Content extract
Népi gyógymódok ízületekre Manapság az orvostudomány számtalan fizioterápiás módszert ismer, amelyekkel az idő előtt, vagy a túlzott igénybevételtől a kelleténél jobban elhasználódott ízületeket megpróbálja mind élettani, mind működési szempontból jobb állapotba hozni. Ezek a terápiák általában valamely elektromos, mágneses, fény-, hő-, és sokféle egyéb kezelés, iszap-pakolás, különféle vízi tornák és masszázsok útján próbálják korrigálni, javítani a kialakult helyzetet. Ehhez járulnak még a chondro protektív glucose amin sulfát és glican tartalmú készítmények, melyek szakorvosi vélemények és saját tapasztalataim szerint is egyénenként eltérő eredményt hoznak. A reumatikus, krónikus ízületi deformitások általában az auto-immun betegségek kategóriájába tartoznak, amikor is az ízületi savós hártyák krónikus gyulladása mellett irritált állapotban vannak a fej légtartó üregei (arcüreg,
homloküreg, orr melléküregek) is. Emellett előfordul légzőszervi vagy emésztőszervi allergia is, de kialakulhatnak bőrgyógyásza-tinak tűnő, de valójában immunológiai kórok is (pl. psoriasis, atopias dermitis, ekzema, vagy egyszerű száraz bőrűség, főleg a lábszárakon). A természetgyógyászat megpróbál a maga szelíd módszereivel segíteni az eligazodásban. • Első a helyes étrend, amely nem tűri a cukrot, a fehér lisztet és az állati fehérjéket. Legfontosabbak a gabonafélék teljes őrlésű formái, a zöldségek nyersen, főzve, grillezve, párolva, majd később a hal és a tojás. A heveny időszakban napokig nyákká főzött zab, vagy rizskása. Ezeket akár váltogathatjuk is, de ne fogyasszunk semmi mást a nap során! Az így elkészített kását érdemes megsózni, tökmagolajjal, fűszerekkel ízesíteni, hogy monotonitása ellenére ehető, emészthető legyen. • Igen hatékonyak a sivatagi liliom (yukka) és TOA-mentes macskakarom
készítmények is. Ezekkel részben kiválthatók a szteroidok, illetve a bennük lévő biológiailag aktív anyagok javítják az egész szervezet harmóniáját. • Tény, hogy a régi, jól bevált népi gyógymódok alkalmazása kissé munkaigényesebb, mint egyszerűen bekapni egy tablettát, ám a vállalkozó szelleműeknek javaslom, hogy szedjenek (vagy vegyenek) fűzfakérget, és friss hajtást. Készítsenek belőlük sűrű főzetet, majd keverjék össze agyaggal, tapasszák a kezelendő fájdalmas területre, s adjanak neki pár órát, hogy kifejthesse hatását. • Ugyancsak jó hatást tapasztalhatunk, ha a kérdéses ízület területét bekenjük langyos akácmézzel, majd laza csuklómozdulattal paskolni kezdjük mindaddig, amíg a méz el nem tűnik. A „becsapkodást” ezután még 15-20 percig folytatjuk, amíg meg nem jelenik egy kellemetlen szagú, sűrű, szürke váladék, melyet kiürülése után lemosunk, s befejezésül a gyulladt bőrt
bekenjük valamilyen nyugtató krémmel. • Igen jól bevált népi módszer a kelkáposztás mézes pakolás is. Az előzőleg mézzel bekent ízületre este lefekvés előtt egy késfokával kissé megütögetett kelkáposzta levelet helyezünk, melyet fóliával rögzítünk. Reggel a kötést eltávolítva szurkos, fekete és bűzös váladékot találunk, egyidejűleg tapasztalhatjuk, hogy az ízület jobban, könnyebben működik. • Érdemes megfigyelnünk sarkunkon a bőr állapotát. Amennyiben azon mély, hosszanti barázdák láthatók, melyek liszt-szerűen porzanak, emellett kellemetlen, savanyú vagy ammóniás szagot észlelünk, alapos a gyanú, hogy szervezetünk sav-lúg egyensúlya helyreállításra szorul, amit egyrészt a korábbi lapszámokban ismertetett lúgosító étrenddel, másrészt a bázikus hatást elősegítő készítményekkel érhetünk el. • Bár a hazai gyakorlatban nem tekinthető régi, népi gyógymódnak, a távol-keleti gyógyászatban
évezredek óta alkalmazott akupunktúra speciális változatai itthon is elérhetőek, gyógyítási eredményei pedig szinte a csodával határosak