Fizika | Csillagászat, űrkutatás » Újkori csillagászat

Újkori csillagászat A világ első sikeres űrszondája a Luna-2 volt (Szovjetunió): 1959-ben jutott a Hold felszínére. Azóta a Plútó kivételével a Naprendszer minden bolygóját felkeresték az űrszondák. Ezek a robotkutatók váltak az újkori csillagászat legfontosabb eszközévé. Segítségükkel sokszorta több információhoz jutottunk néhány évtized alatt, mint az előző ezer év során. A Luna-9 volt az első olyan, amely simán szállt le a Hold felszínére 1966-ban. Ez a szonda küldött először képeket a Hold felszínéről. A Mariner-2 űrszondának sikerült először felkeresnie egy másik bolygót. 1962-ben elhaladt a Vénusz mellett, és hőmérsékletméréseket végzett. A Galileo űrszonda 1995-ben érte el a Jupitert A fő egység a bolygót és holdjait tanulmányozta. Egy szondát bocsátott a Jupiter légkörébe, hogy felderítse az ottani körülményeket és a külső rétegek kémiai összetételét. A Galileot 1989-ben bocsátották fel

az Atlantisz űrrepülőgépről. A Vénusz és a Föld gravitációs hatását felhasználva gyorsították fel a Jupiter eléréséhez szükséges sebességre. Az Apollo-program a Egyesült Államok által tervezett és kivitelezett holdkutatási program volt, melynek fő célja, hogy embert juttasson a Holdra. A tesztek során az első már olyan Apollo indításra készültek, amelynél a kabinban három űrhajós, Grissom, White és Chafee hajtott volna végre űrrepülést Föld körüli pályán. Azonban 1967 január 27-én a földi ellenőrző kísérletek során tűz keletkezett a parancsnoki kabinban és a három űrhajós életét vesztette. Az Apollo-11 útjával megvalósult az első teljes Holdra szállás, melynek során elsőként léptek emberek a Hold felszínére. Távcsövek Általában Galileit tartják az első kutatónak, aki távcsövet használt, annak ellenére, hogy az angol Thomas Harriot akkor már megrajzolta a Hold távcsövön át látszó képét, s

ezzel néhány hónappal megelőzte Galileit. Galilei valójában abban volt az első, hogy az eget vizsgálva rendszeresen használta ezt az eszközt. Newton fedezte fel, hogy a különböző színű fények eltérően törnek meg, és kiiktatta a fénytörő lencsét a távcsőtervezésből. Tükröket használt a lencsék helyett és így a fénysugarak törés nélkül tükröződtek, s ezzel a színhiba megszűnt. Az emberi szem a fénynek csak igen kis tartományát képes érzékelni, viszont az univerzumból hozzánk érkező sugárzásnak csak elenyésző része esik ebbe a tartományba. Az optikai távcsövekkel nem érzékelhető elektromágneses tartományokat rádióteleszkópokkal fogják fel. A rádiótávcsőnek általában hatalmas méretű paraboloid antennája van. Ez voltaképen egy fémhálózat, amely arra szolgál, hogy a ráeső rádióhullámokat az antenna gyújtópontjában elhelyezett vevőre sűrítse össze. A jobb hatás kedvéért rádiótávcső-sorokat

is alkalmaznak, azaz több rádiótávcsövet összehangolva működtetnek. A Karib-tengeri szigeten, Puero Ricoban található a világ legnagyobb rádiótávcsöve, amelynek 340 m az átmérője. Egy természetes katlanba építették. Talán kevésbé ismert csillagászati kutatóeszköz a radar A Földről az égitestek felé küldött és róluk visszavert jeleket tudják felfogni. Különösen a bolygók felszínének feltérképezésére és a meteorjelenségek tanulmányozására használják. A radar egyik első, csillagászati jellegű alkalmazása éppen Magyarországon történt. Bay Zoltán kutatócsoportjával 1946-ban észlelete a Holdra irányított radarhullámok visszaverődését Űrtávcsövek Az első földkörül keringő távcsövet a Hubble űrteleszkópot (HST) 1990. április 24-én Discovery legénysége bocsátotta útjára. A pályára állás után két hónappal fedezték fel, hogy a távcső rosszul fókuszál a tükör rossz csiszolása miatt, ezért

kamerái nem készíthetnek tiszta képeket. Három év múlva sikerült csak kijavítani a problémát, és azóta folyamatosan küldi a felvételeket. A HST fő feladata, hogy segítsen meghatározni az univerzum korát A röntgentartományban vizsgálódik napjaink legjobb távcsöve a Chandra, a Compton Gamma Obszervatórium a legnagyobb energiájú, legrövidebb hullámhosszú gamma-tartományban észlelt, de 2000-ben véget ért küldetése: technikai problémák miatt megsemmisítették a Föld légkörében (a CGRO-nál 50-szer érzékenyebb GLAST - Gamma-ray Large Area Space Telescope - 2005-ben kerül majd Föld körüli pályára). Ez év augusztusában állították pályára a Space Infrared Telescope Facility (SIRTF) nevű infravörös távcsövet, amellyel olyan égitesteket tanulmányozhatunk, amelyek alig bocsátanak ki hőt, és átláthatunk a legporosabb területeken is. Az infravörös űrtávcső az Univerzum idős, hideg és koszos helyeit deríti majd fel.

Az Asztrológiáról Talán elkerülhetetlen volt, hogy az égitesteknek a földi meteorológiai viszonyokra való befolyásában oly szilárdan hívő emberek okoskodásukban egy lépéssel tovább menjenek, s az égitestek viselkedését emberi dolgokkal is összefüggésbe hozzák. A legáltalánosabb értelemben vett különböző "meteorokat" égi jeleknek kezdték tekinteni, amelyek alapján a tapasztalt bölcsek megjövendölhették a jövőt. Így született meg a csillagászat és a meteorológia mostohalánya, az asztrológia, a csillagjóslás, mint álltudomány. Asszíriában ie 800 és 700 között terjedtek el és váltak egyre fontosabbá ezek a korábban csak véletlenszerűen felbukkanó és rendszertelen hiedelmek. Az udvari csillagjósok mind nagyobb hatalomhoz jutottak, és egyre nagyobb befolyásra tettek szert a hétköznapi ügyekben is. Folyamatosan "tanácskoztak" az égitestekkel, azok közül is leginkább a Holddal, a bolygókkal.

Különösen ijesztőek a nap- és a holdfogyatkozások, és nagy rémületet keltett egy-egy fényes üstökös váratlan megjelenése is, amelynek csóvája végigterült az égen. Sajnos ez az álltudomány napjainkban reneszánszát éli