Preview: A tinihorror, szakdolgozat

Attention! This is a preview.
Please click here if you would like to read this in our document viewer!


A tinihorror Bevezetés – a témaválasztás indoklása Ha meghalljuk a szót: „tinihorror”, valószínűleg a Sikoly, a Tudom, mit tettél tavaly nyáron, vagy valamelyik mai újgenerációs „rémísztgetős film” juthat eszünkbe. Nos, az igazság nem áll messze első gondolatunktól. Egy évvel ezelőtt még nekem sem volt semmi háttérinformációm ezekről a filmekről. Miután megnéztem egyet-kettőt, eszembe sem jutott, hogy szakdolgozatom témájának a tinihorrort válasszam. Aztán egyre több és több hasonló sémára épülő film kezdett betörni a filmpiacra és még a hozzá nem értő szemlélő is észrevehette, hogy ezek a filmek bizony elképesztő filmes legtöbbször teltházat vonzanak a mozikba. Vajon mik azok a trükkök, vagy eszközök, amelyek miatt az emberek megváltják a jegyüket ezekre a produkciókra? Hogyan képesek elérni a rendezők, a forgatókönyvírók és a producerek, hogy egy ilyen

tinifilmnek újabb és újabb folytatását készítsék el, vállalva a kockázatot, hogy a közönség esetleg egyszer belefárad, beleun ebbe a műfajba? Vajon a szereplők ismertsége, esetleg színházi játéka vonzza a mozikba fiatalok tízezreit hétről hétre? Ezek a kérdések csak csekély részét képezik azoknak, amelyekre szakdolgozatomban válaszolni próbálok. Nekem, mint szubjektív szemlélőnek szerencsére nem kell a megszokott, és nagy filmkritikusok által követett sablonokat figyelnem, hiszen nem ez a szakmám. Én csupán szeretném néhány filmen keresztül bemutatni, hogyan alakult a horror műfaja a huszadik században, és hová 1 jutott, hogyan alakult át az ezredfordulóra. Elemzéseim egyedül saját benyomásaimat tükrözik. Nem vagyok horrorfilm rajongó, mégis úgy érzem, ez az a műfaj, ami a legtöbb változáson ment keresztül, mióta megjelent a filmvilágban. A filmek, melyekről írok, és amiket elemezni fogok

(Sikoly trilógia) a mai hollywoodi filmgyártás kasszasikerei, melyek (valószínűleg) csak és kizárólag a fiatal generációk számára készültek. Ez a generáció már nem ugyanaz, mint ötven évvel ezelőtt, mégis ugyanazok az igényei, mint „elődjének”: saját, nekik szóló filmek. A mai fiatalok nem biztos, hogy nagy figyelmet szentelnének a régi korok nagy tini-kultuszfilmjeinek, mint például a Rémálom az Elm utcában, vagy az Ómen. Az akkori eszközök, melyek a nézőkben félelmet keltettek, nem biztos, hogy ugyanazt a hatást érnék el a mostani, úgynevezett „cyberkultúrán” nevelkedett nemzedéknek. Azok a filmek mosolyognának már nem Freddy az ő Kruger filmjeik. Esetleg jót vagy a maszkján, ketchupként pirosló művér látványán. A számítógépes játékokban és a legalacsonyabb korosztályhoz szóló filmekben is jelenlévő brutális eszközök után már semmin sem botránkoznak vagy

ijednek meg mai fiataljaink. Másik alapjaiban nagyon fontos foglaltatik, a szempont, kor ami elemzéseim környezetének pontos visszaadása: a mai horrorfilmek többsége a mai fiatalok életének helyszínein szórakozóhely használati televízió, játszódnak. (technodiszkó), eszközeivel Egy vagy (számítógép, mobiltelefon) berendezett egyetem, egy egy modernkor nagyképernyős kollégiumi szoba, esetleg albérlet. Ezek azok a motívumok, amik a mai fiatal 2 nézőre úgy hatnak, hogy az beleélhesse magát a filmbe, magáénak érezhesse azt. Az általam elemzett filmekben ezek az eszközök mind megtalálhatóak. Ezért is érdekes, hogy mennyiben különbözik az ezredforduló félelemkeltése elődjeitől. Nem állítom, hogy ezek a filmek jobban, esetleg rosszabbak lennének, mint a korábbiak. Célom nem az, hogy eldöntsem, melyik film hordoz nagyobb értéket magában, hiszen az teljesen szubjektív, így mindenki döntse

el maga, neki melyik tetszett jobban. Én csupán azt a változást próbálom megvilágítani, természetes, amikor a ami a filmgyártásban társadalom és igényei mások lesznek, lassan átalakulnak. 3 a teljesen nézőközönség 1. Történelmi bevezető Az Amerikai Egyesült Államokban az 50-es évek derekára igen jelentős mértékben csökkent a moziba járók átlagéletkora. Ez az új, fiatalabb közönség pedig „saját” filmekre vágyott. A kiszorított, periféria-létre kárhoztatott, a filmes műfajok hierarchiájában a pornóval együtt legalulra helyezett, lenézett és mélységesen alábecsült horrorral mindössze három alkalommal esett meg a mozi száz éve alatt, hogy – átmenetileg ugyan de – rangot vívott ki magának. A 30-as évek első felében a nagy klasszikussá vált Dracula és Frankenstein mítoszai juttatták feljebb a horror műfaját a legalsó polcról, a 70-es években a „sátánfilmek”

Attention! This is a preview.
Please click here if you would like to read this in our document viewer!


(Ördögűző, élvonalba, Ómen) a népszerűvé 90-es évek válásával végén pedig jutott a be az „tinihorror” megjelenése (amelyet akár külön műfajként is említhetnénk) nyomán vált kedveltté a horror. A műfaj születése közvetetten a második világháború után az amerikai filmiparban bekövetkező jelentős változásokból eredeztethető. A háború után nagyszabású demográfiai és kulturális változások játszódtak le az Egyesült Államokban, melyek alaposan átalakították a szórakozás korábbi formáit. A 40-es évek végre megcsappant az amerikai mozik látogatottsága, ebben bizonyára nagyrészt szerepet játszott a televízió megjelenése is, másfelől pedig a metropoliszokból a kertvárosokba kiköltözött jelentős számú lakosság csupán kis százaléka vállalta, hogy egy film kedvéért beutazzon a centrumba, a kertvárosokban ugyanis nem nagyon voltak filmszínházak. A filmforgalmazók

azonban minden energiájukkal azon voltak, hogy az újonnan megjelent televízióval felvehessék a 4 versenyt. Egyfelől azzal próbáltak megfelelni a modern idők támasztotta kihívásoknak, hogy a tévé konkurenciájának letörésére új technikák (szélesvászon, bevezetésével háromdimenziós filmek), kísérleteztek másfelől azzal, hogy autósmozik ezreit építették fel a külvárosokban. A televízióval szemben azonban a legleleményesebb és legötletesebb újításokkal felszerelt mozik sem tudták felvenni a versenyt. Az idősebb korosztály nem szívesen mozdult ki otthonából holmi szélesvásznú, háromdimenziós film kedvéért, az komfortfokozatuk miatt autósmozik is, javarészt pedig, csak gyengébb a fiatalabb generáció tagjait vonzották. Végül is ezek a tendenciák oda vezettek, hogy a moziba járók létszáma és átlagéletkora az 50-es évek derekára jelentős mértékben lecsökkent. 1958-ban például a

tizenkét és húsz év közötti korosztály aránya a mozilátogatók között 62 százalékról 72 százalékra nőtt az Egyesült Államokban! Ez az új korosztály pedig már nem volt kíváncsi apáik és nagyapáik történeteire, az ő számukra forgatott filmekre, ehelyett „saját” produkciókra, filmekre vágytak, olyanokra, amelyek korosztályukbeli hősöket szerepeltetnek, akik az őket megszólító történeteket adaptálják. Így az 50-es évek végére egy egész sor „tinifilm” készült: a motorosbandákról szóló vagy éppen a rock’n’roll életérzés jegyében született filmek mellett természetesen ott voltak a horrorok is. A 60-as években a horror-trend diadalmenetét nagyban elősegíti Hitchcock Psychója, amelyben egy pszichopata késsel és láncfűrésszel, baltával, stb. szedi áldozatait A Psycho után készült horrorfilmek nagy része követi ezt a trendet. Ilyen, a műfaj jelentős állomásának tekintető az 1974-ben készült, Tobe

Hooper jegyezte A texasi láncfűrészes mészárlás című kultmozi, az 1976-os Carrie, Brian DePalma 5 rendezésében (Stephen King regénye nyomán) és az 1978ból származó mestermű, John Carpenter Halloween – A rémület éjszakája című munkája. Ez utóbbi különösen fontos állomás a horror fejlődését illetően. A mindössze 320 ezer dollárból forgatott független darab röviddel bemutatását követően tízmilliókat hozott a konyhára, s ez a tény nem kerülte el a producerek figyelmét sem: a 80-as évektől dömpingszerűen – bár legtöbbször silány, alacsony színvonalon – készülnek a hasonló műfajú és témájú filmek (Péntek 13, Erdei Fantom, Gothic, Kivégzős, stb.) Wes Cravennek a 80-as évek végére már haldokló műfaj feltámasztására tett kísérlete (Sikoly-trilógia) ébreszti fel újra az igényt a horrorfilmek – a tinihorror iránt. A 90-es évek végétől ismét középpontba kerülnek, és sorra

készülnek a horror változó értékű darabjai. Ezekből a filmekből (Tudom, mit tettél tavaly nyáron, Rémségek könyve, Blair Witch Project, stb.) már nem hiányzik az önreflexió, s az alkotók a nyers, naturális ábrázolásmódot parodisztikus elemekkel házasítják össze bennük. 6 2. 2.1 A tinihorror úttörője: A Sikoly Wes Craven A rendező, aki évtizedenként legalább egyszer felrázza a horror műfaját Wesley Earl Craven 1939. augusztus 2-án született az Ohio állambeli Clevelandben. Egy szigorú, fundamentalista elveket valló anabaptista családban nevelkedett, gyermekkora silány és boldogtalan volt. Édesapját fiatalon, már négyéves korában elveszítette Korán elhagyta aeronautika Clevelandet, (repüléstan)-szakon felsőfokú tanulmányait kezdte, de súlyos betegsége miatt kénytelen volt egy évet kihagyni. Ezután az illinoisi Wheaton Egyetemre visszatérve filozófiát, és angol irodalmat kezdett tanulni.

Attention! This is a preview.
Please click here if you would like to read this in our document viewer!


Később a John Hopkins Egyetemen fejezte be tanulmányait (1963), majd a New York államban levő Potsdamban, a Clarkston Főiskolán dolgozott humán szakos tanárként. Mellette a főiskolai rádió műsorvezetőjeként is tevékenykedett. Érdemes megemlíteni, hogy a Rémálom az Elm utcában című filmje is ebben a városban játszódik. (A film gonosz főszereplője nevét Craven egyik középiskolás társa, Freddy Kruger után kapta, aki fiatal korában gyakran terrorizálta a fiatal rendezőt.) Tanári munkássága alatt házasodott össze Bonnie Broeckerrel, aki két gyermeket (Jonathan, Jessica) szült neki, ám néhány év múlva elváltak és a gyerekek Bonnie-nál maradtak. Ezután Craven otthagyta tanári állását és miután egy ideig taxisofőrként kereste kenyerét, hangvágóként helyezkedett el egy New York-i cégnél. Sean S. Cunningham mellett társrendezője volt a „Together” című filmnek, amelynek sikere után

lehetőséget 7 kapott, hogy 1972-ben megrendezze a Last House On The Left című horrorfilmet. A filmet sikerrel. 1972 A augusztusában filmkritikusok szerint mutatták ez volt be, a hatalmas 70-es évek leggonoszabb horrorfilmje, ezt a tényt bizonyította gyors kultuszfilmmé válása is. Második filmje az 1977-es The Hills Have Eyes című alkotása elnyerte a Sitges filmfesztivál kritikusi díját. Wes Craven számos hasonló fesztiválon nyert díjat, többek között az Avoriaz fesztiválon, a Rémálom az Elm utcábannal (1984). A film mellékszereplőjeként Johnny Depp karrierje ekkor indult el a világhír felé. A The Hills Have Eyes után Wes Craven munkássága mélypontra jutott és jó kilenc éven keresztül semmi érdemleges nem került ki a kezei alól. Az 1985-ös The Hills Have Eyes második részének közel sem volt olyan sikere, mint az első résznek, és az 1986-ban készült Deadly Friends sem került be a

filmtörténet halhatatlanjai közé. Freddy Krueger elképesztő sikere híressé és gazdaggá tette Cravent, ám egyúttal el is lustította őt. Hét Nightmarefilmnek kellett elkészülnie ahhoz, hogy végre ismét valami más, izgalmas vállalkozásba fogjon. A Sikoly első részének sikere további folytatások elkészítésére buzdította a rendezőt. A Sikoly második és harmadik része gyorsan követték elődjüket, ám kevésbé futottak be úgy, mint az első rész. A Drakula 2000 című modern, lenyűgöző látványvilágú vámpírfilmmel, amiben producerként működött közre, Craven le szerette volna zárni hosszú és sikeres kapcsolatát a horror műfajával. A fentiek alátámasztására 1999-ben el is készítette első „vértelen” rendezői munkáját, A szív dallamait. Azonban ebben az évben mutatják be legújabb munkáját, Lewis Carol, Alice Csodaországban 8 című meséjének feldolgozását. A film annyiban különbözik a

mesétől, hogy itt a már időközben nővé cseperedett Alice visszatér Csodaországba, ám ott nem a már jól ismert ártalmatlan szereplőkkel találkozik, hanem zombikkal és egyéb szörnyekkel Craven dokumentumfilmet is készített. 2001 januárjában, a leköszönő amerikai elnököt, Bill Clintont, kísérte végig kamerájával a Fehér Házban három órán keresztül, néhány nappal annak távozása előtt. A rendezés mellett ír, producerkedik és filmjeiben szerepel is. Önálló filmes cégét lakóvárosában, Los Angelesben vezeti. 2.2 Kevin Williamson Kevin Williamson Észak-Karolinában, New-Bernben született 1965-ben. Gyermekkora óta érdekelte a színjátszás és az írás, amit a középiskolában is előszeretettel folytatott. Miután nem vették fel újságíró szakra, egy színjátszóösztöndíjnak köszönhetően színházi és filmes tanulmányokat folytathatott a Kelet-Karolinai Egyetemen. Ezután New Yorkba

költözött és elkezdte színészi karrierjét. Mivel ezzel néhány kisebb tévés és színpadi szerepen kívül nem sokra vitte, hamarosan átköltözött Los Angelesbe, hogy valami újat próbáljon ki. Itt nekifogott az írásnak és a rendezésnek. Elszegődött Paris Barclay mellé rendezőasszisztensnek, akivel zenei videókon dolgoztak. Szabadidejében rengeteget írt, miközben lelki füleivel volt angoltanárának szavait hallotta: „Magából soha nem lesz író!” Barclaynek jobban azonban kibontakozó feltűnt az tehetsége 9 ifjú Williamson és bíztatta egyre a forgatókönyvírásra. Tanácsát megfogadva beiratkozott a híres UCLA Egyetem levelező szakára, ahol a Killing Mrs. Tingle első tíz oldalát papírra vetette. Miután Barclay professzora, aki elhivatottságot, Williamson és Williamson meglátta benne meghívta tovább útjai a elváltak, tehetséget tanítványai dolgozott a Mrs. közé. egyik és az

Attention! This is a preview.
Please click here if you would like to read this in our document viewer!


Közben Tingle-n. Számos ügynökségnél próbálkozott, de egyiknél sem járt sikerrel. Végül az APA-nél kötött ki Justin Dardusnál. Ő segített neki eladni a forgatókönyvet az Intescope-nak. Ekkoriban Williamson nagyon rossz életkörülmények között, szinte a létminimumon élt, de kiadásai egyre nőttek és már csak a csodában bízhatott. Nem is kellett rá sokat várnia: három nap alatt írta meg azt a bizonyos ScaryMovie-t, amely elindította őt a siker útján. A Miramax/Dimension rögtön lecsapott a remekműre, és szinte azonnal elkezdtek dolgozni rajta. A Scream-re keresztelt produkcióba a szerző is kapott beleszólási jogot. Ezzel párhuzamosan felkérte Mandalay Entertainment, hogy dolgozza át Lois Duncan Tudom, mit tettél tavaly nyáron című regényét. Williamson forgatókönyvéből nagy sikerű film készült Jim Gillespie rendezésében. A Sikoly hatalmas sikere után a közönség szinte követelte a folytatást, ami

nemsokára, egy éven belül el is készült. Rendezői bemutatkozása a Teaching Mrs. Tingle egy horrorkomédia, ami nem más, mint a Killing Mrs. Tingle végleges formája. Saját bevallása szerint Williamson egy igazi munkamániás, nem alszik többet napi 4 óránál, azt is olyan kényelmetlen kanapén, amelyen még véletlenül sem tud rendesen aludni, nehogy túlzásba vigye Minden hajnalban 4-kor felkel, és írni kezd. 1997 júniusában az Entertainment Weekly Magazin a világ 100 legkreatívabb embere közé választotta. 10 2.3 A Sikoly szereplőiről A Sikoly saját, fantasztikus sikerét nem csupán Cravennek köszönheti. A rajongók más okokból is özönlöttek a mozikba, többek között a szereposztás miatt, amely az USA (akkoriban) legnépszerűbb sztárjait vonultatta fel. A film döbbenetes Barrymore erővel lemészárlása indít, teljesen a gyönyörű letaglózza a Drew nézőt. Hirtelen összezavarodik a közönség,

hiszen ki gondolt volna arra, hogy az egyetlen híres szereplő öt perccel a film kezdete után kibelezve lóg egy fán? Bizony, így jár az, aki nem tudja, hogy ki volt a valódi gyilkos a Péntek 13-ban. Ez igazán meglepő és váratlan filmes fordulat, hiszen megszokhattuk, hogy a közismert és kedvelt színészeket jobbára főszereplőként láthatjuk, vagy legalábbis hosszabb ideig öt percnél. Képzeljük csak el, ha egy maffiafilmben Al Pacino már az első negyed óra után saját vérében úszva feküdne egy kegyetlen sikátorban, gyilkosság vitathatatlanul áldozataként, egy brutális bizonyára és értetlenül bámulnánk a filmvászonra. Valahogy így érezhetjük magunkat szegény Drew szerencsétlen esete kapcsán is, s felmerül a kérdés: vajon mi jöhet még ezután? Sidney Prescott (Neve Campbell) a Sikoly trilógia egyik főszereplője, események ő mind a történet körülötte, kulcsfigurája, illetve miatta hiszen az

zajlanak. A főszereplő Neve Campbell nagyon jól alakítja karakterét. Egy lány, aki elveszítette édesanyját, és éppen elég baja van szegénynek, mégis őt hajszolják a gyilkosok. A hasonló kategóriába sorolható, Tudom mit tettél tavaly nyáron című filmben például a fiatalok megölnek valakit, és azután következik a bosszú, ami rajtuk csapódik le. 11 A Sikolyban Sidney anyját ölték meg, és mégis a lányt üldözik gyilkosai. Sidney lelki frusztráltságának jelei már a film elején megmutatkoznak: annak ellenére, hogy a film elején nem derül ki, hogy mi történt édesanyjával, feltűnik Sidney zárkózottsága és tartózkodása az emberektől. Barátjával közel két éve együtt vannak, mégsem történt köztük szexuális kontaktus. Az első rész gyilkosai, Billy (Sidney barátja) és Stew, viselkedésükben jellemét egy mutatják. A tipikus amerikai felszín alatt középiskolás azonban dühtől fiú és

gonoszságtól hajtott lélek lappang. Billy szülei elváltak, mert apja Sidney anyjával folytatott viszonyt. Ezért is kellett az asszonynak meghalnia a fiatalok kése által. Stew talán csak baráti szeretetből vesz részt a gyilkosságokban, talán érdeke fűződik hozzá, a film alatt ez nem derül ki, ám abban biztosak lehetünk, hogy nem partnere lennie Billynek vonakodott az egyszer öldöklésben. Az sem első gyilkosságuk után (Sidney anyja), azért folytatják tovább ördögi cselekedeteiket, mert ráéreztek a gyilkosság „ízére”, és roppantmód tetszik nekik az e fajta játék. Tehát már csak a puszta szórakozás hajtja őket bele az újabb és újabb gyilkosságba. Ennek eredményeképpen Stew a film végére idegösszeomlást kap. Elbizonytalanodik, mikor nem találják meg azt a pisztolyt, amivel le kellene lőnie Sidneyt. Ez az első pillanat, amikor a fiatalok rádöbbennek, hogy ebben a játékban ők is lehetnek vesztesek, de

Attention! This is a preview.
Please click here if you would like to read this in our document viewer!


már nincs visszaút A fiatal főszereplők között említhetjük még Randy-t, a helyi videótékában dolgozó fiút, aki a második részben veszítette életét. Ő az a szereplője a filmnek, aki útmutatóként szolgál a horror műfajában. Mindig van egy hasznos tanácsa a különböző szituációkra. Horrorfilm rajongóként minden szabályt tud ahhoz, hogyan éljünk túl egy horrorfilmet. Némi humort visz a filmbe, például amikor egy tévébeli szereplőnek 12 kiabál, hogy vigyázzon, mert mögötte van a gyilkos, és a szobában mögötte is áll egy, aki azonban nem tudja megölni. Szintén szórakoztató a szituációban, hogy Randy mit sem vesz észre az egészből, hiszen a televízióban zajló jelenettel van elfoglalva. A felnőtt karakterek között az élen szerepel Dewey (David Arquette) seriff-helyettes, és Gale Weathers (Courney Cox Arquette) televíziós riporternő. Dewey rendőr, Sidney legjobb barátnőjének bátyja, a

film egyik legesetlenebb megalázkodó karaktere. természete ellenére Visszahúzódó és mégis és bátor segítőkész. Megnyilvánulásai néha mosolyra derítik a nézőt, és mikor összejön a riporternővel, mindenki megkönnyebbül, hogy lám neki is sikerült. Kijelenthetjük, hogy Dewey a trilógia hőse, hiszen minden gyilkosság felderítésében fontos szerepet játszik, minden esemény után ő az, aki a megrémült fiatalokat nyugtatgatja és ráadásul még meg is sérül. Gale Weathers a helyi televízió újságírója, aki negatív szereplőként tűnik fel a film elején. Kiderül, hogy Sidney édesanyjának halála után a gyilkosságot rábizonyították egy férfira, akinek ártatlanságát Gale hangoztatta egyedül. A filmbeli első gyilkosság után tűnik fel mikrofonjával a főiskola körül, és rögtön összetűzésbe keveredik, sőt össze is verekedik Sidney-vel. Ám ahogy a történet egyre tovább halad, kiderül, hogy

igaza volt a férfit illetően és jelleme egyre jobban szimpatikusabb a nézők szemében. A film végére már ő is ugyanúgy benne van a történésekben, mint az üldözött jellemének fiatalok. és Határozott találékonyságának egyéniségének, köszönhetően erős túléli a vérfürdőt. Gale Weathers a modernkor női újságírójának megtestesítője. Szerkesztő riporterként mindig kézben tartja a dolgokat, soha nem bizonytalan és mindig tudja, mit akar. A tipikus női főnök, aki 13 egy perc nyugtot sem hagy alárendelt férfi kollégájának. Ha nem került volna érzelmi kapcsolatba értelmezhettük Dewey volna rendőrrel, a ideáljával. 14 huszadik akkor századi karakterét feminista 3. 3.1 Félelemkeltés A félelemkeltő filmes eszközök Egy filmes mondás szerint a nézőt megijeszteni és megsiratni a legkönnyebb, a legnehezebb a megnevettetés. Mi is szükséges ahhoz, hogy a széksorokban helyet

foglalókat kiugrassuk üléseikből? Elég hozzá egy hosszú csend utáni bevágása. A rendelkezik. üvöltés, vagy félelemkeltés Az első egy rémisztő rendkívül arc nagy horrorfilmekben, hirtelen eszköztárral mint például a Drakula, vagy a Frankeinstein, a legfontosabb szerepet a képek játszották. A csöpögő vér, a teljesen torz, grimaszoló arcok látványa, mind feledhetetlen élményként érték a nézőket. A gyerekek szemeit eltakarták a szülők, amikor a vásznon, a távolban megjelent a szörny, vagy a repülő vérszívó alakja. Tudták, hogy most olyan kép fog következni, ami bár nem biztos, hogy megijeszti őket, de az elkövetkezendő pár napban nem mernek majd benézni az ágy alá. A horrorfilmekben a rendezők, a maszkmestereknek adták az egyik legfontosabb feladatot: készítsék el a lehető legvisszataszítóbb, legfélelmetesebb arcokat és testeket, amitől a néző Emlékszünk Frankeinstein

megrémül, még ha lenéz rá a vászonról. Freddy összeégett arcára, vagy szegecsekkel megtűzdelt fejére. Olyan eszközei ezek a horrorfilmeknek, amikre még évek múlva is emlékszik a néző, és félelemmel, esetleg undorral gondol vissza rájuk. A félelemkeltés nagyon sok esetben nem csak egy célt ér el a nézőknél. Amikor az idegen bolygókról érkezett nyálkás teremtmények törnek 15 a földlakók életére, vagy amikor genetikailag kifejlesztett szörnyek falják fel elevenen áldozataikat, előfordulhat, hogy az első érzés, ami a nézőkben felmerül, az az undor, és nem a félelem. A belső szervek, a vér megmutatása alapvető motívuma nemcsak a régebbi, de a legtöbb mostani horrorfilmnek. A következő fontos eszköz, aminek egy horrorfilm rendező fontos szerepet tulajdonít filmjének elkészítésekor, a filmbeli helyszín kiválasztása. Egy laboratórium, egy ködös várkastély, vagy egy sötét erdő,

Attention! This is a preview.
Please click here if you would like to read this in our document viewer!


mind olyan helyek, ahol a rémisztgetés a legbiztosabb módon eléri célját. A szereplők legtöbbször ezeken a helyeken bolyonganak, az esetek nagytöbbségében a kijáratot keresve. A főszereplők általában meg is találják, többnyire a film legvégén, amikor már csak ők maradtak életben. A helyszín azonban nem minden esetben szélsőséges. Nagy hatással van a nézőre, amikor a történések olyan környezetben játszódnak, ami hasonlít saját otthonukhoz, világukhoz. Ennek következtében jobban magukénak érzik a történetet. Ebben az esetben egy ismert város, egy átlagos iskola lehet az események színtere. A néző annál jobban beleéli magát a történetbe, minél jobban közel érzi magához a szereplőket, legtöbb esetben a főszereplőt. Azok beszéde, viselkedése, környezete, otthona sokban egyezhet az övékkel. A horrorfilmekben előforduló félelemkeltő történetek, vagy karakterek alapvetően két félék lehetnek. Az egyik típusa a

nem megszokott környezetben, fiktív lényekkel játszódó történet (zombik, vámpírok, szellemek gépek és egyéb természet feletti lények). Itt a horror eszközeinek nem muszáj „földhöz ragadtnak” lenniük. A vér nem minden esetben piros, és a harapásra nyíló állkapocs is nagyobbra nyílhat, mint általában. 16 A másik típus az úgynevezett valódi világban játszódó történet, ahol a legtöbb esetben az áldozat ember, a gyilkos pedig szintén ember, vagy valamilyen állat, például a Cujo című horrorban. Itt a gyilkosságok és a megoldás is a realitás talaján maradnak. Ami változatosságot jelenthet ebben a műfajban, az a szereplők tulajdonságainak, viselkedésének, életkorának különbözősége. A gyilkos lehet egy elborult elméjű felnőtt (Sikoly) vagy akár egy gyermek is (Halloween). Szintén megemlíthetjük, hogy a néző ehhez a fajta horrorhoz érzi magát közelebb, pontosan a fentebb említett okok miatt.

Következő fontos félelemkeltő eszköz a horror műfajában, a zene és a hanghatások jelenléte. Egy horrorfilm alatt legtöbbször rejtelmes és misztikus zenei aláfestést hallunk, általában a történéseknek megfelelően. A zene úgy változik, ahogy a film hangulata. Megfigyelhető, a tipikus filmes eszköz, miközben a legnagyobb a feszültség, a zene, a hangok lehalkulnak, vagy teljesen elhallgatnak. Ilyenkor a néző tudja, várja, hogy most valami olyan fog következni, amitől megrémül. Rutinosabb horrorfilm nézők ezeket a részeket rögtön felismerik. Nagyon sok filmben a rendezők ezeket a hangokat szándékosan nem igazítják a cselekményekhez, vagyis a kép és a hang nem illeszkedik időben. Eredményeképpen a néző nem tudja, mikor kell megijednie, tehát a film alatt végig feszültségben ül, hiszen a rémület bármikor „jöhet”. Amilyen a film, olyan a zene. A Penge című film roppant gyors jelenetekből áll, tele verekedéssel,

száguldással és lövöldözésekkel. Ilyen esetben a rendező nem is gondolhat arra, hogy lelassítja a film alapzenéjét, vagy hanghatásait, hiszen ebben a típusú horrorban nem az ijedtségen van a lényeg. Tehát ebből adódóan 17 a Penge zenéje nagyon „pörgős” techno és rock, ami véleményem szerint nagyon sokat „dob a filmen”. 3.2 A klasszikus horror, és a tinihorror összehasonlítása A horrorfilm és a tinihorror is a félelemkeltésen alapul. Céljuk: a nézőben feszültséget kelteni ameddig a filmet nézik úgy, hogy hatását utána is érezzék. Tulajdonképpen nem is vehetjük őket két különböző műfajnak, hiszen egy „csapathoz” tartoznak. Majdnem a legtöbb filmben az alapvető történet: Van egy, vagy több gyilkos és szintén egy, vagy több áldozat. A végkifejlet is ugyanaz a legtöbbször: a gonosz elnyeri méltó büntetését, a szegény áldozat pedig, rettentő sok menekülés, harcolás, és

szenvedés után, megmenekül. Idáig mind a két műfaj azonos, sőt nagyon sokszor a gyilkolás is hasonló eszközökkel történek bennük. A kés az egyik legsűrűbben alkalmazott eszköz a filmbeli gyilkosságoknál, ezen kívül az élen van még a balta, és a különböző lőfegyverek is. Azt gondolhatnánk, hogy a két műfaj közül a tinihorror a kevésbé félelmetesebb. Nos, ez a feltételezés hamis, hiszen mind a kettő horrorfilm, és különbözőségüket nem az adja, hogy melyik a rémisztőbb. Annak ellenére, hogy egy régebbi horrorban még teljes képernyőben előttünk voltak az áldozat kiforgatott belső szervei, hogy az öldöklés folyamatának is nagy szerepe volt a félelemkeltésben, még nem feltétlen jelenti azt, hogy a tinihorror kevésbé lenne rémisztőbb. Ahogy az idők alatt oly sok minden változik a világban, szinte minden területen, így a filmgyártás folyamatában is történtek változások. 18 A horrornál a

Attention! This is a preview.
Please click here if you would like to read this in our document viewer!


rendezőknek és forgatókönyvíróknak alapvetően új stílust kellett kitalálniuk, hiszen, ahogy az emberek változtak, úgy változott az igényük is. A régi klasszikus horrorfilmeknek már nem volt akkora hatása a nézőkre, elérkezett arra a pontra, ahol már nem tudott hatalmas tömegeket generáció szeretett, következő. vonzani azt Gondoljunk a úgy bele, mozikba. utasította hogy Amit el a az (többnyire) régi utána mi sem szerettük például azokat a zenéket, amikért szüleink annak idején annyira nagyon „odavoltak”. Minden generációnak megvan(nak) a maga meghatározott műfaja(i). Az első ok, amiért a horrorfilm napjainkra többnyire átváltozott tinihorrorrá, az emberek környezetének változásával magyarázható. A filmeknek, melyek „fél lábbal” a realitás talaján maradtak, muszáj volt követniük az emberek környezetének változásait, és azt a filmekben érzékeltetni. A kép változásával

párhuzamosan, természetesen együtt változott a zenei aláfestés is. A modernkor zenei stílusaihoz a modernkor nézője sokkal közelebb érzi magát. A tinihorror kialakulásának másik oka, a moziba járók életkorának emberek változása. nagy része A mai filmszínházakat napjainkban a „tini” betöltő korosztályba sorolható. A legtöbb film „nekik készül”, az ő világukban játszódik, az ő életérzésüket visszaadva. A tinihorror mellett ugyanúgy megtalálhatóak a tini-vígjátékok, vagy a tiniromantikus filmek is. Ezeknek az alaptörténete legtöbbször egy gimnáziumban, főszereplők vagy átlagéletkora egy főiskolán körülbelül játszódik. 16-24-ig A terjed. Fiatalokról szóló filmek fiataloknak, fiatal szereplőkkel. Ez a „tini műfaj” lényegi különbsége műfajától. 19 a klasszikus horror Még egy fontos szempont, amiben a két műfaj különbözik, az a félelemkeltés folytonossága. A

feszültség állandó „szinten tartása” a klasszikus horrorfilmek tipikus eszköze. Nagyon ritkán fordul elő, hogy ezekben a filmekben a nézők izgalmi állapota akár pár percre is lankadna. A filmen végighúzódik az a fajta feszültség, ami a horrorfilmek tipikus jellemzője. Ezzel szemben a tinihorror, esetenként, bizonyos újításokat vitt a műfajba. A filmben nem minden esetben tart egyfolytában a feszültség, hanem mintegy egyensúlyként, lazább, humoros jelenetek is előfordulhatnak. Ezzel a néző minden egyes riadalom után megpihenhet egy kicsit, és felkészülhet az újabb feszültségre. Olyan ez, mint a hullámvasút, amikor az ember fel és leszáguld, ám vannak olyan pályarészek, ahol a kocsi egy rövid ideig egyenesen halad Ezek az eszközök természetesen egy kicsit visszafogják a félelemkeltést, és lazábbá teszik a horror műfaját. Az mostani fiatal generáció ízlésvilága ehhez a stílushoz áll közelebb. Ennek

következményeképpen a régi klasszikus horrorfilmek lekerültek a videótékák legalsó polcára, s a filmgyártók mind újabb és újabb tinihorrorral álltak elő. Annak ellenére, hogy a műfajra jellemző a feszültség és a könnyedség egyensúlyban tartása, bizonyos filmekben azért a félelemkeltő eszközök vannak túlsúlyban. Ilyen például a Blair Witch Project (Ideglelés) című tinihorror, ahol a fiatal szereplők egy sötét erdőben bolyonganak szellemekre vadászva. A film közben a néző végig feszültségben van, nem tudhatja, mikor fog történni valami ijesztő. Ez a film próbálja elkerülni a humort, és félelemkeltő eszközeivel (kép, hang) a legjobban hasonlít a régi klasszikus horrorokra. Összegezve kijelenthetjük, hogy a tinihorror annyiban különbözik elődjétől, hogy benne megtalálhatóak bizonyos 20 lazább eszközök, például humor, amik lehetővé teszik a nézőnek a „pihenést”. Nehéz eldönteni,

ám mégis kijelenthető, hogy a klasszikus horrorfilm nagyobb hatást gyakorol a nézők lelkiállapotára, félelemkeltő eszközeivel undort és a rettegést vált ki a befogadóból. A mostani fiatal generációnak már nincs szüksége az állandó rettegésre, ezért van az, hogy a tinihorror-filmek nagyobb rajongótábort tudhatnak magukénak. 21 4. A Sikoly 4.1 A történet A film egy amerikai kisvárosban, Woodsboro-ban játszódik. Szereplői átlagpolgárok, mindennapjaik semmiben sem különböznek városkában más brutálisan amerikai életétől. meggyilkoltak A egy nyugodt nőt, mrs. Prescottot, egy egygyermekes családanyát. Az állítólagos gyilkost elkapták és börtönbe zárták. A történet egy évvel a gyilkosság után kezdődik, szintén egy gyilkossággal. Casey-t a szép szőke lányt felhívja egy rekedt hangú ember és a horrorfilmekről kérdezi. Amikor rossz választ ad, a barátját, aki a verandán van megkötözve egy

Attention! This is a preview.
Please click here if you would like to read this in our document viewer!


székben, egy maszkos alak leszúrja. Aztán Casey-t is utoléri a vég: az egyik fán végzi felakasztva. A kisváros élete felbolydul, a gyilkosságok után. A fiatalok a helyi iskola diákjai voltak, és nem tudni ki lehetett gyilkosuk. A film főszereplője a meggyilkolt asszony lánya, Sidney Prescott, aki édesapjával lakik a városban. A történetben hamar kiderül, hogy a gyilkos, aki szereti telefonon rémisztgetni az embereket, magára vállalja Sidney anyjának meggyilkolását. Ugyanezt a sorsot szánja a lánynak is, és állandó telefonos zaklatással teszi a lányt egyre feszültebbé és ijedtebbé. Sidney édesapja a film elején elutazik, úgyhogy a lány egyedül marad a nagy házban. Ez egy tökéletes lehetőség a gyilkosnak Időközben egyre több fiatalt ölnek meg a városban, a feszültség pedig egyre csak fokozódik. Ezt tetézi még az is, 22 hogy azt a férfit, akire annak idején az első gyilkosságot rábizonyították, szabadon

engedik. Nem tudni ki a gyilkos, vagy gyilkosok. Egy idő után már mindenki gyanús, hiszen az emberek egymás viselkedését figyelik, és aki csak egy kicsit is máshogy viselkedik, már a gyilkosság elkövetésének gyanúját kelti. Megjelenik egy tévéstáb, és a riporternő, Gale Weathers is elkezd nyomozni a gyilkos, és a nagy szenzáció után. Az események következtében már kijárási tilalmat is elrendeltek a városban. Sidney a véletlennek és néhány barátjának, köztük Dewey seriff-helyettesnek, köszönhetően mindig megmenekül a gyilkos késétől. A sorozatgyilkosság fűződik, Dewey és mellett Gale egy Weathers romantikus között. szál is Kapcsolatuk eleinte egyoldalú. Gale azért kezd kacérkodni a rendőrrel, hogy tőle hasznos információkat szerezhessen tudósításai számára. A Rendőr pedig beleszeret a nőbe, s később ez viszonzásra is talál. A film végén természetesen egyre jobban összecsapnak a hullámok a

gyilkosok feje felett. Kiderül, hogy a gyilkosságokat két helyi fiatal Billy és Stew követte el. Billy Sidney barátja volt már két éve. A két barát ölte meg annak idején a lány anyját, mert az viszonyt folytatott Billy apjával. Utána már csak kedvtelésből gyilkoltak, mert ahogy mondták, nagyon sok horrorfilmet néztek és „rákaptak az ízére”. Szerették volna megvalósítani saját filmjüket Ez sikerült is nekik, de ahogy a legtöbb filmben, a rossz itt is veszít a legvégén. Az utolsó jelenetben a srácok elkövetnek néhány hibát, és az végzetes lesz számukra. Gale és Sidney pisztolylövései kioltják a két gyilkos életét, és ezzel végetér a rettegés. 23 4.2 A film elemzése A Sikoly döbbenetes erővel és gyorsasággal indul. Már rögtön a film elején megtörténik két gyilkosság Woodsboroban, ahol az egyik legismertebb színész Drew Barrymore, akit gyerekként már láthattunk Spielberg E.Tjében,

alakította Casey, és barátja Steve esnek áldozatául a gyilkosoknak. A lány az első percben még teljes nyugodtsággal kukoricát pattogtat, aztán megcsörren a telefon. A néző meghallja, hogy a vonal túlsó oldalán valószínűleg a leendő gyilkos beszél, és a rémület elkezdődik. Még nem tudni mire is kell felkészülni, hiszen a támadó jelenleg nem látható, csupán a hangja hallható. Csak mikor már túl vagyunk az ijedségen, miután az először megjelent tudunk előre készülni a következő jelenetekre, hiszen már ismerjük a gyilkos „kinézetét”, gyilkolásának stílusát, a film esetében a kést. Az első döbbenet, amivel a néző szembesülhet a filmben, az a legismertebb színésznő gyors halála, hiszen leülve a vászon elé ismerősként üdvözölhettük őt, ám pár perccel később már kivágott belső szervekkel lóg udvaruk egyik fáján. Ez a rendezői fogás a filmet már az elején érdekessé és izgalmassá

teszi. Amikor a szülők a telefonon keresztül hallgatják, amint lányukat éppen meggyilkolják, különösen megrettentő emléket hagyhat a nézőkben. Tipikus filmes fogás, hogy azok már csak pár méterre vannak a háztól, mikor lányuk haldoklik, de nem segíthetnek. Mire odaérnek lányuk már nem él, és a gyilkosnak hűlt helye. 24 A Sikoly esetében az úgynevezett reális horrorfilmről beszélhetünk, hiszen a gyilkos itt nem természetfölötti lény, hanem hús vér ember. Legalábbis ezt gyaníthatjuk, hiszen személyének kilétét a film végéig egy hosszú fekete köpeny és egy rémisztő fehér maszk takarja. A maszkra ránézve első gondolatunk a film címe lehet, hiszen annak szája úgy néz ki, mintha egy hosszú és néma sikolyra nyílna. Bár az arcról nem csöpög vér, és nem ad ki magából velőtrázó üvöltéseket, kifejezése mégis rémisztően hathat a nézőkre. A gyilkosnak saját és eredeti módszere van. Áldozatát

Attention! This is a preview.
Please click here if you would like to read this in our document viewer!


felhívja telefonon, és találós kérdéseket tesz fel neki eltorzított hangon. Horrorfilmekről kérdezi első áldozatát, s mikor a lány rossz választ ad, végez vele. A különös kegyetlenséggel elkövetett öldöklés mindig nagyobb feszültséggel jár, mint például ha az elkövető egyszerűen „csak” fegyverrel lőné le áldozatait. A hosszú kés melyet kezében tart félelmet és rettegést kelt nemcsak áldozatában, hanem a nézőben is. Az első gyilkosságok után a film visszavesz felgyorsult tempójából történéseket. és, egy Itt kissé nyugodtabban ismerkedhetünk meg folytatja a a szereplők karaktereivel, jellemeivel. Itt kapunk képet arról, mik is történtek a kisvárosban a filmbeli első gyilkosságok előtt. Minden szereplő más és más tulajdonságokkal rendelkezik. A főszereplő Sidney köré épül az egész történet. Miközben a gyilkos őt próbálják meggyilkolni, mellette sorra áldozatul esnek a hozzá

valamilyen módon kapcsolódó emberek. A lány édesapja a film elején elutazik otthonról, és nem tér vissza egészen a film végéig. Felmerülhet a nézőben a gyanú, hogy esetleg ő a gyilkos. 25 A film ebből a szempontból rendkívül hatásosan van elkészítve. A véleményünk, történet vajon közben ki sokszor követheti el megváltozik a brutális gyilkosságokat. A legtöbb horrorfilmben a történet elején, vagy közepe felé fény derül a gyilkos kilétére, és utána a feladat már csak annak elfogása, sokszor megsemmisítése. A Sikolyban a befejezés egy percig sem lehet kétséges a nézőben. Kevés az esély arra, hogy mindenki meghal, és a gyilkosok szabadon maradnak, tehát marad egy kérdés: Ki lehet a gyilkos? Egy kis gép által eltorzított hangjának köszönhetően, talán még az a kérdés is megfogalmazódhat bennünk, hogy esetleg nő az elkövető, erre azonban rácáfol az első olyan jelenet, amikor a támadót

megsértik, és férfihangon jajdul fel. Ettől a ponttól kezdve kereshetjük a tettest. A megoldást nehezíti, hogy majdnem minden szereplő viselkedéséből levonhatnánk a következtetést: ő tette. Ám egy filmben két megoldás létezhet. Az első, amikor a szereplő gyanúsan viselkedik, árulkodó jeleket mutat, és később az a gyanú be is igazolódik. Általában ez a fajta megoldás nem a film végén fordul elő, hanem az elején, esetleg a közepe táján. A második eset, amikor a gyilkos személye csak a film végén derül, azon egyszerű oknál fogva, mert végig úgy viselkedett, hogy senki sem gyanakodott rá. Természetesen a gyakorlott krimi és horrorfilm nézők gyorsan rá szoktak jönni a megfejtésre. A Sikolyban a gyakorlott nézőknek is komoly fejtörést okoz kitalálni, ki is lehet a gyilkos. A két fiatal Billy és Stew viselkedése, már az elején feltűnhet, és gyanús lehet a nézőknek. A gondolatot, hogy esetleg valamelyik fiú

az elkövető, hamar elhessegeti magától az ember, hiszen Billy szinte minden megnyilvánulása gyanús. Ő biztosan nem lehet, hiszen az 26 annyira egyértelmű lenne. Stew pedig sajátos humorával, állandó jókedvével okot sem ad a feltételezésre. Egészen a film végéig találgatunk vajon ki tarthatja rettegésben Woodboro-t? Mindenki gyanús a seriff-helyettestől kezdve, a horrorfilm rajongó Randy-n át, Sidney elutazott édesapjáig. A film végén aztán kiderül, hogy a két fiatal együtt követte el a gyilkosságokat. Innen már minden érthető, főleg mert még meg is magyarázzák, miért tették. A Sikolyban ebben az esetben az először gyanúsított, aztán „felmentett” szereplő lesz mégis az elkövető. Az ötlet eredeti, jó befejezése ez a filmnek. A félelemkeltést a filmben a kiszámítható, ám mégis váratlan jelenetek adják. Amikor a zenei aláfestés lehalkul, vagy felgyorsul, a néző számíthat arra, hogy most

bizony valami történni fog. És az ijedség nem is marad el, annak ellenére, hogy az ember esetleg fel volt rá készülve. A rémületet nem mindig a gyilkos okozza Egy megcsörrenő telefon, vagy egy ablakon beugró fiú, aki pont egy támadás után érkezik, szinten tartják a nézőben a feszültséget, egészen addig, ameddig azt egy nyugodtabb jelenettel nem kompenzálják a film alkotói. A gyilkos rendkívül gyorsan mozog a támadások során, az egyik pillanatban még az egyik helyen tűnik fel a másikban már egy teljesen váratlan oldalról csap le. A nézők az áldozat szemszögéből látják a helyszínt, a támadó például elbújik az utcasarkon, (Tipikus horrorfilmbeli tulajdonsága az áldozatnak, hogy soha nem arra menekül, amerre ésszerű lenne, mindig úgy viselkedik, hogy a néző legszívesebben rákiáltana: ne arra menj!) és az üldözött, miután megszűnt a mozgás és minden arra utaló jel, hogy támadója esetleg még ott lenne,

Attention! This is a preview.
Please click here if you would like to read this in our document viewer!


elindul arra, amerre az eltűnt. A néző ilyenkor 27 felkészül arra a pillanatra, amikor a szegény rémült áldozat odaér majd a sarokra, és a gyilkos ráveti magát A rendező azonban erre a pillanatra egy rövid, feszültségfokozó szünetet tartogatott, és a gyilkos akkor és olyan irányból támad, amire és ahonnan a legkevésbé számítunk. Az ijedség garantált, a jelenet elérte célját A Sikoly félelemkeltő eszközei, egyébként a horrorfilmek tipikus példáját mutatják. A gyilkos, majdnem minden esetben, előbb eljátssza saját kitervelt játékát az áldozattal, mielőtt végezne vele. Ettől élvezetes számára annyira az öldöklés. Az áldozat pedig a legtöbbször próbál elmenekülni, s nem szegül szembe támadójával. Természetesen a gyilkos mindig előre tudja mit, s hogyan fog tenni, tehát számára könnyű a szituáció megoldása. Ha pedig néhány esetben menekülnie is kell, biztosra vehetjük, hogy

zavartalanul elszökik a helyszínről, még akkor is, ha szerintünk semmi esélye sem volt rá. A feszültséget és a rettegést humorral is ötvözte a rendező. A filmben elhangzó kontextusokban sokszor utalnak a horrorfilmekre, azok hibáira. Ezekkel Craven mintegy kifigurázni szerette volna saját műfaját, persze csak a legfinomabb módon, hiszen ez mégiscsak egy horrorfilm. Randy karaktere a megszállott rajongóé, aki videótékásként, mindent tud a horrorfilmekről és azok „túlélési szabályzatáról” Randy megjelenés és előadásmódja alapvetően humoros, így nagyrészt neki „köszönhetően” a nézők néha úgy érezhetik, hogy a tinihorror átváltozott egy tini komédiává. Ám ezek a jelenetek nem tartanak sokáig, és a feketeruhás-maszkos gyilkos hamar rácáfol elkalandozott gondolatainkra. 28 A Sikolyban Wes Craven tulajdonképpen saját magát, és műveit parodizálja ki, szűkre szabott keretek között. Randy sorra

felsorolja, hogyan tesz a rossz áldozat (mindig felfelé rohan), s miket nem szabad mondani egy horrorfilmben (mindjárt visszajövök). A film érdekessége, hogy egyszerre vehetjük komolyan is és nem is. A történet alapvetően komoly, ám a könnyedebb és helyenként humoros jelenetek megengedik számunkra, hogy egy kicsit kiszakítsuk a filmet a nagyon durva horror kategóriájából. A Sikoly óriási siker lett nem csak a tengerentúlon, hanem Európában is, köszönheti ezt új stílusának, amivel egy új műfajt hozott létre, és amely műfaj stílusjegyeit annyi újabb film hordozta magán a későbbiekben. 29 5. A Sikoly II 5.1 A történet A szörnyű woodsboroi gyilkosságok után két évvel, Sidney Prescott és a másik túlélő Randy Meeks megpróbálnak új életet kezdeni, egy más városban, más emberek között. A két barát együtt beiratkozik a középnyugati Windsor Egyetemre. Ez a film városban is éppen gyilkossággal a

„Döfés” kezdődik. című film Az egyetemi bemutatója tartja izgalomban a diákokat. A film a woodsboroi gyilkosságok című könyvből készült, melynek szerzője az előző rész rámenős tévé-riporternője, Gale Weathers. Az újságírónő pénzre váltotta a városban átélt véres élményeit, írt belőle egy bestsellert. Ám a film bemutatója vérfürdőbe torkollik. Egy az előző részben jól lemészárol ismert két maszkba egyetemistát. öltözött Nincs alak nehéz brutálisan dolga az elvegyüléssel, hiszen a moziban nagyon sok fiatal húzott magára olyan maszkot, melyet az akkori elkövetők viseltek. A gyilkosság következtében újra megjelenik Gale Weathers, egy másik, fekete bőrű operatőrrel, hiszen előző kollégáját lemészárolták két évvel ezelőtt. A fiatalok arra a következtetésre jutnak, hogy valaki le akarja másolni a két évvel ezelőtti rémtetteket, sőt az illető ezúttal is kívülről tudja a

horror műfaj szabályait, és imádja a folytatásokat. Ebből következően néhány történésekért. 30 fiatal Sidney-t okolja a Időközben megérkezik Dewey rendőr is. Repülőre ült és odarepült, ahogy meghallotta, mi történt az egyetemen. Rögtön figyelmezteti Sidney-t, vigyázzon, mert a gyilkos biztosan ismeri őt. Gale Weathers hirtelen felbukkanása Cottonnal, (akit Sidney édesanyjának meggyilkolásával vádoltak két éve), és ötlete, miszerint jó lenne, ha a lány végre beszélne az meghurcolt ártatlanul férfival, újabb összetűzést eredményez a két nő között: Sidney újra leüti a riporternőt. És a gyilkosságok folytatódnak, ezúttal Sidney egyetemi városában. A tettes sorra gyilkolja meg a helyi fiatalokat, előre kitalált szisztéma szerint. A rendőrségen járva, Gale Weathers fontos felfedezést tesz: Az mostani gyilkosságok összes addigi áldozatának neve fenn szerepel egy táblán. Ezeket a neveket olvasva

Attention! This is a preview.
Please click here if you would like to read this in our document viewer!


Gale rájön, hogy ez az elkövető másolja a woodsboroi gyilkosságokat, hiszen egyezést talál a nevekben. A szituáció újra ugyanaz, mint egykoron Woodsboro-ban. Mindenki azt találgatja, vajon ki lehet a gyilkos. Ugyanúgy felmerül lehetséges tettesként Randy, a horrorszakértő fiú neve, mint Dewey rendőré, aki a régi események következtében, fél lábára sánta. Sidney az egyetemen színészkedik, részt vesz az iskola drámacsoportjában. A tanára javasolja neki, hogy használja fel fájdalmát az alakításában. Ezután elkezdenek próbálni és a lány a horrorisztikus jelenet során, hallucinálni kezd, pánikrohamot kap. Látja a maszkost, aki hol felbukkan, hol eltűnik előle. Végül az összes színjátszótársát maszkos gyilkosoknak látja. A következő jelenetben, az előző rész nagy túlélője Randy is életét veszti. Ezután Sidney a könyvtárban e-mailen üzenetet kap, hogy még aznap este meg fog halni. A

fenyegetéssel Cottont gyanúsítják, aki abban az időben szintén a könyvtárban tartózkodott. Erőszakos viselkedése miatt a rendőrség őrizetbe 31 veszi a férfit, ám később bizonyítékok hiányában kénytelenek szabadon engedni. Gale és Dewey magánnyomozásba kezd A riporternő, időközben elmenekült operatőrének felvételeit nézve, képeket látnak az eddigi áldozatokról. A kép hirtelen megváltozik és önmagukat látják élőben, kiderül, a gyilkos filmezi őket. Megkezdődik a hajsza, ahol szerencsére megmenekülnek, bár a gyilkos elmenekül és Dewey ismét megsérül. Az utolsó jelenet a színházban játszódik, ahol a mostani gyilkosokat Gale Weathers és Sidney semlegesíti, Cotton segítségével. Kiderül, hogy ismét ketten követték el a szörnyűségeket. A két évvel ezelőtti egyik gyilkos, Billy anyja fiát és férjét (hiszen az Sidney anyja miatt hagyta el őt) szerette volna megbosszulni, és

tetteihez egy bérgyilkost Mickey-t kérte segítségül. Újra örömmel nyugtázhatjuk, hogy Dewey rendőr, mint két évvel ezelőtt, ezúttal is túlélte a borzalmakat. A többször is meghurcolt Cotton pedig végre tisztázta magát, sőt tévésztár lett. 5.2 A film elemzése A Sikoly második része sok mindenben hasonlít az elődjéhez. A gyilkosságokat megint ugyanúgy követik el, mint Woodsboroban: két ember fekete ruhában, és fehér maszkban, a legtöbbször kés segítségéve