Szociológia | Szociológiatörténet » Az ONCSA tevékenysége és juttatásai

Az ONCSA tevékenysége és juttatásai ONCSA: Országos Nép- és Családvédelmi Alap Magyarország szociális helyzete az 1930-as, 40-es években 1940-ben a kormány úgy látta, hogy szociális és családvédelmi szempontból a korábbi évek törvényei nem nyújtottak a problémák megoldására olyan lehetőséget, melyre korunkban szükség lett volna. Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter utalt a társadalombiztosítási törvényekre, többgyermekes alkalmazottak családi pótlékának felemelésére, a munkaviszony fontosabb kérdéseinek szabályozására, mezőgazdasági dolgozók biztosítására, gyermeknevelési pótlékra. A magyar kormány két fő szempontot talált, mely egy lehetséges új szociálpolitika alapja lehetne: a korszellem/együttműködés és a mezőgazdasági népesség adottságai. Azon az elven voltak, hogy a megvalósítani kívánt programokhoz a közigazgatási és társadalmi szerveknek együtt kell működni, és az emberi

tevékenységeknek a közösség céljait kell szolgálni. A mezőgazdasági népesség esetében pedig meg akarják találni azokat a feltételeket, amelyek lehetővé teszik foglalkoztatásukat télen is, emelik életszínvonalukat, hozzájárulnak a családok gazdasági és szociális megerősítéséhez. A 30-as évek végétől kezdve elkezdődött az ínségsegélyezés kritikája. A megélhetésükben veszélyeztetettek átmeneti megsegítésére nyomor-, majd ínségenyhítő akciókat szerveztek. Ezek az átmeneti megoldások képtelenek voltak arra, hogy az elesett néprétegek tagjai önálló, támogatásra nem szoruló életet kezdjenek. Innen kezdődik a produktív szociálpolitika életre hívása, melynek célja, hogy a családokat úgy kell kiemelni a nyomorból, hogy a segélynek minél kevesebb szerepe legyen, és a cél, hogy önálló életlehetőséget, tisztességes megélhetést biztosítson. A család így önfenntartó egzisztenciává, társadalmilag

produktívvá válik Az eredményre nem vezető akciók helyett egy egységes szociálpolitikát kívánnak létrehozni, melyben a közigazgatás szervesen kapcsolódik be az emberek életébe, és ez válik a szociális feladatok hordozójává. A megoldási módot a belügyminiszter az Országos Nép- és Családvédelmi Alap megteremtésében látja. 1 Az ONCSA tervezetének előkészületei A belügyminiszter 1938-ban jelentette be, hogy törvényjavaslatot kíván előterjeszteni „Többgyermekes Családokat Segítő Alap” létesítéséről. Teleki Pál miniszterelnök helyeselte a javaslatot. Ugyanebben az évben „Országos Családvédelmi Alap”-ról készült egy javaslat, melyet családvédelmi célokra létesítenének, külön e célra rendelt bevételekből és adományokból. Ez a tervezet fenntartásokba ütközött. A földművelésügyi miniszter szerint a leginkább segítségre szorulók a mezőgazdaságban dolgozó alsóbb rétegek és az Alap felének

mezőgazdasági célokat kellene szolgálnia. Igazságügyi oldalról is támadták a javaslatot; a pénzügyi rendszere és az illetékek kulcsának meghatározása miatt, mely szerint mérlegelni kellene, hogy az illetékek mekkora emelése engedhető meg, hogy ne legyen visszaesés a termelésben, beruházásokban és az eddigi adórendszer alapjai ne változzanak. Keresztes-Fischer Ferenc 1940-ben beterjesztette a törvényjavaslatot, melynek célja volt a megélhetésében veszélyeztetett népesség gazdasági, erkölcsi és szellemi felemelésének előmozdítása, a lakosság természetes szaporodásának növelése, az életviszonyok javítása, a társadalmi ellentétek csökkentése. A minisztertanács elfogadta a törvényjavaslatot, majd néhány nappal később a belügyminiszter a képviselőházban nyújtotta be elfogadásra. Az Alap működését meghatározó elvek:  Az állam szerepének kizárólagossága. A rendszer úgy látná el szociális feladatait, hogy

kizárna minden más intézményt vagy érdekképviseletet. A közérdeket így lehetne az egyéni érdekek mellőzésével érvényesíteni.  Keresztény gondolat: a szociális állam támogatása csak a megfelelő erkölcsi elvek szerint élőket illeti meg (elsősorban vallásos emberek, törvényes házasságban élők).  A nemzet gondolatának hangsúlyozása. A nemzet erejét a családok nem kielégítő nemzetfenntartó tevékenysége veszélyeztette. Az egyre terjedő egykézés a kormányt már a 20-as évektől foglalkoztatta. 2 Az ONCSA feladatköre  sokgyermekes családok intézményes támogatása  gondoskodás a gyermekvédelmi feladatok ellátásáról  a megélhetésükben veszélyeztetett családok házhoz juttatása, gazdasági megsegítése  anyagi feltételekkel nem rendelkező, arra érdemes családok részére anyagi eszközök biztosítása Az Alap munkája elsősorban a családvédelmet szolgálja. Kedvező hiteleket nyújt

segítségre szoruló családoknak, hogy azok tartósan életképes egzisztenciát tudjanak maguknak kialakítani. Minél több önálló egzisztencia jobban fenn tudja tartani az államot A gyermekvédelmet új alapokra helyezte. Arra törekszik, hogy a gyermek megmaradjon családja keretében és a család képes legyen a felnevelését biztosítani. A kormány azt remélte, hogy az Alap segítségével egyre több család helyzete fog rendeződni. Arra számítottak, hogy az állami támogatás növekedésével az Alap tevékenységi köre kiszélesedik. Az Alap a nyújtott juttatás visszatérítését pénzben, természetben vagy munkában igényelhette. Az ONCSA valódi tevékenysége Az Alap elhatárolta magát a szegénypolitikától, nem jelentett a szegénység egészére irányuló politikát. A szegényügyet a karitásznak hagyta meg, szociálpolitikája csak a teljesítményre képes családokat támogatta. Elve a hitelképesség volt, így az alkalmi munkásoknak,

napszámosoknak kevesebb esélyük volt az igényjogosultak közé kerülni, mint a stabil közalkalmazotti munkaviszonnyal rendelkezőknek. Tevékenysége főként a mezőgazdasággal foglalkozó családokra irányult. A városi szegényeket kevésbé érintette. A családok közül a négy- és többgyermekesek kerülhettek a segélyezettek közé. Számuk 1941-ben kb. 400 ezer volt, melyből 83% megélhetésükben veszélyeztetettnek számított és főleg falun éltek. A támogatásnál fontos szempont volt a magyarság és a faji öntudat, valamint kötelességteljesítés: Istennel szemben (vallásosság), a hazával szemben (katonai szolgálat) és a nemzettel szemben (négy vagy több gyermek vállalása). 3 A juttatott hitel fejében az Alap a családok életét állandóan és folyamatosan ellenőrizte. Azon az elven voltak, hogy segélyezés helyett munka- és megélhetési lehetőséget kell adni. A program tartalma szerint a nép- és családvédelem olyan hivatás,

amely társadalmi kiegyenlítődést eredményez, és ezzel új országot hoz létre. Az Alap bevételei és szervezeti felépítése Bevételét részben adományok képezik, részben az állami illetékekből befolyó bevételek 27%a. Mivel a bevételi forrás nagysága előre pontosan nem határozható meg, viszont a működtetéséhez bizonyos összeg szükséges volt, ezért megszabták, hogy az illetékekből befolyó összeg 1942-től nem lehet kevesebb évi 46 millió pengőnél. A törvényjavaslat szerint az Alap a belügyminiszter hatásköre alatt működik. Szervezetét, működésmódját a 7000/1940. évi rendelet tartalmazza A legfelső szint volt az igazgatóbizottság és az Országos Szociális Felügyelőség. A Felügyelőség végrehajtó szerv volt. A középső szinten voltak a törvényhatóságok, melyek felelősek voltak a rendeletek végrehajtásáért és a területükön működő intézmények ellenőrzéséért. Az alsó fokon a főszolgabíró és

kijelölt szociális előadó állt. Zöldkeresztes védőnők látták el az adatfelvételt és a szociális gondozást. 1941-es lemondásáig Esztergár Lajost tekinthetjük az ONCSA első emberének. Az intézményes szociálpolitika első megnyilatkozásai 1940-ben a belügyminiszter olyan utasítást adott, hogy minden törvényhatóság legalább öt évre állítsa össze szociális tevékenységének részletes munkatervét. Az Alap így az egyes családok részére megadja a lehetőséget, hogy saját erejükből küzdjék ki maguknak a megfelelő társadalmi-gazdasági helyüket. Az Alap anyagi eszközöket kíván biztosítani, hogy az eddigi segélyezés helyébe az emberek aktív küzdése lépjen. 4 Az ONCSA törvényi szintre emelése Az 1940. évi XXIII Tc szól az Országos Nép- és Családvédelmi Alap létrejöttéről A törvény elfogadását Keresztes-Fischer Ferenc képviselőházi beterjesztése után, közel egy hónapig tartó vita követte, mire azt

a felsőház megszavazta. Érvek és ellenérvek egyaránt szóltak a javaslat mellett. A felvetett álláspontok nagy része valójában nem az Alap működését bírálta, hanem „szociális vita” alakult ki, mely az országra vonatkozó problémákat és aktuális kérdéseket igyekezett bemutatni. Többek között: - az egykés községek ne kapjanak kedvezményeket, - a mezőgazdasági biztosításügy alacsony színvonalú, - az Alap túl kevés segítséget nyújt és azt későn adja, - a közigazgatási tisztviselők szociális képzése hiányos, - ha a munkások tisztességes bért kapnának, nem lenne szükség szociális javaslatokra. A belügyminiszter válaszában kifejtette a javaslat céljait, mely a társadalmi egyenlőtlenségek kiegyenlítésén dolgozik, az állam közreműködésével. A másik alapgondolata az volt, hogy a társadalmi életbe bevigye a szociális szemléletek gondolatát. Ezzel szerették volna elérni, hogy a társadalom minél több tagja

bekapcsolódjon a törvény végrehajtásába. Segítségre csak azt az egyént tartották érdemesnek, akiben megvan a képesség arra, hogy a társadalom hasznos tagja legyen. Az első helyen a köz érdekének kell állni, nem a magánérdeknek. Célul tűzték ki a mezőgazdasági szegénység felemelését, melyet anyagi és szellemi eszközökkel kívántak megvalósítani. Az Alap ugyanakkor fontosnak tartotta, hogy odafigyeljen a városi néprétegekre is. Ez a kísérlet elég jelentős állami bevételi forrásokat kötött le, alkalmas volt egyes családok egzisztenciájának megerősítésére, lakások létrehozására. Visszafizetési rendszerével az Alap tartalékait lehetett volna hatékonyan növelni, de az egész rendszert hátráltatta és visszafogta az ország gazdasági és társadalmi helyzete, melynek keretében folyt a nép- és családvédelem. 5