Sports | Studies, essays, thesises » A gátfutás technikájának elemzése

A gátfutás technikájának elemzése A cél, hogy a futó a legnagyobb sebesség elérése és annak az egész távon át minél magasabb szinten tartása érdekében a legkevésbé térjen el a lépéshosszak alakításában és a súlypont haladási pályájában maximális sebességű síkfutómozgásának egyéni jellemzőitől. A lépéshossz alakításában meghatározó szerepe van a gátak közötti távolságnak és annak, hogy a gátvétel utáni első futólépést nem lehet teljes hosszúságú vágtalépésként végrehajtani. A gátak magasságának függvényében a futó súlypontja magasabbra emelkedik a gát fölötti áthaladáskor, mint síkfutás közben. Az elrugaszkodóláb megfelelő magasságra emelését más testrészek (törzs, lendítőláb és karok) süllyesztésével kell egyensúlyozni. A gátfutás szakaszai: 110 m-es gátfutáson keresztül elemezzük. A lábak vezetésében és a törzs döntésében itt a legnagyobb mértékű az eltérés a

síkfutómozgás jellemzőitől. 1. rajt és ráfutás az első gátra térdelő rajttal indulnak. A távolság az első gátig 13,72 m ezen a szakaszon kell a lehető legnagyobb gyorsulást elérni. Általában a közepes támlaállás és a 4-6 cm-rel a vállmagasság fölé emelt medence biztosítja a legjobb ritmusú indulást. A törzs rajt utáni felemelkedésének fokozatosnak kell lennie, és az utolsó előtti lépésben kell elérni a gátra lépéshez szükséges testhelyzetet. A korábbi felemelkedés rontja a gyorsítás lehetőségét, a későbbi pedig nem teszi lehetővé az optimális gátra lépés kialakítását. A férfi gátfutók 7-8 lépéssel futnak az első gátig. Az első gátra futás lépéseinek hossza a rajttól az utolsó előtti lépésig növekvő, de egyre kisebb mértékben. A gát előtti utolsó lépés rövidebb mint az előző A rálépés távolsága 7 lépésnél 2,19 +-0,10 m, 8 lépésnél 2,09+-0,10m. A gát előtti rövidebb lépés úgy

jön létre, hogy a lépés repülőfázisát és ezzel kapcsolódóan a gátra lépés támaszfázisának első részét kell lerövidíteni a súlypont függőleges vetületéhez közelebbi aktív talajfogással. Fontos, hogy az utolsó lépés rövidülése ne járjon együtt a súlypont süllyesztésével. 2. gátvétel A gátfutásnak a gátakon gyorsan és jó egyensúlyi helyzetben kell átjutni. A gátvételt már a gát előtti futással elő kell készíteni. a. A gátra lépés támaszfázisa, a gát megtámadása – gátra lépés A gát megtámadását az utolsó lépés rövidítése készíti elő, a rövidített repülőfázissal és a súlypont függőleges vetületéhez közeli aktív talajfogással. Az elrugaszkodóláb mozgása az aktív talajfogás után - a csípőízületnek a repülőfázisban megkezdődött nyújtása fokozatos gyorsulással folytatódik egészen a támaszfázis végéig - a térdízület a talajfogás után rövid ideig és igen

kis mértékben behajlik, majd a súlypontnak a támaszpont fölötti áthaladása után fokozatosan gyorsulva kinyúlik a combfeszítő izmok összehúzódás következtében - a bokaízületben a talajfogást gyors lábháti hajlítás követi, majd a súlypontnak a támaszpont függőleges vetülete fölötti áthaladása után fokozatosan gyorsuló talpi hajlítás következik a támaszfázis végéig A gátra lépésben a csípő és térdízület gyorsuló nyújtásához kapcsolódik a bokaízület talpi hajlítása és így jöhet létre a támaszfázis utolsó harmadában az az erőközlési csúcsérték, ami elősegíti a jó egyensúlyi helyzetű gátvételt és az aktív talajfogást. Az erőközlés iránya a támaszfázis végén megközelítőleg megegyezik a támaszpontot a csípőízülettel összekötő egyenes irányával, ami optimális technikai végrehajtás esetén mindig a súlypont mögött halad el. A gátra lépés támaszfázisában kifejtett erőlökés

így bizonyos mértékű előrefogást hoz létre, ami segíti a talajfogást. A gátra lépésben a csípőnek a támaszpont fölötti áthaladása után, amikor a lendítőláb combja megelőzte az elrugaszkodólábat, a lendítőlábon létrejön a legkisebb térdszög (25-50 fokos), és ekkor mozog a legnagyobb sebességgel a lendítőláb térde előre. A lendítést a támaszfázisban a térd vezeti, és előre fölfelé irányuló mozgása közben a támaszfázis végén megközelíti a gát magasságát. A támaszfázis utolsó harmadában a térd előre felfelé irányuló mozgása lelassul, ami a térdízületben gyorsuló nyújtást eredményez. Ezzel a lendítőláb kinyúlása elkezdődik, és a térdízület nyújtási szögsebessége a támaszfázis végére megközelíti a csúcsértéket, ekkor a térdszög jó gátfutóknál 65-85 fokos. A gátra lépés támaszfázisának végére az elrugaszkodóláb majdnem teljesen kinyúlik és vele a törzs egy egyenes alkot. b.

a gátvétel repülőfázisa A repülőfázisban folytatódik a súlypont emelkedése. A súlypont a repülőfázisban megközelítőleg szimmetrikus parabola pályán mozog. Az elrugaszkodás után az elrugaszkodóláb mozgása lassan, szinte kis kivárással indul. A lassú kezdésből fokozatosan gyorsulva mozog előre felfelé és oldalt, közben a lendítőláb térdízületének nyújtása folytatódik és akkor kerül a legnyújtottabb helyzetben (170-180 fok), amikor a sarok 2-3 cmre a gát előtt van. A lendítőláb térdízületének kisebb mértékű kinyújtása (150-160 fok) magasabb súlypontemelkedést tesz szükségessé. Az elrugaszkodóláb gyorsuló mozgása a lendítőláb sarkának a gát fölötti áthaladása után válik kifejezetté. Az elrugaszkodóláb térde a legnagyobb sebességgel akkor mozog előre, amikor a medence túlhaladt a gáton és megközelítőleg az elrugszkodóláb bokája van a gát fölött. Az elrugaszkodóláb bokája végig a térd

mögött halad és ezzel segíti a lábmozgás optimális sebességének elérését, mert a térdszög fokozatos csökkenésével csökken a tehetetlenségi ellenállás is. c. a gát utáni talajfogás A gát után a lendítőláb a lábujjpárnákon fog talajt és e mozgás folytatásaként a bokaízület lábháti hajlításával a sarok közeledik a talajhoz. A lendítőláb aktív süllyesztését a törzs emelkedése és az elrugszkdodóláb gyors előremozgása segíti. A talajfogás után a törzs emelkedése befejeződik, az elrugaszkodóláb lábszára pedig lefelé mozogva függőleges helyzetbe kerül. Talajfogáskor a térd nyújtott és utána is csak minimális mértékben hajlik be d. a karok mozgás gátvételnél Gátvétel közben a kar aktív segítő és egyensúlyozó szerepet tölt be. A gátvétel repülőfázisának első részében a lendítőlábbal ellentétes kar erősen előrenyújtott, azután a test mellett hátrafelé mozogva ellensúlyozza az előre

oldalt kiemelt elrugaszkodóláb mozgása által létrejött rézssúlypont-áthelyeződést. A kar mozgásának tehát összhangban kell lennie az első végtag és a törzs mozgásával. Gátvételnél a karmozgás több formája figyelhető meg Leghatékonyabb az ellentétes karmozgás, amikor a gátra lépésben és a repülőfázis elején a lendítőlábbal ellentétes kar egészen előre, a lendítőlábhoz, a másik pedig hátra lendül. Így biztosítható a jó egyensúlyi helyzetű talajfogás és gát utáni futás előfeltétele. Páros karmozgásnál a lendítőlábbal ellentétes kar az előzőekben már leírt pályán mozog, de vele együtt a másik kar is előre fölfelé irányulú mozgást végez. Előnyként említhető, hogy így a gátra lépésben a súlypont előrébb és magasabbra kerül. Hátránya, hogy erősen eltér a természetes futómozgástól, így megzavarhatja a koordinációt. e. törzs mozgása gátvételnél A gátra lépés támaszfázisában

törzs gyorsabban mozog előre, mint a medence, így a támasz utolsó pillanatára az elrugaszkodóláb meghosszabbításába kerül. Fokozottabb döntésre ebben a pillanatban nincs szükség, mert az csökkentené a gátra lépésnél a súlypont magasságát. A kisebb mértékű törzsdöntés is technikai hiba, mert a súlypont a gátra lépés végén a végső erőhatás vonala mögé kerülhet és ezáltal nem jön létre a talajfogást segítő előreforgás, növekszik a felrepülési szög és a súlypont a szükségesnél magasabbra emelkedik. A gátvétel repülőfázisában a medence gát fölötti áthaladásáig növekszik a törzs előredöntése. A döntés mértéke attól függ, hogy milyen tömegű testrészeket és mennyire kell felemelni a gát fölötti áthaladásáig. A repülőfázisban a még szükséges lendítőláb emelést teljes mértékben az elrugaszkodóláb emelést pedig részben a törzs előredöntése ellensúlyozza. A döntés szükséges

mértékre jellemző, hogy a jó 110-m-es hátfutóknál, a fej és a váll a gát fölötti áthaladás közben nem emelkedik, hanem süllyed, annak ellenére, hogy a test súlypontja a gátvétel repülőfázisában 15-25 cm-rel magasabbra kerül. A medence gát fölötti áthaladása után a talajfogást segítve a törzs emelkedni kezd. A felemelkedés a talajfogásig kifejezett Ebből következik, hogy ha a gátvétel túlzottan magas vagy túlzottan hosszú a gát utáni repülés, az optimálisnál nagyobb mértékű lesz a felemelkedés, a törzs közel kerül a függőlegeshez és ezáltal romlik a gát utáni gyors futás lehetősége. f. a gátvétel időtartama és hossza A gátvétel repülőfázisának időtartama a technikai végrehajtástól és a haladási sebességtől függően változik (0,34-0,46 s között). A jó technikával rendelkező és eredményes gátfutóknál általában rövidebb. A gátvétel hosszúsága a talajon mérve az ellépés helyétől a

talajfogás helyéig 3,45-3,65 m. E távolság megtétele alatt a súlypont útja 2,85-3,05 m A különbség abból adódik, hogy rálépés végén a súlypont kb. 50+-5 cm-rel megelőzi a támaszpontot, a talajfogásnál pedig a támaszpont mögött van 15+-7 cm-rel. A gátfutásban a legnagyobb mértékű sebességveszteség a gátvétel repülőfázisban következik be. Ezért az eredményesség érdekében mindig a gátvétel időtartamának a hosszának csökkentésére kell törekedni. A gátvétel hosszán belül a rálépési távolságot a következők befolyásolják - a futó alsó végtagjának hossza - a futó haladási sebessége - a gátra lépés támaszfázisában a lendítőláb vezetésének gyorsasága - a gátra lépés támaszfázisának végén a test súlypontjának magassága - a gátra lépés szögének és a súlypont felrepülési szögének nagysága 3. futás a gátak között A 110 m-es gátfutásban a gátak között 9,14 m a távolság.

Ebből a távolságból 5,60+-0,10 m jut a futás szakaszára. A gátvétel folytatásaként a háromlépéses futóritmus sajátosan alakul Az első lépés lényegesen rövidebb, mint a vágtafutásra jellemző lépéshossz (1,50+-0,10m), az elrugaszkodás erőlökése nagyrészben a bokaízület talpi hajlítását és az ujjak hajlítását végző izmok működéséből adódik. Ehhez kapcsolódna a farizmok és a combfeszítők gyors összehúzódásuk. Az első lépés támaszfázisban a volt elrugaszkodóláb a gátak fölötti áthaladáshoz szükséges pályájáról fokozatosan tér át a futómozgásnak megfelelő pályára. A térd mozgásában ez úgy jelentkezik, hogy megközelítőleg a talajfogáskor elfoglalt magasságban ez úgy jelentkezik, hogy megközelítőleg a talajfogáskor elfoglalt magasságban továbbhalad előre egészen addig, amíg a comb hossztengelye egybeesik a haladás irányával. E mozgás közben a boka fokozatosan süllyed, és a lábszárnak a

támaszfázis végére kell elérni a térd által meghatározott függőlegest. Így a sebességveszteség nélkül továbbfutás lehetősége biztosítható, mert megfelelő törzstartás esetén felülről lefelé irányuló aktív talajfogással folytatható a futás. A második lépés a vágtalépéshez hasonló hosszúságú (2,16+-0,06m). A harmadik lépés mindig rövidebb 10-25 cm-rel a másodiknál, a gyorsuló ritmusú és magasabb súlyponti helyzetű gátra lépés előkészítése érdekében. A gátak közötti első futólépés hossza a technikai végrehajtástól és a teljesítménytől függően változik (jobb gátfutóknál általában nagyobb, a gyengéknél kisebb). 4. futás az utolsó gáttól a célig A hajrá sebességnövekedést eredményez. Ezért az utolsó gát biztonságos vétele közben arra kell törekednie, hogy a gát után a súlypontja minél hamarabb a támaszpont elé kerüljön. Ezáltal előredöntöttebb törzshelyzet alakulhat ki,

mint az előző gátvételnél, így az elrugaszkodási erőhatás jobban érvényesülhet a sebességnövelésben. Az erősebben döntött törzshelyzet az utolsó lépésekben (kb.6 lépés) végig megmarad, sőt a célba érkezésnél még fokozódik is. 100 m-es női gátfutás A távolság az első gátig 13 m. 1. gátvétel a. gátra lépés A gátra lépés támaszfázisának végén a súlypont itt is a végső erőlökés iránya elé kerül, így létrejön a billentőnyomaték. A nők gátvételénél a kisebb mértékű forgást azért elegendő, mert itt kisebb a súlypontemelkedés (5-15cm) és rövidebb a gátvétel. A támaszfázisban a medencének a támaszpont fölötti áthaladása után a lendítőláb mozgásában itt is megfigyelhető a térd megközelítőleg teljes behajlása a lendítés minél gyorsabb végrehajtása érdekében. A gátra lépés támaszfázisának végére az elrugaszkodóláb térdízülete teljesen kinyúlik. Az elrugaszkodás szöge 60-68

fokos. b. gátvétel repülőfázisa A súlypont felrepülési szöge kisebb (10-19 fok), mint a férfi gátfutóknál. Az elrugaszkodóláb mozgása hasonló a férfiakéhoz, itt is fokozatosan gyorsulva mozog előre. Az elrugaszkodóláb térde a gát fölötti áthaladása után éri el a legnagyobb sebességét, ami megközelítőleg kétszerese a medence sebességének. A csúcssebesség eléréséig a térdízület fokozatosan behajlik úgy, hogy a láb a térd mögött, annak vonalában mozog előre. Optimális technikai végrehajtás esetén, amikor a lendítőláb sarka a gát fölé ér, akkorára a térdízület majdnem teljesen kinyúlik és a nyújtást azonnal követi a behajlás. c. gát utáni talajfogás férfiakéhoz hasonló d. karok mozgása gátvételnél ellentétes karú lendítést alkalmaznak e. törzs mozgása a gátra lépés támaszfázisának végére a törzs nem kerül teljesen az elrugaszkodóláb meghosszabításába, attól általában 4-6 fokkal

elmarad. Ez úgy jön létre, hogy a medence a gát megtámadásakor gyorsan mozog előre a laposabb elrugaszkodási szög kialakítása érdekében. f. a gátvétel időtartama és hossza a gátvétel repülőfázisának időtartama 0,30-0,40 s, rövidebb, mint a férfi gátfutóknál. A gátvétel hosszúsága a rálépéstől a talajfogásig a jó gátfutónőknél 2,95-3,25 m között változik. 2. futás a gátak között A 100 m-es gátfutásban a gátak között 8,50 m a távolság. Ebből a távolságból 5,40+-0,10 m esik a futás szakaszára. A gátvétel folytatásaként a három lépéses futóritmus a következőképpen alakul - az első lépés 1,50+-0,10 m - a második lépés a vágtafutó lépéshosszhoz hasonló 82,04+-0,06) - harmadik lépés, ha jó a futás ritmusa, mindig rövidebb 8-15 cm-rel az előzőnél 3. futás az utolsó gáttól a célig megegyezik a férfiakéval, csak a rövidebb távolság miatt (10,50m) a lépések száma eggyel kevesebb. 400

m-es férfi és női gátfutás a jó eredmény elérését a felkészülésnek optimálisan megfelelő lépésbeosztás és az egyenletest megközelítő haladási sebesség biztosítja. 1. rajt és ráfutás az első gátra az első ráfutás (45 m-es) szakasza két részre osztható - az első (25-35m) a sebességszerzés szakasza - a második az egyenletes haladási sebességű szakasz 2. gátvétel a gátvétel mozgásfázisainak (a gát megtámadása, a repülés, a talajfogás), a karok és a törzs mozgásának jellemzői az előzőekben tárgyal két gátvétel (ffi 110 m, női 100 m) között helyezkedik el. a. gátvétel a kanyarban A bal lábbal lendítők előnyben vannak, ugyanis a kanyarban fellépő centrifugális erőhatás leküzdésében a jobblábas elrugaszkodás és a jobb kar előre keresztbe nyújtása a kissé befelé irányuló láblendítéssel párosulva előnyös helyzetet teremt. 3. futás a gátak között a futás ritmusa. A gát utáni

talajfogás folytatásaként kettő, esetleg négy lépés alatt vissza kell szerezni az elveszett sebességet és stabilizálni az egyensúlyt. A szabályozó lépések után következik a szabad futás szakasza, ahol gazdaságos erőbevetéssel és egyenletes sebességgel kell futni, a következő gát előtti utolsó három lépéséig. A gát előtti utolsó három lépést egészen könnyed és fokozódó térdemeléssel kell végrehajtani. A lépésbeosztás a gátak között 35 m a távolság, melyből férfiaknál 31,35-32 m, nőknél 31,90-32,40 m jut a futás szakaszára. A 400 m-es táv teljesítése során a fáradás és a második kanyar a legjobb felkészültség mellett is bizonyos lépéshossz-rövidülést eredményez. 4. futás az utolsó gáttól a célig ez függ a speciális állóképesség szintjétől és a táv előző részének gazdaságos technikai végrehajtásától. A gátfutók sebességének alakulása A 100 és 110 m-es gátfutásban a sebesség

alakulásának jellegzetességei - a gátközi futásban a sebesség csúcsértékét a jó gátfutók a második és harmadik lépésben, a gyengébbek a második lépésben érik el. Utóbbiak harmadik lépése már lassul A csökkentő sebességű gátvétel után a legjobb gátfutók már az első lépésben növelni tudják a sebességüket, a gyengébbeknél azonban előfordul az, hogy a sebesség még az első lépés alatt is csökken. A sebességi csúcsérték elérését először enyhe, majd erősebb sebességcsökkenés követi az utolsó gátig. Az utolsó gáttól a célig terjedő szakaszon sebességnövelés figyelhető meg. a 400 m-es gátfutásban az eredményességet az egyenletes sebességű haladás segíti elő a legjobban