2) Tudósítás feature: - a riporthoz áll közel; az attraktív előadásmód fontos. „Információs társadalmunkban a lokális napi - politika egyre elvontabb, s az olvasó számára egyre érthetetlenebb. A feature formája alkalmas arra, hogy a társadalom egészét tudjuk leírni” (C. Mass) Leggyakoribb hibák: • Gyakran használják alkotóelemeit helytelenül (tények, adatok az elején, hosszú idézetekkel

operálni). • Egész interjút leadni. Az idézeteket blokkszerűen kell a feature-be beírni, nem egyben • Miközben helyes riportelemekkel kezdeni, az később elszűkül az adatokkal, idézetekkel. Ezért a kettőt váltogatni kell. • Megengedettek a fiktív jelenetek, de nem terjeszkedhetnek túl a valós információkon. Feature a rádióban: Két elem: dokumentum jelleg - eredeti hang, atmoszféra Színesítheti, ha több eredeti hang is megszólal, nemcsak egy. Feature aTV-ben: C. Mass: „A mozgóképek predesztinálják a témát a feature-höz” (predesztinálni = információhoz képi nyelvet> szemléletesség) Fontos a megrendezett jelenet. A megrendezett jelenetet a dokumentum felvételektől el kell különíteni. Képmetafora: (fontos elem) Állapot, hangulat ábrázolására. Pl hulló falevelek, idősek piroson totyognak át Felhasználása: ha reális képekkel nem tudjuk, vagy nem akarjuk leírni a valóságot. Olyan képeket kell találni,

amelyek reális jelentésükön túl további jelentéssel bírnak.> szimbolikusak A feature feladata megérteni a világot általában, és a konkrét problémát magában. A legfontosabb, hogy kíváncsiságot felkeltő dramaturgiai keretet találjunk a témához. II/4. Publicisztika Ma az egyik legfelkapottabb, legkeresettebb műfaj. 2000. 05 08 A ’80-as évektől igazán fontos. Magyarországon a rendszerváltás műfaja. A publicistáknak nagy szerepük volt a tudatformálásban, hogy a közönség megértse a rendszerváltás fontosságát. ’56 -’68-ig kemény diktatórikus időszak. A riport volt ekkor a kedvenc műfaj, hiszen magyarázni kellett. Az akkori riporterek ma sztárpublicisták (Medgyesi Gusztáv, Kovács Zoltán) Statikus leíró műfaj volt. ’80-as évek eleje: olajválság; ’85-ös pártkongresszus + gazdasági tanulmány Megbukott a szocializmus, életképtelenné vált; ez a társadalmi formula alkalmatlan. Olajválság; az anyag helyett az

informatika vette át a helyet; fegyverkezés! Helsinki értekezlet! (’80-as évek közepe) Itt kimondják, hogy az európai határok megváltoztathatatlanok. Helsinki kosár: a résztvevő országok vállalják az eszmék szabad áramlásának lehetőségét. Nyilvánosságnak két szintje volt Magyarországon: I. nyilvánosság: Rádió, TV, Újság II. nyilvánosság: SZETA (Szabad Kezdeményezések Hálózata)> legálisan nem jelenhettek meg, füzetekben terjesztették gondolataikat. Megalakulnak az első zöldmozgalmak. Minden áthallásos volt. Mikroszkóp színpad> a publicisztika sajátos válfaja (mi mindent elnézünk.) (Hoffi Géza) >>> Egyfajta szelep volt, hogy megnyugtassák a társadalmat. Megőrizte vezető szerepét. A párt szétszakadt. Mozgósítás: a publicisztika a leghatásosabb fegyver, a hétköznapi magatartást legjobban befolyásoló újságírói műfaj. Németországban, Csehországban a rendszerváltás során az értelmiségieket mind

kirúgták; Magyarországon jelentős részük átmenekítődött. A médiaháborút a publicisztika eszközeivel, szavakkal vívták meg. Ki tud több embert meggyőzni a maga igazáról. Publicisztika: Publius: latin szó; „nyilvánosság”. Publico: közzé teszek, nyilvánosságra hozok valamit. Ókori Görögországra vezethető vissza. A publicisták a rétorok voltak, akik nyilvánosan fejtették ki véleményüket. A publicisztika a közügyeket legmélyebben érintő társadalmi eseményekkel foglalkozik. A publicisztika nyilvános közbeszéd. Tacitus: „Szónokokra akkor van szükség, ha a társadalom beteg.” Németországban a publicista = a sajtótudományok művelője. Angolszász újságírásban: opinion = publicisztika. Minden olyan szerző, aki nyilvánosan gyakorol szellemi tevékenységet és célja a meggyőzés, a közönség tudatának alakítása, az publicista. -közírás A publicisztika témája mindig valamilyen társadalmi jelenség, amely a

szerző számára kiindulópontul szolgál. A jegyzetíró és a kommentáríró között áll a publicisztika.> legalább annyira szubjektív, mint a jegyzetíró, de a felkészülésben, pontosságban, műveltségben legalább annyira szakújságíró, minta a kommentáríró. A publicista egy adott ügy kapcsán fejti ki a véleményét, egyedi gondolatait, igyekszik elhelyezni a történést (sztorit) a megfelelő társadalmi, gazdasági, politikai kontextusban. Az összefüggések felismerése a legfontosabb jellemzője; apróbb ügyekben is észreveszi a konfliktus lehetőségét. A társadalmi közélet barométere A publicista megmutatja az ellentmondásokat, hazugságokat, a visszásságokat. Transzparencia: átláthatóság. Az igazán demokratikus társadalom transzparens. Aki ezt azzá teszi, az a publicista A valódi publicista - nem titkoltan - szembe száll a hatalommal, ugyanakkor nem kíméli a közönséget sem. Nincs tekintettel senkire és semmire Kockázatos

műfaj A hatalom megpróbálja őket sarokba szorítani. Fedhetetlenséget, erkölcsi hátteret feltételez A publicista időnként kénytelen az ítélőbíró szerepét is eljátszani. Ha elfogadjuk, hogy a média napjainkban a 4. hatalmi elvként funkcionál, akkor a publicista bíró és. egy személyben A publicistának olvasótábora van. A jó publicista a témák iránt érzékeny, jó íráskészsége van, olvasott (= művelt; az írás ott kezdődik, hogy olvasok, benne vagyok a hírfolyamban; a kialakult személyiség + gyakorlat; mindent megpróbálok leírni; meg kell tanulni olvasni!), nagy valóságismeretre van szükség. > elvezet a stílushoz is > Irodalmi nyelven íródik, de közel áll az élőbeszédhez, sőt, a szleng is megjelenhet benne. A jó publicisztika azonosítja a szerzőt. A riport mellett a másik komplex műfaj (jegyzet, tárca elemek bukkannak fel benne). A publicisztika Magyarországon az a nem túlságosan hosszú, 3-6 flekk (az

esszénél lényegesen rövidebb), max. 1 újságoldalnyi terjedelmű írás (kolumna), amelynek célja egy adott eseményhez vagy folyamathoz kapcsolódóan az értelmezés, a háttér és az összefüggések feltárása, ezek nyilvánosságra hozatala, a közönség meggyőzésének nem titkolt szándékával. Technikai megjegyzés: A publicisztikát mindig el kell választani a hírtől. Egyre inkább követelmény, hogy nem írhat publicisztikát az, aki hírműsorban dolgozik. John Hohember: „Minden embernek megvan a joga a saját véleményére, de senki sem tévedhet a tényekben.” Ez az objektivitás koncepciója, bár tisztán sohasem érvényesül. A teljes objektivitás mítosz, ez még a nyomtatott sajtó korszakából származik. Helyére, mára a korrektség került Az eseménynek nem kell feltétlenül magas hírértékűnek lennie, de fontos, hogy a konkrét hír kapcsán a társadalmilag fontos ügyek kerüljenek, s az események hátterét kell bemutatni. A

jegyzet és a publicisztika: A jegyzet középpontjában mindig valamilyen ellentmondás áll, s azt tárja fel a jegyzetíró. A publicisztika nem feltétlenül a politikával foglalkozik. Lehet sport, kultúra is Mindig tényszerű, ezért a publicisztikának mindig változatosnak kell lennie a témában, ugyanakkor nem ragadhat le az általánosságok szintjén, egyszerre kell konkrétnak és. lennie Színtere a napi sajtó, mert frissnek és időszerűnek kell lennie. Dobrovitch Mihály: „A jó publicisztika alapja éppen az, hogy megtaláljuk azt, ami fáj, és elhitessük az olvasóval, hogy az olvasót is éppen az bosszantja, ami minket. Az igazán ügyes publicista még arra is képes, hogy elhitesse az olvasóval, hogy neki is fáj, ha az olvasót pofán verték, és akad néhány zseni, aki magáról el is hiszi, hogy ez neki tényleg fáj.” Lázár István: (formai szempontból) „Mivel a széles közönséghez szól, legyen közérthető, egyszeri hallásra

felfogható, közvetlenül mozgósító (azonnal értelmezni lehessen), fontos az egyéni hang és a bátorság.” Tanács István: Használjunk példákat, utalásokat, paradoxonokat, abszurdig ható gondolatmeneteket. Allegorikus publicisztika: • nem is arról szól, amiről szól • nagyon jó technika arra, hogy abszurdan írjam meg a véleményemet a nagyon is egyértelmű helyzetről. Szále László: „Publicista! Ne írj olyat, amit mások is tudnak, és ha mégis olyat írsz, úgy írd, ahogy senki más.” A publicisztika meghatározza egy lap szellemiségét, irányvonalát. A lap és szerzője kölcsönösen vállalja egymást. A szerkesztőknek joguk van az ő irányvonaluktól eltérő publicisztikát visszautasítani. A hír mellett a publicisztika adja meg egy lap gerincét Tárca = Fevilleton A XIX. sz népszerű műfaja volt Párizsban egy lap fekete vonallal választotta el a hirdetéseket a más írásoktól. Tehát tárca = ami a vonal alá kerül.

Eredetileg színi kritika volt. Ma már egy újságoldal keretbe helyezett része Gyakran alulra kerül Állandó helye van. Laza műfaj. Lehet képzeletbeli párbeszéd, portré Lényegét írója adja, aki szubjektív és szuverén egyéniség. Legnagyobb tárcaíró: Mikszáth, aki szépírói eszközökkel ért el újságírói sikereket. Krúdy, Karinthy Frigyes és Ferenc, Kellér Andor, Heltai, Tömörkény. Fevilleton: Nyugat-Európában és Amerikában a tárca neve. Célja a szórakoztatás. Érdekesség; minden, ami nem publicisztika Tárca = tovább nem írt novella. A jó tárcához elsősorban téma kell. Olyan, ami felkelti az olvasó érdeklődését, időszerű, sok embert érint, s gondolatokat és érzelmeket kelt. Tárca és elbeszélés kapcsolata: Elbeszélés: elengedhetetlen központi eleme a sztori, a mese, a cselekmény. Tárca: ezt nem igényli; a hangulat, egy ember, táj puszta leírásával is megelégszik. Előde a magyar irodalomban az életkép

(reformkorban népszerű, Garai János, Szigligeti), skicc> célja a szórakoztatás. Tárcanovella: Határműfaj. Mikszáthtól Csurkáig a szépirodalomból verbuválta szerzőit. Közéleti problémákat is felvet, noha kis történeteket mesél el. El is felvázolt skicc, könnyű, cselekményes. Kossuth Pesti Hírlapja már túllép az életképen, ez teszi népszerűvé a tárcát. Márai Tibor: „Nem minden tárca elbeszélés, de minden elbeszélés tárca.” Tárca lehet leírás, egy gondolat kifejtése. Nincsenek olyan követelményei (cselekmény),mint az elbeszélésnek. Illés Sándor: ma az egyik legjobb tárcaíró. Kovács Imre, Bende Ibolya Friss Újság Recenzió = műismertetés. Az irodalom, a képző- és iparművészet, a színház, a zene, a filmművészet, a rádió és TV művészi alkotásainak értékelő ismertetése a recenzió. Szerzője elsősorban információkat közöl a műről. A recenziónak nem feladata az ítélkezés, ami nem zárja ki

egy-egy bíráló szó használatát. Beható elemzés nélkül nem volna etikus egy néhány soros írásban ítéletet mondani. Kritika = műbírálat A görög krino = ítél szóból> vagyis megítél, megbírál. Feladata az, hogy valamiféle értékrendet állapítson meg. Ezt az értékrendet esztétikai alapelvekből, a nagy klasszikus művek tanulmányozásából vezeti le. Szakújságírói feladat, s miközben kifejezetten szubjektív műfaj, tudományos felkészültséget igényel. Funkciói: • objektív ismertetése a műnek • a közönség érdeklődésének felkeltése • szubjektív ítélet a mű felett A közönségnek írják, nem lehet burkolt reklám, s nem provokálhatja a közönséget. 2 nagy hiba: • ha provokálja a közönséget • ha kritikus támad kritikust Úgy kell szolgálni a közönséget, hogy tájékoztatjuk valamilyen új alkotásról, új tendenciákról, időnként a divat változásairól. Legyen közérthető és

igényes nyelvezetű. Mindig alkalmazkodni kell a laphoz. Kritikus és művész viszonya: A kritikus a kritikában gyakran nemcsak a művet, az alkotót is minősíti. A kritikus elhelyezi az adott alkotást a szerző életművében; megvizsgálja, milyen értéket képvisel az adott mű, figyelembe véve a hagyományos és a napról-napra változó értékrendet. Barcsay Jenő Funkció: Kapcsolatot teremt közönség és alkotó között. Új ismereteket ad, és segít eligazodni és válogatni az új művek és irányzatok között. Esszé Francia szó. Jelentése kísérlet, próbálkozás Módszere a tudományos értekezéshez, stílusa a szépirodalomhoz közelít. Személyes hangvételű, a gondolatot nemcsak kifejtő, hanem sokszor meg is jelenítő. Egyszerre szól a szakemberhez és a közönséghez. Vitázó, hasznos műfaj. Egy vitatott kérdést megjelenítek, majd választ adok rá Nem törekszik megcáfolhatatlan bizonyításra, de rendelkezik szubjektív látásmóddal

és láttató erővel. Márai, Csoóri Sándor Az esszé elemez és kommentál. 1580. Montaigne esszéinek megjelenésével a tudósok (filozófia) jó néhány művelője nyergelt át erre a műfajra, mert érdekesebbnek érezték. Voltaire, Diderot, Schiller, Goethe. Bergson: Nevetés. Thomas Mann, Camus, Gorkez, Kosztolányi, Fülep Lajos, Illyés Gyula, Szerb Antal, Németh László, Cs. Szabó László, Nemes Nagy Ágnes Úgynevezett lebegő műfaj, át-átcsap egyik műfajból a másikba