A mű témája az idő múlása, az öregedés folyamata. Az évszakok az emberi élet korszakait szimbolizálják.
Műfaja elégia, mely lehangoló, szomorú hangulatú lírai költemény. A vers szerkezete hármas tagolás, ebben is a klasszicista stílusirány mutatkozik meg. A horatiusi hagyományokat követi a tájleírás és mondanivaló kettőssége. A költeményt a klasszicizmushoz kapcsolja nyelvezete is: a görög eredetű szavak használata, a rímtelen időmértékes verselés.
A vers tájleírással kezdődik, őszt idéznek a sorok. A költő, a negatív tájfestés eszközével él. A hervadást, hiányt, értékvesztést érzékelteti:
„nincs rózsás labyrinth”
„nem lengedez a Zephyt”
„nincs már symphonia”
„nem búg gerlice”
„nem mosolyog gerezd”
Ezzel a módszerrel érdekes hatást ér el a költő: láttatja azokat a dolgokat, ami korábban itt volt. Ebből bontakozik ki ami most van:
„néma homály borong”
„most minden szomorú és kihalt”
A kezdő sor is ezt mutatta meg:
„Hervad már ligetünk, s díszei hullanak.”
A 3. versszak végén a költő összefoglalja a volt és van ellentétét. Szembeállítja az öröm és bánat érzését is, ezzel saját életérzésére utal.
„az öröm víg dala harsogott:
s most minden szomorú és kihalt”
A 4. versszak első sora a vers szimmetria pontja. Az idő múlását metaforában fogalmazza meg (idő-madár).
„Oh, a szárnyas idő hirtelen elrepül.”
Ettől a sortól befelé fordul és az élet mulandóságáról, a pusztulásról elmélkedik. Az élet múlását egy nefelejcs hervadásához hasonlítja. Ebben önmaga életének rövidségét és mulandóságát látja. Az 5. versszakban folytatja gondolatmenetét. Megfogalmazódik kielégítetlensége: nem elég az élet, hogy kiélvezze örömeit. A „koszorúm”, „tavaszom”, „ajakam” szavak az ifjúságot, az eszményi kort jelentik, amit szembeállít az öregséggel. A „koszorú” a szerelmi költészetét, a „tavaszom” az ifjúkort, az „ajakam” a szerelmet szimbolizálja. Az emberi egyszeri megismételhetetlenségét szembeállítja a természet örök megújulásával:
„Itt hágy és vissza se tér majd gyönyörű korom”
Végső lemondó gesztussal ér véget a vers.
A cím is erre utal. A tél az elmúlás toposza, a „közelítő” jelző pegid a bekövetkező halált teszi hangsúlyossá.
A szorost az észak–déli irányba tartó Olt vágta magának keletről a Fogarasi-havasok, nyugatról a Csindrel és a Lotru-hegység között. Ugyan a folyónak a Kárpátokat átszelő útja 75 kilométeren keresztül, Bojcától Râmnicu Vâlceáig tart, ebből csak a 18 kilométeres felső, Câinenii Mari-ig tartó szakaszt értik a név alatt. A Szeben folyónak az Oltba való torkolatán alul, Bojca községnél nyílik. A fővölgy szűk, két oldalról erdős, néhol csupasz hegyek szegélyezik.
A vámpír denevér nem felejtA világ egyetlen, kizárólag vérrel táplálkozó denevérfaja Közép- és Dél-Amerika esőerdeiben honos. A rőt vérszívó denevérek (Desmodus rotundus) hallása annyira kifinomult, hogy különbséget tudnak tenni potenciális áldozataik lélegzetvételének hangzása között, és ezt a tudásukat a táplálékszerzésben is kamatoztatják - mutattak rá német kutatók.
Kapcsolódó doksikGolding Délnyugat-Angliában született, apja kémiát, fizikát és földrajzot tanított, több tankönyve is megjelent. William Oxfordban természettudományt, majd angol irodalmat tanult. 1940 és 1945 között a haditengerészetnél szolgált, részt vett a Bismarck csatahajó elsüllyesztésében és a szövetséges csapatok normandiai partraszállásában. 1945-ben jelent meg első regénye: A legyek ura...
Petőfi Sándor tájleíró lírájaPetőfi Sándor új tájeszményt teremt. A megszokott, vadregényes hegyvidék helyett az Alföld tengersík vidékére kalauzolja az olvasót. Az Alföld Tájköltészetének első remeke Az Alföld (1844). Ez az alkotás szenvedélyes vallomás a szülőföldről, a szülőföldhöz való ragaszkodásról. Egyik legfőbb szerkesztőelve az ellentétezés illetve a szembeállítás (1-2. vsz.). A...
Kosztolányi Dezső három verseHajnali részegség A gyermek mennyország emléke, a csillagok rejtélye, az „ég és föld” ellentéte évtizedeken át jelen volt Kosztolányi költészetében. E témák, motívumok végül lírája egyik csúcsteljesítményében, a Hajnali részegség című versében összegződtek (1933). A költő ekkor már gyógyíthatatlanul beteg. A közeledő halál sejtelmében felfokozódik...
Anonymus | 2025. január 29. | |
---|---|---|
Remek, köszi! |