I. rész

A megöregedett Faustus doktor csalódott a tudományban, amelyre életét áldozta. Sem a megidézett Földszellem emelkedettsége, sem famulusa, Wagner földhözragadt gondolkodása nem tudja kivonni a kétségbeeséstől. Már-már kiissza a méregpoharat, amikor megszólalnak a húsvéti harangok, és ez visszatartja az öngyilkosságtól. Magányából kitörni vágyik. Sétálni indul famulusával az ünneplő városba. Mindenhonnan tisztelet árad felé, ami újra feleleveníti a benne a hiábavalóság érzetét. Egy fekete kutya hazakíséri őket.

Dolgozószobájába visszatérve nekilát az Újszövetség fordításának. De már az első sor kulcsszavánál elakadt. A kutya, aki hazáig követte, egyszer csak vándordiákká változik. Ő Mefisztó. Faust fogva akarja tartani, de sikertelenül. Második beszélgetésükben szerződést kötnek. Faust feltétele: csak akkor viheti el az ördög a lelkét, amennyiben boldognak, elégedettnek érzi magát.

Elöszőr egy kocsmai tivornyázásba vetik magukat, de a diákok durvasága viszolygással tölti el Faustot. Undorodik a következő állomástól, a boszorkánykonyhától is, egészen addig, míg egy varázstükörben meg nem pillant egy csodálatosan szép nőt. Mephistophelestől a boszorkánytól varázsitalt kér, amelytől Faust megfiatalodik.

Az utcán, amikor megpillantja Margarétát, a varázstükörben látott szépséggel azonosítja és beleszeret. Mefisztó és Márta asszony közéműködésével és ajándékokkal hamarosan sikerül elcsábítania. A szerelmes éjszakán Margaréta altatót ad be anyjának, majd egy titkos légyotton rájuk tör bátyja, Bálint, akit Faust megöl. Margaréta állapotos lesz, egyedül marad szégyenével, mert Faust elmenekül. A bűntudat is gyötri anyja és bátyja halála miatt. Kétségbeesésében megöli újszülött gyermekét, amiért börtönbe zárják.

Ezután Faustot boszorkányszombatra viszi Mefisztó. Az érzéki csalódásnak Margaréta árnyának megjelenése vet véget. Amikor Faust megtudja, milyen helyzetbe került szerelme, és végső soron ő az oka mindenek, azt kéri Mefisztótól, mentsék meg a lányt. Bejutnak a börtönbe, de már nem ébreszt benne szerelmet Margaréta csókja. Ki akarja vinni a tömlöcből, de a lány nem megy vele. Egy égi hang közli vele, hogy Margaréta lelke mennybe jut.

II.rész

A császári palotában Mefisztó tölti be az udvari bolond szerepét. A császár egy monumentális udvari maszkjátékot rendez, melyben csodálatos lények vonulnak fel. Másnap derül ki: Faust rendezte az egészet. Közben jó hírek érkeznek: a császári hatalom által kibocsátott papírpénz megmentette a csődtől az országot. A császár azt kéri Fausttól, idézze meg a világ legszebb asszonyát, Helénát. Így is lesz; Heléna Paris királyfival érkezik. A férfiakat Heléna, a nőket Paris szépsége bűvöli el. Faust a maga számára akarja Helénát megszerezni, ám közeledtére a szellemalakok eltűnnek.

Faust vegykonyhájában régi famulusának, Wagnernek sikerül mesterséges úton egy lombikembert, Homunculust létrehozni, aki megérzi, mennyire vágyik Faust Heléna után, ezért Mefisztóval együtt a múlt álomvilágába röpíti. A Walpurgis-éjbe csöppenek, amely a természet harmóniáját tükrözi.

Homunculus igazi létet kíván, ám Proteus a tengerbe veti, ahol a szép Galatea kagylóján elpusztul. Faust keresi a hús-vér Helénát, s ezért őt az alvilágba küldik, míg Mefisztó Walpurgis-éj torz lényei között vegyül el.

Menelaosz spártai király palotájában, régi otthonában, Heléna rabnőivel áldozat bemutatására készül. Mefisztó – torz álarcban – feltárja, hogy valójában ők lesznek az áldozatok, ha csak nem szöknek meg vele. Úgy is tesznek. Megérkeznek a menedéket adó városba, ahol Faust, mint lovag fogadja őket. Nagy szerelem szövődik Faust és Heléna között, melynek gyümölcse, fiúk lezuhan. Heléna követi fiát a túlvilágra, s Faustot is magával röpíti.

A valóságos világba visszatérő Faust „roppant célt” tűz ki maga elé: a tengertől akarja visszahódítani a földet. Mefisztó parancsára azonban előbb még egyszer megsegíti a császárt. Egy idős házaspár, Philemon és Baucis a gátépítéstől féltik kis birtokaikat. Faustot, aki maga is megöregedett, bosszantja a két öreg makacskodása, még is megrendülten veszi tudomásul, hogy amikor kunyhójukat felgyújtották, ők félelmükben szörnyet haltak.

A meggazdagodott Faust házába egy hívatlan vendég oson be, a gond, amely megvakítja. Ezért hiszi Faust boldogan, hogy az ásók zaja azt jelenti az ő nagy műve épül, pedig csak a lemúrok (a halottak ártó szellemei) ássák előre az ő sírját, Mefisztó parancsára. Faust mégis úgy érzi, hogy megtalálta azt a pillanatot, amely számára a legszebb, s ezt ki is mondja. Mefisztó már mozgósítja is seregét, hogy vigyék el Faust lelkét. De angyali sereg jelenik meg, amely magával viszi Faust lelkét. A mennybe vezető repülés közben Faust többek között Margarétával is találkozik, aki kéri, hogy ő gyámolíthassa a megvakított, tévelygő lelket. Kórus szólaltatja meg a végső eszmét: a való világ csak jelkép; a magasba az Örök Nőiség emeli fel az embert. Így Faust élete boldog megsemmisüléssel ér véget.