Szokatlan hangszerelésű, sokszínű, többszörös jelentésértékű, metafórikus regény. Középpontjában a régi céhes vonás életvitele, szokásrendje, lakóinak lelkivilága áll. Ez a vonás Jajdon, mintha elnevezését tekintve is metaforikus volna, küzdő, tengődő, kiszolgáltatott emberek lakják.(jaj!)
A műműfajiságát tekintve is sokszínű, vázlatos regénytípus: történelmi regény, társadalmi, lélektani regény, tudatregény, parabolisztikus regény. Egészében leginkább metaforikus.
Cselekménye egyszerű
Szendy Ilka, a céhmesteri-kurtanemesi családból származó lány (tímárlány), meggyilkolja háromgyerekes szeretőjét, aki valójában egy egyszerű napszámos az ő birtokán, aki szőlőjét, gazdaságát gondozza. A kapcsolatot a varróleány-úrnő kezdeményezi, hiszen a fiatalember képtelen lenne kezdeményezni, talán nem is merne. A lány édesapja már a cselekmény elején halott, ő csak figuratív szereplő. Édesanyja nagyon beteg, ágyhoz kötött, guttaütött, a lány becsukja mögötte az ajtót még halála ejszakáján is és szeretkezik Gönczi Dénessel, majd amikor az édesanyja meghal, szinte könnytelen szemekkel temeti, temetteti el. Kitűnik a regényből, hogy nem kapaszkodott különösebben a szüleihez, mindenek előtt azért haragudott rájuk, hogy miután testvérei akik előtte születtek, mind meghaltak, őt mégsem volt hajlandó tanittatni az édesapja, bár lett volna pénze rá. Szülei halála után egyedüli tulajdonosa a számottevő vagyonnak.
Egyetlen öröme Gönczi Dénes, mindig alkalmat keres és talál rá, hogy vele legyen, talán azért is gyilkolja meg, amikor tudomást szerez arról, hogy Amerikába akar vándorolni (fél, hogy elvesziti).
Közben feleségét is bevonja a ház körüli teendőkbe (meszeltet vele), azonban visszaél a segitőkészségével, bármennyire is megfizet. A nő és férje nagyon tisztességes nőnek hiszik, aki segitő szándékkal közeledik hozzájuk. A regény cselekménye mintegy 1 és fél év, ám a regény ennél sokkal nagyobb időintervallumot fog át.
Ez az emlékezés révén a jelenbe emelt múlt. Az idő főszereplőjévé válik, nem a regény játszódik az időben, hanem az idő a cselekményben. Az idősíkok váltakozása révén bontakozik ki a cselekmény. Az iró-narrátor egymásba játssza az idősikokat.
A történésmozzanatok többszörös jelképpé válnak, a motívumok ismétlődések fogják össze, támasztják alá a történés mozzanatokat (pl. a Rákóczi fényképének megelevenedése - Ilka szinte kedveseként tekint rá). Az Ilka sorsát már konfirmálása után megpecsételi egy légátus, aki sétálni hivja és magáévá teszi a lányt, aki ettől kezdve már senkire sem tekint, várja a soha vissza nem térő fiatalembert.
Mind a regényszerkezet, mind pedig az időprobléma középpontjában a kétközpontú jelkép áll: a fejedelem képe és a kút. A fejdelem valójában többrétegű szimbólum olykor a nő társa, máskor lelkiismerete. Időnként a múló idő szimbóluma vagy éppen az erkölcsi nagyságé.
Már a regény elején feltűnik a fejedelem képe. Itt a konkrét időből visszacsúszik a múlt időtlenségébe.
Kettészakad a múlt és a jelen (“a többé nem” ezt jelzi). Itt az időből való kizáródást jelzi.”Mert többé nem volt ki lovát kantárszáron fogva Jajdonba elvezesse a hét emberöltővel későbbi jelenbe”.
A fejedelem alakjához hozzákapcsolódik az érték, pusztulás jelképe. (“fekete meg piros lovak vontatták a gyászhintót”, - a fecskék az ártatlanságot jelentik.), majd a gyászmenet (a közösségé) = haláltánc látomásaiban az egyetemes elvesztés. (Anyag emésztett temetési menetet). A fejedelem alakja nemesek a szereplők, főként a főszereplő tudatában jelenik meg, hanem a regényvirág konkrét tárgyi elmeként. Magának a képnek is ideje van.
Szendy Ilka a fejedelem alakja révén visszamenekül a történelembe, az értékes időbe. Az önálltatás groteszk, hiszen a fejedelmet Ilka jelenében csak Gönczi Dénes helyettesithette.
A kút, amelybe dobja Dénest, jelképe hagyományos idő jelkép, a világok közötti közlekedés jelképe (József és testvérei – népmesék). A kőhordás, a vezeklés szerepét tölti be, a bűnjel eltűntetési szándéka. Felszámolja a kutat és önmagát, és az időt.
Faggyas, a tímárműhelyből elzavart és koldussá lett szolga felfedezi a titkot. Amint azt a feleség Mari is mutatja, elkezd érdeklődni. A rend Göncitől és a másik két kivándorló leveléből értesül, hogy Dénes nem ment ki velük Amerikába. Ilka elszólja magát, hogy nála volt utoljára, ezért a falubeliekkel együtt nem hajlandók többé segiteni Ilkának, sőt keresni kezdik Dénest.
Dénest Ilka számára a felhízlalt malacok helyettesítik (jelkép). Töltött káposztát ad nekik. (Odüsszeusz-Kirké).
A jelkép is időhordozóvá válik, a kezdetben kisméretű malacok a regény végére időtlenné nőnek, szörnyekké, kozmikus méretűvé tágulnak már, s Jajdont fenyegetik. Egyetlen hűséges ismerőse a nagybátyja marad, aki vasárnapokként ellátogat hozzá, ám őt is elűzi magától, mert megcsókolja egyszer.
Végül az öreg szolga (aki a bérét kéri[bibellér] Ilka visszautasitja a pénzkiadast) egy hasábfával agyonüti, s ezzel beteljesíti a végzetét. A nagybátyja az események után jelenik meg, felkészíti Faggyast a jelentkezésre, szinte segítőkész, mintha megértené az öreg félelmét.
A regény címe kapcsolatban van a regény minden rétegével. Beleépül formailag a regény eseményébe, összefoglalja a regény értékviszonyait (zuhogó kőpillanatok). Kő a szíven, kő a kútban.
Időkezelés a regényben
A regény idobontásos és egyidejűsitéses. Faulknek, Joyce, Proust időkezelése, időszabdalás (jelenné vált múlt.) Időben nem kapcsolódnak egymáshoz Szendy Ilka emlékképei. A múlt idősíkját felszabdalja, majd felépíti a felszabdalt időt. A hősnő az ő tudatában atszűrt emlékképek, amelyek révén újraéli korábbi emlékeit. A kronologikus kibontakozás megszakítása észrevétlenül történik (az olvasó később veszi észre a korábbi időmenetekből való kilépést). Ezeket a narrációs részeket megszakitják Ilka monológjai (dőlt betűvel).
Nézőpontváltás történik a két fő idősik között, ingázás. Az egyik nézőpont a külső, a másik az Ilkára ráközelített. Ilka egyik idősíkból a másikba ingázik, de mindig a jelenben éli meg élettragédiáit (fokozatos tudatbomlás).
Ilka múltja benne van a jelenben, de ez telitett a múlttal. A visszatérő motívumok az idővel kapcsolatosak (a fejedelem képe kitágítja az időt 200 évvel), mindig ott bukkan föl, ahol a különböző idősikok összefutnak), a kőhordás, víz(apadás), az ártézi kút pozitiv motívum (jelen és jövő) - apadó kút-múlt.
A párbeszédek, irói kommentárok jelen időt követelnének, de Szilágyi nem jelöli a párbeszédeket (nincs irói kommentár), átmentődhet a múltba is.
A dialógusok beilleszkednek a fiktiv nézőpontba, összekötő elem múlt és jelen között. Ilka beszélget a fejedelemmel és a malacokkal.
Tragédiája: egzisztenciális (kiváltságtudat, a tragédia elkerülhetetlen).
Kapcsolódó olvasnivalók
Állandók-e a fizikai állandók?
Valóban állandók-e azok a fizikai állandók, amelyek alapvető szerepet játszanak világunk leírásában? Időről-időre szinte valamennyi állandóval kapcsolatban felmerül ez a kérdés. Legújabban a proton/elektron tömegarány változását mutatták mérésekkel. A változás, ha valóban létezik, természetesen kicsi és lassú, mindössze 0,002% 12 milliárd év alatt.
Államalapításunk ünnepe
Államalapításunk ünnepén I. István szentté avatásának napjára (1083. augusztus 20.) emlékezünk. A történelem során Szent István alakja és augusztus 20-a mindenki számára másként értelmezett és ideologizált ünneplést jelentett, amely 1991-től Államalapító Szent István napjaként ismét hivatalos állami és egyházi ünnep lett.
A természetjárás története
Ennek leggyakoribb módja a gyalogos túrázás, de ide tartoznak a vizitúrák, sítúrák és más, fizikai igénybevétellel járó, csoportos, nem egyszer versenyként lebonyolított túrák is. A társadalom egy fontos célja az, hogy természeti környezetünket megóvjuk, ezért a természetjárás fontos része a fiatalok, illetve a természetbe vágyók oktatása.
Kapcsolódó doksik
Középiskolai anyagok
Arany és Petőfi levelezése
Ha megkérnénk bárkit az országban, hogy nevezzen meg, mondjuk öt olyan írót, vagy költőt, akit a legjelentősebbnek tart Magyarországon, két név egészen biztos szerepelne a felsorolásban. Az egyik Arany Jánosé, a másik Petőfi Sándoré. Ennek a két hatalmas személyiségnek barátian bensőséges, őszinte levelezése ennek a tanulmánynak a tárgya.
Felesleges volna a két életrajzzal...
A rajongók
A magyar regényírás báró Kemény Zsigmond (1814-1875) műveivel közelítette meg először a kortárs európai nagyepika szintjét. Politikus és publicista is volt, a magyar nemzeti önismeret és emlékezet céltudatos formálója. Első irodalmi alkotásainak jelentőségét az árnyalt, aprólékos lélekábrázolás adja; szereplőinek jelleme és sorsa izzó szenvedélyek harcában bontakozik ki. A...
Hazaszeretet a magyar irodalomban
A hazaszeretet minden nemzet számára egy és ugyanazt jelenti, a szülőföldhöz való ragaszkodást. Ez főleg igaz a magyarságra, mert hazánk, fennmaradását a történelem folyamán sokszor fiai áldozatkészségének köszönhette.
A reneszánsszal jelent meg a magyar irodalomban a hazaszeretet. Ennek az érzésnek az első megfogalmazója Janus Pannonius (1434-1472), irodalmunk első képviselője...
