Arcok > Irodalmi arcok > Déry Tibor (1894 - 1977)


Déry Tibor 1894. október 18-án született Budapesten. Zsidó eredetű nagypolgári család sarja; apja, Déry (Deutsch) Károly ügyvéd, anyja, Rosenberg Ernesztin gazdag osztrák családból származott.

1898-1901 között csonttuberkulózisa miatt többször megoperálták. 1911-ben kereskedelmi érettségi vizsgát tett, 1911-12-ben St. Gallenben a Schmidt-intézetben nyelveket tanult.

1913-18-ban anyai nagybátyja vállalatánál, a Nasici Fakitermelő és -feldolgozó Rt.-nél dolgozott az erdélyi Galócáson, majd Budapesten, a parkettaüzemben.

1917-ben Lia című regényével az Érdekes Újság pályázatán tűnt fel. Osvát Ernő első díjra ajánlotta, de merész erotikája miatt nem kapta meg. Műve a Nyugatban jelent meg, szeméremsértés vádjával perbe fogták.

1918-ban sztrájkot szervezett nagybátyja gyárában, elbocsátották. 1919-ben belépett a Kommunisták Magyarországi Pártjába, tagja lett az írói választmánynak. Az államosítások során a család tulajdonában levő bérházat is elvették, ekkor apja öngyilkos lett. A nyári hónapokat Déry a nyugati határon, Savanyúkúton töltötte. A forradalom bukása után nem kapott állást.

1920-ban feleségül vette Pfeiffer Olgát, s Prágán keresztül Bécsbe emigráltak, ahol a bécsi Magyar Újság munkatársa lett; itt ismerkedett meg Németh Andorral.

1923-ban Szilasi Vilmos segítségével a bajorországi Feldafingba költözött, ekkor a bécsi Ma és a berlini Sturm munkatársa volt.

1924-ben Párizsban telepedett le, bolti szolga lett egy textilkereskedésben, később bélyegkereskedő, majd nyelvtanár. 1926-ban Perugiában élt, majd hazaköltözött Budapestre, s Kassák Lajossal, Illyés Gyulával és másokkal együtt a Dokumentum című folyóiratot szerkesztette.

Elvált első feleségétől. 1929-ben Prágába, 1930-ban Ausztriába, 1931-ben Németországba és Skandináviába utazott, néhány évre Berlinben telepedett le, s német lapoknál dolgozott. Mint fényképész tanúja volt a hitlerizmus előretörésének.

1933-ban rövid ideig Dubrovnikban élt, majd Bécsbe költözött, és karácsonykor hozzákezdett A befejezetlen mondat című regényéhez.

1934-ben a szociáldemokrata Schutzbund felkelésében a Rote Hilfe munkatársa, majd visszatért Budapestre.

1935-ben Palma de Mallorcán élt, majd ismét hazatért, és Vértes Györggyel a Gondolat című folyóiratot szerkesztette. 1938-ban Gide oroszországi útirajzának lefordítása és megjelentetése miatt két hónapos fogházbüntetésre ítélték. 1939-ben Romániába utazott.

Dániel Tibor álnéven fordított, füzetes regényeket írt.

1944-ben kapcsolatba lépett az ellenállási mozgalommal, hamis iratokat szerzett üldözötteknek. A nyilas uralom idején bujkálnia kellett, egy razzia során elhurcolták, de sikerült megmenekülnie.

1945-ben ismét a kommunista párt tagja, a Csillag szerkesztőbizottságának tagja; házasságot kötött Oravecz Paula írónővel. Sorra jelentek meg korábban írott művei. 1946-ban Svájcba utazott. Részt vett a varsói békekongresszuson.

1950-ben megjelent Felelet című regényének első kötete. 1951-ben Fehér pillangó című elbeszélését bírálták a munkásosztály helytelen ábrázolása miatt. 1952-ben a Felelet második kötetét Révai József éles hangú bírálatban utasította el, mert a regény az illegális kommunista párt ábrázolásában eltért a hivatalos ideológia követelményeitől.

1953-ban örömmel üdvözölte Nagy Imre reformpolitikáját, vidéken tett riport-utat.

Elvált második feleségétől.

1955-ben házasságot kötött Kunsági Mária Erzsébettel (Böbével).

Aláírta az írók és művészek memorandumát, amely a Rákosi-féle művelődéspolitika megváltoztatását követelte, ezért pártfegyelmi büntetést kapott.

1956-ban részt vett az ellenzéki írók tevékenységében, a Petőfi Kör júniusi sajtóvitáján bírálta a kommunista rendszert, kizárták a pártból. A forradalom idején az írószövetség forradalmi bizottságának tagja volt, a szövetség decemberi ülésén visszautasította Solohovnak a magyar forradalom ellen emelt vádjait.

1957-ben letartóztatták, kilencévi börtönre ítélték. A budapesti gyűjtőfogházban, Vácott és Márianosztrán raboskodott. A börtönben írta G. A. úr X-ben című regényét és Bécs, 1934 című drámáját.

1960-ban amnesztiával szabadult, fordításokból élt. 1963-ban megjelent Szerelem című elbeszéléskötete, részt vett és felszólalt az Európai Íróközösség leningrádi kongresszusán. Ausztriába, Nyugat-Németországba, Franciaországba, Angliába, Olaszországba utazott, számos műve megjelent külföldön. 1964-ben a nyugat-berlini Akadémia, 1968-ban a hamburgi Szabad Akadémia és a mainzi Akadémia t. tagjává választotta. 1947-ben Baumgarten-díjat, 1948-ban Kossuth-díjat kapott.

1977. augusztus 18-án halt meg Budapesten.

Korán fellázadt családja és környezete ellen, Lia című regényében a szecessziós irodalom túlfűtött erotikájával és kifejező eszközeivel adott hangot ennek a lázadásnak. A Bécsben megjelent A kéthangú kiáltás 1922 című regényében az expresszionista irodalom vizionárius ábrázolásmódjával rajzolt képet arról a pusztításról, amelyet a háború okozott az emberi lélekben.

Emigrációs költészetében a száműzetés keserűségét és egy új forradalom reményét szólaltatta meg, költői nyelvére a magyar avantgárd expresszív kifejezésmódja és a francia szürrealisták szabad képzettársítása hatott. Alkonyodik, a bárányok elvéreznek 1924-25 (új címe: Országúton, 1932) című regényében az emigrációs léttel: a szabadság és az elidegenedés kérdéseivel vetett számot.

Ébredjetek fel! 1929 című szürrealista regényében és dadaista színműveiben (Az óriáscsecsemő, A kék kerékpáros, Kis család vagy mit eszik reggelire) lázadást hirdetett minden társadalom, sőt a világmindenség és a valóság ellen. Hazatérésének konfliktusai jelentek meg Az átutazó 1933 (új címe: Pesti felhőjáték, 1945) című regényében.

A német fasizmus hatalomátvételéről Berlinben szerzett személyes tapasztalatait Szemtől szembe (1945) című regényében dolgozta fel.

Fő műve, A befejezetlen mondat 1947 a harmincas évek magyar társadalmáról ad átfogó képet, két szemben álló társadalmi osztály: a nagypolgárság és a munkásság világát mutatva be. A regény szerkezete és stílusa a realista hagyományokhoz közeledik, mindazonáltal Déry felhasználta a modern regényirodalom (Proust, Kafka) eljárásait.

A háború után elbeszéléseiben és a pesti ostrom látomásos-szürrealisztikus ábrázolását nyújtó Alvilági játékok 1946 című novellafüzérében ismét a modern elbeszélő irodalom módszereit újította fel. Drámai műveiben (Tanúk, Tükör, Itthon, 1948) a moralista író szigorával mérte fel a magyar értelmiség felelősségét a fasizmus bűnei miatt.

Felelet 1950, 1952 című regényciklusában a korábbi nagyregény epikai szerkezetét elevenítette fel. Hősének, a munkás származású Köpe Bálintnak a sorsát 1927-es munkába állásától fogva akarja bemutatni addig a pillanatig, míg 1948-ban egy államosított vasgyár igazgatója lesz. Célja, hogy egy vérbeli munkáskarrier tükrében láttassa a magyar munkásság felszabadulását. A regény hivatalos elítélése után figyel fel Déry a sztálinizmus hazugságaira és bűneire. Az írószövetségi vita során Révai világossá tette, hogy a regény nem felel a párt elvárásainak. Mindenekelőtt azt kifogásolta, hogy Déry nem domborítja ki a párt múltban is érvényes vezető szerepét, s hogy az értelmiségi anarchista Farkas Zénó figurája fölébe kerekedik a munkáshősöknek. Az irodalmi élet vezére elvárta, hogy Déry önkritikát gyakoroljon, s átdolgozza művét. Déry kitért a nyílt színvallás elől, és nem nyúlt többé a regényhez. Elbeszéléseiben (Vidám temetés, A téglafal mögött), valamint szatirikus színdarabjaiban (A talpsimogató, Vendéglátás) ironikus módon bírálta a diktatórikus rendszert, Niki 1955 című kisregénye és Szerelem 1955 című novellája pedig már a törvénytelenségek áldozatairól rajzol érzékeny képet. Ezekkel az írásaival, valamint publicisztikai tevékenységével került az 1956-os forradalom írói közé.

A Niki egy kutya történetét mondja el, miközben egy korszak és a korszakot elszenvedők sorsát rajzolja elénk. A kisregény cselekménye öt esztendőre terjed: kezdődik attól a pillanattól, hogy a kis foxterrier gazdának választja Ancsa János mérnököt, s tart addig a pillanatig, amíg a gazdára várakozó jószág kileheli páráját.

Történelmi tapasztalatai terelték érdeklődését bölcseleti kérdések felé: történelemfilozófiáját a szkepszis és a vele folytatott dinamikus küzdelem alapozza meg.

Szkeptikus és ironikus szemlélete következtében művészi módszere is átalakult, a hagyományosabb realizmustól ifjúságának avantgárd törekvéseihez tért vissza. G. A. úr X.-ben 1964 című regényparabolája a kommunista társadalmi berendezkedés kritikáját adja.

A kiközösítő 1965 című „áltörténelmi” regényében, Thomas Mann példája nyomán, a római birodalom felbomlását ábrázolja, s ironikus anakronizmusok által válik nyilvánvalóvá, hogy saját korának történelmi tapasztalataival viaskodik. Ítélet nincs 1968 című önéletrajzi regényében elégikus módon vetett számot mozgalmas életével, s idézte fel modern irodalmunk nagy alakjait.

A század nagy eszméit és eszményeit tette mérlegre naplójegyzeteiben (Napok hordaléka), valamint Képzelt riport egy amerikai popfesztiválró1 1971, Kedves bópeer... 1973, A félfülű 1975 és Kyvagiokén 1976 című kisregényeiben. Kései munkásságában egyszerre jelenik meg a tragédia és az irónia, de van valami dacos bizalom is, amely mindig megfékezi szorongó képzeletét, mielőtt felrajzolná a csüggeteg szkepszis végső következményeit.

Kapcsolódó olvasnivalók

A Rongyos Gárda és a Lajtabánság

A Lajtabánság (osztrák történészi elnevezés, a korabeli lajtabánsági dokumentumokban Burgenland) 1921. október 4. és november 5. között egy mások által el nem ismert önálló magyar állam volt Nyugat-Magyarországon, melynek létrejöttében tevékeny szerepet vállalt a Rongyos Gárda néven elhíresült különítmény. Tevékenységünk eredményeként valósulhatott meg a Soproni népszavazás, melynek keretében, a trianoni rendezés ellenében, a város Magyarország része maradhatott.

Nagy Imre újratemetésének története

Nagy Imre, az 1956-os forradalom miniszterelnöke újratemetése a kommunizmusból a demokráciába vezető magyar átmenet egyik legnagyobb hatású szimbolikus eseménye volt, 1989. június 16-án. Kádár János, a kommunista Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára, akinek uralmához Nagy Imre kivégzése kötődött, megélte a néhai miniszterelnök hatalmas tömeget megmozgató újratemetését, amely a budapesti Hősök terén tartott ünnepélyes megemlékezéssel indult.

Kapcsolódó doksik

Középiskolai anyagok

Ady Endre élete, költészete

ADY ENDRE: 1877 Érmindszent - 1919 Budapest Erdélytől északra a Szilárdságban született, Érmindszenten, melyet ma Adyfalvának neveznek. Öntudatos, kisnemesi család sarja, családja eredetét 7 évszázadra vezette vissza. Ond vezér unokájának mondta magát. Családja már teljesen elszegényedett, apja: Ady Lőrinc, paraszti származású, anyja: Pásztor Mária papleány, aki féltő...

Márai Sándor A gyertyák csonkig égnek című művének értelmező elemzése

Márai Sándor (1900-1989) a XX. század egyik legjelentősebb és legnépszerűbb prózaírója volt. Hányatott életében két alkalommal is külföldre kényszerült, élete nagyobbik részét Európában és az Amerikai Egyesült Államokban töltötte, de mindvégig magyarnak vallotta magát, s nyelvünk egyik nagy művészeként mindvégig magyarul írta különböző műnemű alkotásait. Manapság szinte...

Kassák Lajos - A ló meghal, a madarak kirepülnek c. versének elemzése

Kassák Lajos a magyar avantgárd irodalom legnagyobb, nemzetközi mércével mérve is kiemelkedő alkotója. A magyar avantgárd hazánkban a konzervatívabb olvasói elvárások, az irodalomeszmény különbözősége és egyéb okok miatt nem tudott széleskörű réteget teremteni magának. Így Kassák viszonylag csekély olvasóközönséget tudhatott magáénak. Ennek ellenére hatalmas életművet hagyott...

Déry Tibor kortársai:

- Ady Endre
- Babits Mihály
- Csáth Géza
- Füst Milán
- Gárdonyi Géza
- Illyés Gyula
- József Attila
- Juhász Gyula
- Karinthy Frigyes
- Kassák Lajos
- Kosztolányi Dezső
- Krúdy Gyula
- Márai Sándor
- Móricz Zsigmond
- Nagy László
- Németh László
- Örkény István
- Ottlik Géza
- Pilinszky János
- Szabó Lőrinc
- Radnóti Miklós
- Tóth Árpád
- Weöres Sándor
- Móra Ferenc
- Sarkadi Imre
- Váci Mihály

Értékelések

Nincs még értékelés. Legyél Te az első!