|
Date: January 28. 00:10:02, 2024 Source : Wikipedia |
Az osztrák–magyar északi-sarki expedíciót 1872 és 1874 között vezették. Az eredeti cél az Északkeleti-átjáró felfedezése lett volna a Tegetthoff gőzössel, ehelyett azonban a 24 fős csapat felfedezte a Ferenc József-földet. Az expedíciót Julius von Payer főhadnagy és Karl Weyprecht irányította, a költségek legnagyobb részét osztrák–magyar nemesek, arisztokraták finanszírozták.
Az expedíció sikerrel zárult, a vállalkozás résztvevői több mint két évet töltöttek el az északi sarkvidéken gyakran életveszélyes körülmények között.
Az 1860-as évektől felgyorsult az északi sarkvidék kutatása; a felfedezésekbe a németek is bekapcsolódtak, akik úgy vélték, hogy az Északi-sarkot a Spitzbergák és a Novaja Zemlja szigetcsoport közötti Barents-tengeren át lehet legkönnyebben megközelíteni, mivel a Golf-áramlás miatt a nyílt víz nyáron messze felnyúlik a Jeges-tengerbe.
August Peterman, az északi sarkvidéket célzó német expedíciók lelkes támogatója az osztrákokat is bíztatta, hogy kapcsolódjanak be a kutatásba. A sikeres előexpedíció (lásd alább) eredményeképpen Bécsben elhatározták, hogy a Novaja Zemlja irányába vezetik az osztrák-magyar északi sarkvidéki expedíciót, melynek célja az északkeleti-átjáró megtalálása, illetve esetlegesen az északi-sark meghódítása lett.
A Ferenc József-föld (vörös keretben)
A terv
Előexpedíció
A sarkvidéki expedícióra Julis von Payert és Karl Weyprechtet – osztrák-magyar haditengerészeti sorhajóhadnagyot – szemelték ki, akik önként vállalták a feladatot. Előtanulmányként a két leendő expedícióvezető "tájékozó utat" tett meg a sarkvidék felé. Kibéreltek egy norvég vitorlás hajót, az Isbjörnt és 1871. június 26-án kihajóztak Tromsø kikötőjéből. Október 4-én érkeztek vissza, a 73° 40" szélességi fokig jutottak el. Az előexpedíció eredményes volt: a Spizbergáknál nyílt vizet találtak.
A felfedezőút finanszírozása
Johann Wilczek gróf, a bécsi Földrajzi Társaság vezetője 40 ezer forintnyi összeget ajánlott fel egy Arktisz felé irányuló expedíció céljára és sikerült megnyernie a kormányzati szervek támogatását is. Az északi-sarki expedíció költségeinek egy részét magyarországi támogatók adták. A vállalkozás teljes költsége 222 599 forint volt, amelyből magyar részről mindössze 7518 forint folyt be. Az adakozók főképp arisztokrata családok - Zichy, Eszterházy, Széchenyi - és magyarországi bankok voltak. A felfedezőút hivatalosan magánadományokból volt finanszírozva, ám a közös hadügyminisztérium is nagymérvű támogatást nyújtott és diplomáciai eszközökkel is segítette a vállalkozást. Az út parancsnoka, Karl Weyprecht sorhajóhadnagy és helyettese, egyben az expedíció tudományos vezetője, Julius Payer főhadnagy rangja is mutatja az expedíció katonai jellegét.
Tegetthoff hajó
A felfedezőutat a Tegetthoff gőzössel tették meg, amit direkt e célból építettek. A szkúner Wilhelm von Tegetthoff osztrák tengernagyról kapta a nevét, a Teklenborg&Beurmann cég építette Bremenhavenben.
(Ebben az időben az osztrák-magyar hajógyárak még nem voltak olyan állapotban, hogy egy nagyobb tengeri hajót építhettek volna.)
A hajó 220 tonna tömegű, 38,34 méter hosszú volt, árbocokkal és vitorlával is felszerelték és egy 75 kW-s gőzgép működtette. Az útra 130 tonna szenet vitt magával, ami 1200 óra hajóútra volt elegendő mennyiség.
Legénység
A Tegetthoff parancsnokául Karl Weyprecht sorhajóhadnagyot nevezték ki, aki az expedíció általános vezetője volt. A felfedezőút tudományos vezetője Julius Payer főhadnagy lett, aki korábban már részt vett egy német északi-sarkvidéki expedícióban, az Új-Germánia fedélzetén.
A hajónak 24 fős volt a személyzete. Főképp olasz tengerészekből válogatták ki őket, a tisztek pedig osztrák származásúak voltak. Az egyetlen magyar Dr. Kepes Gyula volt - a hajóorvos. Kepesre az expedíció orvosi feladatai és az állat- és növénytani gyűjtőmunka is hárult. Hajóorvosként rendkívül jól látta el a feladatát: az expedíció a rendkívül zord körülmények ellenére mindössze egy ember halálát könyvelhette el két év alatt. A személyzet:
Dr. Kepes Gyula
- Karl Weyprecht - parancsnok
- Julius von Payer – tudományos vezető
- Gustav Brosch – sorhajóhadnagy, tiszt
- Eduard Orel – sorhajózászlós, tiszt
- Dr. Kepes Gyula - hajóorvos
- Johann Haller és Alexander Klotz – tiroli hegyivadászok
- EllingOlaf Carlsen – szigonymester
- Petro Lusina – fedélzetmester
- Otto Krisch – hajógépész
- Johann Orasch – szakács
- Joseph Pospischell – fűtő
- Antonio Catarinich, Antonio Scarpa, Antonio Lukinovich, Pietro Fallesich, Giorgio Stiglich, Vincenzo Palmich, Lorenzo Marola, Francesco Lettis, Giacomo Sussich – matrózok
Indulás északra
1872. május 31-én Bécsből vonattal érkezett meg a legénység Brémába. Az expedíciót 1872. június 13-án kezdték meg. Július 3-án már a norvégiai Tromsø-ben voltak, ahol csatlakozott hozzájuk Elling Olaf Carlsen norvég hajóskapitány, az északi vizek ismerője. Július 14-én folytatták útjukat a Novaja Zemlja felé, ahol az é. sz. 74 1/2°-ánál jégre bukkantak. Útközben találkoztak Johann Wilczekkel, aki az Isbjörn nevű hajón, élelmiszer-utánpótlást helyezett el az osztrák-magyar expedíció számára a Novaja Zemlja sziget északi részén, a Nassau-foknál.
Augusztus 21-én elvált a két hajó, az Isbjörn dél felé vitorlázott tovább, a Tegetthoff pedig folytatta útját észak felé.
A jég fogságában
Az expedíció hajója még aznap (augusztus 21.) jégtorlaszba került, jégtáblák közé fagyott. Az eredeti terv meghiúsult. A jégbe zárt hajó észak felé kezdett sodródni a jégtáblákkal együtt, egészen a 80. szélességi fokig. Október 13-án az egymásra tornyosuló jégtáblák nemcsak a hajó fölé emelkedtek, hanem benyomultak a hajó alá is. A Tegetthoff a bal oldalára fordult. A expedíció tagjai a hajóról mindent, ami mozdítható volt, azonnal kiraktak a jégre és megtettek minden előkészületet, hogy a hajót végleg elhagyják. A katasztrófa azonban nem következett be: négy órakor a nyomás csökkent, a hajó nem roppant össze.
1873 elején már az é. sz. 78° alatt voltak Novaja Zemljától keletre. A jégtáblák kelet felé haladtak, ám nemsokára északnyugat felé kezdett fújni a szél, így lassan a jégmezővel együtt északnyugati irányba indultak el. A hajót 1873 nyarán sem sikerült kiszabadítani a 10-12 méter vastagságú jégtáblák közül.
A Ferenc József-föld felfedezése
1873. augusztus 30-án a hajótól északnyugatra szárazföldet pillantottak meg. „Föld, föld, végre föld!” kiáltásban tört ki a legénység. Ám a szárazföld elérése még váratott magára. A hamarosan bekövetkező sarki tél meggátolta, hogy 1873-ban az expedíció meghódítsa az ismeretlen földet. Októberben jutottak el a szárazföld közelébe, itt töltötték a második sarki telet. 1874. március 10-én a legénység egy része partra szállt a szárazföldre. Március 20-án Payer hat emberrel és három kutyával, egy jól felszerelt szánon útra kelt azzal a céllal, hogy megállapítsa a sziget északi kiterjedését.
Miközben észak felé haladtak, Payer megosztotta az expedíciót: a 81° 38" szélességi fok körül hátrahagyta embereinek egy részét a nagyobbik szánnal, ő maga pedig, egy tiszttel és egy matrózzal továbbhaladt észak felé.
Lassanként felfedezték, hogy a szárazföld a Spitzbergákkal azonos méretű szigetcsoport lehet, melyet észak-déli irányban egy tengerszoros választ ketté. A szorost Ausztria-szorosnak, a keleti főszigetet Wilczek-földnek, a nyugati vidéket pedig Zichy-földnek nevezték el.
Az expedíció útvonala
Payerék egy nagyobb szigetre jutottak el, amelyet Rudolf trónörökös-szigetnek neveztek el. A szigetcsoport északi részét elérve megpillantották a Ferenc József-földet északról határoló tengert: a Jeges-tengert. A Ferenc József-földnek a legészakibb részét Petermannról, a legtávolabbi hegyfokot Bécs városáról nevezték el. A Wilczek-föld legészakibb fokát pedig Pest-foknak nevezték el.
(Ám 1874-ben maga Pest jogilag már nem létezett, hiszen 1873-ban megalakult Budapest. Az expedíció hazatérése után nevezték át a felfedezett területet Budapest-foknak).
Az expedíció megörökítéséül palackba zárt rövid jelentést hagytak hátra, amelyet egy sziklarepedésbe helyeztek el. A dokumentumot 1921-ben norvég tengerészek találták meg és juttatták el Bécsbe. Payerék április 12-én fordultak vissza, majd a Tegetthoffhoz április 21-én érkeztek meg. Május elején meg kisebb utazást tettek északnyugat felé egy magas hegyre, amelyről áttekinthették a szigetcsoport nyugati vidékét.
Élet a jég fogságában
Az expedíciónak embertelen körülményeket kellett kibírnia, kezdetleges eszközökkel felszerelve. A sarki télben a -50 °C-os hideg átlagosnak volt mondható; ezen a hőmérsékleten csonttá fagyott minden élelmiszerük. A kenyér haraphatatlanná és törhetetlenné vált, kőkeménnyé fagyott; a vajat illetve a zsírt vésővel és baltával kellett feldarabolni, hogy a főzéshez használni tudják.
Telente a higany hetekig meg volt fagyva. Élelmüket főképp az elejtett jegesmedvékből nyerték: az egész expedíció alatt 67-et ejtettek el, de fókára is vadásztak. A személyzet meteorológiai méréseket végzett, vizsgálták a jégmezők mozgását, illetve felderítés és vadászat céljából kutyaszánnal kisebb-nagyobb utakat tettek meg a jégtáblákon. Az ünnepeket megtartották: karácsonykor jégkunyhót emeltek a jégtáblákból. A hajó jégtorlaszba kerülése után a személyzetnek nem sok dolga akadt: a jégmezővel való lassú sodródás idején a tisztek megtanították az analfabéta matrózokat írni, olvasni.
Indulás haza
Az expedíció második évében már többen betegeskedtek; Otto Krisch hajógépész pedig tüdőbajban meghalt. Temetése után a hajóról lehordták a felszereléseket, élelmiszereket és azokat szánokra rakva megindultak dél felé (1874. május). Három csónakjukat is magukkal cipelték. 3 hónapos gyaloglás után augusztus 13-ra elérkeztek a jégmező szélére, már látták a Novaja Zemlja északi havas hegyeit.
Csónakra szálltak és a Novaja Zemlja sziget északi része felé eveztek, ahová korábban az Isbjörn hajó élelmiszert rakott le az expedíció céljára. Ám az áramlás elhajtotta a csónakokat a sziget másik pontjára, így az élelmük rohamosan fogyott. Abban bíztak, hogy a közelben esetleg norvég vagy orosz halászhajókra bukkannak, amik megmentik az expedíciót.
Augusztus 24-én egy orosz bálnavadászhajót fedeztek fel, ami felvette az expedíció tagjait és a norvégiai Vardø-be vitte őket. A felfedezőút 812 napig tartott. A kis halászfaluban néhány óra alatt telegráffal értesítették Bécset és Budapestet szerencsés megmenekülésükről és fölfedezésük sikeréről.
Innen a Finmark nevű német hajóval tértek vissza Hamburgba 1874. szeptember 5-én. Bécsbe vonattal érkeztek meg, ahol már a pályaudvaron ünnepi fogadtatásban részesítették az expedíció tagjait, szeptember 25-én pedig estélyt rendeztek a hős felfedezők tiszteletére, aki átvették a császári kitüntetést is.
Az osztrák-magyar expedíció válságos helyzete. Julius von Payer festménye
Beszámolók az expedícióról
A felfedezőút történetét és a felfedezett területeket Julius von Payer írta le a Die österreichisch-ungarische Nordpol-Expedition in den Jahren 1872-1874 című könyvében (1876). Az eredményeket - a fent említett könyvön kívül - Weyprecht és Payer magyarul is kiadott jelentéseiből ismerhette meg a korabeli tudományos élet.
Julius von Payer és Dr. Kepes Gyula a Magyar Földrajzi Társaságban 1874. október 19-én tartott előadáson mutatták be kutatási eredményeiket. Dr. Kepes pedig még az expedíció idején - Tromsø-be visszatérve - számolt be levélben a Vasárnapi Újság számára az utazás körülményeiről és a felfedezéseikről.
Do you have a good idea? Write a guest post for us!
Recommended articles
A vörösiszap
A vastól a bauxit is vörös. A vasásványok közül a hematit és a goethit nem vesz részt a kémiai folyamatokban és mint oldhatatlan maradék a vörösiszapba kerül. A vörösiszap többféle fémvegyület elegye, a timföld (alumínium-oxid) gyártásának mellékterméke. A fokozottan veszélyes hulladékok osztályába tartozik. A környezetvédelmi szakemberek a II. veszélyességi kategóriába sorolták.
A római ColosseumA Colosseum az ókori Róma hatalmas amfiteátruma. Az amfiteátrum római találmány. Lényege az elliptikus alaprajzú aréna, amelyet több emelet magasságban ülőhelysorok öveztek, ahonnan a nézők biztonságosan szemlélhették a látványosságokat. Az amphitheatrum szó utal az épülettípus eredetére, hiszen két, félkör alaprajzú görög színház "összeillesztése" eredményezi az ellipszis formát.
Az eukarióták eredeteAz az elképzelés, hogy az eukarióták (ide tartoznak az állatok, növények, gombák és a protisták, az állati egysejtűek) prokarióta sejtek (archaeák és eubaktériumok) egyesülésével jöttek létre, figyelmen kívül hagy több, a sejtekben lejátszódó folyamatot. Az eukarióta (valódi sejtmaggal és sejtszervecskékkel rendelkező) sejtek eredete a mai napig vita tárgyát képezi.
Recommended documents- Ambrus-Horváth -Általános digitális térképészet / 2002, 16 page(s)
- Számviteli jegyzetek mérlegképes könyvelőknek / 2009, 52 page(s)
- Kutya képességvizsga szabályzat / 2009, 2 page(s)
- Térképészet előadások / 2007, 10 page(s)
- Fülöp Márta - Az egyén versenyképességének lehetőségei / 2015, 9 page(s)
Comments
  |
Anonymus | January 29, 2024 |
|---|---|---|
| Tromsø neve 3 helyen is szerepel (ha jól számoltam), de mindenütt tipográfiai elgépeléssel (vagy a tudatlanságból eredően). És egyéb bosszantó, pl. toldalékolási hibák is vannak. Lektorra nem telik?
Köszönettel javítottuk. Karakterkódolási hiba volt (a szerk.) |
||
