Information Technology | Economical IT » PSZF Gazdasági Informatika szigorlati tételek, 2005

1. ISMERTESSE A KIBERNETIKA, A RENDSZERELMÉLET, AZ INFORMATIKA, MINT TUDOMÁNYTERÜLETEK LÉNYEGÉT, ÖSSZEFÜGGÉSEIT HATÁROZZA MEG A RENDSZERELMÉLET FŐBB IRÁNYZATAIT Kibernetika: Olyan tudomány, amely a gépek és az élő szervezetek kommunikációjára, valamint a vezérlés szabályozó folyamataira terjed ki. A kommunikáció és az irányítás elmélete. Feladata a különböző rendszerek célirányba tartása: a rendszert érő hatásokat úgy semlegesíti, hogy a bemenetek módosításával a kimenet változatlan maradjon. Rendszerelmélet: Célja a rendszer elemzése, a rendszer tulajdonságainak / rendszerképző ismérvek / azonosítása, a rendszer elemei között lévő kapcsolatok feltárása Alapvetően a rendszerek felépítési, viselkedési, működési jellemzőinek feltárásával foglalkozik. A rendszer elemzése során definiálni kell a rendszer célját, környezethez fűződő viszonyát, a felhasznált erőforrásokat, a működés jellegét és az

alkotóelemeket. Az általános rendszerelmélet minden rendszerre érvényes általános elmélet kifejtése, míg a specifikus rendszer-elmélet valamely szakterület rendszereinek jellemzőit vizsgálja. Informatika: A természet, a társadalom mozgásának tükörképe, adat-modellje Az informatika az információ megszerzésével, tárolásával és feldolgozásával kapcsolatos ismeretek összessége. Szerves része a számítógépek, információ feldolgozó eszközök fejlesztése. Legfontosabb eleme az információ. Fő feladata a rendszer működéséhez, szabályozásához szükséges információ biztosítása. Rendszerelméleti irányzatok: A XX. század ’50-es éveiben jelent meg az általános rendszerelmélet Ötvözve számos tudományág ismeret-anyagát arra törekedett, hogy feltárja a valamennyi / vagy legalább 2 / tudományágra érvényes törvényszerűségeket. Irányzatai: Elméleti irányzat: azon irányzatok összessége, melyek kifejezetten a

rendszerelmélettel mint általános módszer-tannal foglalkoznak 2 jelentős irányzata van: biológiai és a matematikai Biológiai irányzat: Legjelentősebb képviselője Ludwig von Bertalanfy. Élő szervezeteken folytatott vizsgálatot arra jutott, hogy ezek állandó változás közepette tartják fenn magukat. Vizsgálatai során a rendszerfogalmak és módszerek lényegét alkalmazta az élő szervezetekre. Matematikai irányzat: A rendszerként definiált jelenséget matematikai összefüggésekkel próbálja leírni. A rendszer meghatározásából vezetnek le következtetése-ket és ezt valamint a definíciót matematikai modellel oldják meg. Szemléleti irányzat: Képviselője K. E Boulding, aki a világ bonyolultságát hierarchiába rendezte Az irányzat rendszerelmélettel közelíti meg a problémákat, alkalmazza azonban más tudományágak eszköztárát is. Az általános rendszer-elméletet a tudományok alapjának tekintik, melyre a speciális tudományágak

ráépíthetők. Alkalmazástechnikai irányzat: Operációkutatás: Angliában alakult ki a hadászat tervezési, szervezési, elemzési kérdéseivel kapcsolatos problémák megoldására. Alapvetően sok területre kiterjedő, számos véletlen tényezőt is alkalmazó modelleket dolgoznak ki optimalizálási feladatokra. / pl: szállítás, termelés programozás / Rendszertechnikai iskola: Hasonló az opkut.-hoz, de új rendszerek tervezésével foglalkozik Management science: vezetéstudomány, a vezetői teendők összességével, a vezetés szakaszaival, folyamatával foglalkozik. 2. HATÁROZZA MEG A RENDSZER FOGALMÁT, JELLEMEZZE A FŐBB RENDSZERCSOPORTOKAT, ISMERTESSE A RENDSZERELMÉLET ÁLTAL HASZNÁLT LEGFONTOSABB VIZSGÁLATI MÓDSZEREKET A rendszer egymással valamilyen szervezett cél szerint kapcsolatban lévő elemek környezettől elhatárolt egysége. A rendszer legalább két elemből áll, és az elemek között reláció / közvetett v közvetlen kapcsolat /

áll fenn. Halmazelméleti szempontból elemek meghatározott módon rendezett halmazát jelenti, mely elemek összefüggnek és valamilyen totális egységet képeznek. A rendszerek csoportosítása: 1. hierarchia alapján  rendszerszintek: 1. egyszerű statikus rendszerek szintje (vázak) - élettelen rendszerek - determinisztikus rendszerek, azaz létezésük nem hordoz bizonytalanságot - rendszerelemek között nincs mozgáskapcsolat - pl. épületszerkezet, barlangrendszer, főiskolai intézményi struktúra 2. egyszerű dinamikus rendszerek szintje (óraművek) - élettelen, determinisztikus rendszerek - rendszerelemek között van mozgáskapcsolat, jellemzően mozgásminőséget hordoznak 3. kibernetikai rendszerek szintje (termosztátok) - élettelen, determinisztikus rendszerek - fejlettségi fok beli a különbség: rendelkeznek saját belső irányítószerkezettel 4. nyílt rendszerek szintje (sejtek) - élő rendszerek - létjellemzőjük: kölcsönös kapcsolatban

állnak a környezetükkel (nyílt rendszerek) - tudomány mai álláspontján determinisztikus rendszerek (! nem tudjuk igazán átlátni, lehet hogy sztoasztikus) - önfenntartó rendszerek: rendszer elemei magukat fenntartják, reprodukálják 5. genetikai rendszerek szintje (növények) - egyszerű nyílt rendszerekből szerveződött rendszerek - jellemzőjük: speciális érzékszervek alacsony információtovábbítási képességgel - bonyolultabb, differenciáltabb rendszerek - sztoasztikus rendszerek 6. állatok szintje - sztoasztikus rendszerek - célirányos (nem egyszerűen ösztönös) mozgásra képesek - specializálódott érzékszervek, nagyobb nyitottság, magasabb információ felvétel 7. emberek szintje - céltudatos, öntudatos cselekvések jellemzik - gondolkodásra, beszédre képes elemek  emberi gondolkodás elvonatkoztatásra képes 8. társadalmi rendszerek szintje - nehéz határt húzni, hiszen az embert nem tudjuk a társadalmi szint nélkül

jellemezni (az egyes ember is társadalmi lény) - magasabb fejlettségi szint, mert a mozgástörvények, társadalmi törvényszerűségek bonyolultabbak 9. transzendentális rendszerek szintje - olyan létező rendszerek, melyekre a tudomány (a megtapasztalás szintjén) igazolást nem tud adni  ! a tudomány keresi eredetüket, bizonyosságukat - változó rendszerszint, a tudomány fejlődésével ez a szint lejjebb csúszhat - pl. vallás, paranormális jelenségek 2. elemszám szerint: - egyszerű: kis elemszámú (legalább 2 elemből álló) rendszerek, az alkotóelemek állapotai kis számúak, elemek közötti kapcsolat egyszerű, könnyen áttekinthető - összetett: elemkapcsolatok számosabbak, de egyszerű kapcsolati rendszerrel leképezhetők - bonyolult: elemek és a köztük lévő kapcsolatok száma jelentős 3. kapcsolat jellege szerint: - determinisztikus (határozott): rendszerelemek kapcsolatai pontosan meghatározhatók, egyértelmű algoritmussal

leírható - sztoasztikus (határozatlan): az elemkapcsolatokat csak valószínűsíteni lehet 4. létezés objektivitásának szempontjából: - materiális: tárgyi valóságot alkotó rendszerek, anyagi világ jelenségei - absztrakt: létező rendszerek modelljei, logikai úton létrehozott rendszerek 5. működésük szerint: - statikus: elemei között nincs mozgáskapcsolat, állapotváltozások nem valósulnak meg - dinamikus: az elemek között mozgáskapcsolatok vannak, a rendszer elemei állapotváltozáson mennek át a működés során Ez lehet célszerűen működő (ember által szervezett) illetve spontán (természetes) rendszer. 6. környezethez való viszony alapján: - nyílt: aktív kapcsolatban vannak a környezettel, amely kapcsolat rendszerint kölcsönhatás - zárt: vagy nincs kapcsolat a környezettel, vagy legfeljebb energia kapcsolat Vizsgálati módszerek Fekete doboz módszer A fekete doboz módszer lényege, hogy olyan rendszereket próbálunk vizsgálni

vele, mely belső törvényszerűségét, a belső transzformációkat nem ismerjük, vagy ismeretük nem szükséges. Ezeket a rendszereket az inputok és outputok segítségével próbáljuk leírni. Ezek manipulációjával, az eredmények analízisével derítjük fel a belső tulajdonságokat. Felbontás-építés: Analízis-szintézis módszere. Az analízis során a rendszer elemeire bontjuk Ezt követi a szintézis, mely során informatikai célokat szem előtt tartva újjáalkotjuk a rendszert. Így az rendelkezik azon jellemzőkkel, amelyre az elvárásoknak megfelelő információs rendszer építhető. Modellezés: A modell nem más, mint a valóság leegyszerűsített mása, amely tartalmazza annak minden lényeges tulajdonságát. A modell lehet verbális / szavakkal írom le /, lehet szimbolikus / matematikai, logikai összefüggések /, illetve fizikai / makett /. Sztoasztikus rendszernél szükséges, mert megkönnyíti a megismerést, illetve a vizsgálat

célirányossá tehető. Lehet állapot vagy folyamatmodell. Feladatra irányultság szerint lehet termelési, beruházási szállítási stb. modell Veszély a túlzott leegyszerűsítésben rejlik. Modellezés során 4 rendszerképző tulajdonságot írunk le: / a modell alkotás ezt a sorrendet követi / Totalitás: teljesség. A rendszert képző tulajdonságok meghatározása, amelyek sajátos tulajdonságai illetve ezek együtthatása a rendszer totális – általános - tulajdonságát megjeleníti. Ezen felül jelenti a környezet kijelölését is, meddig tart a rendszer. Hierarchia: kapcsolati viszony, alá-fölé illetve mellérendeltséget jelent. Lényege a rendszeren belüli rangsor leképezése, rendszerek, rész és alrendszerek, rendszerelemek meghatározása. Rendezettség: azt mondja ki, hogy a modellalkotás során az egyes tulajdonságok eltérő tulajdonsággal bírnak Az egyes elemek kvantitatív / mérhető / tulajdonsággal bírnak és köztük értelmezhetők

az =, > relációk Struktúra: elemek rendszert alkotó összessége, a rendszer elemei között fennálló kapcsolat leírása. A rendszer alapvető minőségi jellemzője. A struktúrát a rendszer viselkedése alapján határozzuk meg Ennek módszere az analízis-szintézis. Modellezés szakaszai 1. Osztályozási struktúra: rendszer alkotóelemeit különböztetjük meg, meghatározzuk tulajdonságait 2. Statikus struktúra: időben állandó kapcsolatok összességét írja le 3. Dinamikus struktúra: időben változó, ok-okozati viszonyokat is leíró struktúra A rendszer folyamatait is megpróbáljuk leképezni. Ismerni kell az információ áramlási és hatáskör kapcsolatokat 4. Előzőek összevonásából keletkezik az Integrált struktúra modellje 3. MUTASSA BE AZ ÁLTALÁNOS RENDSZERTULAJDONSÁGOKRA ALAPULÓ RENDSZERMODELLEZÉS FŐBB LÉPÉSEIT Modellezés: a valóság lényeges vonásait tartalmazó, egyszerűsített mása Modellek csoportjai – a

modellezés eszközeit tekintve 1. verbális modellek: szövegesen határozzék meg az alapvető rendszerjellemzőket, összefüggéseket 2. szimbólikus modellek: valamilyen matematikai, logikai szimbólum használatával modelleznek 3. analóg modellek: tárgyi, fizikai eszköztárak segítségével megjelenített modellek Modellezés főbb csapdái • helyesen megválasztott absztrakciós (elvonatkoztatási) szint • modelleknél a megfelelő jelhasználat, egyértelmű jelölés (készítő és alkalmazó számára ugyanazt jelentse a jel) • modell egyértelmű meghatározása: verbális modelleknél ne használjunk szinonímákat (egy tartalomra több jelkombináció vonatkozik) és hononímákat (egy jelképnek több jelentéstartalma van) • a modell és az alkalmazási környezet kapcsolata: a modell csak a számára adekvált környezetben működik jól Rendszertulajdonságok – modellezés főbb lépései 1. totalitás: az az alapvető rendszerjellemző (minősége,

tulajdonsága), ami a rendszert egésszé teszi – a legkisebb rendszerelemben is felismerhető ez a tulajdonság – rendszer lényegét megadó ismérv csoport Lépés: totalitás alapján a rendszer elhatárolása környezetétől A környezet–rendszer elhatárolásánál figyelembe kell venni az objektív valóságot és a rendszer-szervező célját. 2. hierarchia: az elemek tulajdonságaik alapján egy szigorú függelmi rendbe sorolhatók Lépés: meghatározzuk, hogy az adott rendszerben mit tekintünk egésznek, résznek és rendszerelemnek 3. rendezés: a rendszermodellben az elemeknek eltérő jelentősége, fontossága van 4. struktúrálás: az elemek közötti önnálló kapcsolatoknak rendszere van – meghatározható, hogy mely elemek milyen jellegű kapcsolatban vannak egymással Kapcsolat jellege szerinti elemkapcsolatok: - aktív kapcsolat az elemek között: input-output módon kötődnek egymáshoz (ami egyiknek kimenete, a másiknak bemenete) - az elemek

egymásnak környezetei – nincs közvetlen összefüggés 4. A RENDSZERELMÉLET ESZKÖZTÁRÁT ALKALMAZVA JELLEMEZZE A GAZDASÁGI RENDSZEREKET Gazdasági rendszer tulajdonságai: célszerűen működő bonyolult rendszer, nyílt, materiális, dinamikus, sztoasztikus rendszer A rendszer leírására, bemutatására szolgáló jellemző vonások • az adott rendszer célja • hogyan viszonyul környezetéhez • milyen erőforrások biztosítják működését • definiálni kell, hogy mely elemek tartoznak a rendszerhez Rendszer: egymással valamilyen közös cél szerint összefüggésben lévő elemek környezettől elhatárolt egysége Elem: adott rendszer legkisebb egysége, mely magán viseli a rendszer sajátosságait, tulajdonságait GR célja: szükséglet kielégítése konkretizálnunk, szűkítenünk kell a célt, definiálni kell, hogy mit csinál a szervezet és milyen módon teszi ezt  vezérelv, vállalat „küldetése”-nek meghatározása ezek

mesterségesen létrehozott rendszerek, melyek elemekből állnak  a mesterségesen össze-fogott rendszerelemek céljainak is teljesülni kell a GR-eknek vannak személyi résztvevői is (tulajdonos, menedzsment, munkavállalalók)  ő céljaikat is figyelembe kell venni, ami nehéz, hiszen alapvető ellentétek vannak a célok között  nem lehet egyetlen céllal jellemezni, összetett célstruktúrával lehet a célt meghatározni GR és környezete közötti kapcsolat: a GR környezetétől erőforrásokat vesz fel, produktumokat készít 1. közvetlen környezet: a gazdaság azon szereplői, akikkel személyes kontaktusba lép • piac, piac szereplői: szállítók-eladók, vevők, versenytársak (erőforrás és kibocsátás terén azonos vagy haszonló helyettesítő profillal rendelkeznek) • szabályozó szervezetek: velük a kapcsolat jellege egyoldalú, a szabályozó szervezet korlátozó hatást gyakorol • társadalmi és érdekképviseleti szervezetek: -

társadalmi: polgári kezdeményezésre létrejött szervezetek (pl. környezetvédők, ifjúságvédők) - érdekképviseleti: valamilyen módon behatárolható csoport érdekeit védő képviselet (munkavállalóké, szakmáké, munkáltatók szövetségei) ! csak politikai hatalommal a háttérben tudnak nyomást gyakorolni (• állam: vele közvetlenül nem találkozik a GR, ezért ezzel nem foglalkozunk) 2. közvetett környezet: minden olyan tényező, ahol a személyes kontaktust nem tudjuk értelmezni, de a GR magatartását befolyásoló hatások érvényesülnek • makrogazdasági tényezők: pl. mekkora az inflációs ráta, növekedési tendencia, foglalkoztatottság színvonala • szociális környezet: pl. lakosság egészségügyi állapota, életminősége (munkaerőt befolyásolja, de fogyasztási körként is meghatározó) • kulturális környezet: pl. képzettség színvonala (megalapozó tudás), társadalmi szokások, munkakultúra • tudományos technikai

környezet: pl. műszaki infrastruktúra, találmányok hasznosítása, műszaki haladásban élenjáró vagy követő • jogi környezet: pl. van-e gazdasági alkotmányosság (törvényi szinten szülessenek a jogszabályok amik meghatározzék a GR működését) • politikai környezet: pl. a politika mennyire telepszik rá a gazdaságra, lobbi szerepe a gazdaságban • ökológia környezet: pl. GR és a természet közötti gazdasági jellegű kapcsolat 3. rendszer erőforrásai • természeti tényezők: fontos jellemzőjük, hogy korlátozottan állnak rendelkezésre • munkaerő: akarattal, cselekvési szabadsággal rendelkezik, képes befolyásolni saját teljesítményét  miatta válik a rendszer sztoasztikussá • tőkejavak: másodlagos, termelt erőforrások, melyben korlátot az szab, hogy a másik két erőforrásból mennyi áll rendelkezésre Racionálási stratégiák: a) maximalizáló: az adott ráfordítással maximális eredmény elérése b)

minimalizáló: adott eredmény elérése minimális ráfordítással • információ: két gazdasági sajátosságát hangsúlyozzuk ki - az információ ára nem ráfordítási alapon határozódik meg, hanem kompenzációs alapon (az általa elérhető többlet, hiányában létrejövő hiány határozza meg az árát) - az árucserefolyamatban sokszorozódó erőforrás (információ eladásával nem történik automatikus birtokon kívülre kerülés)  ez a tulajdonság speciális jogvédelmet kíván pl. szerzői jogvédelem, szoftver védelem 4. rendszer elemei: eszközök és emberek  rendszerelemek technikai, technológiai összetételét vizsgáljuk pl. munkaerőigényes vagy technikaigényes profil 5. HATÁROZZA MEG AZ IRÁNYÍTÁS FOGALMÁT, AZ IRÁNYÍTÁSI TEVÉKENYSÉG FÁZISAIT, ÉS AZ IRÁNYÍTÁS ALAPVETŐ MÓDSZEREIT Az irányítás a rendszer célirányban történő tartása, melynek célja a tervezettel megegyező vagy attól megengedett mértékben

eltérő működés biztosítása. Az irányítást a rendszert érő külső és belső zavarás téríti el a kívánt iránytól. Izoláció: / elszigetelés, hatástalanítás / Szükségessé teszi a rendszert érő zavarok előzetes ismerését, időbeli bekövetkezését és kiküszöbölésének módját. Ennek segítségével létrehozzuk a rendszert, majd elszigeteljük a zavaró hatásoktól. Vezérlés: Nyílt hatásláncú irányítás. Az alrendszer 2 elemből épül fel: irányított / reálfolyamatok /, irányító Az irányító a környezetből szerez információt, beavatkozik, mielőtt az impulzushatást gyakorolna. A beavatkozás a zavartól ellentétes hatású, így e kettő eredője nulla lesz. Feltételezi a környezet tényezőinek, a bemenő jelek és az irányított jellemzői között lévő összefüggések ismeretét. Egyszerű: rendszer 1 impulzusra egyszeri beavatkozást végez Önműködő: külső ismétlődő impulzusokra való folytonos reagálás

Program vezérelt: a vezérlési folyamatok egymáshoz rendelését jelenti Szabályozás: Visszacsatoláson alapuló beavatkozás. Bonyolult rendszereknél alkalmazzák, ahol a prognózis bizonytalan. Információt a rendszer kimenetéből veszünk, és ha ez eltér a tervezettől, beavatkozunk. / negatív visszacsatolás / Pozitív visszacsatolásról akkor beszélünk, ha valamely megindult folyamatot erősítünk fel. Lépései: 1. Alapjel képzés: norma, terv A rendszer részére meghatározott cél megállapítása a mértékadó / jelentős / folyamatokra 2. Érzékelés: szabályozó impulzusokat szerez az irányított tevékenységéről, ellenőrző jelekkel méri a tényleges értékeket / ellenőrző egység / 3. Különbségképzés: az érzékelt jeleket össze kell vetni a normákkal Ezalatt figyelni kell a rendszert érő zavarokat is annak érdekében, hogy meghatározhassuk a szükséges beavatkozást is. A gazdasági életben az elemzés a megfelelője. /

Különbségképző- hibajel / 4. Ítéletalkotás: döntés arról, hogy szükséges a beavatkozás vagy sem, illetve milyen legyen / Szabályozó, figyelő – rendelkező jel / 5. Beavatkozás / Szabályozó, beavatkozó – beavatkozó jel / Alapjel /terv / szempontjából megkülönböztetünk: Értéktartó: szabályozó rendszer állandó alapjelet kap Követő jellegű: norma és egy tényező között függvényszerű kapcsolat áll fenn Programvezérlésű: terv az idő függvényében változik Nyomon követő: valamely külső hatástól függ az alapjel /pl: vevő elvesztése / Adaptív: bonyolult rendszerek öntanuló szabályozási mechanizmusa Optimum szabályozás: az alapjelet valamilyen fv. szélső értékeként / max vagy min / határozzuk meg Komplex: egyszerre több szabályozási rendszer alkalmazását jelenti. Teljes informáltságú: szabályozott alrendszerről minden információt meg tudunk szerezni, ismerjük a rendszert érő összes zavart Nem teljes

informáltságú: nem tud teljes információt szerezni a szabályozott működéséről, illetve az azt érő zavarokról. A megismert változást a bemenetek ellenkező irányú változtatásával próbálja elérni Fekete doboz módszer. 6. ISMERTESSE A GAZDASÁGI RENDSZEREK KIBERNETIKAI JELLEMZŐIT ÉS A GAZDASÁGI RENDSZE-REK IRÁNYÍTÁSÁNAK FŐBB SAJÁTOSSÁGAIT A gazdasági rendszer személyek és eszközök szervezett csoportja (ember-gép rendszer), célorientáltan működik, képes saját tevékenységének elemzésére, megvalósul benne a szabályozás. Tevékenysége kettős: - célkitűző - végrehajtó A gazdasági rendszer kibernetikai jellemzői: Célszerűen működő: a rendszer tevékenységét célraorientáltan végzi, képes a célok megfogalmazására és a teljesítési feltételek meghatározására, a cél elérését tudatos vezérléssel biztosítja Önszabályozó: ellentétben a kívülről irányított rendszerekkel, ez a rendszer mind az

átalakítást végző, mind az irányítást ellátó egységek integráns részei a rendszernek. Elsősorban a működés során szerzett információkkal rendelkezik, az apriori információk / előre gyűjtött információk a vezérelt tulajdonságairól / száma kevesebb. Önszervező: A gazdaság állandó kölcsönhatásban van a környezettel, onnan hatások érik, valamint maga is hat a környezetre / input és output jeleken keresztül /. A jelek lehetnek tervezettek, illetve nem tervezettek. A nem tervezett jelek zavaró jelként jelennek meg a gazdasági rendszer működésében. A stabilitás érdekében a GR-nek alkalmazkodnia kell a megváltozott feltételekhez, ami adaptációs képességet feltételez. Ez a képesség biztosítja a teljesítmény fenntartását a zavaró jelek hatása ellenére is. Ezért nevezik a gazdasági rendszereket önszervezőnek. Hierarchikus: a gazdasági rendszer több szintű, minden egyes szintnek van irányító egysége, melyek

egymáshoz viszonyítva alá-fölérendeltségi viszonyban állnak. Irányítási szintek: Felső szintű: gazdasági rendszer alapvető céljait, stratégiáját érintő beavatkozás, mely valamennyi alrendszerre vonatkozik Közép szintű: a zárt szabályozási körök, az alrendszerek kimeneteire vonatkozószabályozást végzik Alsó szintű: szabályozási művelet végrehajtását biztosítja Meghatározhatatlan: a rendszer dinamikussága, a nagy elemszám és a köztük lévő számos kapcsolat miatt a rendszer állapotainak teljes körű leírása nem lehetséges Határozatlan: az elemek működése, kapcsolata és állapota között sztochasztikus összefüggés van. Működésük eredménye, állapotaik valamint kimeneteleik csak valószínűsíthetők. Öntanuló: működésük korábbi tapasztalatait felhasználva képesek belső algoritmusaik átalakítására, irányítási folyamataik tökéletesítésére 7. HATÁROZZA MEG AZ INFORMÁCIÓELMÉLET ALAPFOGALMAIT, AZ

INFORMÁCIÓ, MINT GAZDASÁGI ERŐFORRÁS JELENTŐSÉGÉT, SAJÁTOSSÁGAIT ÉS AZ INFORMÁCIÓK FELDOLGOZÁSI SZEMPONT-BÓL CÉLSZERŰ CSOPORTOSÍTÁSÁT Alapfogalmak Az információelmélet az információt mint erőforrást és az ezzel kapcsolatos kérdéseket tárgyalja. Az információ kódolásával, továbbításával, a zajok kiszűrésével foglalkozó tudományág. Adat: a valóság valamilyen rögzített jelensége, rögzített ismeret Jelkombinációval jelenítjük meg (lehet numerikus, alfabetikus és alfanumerikus) Hír: mozgásban lévő ismeret Információ: célzott (valakinek szól) és strukturált (csak akkor értelmezhető, ha van viszonyítási alap) adat, amely a rendszer működésében bizonytalanságot szüntet meg Egy jelkombináció információtartalma attól függ, hogy a fogadó számára milyen mértékű bizonytalanságot szüntet meg. A jelátvitel az a folyamat, mely során az információ a közvetítő közegen keresztül a címzetthez jut Az

információs kapcsolat a rendszer elemei között fennálló információáramlást jelenti. Az információs kapcsolat keretében az adó által egy meghatározott fogalomkörben kibocsátott jel a vevőt cselekvésre készteti. Az információ jelentőssége: • a hagyományos erőforrások felhasználásának hatékonyságát nagyban befolyásolja a rendelkezésre álló információ • a környezet változásaira való gyors reagálás alapvető feltétele az információk időben való megszerzése, amely egy gazdasági szervezet versenyképességét biztosítja • az információ segítségével a gazdasági döntések bizonytalansága csökkenthető • fontos az információ technológiák beépülése a gazdasági folyamatokba. Ez által a termelés szervezettsége javulhat, felgyorsul az innováció, növekszik a minőségi színvonal • gyorsul a tervezés folyamata, megnő a termékekben a szellemi munka aránya • nő az élőmunka hatékonysága Információ

csoportosítása: 1. értelmezés szerint • kvalitatív: a rendszer működésében bizonytalanságot szüntet meg • kvantitatív: mennyiségi módon mérhető a megszüntetett bizonytalanság 2. létrehozás, keletkezés szerint • elsődleges: közvetlenül a tényt jeleníti meg • másodlagos: az eredeti információ feldolgozásával jön létre 3. felhasználó célja szerint • belső célú: saját működésre • külső célú: külső környezet számára 4. irányítási folyamatban betöltött szerep szerint • alapjeladó: állapotjelző • visszacsatoló: a rendszer hogyan változik, milyen a működési állapota • beavatkozó: rendszer célirányának megváltoztatása 5. közgazdasági tartalma szerint • leíró: állapotot megjelölő, önmagában az információ kevés • értelmező, magyarázó: önmagában hordozza az információt; van gazdasági, szakmai tartalma 8. MIT ÉRTÜNK GAZDASÁGI INFORMATIKÁN? ISMERTESSE AZ INFORMATIKA ELEMEIT A

gazdasági informatika a gazdasági rendszerek számítógépes információrendszerének tervezése, szervezése. Eszközrendszerét tekintve számítógépes adatfeldolgozást jelent. Elemei Hardver: számítógépes adatfeldolgozás eszköztára. Tág értelemben ide tartozik az információ kezelésében résztvevő minden eszköz. Szűkebb értelemben csak a számítógép és perifériái. E terület kiemelkedő fejlődése a 70-es évektől kezdődött, a fejlődés üteme még ma is gyorsul. Szoftver: azok az algoritmusok, amelyek lefordítják a számítógép nyelvére az elvégzendő feladatokat. A szoftver tulajdonképpen utasítás sorozat. Lehet rendszerszoftver (alapvető funkciókat lát el, alacsony szintű hardver hozzáférés), vagy felhasználói szoftver (célfeladatok megoldására létrehozott programok, nincs hardver hozzáférés, az operációs rendszerrel kommunikál). Menver: emberi tényező a rendszerben, egyrészt az információ rendszer létrehozói,

fejlesztői, másrészt a felhasználók - Rendszerszervezők, fejlesztők: feladata a reálrendszer leképezése, a Gr tevékenységének analízise, a probléma megoldására optimális alternatíva meghatározása, hardver és szoftver igény meghatározása, rendszer bevezetési ütemének a meghatározása, a program tesztelése az elvárt igények szempontjából - Programozó: a meghatározott informatikai rendszert felbontják, az egyes részeket algoritmizálják (programot írnak), tesztelik a programot, közreműködnek a bevezetésben és a karbantartásban, kezelési útmutatót készítenek - Felhasználó: közvetlen, haszonélvező (rendszer outputjait használják) Orgver: a rendszer kialakításának technikája, technológiája. Az előző tényezők integrált egysége 9. MUTASSA BE AZ INFORMATIKAI RENDSZEREK MODELLJÉNEK FELÉPÍTÉSÉT, ISMERTESSE AZ EGYES MODULOK FŐ FUNKCIÓJÁT Az információs rendszer modellje moduláris struktúra, önálló részek

összessége. Cél az, hogy a Gr leképzésére egy informatikai rendszert építsünk rá. Ebből következik, hogy a GR modellje 2 modulcsoportból áll: az egyik a GR valós leképezését szolgálja / szerkezeti modulok /, a másik a felállítandó informatikai rendszernek adja az alapját / professzionális modul /. A modul homogén alrendszer, mely a modellen belül funkcionálisan önállóan is értelmezhető, de nem hagyjuk figyelmen kívül, hogy a modell része. I. 1. 2. 3. Szerkezeti modulcsoport: FOM (folyamat modell) SZEM (szervezet modell) HAM (hatáskör modell) II. Professzionális modulcsoport: 1. IFO (információs modul) a) IFH (információ hordozó rendszer) a) IFA (információ áramlás rendszere) b) IFE (információ feldolgozó rendszer modellje) Szerkezeti modulok: A valós rendszer leképezését szolgálják, meghatározza az információrendszer struktúráját / alapja a professzionális modulnak / FOM: Rendszer tartalmát a benne létrejövő

folyamatok adják, így szükség van ennek leképezésére. Ez meghatározza, hogy miről és milyen adatokat gyűjtünk, tárolunk, feldolgozunk stb. Ezt leképező modul a folyamat modell. Ez képezi a modell osztályozási struktúráját SZEM: Modellezni kell a rendszer szervezeti felépítését, hierarchiáját. Ez határozza meg a rendszer statikus struktúráját, ami kijelöli az információ áramlás csomópontjait. Ez a modell a szervezeti modell. HAM: Meg kell alkotni végül a hatásköri rendszert, amely mozgást visz a rendszerbe. Megmutatja a szervezeti egységek jogosultságát, illetékességét, kijelöli az információ áramlás útját. Ez a hatásköri modell. Professzionális modul: IFOM: információs modell Ez a modell adja a rendszer informatikai sajátosságát, képezi a kifejlesztendő informatikai rendszer alapját. Ennek részeként a következő modellek kerülnek kidolgozásra: • IFH: információ hordozó rendszer Milyen bizonylatokat használnak

bizonylatok és az adatok hogyan kapcsolódnak egymáshoz elkerülve az adatredundanciát. • IFA: információ áramlási modell Azt mutatja meg, hogy a szervezet mely részéről hová és milyen információ áramlik. • IFE: információ feldolgozási rendszer Azt mutatja meg, hogy az adatokat milyen algoritmussal állítjuk össze, valamint milyen a szoftver-adat kapcsolat. 10. HATÁROZZA MEG A FOLYAMATMODELL LÉNYEGÉT, ISMERTESSE A GAZDÁLKODÓ SZERVEZETEK JELLEMZŐ FOLYAMATSTRUKTÚRÁJÁT A gazdálkodó szervezetek működése különböző tevékenységből tevődik össze. Ezen tevékenységek összefüggő folyamatait tekintjük folyamatnak. A FOM feladata a gazdálkodó szervezet alapvető folyamatainak a leképezése. Ezek a folyamatok adják meg az információ igényt Ha a reálfolyamatban redundancia van a modell készítése során szükséges ezt kiszűrni, és javaslatot kell tenni a reálfolyamat megváltoztatására. Folyamatok osztályozása: Megjelenési

forma szerint: - naturál: természetes anyagi formában megjelenő folyamat /pl.: munkaerő felhaszn/ - pénzfolyamat: naturál folyamatok pénzügyi vetülete /pl.: bérköltség / Funkcionális szempontból: - általános: minden gazdálkodó szervezetnél jelenlevő, folyamatosan érvényesül - különös: gazdálkodó szervezetek többségére jellemző, de nem jelenik meg állandóan /pl.: beruházási folyamatok / - specifikus: olyan folyamatok, amelyek csak egyes gazdálkodó szervezeteknél van jelen, de ott állandó jelleggel Rendszerben betöltött szerep szerint: • Input, output folyamatok: gazdálkodó szervezet ezen keresztül érintkezik a környezetével, erőforrást vesz fel és produktumokat ad át Input folyamatok: marketing piackutatási és prognosztizációs folyamata, beszerzési folyamat Output folyamat: értékesítési folyamat, piacszervezés, reklám-propaganda • Transzformációs folyamat: az a folyamat, mely során a rendszer az inputjait outputtá

alakítja. Ide tartozik a szűken vett termelő, szolgáltató folyamat és az erőforrás-gazdálkodási folyamatok /munkaerő gazd, készletgazd./ Kibernetikai szempontból ezek voltak az irányított folyamatok. Ezekhez kapcsolódnak az irányító vagy visszacsatoló folyamatok. Ezek a vezetési-irányítási, pénzügyi, számviteli folyamatok Vezetési folyamatok: tervezés, szervezés, elemzés, ellenőrzés Pénzügyi folyamatok: pénzforgalom kezelése, bankszámla kezelés, finanszírozási folyamatok, adózás Számviteli folyamatok: pénzügyi és vezetői számvitel Értékesítési folyamat: késztermék gazdálkodás, kiszállítás ütemezés, rendelésállomány kezelése Termelési folyamat: minőség szabályozás, termelésirányítás, műszaki fejlesztés 11. FOGALMAZZA MEG A SZERVEZETMODELL LÉNYEGÉT ÉS AZ INFORMATIKAI SZERVEZÉSBEN BETÖLTÖTT SZEREPÉT ISMERTESSE A SZERVEZETEK STRUKTURÁLIS JELLEMZŐIT, OPTIMALIZÁLÁSUK LEHETŐSÉGÉT SZEM A

megvalósuló folyamatok adják a rendszer struktúráját, melynek megjelenési formája a szervezet. Kibernetikai szempontból egy hierarchikus rendszer, melyben irányítási folyamatok valósulnak meg. Szervezet: a munkamegosztás intézményesített formája, kerete. • jogilag: jogi személyiséggel rendelkezik-e vagy nem • szociológiailag: az emberi (formális és informális) kapcsolatokat vizsgálja • közgazdaságilag: optimális környezet a folyamat lebonyolítására • kibernetikailag: egy célirányosan működő hierarchikus rendszer, melyben irányítási folyamatok valósulnak meg. • informatikailag: a lehetséges információs csomópontok hordozója. Feladata az információ áramlás lehetséges csomópontjainak kijelölése. A szervezetnek létezik formális, illetve informális struktúrája. 1. Formális struktúra: azokat a szabályozott munkamegosztás kapcsolatokat írja el, amilyennek a rendszernek lennie kéne - mindig rögzített, szabályozott,

személytelen (rögzített hivatalos struktúra hogyan kellene a rendszernek működnie) 2. Informális struktúra: ténylegesen hogyan zajlanak a munkamegosztási és kommunikációs folyamatok - személyes kapcsolatra épül (minden szervezetben megtalálható mindkettő, a formális alapján építjük a rendszert, de a másikat sem szabad figyelmen kívül hagyni) A szervezetek struktúráját 3 szempontból lehet minősíteni: a., munkamegosztási kapcsolatok jellege b., szervezetben lezajló koordinációs folyamatok jellemzői c., szervezet konfigurációja a) Munkamegosztási kapcsolatok E szempontból a szervezetet jellemzően két részre lehet bontani. Egyik a munka-szervezeti rész, a másik a tulajdonosi szervezeti rész. Előzőhöz tartozik a tényleges gazdálkodási folyamat, a hierarchikus irányítás. Jellemző erre a részre, hogy mindig rendelkezik egyszemélyi vezetővel (pl.: vezérigazgató), társasági formáját törvény szabályozza A munkaszervezet

leképezéséhez szükséges annak mind vertikális, mind horizontális struktúráját meghatározni. (szervezet mélységi és szélességi tagolása) Horizontális tagolás: mellérendeltségi struktúra Lehet tárgyi alapon (eltérő tevékenységek alapján elkülönített alrendszerek), területi alapon (regionálisan elkülönült alrendszerek) és funkcionális elven (vezetést osztjuk elkülöníthető részekre, amik önálló szervezeti egységet alkotnak) Vertikális tagolás: alá-fölérendeltségi viszony Szervezeti típusok: Hm/Vm 1 dimenziós Több dimenziós 1 vonalas lineáris: kisvállalkozói szervezetek nem létezhet divízionális: szervezeti egységek teljesen önállók több vonalas Funkcionális: kis szervezeteknél mátrix szervezet: több dimenzióból lin.-funkcionális: nagy szervezeteknél mátrix projekt: egy projekt 1 vonalas: 1 alárendelt egység csak 1 hatásköri vonalon kaphat irányítási instrukciót több vonalas: 1 alárendelt szervezeti

egység több hatásköri vonalon is kaphat párhuzamosan irányítási instrukciót 1 dimenziós: mellérendelést csak 1 szempont szerint hozzák létre több dimenziós: szervezet tagolásában egyszerre, párhuzamosan több szempontot is érvényesítünk azonos súllyal Szervezeti struktúrák Lineáris: • vonalas, ágas szervezeti konfiguráció - a legegyszerűbb szervezeti forma, áttekinthető struktúra, hatáskörök tiszták • bővítése lehet vertikális (méret növelés), horizontális (profil bővítés). • egy bizonyos létszám fölött szükség van a vezetők tagolására. • egyszerűen bővíthető • az információs kapcsolatok igazodnak a szolgálati úthoz (szigorú szolgálati út jellemzi) Gátja: információs rendszer (ha hosszú az információs lánc, akkor elbürokratizálódhat - az információk torzulnak); nem lehet sok törzskar - mivel szakmailag kapcsolódik, nem beilleszthető kis vállalatokra jellemző csak Funkcionális: •

csúcsvezetést követő szinten egy szakmai munkamegosztást alakítok ki • ezek a vezetők egy területtel foglalkoznak, hatáskörök párhuzamosan alakulnak, ezért az info. áramlás is párhuzamos • szakmailag hatékonyabb, de konfliktusokhoz vezet (hatásköri ütközések lehetnek) • kis és közepes vállalkozásoknál jellemző Lineáris- funkcionális: • a szervezetre alapvetően a lineáris struktúra a jellemző • van egy felelős vezető, akivel egy szinten helyezkednek el a funkcionális vezetők • a felelős vezető minden kérdésben informált • a párhuzamos hatáskörök nem egyforma súlyúak • felülbírálhatók a hatásköri ütközések (mivel az erősebb hatáskörű (lineáris) felülbírálhatja a funkcionális hatásköröket) • jellemző volt Mo.-n a régi rendszerben, nemzetközileg a 60-as évekig Mátrix szervezet: • Mátrix: olyan mennyiségek halmaza, melyet 2 dimenzió határoz meg • a csúcsvezetést követően 2 azonos súlyú

szempont alapján alakítjuk ki a mellérendeltségi kapcsolatot, ezek közül az egyik mindig funkcionális. • funkcionális felosztás szakmai irányítást takar, a másik felosztás lehet pl. termékigazgatók, területigazgatók kijelölése • minden döntést 2 dimenzió határoz meg (a funkcionális és valamely horizontális (főprofil) tagolódása alapján) az információ is minimum 2 vonalon fut (döntést hozni egyedül nem lehet) • a sorok ill. oszlopok egymásnak mellérendeltek, csomópontok hatásközönként helyezkednek el • intézményesíti a vezetők közti konfliktust • nagy nemzetközi váll. Divízionális: • olyan szervezeti forma, melynek egységei teljesen önállóak • 2 részből áll: a stratégiai központból és a divíziókból A str.-i központ irányítási tevékenységet folytat, szervezetileg funkcionálisan tagolt, stratégiai kérdésekkel foglalkozik. A divíziók operatív kérdésekkel foglalkoznak, egymástól független

információs rendszert alkotnak. Egymástól területi vagy tárgyi alapon különülnek el. • típusai a cost, profit és investment center Cost centerek: költségközpont, csak költséggazdálkodás. Profit centerek: önálló nyereséggazdálkodás csak a fejlesztésben, befektetésben nem önállóak Investment centerek: tőkeallokációs központ, a stratégiai központ (működő) tőkét biztosít a divízió részére és innentől teljesen önállóan működnek. Egyetlen kapcsolata a stratégiai központtal, hogy a nyereség egy részét leadja. Piaci és etikai koordinációt alkalmaz a stratégiai központ, elvileg lehet önálló információs rendszere • az információs rendszereket alapvetően a központi szervezet írja elő, hogy egységes, feldolgozható stratégiai információkat kapjon (az adott profilnak ill. gazdasági környezetnek megvannak a saját információs szükségletei is) Projekt szervezet: • a vezetés a gazdasági akciók függvényében

változik b) Koordinációs folyamatok A koordináció nem más, mint az egyes szervezeti egységek céljainak és tevékenységének az összehangolása Koordináció típusai: 1. technikai-technológiai: munkafolyamatok sorrendjéből adódó munkakapcsolat az egységek között Erős a vertikális technológiai koordináció, ha a termékek egymásba épülnek. Ebben az esetben nagy a teljesítmény másik egységtől való függése. 2. Bürokratikus: belső szabályokkal, előírásokkal hangoljuk össze a szervezet működését / SZMSZ, hatásköri leírás / 3. Piaci jellegű: összehangoló erő a közös jövedelemérdekeltség 4. Etikai v személyi koordináció: szervezet tagjainak elkötelezettsége a szervezet egésze iránt / ld Japán / c, Szervezet konfigurációja Egy szervezet konfigurációján a szervezeti kapcsolatok leegyszerűsített, kimerevített vázát értjük. Megmutatja, hogy: a munkamegosztás milyen hatásköri vonalon zajlik 1. hány lépcsős a

szervezet / mélységi tagolás / 2. milyen az irányítási lánc hossza 3. milyen a szervezet szélességi tagolása 4. láthatóvá teszi az alapvető hatásköri kapcsolatokat is Szervezet optimalizálás: A szervezet optimalizálás 2 hipotézisre épül: akkor optimális a szervezet, ha a vezetők egyenletesen vannak terhelve, valamint a vezetők leterheltsége egyenes arányban van a beosztottak számával. Az irányítottak számának meghatározásánál meg kell különböztetni a közvetlen és közvetve irányítottak számát. Minél magasabb szinten helyezkedik el egy vezető, annál nagyobb a közvetve irányítottak száma. A vezető tevékenységének bonyolultsága függ az irányított tevékenység jellegétől, a beosztottaktól /képzettség, motiváltság, felelősségvállalási hajlandóság, területi elhelyezkedés /. Optimalizálást 3 kategória segítségével lehet végrehajtani:  az irányítás bonyolultságára vonatkozó mutatók a

létszámleterheltséggel vannak kapcsolatban. Mérésére az abszolút és a relatív bonyolultság mutatóit alkalmazzák. Abszolút bonyolultság: meghatározása a piramis elvvel, irányítottak száma a trapéz területével képezhető le. Relatív: a vezetői szinthez viszonyítva a többi vezetési szintnek mekkora a bonyolultsága  az irányítás igényesség azt mutatja, hogy a csúcsvezetés milyen arányban osztja a szervezetben lefelé a vezetői terheket. Minél lejjebb vagyunk a szervezetben, annál kisebb az irányítás igényesség. Ennek mérője a relatív bonyolultságok különbsége, ez az átlagos mutató. Ebből képzet relatív mutató azt mutatja, milyen az irányítás igényessége az 1. szinthez viszonyítva  irányítási lánc optimális hossza megmutatja, hogy optimális esetben hány lépcsőben kellene a szerveztet irányítani 12. JELLEMEZZE A GAZDÁLKODÓ SZERVEZETEK HATÁSKÖRI RENDSZERÉNEK SAJÁTOSSÁGAIT ÉS A HATÁSKÖRÖK

TELEPÍTÉSÉNEK ÁLTALÁNOS SZERVEZÉSI ELVEIT A hatáskör alatt valamely feladat ellátásához való jogosultságot, illetékességet értünk. A hatáskör lehet működési, amely a feladat ellátásához szükséges, és vezetői, ami függelmi kapcsolatot hoz létre. Szükséges a feladatot, a hatáskört és a felelősséget egyensúlyba hozni. Ha ez nincs meg, az konfliktusokat okozhat. Ha a feladat nagyobb, mint a hatáskör, nem tudja elvégezni, ellenkező esetben visszaélhet a hatáskörével. Ha a hatáskör nagyobb, mint a felelősség olyat is végezhet, amiért nem felelős, nem lehet számon kérni a hibát. Ha a felelőssége nagyobb, azért is felelős, ami nem az ő feladata. Szervezeten belüli jellemző hatáskörök: 1. Döntési jog: lehetőség az alternatívák közötti választásra, jogosultság a szervezet működésének irányítására (vezetői hatáskörök egyike) 2. Javaslattétel: a döntést előkészítő hatáskör, szakmailag előkészíti a

döntést, tanulmányok készítése, változatok kidolgozása 3. Véleményezés: a javaslattétel visszacsatoló hatásköre, a javaslatot más szakterület értékei, érdekei alapján ítéli meg (ha a véleményezés negatív a folyamat még nem szakad meg). A javaslattétel és a véleményezés különböző szakirányítási ágon, de azonos irányítási szinten helyezkednek el. A javaslattétel minden esetben a döntés hozó szerv szakmai vezetési szintre tartozik 4. Jóváhagyás: a döntés visszacsatoló hatásköre, illesztési hatáskör, a szervezet magasabb szintjének szempontjából ítéli meg a döntést. (a döntéshozó szerv közvetlen irányítójának a hatásköre) 5. Végrehajtás: működési hatáskör, a választott alternatíva végrehajtása 6. Ellenőrzés: a végrehajtás visszacsatoló hatásköre, a végrehajtás eredményességének számonkérése A hatáskör telepítés általános szervezési elvei: 1. Döntés: oda kell telepíteni, ahol a

legtöbb az információ, legnagyobb felelősség 2. Javaslattétel: döntéshozó alá, de szakmailag azonos szakágra 3. Véleményezés: döntéshozó alá, a javaslattétellel azonos szintre, de eltérő szakágra 4. Jóváhagyás: döntéshozó fölé 5. Végrehajtás: döntéshozó alá 6. Ellenőrzés: több szinten is elhelyezhető, de mindenképp a végrehajtás fölé Nem minden döntéshez szükséges az egész hatásköri rendszer kiépítése. A hatáskörök tartalmilag kizárják egymást. Döntéshozó ugyan azon folyamaton belül legfeljebb ellenőrző lehet. Jóváhagyás úgyszintén A javaslattevő lehet végrehajtó és ellenőrző is vagylagos alapon. A hatásköri rendszert a hatásköri mátrixszal lehet leképezni. Ez tartalmazza egyfelől a folyamatokat, másfelől a szervezeti egységeket. Területi integráció (tagoltság) esetén az egyes egységek hatásköreit is tisztázni kell: 1. Központ: jóváhagyó, ellenőrző 2. Divíziók: javaslattevők,

végrehajtók, véleményezők (nem kell mindig mindet telepíteni, csak: döntést, végrehajtást, ellenőrzést) Jogszabályi előírások: figyelembevétele a tulajdonosi struktúra szintjén jelenik meg, a munkaszervezeten belül nincs jogi szabályozás. Hatáskörmegosztás: a centralizált és decentralizált döntések, valamint a döntésekhez kapcsolódó döntés-előkészítési és végrehajtási műveletek telepítése a GR szervezeti hierarchiájában. 13. ISMERTESSE A HATÁSKÖRMODELL INFORMATIKAI SZEREPÉT, A HATÁSKÖRI (DÖNTÉSI) MÁTRIX FELÉPÍTÉSÉT, SOR ÉS OSZLOPIRÁNY SZERINTI ÉRTELMEZÉSÉT HAM (dinamikus modell) Hatáskör: valamilyen feladat ellátásához kötődő jog, illetékesség, jogosultság Szükséges a feladatot, a hatáskört és a felelősséget egyensúlyba hozni. Ha ez nincs meg, az konfliktusokat okozhat. Ha a feladat nagyobb, mint a hatáskör, nem tudja elvégezni, ellenkező esetben visszaélhet a hatáskörével. Ha a hatáskör

nagyobb, mint a felelősség olyat is végezhet, amiért nem felelős, nem lehet számon kérni a hibát. Ha a felelőssége nagyobb, azért is felelős, ami nem az ő feladata. Hatásköri mátrix A hatásköri rendszert a hatásköri mátrixszal lehet leképezni. Ez tartalmazza egyfelől a folyamatokat, másfelől a szervezeti egységeket. Az oszlop és sor találkozása megmutatja, hogy a szervezeti egység az adott folyamatban milyen hatáskörrel rendelkezik. Sor azt mutatja meg, hogy adott tevékenységhez mely szervezeti egységek tartoznak, míg az oszlop megmutatja, hogy a szervezeti egység milyen hatáskörökkel rendelkezik a szervezeten belül. Hatásköröket kódolják. Területi tagolásnál vizsgálni kell a központ és a területi egység közti kapcsolatot. A területi egység kaphat javaslattevő, végrehajtó és véleményező hatáskört. Befolyásolja a jogi előírás, a szervezet mérete és profilja, területi elhelyezkedése, információs rendszere.

14. MUTASSA BE A GAZDASÁGI INFORMÁCIÓS RENDSZER MODELLJÉNEK PROFESSZIONÁLIS MODULJÁT Az információ modell a létrehozandó informatikai rendszer alapját képzi. Professzionális modul: IFOM: információs modell Ez a modell adja a rendszer informatikai sajátosságát, képezi a kifejlesztendő informatikai rendszer alapját. Ennek részeként a következő modellek kerülnek kidolgozásra: • IFH: információ hordozó rendszer Milyen bizonylatokat használnak bizonylatok és az adatok hogyan kapcsolódnak egymáshoz elkerülve az adatredundanciát. • IFA: információ áramlási modell Azt mutatja meg, hogy a szervezet mely részéről hová és milyen információ áramlik. • IFE: információ feldolgozási rendszer Azt mutatja meg, hogy az adatokat milyen algoritmussal állítjuk össze, valamint milyen a szoftver-adat kapcsolat. Az információ modell a létrehozandó informatikai rendszer alapját képzi. 15. MELYEK A MODELLEK KIÉPÍTÉSÉNEK FŐBB LÉPÉSEI?

HOGYAN TÜKRÖZŐDNEK A SZERKEZETI MODULOK AZ INFORMÁCIÓ MODELLBEN? Kiépítése 3 lépésből áll: 1. Információs modell szerkezeti rendezése: A szerkezeti modellekre építve az információs modulok kidolgozása. 2. Funkcionális adatbázisok kidolgozása: egyes feladatokhoz szükséges adatbázisok kidolgozása / adatfájlok létrehozása. 3. Funkcionális adatbázisok integrálása: a funkcionális adatbázisok összevonása, az adatredundancia kiszűrése Kapcsolódó fogalmak Adatfájl: valamilyen szempontból rendezett adathalmaz Adatmező: 1 szempont szerint szerveződő rendezett adathalmaz Adatintegráció: a folyamatok adathalmazaiból készített rendezett adatbázis Funkcionális adatbázis.: csak 1 funkcionális szempontból rendezett adathalmaz Integrált adatbázis: a GR teljes körű rendezett adathalmaza Algoritmus: egyértelmű elemkapcsolat, információ szervezése során az az eljárás, amivel az információt előállítjuk ⇒ a szoftverek hordozzák a

rendszeren belül Adat redundancia: a rendszeren belül az adatok ismétlődése, párhuzamosságok révén jönnek létre (ha integrált rendszerre törekszünk a lehetőségekhez mérten csökkentenünk kell) Törzsadat: olyan adatok, melyeket a rendszer ismételten felhasznál. Egyszer visszük be a rendszerbe és hosszabb időn keresztül használjuk fel (változás esetén törzskarbantartást végzünk) Változó adat: - forgalmi adatok - az adatfeldolgozás egy-egy szakaszában merülnek fel, de nem ismétlődnek a rendszeren belül Adatbázis: változó és törzsadatok, valamint algoritmusok rendezett halmaza IFH, IFA, IFE kidolgozása IFH: információ hordozó modell A mátrix: meghatározzuk, hogy milyen adathordozókat használunk, ezek milyen adatokat vesznek fel. Kiindulópontot ad az adatredundancia kiszűréséhez. Az IFH mátrix sorai az adatfájlokat / adathordozó /, oszlopai az adatmezőket tartalmazzák. Adatmezők összessége mutatja, hogy a bizonylatokról

milyen adatokat veszünk fel. Az adatfájlok mennyisége, tartalma a folyamatokból derül ki, vagyis az IFH a folyamatmodellre épít. IFÁ: információáramlási rendszer D mátrix: döntési mátrixra épül, sorai a folyamatokat, oszlopai a szervezeti egységeket tartalmazza. A mátrixban elhelyezkedő kódok azt mutatják, hogy a folyamatban a szervezeti egységnek milyen hatásköre van, a szervezet ehhez milyen információs fájlt használ, és milyen outputokat bocsát ki a hatáskör gyakorlásához. S mátrix: információ áramlás során azt is szükséges kimutatni, hogy a szervezetek milyen információs kapcsolatban állnak. Ez oszlopaiban és soraiban is a szervezeti egységeket tartalmazza és megmutatja, hogy ezek hány adatfájlon keresztül állnak kapcsolatban. IFE: Információ feldolgozási modul Megjelöli a feldolgozási algoritmusokat, valamint azt, hogy a szoftverek mely adatfájl adatait használják fel. F mátrix: az adatfeldolgozási folyamatok és a

szoftverek kapcsolatát mutatja. A kód tartalmazza az algoritmus sorszámát, az input és output fájlokat W mátrix: szoftver, adatfájl kapcsolat Megmutatja, hogy az adott algoritmus a fájlt input v. output fájlként használja, vagy nincs kapcsolat 16. ISMERTESSE MILYEN MÁTRIXÖSSZEFÜGGÉSEKKEL MODELLEZHETJÜK EGY GAZDASÁGI INFORMÁCIÓS RENDSZER INFORMÁCIÓ HORDOZÓ,- INFORMÁCIÓ ÁRAMLÁSI,- ÉS INFORMÁCIÓ FELDOLGOZÁSI ALRENDSZERÉT! IFH: információ hordozó modell A mátrix: meghatározzuk, hogy milyen adathordozókat használunk, ezek milyen adatokat vesznek fel. Kiindulópontot ad az adatredundancia kiszűréséhez. Az IFH mátrix sorai az adatfájlokat (adathordozó), oszlopai az adatmezőket tartalmazzák. Adatmezők összessége mutatja, hogy a bizonylatokról milyen adatokat veszünk fel. Az adatfájlok mennyisége, tartalma a folyamatokból derül ki, vagyis az IFH a folyamatmodellre épít. A mátrix képzésénél az adatfájlok soraiba 0-t v. 1-et

írunk, attól függően, hogy a fájl tartalmazza-e az egyes adatmezőket. Az adatmező gyakoriságát a mátrix oszlop szerinti összegzése adja, ennek számossága az adat redundancia. Az adatfájlok adatmező fajtáinak számát a mátrix sor szerinti összegzése adja IFA: információáramlási rendszer D mátrix: döntési mátrixra épül, sorai a folyamatokat, oszlopai a szervezeti egységeket tartalmazza. A mátrixban elhelyezkedő kódok azt mutatják, hogy a folyamatban a szervezeti egységnek milyen hatásköre van, a szervezet ehhez milyen információs fájlt használ, és milyen outputokat bocsát ki a hatáskör gyakorlásához. 7 helyiértékes kód: 1: hatásköri megjelölés (1 javaslattétel, 2 véleményezés 3 döntés 4 Jóváhagyás 5. Végrehajtás 6 Ellenőrzés); 2-4: a hatáskör ellátásához igénybe vett input adatfájlok sorszáma; 5-7: a hatáskör ellátása kapcsán képzett output adatfájlok sorszáma. S mátrix: információ áramlás során

azt is szükséges kimutatni, hogy a szervezetek milyen információs kapcsolatban állnak. Ez egy négyzetes mátrix, mivel a sorokban és az oszlopokban is ugyanazon szervezeti egységek vannak ugyanazon sorrendben. Megmutatja, hogy ezek hány adatfájlon keresztül állnak kapcsolatban. IFE: Információ feldolgozási modul Megjelöli a feldolgozási algoritmusokat, valamint azt, hogy a szoftverek mely adatfájl adatait használják fel. F mátrix: az adatfeldolgozási folyamatok és a szoftverek kapcsolatát mutatja. A kód tartalmazza az algoritmus sorszámát, az input és output fájlokat. Soraiban az adatfeldolgozási folyamatok, oszlopaiban az adatfeldolgozáshoz felhasznált algoritmusok kódjai és I/O kódok szerepelnek. W mátrix: szoftver, adatfájl kapcsolat Megmutatja, hogy az adott algoritmus a fájlt input v. output fájlként használja, vagy nincs kapcsolat A sorokban a szoftverek, az oszlopaiban funkcionális adatfájlok vannak. Kódjai: 0: nem része; 1: input

fájl 2: output fájl 1. GAZDASÁGI SZERVEZETEK INFORMÁCIÓS RENDSZERE Információs rendszer: A gazdasági rendszerek információs rendszere alatt azt az informatikai rendszert értjük, mely lehetővé teszi a szervezet számára információk adatként történő tárolását, továbbítását, rendszerezését és későbbi visszakeresését lehetővé teszi. Célja az, hogy időben információt nyújtson a gazdasági és egyéb döntések meghozatalára, lehetőséget nyújt ellenőrzési feladatok elvégzésére is. Az információs rendszerek alapvető feladata az információk eljuttatása oda, ahol arra szükség van a szervezeten belül. Ugyanakkor az információ önmagában nem tárolható, továbbítható, stb , mert az információ önmagában csak egy fogalmi jelentés, a döntést segíti elő, bizonytalanságot szüntet meg. Ahhoz, hogy az információt tárolni tudjuk adatformára kell hozni, amely alkalmas a rajta értelmezett feladatok elvégzésére. Az adat

nem más, mint valamely jelkészletből képzett jelsor, ez a számítástechnikában jellemzően bináris kódot jelent. Ezt a kódot illetve kódsorozatot kell eljuttatni a döntési helyre. Az út, ahol az adat eljut a csatorna Az információs rendszer két fő összetevője az esemény és a tevékenység. Az esemény lehet külső, a környezet változása, illetve belső, valamilyen tevékenység indítása, leállítása stb. Az esemény azért fontos, mert ezekből keletkeznek az információk A gazdasági események üzleti jellegű események, melyből származó információk cselekvést késztethetnek ki a szervezetből. A tevékenység az adatok létrehozását, tárolását, feldolgozását, felhasználását jelenti. Tevékenység mindig a kiváltó esemény hatására indul el. Ahhoz, hogy a GR ezeket a tevékenységeket végre tudja hajtani különböző erőforrásokat kell felhasználni. Ez jellemzően az információs rendszer hardver és szoftver igényét jelenti

Ezek az erőforrások az információs rendszer fejlesztésének és működésének a feltételei, másrészt viszont ezek kialakult színvonala korlátot is jelent az információs rendszer fejlettségére, alkalmazhatóságára. Végül az információs rendszernek vannak felhasználói is, azok akikhez az információt el kell juttatni. Tágabb értelemben ide tartozik a tervező, elemző, akinek információ szükséges az alkalmazási területről, a IR elbírálója, az IR üzemeltetője és a végfelhasználó. A gazdasági szervezetek információigénye Az információs rendszer célja, hogy kielégítse a gazdasági szervezetek információ igényét. Az információs rendszer a szervezet döntési szintjeinek megfelelően nyújt információt az operatív irányítás, a taktikai vezetés és a stratégiai vezetés részére. Operatív irányítás információ igénye: Az itt igényelt információk részletesek, mivel a napi működésre vonatkoznak. Legfontosabb

forrásként a tranzakciós adatok szolgálnak, ezeket a már meglévő adatokkal összevetve juthatunk további részletes információhoz. Taktikai vezetés információ igénye: Itt elsősorban az erőforrásokra vonatkozó információkra van szükség. Elsősorban ezekből ellenőrzéseket végeznek az erőforrások felhasználására, összehasonlítják a tényleges teljesítményt a tervvel. Az információs rendszernek ezzel kapcsolatban el kell tudnia végezni a tervezést, a bevitt adatok alapján történő mérést és az összehasonlítást. Stratégiai vezetés információigénye: Ennek középpontjában azok a döntések állnak, melyek lehetővé teszik a vállalat hosszú távon történő irányítását, a környezet változásaihoz való alkalmazkodást. / ilyen pl a tevékenység spektruma, nagyságrendje stb. / Ehhez a szervezet belső ismeretén kívül szükséges a környezetre vonatkozó széleskörű információ begyűjtése is. Az információs rendszer

feladata ezen információk begyűjtése, hogy a stratégiák kidolgozhatók, az információk ismeretében módosíthatók legyenek. E célokat szolgálja a vezetői számviteli rendszer, amely információt biztosít a döntéshozatalhoz, a tervezéshez, a szervezéshez, az ellenőrzéshez. Biztosítja az információk összegyűjtését és eljuttatását a döntési pontokhoz: azaz a kommunikációt, végül elősegíti a vállalti céloknak megfelelő működésre való ösztönzést, azaz a motivációt. 2. GAZDASÁGI SZERVEZETEKNÉL (ALKALMAZÁSOK) LÉVŐ TIPIKUS INFORMATIKAI MEGOLDÁSOK Tipikus alkalmazások: Adatbázis: adatok meghatározott rendszerben való tárolása, kialakulása a számítástechnika fejlődésével függ össze, a papíros rendszer felváltója Előnye a papíros rendszerhez képest több szempontból is megnyilvánul: - adatokhoz párhuzamos hozzáférés lehetséges - adatok azonnal módosíthatók, a felhasználók is azonnal a módosított

adatot használhatják - lehetővé teszi a párhuzamos munkavégzést - lehetőség van eljárások tárolására, amely hatására a rendszer egy pontján bekövetkezett változások az ezzel összefüggésben lévő adatokban is változást okoznak automatikus tranzakció indul Az adatbázisok használatához szükség volt adatátviteli rendszerek kidolgozására, mert ezek hiányáig a központi adatbázis csak plusz terhet jelentet. A számítástechnika fejlődése tette lehetővé az adatbázisok alkalmazásának elterjedését. Ennek következtében a folyamatok felgyorsultak, a papíros rendszerhez képest jelentős költségmegtakarítás keletkezett. Internet: világméretű számítógép-hálózat, mely különböző rendszerű lokális hálózatok összekötését teszi lehetővé. A hálózati nyelv / TCP-IP, FTP / segítségével lehetővé teszi a hálózathoz kapcsolt bármely 2 vagy több gép közötti kommunikációt. Technikai megvalósítását tekintve

kábeles, műholdas hálózat, melyen szétszórva vannak az adatok tárolva. Ezen adatok felkereshetőségét a magasabb szintű információ-kezelési szoftverek teszik lehetővé. Mára a gazdasági szervezetek piaccal való kapcsolattartásának alapvető eleme lett, másrészt elősegíti a partnerekkel való kapcsolattartást. Nyitott kérdés egyenlőre az adatok biztonsága Intranet: olyan új információ technikai irányzat, amely a belső információs rendszer kialakítását az Internet mintájára képzeli el. Ezen belül az egyes részlegeknél elhelyezkedő információkhoz való hozzáférést lehetővé teszi a szervezet egészének, a hozzáférési jogosultságok figyelembevételével. CAD/CAM: számítógéppel támogatott tervezés, gyártás / automatizált gyártósorok / Térinformatika: helyhez kötött erőforrások térbeli elhelyezkedésének reprezentálására alkalmas. Ezeket digitalizált és adatbázisban tárolt térképekhez rendelhetjük hozzá.

Földrajzi hely ismeretében a területen elhelyezkedő erőforrásokra vonatkozó információkat kereshetjük vissza, jeleníthetjük meg. Szakértői rendszerek: egy tudományág vagy szakma ismeretanyagát tartalmazza. Erre támaszkodva a felhasználó által közölt helyzetre vonatkozó következtetéseket tud levonni, illetve megoldási javaslatokat tenni. Az emberi közreműködést azonban nem küszöböli ki. Lehet döntés támogató illetve vezetői rendszer. Irodaautomatizálás: az irodai feladatok közé a dokumentumok készítése, másolása, továbbítása, iktatása tartozik. Ezen feladatok gyorsítását, automatizálását teszi lehetővé a szövegszerkesztés, másolástechnika, híradástechnika és a multimédia segítségével. Eleinte csak egyes részfeladatok támogatása volt, a számítástechnika fejlődése, a hálózatok kialakulása tette lehetővé a hatékonyabb alkalmazást. Az elektronikus iroda munkáját az ügyviteli folyamattámogató

rendszerrel lehet koordinálni. Ebben például definiálhatók un irattartók, amelyekhez továbbítási útvonalak rendelhetők a rendszeren belül. Ezzel meghatározható, hogy egy ügytípus milyen irányban haladjon a rendszeren belül. 3. GAZDASÁGI SZERVEZETEKNÉL LÉVŐ TIPIKUS TOVÁBBI INFORMATIKAI ALKALMAZÁSOK Operatív irányítás támogatása: jellemzője, hogy adott területre / műszaki tervezési, irányítási, ügyviteli / vonatkozó részletes adatokat gyűjtenek, tárolnak, kezelnek. Tranzakció feldolgozó rendszerek: azok az alkalmazások, amelyek a szervezetre ható külső és belső események, valamint a szervezet és környezete objektumain létrejövő állapotváltozásokat tartja részletesen nyilván. Az ilyen rendszerek magja általában adatbázis A rendszer a tranzakciónak /eseményt leíró adategyüttes/ megfelelően módosítja az adatbázisban a nyilvántartott objektumokról, azok állapotáról tárolt adatokat. Az operatív irányítás az

innen nyerhető adatokat használja fel döntéseihez. Taktikai vezetés – vezetői információs rendszerek /MIS/: Olyan alkalmazások, amelyek alkalmasak a sokféle részletet leíró adathalmazból szűréssel adatok egy szűkebb körét kiszedni, amelyből a vezetők taktikai döntéseikhez információt tudnak nyerni. A fejlettebb rendszerek automatikusan képesek terv-tény összehasonlításokra, eltérés esetén figyelmeztetnek a beavatkozás szükségességére. Stratégiai vezetés támogatása- döntéstámogató rendszerek /DSS/: Olyan modellező szoftverek, amelyek képesek a környezet, a gazdaság törvényszerűségeit lemodellezni. Ennek eredményeként több alternatíva esetén is meghatározható a döntés eredménye Integrált rendszer: sokféle információ technológiai megoldást ötvöző és egy vállalat teljes termelési és adminisztrációs tevékenységét lefedő komplex ügyviteli és termelésirányítási rendszer. Jellemző, hogy egy-egy ágazat

/pl.: termelés /sajátosságaira alakították ki több évtizedes tapasztalatot felhasználva Az ide tartozó vállalatokra ezt a rendszert már csak paraméterezni kell. 4. INFORMÁCIÓS RENDSZEREK FEJLESZTÉSÉNEK ÉLETCIKLUSA Rendszerfejlesztés szakaszai: 1 Célkitűzés / Probléma definíció: probléma forrásának feltárását kell elvégezni (miért kell új rendszer), ezzel kapcsolatosan meg kell határozni azt is, hogy az új rendszernek mit kell tudnia (kezdeti követelmény jegyzék). El kell végezni egy előzetes költség-haszonelemzést, hogy érdemes-e végrehajtani a fejlesztést. Fel kell tárni a rendszerfejlesztés lehetséges korlátait Szükség van a környezet kijelölésére, az azzal történő adatkapcsolatok meghatározására (DFD). 2 Elemzés: a feladat megfogalmazását követően szükséges a rendszer reálfolyamatainak megismerése, a reálrendszer feltérképezése, modellezése. Létrehozzák a rendszer szervezeti ábráját,

hatásköri mátrixát. Kialakítják a rendszer jelenlegi működésének folyamatábráit (BPM), az ezekkel kapcsolatos adatáramlásokat (DFD). Modellezésre kerül a rendszer jelenlegi információs rendszere (jelenlegi adatmodell- ERD, LDSD,LDM; adatáramok szerkezete- DSD; szervezeti egységek input, output kapcsolatai és ezek tartalma – IOSD, IODE ). A rendszer jelenlegi állapotának feltárásával lehetőség nyílik a rendszerrel szemben támasztott követelmények megfogalmazására. Ezek ismeretében alternatívákat kell kidolgozni a követelmények teljesítésére, majd be kell nyújtani a döntésre, hogy ezek közül melyik legyen megvalósítva. 3 A rendszertervezés szakasza kezdődik meg, ha a döntés megszületett a megvalósítandó változatról. Logikai tervezés: logikai szintű adatmodell létrehozása (pl. ACCESS adattáblák), karbantartó és lekérdező eljárásmodulok megtervezése (egyedéletrajz, eseményhatás diagramm, program folyamatábra,

programnyelv kiválasztása), dialógustervezés (adatbevitel, adatlehívás) Fizikai tervezés: technikai megvalósítás, fizikai adatterv létrehozása (pl.: fájlok kijelölése), tárolóhely, futási időszükséglet kijelölése. Az adatterv kiválasztott nyelven történő legenerálása (ez még csak adatbázis, nem futtatható szoftver) 4 Megvalósítás: kódgeneráló eljárások, kódmintáinak kijelölése, a program kódolása, futtatható szoftver létrehozása, felhasználói, üzemeltetői kézikönyv elkészítése. 5 Bevezetés: adatbázis, szoftver telepítése, felhasználók kiképzése, szükséges változtatások elvégzése 6 Üzemeltetés, karbantartás: nem más, mint a rendszer felhasználása, működtetése, az eközben fellépő zavarok kezelése. Ide tartozik a módosult igényeknek megfelelő rendszerváltoztatások 5. INFORMÁCIÓS RENDSZEREKRE VONATKOZÓ ÁLTALÁNOS TARTALMI ÉS TECHNOLÓGIAI KÖVETELMÉNYEK Követelményeket

megfogalmazni legalább két okból szükséges: 6. A követelmények a fejlesztők számára egy elérendő célt definiálnak, amihez igazodva kialakítható a rendszer fejlesztésének folyamata, módszerei; az elemzési, tervezési tevékenységek; a fejlesztés dokumentumai; illetve a végtermék IR minősége. 7. A követelmények a megrendelő (felhasználó) oldalán támpontot adnak létező rendszerek, alkalmazások értékelésére, kiválasztására. A követelmények között vannak általánosak, amik az IR-ek mindegyikére vagy legalább is nagy csoportjára érvényesek; vannak rendszerspecifikusak (alkalmazás-specifikusak), amik egy adott szervezet, azon belül adott felhasználók egyedi igényeit fejezik ki. Az általános követelményeket 2 részre lehet bontani: lehet tartalmi, logikai és fizikai, technológiai Tartalmi követelmények: ARIR leképezés jóságában, a rendszer-tervekre, a dokumentálásra és a fejlesztést támogató eszközökre vonatkozó

tartalmi és fejlesztéstechnológiai kritériumok Valósághűség: Egy IR-nek mindenek előtt valósághűen kell leképeznie az őt alkalmazó, használó rendszert (AR). Ez a következőt jelenti: 1. egyértelmű megfelelésnek kell lenni az AR jelenségei, objektumai, ezek jellemzői, illetve az IR fogalmai, modellobjektumai között, mert az IR az AR leképezése 2. Az AR-nek vannak olyan komponensei, jelenségei, amik a rendszer célja, érdemi folyamatai szempontjából lényegtelenek, érdektelenek; ezek figyelmen kívül hagyhatók 3. a szoftvert is magában foglaló IR-nek mindig vannak olyan elemei, amik nem alkotják az AR valamely elemének a képét, hanem csak a technikai megvalósítás vagy az ember és a szoftver közötti kommunikáció kívánta meg a beillesztésüket. Az IR fejlesztését támogató elemző, tervező, kivitelező eszközöknek valósághű modellek megalkotására alkalmas módszertanra kell épülniük és ugyanilyen modellezési technikákkal

kell rendelkezniük. Teljesség, egyértelműség: Az IR tartalmi (szemantikai) teljessége azt jelenti, hogy az AR minden elemének, folyamatának meg legyen a képe az IR-ben. Előfordulhat, hogy az IR teljességének vizsgálatakor az AR szervezettségének hézagaira derül fény. A szemantikai teljesség mellett megfogalmazhatók az IR tervének önmagában való (nem az AR-hez viszonyított) logikai, hivatkozási teljességére vonatkozó, automatikusan tesztelhető kritériumok is. (Pl a feldolgozási modell nem hivatkozhat olyan adatra, amit az adatmodellben nem definiáltunk.) A teljességhez kapcsolódik az egyértelműség követelménye is. Ez nem jelent mást, mint a szinonimák, homonimák használatának kerülését az adatmodellezésben. Szilárdság, rugalmasság A szilárdság követelménye első sorban azt jelenti, hogy az IR valósághűségének, teljességének, egyértelműségének tartósan fenn kell állni; a rugalmasság pedig azt, hogy amikor a környezet,

az AR megváltozása olyan jelentős, hogy a létező IR a valósághűség követelményét már nem teljesíti, az IR módosítása, újraillesztése minimális munkaráfordítással megoldható. Technológiai követelmények: Minimalitás (mindent csak egyszer): IR terve legyen minimális, azaz minden tényt, döntést, definíciót a terv redundanciamentesen, csak egyszer tartalmazzon. Mindent a maga helyén (pedáns terv): A rendszerterv ne kapcsoljon össze egymástól független szempontok szerinti döntéseket, az egymástól (viszonylag) függetlenül működő rendszerkomponensek leírásai ne keveredjenek egymással. Minden tényt, döntést a rendszer terve éppen a legmegfelelőbb helyen (a neki megfelelő vetületben, szinten, a megfelelő objektumhoz rendelve .) tartalmazza Automatizálás – a terv és a megvalósítás kényszerkapcsolata A rendszer terve (dokumentációja) és a megvalósítása egymással direkt viszonyban, kényszerkapcsolatban álljon. A

rendszertervet kezelő szoftver a terv alapján a megvalósítást automatikusan generálja. A terv és a megvalósítás automatikusan feleljen meg egymásnak Következményei: Eszközfüggetlenség: Azt jelenti, hogy a rendszer különböző technikai környezetben (géptípuson, operációsrendszeren, hálózati protokollon stb.) képes működni, illetve az eddigiektől különböző környezetre való felkészítése valamely jól körülhatárolható komponensének cseréjére korlátozódik. Hordozhatóság: A rendszer változatos környezetben képes működni. Tehát a technikai környezetek közötti hordozhatóság az eszközfüggetlenséggel azonos. Emellett lehet beszélni arról is, hogy a rendszer különböző alkalmazási környezetek között hordozható (pl. amikor egy iparvállalati rendszer többféle iparágban való alkalmazásra van felkészítve). Ez a fajta rugalmasságot olyan tervezéssel lehet elérni, amely a felhasználói igények széles körét és

nemcsak a pillanatnyi elvárásokat veszi figyelembe Együttműködő, illeszthető rendszer: A fogalom részben átfed a hordozhatósággal, eszközfüggetlenséggel, amennyiben valamilyen környezethez, infrastruktúrához való illesztésre vagy azzal való együttműködésre gondolunk. Ugyanakkor beszélhetünk azonos szintű alkalmazások illeszkedéséről, azok közötti együttműködésről is. Ez azt jelenti, hogy azonos szervezetnél futó alkalmazások közül az egyik képes használni a másik által előállított adatokat és viszont Nyitott rendszer: A nyitottság összetevőjét képezi az eszközfüggetlenség, a hordozhatóság, az együttműködő képesség. A nyitott rendszerek általánosan elfogadott szabványokat követnek, párhuzamosan többféle szabványt is támogatnak; sokféle interfésszel rendelkeznek mind vertikálisan az infrastruktúra irányában, mind horizontálisan más alkalmazások irányában. 6. AZ INFORMÁCIÓS RENDSZEREKRE

GAZDASÁ-GOSSÁGI KRITÉRIUMOK VONATKOZÓ ÁLTALÁNOS HATÉKONYSÁGI ÉS Az információs rendszerre vonatkozó hatékonysági és gazdaságossági kritériumokat általában a rendszer végfelhasználója támasztja a rendszerrel szemben. Ezek a kritériumok 2 kérdéskör köré csoportosulnak: III. Az alkalmazott megoldások hatékonyak-e a teljesítmény, a megbízhatóság (biztonság), a nyitottság, az embergép kommunikáció szempontjából? IV. Az IR gazdaságos-e az erőforrás felhasználást, az időigényt és általában a költséghaszon összevetés egyenlegét tekintve? Megfelelő teljesítmény és kapacitás A gyakorlatban leginkább a rendszerarchitektúra tervezése, illetve az IR-t az infrastruktúrához, a hardverarchitektúrához illesztő fizikai tervezés bír meghatározó hatással a teljesítménymutatókra, de ezek alakításában nem elhanyagolható szerepet kap a fizikai paraméterek telepítéskor történő beállítása is. Például a

válaszidőket jelentősen befolyásolja az adatbázisok telepítéskor vagy akár az után történő hangolása (optimális tárolási struktúra, másodlagos indexek kialakítása). Alapjában véve a rendszer gyorsaságát, terhelhetőségét jelenti az adott hardver és szoftverkorlátok között. Méretezhetőség Különböző méretű szervezethez vagy azonos környezetben, de változatos terheléshez igazítva is teljesíthető a megfelelő adatvolumen kezelése, illetve a több felhasználó egyidejű kiszolgálása Felhasználóbarát rendszer Ez a követelmény az embergép kommunikáció minőségére vonatkozik. Azt jelenti, hogy a rendszer a párbeszédre a legkézenfekvőbb, legtermészetesebb megoldásokat kínálja, és bizonytalanság esetén használható, az adott szituációra alkalmazható tájékoztatással siet a felhasználó segítségére. Üzembiztonság, hibatűrő rendszer A rendszernek mindenekelőtt képesnek kell érzékelni, beazonosítani a

hibát, mert csak így tud rá megfelelően reagálni. A reagálás egyszerűbb változata a felhasználó tájékoztatása a hibáról A nagy érzékenységű komplex rendszerek alternatív megoldásokat tartalmaznak: párhuzamos utakat a hálózatban, egymást helyettesíteni tudó szervereket, tüköradat-bázisokat stb. Ebbe a fogalomkörbe tartozik a rendszernek az a képessége is, a megtörtént hiba hatását (pl. adatvesztés, inkonzisztens adatbázis állapot) képes-e, illetve mennyi idő alatt képes kijavítani. Megbízhatóság Ennek technikai elemei az üzembiztonság, a különféle veszélyek elhárítására való felkészültségből eredő biztonság, tartalmi eleme pedig a szolgáltatott adatok megbízhatósága, alkalmazhatósága. Gazdaságossági szempontok A kritériumok 3. csoportja arra hívja fel a figyelmet, nem mindegy, hogy a rendszer az kritériumokat milyen áron teljesíti. Az eredményes fejlesztés, a színvonalas szolgáltatás, a megfelelő szintű

teljesítmény, az üzem-biztonság, az adatbiztonság általában költséges erőforrásokat (ember, hardver, szoftver, adatforrás) feltételeznek. Hasonlóan ára van az aktuális adatok időben való rendelkezésre állásának, felhasználói igények időn belüli kiszolgálásának is. Az IR-rel kapcsolatban felmerülő költségek főbb elemei: 4. fejlesztési költségek (hardver és szoftver beszerzés, fejlesztési projekt bér és egyéb erőforrásköltsége, a bevezetés költsége), 5. közvetlen üzemeltetési költségek (üzemeltetők, karbantartók bére, adathordozók költségei, szoftver licenszdíjak), 6. közvetett vagy általános rezsiköltségek, 7. felhasználónál felmerülő költségek (képzési költségek, adathozzáférési költségek, adatelőkészítés vagy tovább-feldolgozás költségei). A költségek sohasem önmagukban, hanem a rendszer által nyújtott haszonnal összevetve értékelhetők. 7. AZ ELEMZÉS (HELYZETFELMÉRÉS +

ÉRTÉKELÉS) Az elemzés célja Az elemzés (helyzetfelmérés) célja a rendszer jelenlegi adottságainak feltárása. Szükséges egy megvalósíthatósági tanulmány elkészítése, amely célja a fejlesztés jogosultságának alátámasztása illetve elutasítása a várható költségek és hasznok figyelembevételével. Az elemzés során vizsgáljuk a szervezet horizontális és vertikális struktúráját, vizsgálni kell a szervezett centralizáltságának mértékét /decentralizált szervezetnél nagy a valószínűsége az adatredundanciának /, a szervezet egységei közti információs kapcsolatokat. Fel kell térképezni a vállalkozás hatásköri rendszerét, ez a későbbi hozzáférési jogosultságok megtervezéséhez szükséges. Meg kell vizsgálni a jelenlegi információs rendszert is. Át kell tekinteni az alkalmazott feldolgozási módokat, technikákat, számítógépes folyamatokat, a jelenlegi adatbázis felépítését. Ekkor kerül sor a

rendszerfelhasználók által a rendszerrel szemben támasztott specifikus követelmények begyűjtésére is. A rendszer elemzése során feltárhatunk különböző problémákat, ezek vonatkozhatnak a rendszer folyamataira, a szervezeti felépítésre, a hatáskörökre és az információs rendszerre. A feltárt problémákat a későbbi megoldások kidolgozása céljából szükséges dokumentálni. A helyzetelemzés technikái 1. Dokumentum elemzés: meglévő írásos anyagok áttekintése a rendszer jelenlegi felépítésére, működésére vonatkozóan. Szabályzatok: • SZMSZ: szervezet felépítését, a működés legfontosabb szabályait leíró dokumentum • Munkaköri leírások: feladatok input igényét és az outputokat ismerhetjük meg • Folyamatok leírásai: műszaki leírások, technológiák leírása, számviteli politika • Meglévő info. rendszer: dokumentációk, felhasználói kézikönyvek • Bizonylati katalógus 1 Interjú 5. Kérdőívek:

széleskörű adatfelvételre használják, ellenőrizhetők a dokumentumokból szerzett információk Lehet önkitöltéses, lekérdezéses / kérdezőbiztossal /. Kitöltés szempontjából lehet zárt illetve nyílt /szabadon adható válasz /. Kérdőív összeállításánál ügyelni kell a skálázhatóságra 6. Mintavétel 7. Megfigyelés A helyzetfelmérés eszközei 1. Folyamatábrák: tervezett folyamatok definiálására illetve létező folyamatok leírására alkalmas, felépítéséhez szimbólumokat használ fel • Tevékenység orientált: tipikusan adatfeldolgozási folyamatok leírására használják. Szimbólumai 3 csoportra oszthatók: adatállományra vonatkozó / adattárak, adathordozók /, tevékenységre vonatkozó / program, adatbevitel stb. /, kapcsolatok /adatkapcsolat, sorrendiség kapcsolat, magyarázatok objektumhoz rendelése /. • Program orientált: azokat az algoritmusokat definiálja, amelyek a későbbi programok működésénak alapját

képzik. 2. Blokkdiagram: szimbólumokkal ábrázolja valamely algoritmus felépítését Háromszög: algoritmus kezdete Téglalap: végrehajtandó utasítás, tevékenység Háromszög / csúcsra állított /: folyamat vége Rombusz: logikai döntés, elágazás : végrehajtási sorrend 3. Chepin ábra: strukturált programozás megjelenése tette szükségessé Elemei: szekvencia: végrehajtandó tevékenység folyamata: formája téglalap, ebbe kell beírni az egész algoritmust szelekció, iteráció / ld. Szervezéstechnológia tk 88 Oldal / 4. Adatáram diagrammok: DFD, a külső objektumok, az adattárak és a tevékenységek közti adatkapcsolatot mutatja 5. Döntési táblák Ez tartalmazza az egyes feltételek és a végrehajtandó tevékenységek közötti kapcsolatot 6. Struktúra diagramok: gráf, amely hasonló a szervezeti ábrákhoz, faszerkezethez hasonló / ezt használják pl. az adtok egymás közti kapcsolatának leírásához / 7. Táblázatok, mátrixok

8. A RENDSZERTERVEZÉS A rendszertervezés ciklusa alatt kerül sor az információs rendszer elemeink, szerkezetének a kialakítására. E feladat során az elemzés által készített dokumentációkra építünk A rendszert 3 fő vetületben tervezzük: 1 adat: rendszer elemeit leíró fogalmak, az adatok szerkezete, kapcsolatrendszere 2 esemény, folyamat: a rendszeren belül végbemenő folyamatok (elemi események) leírása , funkciók (modulok) megfeleltetése 3 Környezet / felhasználói felület Ezeknek a tervezése 3 szinten megy végbe: 1. fogalmi szint: ezen a szinten írjuk le azokat az összefüggéseket, amelyek az alkalmazási területek működési rendjét, kapcsolati rendszerét, belső fogalomrendszerét definiálja. Fogalmi szint –adat: alkalmazási terület objektumait leíró fogalmakat definiáljuk Fogalmi szint – feldolg.: folyamatok beazonosítása, funkciók feladatainak meghatározása 2. Logikai szint: ezen a szinten figyelembe vesszük az

informatika hatékonysági, biztonsági stb követelményeit. Itt történik az IR logikai modelljének a kialakítása / adatmodell kialakítása, az egyes eljárásmodulok részletes terve, a dialógus tervezés / Logikai szint – feldolg.: funkció modulok belső szerkezetét is megtervezzük, meghatározzuk a funkció feladatát / részletesen / és az ehhez szükséges algoritmusokat. 3. Fizikai szint: fizikai adatmodell létrehozása, optimalizálása, futási időszükséglet meghatározása Itt történik az adatmodell valamely nyelven /pl.: SQL / legenerálása / táblák, indexek – üres adatbázis / Lényegében ez a környezethez való igazítása a rendszernek /hardver / A fogalmi szintnek kell tartalmazni minden olyan meghatározást, döntést, ami közvetlenül az alkalmazási terület összefüggéseit képviseli, és még mentes akár a megoldás módjából, akár szervezet vagy a megvalósító eszközök korlátaiból adódó kompromisszumoktól. Logikai szinten

a fogalmi szintű tervet informatikai hatékonysági, biztonsági, gazdaságossági szempontok szerint a szervezeti korlátokhoz igazítjuk; a megoldás módjából adódó megfontolások alapján módosítjuk, kiegészítjük olyan elemekkel, amik nem az AR-ből adódnak, hanem az IR mint másodvalóság működéséhez szükségesek. A fizikai szinten kötelezzük el magunkat valamilyen konkrét technikai környezet (hardver, operációs rendszer, programnyelv, adatbáziskezelő) mellett, vesszük figyelembe annak korlátait. A rendszertervezés módszerei alapvetően megegyeznek az elemzésnél használt módszerekkel, mert ugyanazokat a fogalmakat, folyamatokat akarjuk kifejezni, csak nem egy létező, hanem egy elképzelt rendszer leírására. Módszer Eredmény, termék Adatmodellezés módszerei: Struktúra diagrammok: DSD, IOSD, ERD, LDSD Logikai adatmodellek: LDS / relációs adatmodell / Eseménymodellezés: Folyamatábrák: DFD, ETD / eseménykövetés diagramm / Struktúra

diagrammok: ELHD, ECD, program folyamatábra, Chepin ábra Környezet/felhasználói felület: Képernyő tervezés, képernyő átmenetek Fogalmi szint termékei: fogalmi adatmodell /ERD, DSD, LDSD /, igényelt rendszer folyamatmodelljének DFD-i, funkció leírások és az ezekhez kapcsolódó I/O adatleírások / IOSD, IODE /, követelmény leírások, felhasználói felület: képernyő átmenetek, menüszerkezetek Logikai szint termékei: kapacitástervezési információk, technikai változatok leírása, logikai szintű adatmodell, eljárásmodulok részletes terve / ELHD, ECD, pszeudonyelv stb. /, dialógus terv Fizikai szint: legenerált adatbázisséma, fizikai adatterv optimalizálás 9. A MEGVALÓSÍTÁS, BEVEZETÉS ÉS KARBANTARTÁS Megvalósítás A megvalósítási fázis feladata, hogy a tervezés dokumentációira támaszkodva a programterveket futó programokká konvertálja, szükséges a kidolgozott eljárások betanítása Programozás Célja, hogy a

kidolgozott adatbázist és az eljárásokat futtatható programként integrálja A program elkészítésének lépései: kódrendszer kialakítása, fordítás, szerkesztés, asztali tesztelés Tesztelés Célja a rendszer működőképességének igazolása. A tesztelés során elő kell készíteni a tesztadatokat, ezt követi a programon történő átfuttatása. Ez alatt kaphatunk képet a program logikai problémáiról, az eljárások hatékonyságáról /válaszidő stb. / Ezt követi a modulteszt, ami a rendszer elemeinek az összedolgozását teszteli. Implementálás Új rendszer használatba vétele, szoftver telepítés, adatbázis feltöltése, felhasználók kiképzése Átállás - Közvetlen: általában kis rendszereknél, illetve ott használják, ahol a felhasználók kellően képzettek. Ezt alkalmazzák akkor is, ha a rendszer integráltsága miatt nincs lehetőség a fokozatos bevezetésre. - Fokozatos: új rendszer modulonkénti bevezetése, nehéz a modulok

üzembehelyezését ütemezni Párhuzamos feldolgozás: az új rendszer teljes alkalmazásáig a régi rendszer teljesen üzemel A régi rendszer adatainak átmentésére adatkonverzióra van szükség. Az átadást követi a rendszer folyamatos használata, az üzemeltetés. A folyamatos működés során felmerülhetnek program problémák, amelyeket orvosolni kell / karbantartás /. Az esetleges változások hatását a rendszerben is nyomon kell követni, szükség van a rendszerkövetésre. 10. ADATELEMZÉSI ÉS ADATTERVEZÉSI MÓDSZEREK, ESZKÖZÖK Az IR tervezés vetülete az adattervezés, adatbázis tervezés, mert ezt alkalmazzák legelterjedtebben. Ezentúl beletartozik az input-output adatszerkezetek kialakítása. Az adatbázis a jelenségeket jellemző adatokat és összefüggéseit szervezetten tárolja. Ezen összefüggések felderítését nevezzük adatmodellezésnek, eredményét adatmodellnek. Adatmodell: a valóságos adatszerkezetet képezi le és az

összefüggéseket fejezi ki az adatok között (grafikusan vagy szövegesen). Matematikai műveleteken alapszik, halmazműveletekkel dolgozik Táblázatos formában kezeli az adatokat. Adatbáziskezelők alapja Adatmodellezés során meghatározzuk: tulajdonságtípusokat, egyedtípusokat, hivatkozás teljességi szabályokat (olyan szabály, amely megakadályozza inkonzisztencia kialakulását az adatbázisban) Adatmodellek legfontosabb alapelemei: Egyed: a valóságban létező obj.k (dolog, tárgy, személy, esemény stb), amelyeket adatokkal lehet jellemezni, leírni. Entitás: tulajdonságsor Egyed-előfordulás: konkrét egyed, konkrét tulajdonsággal rendelkezik, az egyed megjelenési formája. Egyedtípus: azonos tulajdonságokkal leírható egyed-előfordulások halmaza (csoport, kategória). Tulajdonság: az objektumoknak egyetlen jellemzője, amely a konkrét egyedet megkülönbözteti a másiktól vagy azonos kategóriába sorolja. Kapcsoló tulajdonság: két egyedet

összeköt, ez a tulajdonság szerepel mindkét egyed tulajdonságai között. Leíró tulajdonság: több egyedre jellemző, nem azonosít Azonosító tulajdonság: egyértelműen hozzárendelhető az egyed. Tulajdonság-elfordulás: érték, a tulajdonságtípus konkrét megjelenési formája. Tulajdonságtípus: azonos jellemzők értékhalmaza, tartománya. Kapcsolat: az egyedek között létező általános, lényeges és tartós összefüggés. A kapcsolat konkrét előfordulása két egyed előfordulásainak összerendelését jelenti. Kapcsolat-előfordulás: két konkrét egyed közötti kapcsolat. Kapcsolattípus: (függvény) két egyed előfordulásainak összerendelése. Kapcsolati fok: megmutatja, hogy a két tábla sorait hogyan lehet egymáshoz rendelni, vagyis kölcsönösen hány sort lehet rendelni. Lehet: 1 : 1 (1 : ∞), 1 : n, m : n (∞ : ∞) Kapcsolat lehet: kötelező vagy opcionális, stabil vagy instabil. Az SSADM hasonló célú diagrammja az LDSD. Az

adatmodellezés célja olyan adatbázisszerkezet és tartalom kialakítása, amely - valósághű, azaz esetünkben összhangban áll a T1-T11 tényekkel; - teljes, a tényekből következő összes egyedtípust, tulajdon-ságtípust, kapcsolatot tartalmazza. - egyértelmű, azaz legyen mentes a homonímáktól, a szinonímáktól és egyéb értelmezésbeli ellentmondásoktól; - minimális, azaz legyen normalizált, és csak a közvetlen kapcsolatokat tartalmazza, illetve minden adatot csak egyszer tartalmazzon (kivéve a közvetlen kapcsolatokat kifejező átfedéseket  idegen kulcsokat); - "pedáns", azaz benne minden a maga helyére kerüljön; ebből is következik a normalizáltság abban az értelemben, hogy egy adott egyedtípus azonosítójától való ktlen funkcionális függéseknek éppen az adott egyedtípus szerkezetében kell szerepelni. Adattervezés modellezési technikái: - adatok közötti származtatási összefüggések leírására alkalmas

előzményháló - input-output adatstruktúrák leírására alkalmas DSD (SSADM-ben IOSD) - adatmodellezésnél alkalmazott relációanalízis és ERD (SSADM-ben LDSD) 1. Előzményháló: Csomópontokból és azokat összekötő irányított szakaszokból álló gráf Csomópont: adatfogalmak, nyilak: forrásadatokból a származtatott adat felé mutat Kialakítása: felmérjük, hogy milyen adatszolgáltatási kötelezettségek vannak, milyenek a belső adatigények, majd meghatározzuk, melyek alapadatok és melyek nem, megvizsgáljuk, hogy ez utóbbiak mely alapadatokból származtathatók a 2. pontot addig ismételjük, míg minden kezdőpont alapadat lesz Előzményhálókat egy-egy outputhalmazra képeznek, az egyes előzményhálózatok között jelentős átfedés lehet. 2. Input-output adatszerkezet leírása: I/O adatstruktúra leírására alkalmazható a DSD, ill az SSADM módszertanában az IOSD és az ezt kiegészítő szöveges I/O leírás, az IODE. DSD: speciális

diagramm, felső része összetett adatszerkezetet jelent, az alárendelt részek az adatszerkezet egyes adatait jelölik. IOSD: hasonló a DSD-hez, de szűkebb értelemben vett I/O adatok szerkezetének ábrázolására használatos, nem mutatja az adatbázisból érkező, illetve az oda irányított adatokat az ábrázolt szerkezet vegyesen tartalmazhat input és output komponenseket az adatszerkezetet nem mindig bontják le alapadatokig, hanem az alsóbb szinteket szöveges IODE leírásokban adják meg. 3. Relációs adatmodellezés, normalizálás Az adatfeldolgozó információs rendszer megvalósítása során felmérjük a rendszer szempontjából lényeges, a rendszer működését leíró adatok körét. Ezen adatoknak a későbbi feldolgozásához optimális elhelyezési módját megadó módszert normalizálásnak nevezzük. Normalizálás: az az eljárás, mely során határozatlan relációból határozott ill. jól meghatározott relációkat állítunk elő -

Határozatlan reláció: nem képezhető le kétdimenziós táblázatba, funkcionálisan független v fordított függő oszlopok, tartományok előfordulhatnak - Határozott reláció: kétdimenziós táblába leképezhetó Belső függések alapesetei • funkcionális: egy rendszerben szereplő egy tulajdonságtípus bármely értékéhez más tulajdonságtípusnak egyetlen értéke rendelhető hozzá (egyiktől funkcionálisan függ a másik pl. név-törzsszám) • kölcsönös funkcionális: a funkcionális függés megfordítva is igaz (pl. szemigszám-törzsszám) • funkcionális függetlenség: két tulajdonságtípus között funkcionális függés nem áll fenn (pl. törszszám-nyelvtudás) • részleges funkcionális függés: a függő tulajdonságtípus az összetett azonosító tulajdonságtípus egy rész tulajdonságától függ funkcionálisan • tranzitív (belső) funkcionális függés: egy egyedtípuson belül egy leíró tulajdonságtípus konkrét értékei

meghatároznak más leíró tulajdonság érték(ek)et + feltételes függés: a meghatározó tulajdonságtól függően létezik vagy sem a függés (pl. dolgozó-jogsiszám) + alternatív függés: meghatározó tulajdonság értékei meghatározzák egy tulajdonság értékeit egymást kizáró módon Normálformák • 0NF: - reláció sorai felcserélhetők, - reláció oszlopai tetszőleges sorrendbe írhatók, - reláció konkrét soraira azonosító egyedtípus konkrét értékével hivatkozhatunk (két sor azonosítója nem lehet egyező), - reláció oszlopaira az oszlopok nevével hivatkozhatunk (egy rel.ban két oszlop neve nem lehet egyező) • 1NF: reláció határozott és benne részleges funkcionális függés van • 2NF: reláció tranzitív függést tartalmaz; nincs benne részleges funkcionális függésben lévő tulajdonság • 3NF: 2 feltételes függéspár van; reláció nem tartalmaz tranzitív funkcionális függésben lévő tulajdonságokat; 

azok a relációk, melyekben ki vannak küszöbölve az 1 normálformát és 2 normálformát jellemző függések Logikai adatmodell A valós világnak a feladat megoldása céljából megfigyelt, vizsgált adatainak szerkezetét, az adatok kapcsolódási pontjait és sokaságát leíró módszer Szerkezeti elemei • egyszerű hierarchia: fölé- és alárendelt • többszintű: legalább 3 egyed, van olyan ami egyszerre owner és member is • összetett: 1 owner és több member • hálós szerkezeti elem: többszörös tagsági viszony; hálót leképező szerkezeti elem Kapcsolati fok: azt fejezi ki, hogy a két tábla sorait milyen módon rendeljük össze • 1:1: a két tábla bármely sorához a másik táblának legfeljebb 1 sora rendelhető • 1:N: az egyik tábla (owner, fölérendelt, szülő) egy sorához a másik tábla (member, leszármazott) több sora rendelhető, de fordítva nem igaz • M:N: mindkét tábla bármely sorához a másik tábla tetszőleges számú

sora rendelhető Kapcsolat jellege • többszörös: 2 vagy több kapcsolat jön létre • opcionális: pl. házastárs előforduláshoz kötelező a személy előfordulás, de fordítva nem igaz • közös: 1 owner 2 vagy több memberrel áll kapcsolatban • kizáró vagy jellegű: 1 ownerhez vagy az egyik vagy a másik member tartozik 11. ESEMÉNYMODELLEZÉS MÓDSZEREI, TECHNIKÁI Az eseménymodellezéssel az alkalmazó rendszer időbeli viselkedését elemezzük, végeredményben pedig az IR (a szoftver) vezérlési mechanizmusának tervezését alapozzuk meg. Eseménymodellezés az SSADM módszertanban Az egyedéletrajz mátrix (angolul Entity Life History Matrix = ELHM) sorai egyedeket, oszlopai eseményeket képviselnek, ezek kereszteződésében álló bejegyzések azt mutatják, hogy az esemény milyen művelettel (L=létrehozás, M=módosítás, T=törlés vagy csak O=olvasás) érinti az egyedtípust. A bejegyzés hiánya azt jelenti, hogy a sornak megfelelő egyedet

nem érinti az oszlopnak megfelelő esemény. Az egyedéletrajz diagramból (Entity Life History Diagram = ELHD) minden egyedtípusra egy külön példány készül. Ez az egyedtípust érintő összes eseményt egy diagramon foglalja össze Egy ELHD lényegében az ELHM egy sorának felel meg, az ott bejegyzett eseményeket elhelyezi az egyed élettörténetén. Megmutatja, hogy az egyedtípus valamely előfordulását milyen esemény hozhatja létre, milyen esemény szüntetheti meg, illetve az előfordulás élettartama alatt annak állapotait milyen események változtathatják meg. (Az ELHD hierarchikus szerkezetű, a DSD-hez nagyon hasonló. Ugyanúgy tartalmazhat szekvenciát, iterációt és szelekciót, de a DSD-jétől eltérő jelentéssel; azon felül magában foglalhat párhuzamosságot is. Az ELHD tetején lévő doboz azt az egyedtípust képviseli, aminek az életrajzát a diagram mutatja; a levélszintű dobozok pedig események. A csúcsszintű és a levélszintű

dobozok közötti szinteken álló dobozok az események csoportosí-tására, az említett szekvenciába, iterációba stb. foglalására szolgálnak A csoportosító szerkezetek a következő jelentéssel bírnak Szekvencia: időben (balról jobbra) egymást követő különböző típusú események. Iteráció: azonos típusú esemény(csoport) többször ismétlődhet. Szelekció: azonos állapotban különböző típusú események alternatí-van (egymást kizáróan) következhetnek be, speciálisan az egyágú szelekció opcionális eseményt jelent. Párhuzamosság: egymástól függetlenül (határozatlan sorrendben, akár egyi-dejűleg is) bekövetkező események. Az eseményhatás diagramból (Event Correspondance Diagram = ECD) minden eseményre készül egy példány, ami azt mutatja, hogy az esemény mely egyedtípusokat milyen sorrendben és milyen multiplicitással érinti. Ebben az értelemben az ECD az ELHM egy oszlopának pontosabb kifejtését jelenti. Az ECD

szerkezeti elemei Az ECD dobozai vagy egyedelőfordulást (pl. bizonylat, könyvelési tétel) képviselnek, vagy azonos típusú egyedelőfordulások egy csoportját (pl. köny-velési tételek – lásd iteráció) Az egyedelőfordulás doboza alatti szelekcióval jelezhető, ha egy egyedtípuson belüli különböző előfordulásokat (pl. szintetikusan könyvelendő, illetve nem könyvelendő bizonylat) különböző módon érinti ugyanaz az esemény. Az előforduláscsoport doboza alatt iteráció jelzi, hogy az esemény egy egyedtípuson belül egyidejűleg több előfordulást érinthet (pl. egy bizonylatról több szintetikus könyvelési tétel keletkezik). A dobozok között 1:1 fokú megfelelést mutatnak az azokat összekötő kétirányú nyilak. Egy karikában kezdődő nyíl jelzi az esemény belépési pontját és adatait (pl. az új bizonylat adatai) Az ECD-k a rendszertervezés későbbi szakaszában a karbantartó feldolgozások tervezésének bemenetét

képezik. Egy eseménykövetés diagrammal (angolul Event Trace Diagram = ETD) egy-fajta külső eseménytől a rendszer arra adott reakciójáig terjedő, a belső eseményeket is tartalmazó – fentiekben vázolt – kommunikációs láncot ábrázolhatjuk. Az ETD elnevezést Rumbaughtól vettük át [Rumbaugh91], de a technika a szakirodalomban más neveken is ismeretes: Boochnál interakciódiagram [Booch94], más fordításban kommunikációs diagram [Kondorosi97]. Kölcsönhatások modellezése Communication Diagram = CCD). Ha nem az objektumok kommunikációjára vagyunk kíváncsiak, hanem arra, hogy egy adott osztályba tartozó objektumnak milyen állapotai lehetnek, az objektum a különböző állapotokban milyen eseményekre érzékeny, adott típusú esemény adott állapotot milyen másik állapotba viszi át (milyen átmenetet idéz elő), végül mely állapotokban vagy állapotváltozás során keletkezik más objektumo-kat célzó esemény (üzenet), akkor

az állapotdiagramot (másképpen állapotátmenet diagram, angolul State Transition Diagram = STD) használhatjuk. Lényeges, hogy az eseményeket (átmeneteket) időtartam nélküli, pillanatnyi aktus-nak tekintjük, az állapotnak viszont időtartamot tulajdonítunk. Adott állapotban az objektum valamilyen tevékenységet folytat, vagy valamilyen eseményre (feltétel beálltára) várakozik. Egy átmenet is járhat művelettel, amit az átmenethez hason-lóan pillanatnyinak fogunk fel, és ezt azzal is hangsúlyozzuk, hogy az átmenetnél sohasem tevékenységről, hanem műveletről beszélünk. Egy objektum akár valamely állapotában, akár valamely átmenet során küldhet üzenetet másik objektumnak. Az imént kifejtettekből következik, hogy valamely állapothoz tartozó üzenetküldés időtartammal, mégpedig a reagálásra várakozással jár; egy átmenethez kötődő üzenet viszont nem vár reagálást, mert az rendszerint eredményközlés válaszul egy korábbi

megszólításra. Mivel az azonos osztályba tartozó objektumok, azonos körülmények között ugyan-úgy viselkednek, az egy osztályba tartozó minden objektum viselkedésének leírásá-ra elegendő egy közös STD-t szerkeszteni (ami – technikai okokból – esetleg több egyszerű STD-re bontható, mint azt a későbbiekben látni fogjuk). Az STD szimbólumai: kezdőpontot (születést) jelző fekete korong; végállapotot (másképpen eredményt) képviselő, körbe foglalt fekete korong; (végállapottól különböző) állapotot képviselő dobozok, rajtuk az állapot nevé-vel, illetve az adott állapotban végzett tevékenység megnevezésével; eseményeket (másképpen állapotátmeneteket) képviselő nyilak, rajtuk az ese-mény nevével vagy feltételmegadással, esetleg az átmenet során elvégzett akció (más objektumnak küldött üzenet) megnevezésével. Az állapotátmenetekhez rendelt szövegben az eseménynévtől a feltételt azzal különböztetik,

hogy az utóbbit szögletes zárójelek közé teszik. Ha a szövegben akció is szerepel, akkor azt egy / (per) jel választja el az eseménynevet és/vagy feltételt tartalmazó résztől: az akció megnevezése áll a / jel után. 12. FELDOLGOZÁSTERVEZÉS MÓDSZEREI TECHNIKÁI Feldolgozástervezés szintjei Fogalmi szinten a nagyobb léptékű folyamatokkal és a "mivel mit csinál" kérdéssel foglalkozunk, a megvalósítás felé haladva viszont az elemi folyamatok, a funkciók belső szerkezetét kell meghatározni és a "hogyan" kérdésre kell válaszolni. A különböző szinteken más-más modellezési technikák alkalmazhatók. A feldolgozástervezés tartalma az adat-transzformáló folyamatok (azokon belül funkciók) tervezése, megvalósítása . Feldolgozástervezés módszerei 1. rendszerfolyamatábra (system flowchart) Az AR és az IR modellezésére, az utóbbin belül a kézi és elektronikus feldolgozási folyamatok modellezésére

egyaránt használják. A rendszer-folyamatábrákon használt tevékenység-, adatáram- és adatszimbólumok készlete módszertanonként különbözik. A rendszer-folyamatábra sávokra oszlik. Egy-egy sáv egy-egy szervezeti egységnek, részlegnek felel meg. Minden tevékenységet abban a sávban kell elhelyezni, amelyik sáv a tevékenységet végrehajtó szervezeti egységet képviseli. Különböző részletezettségű rendszer-folyamatábrák készíthetők. A nagyvonalú ábrákon a sávok magasabb szintű szervezeti egységeket, a tevékenységszimbólumok összetettebb tevékenységeket jelölnek. A részletesebb ábrákon alacsonyabb szintű részlegeknek megfelelő sávok és a részműveleteknek megfelelő tevékenységszimbólumok szerepelnek. A rendszerfolyamatábra egy szűkített áttekintő változatának fogható fel a bizonylati útvonalábra (document flowchart), ami bemutatja, hogy egy adott folyamatban keletkező bizonylatok, dokumentumok milyen utat járnak be

a szervezeten belül, de nem foglalkozik az egyes állomásokon végrehajtódó feldolgozási tevékenységekkel. A rendszerfolyamatábra anyagáram szimbólumokkal is kibővített változata az üzleti (vállalati) folyamatot modellező (Business Process Modeller = BPM) diagram. A BPM az üzleti (vállalati) folyamatok újraszervezésének (Business Process Reengineering = BPR) eszközeként használatos. Ez a technika az egyszerű rendszer-folyamatábrától abban is különbözik, hogy az egyes tevékenységekhez rendelt időtartamokra, az információ-, és anyagáramokhoz rendelt késleltetési időkre támaszkodva, a BPM modellező szoftver animátor szolgáltatásával le lehet játszani a folyamat időbeli lefolyását, sőt az animáció alatt a tevékenységszimbólumokat a róluk készült videofelvételekkel helyettesíthetjük. Az IR-ek tervezését vagy egy vásárolt kész rendszer testre szabását és bevezetését megelőzően rendszerint alaposan újra kell gondolni

az AR folyamatait, és a folyamatokhoz hozzá kell igazítani a szervezeti struktúrát, valamint a hatásköröket. A rendszer-folyamatábra, illetve annak BPM változata kifejezetten alkalmas az AR folyamatainak modellezésére, újratervezésére; jól mutatja a szervezet részeinek szerepét az egyes folyamatokban. A technika segítségével az alapvető folyamatokra megvizsgálhatjuk: mely részlegek vesznek részt az adott folyamatban; közülük van-e gazdája a folyamatnak; milyen mértékű az adatcsere az egyes részlegek között; hogyan aránylanak az improduktív várakozási, egyeztetési, ellenőrzési idők a produktív tevékenységek időtartamához. 2. Adatáramlási modell – adatáramlási diagram A feldolgozás tervezés egyik fontos eleme az adatáramlási (vagy adatfolyam) modell elkészítése az adatáramlási diagram (Data Flow Diagram = DFD) alkalmazásával. A DFD folyamat, adattár, adatáram és környezeti elem (külső egyed) szimbólumokat

tartalmaz. Egy folyamat lényege, hogy valamilyen bemenő adatokból (adatáramokból) valamilyen kimenő adatokat (adatáramokat) állít elő. A DFD-n a folyamatokat (legalább is az SSADM jelölései szerint) számozott dobozok, az adatáramokat pedig nyilak ábrázolják. A bemenő adatáramok forrása vagy valamilyen környezeti elem vagy adattár (jobbról nyitott doboz), esetleg közvetlenül másik folyamat lehet. A kimenő adatáramok szintén környezeti elem, adattár vagy másik folyamat felé irányulhatnak. A DFDn a környezeti elemeket ellipszisek, az adattárakat jobbról nyílt dobozok képviselik A DFD-re épülő adatáramlási modellt a következők jellemzik:  a DFD segítségével alapvetően a rendszerben végbemenő adattranszformációkat írhatjuk le.  Az adatáramlási modell nem foglalkozik azzal, hogy a transzformáció milyen algoritmussal hajtódik végre, a folyamatot a vizsgált szinten fekete doboznak tekinti. IR adatáramlási modellje több

DFD-ből áll, amik együtt egy hierarchiát alkotnak A csúcsszintű DFD egyetlen összetett folyamatot tartalmaz, ami az IR-beli tevékenységek egészét magában rejti, azaz csak az IR és környezete kapcsolatát hivatott kifejezni. Ezért a csúcsszintű DFD-t másképpen környzet-diagramnak is nevezik. A hierarchiában a többi DFD a csúcsszintű DFD fokozatos lebontását adja. 0 1 2 3 3.2 2.2 3.1 2.1 A fokozatos lebontás végül elvezethet olyan ún. elemi folyamatokhoz, amik még elég nagyok ahhoz, hogy a rendszer többi részétől elszakítva is érthetők legyenek, ugyanakkor elég kicsik ahhoz, hogy már nem jellemző valamely részük elkülönült használata vagy egyszerűen a rendszer működésének megértése nem igényli a további részletezésüket. Egy elemi folyamat leírása felsorolja a folyamat bemenő és kimenő adatait, röviden elmondja, hogy mit csinál az elemi folyamat. A DFD egyes komponensei külön-külön leírással rendelkeznek.

Így a DFD-k kialakítása megköveteli: környezeti elemek (külső egyedek) leírását, elemi folyamatok leírását, adatáramok és adattárak definiálását. Az adatáramokat és az adattárakat az adattervben definiáljuk. Az adatáramokat a DSD-vel (SSADMben IOSD, IODE), az adattárakat pedig a ERD-vel, illetve egyedszerkezetekkel (relációkkal) írhatjuk le. 13. A MODULOK (FUNKCIÓK) BELSŐ SZERKEZETÉNEK TERVEZÉSI MÓDSZEREI, TECHNIKÁI Elmondható, hogy az IR moduljainak megállapításakor az alábbi szempontokat vettük figyelembe: 3. önmagukban érthetőek, 4. jól meghatározott bemenetük és kimenetük van, 5. önállóan megvalósíthatók, 6. a belső működésük anélkül módosítható, hogy az más modulok átalakítást is szükségessé tenné Az adatáramlási modell a rendszer folyamatait olyan céllal bontja több szinten alfolyamatokra, végül elemi folyamatokra, hogy a rendszer megértését megkönnyítse. Ha a lebontás a fenti elveket is

szem előtt tartja, a kapott elemi folyamatok az a)–d) követelményeket kielégítő modulnak tekinthetők. Azonban a felhasználás szempontjából azt is feltételezzük, hogy a modul 1. olyan tevékenységeket fog egy egységbe, amiknek egy jól meghatározott esemény bekövetkeztekor kell végrehajtódni, amiket a felhasználó ugyanazon időben akar végrehajtatni, azaz a modul időzítési, vezérlési szerkezet is. A hardverarchitektúrához való viszonya szerint, valamint a programozás szem-pontjából az is lényeges, hogy egy modul - végrehajtása meghatározott típusú architektúraelemhez – pl. kliens géphez (munkaállomáshoz) vagy szerver géphez – rendelhető önálló egység Az elemi folyamatok a két utóbbi követelményeknek már nem feltétlenül felelnek meg, mert az adatáramlási modell nem foglalkozik a tevékenységek időbeli lefolyásával, tehát az időzítésükkel, a vezérlésükkel sem; ugyanígy nem dolga a folyamatok processzorokra való

szétosztása sem. Ezért több módszertanban, így az SSADM-ben is az elemi folyamatok mellett külön használatos a funkció fogalom. Az utóbbi az összes követelményt kielégítő feldolgozási egységet (modult) jelent Egy funkció olyan feldolgozási egység, amiből a fizikai tervezés során megvalósítási egység – egy program – lesz. A funkciókat / modulokat / tehát az elemi folyamatokból származtatjuk, de egy funkció több elemi folyamatot foglalhat magába, egy funkció azonos lehet egy elemi folyamattal, egy funkció valamely elemi folyamat része lehet. A funkciókat az SSADM-ben több módon osztályozzák:  Lekérdező / karbantartó funkció. A karbantartás (másképpen aktualizálás) az adatbázis állapotának karbantartását (új előfordulás felvitelét, attribútumok értékeinek módosítását, előfordulás törlését) jelenti. A karbantartó funkció is tartalmazhat lekérdező műveleteket  Interaktív / nem interaktív funkció.

Ezt a csoportosítást is az adatbázisműveletek szempontjából kell érteni. Ha egy funkció off-line módon gyűjtött tranzakciókat kötegelten hajt végre az adatbázison, akkor az nem interaktív; még akkor sem az, ha a funkciót párbeszédes módban indítja a felhasználó.  Felhasználó által / rendszer által kezdeményezett funkció.  Szerveren / kliens gépen működő funkció. A felhasználó által kezdeményezett funkciók esetében meg kell határozni a kezdeményezésre jogosult felhasználói szerepkört. A funkció bemenő és kimenő adatait külön diagram(ok)on lehet ábrázolni. Az SSADM módszertanban erre szolgál az IOSD. A meghatározott funkciókról leírás készül. Egy funkcióleíró lap fontosabb elemei: - funkció típusa, leírása felhasználói szerepkörök hivatkozás a funkció által tartalmazott DFD folyamatokra funkció bemenő és kimenő adatainak azonosítása kapcsolódó funkciók Modulszerkezet modellezése A funkciók

meghatározása után, elkezdődhet azok belső szerkezetének modellezése. Ezen a ponton a "mit csinál a funkció" helyett át kell térni a "hogyan csinálja" kérdés megválaszolására. Az informatika hőskorában a funkciók belső szerkezetét (az algoritmust) blokk-diagrammal ábrázolták. Ma erre struktúra diagrammokat, különböző pszeudonyelveket alkalmaznak. A pszeudonyelv az egyértelműség és a tömörség kedvéért a vezérlési szerkezetet kifejező kötött szavakat tartalmaz. A szerkezetet kitöltő (nem vezérlési) műveletek viszont kötetlen formában írhatók le benne. Pszeudonyelv algoritmus felépítése: /eseményvezérelt / Eseményvezérelt funkció Kezdet Indulási tevékenység Kezdet Induló tevékenység műveletei Vége Eseménykezelés – esemény 1 megnevezése Kezdet Eseménykezelő művelet leírása Vége Vége A funkció vezérlési szerkezete úgy adódik, hogy a DSD adat-szekvenciáiból / adattípusok

egymásutánja / lesznek a funkció műveletszekvenciái / egymás után elvégzendő feladatok /, a szelekciókból / egymást kizáró adatokból / lesznek az elágazások / az adatoknak megfelelő eltérő műveletsorok /, az iterációkból pedig a ciklusok / művelet ismétlődő elvégzése /. Végül a funkció szerkezete a DSD-vel analóg / hasonló / struktúradiagrammal ábrázolható. A struktúra diagramm tartalmazza a funkcióhoz szükséges inputok struktúráját / DSD /, és ezekhez kapcsolódó műveleteket. 14. FELHASZNÁLÓI FELÜLET TERVEZÉSE A felhasználói felület tervezése az input, az output tervezést és a dialógus tervezést jelenti. Az inputtervezés jelenti a rendszerbe történő adatbevitel módszerét (billentyűzet, egér, scanner stb.) Az outputtervezés azt mutatja meg, hogy a rendszer a feldolgozott adatokat milyen formában, milyen adathordozón jeleníti meg (nyomtatott output, képernyő – kivetítő). A nyomtatott outputok

tervezésénél ügyelni kell a jó szerkezeti tagoltságra, az áttekinthetőségre, valamint a viszonylagos tömörségre. A nyomtatott outputok jellemző formái a lekérdezések, a bizonylatok. A képernyőn való output tervezés alapelvei: - logikai sorrendiség - tagoltság: képernyőfej, munkaterület, lábjegyzet - relevancia: képernyő korlátai miatt csak a legszükségesebb adatokat kell megjeleníteni - konzisztencia Az ember gép párbeszédben fontos szerep jut a képernyők szerkezetének, a képernyő átmenetek megtervezésének (ld. gagyi DOS – WINDOWS GUI) Ezen túl fontos az is, hogy az adott program a kommunikáció milyen formáját nyújtja. A dialógus lehet aktív, illetve passzív Passzív dialógustípusok: - Egyszerű utasítás, választás megerősítése: felszólításra történő reagálás, döntés - Menükiválasztás: válaszok, többféle választási lehetőség gyors felajánlása - Formátum kitöltés: előre definiált űrlapok Aktív

dialógustípusok: - Egyszerű lekérdezés - Kulcsszavas dialógus: programra bízott feladat rövid megfogalmazása / op. rendszer vezérlése, adatbázis kezelés, makrók / - Magasszintű ember – gép párbeszéd: pl. szövegfelismerő szoftverek Dialógustervezés lépései: 2. dialógus típus kiválasztása 3. tranzakció-szerkezet meghatározása / egy képernyő adatmezői, adatmezők tartalma, sorrendje, struktúrája / 4. képernyő tervezés A képernyőátmenetek (ablakátmenetek) tervezésére szolgál a képernyősorrend diagram (Form Sequence Diagram = FSD). Gyakori megoldás, hogy különféle hierarchikus menükből választással vezérelhető, hogy mikor melyik képernyő jelenjen meg. A diagrammon a dobozok képernyőt, a nyilak képernyőátmenetet képviselnek. Az azonos képernyőbe visszamutató nyilak képernyőváltás nélküli akciót jelentenek (pl. a képernyő tartalmának adatbázisba rögzítését) 15. FEJLESZTÉSI PROJEKTEK TERVEZÉSE ÉS

IRÁNYÍTÁSA Projekt: komplex, időleges jellegű feladat, általában szervezeti elkülönülést igényel Project management: a projekt végrehajtásán munkálkodó emberek koordinálása Team végzi, sok szakterületről Projekttervezési módszer a hálótervezés, segítségével tervezhető az átfutási idő és az erőforrás felhasználás. 2 fajta modell: determinisztikus és sztochasztikus (elemek lehetnek valószínűségi változók is) Ábrázolási módszere a gráf: kitüntetett pontokból / esemény /, vonalakból / tevékenység /álló halmaz - út: kezdő és végpontot összekötő szakasz - nincs hurok: ua. a pontba nem kerülhetünk 2-szer 1 úton - egy forráspontja és egy nyelőpontja van - kezdő esemény megtörténtének időpontja 0, a többi idő innen relatív - axiómák: minden összetett folyamat részfolyamatra bontható - egyértelműen megállapítható, hogy mely tevékenységek állnak I/O kapcsolatban - minden eseményhez meghatározhatjuk az

elvégzéshez szükséges időt és erőforrás szükségletet - logikai háló alapján meghatározhatjuk az elvégzéshez szükséges időt, a kritikus utat, az idő és kapacitás tartalékokat Lépései: 1 összetett folyamat elemi eseményekre bontása 2 események idő és kapacitás szükségletet 3 elemi tevékenységek közti logikai sorrend meghatározása 4 Logikai háló megszerkesztése, kritikus út meghatározása 5 Tartalékok feltárása Összetett háló esetén időtáblát használunk: sorok, oszlopok az elemi események, metszetükben az összekötő tevékenység időigénye Meghatározzuk a legkorábbi és a legkésőbbi bekövetkezési időt / utána következő legkésőbbi kezdési időpontja/, ahol megegyezik, azon az úton van a kritikus út Projektirányítás A projekt szempontjából fontos annak szervezeti felépítése: 3 részből tevődik össze 7. projekt vezetőség - ügyvezető: elnököl a projektvezetőség ülésein, felügyeli

a projekt és szakaszirányítók tevékenységét, engedélyezi a pénzügyi kiadásokat, jóváhagyja az értékeléseket - felhasználói képviselő: jóváhagyja a követelmény specifikációt, az üzembehelyezési és képzési tervet, biztosítja a felhasználói oldal erőforrásait - szakmai képviselő: minőségbiztosítás, az ütemterv meghatározása 8. Projekt és szakaszirányítás - Projektir.: erőforrásterv elkészítése, munkálatok közvetlen irányítása, projektvezetőség tájékoztatása - Szakaszir.: szakasz részleges erőforrásterve, munkaterv a csoport részére, ellenőriz, résztvesz az értékelésen - Munkacsoportok: homogén vagy heterogén csoportok 9. Projektbiztosító csoport feladata az adminisztráció, koordináció a felhasználóval, valamint szakmai koordináció