|
Dátum: 2024. április 28. 00:10:02. Forrás : Wikipedia |
Az óriáspanda (Ailuropoda melanoleuca), régebbi nevén bambuszmedve a medvefélék (Ursidae) családjába tartozó emlős. Elterjedése csak maradványfoltokra korlátozódik Közép- és Dél-Kínában. Könnyedén felismerhető a szemét, fülét és kerek testét körülvevő nagy fekete foltjairól. Az óriáspanda veszélyeztetett állat, mintegy 1600-3000 egyed él szabadon Kínában. A WWF jeleként és gyakran általában az állatvédelem jelképeként világszerte ismertté vált.
Az óriáspanda táplálékának 98%-a bambusz, bár méz, tojás, hal, jamszgyökér és egyéb is szerepel az étlapján.
Elnevezése
A panda a vörös macskamedve másik neve. A szó feltehetően az óriáspandánál jóval kisebb termetű állat nepáli nevéből származik (punja, valószínűleg a nigalja punja, azaz „bambuszevő” kifejezésből). Az óriáspandát a zoológusok csak később ismerték meg, és mivel a két fajt közeli rokonnak tartották, az óriás panda és kis panda névvel különböztették meg őket. A magyar szakirodalomban a bambuszmedve nevet kapta az Ailuropoda nem, de ezt a nevet a köznyelvi, de pontatlan panda név elterjedtsége és a távoli rokonság felismerése miatt az óriáspanda név váltotta fel. A vörös macskamedvét ma is nevezik kis pandának vagy vörös pandának.
Hua Mei a San Diegó-i állatkertben született 1999-ben
A kínai nyelvben az óriáspanda neve da xiong mao, ami „nagy medvemacskát” jelent. A „nagy” jelző itt is a kis pandától való megkülönböztetésre szolgál (kínaiul xiao xiong mao, hsziao hsziung-mao, azaz „kis medvemacska”). A „medvemacska” nevet az állat valószínűleg annak köszönheti, hogy a többi medvefélével ellentétben kitűnően mászik fára, és a pupillája a többi medvéével ellentétben nem kerek, hanem a macskáéhoz hasonlóan rés alakú.
Előfordulása
Az óriáspanda elterjedési területe mindössze 5900 km2, amely magában foglalja Szecsuan, Kanszu és Sanhszi kínai tartományok hegyvidéki területeit. Az óriáspanda természetes élőhelyei a sűrű erdővel benőtt szubtrópusi hegyoldalak. Itt él nyáron 2700–4000 méteres tengerszint feletti magasságban, ám télen alacsonyabbra vándorol, gyakran 800 méteres magasságig. Élettere általában nedves és csapadékban gazdag; a nyár hűvös, a tél hideg.
Megjelenése
Az óriáspanda a fejétől a farkáig 120-150 centiméter. Farka – mint a legtöbb medvéé – csonka, nagyjából 12-15 centiméter hosszú. A felnőtt állat testsúlya 75 és 160 kilogramm között változik. Az óriáspanda testfelépítése megegyezik a többi medvéével, csupán a kontrasztos fekete-fehér színében tér el tőlük.
Bundájának színe
Dús, gyapjas bundájának alapszíne fehér, mellső és hátsó lábai feketék. Mellső lábainak fekete színe a háton is folytatódik, és övet alkot, amely a felsőtestet körbeveszi. Feketék ezenkívül a fülei, a szemének a környéke és néha a farkának a csúcsa is.
Feltűnő színének oka pontosan nem ismert. Szóba jöhet az ellenség elijesztése, a hőszabályozás és az álcázás is.
További tudnivalók
Feje más medvéknél nagyobbnak tűnik, ez elsősorban hosszabb állkapcsának és nagy rágóizmainak köszönhető. Ahogy a legtöbb medvének, az óriáspandának is 42 foga van. Hátsó kisőrlőfogai és nagyőrlőfogai sokkal nagyobbak és szélesebbek, mint a család többi fajának fogai, sőt a ragadozók rendjében ezek a legnagyobb őrlőfogak, mutatva a növényevéshez való alkalmazkodást. A faj további sajátossága a „hatodik ujj”, a mellső mancs ujjszerűen meghosszabbodott kéztőcsontja, ami a hüvelykujj szerepét tölti be a táplálkozás során.
Óriáspanda a hong-kongi óceánparkban
Életmódja
Az óriáspanda elsősorban talajlakó, de jól mászik és úszik. A többi medvével ellentétben nem tud a hátsó lábára emelkedni. Táplálékát legtöbbször ülve fogyasztja el, így mellső mancsa szabaddá válik, hogy a táplálékot megfogja. Ezek az állatok szürkületben vagy éjszaka aktívak, míg nappal fák üregeiben, sziklahasadékokban vagy barlangokban alszanak. A bambuszbozótban alagútszerű járatokat készít, hogy a táplálkozási területét alvóhelyével összekösse.
Az óriáspandák egyedül élnek nagyjából 4-6 négyzetkilométer területen. A nőstények territóriumának van egy 30-40 hektáros központi része, amelyről kiűzi a fajtársait. A hímek rugalmasabbak, és nem védik a területüket, nincs semmilyen központi rész, és gyakran közös része is van más hímekével. Ennek ellenére a fajtársaik többnyire kitérnek az útjukból. Vándorlásuk alatt megjelölik útvonalukat: a fákat megkarmolják, hozzádörgölődnek vagy a vizeletükkel hagynak jelet.
Más medvékkel szemben az óriáspandák nem alszanak téli álmot, a hidegebb évszak alatt csupán mélyebben fekvő területekre vándorolnak.
Táplálkozás
Az óriáspandák azok közé a medvék közé tartoznak, amelyek kifejezetten növényevők, de a közvélekedéssel szemben nem csak bambuszt fogyasztanak. Szabadban ez a fő táplálékuk, a fiatal hajtásokat részesítik előnyben, idősebb hajtásokat csak ritkábban esznek. Mivel a bambusz nem túl tápláló és az óriáspandák emésztése sem állt be úgy a növényevésre, mint a származástanilag régebb óta növényevő emlősöké, ezért sokat esznek belőle: napi szükségletük 10-20 kilogramm bambusz. Tápnövényei között találunk még tárnics, nőszirom, sáfrány és ördögcérna fajokat is. Elvétve fogyasztanak apróbb gerinces állatokat is, mint például kis rágcsálókat, pocoknyúlféléket (Ochotonidae) és halakat is.
Az óriáspanda a hátsó lábain ülve eszik
Az óriáspanda emésztőrendszere alkalmazkodott a túlnyomórészt növényi táplálék emésztéséhez. A nyelőcsőben keresztirányú recék találhatók. A gyomor fala vastag, a madarak izmos gyomrára (zúza) emlékeztet. Más medvefajokkal ellentétben a vastagbél felszíne elnagyolt, és hiányzik a vakbél.
Szaporodása
Az óriáspanda szaporodási időszaka március és május közé esik. Erre az alkalomra a különben magányosan élő állatok párt keresnek, a hímek között harc is előfordulhat a párosodás előjogáért. Más medvékhez hasonlóan a megtermékenyített petesejt mintegy 45-120 napig tartózkodik az anyaállat méhében, és csak ezután ágyazódik be a méhlepénybe.
A legtöbb kölykedzés augusztusra vagy szeptemberre esik, ilyenkor egy vagy kettő, ritkán három bocs születik. Az újszülöttek parányiak, csupán 90-130 grammosak és selymes fehér bunda borítja őket. Ekkor még a testhossz kb. harmadát a farok teszi ki. Az anya és kölyke közötti súlykülönbség az óriáspandák esetén a legnagyobb a fejlett emlősállatok között.
Közel egy hónapos bocs egy kínai tenyésztőintézetben
Ikerszülés esetén az anya hamarosan kiválaszt egy bocsot, a többit pedig kitagadja. Hogy ez milyen feltételek alapján történik, azt még nem ismeretes. Kerek egy hónaposan a bocs már a tipikus színezettel rendelkezik, 40-60 naposan nyitja ki a szemét és öt-hat hónapos korban vesz magához először szilárd táplálékot. Nyolc-kilenc hónapos korig megtörténik a végleges elválasztás az anyatejtől és 18 hónaposan a bocs elhagyja az anyát. Az egyedek öt és hét éves kor között válnak ivaréretté.
A szabadon élő óriáspandák várható élettartama nagyjából 25 év.
Veszélyeztetettség
Eredeti elterjedési területe Kelet-Kína és Mianmar (Burma) nagy részét magában foglalta. A késő pleisztocénben kezdődött meg a visszaszorulása, amelyben a klímaváltozásnak és az ember terjeszkedésének is szerepe volt. A bundájáért történő vadászata és az állatkertek állományának fenntartásáért történő befogása tovább tizedelte a populációt, amíg 1939-ben védelem alá nem helyezték. A vadászatot és a prémkereskedést Kínában szigorúan büntetik, ezért még halálbüntetés is jár. A populáció visszaszorulásához az életterük egyre nagyobb benépesülése is hozzájárul, melynek következtében elterjedési területük három részre szakadt. 1998 óta az elterjedési területe is védelem alatt áll.
A WWF és a kínai kormányzat négyéves kutatása szerint 2004-ben a szabadban nagyjából 1600 példány élt. Egy 2006-os, az ürülék genetikai ujjlenyomatán alapuló vizsgálat kétszer annyi óriáspandát azonosított egy területen, mint amit becsültek a 2004-es vizsgálatban. Ez alapján Kínában akár a 3000-et is elérheti a vadonban élő óriáspandák száma. 2006-ban már 40 óriáspanda-rezervátum volt Kínában, ami komoly előrelépés a 20 évvel korábbi tizenháromhoz képest.
A CITES-egyezményben az I. függelék foglalkozik a fajjal, az IUCN pedig végveszélyben levőnek sorolta be. A számuk a legutóbbi években növekedni látszik, ami a faj védelmében tett erőfeszítések sikerét támasztja alá.
Óriáspanda egy chengdui kutatóközpontban
Állatkerti szaporítása
2006 végén Kínában összesen 221 fogságban élő példányt jelentettek. Kínán kívüli állatkertekben mindössze 20 példány él. Európában a következő állatkertekben lehet óriáspandát látni: Berlini Állatkert, Madridi Állatkert, Párizsi Állatkert, Schönbrunni Állatkert (Bécs).
Fogságban csak ritkán sikerül szaporodniuk. 2006-ban sikerült először egy fogságban született óriáspandát a vadonba visszatelepíteni. Erre az állatot három évig készítették fel.
Rendszertan
Csak a faj taxonómiai besorolásával kapcsolatos legújabb genetikai vizsgálatok bizonyították be mára, hogy az óriáspanda ősei 15 millió évvel ezelött távolodtak el a többi medve fejlődési vonalától. Ezzel szemben a kis panda, a mosómedvefélék (Procyonidae), sőt egy 2005-ös filogenetikai vizsgálat szerint a fókák közös ősét tartalmazó ág sokkal korábban, 30-35 millió éve vált el medveféléktől. Ezért az óriáspandát ma már egyértelműen a medvefélék (Ursidae) családjába sorolják, méghozzá mint az Ailuropodinae alcsalád egyetlen élő képviselőjét.
Az óriáspanda kis pandával való rokonítása és a mosómedvefélék családjába történő korábbi besorolása azon nyugodott, hogy az óriáspanda és a kis panda (Ailurus fulgens) növényevők. Számtalan megegyező ismertetőjegyük, amelyek ehhez a besoroláshoz vezettek – mint például a nagy őrlőfogak, a koponya, a hüvelykujjszerű képlet – azonban csak a két faj konvergens evolúciójára vezethető vissza, amelyet a hasonló táplálkozási mód okozott.
Van jó témaötleted? Írj nekünk egy vendégcikket!
Kapcsolódó olvasnivalók
Az alvásról bővebben
Az alvás a legtöbb gerinces (és némelyik különleges rovar, például a Drosophila gyümölcslégy) természetes pihenőállapota. A szándékos testmozgás és a külső ingerekre adott reakciók csökkenése jellemzi. Alvás alatt fokozódik a sejtosztódás, a sejtelhalás üteme mérséklődik. Időtartama átlagosan 7-9 óra közé esik.
Hány faj él a Földön?A szakértők körében igen eltérő adatokat hallani arra vonatkozólag, hogy hány faj él a Földön. Kétségtelen, hogy a pontos adatok meghatározása szinte lehetetlen, holott igen fontos kérdés éppen a fajok megőrzése szempontjából. A tudósok és politikusok, akik szeretnék lassítani a fajok kihalásának ütemét, rejtélyes helyzettel szembesülnek.
PálmákA pálmavirágúak (Arecales, Palmales, Palmae) az egyszikűek osztályának (Liliopsida) egyik rendje, aminek egyetlen családja a pálmafélék (Arecaceae). Korábbi rendszerekben vagy hasonlóan önálló rendnek tekintették (pl. Urania Pflanzenwelt), vagy a torzsavirágzatúak rendjének (Spadiciflorae) egyik családjaként (Arecaceae, Palmaceae) szerepelt.
Kapcsolódó doksik- Állatrendszertan / 2003, 6 oldal
- Epilepszia a kisállatpraxisban / 2018, 93 oldal
- Dr. Mentes Katalin - A gazdasági állatok testtájai / 2014, 54 oldal
- Élelmiszerek állati eredetű nyersanyagai / 2002, 70 oldal
- Bakonyi-Barna-Bereg - Egzotikus és állatkerti madarak betegségei / 2010, 104 oldal
Értékelések
Nincs még értékelés. Legyél Te az első!
