Filozófia | Tanulmányok, esszék » Réz András - A Mátrix c. film filozófiájáról

Réz András - A Mátrix c. film filozófiájáról A bölcsek filmje 1999-ben mutatták be. Nem döntötte meg a "Minden idők leg filmje" rekordját egyik kategóriában sem. És még díjakkal sem terítették be Kétségtelen, hogy elvitt négy Oscart, de ezek nem voltak "nagy" Oscarok: a vágást, a hangot, a hang- illetve látványhatásokat tüntették ki akadémiai díjjal 2000-ben. S bár azóta már sok-sok apróbb díjat gyűjtött be kisebb-nagyobb fesztiválokon, díjosztó testületektől (pl. a csapnivalohu-tól is), ezzel még nem írta be magát a filmtörténet aranykönyvébe. Akkor most mondja meg valaki, mivel magyarázható mégis, hogy a Mátrix minden idők egyik legnagyobb hatású filmje, amelyről azóta is folyton elmélkedünk. És közben rettegünk is egy cseppet, hiszen hamarosan bemutatják a folytatást, az "Újratöltött mátrix"-ot, amelynek hazai bemutatóját jóval megelőzte egy Mátrix-látványban vizionált

sörreklám. És aggodalmunk nem alaptalan, hiszen már folynak a Matrix Revolutions utómunkálatai. Ilyen heves nekibuzdulással csupán a Vissza a jövőbe című film körül találkozhattunk. Ott kezdeti lelkesedésünk gyorsan lelohadt Hogy most mi lesz? Meglátjuk A Mátrix első ránézésre nem több mint frappánsan összerakott látványmozi, amely gazdagon él a számítógépes játékoknál már megszokott fogásokkal, bár a Mátrixban alkalmazott "időlassító" csak később jelent meg a Max Payne-ben, az egyik legsikeresebb TPS (külső nézetű lövöldözős) játékban. Nem mintha ez kevés lenne, de önmagában véve még nem predestinálja a filmet sikerre, hiszen a moziban egyre gyakrabban találkozunk olyan mozgóképes megoldásokkal, amelyek világítása, kamerakezelése a videójátékokat idézi. (Nem a Tomb Raider-ről, a Resident Evil-ről vagy a Final Fantasy-ről beszélünk természetesen, hiszen ezek a filmek nyíltan vállalják, hogy a

játékok leszármazottai.) Megközelíthetjük a Mátrixot más irányból is. A látványteremtésben ugyanis a photo-fahrt megoldások, a "lassú golyó" trükk iskolát teremtettek, s a Mátrix megjelenését követő egy-két évben még az újdonságokra kihegyezett reklámfilmek is a Mátrixot koppintották. De ebből sem születik még kultuszfilm. Mítoszgubanc Akkor talán közelítsünk a tartalom felől! A Wachowski-fivérek filmjének egyik centrális gondolata a kiválasztottság. A zsidó-keresztény tudásuniverzumban a kiválasztottság kérdése több helyen is felvetődik. Két nagy kiválasztott alak emelkedik ki ebből a szellemtörténetből: Mózes és Jézus. A klasszikus ikonográfia alapján Mózes alakja nehezen azonosítható, hiszen elsőként Michelangelo Mózese ugrik be, az erőteljes pátriárka, márpedig a Keanu Reeves megjelenítette figurát, Neot éppen fiatalsága, törékenysége, látszólagos sérülékenysége jellemzi, s

ennyiben sokkal közelebb áll a Jézusról alkotott képekhez. A népét a fogságból fizikai értelemben is kivezető hőst sokkal inkább Laurence Fishburne (Morpheus) jeleníti meg, a Nebukadnezár "hajó" parancsnoka. Ez az értelmezés elvezethet bennünket ahhoz a gondolathoz, hogy Morpheus az első kiválasztott, akit egy új kiválasztottnak, Neonak kell követnie. Bár egy másik megközelítésben a kapszulákat felkínáló Morpheus Keresztelő Szent Jánosként is értelmezhető. Ugyanakkor "lebeg" a figura, hiszen Zionba kívánja menekíteni az igazakat, márpedig Zion sem egyszerű fogalom. Jelenti a zsidó népet, a zsidók földjét, az utópiát (a "jó helyet" a szó legtágabb jelentésében. Ha ezt még megfejeljük azzal, hogy Morpheus nevében benne foglaltatik az álom (ókori görög álomisten), ott lappang benne a szerelmét az alvilágból felhozó Orpheus neve és az alakra, formára utaló "morph" elem, lassan már

kezdünk is elveszni a Mátrixban. Az igazi jelentést valószínűleg soha nem találjuk meg, mivel ilyen nincs is. A végtelenül rafinált Wachowskiak olyan eklektikát hoztak létre ebben a filmben, amelyet szinte minden oldalról elkezdhetünk felfejteni, mégsem találunk egyetlen érvényes megoldó képletet. Nem véletlen, hogy a weben oldalak ezrein folyt és folyik mind a mai napig intenzív disputa arról, hogyan értelmezzük Trinity (ha úgy tetszik, "Szentháromság") alakját, mi a megfejtése a 101-es számnak, hogy Thomas Anderson (miért is Anderson?) alias Neo vajon nem a "one" (egy) anagrammája-e. Nem szeretném a kutatók tízezreinek kedvét szegni, de a Wachowski-fivérek nem J.RR Tolkien (A gyűrűk ura és egyebek) és nem is Frank Herbert (A Dűne) módszerét alkalmazták, akik tudvalévőleg igen jelentős kutatások alapján alkották műveiket. Könnyen elképzelhető, hogy a Mátrixot egyfajta káoszgenerátornak szánták, olyan,

látszólag rendezett struktúrának, amely nem adja meg magát az elemzésnek, nem kínálja fel a mindent nyitó kulcsot, a Rendet, de nem azért, mert hülyék vagyunk, hanem azért, mert az nincs is benne. Viszont maguk az értelmezések, a jelentések kibogozására irányuló kísérletek már önmagukban véve is jelentésteljesek, hiszen a film befogadója a maga számára mégis jelentéseket hoz ebből létre, de akár teljes világmagyarázatokat is. (Sci-fi megszállottak kedvéért: kicsit hasonló a helyzet ahhoz, amit Raymond F. Jones ír le a Galaktika 17 számában a Zajszint című elbeszélésében) The Philosophers Stone Ha a bölcsek kövét nem is találjuk meg a Mátrix segítségével, maga a film furcsa módon mégis a bölcsek filmjévé vált. Ki gondolná, hogy a Mátrix a filozófusok kedvence lett, sőt, némely filozófia szakos hallgatók arról számoltak be, hogy a film megtekintése után "megvilágosodásuk" támadt, és közelebb kerültek

Platon, Descartes, Berkeley vagy akár Heidegger gondolatainak velejéhez. Mielőtt bárki gyanakodni kezdene, hogy a Mátrix efféle kvintesszenciaként (bölcsek köveként?) való bemutatása több mint gyanús, és kétségei támadnának jelen sorok szerzőjének elmeállapotát illetően, javaslom, hogy keresse fel a www.whatisthematrixcom oldalt, ezen belül is a "philosophy section" jelölésű rovatot Meg fog lepődni! (Vagy talán nem is fog meglepődni?) John Partridge a szerzője például annak a dolgozatnak, amely Platon barlang-hasonlatát veti össze a Mátrix világával. Ez a bizonyos allegória azt a helyzetet feltételezi, hogy az emberek születésüktől fogva egy barlangban élnek, leláncolva, mégpedig oly módon, hogy a valóság számukra mindig láthatatlan marad. A barlang bejárata előtt tűz ég Ha a leláncoltak és a tűz között elvonulnak a tárgyak, árnyékuk a barlang falkára vetődik, s a barlangban élők ezt tekintik

valóságnak. Nyilvánvaló tehát, hogy csak akkor ismerhetik meg a világ valóságos természetét, ha feloldozzák, majd kivezetik őket a napfényre. Frances Flannery-Dailey és Rachel Wagner tanulmánya a keresztény gnoszticizmus és a buddhizmus elemeit véli felfedezni a Mátrixban. James Pryor provokáló eszmefuttatása igen fontos kérdést tesz fel: mitől is olyan rossz a Mátrixban élni? Hosszasan elmélkedik a szabad akarat kérdéséről, és arról, hogy vajon mindazok számára, akik - Trinityvel és Neoval ellentétben - soha nem léptek a Mátrixon túlra, miért is lenne jó a Mátrix. Pryor számára így bizonyos értelemben Cypher válik középponti figurává. Richard Hanley egy újabb gondolatot hoz be. Ő a világ megélésének különféle modelljeit vizsgálja. Három alaphelyzetet feltételez Ebből az első az emberek által benépesített valóságos világ megélése, amelyben az emberi interakciók kölcsönösek, fizikailag és lelkileg egyaránt

megtapasztaltak. A második lehetőség a "tartályba zárt agyak" típusú megoldás, amikor is a Mátrixban lévő elmék, ha fizikailag nem is, de lelkileg megélik a más agyakkal való kölcsönös kapcsolatot. A harmadik helyzet a magányos Mátrixot írja le, amikor is az egyén virtuális kapcsolatokat hoz létre - Mouse például felkínálja Neonak a vörös ruhás nőt -, anélkül, hogy az interakciót bármely más emberi lény rajta kívül megtapasztalná. Innen azután eljut a Mátrix mint mennyország értelmezéséhez, és természetesen a szabad akarat kérdéséhez is. Hubert és Stephen Dreyfus a kartéziánus gondolat felől közelít, és még Leibniz monádjait is behozza a képbe. Folytathatnánk hosszasan, de nem érdemes Akit érdekel, olvassa el magukat a műveket. A kultusz Hogy mi lesz a Mátrix-kultusz sorsa? Hamarosan kiderül. Abban a pillanatban, amikor bemutatják a második részt. A vállalkozás hihetetlenül kockázatos A kockázat

elsősorban nem abban rejlik, hogy egy esetlegesen gyengébb második vagy harmadik rész milyen fogadtatásra lel a Mátrix-mániások körében. Inkább abban keresendő a veszély, hogy a Mátrix 2, Mátrix 3, Mátrix n szükségképpen továbbértelmezi az alapművet. Erősíti az akciót? Följebb tekeri a filozófiát? A vallásos értelmezéseknek ad további muníciót és/vagy magyarázatot? Avagy a Mátrix anyaméh jelentéséből bont ki új evolúciós gondolatokat? A mátrix kultuszát pedig - mint a fentiekből is kiderülhetett - éppen a megfejthetetlenség, a teljes nyitottság élteti. Az a befogadási mód, amely korunk meghatározó értelmezési formuláival ellentétben a szöveg ismételt és egyre mélyülő olvasására készteti a befogadókat, akik minden újabb "olvasás" alkalmával újabb jelentéseket, összefüggéseket tárhatnak fel a szövegben. A Wachowski-fivérek az életükkel játszanak. (Gondolom, ezt ők is érzik) Kicsit rosszabb a

helyzetük, mint Lucasé, aki módszeresen, és nem csekély ellenszolgáltatás fejében rombolta le a Star Wars mitológiáját. George Lucas ugyanis egy negyedszázaddal ezelőtti gondolatrendszert tagad meg új filmjeivel/multimédiás játékaival. Az a társadalmi környezet, az a szellemi miliő, amelyben a Star Wars annak idején megszületett, ma már nem létezik. Wachowskiék viszont élő gondolatot loptak be sokmillió néző fejébe. Ezzel nincsenek egyedül. Egy évvel előttük készítette például Peter Weir a Truman Show-t, amely más megközelítésben, de szinte pontosan ugyanazokat a kérdéseket veti fel. Peter Weir egyébként magas színvonalon megoldott - filmje nem teremtett kultuszt Talán éppen azért, mert bár ennek is több megoldása van, ezeknek a megoldásoknak a száma véges. A Mátrix ezzel szemben annyi megoldást kínál, ahány nézője volt, van és lesz a filmnek. Most tehát itt várunk dobogó szívvel, verítékes tenyérrel, és

szurkolunk, hogy az immár negyedik éve épülő gondolatrendszerünk ne váljon nevetségessé. Mert - félreértés ne essék! - a kultusz mi magunk vagyunk. A film csupán tárgya a kultusznak, olyan meditációs objektum, amelybe belevetíthetjük itt és most tudásunkat és kétségeinket. Szóval örülnék, ha a monitoromon lefelé rohangáló furcsa zöld krikszkrakszok helyett nem kellene új képernyővédő után néznem