Építészet | Építőanyagok » Dr. Varga László - Falazott szerkezetek tervezése

Adatlap

Év, oldalszám:2001, 35 oldal
Nyelv:magyar
Letöltések száma:236
Feltöltve:2009. november 28
Méret:243 KB
Intézmény:-

Csatolmány:-

Letöltés PDF-ben:Kérlek jelentkezz be!


Értékelések

Ezt a doksit egyelőre még senki sem értékelte. Legyél Te az első!


Új értékelés

Tartalmi kivonat

BUDAPEST MŰSZAKI ÉS GAZDASÁGTUDOMÁNYI EGYETEM Építőmérnöki Kar Hidak és Szerkezetek Tanszéke FALAZOTT SZERKEZETEK TERVEZÉSE az ENV 1996-1-1:1995 EUROCODE 6 szerint Segédlet kizárólag oktatási célra Összeállította: Dr. Varga László Budapest, 2001. május hó Falazott szerkezetek tervezése az EC6 szerint TARTALOM 1. A tervezés alapjai 3 1.1 Feltételezések 3 1.2 Fogalom meghatározások 3 1.3 A használt jelölések 6 1.4 Tervezési alapelvek 8 1.41 Határállapotok és tervezési állapotok 9 1.42 Hatások 9 1.43 Anyagjellemzők 11 1.44 Geometriai adatok 11 1.45 Teherelrendezések és terhelési esetek 11 1.5 Tervezési követelmények 12 1.51 Teherbírási határállapotok 12 1.52 Használhatósági határállapotok 14 1.53 Tartósság 15 2. Anyagok 16 2.1 Falazóelemek 16 2.2 Habarcs 17 2.3 Kitöltőbeton 18 2.4 Betonacél 18 3. A falazat mechanikai jellemzői 18 3.1 A vasalatlan falazat mechanikai jellemzői 20 3.2 Vasalt és közrefogott

falazat mechanikai jellemzői 24 4. A falazat alakváltozási jellemzői 25 4.1 Rugalmassági modulus 26 4.2 Nyírási modulus 26 4.3 Kúszás, zsugorodás, hőtágulás 26 5. Falazott szerkezet tervezése 27 5.1 Tartószerkezeti viselkedés és állékonyság 27 5.2 A falazat tervezési szilárdsága 28 5.3 Függőlegesen terhelt, vasalatlan falazat 28 5.4 A falak hatékony vastagsága 33 5.5 Külpontosság 33 5.6 Koncentrált terhek 33 -2 - Falazott szerkezetek tervezése az EC6 szerint Falazott szerkezetek tervezése (Az EUROCODE 6 szerint) 1. A tervezés alapjai 1.1 Feltételezések A falazott szerkezetek létesítésével és üzemeltetésével kapcsolatban a következő feltételezések érvényesek: – a tartószerkezeteket megfelelően képzett és gyakorlott személyek tervezik; – a gyárakban, az üzemekben és a helyszínen megfelelő műszaki felügyelet és minőségellenőrzés van; – a kivitelezést megfelelő képzettségű és tapasztalatú személyek

végzik; – az építési termékeket és anyagokat úgy használják fel, ahogy azt az Eurocode, illetve az adott anyag vagy termék előírása meghatározza; – a tartószerkezet karbantartása megfelelő színvonalú; – a tartószerkezet használata összhangban van a tervezési feltételezésekkel. 1.2 Fogalom meghatározások Építmény: minden, ami épített vagy építési tevékenység eredménye. A kifejezés magában foglalja mind az épületet, mind a műtárgyat, és vonatkozik a tartószerkezeti és nem tartószerkezeti elemeket tartalmazó teljes építményre. Megvalósítás: épület vagy műtárgy megvalósítására irányuló tevékenység. A kifejezés magában foglalja a helyszíni munkát; jelentheti az alkotórészek nem helyszíni gyártását és azok ezt követő munkahelyi szerelését is. Tartószerkezet: egymáshoz kapcsolt elemeknek bizonyos mértékű merevség bizosítására tervezett, szerves együttese. Ez a szakkifejezés a teherhordó

részekre vonatkozik Az épület vagy a műtárgy típusa: az építmény tervezett rendeltetését megjelölő típusa, például lakóház, ipari épület, közúti híd. Tartószerkezeti forma: a szerkezetnek a szerkezeti elemek elrendezése szerinti megjelölése, például gerenda, háromcsuklós tartó, ív, függőhíd. Építőanyag: az építési munkához felhasznált anyag, például beton, acél, fa, falazóanyag. Építési mód: utalás az alapvető tartószerkezeti anyagra, például vasbeton szerkezet, acélszerkezet, faszerkezet, falazott szerkezet. Építési eljárás: a mód, ahogyan a kivitelezést végrehajtják, például helyszínen betonozott, előgyártott, szabadon szerelt. Tartószerkezeti rendszer: épület vagy műtárgy teherhordó elemei és a mód, ahogy ezek az elemek együttműködnek a feltételezett modellnek megfelelően. Falazott szerkezetek: Falazóelemek előírt elrendezésű, habarcskötésű együttese. Vasalt falazott szerkezet: Falazott

szerkezet, amelybe általában acélbetéteket vagy hálót habarcsba vagy betonba ágyazva építettek be olyan módon, hogy azok együttesen álljanak ellen az erőhatásoknak. Feszített falazott szerkezet: Falazott szerkezet, amelyben feszített betéttel, tervezett módon, nyomófeszültséget hoztak létre. Közrefogott falazott szerkezet: Olyan összetett falazott szerkezet, amelyben a falazott szerkezethez szilárdan kapcsolt, (önállóan keretként nem méretezett) vasbeton vagy vasalt tégla oszlopok és gerendák vannak mind a négy oldalon. -3 - Falazott szerkezetek tervezése az EC6 szerint A falazott szerkezet kötése: A falazóelemeknek az együttműködés céljából előírtan kialakított elrendezése. A falazott szerkezet nyomószilárdsága: Falazott szerkezetnek a terhelőlemez által okozott gátlás, a karcsúság és a terhelési külpontosság hatásai nélkül megállapított nyomószilárdsága. A falazott szerkezet nyírószilárdsága: A nyírt

falazott szerkezet szilárdsága. A falazott szerkezet hajlítószilárdsága: A falazott szerkezet szilárdsága tiszta hajlítással szemben. A falazott szerkezet szilárdságának karakterisztikus értéke: A falazott szerkezet szilárdságának alsó 5%-os kvantilise. A lehorgonyzás tapadószilárdsága: Az egységnyi felület tapadószilárdsága a húzott vagy nyomott betonacél és a beton, illetve a habarcs között. Falazóelem: Falazott szerkezetek előre elkészített alkotóeleme. A falazóelemek 1, 2a, 2b és 3 csoportja: Falazóelemek csoportjainak megnevezése a lyukak, üregek százalékos aránya és iránya szerint. Fektetőfelület: A falazóelem felső vagy alsó felülete tervszerű fektetés esetén. Bemélyedés: A falazóelem egyik vagy mindkét fektetőfelületében a gyártás során kialakított mélyedés. Üreg: Kialakított nyílás, amely vagy átmegy teljesen a falazóelemen vagy nem. Megfogólyuk: A falazóelemben kialakított mélyedés az egy vagy

két kézzel, illetve géppel való emelés megkönnyítésére. Belső borda: A lyukak közötti szilárd anyag a falazóelemben. Külső borda: A külső felület anyaga egy lyuksor és a falazóelem homlokfelülete között. Teljes felület: Az elem lyukak, üregek, visszaugrások levonása nélküli keresztmetszeti felülete. A falazóelem nyomószilárdsága: Meghatározott számú falazóelem nyomószilárdsági értékének átlaga. A falazóelem szabványos (normál) nyomószilárdsága: A 100 mm széles, 100 mm magas ekvivalens falazóelem légszáraz állapotban megállapított nyomószilárdsága. A falazóelem nyomószilárdságának karakterisztikus értéke: a falazóelem szabványos nyomószilárdságának alsó 5%-os kvantilise. Habarcs: Szervetlen kötőanyagok, adalékanyagok és víz keveréke, esetenként adalékszerekkel és kiegészítő anyagokkal. Általános rendeltetésű habarcs: Kötésekben alkalmazott, legalább 3 mm vastag, kizárólag tömör

adalékokból készülő falazóhabarcs. Vékony rétegű habarcs: Vékony hézagban alkalmazott, 1-3 mm vastag, tervezett összetételű habarcs. Könnyű habarcs: Száraz, megkötött állapotban 1500 kg/m3-nél kisebb testsűrűségű, tervezett összetételű habarcs. Tervezett összetételű habarcs: Előírt tulajdonságoknak megfelelően tervezett, készített és bizonyos követelményeknek megfelelő habarcs. Recepthabarcs: Előre meghatározott keverési arányok szerint készített habarcs, amelynek tulajdonságait az adalékanyagok keverési arányának alapján bizonyítottnak tekintik. Gyári habarcs: Gyárban összeállított és kevert, munkahelyre szállított habarcs. Előre kiadagolt habarcs: Üzemben kimért adalékokból készített, munkahelyre szállított habarcs, amelyet a gyártó által meghatározott arányokban és feltételek között kevernek. Munkahelyi habarcs: Habarcs, amelynek a főbb adalékanyagait a munkahelyen adagolják és keverik össze. A

habarcs szilárdsága: Előírt számú, habarcsból készült, 28 napon át utókezelt próbatest szilárdságának átlagértéke. -4 - Falazott szerkezetek tervezése az EC6 szerint Kitöltőbeton: Megfelelő konzisztenciájú és szemcseméretű beton a falazott szerkezetek üregeinek és hézagainak kitöltésére. Acélbetét: Falazott szerkezetekben alkalmazott erősítő acél. Fugavasalás: Előre gyártott acélerősítés fekvőhézagban való alkalmazásra. Feszítőacél: Falazott szerkezetekben használt acél huzalok, rudak vagy pászmák. Falszigetelés: A falazott szerkezetbe beépített réteg, falazóelem vagy egyéb, a víz behatolását megakadályozó anyag. Falkapocs: A falüreg egyik határoló rétegét a másik határoló réteghez, vagy kerethez, vagy támasztó falhoz kötő, a falüreget keresztező összekötő elem. Kapcsolóelem: A falazott szerkezet részeit a szomszédos alkotóelemhez, például tetőszerkezethez vagy födémhez rögzítő

szerkezet. Fekvőhézag: A falazóelemek fektetési felületei közötti habarcsréteg. Keresztirányú állóhézag: A fekvőhézagra és a fal homlokzatára merőleges habarcsréteg. Hosszirányú állóhézag: A falon belüli, a fal homlokzatával párhuzamos, függőleges habarcsréteg. Vékony hézag: Legfeljebb 3 mm vastag habarcsréteg. Mozgási hézag: Hézag, amely a fal síkjával párhuzamos szabad mozgást tesz lehetővé. Habarcslehúzás: Habarcskötés lesimítása a munka előrehaladásával együtt. Domború hézag képzése: Kikapart hézag kitöltése és domború kialakítása. Teherhordó fal: Olyan, az önsúlyát, majd további terheket viselni képes fal, melynek alaprajzi felülete 0,04 m2-nél nagyobb, illetve a 2a, a 2b vagy a 3b csoportba tartozó legalább 0,04 m2 felületű elemekből készült. Egyrétegű fal: A fal síkjába eső hosszirányú üreg vagy állóhézag nélküli fal. Légréteges fal: Két párhuzamos, egyrétegű falból álló fal,

melyek közül vagy az egyik, vagy mindkettő terhelt, és amelyeket falkapocs vagy fugavasalás hatékonyan köt össze. A falak közötti üreg vagy folytonosan üres marad, vagy részben, illetve teljesen kitöltik nem teherhordó hőszigetelő anyaggal. 1-1. táblázat: Egyenértékű szakkifejezések az EU nyelvein ENGLISH FRANCAIS DEUTSCH MAGYAR Construction Construction Bauwerk Építmény works Execution Exécution (Bau)Ausführung Megvalósítás Structure Structure Tragwerk Tartószerkezet Type of Nature de Art des Bauwerks Épület vagy building or civil construction műtárgy típusa engineering works Form of Type de Art des Tartószerkezeti structure structure Tragwerks forma Construction Matériau de Baustoff; Építőanyag material construction Werkstoff (Stahlbau) Type of Mode de Bauverfahren Építési mód construction construction Method of Procédé Bauverfahren Építési eljárás construction d’execution Structural Systčme Tragsystem Tartószerkezeti system

structural rendszer -5 - ESPANOL Construction Ejecucion Estrutura Naturaleze de la construction Tipo de estructura Material construcción de Modo de construción Procediemento de ejecucion Sistema estructural Falazott szerkezetek tervezése az EC6 szerint Kétrétegű fal: Két párhuzamos rétegből álló fal, közöttük (legfeljebb 25 mm széles) függőleges hézaggal, amelyet habarccsal tömören kitöltöttek és falkapoccsal vagy fugavasalással biztonságosan összekötöttek olymódon, hogy azok terhelés alatt együttműködnek. Kitöltött üregű fal: Két párhuzamos rétegből álló fal, legalább 50 mm hézaggal, amelyet betonnal kitöltöttek és falkapoccsal vagy fugavasalással biztonságosan összekötöttek úgy, hogy azok terhelés alatt együttműködnek. Burkolt felületű fal: Fal, olyan homlokzati elemekkel, amelyeket a hátsó réteggel kötésben falaztak úgy, hogy azok terhelés alatt együttműködjenek. Keskeny habarcssávokkal falazott fal:

Fal, amelynek falazóelemeit a fektetési felületek szélén terített általános rendeltetésű habarcsra fektetik. Burkolati fal: Burkolatként készült fal, amely nincs kötésben a tartófalával, és nem vesz részt annak vagy egy vázszerkezetnek a teherviselésében. Merevítő fal: A síkjában ható vízszintes erőket felvevő fal. Keresztfal: Egy másik falra merőleges fal, amely azt vízszintes terhekkel vagy kifordulással szemben megtámasztja, és így hozzájárul az épület állékonyságához. Nem teherhordó fal: Fal, amelyet nem teherhordásra terveztek és ezért a teherhordó szerkezet veszélyeztetése nélkül eltávolítható. Horony: A falazatban kialakított vonalszerű bemélyedés. Falfészek: A falazatban kialakított zárt kontúrú bemélyedés. Kitöltőhabarcs: Cement, homok és víz önthető keveréke kis üregek vagy hézagok kitöltésére. 1.3 A használt jelölések Ad Ak E Ed Ed,dst Ed,stb F Fd Fk G Gd Gd,inf Gd,sup Gk Gk,inf Gk,sup Q Qd

Qk R Rd Sd Wk Xk ad a rendkívüli hatás tervezési értéke; a rendkívüli hatás karakterisztikus értéke; igénybevétel; az igénybevétel tervezési értéke, a destabilizáló igénybevétel tervezési értéke; a stabilizáló igénybevétel tervezési értéke; hatás; a hatás tervezési értéke; a hatás karakterisztikus értéke; állandó hatás; az állandó hatás tervezési értéke; az állandó hatás alsó tervezési értéke; az állandó hatás felső tervezési értéke; az állandó hatás karakterisztikus értéke; az állandó hatás alsó karakterisztikus értéke; az állandó hatás felső karakterisztikus értéke; esetleges hatás; az esetleges hatás tervezési értéke; az esetleges hatás karakterisztikus értéke; ellenállás; az ellenállás tervezési értéke; a belső igénybevétel tervezési értéke; a szélhatás karakterisztikus értéke; az anyagjellemző karakterisztikus értéke; a geometriai adat tervezési értéke; -6 - Falazott

szerkezetek tervezése az EC6 szerint anom a geometriai adat névleges értéke; ∆a a biztonság érdekében figyelembe vett növelő (vagy csökkentő) geometriai érték; γA a rendkívüli hatások parciális biztonsági tényezője; γF a hatások parciális biztonsági tényezője; γG az állandó hatások parciális biztonsági tényezője; γG,inf a Gk,inf parciális biztonsági tényezője; γG,sup a Gk,sup parciális biztonsági tényezője; γGA az állandó hatások rendkívüli kombinációkban használt parciális biztonsági tényezője; az anyagjellemzők parciális biztonsági tényezője; γM γQ az esetleges hatások parciális biztonsági tényezője; ψ0 az esetleges hatások kombinációs tényezője; ψ1 az esetleges hatások gyakori értékeinek kombinációs tényezője; ψ2 az esetleges hatások kváziállandó értékeinek kombinációs tényezője; ζ a γG csökkentő tényezője; A falazott szerkezetek egyedi anyagfüggő jelölései a következők: A a

fal keresztmetszeti területe; numerikus tényező; Al felfekvési felület; Ab a fal dolgozó keresztmetszeti területe; Aef a fal vége és a felfekvési felület közelebbi pereme közötti távolság; al a keresztfalak vagy a támpillérek közötti távolság; bc a habarcssávok középvonalai közötti távolság; bs E rugalmassági modulus; egy elem rugalmassági modulusa (ahol n = 1, 2, 3 vagy 4); Ek e külpontosság; rendkívüli külpontosság; ea külpontosság a falmagasság felében, vízszintes terhek hatására; ehm külpontosság a fal tetején vagy alján, vízszintes terhek hatására; ehi a külpontosság eredő értéke a fal tetején vagy alján; ei külpontosság a kúszás hatására; ek külpontosság a terhek hatására; em eredő külpontosság a falmagasság középső ötödében; emk F hajlítószilárdsági osztály; f a falazat nyomószilárdsága; a falazóelem szabványos nyomószilárdsága; fb a falazat nyomószilárdságának tervezési értéke; fd

a falazat nyomószilárdságának karakterisztikus értéke; fk a habarcs átlagos nyomószilárdsága; fm g két habarcssáv teljes szélessége keskeny habarcssávokkal falazott fal esetén; H a fal magassága a koncentrált teher szintjéig; h a fal elméleti magassága (h1 és h2 is); a fal kihajlási hossza; hef a tartószerkezet teljes magassága; htot az elem keresztmetszetének inercianyomatéka (ahol n = 1, 2, 3 vagy 4); In K a falazat nyomószilárdságának karakterisztikus értékével kapcsolatos állandó; L a faltábla hossza a megtámasztások vagy egy támasz és egy szabad perem között; a fal hatékony hossza; Lef -7 - Falazott szerkezetek tervezése az EC6 szerint l lc M Md Mi Mm N Ni Nm NRd NSd t tef tf u um γM δ ε ε∞ εel ρn σ σd σdp Φ Φi Φm Φ∞ a födém szabad nyílása (l3 és l4 is); a nyomásra igénybevett fal hossza; a habarcs szilárdsági osztálya; a nyomaték tervezési értéke; külpontos teher miatt fellépő hajlítónyomaték

a fal tetején (M1) vagy a fal alján (M2); hajlítónyomaték a falmagasság középső ötödében; a függőleges teher egységnyi hosszra eső tervezési értéke; a függőleges teher tervezési értéke a fal tetején (N1) vagy alján (N2); a függőleges teher tervezési értéke a falmagasság középső ötödében; a fal függőleges ellenállásának tervezési értéke; fal függőleges terhének tervezési értéke; a fal vagy a falréteg vastagsága (t1 és t2 is); a fal hatékony vastagsága; a merevítőborda vastagsága; numerikus tényező; a falazóelem magassága; az anyagjellemzők parciális biztonsági tényezője; a falazóelemek magasságát és szélességét figyelembe vevő tényező; fajlagos hosszváltozás; a fajlagos kúszási hosszváltozás végső értéke; fajlagos rugalmas hosszváltozás; a kimerevített falak csökkentőtényezője (ahol n = 2, 3 vagy 4); normálfeszültség; a függőleges nyomófeszültség tervezési értéke; a függőleges

feszültség állandó értéke; a karcsúsági csökkentőtényező; a karcsúsági csökkentőtényező a fal tetején vagy alján; a karcsúsági csökkentőtényező a fal középmagasságában; a kúszási hosszváltozás tényezőjének végső értéke; 1.4 Tervezési alapelvek A tartószerkezetet úgy kell megtervezni és megépíteni, hogy – elfogadható valószínűséggel alkalmas maradjon a rendeltetésszerű használatra, tekintettel a tervezett élettartamra és költségre, és – megfelelő megbízhatósággal elviselje az összes terhet és hatást, amely a megvalósítás és a használat során várhatóan előfordul, és a karbantartási költségekhez viszonyítva megfelelő tartósságú legyen. A tartószerkezetet ezen kívül úgy kell tervezni, hogy rendkívüli események – például robbanások, ütésszerű terhek – hatására vagy kisebb emberi tévedések következtében ne károsodjon a kiváltó okhoz képest aránytalan mértékben. A

lehetséges károsodás a következők közül egynek vagy többnek a megfelelő alkalmazásával korlátozható vagy kerülhető el: – a tartószerkezetet érő hatások elkerülése, kiküszöbölése vagy csökkentése; – olyan tartószerkezeti kialakítás választása, amely a figyelembe vett hatásokra kevéssé érzékeny; – olyan tartószerkezeti kialakítás és méretezés választása, amely egy szerkezeti elemnek a teherviselésből való kikapcsolódása után is biztosítja az állékonyságot; – a tartószerkezetek összekapcsolása. -8 - Falazott szerkezetek tervezése az EC6 szerint Az előző követelmények teljesítése érdekében az adott építési feladathoz megfelelő anyagokat, tervezési és méretezési módszert, és a gyártáshoz, kivitelezéshez és használathoz szükséges ellenőrzési kell választani. 1.41 Határállapotok és tervezési állapotok A határállapotok olyan állapotok, amelyeken túl a tartószerkezet többé nem

elégíti ki a tervezett teljesítmény követelményeit. A határállapotok a következőképpen csoportosíthatók: – teherbírási határállapotok; – használhatósági határállapotok. A teherbírási határállapotok, azok az állapotok, amelyek vagy a tartószerkezet összeomlásával, vagy más, az emberek biztonságát veszélyeztető tartószerkezeti károsodással járnak. Azokat a szerkezeti tönkremenetelt megelőző állapotokat, amelyekkel az egyszerűség kedvéért a magát az összeomlást helyettesítjük, szintén tönkremeneteli állapotnak tekintjük, és teherbírási határállapotként kezeljük. A figyelembe veendő teherbírási határállapotok a következők: – a tartószerkezetnek vagy annak egy része merev testként elveszíti az egyensúlyát; – a tartószerkezet vagy annak egy része, beleértve a támaszokat és alapozást, túlzott alakváltozással, helyi töréssel vagy stabilitásvesztéssel károsodik. A használhatósági

határállapotok azok az állapotok, amelyeken túl az előírt használhatósági követelmények már nem teljesülnek. A figyelembe veendő használhatósági határállapotok a következők: - azok az alakváltozások és lehajlások, amelyek befolyásolják a tartószerkezet megjelenését vagy tényleges használhatóságát (beleértve a gépek vagy az üzemi szolgáltatások működési zavarait), vagy károkat okoznak a burkolatban vagy a nem teherhordó épületszerkezetekben; - az a rezgés, amely az embereknek kényelmetlenséget okoz, károsítja az épületet, az abban elhelyezett javakat, illetve korlátozza az épület rendeltetésszerű használatát. A tervezési állapotok a következők: – tartós állapotok, amelyek megfelelnek a tartószerkezet normál használati feltételeinek; – ideiglenes állapotok, például építés vagy javítás alatti állapotok; – rendkívüli állapotok. 1.42 Hatások Hatás (F): – erő (teher), amely a tartószerkezetre hat

(közvetlen hatás), – kényszer-alakváltozás (közvetett hatás), például hőmérsékleti hatás vagy süllyedés következtében. A hatások csoportosíthatók: (i) időbeli változásuk szerint: – állandó hatások (G), például a tartószerkezet önsúlya, felszerelések, segéd- és rögzített berendezések; – esetleges hatások (Q), például hasznos terhek, szél- és hóterhek; – rendkívüli hatások (A), például robbanások és ütköző járművek hatása; (ii) térbeli változásuk szerint: – rögzített hatások, például önsúly; – nem rögzített hatások, amelyek különböző változó elrendezésekben jelentkeznek, például elmozdulásra képes hasznos terhek, szélterhek, hóterhek. -9 - Falazott szerkezetek tervezése az EC6 szerint 1.421 A hatások karakterisztikus értékei Az Fk karakterisztikus értékeit meghatározzák: – az ENV 1991 vagy a terhelési értékekre vonatkozó szabályok, – az építtető vagy a tervező az

építtetővel egyeztetve, feltéve, hogy a legkisebb értékeket a vonatkozó szabályzatok vagy illetékes hatóságok előírásai alapján figyelembe vették. Állandó hatások esetén, ahol a variációs tényező nagy, vagy valószínű, hogy a tartószerkezet élettartamán belül a hatások változnak (például egyes utólagos állandó terhek), két karakterisztikus értéket különböztetünk meg: egy felsőt (Gk,sup) és egy alsót (Gk,inf). Egyéb esetekben egyetlen karakterisztikus érték (Gk) elegendő. A tartószerkezet önsúlya a legtöbb esetben a névleges méretek és az átlagos sűrűségek alapján számítható. Az esetleges hatások karakterisztikus értéke (Qk) a következők egyike: – a felső érték, amelyet a hatás meghatározott valószínűséggel nem halad meg, vagy az alsó érték, amelyet meghatározott valószínűséggel nem ér el egy adott referencia-időtartam alatt. Ez az időtartam összefügg a tartószerkezet tervezett

élettartamával vagy a tervezési állapot feltételezett időtartamával; vagy – az előírt érték. Rendkívüli hatások Ak karakterisztikus értéke (ha van ilyen) általában előírt érték. 1.422 Esetleges hatások reprezentatív értékei A fő reprezentatív érték a Qk karakterisztikus érték. Más reprezentatív értékek a Qk karakterisztikus értékkel és egy ψi kombinációs tényezővel fejezhetők ki. Ezek az értékek a következők: – kombinációs érték: ψ 0 Qk ; – gyakori érték: ψ 1 Qk ; – kváziállandó érték: ψ 2 Qk . A fáradásvizsgálatokhoz és a dinamikai méretezéshez külön reprezentatív értékeket alkalmazunk. A ψi kombinációs tényezőt előírhatja: – az ENV 1991 vagy a terhelési értékekre vonatkozó szabályok, – az építtető vagy a tervező az építtetővel egyeztetve, feltéve hogy a legkisebb értékeket a vonatkozó szabályzatok vagy illetékes hatóságok előírásai alapján figyelembe vették. 1.423 A

hatások tervezési értékei Egy hatás Fd tervezési értéke a következő általános formában fejezhető ki: Fd = γF Fk (1.1) Tipikus példák: Gd = γG Gk (1.2) Qk = γQ Qk vagy γQ ψi Qk (1.3) Ad = γA Ak (ha Ad közvetlenül nincs előírva) (1.4) Pd = γP Pk (1.5) ahol γF, γG, γQ, γA és γP a vizsgált hatások parciális biztonsági tényezői, figyelembe véve például a hatás kedvezőtlen eltéréseit, pontatlan modellezésének lehetőségét, valamint a hatások és a figyelembe határállapot becslésének bizonytalanságait. Az állandó hatások felső és alsó tervezési értékei a következőképpen fejezhetők ki: – ha csak egyetlen Gk karakterisztikus értéket használunk: -10- Falazott szerkezetek tervezése az EC6 szerint Gd,sup = γG,sup Gk (1.6) Gd,inf = γG,inf Gk (1.7) – ha az állandó hatások felső és alsó karakterisztikus értékeit használjuk: Gd,sup = γG,sup Gk,sup (1.8) Gd,inf = γG,inf Gk,inf (1.9) ahol Gk,sup és Gk,inf az

állandó hatások felső és alsó karakterisztikus értékei, és γG,sup és γG,inf az állandó hatások parciális biztonsági tényezőinek felső és alsó értéke. 1.424 Az igénybevételek tervezési értékei Az igénybevételek (E) a tartószerkezetnek a hatásokra adott válaszát (például belső erők és nyomatékok, feszültségek, alakváltozások) jelentik. Az igénybevételek (Ed) tervezési értékei a terhek és hatások, a geometriai adatok és az anyagjellemzők tervezési értékeiből határozhatók meg: (1.10) Ed = E (Fd, ad, .) 1.43 Anyagjellemzők Az anyagjellemzőt az Xk karakterisztikus érték jelenti, amely általában egy elfogadott statisztikai eloszlás valamilyen kvantilisának felel meg, amelyet a vonatkozó szabvány ír elő, és amit előírt körülmények között határoznak meg. Egyéb esetekben valamely értéket, mint karakterisztikus értéket előírnak. Valamely anyagjellemző Xd tervezési értéke általában a következőképpen

határozható meg: X Xd = k (1.11) γM ahol γM az anyagjellemző parciális biztonsági tényezője. A szerkezeti ellenállás Rd tervezési értékét az anyagjellemzőknek, a geometriai adatoknak és – ahol szükséges – a hatások R következményeinek a tervezési értékei alapján kell meghatározni: Rd = R (Xd, ad, .) (1.12) Az Rd tervezési értékét kísérletekkel is meg lehet határozni. 1.44 Geometriai adatok A tartószerkezet jellemző geometriai adatai általában a névleges méretek: ad = anom (1.13) Bizonyos esetekben a geometriai adatok tervezési értékei a következőképpen határozhatók meg: ad = anom + ∆a (1.14) 1.45 Teherelrendezések és terhelési esetek A teher elrendezése megadja valamely nem rögzített hatás helyét, nagyságát és irányát. A terhelési eset megadja az egyidejűleg lehetséges terhek elrendezését, a terhelő mozgások együttesét és az egyedi vizsgálatokat igénylő pontatlanságokat. -11- Falazott szerkezetek

tervezése az EC6 szerint 1.5 Tervezési követelmények Igazolni kell, hogy egyetlen mérvadó határállapotot sem haladtak meg. Figyelembe kell venni minden mérvadó tervezési állapotot és terhelési esetet. Figyelembe kell venni a hatások feltételezett irányától és helyzetétől való lehetséges eltéréseket. A számítások során megfelelő számítási modellt kell alkalmazni (szükség esetén kísérletekkel alátámasztva), amely minden jellemző változót figyelembe vesz. A modellek elegendő pontossággal jelezzék előre a tartószerkezet viselkedését, figyelembe véve a kivitelezés színvonalát és azoknak az információknak a megbízhatóságát, amelyeken a tervezés alapul. 1.51 Teherbírási határállapotok A statikai egyensúly határállapotának ellenőrzésekor, az építmény elcsúszásának vagy merevtestszerű elmozdulásának vizsgálata során igazolni kell, hogy Ed,dst ≤ Ed,stb (1.15) ahol Ed,dst és Ed,stb a destabilizáló és

stabilizáló hatások tervezési értékei. Ha egy keresztmetszet, elem vagy kapcsolat tönkremeneteli vagy túlzott alakváltozási határállapotát vizsgáljuk (a fáradást kizárva) igazolni kell, hogy Sd ≤ Rd (1.16) ahol Sd az igénybevétel (vagy az igénybevételeket felsoroló vektor) tervezési értéke, Rd a hozzá tartozó tervezési ellenállás, amelyben minden tartószerkezeti jellemző a megfelelő tervezési értékével szerepel. Ha a tartószerkezet labilis mechanizmussá alakulásának határállapotát vizsgáljuk, igazolni kell, hogy az nem következik be, amíg a hatások nem haladják meg a tervezési értéküket, amelyeket a tartószerkezeti jellemzők megfelelő tervezési értékeiből kell meghatározni. Ha a másodrendű hatásokból származó stabilitásvesztés határállapotát vizsgáljuk, igazolni kell, hogy a stabilitásvesztés nem következik be, amíg a hatások nem haladják meg tervezési értéküket, amelyekben a tartószerkezeti

jellemzők a megfelelő tervezési értékeikkel szerepelnek. Minden terhelési esetre meg kell határozni a kombinációs szabályokból az igénybevételek Ed tervezési értékeit, ezeket a 1.1 táblázat tartalmazza A 1.1 táblázat tervezési értékeit kombinálni kell a következő (szimbolikus formában megadott) szabályok szerint: – Tartós és ideiglenes tervezési állapotok ellenőrzéséhez, a feszítést kivéve (alapvető kombinációk): (1.17)  γ G , j Gk , j + γ Q ,1Qk ,1 +  γ Q,iψ 0,i Qk ,i i ²1 Megjegyzés: Ez a kombináció két különböző teherkombináció összedolgozása:  γ G , j Gk , j + γ Q ,1ψ 0,i Qk ,1 +  γ Q,iψ 0,i Qk ,i ζ i ²1 j γ G , j G k , j + γ Q ,1Qk ,1 +  γ Q ,iψ 0,i Qk ,i i ²1 – Rendkívüli tervezési állapotok ellenőrzéséhez (ha máshol nincs ettől eltérően előírva): (1.18)  γ GA, j Gk , j + Ad + ψ 1,1Qk ,1 + ψ 2,i Qk ,i i ²1 ahol: - Gk,i az állandó hatások karakterisztikus

értéke; - Qk,1 a kiemelt esetleges hatás karakterisztikus értéke; - Qk,i a többi esetleges hatás karakterisztikus értéke; -12- Falazott szerkezetek tervezése az EC6 szerint - Ad a rendkívüli hatás tervezési értéke (előírt érték); - γG,i az állandó hatások parciális biztonsági tényezője; - γGA,i mint γG,i, de rendkívüli tervezési állapotokra; - γQ,i az esetleges hatások parciális biztonsági tényezője; - ψ0, ψ1, ψ2 tényezők. A rendkívüli tervezési állapotok kombinációi vagy egy bizonyos szokatlanul nagy A rendkívüli hatást, vagy egy rendkívüli esemény utáni (A = 0) helyzetet vesznek alapul. Egyéb előírás hiányában γGA = [1,0] alkalmazandó. Az előzőekben leírt különböző kombinációkban azokat az állandó hatásokat, amelyek növelik az esetleges hatásokat (azaz kedvezőtlen hatásúak), felső tervezési értékükkel, azokat pedig, amelyek csökkentik az esetleges hatásokat (azaz kedvező hatásúak), alsó

tervezési értékükkel kell figyelembe venni. Olyan esetekben, amikor a tartószerkezet különféle helyein az ellenőrzés eredményei érzékenyen reagálnak az állandó hatás nagyságának változásaira, akkor ennek a hatásnak a kedvezőtlen és kedvező részeit egyedi hatásként kell számításba venni. Ez különösen érvényes a statikai egyensúly bizonyítása esetében. Az előbbi esetekben a γG előírt értékeit kell figyelembe venni. Egyéb esetekben a teljes tartószerkezethez vagy az alsó, vagy a felső tervezési értéket (amelyik a kedvezőtlenebb) kell figyelembe venni. 1.1 táblázat: A hatások tervezési értékei a hatáskombinációkban Esetleges hatások Rendkívüli Tervezési Állandó hatások Ad állapotok hatások Gd Kiemelt hatás A többi hatás a a kombinációs karakterisztiku értékével s értékével – Tartós és γG Gk γQ Qk ψ0 γQ Qk ideiglenes Rendkívüli γGA Gk ψ1 Qk ψ2 Qk γA Ak (ha Ad-t nem határozták meg

közvetlenül) A tartós és ideiglenes tervezési állapotok parciális biztonsági tényezőit a 1.2 táblázat tartalmazza. Azokra a rendkívüli tervezési állapotokra, amelyekre a (1.18) egyenletet kell alkalmazni, az esetleges hatások parciális biztonsági tényezőinek értéke [1,0]. A 1.2 táblázatban megadott γ értékek alkalmazása esetén a (117) egyenletet a következőkkel lehet helyettesíteni: – csak a legkedvezőtlenebb esetleges hatás figyelembevétele esetén: (1.19)  γ G , j Gk , j + 1,5Qk ,1 – az összes kedvezőtlen esetleges hatás figyelembevétele esetén: (1.20)  γ G , j Gk , j + 1,35 Qk ,i i ≥1 a kettő közül a nagyobb értéket kell alkalmazni. -13- Falazott szerkezetek tervezése az EC6 szerint Ha valamely állandó hatás kedvező és kedvezőtlen részeit mint egyedi hatásokat kell figyelembe venni, a kedvező részre γG,inf = [0,9], a kedvezőtlen részre γG,sup = [1,1] alkalmazandó. Az anyagjellemzők parciális

biztonsági tényezőit teherbírási határállapot esetében a 1.3 táblázat adja meg. A rendkívüli hatás esetében elvégzett stabilitásellenőrzés alkalmával a falazott szerkezetek A, B és C megvalósítási kategóriáihoz a γM értéke [1,2], [1,5] és [1,8]. A falkapcsok és kapcsolóelemek lehorgonyzásához, húzási és nyomási teherbírásához, továbbá az acélbetétek tapadással való lehorgonyzásához a 1.3 táblázat értékeit kell alkalmazni, de acél esetében γSre [1,0] értéket kell felvenni 1.52 Használhatósági határállapotok Igazolni kell, hogy Ed ≤ Cd (1.21) ahol az anyag bizonyos tervezési tulajdonságainak névleges értéke vagy függvénye; Cd az igénybevétel tervezési értéke. Ed 1.2 táblázat: Épületek tartószerkezeteire jutó tartós és ideiglenes tervezési állapot esetén Esetleges Állandó hatások (γG) (lásd a megjegyzést) Kiemelt hatás a karakterisztiku s értékével Kedvező hatás [1,0] [0] Kedvezőtlen

[1,35] [1,5] hatás hatások parciális biztonsági tényezői hatások (γQ) Feszítés (γp) A többi hatás a kombinációs értékével [0] [1,35] [0,9] [1,2] A hatások három kombinációját használhatósági határállapotban a következő képletekkel kell meghatározni: – Ritka kombináció: (1.22)  G k , j (+ P) + Qk ,1 + ψ 0,i Qk ,i i ²1 Gyakori kombináció:  G k , j (+ P) + ψ 1,1Qk ,1 + ψ 2,i Qk ,i (1.23) i ²1 – Kváziállandó kombináció:  G k , j ( + P ) +  ψ 2 ,i Q k ,i (1.24) i ≥1 Ha a használhatósági határállapot bizonyításához a vonatkozó szakaszok egyszerűsített számítási eljárást adnak meg, akkor a kombinált hatások részletes számításától el lehet tekinteni. -14- Falazott szerkezetek tervezése az EC6 szerint 1.3 táblázat: Anyagjellemzők parciális biztonsági tényezői (γM) Megvalósítási kategória γM (lásd a 6.9 szakaszt) A B C Falazóelemek Falazott I. minőségének

szerkezetek (lásd a gyártásellenőrzé si megjegyzést) kategóriája (lásd a 3.1 szakaszt) II. Falkapcsok és hevederek tapadása és ellenállása húzással és nyomással szemben Betonacélok tapadása Acél (γS alkalmazandó) [1,7] [2,2] [2,7] [2,0] [2,5] [2,5] [2,5] [3,0] [2,5] [1,7] [2,2] – [1,15] [1,15] Megjegyzés: A kitöltőbeton esetében érvényes γM értékét úgy kell felvenni, hogy az összhangban legyen a falazóelemek gyártásellenőrzési kategóriájával azon a helyen, ahol a kitöltőbetont felhasználják. Épületek tartószerkezeteihez a ritka kombinációk a következő, a gyakori kombinációk esetén alkalmazott kifejezésekkel egyszerűsíthetők: – ha csak a legkedvezőtlenebb esetleges hatást kell figyelembe venni: (1.25)  Gk , j (+ P) + Qk ,1 – ha minden kedvezőtlen esetleges hatást figyelembe kell venni: (1.26)  Gk , j (+ P) + 0,9 Qk ,i i ≥1 a kettő közül a nagyobb értéket kell alkalmazni. Ha valamelyik

szakasz másként nem írja elő, γM értéke [1,0] legyen. 1.53 Tartósság Megfelelően tartós szerkezet kialakítása érdekében a következő, egymást befolyásoló tényezőket kell figyelembe venni: – a tartószerkezet használati módját; – az elvárt teljesítőképességet; – a várható környezeti hatásokat; – az anyagok összetételét, jellemzőit és teljesítőképességét; – az elemek alakját és a tartószerkezeti kialakítást; – a kivitelezés és a minőség-ellenőrzés színvonalát; – a különleges védelmi intézkedéseket; – a tervezett élettartam során várható fenntartást. A külső és belső környezeti hatásokat fel kell becsülni a tervezés során, hogy a tartóssággal kapcsolatos jelentőségüket meg lehessen ítélni, és az anyagok védelmére megfelelő intézkedéseket lehessen tenni. -15- Falazott szerkezetek tervezése az EC6 szerint 2. Anyagok 2.1 Falazóelemek A falazóelemek a következő típusúak

lehetnek: – égetett agyag falazóelemek – mészhomok falazóelemek – kavicsbeton falazóelemek (normál és könnyű adalékú). – autoklávolt gázbeton falazóelemek – gyártott idomkövek – méretre vágott természetes kő falazóelemek 2.1 táblázat: Falazóelemek csoportosításának követelményei Falazóelemek csoportjai 1. 2.a 2.b Üregtérfogat, a ≤ ≤ 55 25 45 45 teljes térfogat ≤ 25 égetett agyag égetett agyag %-a (lásd az 1. falazóelemek falazóelemek megjegyzést) ≤ ≤ 60 25 50 50 betonelemek betonelemek (lásd a 2. megjegyzést) Egyes üregek ≤ 12,5 égetett ≤ 12,5 égetett térfogata a ≤ 12,5 agyag agyag teljes térfogat falazóelemek falazóelemek %-ában ≤ 25 ≤ 25 gázbeton betonelemekr elemekre e A A Egyes üregek A keresztmetszet térfogatarán térfogatarány térfogatarány korlátozza y korlátozza korlátozza e az az (lásd (lásd az (lásd előzőekben) előzőekben) előzőekben) 3. ≤ 70 A felület korlátozása (lásd

a következőkben ) ≤ 2 800 mm2, kivéve azokat az együregű elemeket, amelyekben egy üreg ≤ 18 000 mm2 Az összes Nincs vastagság a ≥ 37,5 ≥ 30 ≥20 követelmény teljes vastagság %ában (lásd a 3. megjegyzést) Megjegyzések: 1. Az üregek a falazóelemen átmenő függőleges lyukak, hornyok vagy bemélyedések lehetnek. 2. Az összes vastagság az elem külső és belső bordáinak összesített vastagsága, amelyet vízszintes irányban az elem külső felületére merőlegesen mérnek. -16- Falazott szerkezetek tervezése az EC6 szerint A falazóelemeket a gyári minőség-ellenőrzés alapján kell az I. vagy a II kategóriába sorolni Az I. kategóriába való besorolás elfogadható, ha a gyártó vállalja, hogy olyan falazóelemeket szállít, amelyek előírt nyomószilárdságúak és az eltérés valószínűsége legfeljebb 5%. A II kategóriát akkor alkalmazzák, ha a falazóelemek átlagos nyomószilárdsága az előírás szerinti, de az I.

kategória további előírásai nem teljesülnek A méretre vágott terméskő elemeket a II. kategóriába tartozóknak kell tekinteni A falazóelemeket az alkalmazásához az 1., a 2a, a 2b és a 3 csoportokba kell besorolni Az 1., a 2a, a 2b és a 3 csoport követelményeit a 21 táblázat tartalmazza Tervezés alkalmával nyomószilárdságként az fb szabványos nyomószilárdságot kell alapul venni. Ha a falazóelem nyomószilárdságaként az átlagos nyomószilárdságot adják meg, akkor ezt a szabványos nyomószilárdságra át kell számítani. A nyomószilárdságot a 22 táblázat szerinti δ tényezővel meg kell szorozni. Ezzel figyelembe vesszük a falazóelemek magasságának és szélességének a nyomószilárdságra gyakorolt hatását. 2.2 táblázat: A δ tényező értékei A falazóelem A falazóelem kisebbik vízszintes mérete (mm) magassága (mm) 50 100 150 200 250 vagy nagyobb – – 0,70 0,75 0,85 50 0,65 0,70 0,75 0,85 0,95 65 0,75 0,80 0,90 1,00 1,15

100 0,95 1,00 1,10 1,20 1,30 150 1,10 1,15 1,25 1,35 1,45 200 1,15 1,25 1,35 1,45 250 vagy 1,55 nagyobb Megjegyzés: Lineáris interpoláció megengedett. A falazóelemek olyan tartósak legyenek, hogy az épület várható élettartamán belül képesek legyenek ellenállni a környezeti hatásoknak. 2.2 Habarcs A falazóhabarcs lehet általános rendeltetésű, vékony rétegű és könnyű habarcs. A vékony rétegű habarcsot a falazott szerkezet 1-3 mm névleges vastagságú fekvőhézagaiban szokás alkalmazni. A könnyű habarcsokat perlit, horzsakő, duzzasztott agyag, duzzasztott agyagpala és duzzasztott üveg adalékokból készítik. A habarcsokat vagy a tervezett nyomószilárdsági osztályukkal – amelyet M betű és egy utána következő szám ad meg, ami a nyomószilárdság N/mm2-ben kifejezett értéke, például M5 – vagy a térfogatarányaik szerinti összetételükkel nevezik meg, például 1:1:5 cement:mész:homok. Általános rendeltetésű habarcsok

minősége vasalatlan hézagokban nem lehet M1-nél, vasalt hézagok vagy feszített falazott szerkezetek esetén M5-nél alacsonyabb. Hegesztett előre gyártott vasalást tartalmazó hézagokba legalább M2,5 minőségű általános rendeltetésű habarcsot kell alkalmazni. A vékony rétegű habarcsok legalább M5 osztályúak legyenek A falazott szerkezetben alkalmazott habarcs olyan tartós legyen, hogy az épület várható élettartamán belül képes legyen ellenállni a környezeti hatásoknak. -17- Falazott szerkezetek tervezése az EC6 szerint 2.3 Kitöltőbeton A kitöltőbeton jellemző henger/kocka nyomószilárdsága legalább 12/15 N/mm2 legyen. A kitöltőbeton konzisztenciája tegye lehetővé a teljes üregkitöltést. Amikor az üregkitöltéshez önthető betont használnak, a falazat vízelszívása miatt megfontolandó a duzzasztó adalékszerek alkalmazása a betonkitöltés repedésveszélyének csökkentése érdekében. A pontos meghatározás

érdekében a kitöltőbeton fck karakterisztikus nyomószilárdságát a betonszilárdsági osztály szerint kell meghatározni, amely a 28 napos henger/kockaszilárdságon alapul. A falazott szerkezetek kitöltőbetonjainak az általában használt szilárdsági osztályait a 2.3 táblázat adja meg a tervezéshez használandó megfelelő fck értékekkel együtt. A kitöltőbeton tervezés során figyelembe veendő fcvk karakterisztikus nyírószilárdságát a fontosabb betonszilárdsági osztályok esetében a 2.4 táblázat adja meg 2.3 táblázat: A kitöltőbeton nyomószilárdságának fck karakterisztikus értéke Betonszilárdsági osztály C12/15 C16/20 C20/25 C25/30 vagy nagyobb 2 fck(N/mm ) 12 16 20 25 2.4 táblázat: A kitöltőbeton nyírószilárdságának és fcvk karakterisztikus értéke Betonszilárdsági C12/15 C16/20 C20/25 C25/30 osztály vagy nagyobb 2 fcvk (N/mm ) 0,27 0,33 0,39 0,45 2.4 Betonacél Fel kell tételezni, hogy a következő követelmények

teljesülése esetén a betonacél a tervezés által igényelt alakváltozási képességű: – nagy alakváltozási képesség: εuk > 5% ; (ft /fy)k > 1,08 ; (ft /fy)k > 1,05 – normál alakváltozási képesség: εuk > 2,5% ahol a betonacél fajlagos határnyúlásának karakterisztikus értéke; εuk betonacél szakítószilárdsága; ft betonacél folyáshatára; fy (ft /fy)k az ft /fy karakterisztikus értéke. Sem a 6 mm-nél kisebb átmérőjű rovátkolt betonacélok, sem a fugavasaláshoz használt, huzalból készült hálók és rácsok nem tekinthetők nagy alakváltozási képességűeknek. A betonacél szénacél vagy ausztenites rozsdamentes acél lehet. A betonacél lehet sima vagy bordázott felületű. A betonacél rugalmassági modulusának átlagos értéke 200 kN/mm2-nek vehető fel. 3. A falazat mechanikai jellemzői A falazat a falazóelemek habarcsrétegek közötti előírt elrendezése. A különböző falazatokat a 3.1-37 ábrák mutatják

-18- Falazott szerkezetek tervezése az EC6 szerint a./ Hosszirányú hézagok nélküli fal b/ Fal hosszirányú hézaggal 3.1 ábra Egyrétegű fal mintakeresztmetszetei 3.2 ábra Légréteges fal 3.3 ábra Kettős rétegű fal 3.4 ábra Burkolt fal -19- Falazott szerkezetek tervezése az EC6 szerint 3.5 ábra Keskeny habarcs-csíkra fektetett fal 3.6 ábra Függönyfal 3.7 ábra Falazott szerkezeti elemek átfedése 3.1 A vasalatlan falazat mechanikai jellemzői Különbséget kell tenni a következők között: – falazat, amely falazóelemek és habarcs együttese, megfelelő mechanikai tulajdonságokkal; – falazott szerkezet, mint tartószerkezet (például fal), amelynek a mechanikai tulajdonságai a falazat mechanikai jellemzőitől, a szerkezeti elemek geometriájától és az egymással szomszédos szerkezeti elemek egymásrahatásától függnek. A falazatnak a tervezésben alkalmazott következő lényeges mechanikai tulajdonságait szabványos vizsgálati

eljárásokkal kell megállapítani: – nyomószilárdság, f; – nyírószilárdság, fv; – hajlítószilárdság, fx; – feszültség és fajlagos alakváltozás összefüggés, (σ - ε). -20- Falazott szerkezetek tervezése az EC6 szerint A falazatnak van húzószilárdsága, de ezt a tervezés során általában nem használják ki. A vasalatlan falazat nyomószilárdságának fk karakterisztikus értékét vizsgálati eredményekből lehet megállapítani vagy a falazóelemeinek és a habarcs nyomószilárdsági adatainak összefüggése alapján a következő képlettel számítható: fk = K fb0.65 fm0,25 N/mm2 (3.1) feltéve, hogy fm-et nem veszik fel nagyobbra, mint 20 N/mm2 vagy 2fb; ahol K egy állandó (N/mm2)0,10, amely a következő értékekre vehető fel: [0,60] az 1. csoportba tartozó falazóelemek esetén, ha a falazat vastagsága megegyezik a falazóelem szélességével vagy hosszúságával, vagyis nincs hosszirányú állóhézag a falban (lásd az 3.1

(a) és az 32 ábrát); [0,55] a 2.a csoportba tartozó falazóelemek esetén, ha a falazat vastagsága megegyezik a falazóelemek szélességével vagy hosszúságával, vagyis nincs hosszirányú állóhézag a falban; [0,50] a 2.b csoportba tartozó falazóelemek esetén, ha a falazat vastagsága megegyezik a falazóelemek szélességével vagy hosszúságával, vagyis nincs hosszirányú állóhézag a falban; [0,50] az 1. csoportba tartozó falazóelemek esetén, ha van hosszirányú állóhézag a falban (lásd az 3.1 (b) és az 34 ábrát); [0,45] a 2.a csoportba tartozó falazóelemek esetén, ha hosszirányú állóhézag van a falban (lásd az 5.1(b), az 33 és az 34 ábrát); [0,40] a 2.b csoportba tartozó falazóelemek esetén, ha hosszirányú állóhézag van a falban (lásd az 5.1(b), az 33 és az 34ábrát); [0,40] a 3. csoportba tartozó falazóelemek esetén; fb a falazóelem N/mm2-ben kifejezett szabványos nyomószilárdsága, az alkalmazott hatás

következményének irányában; fm az általános rendeltetésű habarcs N/mm2-ben kifejezett, előírt nyomószilárdsága. A 2. csoportba tartozó kavicsbeton anyagú falazóelem alkalmazása esetén, ha függőleges üregeit betonnal teljesen kitöltik, az fk értékét az elem nettó felületére kell vonatkoztatni, és az elemeket akkor kell 1. csoportba tartozónak tekinteni, ha a kitöltőbeton karakterisztikus nyomószilárdsága legalább akkora, mint az elem nyomószilárdsága. Ha a kitöltőbeton nyomószilárdsága kisebb, mint az elem felületére vonatkoztatott nyomószilárdság, akkor fk-t úgy kell meghatározni, mint az üregek nélküli elem esetében, és a nyomószilárdság megegyezik a kitöltőbeton karakterisztikus szilárdságával. A vékony habarcsréteggel készült vasalatlan falazat fk karakterisztikus nyomószilárdsága a (3.2) egyenlettel számítható, ha a fal kötése kielégíti követelményeket, és hézagai kitöltöttnek tekinthetők,

továbbá ha a fal az 1. csoportba tartozó mészhomok, illetve autoklávolt gázbeton elemekből készül: fk = 0,8 fb0,85 (3.2) ha – a falazóelemek mérettűrése lehetővé teszi alkalmazásukat vékony rétegű habarcs esetén; – a falazóelem fk szabványos nyomószilárdságát nem veszik föl nagyobbra, mint 50 N/mm2; – a vékony rétegű habarcs nyomószilárdsága 5 N/mm2 vagy nagyobb; – a falazat vastagsága azonos a falazóelem hosszúságával vagy szélességével, és ha nincs hosszirányú állóhézag a falban. Vékony habarcsréteggel készült, nem az 1. csoportba sorolt mészhomok anyagú, illetve autoklávolt gázbeton elemekből készített vasalatlan, és minden más elemből készített vasalatlan falazat fk karakterisztikus nyomószilárdsága a (3.1) egyenlet szerint számítható: ahol: -21- Falazott szerkezetek tervezése az EC6 szerint egy állandó, (N/mm2)0,10-ben, értéke a következőképpen vehető föl: [0,70] az 1. csoportba tartozó

falazóelemek esetén; [0,60] a 2.a csoportba tartozó falazóelemek esetén; [0,50] a 2.b csoportba tartozó falazóelemek esetén; ha ezen túlmenően az (1) bekezdés követelményei is teljesülnek. Az 1., a 2a és a 2b csoporthoz tartozó falazóelemekkel, könnyű habarccsal készített vasalatlan falazat nyomószilárdságának fk karakterisztikus értéke a (3.3) egyenlettel számítható, ha minden falkötés kielégíti a követelményeket, és ha hézagai kitöltöttnek tekinthetők: fk= K fb0,65 (3.3) ha fb-t nem veszik föl nagyobbra, mint 15 N/mm2, és ha a falazott szerkezet vastagsága azonos a falazóelem hosszúságával vagy szélességével, és ha nincs hosszirányú állóhézag a falban. Itt K állandó, (N/mm2)0,35-ben, értéke a következőképpen vehető föl: [0,80] 600–1500 kg/m3 sűrűségű, könnyű adalékanyagból könnyű habarccsal készített, és autoklávolt gázbeton elemek alkalmazása esetén; [0,70] nagyobb, mint 700 kg/m3 és kisebb, mint

1500 kg/m3 sűrűségű, téglából, mészhomok téglából vagy tömör kavicsbeton elemekből készült falazat esetén; [0,55] ha a falazat 600–700 kg/m3 sűrűségű könnyű habarccsal, téglákból, mészhomok elemekből vagy tömör adalékanyagú kavicsbetonból készül; fb a falazóelemek szabványos nyomószilárdsága N/mm2-ben. Keskeny habarcssávokkal falazott, az 1. csoportba tartozó falazóelemekkel készült falazat karakterisztikus nyomószilárdságát két egyforma széles, a fekvőhézag szélein fektetett általános rendeltetésű habarcs alkalmazása esetén (lásd az 3.5 ábrát) a (31) képlettel lehet meghatározni, ha – mindegyik habarcssáv szélessége legalább 30 mm; – a falazott szerkezet vastagsága azonos a falazóelem hosszúságával vagy szélességével, és ha nincs hosszirányú állóhézag a falban; – a bs/t arány nem nagyobb, mint 0,8; – K értékét [0,60]-ra vesszük föl, ha bs/t ≤ 0,5 vagy [0,30]-ra, ha bs/t = 0,8, a

közbenső értékek lineárisan interpolálhatók; ahol bs a habarcssávok középvonalai közötti távolság; t a fal vastagsága. A keskeny habarcssávokkal falazott, a 2.a vagy a 2b csoportba tartozó falazóelemekkel készült falazat karakterisztikus nyomószilárdsága a (3.1) képlettel határozható meg, ugyanúgy, mint az 1. csoportba tartozó falazóelemek esetén, ha a falazóelemnek a képletben használt fb szabványos nyomószilárdságát habarcssávokra fektetett elemeken vizsgálatokkal már meghatározták, ha a sávok nem szélesebbek, mint amit a falazatban terveztek, és ha az elem szilárdságát a teljes felületre értelmezik, nem pedig a felfekvő felületre. Vasalatlan falazat nyírószilárdságának karakterisztikus értékét meg lehet határozni kísérletekből vagy a (3.4) képlet szerinti számítással: fvk = fvk0 + 0,4 σd (3.4) vagy = [0,065] fb, de nem kisebb, mint fvk0 vagy = a 3.5 táblázatban megadott korlátértékek; ahol fvk0

nyomófeszültség nélküli nyírószilárdság, vagy adalékszerek és kiegészítő anyagok nélküli általános rendeltetésű habarcs alkalmazása esetén a 3.5 táblázat szerinti; σd az elem nyírásra merőleges nyomófeszültségének tervezési értéke a vizsgálat tárgyát képező szintben; K -22- Falazott szerkezetek tervezése az EC6 szerint fb a falazóelemek szabványos nyomószilárdsága, ha a teher merőleges a próbadarab fekvőhézagára. 3.5 táblázat: fvk0 és fvk korlátértékei általános rendeltetésű habarcs esetén Falazóelem Habarcs fvk0 fvk korlátérték (N/mm2) (N/mm2) 1. csoportba tartozó M10-től égetett agyag M2,5-től falazóelemek M1-től 1. csoportba tartozó M10-től nem égetett agyag ig vagy természetes M2,5-től kő falazóelemek M1-től M20-ig [0,3] [1,7] M9-ig [0,2] [1,5] M2-ig [0,1] [1,2] M20- [0,2] [1,7] M9-ig [0,15] [1,5] [0,1] [1,2] M2-ig 1. csoportba tartozó M2,5-től természetes kő M1-től

falazóelemek M9-ig [0,15] [1,0] M2-ig [0,1] [1,0] 2.a csoportba M10-től tartozó égetett M2,5-től agyag M1-től falazóelemek M20-ig [0,3] [1,4] M9-ig [0,2] [1,2] M2-ig [0,1] 2.a vagy 2.b M10-től csoportba tartozó M2,5-től nem égetett agyag és a 2.b csoportba M1-től tartozó égetett agyag falazóelemek M20-ig [0,2] M9-ig [0,15] M2-ig [0,1] 3. csoportba tartozó M10-től égetett agyag M2,5-től falazóelemek M1-től M20-ig [0,3] M9-ig [0,2] M2-ig [0,1] A hosszirányú nyomószilárdság (lásd a megjegyzést), illetve a megadott érték közül a kisebb [1,0] [1,4] [1,2] [1,0] Nincs egyéb korlát, mint amit a (3.4) képlet megad Megjegyzés: A 2.a és a 2b csoportba tartozó falazóelemek esetén hosszirányú nyomószilárdságként a kísérletekkel megállapított nyomószilárdság vehető alapul, ha δ értéke nem nagyobb, mint 1,0. Ha a lyukkiosztástól és alaktól függően várható, hogy a hosszirányú nyomószilárdság nagyobb

lesz, mint 0,15 fb, akkor vizsgálatoktól el lehet tekinteni. Ha a vizsgálati adatok sem a létesítményhez végzett, sem a hazai kísérletekből nem kaphatók meg a falazott szerkezet fvk nyírószilárdságának karakterisztikus értéke a következő értékek közül a legkisebb: fvk = 0,5 fvk0 + 0,4 σd (3.5) vagy = [0,045] fb, de nem kisebb, mint fvk0 -23- Falazott szerkezetek tervezése az EC6 szerint vagy = a 3.5 táblázatban megadott korlátérték 0,7-szerese; ahol fvk0, σd és fb Olyan falazat esetében, amelynek két szélén legalább 30-30 mm széles habarcssávokat, az 1. csoportba tartozó falazóelemeket és általános rendeltetésű habarcsot alkalmaznak, feltételezhető, hogy a nyírószilárdság karakterisztikus értéke a következő értékek közül a legkisebb: g fvk = fvk0 + 0,4 σd (3.6) t vagy = [0,05] fb, de nem kisebb, mint fvk0 vagy = a 3.5 táblázatban megadott korlátérték 0,7-szerese; ahol fvk0, σd és fb g a két habarcssáv teljes

szélessége; t a fal szélessége. Vékony rétegű habarcs esetében, autoklávolt gázbeton, mészhomok vagy beton elemek alkalmazása esetén fvk értéke a (3.4), (35) és (36) képletek valamelyikéből meghatározható, ha figyelembe vették a rájuk vonatkozó korlátozásokat, ugyanakkor érvényesek a 3.5 táblázatban az azonos csoportba tartozó falazóelemekre és az M10–M20 habarcsokra vonatkozóan megadott értékek is. 3.2 Vasalt és közrefogott falazat mechanikai jellemzői Vasalt és közrefogott falazat szilárdságát a falazóelemek mechanikai jellemzői alapján kell meghatározni, beleértve a habarcsot és a kitöltőbetont is, adott esetben a vasalás figyelembevételével. A vasalt és közrefogott falazat szabványos vizsgálati eljárásokkal megállapított mechanikai jellemzőinek tervezési értékei ugyanazok, mint a vasalatlan falazatok esetén, továbbá indokolt esetben: – a kitöltőbeton fc nyomószilárdsága; – a kitöltőbeton fcv

nyírószilárdsága; – a betonacél fy folyáshatára nyomó- és húzóigénybevétel esetén; – a betonacél fb0 tapadószilárdsága. 3.6 táblázat: A betonacél tapadószilárdságának karakterisztikus értéke falazóelemekkel körülfogott kitöltőbetonban A beton szilárdsági C12/15 osztálya C16/20 C20/25 C25/30 vagy magasabb fb0k sima felületű [1,3] szénacél esetén (N/mm2) [1,5] [1,6] [1,8] [3,0] [3,4] [4,1] fb0k bordázott felületű szén- és [2,4] rozsdamentes acél esetén (N/mm2) A 150 mm-es vagy annál nagyobb betonkeresztmetszetek vasalásai vagy falazóelemekkel körülvett kitöltőbeton esetén, amelyről a tervezés során föltételezhető, hogy az acélbetét beágyazott, a tapadószilárdság fb0k karakterisztikus értékét a 3.6 táblázat adja meg -24- Falazott szerkezetek tervezése az EC6 szerint Habarcsba ágyazott vasalás vagy 150 mm-nél kisebb betonkeresztmetszet vagy falazóelemekkel körül nem fogott betonkitöltés

esetén, amelyről a tervezés során föltételezhető, hogy az acélbetétet nem ágyazzák be, a tapadószilárdság fb0k karakterisztikus értékét a 3.7 táblázat adja meg Különleges vasalások – például előre gyártott fugavasalás – esetén a karakterisztikus tapadószilárdságot vizsgálatokkal kell megállapítani, vagy csak a hosszvasak tapadószilárdságát szabad figyelembe venni. 3.7 táblázat: A betonacél tapadószilárdságának karakterisztikus értéke falazóelemekkel körül nem fogott habarcsban vagy kitöltő betonban Habarcs M5–M9 M10–M14 M15–M19 M20 Beton C12/15 C16/20 C20/25 C25/30 vagy magasabb felületű [0,7] esetén [1,2] [1,4] [1,5] fb0k bordázott felületű [1,0] szén- és rozsdamentes acél esetén (N/mm2) [1,5] [2,0] [2,5] Osztályozás fb0k sima szénacél (N/mm2) 4. A falazat alakváltozási jellemzői A falazat feszültség-alakváltozás diagramjának általános alakját a 4.1 ábra mutatja A falazat

feszültség-alakváltozás diagramja tervezési célok szempontjából parabola, parabola-téglalap (lásd a 4.2 ábrát), vagy téglalap diagramnak tekinthető 4.1 ábra: A falazat nyomófeszültség-alakváltozás diagramjának általános alakja -25- Falazott szerkezetek tervezése az EC6 szerint 4.2 ábra: Hajlított és nyomott falazat feszültség-alakváltozás diagramja tervezési célra 4.1 Rugalmassági modulus Az E rövid idejű rugalmassági modulus secans modulusként határozható meg, használati teherre a legnagyobb teher egyharmad értékével számítva, vagy vizsgálatok alapján. Ha nincsenek vizsgálatokból származó eredmények, akkor a falazat rövid idejű secans rugalmassági modulusa használati teherre való méretezés céljára [1000] fk értékre vehető föl. Ajánlott a használhatósági határállapot számítása során az E rugalmassági modulust 0,6 értékű tényezővel megszorozni. A tartós rugalmassági modulus meghatározásához a

rövididejű rugalmassági modulus alapul vehető, ilyenkor a kúszás hatásait egy csökkentő tényezővel kell figyelembe venni. 4.2 Nyírási modulus Pontosabb adatok hiányában a G nyírási modulus az E rugalmassági modulus 40%-ára vehető föl. 4.3 Kúszás, zsugorodás, hőtágulás Különféle anyagú falazóelemekből általános rendeltetésű habarccsal készített falazatok alakváltozásainak tényezőit a 4.1 táblázat adja meg Ajánlott az alakváltozási tulajdonságoknak vizsgálati úton történő meghatározása, de vizsgálati adatok hiányában a 4.1 táblázat tervezési értékei alkalmazhatók. Vizsgálati adatok hiányában a vékony rétegű és könnyű habarccsal készült falazat alakváltozási tulajdonságainak szorzótényezőit a vonatkozó elemekre a 4.1 táblázat adja meg -26- Falazott szerkezetek tervezése az EC6 szerint 4.1 táblázat: Általános rendeltetésű habarccsal készült, vasalatlan falazat alakváltozási

tulajdonságainak szorzótényezői A falazóelem Végső kúszási Végső duzzadás Hőtágulási típusa tényező (lásd az nedvességtől, vagy együttható 1. megjegyzést) zsugorodás (lásd a 2. 10-6/K φ∞ megjegyzést) mm/m Tartomá Terve Tartomá Tervezési Tartomá Terve ny érték ny zési ny zési érték érték (lásd a 3. megjegyzé 4-től 8-ig [6] [1,0] -0,2-től Égetett agyag 0,5–től st) +1,0-ig 1,5-ig 1,0-tól 2,0-ig [1,5] -0,4-től 0,1-ig [-0,2] 7-től 11- [9] ig Kavicsbeton 1,0-től és gyártott 2,0-ig idomkő [1,5] -0,6-tól 0,1-ig [-0,2] 6-tól 12- [10] ig Autoklávolt gázbeton 1,0-től 2,5-ig [1,5] -0,4-től +0,2-ig [-0,2] 7-től 9-ig [8] Természetes kő (lásd a 6. [0] megjegy zést) -0,4-től +0,7-ig [+0,1] 3-tól 12- [7] ig Mészhomok Megjegyzések: 1. A végső kúszási tényező, Φ ∞ = εc∞ / εel, ahol εc∞ a fajlagos kúszási hosszváltozás végértéke és εel = σ/E. 2. A nedvesség által okozott duzzadás

vagy zsugorodás negatív értéke rövidülést, pozitív értéke hosszabbodást jelent. 5. Falazott szerkezet tervezése 5.1 Tartószerkezeti viselkedés és állékonyság A tervezési modellt minden mértékadó határállapot számításához a következőkből kiindulva kell felvenni: – a tartószerkezet megfelelő leírásából, a felhasznált lényegesebb építőanyagokból, a figyelembe veendő környezeti feltételekből; – a tartószerkezet egészének vagy részének viselkedéséből a figyelembe veendő határállapotnak megfelelően; – a hatásokból és azok működési módjából. A keresztmetszeteket és a tartószerkezeti részeket (például a falakat) külön-külön kell számítani és tervezni, ha a térbeli összefüggést és az építményrészek együttműködését is figyelembe veszik. -27- Falazott szerkezetek tervezése az EC6 szerint A tartószerkezet, a különféle építményrészek együttműködése és kapcsolata adjon megfelelő

állékonyságot és robusztusságot. Az állékonyság és a robusztusság elérése érdekében mind alaprajzi, mind keresztmetszeti értelemben úgy kell tervezni, hogy a falak együttműködése és kapcsolata a többi építményrésszel megfelelően merevített rendszert alkosson. A hibák várható hatását úgy kell figyelembe venni, hogy a falazott szerkezet υ=1/(100√htot) ívmértékben mért szöggel eltérhet a függőlegestől, ahol htot a tartószerkezet teljes magassága méterben kifejezve. A falazott szerkezeteket magába foglaló tartószerkezeteket úgy kell merevíteni, hogy a tartószerkezet ne tudjon kilendülni. A normális használatra való tartószerkezeti tervezésen túlmenően arról is megfelelően gondoskodni kell, hogy a tartószerkezet hibás használat vagy baleset esetén azonnal ne omoljon össze, vagy ne károsodjon aránytalan mértékben. Az építményrészeket úgy kell méretezni, hogy azok rendkívüli terheléseknek ellenálljanak, vagy

egy lényeges teherhordó építményrész feltételezett kiesésekor a megmaradó egész szerkezetet kell vizsgálni. A második esetben a megmaradó tartószerkezet állékonyságának becslése vegye figyelembe a falkapcsok és befogások működőképességét is. Az első esetben mérlegelni kell a rendkívüli terheknek azokra a falkapcsokra és befogásokra gyakorolt hatását, amelyeket a rendkívüli hatásokra méreteztek. Törekedni kell a rendkívüli hatások (például járműütközés) által okozott kockázat csökkentésére. Az elemeket teherbírási határállapotra kell tervezni. A tartószerkezetet úgy kell tervezni, hogy a burkolatokat, válaszfalakat, fedőrétegeket vagy műszaki berendezéseket károsító, vízzáróságot befolyásoló repedések, lehajlások elkerülhetők vagy minimálisak legyenek. Az egyes elemeket akkor nem kell a használhatósági határállapotra tervezni, ha a teherbírási határállapot teljesítése egyben a használhatósági

határállapot kielégítését jelenti. A falak használhatóságát nem szabad más építményrészek viselkedésével, például födémek stb. alakváltozásával meg nem engedett módon befolyásolni. Vizsgálandó, hogy nem kell-e az építés alatt különleges óvintézkedésekkel gondoskodni a tartószerkezet vagy egyes falak állékonyságáról. 5.2 A falazat tervezési szilárdsága A falazat tervezési szilárdsága a karakterisztikus szilárdság γM biztonsági tényezővel osztott értéke. A falazat tervezési szilárdsága: f (5.1) – nyomás esetén fd = k γM f – nyírás esetén fvd = vk (5.2) γM f (5.3) – hajlítás esetén fxd = xk γM 5.3 Függőlegesen terhelt, vasalatlan falazat A fal függőleges terheléssel szembeni ellenállása a fal geometriájától, a teher külpontosságától és a falazat anyagjellemzőitől függ. A következőket kell feltételezni: – a keresztmetszetek síkok maradnak; – a falazatnak fekvőhézagra merőleges

értelmű húzószilárdsága nincs; -28- Falazott szerkezetek tervezése az EC6 szerint – a feszültség-összenyomódás diagram a 4.2 ábra szerinti A tervezés során a következőket kell figyelembe venni: – a tartós terhelés hatásait; – a másodrendű hatásokat; – a fal méretei, a födémek és merevítőfalak egymásrahatása alapján számított külpontosságokat; – az építési pontatlanságokat és az egyes szilárdsági inhomogenitása miatti külpontosságokat. A fal NSd tervezett függőleges terhelése a teherbírási határállapotban ne legyen nagyobb a fal függőleges teherrel szembeni NRd ellenállásánál: (5.4) NSd ≤ NRd Egyrétegű fal függőleges teherrel szembeni ellenállásának egységnyi hosszra eső NRd tervezési értéke a következő: Φ i , m tf k NRd = (5.5) γM ahol Φ a Φ i vagy Φ m a megfelelő csökkentőtényezők értéke, amelyek figyelembe veszik a karcsúság és a külpontos terhelés hatását; a falazat

nyomószilárdságának karakterisztikus értéke; fk γM az anyag parciális biztonsági tényezője; t a fal vastagsága, levonva a fekvőhézagok 5 mm-nél nagyobb hézagolását. A fal szilárdságának tervezési értéke a legkisebb lehet: a magasság középső ötödében, ilyenkor a Φ m-et kell használni; illetve a fal tetején vagy az alján, ilyenkor a Φ i-t kell használni. Ha a fal keresztmetszete 0,1 m2-nél kisebb, a falazat fk karakterisztikus nyomószilárdságát a következő tényezővel kell megszorozni: (0,7+3 A) (5.6) ahol A a fal terhelt vízszintes keresztmetszeti felülete m2-ben. Légréteges falak esetén a (5.5) képlet segítségével meg kell állapítani a két réteg által felvett terhelt és mindkét réteg NRd ellenállását a tervezett függőleges teherrel szemben. Ha csak az egyik réteg terhelt, a fal teherbírásának számítása során csak a terhelt réteg keresztmetszetét szabad figyelembe venni, de a karcsúság meghatározásához a

hatékony falvastagság a (5.17) képlet segítségével számítható. Az egyrétegű, burkolóelemekkel együtt falazott falat, amelyet úgy falaznak, hogy a teher alatt egyetlen keresztmetszetként dolgozik, ugyanúgy kell tervezni, mint egy, a két anyag közül a kisebb szilárdságú elemekkel készített falat. Ilyenkor a hosszirányú állóhézagos falra érvényes K tényezőt kell használni. Ha a burkolóelemeket úgy falazzák, hogy nem működnek együtt a teher alatt egyetlen keresztmetszetként a belső fallal, akkor a falat légréteges falként kell tervezni, feltéve, hogy az ilyen falaknál megkívánt módon össze vannak kapcsolva. Kétrétegű fal légréteges falként, vagy ha a két réteget úgy kötötték össze, hogy terhelt állapotban együtt dolgoznak, egyrétegű falként méretezhető. Azok a falak, amelyek a (5.5) képlet szerint számítva kielégítik a teherbírási határállapotot, olyannak tekintendők, amelyek a használhatósági

határállapotot is kielégítik. A karcsúság és külpontosság φ csökkentő tényezőjét a következőképpen lehet megállapítani: (i) A fal tetején vagy alján e Φ i = 1–2 i (5.7) t ahol -29- Falazott szerkezetek tervezése az EC6 szerint ei külpontosság a fal tetején vagy talpán, amelyik nagyobb az (5.8) egyenlet szerint számítva: M ei = i + ehi + ea ≥ 0,05t (5.8) Ni Mi a hajlítónyomaték azon tervezési értéke a fal tetején vagy alján, amelyet a támaszkodás helyén felfekvő födémek terhének külpontossága okoz (lásd a 5.1 ábrát); Ni a függőleges teher tervezési értéke a fal tetején vagy alján; ehi az esetleges vízszintes terhek (például a szél) okozta külpontosság a fal tetején vagy alján; ea rendkívüli külpontosság; t a fal vastagsága. (ii) A fal magasságának középső ötödében. A 4.2 ábrából meghatározható a fal középmagasságában alkalmazandó φm csökkentő tényező: ahol emk a külpontosság a

falmagasság középső ötödében, az (5.9) és (510) képlet szerint számítva: emk = em + ek ≥ 0,05t (5.9) Mm em = + ehm ± ea (5.10) Nm em a terhek okozta külpontosság; Mm a fal tetején és alján fellépő nyomatékokból származó nagyobb nyomaték, a falmagasság középső ötödében (lásd a 5.1 ábrát); Nm a függőleges teher tervezési értéke a falmagasság középső ötödében; ehm a vízszintes erők (például a szél) okozta külpontosság a fal középmagasságában; hef a megtámasztás és a merevítés módjától függő kihajlási hossz; tef a fal hatékony vastagsága; ek a kúszás okozta külpontosság az (5.11) képlet szerint számítva: hef te m (5.11) ek = 0,002 φ∞ t ef végső kúszási tényező, a 4.1 táblázat szerint φ∞ e Az k kúszási külpontosság értéke nulla azon tégla, terméskő és egyéb anyagú falazóelemekből épített falak esetén, amelyek karcsúsági tényezője nem nagyobb, mint 15. Az ehi és ehm értékek

nem használhatók ei, illetve em csökkentéséhez. Egy fal kihajlási hosszának megállapítása során figyelembe kell venni a fallal kapcsolt építményrészeknek a falhoz viszonyított merevségét és a kapcsolatok hatékonyságát. A kihajlási hossz megállapítása során különbséget kell tenni a két-, a három és a négy oldalon befogott vagy megtámasztott falak és a szabadon álló falak között. Fallal alátámasztott födém, megfelelő helyen épített keresztfalak, vagy más hasonló merev tartószerkezeti elemek, amelyekhez a fal kapcsolódik, úgy tekinthetők, hogy a falat oldalirányban megtámasztják, függetlenül attól, hogy a tervezési feltételezések szerint ezek az építményrészek mennyiben járulnak hozzá a tartószerkezet általános állékonyságához. -30- Falazott szerkezetek tervezése az EC6 szerint 5.1 ábra: Külpontosságokból számított nyomatékok 5.2 ábra: A karcsúságot a külpontosság függvényében leíró φm

tényező értékeinek grafikus ábrázolása A falak akkor tekinthetők egyik függőleges élükön merevítettnek, ha: – a fal és a merevítő fal között repedésképződés nem várható, vagyis mind a két fal közel azonos alakváltozási jellemzőjű anyagból készül, a terhelésük közelítőleg azonos, egyszerre és kötésben épültek, és a falak között eltérő mozgások nem várhatók, például zsugorodás vagy terhelés miatt vagy; – a fal és a merevítő fal közötti kapcsolatot úgy tervezték, hogy falkapocsnak vagy más megoldásnak köszönhetően ellenáll a fellépő húzásoknak és nyomásoknak. A merevítő falak hossza legalább egyötöde legyen az emelet magasságának, vastagsága legalább 0,3-szorosa a merevítendő fal hasznos vastagságának, de ne legyen kisebb mint [85] mm. Ha a falak nem csak falazott szerkezettel, hanem más szerkezettel is merevíthetők, ha ezek merevsége egyenértékű az merevítő fal merevségével, és a

merevítendő fallal olyan -31- Falazott szerkezetek tervezése az EC6 szerint kapcsolóelemekkel kötötték össze, amelyek a fellépő húzó- és nyomóerők felvételére képesek. A kihajlási hossz a következő: hef = ρn h (5.12) ahol hef a kihajlási hossz; h elméleti emeletmagasság; csökkentő tényező, ahol n = 2, 3 vagy 4, a merevítendő falnál kialakuló ρn megtámasztástól függően. A ρn csökkentő tényezőt a következők alapján kell meghatározni: (i) Mindkét oldalukon azonos szinten lévő vasbeton födém- és padlólemezek által a tetejükön és aljukon megtámasztott falak, vagy csak egy oldalon, a falba legalább annak kétharmad vastagságán felfekvő vasbeton padlólemez által megtámasztott, legalább 85 mm vastag falak esetén: ρ2 = [0,75], ha a fal tetején ható teher külpontossága nagyobb, mint a falvastagság 0,25-szöröse, egyéb esetekben ρ2 értéke 1,0. (ii) Mindkét oldalukon azonos szinten lévő fából készült

födém- és padlólemezek által a tetejükön és aljukon megtámasztott falak, vagy csak egy oldalon, a falba legalább annak kétharmad vastagságán felfekvő faanyagú padlólemez által megtámasztott, legalább [85] mm vastag falak esetén: ρ2 = [1,00], ha a fal tetején ható teher külpontossága nagyobb, mint a falvastagság 0,25-szöröse, egyéb esetekben ρ2 értéke 1,0. (iii) Ha sem az (i), sem az (ii) feltételek nem teljesülnek, ρ2 értéke 1,0 legyen. (iv) Tetejükön és aljukon megtámasztott, egyik függőleges élükön merevített falak esetén (egy szabad éllel): 1 (5.13) ρ3 = ρ 2 > 0,3 2 ª ρ 2 hº 1+ « » ¬ 3L ¼ ha h ≤ 3,5L és ρ2-t (i), (ii) vagy (iii) közül a megfelelővel kell meghatározni, vagy 1,5L ρ3 = (5.14) h ha h > 3,5L, ahol L a szabad perem távolsága a merevítő fal középvonalától. (v) Tetejükön és aljukon megtámasztott, és a két függőleges peremükön is merevített falak esetén: 1 (5.15) ρ4 = ρ2 2 ª ρ 2

hº 1+ « » ¬ L ¼ ha h ≤ L, és ρ2-t (i), (ii) vagy (iii) közül a megfelelővel kell meghatározni, vagy: 0,5L ρ4 = (5.16) h ha h > L ahol L a merevítő falak középvonalai közötti távolság. Két függőleges peremükön merevített t vastagságú falak esetén, ha L ≥ 30t vagy egy függőleges peremén merevített falak esetén, ha L ≥ 15t ahol t a fal vastagsága, akkor ezeket a falakat csak az aljuknál és tetejüknél megtámasztottnak lehet tekinteni. -32- Falazott szerkezetek tervezése az EC6 szerint Ha a falban lévő nyílás magassága nagyobb, mint az emeletmagasság negyede, vagy szélessége nagyobb, mint a fal hosszának negyede, vagy a teljes felülete nagyobb, mint a fal felületének tizede, a falat a kihajlási hosszának meghatározásakor a falat a falnyílás mentén szabad pereműnek kell tekinteni. 5.4 A falak hatékony vastagsága Az egyrétegű, kétrétegű, burkolt felületű, keskeny habarcssávokkal falazott, burkolati és

kiöntött légréteges falak tef hatékony vastagságaként a t tényleges falvastagság alkalmazható. Falkapcsokkal egymáshoz rögzített falrétegekből álló légréteges fal tef hatékony vastagságát a (5.17) képlettel kell meghatározni: tef = 3 t 13 + t 23 (5.17) ahol t1 és t2 a falrétegek vastagsága. Ha a terhelt falrétegnek nagyobb az E rugalmassági modulusa, mint a légréteges fal másik falrétegének, akkor a tef hatékony vastagság meghatározása során figyelembe kell venni a relatív merevséget, különben a hatékony falvastagság túl nagyra adódik. Ha csak az egyik falréteg terhelt, a hatékony falvastagság számításához a (5.17) képletet lehet alkalmazni, feltételezve, hogy a falkapcsok elegendően hajlékonyak, így a terheletlen falrétegnek nincs hátrányos hatása a terhelt falrétegre. A hatékony falvastagság számításához a terheletlen falréteg vastagságát nem szabad nagyobbnak felvenni, mint a terhelt falréteg vastagsága. 5.5

Külpontosság A teher külpontosságát figyelembe kell venni. A külpontosságot a fal-födém kapcsolat együttműködésének figyelembevételével és az építési statika alapelvei szerint kell meghatározni. A pontatlanságok figyelembevétele érdekében a fal teljes magassága mentén egy ea véletlen külpontosságot kell feltételezni. Az építési pontatlanságok okozta véletlen külpontosságot hef/[450] nagyságúra lehet felvenni, ahol hef a fal kihajlási hossza. Megjegyzés: A [450] szám átlagos kivitelezési színvonalat tükröz. Jobb vagy rosszabb építési minőség nagyobb vagy kisebb számmal vehető figyelembe. 5.6 Koncentrált terhek Koncentrált erővel terhelt vasalatlan fal teherbírása teherbírási határállapotban legyen nagyobb, mint a falra ható koncentrált erő tervezési értéke. Ha a fal az 1. csoportba tartozó falazóelemből készül és koncentrált erővel terhelt, de nem keskeny habarcssávokkal falazott fal, igazolni kell, hogy a

koncentrált teher alatti felületen a nyomófeszültség tervezési értéke nem haladja meg a következő értéket:  fk  Ab    (5.18) (1 + 0,15x) 1,5 − 1,1 Aef   γ M   ami nem kisebb, mint fk/γM és nem nagyobb, mint: f 1,25 k , ha x = 0 (5.19) γM illetve -33- Falazott szerkezetek tervezése az EC6 szerint 1,5 fk , ha x = 1,0 (5.20) γM és a felső korlátot 1,25fk/γM és 1,5fk/γM között kell interpolálni, ha 0 < x < 1; ahol a falazat nyomószilárdságának karakterisztikus értéke; fk az anyag parciális biztonsági tényezője; γM 2a1 x = , de legfeljebb 1,0; H a fal vége és a terhelt felület közelebbi széle közötti távolság (lásd a 5.3 ábrát); a1 H a fal magassága a teher síkjáig; terhelt felület, ami legfeljebb 0,45Aef ; Ab a fal hatékony felülete, Lef t (lásd a 5.3 ábrát); Aef hatékony hosszúság a fal vagy pillér magasságának felében (lásd a 5.3 ábrát); Lef t a fal vastagsága,

levonva a fekvőhézagok 5 mm-nél nagyobb hézagolását. A 2.a, 2b és 3 csoportba tartozó falazóelemekből készülő falak és vékony habarcssávokkal falazott falak esetén igazolni kell, hogy a koncentrált teher alatti terhelt felületen a nyomófeszültség tervezési értéke nem haladja meg a következőből számított értéket: fk (5.21) γM A tehernek a fal középvonalától számított külpontossága ne legyen nagyobb, mint t/4 (lásd a 5.3 ábrát) A teher alatt a falmagasság felében a teherbírási követelményeknek minden esetben teljesülniük kell. Ez vonatkozik az összes szuperponált függőleges teherre, különösen akkor, ha a koncentrált erők olyan közel vannak egymáshoz, hogy a hatékony hosszúságok átfedjék egymást. 5.3 ábra: Koncentrált teherrel terhelt falak A koncentrált erőknek 1. csoportba tartozó falazóelemen vagy más tömör anyagú elemen kell átadódniuk, amelynek hossza a szükséges felfekvési hossz mindkét oldalon

növelve egy többlet hosszal, amelyet a tömör anyagú elemben 60°-os hajlású teherelosztást feltételezve lehet meghatározni; a szélső felfekvésnél a többlet hosszra csak az egyik oldalon van szükség. -34- Falazott szerkezetek tervezése az EC6 szerint Ha a koncentrált erő t szélességű, legalább 200 mm magasságú és a felfekvési hossznál legalább háromszor hosszabb teherelosztó gerendán hat, akkor a terhelt (nem a teherelosztó gerenda alatti) felületen nyomófeszültség tervezési értéke legfeljebb 1,5 fk/γM legyen. Ha a felfekvések az (5.18), (519), (520) vagy (521) képlet szerint a teherbírási határállapotban megfelelőek, akkor a használhatósági határállapotban is megfelelőnek tekinthetők. -35-