Történelem | Tanulmányok, esszék » Egyiptom története

1 EGYIPTOM TÖRTÉNETE EGYIPTOM Az ókori Egyiptomot Hérodotosz 1 ókori történetíró nevezte el a Nílus ajándékának. Két részből állt: Alsó- és Felső-Egyiptom. A déli országrész, Felső-Egyiptom földrajzilag a Nílus-völgy hosszában helyezkedett el, Asszuántól egészen Kairóig Az északi országrész, Alsó-Egyiptom a Nílus deltavidékén 2 terült el, mely táj az ókorban állandóan változott. Lényegében az egész Nílus-völgy termékeny oázis 3 volt, melyet a Nílus, azaz Hápi 4 tett termékennyé az áradásaival 5. A predinasztikus kor kultúrái nem mutatnak egységes képet, a két fő területet nehéz kapcsolatba hozni egymással. AZ EGYIPTOMI KRONOLÓGIA Az egyiptomi kronológia Manethón 6 nevéhez fűződik. Görög nyelven írta meg hazája történetét, ami értékes forrásként maradt az utókorra, a ma is használatos dinasztiák szerinti felosztás tőle származik A modern egyiptológia a Manethón 30 dinasztiája szerinti

felosztást lényegében öt nagy korszakra osztja fel:  az Archaikus kor (Kr.e 2955-2635) 1  az Óbirodalom kora (Kr.e 2635-2155)  a Középbirodalom (Kr.e 2040-1785)  az Újbirodalom (Kr.e 1552-1070)  és a Későkor (Kr.e 1070-) Hérodotosz: A legelső egyiptomi utazó, akinek útleírása ránk maradt, halikarnassosi Herodotos, sokat idézett mondata: ”Egyiptom a Nílus ajándéka”. 2 A Nílus deltavidéke: Egyiptomnak azt a részét, a mely ma Delta néven ismeretes, valamikor teljesen víz borította: a Középtenger hullámai mosták annak a homoksivatagnak lábait, a mely a nagy piramisokat uralja, és a Nílus ott végződött, nem messze északra azon helytől, a hol később Memphis városa emelkedett. 3 Oázis: a Nílus bal partján, a nyugati sivatagban több oázis is található, észak-déli irányban haladva ezek a következők: Sziwa, Fájjúm, Baharija, Farafra, Kharga és Dakhla. 4 Hápi: az egyiptomiak istenként tisztelték a Nílust.

5 A Nílus áradásai: Memphist és Kairót a nyári napfordulat előtt néhány nappal éri el az áradat: körülbelől a mi őszi éjnapegyenlőségünk idejében jut legmagasabb fokára s kezd apadni is. A téli napfordulat táján már ismét medrében van a folyó s visszanyeri világoskék szinét. Amint az apadás beállt, a vetést is megkezdik, s a visszahúzódó ár nyomán szakadatlanul folytatják egész az áradás lejártáig. A tavaszt nyomban követi az aratás ideje;a begyűjtés rendesen a khamszin vagy homokos szél kezdete előtt végződik E szerint az egyiptomi évet maga a természet osztja három időszakra. Az első a vetés és fejlődés tartamára eső négy hónap, a mely megközelítőleg a mi november, december, január és február hónapunknak felel meg; a másik a gyűjtés ideje, a melyet úgy nagyjában a mi március és június hónapunk közé eső idővel lehet párhuzamba állítni; kiegészíti és befejezi az egyiptomi évet az áradás négy

hónapja. Az elöntött területeken az iszap leülepedett, termékeny és könnyen művelhető réteget képez. Egyiptom hosszú története alatt ez volt a lakosság jólétének alapja Áradásai a korabeli papok szerint nem voltak egyszerű természeti tünemények: Isis könnyei hozták létre. 6 Manethón: egyiptomi pap, aki I Ptolemaiosz Szótér szolgálatában állt; művének címe Aigüptika 2 AZ ARCHAIKUS KOR (KR.E 2955-2635) Az III. dinasztiát foglalja magába Az első dinasztia kezdetét az íráshasználat elterjedése és Memphisz megalapítása jelzi. Az első uralkodó a legendás Ménész 7, Kre 2955-ben került a trónra A két fő hatalmi központ Abüdosz és Memphisz volt ebben az időben. A dinasztia fennállásának idejét 150 évre becsülik (Kre 2955-2780) Ebből a korból már számos temető maradt fenn, de ezek szétszórtsága arra utal, hogy erős centralizáció még nem alakult ki. A II dinasztia (Kre 2779-2635) idején a királyi temetkezés

Szakkarába helyeződött át Az északi és déli arisztokrácia ellentéte, és eltérő valláspolitikája az ország kettészakadásához vezetett. AZ ÓBIRODALOM KORA (KR.E 2635-2155) Ez az időszak néhány évszázadot ölel fel, a IIIVI dinasztiát foglalja magába. Az ország végleges egyesítése is ekkor történt, ez volt Egyiptom történetének első fénykora. A nagy piramisok építésének időszaka; az építkezés fő alapanyaga a kő lett. Elsőként Dzsószer fáraó szakkarai 8 lépcsős piramisa, majd a meidumi síremlék 9 épült fel. Az ókor hét világcsodájának egyikét, a legnagyobb egyiptomi piramist Hufu 10 építette, róla azonban keveset tud a történelem. A IV dinasztia idején folyó építkezések kimerítették a birodalom erőforrásait, olyannyira, hogy az V. dinasztia idején a királyi hatalom gyengülni kezdett. A társadalom szerkezetében súlyponteltolódás keletkezett Korábban az országot vezető hivatalnok csak a királyi család

tagja lehetett, ebben az időben viszont fokozatosan bekerültek a vezetésbe az előkelő családok tagjai is. A „székhely” nagyurainak aranykora volt ez az időszak, ekkor még szükségük volt a király8i hatalom erejére. Az Óbirodalmat lezáró VI. dinasztia idején Egyiptom még elég szilárdnak tűnt a kívülállók szemében Sőt, több hadjáratot is indítottak e kor fáraói 11. AZ ÓBIRODALOM GAZDASÁGI ALAPJAI Az országot átszelő vízelosztó hálózat, már az Archaikus korban megvolt. Az öntözés kézi erővel történt, a mezőgazdasági szerszámok csekély mértékben fejlődtek az Archaikus korhoz képest Az élet számos területén alkalmazták még a kovakő szerszámokat, de már terjedőben volt a rézszerszámok használata is (ezt nagyban elősegítette a mészkőből való építkezés terjedése). Az Óbirodalom idejéből ránk maradt forrásokból kapunk képet először az egyiptomi tulajdonviszonyokról. A királyi vagyont

megkülönböztették a magánszemélyek vagyonától, a szerzett vagyon sérthetetlenségét határozottan hangsúlyozták A fáraóknak hatalmas vagyonuk volt, melyből ajándékozhatott is A földbirtokos szabadon rendelkezett földjével, mely eladható, elajándékozható és örökölhető volt. 7 Ménész: létezése vitatott, de valószínű, hogy azonos azzal az Aha nevű fáraóval, akinek idejéből a legrégebbi szakkarai sír származik. A bizonytalanságot az okozza, hogy a királyokat az un Hórusz-nevükön tartották számon, nem pedig a születési nevükön. 8 Dzsószer piramisa: Imhotep főpap tervezte; a piramis 60 m magas, 121x109 m alapterületű volt. Az északi részében találták meg Dzsószer ülőszobrát, mely ma a kairói múzeumban látható. 9 meidumi síremlék: az első, mely gúla alakú. A III dinasztia utolsó fáraója, Huni kezdte építtetni, a IV. dinasztia első uralkodója, Szonfru fejezte be az építkezést 10 Hufu: görögösen Kheopsz;

a piramis 146,5 m magas, oldalainak hossza 230m, alapterülete 52900 m2 . 11 Hadjáratok: I. Pepi ázsiai szomszédjai ellen viselt hadat Utódja, I Merenré fáraó a núbiai törzsfőnököket kényszerítette behódolásra E hadjáratok gazdasági eredménye kő- és fémbehozatal volt 3 AZ ELSŐ ÁTMENETI KOR (KR.E 2155-2040) A VIIX. dinasztiát foglalja magába Manethón feljegyzéseiből alkothatunk képet az anarchia sújtotta Egyiptomról Zavaros belharcok folytak az egyes nomarkhészek 12 között, akik egytől egyig az ellenőrzésük alá vont területeket szerették volna megnövelni, a másik nomosz 13 kárára A belső harcok közepette végül két hatalmi központ emelkedett ki: Hérakleuszpolisz, és Théba. A KÖZÉPBIRODALOM KORA (KR.E 2040-1785) A XIXII. dinasztiát foglalja magába A két országrész küzdelméből végül is Théba került ki győztesen; I Mentuhotep (XI dinasztia; Kre 2060-2010) fáraó már egész Egyiptom ura volt A Középbirodalom

államát I Amenemhat (Kr.e 1991-1962) szilárdította meg, s egyben új székhelyének Itj-Tauit nevezte ki Uralkodásának 20. évében maga mellé vette fiát, mint társuralkodót, Szeszósztriszt (Kre 1963-1926) I. Szeszósztrisz uralkodása alatt Egyiptom szilárd állammá vált, megindult a gazdasági virágzás III Szeszósztrisz (Kr.e 1878-1840) alatt a királyi hatalom annyira megerősödött, hogy a régi arisztokrácia kiváltságait fel lehetett számolni. A nomoszok a központi államigazgatás rendszerébe kapcsolódtak, az ügyeket királyi tisztviselők intézték. A fáraó megregulázta azokat a núbiai törzseket, amelyek a délvidéki kereskedelmet veszélyeztették. III. Amenemhat (Kre 1842-1795) a földművelést fejlesztette azáltal, hogy a Fajjúmi-oázis tavát 14 óriási víztározóvá képeztette ki. A dinasztiát és egyben a Középbirodalom korát Szobeknoferu királynő zárja (Kr.e 1789-1785), véget ért Egyiptom második virágkora. A MÁSODIK

ÁTMENETI KOR (KR.E 1785-1552) A XIIIXIV. dinasztiát foglalja magába (Kre 1785-1650), valamint két hükszósz dinasztiát, a XV-et és a XVI-at. A Kr.e 18 sz első felében újra a bomlás jelei mutatkoztak, s ez a bizonytalan belső helyzet kedvező lehetőséget nyújtott a beszivárgásra a hükszószoknak 15 A Delta keleti térségeiben egyre nagyobb területeket foglaltak el, eleinte legeltetés ürügyén, az adott pillanatban pedig fontos hatalmi tényezővé váltak. Egyiptomi uralmuk idején fő erődjük mindvégig Avarisz maradt. Az ellentétet a vallási különbségek 16 is fokozták Kr.e 1680 körül új dinasztia tűnt fel, a XVII, mely kezdetben a hükszószok vazallusaként gyakorolta a hatalmat. Kre 1600 körül azonban Szekenenré, majd Kamosze fáraók vezetése alatt megkezdődött a hódítók kiűzése Egyiptomból Az ország teljes felszabadítása csak a XVIII Dinasztia első fáraójának, Jahmesznek sikerült. AZ ÚJBIRODALOM KORA (KR.E 1552-1070) A

XVIII-XX. dinasztiát foglalja magába, a hükszószok kiűzésével kezdődött és mintegy 500 évig virágzott A felszabadító háborúk helyébe hódító hadjáratok léptek 12 Nomarkhész: tartományi kormányzó. Nomosz: kerület, tartomány. 14 A Fajjúmi-oázis tava: Moirisz-tó, ma Birket el-Qarun. A tó partjára épült Amenemhat halotti temploma, amelyet a görögök Labürinthosznak neveztek. 15 Hükszószok: Palesztina és Fönícia területén élő nomád törzsek, nevük eredeti jelentése: hekau haszut, puszták fejedelmei. A hükszószok rendelkeztek az ókori Kelet legfélelmetesebb fegyverével, a ló vontatta harci kocsival. 16 Egyiptomi és hükszósz vallási ellentétek: a hükszószok legfőbb istene az a Széth volt, akit az egyiptomiak Ozirisz gyilkosának tartottak. Valamint, több királyuk is viselte az Apophisz nevet, aki az egyiptomiak vallásában a Napistenük esküdt ellensége volt. 13 4 I. Jahmesz (1552-1527) Elő-Ázsiába, Palesztinába,

Föníciába és Szíriába indította hódító csapatait, idővel az egyiptomi csapatok meghódították a fél világot. A politikai életben bevezetett újítások eredménye az lett, hogy a nomoszoknak nem jutott többé komolyabb szerep a politikában 17. AZ ÚJBIRODALOM HADSEREGE Az Újbirodalom egyiptomi hadserege félelmetes erőt képviselt. A gyalogság továbbra is kopjásokra és íjászokra oszlott. Új fegyverként a kopjások bárdot és rövid kardot kaptak, az íjászok fegyvere összetettebb lett, nyílvesszőjük pedig rézhegyet kapott Újdonságot jelentett az egyenes, vagy sarló alakú vágókard, valamint a páncél használata De a legfontosabb újítás a ló és a harci szekér bevezetése volt, amit a XVII. dinasztia utolsó fáraói zsákmányoltak a hükszószoktól A DINASZTIA TAGJAI A dinasztia említésre méltó királya volt még III. Thotmesz (Kre 1490-1436), aki helyett 21 évig Hatsepszut 18 kormányozta Egyiptomot. Hatsepszut több

kereskedelmi expedíciót is indított, célpontul az Égeikumot és Puntot 19 jelölte meg. A behozott áru jelentős hányada luxuscikk volt III. Thotmesz hódító hadjáratairól vált híressé, melyeket Palesztinába és Szíriába vezetett A hadjáratok minden apró részletét lejegyezték tábori írnokai, így maradt az utókorra a karnaki Amun-templom falára vésett szöveg is mely a megiddói csatáról 20 tudósít. III. Thotmesz a Nílus negyedik kataraktájáig terjesztette ki Egyiptom határait Szíriai sikerei összeütközésre vezettek Mittani államával Az ellene fellépő koalíciót évekig feltartóztatta, majd városaikat leigázta. Az egyiptomi „napkirály” III. Amenhotep (Kre 1402-1364) tizenkét évesen került a trónra Udvarában mesébe illő fényűzés uralkodott. A legfontosabb állami hivatalokat a királyi család tagjai töltötték be ebben az időben. A NAGY REFORMÁTOR: EHNATON (KR.E 1364-1347) IV. Amenhotep önmagát koronázta fáraóvá

Uralkodása alatt az Amun-papságnak már hatalmas befolyása volt a birodalom felett, a királyi udvar, s vele együtt a világi hatalom egyre veszélyesebb ellenfeleivé váltak. Az uralkodó nem volt abban a helyzetben, hogy nyílt támadást intézzen ellenük, így hozta létre uralkodásának 5 évében az Aton-kultuszt Nevét Ehnatonra 21 változtatta, székhelyét pedig Ahet-Atonba 22 helyezte. IV. Amenhotep kísérlete tipikus példája egy felülről irányított reformnak 23, amely a tömeggel nem talált kapcsolatot Lényege bizonyos monoteizmus, egyistenhit volt, célja pedig, hogy egyetlen istennel helyettesítse az addigi istenvilágot Reformjai nem találtak követőkre, sőt a fővároson kívüli katonaság szembe is került vele. Ez okozta, hogy Egyiptom ázsiai birtokai szinte egyik pillanatról a másikra elvesztek A bomlás ás az anarchia jelei mutatkoztak az élet minden területén. 17 Politikai újítások: I. Jahmesz utóda, I Amenhotep (Kre 1527-1506)

vezette be ezen újításokat Hatsepszut: III. Thotmesz apjának főfeleségének féltestvére volt 19 Punt: a mai Szudán keleti partján, Port Sudan környékén feküdt. 20 A megiddói csata: a történészek „népek csatájának” nevezték el a napóleoni háború lipcsei ütközetének mintájára. Ugyanis Egyiptom ellenfelei koalícióba tömörültek, s a qádesi fejedelem mellett, további 330 fejedelem vett részt a harcokban. A koalíciót Mittani is támogatta, amely akkoriban hatalmának tetőfokán állt 21 Ehnaton: jelentése, ”aki üdvös Aton számára”. 22 Ahet-Aton: a mai Tell el-Amarna. 23 IV. Amenhotep reformja: az Amarna reform 18 5 Fiú örököse nem lévén a trónra kilencéves veje, Tutanhaton (a későbbi Tutanhamun 24 [Kr.e 1347-1339]) került. A gyermekfáraó helyett, Aj tábornok vitte az ország ügyeit, aki tapasztalt politikusként megkezdte a reformok befejezését, de nem tagadták meg Atont, csak kompromisszumot kötöttek. Mintegy

30év zűrzavar után, Horemheb (Kr.e 1334-1306) próbálta meg visszaállítani az ország belső békéjét. Ennek érdekében szigorú rendszabályokat vezetett be 25 Fontosnak tartotta a Nílus biztonságosságát, valamint a hivatalnokok, tisztségviselők becsületességét Az ország belső nyugalma és egy esetleges polgárháború elkerülése érdekében az Amarna reform felszámolásához is hozzálátott. Az ezzel együtt járó válság súlyosan érintette Egyiptom további történetét. Ettől kezdve az időszakos felvirágzások ellenére, az élet minden területén a lassú hanyatlás jelei figyelhetőek meg. Horemheb utódjául egyik tábornokát, Ramszesz vezírt jelölte ki, aki I. Ramszeszként (Kre 13061304) a XIX dinasztia megalapítója lett Alig több mint egy éves uralkodása alatt sikerült az országát stabilizálnia Unokája II. Ramszesz (Kre 1290-1224) megpróbálta Egyiptom határait újra kiterjeszteni, hadjáratokat indított Szíria és Palesztina

térségébe A qadesi csata 26 balsikere után csak tíz évvel később tért viszsza Egyiptomba A trónon 67 évet töltött el, országa számos helyén folytatott építkezéseket, melyek közül kiemelkedtek Karnak és Luxor egyes templomai, a Ramesszeum 27, Abu Szimbel, Derr. Kortársaira a legnagyobb hatást az új katonai központ, a Per-Ramszesz gyakorolta Halála után Merneptahnak (Kr.e 1223-1213) nehéz bel- és külpolitikai helyzettel kellett szembenéznie Súlyos háborúkat vívott a líbiaiakkal és a tengeri népekkel. AZ ÚJBIRODALOM ÁLLAMAINAK FELBOMLÁSA A belső helyzet csak a XX. dinasztia második királya, III Ramszesz (Kre 1184-1143) idején rendeződött Neki ismét meg kellett vívnia a tengeri népekkel, akiket mind a szárazföldön, mind a tengeren legyőzött Ez után a fáraó kísérletet tett arra, hogy nagyhatalmi helyzetét újra megerősítse Szíriában és Palesztinában, sikerült is bizonyos területeket visszahódítania, de nem tudta

huzamosabb ideig megtartani. A gazdasági helyzet rohamos romlásnak indult, ami sztrájkokat eredményezett. Utódairól, IV.-től XI Ramszeszig nem sokat tudunk A kor legnagyobb belpolitikai problémáját az Amun főpapok egyre növekvő hatalma okozta, közöttük általánossá vált az a gyakorlat, hogy tisztségüket családon belül örökölték. Théba és a déli területek ekkor már a főpapok uralma alá tartozott Az államrendszer felbomlásának folyamata végül nyílt polgárháborúvá vált, és az ország kettészakadásához vezetett A KÉSŐKOR (KR.E 1070-) A megosztottság századai következtek Egyiptom földjén.  A XXI. Dinasztiával kezdődött, a dinasztia leghosszabb ideig uralkodó királya I Pszuszenész volt, ez az időszak a külső és belső béke kora  őket követte a líbiai kor, a XXII-XXIV. dinasztiával fő ellenségnek Salamon zsidó államát tekintették  Ezután az etióp (vagy Napata) dinasztia a XXV.,  majd a szaiszi, a XXVI.

került Egyiptom trónjára Tutanhamun: nem tartozik a jelentős uralkodók sorába, kincsei mégis a legismertebb fáraóvá tették az utókor számára. A korabeli királysírok közül egyedül az övé kerülte el a kifosztást Sírját 1922-ben tárta fel Howard Carter angol régész. 25 Horemheb rendszabályai: a karnaki dekrétumként maradtak az utókorra. 26 Qadesi csata: II. Ramszesz élete nagy csatájára készült a hettita királlyal és annak szövetségeseivel Qades városába érkezve, úgy értesült, hogy ellenfelei még nem érkeztek meg a csata helyszínére A hír azonban nem bizonyult igaznak, s az ellenfél csapatai megtámadták a fáraó egyik, éppen érkező hadtestét. A harcba beavatkozó fáraót elvágták csapataitól, akinek mégis sikerült kivágnia magát szorongatott helyzetéből. II Ramszesz másnap saját seregének soraiban nagy mészárlást rendezett Ennek szemtanúja volt a hettita király is, aki ekkor békét ajánlott. Így a döntő

ütközetet nem vívták meg 27 Ramesszeum: II. Ramszesz halotti temploma 24 6 Ezután Egyiptom királyait a hódító perzsa királyok adták, ez volt a XXVII. dinasztia,  majd a XXVIII. dinasztiától a XXX dinasztiáig független uralkodók következtek  A második perzsa uralom éveiben a XXXI. dinasztia uralkodott, ekkor foglalta el Egyiptomot Nagy Sándor Az ókori Egyiptom történetét a 640-ben bekövetkező arab invázió zárta le végérvényesen.  AZ EGYIPTOMI MITOLÓGIA Az egyiptomi vallás nagyon bonyolult politeizmus. Elképzelésük szerint a teremtést megelőzően csak az ősóceán, Nun létezett. Ebben az ősvízben, testet nem öltve már létezett a mindent magában hordozó ősisten, Atum Ő hozta létre az istenek következő generációját, akik már nemek szerint is differenciálódtak A H É L I U P O L I S Z I I S T E N I K I L E N C S É G 28 ATUM         28 SU TEFNUT GEB NUT OZIRIZ ÍZISZ SZÉTH

NEPHTHÜSZ ATUM: nevének jelentése nem lenni, teljesnek lenni. Az istenek atyja, akinek szájából az istenek, szeméből pedig az emberek születtek. Ábrázolják majomként, kígyóként vagy egyiptomi mongúzként Gyakran említik, hogy ő a halottak apja SU: az élet princípiuma. Apja szerint az Élet, aki apja szívét felemelte és életre keltette. Ő az, aki elválasztja az eget és a földet Ikertestvére és felesége Tefnut Tefnut: nevének jelentése: nedvesség, pára. Férjével ők ketten Atumnak a két szeme. A bal oldali a Napot (Su), a jobb oldali a Holdat (Tefnut) jelképezte, s egyúttal a nappalt és az éjszakát, a keletet és a nyugatot Gyermekei Geb és Nut Geb: a legjelentősebb földisten. Ő az első földi uralkodó Nut a felesége, gyermekeik Ozirisz Ízisz, Széth és Nephthüsz. Nut: az ég megszemélyesítője. Ő az, aki a napot minden reggel megszülte Ozirisz: múmia formájú isten, a nyugat ura, a halottak uralkodója. Fiát, Hóruszt halála

után nemzette Ízisszel Jelentős szerepe volt a túlvilági ítélkezésben. Ízisz: Nephthüsszel ők a két héja. Gyakran ábrázolják anyaszerepben, valamint tehén, illetve kígyó képében Férjével és fiával istenháromságot alkottak Széth: Ozirisz gyilkosa, Hórusz ellenfele. A zűrzavar, a káosz istene Nephthüsszel kötött házasságából nem született gyermek. A héliupoliszi isteni kilencség: ez a leggyakrabban emlegetett istencsoport. 7             29 Nephthüsz: Nebet-hutként is ismerték, ő a ház úrnője. Egyes források szerint ő szüli Ré napistent, Anubisz 29 fiát Ré: a nap megtestesítője, az istenek királya. Anubisz: a balzsamozás, a mumifikálás istene, a túlvilági megítéléskor is jelen volt. Sakálfejjel ábrázolták; Hórusz: Ízisz és Ozirisz fia, sólyom képében ábrázolták, szemei a nap és a hold. Ő a királyság legfontosabb védelmezője, tisztelték gyermek formájában is;

Maát: az igazság istennője; Thot: íbisz fejű írnokisten. A tudományok, az írás, számolás istene egyiptomi neve Dzsehuti volt; Hathor: ő az égi királynő, általában tehén formában, szarvai között a napkoronggal ábrázolták. Az öröm, a vigalom, a mámor, a szerelem istennője; Ptah: Memphisz főistene, teremtő főisten (kézműves értelemben). Mindig mumifikált ember alakjában ábrázolták. Családja Szehmet és a gyerekként tisztelt Nofertum; Neit: a fáraók védelmezője, a harc istennője; Bész: az egyik leghatásosabb védőisten, rút törpeként ábrázolták; Renenutet: kígyó alakú istene a növényeknek, elsősorban a gabonának; Imhotep: bizonyítható töténeti személyiság, Dzsószer fáraó tudós hivatalnoka. Anubisz: egyes források szerint Ozirisz és Nephthüsz fia