Irodalom | Középiskola » Irodalom Tételek by UFO, 2001

ÉRETTSÉGI ÍRÁSBELI DOLGOZAT 1998. május 18 Magyar nyelv és irodalomból TÉTEL: A MAGÁNY SOKSZÍNŰ ÁBRÁZOLÁSA A MAGYAR LÍRA NÉHÁNY ALKOTÁSÁBAN A magány a magyar irodalomban, kiváltképp a magyar lírában rendkívül fontos szerepet tölt be. Jelen van valamennyi nagy lírikusunk életművében, hiszen egyikük élete sem volt mentes a szerelmi csalódástól. Talán ennek köszönhetően rengeteg kimagasló alkotás született, sőt egyes költök egész életművét egyfajta magányos, borongós keserű lemondás jellemzi. Ilyen volt például a Nyugat első nemzedékének két kimagasló alakja, Tóth Árpád és Juhász Gyula. De korábban, jóval e két költő előtt is született sok mű hasonló hangnemben A XIX. Századi líra egyik legkiemelkedőbb alakja volt Berzsenyi Dániel Egész életére kihatott a magány, a csalódás és a lemondás. Ezek az érzések pontosan nyomonkövethetők verseiben is. Egyik legszebb verse a magányról, az

egyedüllétről a Levétöredék barátnémhez című. A mű pontos keletkezéséről csak annyit tudunk, hogy valamikor 1804 és 1808 között született. A vers rögtön egy felszólítással kezdődik: „Ne kérdezd, barátném!” Ez feldúlt lelkiállapotra, sértődött emberre utal. Az egész első versszakra ez a dacos duzzogás jellemző. Pontos képet kapunk arról, hogy a költő egyedül van, nincs kedve semmihez, és ami a legfontosabb számára: nincs vele a szerelme: „Tudod, magam vagyok, mert te nem vagy velem.” Számomra megdöbbentően hat a második szakasz harmadik sora: „És csak alig hallom a vígság lármáit.” Ebben az egy sorban egyszerre van benne a magány, a lemondás és a vágyakozás is. A következőkben elénk tárul, ahogy a költő a tűz előtt ül magányosan, és álmodozni kezd. S így kerül egy idillikus, szebb, érzékibb világba. Az álmodozás, az ábrándozás ad erőt neki és, azok hozzák vissza neki boldogságot: „S az

emlékezetnek repdező szárnyai Visszahozzák életem eltűnt örömeit.” Az utolsó versszakban aztán újra a valóságban vagyunk, véget ér a költő számára oly édes álmodozás. A legmegrázóbb a vers utolsó három sora Berzsenyi arra utal, hogy annyira magányos, hogy a múló szerelem és egy szomorú dal azok, amik „mellette” vannak. A vers – amelynek rímképlete abab cdcd – a tűz előtt ábrándozó költőt mutatja be, rettenetesen magányosnak, elhagyatottnak. A XX. századi magyar irodalomban is megtaláljuk azokat a verseket, amelyek egy költő egyedüliségét mutatják be. Babits Mihály (1883–1941) A lírikus epilógja című vers a költő első alkotásai közé tartozik. Még az előtt született, hogy az 1908-ban induló Nyugat összefoghatott volna a magyar művészek érdekében. Az első versszakban arra utal, hogy minden versében neki fontos szerepe van. A mindenek feletti tökéletességre törekszik, de ő is ember, ezért még

mindig tanulnia kell. A második versszakban úgy érzi, annyira magányos, hogy csak Isten tudhatja, van-e valaki aki hozzá illik. Egy dióval próbálja szimbolizálni helyzetét A dió egy csonthéjas gyümölcs Feltörni nehéz, belűre a fény nem szivárog. Ezzel azt akarja mondani a költő, hogy szinte lehetetlen számára a kitörés ebből a magányból. A vers 1904-ben keletkezett, amikor a költő vidéken élt, hiszen csak 1911-ben került Újpestre. Ebből nehéz kitörni neki A harmadik versszakban a „bűvös kör” egyfajta erőtérként jelenik meg, amelyből lehetetlen kitörni. Talán legjobb, ha beletörődik sorsába, hiszen „vágya sejtése csalfa”. Az utolsó versszakban egybeolvasztja az alany és a tárgy jelentését. Úgy érzi, ő az, aki be van zárva, és ő az, akit bezártak A görög ábécé első (alfa) és utolsó (omega) betűjének jelenléte alátámasztja Babitsnak az antik világ iránti érdeklődését, de fordított sorrendje is a

költő helyzetének össze-visszaságát jelképezi. A vers formailag a Petrarca által elterjedt szonettel mutat rokonságot, de rímképletében eltér a kettő egymástól. A magány Babitsnál eltérően jelent meg mint Berzsenyinél Míg Berzsenyinél egy szerelemből fakadó magányt ismertünk meg, addig Babits attól teljesen eltérően tárta elénk egyedüllétét. A Nyugat első nemzedékének egyik legnagyobb egyéniségének, Tóth Árpádnak (18861928) egész életművét áthatja egy búskomor, mély emberi érzésekkel teli alaphang. A Meddő órán című versében nagyon játékosan, rímekkel gazdagon ábrázolja magányát. Talán így próbálja feledtetni magával az egyedüli életet és betegségéből származó kellemetlenségeket. A vers annak ellenére, hogy nagyon rövid, játékos, rímekkel teli, keserűséget is hordoz magában. A vers arról szól, hogy a költő kicsit kedvetlenül írogat egy dalt, s rádöbben mennyire egyedül van. Talán ezért

sem törődik könnyeivel: „Kicsordul a könnyem. Hagyom.” A vers végén a költő lényeged ad annak, hogy testi „fogyatékossága” is egyik oka elszigeteltségének. „Vézna, szánalmas figura én.” Az utolsó sor a csattanó, melyben megfogalmazódik a költő számára, olykor nehezen kimondható lényeg: „S magam vagyok e föld kerekén.” Az előzőekben láttuk, hogy mind a három költőnél másként jelent meg a magány. Az irodalmunk egyik legnagyobb és egyben leghányatottabb sorsú költőjénél is másként jelenik meg az elszigeteltség, az egyedüllét. Radnóti Miklós az akivel a sors, az élet kíméletlen volt. Hetedik ecloga című verse, harmadik és egyben utolsó munkaszolgálati behívásakor született. A vers öt nem egyenlő részre oszlik. Az ecloga, mint műfaj Vergiliusnál mutatott be idillikus képsorokat Radnótinál ez pont fordítva jelentkezett. A vers írásakor Fannihoz szól, neki meséli el a munkatábor rémségeit. Az

olyan szavak, mint a szögesdrót, tölgykerítés, barakk pontos képet adnak a költő elszigeteltségéről. A második rész is Fanni megszólításával kezdődik: „Látod-e drága,” Rémisztő és borzalmas lehet az, hogy a tábor lakói számára egyedül az éjszakai álmodozás „rongyosan, kopaszon” jelent valami kellemeset. Ekkor jelenik meg néhány költői kérdés, amelyekre egyetlen munkaszolgálatos sem kaphat választ, hiszen csak a halál vár rájuk. A harmadik rész első felében is pontos képet kapunk a lágerben történő megaláztatásokról. Úgy kezelik őket, mint egy hernyót, mindenüket elvették, postát sem kapnak. Megrázó, ahogy minden népnek megtalálta a legmegfelelőbb jelzőjét: „hangos olasz, szakadár szerb, méla zsidó”. Mindannyian mások, sorsuk egy, össze vannak zárva, mégis magányosak Az idő múlása egyet jelent a fogság vége és a halál közeledtével. Az utolsó szakaszban ismét Fannihoz – szerelméhez,

feleségéhez szól. Körülötte mindenki alszik, de ő csak egy lányra tud gondolni. Hiányzik neki, nélküle még talán aludni sem bír Az utolsó sornak itt is fontos szerepe van. A költő számára már minden elveszett Az elszigeteltség, az embertelen bánásmód teljesen elvették a költő számára az életkedvet. Ezért egyetlen remény, ha Fanni gondolatban vele van. Az előző négy vers alapján láthattuk, hogy költőnként változik saját bánatának, magányának megjelenítése. Ha van is a költők magányában közös vonás, azt teljesen eltérően jelenítik meg. Értékelés: A kiválasztott versek, a magány elhelyezése a magyar irodalomban a tanuló felkészültségét bizonyítják. Jól szerkesztett, igényes munka Stílusa helyesírása jó (Hiba: 4) Tartalom: 5 (jeles) Nyelvtan: 5 (jeles) A 20. század első évtizedeinek magyar irodalma; a Nyugat jelentősége A hivatalos, konzervatív folyóiratok egyeduralmát Kis József (1843-1921) lapja,

A Hét (1890-től) törte meg. 1900-ban alakult meg a Társadalomtudományi Társaság, s megindította a Huszadik Század című orgánumát (19001919). Ez maga köré gyűjtötte a független, radikális értelmiség tagjait Rövidebb életű, kisebb szépirodalmi folyóiratok jelezték a „modern” fiatal írók jelentkezését. Ilyen volt a Magyar Géniusz (1892-1903), melynek felelős szerkesztője Osvát Ernő lett. Ugyancsak Osvát szerkesztette az 1905-ben alapított Figyelőt is A Nyugat című folyóirat első száma 1908. január 1-jén látott napvilágot, és 34 éven át –Babits Mihály haláláig (1941)- a magyar irodalom legmeghatározóbb központja volt. Főszerkesztőként Ignotus (Veigelsberg Hugó; 1869-1949), a jelentős kritikus, hírlapíró jegyezte, szerkesztői Fenyő Miksa (1877-1972) és Osvát Ernő (1876-1929) lettek. Osvát kritikus volt, így ítéleteiben nem volt részrehajlás vagy féltékenység. Halála után adták ki barátai Az

elégedetlenség könyvéből című, 90 lapból álló aforizmagyűjteményét, Ignotus előszavával. (Az aforizma rendkívül tömör, csattanós vagy paradx formában megfogalmazott általános érdekű gondolat, erkölcsi igazság, életbölcsesség) A Nyugatot egyedül Osvát Ernő szerkesztette. Elolvasott minden beküldött kéziratot, és kiválasztotta az értékes írásokat. Csak a tehetséget nézte, nem a politikai pártállást A folyóirat címe egyben programot és kihívást is jelelntett Céljának tekintette a magyar irodalomnak a nyugati nagy irodalmak színvonalára emelését. A Nyugat ellenzői a Nagyváradon 1908-ban megjelent Holnap című antológiával léptek először. Ady Endre, Babits Mihály, Balázs Béla, Dutka János, Emőd Tamás, Juhász Gyula, Miklós Jutka új látásmódot képviseltek, és a Nyugatban valódi nemzeti veszedelmet láttak. Mindezek ellenére a folyóirat tekintélye fokozatosan emelkedett. A Nyugat kritikusai közé tartozott:

Ignotus, Hatvany Lajos, Schöpflin Aladár, Lukács György. A folyóirat folyamatosan megjelent a világháború éveiben, és túl is élte azt Osvát halála után 1929-ben bekövetkezett halála után Babits Mihály határozta meg a Nyugat szellemét, irányvonalát. 1929-től 1933-ig Móricz Zsigmonddal együtt szerkesztette a lapot, 1933-tól pedig Gellért Oszkár (1882-1967) volt segítségére. Babits halála a Nyugat halálát jelentette, de csak részben, mert az Illyés Gyula által szerkesztett Magyar Csillag (1941-1944) külsőleg változatlan formában, a Mikes emblémát is megőrizve a nagy előd folytatásának tekinthető. A húszas években a második-, a harmincas években a harmadik nemzedék; és a folyóirat összetartó erejének csökkenése jelentős. Első nemzedék: Ady Endre, Babits Mihály, Kosztolányi Dezső, Juhász Gyula, Tóth Árpád, Kaffka Margit, Füst Milán, Krúdy Gyula, Karinthy Frigyes, Móricz Zsigmond, Molnár Ferenc, Nagy Lajos, Szabó

Dezső, Szép Ernő, Szomory Dezső, Tersánszky Józsi Jenő. Második nemzedék: Erdélyi József, Sárközi György, Szabó Lőrinc, Illyés Gyula, Fodor József, Hunyady Sándor, Illés Endre, Kuncz Aladár, Márai Sándor, Németh László, Cs. Szabó László Harmadik nemzedék: Jékely Zoltán, Kálnoky László, Képes Géza, Vas István, Weöres Sándor, Radnóti Miklós, Zelk Zoltán, Bálint György, Halász Gábor, Szentkuthy Miklós, Szerb Antal. A Nyugatot később már a szimbolizmus, impresszionizmus és a naturalizmus jellemezte. Kassák Lajos (1887-1967) két folyóirata, A Tett (1915-1916) és a Ma (1916-1925). A körülötte felsorakozó írók szembefordultak a művészeti, irodalmi hagyományokkal és a kortárs irodalommal, támadták a Nyugat szimbolizmusát. Ady Endre Költészete egy új korszakot jelent irodalmunkban. 1877-ben született Érmindszenten, anyja Pásztor Mária (polgár), apja Ady Lőrinc (nemes). A család egészen a bocskoros nemesi rangig

süllyedt Iskolái: Érmindszent, nagykárolyi piarista gimnázium, Zilah (1892): Wesselényi Miklós Református Kollégium. Itt írta a Vén diák üdvözlete című versét Első költeményét Kossuth emlékére írta; a Szilágy című lapban jelent meg. Zilahon kevés tanulással jó eredményeket ért el, mivel sokat olvasott. Megismerte Jókait, Jósikát, Eötvöst, és Kemény Jánost is. Szerette Petőfit és Vörösmartyt is 1896-ban leérettségizett, majd a debreceni jogi akadémiára iratkozik be, ahol különböző lapokkal foglalkozik. (Debreceni Főiskolai Lapok, Debreceni Ellenőr, Debreceni Hírlap) Erősen hatott rá Friedrich Nietsche, a német filozófus. Adyban sokan a lázadót látták, Később már tudását folyóiratokból, nem könyvekből szerezte. 1899-ben Nagyváradra kerül, és a Szabadság című lap munkatársa lesz. Itt ismerkedett meg Nagy Endrével, és Bíró Lajossal. Jól érezte magát, azonban politikai nézeteltérései miatt kilépett a

laptól A Napló kötelékébe lépett Ekkor ismerkedett meg egy szifiliszes táncosnővel, akitől el is kapta a betegséget. Erről szól egy novellája: Mihályi Rozália csókja. Megismerte azonban az igazi szerelmet is: Diósy Ödönné Brüll Adél személyében, akit Léda asszonyként emlegetett. Ez az asszony emelte ki a nagyváradi kisvilágból, és mutatta meg neki Párizst 1904 Hosszas készülődés után Párizsba megy, ahol Léda átsegítette a kezdeti nehézségeken. 1905 Budapestre megy, és a Budapesti Naplóhoz kerül, melynek főszerkesztője Vészi József volt. 1906 Megjelent az első igazán fontos kötete: Új Versek. Nagy ellenállással fogadták Sokan erkölcstelenséggel és hazafiatlansággal vádolták, szimbolizmusa miatt. A támadások elől Párizsba menekül, s innen küldözgeti verseit a Budapesti Naplónak. 1907 Hazatérve anyagi gondjai támadnak, ezért nem mehet vissza a Budapesti Naplóhoz, mert az idegen kezekbe kerül. Új kötete: Vér

és arany Révész Béla a Népszava irodalmi rovatvezetője a barátja volt A költő első forradalmi versei: Dózsa György unokája, Csák Máté földjén. 1908 Haláláig a Nyugat főmunkatársa lesz, és a Holnap társaság megalapításában is részt vesz. 1909 Kiadják második kötetét, amely tartalma miatt barátai közül sokan ellene fordulnak. A duk - duk affér című művét az Új Idők című lapban jelenteti meg. Csizmadia Sándor támadásaira a Küldöm a frigyládát című versében válaszolt Bohém életet élt, de sokszor hazament édesanyjához. Sokat utazott, s kezdett enyhülni a Léda-szerelem Könyvei: Az illés szekerén (1908), Szeretném, ha szeretnének (1909), A Minden - Titok versei (1910), A menekülő Élet (1912), A maguk szerelme (1913), Ki látott engem (1914). Lédával kapcsolata megszakadt. (Valaki útra vált közülünk, Elbocsátó szép üzenet) Ady egy 16 éves távoli rokona, Boncza Berta, sokat levelezett vele. 1915-ben

összeházasodtak, és a lány Csucsai kastélyában éltek Bár nem volt felhőtlen a kapcsolatuk, az örökségből még a háború alatt is jól éltek. Ady magyarsággal kapcsolatos verseit még a Nyugat is félt közreadni. 1918 Halottak élén (új kötet) 1923 Utolsó hajók (a kimaradt verseket tartalmazza) Üdvözlet Győzőnek (utolsó verse, a Nyugatban jelent meg, halála után) A Vörösmarty Akadémia ülésén elnök lett, de beszédét nem tudta elmondani, és 1919-ben meghalt. A Magyar Nemzeti Múzeum előcsarnokában fekszik. Anton Pavlovics Csehov: Sirály (elemzés) A Sirály (1896) című darabnak sincs cselekménye. Tárgya az emberi lét szomorúsága, a remények és az életcélok széthullása. Csehov műveiben mindenki boldogtalan és magányos A szereplők valamennyien zátonyra futott életű emberek. Hiába keresik egymást, a lelkek között nincs közös érintkezési pont, s így kölcsönösen szerencsétlenné teszik életüket. A beszélgetések

színtere Szorin vidéki birtoka. Ide érkezik rövid nyári pihenésre húga, a híres színésznő, Arkagyina szeretőjével, a sikeres regényíróval, Trigorinnal együtt. A birtokon él még Arkagyina 23 éves fia, Trepljov is a jószágigazgató feleségével és leányával. Gyakori vendég közöttük Dorn, az orvos is Az emberek közötti igazi kapcsolat lehetetlenségének leginkább szembeötlő tünete, hogy mindenki másba szerelmes. Medvegyenko, a havi 23 rubeles szegény tanító Másába szerelmes, de a jószágigazgató lánya Trepljovért rajong –hiába. Ezért gyászolja önmagát, ezért jár fekete ruhában. Trepljov menyasszonyának számított már Nyina, a szomszéd földbirtokos félárva leánya. Boldogok is voltak eddig, de a színészői ábrándokat kereső Nyina váratlanul beleszeret Trigorinba. S felajánlja neki önmagát Az emlékbe átadott medalion titkos üzenete: „Ha valaha kell majd neked az életem, csak gyere és vidd.” A színésznőt és

az írót többéves szerelmi viszony fűzi össze, de most Trigorin hirtelen szerelmes lesz Nyinába. A jószágigazgató felesége, Polina Andrejevna az 55 éves doktort, Dornt nyaggatja, hogy vegye magához, de az orvos egyre jobban csodálja a színésznőt. De nem csupán a viszonzatlan szerelem az általános boldogtalanság forrása, a darab hősei jórészt önmagukkal is meghasonlott emberek. A 60 éves Szorin, a birtok gazdája 28 évig szolgált törvényszéken. Most nyugdíjasként csak kénytelenségből él falun, de nem képes megszokni a vidéki életet. Fiatalkorában író szeretett volna lenni, de nem lett; szépen akart beszélni, de förtelmesen beszél; mindig meg akart nősülni, de agglegény maradt. Öregen, rejtegetve érzelmeit, maga is szerelmes Nyina Zarecsnajába. Nyina mindig menekül hazulról. Apja meg a mostohaanyja vigyáznak rá, nehogy színésznő legyen Egyébként vagyontalan, mert apja mindent második feleségére íratott. Trigorin számára

robottá vált az írás kényszere, a legszívesebben csak horgászna. Trepljov pedig elmúlt már 20 éves, és nem vitte semmire: harmadévesen kikerült az egyetemről, s most nem tudja, kicsoda, micsoda, hiszen mindenki a nagy színésznő fiát látja benne. Első írói próbálkozása, merészen újító drámája kudarcot vallott. Ez elkeseríti, s még inkább tudatosítja benne anyjával szembeni ellentmondásos viszonyát Haragszik anyjára, mert Trigorin szeretője. Féltékeny Trigorinra Nyina miatt is, ezért ki akarja hívni párbajra Anyja csak unatkozik és féltékeny Nyinára, éppen ezért ingerlékeny. Trepljovval éles szópárbajt vív, s ez az összecsapás a fiatalember teljes összeroppanásával végződik. A kétségbeesett Trepljov már előzőleg öngyilkosságot kísérelt meg A két év, amely a 3. és 4 felvonást elválasztja, csak tovább mélyítette az emberi sorsok tragédiáját Mása a tanító boldogtalan felesége lett. Dorn külföldi

utazgatással menekült Szorin felesége elől Nyina megszökött hazulról, s beállt színésznőnek, majd összeállt Trigorinnal; gyerekük is született. A csalódott Nyinának nem sikerült hírnevet szereznie, vidékre került. Trepljovval sohasem volt hajlandó találkozni, csak később küldözgetett neki leveleket, „Sirály” aláírással Apja és mostohája kitagadta, hallani sem akarnak róla. A 4. felvonásban ismét együtt vannak a korábbi szereplők: Szorin betegsége miatt jönnek most a birtokra Pár percre visszatér a színhelyre Nyina is, hiszen mindig úgy vonzotta valami ehhez a tóhoz, akár a sirályt. Trepljov széttépi kéziratait, és főbe lövi magát, a színfalak mögött. A befejezésben van valami ironikus: a dörrenés hangjára ugyan összerezzen a színpadon kártyázó társaság, de más nem történik, marad minden a régiben. „Szétrobbant egy éteres üveg” –mondja Dorn rejtélyesen. Még Arkagyinának sem árulják el az igazat Az

orvos megjegyzése jelképesen is felfogható: megszűnt létezni egy mások számára nem sokat jelentő ember, mintha valóban egy palack hullott volna darabokra. A sirály Nyina számára a boldogságot, a szabadságot jelképezi, ugyanakkor megsebzett életét, Trigorin által eldobott szerelmének kudarcát is. Trepljov szemében az általa lelőtt sirály későbbi öngyilkosságát sejteti Mikor Nyina lába elé teszi az élettelen madarat, ezt mondja neki: „Nemsokára ugyanígy megölöm magamat is.” Trigorinnak egyszerű novellatéma a sirály, és maga Nyina is. A 4. felvonásban Trigorin már ugyanúgy nem emlékszik megunt szeretőjére, Nyinára, mint ahogy teljesen megfeledkezett arról, hogy két évvel korábban kitömette a lelőtt madarat. Ábránd és valóság ellentmondását jelképezi a két évvel korábban felépített és már semmire sem jó színpad. Az emberek közötti kapcsolatok hiábavalóságát érzékelteti több helyen is a sajátos csehovi

dialógusképzés. A szereplők alig-alig figyelnek egymásra. Ezért szokás ezeket a párbeszédeket „párhuzamos monológoknak” nevezni Az avantgárd és irányzatai Művészeti - irodalmi korszakok, irányzatok, stílusok A 20. Században nincsenek egységes korszakok, korstílusok Az irányzatok párhuzamossága jellemző Ennek ellenére egyes kisebb korszakok elkülöníthetők, jellegzetességeik alapján. Marcel Proust, Ady Endre és Franz Kafka megújulást hoznak műveikkel. A kor hagyományújító törekvéseire használják a szecesszió fogalmát. Ez az irányzat különböző elnevezésű áramlatok összefoglalása ( Jugendstil, ar t nouveau) 1 890 és 1910 k özött, és m integy átmenetet k épez a s zimbolizmus és a z avantgárd között. Szecessziós jegyei vannak például Oscar Wilde, Rainer Maria Rilke, Émile Verhaeren, Stefan George munkásságának. A kései realizmus átalakítói 20 századi realizmussá: Thomas Mann, Ernest Hemingway, Mihail

Bulgakov, stb. Összefoglalóan a vantgárdnak nev ezzük a 20. s zázad első évtizedeiben jelentkező újító művészeti irányzatokat Az avantgárd első jelentkezését 1905 és 1910 közé tehetjük, fénykora a húszas éveire esik, s a második világháború kezdete a m ozgalmak l ezárulását j elenti. A z avantgárd em ber és ember, em ber és t ermészet m egváltozott v iszonyára keresi a v álaszt. A legismertebb i lyen irányzatok: f uturizmus, ex presszionizmus, d adaizmus, s zürrealizmus, konstruktivizmus, kubizmus. Az egymástól sokban különböző irányzatok radikálisan meg kívánták újítani a művészeteket Az avantgárd többnyire a képzőművészetekben, az irodalomban, a színházban, a zenében és a táncban jelentkezett. Az avantgárd ellenpólusa, a katasztrofizmus a lengyel irodalomban vált irányzattá a húszas években. Lényege, hogy a pozitív k épzetek hel yett a jövő katasztrófaként jelenik meg, s a társadalmi érdeklődést az

ember örök létkérdéseire irányuló figyelem váltja fel. Központi fogalma a groteszk A lengyeleknél Czeslaw Milosz tragikus hangú filozofikus lírája a legjelentősebb példa. Az 1940-es években terjedt el az abszurd irodalom. Az abszurd (a latin obsurdus = kellemetlen) fogalma a túlzás egy formája, amely nem tartja meg a mindennapi gondolkodás rendjét. Az abszurd mű az élet értelmének általános kérdéseiről szól. Az elvi alapvetések közé tartozik Camus Sziszüphosz mítosza című esszékötete (1942), amely szerint az emberi lét értelmetlen és megérthetetlen. Az abszurd irodalom legnagyobb hatású műfaja a dráma Legjelesebb lépviselői: Beckett, Ionesco, Mrozek. Az 1960 tájától mintegy másfél évtizeden át létezett a neoavantgárd. Ez is mozgalomszerűen szerveződik, s a megújulásra törekszik, az ismét megváltozott körülmények között. Két fő áramlata a jel- és a kiáltás típusú neoavantgárd A 80-as évektől kezdve

jelentkezik a posztmodern, amely többféle értelmezése ellenére a 20. századi ember kultúráját, tanácstalanságát fejezi ki. Az avantgárd fontosabb irányzatai A kubizmus Az első, forradalmi hatású avantgárd irányzat a kubizmus (a latin cubus = kocka szóból) a francia festészetben alakult ki. Nyitó alkotásának Pablo Picasso Avignoni kisasszonyok című képét tekintik. Picassóhoz hasonlóan Georges Braque is a geometrikus szerkezetet hangsúlyozta. A kubisták a tér és az idő újszerű megragadására törekedtek a szimultánizmus alkalmazásával. A kubizmus nagy hatással volt az irodalomra is (Apollinaire) A futurizmus A futurizmus (az olasz futuro = jövő szóból) Olaszországban bontakozott ki, első kiáltványát Marinetti tette közzé, 1909ben. Eszerint a veszély szeretetét, az erőt, a bátorságot, a lázadást akarják megénekelni A kihívó mozgást, a sebességet, a háborút magasztalják, üdvözlik a technikai civilizációt, és elvetik

a hagyományokat. A futurizmus erősen mozgalmi jellegű: szervezeti keretek között működött. Az irodalmi elveket A futurista i rodalom technikai kiáltványa (1912) rögzítette. Eszerint szét kell rombolni a mondatszerkezetet, s minden főnévnek meg kell találni az analógia alapján hozzá csatolható főnévi párját. (asszony - öböl) A futurizmus jelen van a képző-, a fotó-, és az iparművészetben is. Az olasz futurizmus első, fénykorszaka 1909-1915ig tartott, a második szakasz Marinetti 1944-es haláláig Oroszországban Hlebnyikov versei (1910) és az egofuturisták a kései szimbolizmus folytatói voltak. A mozgalom 1920 után kezdett hanyatlani Az expresszionizmus Az expresszionizmus (a latin expressio = kifejezés szóból) az egyik legfontosabb avantgárd irányzat. Előbb a képzőművészetben, majd az irodalomban jelentkezett, aztán a színházművészetben, a zenében, az építészetben és a filmművészetben. Az irodalmi expresszionizmus központja

Németország volt, az irányzat fénykora 1910 és 1925 közé esik. Elvetik a hagyományos formákat, és újakat keresnek, műveikben az érzelmi és az akarati elemek uralkodnak Témáikat a fogalmi el vontság és az ál talánosság j ellemzi. Az a lkotónak önm agában k ell meglelnie é s ön magából kivetítenie a lényeget. Tiltakoznak a világháború ellen, részvétet éreznek a szenvedő emberiség iránt Az irányzatot legtisztábban felmutató német irodalomban három szemléletmód különböztethető meg, főként a kezdeti szakaszban. Az egyikre a konkrét kritika (Heinrich Mann), a másikra a fenyegetettség érzése (Gottfried Benn), a harmadikra pedig a lét fenyegetettsége mellett az eszményi világ képzeteinek megjelenése jellemző (Johannes R. Becher, Ivan Goll) Az irányzat folyóiratok és könyvkiadók körül szerveződött, de ezeket megelőzték a képzőművészeti csoportosulások. Közülük a legjelentősebb a Die Brücke (A híd), és a Der

blaue Reiter (A kék lovas). Az irodalmi folyóiratok közül kiemelkedik a Der Sturm (A roham), a Die weissen Blätter (Fehér lapok) és Kassák Lajos Ma című folyóirata. A dadaizmus Rövid életű avantgárd mozgalom, a szürrealizmus előkészítője. A mozgalom elnevezése 1916 Február 8-án s zületett Zürichben. Állítólag a da da s zóra v életlenül ak adtak a s zótárban, m egtetszett n ekik ez a s zó A m ozaglom vezéregyénisége Tristan Tzara és a dadaizmus először a lázadásban találta meg a lényeget, s elődjei közé számította Apollinaire-t és Picassót. Tzara 1919 végén Párizsba költözött. Az itteni fiatal irodalmárok vezérüknek tekintették (Louis Aragon, André Breton, Paul É luard). A mo zgalom már 1 922-ben felbomlott, elsősorban azért, mert legjobb képviselői létrehozták a szürrealizmust. A szürrealizmus A szürrealizmus (a francia surréalisme = realizmusfölöttiség szóból) kifejezést először Apollinaire

használta, Teiresziasz emlői (1917) című művét szürrealista drámának nevezve. Az i rányzat k özpontja F ranciaország Alkotói elődjüknek tekintették B audelaire-t R imbaud-t, A pollinaire-t. Felfedezték az első igazi szürrealistát, Lautréamont, ak inek Mat ador énekei című műve szürrealista el emeket i s t artalmaz. S okszor i dézett hí res s zépség-meghatározása: " Szép, m int a varrógép és az esernyő véletlen találkozása a boncasztalon." A másik felmagasztalt előd Alfred Jarry, akinek Übü király (1896) című komédiájáért Breton odaadta volna az egész Shakespeare életművet. A szürrealizmus kibontakozásához hozzájárultak a z új tudományos er edmények, főként Freud, Bergson munkái, a relativitáselmélet, a ma rxizmus, az okkultizmus. Kiindulópontjuk a kegyetlen civilizáció elleni lázadás Az első szürrealista műnek André Breton és Philippe Soupault A mágneses mezők (1919) című közös alkotását

tartják. A m ozgalom l eghíresebb alkotói: Louis Aragon, Paul É luard, Salvador D alí. A s zürrealisták eg yre többet f oglalkoztak társadalmi - politikai kérdésekkel, így egyre élesebben szembekerültek egymással. (A szürrealizmus terméke a szabad asszociációs írás) A konstruktivizmus A konstruktivizmusban a képző- és iparművészet, az építészet áll a középpontban. A legfőbb közös jegy a rombolva alkotás jelszavának elvetése, s helyette a világ rekonstruálása. Első központja Oroszországban jött létre az 1910-es években: Malevics, Tatlin, Liszickij közreműködésével. A másik központ Hollandiában a De Stilj folyóirat körül működött. További szerzők: - Luigi Pirandello - olaszszínház- és drámatörténet - Makszim Gorkij - orosz író - Marcel Proust - regényíró - James Joyce - angol író - Gottfried Benn - német költő - Thomas Stearns Eliot angol író - Vlagyimir Majakovszkij - orosz költő - William Faulkner -

amerikai író - Federico García Lorca - spanyol író - Jorge Luis Borges - argentin író - Samuel Beckett - angol író - Arthur Miller - angol drámaíró - Friedrich Dürrenmatt - német író - Gabriel García Márquez - kolumbiai író Babits Mihály (1883-1941) Szekszárdon született, vallásos, értelmiségi családban. Apja, Babits Mihály, törvényszéki bíró volt Édesanyja Kelemen Auróra volt. Elemi iskolába Budapesten (1889-1891) és Pécsen (1891-1893) járt. 1893-ban iratkozott be a pécsi cisztercita gimnáziumba. 1898-ban vesztette el apját Az érettségi után beiratkozott a budapesti egyetem bölcsészkarára, először magyar-francia, majd magyar-latin szakra. A Négyesy szemináriumban ismerte meg Juhász Gyulát és Kosztolányi Dezsőt. Az egyetem elvégzése után a bajai cisztercita gimnáziumban helyettes tanár lett (1905-1906), tanári oklevelét 1906-ban szerezte meg. Bajáról két esztendőre (1906-1908) a szegedi állami főreáliskolába

került helyettes tanárnak A Holnap c. antológiában jelent meg 5 verse 1908-ban Fogarasra került, amit száműzetésnek tartott 1908-11-ig volt itt, és 54 verset szerzett. A Holnap második kötete 15 versét közölte Olaszországba utazgatott 1910-ben. A Nyugat állandó munkatársa lett, itt történeti tanulmányokat írt Budapestre Rákospalotáról járt be, a tisztviselő-telepi gimnáziumba. Szívműködési rendellenességek miatt nem lett katona 1915-ben erkölcstelenséggel és háborúellenességgel vádolták. A Fortissimo miatt vallás elleni vétség okán perbe fogták Az őszirózsás forradalom alatt 1919-ben egyetemi tanár lett. Ezért is támadták 1921-ben elvette Tanner Ilonát (Török Sophie volt az írói neve, emlékezve Kazinczy feleségére). Babits Baumgarten Ferenc kurátora lett 1937-ben gégerák következtében hangját elvesztette egy időre, így Beszélőfüzeteivel kommunikált. Dante Isteni színjátékának lefordításáért megkapta

Olaszországban a San-Remo-díjat. Az MTA tagja lett Budapesten, a Siesta Szanatóriumban halt meg. Verseskötetek: Herceg, hátha megjön a tél is! (1911) Levelek Iris koszorújából (1909) A gólyakalifa (1913) Recitativ (1916) Nyugtalanság völgye (1920) Sziget és tenger (1925) Az istenek halnak, az ember él (1929) Versenyt az esztendőkkel! (1933) Összes versei (1937) Jónás könyve (1938) Jónás imája (1939) Írók két háború közt (1941) Regény Timár Virgil fia (1922) Kártyavár (1923) Halálfiai (1927) Elza pilóta, vagy a tökéletes társadalom (1933) Tanulmányok Az európai irodalom története (1934) Novelláskötet: Hatholdas rózsakert (1937) Keresztül-kasul az életemen (1939) Műfordítás: Baudelaire kötet (1923) (Szabó Lőrinccel együtt írta) Szophoklész: Oidipus Kolónosban 1 2 Versei: Levelek Iris koszorújából (1909) Írisz a görög mitológiában az istenek követe, és a szivárvány istennője volt. Ezt a kötetet három óda

vezeti be, s mindhárom felfogható ars poeticának, programversnek. In Horatium Az In Horatium (Horatiussal szemben) című óda nemcsak szembefordulás Horatiussal, de az ókori költő tiszteletének kifejezése is. A költemény indításában a költő leszögezi, hogy az értő olvasókhoz kíván szólni. A görög bölcseletre való utalás filozófiai jelentőséget ad a műnek (Hérakleitosz, 550-475). A költészet megújulása nem a hagyományok szétzúzása, hanem új gondolatok, eszmék megjelenése a régi formában. Ha Horatius a megelégedést, az arany középutat (aurea mediocritas) választotta, a költő vele szemben a soha meg nem elégedést hirdeti. Babits a Horatiussal vitázó mondanivalót Horatius kedvelt versformájában, alkaioszi strófákban zengi végig. A lírikus epilógja A Levelek Iris koszorújából a soha meg nem elégedés himnuszával indult, s az elégedetlenség költeményével zárult. Ez tudatos szerkesztői munka eredménye. A költő a

szonett műformáját is hibátlanul használta, csak megváltoztatta a hagyományos rímrendszert. Babits önmagát, költészetének törekvéseit és eredményeit vizsgálja A lírikus epilógjában. De a nagy filozófiai műveltségű költő kijelenti, hogy az énen kívüli világról semmi biztosat nem tudhatunk, mert csak érzékszerveink kétes benyomásai adhatnak hírt róla. Az első strófában a valóság és a vágy ellentmondó feszültsége jelenik meg: a mindenséget megverselni vágyó költő csak önmagáról tud énekelni. Az ellentétes értelmű verssorokkal a költő lelkében lezajló szenvedélyes vita tanúi lehetünk Ezt a szonettet általában lírai panaszként szokták értelmezni: a mindenséget megismerni vágyó költő csak önmagában képes felfedezni a sokszínű világ végtelenségét. Esti kérdés Egy Bergson nevű filozófus hatása fedezhető fel Babits ezen versében, a költő e legnyugtalanítóbb alkotásában. A filozófus-költő ezt a

versét is magabiztos tudatossággal szerkesztette meg. Ezt tükrözi a rímképlet tökéletes szerkesztettsége: az első hat sort páros rímek, a következő négyet keresztrímek fogják össze. A vers nyitánya egy tavaszi este impresszionista leírása. Az est úgy takarja be lassan a földet, hogy megőrzi annak minden szépségét. Az „ott” határozói névmás újabb gondolati egység kiindulópontja: a kérdések sora az idő bonyolult titkát kutatja; majd az utolsó két sor a születés és a halál, a lét-nemlét kérdésével foglalkozik. A költő belátja, hogy olyan kérdések ezek, amelyekre senki –ez a vers sem- tud választ adni. Babits filozofikus költészetében lényegesen fontosabb a kérdés, mint a válasz. A felismerés, hogy az emberi létezés nem képzelhető el a keletkezés és az elmúlás nélkül. Recitativ (1916) Május huszonhárom Rákospalotán A politikától mindig idegenkedő költőt versírásra késztette a véres csütörtök

élménye, ezért készítette e disztichonban írt kétrészes költeményt. A vers kezdete Rákospalota falusias hangulatának impresszionista képekkel való lefestésével kezdődik. Otthonának egyhangúságát a negatív jelzőkkel való leírás érzékelteti Babits erkölcsi szempontból ítélte meg a nagy pesti tüntetést, amitől az igazság diadalát várta. Remélte, hogy a tüntetés elsöpri a hazugságot; a költő az erkölcs győzelme reményében vállalta volna a forradalommal együtt járó barbárságot is. Húsvét előtt A zárkózott, nyilvános szerepléstől irtózó költő maga olvasta fel a Zeneakadémián e költeményét. A cím a feltámadást, a béke eljövetelének reményét igéri. A költemény szabadversre emlékeztető rapszódia, mely az expresszionizmus felé való közeledést mutatja. Ritmusa is idegesen nyugtalan: zaklatottság figyelhető meg a sok mellékmondatból felépülő versben. A vers legfontosabb üzenete a békevágy

kinyilvánítása. A költő ajkának kiszakadására utaló verssorok alkotják a vers gerincét. A háború embertelenségének visszatérő szimbóluma a Vörösmartytól kölcsönzött Malom, amely végigvonul a versen. A költemény hatását felerősítik a régi magyar klasszikusokra való utalások (Vörösmarty, Berzsenyi, Petőfi, Ady) 3 Fortissimo E vers hangulata erősen elkeseredett. A cím olasz zenei műszó, jelentése: a legnagyobb hangerővel Az alvó-halott Isten képe Nietzschétől vagy Goethétől is származhat. A költő ezt az alvó, süket Istent akarja felébreszteni közönyéből előbb az anyák sírásával, majd a férfiak durva káromlásaival, fenyegetéseivel. A vers lezárása önkínzó pesszimizmus: nemcsak Isten érzéketlen, hanem a föld is süket, süket minden. A humánum őrzése a háború után Az első világháború után a költő szemlélete megváltozott, elkomorodott. Kétségbe ejtette a trianoni békeszerződés következtében

történt területvesztés. A gyémántszóró asszony című allegóriája a Nyugat 1924-es számában jelent meg. Ebben a haza jelenik meg az asszony alakjában, aki maga szórja el megmaradt értékeit, a fiait. A panasz arra vonatkozik, hogy az új rendszer a legjobb fiait tagadta meg: Móriczot, Bartókot, Babitsot, s tehetségtelen írókat karolt fel. A költeményt Móricz Zsigmondnak dedikálta. A költő magatartását ekkorra már az elzárkózás jellemezte: 1925-ben megjelent kötetének címe –Sziget és tenger- arra utalt, hogy a magánélet „szigetére” szeretett volna visszavonulni. Költészetében új témák és szociális érzékenység jelenik meg: megszólal verseiben a mások iránti szánalom. Egyre gyakrabban kap hangot a testi szenvedés és a halállal való szembenézés gondolata. Költészete ugyanakkor elmélyült, gazdagodott, de egyszerűsödött is, továbbá klasszicizálódott Az elefántcsonttoronyba húzódó költő közéleti

költészetének nyitánya a Petőfi születésének százéves évfordulójára írt Petőfi koszorúi című vers. Ebben a költeményben elítéli a nagy költő eszméinek megtagadását, és a magyar ifjúsághoz fordul, tőlük várja a jövő szabadságának megteremtését. A gazda bekeríti házát A cím és az első sorok a visszavonuló magatartást jelzik: csak egy pillanatra idéződik fel az esztergomi Előhegyen lévő nyári lak környezete. A metaforák (léckatonák, dzsidások) sem tudják megvédeni a gazdát a szemtelen ősztől A költemény rímtelen, szabad vers-szerű sorokból áll. A verssorok soha nem esnek egybe a mondatok logikai rendjével. Ez is a félelem, a zaklatottság jele Cigány a siralomházban A „szigetre” menekülést az aggodalom váltotta ki a költőből. Ennek egyik legszebb bizonyítéka a Cigány a siralomházban című mások fájdalmát megértő költeménye. A vers költészetének összegező jellemzése A címbeli cigány

ugyanúgy a költő metaforája, mint Vörösmarty Vén cigány című versében. A siralomház pedig a halálraítélt utolsó óráinak szenvedéseit idézi meg. Az időhatározók a babitsi költészet egy-egy korszakát jelzik A „hajdan” ifjúkori költészetét jelképezi. Az „Úr” és a „bogár” meglepő összekapcsolásában ott rejlik az alkotás, és a jelentéktelen teremtmény közti ellentmondás. A könnyes szemek azokért a milliókért sírnak, akiknek fogalmuk sincs arról, mi a boldogság. Kiúttalan, siralomházi világot fejeznek ki a képek, s innen csak öngyilkossággal lehet menekülni. A költő összegzi a véleményét: „Szomorú világ ez!”. A vers szerkezetileg zárttan végződik A prófétai magatartás jelentkezése A harmincas évektől kezdve Babits még magányosabbnak érezte magát. A Versenyt az esztendőkkel! (1933) című kötet több darabjában föllelhető a bibliai prófétákkal való azonosulás. A kötet legelső

költeménye a cím nélküli Mint a kutya silány házában kezdetű, sirám benyomását kelti. A Holt próféta a hegyen kezdetű vers lírai önarckép: a költő a kesergő Jeremiással azonosítja magát. A Vers a csirkeház mellől a homo moralis belső drámáját közvetíti. Mint különös hírmondó Ez a költemény Babits kései költészetének egyik legszebb darabja. Együtt van benne mindaz a gondolat, eszme, amely a költő világszemléletét esztendők óta jellemzi. A vers egyetlen hatalmas mondat. A legelső sor paradoxonnal kezdődik: a „különös hírmondó” nem tud semmi újságot Az ellentmondás azért csak látszólagos, mert éppen ez a szembeállítás különíti el az egyiket a másiktól. A választékosabb hírmondót az teszi különlegessé, hogy nem avatkozik a napi hírekbe, hanem a lényegi kérdésekkel foglalkozik. Magasan a világ fölött, a hegy tetején ül, s innen szemléli a völgy világát A lentről hallatszó hangok nem érdeklik

különösebben, legfeljebb eltűnődik azon, hogy mitől származhatnak. A hegyi hírnök nem a balga emberi fajra figyel, hanem a természet rendjére, örök körforgására. Ezért kiáltja nagy hírként: „ősz van!” Ezzel a különös hegyi hírnökkel azonosítja magát a versben megszólaló költő-próféta. Éveinek száma bölccsé tette, s így képessé vált felfedezni a szent Ritmust, az örök szerelmet. Az igazi, nagy művész bontakozik ki a versből, ezé a művészé, aki a világ lényegi kérdéseire figyel. 4 Szembenézés a halállal Ősz és tavasz között (1936) Kései költészetének komor hangulatát indokolja a korai halál közelsége is. 1936-ban már tudta, hogy rosszindulatú daganata van, s a versekben megszólalt a haláltól való rémület. E versében halálfélelmén felülkerekedett, úrrá lett rajta A költemény témája nem általában a halál, hanem az egyéni elmúlással való szembenézés. A vers egyik szervező elve a

hasonlat, a példázat. A strófák hat páros rímű (4-4-2) tízes sorból állnak, s ütemhangsúlyos verselésűek, ereszkedő lejtéssel. Hagyományos eszköz a refrén alkalmazása is Ezzel a halálra készülő ember fájdalmas belenyugvását érzékelteti a költő. Szerkezetét nagyjából az évszakváltás rendje szabja meg; középkori haláltánc-énekre emlékeztet. A szüret utáni természet képeivel indul a vers. A „rothad” viszi bele a versbe a halál rémületét, s teszi szimbolikussá a megelőző képeket. Ettől kezdve minden a halál felé mutat, s a refrénben összegeződik Az egyre rövidülő esték az öregség képét hívják elő. A silány földet betakaró hó gyermeki emlékeket idéz, de a halottas ágy képzete is A harmadik egység az óév és az újév fordulójával az idő múlását érzékelteti. A vers hangneme személyessé, elégikussá válik. A hasonlatok helyébe metaforák lépnek, s sejtelmességet sugallnak Lényeg: a halállal

mindenkinek egyedül kell szembenéznie. A poétikai eszközök a 16 Századi jeremiádok siránkozó hangját kölcsönzik a műnek. A magány fájdalmát növeli a félelem, hogy az új tavasz a költő műveit is halálra ítéli A költemény záró szakaszának metaforája visszaível a kezdő természeti képhez, s így kerek egésszé formálja a mű képrendszerét. A csupasz, kiszáradt szőlőtő mondanivalója: minden hiábavaló, nincs többé remény A halált enyhíti az asszonyi jóság szimbolikája. Ezt a beletörődést a halálba sugallja az utolsó versszak: visszatér a költemény kiegyensúlyozott, hangsúlyos 4-4-2-es ritmushoz. Balázsolás (1937) E a vers a gégeműtét előtti légkörbe született. Szent Balázs püspök és vértanú a torokfájás, a torokgyík gyógyító védőszentje. 316-ban lefejezték Február 3-i ünnepén szokásos szertartás a katolikus egyházban a balázsolás, vagy Balázs-áldás: két keresztbe tett égő gyertya közé

helyezik a gyermekek torkát, s a pap fölötte mondja el a segítséget kérő fohászt. Babits is megkapta ezt az áldást operációja előtt. A költemény vizuális képe nyugtalan: rímtelen, laza sorok alkotják. A versszöveg egyszerűsége felkelti a hajdani kisgyerek bizalmát az áldás erejében. Ez indítja meg az egykori szertartás hangulatába való beleélés folyamatát A költő visszagondol a papra. A felnőttet önvád gyötri, amiért eddig nem is gondolt az oltalmazó szentre Most, hogy beteg, könyörög a csodatévő vértanúhoz segítségért. Párhuzamba állítja kettejük sorsát. S mivel a szent püspök már tudja, mit ér az élet, s azt is, „hogy nem is olyan nagy dolog a halál”. A vers végén már a halálba való belenyugvás bölcsessége jelenik meg A prófétaszerep vállalása Babitsot a saját testi szenvedésein kívül az emberiségre váró kínok is gyötörték. A modern civilizáció önpusztításának látomása jelent meg Az

Isten és ördög két jó hivatalnok című költeményében is (1933). Jónás könyve E versét operációja után a betegágyon vetette papírra, amikor csak beszélgető füzeteivel tartotta a kapcsolatot a világgal. A költő Ausztria német megszállása után egész Európa pusztulásától rettegett. A négyrészes elbeszélő költemény egyben bibliai történet mögé rejtett szellemi önéletrajz. A költő kívülről szemléli önmagát, s önarcképét Jónás személyében festi meg. A műben jelen vannak a groteszk elemek, a humor, az irónia is A kezdetben gyáva Jónás semmi áron nem akar Ninivébe menni, hogy terjessze a hitet. Menekül az Úr parancsa elől, s egy erdőben rejtőzik el. Szánalmas figura lenn a hajófenéken, és a cethal bűzös gyomrában is A költő esetlennek mutatja be Ninivében is: a korábban félénk Jónás most igyekszik teljesíteni küldetését, de szégyenben marad. Kinevetik, s egy cifra oszlop tetejébe teszik, hogy onnan

„jövendölje végét a világnak”. Jónás felismerte, hogy nem térhet ki a felelősségvállalás alól, de kudarca után a sivatagba menekül. Babits részletesen adja elő a tömör bibliai részeket. A legfontosabb eltérés a két mű között: a bibliában a niniveiek hallgatnak a prófétára, a a király rendeli el a bűnbánatot, a böjtöt. A babitsi Jónás könyvében gúny és közöny fogadja a próféta fenyegető jóslatát, s ezért indokoltabbnak tűnik Jónás kifakadása az Úr ellen. Azonban az Úr mégsem pusztítja el Ninivét, s ebben a befejezésben ott rejlik valami remény is: az emberiség maradandó értékei túl fogják élni a gonoszságot. Jogos ugyan Jónás felháborodása az erkölcsi romlottság fölött, de jogtalan a világ pusztulását kívánni. Jónásnak rá kell eszmélnie, hogy nem az ítélkezés az ő kötelessége, hanem a harc minden embertelenség ellen. De a prófétai küldetés sem csak kudarccal végződött: néhány

emberben megjelent a bűnbánat. Babits kiemelkedő művének végső tanulsága: a próféta nem menekülhet kötelessége elől. A régies színezetet az archaizmus és az egykori biblia fordítók latinizmusa teremti meg. A versforma páros rímű jambikus sorokból áll. A költő 1939-ben függesztette költeményéhez a Jónás imáját, mely költészetének megújulásáért könyörög. A vers két nagy mondatból áll. Az elsőben a költő sorsának szétesése, a másikban, amely egyetlen hatalmas versmondat, mégis a bizakodás jelenik meg. A közeli halál tudata is sürgeti, hogy most már fáradhatatlanul kövesse Isten parancsait Kosztolányi Dezső: Édes Anna Az Édes Anna Kosztolányi nagy regényeinek sorában az utolsó (1926). Témája egy kettős gyilkosság, melyet egy cseléd követ el gazdái ellen. Az író mégsem az emberölést állítja a középpontba, hanem a rejtett lelki erőket, a belső kényszert. A kommün bukásának napján, 1919. Július

31-én indul a regény cselekménye, de Kosztolányi mégsem engedi regényét korrajzzá terebélyesedni. Egyenlő távolságban marad mind a bukott, mind az új rendszertől Kosztolányi nem társadalmi regényt írt, hanem emberi sorskérdéseket vet: az egymás iránti közömbösség, az emberi részvét és szánalom hiányának nagy problémáit, s ezekhez csak külső keretként használja fel az úr-szolga viszonyt a korban divatosnak számító cselédtörténetben. 1919. július 31-e - a bolsevista uralom bukása- gyökeres változást vitt Vizy Kornél miniszteri tanácsos és Ficsor házmester életébe. A negyven év körüli Vizy elhanyagoltan öltözködik, hogy proletárnak nézzék, s még csak suttogva meri kimondani, hogy "megbuktak a vörösök". Amikor Ficsor készségesen javítani kezdi a 4 hónapja rossz csengőt, Vizyné ingerülten kirúgná ezt a vöröst, de Ficsor fülébe súgja: volna egy cseléd. A fontos kérdés megvitatása után maga

Vizyné kíséri ki Ficsort, kedvesen, udvariasan. "Vizy határtalanul gyűlölte a vörösöket, amire megvolt minden oka." Kétemeletes házát elkommunizálták, első emeleti négyszobás lakásából két szobát elrekviráltak. Az Attila utca 238 számú házban több ilyen eset is volt: Druma Szilárdot, a fiatal ügyvédet túsznak vitték, s két hónapig ült a gyűjtőfogházban; az öreg Moviszter Miklós orvosnak mindig kellemetlenkedtek; Vizynét pedig egy éjszakára a Parlamentbe hurcolták, mert azzal vádolták, hogy jeleket adott az ellenforradalmároknak. Pedig csak egy asztalkendőt rázott ki az erkélyen. A kommün bukása tehát megváltás volt az egész háznak, kivéve Ficsorékat Vizyné boldogtalan életének soha nem szűnő gondja a cselédkérdés volt. Őt a körülötte zajló világ nem érdekelte, csak monomániája, beteges szenvedélye: a cseléd. Húszéves házasságának minden emléke a házában megfordult cselédekhez kötődik.

Valamennyit gyűlölte, de legjobban mindig az éppen nála levőt, most pillanatnyilag Katicát Állapotának személyes okai vannak: egyetlen gyermekét, Piroskát, hatéves korában a fertőző vörheny pusztította el. Kislánya halála után évekig szanatóriumban élt, s azóta ura folyamatosan csalja. Boldogtalan életében így lett a cseléd egyetlen partnere Attól kezdve, hogy Ficsor kilátásban helyezett egy új cselédet, Vizyné másra sem tud gondolni. A házmester ígérgetéseiből fokozatosan kirajzolódik a lány alakja: Édes Annának hívják, katolikus vallású, 19 éves, Balatonfőkajáron született, már néhány éve Pesten szolgál, mindent vállal és annyit eszik, mint egy madár. Vizyné alig bírja kivárni az érkezését, ezért odalopózik ahhoz a házhoz, ahol Anna szolgál, s egy izmos, tagbaszakadt nőben véli felismerni Annát. Jöttét úgy várja, mint egy Messiásét. Végül augusztus 14-én érkezik meg Anna, s nem is látszik

parasztlánynak. Az asszony nem tud betelni a látvánnyal, s árunak tekinti az új lányt. Úgy érzi, ez az, akit évekig keresett, mindhiába Anna nem volt más számára, csak "beszerzett portéka" Édes Anna érzékeny, minden durvaságtól visszariadó lélek, akik még egy csirkét sem képes megölni. A főhős alig beszél: belső érzéseit nem tudja szavakba önteni. Paraszti mivoltából következik, hogy érzékenységének reakciói ösztöni szinten játszódnak le. Amikor belép Vizyék lakásába, rosszullét fogja el, mert érzi a zongorából áradó kámforszagot (a molyok ellen) Mindennap jobban és jobban irtózott itt valamitől, csak az ösztöne tiltakozott egyre erőteljesebben. De Anna nem menekülhet sehová. Otthon mostohája van, apja nem törődik vele, Ficsorék puszta eszköznek tekintik, előző helyére, ahol jól érezte magát, nem mehet már vissza: sehol sincs számára hely. Pedig szeretetre, családra vágyott Bartoséknál legalább

a gyermekek pajtása lehetett. Minden nap elrebegett esti imája enyhe bódulatot keltett benne Az a gyermektrombita pedig az otthon szimbóluma volt számára. A 19 éves parasztlány, mielőtt belépett Vizyékhez, ép és egészséges lelkű ember volt, csak árva és szegény. Az a nyolc hónap, amit Vizyéknél töltött, rengeteg szenvedést jelentett Annának. Az, hogy mintacseléd lehessen, csak embersége feladása árán valósulhatott meg. Az író elhanyagolja lelkének boncolását, de felhasználja a freudizmus akkori eredményeit, s jelentéktelen sérelmeken át vezeti hősét tudattalanja robbanásáig. Vizyék a maguk módján szeretik, jól bánnak vele, büszkélkednek Annával. Csak éppen nem embernek tekintik, hanem hibátlan gépnek. Vizyné olyanná faragta Annát, ahogy legmerészebb álmaiban képzelte el az igazi cselédet De eközben beleszólt magánéletébe, elvette önállóságát, önbecsülését. Elvágta a külső világhoz fűződő kapcsolatait

is Bartosék Bandikája meg sem ismerte már, s Vizyné a házbeli cselédektől is igyekezett távol tartani. A kéményseprőveé, Báthoryval való házasságát is megakadályozta. Teljesen kisajátította magának, így Anna megváltozott: arca megcsúnyult, hullott a haja A mintacseléd szerep elnyelte benne az embert, egykori egyéniségét. Anna mindezt nem így érzékeli, nem tudatosítja magában Nem érez ellenszenvet Vizyné iránt, sőt inkább sajnálatot, részvétet. Szeretetvágyának ösztöne játszott közre abban is, hogy enged Patikárius Jancsi szexuális vágyának. Az érintetlen, tiszta lány várta, remélte a szerelem folytatását, de Jancsi csak élvezeti cikket látott benne. Lassan, fokról fokra megy végbe Anna egykori szép lelkének megtörése A Vizy Kornél államtitkár-helyettesi kinevezését ünneplik egy estély keretében, Jancsi tánc közben "belecsókolt" Moviszterné nyakába. Anna ezt észrevette, "Vissza akart futni a

konyhába, de nekiment a falnak" A sok sérelmet, a magzatelhajtást ez a szerelmi csalódás, árulás tetézi be. Csak bonyolultabbá teszi a történetet, hogy Anna Vizyéket öli meg A kettős gyilkosság felfedezése után a bűnügyi bizottság tagjai is elborzadtak. "Csak Anna arcán nem volt rémület Ő sem értette, hogy miért tette," Ezt a miértet szeretné felderíteni a bíróság is, de képtelen rá. A tárgyaláson mindenki Anna ellen vallott, mert mindenkinek fontosabb volt a saját érdeke, mint a leány élete. Druma Szilárd politikai bűnügyet látott az esetben, egyedül Moviszter doktor kiáltotta ki a védelem tanújaként az igazságot: "Nem úgy bántak vele, mint egy emberrel, hanem mint egy géppel." Annát a bíróság bűnösnek mondja ki, s összbüntetésül tizenöt évi fegyházra ítéli. Az Édes Anna legfontosabb szereplője Moviszter doktor, ő fejti ki, hogy egy megoldás lehetséges: az irgalom, a keresztényi

szeretet, de Krisztus országát sem kell megvalósítani a földön. "A kommunistáknak is az volt a hibájuk, hogy egy ideált meg akartak valósítani. Egyetlen ideált se szabad megvalósítani Akkor vége Csak maradjon fönn, a felhők között Úgy hat és úgy él." Henrik Ibsen: Vadkacsa Az íróról: Henrik Ibsen (1828-1906) Egy négyezer lakosú kisvárosban, Skienben született. Lecsúszott városi patríciuscsaládból származott: apja tönkrement, a család elszegényedett. Grimstadba került patikusinasnak, majd gyógyszerészsegédnek Meg kellett tapasztalnia itt a nyomor és a kiszolgáltatottság minden szenvedésér. Költeményeket írt a magyar szabadságharcosokhoz is Grimstadi korszakának terméke legelső színműve, Catilina (1850) című verses drámája. 1850-ben azért utazott a fővárosba, hogy egyetemi tanulmányokat folytasson, de érettségi eredményei (matekból és görögből megbukott) nem tették lehetővé az egyetemre való

bejutást. 1857-ben került Krisztiániába mint a város kisebbik, Norvég Színházának igazgatója. 1858-ban nősült meg: szegénysége miatt csak háromévi jegyesség után vehette feleségül menyasszonyát. Harminchat éves korában –állami ösztöndíjjal- családostul elhagyta hazáját, s csak 27 év után tért vissza véglegesen Norvégiába. Előbb Rómát választotta otthonául, majd Németországba telepedett át A hazai és skandináv elismerést két nagy drámai költeménye, a Brand (1866) és a Peer Gynt (1867) hozta meg számára. A világsikert a Babaszoba (1879) hozta meg. A téma rokonsága fűzi ehhez a Kísértetek (1881) című darabját Ibsen érett drámáinak alapproblémája az egyéniség önkeresése, önmegvalósítása mellett az öncsaló illúziók, az élethazugságok leleplezése. Utolsó négy darabját már otthon, Norvégiában alkotta meg. A legjelentősebb köztük a Solness építőmester (1892) Érett színműveinek kompozíciója: A

dikciónak (színpadi beszédnek) ezekben a darabokban kettős célja van: jellemzi a szereplőket, és a cselekményt görgeti a kibontakozás felé. A régen lezajlott és állandóan kísértő múlt a hősök szavaiból kel életre A dialógus egyszerre visszafelé és előre visz: felidézi azt, ami volt, ami az alakok jellemét kiformálta, és sodorja az embereket addig a pontig, ahol sorsuk beteljesedik, drámájuk véget ér. A történet Werle nagykereskedő fia a höydali telepről most érkezik haza először, ezért tiszteletére egy ebédet rendeznek. Az öreg Ekdal másolnivalóért érkezik az irodába. Gregers meghívja barátját, Hjalmart is, így 13 lesznek Hjalmar Werle pénzéből lett fényképész, és alapított családot. Feleségül vette Werle régi házvezetőnőjét, Gina Hansent Amikor az öreg Ekdal keresztül megy a szobán, mindenki elnémul. Kap egy üveg konyakot, aztán elmegy Hjalmar úgy tesz, mintha nem ismerné meg saját apját. Werle utálja

Ekdalt, mert amikor társultak egy fakereskedésben, Ekdal rosszul mérette fel az erdőt, és kivágtak a kincstári erdőből. (lehet, hogy direkt: lopni akartak) Az öreg katonát lecsukták, így elvesztette a becsületét Werlének lelkiismeret-furdalása van, mert az öreg egyedül vitte el a balhét. Ezért segíti pénzzel, mintha alkalmazná; munkájára semmi szükség nincs. Werle szerelmes volt a házvezetőnőbe, s mikor megunta, rásózta Hjalmarra Werle Sörbynét akarja feleségül venni, s azért hívja haza fiát, hogy meglegyen a családi idill. Gregers haragszik apjára, mert nem tudott együtt élni feleségével. Úgy véli, Werle vitte sírba az anyját Az öreg Ekdal nem mutatkozhat nyílvánosan egyenruhájában. Ezt nem bírja elviselni, ezért iszik Hjalmar hazaérkezik: apjának azt mondja, hogy nem vette észre. Hjalmar valódi énje a véletlenben nyilvánul meg: a kislánynak ígért édességet, de nem hoz –utálja a lányát, nem fontos neki. Gregers

eljön látogatóba, s megtudja, hogy Hedvig – Hjalmar, a kislánya – meg fog vakulni. Megmutatják Gregersnek a padlást, ahol az állatok és a vadkacsa vannak. A vadkacsa története: Werle sebesítette meg egy vadászat alkalmával, és a vízbe esett A kutya felhozta, s amikor hazavitték, Werle le akarta vágatni. Ekdal megszerezte, s most itt él Gregers kiveszi Hjalmarék kiadó szobáját. Az új lakó nem nyitotta ki a kandalló szellőzőit, így nagy füstöt csinál. El akarja oltani a tüzet, s sok vizet melléönt Az egész szoba tiszta mocsok. Ekdal új feljárót készít a kacsaúsztató teknőhöz. Az öreg a padláson szokott gyakorolni; ez olyan neki, mint egy dzsungel. Ezzel a padlással vadászterületet teremtenek az öregnek Ekkor felveszi egyenruháját, és lövöldözik Gregers megtudja, hogy annak idején Ekdal öngyilkos akart lenni, de nem volt elég bátor. Hjalmar sem volt elég bátor, hogy megtegye, amikor apját lecsukták. Hjalmar megtudja, hogy

feleségének viszonya volt Werlével, és eddig eltitkolta. Dühös lesz Sörbyné eljön, és bejelenti: összeházasodnak Werlével és felköltöznek a höydali telepre. Werle meg fog vakulni Hjalmar vissza akarja fizetni a tartozásait Werlének, 5% kamattal. Visszautasítja a másolnivalókat is Kapnak egy levelet, melyben az öreg Ekdal havi 100 frank életjáradékot kap Werlétől. Halála után pedig Hedvig kapja majd Hjalmar összetépi a levelet, de a darabjait elteszi. Megtudja, hogy Hedvig nem az ő lánya. Gregers ráveszi Hedviget, hogy hozzon áldozatot apjáért: ölje meg szeretett vadkacsáját. Hjalmar hazajön, mert el akarja vinni a cuccait. A kislányt elzavarja magától Hedvig felmegy a padlásra, lövés hallatszik. Mindenki azt hiszi, csak az öreg lövöldözik Gregers elmondja Hedvig áldozatát A kislány véletlenül szíven lőtte magát (hiszik ők) –meghalt. Hjalmar újra szereti a lányt, meg akarta mondani neki, de már késő Relling doki szerint

ez hozta újra össze őket, de 1 év múlva el fogják felejteni. Elemzés Mikor a darab első jelenete elkezdődik, a kis Hedvig halála kívül voltaképpen már minden megtörtént, s mi csak az utójátéknak vagyunk szemtanúi. A szereplők sorsát a múltban bonyolult, eddig rejtve maradt szálak döntik el A vadkacsa központi témája az élet egészét átszövő élethazugság problémája, az emberek önámító szerepjátszása. Az Ekdal család viszonylagos jólétben, tisztes anyagi körülmények között a boldogság, a megelégedettség illúziójában él. A családfő, Hjalmar fényképész ugyan, de a munka nagy részét a nála néhány évvel idősebb felesége, Gina végzi. Van egy 14 éves kislányuk, Hedvig. Apját a rajongásig szereti Ő a szülők legnagyobb öröme, de egyben a legnagyobb szomorúsága is: szeme gyönge, hamarosan meg fog vakulni. A család negyedik tagja az öreg Ekdal. Valaha a dúsgazdag nagykereskedő, az idősebb Werle

üzlettársaként az északi Höydal-telep bányáinál dolgozott. Hadnagyi rangot viselt, s híres vadász volt: kilenc medvét ejtett el Most katonai rangjától megfosztott, kegyelemkenyéren élő, lecsúszott öregember. Werle áldozata lett, aki egy kétes üzleti mesterkedés során tőrbe csalta, elárulta, s a bíróság Ekdalt várfogságra ítélte. Sorsa kegyetlen alakulása elől a szerencsétlen és kissé hóbortos öregember az önáltatásba menekült: a műterem melletti padláson „vadásztelepet” rendezett be. A padlás szűk tere ugyan ironikus ellentétet alkot a hajdani fenyves erdők korlátlanságával szemben, az öreget azonban megnyugtatja, kielégíti. A padlás legnagyobb értéke a család szemében egy igazi vadmadár, a szárnyán megsebesült és sánta vadkacsa. Ez teremti meg nekik az erdők szabad életének hamis varázsát. Ezt a vadkacsát csónakázás közben sebesítette meg Werle; a lövés után a vadkacsa lebukott, s belefúródott a

hínárba, csak egy ügyes vadászkutya tudta felhozni. A vadkacsa az Ekdal család számára a régi tisztességes élet jelképe, valójában az élethazugságok szimbóluma. Hjalmar és családja nemcsak boldog és megelégedett, hanem büszke is, hiszen az apa bátor, és zseniális feltaláló is. De Hedvig kivételével mindenki tudja, hogy amikor a találmányán dolgozik, valójában csak lustálkodik. Tudományos folyóiratai közül soha nem olvasott el egyet sem. Gregers gyűlöli apját, édesanyja halála miatt is, s most döbben rá sokféle aljasságára. Apja döntötte romlásba Ekdal hadnagyot. Volt szeretőjét, a teherbe esett Ginát a mit sem sejtő Hjalmar nyakába sózta Ekdalék viszonylagos jólétét is az öreg Werle biztosította leplezett pénzjuttatásaival. Hedvig nem Hjalmar gyereke, hanem Werléé, aki havi százkoronás életjáradékkal kíván gondoskodni róla. Gregers szerint a hazugság bevallása, az igazság megismerése a boldogság forrása.

Az ő szemében a vadkacsa a mélybe zuhanást, az Ekdal család bűnös életét jelképezi. Ebből az erkölcsi mocsárból akarja kimenteni sokra becsült barátját, Hjalmart. Elhatározza, hogy felnyitja Hjalmar szemét, s ezzel megalapozza boldogságát Gregers „tisztesség-láza” is egyfajta élethazugság. Lényegében igaza van A becsület megszállottja, de minden cselekedete balul üt ki S mivel az emberek nem akarnak megszabadulni öncsaló szerepeiktől, Gregers idétlen különccé válik, tetteit gyötrelem kíséri. Felnyitotta Hjalmar szemét, de ennek következménye az Ekdal család életének összeomlása. Hjalmar szakítani akar családjával, és ellöki magától az ártatlan kis Hedviget. Hjalmar most is hazudik önmagának és másoknak Mégsem megy el rögtön hazulról, belefárad a készülődésbe. Aprólékos gonddal összeragasztja „a biztonság kedvéért” az előző nap széttépett ajándékozási levelet. Az egyetlen ember, aki nem hazudik

sem másoknak, sem önmagának, Hedvig, a gyermek. Mindent komolyan vesz Romlatlan és őszinte, hiányzik belőle mindenfajta öncsalás. Ez az ártatlan tisztaság lesz végső soron tragédiájának oka is Gregers ráveszi a kislányt, hogy hozzon áldozatot apjáért, s ölje meg a vadkacsát. Hedvig hajlandó erre is, de amikor meghallja, hogy apja idegennek nevezi őt, a padláson nem a vadkacsát, hanem önmagát áldozza fel: pisztollyal szíven lövi magát. A darabból mégsem lesz igazi tragédia: a család élete úgy folytatódik, mintha nem történt volna semmi. Sőt: a kislány halála még megnyugtató is férjnek és feleségnek egyaránt, hiszen Hedvig mindig a fájdalmas múltra emlékeztette volna őket. Hjalmar számára a kis halott emléke újabb öncsalás forrásává válik: arról fog fennkölten szavalni, mennyire szerette őt önfeláldozásra is kész gyermeke. A vadkacsa műfaja a legtisztább tragikomédia. Nem lehet vitás, hogy Gregersnek igaza van,

de magasztos elveiről egy serdülő lányon kívül senki sem akar tudni, s minden igyekezete badarságnak hat. A dráma tanulsága, hogy a hazug életnél elviselhetetlenebb az igazság, az embereket nem lehet akaratuk ellenére boldogítani. A lényeget Relling doktor foglalja össze: „Az átlagember boldogtalanná válik, ha öncsalásából kizökkentjük.” A színdarab fintora, hogy az ideális házasságot Werle és Sörbyné valósítja meg: bevallják egymásnak minden bűnüket, s megtisztultan kezdenek egy új, sok megpróbáltatást rejtő (Werle meg fog vakulni) életet. A vadkacsa egész szövege át van szőve jelképes utalásokkal. -Gregers a tizenharmadik az ünnepi asztalnál, tehát felesleges. –Amikor beköltözik Ekdalék szobájába, rögtön felforgat mindent –Utálja saját nevét, inkább ügyes kutya lenne. –Nem bírja Hjalmaréknál a bűzt, ki akar szellőztetni –A padláson van egy ócska óra, amely már nem jár Ezeket és a hasonló

célzásokat a szereplők egy része érti, mások félreértik. Honoré de Balzac: Goriot apó Goriot a városban valamit jó pénzért eladott. Aztán elküldi Christophe-ot, hogy vigyen el egy levelet Restaud grófnának Vauquer-né félig felnyitja, s meglátja, hogy egy kiegyenlített váltó van benne. Eugéne egy bálon Restaud gr ófnéval, és nagyon m egtetszik ne ki a gr ófné. A mikor ev és közben e lmeséli, hog y t etszik nek i, G oriot dühös l esz, Eugéne látja bemenni egy uzsoráshoz a grófnét. Vauquer-né felállit egy emléletet, miszerint Restaud grófné Goriot kitartottja, és annyi pénzt csikar k i tő le, amennyit c sak a kar. S zerinte R estaudné valamit z álogban ha gyott, a zt G oriot k ifizette, m ajd a kiegyenlített váltót elküldte Restaudnénak. Goriot minden más iránt érzéketlen Eugéne látta, amint összelapította ezüst étkészletét (ami gerlice volt), s sírva fakadt. Mégis eladta a nő kedvéért Taillefer kisasszony

{Victorine) elmegy apjához, ak i k itagadta, hogy átadja a nyja végrendeletét, de az apa és Victorine fivére hidegen fogadják. Egy ürüggyel távoznak Eugéne meglátogatja Restaudnét, de amikor gyalog érkezik hintó helyeit, mindenki lenézi, Maxime de Trailles gróf a másik l átogató. A mikor megérkezik R estaud gr óf, bes zélgetni k ezd Eugénnel A mikor R estaudné B eauséantné rokonaként m utatja be E ugént, m ár s enki s em né zi l e. D e amikor távozik, a zt mondják az inasnak, ha e z a z úr m ég egyszer jönne, ők nincsenek otthon. Eugéne kocsival hajt rokonához, annak ellenére, hogy kevés pénze van Beauséantné elmondja Eugénnek, hogy Goriotnak két lánya van, de mindkettő megtagadja. Az egyik Restaudné, a másik Delphine de Nucingen báróné. Beauséant grófné tanácsa Eugénnak: férkőzzön Delphine kegyeibe, s így közelebb kerülhet Restaudnéhoz, és a társasági élethez. Amikor visszatér a penzióba, elmondja

asztaltársainál, hogy Goriot kiknek az apja. Levelet küld anyjának, s húgainak, melyben pénzt kér, mert a nagyvilági életbe akarja vetni magát. Érzi, hogy sikere lesz, ezért mer az amúgy is szegény szüleitőI pénzt kérni. Megkéri viszont őket, hogy apjának ne szóljanak, mert úgyis ellenezné Goriot tésztagyáros volt, s am ikor gaz dája m eghalt, megvette az üzletét, s körzetének elnöke lett. Amikor búzahiány volt, meggazdagodott a tésztából, és a tó kével később uralta a piacot. 7 évi házasság után vesztette el feleségét, s nem házasodott újra, mert úgy érezte, ennyi tisztelettel tartozik megboldogult felesége emlékének. Eztán csak lányainak élt, s 60 ezer frankos éves jövedelmébőI csak 1200 -at költött magára, Amikor egyszer kigúnyolták, az illető t jól vállba csapta. Egy másik alkalommal egy vetélytársa azt terjesztette lányáról, hogy meghalt. Goriot napokig beteg volt, s aztán csődbe hajszolt az álhír

terjesztőjét. Lányai rákényszerítették, hogy visszavonuljon Ekkor költözött a polgári penzióba Eugéne összesen 15b0 frankot kap húgaitól és anyjától. A húgai azt írják, hogy azon civakodtak, mire költsék a pénzt, de most örülnek, mert a legjobb helyre kerül. Felajánlják, hogy varrnak inget, csak küldjön nekik párizsi szabásmíntát Vautrin mindig márkinak szólítja Eugént, ezért összevesznek. Vautrin hirtelen üzletet ajánl: ha Eugéne szerez 200 ezret, rövid időn belül millíókat kap vissza. Vautrin ültetvényes gazdálkodást akar folytatni Dél-Amerikában A pénz megszerzésére Vautrin Victorine k isasszonyt aj ánlja, aki ham arosan gazdag lehet. Eugén nem fogadja el, de fontolóra veszi. Megérkezik a s zabója, és szép, új ruhát csinál neki. Amikor Beauséantnéhoz megy a nő k megbámulják Eugén Beauséantnéval m egy el színházba, s m egismeri N ucingennét. { Ajuda-Pinto mutatja be) G oriotnak el újságolja, h ogy

beleszeretett. Az ör eg örül, m ert v égre t isztességes f érje l ehet eg yik l ányának N ucingenné l evélben m eghívja Eugént vacsorára, aztán az Olasz Operába. Eugén bevallja, hogy szereti. Hirtelen elmennek a Royalba, és Nucingenné arra kéri Eugént, hogy menjen fel rulettezni, s t egyen f el 10 0 f rankot. Mivel m ég s oha nem játszott, s zerencséje l esz E ugént 720 0 f rankot n yer, 10 -et ad a r ulettkezelőnek Nucingenné bevallja, hogy nem szereti férjét, mert elvette saját hozományát, 700 ezret Ráadásul kevés pénzt ad női szeszélyinek kiélésére. Eugént kérésére ellenére nem akarta megcsókolni, de megígérte, hogy hétfő a teljesíti vágyát. Eugén felkapott lett, az emberek úgy vették, hogy meghódította Nucingennét Az ezer frankor, amit a nyereségbőI kapott, Goriotnak adta. Elbeszéli, hogy előző este Nucingenné az ő mellényén sírt, ezért Goriot elkéri tő le azt a mellényt. Eugéne hazaküld a családjának 1500

frnakot, némi ajándék kíséretében, Kicsapongó életet é(, sokat játszik, s néha nyer is. Kárkya adósságokba keveredik Aláírja Vautrin váltóját, hogy kapjon 3500 -at, egy év határidővel. Kifizeti adósságait, de akkor este vissza is nyeri, így ki tudja fizetni Vautrint, már másnap Egy tisztviselő érkezik a penzióba, aki szerint Vautrin a Vasfejű , egy híres bű nőző , eredeti nevén Jacques Collin. A fegyencek pénzét kezeli. Meg akar bizonyosodni igaza felőI, ezért 3 ezret ajánl Michonneau kisasszonynak, ha sikerre! véghezviszi a próbát, viszont semmit nem kap, ha nem Vautrin a Vasfejű . Eugéne c sábítgatja T aillefer k isasszonyt, annak el lenére, h ogy t udja, r osszat t esz. G oriot e lmondja E ugénnek, hog y kap egy elő kelő házat az Artois utcában. Goriotnak mindössze az a kérése, hogy hagy lakjon a padlásszobában, s hagy halija, amint lányai ott mászkálnak. Eugén kap egy ezüstórát, díszdobozban Delphine-tőI, azért,

hogy a nap minden órájában rá gondoljon. Vautrin rájön, hogy Eugén figyelmeztetni akarja Taillefer kisasszony fivérét, hogy veszélyben forog az élete. Vautrin ugyanis meg akarja ölni, párbajban, hogy a kisasszonyé lehessen az örökség, és Eugéne feleségül vehesse. Vutrin leitatja Eugént és Goriot apót, hogy ne legyen esélyük a figyelmeztetésre. Reggel megtudják, hogy a fivér meghalt Michonneau kisasszony elvégzi a próbát: valamilyen szert szór Vautrin kávéjába, amitől rosszul lesz. Levetkőzteti, és rácsap a vállára: megjelenik a két betűből ??? a Vasfejű . Amikor elviszik a rendőrök, megfenyegeti árulóját, hogy megöli A penzió lakói elűzik a kisasszonyt, mert spiclinek tartják. Poiret is vele megy, mint egy hűséges kutya Goriot és E ugéne eg yütt v acsoráznak Delphine-nel, s kiderül, hogy a z egész házat G oriot vette E ugénnek, a s aját pénzén. Megbeszélik, hogy Eugéne majd kifizeti, hogy ne érezze kitartottnak

magát Vauquernét összes lakója elhagyta, még a macskája is meghalt, s ebbe majdnem beleőrül. Sikerrel kisírja magát, és észhez tér Beauséantné meghívja Eugént és Delphine-t bálba, s a levélben burkoltan megjegyzi, hogy nem szívesen látja vendégül Nucingen bárót. A bálon jelen lesz Restaudné, gyémántjaival, hogy eloszlassa azt a hírt, miszerint szeretője eladósodott, s ő férje anyjától örökölt ékszereit adta zálogba a pénz megszerzése érdekében. Restaud viszont minderre rájött, és visszavásárolta az ékszereket. Felajánlja, hogy nem tálal ki, ha Restaudné az összes vagyonát neki adja Restaudnának azonban még kell 12 ezer, hogy teljesen kiegyenlítse Maxime számláit, az előbbi 104 ezren felül. Amikor E ugéne m indezt a s zomszéd s zobában t artózkodva m eghallja, át írja V autrintól k apott váltóját 12 e zerre, s odaadja Restaudnénak, mondván, hogy majd kifizeti. (Eugéne fizet) Delphine és Anastasie

összevesznek, apjuk pedig ettőI ágynak esik. Restaudné elrohan, de visszatér, mert alá kell iratnia a váltót apjával Goriot el adja ut olsó ét készletét, és eg y évi él etjáradékát, hog y Restaudné abbó l v ehessen m agának r uhát. Restaudnának a szabó nem adott hitelt, szobalánya pedig csak úgy adott volna, ha vissza is kapja. Eugéne n em a kar bál ba menni, m ert G oriot haldoklik. D e D elphine-t ez nem ér dekli, a zt m ondja, m ajd a b ál ut án meglátogatja apját. Mindenki elmegy Beauséantné báljára, mert látni akarják, hogy viseli, amint szeretője, a portugál Ajuda-Pinto márki és Rochefide kisasszony bejelentik eljegyzésüket. Beauséantné e lküldi Eugént, h ogy adjon át eg y levelet A judának, s a r égi leveleket ho zza el, A mikor t eljesítette a feladatot, Beauséantné szobájában átadja a leveleket, amik azonnal a tűzre kerülnek. Beauséantné elmondja, hogy szégyenében Normandiába utazik, hogy ott éljen Istennek.

Eugénnek adja emlékül a kesztyűs dobozát, a kesztyűkkel együtt. S másnap 5 órakor elutazik Goriot egyre rosszabbul van, s ápolásához több pénzre van szükség. Bianchon, az orvosnövendék és Eugén ápolják Goriot, saját pénzükön. Goriot rájön, hogy lányai egész életében kihasználták, csak a pénze kellett nekik Amikor a pénz elfogyott, kidobták. De nem hibáztatja őket, csak saját magát, mert így nevelte őket Neki puszta látványuk is őrömet okozott. Lányai n em akarják meglátogatni, ezért azt kéri, hozzák ide őket erőszakkal. Eugéne elmegy Restaudnéhoz, de férje nem enged i e l, zsarnokoskodik felette. D elphine el megy a nnak el lenére, hogy beteg Vauquerné a zonnal k öveteli a pénzét. Tiszta lepedő lekel és inggel t isztelik meg G oriot apót G oriot visszakapja a medaliont, am inek két ol dalán lányainak nevei vannak; és a két lányának hajából készült hajfüzért. Delphine nem tud eljönni, mert férjével

összeveszett -hozza a hírt a szolgálólány. Restaudné v iszont m egérkezik, s bevallja bűneit. Elbeszéli, hogy Maxime megcsalta, elhagyta, s adósságot is hagyott hátra. Az orvos m egállapítja, h ogy alig v an m ár nek i hát ra. Hiába k enik f orró mustárral, m eg f og hal ni G oriot m eghal O tt a szobában ravatalozzák fel, két gyertya fényénél. A temetéshez pénzre van szükség, de a gróf és a báró nem hajlandó fizetni. Ezért Bianchon javaslatára ezt írják a sírkő re: Itt nyugszik Goriot, Restaud grófné és Nucingen báróné apja, eltemetve két diák költségén. Eugént nem engedik be Delphine-hez, ezért a portán ír egy levelet, s kéri: adják a báróné kezébe. Ennek ellenére a báró kapja, s tűzre dobja. Vauquerné elvette a medált Goriot-től, de Eugéne a mellére helyezi vissza, a sírba, a hajcsomóval együtt. A temetésen csak C hristophe és Eugéne vannak jelen. 70 frankba kerül a mise, ezért a sírások részére

borravalót kér kőlesőn Christophe-tól: 20 s out. Amikor a hal ottaskocsi el indul, k ét ür es k ocsi követi, a N ucingen és a Restaud c ímerrel a z oldalukon. Móricz Zsigmond (1879 - 1942) 1879. július 2-án született a Szatmár megyei Tiszacsécsén Édesapja Móricz Bálint, elszegényedett kisparaszt, anyja a papcsaládból származó Pallagi Erzsébet. Szüleivel együtt Csécsén éltek, 6 éves koráig, amikor bekövetkezett a család anyagi összeomlása. Erre ráment a házuk, s a földjük A szülők Prügyre költöztek (1884), a legnagyobb fiút, Zsigmondot ideiglenesen anyai nagybátyjához, Pallagi László gépészkovácshoz adták. 1890-ben Móricz Zsigmond a debreceni református kollégiumban kezdte meg tanulmányait. Hatodikos korában három tantárgyból megbukott, de a másik anyai nagybácsi, Pallagi Gyula elvitte őt saját iskolájába, ahol le is érettségizett (Kisújszállás, 1899). D ebrecenben a r eformátus t eológiára i ratkozott b e,

f él é v múlva ugyanitt m ár j oghallgató, m ajd átlépett a budapesti egyetem jogi karára. 1903-ban bekerült Az Újság szerkesztőségébe, s tanulmányait nem fejezte be 1905-ben feleségül vette Holics Eugéniát (Janka), egy felvidéki kisnemes bányatisztviselő lányát. 1924-ben Mór icz megismerkedett Simonyi Mária színésznővel, erre Janka kétszer öngyilkossággal próbálkozott, s a másodikba belehalt. (1925) 1911-ben Leányfalun há zat ép ítettek maguknak, m ajd O laszországban utazgattak. 191 5-ben önk ént j elentkezett haditudósítónak a keleti frontra. 1926-ban elvette Simonyi Máriát, majd 1937-ben elváltak 1939-től a Kelet Népe szerkesztője lett. 1936-ban m egismerkedett eg y k is pr oletárlánnyal, L ittkey Erzsébettel, akit írásaiban Csibének nevezett el. 1942 Szeptember 4-én agyvérzés következtében halt meg Budapesten 63 éves korában. Hét k rajcár (1909), Sárarany, Az Isten h áta m ögött ( 1911), A g alamb pap né (

1912), Kerek F erkó ( 1913), Nem él hetek muzsikaszó né lkül (1914), A fáklya ( 1917), Lé gy j ó m indhalálig ( 1920), Tündérkert ( 1922), A n agy fejedelem (1927), A nap ár nyéka ( 1934), K ivilágos k ivirradtig ( 1924), Ú ri m uri ( 1927), F orr a bor ( 1931), R okonok ( 1932), bar bárok ( 1932) Életem regénye (1938), Rózsa Sándor a lovát ugratja (1941), Rózsa Sándor összevonja a szemöldökét (nem fejezte be) A dzsentritéma - Rokonok A X X. s zázadi d zsentri f ogalma s okkal s zélesebb k ategória, m int a megszokott: a bi rtokot s zerzett hi vatalnoktól, a földeket vásárló idegen származású nagypolgártól a fölemelkedő nagygazdáig s az apadt birtokú régi földesúrig s ok mindenki beletartozik. A dzsentriregények a történelmi osztályból való fokozatos kiábrándulás egy-egy állomásai: bennük az í ró s aját k ora k orruptságát, züllöttségét m utatta be. A z 1932-ben s zületett Rokonok a t eljes k iábrándulás, a t

eljes illúzióvesztés regénye. Háttérben az 1929-ben kezdődő gazdasági világválság áll, mely felszínre hozta a vezető társadalmi réteg korruptságát. Témája egy képzeletbeli alföldi nagyváros, Zsarátnok urainak leleplezése az új főügyész, Kopjáss István hivatali pályafutásának bem utatásával. A nagy gazdasági ö sszeomlás k övetkeztében a v áros n yakába s zakadt a pa zarlással felépített Sertéstenyésztő csődje. A részvénytársaságban érdekelve volt a város, a főispán, az alispán, a nagybirtokosok és a kisgazdák. Az építkezés anyagából az üzletvezető igazgató, Boronkay Ferenc luxusvillát épített "Mielőtt azonban az üzem pr odukálni t udott volna v alamit, a s ertés ár a l ement, a kukorica ár a pedi g f elment. E rre beüt ött a k rach" E zt a botrányt kellett valahogy eltussolni: ezért van szüksége a városnak egy tiszta múltú főügyészre, de egyúttal olyasvalakire is, akitől nem kell

tartani. Így esett a választás a volt kultúrtanácsnokra A cselekmény az új főügyész megválasztásának másnapján indul. A főhős a történteket feleségének, Szentkálnay Linának meséli el, s naiv módon valóban elhiszi, hogy Makróczyt, a volt főügyészt anekdotába illő elszólása buktatta meg. Kopjáss mint egyszerű városi kistisztviselő, megválasztásáig tiszta erkölcsű ember volt Harmonikus családi életét éli városszéli lakásában, s gondos, a filléreket is beosztó felesége megteremtette a tisztessége, nem nélkülöző háztartást. Kopjáss t önkrement d zsentricsaládból s zármazott. S zegényes g yermekkora r évén, d e k ülönösen nég yéves frontszolgálata és hadifogsága révén idején közel került a néphez. Az emberiség harcosa kívánt lenni, aki jó útra vezeti a magyarságot. Mindezek ellenére Kopjáss már legelső napján késve érkezik hivatalába; boldog, hogy Kardics, a Takarékpénztár igazgatója f

elfedezi k öztük a r okonságot; e zzel dicsekszik a polgármester, Béla bácsi előtt. A polgármester azért beszél talányos mondatokban, hogy Kopjáss ne láthasson a szavak mögé, az új főügyész szándékait szeretné kipuhatolni. Kinevezését követően fokozatosan felszínre kerülnek jellemének azok a nega tív vonásai, am elyek addi g c sak lappangtak benne, de nem bontakozhattak ki korábbi alacsony beosztásában, szerény életkörülményei között. Néha még fel-fellobban benne az elégedetlenség: felháborodik a parlamenti képviselők cinikus felelőtlenségén: mikor a m iniszter beszélt, a 244 képviselő közül csak heten voltak a teremben; felelősséget érez a város környéki harmincezer munkanélküli sorsáért, s nagy tervekről álmodozik. Pestről hazafelé utazva egy vidéki polgármester felfüggesztéséről olvas az újságban. Keserűen állapítja meg, hogy ilyesfajta s zempontok al apján b ármelyik pol gármestert f el l ehetne f

üggeszteni. Kopjáss a zzal ál tatja m agát, h ogy n em mond le korábbi céljairól, de először anyagi és társadalmi függetlenségét kell megmentenie, s ha meglesz a háza, s lesz elég pénze, akkor szembeszállhat a város hatalmasságaival. Ez a képmutató magatartás kikezdi a jellemét Jelképes jelentőségű, hogy már a választás másnapján feltűnik az első szegény rokon, és segítséget két a váratlanul magas pozícióba jutott szerencsés unokaöcstől. Lajos bácsit követik a többiek is: Berci bácsi, Menyhért, Albert, Adélka és Kati néni. Kopjásst a családi érzésen kívül a saját érdeke, haszna is vezeti: megbízható emberekkel szeretné körülvenni magát. Az új főügyészt fokról fokra behálózzák: a szegény rokonok alulról tolják, a város vezetői felülről húzzák a panamák felé. K ardics f olyószámlát n yittat s zámára a T akarékpénztárban, a nyakába ak arják s ózni a kompromittált Boronkay Feri

luxusvilláját, végül őt vennék be harmadiknak a Sertéstenyésztő megmentésére létrehozandó szindikátusba. Főügyésszé válása után kettősség jellemzi magánéletét is. Amint kilép másnap reggel az otthonából, arra gondol, milyen ócska egy régi ház ez. Egy pillanat alatt csúnya és büdös lett neki az az utca, ahol addig nyugodtan tudott élni Szentkálnay Magdaléna, a hajdani, elnyomott rajongás akkor kerül a főhős tudatának felszínére, amikor új társadalmi pozíciója azoknak a köröknek a közelébe sodorja, ahol a szépasszony is él. Lina a régi szegénységet jelenti Kopjássnak Magdaléna az úri, kifinomult élet jelképévé válik a szemében. Linát a rémület szállta meg arra a gondolatra, hogy ha az ura emelkedik, akkor ő elmarad; sajnálni kezdte addigi szegényes, de biztonságos életét. A főhős hamar át tudja tekinteni mindazt a törvénytelen összeszövődést, amely a város életét jellemzi. Mégis leginkább akkor

háborodik fel, amikor úgy érzi, ki akarják hagyni valamiből. Amikor a Holub és Társa cég hídpályázati panamáját megakadályozza, célja már nem az igazság érvényre juttatása, hanem a zsarolás. Meg akarja mutatni a hatalmát, hogy vele is számolni kell. A polgármester csupán meg akarja leckéztetni egyre merészebb beosztottját, engedelmes eszközt kíván faragni belőle. Kopjáss ellen fordítja annak minden k orábbi el képzelését és mondatát Maj d am ikor a sarokba szorított ügyész támadni kezd, a polgármester Berci bácsi széncsalásával szinte letaglózza őt. Kopjáss még mindig nem tartja magát bec stelennek, de t ársadalmilag l ehetetlenné t ették. A R okonok f őhőse is meglövi magát, a regényből azonban nem derül ki, hogy meghal-e, vagy a kórházban sikerül megmenteni. Tragédia A T ragédia ( 1909) című novellája m ár eg y em ber ör ökös é hezéséről szól. Kis J ános m ás, mint a t öbbiek N emcsak külsőleg

jelentéktelen, hanem eldurvult lelkű, szinte a vegetatív ösztönélet szintjére korlátozott ember. Az állandó éhezés miatt csak egyetlen dolog érdekelte, az evés. Érzelmi életéből kipusztultak a nemesebb emberi vonások, nevetni is csak egyszer t udott é letében, apja ha lálakor. A lakodalomról v aló ál modozás és a t ényleges m eghívás é lete l egnagyobb vágyát é breszti f el, hogy egyszer j óllakhasson. A z egés z éjszakai á lmatlan k ínlódás m ásnap r eggelre már l ázadó indulatokat hoz felszínre benne. Fellázad Sarudy nagygazda ellen, mert benne látja embertelen életének közvetlen okát, de a bosszút is csak az evés szintjén tudja elképzelni: ki akarja enni Sarudyt a vagyonából. Kis János sejti, hogy valami nagyon n ehéz f eladatot v állalt. Z sírtalan l öttyökhöz s zokott g yomra ne m bí rja a nehé z ét eleket A nev etséges c élért folytatott hatalmas küzdelem teszi groteszkké a főszereplőt: csupán önmagát

volt képes elpusztítani. Barbárok Móricz a harmincas években újra a nép problémái felé fordult. Egyik legmegrendítőbb novellája ebben a korszakban született, Barbárok (1931) címmel. Ebben az elbeszélésben a dialógusok uralkodnak. Az írói leírás csaknem teljesen háttérbe szorul, s ez teszi tömörré, balladaszerűvé az írást. Hiányzik belőle a történelmi korfestés is Móricz nem éli bele magát szereplői lelkivilágába, nem magyarázza az eseményeket, hanem csak szűkszavúan közli a puszta tényeket. A r idegpásztorok t ársadalmon kívül él tek, el szigetelt magányosságban. E z a kultúra al atti, ba bonás v ilág t eremtette meg az t a f élelmetes k egyetlenséget, am elyet a veres j uhász és t ársa k épvisel. Ez a "vadember" l elkifurdalás n élkül agyonveri Bodri juhászt és tizenkét éves fiát. Nem a szegénység a gyilkosság oka, hanem a vagyonszerzésnek ez az ősi módja. Mindhárom juhász saját nyáját őrzi

ki kint a pusztán, tehát módos emberek A veres juhász természetesnek tartja, hogy a másikat megölje háromszáz birkájáért és két szamaráért. A novella három része a drámai események három "felvonása". Az első és az utolsó rész legfeljebb pár órát, a középső több mint egy évet ölel fel. Az első fejezet tele van feszültséggel A juhász kutyája folyamatos ugatással jelzi gazdájának, hogy rossz emberek közelednek. A lassan meginduló pár szavas beszélgetés mélyén gyanakvás és védekezés feszül A két vadember a rézzel kivert szíj megvásárlása ürügyén köt bele Bodri juhászba, aki nem akar megválni tőle, mivel magának és a fiának készítette. A hirtelen beállott sötétségben pillanatok alatt zajlik le a kettős gyilkosság Az elbeszélés második része bizonyítja, hogy a kultúra alatti létben szépségek is vannak: az a fekete asszony, aki tíz nap múlva fehér vászonruhában keresi emberét, a hűség

megtestesítője. A veres juhász félrevezető hazudozásai nyomán elindul "napszállat felé", h ogy megkeresse férjét és f iát. Télire hazamegy falujába, de tavasszal újra kimegy a nagy vadkörtefához, s nem tud elszakadni attól a helytől, ahol az ura legeltette nyáját. Augusztusban a puli fia talált rá a sírra, s a z asszony t íz k örmével k aparja k i s zerettei ho lttestét. F érjének n yakán volt a r ézveretes s zíj Ezzel, és a gyilkosság hírével megy el Szegedre. A h armadik r ész a v izsgálóbiztos vallatása. A v eres j uhászra l assan r engeteg l opás és g yilkosság i gazolódott, de a Bodri juhász meggyilkolását nem vállalja. Makacsul tagad, mert érzi, hogy ez volt élete legnagyobb bűne A vizsgálóbíró ugyanolyan nyelven beszél, ugyanolyan kifejezéseket használ, mint a veres juhász. Nagyon jól ismeri a pusztai emberek lelkivilágát, ba bonás hi edelmeit. S e zt k ihasználva ak asztja a r ézveretes s zíjat a k

ilincsre, s v égül e z t öri m eg a rablógyilkost: mindent beismer, mert primitív ember lévén, félt az áldozat szellemének visszatérésétől. A bíró lassan, eltűnődve mondja a távozó ember után: "Barbárok". A természetes igazságérzet ítéletét mondja ki a bíró: nem az indulat szülte, inkább a szomorúság. Bodri juhász és családja is barbár viszonyok között élt, viszont belőlük nem veszett ki az emberség. A rézveretes szíjnak jelképes szerepe van. Az első részben az aljas gyilkosság ürügye, és Bodri juhász lelki gazdagságának, művész hajlamának bizonyítéka. A második egységben a durva lelkületű veres juhász lelkifurdalásának jele: maga tereli a szót a szíjra, amelytől semmiképpen sem akart áldozata megválni. Egyben a bűntény bizonyítéka is ez lesz, s a vallatás során az igazság diadalát jelképezi