Csehov a rövid, tömör, csattanós műveivel új változatát teremtette meg a novelláknak. A novella, ami most elemzésre kerül, egy tipikus példája a csehovi novelláknak. Csak néhány oldalas írásban emberi sorsok, jellemek bemutatása és az orosz társadalom rajza is elfér. A műben a realizmus jellemzői találhatók, vagyis a mű a közvetlen valóság élményét kelti, a fülledt orosz mindennapokat mutatja be és a hőse hétköznapi ember, típus, akinek a céljai, jelleme is mindennapi. A többi szereplők is típusokat testesítenek meg, ezért nincsenek jellemezve és nincs nevük. A mű legfőbb célja az orosz társadalom bemutatása Csehovra jellemző kegyetlen, éles, gúnyos írói hanggal. A társadalom minden osztályát felvázolja művében és kritizálja. Csehov bármelyik napon találkozhatott olyan bérkocsissal, mint Jona Potapov, így valóságos elképzelése volt, hogy milyen az élete Jonának. A novella nem köthető történelmi eseményhez akármikor megtörténhetett volna a korabeli Oroszországban.
A mű témája az, hogy a főhős reménytelenül keres egy embert a világban, akinek kiönthetné a szíve fájdalmát, de egyetlenegyet sem talál, így a lovával osztja meg a fájdalmát. A novella rövid terjedelmű, epikus műfaj. Egyetlen esemény dolgoz fel és kevés szereplőt mozgat. A csehovi novellákat megkülönböztetjük, más novelláktól, mert a cselekmény itt másodlagos, a legfontosabb a lélekelemző ábrázolás. A fent leírtak mind igazak erre a műre is, mert rövid, az egyetlen esemény egy bérkocsis napja és a legfontosabb a bérkocsis fájdalmának bemutatása. A történet expozíciója rövid és csak egy egyszerű bérkocsis életének egy képét mutatja be. A novella helyszíne egy orosz város egy hideg téli napon, ami a társadalom hidegségét, kegyetlenségét jelképezi. Az első utassal való beszélgetésből kiderül a szituáció, hogy Jonának egy hete meghalt a fia forrólázban. A bonyodalom akkor kezdődik el, amikor Jona megpróbálja elmondani bánatát az utasainak, de azok közönyösen nem hallgatják meg. A bonyodalom kibontakozása, amikor ráébred, hogy az utcán hullámzó sok-sok ezer ember között egy sincs, aki meghallgatná. A magányban határtalan fájdalom zúdul rá. A novella tetőpontja, amikor nemcsak az idegen emberek, hanem a sorstársa, a fiatal bérkocsis is elutasítja.
"Ahogy a fiatal kocsis víz után kívánkozott, úgy kívánkozik ő a beszéd után."
Félelmetesen kínlódott a tudattól, hogy senkivel sem tudta megosztani fájdalmát, amíg el nem jut a megoldáshoz, hogy a lovának önti ki a szívét. A megoldás groteszk és gúnyos célzás a beteg társadalomra, hogy senki sincs, aki meghallgasson egy reményvesztett, szerencsétlen embert. A mű középpontjába Jona Potapov áll, aki egy egyszerű bérkocsis. Jámbor, hétköznapi ember, akinek minden reménye és boldogsága a fiában volt, de ő meghalt. A fia halála után lelki válságba jut, és nem tud beilleszkedni az elgépiesedett, kegyetlen orosz társadalomba. Elveszti élete értelmét és a világban csak a fájdalom, és a szenvedés marad számára. Nehezen kommunikál az emberekkel, de érzi, hogy magányában a fiára gondolni félelmetes, ki kell beszélnie magából a fájdalmat, mert különben összeroppan alatta. A világ külső hatásaival szemben (hideg, szidalmak, a púpos utas ütése) érzéketlennek látszik. Gyenge jellem, nem tud megbirkózni az élet akadályaival, és támaszt keres emberekben, de nem talál. Határozatlan, magányos, hallgatag ember, aki gyenge akaratú és hagyja magát becsapni. Gyáva, nem tud szembenézni a saját félelmével, hogy meghalt a fia. Önsajnáló , akinek szüksége van egy emberre, aki meghallgatja. Nem férfias alkat, nincs erőszakos megnyilvánulása, minden indulatot elfojt magában. Csehov egy kísértethez hasonlítja, akiről senki nem vesz tudomást, mert olyan jelentéktelen. Mozdulataiban és viselkedésében a lovához hasonlít, lehet, hogy ezért ossza meg vele a fájdalmát. A mű erkölcsi problémája az, hogy igazságtalanul bántak-e az emberek Jonával ? Az én véleményem szerint igazságtalanul bántak Jonával, mert nem embernek, hanem szolgának tekintették és elhárították maguktól a halál kínos kérdését, olyan válasszal, hogy:
"Valamennyien meghalunk !"
Az emberek ebben az elállatiasodott társadalomban, önzők, csak magukra tudnak gondolni. Nem törődnek és nem bizalmaskodnak senkivel, főleg nem egy bérkocsissal, nem ereszkednek le az ő szintjére. A fiatal bérkocsis pedig, azért nem segített rajta, mert őneki is, elég gondja van az ő gondja nélkül is. A fiatal kora miatt is önkéntelenül elhárítja magától a halált, és nem tudja átérezni Jona helyzetét. A párbeszéd túlsúlyban van az epikus és a leíró résszel szemben. Az epikus részből van a legkevesebb, mert alig történik valami a műben a cselekmény szintjén. Csehov állapotokat rajzol, ahol a cselekmény nem fontos csak a lélekrajz. A leíró rész aprólékos és részletező. A viszonylag rövid, tömör párbeszéd túlsúlyával Csehov a dokumentatív jelleget akarja kiemelni. Ezért a mű olvasása közben, olyan érzésünk van, mintha a szemünk előtt történne mindez. Az írói hangnem objektív, de a szereplő - és témaválasztás groteszk és komikus. A nyelvezete köznyelvi.
Csehov újat teremtett a rövid, tömör, lélektanilag ábrázoló novelláival. Dosztojevszkij és Tolsztoj a regényeivel váltak világhírűvé, míg Csehov a rövid novellák írásának lett mestere, de az orosz társadalomról alkotott kritikája, és a novelláinak a mondanivalója, bizonyos értelemben túlnő Dosztojevszkij vagy Tolsztoj alkotta művek eszményén, és a XX. század előfutárát fedezzük fel benne.
Van jó témaötleted? Írj nekünk egy vendégcikket!
Kapcsolódó olvasnivalók
A bűnüldözés mesterei: Török János
Thaisz Elek főkapitány távozása után Török János, volt temesvári polgármester lett az új budapesti főkapitány (1885). Török Jánost közigazgatási szakemberként tartották számon, de a rendőrség irányítása sem volt ismeretlen a számára.
Árpád-házi Szent Erzsébet élete
Árpád-házi Szent Erzsébet (német nyelvterületen gyakorta Thüringiai Szent Erzsébet) (Sárospatak, 1207 – Marburg, 1231. november 17.) II. András magyar király és merániai Gertrúd lánya. Születésének helyéről többféle elmélet létezik, ezek alapján Sárospatak, Óbuda és Pozsony jön szóba. A fentiek közül Sárospatak a leginkább elfogadott.
Tibet és Kína viszonya 1959-ig
Tibet és Kína viszonya a történelem folyamán meglehetősen áttekinthetetlen és némiképp zavarosnak tetsző képet mutat. A tibeti nemzeti büszkeség máig kitart a "mindig is önálló Tibet" oly gyakran hangoztatott képe mellett. A másik oldal nézőpontját tekintve, Kína fennhangon proklamálja – jóllehet leginkább a megszállás legitimizálása, vagy inkább annak magyarázata miatt -, hogy Tibet mindig is Kína része volt.
Kapcsolódó doksik
Középiskolai anyagok
Mikszáth Kálmán élete és munkássága
I. Mikszáth kora és élete
A 19. század egyik legfontosabb ábrázolási módja, a realizmus (természetesen még a romantikával keverten), ez azonban inkább csak elszigetelt kitérő, folytatás nélküli kezdeményezés maradt. A magyar széppróza Mikszáth művészetében szakadt ki. Mindenekelőtt az eszményítéstől, a retorikától és a pátosztól fosztotta meg a magyar elbeszélést...
Ady Endre költői forradalma
Ady Endre a huszadik század magyar irodalmának egyik legnagyobb alakja. Erdélyben született, református vallású családban. Szülei azt szerették volna, hogy jogász legyen. El is kezdett jogot tanulni Debrecenben, de azt otthagyja és újságírónak áll. Élete nagy szerelme Diósi Ödönné Brüll Adél, aki Lédának nevez. Ő viszi ki Adyt Párizsba és ismerteti meg vele a szimbolizmust. Harmadik...
A költői reményvesztés feltárása Vörösmarty Mihály Az emberek című költeményében
A költői reményvesztés feltárása Vörösmarty Mihály Az emberek című költeményében
A remény keresése és elvesztése, majd a reményvesztés után az irracionális remény utáni puszta vágyakozás Vörösmarty Mihály költészetében meghatározó jelentősséggel bíró, alapvető téma - legyen szó akár személyes sorsról, akár nemzeti létről, akár az emberiség jövőjéről. Ezen...