Irodalom | Középiskola » Radnóti Miklós munkássága

Radnóti Miklós munkássága (1909-1944) Radnóti Miklós a Nyugat harmadik generációjához tartozott. Költő, műfordító, prózaíró volt. Életművével ma már a magyar irodalom klasszikusai között foglal helyet Élete: 1909. május 5-én született Budapesten polgári családból Anyját és ikertestvérét születésekor, apját tizenkét évesen vesztette el, gazdag anyai nagybátyja nevelte. Az elemit és a középiskolát Budapesten végezte, majd a csehszlovákiai Liberecben a textiltechnikai főiskolán tanult. 1930-ban a szegedi egyetemre iratkozott be magyar-francia szakos hallgatónak A haladó baloldali mozgalmakkal már az 1920-as évek végén kapcsolatba került. Bekapcsolódott a szegedi fiatalok falukutató munkájába, s kapcsolatban volt az illegális kommunista pártszervezettel is. 1926-ban ismerkedett meg nagy szerelmével, Gyarmati Fannival, akivel 1935-ben házasodott össze. ’28-ban versei jelentek meg az 1928-ban, a Jóságban és a Kortársban

is. 1930-ben jelent meg első verseskötete, a Pogány köszöntő Később ledoktorált Ekkor írásaiból, fordításaiból, tanításból élt. 1937-ben irodalmi munkásságának elismeréseként Baumgarten-díjat kapott. Párizsi útjain a modern irodalommal és művészettel ismerkedett Fordított Appolinaire és La Fontaine műveket. Figyelte a spanyol szabadságharc eseményeit Azonban a magyarországi fasizmus térhódítása egyre nehezebbé tette életét. 1940-től kezdve kisebb megszakításokkal munkaszolgálatos volt. 1944-ben a szerbiai Borba hurcolták, majd a menekülő hitleristák kegyetlen erőltetett menetben vitték Németország felé. Az agyongyötört költőt 1944. november 6-a és 10-e (9) között lőtték agyon SS-katonák, mert a győri kórházba nem fért be 21 társával. A költőt a Győr melletti abdai tömegsírba temették Amikor holttestét exhumálták, viharkabátja zsebében találták meg utolsó, halála előtt írt verseit (Bori notesz). Az

idill és a halál képe Köteteiben Radnóti visszatért a kötött, szabályos formákhoz, a szabályos strófaszerkezethez s a Ny-európai verselés többé-kevésbé szabatos használatához. A következő két kötete (Járkálj csak, halálraítélt és a Meredek út) szabályos, rímes jambusokban írt verseket tartalmaznak. Ez a klasszicizálódás a kor íróinak többségénél megfigyelhető: az avantgárd írók elfordultak az izmusoktól és visszatértek a humánumot őrző formákhoz. A képek természetesebbek, könnyen érthetők lettek, jobban szolgálták a mondanivalót. A fenyegetettség érzése, az Európa-szerte teret hódító fasizmus, az erőszakos halál előérzete váltja ki belőle a harcos humanizmus egyre erősödő és tisztuló hangját. Az embertelenség világából gyakran vágyik a derű, a csendes béke, az idill honába. Ilyen a Járkálj csak, halálraítélt c. verse is A fasizmus hatalomra jutásától kezdve Radnótinak kétszeresen is

halálraítéltnek kellett magát tudnia: a világnézete és a származása miatt is. A hitvesi szerelem legkitűnőbb alkotásai a negyvenes években születtek. A személyes élet intimitása és a történelem tragikuma emeli ódai magaslatra ezeket a verseket. A közülük is talán a legszebb a Tétova Óda (1943), mely méltán állítható Petőfi Minek nevezzelek? c. költeménye mellé. Tragikus és felemelő, hogy Radnóti lírájának teljes kibontakozása 1943-44-ben, a fasizmus magyarországi tombolásának idején következett be, amikor a költő személy szerint kiszolgáltatott áldozatként hányódik - vetődik a munkatáborokban. 1944-ben tör fel ajkáról a hazaszeretet forró vallomása a Nem tudhatom c. versében A vers fájdalmas hitelét és szépségét az biztosítja, hogy nem nagy szavakat használ, hanem apró, személyes lírai képekben vall arról, mit jelent számára a haza. Az ellenséges repülőnek csak térkép ez a táj, amelyen elpusztítandó

célpontok sorakoznak. A költő számára a nagy előd: Vörösmarty Mihály szülőhelye és apró, fájdalmasan boldog emlékek sora, amelyek ehhez a tájhoz kötik. Radnóti tudja, hogy a hatalom terrorja és az áruló urak ellenére élnek még dolgozók, tiszta emberek, költők és gyermekek - ők a jövő igazi letéteményesei és urai, a vers hitvallás a hazához, amely a költőt kitagadta, amelyhez mégis, elgyötörten is ragaszkodik. A megalázó faji megkülönböztetés ellenére is magyarnak vallja magát. A legönzetlenebb hazaszeretet bizonysága az is, hogy a hazai föld pusztulása fájt neki akkor, amikor az ellenséges bombázókötelékek az Ö személyes szabadulásáért harcoltak, egyedüli reménységet láthatott volna bennük halálos fenyegetettségében. A vers a véres küzdelem élményéből nő ki ("lángoktól ölelt kis ország"). Kettős ellentét tölti meg feszültséggel Az egyik ellentét a perspektívaváltáson alapul. A

pilóta fentről távolról, a költő lentről, közelről néz. Ebből következőleg a pilóta szemlélete külső, tárgyilagos, a költőé belső, érzelmi A pilótának "térkép a táj" , a "gyárat a vad laktanyát" látja rajta. A költőnek apró képek sokasága, népe és saját szülőhazája. Először nagy kulturális örökséget idéz, a Szózat szavait fogalmazza meg ("Belőle nőttem én. testem is majd e földbe süpped el" (Vörösmarty) "bölcsőd az, s majdan sírod is." ) Ezután idillikus, bensőséges képekben tárul fel mindaz, amit a "látcsőn" nem látható, az élet apró emberi mozzanatai sorakoznak, az elmúlt ifjúság felvillanó emlékei. Ehhez a szemléleti ellentéthez társul egy gondolati ellentét. A háborús pusztítás embertelenségével a költő szembeállítja az építő embert a jövő nemzedéket, amelyben "felnő az értelem". Nem hallgatja el a nemzeti felelősséget

("hisz bűnösök vagyunk mi akár a többi nép") de a végső mondanivaló az erkölcsi felelősség vállalása a haladás híre. Radnóti legkimagaslóbb költői erényeit egyesíti a vers. A dialektikus szemlélet ("másnak mit jelent, nekem szülőhazám"), ódai pátosz (a Szózat idézése), illetve az idill és az elégikus borongás összhangját. Egyik legjelentősebb eljárás az idősíkok váltogatása. Régmúlt: Vörösmarty, egyéni múlt: iskoláskori mozzanatra emlékezés a jelen és a jövő szembeállítása kifejezésben. ("Az elmúltra való emlékezésben még fájdalmasabb a jelen"). Nem a kitaszított ember bosszúálló dühével, hazájával, hanem a jövőt féltő, a jövőben bízó hazafi gondjával: "Nagy szárnyadat borítsd ránk, virrasztóéji felleg"