Építészet | Építőanyagok » Mozaik

Mozaik A mozaik kis lapocskákból összerakott kép. A mozaiklapokat cementalapozásba, vakolatba vagy más nedves, összetartó anyagba nyomkodva rögzítik a falon. Már Mezopotámiában is alkalmazták. A nedves agyagfalba kúpokat nyomkodtak, amelyek korong formájú talpa ornamentális hatást tett. A görögök geometrikus padlómozaikjaikhoz a kövek mellett már színes üveget is alkalmaztak. Az ókeresztény falmozaikok színes üvegből készültek Bizáncban drágaköveket és gyöngyöket is használtak. Mozaik: A szó a latin opus musivumból ered, ami üvegmozaikot jelentett. Anyaga: színes kő üveg- vagy kerámia darabkák éppen ezért a mozaik időállósága az építészeti alkotásokéval vetekedik. A mozaikkép úgy készül, hogy a színes kockákat adott rajz szerint kötőanyagba illesztik. Készülhet a helyszínen vagy műteremben Az utóbbi esetben vendégfalként befalazzák a díszítendő felületbe. A mozaiknál a szín elsőrendű fontosságú. A

képet alkotó ezernyi kis kocka a mozaikfelületnek sajátos vibráló életet ad Az apró színfoltok külön-külön és együttesen érvényesülő optikai hatása sajátságos színélményt ébreszt. Fokozza ezt a rajz darabossága, töredezettsége s a felületen szabálytalanul elhintett, különböző tónusú mozaikszemek élénkítő hatása. A mozaikművész többnyire nem igyekszik látszati képzet keltésére, a fény-árnyék, reflexhatások érzékeltetésére. Még a figurális mozaikok esetében sem jelentős a látszólagos tér ábrázolása. A formákat úgy érzékelteti a művész a mozaikon, hogy az azonos színt a forma határvonala felé tónusában mélyíti el. Így élessé válik a kontúr. Mozaikdíszítésű tárgyakat már az ókori Kelet művészeti emlékei között is találunk. Ur és Uruk városok ilyen leletei Kr.e 3000 körül keletkezhettek A görögök a mozaikot szinte kizárólag csak padlóburkolatként alkalmazták, főleg szőnyeg

hatású, geometrikus mintákkal. Színes üveget jóval később, csak a rómaiak korában kezdtek alkalmazni. Ezzel a mozaikművészet is nagyot fejlődött, színekben gazdagodott, és inkább alkalmassá vált figurális megjelenítésre is. A római padlómozaikok figurális díszítésű középrésze az ún embléma, amely úgy készült, hogy vékony márványlapba kirakták a képet. Ezt azután a vásárló geometrikus mintájú padlójának közepére illesztette. A ránk maradt figurális mozaikok java része ilyen. A Pompejiben talált, Nagy Sándor és Dárius csatáját ábrázoló mozaik is ezek közül való. Hazánkban Aquincumban, Balácán és Szombathelyen kerültek elő szép római padlómozaikok. Az üvegmozaikot a középkorban templomfalak díszítésére használták. 40-50 színárnyalat felhasználásával érték el tüzes koloritjukat. Különösen jelentős helyet foglalt el ez időben a színek között az arany. Olykor valódi drágaköveket és

igazgyöngyöket is alkalmaztak A hellenisztikus mozaiknál az volt a művészek elképzelése, hogy az egyes kockák festői foltokban olvadjanak össze a néző előtt. A bizánci mozaik ezzel szemben kifejezetten éreztette a mozaik anyagszerűségét, az egyes kockák még jelentős távolságból is megkülönböztethetők. A középkori mozaikművesség főbb centrumai Bizáncon kívül Ravenna, Róma, Szicília és a Balkán félszigeten Athosz. Később szinte gyáripar lett a mozaikkészítés, mint pl. a híres vatikáni műhelyben, ahol 10000 színárnyalat állt a mesterek rendelkezésére. A sok szín használata következtében a mozaik anyag szérűtlenné vált, és el is vesztette eredeti jelentőségét. Korunkban ismét fellépet nagy építkezésekkel kapcsolatban a mozaik iránti igény. Hímes kő. A lapmozaik egyik változata Színezett fehér cement és márványkőzúzalék keverékéből álló alaphabarcsba rajz szerint kivágott lapokat ágyaznak A

felület megmunkálását az utólag művészien bevésett, esetleg színezett vonalak gazdagítják. Minthogy csiszolható és fényezhető, fényhatása rendkívül dekoratív