Szociológia | Felsőoktatás » A társadalomkutatások módszertanáról

Módszertan 1 A társadalomkutatások módszertanáról Módszertan 2 1. AZ EMBERI MEGISMERÉS ÉS TUDOMÁNY - - - - - A megismerés természetes emberi tevékenység. Az emberek törekszenek a körülöttük lévő világ általánosabb megértésére. Amit tudunk, annak nagy része inkább egy konszenzus elfogadásából származik, semmint saját tapasztalatunkból. A dolgok értelmezésének fontos forrása a ránk hagyományozott tudás és tekintély. Amikor saját tapasztalatunk alapján értelmezünk valamit, megfigyeléseket végzünk, és igyekszünk a megfigyelt dolgok között szabályszerűségeket felfedezni. Mindennapos megismerő tevékenységünk során gyakran követünk el hibákat. A tudomány védelmet nyújt az ilyen hibák ellen. Az ember megfigyelései gyakran pontatlanok; a tudomány úgy kerüli el az ilyen hibákat, hogy tudatos és gondosan végzett tevékenységgé teszi a megfigyelést. Néha általános következtetéseket vonunk le néhány

megfigyelés alapján. A túláltalánosítás ellen a tudósok replikációval, a vizsgálat megismétlésével védekeznek. Ha már valamilyen következtetésre jutottunk, az ennek ellentmondó bizonyítékokat időnként hajlamosak vagyunk figyelmen kívül hagyni, és csak az állításunkat alátámasztó tényekre figyelünk oda. A tudósok azonban az előre megszabott számú megfigyelést akkor is végigcsinálják a következtetés levonása előtt, ha már az elején „látszik” valamilyen összefüggés. Ellentmondó tények láttán mindenki igyekszik az ellentmondást valamiképp megmagyarázni. Eközben gyakran feltételezünk olyan tényeket is, amelyeket valójában nem figyeltünk meg. Feltevéseik ellenőrzésére a tudósok ilyenkor további megfigyeléseket végeznek. Előfordul néha az emberrel, hogy illogikusan okoskodik. Ez ellen úgy védekeznek a tudósok, hogy okfejtésükben épp annyira tudatosak és óvatosak igyekeznek lenni, mint a megfigyelésnél. A

tudomány nyilvánossága pedig azt jelenti, hogy minden tudós munkájába a válla fölött belenéz a többi tudós. Ugyanez – kollégáink segítsége – védi attól a tudóst, hogy túlságosan szubjektív legyen a következtetéseiben. Míg az ember gyakran dönt úgy, hogy megértett már valamit, és nem keres többé új válaszokat, a tudósok – mint csoport – végső soron minden kérdést nyitottnak tekintenek. Annak a gyakori nézetnek, hogy bizonyos dolgok végső soron megmagyarázhatatlanok, a tudományban nincsen helye. A társadalomtudomány három alapvető elemből áll: elméletből, kutatásmódszertanból és statisztikából. A társadalomtudományi elmélet azzal foglalkozik, ami van, nem azzal, hogy minek kellene lennie. Nem jó az elméletet a filozófiával vagy a hittel összekeverni. A társadalomtudomány középpontjában a társadalmi élet logikus és tartósan megmutatkozó szabályszerűségei állnak. A társadalomtudósok nem az egyes

embereket akarják megmagyarázni, hanem emberek valamilyen összességét. Az attribútum: tulajdonság, pl.: fiatal, férfi A változó: logikailag összetartozó attribútumok csoportja. Pl a férfi és a nő attribútumok a nem változót alkotják. Bár a társadalomtudós embereket figyel meg, elsődlegesen a változók közötti kapcsolat érdekli. Módszertan 3 2. ELMÉLET ÉS KUTATÁS - - - Néha vitatják, lehet-e tudományos kutatás tárgya az emberi magatartás. Lehet A hagyományos tudománykép elemei: az elmélet, az operacionalizálás továbbá a megfigyelés. A hagyományos tudománykép nem mutatja be pontosan, hogyan zajlik a tudományos kutatás a valóságban. A társadalomtudományi elméletet, illetve a kutatást két logikai módszer köti össze: o Dedukció: melyben sejtéseket, illetve hipotéziseket vezetünk le az elméletből. o Indukció: melyben bizonyos megfigyelésekből általánosítunk. A tudomány folyamatában változik az indukció és

a dedukció. Ha szokás is azt mondani, hogy a tudomány objektív, ez a tulajdonság nehezen meghatározható, megléte nehezen bizonyítható. A pontosabb interszubjektivitás annyit tesz, hogy különböző tudósok – még az eltérő szemléletűek is – egyet tudnak érteni a megfigyelésekkel és a következtetésekkel kapcsolatban. A tény általában valami megfigyelt dolog. A törvény tények egy osztályára vonatkozó egyetemes általánosítás. Az elmélet szisztematikus magyarázat tények és törvények valamely halmazára. A paradigma alapvető modell vagy séma, mely szervezi egy bizonyos dologgal kapcsolatos szemléletünket. Három fő paradigma szolgál ma a társadalomtudományi vizsgálódások vezérfonálként: az interakcionizmus, a strukturális funkcionalizmus és a konfliktuselmélet. Az alapozott elmélet kifejezés arra utal, hogy egy elmélet inkább megfigyeléseken alapszik, nem levezetésen. Módszertan 4 3. AZ - - - - - - OKSÁG

TERMÉSZETE A magyarázó tudományos kutatás – kimondatlanul is – ok és okozat fogalmán alapul. A magyarázó társadalomtudományi kutatás – kimondatlanul is – az emberi magatartás determinisztikus felfogásán alapul, legalábbis részben. A magyarázat idiografikus modellje egy meghatározott jelenség teljes megértésére törekszik, felhasználva az összes felmerülő oksági tényezőt. A magyarázat nomotetikus modellje egy jelenségosztály általános – nem feltétlenül teljes – megértésére törekszik, a lehető legkevesebb, igazán fontos oksági tényező felhasználásával. Takarékosabb az idiografikus modellnél, a társadalomtudományi kutatásokban többnyire ezt használják. Bár úgy tűnik, hogy a társadalomtudósoknak nagyon dehumanizált képük van az általuk vizsgált emberekről, ez csak a szemléletmódjuk takarékos voltát tükrözi. Amikor egy társadalomtudós azt mondja, hogy a választói magatartást legjobban a párthoz

való tartozás írja le, ez nem jelenti azt, hogy tagadná egyéb hatások létét, vagy ne venne ezekről tudomást, egyszerűen csak a legfontosabbakat akarja megtalálni. A magyarázó célú társadalomtudományi kutatás többnyire az okság valószínűségi modelljét használja. Akkor mondhatjuk, hogy X oka Y-nak, ha X-nek van valami hatása Y-ra A kauzális tényezőknek – az okoknak – két fő fajtája létezik: a szükséges feltétel és az elégséges feltétel. X szükséges feltétele Y-nak, ha X bekövetkezte nélkül Y nem következhet be X elégséges feltétele Y-nak, ha X bekövetkeztekor Y mindig bekövetkezik. Tudományos szempontból az a legjobb, amikor szükséges és elégséges feltételt találunk. Az ok-okozati kapcsolatnak a tudományos kutatásban három kritériuma van: (1) legyen empirikus összefüggés a független (ok-) és a függő (okozat-) változók között, (2) a független változó előzze meg időben a függő változót, és (3) ne

lehessen a megfigyelt összefüggést egy harmadik, korábbi változó hatásaként megmagyarázni. A társadalomtudományokban az ok-okozati kapcsolatnak nem kritériuma a két változó tökéletes statisztikai együttjárása. Akkor is beszélhetünk ok-okozati kapcsolatról X és Y között, ha X nem a teljes oka Y-nak. A mutatók felcserélhetőségének elve szerint, ha egy változó számos jól meghatározott, bár nem tökéletes mutatója mind hasonló kapcsolatban áll egy másik változóval, akkor feltételezhetjük, hogy az első változó – általánosságban is – kapcsolatban áll a második változóval. Tehát, noha Xet nem sikerült kielégítően definiálnunk, mégis kijelenthetjük, hogy X összefügg Y-nal A mutatók kontaminációjáról (összemosásáról) akkor beszélünk, ha két változó közül, melyek kapcsolatát vizsgáljuk, az egyiket olyan operacionalizált mutatóval mérjük, mely éppúgy a másik mutatója is lehetne. Például a

vallásosság és az előítéletesség közötti kapcsolat tesztelése, ha a vallásosság mércéje az előítéletesség mércéjének is alkalmas volna. Módszertan 5 4. A KUTATÁS TERVE - - - - - A felderítő vizsgálatokban egy első, hozzávetőleges képet próbálunk kialakítani valamely jelenségről. A leíró kutatás a vizsgált populáció vagy jelenség bizonyos jellemzőinek pontos mérése és leírása. A magyarázó kutatás célja a tanulmányozott jelenség különféle aspektusai közötti kapcsolatok feltárása és bemutatása. A leíró vizsgálatok a „Milyen?”, a magyarázók inkább a „Miért?” kérdésre keresnek választ. Az elemzési egységek azok az emberek vagy dolgok, akik, illetve amelyek jellemzőit a társadalomkutató megfigyeli, leírja, magyarázza. A társadalomtudományi kutatásokban legtöbbször az egyes ember az elemzési egység, de lehet csoport, vagy valamilyen társadalomi produktum is. Bármi is az elemzési

egységünk, sokféle fókuszpont kínálkozik a vizsgálat tárgyául: különféle jellemzők, orientációk, cselekvések például. A keresztmetszeti vizsgálatok egy időpontban végzett megfigyelésekre támaszkodnak. Bár ez korlátot jelent, bizonyos esetekben időben zajló folyamatokra is következtetni tudunk. A longitudinális vizsgálatokban több különböző időpontban végzünk megfigyeléseket. Megfigyeléseinket végezhetjük a teljes populációból vett mintákon (trendvizsgálatok), speciális alpopulációkból vett mintákon (kohorszvizsgálatok), vagy megfigyelhetjük minden alkalommal ugyanazokat az embereket (panelvizsgálatok). Az elmélet valamely jelenség különféle aspektusaival kapcsolatos állítások általános és többékevésbé átfogó készlete. A hipotézis valamely elméletből levezetett feltételezés a dolgok természetével kapcsolatban. Sok kutatás foglalkozik hipotézisek ellenőrzésével: annak meghatározásával, hogy ami a

valóságban történik, megerősíti-e az elméleti alapon megfogalmazott várakozásainkat. A kutatási tervezet előzetes összefoglalása annak, hogy miért kerül sor a kutatásra és hogyan fog zajlani a kutatás. Hasznos segédeszköz a tervezésnél, továbbá néha el is várják Módszertan 6 5. KONCEPTUALIZÁLÁS ÉS MÉRÉS - - - - - A fogalmak gondolati képek, melyeket közös jegyeket mutató megfigyelések és tapasztalatok összefoglalására használunk. Fogalmaink a valóságos világban nem léteznek, ezért azokat közvetlenül nem tudjuk mérni. Mérhetünk viszont olyan dolgokat, amelyeket a fogalmaink összefoglalnak. A konceptualizálás során specifikáljuk a fogalmainkhoz kapcsolódó elmosódott gondolati képeket, kiválasztjuk, hogy milyen fajta megfigyelések és mérések felelnek meg kutatásunk céljaira. Az indikátorok felcserélhetőségének elve alapján olyan fogalmakat is vizsgálhatunk és olyan fogalmakról is megállapításokat

tehetünk, amelyek meghatározásáról nem tudunk megegyezni. A precizitás arra vonatkozik, hogy a mérce, melyet valamely attribútum leírásakor, illetve megfigyelésekor használunk, mennyire finom. Precízebb például, ha egy személyről azt mondjuk: „1 méter 75 cm magas”, mintha „körülbelül 180 cm magasnak” írjuk le. A megbízhatóság arra vonatkozik, mennyire valószínű, hogy egy mérési eljárás egy bizonyos jelenségről másodszor is ugyanazt a leírást adja, ha újra elvégezzük. Ha valakinek a korát a barátaitól kérdezzük meg, kevésbé megbízhatóbb, mintha tőle tudjuk, vagy ha megnézzük a születési anyakönyvét. Az érvényesség arra vonatkozik, hogy a mérésből származó adatok mennyire kapcsolódnak az adott fogalom elfogadott jelentéseihez. Különféle zsinórmértékek léteznek az érvényesség meghatározásához: érvényes-e ránézésre, érvényesnek mutatkozik-e valamilyen döntő ismérv szerint, illetve jól

előrejelzi-e azt, érvényesnek tekinthető-e terjedelmileg; az elméleti konstrukció alapján várt összefüggést mutatja-e más változókkal, azaz érvényes-e szerkezetileg. Gyakran úgy tűnik, hogy szabatos, megbízható mérőeszközök készítésekor fogalmaink veszítenek jelentésgazdagságukból. Ez a probléma elkerülhetetlen A legjobb módszer, ha több különböző, a fogalom különféle aspektusait megközelítő mércét használunk. Módszertan 7 6. OPERACIONALIZÁLÁS - - - - - - Az operacionalizálás a konceptualizálás folyamatának folytatása. Az operacionalizálás során a változók méréséhez vezető konkrét empirikus eljárásokat határozzuk meg. Az operacionalizálás során határozzuk meg véglegesen, hogy egy adott változó attribútumait miről ismerjük majd fel a valóságban. Amikor egy változó mérési terjedelmét eldöntjük, ne feledkezzünk meg a fogalom ellentétéről sem. Elég lesz-e a vallásosságot a „nagyon

vallásos”-tól a „nem vallásos”-ig mérni, vagy a „vallásellenes”-séget is mérnünk kellene? Nominális (megnevezéses) mérési szintűek azok a változók, melyek attribútumai egyszerűen csak különböznek egymástól. Példa: a nem Ordinális (rendezéses) mérési szintűek azok a változók, melyek attribútumait rangsorolni lehet valamilyen módon a kisebbtől a nagyobb felé haladva. Példa lehet az előítéletesség változó, amely a „nagyon előítéletes”, „eléggé előítéletes”, „kicsit előítéletes” és „egyáltalán nem előítéletes” attribútumokból áll. Intervallum mérési szintű változók azok, melyek attribútumai nemcsak rangsorba állíthatók, hanem egyforma egységekből álló távolság van közöttük. Pl: IQ Az arányskálán mérhető változók az intervallum mérési szintűektől mindössze annyiban különböznek, hogy ez esetben a skálának valódi nullapontja van. Az életkor pl arányskálán mérhető

változó, mert a nulla éves attribútum is beletartozik. Ugyanazt a változót néha többféle mérési szinten is mérhetjük. Az életkort, ami potenciálisan arányskála mérési szintű lehet, kezelhetjük intervallum, ordinális vagy akár nominális mérési szintű változóként. A mérés céljától függ, hogy melyik mérési szint a leginkább megfelelő A kérdőívekkel adatokat gyűjthetünk vagy úgy, hogy (1) embereknek kérdéseket teszünk fel, vagy úgy, hogy (2) megkérjük őket, hogy különböző álláspontokat kifejező kijelentésekről mondják meg, egyetértenek-e velük. A kérdés lehet nyitott (a válaszadó a saját válaszát írja be/mondja) vagy zárt (előre elkészített válaszlehetőségek közül választ). Kérdőívekben a rövid kérdések általában jobban a hosszúaknál. A tagadó formájú itemeket, kérdéseket és kifejezéseket kérdőívben jobb elkerülni, mert megzavarhatják a kérdezettet a választásban. Sugalmazás a

kérdőív-itemek azon tulajdonsága, ha a válaszolókat egy bizonyos fajta válaszra vagy egy bizonyos álláspont helyeslésére ösztönzik. Mindenképpen kerüljük Az operacionalizálás a kutatás megtervezésével kezdődik, és a kutatás során végig – az adatelemezés idején is – tart. Módszertan 8 7. A MINTAVÉTEL LOGIKÁJA - - - - - - - - A minta az alapsokaság egy olyan részhalmaza, amelyet megfigyelünk, hogy ennek alapján a teljes sokaság tulajdonságaira következtethessünk. A század korábbi részében használt mintavételi módszerek gyakran vezettek téves következtetésekhez, a jelenlegi eljárások sokkal pontosabbak és megbízhatóbbak. Egy minta minőségének legfőbb ismérve az, hogy mennyire reprezentatív – hogy mennyire egyeznek meg a tulajdonságai annak a teljes sokaságnak a tulajdonságaival, amelyből vettük. A valószínűségi mintavétel kiváló módszer arra, hogy elég jó mintákat választhassunk. Még a

leggondosabb mintavételi eljárással sem kapunk szinte sohasem az eredeti sokaságot tökéletesen reprezentáló mintát. Bizonyos mértékű mintavételi hiba mindig marad A valószínűségi mintavételi eljárások lehetővé teszik, hogy megbecsüljük, mekkora mintavételi hiba várható egy adott mintánál. A valószínűségi mintavétel alapelve, hogy az alapsokaság minden elemének ismert, nem-nulla esélyének kell lennie a mintába kerülésre. EPSEM vagy EKV mintának nevezzük azt, amelyben a sokaság minden egyedének egyforma esélye van a mintába kerülésre. A mintavételi keret a populáció tagjainak listája vagy kvázilistája. Ezt a forrást használjuk a minta kiválasztásánál. A minta reprezentativitása közvetlenül függ attól, hogy mennyire tartalmazza a mintavételi keret a reprezentálni kívánt populáció összes tagját. Az egyszerű véletlen mintavétel a valószínűségi mintavétel logikailag legalapvetőbb eljárása, a gyakorlatban

ritkán használják. Szisztematikus mintavétel során a mintavételi keret minden k-adik tagját választjuk be a mintába. Ez a módszer kevés kivétellel, funkcionálisan egyenértékű az egyszerű véletlen mintavétellel, de praktikusabb annál. A rétegzés az az eljárás, amikor a sokaság tagjait a mintavétel előtt viszonylag homogén csoportokra (rétegekre) osztjuk. Az eljárás csökkenti a mintavételi hiba mértékét, tehát javítja a minta reprezentativitását. A többlépcsős csoportos mintavétel bonyolultabb mintavételi eljárás: olyankor használjuk, amikor az alapsokaság tagjairól nem létezik teljeskörű lista. Kiindulásképpen mintát veszünk a tagok csoportjai közül. Azután a kiválasztott csoportok tagjairól listát készítünk – ehhez sokszor helyszínen végzett megfigyelés szükséges. Végül pedig mintát veszünk az egyes kiválasztott csoportok tagjainak listáiból, így jutunk a tagok végleges mintájához. Az elemszámmal

arányos valószínűségű (PPS, EAV) mintavétel a többlépcsős csoportos mintavétel egyik speciális, hatékony módszere. Ha ez sokaság elemeinek különböző esélyük van a mintába kerülésre, akkor az egyes megfigyeléseket súlyozni kell ahhoz, hogy a teljes sokaság reprezentatív képéhez jussunk. Az egyes mintaelemekhez lényegében az illető elem mintába kerülési valószínűségének reciprokát kell súlyként hozzárendelni. A szakértői mintavétel nem valószínűségi mintavételi módszer, melynél a kutató saját megítélése alapján válogatja össze a minta elemeit. Megítélésen alapuló mintavételnek is nevezik A kvótás mintavétel szintén nem valószínűségi mintavételi módszer. Elkészítjük először a teljes alapsokaság jellemzőinek részletes leírását (a kvóta-mátrixot), majd úgy válogatjuk össze a minta elemeit, hogy a különféle kombinációkból kellő számban (a valóságosnak megfelelő arányban) kerüljenek

elemek a mintába. A kvótás minta reprezentativitása nagymértékben múlik azon, hogy mennyire helytállóan tükrözi a sokaság tényleges jellemzőit a kvóta-mátrix. A nem valószínűségi mintavételi módszerek a valószínűségi mintavételi módszereknél kevésbé megbízhatónak tekintendők. Alkalmazásuk viszont gyakran egyszerűbb és olcsóbb Módszertan 9 8. KÍSÉRLETEK - - - - A kísérletek az oksági folyamatok kontrollált vizsgálatának nagyszerű eszközei. A klasszikus kísérlet azt vizsgálja, hogy egy kísérleti inger hogyan hat valamely függő változóra. Ezt a kísérleti és kontrollcsoportban való előzetes és utólagos méréssel valósítja meg. Általában kevésbé fontos az, hogy a kísérleti alanyok csoportja reprezentatív legyen valamely nagyobb alapsokaságra nézve, mint az, hogy a kísérleti és a kontrollcsoport egymáshoz hasonló legyen. A kísérleti és a kontrollcsoport összehasonlíthatóságának biztosítására

a randomizáció az általános elfogadott módszer. Campbell és Stanley háromféle álkísérleti elrendezést írnak le: az egyetlen mérésen alapuló esetelemzést, az egycsoportos, elő- és utótesztes kísérleti elrendezést és a statikus csoportok összehasonlítását. A belső érvénytelenség 12 forrása a kísérleti elrendezésben: o A.) Történelem B.)Érés C.) Mérés D.) Mérőeszközök E.)Közeledés az átlaghoz F.) A kísérleti személyek kiválasztásának hibái G.) Elhalálozás a kísérletben H.)Sorrendiség I.) A hatások átterjedése J) Kárpótlás K.)Kiegyenlítő versengés L.)Demoralizálódás Az alanyokat véletlenszerűen besoroló klasszikus kísérlet megvéd a belső érvénytelenség minden forrásától A külső érvénytelenség problémája is felmerül a kísérleteknél: lehet, hogy az eredmények nem a valódi életet mutatják. A külső érvénytelenség egyik példája a mérés és inger interakciója, ez ellen nem véd a

klasszikus kísérlet. A Solomon-féle nagycsoportos kísérleti elrendezéssel és a klasszikus kísérleti elrendezés egyéb változataival kivédhetők a külső érvénytelenség problémái. Campbell és Stanley szerint szükségtelen az előmérés, ha az alanyokat kellően random módon soroljuk a kísérleti, illetve a kontrollcsoport(ok)ba. A valódi világban zajló társadalmi folyamatok gyakran produkálnak „természetes kísérleteket”, melyeket a társadalomkutató többé-kevésbé úgy tanulmányozhat, ahogy laboratóriumi kísérleteket tervez és hajt végre. Módszertan 10 9. KÉRDŐÍVES VIZSGÁLATOK - - - - - - - A kérdőíves vizsgálat az a népszerű társadalomkutatási módszer, amikor kérdőíveket veszünk fel a válaszadóknak egy – az alapsokaságból vett – mintáján. A kérdőíves vizsgálat különösen alkalmas nagy alapsokaságok leíró vizsgálatára, magyarázó célokra szintén jól alkalmazhatók a kérdőíves

vizsgálatok adatai. A kérdőívfelvételnek három lényeges különböző módja van: kitöltheti maga a válaszadó az önkitöltős kérdőívet; felolvashatja a kérdőív itemeit és feljegyezheti a kapott válaszokat a személyesen jelenlévő kérdezőbiztos; és kérdezőbiztosok végzik a telefonos kérdőíves vizsgálatokat is. Önkitöltős kérdőíveknél általában tanácsos buzdító levelek küldésére is gondolni: új kérdőívet küldeni azoknak, akiktől az eredeti felszólításra nem érkezett válasz. A kérdőívek visszaérkezési idejének gondos megfigyelése jól eligazít abban, hogy a buzdító leveleket mikor érdemes elküldeni. A kérdezőbiztosok nélkülözhetetlen tulajdonsága, hogy semlegesek legyenek, a jelenlétük az adatgyűjtési folyamatban semmilyen hatással nem lehet a kérdőív itemekre adott válaszokra. A kérdezőbiztosokat gondosan fel kell készíteni, hogy jól ismerjék a kérdőívet, pontosan a kérdőív megfogalmazását

kövessék, a válaszokat pedig szó szerint jegyezzék. A pontosító kérdés olyan semleges, nem direkt kérdés, mely úgy van megszerkesztve, hogy a válaszadót, aki egy kérdőív valamely nyílt kérdésére hiányos vagy kétértelmű választ adott, e válaszának bővebb kifejtésére bírja. Példák lehetnek: „Továbbá?”, „Hogy is van ez?”, „És hogyan?” Az önkitöltős kérdőív előnyei egy megkérdezéses kérdőíves vizsgálattal szemben: gazdaságos, gyors, nincs kérdezőbiztosi torzítás; valamint a névtelenség és az egyedüllét lehetősége, mely a kényes témáknál segítheti az őszintébb választ. A telefonon végzett kérdőíves vizsgálatok a legutóbbi években gyakoribbakká és hatékonyabbakká váltak, különösen a számítógépes támogatású telefonos kérdőívfelvétel (CATI) technikái ígéretesek. A megkérdezéses kérdőíves vizsgálat előnyei egy önkitöltős kérdőívvel szemben: kevesebb a hiányos kérdőív,

kevesebb a félreértett kérdés, általában magasabb a visszaküldési arány, nagyobb a rugalmasság a mintavétel és az extra megfigyelések tekintetében. A kérdőíves vizsgálatok előnyei közé tartozik a gazdaságosság, az elérhető nagy adatmennyiség, valamint az összegyűjtött adatok standardizáltsága. Gyengéje a kérdőíves vizsgálatoknak, hogy némileg mesterségesek és esetleg felszínesek. Kérdőíves vizsgálattal nehéz a természetes közegükben zajló társadalmi folyamatokról teljes képet kapni. A másodelemzés kifejezés arra vonatkozik, ha más kutató által, máskor, az adott vizsgálatétól eltérő céllal gyűjtött adatokat elemzünk. Módszertan 11 10. TEREPKUTATÁS - - - - - A terepkutatás olyan társadalomkutatási módszer, melyben a társadalmi jelenségeket közvetlenül, a maguk természetes környezetében figyelik meg. A kutató azoknak, akiket vizsgál, megmondhatja, hogy ő a kutató, de el is titkolhatja előlük.

Ha tudják róla, hogy kutat, az befolyásolhatja a megfigyelt dolog természetét, ha viszont eltitkolja, azzal becsaphatja azokat, akiket megfigyel. A kutató vagy részt vesz abban, amit megfigyel, vagy sem. Ha igen, akkor könnyebb eltitkolnia, hogy valójában vizsgálatot folytat, viszont a részvétel nagy eséllyel befolyásolja azt, amit megfigyel. Mivel a terepkutatásban az ellenőrzött mintavételi eljárások általában nem alkalmazhatóak, ha javítani akarunk a megfigyelések reprezentativitásán, kvótás mintával dolgozhatunk. A hólabda-mintavétel olyan módszer, amellyel egyre növekvő megfigyelési mintára tehetünk szert. Megkérjük a megfigyelt esemény egyik résztvevőjét, hogy ajánljon másokat, akikkel interjúkat készíthetünk, majd e később meginterjúvoltak mindegyikétől további javaslatokat kérünk. Sokszor fontos bepillantást nyújt a társas viselkedés „normális” menetébe, ha a terepkutatás során megvizsgáljuk a deviáns

eseteket is. A terepnapló a terepkutatás gerince, mivel a kutató ebben rögzíti a megfigyeléseit. A naplóbejegyzéseknek részletesnek, ugyanakkor tömörnek kell lenniük. Rögzítsük a megfigyeléseinket miközben végezzük őket, ha ez lehetséges, ha nem, akkor utána olyan hamar, ahogyan csak lehet. Bár a terepkutatás kvalitatív kutatási módszer, néha a rögzített megfigyelések valamelyikének kvantifikálására is mód nyílik. A terepkutatásnál a megfigyelés, az adatfeldolgozás, és az elemzés egymásba fonódó, körkörös folyamatok. Az adatfeldolgozás kelepcéi közé tartozik a provincializmus, az elhamarkodott következtetés, a kétséges ok, az elhallgatott bizonyíték, és a hamis dilemma. Ha a kísérlethez és a kérdőíves vizsgálathoz hasonlítjuk, a terepkutatás eredményeinek érvényessége általában nagyobb, megbízhatósága azonban kisebb, ezenfelül a terepkutatások alapján nem is általánosíthatunk olyan biztosan, mint a

szigorú mintavételen és szabványosított kérdőíveken alapuló kutatásokból. Módszertan 12 11. BEAVATKOZÁS-MENTES VIZSGÁLATOK - - - - A beavatkozás nélküli módszerekkel anélkül tanulmányozhatjuk a társadalmi viselkedést, hogy annak a folyamatába beavatkoznánk. A tartalomelemzés olyan társadalomkutatási módszer, mely az emberi közlések tanulmányozására alkalmas. Azon felül, hogy használható a kommunikációs folyamatok tanulmányozására, a társadalmi viselkedés más vonatkozásainak vizsgálatára is alkalmas. Tartalomelemzésnél az elemzési egységek a közlés egységei – szavak, bekezdések, könyvek. A tartalomelemzésben a standard valószínűségi mintavételi eljárások alkalmazhatók. A manifest tartalom egy közlés közvetlenül látható, objektíven azonosítható jellemzőit jelenti – ilyenek egy könyvben bizonyos szavak, egy festményen a használt színek és így tovább. A tartalomelemzés egyik lehetséges

fókuszpontja. A látens tartalom a közlésekben rejlő tartalmakat jelenti. A látens tartalom meghatározásánál részben a kutató megítélésére vagyunk utalva. A kódolás az a folyamat, amikor a nyers adatokat – akár látens, akár manifeszt tartalmat – standardizált, kvantitatív formára hozzuk. Számos kormányzati és nem kormányzati szerv szolgáltat összesített adatokat a társadalom különböző szempontú vizsgálataihoz. Ökológiai tévkövetkeztetés akkor áll elő, ha a csoportszinten talált összefüggések mások, mint amelyeket az egyének szintjén találnánk: így, ha összevonat adatok elemzéséből akarjuk az egyének magatartását megérteni, megeshet, hogy téves következtetésekre jutunk. A meglévő statisztikák elemzésével kapcsolatban fellépő érvényességi problémák megoldásában általában a logikai tisztaság és a megismétlés segíthet. Gyakoriak a meglévő statisztikákkal kapcsolatban a megbízhatósági

problémák: fontos ezért, hogy elővigyázatosan bánjunk velük. A társadalomtudósok a különböző kultúrák történelmében mutatkozó hasonlóságok feltárására összehasonlító/történelmi módszereket is alkalmaznak. A hermeneutika arra vonatkozik, amikor a társadalmi élet értelmezése érdekében belehelyezkedünk a résztvevők körülményeibe, nézeteibe, érzéseibe. Az ideáltípus egy társadalmi jelenség lényeges minőségeiből konstruált fogalmi modell. Módszertan 13 12. HATÁSVIZSGÁLATOK - - A hatásvizsgálat jó példa a társadalomtudományokban végzett alkalmazott kutatásokra. A hatásvizsgálat különösképp helyénvaló olyankor, amikor valamifajta társadalmi beavatkozás zajlik. A hatásvizsgálathoz elengedhetetlen a probléma gondos megfogalmazása, ideértve a releváns mérőeszközöknek, valamint a siker és a kudarc kritériumainak specifikálását. A hatásvizsgálatokat végző kutatók jellegzetesen kísérleti és

kvázi-kísérleti elrendezésekkel dolgoznak. Az idősoros kvázi-kísérleti elrendezés egyetlen kísérleti csoport megfigyelését jelenti bizonyos időn át. Gyenge elrendezés abban az értelemben, hogy a megfigyelt változást okozhatja más is, nemcsak a kísérleti inger. A hatásvizsgálattal, mivel a tényleges élet mindennapos eseményeibe beleágyazottan zajlik, speciális szervezési-logisztikai, illetve etikai problémák is velejárnak. Ne vegyük természetesnek, hogy a hatásvizsgálatokból adódó gyakorlati következtetéseket átültetnénk a gyakorlatba: főként olyankor ne, ha hivatalos nézeteknek mondanak ellent. A makrotársadalmi mutatók nagy populációk összesített leírásai. Hozzásegíthetnek a nagy társadalmi folyamatok megértéséhez. Időnként lehetőség van számítógépes szimulációs modellek megkonstruálására, amelyekkel a társadalmi beavatkozások eredményei anélkül is kimutathatók, hogy ezeket az eredményeket a tényleges

életben meg kellene tapasztalnunk. Módszertan 14 13. AZ ADATOK KVANTIFIKÁLÁSA - - - Az adatokat azért szükséges kvantifikálni, hogy azután statisztikailag kezelni és elemezni lehessen őket. Az egyes elemzési egységeket leíró megfigyeléseket egységes, számértékű kódokká kell alakítani, hogy géppel lehessen olvasni és kezelni őket. Minden változónak meghatározott helye van az adattároló eszközön: lyukkártyán ez pl. egy oszlop, lemezen lévő file-ban a változó sorszáma. Egy adott változónak ugyanaz a hely felel meg minden – a megfigyelt esetekre vonatkozó adatokat tartalmazó – ún. adatrekordban Egy adott változó különböző attribútumainak a változóhoz tartozó helyen lévő különféle kódértékek felelnek meg. A kódutasítás, illetve kódkönyvtár az a dokumentum, mely megadja az egyes változókhoz hozzárendelt helyeket, és a különböző attribútumokhoz rendelt kódértékeket. Az adatbevitelnek számos módja

van. Egyre gyakoribb, hogy közvetlenül számítógépen lévő lemezes adatfile-okba viszik be az adatokat. A kódlap speciális kódolás űrlap, számértékű kódok rögzítésére. Ezek segítségével folyik azután az adatbevitel. A lapszéli kódolás egy alternatíva a kódlapok használatára. Kódlapok helyett az eredeti dokumentumok – pl. kérdőívek – margójára írjuk rá a kódszámokat Időt és pénzt takaríthatunk meg néha, ha optikai leolvasókhoz való kódlapokat használunk az adatfelvitelhez. Ezek azok az (amerikai egyetemi) vizsgákról ismerős űrlapok, amelyeken a megfelelő négyzet befeketítésével jelölhetjük meg a helyes választ. Az optikai leolvasó olyan berendezés, amely beolvassa e fekete jeleket, és az információkat átviszi egy adatfile-ba. A lehetséges értékek alapján történő adattisztításnál azt ellenőrizzük, hogy minden változónál csak annak az attribútumaihoz hozzárendelt kódértékek – úgynevezett

megengedett kódok – szerepelnek-e az adatállományban. Ez az eljárás megvéd az adatfeldolgozási hibák egyik típusától A logikai ellenőrzés az a folyamat, amikor azt ellenőrizzük, hogy csak azoknak az eseteknek vannak-e adatai egy bizonyos változóban, amelyeknek szabad, hogy legyen ilyen adatuk. Ez az eljárás az adatfeldolgozási hibák egy másik típusa ellen véd. Módszertan 15 14. ADATELEMZÉS FELSŐ FOKON - - - Az egyváltozós elemzés egyetlen változó elemzése. Az egy változóról gyűjtött teljes adattömeget eredeti formában általában lehetetlen értelmezni. Az adatredukció az a folyamat, amikor az eredeti adatokat jobban kezelhető alakban összefoglaljuk, miközben a lehető legtöbb eredeti részletet igyekszünk megtartani. A gyakorisági megoszlás megmutatja, hogy az adott változó egyes attribútumaival hány eset rendelkezik. Csoportosított adatokhoz a változó attribútumainak összevonásával jutunk. A középértékek (az

átlag, a medián és a módusz) könnyen kezelhető alakra redukálja az adatokat, de nem tartalmazzák az eredeti adatok minden részletét. A szóródás mérőszámai összefoglalóan mutatják, mennyire szorosan oszlanak el az esetek a középérték körül. Alcsoport összehasonlításhoz megfelelő alcsoportokra osztjuk az eseteket, leírjuk az alcsoportokat az adott változó szerint és összehasonlítjuk az egyes alcsoportok leírásait. A kétváltozós elemzés egyszerűen az alcsoport-összehasonlítás eltérő interpretációja: valamely független változó attribútumai szerint alcsoportokra osztjuk az eseteket, valamely függő változó szerint leírjuk az alcsoportokat, összehasonlítjuk az alcsoportoknak a függő változó szerinti leírásait, és a megfigyelt eltéréseket mint a független és a függő változó közötti valószínűségi összefüggést értelmezzük. Alapszabály a kétváltozós százaléktáblázatoknál: alcsoportok

összehasonlításakor „százalékolj lefelé” és „olvass keresztbe”, vagy „százalékolj keresztbe” és „olvass lefelé”. A többváltozós elemzés több változó egyidejű kapcsolatainak vizsgálatára szolgál és felhasználható két változó kapcsolatának teljesebb megértésére. Módszertan 16 15. INDEXE, SKÁLÁK, TIPOLÓGIÁK - - - - - - - Ritka eset, hogy egyetlen indikátor kellően érvényes mutatója legyen egy változónak. Az összetett mérőeszközök – amilyen a skála és az index – ezt a problémát úgy oldják meg, hogy a változó több mutatóját egyetlen összefoglaló mérőeszközzé vonják össze. A skálák és az indexek is egy változó ordinális szintű mérésére szolgálnak, a skálák azonban jellemzően jobbak erre a célra, mint az indexek. Az indexek a változó indikátorainak egyszerű összegzésén alapulnak. A skálák kihasználják azt a logikai vagy empirikus intenzitásstruktúrát, amely a

változó különböző mutatói között fennáll. Az összetett változóba felveendő indikátorok kiválasztásánál az első szempont, hogy érvényesek legyenek „ránézésre”; a kifejezés azt jelenti, hogy a mutatóról, ránézésre, úgy tűnik, hogy valamilyen módon méri ezt a változót. Ha több item valóban ugyanannak a változónak az indikátora, akkor empirikusan is össze kell függeniük egymással. Ha például a templomba járás gyakorisága és az imádkozás gyakorisága is a vallásosság indikátora, akkor úgy kell találnunk, hogy azok, akik gyakran járnak templomba, többet imádkoznak, mint azok, akik ritkábban járnak templomba. Elengedhetetlen az elkészített skála vagy index érvényességének az ellenőrzése. Az érvényesség belső ellenőrzése az összetett mérőeszközben szereplő egyes itemek és a mérőeszköz közötti összefüggésekre vonatkozik. Az érvényesség külső ellenőrzése az összetett mérőeszköz és a

változó más mutatói – a mérőeszközön kívüli, abba be nem vont mutatók – közötti kapcsolatokra vonatkozik. A Likert-skálázás azon alapul, hogy standardizált válaszkategóriákat alkalmazunk a különböző kérdőív itemekhez (például nagyon egyetért, egyetért, nem ért egyet, nagyon nem ért egyet). Bár Likert-skálázást manapság nem túl gyakran használnak a társadalomtudományokban, a Likertformátumban megfogalmazott kérdések nagyon népszerűek és rendkívül hasznosak. Likert formátumú itemek megfelelhetnek akár indexek, akár skálák készítéséhez. A Bogardus-féle társadalmi távolság-skála annak mérésére szolgál, hogy milyen mértékű kapcsolatot hajlandó elfogadni valaki emberek adott csoportjával, például egy etnikai kisebbséggel. A megkérdezettektől azt kérdezzük, hogy különböző kapcsolatokat hajlandóak lennének-e elfogadni. A kérdésekre adott válaszok alkalmasan összefoglalhatók abban az egyetlen

számértékben, amely a megkérdezett számára még elfogadható legszorosabb érintkezést jelöli, mivel azok, akik egy adott szorosságú kapcsolatot hajlandóak elfogadni, el fogják fogadni az ennél kevésbé szorosakat is. A Thurstone-skálázási eljárással egy változó olyan mutatóit állítjuk elő, amelyek között ivlágos intenzitásstruktúra van. Az egyes indikátorok erősségét szakértők állapítják meg A Guttman-skála talán a legnépszerűbb skálázási technika ma a társadalomtudományokban. Az adott változó különböző indikátorai között empirikusan meglévő intenzitásstrukúra felismerésén és felhasználásán alapul. A reprodukálhatóság együttható azt fejezi ki, hogy mennyire reprodukálhatók a skálában szereplő egyes itemekre adott válaszok pusztán a skálapontszámokból. A tipológia a szociológiában gyakran használatos nominális szintű összetett mérőeszköz. Tipológiákat frappánsan lehet használni független

változóként, nehézkessé válik azonban az elemzés, ha függő változóként használjuk a tipológiát. Módszertan 17 16. A LAZARSFELD-MODELL - - - - - - - - A Lazarsfeld-modell a társadalomtudományokban alkalmazható többváltozós elemzési módszer. A Lazarsfeld-paradigma elsősorban logikai modell, mely más többváltozós módszerek alapfogalmainak szemléltetésére szolgál. Fő lépések a Lazarsfeld-paradigmában: megfigyelünk egy összefüggést két változó között, egy harmadik változót állandó szinten tartunk abban az értelemben, hogy a vizsgált eseteket e harmadik változó attribútumai szerint alcsoportokba osztjuk, minden alcsoportban újraszámoljuk az eredeti kétváltozós kapcsolatot, az eredeti kapcsolatnak az alcsoportokban mért kapcsolatokkal való összevetése az eredeti összefüggés alaposabb megértését eredményezi. Közbejövő típusú az ellenőrző változó, ha időben a független és a függő változó közé

esik. Előzmény típusú az az ellenőrző változó, ha bekövetkezte a függő és a független változó bekövetkeztét is megelőzi. Nullarendűnek nevezzük két változó között az eredeti összefüggést (melyet tehát anélkül figyelhetünk meg a két változó között, hogy állandó szinten tartanánk egy harmadikat, azaz kontrollálhatnánk az összefüggést). Parciális kapcsolat: két változónak egy kontrollváltozó valamely attribútumához tartozó alcsoportban mérhető kapcsolata. Példa erre az életkor és előítéletesség kapcsolata a férfiak körében (a kontrollváltozó itt a nem). Replikációnak nevezzük (akár közbejövő, akár előzmény típusú az ellenőrző változó) azt, amikor a parciális kapcsolatok egy kontrollváltozó szerint hozzávetőlegesen megegyeznek a megfelelő nulladrendű kapcsolattal. Ez – egyszerűbben – annyit jelent, hogy az alcsoportokban megismétlődik az eredetileg megfigyelt összefüggés, ami azt jelenti,

hogy a kontrollváltozónak nincs hatása az eredeti kapcsolatra. Ha a parciális kapcsolatok lényegében eltűnnek, amikor egy előzmény típusú ellenőrző változót állandó szinten tartunk, explanációról beszélünk. Ez azt jelenti, hogy az eredeti „kapcsolat” nem valódi, álösszefüggés. Ilyenfajta eredmény arra utal, hogy a kontrollváltozónak mindkét, az eredeti nulladrendű kapcsolatban szereplő változóra oksági hatása van, és ennek következtében mutatkozik a két változó között együttjárás, mely azonban nem jelent oksági kapcsolatot. Ha a parciális kapcsolatok közelítőleg nullák lesznek, amikor egy közbejövő típusú ellenőrző változót állandó szinten tartunk, interpretációról beszélünk, ilyen esetben értelmezni, interpretálni tudjuk, hogy a független változó milyen úton hat a függő változóra: ti. befolyásolható a közbejövő változót, az pedig a függő változóra hat. Ezekben az esetekben

megállapíthatjuk, hogy az eredeti kapcsolat valódi oksági kapcsolat, és felderíthetjük ennek az oksági kapcsoaltnak a mechanizmusát. Ha az egyik parciális összefüggés lényegében nullára csökken, a másik pedig marad akkora, amekkora az eredeti volt (vagy annál is erősebb lesz), specifikációról beszélünk – akár előzmény típusú, akár közbejövő típusú az ellenőrző változó. Ilyenkor az történik, hogy pontosabban meghatározzuk (specifikáljuk), milyen feltételek közepette áll fenn az eredeti összefüggés. Szupresszor (elfedő) változó az, amelyik elrejti két másik változó kapcsolatát. Torzító változó az, amely ellenkező előjelűre változtatja két másik változó között az összefüggést: negatívat pozitívra vagy pozitívat negatívra. Az ex post facto hipotéziskészítés azt jelenti, hogy utólag állítunk fel a már megfigyelt összefüggéseket „előrejelző” hipotézist. Tudományosan érvénytelen, mivel az

ilyen hipotézisek nem cáfolhatóak. Nyugodtan kereshetjük természetesen az okokat, hogy miért lehetnek olyanok a megfigyelt összefüggéseket, amilyenek: csak ne „alátámasztást nyert hipotézisek” formájában adjuk elő ezeket az okoskodásokat. És egy még fontosabb dolog: egy megfigyelt összefüggés és annak feltételezett okai további hipotéziseket vethetnek fel addig nem vizsgálat összefüggésekkel kapcsolatban. A Lazarsfeld-modell az ilyen feltáró, kibontó, az összefüggéseket mintegy rétegenként lehántó adatelmezések kiváló logikai eszköze. Módszertan 18 17. A TÁRSADALOMTUDOMÁNYOK STATISZTIKÁJA - - - - - - - - - - A leíró statisztikák a vizsgálat adatok összegzésére valók. Bizonyosfajta leíró statisztikákkal egyetlen változó attribútumainak a megoszlását tudjuk összegezni, másik a változók közötti összefüggések leírására szolgálnak. Asszociációs mérőszámoknak nevezzük a változók közötti

kapcsolatokat összegző leíró statisztikákat. A statisztikai következtetések (hipotézisvizsgálatok) arra szolgálnak, hogy megbecsülhessük, mennyire általánosíthatóak egy minta vizsgálatának eredményei az alapsokaságra, amelyből a mintát vettük. A hipotézisvizsgálatok egyik része az alapsokaság egyváltozós jellemzőit becsli, másik – a szignifikanciapróbák –a változók közötti összefüggéseket becsülik az alapsokaságra vonatkozóan. Az asszociációs mérőszámok közül sok a hibavalószínűség aránylagos csökkenésének (PRE) modelljére épül. E modell azon alapul, hogy összehasonlítjuk, hogy hány hibát követnénk el egy változó attribútumainak az összes vizsgálat esetre vonatkozó megtippelésekor úgy, ha nem ismernénk mást, mint e változó attribútumainak az eloszlását, illetve hány hibát követnénk el akkor, ha ismernénk az együttes eloszlást, és minden esetnél, amikor az egyik változó szerinti

attribútumot ki kell találnunk, megmondanák nekünk a másik változó szerinti attribútumot. A lambda alkalmas asszociációs mérőszám két norminális változó elemzésekor. Továbbá jó példa a PRE modellre. A gamma alkalmas asszociációs mérőszám két ordinális változó elemzésekor. A Pearson-féle szorzatmomentum-korreláció (r) alkalmas asszociáiós mérőszám két intervallum-, illetve arányskálán mért változó elemzésekor. A regresszióelemzés a változók közötti kapcsolatot egyenletek formájában fejezi ki, amelyet felhasználhatunk arra, hogy egy függő változó értékét, egy vagy több független változó értéke alapján, megjósoljunk. A regressziós egyenlet alapformája (egyszerű lineáris regressziónál): Y = a + bX, ahol Y a függő változó (becsült) értéke, „a” valamilyen állandó, „b” egy másik számérték, amivel megszorozzuk X-et, a független változó értékét. A regressziós egyenleteket egy regressziós

egyenes alapján számoljuk: ez az a mértani egyenes, mely egy pontdiagrammon a legjobban –a legkisebb mérvű eltéréssel – jeleníti meg a pontok tényleges elhelyezkedését. A többváltozós regresszióelemzés eredménye olyan regressziós egyenlet, amely a függő változó értékeit több független változó értéke alapján becsli. A parciális regresszió több független változó hatását vizsgálja úgy, hogy mindegyik független változó hatását külön, a többiek hatását állandó szinten tartva fejezi ki. Nem lineáris regressziószámításnál nem csupán az egyenesek között keressük a „legjobban illeszkedő” vonalat. A regressziós vonal görbeségét úgy érjük el, hogy a független változót valamilyen – egytől különböző – hatványra emeljük, például négyzetre, köbre, stb. Az idősor-elemzés időben lezajló folyamatok elemzését foglalja magában – elemezhető vele pl. a lakosságszám vagy a bűnözési ráta

alakulása. Az útelemzés módszerével grafikusan ábrázolható több változó között az oksági összefüggések hálózata. Grafikusan bemutatható, hogy milyen elsődleges „utakon” keresztül befolyásolják – okozzák – a független változók a függő változókat. Az útegyütthatók olyan standardizált regressziós együtthatók, amelyek a változók közötti parciális kapcsolatokat mutatják. A faktorelemzés (amelyet csak számítógéppel lehet elvégezni) olyan elemzési módszer, amellyel kimutatók a tényleges változóink mögött meghúzódó általános dimenziók. Ezek az általános dimenziók – az úgynevezett faktorok – számított, hipotetikus dimenziók, amelyek a tapasztalati változók egyikének sem felelnek meg pontosan, viszont a tapasztalati változók egyes csoportjaival erősen korrelálnak. A faktorsúly az összefüggés fokát mutatja egy adott tapasztalati változó és egy adott faktor között. Módszertan 19 - - - - -

Azoknak az állításoknak, amelyek egy alapsokaság valamely jellemzőjére vonatkoznak – például a választók hány százaléka pártolja az A jelöltet -, utalniuk kell a megbízhatósági intervallumra (hogy ti. milyen határok közé fog várhatóan esni ez a paraméter: pl 45 és 55 százalék közé az A jelölt esetében), és a megbízhatósági szintre (ez annak a valószínűsége, hogy a paraméter ebbe a tartományba esik: pl. 95 százalékos biztonsággal) A megbízhatósági tartományok és a megbízhatósági szintek számítása feltételezi, hogy a vizsgálatnál a bevett valószínűségi mintavételi eljárások valamelyikét alkalmaztuk. Amikor arról akarunk dönteni, hogy általánosítható-e a mintáról az alapsokaságra valamely két változó között megfigyelt összefüggés, olyankor statisztikai szignifikanciapróbákkal dolgozunk. A lehető legegyszerűbben: ezek a próbák arra adnak becslést, hogy milyen valószínűséggel kapnánk pusztán a

szokásos mintavételi hiba eredményeként két változó között a megfigyelthez hasonló nagyságú összefüggést, ha a nagyobb alapsokaságban ilyen összefüggés nem lenne. A statisztikai szignifikanciapórábk tehát szintén a valószínűségszámításon alapulnak, és a hagyományos valószínűségi mintavételi eljárások alkalmazását feltételezik. A statisztikai szignifikanciát nem szabad összekeverni a lényegi szignifikanciával: ez utóbbi azt jelenti, hogy a megfigyelt kapcsolat erős, fontos, jelentős – olyan, amit érdemes anyunak levélben megírni. Egy megfigyelt kapcsolat szingifikancia-szintjét úgy adjuk meg, hogy megmondjuk, maga a mintavételi hiba milyen valószínűséggel produkál ekkora összefüggést. Ha azt mondjuk, hogy két változó között az összefüggés a 0,05-ös szinten szignifikáns, azzal azt mondtuk, hogy a kapcsoalt akkora, hogy 100 esetből legfeljebb 5-ször várhatnánk ilyet pusztán mintavételi hiba eredményeként. A

szociológusok a szignifikanciapróbáknál leginkább e három szignifikanciaszintet használják: 0,05, 0,01, 0,001. Ez pusztán szokás A statisztikai szignifikanciapróbáknak az adatokra és az alkalmazott eljárásokra vonatkozó feltételei szigorúan véve jóformán egyetlen valós szociológiai kutatásnál sem teljesülnek. Ennek dacára is hasznosak lehetnek az adatok elemzése és értelmezése során. Óvakodjunk azonban attól, hogy túl precízen értelmezzük a próbák eredményeinek „szignifikanciáját”! Módszertan 20 18. A TÁRSADALOMKUTATÁS ETIKAI ÉS POLITIKAI SZEMPONTJAI - - - - A módszertani, tudományos megfontolások mellett a társadalomtudományi kutatásokat többnyire gyakorlati, etikai és politikai szempontok is befolyásolják. Hogy erkölcsileg mi a „jó” és mi a „rossz” a kutatási gyakorlat során, az végső soron a közmegegyezéstől függ: hogy mit tartanak jónak, illetve rossznak az emberek. A tudósok egyetértenek

abban, hogy a kutatásban való részvételnek, általános normaként, önkéntesnek kell lennie. Ez a norma azonban ellentétes lehet az általánosíthatóság tudományos követelményével. Valószínűleg minden kutató egyetért abban, hogy a kutatás nem okozhat ártalmat annak, aki részt vesz benne, kivéve, ha a résztvevők szabad akaratukból és tudatosan vállalják a sérülés kockázatát. A névtelenség vagy anonimitás olyan helyzetet jelent, amelyben még a kutató sem képes azonosítani az információt azzal a személlyel, akire vonatkozik. A titkosság azt jelenti, hogy a kutató – bár tudja, hogy melyik adat kire vonatkozik – vállalja, hogy az információkat bizalmasan kezeli. Politikai kérdésekben a tudomány semleges ugyan, a tudósok viszont nem. Bár a tudományos normák nem tudják személyes elfogultságaik feladására rábírni az egyes tudósokat, a tudomány interszubjektív jellege védelmet nyújt az ellen, hogy elfogutlságok

kizárólagos termékeiből „tudományos” eredmények legyenek. Módszertan 21 SZAKKIFEJEZÉSEK Adatközlő: A vizsgálni kívánt társadalmi jelenségben jártas személy, aki hajlandó elmondani nekünk, amit tud. Ha például egy vallási szekta tagjai között tervezünk részt vevő megfigyelést, akkor érdemes összebarátkoznunk valakivel, akinek már vannak róluk ismeretei – esetleg egy szektataggal – így háttérinformációkhoz juthatunk. Nem azonos a válaszolóval Általánosíthatóság: Egy kutatási eredmények az a tulajdonsága, amely alapján jogosultak vagyunk kijelenteni, hogy az alapjául szolgáló megfigyeléseknél többet fejez ki. Sokszor egy mintáról az alapsokaságra általánosítunk. Máskor fogalmakkal dolgozunk: ha kiderítjük, hogy miért követnek el emberek betöréseket, általánosíthatjuk-e ezt a felfedezésünket másfajta bűnökre is? Arányskála: Mérési szint; az a változó mérhető arányskálán, amelynek

attribútumai a nominális, ordinális és intervallum mérési szintek összes tulajdonságaival bírnak, ezenkívül „valódi” zéruspontjuk is van. Arányskálán mérhető változó például az életkor Átlagos, átlag: Az „átlagos” jelzővel általában valaminek a jellegzetes vagy normális voltára utalunk. A számtani közép, a medián és a módusz matematikai értelemben vett átlagok. Attribútumok: Személyek vagy dolgok jellemzői. Az indexek felcserélhetősége: A kifejezés Paul Lazarsfeldtől ered, és arra a logikai állításra utal, hogy ha valamilyen általános változó összefügg egy másik változóval, akkor a változó minden mutatójának ugyanígy össze kell vele függenie. Belső érvényeség-ellenőrzés: Az az eljárás, amikor egy összetett mérce összetevő itemeit magával a mércével korreláltatjuk. Módszer arra, hogy ellenőrizzük, mennyire bölcs az összes itemet belevenni az összetett mércébe. Belső érvénytelenség:

Arra az eshetőségre utal, hogy a kísérleti eredményeinkből levont következtetéseink nem pontosan felelnek meg annak, ami magában a kísérletben történt. Bogardus-féle társadalmi távolság-skála: Mérési eljárás annak meghatározására, hogy mennyire hajlandók emberek másfajta emberekkel – különféle közelségi fokú – társas kapcsolatokba kerülni. Az eljárás attól különösen jó hatásfokú, hogy az adatok eredeti részletességének feláldozása nélkül teszi lehetővé több külön változó összegzését. Cenzus: (1) Valamely alapsokaság jellemzőinek felsorolása. A cenzus gyakran hasonlít a kérdőíves kutatásra: az a különbség, hogy a cenzus a populáció összes tagjától gyűjt adatokat, a kérdőíves kutatás pedig egy mintára szorítkozik. (2) Amivel mindenféle szikkadtagyúak állandóan traktálnak Csoportos mintavétel: (1) Többlépcsős mintavétel, amelyben először természetes csoportok (clusterek) közül

választunk mintát, majd a kiválasztott csoportok elemei közül almintákat veszünk. Mintát vehetnénk pl. címjegyzék alapján az USA egyetemi és főiskolái közül, azután a kiválasztott iskolák mindegyikétől hallgatói névsort kérnénk, sorra mintát vennénk az egyes névsorokról, így kapnánk meg a hallgatók mintáját. Vö: Területi valószínűségi minta Dedukció: Logikai modell, amelyben általános alapelvekből speciális feltevéseket alakítunk ki. Abból az általános alapelvből kiindulva, hogy minden dékán kiállhatatlan fráter, feltételezhetjük, hogy ez sem fog minket másik szakra átengedni. Ez a feltételezés dedukció (levezetés) eredménye lenne Dichotóm változó: Dichotómnak nevezzük az olyan változót, amelyiknek csak két értéke lehet. Vö: kétértékű változó Módszertan 22 Dimenzió: egy fogalom meghatározott vonatkozása, illetve oldala. EAV: Elemszámmal arányos valószínűség (PPS). A többlépcsős csoportos

mintavételnek az a fajtája, amikor nem egyforma (ahogy az EPSEM mintáknál), hanem az elemszámukkal arányos esélyt adunk a csoportoknak a mintába kerülésre. Egyszerű véletlen mintavétel: A valószínűségi mintavétel egyik fajtája: megszámozzuk az alapsokaságot alkotó egyedeket, készítünk egy véletlen (random) számsort, és az ebben szereplő sorszámú egyedeket vesszük be a mintába. Bár a valószínűségelmélet és számításai ennek az alapvető mintavételi eljárásnak az alkalmazását feltételezik, használata – gyakorlati okokból – mégis ritka. Egyenértékű alternatívája a szisztematikus mintavétel (véletlen kezdőponttal). Egyváltozós elemzés: Egyetlen változó elemzése, leírás céljából. Példái a gyakorisági megoszlások, a középértékek (átlagok) és a szóródási mérőszámok – megkülönböztetjük a kétváltozós és a többváltozós elemzéstől. Elemzési egységek: Akit vagy amit vizsgálunk. A

társadalomtudományi kutatások legtipikusabb elemzési egysége az egyedi ember. EPSEM: Egyenlő Kiválasztási Valószínűségi Módszerek. Olyan mintavételi terv, amelyben egy alapsokaság valamennyit agának ugyanakkora az esélye a mintába kerülésre. Érvényesség ránézésre (1): Egy mutatónak az a tulajdonsága, amely lehetővé teszi, hogy egy adott változót mérni lehessen vele. Különösebb magyarázat nélkül is elfogadható, hogy egy személy templomba járásának a gyakorisága az illető vallásosságának a mutatója lehet. Tehát ránézésre érvényes (2) Amikor egy villamosbérlet ránézésre e havinak látszik. Érvényesség: Az olyan mérőeszközökre alkalmazott leíró kifejezés,melyek valóban azt a fogalmat mérik, amelyet mérni akarunk. Az IQ például feltehetőleg érvényesebb mércéje az intelligenciának, mint a könyvtárban töltött órák száma. Fontos megértenünk, hogy egy mérőeszköz érvényességét nem lehet

végérvényesen bebizonyítani. Ezek a szempontok azonban segítenek a relatív érvényesség megállapításában: milyen a mérőeszközünk érvényessége ránézésre, milyen a kritérium szerinti érvényessége, milyen a tartalom szerinti érvényessége, a konstrukció szerinti érvényessége, segít ezenkívül a külső érvényesség-ellenőrzés és a belső érvényesség-ellenőrzés. Ne keverjük össze a megbízhatósággal. Faktorelemzés: Komplex algebrai módszer egy konkrét megfigyeléssor mögötti általános dimenziók, azaz faktorok meghatározására. Feltételes kérdés: Olyan kérdőívszerkesztés, amelyet csak némely válaszolóknak kell feltenni, bizonyos más kérdésekre adott válaszaiktól függően. Mindegyik válaszolónkat megkérdeznénk pl, hogy a Cosa Nostrához tartoznak-de, de csak azoktól, akik igennel felelnek, kérdeznénk, hogy milyen gyakran járnak összejövetelekre és kirándulásokra. Ez utóbbi ekkor feltételes kérdés volna

Független változó (1): Olyan változó, amelynek értékei egy elemzésben nem kérdésesek, hanem adottnak vehetők. A független változóról feltételezzük, hogy oka vagy meghatározója a függő változónak Ha úgy találjuk, hogy a vallás bizonyos mértékig függ a nemtől – a nők vallásosabbak, mint a férfiak -, itt a nem a független változó, a vallásosság a függő változó. Vegyük észre, hogy ugyanaz a változó lehet független változó az elemzés egyik szakaszában és függő egy másik szakaszban. A vallásosság szerepelhet független változóként a bűn magyarázatakor. (2) Az a változó, amely senkitől sem fogad el tanácsot. Módszertan 23 Függő változó: Az a változó, amelyről feltesszük, hogy egy másiktól (ezt nevezzük független változónak) függ, vagy hogy ez a másik okozza. Amikor azt mondjuk, hogy a jövedelem részben a formális oktatás mennyiségétől függ, akkor a jövedelemmel függő változóként bánunk.

(2) Önállótlan, puhány változó. Guttman-skála: (1) Több külön megfigyelés összesítésére és egy általánosabb változó kifejezésére szolgáló összetett mérőeszköztípus. (2) Guttman Lajcsi dalestre készül  Gyakorisági megoszlás: Annak a leírása, hogy egy változónak melyik attribútuma hányszor fordult elő egy mintában. Gyakorisági megoszlásra példa például az a kijelentés, hogy a mintának 53 százaléka volt férfi, és 47 százaléka nő. További példa az a kijelentés, hogy a megvizsgált városok közül 15-nek volt 10 000 alatti lakossága, 23-nak 10 000 és 25 000 közötti, és így tovább. Hawthorne-hatás: A kifejezés egy termelékenységi vizsgálatsorozatra utal, a Western Electric Company egyik – Hawthorne nevű – gyártelepén (Chicago, Illinois állam). A kutatók felismerték, hogy a jelenlétükkel befolyásolják a megfigyelt dolgozók viselkedését. A kifejezésen ma bármilyen, a vizsgálat által a vizsgálat

tárgyára gyakorolt hatást értenek. Hipotézis: (1) Valamely dolog természetét illető, elméletből levezetett feltevés. Valamiről kijelentjük, hogy a valóságban ilyennek és ilyennek kell lennie, ha az elmélet helyes. (2) A ruhafehérítésről szóló kandidátusi értekezés szóbeli megvitatása.  Hipotézisvizsgálat: (1) Annak meghatározása, hogy azok a feltevések, amelyeket a hipotézis kifejez, tényleg teljesülnek-e a valóságban. (2) A ruhafehérítésről szóló kandidátusi értekezés szóbeli megvitatása  Hólabda, vagy görgetett minta: (1) A terepkutatásban sokszor használt nem valószínűségi mintavételi eljárás. Minden megkérdezett személytől javaslatot kérünk további megkérdezendő személyekre (2) A helytetőről válogatott köveket, vagy jól megtermett hógolyókat zúdítunk módszertanoktatónk nyakába.  Illesztés (matching): Kísérleteknél: az az eljárás, melynek révén az alanyokat – egy vagy több

változóban mutatkozó hasonlóságuk alapján – összeillő párokba állítjuk (illesztjük), majd a pár egyik tagját a kísérleti, a másikat a kontrollcsoporthoz soroljuk. Index: Összetett mérőeszköz, mely több specifikus megfigyelést összegez, és kifejez valamilyen általánosabb dimenziót. Megkülönböztetendő a skálától Indukció: Logikai modell, amelyben konkrét megfigyelések alapján általános alapelveket fogalmazunk meg. Ha észrevesszük, hogy a zsidók és a katolikusok inkább szavaznak a demokratákra, mint a protestánsok, ebből arra következtethetnénk, hogy a vallási kisebbségek az Egyesült Államokban inkább a demokrata párthoz kötődnek, és ezt egyben meg is magyaráznánk. Ez példa lenne indukcióra Vö: dedukció Interpretáció: A Lazarsfeld-paradigmával (elaborációs modell) kapcsolatban használt szakkifejezés. A kutatások lehetséges kimenetelei közül azt fejezi ki, amikor a kontrollváltozóról kiderül, hogy az az a

közvetítő faktor, amelyen keresztül egy független változó egy függő változóra hatást gyakorol. Interszubjektivitás: A tudománynak (és más vizsgálódásoknak) az a minősége, melynek folytán két különböző kutató, ha ugyanazt a problémát vizsgálja, ugyanarra a következtetésre jut. Végső soron ez a gyakorlati kritériuma az ún. objektivitásnak Valamiről akkor mondjuk, hogy „objektíve igaz”, ha különféle szubjektív orientációjú független megfigyelők mind igaznak mondják. Módszertan 24 Intervallum mérési szint: Az a változó intervallum mérési szintű, amelynek attribútumai rangsorba rendezettek, s közülük a szomszédosokat egyenlő közök választják el. Pl erre a Fahrenheit hőfok-skála, mivel ugyanakkora a távolság 17 és 18 fok, mint 89 és 90 fok között. Kérdőív: Elemzésre alkalmas információk megszerzésére szolgáló kérdésekből és egyéb itemekből álló dokumentum. Főként a kérdőíves

vizsgálat-kutatások használnak kérdőíveket, de találkozunk velük kísérleteknél, terepkutatásban és más megfigyelési módok esetén is. Keresztmetszeti vizsgálat: Olyan vizsgálat, amely egyetlen időpontot reprezentáló megfigyeléseken alapul. Ellentéte a longitudinális vizsgálat Kétértékű változó: Változó mindössze két kategóriával. Például a nem, melynek a nő, illetve a férfi az attribútumai. Ld Dichotóm változó Kétváltozós elemzés: Két változó egyidejű elemzése azzal a céllal, hogy meghatározzuk a közöttük lévő tapasztalati összefüggést. Példa kétválasztós elemzésre, amikor felírjuk két változó százalékos megoszlását, vagy kiszámítjuk a korrelációs együtthatójukat. Kódolás: Az az eljárás, melynek során gépi feldolgozásra alkalmas formára hozzuk a nyers adatokat. Kódutasítás, kódleírás: Az az adatfeldolgozáskor és adatelemzéskor használt dokumentum, amelyből a különböző adategységek

adatállományon belüli elhelyezkedése kiderül. A kódleírásban szokásosan az adategységek elhelyezkedése és az attribútumok jelölésére használt kódok is szerepelnek. Kohorszvizsgálat: Olyan vizsgálat, amelyben egy bizonyos csoportot vizsgálnak hosszabb ideig, miközben minden egyes megfigyelési alkalommal a csoport különböző tagjairól gyűjtenek adatokat. Ha pl. úgy vizsgálnám az 1970-es évfolyam foglalkozástörténetét, hogy ötévenként kérdőíveket küldenék ki, az kohorszvizsgálat lenne. Konceptualizáció (1): Az a mentális folyamat, amelynek során homályos és pontatlan képzeteink pontosabban meghatározottá és precízebbé válnak. Vizsgálni akarjuk az előítéletességet De mit értünk előítéletességen? Többféle előítélet létezik. (2) Értelmiségiek ivaros szaporodása  Konfidencia-intervallum (1): Értéksáv, ahová a populációs paraméter a becslés szerint esik. Lehet például, hogy egy kérdőíves vizsgálat

szerint egy mintában 40 százalék az A jelöltet támogatók aránya (szegény ördög). Bár az összes választók között az őt támogatók arányára a legjobb becslés ugyan a 40 százalék, azt nem várhatjuk, hogy pontosan ennyi legyen. Kiszámíthatunk tehát egy megbízhatósági (konfidencia-) intervallumot (pl. 35 és 45 százalék között), amelybe az alapsokaságra vonatkozó százalékarány valószínűleg beleesik. Vegyük észre, hogy minden konfidencia-intervallummal együtt a hozzá tartozó megbízhatósági szintet is meg kell adnunk. (2) Amilyen közel merészkedsz egy alligátorhoz.  Konstrukció szerinti érvényesség: Egy adott módon mért változó olyan módon függ össze a többi változóval, ahogy azt az elméleti összefüggés-rendszer alapján várjuk. Kontigencia-tábla, kereszttábla: Változók közötti összefüggések – százalékos megoszlások képében való – bemutatására alkalmas forma. Kontrollcsoport: Kísérletezéskor az

alanyok olyan csoportja, amely a kísérleti ingerben nem részesül, és amely egyébként lehetőleg minden tekintetben emlékeztet a kísérleti csoportra. Ha a kísérlet végén összehasonlítjuk a kísérleti csoportot és a kontrollcsoportot, akkor láthatjuk a kísérleti inger hatását. Módszertan 25 Kontrollváltozó: Olyan változó, amelyet, hogy két másik változó kapcsolatáról sikerüljön többet megtudnunk, állandó szinten tartunk. Ha pl kapcsolatot találnánk az előítéletesség és az iskolázottság között, akkor megtehetnénk, hogy rögzítjük a nemet, és így különa férfiak és külön a nők között vizsgáljuk az előítéletesség és az iskolázottság kapcsolatát. Ebben a példában a nem a kontrollváltozó Kritérium szerinti érvényesség: Amilyen mértékben egy mérce egybevág bizonyos külső kritériumokkal. Az egyetemi felvételi érvényessége például abban mutatkozik meg, hogy mennyire tudja a hallgatók tanulmányi

előmenetelét előrejelezni. Külső érvényességellenőrzés: Az az eljárás, amikor úgy ellenőrizzük egy mérőeszköz – pl. index vagy skála – érvényességét, hogy megvizsgáljuk, hogyan függ össze ugyanannak a változónak más mutatóival. Például, ha egy index valóban méri az előítéletességet, akkor illik az előítéletesség egyéb mutatóival összefüggenie. Külső érvénytelenség: Arra az eshetőségre utal, amikor a kísérleti eredményekből levont következtetéseink nem általánosíthatók a „valós” világra. Kvótás minta: A nem valószínűségi minták egyik fajtája, amelyben előre meghatározott jellemzők alapján úgy választunk egységeket a mintába, hogy ezen jellemzők eloszlása a teljes mintában ugyanolyan legyen, mint amilyent a vizsgált alapsokaságról feltételezünk. Látens (rejtett) tartalom: A tartalomelemzéssel kapcsolatban merül fel, a közlemények mélyén meghúzódó tartalomra vonatkozik,

megkülönböztetendő a manifeszt (nyilvánvaló) tartalomtól. Leíró statisztika: Olyan statisztikai számítások, amelyek vagy egy minta jellemzőit, vagy pedig a minta alapján a változók közötti kapcsolatokat írják le. A leíró statisztikák pusztán összesítenek egy sor – mintára vonatkozó – megfigyelést, míg a statisztikai következtetések a konkrét megfigyelések leírásán túlmenően következtetéseket vonnak le arról a nagyobb alapsokaságról is, amelyből a minta való. Likert-skála: Rensis Likert által kidolgozott összetett mérőeszközfajta, standardizált válaszkategóriákat ad meg a kérdőíves vizsgálat kérdőíveiben, hogy ezáltal emelni lehessen a mérési szintet a társadalomtudományi kutatásokban. A Likert-itemekben ilyenféle válaszkategóriákkal találkozunk: határozottan egyetért, egyetért, nem ért egyet, határozottan nem ért egyet. Ilyen itemeket a Likert-skálák szerkesztéséhez és más típusú összetett

mércék szerkesztéséhez is felhasználhatunk. Lingitudinális vizsgálat: Különböző időpontokban történő adatfelvételt magában foglaló kutatási terv, ellentétben a keresztmetszeti vizsgálattal. Manifeszt (nyilvánvaló) tartalom: Tartalomelemzésnél: valamely közleményben ténylegesen előforduló kifejezések, ellentéte ebben az összefüggésben a látens tartalom. Másodelemzés: Olyan kutatási forma, amikor az egyik kutató által összegyűjtött és feldolgozott adatokat egy másik kutató – gyakran egészen más céllal – újraelemzi. Főként kérdőíves vizsgálati adatok vizsgálatára alkalmas. Az adatarchívumok és a könyvtárak a másodelemzésre kínálkozó adatok tárházai Medián (1): Középérték fajta, a megfigyelések nagyság szerinti sorrendjében a „középső” eset. Ha öt férfi kora 16, 17, 20, 54 és 88 év, akkor a medián 20. (a számtani közép: 39) (2) A biztonságos vezetés és az izgalmas vezetés közötti

választóvonal.  Megbízhatóság: A mérési módszereknek az a tulajdonsága, hogy ugyanannak a jelenségnek ismételt megfigyelésével minden alkalommal ugyanazokhoz az adatokhoz jutunk. Egy kérdőíves vizsgálatban Módszertan 26 például feltehetően nagyobb volna a „Volt-e templomban az elmúlt héten?” kérdés megbízhatósága, mint az „életében kb. hányszor volt Ön templomban?” kérdésé Ne keverjük össze az érvényességgel Megbízhatósági (konfidencia) szint: (1) Annak becsült valószínűsége, hogy egy populációs paraméter egy adott konfidencia-intervallumba esik. Lehetünk pl95%-ig biztosak abban, hogy az összes szavazó 35 és 45% közötti arányban részesíti előnyben az A jelöltet. (2) Amennyire bízhatunk abban, hogy az utcai árustól 10 dollárért vett gyűrűnk igazából háromkarátos gyémánt.  Megismétlés (replication): Általában: egy kísérlet megismétlése a hiba csökkentése vagy valamilyen hiba

kimutatása érdekében. Ezenkívül szakkifejezése a Lazarsfeld-paradigmának: az elaborációnak arra a kimenetelére vonatkozik, amikor a kontrollváltozót konstans szinten tartva is megmarad két változó között az eredetileg megfigyelt összefüggés. Megkérdezéses kérdőívfelvétel: Adatgyűjtésre szolgáló érintkezés két ember között, akik közül az egyik (kérdezőbiztos) kérdéseket tesz fel a másiknak (a válaszolónak). A kérdezés végezhető személyesen vagy telefonon. Megválaszolási arány: A kérdőíves vizsgálatban részt vevő személyek száma, elosztva a mintába bekerült személyek számával, százalékként kifejezve. Nevezik még kitöltési befejezési hányadnak, illetve önkitöltős kérdőíveknél, visszaküldési hányadnak is: a szétküldött kérdőíveknek hány százaléka érkezett vissza. Mennyiségi (kvantitatív) elemzés: (1) Numerikus alakban jelenítjük meg és kezeljük a megfigyeléseinket, így igyekszünk leírni

és magyarázni a mögöttük meghúzódó jelenségeket. (2) Egy HATALMAS elemzés.  Minőségi (kvalitatív) elemzés: (1) A megfigyelések nem numerikus vizsgálata és értelmezése az összefüggések mögöttes jelentéseinek, illetve mintázatainak feltárása céljából. Leginkább a történeti kutatásra és a terepkutatásra jellemző. (2) Egy menő elemzés  Mintavételi keret: Teljes vagy körülbelüli felsorolás arról az alapsokaságról, amelyből mintát akarunk venni. A minta csak akkor reprezentálhatja az alapsokaságot, ha a mintavételi keretben az alapsokaságnak minden (vagy majdnem minden) egyede szerepel. Mintavételi hányad: Az alapsokaságból a mintába kerülő elemek aránya. Mintavételi intervallum: A populációnak a mintába bekerülő elemei közötti szabályos távolság. Módusz: Ez is középérték-fajta, a legtöbbször megfigyelt értéket, illetve attribútumot jelenti. Ha egy minta 1000 protestánsból, 275 katolikusból és 33

zsidóból áll, akkor itt a protestáns a modális kategória. A mutatók felcserélhetősége: Az az elv, mely kimondja, hogy ha két változó összefügg, akkor ennek a tapasztalatban attól függetlenül meg kell mutatkoznia, hogy milyen mércéket (mutatókat) alkalmazunk a kapcsolat ellenőrzésére. Pl ha a nők valóban vallásosabbak, mint a férfiak, akkor a vallásosság minden mércéje szerint vallásosabbnak kell mutatkozniuk. Nem mintavételi hibák: Az adatminőség azon tökéletlenségei, amelyeket nem a mintavétel hibája, hanem valamilyen egyéb tényező okoz. Idetartozó példák: a válaszoló félreérti a kérdést, a kérdező vagy a kódoló hibásan rögzíti a választ, kártyalyukasztási (adatrögzítési) hibák, és így tovább. Nem valószínűségi minta: Olyan minta, amelynek választásakor nem a valószínűségi mintavétel elmélete által javasolt szabályokat követtük. Idetartoznak pl a szakértői, a kvótás és a hólabda minták

Módszertan 27 Nominális mérési szint: Az olyan változó nomális mérési szintű, melynek különböző attribútumai pusztán csak különbözőek – szemben az ordinális, az intervallum- és az arányskálákkal. Nominális változóra példa lehet a nem. Nullhipotézis (1): A hipotézisvizsgálattal és a statisztikai szignifikanciapróbákkal kapcsolatban az a hipotézis, amely szerint a vizsgált változók között nincsen összefüggés. Ha statisztikailag elvetjük a nullhipotézist, akkor ezután úgy dönthetünk, hogy a két változó összefügg. (2) Nincs egy árva hipotézisünk sem.  Objektivitás: Nem létezik. Ökológiai tévkövetkeztetés: Ha – tévesen – egyénekre vonatkozó következtetéseket hozunk, kizárólag csoportok megfigyelése alapján. Operacionális, műveleti meghatározás: Amikor úgy határozunk meg pontosan és részletekbe menően egy dolgot, hogy azokat a lépéseket, műveleteket adjuk meg, amelyekkel a megfigyeléseket

osztályozni fogjuk. Annak, hogy „jelese lesz ezen a kurzuson”, lehet operacionális meghatározása az, hogy „a záróvizsga kérdéseinek legalább 90 százalékára helyesen válaszol”. Operacionalizáció (1): A konceptualizációt követő lépés. Az operacionalizáló az a folyamat, amikor kialakítjuk a műveleti meghatározásokat. (2) Műtét okoskodó értelmiségieken (főként operakedvelőkön)  Ordinális mérési szint: Az olyan változó ordinális mérési szintű, amelynek az attribútumai valamilyen dimenzió szerint rangsorba állíthatók. Ilyen például a „magas-közepes-alacsony” attribútumokkal jellemzett szocioökonómiai státus. Panelvizsgálat: Olyan fajta longitudinális vizsgálat, amelyben különböző időpontokban ugyanattól a mintától (a paneltől) gyűjtenek adatokat. Rákérdezés: Kérdezéses kérdőívfelvételnél használatos technika: arra szolgál, hogy egy kérdésre minél teljesebb feleletet kapjunk. A

válaszolót egy nondirektív kifejezés vagy kérdés segítségével arra ösztönözzük, hogy a válaszát fejtse ki bővebben. Példák: „Továbbá?” és „hogy mondja?” Randomizáció: Kísérleti alanyok kísérleti, illetve kontrollcsoportba sorolására szolgáló technika: véletlenszerűen (random módon). Redukcionizmus: Egyes kutatók hibája: a vizsgálat jelenség szempontjából fontosnak tekintettel fogalmak körének túl szűkre szabása (redukálása). Regresszióelemzés: Az adatelemzés olyan formája, amelyben a változók közötti kapcsolatokat egy egyenlet – a regressziós egyenlet – alakjában ábrázoljuk. Reifikáció: Nem valóságos dolgok valóságosnak tekintése. Rekurzív: Egyes folyamatoknak az a „visszaható” természete, miszerint egy folyamat eredménye befolyásolhatja az ők okozó folyamatot. A terhesség okának megismerése pl olyan fogamzásgátló eljárásokhoz vezethet, amelyek megváltoztatják az általunk megismert

folyamatot. Reprezentativitás (1): Minta jellemzője: ha benne ugyanaz a tulajdonságok megoszlása, mint az alapsokaságban. Ebből következően feltehető, hogy az ilyen minták elemzésével nyert leírások és magyarázatok az alapsokaságra vonatkozó hasonlókat képviselnek (reprezentálnak) A valószínűségi Módszertan 28 mintavételi eljárások alkalmazása növeli a reprezentativitást, a reprezentativitás teszi lehetővé az eredmények általánosíthatóságát, és a statisztikai következtetéseket. Reprodukálhatósági együttható: (1) Azt méri, hogy mennyire pontosan lehet egy skála alapján a skála megszerkesztésében részt vett eredeti adatokat rekonstruálni. Rétegzés: Az alapsokaságot alkotó egyedek homogén csoportokba (rétegbe: strata) sorolása a mintavételt megelőzően. Az eljárás – mely használható akár az egyszerű véletlen, akár a szisztematikus, akár a csoportos mintavétellel együtt – javítja a minta

reprezentativitását, legalábbis a rétegző változók tekintetében. Skála: Összetett mérőeszköz; skála olyan itemekből szerkeszthető, amelyek logikai vagy tapasztalati struktúrába rendeződnek. Pl: Likert-, Guttman- és Thurstone-skálák, Bogardus-féle társadalmi távolság skála. Megkülönböztetendő az indextől Specifikáció: Általában az a folyamat, amelynek során pontosabban meghatározzuk a fogalmakat. Ezenkívül, mint szakkifejezést, a Lazarsfeld-paradigmával kapcsolatban is használjuk: az elaborációnak arra a kimenetelére vonatkozik, amikor a kontrollváltozó által meghatározott alcsoportok némelyikében fennmarad, másokban eltűnik a két változó között eredetileg megfigyelt összefüggés. Ez azt jelentené, hogy sikerül specifikálnunk azokat a körülményeket, amelyek között az eredeti összefüggés érvényesül: pl. férfiak között igen, nők között nem Statisztikai következtetések elmélete: A statisztikai

számításoknak az a területe, mely azt tárgyalja, hogy hogyan lehet egy minta alapján a bővebb alapsokaságra érvényes következtetéseket hozni. Statisztikai szignifikancia: (1) Általános kifejezés; arra vonatkozik, hogy milyen kevéssé valószínű, hogy egy mintában megfigyelt összefüggések kizárólag a mintavételi hibának volnának köszönhetőek. (2) Mennyire fontos, ha Ön a statisztikavizsgán elhasal. Úgy értem, költő még akkor is lehet  Statisztikai szignifikancia-próbák: Statisztikai számítások egy osztálya, mellyel kimutatható, mennyire valószínű, hogy egy mintában a változók között megfigyelt bizonyos kapcsolat kizárólag a mintavételi hibának tulajdonítható. Súlyozás: Mintavétellel kapcsolatos eljárás, melynek során az egyenlőtlen valószínűséggel mintába válogatott egyedeknek különféle súlyokat adunk, hogy a minta jól reprezentálja azt az alapsokaságot, amelyből vettük. Szakértői minta: (1) A nem

valószínűségi mintavétel egyik típusa, amikor a megfigyelendők mintáját a saját megítélésünkre alapozva állítjuk össze: azokat választjuk, akiket a leghasznosabbnak vagy a legreprezentatívabbnak ítélünk. (2) Véleményükhöz makacsul ragaszkodó személyek mintája  Számtani közép: Középérték-fajta: úgy számítjuk, hogy összeadjuk több megfigyelés értékét, és az összeget a megfigyelések számával osztjuk. Ha 10 tantárgy alapján eddig 4,0 volt az átlaga, és most 2-est kap, akkor most már csak 3,81 az átlaga (jegyeinek számtani közepe). Szignifikanciaszint: A statisztikai szignifikanciapróbákkal összefüggésben annak a valószínűsége, hogy egy megfigyelt, tapasztalati összefüggés a mintavételi hibának tulajdonítható. Egy összefüggésről akkor mondjuk, hogy a 0,05 szinten szignifikáns, ha annak az esélye, hogy pusztán mintavételi hiba következményeként kaptuk, kisebb, mint 5 a százból. Szisztematikus

mintavétel (1): A valószínűségi mintavétel egyik fajtája: a felsorolásban szereplő minden k-adik elemet vesszük be a mintába: például minden 25-dik diákot a hallgatói nyilvántartásból. A k kiszámítása: elosztjuk a populáció elemszámát a kívánt mintaelemszámmal; a k neve: mintavételi Módszertan 29 intervallum.A szisztematikus mintavétel – bizonyos megszorításokkal – funkcionálisan egyenértékű az egyszerű véletlen mintavétellel, és általában egyszerűbben elvégezhető. Az első elemet véletlen módon szokás kiválasztani. (2) Válogatás nélkül, módszeresen minden harmadik kővel vagy hógolyóval dobunk  Szóródás: (1) Az értékek megoszlása egy középérték – pl. a számtani közép – körül A terjedelem egyszerű példa szóródási mérőszámra. Szerepelhet például a beszámolónkban, hogy egy csoport átlagéletkora (értsd: számtani közép) 37,9 év, a terjedelem pedig 12-től 89 évig terjed. (2) Ha

elszórták, valakinek ásnia kell majd.  Tartalom szerinti érvényesség: Amilyen mértékig egy mérés lefedi a mérendő fogalom jelentéstartományát. Terjedelem (range): (1) A szóródás egyik mérőszáma: valamely megfigyeléshalmaz legkisebb és legnagyobb értékéből áll. Az Ön évfolyamában az életkor terjedelme lehet például 17 és 37 közötti (2) Nagy testek tulajdonsága.  Területi valószínűségi minta: Többlépcsős csoportos mintavétel, amelyben földrajzi területek – például népszámlálási számlálókörzetek vagy tájegységek – az első lépcsőben a mintavételi egységek. Az első lépcsőben beválasztott egységek elemeiről felsorolást készítünk: minden mintába került körzet minden háztartását fel kellene írnunk a körzetekbe tett kirándulások során, majd almintákat veszünk az így készült listákról. Thurstone-skála: Olyan összetett mérőeszköz, amelyet annak megfelelően szerkesztenek, hogy az egyes

változók különféle mutatóinak a szakértők mekkora súlyokat adnak. Tipológia: Megfigyelések (leginkább nominális) osztályozása két vagy több változóban felvett attribútumaiknak megfelelően. Ilyen például, ha az újságokat a liberális-városi, liberális-falusi, konzervatív-városi, konzervatív-falusi kategóriákba soroljuk. Többváltozós elemzés: Több változó közötti kapcsolatok szimultán elemzése. Ha egyszerre vizsgálnánk a kor, a nem és a társadalmi osztály hatását a vallásosságra, ez példa lehetne többváltozós elemzésre. Torzítás (bias): (1) A mérőeszközöknek az a tulajdonsága, amely őket a mért dolognak az egyik irányban történő hibás megjelenítésére hajlamosítja. Az „Ön is egyetért-e azzal, hogy az elnök jól végzi a dolgát?” kérdőívitem például torzít, mert általában inkább egyetértő válaszra ösztönöz. (2) Az a dolog bennünk, amitől a szemünkben egyes emberek vagy csoportok

következetesen jobbnak, illetve rosszabbnak tűnnek másoknál.  Trend-vizsgálat: A longitudinális vizsgálatok egyik fajtája: bizonyos időn át követjük egy populáció valamely jellegzetességét. Példa lehet az a felméréssorozat, amelyet a Gallup végez arról, hogy a kampányidőszakban mikor mekkora az egyes politikai jelöltek támogatottsága a választók körében – akkor is, ha minden időpontban más mintát kérdeznek. Útelemzés: (1) A többváltozós elemzések egyik fajtája, amelyben a változók közötti kapcsolatokat grafikusan ábrázolják. (2) Valaki egy lónyomot követve a saját lépteit figyeli  Válaszoló: Olyan személy, akinek egy kérdőíves vizsgálat kérdőív-kérdéseire adott válaszaiból elemezhető adatokat nyerünk. Valószínűségi minta: A valószínűségszámításnak megfelelő – a legtöbbször véletlen kiválasztásos – módszerrel vett mintákra vonatkozó általános kifejezés. A valószínűségi mintavétel

konkrét fajtái: területi Módszertan 30 valószínűségi mintavétel, EPSEM minták, FKVM minták, egyszerű véletlen mintavétel, szisztematikus mintavétel. Változók: Attribútumok logikai csoportjai. A nem változót például a férfi és a nő attribútumok alkotják