Tartalmi kivonat
A " NE OL IT F OR RA D A L O M " EL ŐZ MÉ N Y E I , L EF O LYÁ S A , K ÖV E TK EZ MÉ N Y E I . A Z ŐS E M BE RE K ÉLE TM Ó DJ A, TÁ RS A DA LMA ÉS V ALL ÁS A Néprajzi adatok arra utalnak, hogy azok a törzsek, akik gyűjtögetés és vadászat révén szerezték meg táplálékukat, hatalmas területet kényszerültek bejárni egy év alatt. Ez azt jelenti, hogy az ősember „technikai” szintjén csak minimális számú embernek nyújtott megélhetést ez az életforma. A gyűjtögető és vadászó életmódot folytató családok egész évben úton voltak. Létfenntartásuk érdekében az állatvilág biológiai órájához igazodtak. Az állatvilág ciklikus mozgásainak ki- és felismerése jelentette a biztonságot számukra. Az ember fokozatosan kiismerte azt a területet, ahol leélte életét. A nemek szerint munkamegosztás alakult ki, a férfi vadászott, a nő gyűjtögette a gyümölcsöket, ásóbotjával kiforgatta a földben lévő gumókat, ő
gondozta az utódokat. A népesség növekedése azért volt lassú, mert magas volt a csecsemőhalandóság, valamint az adott „technikai” szinten a természet eltartóképessége alacsony volt. A vallás kifejlődésének legkorábbi szakaszait csak régészeti forrásokból ismerjük. Csak a moustieri időkben készített temetkezésekből lehet következtetni a vallásos hiedelem első megjelenési formáira. A temetkezésre rendszerint a lakhelyül is szolgáló barlangot használták, de előfordult, hogy a barlangon kívül temették el halottaikat. A Homo sapiens legkorábbi temetkezéseit az aurignaci időkből ismerjük. Az eltemetett halottakat tengeri kagylókból, csigákból, állati fogakból készített nyakláncokkal díszítették, esetenként tőr alakú pengét is temettek az elhunyttal. A halottakat vörös festékkel öntötték le a sírban, mert az élet hordozójának a vért tekintették. Hatásos ideológiájuk a totemizmus volt, amikor egy nemzetség
valamennyi tagja egy bizonyos állattól vagy növénytől származtatta magát. A vadállatkultusz fejlődéséről tanúskodnak a barlangfestések, mint pl. az altamirai barlangrajzok Ezek különleges szerepéről tanúskodnak a rajzok egymásra halmozása és nagy száma (nem az öröklétnek szánták őket, hanem csak egyetlen szertartásra). A szertartás a hasonlósági mágia 1 része volt A női szellemek kultuszát bizonyítják a nőt ábrázoló szobrok; ezek az anyajogú közösségek jellemzője is lehetett. Az azili korszakban az állat- és emberábrázolások eltűntek, helyüket a sematikus emberi alakok vették át. Amikor áttértek a földművelésre és állattenyésztésre a vallási élethez köthető leletek is megsokasodtak. A mágiát és a varázslást a rítusok és kultikus cselekvések váltották fel Megjelent az animizmus 2, létrejöttek a bálványok és az amulettek. A neolitikum végén a szakrális és profán művészet kettévált. A
JÉGTAKARÓ VISSZAHÚZÓDÁSA Mintegy 16 ezer évvel ezelőtt (i.e 14 ezer évvel) elkezdődött a Föld fokozatos felmelegedése Európában és Észak-Amerikában a jégtakaró északi irányba húzódott vissza. Ez a folyamat lassú volt, de az addiginál erőteljesebb melegedés következett be. Fokozatosan kialakultak a maihoz hasonló éghajlati övezetek, a mai időjárási viszonyok (neotermális korszak). A felmelegedés hatására bizonyos területek növény- és állatvilága nagymértékben kicserélődött. A tundra állatvilága együtt mozgott a tundrával északra, a nagyvadak helyét a fürgébb patás állatok vették át. Fűfélék, egyszikűek terjedtek el, nagy kiterjedésű pusztai övezetek jöttek létre (deszikkáció). 1 Hasonlósági mágia: Fegyverrel megsebezték az állat képmását, és ezt az eredményes vadászat előfeltételének tekintették. 2 Animizmus: a szellemek tisztelete a lélek halhatatlanságának hite. 1 A létfenntartási
feltételek ebben a térségben megromlottak, a vadászat egyre nehezebbé vált. Időközben drasztikusan emelkedett a lakosság lélekszáma is. Ezek együttes hatása idézte elő azt a folyamatot, melynek megoldására több lehetőség is adódott: a nagyvadak követése északra; rituális gyermekgyilkosságok a lélekszám csökkentésére; a növénytermesztésre és állattenyésztésre való áttérés. A „ NEOLITIKUS FORRADALOM ” Gordon Childe az 1930-as években dolgozta ki elméletét a „neolitikus forradalomról”, mely nála a földművelésre és állattenyésztésre való áttérést jelentette, átmenetet a termelő gazdálkodáshoz. Ez a folyamat kb. 4-5 ezer évig tartott (hosszú evolúciós folyamat, mely jóval korábban kezdődött, mint a neolitikum; maga a kifejezés, hogy neolitikus forradalom, egyezményes ), az őstársadalmi rend befejező szakaszában született meg. Arra, hogy ez a változás hol következett be elsőként, többféle
elmélet is született: Oázis-elmélet: vizes helyeken, ahol szükségszerűen együtt éltek az emberek és az állatok; Őshonossági elmélet: ott történt meg ez a változás legkorábban, ahol a később termesztésre fogott növények és háziasított állatok őshonosak voltak; Géncentrum elmélet Termékeny félhold elmélet: a Földközi-tengerKaukázusMezopotámia Zagrosz határolta terület; a „termékeny félholdnak” nevezett terület, vagyis a mai Irán, Irak és Palesztina Lankás dombvidék elmélet: a Szír sivatag, ahol a vad alanyai ma is megtalálhatók (Mureybit, Abu-Hurena); Breasted elmélete: bárhol megtörténhetett, ahol az ökológiai feltételek lehetővé, az éghajlati és demográfiai változások pedig szükségszerűvé tették a táplálékszerzés intenzívebb formáira való áttérést. A rendelkezésünkre álló anyag három ősi modell elkülönülését engedi meg: Első modell: a
földművelő-állattenyésztő gazdálkodás a vadászokgyűjtögetők gazdálkodásából alakult ki. Két formája ismeretes, a döntően állattenyésztő és a döntően földművelő gazdaság (az Óvilág kultúráinak többsége, Elő-Ázsia). Második modell: a földművelő-állattenyésztő gazdálkodás a gyűjtögető gazdálkodásból alakult ki, a vadászat válsága folytán (Közép-Amerika). Harmadik modell: a jobbára földművelő gazdálkodás a halászat és fókavadászat elterjedésének körülményei alapján alakult ki (Dél-Amerika, elsősorban Peru). F ONTOS NEOLITLELŐHELYEK A neolitikus forradalom egyik legősibb központja a Zagrosz-hegység, és az Iráni-fennsík nyugati részén terült el. Az ie 10-8 évezredben az állattenyésztés és a földművelés már megjelentek Neolitlelőhelyek: Natufi kultúra, a Földközi-tenger keleti partvidéke Palegabra kultúra Dzsarmo, észak-iraki terület. Az ie 7-6 évezredben már
szilárdan uralkodott az agyagépítkezés, a háziállatok közé tartozott a kecske, a juh, de a sertés is előfordult. Termesztettek búzát és árpát, de fogyasztottak borsót és lencsét is. Az agyagedények jelzik az új életformát, melyben az élelemforrásokat már főzni kellett. Tell esz-Szawwán, Bagdadtól nem messze fekszik. Közössége már a civilizáció első lépcsőfokain állt. Ennek lehetőségét a földművelés teremtette meg. Csatal Hüyük, Kis –Ázsia földjén. Vadászok, gyűjtögetők és földművesek alapozták meg kultúráját. Háziállataik közé tartozott a kecske, a juh, de előkerültek sertés- és szarvasmarhacsontok is. A felvirágzás igazi 2 forrása a földművelés volt. Alluviális vidéken fekszik, összesen 22 telepet ismerünk ebből a korból, s Csatal Hüyük igazi fővárosuk volt. Jeriho A, kerámia előtti kultúrája, az i.e 8 évezredből Ovális alakú vályogházaik ismertek, településeiket
sánccal vették körül. Jeriho B, rétege i.e 7ezerre tehető, még nélkülözi a kerámiát A NEOLITIKUM HATÁSA A NÉPESSÉGRE A felmelegedés és deszikkáció miatt sok népcsoport hagyta el addigi lakhelyét. Rákényszerültek az ún. ínségnövények fogyasztására Ilyen volt: az alakor, a legősibb búza; a tönke, kétszemű búza; a soksoros árpa. Ezeket a vadon élő fajtákat kezdetben csak begyűjtötték, később már védték is őket a madaraktól, rágcsálóktól. Az emberi gondoskodás következtében a növényeken spontán mutációk jöttek létre, pl elvékonyodott a gabonaszem héja, a kalász nem hullatta a szemeit idő előtt, stb. A gabonát begyűjtés után megpörkölték, majd őrlőköveken összetörve kását készítettek belőle (ez volt a kenyér elődje). A következő lépcsőfok a lepény készítése, ezt követte a kenyér sütése A jólét fokozódása az emberek életkorát is megnövelte. A Neander-völgyi ember
átlagosan 29,4 évig élt, a neolitikum embere már elérte a 38 évet. A neolitizáció hatására a népesség növekedésnek indult, ez pedig serkentette a termelés és a kultúra rohamos fejlődését. 3