Economic subjects | Hungary » Agócs Anna Mária - Magyar megtakarítások

Nyíregyházi Főiskola Gazdasági és Társadalomtudományi Kar Gazdálkodási Szak MAGYAR MEGTAKARÍTÁSOK Nagykálló, 2003. november 25 Készítette: Agócs Anna Mária Levelező C csoport 2 TARTALOMJEGYZÉK l. A háztartások megtakarításai 3. oldal 2. Megtakarítási szokások 3. oldal 3. Megtakarítási formák 4. oldal 4. Megtakarítási célok 7. oldal 5. Hozam és kamatalakulás 7. oldal 6. A háztartások pénzügyi megtakarításainak alakulása 2002-ben 8. oldal 7. Vállalati szektor 11.oldal 8. Befektetések összehasonlítása az EU országaival 12. oldal l. sz táblázat: A háztartások megtakarítása 15. oldal 2. sz táblázat: Az egyes lakossági megtakarítási termékek hozama és összes megtakarításon belüli aránya (2000.) 16. oldal 3. sz táblázat: A háztartások megtakarítói pozíciói 2001. évben 17. oldal 4. sz táblázat: Megtakarítási formák aránya a különböző típusu háztartásokban, az adott csoportban

megtakarítók százalákában 2001. évben 18. oldal 5. sz táblázat: Megtakarítói célok előfordulása az érintett háztartások százalékában 2001. évben 19. oldal 6. sz táblázat: A háztartások által elhelyezett betétek szerződésben szereplő átlagos kamatlába 20. oldal Irodalomjegyzék 21. oldal 3 1./ A háztartások megtakarítása A háztartások megtakarítása fontos szerepet tölt be a gazdaság más szereplőinek finanszírozásában. A háztartások hagyományosan megtakarítók, azaz nem költik el jövedelmeiket teljes egészében, míg a gazdaság más szereplői, például a vállalatok a vállalkozás fejlesztéséhez, bővítéséhez sok esetben idegen forrásokat vesznek igénybe. A megtakarítók és hitelfelvevők között a bankrendszer a források közvetítője. A háztartások megtakarítása tehát fontos feltétele a gazdaság működésének, ezen keresztül a nemzetgazdaság szektorai egymást finanszírozzák. A háztartások

rendszeresen megtakarítói pozícióban vannak, de a megtakarítások nagysága évről évre ingadozhat a gazdaság állapota, a jövedelmek nagysága, a megtakarítások hozamfeltételei és a szereplők várakozásai függvényében. A háztartások megtakarítását az elmúlt 3 évben az 1.sz táblázat mutatja 2./ Megtakarítási szokások Egy nemzetközi gazdaságkutató intézet megtakarítási szokásokról végzett felmérése szerint a magyar lakosság befektetési magatartása mögött kevesebb tudatosság rejlik, mint a többi kelet-közép-európai lakosé mögött. Az 1994-es évhez viszonyítva 2001-ig 4-5 százalékpontot csökkent, és ekkor 60 %-ot tett ki a megtakarításokkal rendelkező háztartások aránya, míg adóssága 27 %-uknak volt. A megtakarítói képességet erősen befolyásolják a társadalmi és gazdasági tényezők: elsősorban a férfiak, a magasabb jövedelműek és az iskolázottabb háztartásfők tesznek félre. A különböző

háttérváltozók az egyes megtakarítási formák választását is nagy mértékben befolyásolják. 2001-ben a legelterjedtebb változat az élet- és az önkéntes nyugdíjbiztosítás, valamint a betétkönyv volt. 4 A háztartások megtakarítói pozícióit 2001. évben a 3 sz táblázat szemlélteti A háztartások 44 %-a csak megtakarítással, 10 %-a pedig csak adóssággal rendelkezett. A sem nem megtakarító, sem adóssággal nem rendelkező háztartások aránya 29 %-ra rúgott, egyidejűleg megtakarítása és hitele pedig a háztartások 17 %-ának volt. 1995 és 2001 között kismértékben növekedett a sem megtakarítással, sem hitellel nem rendelkező, valamint a csak megtakarítással rendelkező háztartások részaránya, és 20-ról 10 %-ra csökkent a csak adósságról beszámolóké. A 30 év feletti háztartásfőket tekintve az életkor előrehaladtával növekszik a sem nem megtakarítók, sem nem hitelfelvevők aránya: a 60 évesnél idősebbek

közel fele tartozik ebbe a kategóriába, míg a 30-39 éveseknek csupán 16 %-a. Az 50 év feletti csoportokban a csak megtakarítók közel 50 %-os arányt képviselnek, az első két korcsoportban 38 %-ot. Adósság a legidősebb háztartásfőknél fordul elő a legalacsonyabb arányban, míg a fiatalabbak felé haladva a hányad növekszik. Párhuzamosan hitelük és megtakarításuk leginkább a 30-39 éveseknek van, közel egyharmaduknak, de a két szomszédos korcsoportban is megközelíti ez az arányszám a 25 %-os. Az iskolai végzettség szintjével lineárisan nő a csak megtakarítással, valamint a megtakarítással és hitellel is rendelkezők, illetve csökken a csak hitellel és a sem adóssággal, sem megtakarítással nem rendelkezők aránya. Hasonló összefüggések mutatkoznak a jövedelmek szerint is: emelkedésekkel nő a megtakarító és csökken az adóssággal terhelt háztartások hányada. A leggazdagabb háztartásfők családjai között csak 16 %

azoknak az aránya, akik sem adóssággal, sem tartalékkal nem rendelkeznek, míg a legalsó ötödbe tartozóké esetében több mint kétszer ekkora. A legfelső ötödbe tartozó háztartások között a csak megtakarítással rendelkezők aránya megközelíti a 60 %-ot, míg csak adóssága alig több mint 2 %-uknak van. ( Központi Statisztikai Hivatal: Társadalmi helyzetkép 2002.) 3./ Megtakarítási formák 5 A magyar lakosság befektetői bizonytalanságát tükrözi az a vizsgálat is, amely szerint 2000ben pénzügyi eszközeik átlagos hozama mindössze 5,2 % volt. A megtakarítási szerkezetet vizsgálva kitűnik, hogy a pénzügyi megtakarításoknak csak csekély hányada áramlik a piacra befektetési szakemberek közreműködésével. Az, hogy a lakosság magas befektetői bizonytalansága ellenére nem követi figyelemmel a hozamok alakulását, a pénzügyi kultúra alacsony fejlettségére utal. A megtakarító háztartások aránya lényegesen nem

változott az elmúlt tíz évben, ezzel szemben a megtakarítási formák jelentősen átalakultak. Az évtized elején leginkább betétben, vagy készpénzben tartották a háztartások a megtakarított pénzüket, az azóta eltelt időben egyre nagyobb teret kaptak a különböző értékpapírok (állampapír, részvény, befektetési jegy), a nyugdíjpénztári befizetések különösen az utóbbi néhány évben növekedtek jelentősen. A lakossági megtakarítások mértéke az elmúlt évben jelentősen csökkent. A 2001 évi 660 milliárd forintról a felére esett vissza. Átrendeződött a piac is Az emberek a pénzüket már nem csak a bankoknál helyezik el, egyre nagyobb szerepe lett a biztosítóknak, a pénztáraknak és a befektetési alapoknak. A vállalati megtakarítások viszont ugrásszerűen emelkedtek, de ez átmeneti jelenség, ha a gazdasági növekedés beindul, ez a pozíció változni fog. A megtakarítási formák arányát a különböző típusú

háztartásokban, az adott csoportban megtakarítók százalékában, 2001. évben a 4 sz táblázat tartalmazza A 4.sz táblázat azt szemlélteti, hogy a megtakarítók milyen arányban rendelkeznek az egyes megtakarítási típusokkal. 2001-ben a legelterjedtebb megtakarítási forma az életbiztosítás (a befektetési típusú biztosításokkal együtt) volt. Ez a megtakarító háztartások majdnem minden másodikában előfordult, a legalacsonyabb arányban (19 %) a 60 év felettiek, míg a legnagyobb, kétharmados arányban a 30-39 évesek körében. Iskolázottság szerint tekintve a legképzettebbek háztartásában a legmagasabb az előfordulása (59 %), ennek hozzávetőlegesen 6 a fele a legalacsonyabb végzettségűeknél, míg a középfokú és szakmunkás-végzettségűek esetében átlagos értékű. Az átlagot meghaladó az életbiztosítás gyakorisága a legalacsonyabb jövedelmű háztartásokban (57 %). A megtakarító háztartások egyharmadában

előforduló önkéntes nyugdíjbiztosítást szintén inkább a középső korosztály választja. A preferencia az iskolai végzettséggel is együtt nő: a 8 osztályt végzett háztartásfők között 13, míg a diplomásoknál 46 % a befizetők aránya. A legmagasabb jövedelműek és az alkalmazottak körében szintén az átlagnál magasabb értéket találni. Mindkét biztosítási típusról elmondható, hogy előfordulási aránya a háztartás létszámával, azon belül a dolgozók számával együtt nő. A betétkönyv 2001-ben a megtakarítással rendelkező háztartások egyötödében fordult elő. Mint a harmadik legelterjedtebb megtakarítási forma elsősorban a nőkre, a 60 év felettiekre és nyugdíjasokra, valamint a legalacsonyabb iskolázottságú háztartásfőkre jellemző. Előfordulása ugyanakkor a háztartás taglétszámával, azon belül a dolgozók számával fordítottan arányos. A lakossági folyószámla lekötésével mint lehetőséggel

2001-ben a megtakarító háztartások 17 %-a élt, az átlagnál magasabb, 30 %-os hányadban a fővárosi háztartások. Gyakorisága a képzettséggel együtt nő: a felsőfokú végzettségűek esetében közel 30 %-os, míg a 8 általános iskolát végzettek között csupán 3,5 %-os. A vezető és a szellemi foglalkozásúak, valamint a legfelső jövedelmi ötödbe tartozók szintén preferálják ezt a megoldást, háztartásaik 25-28 %os arányban rendelkeznek kamatozás céljából lekötött pénzzel. Lakáscélú megtakarítása 2001-ben a háztartások 14 %-ának volt, ám ez inkább jellemző a magas jövedelműekre, a 30-39 és az 50-59 évesekre, valamint az alkalmazottakra, illetve más dimenzióban a vezetőkre és a szellemi foglalkozásúakra. Minél nagyobb a háztartás taglétszáma, és azon belül minél többen dolgoznak, annál gyakoribb ez a felhalmozási forma. A megtakarított pénzt elsősorban a nyugdíjasok és a 8 általánost végzettek tartják

otthon. A háztartáslétszám és azon belül a dolgozók számának növekedésével csökken ennek a megtakarítási formának az előfordulási valószínűsége. Az átlagosan 8,6 %-ban előforduló 7 deviza-megtakarítással leginkább a fővárosban rendelkeznek, és még ennél is magasabb a legfelső jövedelmi ötödben, valamint a felsőfokú végzettségűek körében. Banki, illetve állami értékpapírjuk 2001-ben a megtakarítással rendelkező háztartások 6, illetve 5 %-ának volt, az átlagot meghaladó arányban a fővárosiaknak és a felsőfokú végzettségűeknek, továbbá a vezető foglalkozási kategóriába és a legfelső jövedelmi ötödbe tartozóknak. (Központi Statisztikai Hivatal: Társadalmi helyzetkép 2002.) 4./ Megtakarítási célok A célokat tekintve, a megtakarítással rendelkezők több mint fele betegségre számítva, egyharmada pedig saját temetésére gyűjt. A gyerekekkel kapcsolatban felmerülő kiadásokra a takarékoskodók

közel 30 %-a, nyugdíjas éveire negyede, valamelyik családtag munkanélküliségére pedig 14 %-a gondol. Utazásra és nyaralásra 18, lakásberuházásra 17 %nyian gyűjtenek Tartós fogyasztási cikkre és autóra összesen a megtakarítók 17 %-a tesz félre. A megtakarítói célok előfordulását az érintett háztartások százalékában 2001. évben a 5 sz táblázat tartalmazza. 5./ Hozam és kamatalakulás 2002. év változatos volt: év elején csökkentek a hozamok, majd májustól egy emelkedő időszak következett be. 2002. első kilenc hónapjában a reálkamat újabb meredek emelkedésnek indult, melynek hatására az előretekintő reálkamat kitört az addig megszokott 3-4 %-os sávjából. A reálkamatmutatók emelkedését a monetáris politikai lépések következtében növekvő állampapír-piaci hozamok és a vártnál kisebb infláció magyarázza. 2002 negyedik negyedévében azután a jelentős hozamesés következtében csökkenésnek indultak

a reálkamat mutatók. 8 Mind az elemzői várakozások, mind a forward görbék szerény mértékű hozamcsökkenést prognosztizálnak. E várakozások szerint a rövid hozamok 6 % körül alakulnak 2003 és 2004, sőt 2005. végén is A háztartások által elhelyezett betétek szerződésben szereplő átlagos kamatlábait a 6. sz táblázat tartalmazza. Mint az a táblázatból is kitűnik 1996. óta jelentősen csökkentek a befektetett betétek után fizetett kamat összege, ennek ellenére még minden sokat tartják ilyen formában a megtakarításukat. Az idei évben néhány pénzintézet különböző "mézesmadzaggal" próbál ügyfeleket csábítani. A legújabb ilyen ajánlat a látra szóló betétek után fizetett magasabb kamat, amely néhány pénzintézetnél évi 9 % körül mozog. 6./ A háztartások pénzügyi megtakarításainak alakulása 2002-ben A lakosság bruttó pénzügyi megtakarításainak nagysága 2002. utolsó negyedévében

jelentősen emelkedett, igaz értéke még így el elmarad a 2001. hasonló időszakában tapasztaltaktól Az elmúlt öt évben nem tapasztalt magasságba csapott a háztartások lakásépítési kedve. A fokozódó lakásépítési kedv a hitelállomány alakulásában is éreztette hatását, hisz az elmúlt év utolsó negyedévében az operacionális tranzakciók hatására bekövetkező hitelállomány növekedés (döntően az építési hiteleknek köszönhetően) mintegy háromnegyede a 201-es év egészében regisztrált hasonló jellegű változásnak. A nagymértékű hitelkiáramlás következtében a háztartások nettó finanszírozó kapacitása 2002. negyedik negyedévében is mérsékeltebb, mint a korábbi években. 2002-ben az elmúlt években tapasztaltakhoz hasonlóan, jelentősen módosultak a háztartások fogyasztási illetve beruházási döntése. A változások jellemzően az építési hiteles dinamikus, minden korábbi mértéket meghaladó

növekedésében érhetőek tetten. A lakosság teljes megtakarítási rátáját illetően az elmúlt évben folytatódott a 90-es évek közepén kialakult csökkenő tendencia. 9 A szektor teljes megtakarítási rátájának jelentős visszaesését (mintegy 2,7 százalékpont) a nettó finanszírozó képesség jelentős mérséklődése determinálja. A nettó pénzügyi források csökkenését részben a beruházások, részben a fogyasztás emelkedése okozta. A háztartások nettó finanszírozói képességének 2002. évben tapasztalt jelentős mérséklődését jellemzően a szektor dinamikusan növekvő hitelfelvétele magyarázza, amely a bruttó pénzügyi megtakarítások a megelőző évinél alacsonyabb bővülésével párosult. A szektor (pénzügyi) finanszírozó forrásainak nagyság az éves GDP-hez viszonyítva a 2001-es évben tapasztalt érték felét sem éri el (2,4 %, szemben a 2001-ben mért 5,1 %-kal). A lakossági megtakarításoknál az elmúlt

években tapasztalt csökkenő tendencia (mind GDP arányosan, mind a rendelkezésre álló jövedelem arányában) részben ország-specifikus okokkal, részben pedig Magyarország átalakuló, felzárkózó gazdasági státuszából adódó strukturális indokokkal magyarázható. A szektor bruttó pénzügyi megtakarításainak elmúlt évi növekedése különösen a 2002-es jövedelemfolyamatok ismeretében figyelemreméltó. A foglalkoztatottak reálbérei kiugró mértékben (13,6 %-kal) emelkedtek. A nagy arányú bérkiáramlás ellenére a szektor bruttó pénzügyi megtakarításainak bővülése alulmúlja a 2001-ben regisztrált értékét. A mérséklődésben szintén szerepet játszhatott az ingatlan beruházások dinamikus növekedése. Ezen tranzakciókhoz szükséges "önrészt" a háztartások minden bizonnyal korábbi pénzügyi megtakarításaik terhére teremtették elő. Nem kedvezett a bruttó megtakarítások alakulásának az idegenforgalom

bevételeinek visszaesése sem. A háztartások nettó hitelnyújtó képességének mérséklődését hazánkban alapvetően a lakosság növekvő eladósodottsága determinálja. Egy átállási folyamat eredményeként a szektor egy alacsonyabb eladósodottsági szintről, egy magasabb szintre áll át. A háztartások nettó pénzügyi vagyonának struktúráját vizsgálva az elmúlt években tapasztalt folyamatok folytatódását tapasztalhatjuk. A háztartások pénzügyi eszközeinek állománya 2002 decemberében 8519,1 milliárd forint (a szektor jövedelmének 70 %-a) volt. A szektor megtakarításainak több mint 60 %-át még jelenleg is a hagyományos, alacsony kockázatú eszközökben tartja (készpénz, bankbetét, takarékbetét). Ugyanakkor a pénz és tőkepiacok liberalizálódásával párhuzamosan a nem banki befektetési formák térnyerése is megfigyelhető. 10 A bankbetét esetében a devizabetét-állomány folyamatos leépülése szembetűnő.

Állománya 2002-ben több mint 60 milliárd forinttal csökkent az operacionális tranzakcióknak, míg további 81 milliárd forinttal a forint árfolyam erősödésének köszönhetően. A bankrendszeren kívüli megtakarítási formák között két markáns folyamatot figyelhettünk meg az elmúlt években. Az egyik a lakosság kevésbé kockázatos eszközök (államkötvény, befektetési jegy) iránti érdeklődésének növekedése, valamint a hosszú távú, jellemzően nyugdíj illetve egészségbiztosításhoz kapcsolódó megtakarítási formák (2002-ben az operacionális tranzakcióknak köszönhetően növekményük több mint 210 milliárd forint) térnyerése. Mindent egybevetve a lakosság eszköz portfoliójának kockázati kitettsége az elmúlt időszakban jelentősen mérséklődött, a részvénybefektetések valamint a devizabetétek állományának jelentős csökkenése következtében. A lakosság pénzügyi kötelezettségeinek értéke 2002. december

végén 1562 milliárd forintot tett ki. A hitelállomány mintegy a felét az építési hitelek adják, míg a nem banki hitelek állományának aránya jelenleg még nem számottevő, mindössze 5 %. A lakosság eladósodásának utóbbi években tapasztalt felgyorsulása a korábbiakban már említett jellemzően strukturális tényezők eredménye. A nemzetközi tapasztalatokat is figyelembe véve 2003-ban nem számíthatunk a lakosság nettó finanszírozói kapacitásainak növekedésére, sőt inkább további csökkenése valószínűsíthető. A szektor nettó pénzügyi vagyonának alakulását illetően továbbra is a hitelállományok bővülése lesz döntő hatással. A szektor nettó finanszírozó kapacitásainak felfutására az év negyedik negyedévében számíthatunk, míg döntően a szezonális hatásoknak köszönhetően az év első hónapjaiban a háztartásoknak a pénz- és tőkepiacon átmeneti nettó hitelfelvevőként történő megjelenését sem

zárhatjuk ki. A megállíthatatlannak tűnő lakossági fogyasztásbővülés, valamint az ebből következő megtakarítás csökkenés nem tükröződik markánsan a háromnegyed éves (2003. év) banki számsorokban: az ügyfélbetétek állománya egy év alatt az inflációt jóval meghaladó mértékben emelkedett. Figyelemre méltó, hogy az állománynövekedésen belül is jelentős szerepet játszottak a lakossági betételhelyezések. (A bankok mindenesetre nem bíznak semmit a véletlenre: több hitelintézetnél még javában folynak a szokásos őszi kamatakciók.) 11 A bankok által nyilvánosságra hozott adatok szerint az integrált takarékszövetkezetek összesített betétállománya 18 százalékkal - 96,2 milliárd forinttal - bővült egy év alatt, és szeptember végén nagyjából 630 milliárd forintot ér el. A növekedés meghatározó része - 82 milliárd forint - változatlanul a lakossági piacon következett be, így e szegmens betéteinek

állománya a negyedév végén meghaladta az 524 milliárd forintot. A lakossági betéteknél az éves bővülés üteme 18,5 százalék, így részarányuk a betétek között 83,2 százalékra nőtt. A vállalkozói szektor az elmúlt évben 17,5 százalékkal növelte a takarékszövetkezeteknél elhelyezett megtakarításait, így az állomány szeptember végére 84,3 milliárd forintra növekedett. Az önkormányzati betételhelyezések 23 százalékkal bővültek a takarékoknál Az Inter-Európa Bank által közzétett adatok szerint az ügyfelekkel szembeni kötelezettségek állománya az egy évvel korábbi 107 milliárd forintról - 12 százalékos bővülést követően - 120 milliárdra növekedett. Az Inter-Európa gyorsjelentésében megjegyzi, hogy az ügyfélforrásokon belül jelentős hányadot képviselnek a lakosságtól származó, kedvező forrásköltségű betétek: arányuk szeptember végén megközelítette az 50 százalékot. A Magyar

Külkereskedelmi Bank beszámolója szerint az ügyfelek összesített folyószámla- és betétállománya 558,2 milliárd forintot ért el szeptember végén, ami az egy évvel korábbi, 493,7 milliárdos szintnél 13,1 százalékkal magasabb. Az MNB adatai szerint is kedvezően alakultak a megtakarítások az év második negyedévében. Az első 3 hónapra jellemző betétkivonás után április áttörést hozott, a lendület azóta is tart. A háztartások nettó értéken 29,2 milliárd forintot, az inflációt kompenzáló, 29,5 milliárd forintot kitevő kamatokkal együtt pedig 58,7 milliárd Ft-ot raktak félre. A lakosság nettó pénzügyi vagyona piaci áron 17,3 milliárd Ft-tal nőtt. A magyar háztartások eladósodottsági szintje (vagyis pénzügyi kötelezettségeik jövedelmükhöz viszonyított aránya) mindössze 7 %, ami messze elmarad az EU országokra jellemző 50 %-nál magasabb mutatószámtól. 7./ Vállalati szektor 12 Az elmúlt év IV.

negyedévében a továbbra is kedvezőtlen konjunkturális helyzet a vállalati forrásbevonás további jelentős csökkenéséhez vezetett. A hazai bankokkal szembeni 430 milliárd forintos nettó tartozás csökkenés mellett, közel 190 milliárd külföldi nettó pozíció javulás, valamint az állampapírok és befektetési jegyek állományában együttesen 58 milliárd forintos emelkedés következett be. A fenti folyamatok eredményeképpen a vállalkozások finanszírozási képessége az említett csatornákon keresztül a vizsgált negyedév során 678 milliárd forinttal javult. A vállalkozói beruházások feltételezett bővülését segíti az Európa Terv. Ennek része a tavasszal induló 150 milliárd forintos technológiai felzárkóztatási és a 40 milliárdos tőkepótló hitelprogram. Éves szinten az említett csatornákon a nettó pozíció különösen nagymértékű javulása (1085 milliárd Ft) következett be, amiben már a külföldi követelések

bővülésének volt nagyobb szerepe, de a tartozások csökkenése is ebbe az irányba hatott. Idén - a várakozások szerint - a beruházások volumene 4-5 %-kal nő. A tavalyitól kissé elmaradó bővülést az államháztartási beruházások és a háztartások mérsékeltebb, kiegyensúlyozottabb, de markáns növekedése ésa vállalkozói beruházások szerény bővülése eredményezheti. A beruházási hányad, a GDP-arány kissé csökken 8./ Befektetések összehasonlítása az Eu országaival A magyar pénzügyi kultúra elmaradott: ez a tény akkor válik csak igazán világosság, ha a hazai statisztikákat összehasonlítjuk a fejlettebb régiók adataival. A jegybanki statisztikák szerint a magyar lakosság pénzügyi vagyonának kétharmada készpénzben és bankbetétben áll: az EUban ezen összetevők aránya a lakosság vagyonán belül kisebb, mint fele a hazai értéknek. Ezen belül is magas a készpénz súlya, ami nagyjából 13 százalékot képvisel a

lakossági vagyonból. Ez az arány Franciaországban 0,9, Nagy-Britanniában 1,1 százalék 13 Természetesen az egyes országok között mutatkoznak szerkezetbeli különbségek, ami már a kulturális eltérésekkel is magyarázható. Így például az angolszász rendszerben nagyon komoly szerep jut a biztosítási formáknak, míg a befektetési alapok súlya elenyésző: ezzel szemben a német rendszer sokkal kiegyensúlyozottabb. Hazánkban a magas készpénz- és banki betétállományt leginkább az értékpapír-vásárlások szenvedik meg, ezek súlya mindössze 13 százalék. A befektetési alapok 9 százalékos aránya nem mondható túl alacsonynak, a biztosítások szerepe pedig várhatóan növekszik még. Más a helyzet azonban az értékpapírokkal: az állampapírok 11 százalékot képviselnek, a részvények súlya két százalék, az egyéb papírok - jelzáloglevelek, vállalati kötvények - súlya elenyésző. A részvények és a kötvények súlya épp

a fordítottja az uniós országokban megfigyelhetőnek: ott az értékpapírok elsősorban részvényt jelentenek és csak másodsorban kötvényeket. Figyelemre méltó adat, hogy Franciaországban a lakosság által birtokolt értékpapírok több mint 90 százaléka részvény, míg Nagy-Britanniában ez az arány 88, Németországban több mint 56 százalék. A részvénybefektetések iránti bizalmatlanság az elemzés szerint a befektetési alapok portfolió szerkezetében is lemérhető, a részvények súlya itt is csak 6,5 százalékos, szemben az uniós 42 százalékkal. Az a tény pedig, hogy ezen belül a hazai részvények súlya 2,9 százalék, mutatja azt a tipikus magyar betegsége, hogy a hazai befektetők jobban megbíznak abban, ami külföldi, függetlenül attól, hogy a piacok teljesítménye ezt nem igazolja. A kedvezőtlen számok nem magyarázhatók kizárólag az elmúlt évek piaci megingásaival: sokkal inkább arról lehet szó, hogy a magyar lakosság

ismeretanyaga hiányos, ennek eredőjeként pedig fél a számára ismeretlen befektetésektől. Ezt a megállapítást alátámasztja az a tény, hogy pénzügyi vagyonuk közel kétharmadán semmilyen növekedést nem érnek el, sőt folyamatos értékvesztést szenvednek el az emberek, miközben megtakarítási formák egész sora várja a potenciális vevőt. A hazai befektetői réteg papírvékonysága az egész tőkepiac szerkezetét labilissá teszi: a külföldi befektetők túlsúlya miatt a magyar piac ugyanis hajlamos túlreagálni a nemzetközi környezet változásait. A brit háztartások pénzügyi vagyona a legnagyobb Európában, ám ezzel párhuzamosan az Egyesült Királyság polgárai több hitelt is vesznek fel, mint más országokéi. Belgiumban és 14 Hollandiában a britnek 89,9 illetve 88,5 százaléka az egy főre jutó megtakarítás. A pénzügyi vagyon Észak-Nyugat-Európában koncentrálódik, és kelet, illetve dél felé haladva egyre inkább

csökken. Franciaországban, Olaszországban, Spanyolországban és Belgiumban a megtakarítások több mint 40 százaléka értékpapírban van. A belgák elsősorban részvényekben tartják megtakarított pénzüket: a magánnyugdíjpénztárak szerepe viszonylag alacsony, ám az életbiztosítási piac jól prosperál. Franciaországban a magas adóterhek megnehezítik a részvénybefektetést: ugyanakkor a lakosság egyre nagyobb aggodalommal gondol a visszavonulást követő időszakra, így növekszik a nyujdíjpénztári és életbiztosítási befektetés népszerűsége. A franciáknál az öröklés megtervezése is fontos szempont a családi pénzügyeknél. A német pénzügyi szervezetek igen korlátozott lehetőségeket látnak a hazai piacon, a bankok és a hitelszövetkezetek meghatározó szerepe továbbra is biztosnak látszik, a biztosítótársaságok viszonyt az új nyugdíjpénztárakkal folytatott együttműködésből profitálhatnak majd. Az olaszok az

általános jólétre törekszenek: ennek megfelelően nem érdeklődnek túlzottak a magánnyujdíjpénztárak iránt, mozgósítható pénzüket közvetlenül részvényekben szeretik tartani. Hollandiában a magán-megtakarítások szintje olyan magas, hogy jelentős növekedése - főleg a nagyobb jövedelmű háztartásoknál meglehetősen valószínűtlen. Európában komoly fenyegetést jelentenek a megtakarításokra az öregedő társadalmak, és az ezekből következő, állandóan növekvő adóterhek. Ha az uniós országok nem is csinálnak mást, csak eleget tesznek nyujdíjfizetési kötelezettségüknek, hamar szembesülhetnek azzal a ténnyel, hogy államadósságuk a bruttó hazai termék duplájának felel meg: ennél pedig nincs jobb recept a pénzügyi és politikai válság előidézésre. A bankok és a biztosítók hosszú távú érdeke rábírni a kormányokat arra, hogy ösztönözzék a magánpénztári megtakarításokat, és támogassák a

nyujdíjkorhatárt követő munkavállalást is. Az európai lakosság a következő években jóval óvatosabbá válik megtakarításait illetően. Leginkább olyan pénzügyi intézményeknél helyezik el pénzüket, amelyek nem tűznek ki maguk elé túl agresszív növekedési pályát, illetve sikeres működésről tudnak beszámolni. Várhatóan erősödik az a tendencia is, hogy megtakarításaikat igyekeznek megosztani az 15 emberek a különböző befektetési formák és szolgáltatók között. A kockázatosabb befektetéseket kedvelők a jövőben elsősorban gyógyszergyári, biotechnológiai, újrafelhasználható és megújuló energiát termelő cégek papírjaiba fektetik a pénzüket, illetve olyanokéba, amelyek idősebbeknek kínálnak termékeket, vagy szolgáltatást. A tengerentúli cégek részvényei nem lesznek túl népszerűek Európában, mert azokkal kapcsolatban kevesebb személyes tapasztalatra tehetnek szert a befektetők. (Világgazdaság

2003. október 31-i számából : Takarékoskodunk - nem elég jól Óvatosabb európai befektetők című cikkek alapján) 1. sz táblázat A háztartások megtakarítása Megnevezés Készpénz Betét Nem részvény értékpapír (adatok milliárd Ft-ban) 2000. 2001 2002. 870,6 970,8 1136,5 3245,7 3736,6 4041,1 836,0 939,0 1007,2 16 Hitelek, kölcsönök Tulajdonosi részesedések Biztosítástechnikai tartalékok Egyéb követelések Háztartások bruttó pénzvagyona Háztartások tartozása Háztartások nettó pénzvagyona Forrás: Magyar Statisztikai Zsebkönyv 2002. 0,4 3264,9 887,2 134,3 9239,0 0,3 3775,5 1158,8 133,6 10714,5 0,5 4389,1 1464,5 171,1 12206,8 742,6 8496,4 1134,1 9580,4 1909,6 10297,2 17 2. sz táblázat Az egyes lakossági megtakarítási termékek hozama és összes megtakarításon belüli aránya (2000.) Megnevezés Ft betét Készpénz Devizabetét Kincstárjegy Befektetési jegy Életbiztosítás Nyugdíjpénztár Részvény

Államkötvény Vállalati kötvény Megtakarítási termékek hozama 5,5 0 6,7 9,5 8,0 7,4 7,5 -11,0 9,5 10,0 Megtakarításon belüli aránya Forrás: Postabank Lakossági Marketing és Elemzési Igazgatóság havilapja 40,0 12,0 11,0 11,0 7,0 6,0 6,0 4,0 2,0 0,1 18 3. sz táblázat A háztartások megtakarítói pozíciói 2001. évben Adatok: %-ban Megnevezés Férfi Nő 18-29 30-39 40-49 50-59 608 általános Szakmunkásképző Érettségi Felsőfokú Legalsó ötöd 2. ötöd 3. ötöd 4. ötöd Legfelső ötöd Összesen: Sem hitel, sem Csak megtakarítás megtakarítás A háztartásfő neme 24,8 45,2 43,1 38,9 A háztartásfő kora, év 20,3 37,8 16,0 37,8 21,3 42,4 25,6 46,7 46,6 46,4 A háztartásfő iskolai végzettsége 45,4 36,4 29,8 40,0 22,3 47,1 10,1 57,2 Egy főre jutó háztartási jövedelem 36,9 26,2 36,5 36,5 32,2 46,5 26,4 50,4 15,8 58,7 29,5 43,6 Forrás: A háztartások megtakarításai. TÁRKI 2002 Csak hitel Megtakarítás és hitel 11,0 8,5

19,01 9,5 18,2 15,3 11,9 11,2 4,4 23,6 30,9 24,3 16,4 2,6 11,5 14,2 9,9 3,0 6,7 15,9 20,7 29,7 22,3 11,9 9,1 5,2 2,3 10,4 14,5 15,0 12,2 18,0 23,3 16,6 19 4. sz táblázat Megtakarítási formák aránya a különböző típusú háztartásokban, az adott csoportban megtakarítók százalékában 2001. évben Megnevezés Banki értékpapír Férfi Nő 6,4 4,1 18-29 30-39 40-49 50-59 60- 2,2 6,4 4,1 8,1 6,3 Község Város Megyeszékhely Budapest 5,3 7,8 2,7 7,9 8 általános Szakmunkásképző Érettségi Felsőfokú 3,9 5,3 4,2 9,2 Legalsó ötöd 2. ötöd 3. ötöd 4. ötöd Legfelső ötöd Összesen 2,5 4,0 4,9 3,8 11,0 5,9 Állami értékpapír LakásÉletÖnkéntes Betétmegta- biztosítás nyujdij- könyv karítás biztosítás A háztartásfő neme 5,7 15,2 54,5 35,4 1,7 9,9 21,4 22,5 A háztartásfő kora (év) 5,4 15,1 48,4 40,2 1,0 19,7 66,5 46,8 4,1 15,0 57,5 45,2 7,8 18,3 53,9 35,6 5,0 5,0 19,1 4,9 Településtípus 2,4 17,1 48,7 23,0 4,3 12,0

46,2 33,8 3,1 16,9 55,6 34,9 10,8 9,0 39,4 41,4 A háztartásfő iskolai végzettsége 2,3 7,3 31,9 13,2 3,1 15,8 48,6 30,1 3,1 16,0 47,9 39,7 10,2 16,3 58,8 45,9 Egy főre jutó háztartási jövedelem 1,9 13,8 57,0 29,5 3,5 8,9 51,0 25,8 0,9 10,6 51,7 23,3 3,4 13,9 40,4 35,0 11,3 20,1 42,5 43,8 4,9 14,1 50,2 32,8 Forrás: A háztartások megtakarításai TÁRKI, 2002. Lakos- Deviza sági folyószámla lekötése 17,9 30,5 16,9 16,5 9,5 5,0 17,4 14,9 13,4 16,6 35,8 10,8 22,7 16,4 20,1 12,3 9,7 11,9 6,8 11,7 5,3 24,5 16,3 20,1 20,2 7,1 13,5 18,3 30,7 5,3 5,4 8,5 15,5 30,1 14,3 3,5 11,1 3,1 3,1 19,3 20,3 22,2 28,9 8,5 18,5 8,9 26,4 21,3 21,9 20,9 20,5 5,7 11,4 10,2 21,4 26,6 16,8 5,1 4,0 4,9 6,4 17,8 8,6 20 5. sz táblázat Megtakarítói célok előfordulása az érintett háztartások százalékában 2001. évben Megnevezés Betegség esetére Temetésre Gyerekkel kapcsolatos kiadásokra Nyugdíjas korra Utazásra, nyaralásra Lakásvásárlásra, építésre

Családtag munkanélküliségének esetére Örökhagyásra Tartós fogyasztási cikk vásárlására Autóvásárlásra Vállalkozáshoz Egyéb célra Forrás: A háztartások megtakarításai TÁRKI, 2002. Előfordulás 52,3 33,1 29,2 26,5 18,6 16,9 14,2 11,2 9,3 7,7 5,8 4,9 21 6. sz táblázat A háztartások által elhelyezett betétek szerződésben szereplő átlagos kamatlába Megnevezés 1996. december 1997. december 1998. december 1999. december 2000. december 2001. december 2002. január 2002. február 2002. március 2002. április 2002. május 2002. június 2002. július 2002. augusztus 2002. szeptember 2002. október 2002. november 2002. december Látra szóló és folyószámlabetét 9,2 7,0 6,6 5,7 3,5 2,9 2,9 2,5 2,3 2,2 2,2 2,2 2,4 2,4 2,4 2,4 2,4 2,4 Forrás: Magyar Statisztikai évkönyv 2002. Éven belül lekötött betétek 18,9 16,5 14,6 11,3 8,8 8,1 7,8 7,5 6,7 6,7 6,7 6,7 6,9 6,9 7,0 7,1 7,1 7,0 (évi kamatláb, %) Éven túl lekötött betétek 20,5

16,5 14,3 11,9 8,9 8,3 8,3 7,9 7,3 7,2 7,1 7,2 7,3 6,9 7,7 7,6 7,4 7,6 22 IRODALOMJEGYZÉK Magyar Statisztikai zsebkönyv 2002. Magyar Statisztikai évkönyv 2002. Központi Statisztikai Hivatal: Társadalmi helyzetkép 2002. Világgazdaság 2003. október 31-i számából: Takarékoskodunk - nem elég jól című cikkek Óvatosabb európai befektetők Postabank RT. elemzése a magyar háztartások megtakarításairól