Politics | Liberalism » A berendezkedő liberalizmus dilemmái

1 A berendezkedő liberalizmus dilemmái Cieger András cikke alapján (Századvég 2001. tavasz) MPG I. csoport A magyar liberalizmusnak kevés köze volt a kiegyezéshez. alapvetően a dinasztia egyezett ki a politikai osztállyal. A kiegyezést a konzervatívok szerezték. A kiegyezés közjogi aktus volt, két nemzeti alapon szerveződő részállam megegyezése, az osztrák és magyar politikai osztály kompromisszuma, amit azóta többször átértékelt a történelem. Eredményeként dualista=kétközpontú birodalom jött létre, ahol két független parlament mellett voltak közös ügyek (külügy, hadügy és e kettő fedezésének mértkééig a pénzügy) Belpolitikai szempontból A nb-nt kompromisszuma állt a kiegyezés hátterében. A politikai berendezkedés: elitista alkotmányos, parlamentáris királyság A népszuverenitás három értelemben is korlátozott: A népképviseleti országgyűlés nem birtokolja teljes egészében a szuverenitást, azt megosztja a

felsőházzal (ahová a származás jogán kerülnek a képviselők) és a tényleges hatalommal rendelkező uralkodóval.  a törvényhozásban vétó  előszentesítési jog  uralkodó a hadsereg intézkedési joggal bíró főparancsnoka  a miniszterelnök és a miniszterek kinevezésének joga A liberális elit ebben nem csupán az abszolutizmusnak tett engedményt lát, hanem alkotmánygaranciát is. Biztosítékot arra, hogy a társadalomban keletkező konfliktusok ne tegyék lehetővé a rohanást. A népszuverenitás a liberális elképzeléseknek megfelelően korlátozott. (itt nincs visszalépés) 48-49 igazolta ennek indokoltságát. Az éretlen tömegek politikai szerepvállalása a liberális állam működését lehetetlenné teszi. Biztosítékok: cenzus, a gyülekezési és sajtószabadság szabályozása. Másfelől viszont törekedni kell a nép újabb csoportjainak a politikai részvételhez szükséges képességekhez juttatására: nevelés és

gazdasági felemelkedés. Közjogi törésvonal A politikai struktúrát nem az ideológiai piac határozta meg. Gyakorlatilag 1867-re mindenki liberálissá vált. A politikai tagoltságot a kiegyezéshez, Magyarország közjogi helyzetéhez való viszonyulás határozta meg. Ellenzék-elutasította/ a mindenkori kormánypártnak viszont hivatalból a kiegyezés talaján kellett állnia. Merev politikai struktúra volt, amely nem kedvezett a politikai rendszer modernizációs törlésvonalakhoz való igazodásának. Nyeu- Lipset Rokkan törésvonal 2 Miként vélekedett az 1867 után kormányra került liberális elit az állam szerepéről, az állam és a társadalom viszonyáról? Melyek voltak az államról való liberális gondolkodás fontosabb tematikái. Elegendő e jogi politikai akadályok eltávolítsa, avagy szükség van az állam aktív gazdaság és társadalomfejlesztő tevékenységére? Eötvös József az állam határainak teoretikus kijelölője (Az uralkodó

eszmékben) Hogyan szervezhető olyan állam, amely képes megbirkózni a kor kihívásaival, ugyanakkor engedelmeskedik a társadalom akaratának? A rend és szabadság az önkormányzatiság és a központosítás kényes egyensúlyát kell megvalósítani ehhez. Az államépületnek olyan alapokon kell nyugodnia, amelynek kötőanyagát a társadalom kis közösségei biztosítják. Ezért fontos szerepet szán a polgárok tényleges részvételén alapuló, valódi közösségeket jelentő önkormányzatoknak, az egyesületi életnek, a társadalmi öntevékenységnek. Az államnak szerinte nem a célokat kell megszabnia. A célok kijelölése a társadalom feladata. Az államnak a társadalmi akarat érvényesítését biztosító eszközöket kell megteremtenie. Eötvös állama mégsem teljesen éjjeliőr állam. Úgy véli, hogy az állam a határait a "szükséges mértékig" kell kiterjeszteni. Ezt a szükséges mértéket az határozza meg, hogy mi az amit a

társadalom önerejéből képes megvalósítani. A gyakorlatban Eötvös elképzelései azonban megvalósíthatatlannak bizonyultak. Ennek alapvetően két oka volt. 1. Egyrészt a társadalmi öntevékenység a gyakorlatban elégtelennek bizonyult, másrészt pedig 2. kiderült az is, hogy a társadalomban ható erők sokszor ellentétesek voltak a liberális értékrend által kijelölt fejlődési iránnyal. (Pl a katolikus egyház ellenállása, a megyék ellenállása) I. A gyakorlati liberális politika útkeresése (az állam és társadalom viszonyának meghatározása) Tematikák: 1. Küzdelem a mozgástérért a közigazgatásban Közigazgatás- állami akarat helyi végrehajtatója Komoly küzdelmet kellett folytatniuk a polgári közigazgatási rendszer elfogadtatásáért. A társadalomban jelentős erők voltak, amelyek kétségbe vonták ennek létjogosultságát. A vármegyerendszer helyébe kellett volna polgári önkormányzatokat szervezni. Híres nemzeti

hagyomány, a rendi ellenállás politikája kapcsolódott hozzá. A vármegye volt mely több száz éven keresztül ellensúlyozta az osztrák politikai akaratot. Fórumot nyújtott a sérelmi politikának, majd a liberális ellenzékiségnek. 1867 után a vármegyéktől függött a kormányintézkedések végrehajtása. A liberálisok igyekeznek felvilágosítani a megyei politikusokat a vármegyék megváltozott szerepéről. Pl, hogy el kell ismerniük a kormány rendeletalkotási jogát, meg kell haladniuk a 3 régi központi hatalom ellenes mentalitást, el kell ismerniük az önkormáynzatok kormány alá rendelését. A megyei feliratok anyagából viszont az derült ki, hogy a központi liberális elit által definiált nemzeti érdek tartalmi a helyi szinten igencsak vitatott volt. Vitatták, hogy a kormánynak joga lenne rendeletalkotásra a parlament felhatalmazása nélkül. Előzetesen véleményezni kívánták a kormány által elkészített

törvényjavaslatokat. Zsigerből elleneztek minden olyan intézkedést, mely a szakszerű és hatékony közigazgatás megteremtésére irányult. (Az osztrák abszolutizmus időszakára emlékeztette őket) Modern bürokráciaellenesség. A helyzetet tovább súlyosbította az a tény, hogy a parlamenti ellenzék a kormányzati többséggel szemben nem egy esetben szövetséget kötött a megyékkel, hogy a kormányt egyesült erővel támadhassák. Az ellenzék megyevédő a kormány megyeellenes (1868-ban a demokrata körök működésének állami betiltása oly módon történt meg, hogy sem a BTK, sem az egyesületi törvény nem tette ezt lehetővé, tehát a törvényes határok áthágásával állták útját a nemkívánatos társadalmi öntevékenységnek. Az állam és a megye kiegyezésére az un. törvényhatósági törvény 1870-es megalkotásával került sor. Ez valóban kompromisszum volt. A megye számos jogát megtarthatta Nevesítette, hogy a megye nemcsak

közigazgatási, hanem politikai funkciókkal is bír. A kormány viszont felügyeleti jogkört gyakorolhatott felettük. A törvény sokkal inkább kifejezte a két szint szembenállását, semmint együttműködését. 2. Küzdelem a mozgástérért az állam egyház viszonylatában Az állam másik nagy vitapartnere a katolikus egyház volt. Egyházpolitikai küzdelmek A megelőző korszakban kifejtett politikai befolyása lényegében az állami irányítás részesévé tette. Az állam részben függött is az egyháztól Az állam-egyház szétválasztása a liberalizmus egyik alapvető törekvése. A szabadságjogok sorában ott állt ugyanis a lelkiismereti szabadság kategóriája, tehát annak joga, hogy mindenki szabadon válassza meg, hogy milyen vallást követ. Amennyiben ez így van, akkor az állampolgárok összességét képviselő államnak nem szabad egyik-vagy másik egyház privilegizált helyzetét fenntartania. Ez úgy számolható fel, ha az államot és a

katolikus egyházat szétválasztják. A liberálisokat tehát nem vallásellenes meggyőződés vezette. A vallást a polgárok magánügyének tekintették Az egyes felekezetek egymáshoz való viszonyát és ezek viszonyát az államhoz az egyenjogúság talaján kívánták rendezni. A magyar liberálisok törekvése tehát a privilégiumok fokozatos felszámolása, valamint az egyház belső demokratizálása volt. Szekularizáció A polgári házasságkötés Deák: Az állam azt mondja, hogy a házasság nem csupán vallási szertartás, hanem polgári szerződés is. Ezért kell az állam jelenléte Az egyháztól a vagyonát nem kell elvenni, viszont kötelezni kell, hogy ezt a vagyont kulturális célokra használja. Katolikus autonómiát kell biztosítani, hogy a katolikus intézményrendszer működtetése ne állami feladat legyen 4 3. Küzdelem a mozgástérért a honvédelemben 1868-1871 közötti vita a hadseregről. Ez egy közös hadsereg, amelyet a kiegyezés

létjogosultságát megkérdőjelező ellenzék nem akar elfogadni. Programja a nemzeti önvédelmet kifejező önkéntes hadsereg. Úgy vélték, hogy a közös hadsereg felállítása zavart ellenségeskedést keltene a környező országokban, az európai békét különben sem fenyegeti veszély. A közös hadsereg felállítása a parlament jogkörét is csorbítaná A liberális kormányzati többség úgy vélekedett, hogy a magyar állam hosszú távú biztonságát csakis az Ausztriával közös hadsereg garantálhatja. A kor amelyben élnek a nagy katonai szövetségek kora. Magyarország a közös hadsereg nélkül hamarosan elveszne a nagyhatalmak gyűrűjében. 4. Küzdelem a túlzott állami feladatvállalás ellen az oktatásügyben Az oktatás a liberális krédó szerint ki kell hogy kerüljön a katolikus egyház kezéből és felekezetsemlegessé kell hogy váljon. Cél az általános tankötelezettség bevezetése Ehhez viszont nem adottak az anyagi feltételek.

Mit tudott Eötvös megvalósítani miniszterként a maga bő tíz évvel korábban megfogalmazott gondolataiból? A társadalmi öntevékenység buzdítása: oktatási egyletek alakítására hívta fel a társadalom figyelmét. A népnevelés a társadalom feladata A kezdeményezés és megszervezés a civil társadalom feladata. A kormány nem tehet más, mint ezen önművelési törekvések felkarolását, támogatását. (Az államnak nincs joga beleszólni polgárai magánéletébe) Heves vita 1868-as népoktatási törvény: alapvetően a felekezeti iskolahálózatra épített. Létrehozta viszont a tanfelügyelői rendszert és az állam meglehetősen nagy gazdasági szerepvállalását írta elő az iskolaépítés terén. Eötvös a költségvetési keretek bővítéséért kénytelen tehát harcolni. A törvény tartalmi téren teljes tanszabadságot biztosított, nem szólt bele a nevelési elvek és célok meghatározásába, csupán a tankötelezettség betartásán

őrködött. Eötvös belátta, hogy nincs más lehetőség, mint hogy az állam tehermentesítését a katolikus egyháztól várja. Barátja Csengery Antal is kénytelen volt elismerni, hogy az oktatásügy kérdését az állam feladatvállalása nélkül még Angliában sem sikerült rendezni. A liberális állam elveiből eredően nem vállalkozhat, a társadalom pedig ereje folytán nem képes/vagy nem hajlandó kezébe venni az oktatás ügyét. 5. Küzdelem a túlzott feladatvállalás ellen a gazdaságpolitikában Deák: Nem szabad a liberális elveket sematikusan alkalmazni 1868 " A gyakorlati életben az államok intézkedéseinél is nem mindig a liberalizmus utáni vágy, hanem az ország érdekei szoktak a döntők lenni." A liberális mintaállamnak tartott AE Államokat hozza fel példaként, ahol a szabad kereskedelem liberális elvével szemben az európai árucikkekre a hazai ipar védelme érdekében magas vámokat vetnek ki. Lónyay Menyhért a kiegyezés

utáni évek gazdaságpolitikájának kiemelkedő alakja. A magyar viszonyok sajátosságaiból eredően (és itt a nemzetiségi szempont mindenek fölötti érvényesítésére utal) nem lehet automatikusan az angol rendszert bevezetni. A kormányzatnak bizonyos területeken határozottabb feladatvállalásra van szüksége. Ugyanakkor a társadalmi öntevékenység felé tudatosítani kell, hogy nem várhatja mindenki felülről az állami gondoskodást. 5 Az 1849 után újrafogalmazott liberális program ismét korrekcióra szorult. A magyar liberalizmus ismét - immár második nagy - válságba került. Hazai Ernő 1872-ben a következőkben foglalta össze e válság okait: "A régi jelszók kimerültek és elkoptak a nemzet vagy a kormány mellett, vagy ellene van, anélkül, hogy tudná a kormány voltaképpen mit akarLassanként minden politikai támaszpont elenyészik, államunk hajójának nincs szellemi kormányosa, a pártok eltörmelékesednek, a közvélemény

megzavarodik, s a kevés jelentékeny férfiú, akivel bírunk eredménytelen súrlódásokban elkopikEz az út a tervtelenségen át a pusztaságba visz. Azért végre rá kell szánnunk magunkat az elvek programjának kiadására." II. A liberális paradigma módosulása: a liberalizmus államközpontúvá válása A liberális gondolkodás megújításának értelmiségi bázisa: a fiatal etatisták A dilemma feloldására egész Közép-Európában a liberalizmus államközpontúvá válása kínált lehetőséget. Hazánkban a Deák-párt körül csoportosuló fiatal értelmiségiek köre (Arany László, Asbóth János, Rákosi Jenő A "kávéforrás"-kör, illetve olyan értelmiségiek, mint Grünwald Béla, Schvartz Gyula - nyíltan követelték az állam nagyobb szerepvállalását. Logikájuk: Mivel a társadalom gyenge, átmenetileg az államnak kell a modernizáció motorjává válnia, mindaddig, amíg egy anyagilag független polgári középosztály

létre nem jön a reformokat felülről kell végrehajtani. Irásaikban rendre kritikával illették és javaslataikkal ostromolták a kormányzati politikusokat. Hittek a pártpolitikán felülemelkedő, a szakszerűséget és hatékonyságot értéknek tekintő, racionális állam eszméjében. (Sokan közülük bürokraták, minisztériumi alkalmazottak voltak. Bírálták a kiegyezéskor hatalomra kerülő "régi liberálisok" "laissez faire" álláspontját Egyre határozottabban kérték számon a magyar államtól a nemzeti érdek képviseletét. Szociáldarwinizmus: Nemzetiségi kérdésben az értelmiségi elitet a 70-es években még szigorú tárgyilagosság jellemzi. Tagadják, hogy a nemzetek között bármiféle rangsor felállítható lenne Később a nemzeti kérdést jellemző és szerencsétlen módon összekapcsolják a szociáldarwinizmus , a létharc tételével és a kiválasztódás elméletével. A két tételt az állatvilágból átvitték

az emberi társadalmakra és alkalmazták nemcsak egyének, de nemzetek életére és történetére is. Azt a következtetést vonták le, hogy egyénnek és nemzetnek kötelessége a létért való küzdelem. A nemzet egyéniségétől elválaszthatatlan a hatalmi helyzet, amelyet története során kivívott. Ez az alapjellemvonások közé tartozik A nemzetek eszerint osztályozhatók az önálló állami létre való alkalmasság szerint. Bizonyos nemzeteknek tehát történeti hivatása van. A nemzetek harcában az a nemzet megsemmisül, amely elveszti önfenntartásra való akaratát és okosságát. Hittek a nemzetek létharcában és a társadalmi kiválasztódás tanában. Vallották, hogy a nemzetek között folyamatos verseny zajlik. A történelem folyamán a magyarság vezető szerepre választódott ki a Kárpát medencében. Ennek megőrzésében az államnak feladatai 6 vannak. Hatalmi eszközökkel kell segítenie a magyarság fennmaradását Vita közöttük

csak az állami beavatkozás mértéke körül volt. A többség megelégedett a spontán asszimiláció állami eszközökkel történő elősegítésében, (pl. a nemzetiségi területeken a magyar nyelvű lapok és egyesületek támogatása) egyesek azonban erőteljesebb állami beavatkozást sürgettek (pl. Grünwald Béla szerint a magyar nyelvű iskolahálózat kialakítása a nemzetiségi vidékeken. Földes Béla 1874-es művében egyenesen arról ír, hogy az állami be nem avatkozás elve , az állami semlegesség elve egyenesen elavult és különösen veszélyes olyan területeken, ahol az ellentétes társadalmi törekvéseket összhangba kell hozni, és hogy a szabad verseny nem mindenütt alkalmas a gazdasági szükségletek kielégítésére. Az 1873-ban kirobbant gazdasági válság hatására Beöthy Leó is túlhaladott nézetnek tartotta a szabad verseny elméletét. E fiatal értelmiségiek természetesen érzékelték, hogy az általuk képviselt nézetek

ellentmondanak a liberalizmus egyes tételeinek, ám arra hivatkoztak, hogy a nemzeti érdek és liberális érték közötti választás esetén nem vitatható a nemzeti érdek elsődlegessége Kigondolt reformprogramjukat a kormányzat nem karolta fel (1872-ben Lónyay Menyhértet kivéve), ennek ellenére a liberális paradigma módosulása lezajlott. Az 1870-es évek végére a többség a liberalizmus alatt már biztosan nem ugyanazt értette, mint a század közepén. A liberalizmus mozgalmi szakaszát felváltotta a liberalizmus berendezkedő szakasza 3. A pragmatista liberalizmus a politikában: Tisza Kálmán és a második generáció A liberalizmus értékei a kormányzási gyakorlat során az államközpontúsággal és a nemzeti érdekkel kapcsolódtak össze. Ez már egy pragmatista liberalizmus volt. A politikai elit fejében is váltás zajlott le. A reformkori liberális elitnek rá kell döbbennie, hogy elképzeléseit nem valósíthatja meg. Sokan csalódottan

visszavonulnak, politikai befolyásukat lassan elveszítik, meghalnak. A liberális elvek nagy része a kormányzás napi valóságához idomult A Tisza Kálmán nevével fémjelzett korszakra a gyakorlatias politizálás volt a jellemző. Viszonylag kevés elméleti fejtegetés születik ekkor a liberális politikai publicisztikában. Inkább az ellenzékkel szembeni harc követelményei dominálnak. A kezdetben meghírdetett nagy liberális reformelképzelések kivitelezése megakad. Tisza 1876-77-ben elfogadtatott törvényei a megyei közigazgatás jogköreinek megnyirbálását jelentették. (Állami feladattá vált a közutak építése, a folyófelügyelet, a népiskolák ellenőrzése, a csendőrség felállításával a megyei közbiztonság került állami kézbe, bővült a kormány megyék fölötti felügyeleti jogköre. 1881/1890: 1. és 2 iparfejlesztési törvény- a gazdaságpolitika eszköze állami infrastruktúra fejlesztés: a vasúthálózat kiépítése A

századvég liberálisai már aktív szerepet szánnak az államnak a nemzetiségi kérdés megoldásában is. Úgy érzik, hogy mind a magyar állam, mind pedig a magyar társadalom védelemre szorul a nemzetiségiekkel és az őket kívülről támogató környező államokkal szemben. Bereviczy szerint ha nem is akadályozzuk a más nyelvű kultúra magyarországi létét, de kifejezetten támogatni az nem szabad. Voltak persze, akik egyenesen akadályozandónak vélték a nemzetiségi művelődés fejlődését. 7 Beksics Gusztáv: E sorok írója liberális egész lelkületében, de ha a liberalizmus és a magyar érdek ellentétben volna egymással, akkor minden fontolódás nélkül feláldozná az előbbit az utóbbinak oltárán." A szociálpolitikai feladatvállalás elutasítása Az állam nem öncélú hatalmközpontosítást hajtott végre, hanem sokkal inkább válaszolt a fejlődés által felvetett társadalmi/gazdasági problémákra. Ugyanakkor bizonyos

területeken nem változik a feladatvállalás elutasítása: nem hajlandó kezelni a kapitalista fejlődés által felvetett szociális problémákat. A munkáskérdést, de a dzsentri kérdését sem A liberális állam a liberalizmusra hivatkozva tartotta távol magát az állami szociálpolitikától. A dzsentri tönkremenetelében végső soron mentalitásbeli problémát láttak. Amikor a jobboldal állami birtokpolitikát sürgetve követelte a gazdaságilag hanyatló csoport megmentését ezt azzal utasították el, hogy a mentalitás miatt újratermelődne a társadalmi probléma. A dzsentrinek azt javasolták, hogy simuljon lélekkel a középosztály többi eleméhez, olvadjon vele össze és vegye fel velük a gazdasági versenyt bátran. (Bereviczy 1884) A kialakuló munkásosztály problémáinak kezelése kapcsán arra hivatkoztak (Pluszky Ágost), hogy a társadalmi osztályok között szabad verseny van. A legalsó társadalmi osztály szociális védelme kioltaná

azokat az erőket, amelyek a munkásságot magasabb társadalmi státusz elérésére ösztönzik. Ennek több a kára, mint a haszna Inkább a munkásság gazdasági önszerveződéseit betegsegélyző pénztárakat, hitelszövetkezeteket kell az államnak támogatnia. A szociálpolitikai iskola - írja Kautz Gyula - az államnak jogkörét és hivatását oly szélesre terjeszti ki, amire azt se az egyéni, se a polgári szabadság szempontjából nincs szükség. Ha az állam határainak kiterjesztése mellett döntünk, akkor félő, hogy a folyamat nem állítható meg. Ennek két végzetes következménye lehet. Áláásódik a szabadság, illetve a túlzott feladatvállalás kimeríti az állam gazdasági erejét. Ez olyan ugrás a sötétbe, melynek következményei kiszámíthatatlanok. Az 1880/90-es évek fordulójára azonban kiderült, hogy a recept nem válik be a két társadalmi probléma kezelésére. Egyik csoport a konzervativaizmus/radikalizmus, míg a másik a

szocializmus irányába fog orientálódni