Nyelvtanulás | Magyar » A mondat szintagmatikus szerkezete

A mondat szintagmatikus szerkezete A mondat a szöveg egysége, viszonylag önálló, kerek egész. A mondat építőelemei a szavak, melyek bizonyos nyelvtani kapcsolatban állnak egymással. A szavak mondatbeli kapcsolatrendszere szintezettséget mutat.Hiba! A hivatkozási forrás nem található A mondat szintjei: I.alany  állítmány II.közvetlen bővítményeik a bővítmények bővítményei Az 1. és 2 szinten levő mondatrészek szabad szórendûek a jelző kivételével A mondatban a szavak szókapcsolatokat, szintagmákat alkotnak. A szintagma egymással meghatározott nyelvtani viszonyban levő szavak kapcsolta. Három fatája van: I.Hozzárendelő szintagma  az alany és az állítmány kapcsolata Mindkettő feltételezi a másikat, együtt alkotják a mondat szerkezeti magját. II.Alárendelő szintagma  az alaptagot bővíti a meghatározó tag A meghatározó tag az alaptag alatt helyezkedik el egy szinttel. A meghatározó tagról nevezzük el Tárgyas,

határozós, jelzős kapcsolat. III.Mellérendelő szintagma  halmozott mondatrészek Vannak olyan szókapcsolatok, melyek több szóból állnak ugyan, mégsem szintagmák: 1.) Álszintagmák  nyelvtani szerepük a toldalékos szavakhoz hasonlít Egy ige vagy névszó és egy önálló, de csak kiegészítő, módosító szerepû szó (névelő, névutó, igekötő, néha létige) kapcsolata: I.névelős szerkezet, II.névutós szerkezet, III.ige + elváló igekötő, IV.segédige + főige, V.összetett állítmány, VI.tagadószó + tagadott szó 2.) Állandósult szókapcsolatok  az idők során az alkalmilag létrejött szókapcsolatok közül néhány megkövesedett, ezek az alakulatok már szó értékû nyelvi jelnek tekinthetők. (Pl perbe fog, részt vesz, színre lép, szóvá tesz, lépre csal.) A mondat szerkezete a hozzárendelő szintagmára épül. Ha ezekhez kapcsolódik bővítmény, akkor szerkezetes alanyról ill. állítmányról beszélünk Az állítmány

fajtái: I.igei állítmány  a cselekvés kifejezésének fő eszköze Hordozza a mondat modalitását, utal idővonatkozásra, az alany személyére, határozottságára és a tárgy személyére és határozottságára, II.névszói (névszói-igei) állítmány  a névszói rész a közlés szempontjából a tartalmas, az igei rész (ha van) fejezi ki a nyelvtani tartalmat (mód, idő, szám, személy). Alárendelő szintagmák: III.tárgy: IV.az ige legközvetlenebb bővítménye (tárgyas, tárgyatlan igék, alanyi, tárgyas ragozás), V.iránytárgy, eredménytárgy, VI.főnévi természetû szó, VII.alaptagja legtöbbször az igei állítmány (mondat 2 szintjén áll), de lehet bármilyen igenévvel kifejezett mondatrész (alsóbb szinten is állhat), VIII.határozók: IX.cselekvés körülményeit határozza meg, ill személyek, dolgok, fogalmak körülményeire utal, X.ragos névszó, névutós névszó, határozószó, határozószót helyettesítő névmás,

főnévi és határozói igenév, ragtalan névszó, XI.hely, időféle, állapotféle, módféle, részes, állandó határozók, XII.háromirányúság, XIII.jelzők: XIV.minőség-, mennyiség-, birtokos és értelmező jelző, XV.kötött szórendû, XVI. jelzős szerkezet egy mondatot sûrít magában, XVII.alaptagja mindig névszó, XVIII.jelzői alárendelt mondat